Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Miért maradjatok magánnyugdíj-pénztári tagok?

2011.01.28. 15:14 Humperdickk

Na, végre, felébredtetek, kiscsókák, jól van. Elindult végre az értelmesebbje: csak van ebben a „kurva” országban hatvanká értelmes ember, nem csak ilyen kádárista agyhalott, az is valami.

Aki már nyugdíjas vagy nem pénztártag, persze kivétel. Most viszont a többieknek foglalnám össze az alábbiakban a lényeget. Bocs, ha most nem lesz vicces nem fogok idétlenül poénkodni annyit, de a téma elég komoly.

Tehát: a magánpénztárban maradás mellett fogok érvelni. Az, aki egészen biztos benne, hogy ez hülyeség, illetve VIKTOR! VIKTOR!, valamint nekem a büdös bolsevik, egyidejűleg judeolibsi anyámat, kérem, kaccsojjaki. (Úgyis mondhatnám: 110-es karika. Mármint 110-es IQ-szint alatt a továbbolvasás nem ajánlott!) Kemény lesz azonban a többieknek is, mivel még ráadásul marha hosszú lesz. Érdemes azonban végigolvasni; bár kétségtelen, hogy olvasni tudni kell hozzá. Ezen segíteni nem tudok, a többin is csak a viktorviktor, inkluzíve az egyéb drogok.

Legelőször is tisztázni kell pár alapvetést, mert biztos vannak még, akik nem (jól) értik a dolgokat. Tehát:

  • A nyugdíj az állami pillérből és a kötelezőből magánnyugdíj-pénztári (mnyp) megtakarításból jön össze (meg van még az önkéntes, de azt most hagyjuk), 70-30 arányban. Ez azt jelenti, hogy az mnyp-sek csak a nekik járó (jogosultságba számító évek száma alapján változó) állami nyugdíjuk 70%-át kapják, a többit oldják meg maguk. Ez szűnt most meg: nincs 70% annak, aki mnyp-s marad! Gazdálkodjon a 30%-ából!
  • A megszerzett jogosutsági évek nem törlődnek. Aki jogosult lett, az is maradt.
  • Állami teljes nyugdíjra az jogosult, aki 20 év szolgálati időt felmutat. (A résznyugdíjhoz 15 év kell.) A szolgálati időbe sok minden beletartozik, például a bármilyen munkaviszony mellett az egyetemi évek (1997 végéig), szakképzés, gyes/gyed stb. évei is.
  • Rokkantsági nyugdíjhoz is 15 év kell. (Ebbe a felsőoktatásban eltöltött évek korlátlanul beleszámítanak.)
  • Akinek tehát 14 éve van, nem jogosult semmire sem. (Bár elvileg vásárolhat éveket.)

Mindebből elvileg az következik, hogy akinek nincs meg a 15 (20) éve, menjen az államiba. De még ez sincs így. A továbbiakban tehát úgy fogom csinálni, hogy tekintem a mindenkit, és mindig majd jól megmondom, ki az, akinek nem javaslom az öngondoskodás eme formáját.

(Szögezzük le: azokról most nem beszélek, akiket állítólag az állami munkáltató kényszerített az államiba. Nekik a munkahelyen való felmondást, más munka keresését javaslom, ide nem tartozó okokból. Tömeges akarás esetén el is mondom, mi az okom reá, de most nem ez a téma.)

Először is: nem javaslom azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak öngondoskodni (azaz nem akarnak tenni ellene, hogy ne így legyen). Azok tehát, akik kénytelenek minimálbéren szopni Gazsi cégében (gékartonozás okosba), vagy ők maguk a gazsi, hagyják magukat bevezetni az államiba. (Még mindig jobb, mintha hagynák, hogy más bevezesse a másmilyét őnekik máshova. Illetve a kettő ugyanaz, de ezt ők sosem értenék meg.) Nyernek tehát 30%-ot (ha megérik, amire esetükben kicsi az esély) és továbbra sem kell adózni. Tiszta biznic. Róluk tehát a továbbiakban levesszük a kezünket, örüljenek a minimálnyugdíjuknak.

Vannak azonban mindenkire vonatkozó szabályok. Ezek alapján még nem lehet dönteni, de segíthetnek a döntésben, így emlékezzünk meg róluk.

