Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Hogyan bontsunk le bódét, fáskamrát, demokráciát?

2011.02.24. 09:42 Humperdickk

Építményt lebontani komoly föladat.

Mondanám, hogy művészet, de a művészetről éppen hogy nem a rombolás szokott eszébe jutni az embernek; bár fene tudja, Néró is, ugye. Mindenesetre érdemes tisztában lenni vele, hogy minden (újra)alkotás egyben valami korábbinak a lebontását is kell, hogy jelentse – különben a végén még belerohadunk egyfajta epigonlétbe, az meg kinek jó. Ráadásul az építmények szakszerű lebontása sem egyenlő a rombolással: az is egyfajta alkotás, csak az iránya negatív – és a lebontott elemek később ügyesen fel is használhatók. A továbbiakban erre hozok két példát.

Szerszámos sufni, tyúkól, fáskamra, egyéb dib-dáb, kidőlt-bedőlt építmény lebontása kétféleképpen történhet. Az első verzió szerint szólunk Kálmán sógorasszonyának a szembeszomszédjának, aki hozza a katerpilárt meg a billencses ifás havert. Ez a verzió semennyi idő alatt megvan, és ha szerencsénk van, pár kupica tavalyi kajszi-körte vegyessel beérik, plusz visznek egy demizson veltelinit, leöblíteni. Számolni kell persze a biokomos számlával, mert ingyen azok nem veszik át a szemetet. De persze ki lehet burítani a homokbánya mellett a dzsindzsásba az egészet, csak ahhoz még be kell tölteni Kálmánékba pár felest. (De megoldják, egyébként.)

Ez azonban nagy zajjal és mocsokkal jár, a szomszéd meg a mérges a tyúkjaink miatt, hogy folyton kijárnak az epresébe, úgyhogy feljelent, az ziher. Marad tehát a szofisztikált módszer. Ennek során először kipakolunk mindent a bódéból, amit még használni akarunk/tudunk. Szempont, hogy semmit sem dobunk ki, ami vasból van és/vagy nem rohad. Mivel azonban szinte minden rohad (ami vasból van, az is), gyakorlatilag 6-8 kör utánfutós menettel lehordjuk a beltartalmat a fent említett dzsindzsásba, ügyelve arra, hogy a szomszéd éppen akkor jól megérdemelt munkaidejét/nyolc hónap letöltendőjét töltse valami lehetőleg gusztustalan, de mindenesetre tőlünk távoli helyen.

Ha ez kész, következő lépésben a palatetőt bontjuk le – ám ovatossan, nehogy szanaszét törjön, köllhet még valamire. Ráadásul veszélyes hulladéknak számít, mer’ azbesztet tartalmaz, ergó rohadt drágán veszi át a biokom. Sztenderd megoldás, meg hogyha mégse köll, hogy apró darabokra verjük széjjel és beleszórjuk a földútba, ügyessen elegyengetve. (Még meg is köszöni a szomszéd, figyeljük meg. Bólogassunk ilyenkor megértően, hisz nem tehet róla, hogy hülye.) Ne felejtsük el a maradék vegyszert, lejárt szavatosságú műtrágyát, üvegszilánkot, patkánymérget stb. előtte jól szétszórni, és a széttört palát, cserepet, féltéglát már erre a koglomerátumra ráhelyezni!

A bódé többi része már rutinfeladat: összeszegelt részeket nagykalapáccsal (ennek híján kisbalta fokával) széjjelütögetjük, használható szegeket ácskalapács segítségével kiszedegetjük, rámásdobozba helyezzük, maradék fákat szét nem rohadtság, vastagság/teherbíróság, ill. karónakvalóság szerint szétválogatjuk. A maradékot a sógor stíljével tűzifának összevágjuk és száraz helyen felstócoljuk.

Így járunk el tehát, ha útban lévő, ámbátor nem teljesen értéktelen alkotmányokat kell ésszel, kulturáltan lebontanunk. Más azonban a helyzet, ha számunkra teljesen értéktelen, ám útban lévő demokráciát, pluralizmust, egyéb többévtizedes alkotmányt kell eszetlen tirpákparaszt módon földig lebontanunk. Ez esetben nyilván a hasznos hulladék elvével nem kell számolnunk, ám a feladat elvégzéséhez szükségünk lesz a lebontandó szemétre is!

A feladat megkezdése előtt eszünkbe kell vésnünk, hogy a demokráciák ún. hatalmi ágakból és piacgazdaságból állnak. Lebontásuk nem tekinthet el ezek fokozatos meggyengítésétől! Az ingerküszöb lassú, de biztos csökkenését ez után bevárjuk, majd azzal párhuzamos, egyre nagyobb lépésekkel megkezdjük voltaképpeni feladatunkat, a szétverést. Ehhez szükségünk lesz a régi rendszer elemeire, ugyanis azokba ülve hajtjuk végre azok lebontását, paradox, ám egyedül célra vezető módon. A fent vázolt elv minden egyes részfolyamat általános működését meg kell, hogy határozza!

