Na most akkor idefigyeljél, te miniszterelnök!
Először is: most tényleg nem azért, de nekem most tényleg konkrétan hányingerem van attól, hogy hozzád szólok, úgyhogy kérlek, értsd meg, amiért kissé esetleg nyers vagyok. Nekem sem könnyű. Nem kell persze, hogy téged ez érdekeljen: annyi pedigréd becslésem szerint neked nincs. De ez csak az én becslésem, nem számít sokat az igazságmátrixban. Ebben a mátrixban azonban a te faktorod kisebb, mint a Planck-hosszúság: fizikailag nem (sem) értelmezhető. Úgyhogy ne feszíts, kistáska, nincs mire.
A lényeg: elő sikerült adni magad nyugdíjügyben megint... Sokak már aggódtak, hogy esetleg visszakozol . Speciel én gondoltam (kommentek közt!), hogy fotosopp, hisz olyan bicikli nincs, amit nem te tekersz, és mégis pörög. Neked attól áll föl, ha más letérdel. (Érdekes perspektíva: egyszer próbáld meg másképp. Varietas delectat.)
Mindegy, nem akarom én ezt ragozni, és tényleg, csak címszavakban, csak a legnagyobb hazugságaidról:
„[Ú]jra és újra képesek vagyunk elsöprő összefogást összehozni fontos és bonyolult kérdésekben is”: miért, elmagyaráztad te, vagy akármelyik droidod ezt a bonyolult kérdést? Figyi: feleségem ma(!) kapta meg csányibarátodtól a manyup-elszámolást. Kurva szó nincs benne róla, mijafasz van, mik a szempontok, mik segítenek a döntésben. De te még ennyit sem tettél, csak hazudoztál, néha önállóan, néha a farkad végén csüngők segítségével. És: te most tényleg arról az összefogásról beszélsz, amihez otthon kellett maradni kurvaserényen? Papa, Egyiptomban épp most halnak meg az emberek, mert nem maradtak otthon, hanem kimentek a térre, a szabadságért: na, az az összefogás, te pöcs.
„Ennek a strukturális reformnak köszönhetően megkezdhetjük az államadósság leépítését”: strukturálisan nem, egyéb idióta rövidlátó módon ezt mondjuk muszáj lesz, mert a manyupok pénzének (azaz az én és igaz barátaim pénzének) fele államkötvényben van. Aki tehát bebújt a szoknyád alá félelemből, vagy mert csak leszarja az egészet, annak a kizsarolt pénze most csökkenti az állampapírban rögzített adósságot. Speciel ezt sem mondtátok el, de ha már itt tartunk, tényleg, mi lesz a többivel? Még mit veszel el tőlünk érte? Mit titkolsz? Kismajom: nyolcszor ennyi a licit. Megoldod? All in?
Szerinted ez a 3 százalék „pont arra elég, hogy elmondhassuk, tényleg volt választási lehetőség.” Ja: odaadom, vagy nincs nyugdíjam, plusz fizetni köll az orvosért hajlott koromra. Effektíve ez volt a választás sokaknak. Mert ugyan „minden porcikáját ismertük, jól átbeszéltük, ezért mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy felnőtt módjára döntsön az ügyben”, de ez sem a te szarházi cégeden múlt, te senkiházi. Hanem például a blogolókon. Például rajtam, bazmeg.
Azt mondod, hogy a „mai foglalkoztatási és demográfia mutatók mellett semmilyen pénzügyi trükkel nem lehet a rendszert fenntarthatóvá tenni.” Édesistenem: a tiédet. A saját megtakarításomat fenntartja a piac. A tiedet nem akarja már most se.
„A jó nyugdíjrendszerhez növelni kell a foglalkoztatási arányt és több gyermeknek kell születnie, amihez családpolitika kell, ezt a célt szolgálja a családi adórendszer példája.” Értem. Én most többet keresek, de ha most világra baszok még két gyereket, abból mikorra lesz adó- és járulékfizető? És addig ki fizeti a taníttatását, orvosát? És hova a szarba fektetem a purdékat: kicsi a ház, ki ad hitelt a bővítésre? És ha felnő, hol a kisfaszomba fog dolgozni? Miből lesz meg az az egymillió új dolgozó? Ezt például mikor tudjuk meg? Mikor mondja meg farkadvége-matolcsigyerek? Hülye-e vagy? Hagyjuk, felesleges.
Egyben nem hazudtál csak: igen, bátrak vagyunk. Tudd tehát, milyen, ha mi, értelmes emberek megyünk ki a térre, ha mi vagyunk az ellenséged: igaz, nálunk nem lesz se molotov, se utcakő. Mi írjuk viszont a történelemkönyveket. És nézz utána bátran: az emberiség nem a szabolcskákra, gömbösökre néz vissza szívesen, nem a haynaukra büszke, ám a néróktól, hitlerektől borzadva szól csak.
Te barom: én sajnos el kell, hogy viseljelek téged, unokáim viszont már csak a tévében láthatnak. És ők is csak tizennyolcas karikával, éjfél után. Ha fennmaradnak miattad addig. De ahogy őket ismerem, kötve hiszem.
És a tieid? Nem szégyelled magad?