A címben egy tautológia, azaz egy azonosan igaz állítás, azaz egy „ítéletlogikai törvény” található, jelentsen ez bármit is. Illetve mégsem található. Ennek megértéséhez tekintsük mindenek előtt az alábbiakat.

„Az LMP visszautasítja az Együtt−PM meghívását arra, hogy a baloldali ellenzéki pártokkal közösen demonstráljon. […] Schiffer András frakcióvezető szerdai sajtótájékoztatóján közölte: az LMP országos választmánya sajnálja, hogy a kezdeményezők éppen egy nemzeti ünnepet találtak alkalmasnak az MSZP−SZDSZ szövetség újrakötésére.” (hvg.hu/mti)

Tetszik, ugye érteni: hogy éppen a nemzeti ünnepen. És hogy éppen az MSZP. Hovatovább éppen az SZDSZ. Meg hogy éppen az újrakötés.

Mit nem mondjak: hogyapicsábane.

Nem jöttél túl korán

Az persze, hogy (főleg a fentiek tükrében) konkrétan minek az újrakötésére tűnik még alkalmasnak a legnagyobb jobboldali párt frakcióvezetője (sic! nem maradt már több párt a jobboldalon!), régen nem érdekel már senkit se. Ez az ember szerintem a gépjárműje kötelező felelősségbiztosításának újrakötésével is hasztalan birkózik évente, úgyhogy kisebb szövetséget, de még komplikáltabb cipőfűzőt sem szívesen bíznék reá, újrakötésileg legalábbis. Szóra sem érdemes tehát, mit gügyög immár, de hát a helyzet az, hogy saját jól felfogott, valamint nemzeti érdekében lehozta szavait az emtéi is, és azért ez mégis már mi. És ne hagyjunk már minden hülyét szó nélkül.

Nem kezdtünk nagyon bele

Először is szögezzük le: joggal vetheti fel a baloldal összefogásáért aggódó, sok évtizedes (párt)állami szolgálatban liberálissá aszalódott, derék posztkommunista nyugdíjas elit (a többiek vagy dolgoznak, vagy munkát keresnek, így nem érnek rá munkanélkülinek lenni, azaz kussolnak), hogy azért ez sem ment olyan vígan − valamint még most se biztos, hogy most már olyan vígan megy. Olyan ez, mint amikor végre sikerült megreparálni villanybojlert: még nem teljesen biztos, hogy most már működik, de legalább már büdös.

És aztán nem jöttél

De, végülis, azért csak összejött. Kiderült ugyanis, hogy az emberek sokfélék: vannak, akik alapítányokat gründolnak, hogy onnan küldjék az életjeleket a sötét, üres koszmoszba, mint megannyi kis Voyager abban a hideg, csillagközi térben, édes szívem. Mások viszont akkor érzik jól magukat, ha hungarocellből készült diktátorokat rugdalhatnak röhögve, sörszagúan, szanaszéjjel. És bár nem mostanában lesz, hogy a Voyager jeleire feleletül lerohanna minket az Egyesült Klingon Haderő, azért nem lesz baj, ha addigra kiképezünk pár ilyen faszkalap dopemant is, már csak a jogos önvédelem okán is. Hátha konkrétan fejeket kellene rugdosni a győzelemhez.

Átgyúrtuk életté

Mit akarok mondani: bár a lehetmásizmusnak az ő kis zsenge, és újabban hálistennek csak a statisztikai hibahatár kies magányában nyiladozó puha szirmai között ez nehezen feldolgozható, vannak e hazában bizony dopemanek, bajnaiak is bűntelen. (Sőt, szemkilövő rendőrök meg potenciális szemkilövő rendőröket szemkilövésre utasító rendőrök stb. is.) És bár arról mi sem vagyunk meggyőződve, hogy a telekszomszéd Sanyival sikeres volna a közösen meghirdetett hímzőszakkör, azt azért tudjuk, hogy a Sanyit kell hívni, ha fel kell dobni a gyerek zongoráját a hetedikre. És igen, a gyurcsányizmus sem alkalmas a hímzőszakkör vezetésére, de azért az olyan gondolatokért, hogy ezek (mármint a Sanyiék) „vudubábut csinálnak politikai ellenfeleikből” és „békés tüntetők szemét lövetik ki”, nos, a Dohánylevelekkel Díszített Zsigó Róbert Díjat nem számítva nem sok mindent tudunk ám kiosztani itt mi, a baloldalon. (Mármint baloldalinak tekintve azokat, akiknek nincs trafikja.)

Idő komámmal, ez üldögélést

És nem, mi sem akarjuk, hogy a Sanyi hímezzen nekünk − sőt, továbbmegyek: a Sanyi sem akar kézimunkázni. De nincs sok időnk baszakodni, és azért ismerjük el, hogy neki is van helye a nemzeti makramészakkörben − ha csak abban a marginális esetben is, amennyiben makramézés közben még konkrétan Chopint is hallgatni vágyna az úri közösség. Mert hogy jelenleg zongora a művház hetedik emeletén, nos, az konkrétan kurvára nincs: azt oda fel kell cipelnie valakinek. És nem, azt nem lehet másként, mint izzadt testtel, kurvára nekiveselkedve.

Tudtam, hogy nem is jössz

Tehát a Chopinhoz, bizony, köll a Sanyi is. (Sőt, a Béla is, aki azt a fát vágta ki, amiből a gyerek pianínója van.) Mert az van, hogy ebben az országban, vagy mit akarok mondani, ebben a nemzetben van egy rakás Sanyi. És ezek a nemzeti ünnep közben is vannak bizony, pofátlanul, meg a maguk egyébféleképpen otromba módján, és eszük ágában sincs megszűnni. Sőt: ezek akkor is ott voltak, hogy mit ne mondjak, a korvinközben is, amit ünnepelünk nemsoká. Ezek lőtték a ruszkikat, eszük nélkül. És ha most a lehetmásizmusnak az fáj, hogy hazaszeretetből, feltűnési viszketegségből vagy jól felfogott gazdasági érdekből, vagy bánom is én, mi okból, de kimegy a dopemangyurcsány protestálni, hát, nem tudom követni: két nemzeti magánvasútépítés meg hajléktalanvegzálás közben szerintem ez kurvára belefér.

Maradj otthon, nézzél tévét

Vagy nem tudom, de hadd szólítsalak meg így, a számomra szerencsés ismeretlenségből: Andris, próbálj meg inkább kötögetni, bazmeg. Anyámnak bejött, addig se ivott. És hagyd a picsába ezt a politikát: az, hogy nem mindenki te vagy, még nem azt jelenti, hogy azok mind hülyék (mert hogy te szerinted te pünktlich nem vagy hülye, natürlich). Hidd el nekem, a fiatalabbnak: más is lehet más. Még okosabb is. Sőt: hülyébb is.

Másabb, az a lényeg.