.
Tegnap este söralátéteket gyártottam.
Mert hát kell valami hobbi az embernek, nem lehet mindig csak inni. Ez egyébként kivételesen teljesen hasznos hobbim nekem, mert ettől nem hogy májfunkciótlan alkoholista nem leszek, de időt sem vesz el sokat, hisz évente csak ötször kell csinálni (negyedévente egyszer, plusz még egyszer egy évben). Igaz, élvezetet nem okoz, mint a szinte már hasonló intenzitással űzött házasélet, ám azzal szemben ezzel, ha jól csinálom, pénzt is kereshetek. Tegnap este például negyedmilliót.
A söralátétek gyártását egyébként a magyarság legfőbb szellemi és nemzeti (a kettő egyébként rendszerint kizárja egymást) vezére adta parancsba uszkve nemrég. Ez úgy történhetett, hogy őneki valami kedvező kolbásztöltés vagy pálinkafőzés, esetleg zsidóvicc-meséléssel egybekötött pálinkatöltés és kolbászfőzés közben valaki elejtette, miszerint söralátét. Ez neki megtetszett, és ő bár konkrétan síkhülye az adózáshoz, tekintve, hogy olyan azonban nincs, hogy ő valamihez nem ért, elmondta okosan, hogy söralátét. Ez a régóta esedékes adóreform is egyben, már ha eltekintünk attól, hogy a tehetős sokgyerekesek onnantól nagyon keveset kezdtek adózni. (Egyébként a vezér is tehetős és sok gyereke van. Egészen véletlenül, természetesen.) És mivel jelek szerint ennyi esze van ennek a vezérnek (vagy a tanácsadóinak), ezzel meg is gondolta elégedni aznapra. Másnapra meg jó szokása szerint elfelejtette az egészet, mint az egyszeri nemzeti érzelmű keresztény polgár a liberalizmust.
Ettől függetlenül persze elkezdődhetett a söralátétek gyártása. Mondanunk sem kell, hogy a magyar söralátétek persze kurva nagyok lettek, hogy ráférjenek azok a teljesen feleslegesen nagyon sokan lévő betűk és számok. És bár a nanotechnológia fénykorában megoldható lenne a nagyon kicsi söralátét nagyon kicsi betűkkel is, a Nemzeti Adó És Nemzeti Vámnemzeti Hatóság egyelőre még képtelen volna a feldolgozására – egyszerű, kétkezi nyugdíjvédelmi kormánybiztosok illetéktartozással kapcsolatos részletfizetési kérelmeivel sem bír elbánni a Szerv évekig, majd pont az elektronmikroszkóp működése fog menni.
Nos, ebből persze az egyszeri adóbevalló semmit sem vett észre. Tegnapi adóbevallásos söralátét-gyártás közben nekem is csak az tűnt fel, hogy lett még egy plusz oldal (azaz plusz söralátétméret), „előlap” fantázianéven, ahol nekem definiálni kell, ki is vagyok, azaz miért akarok adózni. Mivel olyan opció nem volt, hogy „mert ennyi eszem van, szeretek pénzt kibaszni az ablakon, és imádom, ha hülye politikusoknak fussa luxusautóra”, kínomban kiválasztottam valamit. Ez után beírogattam a megfelelő rubrikába a megfelelő adatokat, és kijött, hogy nekem visszajön száz rugó, asszonynak meg százötven, mindösszesen negyedmillió. Mivel év közben túl sokat adóztunk.
Hogy mi lesz a pénzzel, nem érdekes. (Eliszom, nyilván.) Az érdekes az, hogy mindketten állami cégnél vagyunk alkalmazásban, és ez a mostani bevallás a bérjellegű jövedelmünket érinti csak. Azaz év közben az állam több pénzt vett el tőlünk, mint amit kellett volna neki. Emiatt mi nyilván rosszul jártunk, hiszen csak az időközben szarráinflált pénzt kapjuk vissza, de nem baj, hiszen erről mi döntöttünk akkor, amikor nem kértük az adójóváírást év közben, hanem egy összegben kértük, bevalláskor. A lényeg, hogy a korábbi években nem volt ekkora a visszatérítés mértéke: volt ugyan pár ezres ezért-azért (ezek az adókedvezmények most rendre megszűntek, egyébként), de sosem volt ekkora.
Namost: kurva sok közalkalmazott van, akiket ez érinthet, hisz rengeteg közöttük az önadózó, akinek van másodállása/vállalkozik is, tehát nem kérte az adójóváírást, mivel nem tudta megítélni, mennyi lesz a bevétele év végén. Tippem szerint tehát durva hiány lesz itt a következő hónapokban, amikor elkezdi visszautalni a túlfizetéseket az APEH… (Én már csak így hívom, csak nem sértődik meg, régi az ösmeretség!)
Ezt a hiányt valahogy majd megint pótolni kell. És már nem nagyon van kitől-mitől elvenni. Te, matolcsigyerek, erre mi a mondás? Söralátétadó is lesz?
