Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Mire jó a korrupció?

2011.07.21. 15:48 Humperdickk

A nagyságnak is megvan a maga átka.

Mert van az úgy, hogy az emberre rábíznak valamit: mondjuk, adnak alá hogy egy buszt, hogy tehetségtelen senki ugyan, de szarni rá, vezesse. Vagy egy vonatot is akár, hogy azt már ne is mondjam, hogy azokat a böszme nagy röpcsiket is emberek vezetik. De nem kell ilyen messzire menni: a lényeg, hogy olyik alkalmakkor megkérik a pubit, hogy figyeljen, és ne hagyja elkallódni, szanaszét menni, ebek harmincadjára hullani az akármit. Az az akármi meg lehet lestrapált kistraktor, Pista bátyád kiugrik egy pössentésre, kukkants rá addig, vagy akár csak egy őrbódé, vagy szomszéd kutyája. De lehet, hogy csak egy kupac gőzölgő macskaszar a szőnyeg közepén: figyejjé rá mán oda, kisfijam, bele ne másszon a kishúgod! A lényeg, hogy akkor, abban a pillanatban az a dolog az, amire vigyázni kell. Mert ha fontossága ki is merül abban, hogy vigyázni kell rá, hiába marha büdös, az már elegendő ok arra, hogy ne lankadjon a figyelmünk.

Ilyen lehet legújabb korunk csodálatos vívmánya, a korrupció is. Mármint nem abban az értelemben új, hogy régen nem volt korrupció, hanem most abban az értelemben, hogy csak újabban vívmány: korrupció eddig is volt, csak vívmány nem volt eddig. Sőt, eddig „rákfenéje” volt, vagy mi, amiről most így hirtelen nem néztem utána, miszösz lehet, de ha a rákot meg a fenét összerakom, nagyon nagy vívmány biztos nem lehetett. A lényeg, hogy a korrupció sokáig ilyen undorító dolog volt: az ember úgy képzelte, hogy kövér, hónaljban flanelinget sötétkékre izzadó, orrukon az obligát szőrben végződő szemölcsöt előszeretettel simogató, idétlenül vihogó szarháziak csinálják, és leginkább egymással, és ráadásul még élvezik is, mert pénzt keresnek vele. Azt már nem mindig gondoltuk, hogy a tisztes, őszes halántékú Főúrorvos Professzor Úr zsebébe ledéren belehelyezett boríték is korrupció volna, vagy a Lillácskám nagyon tehetséges, perfekt wördekszel, meg amit akarsz, beférne-e hozzátok, nem lennék hálátlan is korrupció volna, és hiszem, hogy tulajdonképpen azért nem, mert mi nem vagyunk kövér, izzadékony szarjancsik. (Nem érdemes klikkelni, megint a vinszentmaroz lesz. Gondoltam, elsütöm én is a poénját még egyszer. Ingyen poén mindig jól jön.)

Vagyis lehet, csak azt hisszük, hogy nem vagyunk olyanok. Részemről mondjuk erősen dolgozom rajta. (Izzadni ugyan eddig is izzadtam, de újabban hízok is.) De most nem ez a lényeg, hiszen én mit sem számítok: mélységesen semmi közöm a korrupcióhoz, soha életemben nem korrumpálódtam, úgyis mondhatnám, hogy én azokat a forrásokat elzártam magam elől. Ezért lehet az, hogy én nem értem, mifasz boldogság van abban, hogy őrizzük csodás új vívmányunkat, a korrupciót. Mert én megengedem, hogy biztos én vagyok megint a hülye, és a kormány tényleg nem akarja ezt a korrupciót, sőt, másikat sem akar, mert hígfosása van tőle, mert meg egyenesen undorodik, mert gyerekkorában a tizenhatszemélyes ebédlőasztal körül kergette ősz öreg apja, ha korrumpálódáson kapta. De az, hogy százötven trillió millió billióig nem kell közbeszerzést kiírni, nem pont ebbe az irányba mutató lépés. Meg az sem, ha dévaj törvénykezési kedvünkben doszt und immer az abécé bizonyos betűit tartalmazó baráti üzletláncokat hozunk versenybe. Meg nekem úgy tűnik innen végekről, az meg már aztán végképp nem, hogy ugyan lepkefingnyi fogalmunk sincs arról, miről szavaztunk, de akkor is nem. És azért nem, mert nem. De főleg az tűnik nekem ez után nem pont ebbe az irányba mutató konstellációnak, hogy közleményben köpjük pofán a választókat, ha számon kérnek minket korrupció-ügyben.

Meg persze az is lehet, hogy nagy emberek lettünk, mittom, polgármesterek lettünk itt-ott, meg képviselők a kupolásba. Ilyenkor nyilván, hogy jobban tudjuk, melyik faluban laknak a jó emberek, hisz könnyű kiszámolni: olyanokra szavaztak, akikkel együtt szoktunk fájerozni. Meg hát nyilván, hogy levesszük seperc alatt, ki akar, ki meg nem akar együttműködni: lett ugyanis valami hetedik érzékünk, mondjuk szemölcs formájában, az orrunkon. (És még szőrös is, ami jó, lehet simogatni.) És itt jön a nagyság átka: innentől nem szabad csüggedni, nem lankadhat a figyelem, a mindig csalhatatlan ösztön segítségével védelmeznünk kell modern korunk legújabb vívmányát: a korrupciót.

Csak az a másik vívmány ne lenne, a diktafon.

3 komment

Címkék: fidesz korrupció dohány

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr913086584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egyfejű 2011.07.21. 21:43:33

Ahogy elnézem a szerecsenek mosdatását, Hofi jut eszembe:
Tudjátok, mi a korrupció?
???
Hát amiből kihagytak!

kormányzó 2011.07.22. 10:05:54

Nem kell irigykedni! Legalább seftházyék érezzék jól magukat, ebben a szartengerben!

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2011.07.22. 19:51:34

Vagy pl ez
hirszerzo.hu/belfold/20110722_jol_fizeto_allast_kapott_helyettes_allamt
"Nyíri János azt közölte, hogy nem azért vették fel Olajos Zoltánt, mert a helyettes államtitkár unokatestvére. „Nem pályáztattuk meg az állást, ez nem is kötelező. És ha tudtuk? Akkor tilos alkalmazni? Nem igazgatótanácsi tagnak hívták, hanem olyan munka elvégzésére, amelyhez ért, amiben nagy tapasztalata van” – mondta a szóvivő.
Olajos Zoltán arra kérdésre, hogy volt-e szüksége rokona segítségére azt válaszolta, hogy az egyik ismerőse szólt a holdingnál meglévő üres állásról. Megjegyezte: éveken át dolgozott a marketingsajtó területén, s az ingatlanszakma sem áll tőle távol, így megérdemelten jutott az álláshoz."
süti beállítások módosítása