1) Általában elmondható, hogy az állami nyugdíjrendszer nem fenntartható, és ezen nem segít semmi. Egyrészt a demográfiai adatok siralmasak:

 

 

  • Azok szerint egyre kevesebb gyerek születik és azoknak egyre kevesebb unokája lesz. Ami nagyobb baj, és az ábrán is látszik, hogy a Ratkó-gyerekek unokái már megszülettek, és nem láttunk demográfiai növekedést, azaz nem lesz elég Igaz Magyar Nemzeti Pénztártag. Azaz nem lesz, aki fedezze befizetéseivel azt a nyugdíjtömeget, amit most kifizetünk. (Ne nekem higgyetek, hanem a pl. nemrég elhunyt kiváló szakembernek, Hablicsek Lászlónak, vagy a kádéenpének.
  • És ezen az sem segít, ha hirtelen beindul a gyermekvállalás: azokat ugyanis még fel kell nevelni sok-sok pénzért: családi pótlékot kell fizetni nekik, iskoláztatni kell őket, megatöbbi. És akkor sem biztos, hogy felnevelkedve majd állásuk is lesz, amit meg lehet sarcolni nyugdíjjárulékilag…
  • És ezen a várható néhány százalékos gazdasági fejlődés nem segít: az állami kiadások negyedét már most is a nyugdíjak viszik el (pdf), azaz a 3-3,5%-os infláció feletti, ún. reálnövekedés kellene, azaz olyan 10-15%-os GDP-növekedés, és ráadásul tartósan, legalább 10 évig. Ilyet még Kína sem tud felmutatni: aki szerint persze ez ennek ellenére reális, bízzon csak az államban. De tudjunk róla, hogy ez utópia, azaz hülyeség, más szóval matolcsizmus.
  • Mindezek alapján biztos, hogy a nyugdíjak reálnövekedése nem fenntartható, sőt, az évek előrehaladtával csökkenteni is kell a nyugdíjakat (nem csak nem növelni). Ezt a zorbán sem gondolja másként. Higgyetek neki.
  • Ezzel szemben közép-, vagy inkább középhosszú-távon a magánnyugdíj-megtakarítás fenntartható. (Ez akkor is így van, ha most láttunk nagy bukást éppen: ilyesmi elég ritkán fordul elő és sohasem tartós. Normális ember nem az atomtámadásra készül, mint holmi kis fogarasiárpád) Hosszú távon persze nem, mert egy ideig áttolhatjuk ugyan a szociális forrásigényünket a fejlődő országokra, de egy idő után ők is jelentkeznek majd értük: jelenleg a kínaiak magukat szinte ingyen agyondolgozva teszik naggyá Kínát, de ez nem fog örökké tartani, mint ahogy Európában sem tartott addig. Ránk, kortársakra nézve viszont ez egyelőre nem jelent reális veszélyt, bármilyen cinikus is ez,.

2)  Öröklés. Nem kérdés: az államit nem lehet örökölni, azért csak magasabb nyugdíjat kap az özvegy (ha az övé alacsonyabb volna) vagy árvaellátást az árva. Ez nem az, mint amikor felfordulok 64 éves koromban és a kölkek öröklik a 20-30-40 millát. Ahogy például az én esetemben kinéz: meghalok addig, és legalább lesz nekik miből lakást venni. Másból nemigen fogom tudni segíteni őket. Az özvegyem pláne nem.

3) A fentiek is fontosak, ugyanakkor az egyedi szempontok igazából azok, amik alapján a döntést meg kell hozni. Ezek a következők szerint csoportosíthatók: idő, pénz és megint az idő (ami pénz.) Lássuk!


  • Ha kevés az idő: az államiba javasolt a visszatérés annak, aki „mindjárt” (kevesebb, mint 5 év) nyugdíjba megy és nem tudta (és nem is hiszi, hogy fogja tudni) felhalmozni a hiányzó 30%-hoz elég megtakarítást az mnyp-jében, és meghalni sem tervez mostanában. Ilyen elvileg nem sok magyar lehet, mert ezek már korábban is visszaléphettek, nem is egyszer. A többiek nem tették meg, még a matolcsi felesége sem lépett vissza. Nekik jól jött ez az újabb egérút: használják ki.
  •  Ha kevés a pénz, azaz az eddigi, ill. a várható megtakarítás: ez gyakorlatilag a fentebb vázolt minimálbéreseknél kicsit jobban kereső, szinte szó szerint éhbéren tartott ápolónők, tanárok, adminisztrátorok esete. Nekik mérlegelniük kell, mivel gyűjthetnek többet: sok (túl)munkával és mnyp-vel, vagy az államban való feltétlen bízással. Itt a bér szintje, ill. az eddigi megtakarítások összege dönthet, nincs általános szabály. Számolgatni kell, például itt.
  • Ha kevés az idő, ami pénz: akinek nincs meg a 20 (15) éve, de sokat keres, annak egyrészt szintén mérlegelnie kell, például a fenti kalkulátorral. Másrészt az ő esetük zúrősebb: ha nincs meg a 15 év sem, nem jogosultak rokkantnyugdíjra. Itt nagyon bonyolult a szabály: 45–55 év között például 10 év is elég… Mindegy, itt hazárdírozni is kell: mennyire valószínű, hogy lerokkanok? Mindenesetre nekik hosszú távra kell gondolkodni, azaz javasolt az mnyp. A rokkantság ellen meg lehet kötni biztosítást: nekik van is miből.

