Elhangzott itt a minap, miszerint 4,2% az előző éves hiány. Az a bizonyos kőbe égetett, elmúlnyócéváltal mindenbűnözött, ámde nemzeti kormányunk által hálajóistennek helyreigazított, egyébként éppen majdnem pontosan 3,8%-osra tervezett hiány. És állítólag az önkormányzatok miatt lett annyi egyébként, de azzal a ténynek látszó izével még nem lett egyeztetve, miszerint az önkormányzatok is fideszesek, így erre még ne vegyünk mérget. Lehet, hogy a gólyák hozták, vagy a kikericsekkel bújt ki, illetve nincs is, mindközönségesen.
És ez utóbbi a legvalószínűbb. Mindenek előtt tehát tegyük is tisztába, mit értünk a hiány fogalmán!
Ezen a ponton nem árt rögzíteni, hogy a hiány, mint olyan, ontológiailag képtelenség. Felteszem, egészséges gondolkodású magyar olvasóim azonnal tisztában vannak vele, hogy aminek jelentése a nemlétezéssel függ össze, az szükségszerűen nincs is. Nem egészséges gondolkozású és/vagy nem magyar olvasóim meggyőzésére pedig időt nem vesztegetünk: IP-címüket, ezek keresztül nemi, nemzetiségi és labdarúgócsapati orientációjukat tudjuk, és hülye buzi emtékás zsidókkal meg amúgy sem foglalkozunk.
Hiány tehát nincs: hiszen ami nekünk hiány, az másnak többlet! Kesereghetünk azon, mekkora az ország adósságállománya, de ha tudjuk, hogy ez polgármesterek és/vagy országgyűlési képviselők akár egyidejűleg és egy személyben felvett költségtérítésére, vagy marha titkos terrorelhárításra vagy teljesen felesleges alkotmányozós kérdőívekre megy el, máris jobb kedvre derülünk. Ez így helyes: évtizedek óta így megy ez, de most nemzetileg, összefogva és rendszerszerűen megy így. Ez ugyan minőségileg nem jelent különbséget az eddigiekhez mérten, de azonban ellenben szimbolikusan szintén nem jelent lófaszt sem, ami viszont tagadhatatlanul más, mintha nem lenne más. Most tehát ez még mindig így megy, annyi csak a változás, hogy ha baj van, hazudunk egy gyorsat, és mire cáfolni találná valaki, mi már ott sem jártunk, így meg sem halljuk a cáfolatot, meg nem is érünk reá, mert épp valami újabbat hazudunk. Ha pedig rajtakapnak minket, mert mondjuk eltagadni végképp nem tudjuk, hogy éppen akkor görnyedünk guvadó szemel a buxus alá szarván, akkor szép magyar nyelvünkben a szépen csengő „kétharmadvanbazmeg” kifejezéssel hárítunk, majd elegánsan manzsettánkba töröljük szaros valagunk.
Ha már itt tartunk: a hiány gusztustalan természetéről egyébként mindent elmond az is, hogy márciusra már tulajdonképpen össze is jött a teljes éves szopóálarc 81%-a. Ezen mi, kétharmadmagyarok persze nem akadunk fenn, hanem szemrebbenés nélkül közöljük, miszerint a költségvetési intézményektől hamarhamar lenyúlt (vagyis zárolt, ami ugyanaz) pénz nem ér, mert azt majd a végén visszarakjuk – hacsak nem jön, mittom, cunami Balatonvilágosnál. Tájékoztatjuk továbbá a nagyérdeműt, miszerint a bankoktól és egyéb tőzsderulettes zsidóktól a védelmi pénz még nem jött be, illetve a nyugdíjpénztáraktól kizsarolt pénzt is várjuk, és ugyan nem tudjuk, mi van a kósáék debreceni hiányával, de még ez a nagyon hülye gyurigyerek is kisírhatja otthol anyától a zsebpénzemelést a hamburgeradóra hivatkozva, szóval nem lesz gond. Azaz: igen, persze hogy tudjuk, hogy hiányzik a kasszából, de a loptunk pénzt máshonnan is, majd azzal kipótoljuk.
Ezt mondja a minisztérium. Ez tehát az a minisztérium, aki elszámolta a tavalyi hiányt, és már most sem tudja tartani az ideit, pedig ehhez még a legjobb, pártfüggetlen szakembert is sikerült kivágni, mint macskát szarni. Hát mit mondjak: innen szép nyerni.
De nem lehetetlen: a matematikai szabályaira ismereteink szerint 2010-ben nem szavazott senki, így még az is meglehet, hogy a matematika érveit is nevetségessé tettük.
