Gépnarancs

Miért ez a címe?

Részeg pasas nyög, átölelve, szorítva, feszítve a villanyoszlopot: "Ki kell ennek jönni!". Már hatalmas tömeg gyűlik köré, mire hatalmasat szellent, majd így folytatja: "Mondtam én, hogy ki kell ennek jönni!" Vagyunk ezzel így...

Kálmán szerint

Friss topikok

Miért hagyom abba a blogolást? (Utolsóposzt)

2014.06.12. 20:50 Humperdickk

Olvasásban gyakorlottabb, élesebb szemű internethasználók már egy ideje észrevehették: ritkulnak a posztok mostanában. Ennek meglehetős prózai okai vannak: egy ideje már szarok az egészre.

(Ezt a posztot a feleségemmel közöden írtuk, mondhatni. Azért vagyok ilyen kurva kedves benne.)

Mert az úgy van, hogy az ember kitalál valamit, vergődik rajta, belefeccöli az összes agyát, ami maradt neki a cseresznyepálinkás butykos alján, aztán jön egy ilyen megélhetési baromarcú, és jelzi, hogy mocskos libsik, valamint szaraposzt. Mert nagyjából ennyit értett meg abból, hogy demokrácia van, illetve volt, és én csak beszélek összevissza, tehát ha neki a koncsítavursztoskodás ellenére van, akkor ellenére van. Mert hogy mit mondjon a gyerekének, ha lát az is egy ilyen liberálist, menni az utcán, meg blogolni szégyentelenül, világ csúfjára.

De ezen még túl is lennénk: ilyen és ehhez hasonló kommentrobotokat ma már szegényesebb kiállítású kínai hadiüzemekben is tízezerszám gyárt le a népharag, nem érdekes. Régen a köcsöghadseregnek sem volt több értelme, pedig azzal még beszélgetni is nehézkesebb volt a piramisban, aztán hogy elvolt a Kínai Birodalom is évezrdekeig. Hanem még ha látná az ember, hogy van azért foganatja, hisz lám, eljut az értelemnek, vagy legalább az értelem igényének a híre ezen a bloggalaxison túlra is. De jelenleg a voyagerakárhányason zötykölödő Chuck Berry-nótának is nagyobb az esélye, hogy egy több ezer parszekre fekvő fejlett intelligencia lemezjátszójában végzi, mint akármely bloggernek arra, hogy három méterre tőle elolvassa a kutyáját vonyíttató szomszéd hülyegyerek legújabb csodálatos főművét. A világ nyolcadik csodáját. Tudniillik a posztot arról, hogy lázárjános sajnos ellopott kétmilliót, ami viszont szerencsére nem baj, amíg német üzleti érdek is van ezen a világon.

És itt tartunk: egymást kommenteli az a pártucat szerencsétlen, aki még hisz a sajtó szabadságában, a demokráciában, az értékek pluralizmusában. A gyönyörű, áldott, szent liberális kapitalizmusban. Mert ugyanaz van, illetve lett legújabb huszonöt demokratikus életünk során, ami azelőtt volt: néhány háborodott, agyonnyomorított szemüveges nyomkodja a szamizdatot a pincemagányban. Csak egyelőre még legálisan. Komolyan elhittük nyolcvankilencben, hogy vége a kommunizmusnak, pedig csak annyi történt, hogy az akkori demokratikus ellenzék, mind az a harmincnyolc, na jó, százharmincnyolc szerencsétlen kapott egy kicsit mikrofont a szája elé, hogy belelihegne valami szépet. És ez csak ahhoz képest volt kevésbé hülyeség, mint alekosz vagy vévééva tizenöt perce, hogy nem szakították meg még hülyébb reklámokkal. Aztán ezek megöregedtek, idejétmúltak, és ilyen csúnya ráncos lett a bőrük is. Sebaj, itt van helyettük a félművelt újgeneráció: komolyan, ahol egy Heller Ágnest le lehet nyuggerezni az úgynevezett szabad sajtóban, ott nincs hova menekülni.

És ez még a krém. Mert ne tévedjünk: pár marok elvetemült jávorbenedeken kívül nincs, nem volt és nem is lesz összevissza százezer ember ebben az országban, aki elmenne tüntetni a kósalajosok rémuralma ellen. Azt már a magánnyugdíjak einstandja során látni lehetett – és meglehet, vaskos túlzás, de nem tévedek nagyot –, hogy annyi, pontosan annyi felelős gondolkodású, adófizető európai polgár van ebben az országban, amennyi akkor megnyilatkozott. Illetve legfeljebb annyi. A többinek marad a kádárrendszer upgrédelt változata, amiben már vannak vicces fészbukappok is, mint a kétfarkú kutya, nőfaló krisztofel, napipuzsér.

És mindeközben egy átlagos szolidaritásost vagy gyurcsányszavazót csak annyi választja el az átlagos jobbikostól, hogy előbbi szarik a rovásírásra. A fideszes meg mindkettőre.

