Hát, ha rám hallgattok, leginkább anyátokra: ő a terhessége, meg főleg a szülés során legalább darab ideig szenvedett is azért, hogy ti létezzetek, ami meg a választásokon feltűnő politikusokra minden ellenkező híresztelésük ellenére sem állítható.

Bár fene tudja: én még sosem találtam sem száz négyzetméteres tetőteraszt, sem osztrák bankszámlát a házban – igaz, a sufniban tavaly ősz óta nem volt időm rendet rakni, mit lehet tudni –, lehet tehát, az is először fáj egy kicsit, amikor kijön a vagyonbevallásban. Ez a poszt viszont nem arról fog szólni, hogy miből tellett a rogánsimonnak a bécsi bankszámlából a tetőteraszra, pedig hogy éheznek a bazmegyében a szegény, hátrányos helyzetű lélegeztetőgépek: ezeket tudjuk, hisz lopták, vélhetően. A cigány (ez a szegény, jobbikul, de ne szaladjunk ennyire előre) sem a kertjében termeli az akácvenyigét, hogy ne fagyjon éhen. Akkor azon meg megint mit kell csodálkozni, ha a rogánsimonnak sem telik magától a fűtött medencére? Ellopja mindenki, ami van: aki életében egyszer is legyintett a tüzépen a sóderes blokkra, érti a dörgést.

És ez a lényeg. Mit mondjak nektek, nekünk, kedves sudribunkó magyar barátaim, akiket hétfőtől kezdve továbbra is egy szotyiköpködő, lelkisérült főbunkó vezet innentől még vagy negyvenévig? (De már megint előre szaladtam.) Akarjátok-e ti, hogy az a szarjankó innentől élete végéig kiskanállal tyúkszart szedegessen a focipályáján? Hogy a belkerületi pléjbojmester hátralevő idejében a galambszar ellen küzdjön, de kínai evőpálcikával? Hogy a szocializmusból örökölt fostalicskájával tolja el a maradékot a simongábor?

Megválaszolom: nem, nem ezt akarjátok. Sőt, azt akarjátok, hogy a pénzeteket tolja, amennyiben a talicskagyártásba bevesz titeket is, számla nélkül, okosba. Ezek vagytok, ennek örültök, és ennek százezerszám hangot is kívántok adni, csak buszt is adjon hozzá a széles nyilvánosság. (Azaz mi, tudniillik, adófizetők, mert az is tőlünk loptátok.) Innentől kezdve viszont sok közös (a pénzünkön kívül) nincs bennünk, tehát nagy szeretetben elválnak útjaink: Szent Orbán tér, végállomás, az ajtók tetszőleges oldalon nyílnak. Maradtunk párszázezren, gondolkodni sem restek. De mi legyen?

Amikor ezt a posztot írtam, szerettem volna elhülyéskedni arról, hogy a nemrég voltam kénytelen értesülni róla, hogy nem lehet más a politika. Olvastam ugyanis azt a kiadványnak csak formátuma (papírból van) miatt nevezhető izét, amiben a fél kispál- és a teljes nagybandó-együttes olyan szinten áll ki (például) egyik uniós kötelezettségünk megsértése (földmoratórium) mellett, hogy már várom, mikor bukik le a Lovasi is a spárban a szalámival. És mivel végig is olvastam nevezett terméket (korrektor vagyok, szarabb anyag is érte már a retinámat, szokva vagyok), meghasonlottam: azóta az a szűnni nem akaró gondolat bánt engemet, hogy az elempé és a jobbik között csak annyi a különbség, hogy előbbi nem titkolja, hogy zsidó.

Ezek tehát kiestek. Marad még a jobbiknak nevezett obersturmabteilung: ezekről bőven elég, hogy tudjuk, hogy miattuk van minden rohadék helységnévtábla alatt az a krikszkraksz, ami szerintük rovásírás, és ugyanaz székelyül, mint ami felette van, magyarul, csak fordítva. Holott valójában nem más, csak egy kultúrkamu. Mindegy, a lényeg, hogy az alatta levő willkommen már nincs ott a windingnyelven: helyette az van ott, mert csak az fért ki, hogy helységünkben polgárőrség működik. Nem tom, mi ez, nem néztem utána, de gondolom, az őrzi a polgárokat, hogy szét ne csatangoljanak, mert a végén beleütköznek valami szegénybe, és összeszegényezik magukat velük. El kell tehát ijesztgetni minden betérőt, hátha ne adj isten, hogy cigány, vagy valami cigányjellegű. Ki ide betérsz, hagyj fel a színesfémgyűjtéssel. Tiszta sor.

Mindegy: velük, parlamenti kispártokkal sincs bajunk, ők elvannak, fasizálódnak, napra nap, és bár néha kacérkodnak a nácizmussal is, azt csak az íze kedvéért teszik, elveik nincsenek hozzá. És ugyan nem ezek fogják hétfőtől (teljes egyetértésben, vagy lehet, hogy nem egyet, de értésben) irányítani a magyarokat, még eljöhet a napja. És bár meglehet, hogy van köztük pár nem rossz ember, csak a zorbánviktor heverőjén henyélő vonagábor kiscicája egyelőre meggátolta őket a gondolkodástól (nem beszélve a sifferzöld gyékényen együtt áruló bajnaigárdáról), ezek nekünk nem barátaink.

Van tehát ez a sok buta ember, aki úgy tekint a Pártra, mint más háziasszony az avontanácsadóra, minek következtében hétfőtől mindenki vagy púderezi az orrát, vagy ki lesz utálva az önképzőkörből. Mit lehet ezekkel csinálni?

Megmondom: barátaim: ha van eszetek, rászavaztok valamelyik nácipártra. És ami ezzel jár: a buzik, leszbikusok, liberálisok, európaiuniósok, egyéb rezsibrókerek megfőzésének és megevésének legalizálása mellett, amennyiben fokhagymát is teszünk a lébe, és az alkotmánybíróság is kap kóstolót. Nos, erre érdemes szavazni. Hétfőtől ugyanis mulatunk.

Hétfőtől Orbán Viktor, Magyarország (plusz csatolt területei) főkormányzója a kétharmadhoz szükséges mandátumokat jelentősen meghaladó mértékben fogja majd irányítani ezt az országot. (Nem hiszem, de megengedem: kelleni fog neki ehhez a nácipárt is.) Ha viszont ti felelőtlenül össze-vissza szavaztok mindenféle demokratákra (már ha volnának ilyenek), azt a (hamis) illúziót keltitek a többi demokratában, hogy elegen vagyunk. Pedig nem: nem vagyunk elegen.

Akkor leszünk elegen, ha szembesítjük ezt a sok hülyét azzal, amiről azt hiszi, hogy akarja, pedig nem akarja, de megkapja. Csak még nem látja be: fokozni kell neki az élményt. A csúszda sem akkora öröm, ha két órán át tart. A legjobb szadomazoszex sem jó, ha eltart napokig. Nem beszélve a fagyiról: azt még nyalni is muszáj, s közben csak kopik az ember nyelve. Mindenből van olyan, hogy elég. Agyon kell hát diktatúrázni őket, hogy csömörük legyen. Sokkterápia ez. Mert nincs más esély: túl kell spilázni a náciveszélyt. Hátha minket is felszabadít Amerika.

Szavazzatok tehát a fideszre. (Vagy ha az nagyon gusztustalan, a jobbikra.) És a haza fényre derül. Nem ettől, csak emiatt. Fontos különbség.

Sok szerencsét!