Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Miért hagyom abba a blogolást? (Utolsóposzt)

2014.06.12. 20:50 Humperdickk

Olvasásban gyakorlottabb, élesebb szemű internethasználók már egy ideje észrevehették: ritkulnak a posztok mostanában. Ennek meglehetős prózai okai vannak: egy ideje már szarok az egészre.

(Ezt a posztot a feleségemmel közöden írtuk, mondhatni. Azért vagyok ilyen kurva kedves benne.)

Mert az úgy van, hogy az ember kitalál valamit, vergődik rajta, belefeccöli az összes agyát, ami maradt neki a cseresznyepálinkás butykos alján, aztán jön egy ilyen megélhetési baromarcú, és jelzi, hogy mocskos libsik, valamint szaraposzt. Mert nagyjából ennyit értett meg abból, hogy demokrácia van, illetve volt, és én csak beszélek összevissza, tehát ha neki a koncsítavursztoskodás ellenére van, akkor ellenére van. Mert hogy mit mondjon a gyerekének, ha lát az is egy ilyen liberálist, menni az utcán, meg blogolni szégyentelenül, világ csúfjára.

De ezen még túl is lennénk: ilyen és ehhez hasonló kommentrobotokat ma már szegényesebb kiállítású kínai hadiüzemekben is tízezerszám gyárt le a népharag, nem érdekes. Régen a köcsöghadseregnek sem volt több értelme, pedig azzal még beszélgetni is nehézkesebb volt a piramisban, aztán hogy elvolt a Kínai Birodalom is évezrdekeig. Hanem még ha látná az ember, hogy van azért foganatja, hisz lám, eljut az értelemnek, vagy legalább az értelem igényének a híre ezen a bloggalaxison túlra is. De jelenleg a voyagerakárhányason zötykölödő Chuck Berry-nótának is nagyobb az esélye, hogy egy több ezer parszekre fekvő fejlett intelligencia lemezjátszójában végzi, mint akármely bloggernek arra, hogy három méterre tőle elolvassa a kutyáját vonyíttató szomszéd hülyegyerek legújabb csodálatos főművét. A világ nyolcadik csodáját. Tudniillik a posztot arról, hogy lázárjános sajnos ellopott kétmilliót, ami viszont szerencsére nem baj, amíg német üzleti érdek is van ezen a világon.

És itt tartunk: egymást kommenteli az a pártucat szerencsétlen, aki még hisz a sajtó szabadságában, a demokráciában, az értékek pluralizmusában. A gyönyörű, áldott, szent liberális kapitalizmusban. Mert ugyanaz van, illetve lett legújabb huszonöt demokratikus életünk során, ami azelőtt volt: néhány háborodott, agyonnyomorított szemüveges nyomkodja a szamizdatot a pincemagányban. Csak egyelőre még legálisan. Komolyan elhittük nyolcvankilencben, hogy vége a kommunizmusnak, pedig csak annyi történt, hogy az akkori demokratikus ellenzék, mind az a harmincnyolc, na jó, százharmincnyolc szerencsétlen kapott egy kicsit mikrofont a szája elé, hogy belelihegne valami szépet. És ez csak ahhoz képest volt kevésbé hülyeség, mint alekosz vagy vévééva tizenöt perce, hogy nem szakították meg még hülyébb reklámokkal. Aztán ezek megöregedtek, idejétmúltak, és ilyen csúnya ráncos lett a bőrük is. Sebaj, itt van helyettük a félművelt újgeneráció: komolyan, ahol egy Heller Ágnest le lehet nyuggerezni az úgynevezett szabad sajtóban, ott nincs hova menekülni.

És ez még a krém. Mert ne tévedjünk: pár marok elvetemült jávorbenedeken kívül nincs, nem volt és nem is lesz összevissza százezer ember ebben az országban, aki elmenne tüntetni a kósalajosok rémuralma ellen. Azt már a magánnyugdíjak einstandja során látni lehetett – és meglehet, vaskos túlzás, de nem tévedek nagyot –, hogy annyi, pontosan annyi felelős gondolkodású, adófizető európai polgár van ebben az országban, amennyi akkor megnyilatkozott. Illetve legfeljebb annyi. A többinek marad a kádárrendszer upgrédelt változata, amiben már vannak vicces fészbukappok is, mint a kétfarkú kutya, nőfaló krisztofel, napipuzsér.

És mindeközben egy átlagos szolidaritásost vagy gyurcsányszavazót csak annyi választja el az átlagos jobbikostól, hogy előbbi szarik a rovásírásra. A fideszes meg mindkettőre.

