Bajnai Gordon megszólalt.
Döbbenet, gondolom, ha úgy vesszük. Illetve, tulajdonképpen ha nem vesszük úgy, akkor is döbbenet. Főleg annak fényében, hogy az elmúlt 24 órában a Google szerint ezen kívül még annyi történt vele, hogy néhány hónapra Amerikába megy tanítani / itthagyja az országot / Amerikába költözik / ő maga lesz az Amerikai Egyesült Államok. Jó, az utóbbi poén, de a többi nem:
Most tegyük akkor ezt helyre: Bajnai Gordon az egyetlen (volt(?)) magyar politikus, akinek a nevét hajlandó vagyok nagybetűvel írni. Ez mondjuk persze az én perverzióm, szóra sem érdemes. Ezen a ponton azonban nem teljesen érdektelen, miért van nekem ez a (tulajdonképpen egyetlen, már ha a piálást nem számítjuk ide) perverzióm. Azért, mert van nekem még egy olyan fixa ideám is, hogy ez a Bajnai Gordon nem teljesen nem becsületes ember. Sőt, nekem mintha úgy jönne le itt ebben a négyévenként összeülő kurvanagy a zsűriben, hogy ez az ember jó fej.
Ettől még persze egy anyagyilkos pedofil olajszőkítő is lehet a hátam mögött; ott nekem nincsen szemem, simán lehet, hogy becsap. Balek vagyok: a minap is vettem látatlanban a bolhapiacon egy békebeli (a. m. „szocialista”) ukrán búvárszivattyút… Az egy dolog, hogy zsírújnak nézett ki, de ettől én még remegő térddel dugtam be a Kálmán sógoránál a konnektorba, hogy vajh, működik is-e… Volt ugyanis tétje a dolognak: ha nem mukkan meg a rohadék, tőlem asszony bizisten elválik, amiért kibasztam tíz rugót kábé két és fél, uszkve három kiló ócskavasra. (Szerencsére megszólalt, de még hogy! Majdnem eldobtam ijedtemben, olyan hangja volt! Tudtak ezek a ruszkik…)
De hogy szavam ne feledjem: a Bajnai. Ez szerintem nem az a kiköpött magyar politikus típus. Merhogy ez az ember olyan, hogy ennek mondták, hogy most akkor ő a miniszterelnök holnaptól, oldja meg a többit. Erre ez az ember jelezte, hogy legyen, de vagy minden buzi (a lendvaival az élen: a buziság ez esetben nemtől független) aláírja, hogy esküszik az anyja életére, hogy megszavazza, amit beterjeszt, vagy keressenek más ribancot a melóra. Nos, „buziék” aláírták – és a többi már történelem, világbajnok válságkezeléssel, minisztériumi dicsérettel, hadd ne soroljam, még mivel. Annyi mindennel, hogyha a zorbánék nem töketlenkednek el teljes évet, ma már kolbászból lenne a régesrég felújított margithíd is.
Tehát: ez a Bajnai nem akármi. Nagyjából ő az utolsó politikus, akire szavaznék. (Bocs, sifferandris, szép volt, jó volt, de minden elmúlik egyszer! Tetszett volna nem puhapöcsűnek lenni…) Ő az utolsó hős, mit hős, már-már „bruszvilisz” ebben az országban! De nem ám egy sima John McClane, hanem egy Joe Hallenbeck a Last Boy Scoutból, sőt, egy John Smith a Last Man Standingből… (Irónia, megvan?) És mégis, mégis.
Mégis, mert szánalmas ugyanis, hogy jelenleg annyi a magyar kilátás a szebb jövőre, hogy van két és fél milla elvakult orbán-fan, kétmillió egyéb bolond, és van még három és fél millió „bizonytalan” – aki sok egyéb mellett abban is bizonytalan, hogy leszarja-e ezt a Bajnait az összes többi majom politikussal együtt, vagy hogy ne szarja le. És erre nyilván van médiaérdeklődés, lásd a fenti képet. Gerjed a gugli, mert izgul a nép is, jön-e, marad-e. Ennyi a kilátás. És még az a kurva margithíd sincs készen.
Megszólalt tehát Bajnai Gordon. Örülök neki. Mégis azt kívánom: jó utat, és javaslom, kezdjen új, boldogabb, szabadabb életet New Yorkban!
Helyettünk is.