Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Aki másnak lehetmás

2014.04.12. 12:24 Humperdickk

Azt mondja nekem a barátom (nem, nem a sifferbandi; az nekem nem barátom, hisztis picsák nekem nem barátaim, hisztis picsának itt vagyok én, és két dudás, tudjuk), hogy túlreagálom ezt a kormánynemváltást, a megígért nememlékműileg bezárólag. Szedjük ezt össze.

Mostanában történt, hogy bizonyos komoly érdeklődés mutatkozott magyarország irányában a magyar és külföldi sajtó szempontjából azzal kapcsolatosan, hogy magyarok továbbra is a kushadva talpnyalók szervilis szibaritavázai kívánnak maradni, amennyiben ez együtt jár az államilag dotált gázrezsón elkészíthető tejfölös krumplilevesben kirajzolódó jövő körgangos változtathatlanságával.

Igen, ezt én sem értem, de tessék engem is megérteni: egyrészt tegnap volt a költészet napja, másrészt a hétkerben nőttem fel, kádár alatt, így értek bizonyos traumák, már ami a múlhatatlan pártállam boldogtalanságának szükséges unalmában nyert feloldhatatlan örökkévalóságot. Mit ne mondjak: a forró nyári napok parizeres zsömlés vaskorlátnak támaszkodását csak néha oldotta valamelyest némely, a hatodikról magát a mélybe vető öreg néni elsuhanó, színes izgalma, akik halálukban viszont már elmulasztottak ügyelni az udvar kockakövén szétfolyó koponyájuk beljellegének szemérmetlen kitárulkozására. És én ugyan akkor még csak cirka öt, öt és fél éves voltam, azaz nem értem fel egy harmadik ciklusát végighisztizni kezdő miniszterelnök (lásd később) életciklusának kétharmadával sem, azzal azért tisztában voltam, hogy ennél már nem lesz jobb. Igen, kádár a mi apánk, brezsnyev meg a nagyapánk, és esszük a parizeres zsömlét, valamint időnként leveti magát a gangról egy néni, viráglocsolás közben. Vagy helyette.

Hisz minek locsolni a muskátlit. Ezeknek meg főleg minek.

És nyilván vátésznak bizonyultam már akkor is, mert a következő héten szintén aláhullt egy kombinészínű folt a gyerekszobaablak előtt. És bár harminc éve elköltöztem onnan, így nem tudom, folytatódott-e a folyamat, ami az öregnénik meghalásilag értett jobbanteljesítésében kulminálódott, azóta sem hagyni nyugodni a gondolat: meddig mehet ez tovább? Meddig hagyjuk, hogy megismétlődjön az, ami már volt, dacára annnak, hogy már akkor sem volt jó, amikor volt? Meddig hagyjuk, hogy semmi se változzon? De semmi se, még az a kurva parizeres zsömle se? Vagy, ha másként nem megy: mikor fogynak el már végre az öreg nénik a hatodikról?

Mert, kedves barátom (nem, nem a siffer, továbbra se): ha te nekem nagy bátran elmondod a telefonba, hogy amikor én beleírom a fészbukon egy kommentbe, hogy a zsidógyerek is azt mondta a gázkamrában, hogy nem kell minden szart mellre szívni, meg hogy a túlméretezett hisztéria az az, amikor fodbaldrukkerek derék hada felgyújt egy tévészékházat, meg amit még a közelében talál, vagy a túllihegés csimborasszója, ha valaki, aki nagyon nem szereti a zsidókat, gyorsan kiirt belőlük vagy hatmilliót, és hogy akkor énnekem nincs igazam, és nem mondod, miért nem, hanem mert csak, hogy a klasszikust idézzem, és hogy nem telefontéma, no, akkor én megkérdezem tetőled, már nem telefonban, csak utólag, a blogomba, hogy bazmeg, miért nem kommenteled a hülyeségemet a fészbukon? Hogy az emberek, de legalábbis a barátaink, hogy azok is lássák?

Ja, hogy azért? Mert látják?

