Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Mi, szalonkák

2011.04.12. 15:50 Humperdickk

Mi szalonkák, alapvetően békés népek vagyunk. Rendkívül ritkán fordul elő, hogy mondjuk egy szalonka menyétre vagy nyusztra támadt volna – bár igaz, rebesgetik, hogy egyszer egy réce talán komolyabban összeveszett volna valami ismeretelméleti kérdés kapcsán egy vadlibával, amely kapcsán komolyabb sértések is elhangozhattak – állítólag egy fiatal gúnár csúnyán le is Gödel-bérencezett egy éltesebb gácsért egy különösen pimasz paradoxona miatt: de hagyjuk, csúnya történet. Ezt leszámítva azonban tényleg igen ritkán veri fel erdőnk csendjét bármi is – mármint a talján kocavadászok és a sumák politikusok puskalövéseitől természetesen eltekintve.

Az utóbbi időkben azonban aggódni kezdtünk. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy hazánk egyik kormánypártjának vezetője (a párt nevét most hirtelenjében elfelejtettem, de azt hiszem benne van a keresztény és a demokrata szó is, valamilyen különös és oktalan véletlen következtében) azért lobbizik, hogy szerinte mi lenne, ha minket ezentúl agyonba lehetne lövöldözni marha nagy puskákkal.

Félreértés ne essék: természetesen sem mi, szalonkák, sem barátaink, a récék, vadludak, de még természetes ellenségeink, a menyétek és a nyusztok sem kételkednek abban, hogy a Nemzeti Mindent Magasról Összefosás Rendszerében mindannyian kis fogaskerekek vagyunk. Nyilván megértjük, hogy ha a Kormány arra kapott felhatalmazást a választók kétharmadától, hogy szalonkák vérében fürödjön, akkor abban fog fürödni, ha mindjárt az életünk is az ára! Nem, ezt persze értjük, máshol húzódnak itt a törésvonalak: valójában az a nem világos ugyanis, hogy ez a kiváló kezdeményezés az aktív környezetvédelem része-e, vagy simán csak hungarikum.

Ez az égető probléma súlyos, már-már személyességekbe torkolló vitát generált, és ennek a vitának a kipattanása olyan mély árkokat szabdalt nem csak a fajok közé, de sajnos az egyes fajokon belül is, amelyek már nem egykönnyen betemethetőek. Akadt olyan vadrécepár, amely emiatt ment szét, és a válás nem csak őket, de a fészkük integritását és a tojásokat is igen megviselte. (Főleg az ötödiket, mivel annak a felügyeleti jogáról sehogy sem tudtak megegyezni; nem kevésbé csúnya történet ez is, elég legyen hozzá, hogy egy menyét is szerepelt vállalt az ügy „megnyugtató rendezésében”.)

Az érvek és ellenérvek számosak; felsorolni is nehéz lenne őket. Csak mutatóba párat: az aktív környezetvédelem szószólói (az ún. „aktivisták”) szerint igenis korlátozni, akár irtani kell azokat az egyedeket, akik nem igazodnak, hanem egyénieskedésük miatt összetűzésbe kerülnek másokkal, emiatt gyakran károsak a Nemzet számára. A hungarikum-érv védelmezői, a „hungaristák” erre csak legyintenek, állítván, hogy a rendes magyar szalonka magától is tudja, mihez igazodjon, így konzervatizmusa már maga is tiszta hungarikum. Vagy: az aktivisták szerint újra meg újra a fejébe kell verni minden bizottságnak, akadémiának vagy művésznek, hogyha munkájuktól, támogatásunktól vagy akár életüktől megfosztjuk őket, hogy helyükbe másokat támogassunk, az kizárólag őértük történik, azaz kizárólag az ő érdeküket tarjuk szem előtt, vagyis kizárólag az ő érdekükben cselekszünk, valamint további értelmetlen szinonimák; ezzel szemben a hungaristák szerint egyes egyedek kilövése, vagy akár egyes állatfajok teljes kiirtása a magyar néplélek elidegeníthetetlen része, akár csak az irigység, az állandó sértődöttség, valamint a gőg és az arrogancia. Az aktivisták erre a széthúzásra való hajlamot hozzák fel, ami e szerint szintén egyfajta hungarikum lenne, de a hungaristák erre már végképp tojnak.

Nagyon aggódunk tehát. Erdőnk eddigi idilli békéjét verte szét ez a meddő vita: a már-már háborús retorikájú érvek szajkózása sokakat a legkomoly idegességbe hajszolta. Jómagam is érzem, hogy mintha röptöm már olykor-olykor nem is annyira könnyed és cikázó; hogy ha ez így megy tovább, a végén még a giliszta is megkeseredik a számban.

Mi, szalonkák tudjuk, hogy mi a kötelességünk: kérem tehát a Minden Magyar és Egyéb Állat Egyetlen Legitim Miniszterelnökét, legyen szíves dönteni a fenti kérdésben is!

Vagy legalább engem lőjön ki a francba mán! Nem lehet bírni ezt a bizonytalanságot!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr842820402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.