Örömmel vegyes boldogsággal vegyes röhögőgörccsel értesültünk róla a minap, hogy rasszokba sorolná a bűncselekmények elkövetőit a Jobbik: M. Ádám (kaukazoid nagyrassz, nordikus rassz, polaikus alrassz) szerint ez nemcsak segítene az eltűntek utáni keresésben (kivéve, ha egy négert kell megkeresni az alagútban, éjszaka, de ez valóban eléggé marginális eset), de megvan az a tagadhatatlan előnye is, hogy megkönnyítené a rendőrség dolgát is. Konkrétan ugyan nem értjük, miben, hacsak az elfogáskor alkalmazott testi kényszer mértékének könnyedebb meghatározásában nem (ha nem cigány, kicsit verjük meg, ha cigány, nagyon megverjük é. í. t.), de határozottan nem tartjuk esetleg teljesen lehetetlennek, hogy a rendőrség dolgát leginkább az könnyítené meg, ha idióta náci barmok nem beszélnének hülyeségeket. Sőt, inkább a társadalomról leszakadó néprétegek társadalmi integrálódásán dolgoznának ugyanilyen elánnal. Mert bizony még mindig vannak olyan liberális, de más tekintetben is nagy valószínűséggel zsidófajú bölcsészlányok, akik szerint az emberiség fejlődése során az ösztönszabályozások helyébe társadalmi szabályozások léptek. (Ezt úgy kell érteni, hogy annak a mély, ösztönös átélése, miszerint utálom a sok büdös cigányt, nem feltétlenül sikeres stratégia a társadalmi létbe illeszkedés rögös útján.) És a jelek szerint a zsidófajú bölcsészlányok integrálása (is) kívül esik a nácipárt szellemi horizontján.

Ami az integrálódás nehézségeit illeti, azt persze most már saját bőrén érzi Sz. Csanád (kaukazoid nagyrassz, armenid rassz, askenázi alrassz), egykori nácipárti potentát, akiről újabban kiderült, hogy nemzsidószármazási értelemben kihívásokkal küzd. Pártjában, az Európai Unió által is finanszírozott Ezsemjobbikban ez már önmagában necces. És ezen sajnos még az sem segít, hogy éveken át európai parlamenti képviselői emlején (illetve pontosabban a gyűlölt és megvetett Európai Unió emlején) csüggött nemhogy kedves, de egyenesen náci párttársa. Köztük az a N. Előd (kaukazoid nagyrassz, mediterranid rassz, iberid alrassz) is, aki később már Csanádunk (kauk. arm. ask.) mielőbbi pártból való kipaterolásában találta meg élete értelmét. És méghozzá jogosan. Mondom, hogy tréfás gyerekek ezek a nácik.

De Sz. Csanád (kauk. arm. ask.) nem állt meg itt: származási értelemben vett eredendő bűnét, miszerint egyik nagyanyja zsidó, tetézni bírta azzal, hogy ráadásul lehet, hogy még hazugnak és korruptnak is bizonyult. Ami még mindig nem lenne baj, nem is vártunk mást tőle, csakhogy elkövette azt a hibát, hogy erről még hangfelvétel is van. Már nem arról, hogy zsidó (arról nincs ugyan hangfelvétel, de csak rá kell nézni, letagadhatatlanok ám azok alrasszjegyek!), hanem hogy e szerint állítólag azt ígérte, hogy lennének itt különféle kedvező (eu-s, nem saját!) pénzek, ha ő inkább maradhatna mégis egy kicsit még nem annyira zsidó. Szóval hogy rejtőző zsidó lenne ő, de mit ne mondjunk: egy titokzsidó. Ami nyilván segítségére van abban, hogy tovább szolgálja az európai integráció ügyét, ám immáron független, euroszkeptikus, zsidó származású náciként.

Mondom, roppant tréfás gyerekek ezek.

Tehát most az van, hogy a fent említett független képviselő hazudott, méghozzá befolyással üzérkedésig fajulóan hazudott. Politikusbűnöző a javából. Így válik érthetővé, miért vált hirtelen olyan égetően szükségessé az a rasszbesorolás náciéknál: nyilván a politikusbűnözők kiszűrését szeretné elősegíteni vele a fent említett M. Ádám (kauk. nord. pol.). Akkor ugyanis többé nem volna lehetséges, hogy ennyi ideig tagadja a piszok askenázija, mi is rejtőzik őbenne valójában. Mert tényleg csak ennyi a gond, mármint nem az askenáziság, hanem a bűnözés. Legalábbis a Nemjobbikpárt főnemjobbikja, V. Gábor (kaukazoid nagyrassz, mediterranid rassz, dinarizált mediterrán alrassz) határozottan ezt állítja.

Amit készséggel el is hinnénk neki, ha nem tudnánk, hogy a dinarizált mediterránok megrögzött hazudozók.