Ma kisfalunkban, Jászkispöcsömben járt Gyurcsány Ferenc, hazánk volt miniszterelnöke, ünnepi közgyűlésen fogadtuk őt az helyi alkoholistákkal a Kispipacsban.
Bár nem szokásom baloldali politikusokról véleményt írni, minősíteni (kicsit gáz párttársaimat dicsérni), de ezúttal, a zord időkre való tekintettel úgy érzem, helyesebb, ha őszintén leírom: nem ismerek senkit, aki alkalmasabb miniszterelnök lenne nála. „A stílus maga az ember.” A mai közéletben nagyra becsülöm, ha egy politikus nem igyekszik mindenáron eltakarni hibáit, nem akar tökéletesnek látszani, nem robotként nyilatkozik a megszokott panelekből válogatva, és felvállalja önmagát, hibákkal, ez esetben jellembeli hibákkal együtt. Egykori miniszterelnökünk egy kiváló üzletember, a világ legjobbja volt egykoron abban, amit csinált, és ezt nem sokan mondhatják el magukról hazánkban. Gyurcsány Ferenc kiváló politikus, és közvetlenségéről mindent elárul az, hogy parlamenti képviselőként rendszeresen látogatta a Balaton-parti kormányüdülőket, ahová inkább csak mi, fiatal képviselők jártunk potyázni, miközben a mások exkluzívabb klubokban adtak egészségükre. Gyurcsány Ferenccel nem tudtam úgy találkozni a Parlamentben, hogy ne lett volna egy mosolya, egy poénja vagy pár mondata a „mezei képviselőkhöz”, egyéb seggnyalókhoz. Vele lehetett együtt ebédelni, grillpartyn meginni egy pohár bort, és sosem éreztük, hogy ő valami nagyon tökéletes, nagyon magas rangú, kimért kiborg lenne, aki próbál diplomatikusan fogalmazni akkor is, ha azt kérdem, melyik a kedvenc itala.
Bár Magyarország mindenkori miniszterelnökének kijár a tisztelet, nekem nem tetszettek sem a korábbi elnökök, sem a későbbi elnökök, akik patikamérlegen mérték minden szavuk súlyát, és legfőbb feladatuknak saját intézményük méltóságának őrzését tekintették (nameg a jogszabályok kreatív értelmezését). Szerintem 2010-ben olyan értékek sérültek hazánkban, mint a szabadság és demokrácia. Ebben a helyzetben jóérzésű ember nem hallgathat a hatalom visszaéléseiről, akkor sem, ha a miniszterelnöki székben ül. Éppen azért kellene tisztességet, az emberi jogokat védve elítélni Orbánt és kormányát – egyértelműen, nem köntörfalazva felszólítani lemondásra. Ilyen értékválságban szerintem nincs helye a kötelező távolságtartásnak, a miniszterelnöki tévedhetetlenség védelmének. A jog kreatív értelmezése is aljas dolog, inkább kibúvó a jogállami keretek alól.
Azért is örültem, amikor miniszterelnöknek választották Gyurcsány Ferencet, mert végre egy egyenes tartással, jó kiállással és jó kommunikációs készséggel rendelkező első embere van Magyarországnak. Ma is öröm volt látni, hogy elnökünk nem felolvas, saját méltóságára rácsodálkozva és a pillanat ünnepélyességétől elragadtatva, hanem egyszerűen szívből beszél, ami oly természetes kellene legyen a politikában. Akkor megszűnne az álszentség, a politikai korrektségnek álcázott képmutatás, és kiderülne, ki az, akinek a jelleme valóban méltó a politikusi hivatásra. Talán senki nem foglalkozna azzal, hogy vét-e hibát az igazmondás terén az illető, vagy hogy mit ígért, mit nem ígért, mit hallgatott el vagy miről állított valótlant 2006-ban.
Ki az, aki nem puskázott a suliban? Ki az, aki nem hajtogatott papírrepülőt, nem köpőcsövezett rizsszemet a feszes hátsójú fiatal napközis nénire, majd nevetett az egész délutános csoporttal? És tegyük szívünkre a kezünket: olyan nagy bűn, ha az ország gazdasági állapotáról elmondottak egy felfokozott választási hisztériában legfeljebb köszönő viszonyban vannak a valósággal? Persze, ha igaz, hogy a miniszterelnökünk hazudott, csúsztatott, még ha bizonyított is: az nem szép dolog, elítélem én is, mint politikus, aki keményen dolgozik a képviselői költségtérítésért és a kenőpénzért. Ha így lenne, az tényleg rossz példa minden fiatalnak, és devalválja az igazmondást, mint társadalmi értéket. De ez olyan nagy dolog, hogy emiatt le kellett volna mondania Gyurcsány Ferencnek? Döntse el mindenki maga, én személy szerint nagyon sajnáltam volna, ha nem ő lett volna még egy kicsit a miniszterelnök. Mert Gyurcsány Ferenc számomra rendszerváltó szocialista, egyenes jellemű, példamutató ember, akire felnézhet Magyarország – dolgozóival, diplomatáival, politikusaival együtt.
Gyuroján Nándor
(A cikk plágium. Innen loptam fordítottam.)