Édes, drága barátom: elmondom én neked, mi a hiszti. Az a hiszti, amikor valaki a győztes választás másnapján, amikor annyi mindennel foglalkozhatna, például válaszolhatna a nemlétező gratulációkra például, vagy bánom is én, kint a kertben olvasgathatná a langyos, bocsánat, férfiasan meleg tavaszban az élére vasalt pártmédiát, első dolgai egyikeként jelzi a szabaccságtéri emlékezetátépítő középítőmunkásnak (mindegyik az, a különbség a júdáspénz mértékében van), hogy akkor kéne kezdeni. Mert igen, korábban azt mondta, hogy pészach, vagymijakurvaélet, a húsvétszarság után kéne kezdeni, de most szólt ide neki a belső vonalon a lajosárpi, hogy kétharmad van. Megint. És hogy nem, nem demokrácia van. Ilyen megbeszélős demokrácia meg főleg nem van, az tegnap volt, vagy inkább tegnapelőtt. Hanem most kétharmad van, ami legalább egy harmad demokrácia és két harmad nemzetiegyüttműködés, egyben. Mint a vasengó: csak megnyered a választást, és már építhetsz is. Ez tehát minőségi ugrás, így már túlhaladott álláspontot képvisel az, aki nem képes visszafogott, konzervatív eleganciával szívből utálni az összes rühes, kurva zsidót.

És, lőn: már szinte napok sem telnek el, az egyik hű szolga hadat üzen Norvégiának, a másik meg Strasbourgnak, úgy, ahogy van. És én ezek után nem hiszem, hogy ne lenne szemernyi realitása a Brazília elleni tengeri offenzívának abban a nem túl valószínű esetben, ha kiderülne, hogy a Felcsút ese mégsem jutott ki a legközelebbi, Rióban megrendezendő, fodballal kapcsolatos nacionalista seregszemlére. Mert ugyan sokáig tart átalakítani a Szundi motorost atomtengeralattjáróvá, de mire való a közgép, ha nem az erre kiírt közbeszerzés megnyerésére. Aztán majd, hogyne, építünk is, támadunk is, abban nem lesz hiba. Egyszer. A négyes metró is hogy megépült, persze sajnos, de azért megépült: egyszer. Az egyszerben nálunk sosincs hiba.

Ami viszont a mostot illeti: Magyarország egyharmada éhezik. Valamint funkcionális analfabéta. És ezek nem látszanak, mert be vannak rohadva széjjelleszart zsákfalvaikba, ahonnan lassan már ellopni sincs mit. És a többi sem siet a segítségükre, hanem kussol, mert elveszti a melóját, elbukja a tendert, elveszik a párizsis zsömléjét. És inkább szavaz a jobbikra, ha már. És bár nekem is vérzik a szívem a bánáti bazsarózsák lokátorsújtotta sorsa miatt, voltaképpen kurvára leszarom az összes bánáti bazsarózsát. Mert amíg egy, egyetlen egy építményt fel lehet húzni ebben az országban, amelyről úgy volt, hogy előbb beszélünk a felhúzásáról, de most inkább mégis hazudtunk, és nem beszélünk, és amelyet azért kell felhúzni, hogy azt hazudhassuk, hogy nem mi öltük meg a zsidókat, pedig nem is azért, hanem azért húzzuk fel, hogy elmehessen az a sok szegény, norvégalapüldözött náciköcsög megemlékezni a hortimiklósról, akit azon a képen ugyan látszólag megbaszott egy németturul, de mi tudjuk, hogy az egy érdekházasság volt ugyan, de valamennyien élveztük, nos, amíg ez így volt, addig én személyesen köpök le minden kibaszott bánáti bazsarózsát. Pedig nem is eléggé vagyok elhíresült nyelvész hozzá. Sőt, harcolni fogok akár még bazsarózsaholokausztért is. Ha ez az ára.

Nézd: te tudod, én nem vagyok egy valaki, sőt, épp csak kicsivel több, mint egy bazsarózsa. De remélem, mire meghalok, nem az lesz életem fő műve, hogy nem épült meg valami katonai bizbasz valami caterpilláros túrabakancsban élménykirándulós újgazdagoknak fenntartott turistacélpont mellett, hanem hogy a magam szerény módján tettem például az ellen, hogy az ilyen megélhetési pártatlanok, mint ez a siffer, meg mint a közös barátunk is a hávégénél, miközben a maguk szerény, kiegyensúlyozott módján kiszolgálják a rendszert, legalább egy kicsikét szarabbul érezzék közben magukat. Mielőtt mások fogják magukat még náluk is szarabbul érezni, talán éppen őmiattuk. Hogy ne higgyék a többi hülyék, hogy a hitleráj is egyedül a hitler hibája volt, és a zsidókat sem ők ölték meg, hanem a strurmabteilung. Meg a sors, vagy bánom is én, a ludvérc. Hogy ők végig pártatlanok voltak, hisz mindenki láthatta, mennyire nem voltak ott. Tanújuk rá a bazsarózsa.

