Sajnos láttam ma valamit.... Mielőtt olvastok, nézzétek meg Ti is. (Fabiustól loptam a tippet, olvassátok el őt is.. Előre szólok: durva echótévés fos, bajerzsoltos okádással súlyosbítva. Más szóval: ez már 130-as karika. Én szóltam…
(A szöveg dőlt betűs részei a videóból önkényesen kiragadott idézetek.)
Zsótibazmeg!
Én a leggyávább névtelen rohadék vagyok: blogoló. Képzeld el, én azt írok, amit akarok, és nem azt, amit várnak tőlem. És mégsem zsidózlak, mégsem buzizlak, mégsem alkoholistázlak le. (Egyébként én masszívan iszom, de ahogy elnézlek, neked is ki kellene próbálnod.)
Tudod én, sokmillió, lassan sok milliárd társammal együtt úgy döntöttem, hogy az internet egy szent tehén, egy fétis, úgyhogy még te is beleugathatsz. És azt ugatsz bele, amit csak akarsz. Nekünk ugyanis, veled ellentétben nincs szükségünk valakire, aki majd eldönti, hogy mi legyen, hanem tesszük azt, amit tenni gondolunk helyesnek, és éppen akkor és ott, önállóan, felnőtt módra. És mi, beteg lelkű, pszichopata állatok szeretettel várunk téged, normális és ép lelkületű, zseniális zsurnalisztát a soraink közé!
Engem nem olvasnak százezrek naponta. De téged se. És neked ez fáj. Én viszont kettészarom: az a kevés ugyanis, aki engem olvas, engem miattam olvas, és nem a zászlómra tűzött, hűtőmágnesnek is szar logó miatt. Én ugyanis egyike vagyok (szerényebben! inkább:) igyekszem lenni egyike azoknak a névtelen blogolóknak, akiknek adok a véleményére. Adok, mert értelmes, normális, nem valaki által kézivezérelt választ tudnak adni a bennem is felmerült kérdésekre, mint ahogy próbálná tenni, persze sikerre teljesen esélytelenül a te kedvenc, bár alig is olvasott bérlapodban megjelent legújabb bérzsidózásod. És külön vicces, hogy ezeket a blogolókat kommenteimmel még minősíteni is tudom, mert ők engedik az ellenvéleményt. Eltűrik (eltűröm), ha bántják őket (engem), hisz névtelenek, nem ők számítanak. Csak a vélemény számít, és az nem szent: az bazmeg szabad.
(Sőt még azt is megtehetem, hogy ha nem tetszik, amit ír, akkor majd jól nem klikkelek reá. Ilyen szabad vagyok én, most mondd!)
És még valami: ha legközelebb találkozol ezzel a Boros Bánk Leventével, mondd meg neki, hogy igen, mi ilyen beteg világban akarunk élni. (Tényleg, még lehetne a neve Koppány Gyula Árpád Kincső is? Közkívánatra? Ja, most biztos lebuziztam, mert a Kincső női név?) Mondd meg neki, hogy mi, barátom, nem akarunk szalaiannamáriák által félelemben és rettegésben tartott köztévékből, közelebbről meg nem határozott okból bármikor kiszabható, eszement mértékű büntetésekkel sakkban tartott magántévékből (rádiókból, újságokból stb.) tájékozódni. Mi megtudjuk, amit meg akarunk tudni úgy, hogy sok-sok mindent elolvasunk, nagyon odafigyelve, magunkban mérlegelve, latolgatva annak igazságát, azaz gondolkodunk. (Archaikus kifejezés, köreidben nem használatos, nézz utána a révaiban.) És ezekből leszűrjük marha racionálisan, mi az igazság. Mert mi nem akarjuk, hogy ezeket a dolgokat bárki is ellenőrizze. Majd mi, önállóan megtesszük. Mert igen, megjelent a tömegember, aki tönkre fogja tenni a ti keresztény (azaz sok minden szép és jó mellett tekintélyelvű, fundamentalista, zsidógyűlölő, keresztes háború címén tömeggyilkoló és nettó raboló, beteglelkű, sőt, néha pedofil) Európátokat. Mint ahogy ma már nem a nemes származás, hanem a nemes lélek számít. A különböző holmi petőfik, józsefattilák, sőt, csányisándorok, orbánvitorok óta szopjátok ti ezt: jön a paraszt, és tehetségesebb abban, amit akar, mit ti mind együttvéve. Az meg tényleg nem a mi dolgunk, hogy ki mihez kezd a tehetségével: ha nem tetszik, nem olvassuk, nem követjük, nem szavazunk reá. Nem nála bankolunk.
Mert képzeljétek el: mi nem azért megyünk ki az erdőbe, hogy ott megmondjuk a madaraknak, kabócáknak, egyéb szaroknak, melyik és mit, mikor, hogy pofázzon. Hanem mink kimegyünk, mert csendben akarjuk hallgatni őket. Aztán persze néha belepofázunk mi is a magunk fals hangján. És képzeld, néha még válaszolnak is.
Zsótibazmeg: mi beszélünk az élő természettel. Ezzel szemben te meg el vagy temetve, mélyen. Nem az orgoványi erdőben: a múltban. Ami, Thomas Mann óta tudjuk, mély, mélységesen mély. És szerintem még nagyon sötét is.
Őszinte részvétem.