Akárhogyan is: drága olvasó: majdnem négy évem ment rá, hogy gondolkodjanak kicsivel többen ebben az országban. Hát, így sikerült. Nyökögni már tud néhány fidesztroll, és sokan még lájkolnak is, feltéve, hogy eléggé sikerült előtte napszámot találni valami slizvigholstejni ládagyárban. És nem, az előbb hazudtam (igen, azért, hogy több kattintást hozzon a lead, hisz médiageci vagyok magam is, vasaltheréjű szemétláda): nem azért hagyom abba, mert szarok rá. Azért hagyom abba, mert mindenki más is szarik rá.

És ezen a ponton szívesen belinkelném ide az utóbbi tíz poszt statisztikáját, de annyira még én sem vagyok mazochista. Eleget ettem magam miatta, hogy miért nem érdekli a magyarokat, amiket írok. Gyomorrákot viszont azért már hadd ne kapjak, mert szar a poszt. Ha szar, írjon más jobbat. Vagy ha nem tud írni, legalább kiabáljon.  Menjen ki a térre, nézzen körül kicsit. Hogy ne párezren verődjün össze a sajtószabadságért. Az átláthatóságért. Az értelmetlen, ronda stadionok, szobrok, államtitkárok ellen. Hogy tiltakozzon a magyar, hogy ez a némethszilárd is milyen ocsmány egy féreg, és most még a feje a legaranyosabb része neki. Hogy ne egy agyatlan papagáj legyen a kulturális államtitkár. És hogy ne hagyuk, hogy elvegyék a napi drogadagunkat: a ciginket, a piánat, a szabadságunkat. A magyar(!) zsidóságunkat, cigányságunkat. A magyar magyarságunkat. Hogy helyébe épülhessen valami igen gusztustalan.

De, Kedves Olvasó, ezek szarnak minderre. Azt hiszik, ha meghúzzák magukat csendben, majd elfeledkeznek róluk. Hogy megúszhatják. Hogy rájuk nem kerül sor, hogy így is lehet élni. Hogy amiről nem veszel tudomást, az nem is fájhat. Hogy ami nincs, annak bokra sincs. És ez a blog se fog nekik fájni, hisz ezt sem olvasták. Nem volt bent a fókuszpluszban. Most meg már tennék bele, de késő. Elkéstek ezzel is.

Időhiány miatt kivágták a teljes szabad sajtót a szabad sajtóból is. Értelmiségi nyavalygás, azért meg nem adnak kolbászt a cébéában. Állást a minisztériumban, földet, trafikot a városházán. A demokrácián nem lehet rendesen még focivébét se nézni, nem beszélve a felcsútfradiról.

Úgyhogy elválnak útjaink. De ti, többiek, azért hiányozni fogtok.

(Ja: ezt a posztot nem lehet kommentelni. Köszönjétek meg az alkotmánybíróságnak.)

Ki a korrupt?

2014.05.30. 12:35 Humperdickk

A Pedagógusok Szakszervezete szerinte az OLX egyik reklámja megsértette a pedagógusokat, rombolja a szakma becsületét, a pedagóguspálya presztízsét. Követelik, hogy vegyék le a képernyőről – írja a hvg.hu.

A busz a hivatal előtt állt meg. Gyomra egy merő görcs lett, amint az épületre pillantott, és a tenyere is izzadni kezdett, akár fiatalkorában. Hiszen hogyne, itt volt régen a Pártház, mellette a Munkásőr-laktanya. Most a rendőrség használja, a készenlétisek, vagy kik. A pártházat meg a klebensbergesek.

Belépett a kétembernyi, nyikorgó kapun. A portás hideg közönnyel nézett ki rá a kuclijából. Csendben megkocogtatta az üveget, mire az ingerült rántással csapta félre a tolóablakot.

– Mi tetszik? – kérdezte barátságtalanul. A fülkéből kicsapott a kolbászszaggal kevert pálinkabűz, szinte émelygett tőle. „Vilmoskörte lehet, a kolbász meg nyilván teszkógazdaságos lángolt gyulai. Összetéveszthetetlen.”

13 komment

Címkék: reklám korrupció fizika pedagógusok portfólió klik

Ember a fán (Nem lehet elmenni)

2014.05.24. 13:10 Humperdickk

Ez a poszt most nem lesz nagyon píszí: tele lesz embergyűlölettel, vérgőzös pesszimizmussal, negatív pluralizmussal. Sőt: ez a poszt oly annyira lesz fordítottan ugyan, de populista, hogy még én magam is elhatárolódom tőle. Mégis meg kellett írnom.

