Pedig hát miről tehet az a szerencsétlen, gerinctelen milliárdos.

Történt ugyanis, hogy hogy, hogy nem, de ismét az történt, hogy bizonyos szőröstalpú kecskepásztorok egyfelől, illetve tulipánfüggő drogos niggerek másfelől úgy érezték helyesnek, ha a ’labdarúgás’ elnevezésű szabadidős tevékenység (újabb nevén: sport) értelmes ember számára megmosolyogtató, mindazonáltal ártalmatlan szabálykönyve értelmében több, úgynevezett gól kapcsán cselekednek úgy ráutalásilag, miszerint hitelt érdemlően fel tudják mutatni a tekintetes semleges döntnökök előtt, hogy nekik ez jobban megy. Pedig a mi drága magyar honfiaink most kaptak vagy nyócvanmilliárdot, cirkuszépítésre. (Mert férjen már el valahol az a sok bohóc, nemdebár.)

És ez még semmi: ezek a gyarmatosításban élenjáró labdarúgó emberek miatt a Sanyi, aki eredeti foglalkozása szerint hol nemzetileg foglalkoztatott színmagyar muszájzsidóbankár, hol polip, hol (újabban) uzsorás (és mindeközben nem lett kevésbé zsidó, hanem, hogy ne mondjuk, a körülmények változtak), számos kellemetlenséget volt kénytelen elszenvedni bizonyos urak alacsony értelemben vett milliárdossága, továbbá tagadhatatlan politikussága miatt. És még ez sem volna baj, hisz megalázó is volna, ha reagálna ezekre a mit ne mondjak, fideszbéközepes senkikre ez a főpolip, mármint saját elmondása szerint.

Mármint nem saját elmondása szerint főpolip, hanem saját elmondása szerint nem reagált. Ezért is rittyentett tehát össze, ennek nyilvánvaló érdekében holmi semmi kis sajtótájékoztatót, kilencven percig tartót. Plusz a hosszabbítás.

Hogy be ne szarjunk, mondanánk erre.

Hisz ez eddig világos: kinek kinek érdemei, továbbá egyéb mániái szerint. Vannak a fodbalisták és sportvezetők, úgy is, mint kurvák, meg a kitartóik: ez baj, de el kell fogadni, hisz tudjuk, nem lehet mindőnkből értelmes, rendes, gondolkodásra is alkalmas ember. Mert mennyivel egyszerűbb, ugye, rohangálni azon a szép, zöld gyöpön, labdával meg pláne mennyivel egyszerűbb (vagy nem is tudom, kerekebb). Hiszen, ahogy érzed, Balázska, szaladj ki a barátaiddal a mindent jelentő füvek, perjék, egyéb egyszikűek közé, de ha kakilni kell, szólj azért apának.

Ám a fennforgás mibenléte még csak nem is ebben kulminálódott: hisz ha neki ez jó, ám csinálja, nehogy szükséget szenvedjen az a gyerek akármiben is. Az önmagában ugyanis, hogy ezen fodbalistának nevezett szárazföldi artisták, hogy ne mondjam, talajtornászok milyen szempontból ugrabugrálnak szanaszéjjel az első, kicsit is veszélyesebbnek tűnő beadás, kirúgás vagy biciklicsel kapcsán, legyen bármilyen tréfás, mégse engedi meg számunkra, hogy kacagjunk hóbortjukon. Hisz ugyan pénzbe kerülnek, de, mi tagadás, az ő uzsonnájuk sem kevésbé megvetendő, mint a Pető Intézet kis bice-bóciáié. Pedig azok még macisajtot is kapnak, rohadjak meg.

A fennforgás azonban ennek ellenére mégis érdeksérelmet okozott bizonyos, aggyal már csak kényelmi szempontból sem rendelkező fideszszékház-védők fejében − legyenek akármily hasznos szereplői a Nemzeti Sportegyüttműködésnek a fodbalhuligántól kezdve a teljes sportújságirodalmon át egészen a miniszterelnökig. S főleg ezen újabb, igaz, nem túl népes, ám annál nagyobb befolyással rendelkező csoport esetében jelentett agyrázkódással anatómia okokból ugyan fel nem érő, ám annál inkább hamarosan egyéni képviselői alkotmánymódosításba torkolló élményt az, hogy a vén Európa, lám, jobban focizik. Méghozzá nem csak kelettől nyúgotig, de északtól délig focizik jobban, dacára annak, hogy még egy kurva makovectemplomot is képtelen felépíteni a saját kezdőkörébe. Ora et labora, hogyapicsábane.

Várható tehát nemsoká az a rikkancstóni-, budaibéla- vagy pokornizoli-féle előterjesztés (utóbbi úgyis sokat lazsált mostanában, mármint nemzetiegyüttértésileg), miszerint azért jelent erkölcsi értelemben továbbjutást szereplésünk a FIFA, az UEFA valamint a CACIB zárt kapus ítéleteinek ellenére, mert mi visszük a jövő fáklyáját keletre, ahol még mindig fodbalokosan puhítják a nyereg alatt a szoros emberfogást. Ennek okán teremlabdarúgó-ügyi államtitkárunk már fel is vette a kapcsolatot mongol testvéreinkkel, és ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek ott, a fodbalvilágszövetségben. Lesz nemulass: fogunk mi még újra vágtatva, lóhátról, hátrafelé öngólt rúgni.

Már csak egy maradt: a Sanyinak meg el lesz intézve a valaga, ha nem csalódunk. Kell a bankja, tudniillik.