Az első lépés tehát a hatalmi ágak megszerzése. Szerencsés, sőt, a továbbiakban szinte nélkülözhetetlen egyszerre két-három hatalmi ág együttes megszerzése. Ez alapesetben megvalósítható kétharmados többség megszerzésével, mivel ebben az esetben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom már alapból a kezünkben van. A továbbiakban ki kell dobálni mindent és mindenkit a demokráciából, amire és akire nincs szükségünk, és helyükre egyelőre saját szervezeteinket és azokba saját embereinket ültetjük. Jó, ha ezt megokoljuk valamilyen, akármilyen fals ideológiával, mert segíthet a tisztogatás elfogadásában. Egy jó tanács: minden új régi-új intézmény nevébe tegyük be pl. a „nemzeti” szót: ennek értelme semmi (hisz milyen lenne? törzsi? országi?), ellenben címerrel megbolondítva jól mutat.

Ha ez megvan, sínen vagyunk. A maradék két hatalmi ág bedarálása már rutinfeladat: a bírói ág (de főleg az Alkotmánybíróság) hatáskörének a csökkentésével küldhető padlóra, de nem árt, ha kétségbe vonjuk, mi több, eltöröljük néhány korábbi döntését is, hadd érezze a fílinget. A „negyedik hatalmi ág", a média kissé komplikáltabb, mert kiabál is a mocsok. Ezt először fel kell hergelni a sajtószabadság megkurtításának belengetésével, majd visszavonni látszólag mindent, hogy úgy érezze, győzött. Innentől a tenyerünkből eszik, bármit tehetünk vele, legfeljebb majd megszokja. Tulajdonképpen ez is sima ügy. A piacgazdaság lebontása innentől már sétagalopp: egy darabig majd lázong, de végső soron nem fog neki gondot okozni, ha mi írjuk a bérpolitikáját, hisz elhitetjük vele, hogy nem kap újabb különadót a nyakába és nem vesszük el a tulajdonát, csak nagyon indokolt vörösiszap-ömlés fennforgása esetén. És nem megy el, hanem maradni fog, mert a kis pénz is pénz, így el is teszi, jó lesz kávéra ibizán, nyalomaszivétazúrnak.

Ám, akár a bodega lebontásánál, itt is a szomszéd kavarhat be. Őt tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem kell azonban aggódni: a szomszéd mindig hülye, könnyen becsapható. Ráadásul végső soron szarik ránk, hisz tudja, hogy velünk teljesen feleslegesen próbálkozik, mert nincs annyi intelligenciánk, hogy értelme legyen. Ő nagyon jól tudja, hogy buta, agresszív, gondolkodásra nehezen kényszeríthető népek vagyunk mink, így darab idő után vagy kétméteres sövényt telepít, vagy, ami valószínűbb, mert gyorsabb, leier beton kerítéselemekből méter mély betonalapra negyven centi széles, kétésfélmagas kerítést húz fel a telekhatárra, nem megfeledkezve az ilyenkor elhagyhatatlan, kifelé hajlított szögvasakra felfűzött szögesdrótokról. És a biztonság kedvéért éjjelre még a kutyákat is elengedi.

Mi azonban ezzel mit sem törődve élvezzük a sufni helyére felhúzott dzsakudzinkban a jól megérdemelt diktatúránkat, és hallgatjuk a szomszédból tompán átszüremlő kutyaugatás zaját.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr382686888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2011.02.24. 13:42:37

Én úgy képzelem a kis négypilléres demokráciánk lebontását, hogy a négy sarkából egyenként kivesszük a tartóelemeket és odaállítjuk haverjainkat, hogy addig tartsák.

Aztán mikor mind a négy oszlop helyén haver áll, akkor taps - és kiugranak alóla.
Az ólnak meg annyi.

Ha volt benne disznó, akkor ideje levágni, és a szomszéd is kaphat komatálat, hogy ne legyen harag a büdös, a csörömpölés, romok, szétfolyt vér és szar, meg visítozás miatt.

Aztán ha már nincs ólunk, esszük a bespejzolt disznóságot, aztán ha elfogyott, akkor varnyút.

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.02.24. 14:59:15

@simonmondja.: az általad javasolt ötlet jó, mert amíg a haverok tartják, addig is úgy látszik messziről, mintha a bódé még állna. Annyiban azért módosítanám, hogy nem muszáj minden havernak szólni, hogy már nincsenek oszlopok. Érdemes szeletálni, és csak 1-2-nek szólni, a többit veszni hagyni, hisz a forradalomnak fel kell falni gyermekeit.

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2011.02.24. 15:31:44

@Humperdickk: Egy-két romok alatt veszett haver belefér a hurkába.
Úgyis több nap, mint kolbász.

macamuca [IHUN] 2011.03.20. 05:18:03

namostvilágosodtammeg: miért is kell nekünk egy perfekt kolbásztöltő?
Mongyuk, nálunk Anyósom engedi a kalbászt-hurkát, ő tudja, mikor elég kemény-puha.... Hiába, a zévek+arutin.... :)
Mindenesetre sehol sincsen ov-hez képest: Anyuka még az életben nem szedett szét se sufnit, se mást. Inkább olyan összerakós-fajta = nem is vitte annyira, mint ov....

mitisakartamezzel? ................