Nem teljesen tisztességes az eljárásom, de mivel nyilvános közösségi oldalról van szó, és mivel mások számára is érdekes lehet, megosztanám ma két "dupladuplavés" üzenetre írt válaszomat. A neveket, egyéb személyes adatokat töröltem azért.
Drága Uram,
teli van az, nagyon. Nyerni meg nem akarok, mer mittom, biztos ez a mazochista alkatom az oka. (Abból gondolom, hogy szorítja ez a hólánc a heréimet, és gondolom, ha ízlene a fájdalom, ez nem lenne gond. Töprengek rajta, levegyem-e.)
A lényeg: további jó nyugdíjat! Tessék élvezni, ha van mit! (Az enyémet speciel most készül lenyúlni ez a Minden Idők Leginkább Nemzeti Dolgaival Legjobban Tényleg Együtt Működni Akaró Megint Ide Írjuk Hogy Nemzeti Hátha Előbb Nem Volt Elég Kormánya.)
Minden jót kívánva:
xy
A másik levelem egy gyerekkori (14-16 év) baráttól érkezett. Sokat marháskodtunk, csesztettük egymás verseit, elvoltunk. Szép idők voltak. 20 év után írt nekem, felhíva figyelmem egy irodalmi periodika újabb megjelent példányára (de szar ez a képes beszéd!), amiben (nyilván, gondolom) része volt (bár haszna, felteszem, semmi). Válaszoltam rája:
Drága,
hogyne emlékeznék Rád, nem(?)régen még verset is írtam Neked a blogodra (ha nem lenne meg: link).
Szívesen és gyakran gondolok Rád, így az évek múltával is. Számomra meghatározó volt az az időszak, amit közösen volt tisztünk eltölteni, jobb, több ember lettem tőle. Ám ennek ellenére vagyok oly bátor, hogy kettészarjam a "ZZZ c. irodalmi folyóirat novemberi számát", dacára annak, hogy biztos nem hülyeség, sőt. (Sőt mi? Okosság, mittom.)
Csak hát én ilyen tahó módon küldöm el az aptyafaszára a direktmarketinges majmokat.
X, én egy alkoholista köcsög lettem ez alatt a 20 év alatt, ami nem kell, hogy érdekeljen Téged, de kérlek, ha semmi más mondanivalód nincs számomra, csak az, hogy most éppen mifenefaszra költsem a pénzemet pia helyett, akkor ne baszogassál feltétlenül, mer mittom, berágok mocskosmód.
Egyéb, ilyen barátkozós témában állok Rendelkezésedre. (Tényleg!!!)
Kösszentyű, pusz, estébé:
xy
Nem volna baj sosem, nem lenne érdekes. Csak most "vesztem össze" (szakítottam?) a legjobb barátommal, mert nem éreztem kellően őszintének a kapcsolatunkat. Nem értette meg, mi a bajom, mindegy is. A lényeg, hogy most már nincsenek barátaim.
Biztos én vagyok túlérzékeny. De a legteljesebb tisztelettel és szeretettel kérdem Tőletek, kedves ismerőseim: basszátok meg, nincs rajtam kívül más dolgotok?!