Mert mondjuk, ami engem illet, meglettem volna a megírása nélkül, komolyan, van nekem elég dolgom, érik a fákon a cseresznyepálinka, meg éjszakai műszakban vagyok már hetek óta, és a kettő együtt kimerít kissé. Emberrel nem találkozom: azok éjszaka alszanak, nappal meg én alszok. A cseresznyékkel meg nem lehet igazán jól eldumcsizni, kicsit magukba vannak fordulva azok is, mi tagadás, napok telnek el, hogy egy kukkot sem szólnak. Nem lenne tehát csoda, ha embergyűlölővé váltam volna: egyszerű lenne a magyarázat: de nem ez a helyzet.

A helyzet az, hogy a hétvégén megint választások lesznek, európaiak ráadásul, és nekem most le kéne miattuk mászni a fáról, és ez dühít. Hogy hogy veszik a fáradságot, hogy én miattuk lemásszak. Amikor a saját asszonyom is hiába könyörög, pedig az még főzni is elég tűrhetően megtanult. Hogy egyéb kvalitásait most ki ne domborítsam.

Mert most mi van, ha lemászok. Az van, hogy egyrészt nyakamba ugrik egy rakás kölyök, akikről én tehetek, hogy világon vannak, mármint kisebbik részben én tehetek, mindegy, és követelődzni kezdenek, hogy játsszak velük. Ezzel nagy baj nincs, egy gyors játszótér, és elvannak magukkal darabig. Aztán fekvésalvás, munka előtt jól esik este a pihenés, szóval kicsit kapcsolná be az ember a tévétrádiótinternetet, és jön belőle a propaganda, hogy el lehet menni. Mármint nem dolgozni, külföldre főleg nem dolgozni, hanem szavazni, a zeurópára. Illetve nem is arra, hanem arra a sok szánalmas, idióta baromállatra, aki európai uniós képviselő szeretne lenni, mer' az jól fizet, meg legalább nem itthon van, dolgozni se kell érte, le van a gond. Csak előtte van ez a uniós előírás, egyéb bürokrácia, hogy demokratikusan szavazzuk meg, melyik baromállat fogja leszarni a magyar érdekeket, vagy miket, Brüsszelben, vagy hol. És ezt hótt komolyan, tényleg véresen komolyan gondolják.

(Mondtam, hogy nem lesz píszi. Most még abba lehet hagyni a folytatást. Én ilyen kurva demokratikus vagyok. Még a továbbgombot is ideraktam, ha a főoldalról jössz. Nincs mit.)

5 komment

Címkék: választás eu korrupció pártok el lehet menni hazaárulók

Európai emberünk

2014.05.21. 20:26 Humperdickk

Mint az bizonyára sokak számára ismeretes, az Európai Unió megint brutálisan megtámadta ezt a magyarországot, amennyiben legalábbis fondorlattal rávette a tőle teljesen független, bár feltehetően név- vagy egyéb rokon Európai Bíróságot, hogy ugyan, gördítene már néminemű akadályokat annak ellenében, hogy ez a magyarország megsérti az emberi méltóságot.

A helyzet persze még ennél is fondorlatosabb: az Európai Bíróság nem magát a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést támadta, sőt, azzal mintegy egyetért, már amennyiben bizonyos országok tényleg ragaszkodnak ahhoz, hogy az alapos bosszúállás megnyugtatja a szotyiköpködő fociparaszt káurópai értelemben vett lelkét. Na bumm, a pálinka sem okoz gondot, nem beszélve az ősi holland, hasissal értelmetlenné tett cukrászremekekről (v. ö.: „hollandikum”), majd pont az fog fájni nekik, ha brutális gyermekgyilkosokat inkább nem szívesen hagynak az utcán szaladgálni a magyarok többé. De nem: a bíróságnak az okozott gondot, hogy ez a tényleges szó tényleg ténylegest jelent (jó, nekik sem teljesen van eszük, de ezt most hagyjuk, értelmi fogyatékost és jogászt nem illik csúfolni), azaz a magyar állam elvileg sem adja meg az esélyét annak, hogy megjavuljon az a pedofil anyagyilkos.