4) Összefoglalva: annak érdemes az államit választani, aki

  • leszarja az államot, minimálbéren elvan, aztán majd lesz valahogy. Ők félrerakhatnak a fekete bevételből máshogy: kissé kockázatos, hiszen lebukhatnak, gyöhet az apeh avéhá, de nem valószínű, hiszen egyébként így működik minden 20-30 éve. Ők sajnos sokan vannak.
  • Aki tökmindegy, hogy leszarja-e az államot, az szarja le őt: nem ad neki annyi pénzt, amiből gondoskodhatna magáról. Ők sajnos sokan vannak, és nekik nem éri meg elveszteni a majdnem semmiért a majdnem harmadot.
  • Aki dolgozott 40 évet, végére bepróbálta az mnyp-t, de bukott rajta (és elfelejtett visszalépni, amikor megtehette). Ők a mázlisták: ingyen ruletteztek. Ők szerencsére alig vannak (ha egyáltalán).

Ennyi volna. Még egy megjegyzés: ebben az országban mindennek van realitása, a fentiekből minden szempontból minden borulhat is, tehát lehet, hogy tiszta hülyeségeket írtam, mert a jövő rám cáfol: visszacsinálják az egészet nyócévmúlva, mert beszólt az AB, az Unió vagy a marslakók. Ebben az esetben én megkapom a jogosultságomat, de aki most lemond a megtakarításáról, szart sem kap vissza... Nem lesz ugyanis miből.

A lényeg viszont, hogy csak az múlik rajtunk, amit mi baszunk el: az állami elbaszásba viszont (a közkeletű demokrata vélekedés ellenére) még négyévente sincs beleszólásunk: 2006-ban az eltitkolt államkincstári adatok, 2010-ben a hazugságok (megmentjük a nyugdíjpénztárakat!) miatt lettünk átverve nagyon.

Ne bízzatok ti az államban. Az sem bízik bennetek, különben elmondaná az igazat, ami kábé így fest jelenleg: "fogalmunk sincs, mi a teendő, de addig is, amíg kitaláljuk, ide a lóvét!".

Ne adjátok.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr152621127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tzimisce · http://tzimisce.blog.hu 2011.01.29. 18:31:53

Nagyon jó összefoglalás, sajnos én baromi keveset pakoltam eddig mnyp-ba, mert kevés munkaviszonyom van. Szerintem bár a fiataloknak megérheti a maradás, de a legjobb út az öngondoskodás, mert ahogy írod is, a nyugdíjakat csökkenteni kell nagyon hamar, hisz a nyugdíjkassza így is deficites, ráadásul nem kis összeggel...

Sanko13 2011.02.01. 14:50:40

Áááááá, tudom, hogy én vagyok a mazochista, hogy elolvastam...
Megosztom veled, (ne egyedül szenvedjek...:-)
index.hu/gazdasag/magyar/2011/02/01/selmeczi_oriasi_siker_a_nyugdijvedelmi_program/
Nem szoktam káromkodni (na jó néha), de azt jó kur...va, szőke, pofátlan lockheed, ribanc, gabriella édesanyját! Siker mi! A képét nyomnám egy szarral teli vödörbe, és ha a 98%-át kiissza akkor óriási sikernek könyvelném el...

Sanko13 2011.02.01. 14:52:38

Ja a párom is úgy döntött, hogy bekaphatják!

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.02.04. 12:25:06

@Sanko13: az én asszonyom maradt mnyps. Megbeszéltük: neki annyira nem érte meg, viszont így egyikünk jól jár. Családban marad... :)

De az a vicces, hogy nem adtam oda az mnyp-met, de felmarkolom az adókedvezményt, amit a többiekéből fizetnek... Mekkora egy geci vagyok!
süti beállítások módosítása