Akkor hatmillióan haltak meg, és igen, részben az ilyen bazsarózsák miatt. És az nagyon sok. Az annyira sok, hogy ahhoz képest kurvára másodlagos, hogy igazam van-e.

 

7 komment

Címkék: orbán kádár jobbik nácik szabadság tér lázár fazekas bazsarózsa schiffer simicska

A bejegyzés trackback címe:

https://kikellennekjonni.blog.hu/api/trackback/id/tr416022763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

én már a fény gyermeke vagyok 2014.04.12. 15:46:01

Hát, ezt kurvajól megaszontad, hogy mást ne mondjak.

Miért nem kapsz te megosztott Kossuth díjat és Nobel díjat vegyesen ?

brontex · http://kozlekedesiszakerto.blog.hu 2014.04.12. 19:39:59

Nagyon jó minden írásod, nagyon tetszenek, akkor is, ha kurvára nem értek egyet egyetlen szavával sem...

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2014.04.12. 21:06:08

@brontex: :)

(Akartam ide írni egy szellemeset is, de megálltam. Kezdek sifferizálódni.)

brontex · http://kozlekedesiszakerto.blog.hu 2014.04.13. 06:30:10

Elég szellemes vagy így is...
Sifferről csak annyit, hogy azért ilyen visszafogott a szoborral kapcsolatban, mert a Fidesz juttatta be a parlamentbe. A helyi szavazatszámlálók jelezték, hogy rengeteg olyan szavazat volt, ahol a Fidesz képviselője mellett az LMP-t jelölték be a partok közül.
Amúgy meg valószínűleg ő is rájött, hogy elég a Benes-dekrétum a kollektív bűnösségünk kifejezésére...A Jobbik erősödése pont a holokauszt megemlékezések és a non-resident indian-ok (NRIk)elszaporodásának köszönhető.

Gur 2014.04.15. 22:09:54

Hát honnan kezdjem. (ponttal, nem kérdőjellel) Leborulok a nemzet és írástudóságod nagysága előtt (külön-külön és összességében is) és hogy barátodnak neveztetem, arra szavak nincsenek is, csak egy szívtájékon bizsergő stack overflow.
Szóval, hát igen. Mondtam, tényleg mondtam, hogy túlreagálod. Ezzel nem a reszicsökkentés harcos támogatására akartalak buzdítani, támogatják azt elegen, és buzdítanak is szintén nem kevesen, hanem abbéli kételyemet fogalmaztam meg néhány tőmondatban (najó, a tőmondatokat kerülöm 3 éves korom óta, de ez most igazából el is tér a tárgytól), miszerint értelmes, elvszerű, és szükséges dolog-e a közösségi oldalon nekiesni másoknak, akik bizonyos dolgokat másképpen (még csak nem is ellentétesen, csak másképpen) látnak és ezt a véleményüket közzé is teszik, talán egy fokkal jobban tolerálhatóan, mint az egyszeri Növényi Norbi simonkai odahanyatlása.
Hadd fogalmazzak még sarkosabban: szerintem nem értelmes, nem elvszerű és nem szükséges ezt tenni. Sőt, azt állítani, hogy azokon úszott el a választás, akik szerint az alapvonalhoz felsorakozott baloldal és annak valamely vezetői nem hitelesek a választók szemében, az nagyjából párban van a "bankok tehetnek a devizahitelekről" és az ehhez hasonló (egyébként igazán jól fogyasztható) felettébb magvas tételekkel.
Nem, nem annyira egyszerű a helyzet, hogy a jó köztársaságpártiak (a tiszta szívű Luke, a snájdig Han Solo és a bájos Leia hercegnő) összecsaptak a gonosz birodalmiakkal(ugye tudjuk jól, Darth Vader kicsoda), még akkor sem, ha egyébként ebből a székből a rossz és rossz közötti választás egyértelműnek tűnik. Na meg persze van még shifferbandi, akit a fidesz juttatott parlamentbe, és bazsarózsát dug le öreg nénik torkán (kinyílva, tövissel!).
Na ne má. Nehogy má virtuálisan megköpködjél valakit, mert azt hiszi, hogy kiegyensúlyozottan kell megnyilatkoznia. Ha valamit gyűlölök az ostoba fideszes demagógiában, az éppen a "majd én megmondom, hogy melyik tankönyvet kell megtanulni, kinek kell szobrot állítani, ki a jó magyar, ki a nem jó magyar" retorika, ami megöli a gondolkodás és a vélemény vállalható szabadságát. Nem azoknak kell nekimenni, akik ehhez (mármint a szabadsághoz) ragaszkodnak. Szerintem. Persze nehéz. Nehéz egyensúlyt találni, ha a pofátlan, gátlástalan nyomulásnak kell ellent tartani. Nehéz, de csak így van értelme. Ez nem baloldali vagy jobboldali érték, ez emberi érték. Szerintem. Értelmesen, elegánsan, tisztelettel (szellemesen, teszem hozzá, ezért járok pl. ide, erre a blogra).
Ezt akartam mondani. És nem azért nem telefonban, mert bárkitől nagyon tartanék, az erre való célozgatás kurvára az ideigeimre megy. Nem azért nem posztolok, mert nem gondolok semmit valamiről. Azért nem posztolok, mert nem érzek késztetést arra, hogy a gondolataimat közösségi oldalakra helyezzem ki. Nem félelemből, ilyen vagyok. Ha feltételezném, hogy burányipéterek közösségi bejegyzései jelentősen kedvező hatást gyakorolnak a világ sorsának alakulására, akkor posztolnék. Akkor talán.
Meg ha felhúznak. Először és utoljára. Egyébként nem, mert olvasni jobban szeretek, haragudni meg érted, érted? Baromarcú.

Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2014.04.17. 08:04:50

@Gur: nagyjából egyetértek, kivéve, hogy a dartvéder és a lukszkájvolker között nem a sifferizmus van. Annyira nem vagyok jó a sztarvórszmitológiában, de talán a kereskedelmi szövetség. Vagy a kereskedelmi szövetség az emeszpé, a siffer meg benne sincs a galaxisban. A lényeg, hogy amikor éppen számolják fel a galaktikus köztársaságot, nem az a legfontosabb baja az embernek, hogy mi lesz a pakson a bazsarózsákkal, meg hogy legyen elég munkahely. Mert munkahelyet könnyű csinálni, mittom, putyin ad pénzt fegyvergyárra, aztán megtámadjuk Ukrajnát, ő balról, mi jobbról. Láttunk már ilyet, egészen a donkanyarig tartott a lendület. Pedig akkor mindketten jobbról támadtunk.

Én éppen attól hányok, hogy igaz, hogy percenként négymilliót keres a közgép (nem vicc!), de simongábor. Hogy nem érzi, mennyire mások az arányok. És amikor kijön egy ilyennel valaki a közösségi hálóba köpőcsészének, azaz kitesz valami provokatívat ("vitaindiítót" ám lófaszt), ne csodálkozzon. Nem a gyerekfotós posztoknál szoktam köpködni. De még eljöhet az ideje, hogy a gyerekfotókat sem lehet kirakni, mert be lesz tiltva a picsába a gyerekfotókirakás. És ha folyamatosan megy el a náthás jobbszélre a dartvéder, elég nehéz megmondani az univerzumban, ki van középen. Szerintem én, mert én ugyanazt ugatom öt éve, de ki tudja, minden relatív, ugye, még a Heisenberg-féle határozatlansági reláció is. De elegánsan, eltartott kisujjal ellentartani a dartvéderi eredetű gravitációs nyomásnak nehéz. Annyira, hogy lehetetlen. Van olyan, hogy ütni kell, azt meg nehéz elegánsan, eltartott kisujjal kivitelezni.

De te is tudod: nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. És ez minden, amiben nem értünk egyet, mármint hogy lehet-e. Én proli vagyok, te nem, így szerintem lehet, sőt kell. Másféle pofonokon szocializálódtunk. És ezen aztán fel ne húzd magad, baromarcú. Nem éri meg.