6 komment

Címkék: orbán stadion emberi jogok felcsút tényleges életfogytiglan orbán győző európai bíróság kovács béla orosz kém

A szakállas nő esete a demokráciával

2014.05.11. 17:09 Humperdickk

Avagy hogyan magyarázzuk meg a gyerekeinknek, hogy egy fasiszta barom irányítja az országot?

szakáll.jpgMint az bizonyára sokak számára elkerülhetetlen sorstéteménynek bizonyult a nemrégmúlt köztévézavarta kollektív tudattalanjában, a balliberális kommunistamédia tudjukkijeinek újabb aknamunkája következtében csak megalázó pontszerző helyen végzett a nyújorkbólkiábrándult hazafias elit legújabb zászlósénekese (az előző jó múltkor a Himnuszt baszta el szélesebb tömeg előtt, nem érdekes) a legfrissebb európai nacionalista bohócseregszemlén, az úgynevezett „euróvíziós dalfesztiválon”. Pedig minden esély megvolt reá, hogy szegény megboldogult szécsipál stafétája végre a legmegfelelőbb helyen találjon megnyugvásra.

6 komment

Címkék: eurovízió orbán viktor liberális emberi jogok kövér lászló dalfesztivál shakespeare szécsi pál kállay-saunders

Józsi a mocsárból

2014.05.10. 08:41 Humperdickk

Most, hogy Nagynémetország ismét megdicsérte az orbánrendszert, amiért kissé fasiszta nagyon ugyan, de ennek ellenére teljes egészében a Európai Néppárt tagja, próbáljuk meg elképzelni, mi lesz a következő lépés.

Mert odáig rendben van, hogy a nemrég felfüggesztett szüneteltetett számlaadási értelemben hála a jóistennek tehermentesített EU-támogatások ki nem fizetéseit okozó demokratikus aggodalmak hamarosan szintén demokratikus felminősítéssel egyenértékű újrakifizetésben fognak kulminálódni. Ezt tudjuk, hisz ennek oka egyértelmű: mint az sokak számára feltűnhetett, már csak az egy négyzetméterre jutó bajnaigyőznifog- és gyurcsányjobbanteljesít-plakátok felszaporodása kapcsán is, hogy nemsokára uniós választások lesznek. Nos, a legnagyobb nettó befizető Németország vezető pártja viszont nem engedheti meg magának, hogy ne a kedvenc pártszövetsége nyerje meg a közelgő választásokat. Záksón, legfeljebb adnak egy kis pénzt a fasisztáknak illiberális demokrácia harcos építőinek, ein Kopf is ein kopf. Vagy mi, Mann is Mann. A mi hundunk mannja, az a lényeg.

10 komment

Címkék: orbán gyurcsány merkel németország pálinka norvég alap emlékmű lázár bajnai eu támogatás csepreghy

Mielőtt megőrülünk

2014.05.02. 19:44 Humperdickk

Bárkivel előfordulhat, hogy csendes szalámizgatás (mintha a szaláminak nem lenne mindegy, ha hergelik), pálinkalegalizáció vagy szoborépítés közben úgy veszi észre, hogy megőrült. Ilyenkor természetesen már nincs mit tenni, eső után köpönyeg. De ha odafigyelünk az előjelekre, könnyebbé tehetjük magunk számára a világtól való elválást.

elevenemlekmu.jpg

(http://freedoc-gabriellacsoszo.blogspot.hu/2014/04/oszlopok-eleven-budapest-szabadsag-ter.html)

Meghalni rendes módon az ember úgy szokott, hogy kimegy, mondjuk, megnézni a kocát az ólban, nem-e feküdt-e rá megint arra a foltos kis malacára, mint a minap is, amikor a Karcsi hozta a nyolcvan liter tavalyi vegyest, amiben megegyeztünk a két malac fejében. És amely így majdnem a kutyák maradéka lett, már nem csak a malac, de a tavalyi vegyes maradéka is. És közben, miközben megy, érzi az ember, hogy sok volt az a negyedik nagytányér csülökpörkölt, lám, hogy megnyomja az embernek a szívit. Aztán már nem nyomja, már csak a bal kar zsibbad, de veszettül, valamint a tyúkudvarban a macskapisával kevert libaszar íze marad meg az ember szájában, mint utolsó emlék, közvetlenül az előtt, hogy orral előre bukva rálelnek, tragikus hirtelenséggel.

Ez tehát az egyik módja.

4 komment

Címkék: orbán stadion simon gábor szobor nácik szabadság tér kishantos

Mi, kommunisták

2014.04.24. 17:43 Humperdickk

Avagy mi a teendő, ha véletlenül elloptunk egy stadiont, és mivel nem volt időnk elrejteni elég gyorsan, és mert mivel kurva nagy, most meg már látszik?

A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel, amit az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz.

(ismeretlen kelet-európai fodbalrajongó és miniszterelnök)

*****************************************************************

Nyalja ki a seggem, kapitány úr. Baszom alássan. Nyalja ki.

