– Téged kérdezgetnek a többiek, hogy milyen hely az a Magyarország?
– Sokszor kérdeznek Magyarországról, és büszkén mesélek nekik az eredetünkről, már amennyit tudni vélünk róla. A rovásírásunkról például, amivel nem minden nemzet dicsekedhet. Vagy arról, hogy egyesek szerint a mi nyelvünk bír a legtöbb ősi nyelvrészlettel, úgynevezett etimonnal. Kimutathatóan körülbelül hatvannyolc százalékban, míg olyan világnyelvek, mint az angol, a német vagy a francia csak 4-5 százalékban tartalmazzák ezeket az ősi formulákat. Gondolhatod, hogy elcsodálkoztak.
(Forrás: origo.)
Az, hogy a fenti interjú kedves hősnője, bizonyos Egres Katinka ezen kívül még mit vél tudni a magyarok eredetéről és úgy általában a világról, maradjon az ő titka. És leginkább a saját jól felfogott érdekében maradjon az: ez a tömény butaság, félinformációkon alapuló hülyeség, ami bizonyos körökben felettébb paradox módon ahhoz kell, hogy mi magyarok is büszkék legyünk magyarságunkra (miért, még ki legyen büszke rá?!), nagyobb dózisban már pusztító is lehet. De nem is kell fokoznia, hiszen a Megy a gőzös sztárja (sic!), aki újabban egy másik kiváló nyelvésszel, bizonyos Brad Pittel forgat együtt, így is kiválóan betölti a funkcióját: igaz, hogy nem túl okos, viszont eléggé szép, és azzal a csókos szép szájával csupa jó híreket mond bele rólunk a nagyvilágba.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de jegyezzük meg, hogy ebből a szempontból hasznosabb a tevékenysége, mint a téma doyenjéé, a bizonyos miniszterelnöké, aki ugyan szintén szép nagy hülyeségeket beszél a külföldieknek, például arról, hogy mennyire szerelmes belénk a Velencei Bizottság, de sajna felettébb rusnya is. (Katinkához képest, legalábbis, egyébként meg szexuális irányultság, ízlés, de mindenek előtt pártállás kérdése. Éppen ezért nem lennénk meglepve, ha miniszterelnökünk személyében egyben az idei Miss Universe Hungary győztesét is tisztelhetjük.)
Sok szót nem érdemes vesztegetni mindenféle híres művésznék téveszméire, de azért hangozzon el: Katinkám, eszem a zúzádat, igazán nem akarlak elkeseríteni, de ezek a hírek nem igazak. A helyzet az, hogy nem, nem létezik olyan, hogy „etimon”, és nem, rosszul tudod, a magyar nyelv akár az angolhoz képest tanúsított „ősisége” (azaz finnugorsága!) pusztán ragozó sajátságából fakad. (Leegyszerűsítve: előbb talált ki egy újat, minthogy kölcsönzött volna. Újabban ezt fordítva csinálja.) És lehet, hogy most fáj, de hidd el, idővel hozzászoksz: a magyar rovásírás sem egy marha nagy vaszisztdasz, mondjuk a görög, a latin vagy az arab íráshoz képest, hogy a germán rúnaírást már tényleg ne citáljuk ide. Ez úgy szokott lenni: ilyen böszme régi népeknél ez már szinte alapvető.
De hiszen mindegy is, bármiképpen is ragozzuk: mi aránylag ritkán találkozunk a Brad Pitt-tel, ő meg még ritkábban velünk, így ő okoskodó akadékoskodásaink helyett különböző Katinkák jó híreiből kénytelen tájékozódni. És hogy a jó hírek mennyire fontosak, azt a közmédiában zajló tisztogatások megújítások is jelzik. Ez most speciel nem annyira jó nekünk, mégsem tiltakozunk ellene. Miért is tiltakoznánk? A közmédiások is kettészarják: az egy szem Veiszer Alindán kívül mindenki tudomásul vette. Ebből is látszik, hogy az irány jó, a cél helyes, hiszen az állasukat megtartók nem tiltakoznak, ők meg ott vannak belül, csak jobban tudják. Igaz, egyes hírek szerint még raportőri eljárás is indulhat Magyarország ellen (EU-s büntifajta, olyan, mint az anal intruder öklözőzsír nélkül, csak jobban fáj), de megéri: ez a magyarok dolga, ne szóljanak bele. Az izgága kötekedőknek tehát majd kiosztunk néhány sallert, és aztán élvezzük a hibátlan, tökéletes hazugság mámorító csendjét.
És ha szerencsénk van, még Brad Pitt is ránk mosolyog, miután megmarkolászta az etimonunkat.
