Komoly gondok vannak ezzel a plázakérdéssel: összeveszett a tótavével a kettősmérce (vagy inkább csak szeretett volna a szerencsétlen...). Szegény vinszent meg szokás szerint csak fázik magában. Utóbbit meg lehet érteni: ők ugyanis tudnak írni, még ilyen bonyolult összetett mondatokat is ismernek, és nem félik használni őket! Az meg csak kis mennyiségben orvosság: kiderülhet ugyanis olvasás közben, hogy nem is tudsz rendesen olvasni, és nem értesz mást picurka agyaddal, csak a káromkodós tótavét meg a fogalmazni nagyon nem tudó kettősmércét. (De most tényleg, aki leírja, hogy „Tescojában”, és nem érzi, hogy mi a baj, azzal mit lehet tenni? Agyonlőni durva lenne, de mondjuk bezárni a gyűlölt Tescójába egy rakomány spanyol uborkával? Meztelenül?)

Akárhogy is: a tótavé minden idegbetegsége ellenére egy ilyen tréfásan hülye barom, és ráadásul a maga idegbeteg, szélsőségesen szélsőséggyűlölő módján még igaza is van. (Szinte mindig.) A plázakérdésben is biztos igaza van, mert bár nem igazán értek a nagyüzemi mezőgazdaság talajeróziós és egyéb gyilkosidegencivilizációs-inváziós, partraszállós-kardozós kérdéseihez, de azt azért gondolom, hogy ha minden idiótán vigyorgó sifferandris megkapná ebben a magyarországban a maga krumpliföldjét, az maga lenne a Végítélet. Hisz kábé másnap halna éhen minden ember ebben a magyarországban, mert a sifferandrás-féle töketlenek nem csak, hogy nem értenek mondjuk a csirkézés lélektanához, de ráadásul rendkívül hatékonytalanul hoznák létre a biocsicsókát meg a csicseriborsót. Ezzel szemben kivételes erővel rendelkeznek, ami képessé teszi őket arra, hogy megmagyarázzák, miért jó, ha cébéá lesz minden teszkó. (És ha honvéd áll a Hargitán, gondolom. Jelenleg ennyit tud a magyar zöldpolitika. A piros-fehéret adja hozzá a jobbik; lásd lejjebb.)

És most tényleg nem az a lényeg, hogy ennek a lehetmásafrizurám szabórebekának büdös a nagyüzem, vagy hogy fáj, hogy nincsenek master level családi gazdaságok. Még lehet, hogy igaza is van, ki tudja. Szerintem persze nem, ugyanis simán el tudom képzelni, sőt, nekem úgy tűnik, hogy ez a szabórebeka még kaszát kezébe nem fogott, szőlőt negyvenfokban nem kapált, és úgy egyáltalán, még olyan igazán piszkos sem volt életében. Így tehát nyugodt szívvel leszarom, hogy szerinte ezer kisboltban sokkal könnyebb ellenőrizni a párizsi minőségét, mint három teszkóban. Meg hogy Pista bácsi őstermelői tiszta kék szeme garancia arra, hogy nem ad el pitymallatkor szarrápermetezett uborkát még aznap délelőtt. (Számla nélkül.) Vagy hogy nem látott még ez a szabórebeka peronoszpóra által teljesen letarolt szőlőt, de már ivott biobort, és ízlett is neki. Vagy hogy úgy hiszi, hogy csak nagyon komolyan gyorsan sokat biciklizni kell mindenfele, és minden rendbe jön.

És még az sem a lényeg, ami a tótavének fáj: a büdös fideszes-elempés komenista preskriptív tempó, meg a cébéá indirekt helyzetbe hozása. Bár ez már durvább, de azt mondom, sajnos a politika meg ilyen veszélyes üzem: könnyen bedarálja az embert, a (vélhetően) hülyepicsa szabórebeka meg ehhez aszisztál, hát most zágsón, ennyi neki az esze. Mondjuk én ezek után nem nem sakkoznék őnagyságával – de legyen nekem csak ennyi a bajom. A tótavé viszont azt nem érti, hogy erre a zelempére bizony szavazva lett, és kellően, mi több, elegendően nagy számban lett reá szavazva! És tökliberálisan! Így most félmillió embert tetszett lehülyéznie a méltóságos publicista úrnak – már ha meg nem sértem ezzel a megszólítással. Köztük engem is tetszett neki lehülyézni, merthogy én is rájuk szavaztam.

És pont ez a lényeg. Már nem a tótavé, szarok én reá (bár gondolom, ez kölcsönös). És nem is én: hanem az, hogy speciel én miért bántam meg mocskosul, hogy ezekre a fasisztákra szavaztam. Hogy ezek most miért buktak egy szavazót: hogy mert ezek addig játszották, hogy ők nem ám eszdéesz, amíg lesüllyedtek a jobbik szintjére.

Innen szeretnék ehhez gratulálni, egyben üzenem, hogy van még lejjebb, úgyhogy ne adják fel! Továbbá javaslom, az emberek közé nagyon most már innentől ne tessenek menni!

Hiszen a környezetszennyező gusztustalanságnak is van egy határa.