(Martin Pendergast)

 

Kezdjük egy személyes vallomással: gyermekkoromban nem voltam vállalkozó. Én ehelyett szegény, alkoholista nevelő-és egyéb szülők által félrenevelt hülyegyerek voltam, aki úgy éreztem, személyes szabadságomat és önkifejezési hajlandóságomat azzal tudom a legadekvátabban kifejezni, ha rászokok a cigire és az alkoholra. Drog fel sem merült: annyi pénzem nekem sose volt, hogy egyben megvehettem volna egy füves cigit, már ha lett volna az én időmben ilyesmi. Talán ha már akkor felfedezi az emberiség a devizaadósság csodás intézményét, öt éves futamidőre meg merhettem volna kockáztatni egy spanglira való svájcifrank-hitelt. De ez csak spekuláció, hiszen ezek a dolgok nem léteztek akkoriban. (Illetve a svájci frank állítólag létezett, csak ügyesen titkolták előlünk. Mint annyi mást.)

17 komment

Címkék: orbán felcsút kommunisták simicska közgép hír24 lázár testvérek stadin

Aki másnak lehetmás

2014.04.12. 12:24 Humperdickk

Azt mondja nekem a barátom (nem, nem a sifferbandi; az nekem nem barátom, hisztis picsák nekem nem barátaim, hisztis picsának itt vagyok én, és két dudás, tudjuk), hogy túlreagálom ezt a kormánynemváltást, a megígért nememlékműileg bezárólag. Szedjük ezt össze.

Mostanában történt, hogy bizonyos komoly érdeklődés mutatkozott magyarország irányában a magyar és külföldi sajtó szempontjából azzal kapcsolatosan, hogy magyarok továbbra is a kushadva talpnyalók szervilis szibaritavázai kívánnak maradni, amennyiben ez együtt jár az államilag dotált gázrezsón elkészíthető tejfölös krumplilevesben kirajzolódó jövő körgangos változtathatlanságával.

Igen, ezt én sem értem, de tessék engem is megérteni: egyrészt tegnap volt a költészet napja, másrészt a hétkerben nőttem fel, kádár alatt, így értek bizonyos traumák, már ami a múlhatatlan pártállam boldogtalanságának szükséges unalmában nyert feloldhatatlan örökkévalóságot. Mit ne mondjak: a forró nyári napok parizeres zsömlés vaskorlátnak támaszkodását csak néha oldotta valamelyest némely, a hatodikról magát a mélybe vető öreg néni elsuhanó, színes izgalma, akik halálukban viszont már elmulasztottak ügyelni az udvar kockakövén szétfolyó koponyájuk beljellegének szemérmetlen kitárulkozására. És én ugyan akkor még csak cirka öt, öt és fél éves voltam, azaz nem értem fel egy harmadik ciklusát végighisztizni kezdő miniszterelnök (lásd később) életciklusának kétharmadával sem, azzal azért tisztában voltam, hogy ennél már nem lesz jobb. Igen, kádár a mi apánk, brezsnyev meg a nagyapánk, és esszük a parizeres zsömlét, valamint időnként leveti magát a gangról egy néni, viráglocsolás közben. Vagy helyette.

Hisz minek locsolni a muskátlit. Ezeknek meg főleg minek.

És nyilván vátésznak bizonyultam már akkor is, mert a következő héten szintén aláhullt egy kombinészínű folt a gyerekszobaablak előtt. És bár harminc éve elköltöztem onnan, így nem tudom, folytatódott-e a folyamat, ami az öregnénik meghalásilag értett jobbanteljesítésében kulminálódott, azóta sem hagyni nyugodni a gondolat: meddig mehet ez tovább? Meddig hagyjuk, hogy megismétlődjön az, ami már volt, dacára annnak, hogy már akkor sem volt jó, amikor volt? Meddig hagyjuk, hogy semmi se változzon? De semmi se, még az a kurva parizeres zsömle se? Vagy, ha másként nem megy: mikor fogynak el már végre az öreg nénik a hatodikról?

Mert, kedves barátom (nem, nem a siffer, továbbra se): ha te nekem nagy bátran elmondod a telefonba, hogy amikor én beleírom a fészbukon egy kommentbe, hogy a zsidógyerek is azt mondta a gázkamrában, hogy nem kell minden szart mellre szívni, meg hogy a túlméretezett hisztéria az az, amikor fodbaldrukkerek derék hada felgyújt egy tévészékházat, meg amit még a közelében talál, vagy a túllihegés csimborasszója, ha valaki, aki nagyon nem szereti a zsidókat, gyorsan kiirt belőlük vagy hatmilliót, és hogy akkor énnekem nincs igazam, és nem mondod, miért nem, hanem mert csak, hogy a klasszikust idézzem, és hogy nem telefontéma, no, akkor én megkérdezem tetőled, már nem telefonban, csak utólag, a blogomba, hogy bazmeg, miért nem kommenteled a hülyeségemet a fészbukon? Hogy az emberek, de legalábbis a barátaink, hogy azok is lássák?

