Ez most nagyon demagóg lesz, de egyszer ezt is ki kell próbálni. Különben is, berágtam. Nem csoda: a devizahitelesekről lesz szó, illetve azok egy részéről. A gazdag devizahitelesekről.
Vannak ugyanis tehetős népek, akik annak idején bementek a bankba, hogy olcsó devizahitelt vegyenek fel. Nem voltak ugyan rászorulva, meg futotta volna a forinthitelre is, de így jöttek ki jobban. Hisz nyilván milyen jó az, a szerzés, a birtoklás öröme. Hisz most, hogy minden megvan, csak-csak kéne még egy lakás a kis Bencének/Viviennek, aki még ugyan maga alá szarik (bár már kilenc éves, ki érti ezt), de ne a nulláról kezdje már az a gyerek! És a hülyének is megéri lakáshitelt felvenni! (Ilyen kamatok mellett, barátom, ne idegelj, kettőt is veszek, hol kell aláírni?) A lényeg, hogy megvan kisház Solymáron meg Erdőkertesen, meg a luxuslakás a Belső-Lipótban: egyenesbe került hát a kis Szaniszló élete, lakni legalábbis már lesz hol neki. (A többi meg majd megoldódik. Veszünk pelenkát legfeljebb.) Minden rendben levőnek tűnik – és ilyenkor baszik be jól az elmúltnyolcévmindenbűne (mi más) miatt megszaladó frankárfolyam.
Egyszerűsíteni kell tehát a söralátétet: adózzon többet mindenki – kivéve, akinek ez nem gond. A forradalmi fülkekormány elérte tehát, hogy aki eddig keveset adózott, mert nem volt neki miből, az most még többet adózzon, a még kevesebből. Logikus: adózzanak a szegények, úgyis csak a baj van velük. Ám hiába minden: ez a rohadt frank eztet leszarja, és csak emelkedik tovább. De ahol nagy az ínség, közel a segítség: mi lenne, ha (forradalmi) száznyolcvan forinttal ki lehetne szállni a 250-270-es árfolyamú frankhitelből? Mert az mekkora mondás lenne már! Másnap tehát beterjeszti özv. Szigecsánné Kruzslicz Matold egyéni képviselő, harmadnap meg elfogadja a sohanemlátott felhatalmazás. (Bankoknak meg küldünk egy ajándékcsomagot, figyelmességből. Nem tom, nugátos csokit szeretik-e? Ha nem, küldjék vissza bátran, mi imádjuk!)
Tehát: gazdagék kiveszik a bankból a nehezebb időkre félretett soktizenmillióból azt a tizenhatot, végtörlesztenek egy egészségeset, és keresnek jópármillió forintot az árfolyamkülönbözeten. És minél többet vettek fel felelőtlenül, annál többet. És törvényesen, persze. Csakhogy ezzel a törvényességi izével kapcsolatosan újabb probléma üti fel a fejét! Egyrészt tudniillik nyilvánvaló, hogy ez alkotmányellenes – és az alkotmány is egy törvény, illetve régen még az volt. De mondjuk ez a kisebbik baj: kibővítjük az alkotmánybírákat a pokolbélával, és minden a legnagyobb rendben lesz! Ám még mindig nem hárult el a veszély! Jelzi ez az Európa is, hogy mi neki tagjai vagyunk, azaz be kellene tartani bizonyos normákat. Például hogy padlóra nem köpünk, valamint ebből komoly koccanások lesznek, így tehát picsába meg lesz szüntetve az egész végtörlesztés, ahogy van.
Ez viszont már komolyabb galiba: Európából kilépni ugyan nem kell félnetek jó lesz. (Nem vesszőhiba: kettős beszéd, tessék utánanézni az eredetének, nem ma kezdtük mi ezt se!) De azért attól mondjuk nem lesz sokkal több (azaz kettő darab) szavazója a semjénzsótinak, ha innentől Ázsiához csatlakozunk. Ekkor jön az ötlet: minek is van nekünk alkotmányunk? Naná, hogy minden szart beleírogathatunk a négyeshatos menetrendjétől kezdve a tökösmákos rétes receptjéig, ráadásul lekottázva, hat szólamban! Bele köll tehát írni azt is, hogyha nekünk azt mondja az Európa, hogy fizessük meg a kárt, amit okoztunk, akkor mi cserébe bármikor kitalálhatunk egy hozzájárulásnak nevezett új adónemet! Ezzel egyébként önmagában egyszerűsítettük az adórendszert (hisz ezt ígértük), másrészt kiszámíthatóvá tesszük a mindenkori kormány adópolitikáját. (Nem, dehogy. Pont fordítva. Ironizálok. Muszáj beleírni, sokan be vannak oltva irónia ellen.)
Na, akkor szedjük ezt össze.
Nekem a bank nem adott hitelt, sem devizásat, sem semmilyet, sőt, nevetett rajtam, amikor kértem őt, hogy adjon. Mert hogy nem volt már meglévő ingatlanom, amire ráterhelje. (Amit venni akarok, nem játszik: egyéb ingatlan kell.) Mindegy, legalább nem kell aggódnom most a frankárfolyam miatt. De ha kaptam volna is hitelt, most nekem nem lenne egyéb tőkém, hogy végtörlesszek, és a meglévő hitel miatt a bank másik hitelt sem adott volna, amiből tőke híján törleszthettem. Azaz: én nem tudtam (volna) milliókat keresni a végtörlesztéssel! Ennek ellenére majd akkor, amikor meg lesz büntetve az állam emiatt az ügy miatt, ki fog vetni egy új adónemet, vagy meg lesz emelve az ÁFA, vagy egyéb módon lesz megoldva, hogy nekem is kell majd viselnem a terhét annak, hogy gazdagok törvénytelenül kerestek milliókat a végtörlesztéssel.
Azaz adok pénzt a gazdagnak. Ez olyan, mintha kötelezve lennék rá, hogy hazafelé menet minden három évnél fiatalabb béemvé ablaktörlője alá helyezzek el jól láthatóan egy ötszázast. Innentől tulajdonképpen viszont elképzelhető, hogy lesz olyan ember, aki jogos felháborodásában majd felgyújt pár autót, házat, közintézményt, heves puskaropogás kíséretében. Darabig el lehet ugyanis játszani, hogy szopatjuk a jónépet, de egy idő után már nem csak attól kell félni, hogy mi lesz, ha fogazni kezd a rohadtja. Mert hogy az is lehet, hogy leharapja tőből.
Nem kéne megvárni.
