Igen, így, ebben a formában. Hisz nektek úgyis mindegy, mert nem ez a lényeg, hanem a nyelvstratégia. A háborús nyelvezet. A lényegre törekvés. Meg a rugalmas elszakadás a valóságtól.

És különben is, meddig tart betenni az alaptörvénybe azt a kurva szabaccságot. Hisz részben már úgyis benne van. Az van ugyanis benne, hogy ami nincs benne, azt majd belerakjuk, hogy benne legyen. Amit hát most unortodoksz magyar leleménynek véltek, nem más, mint a kövér, csúnya hülyegyerek megoldása a telepi játszón: ja, ha így nem én nyerek, akkor más volt a szabály. Ha tehát véletlen két csével írta a párttanácsfőtitkár a szabadságot, hát az onnantól kezdve úgy volt írva, ezeréve. Plusz turul, natűrlih.

De nem, hisz nem írta annak senki se. Ez csak egy hasonlat, metafora, amit persze ti nem értetek meg, mert nem tudtok, mert nem is akartok, mert soha nem is akartatok olvasni. (Eddig a pontig például el se jutottatok az olvasásban, fogadjunk. Na ugye.) És hát éppen ezért ti az egészből csak annyit értetek meg, hogy megint van új „blog” a kikellennekjönnin, tehát elírta magát a bérblogger, még hozzá a szanyikapitány megbízására, továbbá ingyen kiosztott párizsis zsömléért. Mert ennyit tudtok, ezeket a zsömlés poénokat nyomni. Nos, amikor én a cégnél bedobom az aprót a kávégépbe, még az is cizelláltabb működésre képes, tekintve, hogy például olyan komolyságot is tud, hogy mondjuk plusz öt forintért több cukrot ad, mínusz öt forintért meg van, hogy nem ad poharat.

Az már persze az én dolgom, teszek-e alá saját köcsögöt, vagy hagyom kifolyni a forró levet a náthás picsába.

Nos, a jelek szerint ti hagyjátok. Öt forinttal legyen olcsóbb, az a lényeg. Ha elfolyik, szétrohad, elszaródik, tönkrébe megy: az se baj. Van az a pénz, amiért fel lehet újítani a szart is. Hisz nincs az a szarmező, amit ne lehetne leaszfaltozni, leáfacsalni, letérkövezni, okosba. És lehetőleg kétszer annyiért, ingyen. Illetve adóból, ami ugyanaz. Magyar oligarchába magyar adót. Hisz jó emberünk nekünk a lajcsi, a lóri, a csányisanya, de még a lázárjani is: milyen szépen írtja a fácánt az is, újabban, államérdekből továbbá. Hogyne. Csak kikupálódott szerencsére: szépen zsidózik, nagy nyilvánosság előtt is. Van ugyan némi pedigré a makulája körül, vagy mije van a mije körül: de a lényeg, hogy van neki a mije körül a mi. Ellenben a, na tudjuk.

És hogy kedves kommunista, népben, nemzetben gondolkodó zsarnokpalánta ő is. Közülünk való. Régen elvtársnak mondtuk az ilyet, de hát változnak az idők. Meg az elvtársak is.

Igen, ilyen a ti világotok. A kádárkorból megörököltétek az apustól a házat, villát, nyaralót, az almádiban a stégbérletet, hát most már mi lenne, ha olcsóbb lenne fenn is tartani a jót. Hisz hű szolgái voltak a ti őseitek a legeslegősibb seggnek is, hetedíziglen méghozzá. Most pont ez a segg fog majd pont nem szeretni benneteket. Kényeztessétek.

Mi meg, kedves kis proletárgecik, elleszünk még egy darabig. Megkeressük nektek holnap is a rávalót. Bajotok ne essen. És ha jól figyelem a mediántárkit, most vagy hetvenszázalékban ti, szociálfasiszták nyertek megint, vagy kaptok a nyakatokba harminc, negyven százalék nácit is. Magyarország jobban árjásít.

És ez, bármiképp nézem, ez már így is marad, amíg én élek. Az a proletár meg, akinek nem tetszik a rendszer, hamar felfedezi magában a radikális vonásokat. Hisz tovább kell rúgni, amit belénk rúgtak. Belül ne maradjon, ami belül volt mindig is.

Meg különben is: ki akarna demokrata lenni a süllyedő hajón? Amikor olcsóbb lesz a gáz, pirosabb a paradicsom, kevésbé zsúfolt a mentőcsónak? Mármint abban az esetben, ha végre nem lesz annyi a cigány?

Mit gondoltok: amikor majd rátok kerül a sor, mennyivel lesz olcsóbb a tarkólövés?