Ja, hogy azért? Mert látják?

Édes, drága barátom: elmondom én neked, mi a hiszti. Az a hiszti, amikor valaki a győztes választás másnapján, amikor annyi mindennel foglalkozhatna, például válaszolhatna a nemlétező gratulációkra például, vagy bánom is én, kint a kertben olvasgathatná a langyos, bocsánat, férfiasan meleg tavaszban az élére vasalt pártmédiát, első dolgai egyikeként jelzi a szabaccságtéri emlékezetátépítő középítőmunkásnak (mindegyik az, a különbség a júdáspénz mértékében van), hogy akkor kéne kezdeni. Mert igen, korábban azt mondta, hogy pészach, vagymijakurvaélet, a húsvétszarság után kéne kezdeni, de most szólt ide neki a belső vonalon a lajosárpi, hogy kétharmad van. Megint. És hogy nem, nem demokrácia van. Ilyen megbeszélős demokrácia meg főleg nem van, az tegnap volt, vagy inkább tegnapelőtt. Hanem most kétharmad van, ami legalább egy harmad demokrácia és két harmad nemzetiegyüttműködés, egyben. Mint a vasengó: csak megnyered a választást, és már építhetsz is. Ez tehát minőségi ugrás, így már túlhaladott álláspontot képvisel az, aki nem képes visszafogott, konzervatív eleganciával szívből utálni az összes rühes, kurva zsidót.

És, lőn: már szinte napok sem telnek el, az egyik hű szolga hadat üzen Norvégiának, a másik meg Strasbourgnak, úgy, ahogy van. És én ezek után nem hiszem, hogy ne lenne szemernyi realitása a Brazília elleni tengeri offenzívának abban a nem túl valószínű esetben, ha kiderülne, hogy a Felcsút ese mégsem jutott ki a legközelebbi, Rióban megrendezendő, fodballal kapcsolatos nacionalista seregszemlére. Mert ugyan sokáig tart átalakítani a Szundi motorost atomtengeralattjáróvá, de mire való a közgép, ha nem az erre kiírt közbeszerzés megnyerésére. Aztán majd, hogyne, építünk is, támadunk is, abban nem lesz hiba. Egyszer. A négyes metró is hogy megépült, persze sajnos, de azért megépült: egyszer. Az egyszerben nálunk sosincs hiba.

Ami viszont a mostot illeti: Magyarország egyharmada éhezik. Valamint funkcionális analfabéta. És ezek nem látszanak, mert be vannak rohadva széjjelleszart zsákfalvaikba, ahonnan lassan már ellopni sincs mit. És a többi sem siet a segítségükre, hanem kussol, mert elveszti a melóját, elbukja a tendert, elveszik a párizsis zsömléjét. És inkább szavaz a jobbikra, ha már. És bár nekem is vérzik a szívem a bánáti bazsarózsák lokátorsújtotta sorsa miatt, voltaképpen kurvára leszarom az összes bánáti bazsarózsát. Mert amíg egy, egyetlen egy építményt fel lehet húzni ebben az országban, amelyről úgy volt, hogy előbb beszélünk a felhúzásáról, de most inkább mégis hazudtunk, és nem beszélünk, és amelyet azért kell felhúzni, hogy azt hazudhassuk, hogy nem mi öltük meg a zsidókat, pedig nem is azért, hanem azért húzzuk fel, hogy elmehessen az a sok szegény, norvégalapüldözött náciköcsög megemlékezni a hortimiklósról, akit azon a képen ugyan látszólag megbaszott egy németturul, de mi tudjuk, hogy az egy érdekházasság volt ugyan, de valamennyien élveztük, nos, amíg ez így volt, addig én személyesen köpök le minden kibaszott bánáti bazsarózsát. Pedig nem is eléggé vagyok elhíresült nyelvész hozzá. Sőt, harcolni fogok akár még bazsarózsaholokausztért is. Ha ez az ára.

