Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Kilépek én már a zunióból is!

2011.01.23. 00:01 Humperdickk

.

Igen Tisztelt Európai Unió!

Van Önöknek egy kedves, barátságos kis bizottsága, na melyik is az, itt van a nyelvemen, na, szal' Európai Bizottság fantázianéven fut. Ne hülyüljenek már, biztos ismerik, ott van rögtön a sarkon, Bruxellesben. Megismerik a hugyozó huszárról , ott lesz az, mellette, mármint az a brüsszel. A bizottság nyilván meg ott van, benne. Nem tuti az infó, magunk résziről még nem jártunk arra, szal' nem vagyunk biztosak, de sógor már volt Párizsban, ő mesélte, neki meg hiszünk, mert ismerjük a családját. (Gékartonoznak ezerrel okosba', de ha kell, adnak számlát, névjegyet küldjünk?)

Na, a lényeg. Kérnénk mink valamit, ha neadjisten, arra teccik járni. De tényleg, ha csak nem nagy gond. Most nem is a csipke köllene (járt ott a szembeszomszéd Mari uncsitesója két éve, hozott egy kamjonnyit), de van ez a levél. Amit tetszett írnia ennek a bizottságnak. Mármint a bizottságnak tetszett írnia a magyar kormányfő helyettes navracsicsának. (Teccikérteni, remélem, mit akarok, mert ha ezt most ha elküldöm én a médiatanácsnak fordításra, darabig eltart, míg kihozzák nekik az ájsztít. A nélkül meg nem tudunk mink angolul rendesen.)

Szumma szummárium: a levél. Aztat tetszenek írni, miszerint ne csesztessék a maguk tévéit olyan cuccokkal, ami nem elég konkrét, és most már döntsük el, kinek kell regisztrálni. A többi le van mélyen szarva, az nem tartozik a maguk dógába, szal' akár legyen.

Hát ez a gond itten: szerintünk meg ne legyen. Ha maguknak ez ennyi, akkor meg minkszerintünk maguk ne legyenek. Mert ha maguk szerint kónbendit akár üvöltse cipóra a fejit, akkor meg a kónbenditnek nincs igaza, akkor maguk meg mittom, hova menjenek a fenébe. A lényeg, hogy mélységesen fel vagyunk háborodva. Többé nem akarunk mi sem vacsorázni magukkal sehun se. Egyen magukkal a mindig optimista, orbánbarát tótavé. (Most a törökgábort már tényleg hagyjuk. Értelmes ember valahol tényleg meg kell, hogy húzza a határt.)

És hadd mondjunk valamit. Marhára nem tartozik magukra, de a Kálmán speciel élet és halál között feküdt az intenzíven elgázolás (nem, nem elgázozás, kedves leendő náci kommentelők!) végett, így nem tudott a csatlakozás ellen szavazni, amikor épp a szavazódás volt. Pedig már akkor tudta (mer az egy vátesz, köpjétek monitoron), hogy mi egyrészt nem valók vagyunk a maguk köreibe taplóságunk okából kifolyólag, másrészt maguk az első adandó alkalommal fogják kettészarni a mi fejünket jól felfogott üzleti érdekük okán. És pont ez a kettő történt most, egyszerre. Mink tirpák módon beleszartunk a szoáréban a vázába, maguk meg hagyták, sőt, az sem baj, ha a maguk törvényeire fittyet hányva építjük tovább a diktatúrát, amíg tartjuk a hijánycélt. Meg egésséglegyen.

Csesszék meg: fel is fogjuk építeni. Maguk ebbe beleszarnak: Bosznia után most másodszor sikerült egyértelműen igazolni, hogy maguknak zömükben impotens, konzervatív, konfliktuskerülő, haszonleső gyáva fosoknak tetszik lenni.

Nem tom, a maguk szarából hol lehet kilépni?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr462606080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.