Nézd: te tudod, én nem vagyok egy valaki, sőt, épp csak kicsivel több, mint egy bazsarózsa. De remélem, mire meghalok, nem az lesz életem fő műve, hogy nem épült meg valami katonai bizbasz valami caterpilláros túrabakancsban élménykirándulós újgazdagoknak fenntartott turistacélpont mellett, hanem hogy a magam szerény módján tettem például az ellen, hogy az ilyen megélhetési pártatlanok, mint ez a siffer, meg mint a közös barátunk is a hávégénél, miközben a maguk szerény, kiegyensúlyozott módján kiszolgálják a rendszert, legalább egy kicsikét szarabbul érezzék közben magukat. Mielőtt mások fogják magukat még náluk is szarabbul érezni, talán éppen őmiattuk. Hogy ne higgyék a többi hülyék, hogy a hitleráj is egyedül a hitler hibája volt, és a zsidókat sem ők ölték meg, hanem a strurmabteilung. Meg a sors, vagy bánom is én, a ludvérc. Hogy ők végig pártatlanok voltak, hisz mindenki láthatta, mennyire nem voltak ott. Tanújuk rá a bazsarózsa.

Akkor hatmillióan haltak meg, és igen, részben az ilyen bazsarózsák miatt. És az nagyon sok. Az annyira sok, hogy ahhoz képest kurvára másodlagos, hogy igazam van-e.

 

7 komment

Címkék: orbán kádár jobbik nácik szabadság tér lázár fazekas bazsarózsa schiffer simicska

Kire szavazzatok?

2014.04.04. 23:53 Humperdickk

Hát, ha rám hallgattok, leginkább anyátokra: ő a terhessége, meg főleg a szülés során legalább darab ideig szenvedett is azért, hogy ti létezzetek, ami meg a választásokon feltűnő politikusokra minden ellenkező híresztelésük ellenére sem állítható.

Bár fene tudja: én még sosem találtam sem száz négyzetméteres tetőteraszt, sem osztrák bankszámlát a házban – igaz, a sufniban tavaly ősz óta nem volt időm rendet rakni, mit lehet tudni –, lehet tehát, az is először fáj egy kicsit, amikor kijön a vagyonbevallásban. Ez a poszt viszont nem arról fog szólni, hogy miből tellett a rogánsimonnak a bécsi bankszámlából a tetőteraszra, pedig hogy éheznek a bazmegyében a szegény, hátrányos helyzetű lélegeztetőgépek: ezeket tudjuk, hisz lopták, vélhetően. A cigány (ez a szegény, jobbikul, de ne szaladjunk ennyire előre) sem a kertjében termeli az akácvenyigét, hogy ne fagyjon éhen. Akkor azon meg megint mit kell csodálkozni, ha a rogánsimonnak sem telik magától a fűtött medencére? Ellopja mindenki, ami van: aki életében egyszer is legyintett a tüzépen a sóderes blokkra, érti a dörgést.

És ez a lényeg. Mit mondjak nektek, nekünk, kedves sudribunkó magyar barátaim, akiket hétfőtől kezdve továbbra is egy szotyiköpködő, lelkisérült főbunkó vezet innentől még vagy negyvenévig? (De már megint előre szaladtam.) Akarjátok-e ti, hogy az a szarjankó innentől élete végéig kiskanállal tyúkszart szedegessen a focipályáján? Hogy a belkerületi pléjbojmester hátralevő idejében a galambszar ellen küzdjön, de kínai evőpálcikával? Hogy a szocializmusból örökölt fostalicskájával tolja el a maradékot a simongábor?

Megválaszolom: nem, nem ezt akarjátok. Sőt, azt akarjátok, hogy a pénzeteket tolja, amennyiben a talicskagyártásba bevesz titeket is, számla nélkül, okosba. Ezek vagytok, ennek örültök, és ennek százezerszám hangot is kívántok adni, csak buszt is adjon hozzá a széles nyilvánosság. (Azaz mi, tudniillik, adófizetők, mert az is tőlünk loptátok.) Innentől kezdve viszont sok közös (a pénzünkön kívül) nincs bennünk, tehát nagy szeretetben elválnak útjaink: Szent Orbán tér, végállomás, az ajtók tetszőleges oldalon nyílnak. Maradtunk párszázezren, gondolkodni sem restek. De mi legyen?

Amikor ezt a posztot írtam, szerettem volna elhülyéskedni arról, hogy a nemrég voltam kénytelen értesülni róla, hogy nem lehet más a politika. Olvastam ugyanis azt a kiadványnak csak formátuma (papírból van) miatt nevezhető izét, amiben a fél kispál- és a teljes nagybandó-együttes olyan szinten áll ki (például) egyik uniós kötelezettségünk megsértése (földmoratórium) mellett, hogy már várom, mikor bukik le a Lovasi is a spárban a szalámival. És mivel végig is olvastam nevezett terméket (korrektor vagyok, szarabb anyag is érte már a retinámat, szokva vagyok), meghasonlottam: azóta az a szűnni nem akaró gondolat bánt engemet, hogy az elempé és a jobbik között csak annyi a különbség, hogy előbbi nem titkolja, hogy zsidó.

Ezek tehát kiestek. Marad még a jobbiknak nevezett obersturmabteilung: ezekről bőven elég, hogy tudjuk, hogy miattuk van minden rohadék helységnévtábla alatt az a krikszkraksz, ami szerintük rovásírás, és ugyanaz székelyül, mint ami felette van, magyarul, csak fordítva. Holott valójában nem más, csak egy kultúrkamu. Mindegy, a lényeg, hogy az alatta levő willkommen már nincs ott a windingnyelven: helyette az van ott, mert csak az fért ki, hogy helységünkben polgárőrség működik. Nem tom, mi ez, nem néztem utána, de gondolom, az őrzi a polgárokat, hogy szét ne csatangoljanak, mert a végén beleütköznek valami szegénybe, és összeszegényezik magukat velük. El kell tehát ijesztgetni minden betérőt, hátha ne adj isten, hogy cigány, vagy valami cigányjellegű. Ki ide betérsz, hagyj fel a színesfémgyűjtéssel. Tiszta sor.

Mindegy: velük, parlamenti kispártokkal sincs bajunk, ők elvannak, fasizálódnak, napra nap, és bár néha kacérkodnak a nácizmussal is, azt csak az íze kedvéért teszik, elveik nincsenek hozzá. És ugyan nem ezek fogják hétfőtől (teljes egyetértésben, vagy lehet, hogy nem egyet, de értésben) irányítani a magyarokat, még eljöhet a napja. És bár meglehet, hogy van köztük pár nem rossz ember, csak a zorbánviktor heverőjén henyélő vonagábor kiscicája egyelőre meggátolta őket a gondolkodástól (nem beszélve a sifferzöld gyékényen együtt áruló bajnaigárdáról), ezek nekünk nem barátaink.

Van tehát ez a sok buta ember, aki úgy tekint a Pártra, mint más háziasszony az avontanácsadóra, minek következtében hétfőtől mindenki vagy púderezi az orrát, vagy ki lesz utálva az önképzőkörből. Mit lehet ezekkel csinálni?

Megmondom: barátaim: ha van eszetek, rászavaztok valamelyik nácipártra. És ami ezzel jár: a buzik, leszbikusok, liberálisok, európaiuniósok, egyéb rezsibrókerek megfőzésének és megevésének legalizálása mellett, amennyiben fokhagymát is teszünk a lébe, és az alkotmánybíróság is kap kóstolót. Nos, erre érdemes szavazni. Hétfőtől ugyanis mulatunk.

Hétfőtől Orbán Viktor, Magyarország (plusz csatolt területei) főkormányzója a kétharmadhoz szükséges mandátumokat jelentősen meghaladó mértékben fogja majd irányítani ezt az országot. (Nem hiszem, de megengedem: kelleni fog neki ehhez a nácipárt is.) Ha viszont ti felelőtlenül össze-vissza szavaztok mindenféle demokratákra (már ha volnának ilyenek), azt a (hamis) illúziót keltitek a többi demokratában, hogy elegen vagyunk. Pedig nem: nem vagyunk elegen.

Akkor leszünk elegen, ha szembesítjük ezt a sok hülyét azzal, amiről azt hiszi, hogy akarja, pedig nem akarja, de megkapja. Csak még nem látja be: fokozni kell neki az élményt. A csúszda sem akkora öröm, ha két órán át tart. A legjobb szadomazoszex sem jó, ha eltart napokig. Nem beszélve a fagyiról: azt még nyalni is muszáj, s közben csak kopik az ember nyelve. Mindenből van olyan, hogy elég. Agyon kell hát diktatúrázni őket, hogy csömörük legyen. Sokkterápia ez. Mert nincs más esély: túl kell spilázni a náciveszélyt. Hátha minket is felszabadít Amerika.

Szavazzatok tehát a fideszre. (Vagy ha az nagyon gusztustalan, a jobbikra.) És a haza fényre derül. Nem ettől, csak emiatt. Fontos különbség.

Sok szerencsét!

7 komment

Címkék: választás orbán fidesz szavazás náci jobbik simon gábor rogán fasiszta felcsút 2014 bankszámla bajnai schiffer lmp országgyűlési tetőterasz