Akárhogyan is: drága olvasó: majdnem négy évem ment rá, hogy gondolkodjanak kicsivel többen ebben az országban. Hát, így sikerült. Nyökögni már tud néhány fidesztroll, és sokan még lájkolnak is, feltéve, hogy eléggé sikerült előtte napszámot találni valami slizvigholstejni ládagyárban. És nem, az előbb hazudtam (igen, azért, hogy több kattintást hozzon a lead, hisz médiageci vagyok magam is, vasaltheréjű szemétláda): nem azért hagyom abba, mert szarok rá. Azért hagyom abba, mert mindenki más is szarik rá.

És ezen a ponton szívesen belinkelném ide az utóbbi tíz poszt statisztikáját, de annyira még én sem vagyok mazochista. Eleget ettem magam miatta, hogy miért nem érdekli a magyarokat, amiket írok. Gyomorrákot viszont azért már hadd ne kapjak, mert szar a poszt. Ha szar, írjon más jobbat. Vagy ha nem tud írni, legalább kiabáljon.  Menjen ki a térre, nézzen körül kicsit. Hogy ne párezren verődjün össze a sajtószabadságért. Az átláthatóságért. Az értelmetlen, ronda stadionok, szobrok, államtitkárok ellen. Hogy tiltakozzon a magyar, hogy ez a némethszilárd is milyen ocsmány egy féreg, és most még a feje a legaranyosabb része neki. Hogy ne egy agyatlan papagáj legyen a kulturális államtitkár. És hogy ne hagyuk, hogy elvegyék a napi drogadagunkat: a ciginket, a piánat, a szabadságunkat. A magyar(!) zsidóságunkat, cigányságunkat. A magyar magyarságunkat. Hogy helyébe épülhessen valami igen gusztustalan.

De, Kedves Olvasó, ezek szarnak minderre. Azt hiszik, ha meghúzzák magukat csendben, majd elfeledkeznek róluk. Hogy megúszhatják. Hogy rájuk nem kerül sor, hogy így is lehet élni. Hogy amiről nem veszel tudomást, az nem is fájhat. Hogy ami nincs, annak bokra sincs. És ez a blog se fog nekik fájni, hisz ezt sem olvasták. Nem volt bent a fókuszpluszban. Most meg már tennék bele, de késő. Elkéstek ezzel is.

Időhiány miatt kivágták a teljes szabad sajtót a szabad sajtóból is. Értelmiségi nyavalygás, azért meg nem adnak kolbászt a cébéában. Állást a minisztériumban, földet, trafikot a városházán. A demokrácián nem lehet rendesen még focivébét se nézni, nem beszélve a felcsútfradiról.

Úgyhogy elválnak útjaink. De ti, többiek, azért hiányozni fogtok.

(Ja: ezt a posztot nem lehet kommentelni. Köszönjétek meg az alkotmánybíróságnak.)

komment

Ki a korrupt?

2014.05.30. 12:35 Humperdickk

A Pedagógusok Szakszervezete szerinte az OLX egyik reklámja megsértette a pedagógusokat, rombolja a szakma becsületét, a pedagóguspálya presztízsét. Követelik, hogy vegyék le a képernyőről – írja a hvg.hu.

A busz a hivatal előtt állt meg. Gyomra egy merő görcs lett, amint az épületre pillantott, és a tenyere is izzadni kezdett, akár fiatalkorában. Hiszen hogyne, itt volt régen a Pártház, mellette a Munkásőr-laktanya. Most a rendőrség használja, a készenlétisek, vagy kik. A pártházat meg a klebensbergesek.

Belépett a kétembernyi, nyikorgó kapun. A portás hideg közönnyel nézett ki rá a kuclijából. Csendben megkocogtatta az üveget, mire az ingerült rántással csapta félre a tolóablakot.

– Mi tetszik? – kérdezte barátságtalanul. A fülkéből kicsapott a kolbászszaggal kevert pálinkabűz, szinte émelygett tőle. „Vilmoskörte lehet, a kolbász meg nyilván teszkógazdaságos lángolt gyulai. Összetéveszthetetlen.”

13 komment

Címkék: reklám korrupció fizika pedagógusok portfólió klik

Ember a fán (Nem lehet elmenni)

2014.05.24. 13:10 Humperdickk

Ez a poszt most nem lesz nagyon píszí: tele lesz embergyűlölettel, vérgőzös pesszimizmussal, negatív pluralizmussal. Sőt: ez a poszt oly annyira lesz fordítottan ugyan, de populista, hogy még én magam is elhatárolódom tőle. Mégis meg kellett írnom.

Mert mondjuk, ami engem illet, meglettem volna a megírása nélkül, komolyan, van nekem elég dolgom, érik a fákon a cseresznyepálinka, meg éjszakai műszakban vagyok már hetek óta, és a kettő együtt kimerít kissé. Emberrel nem találkozom: azok éjszaka alszanak, nappal meg én alszok. A cseresznyékkel meg nem lehet igazán jól eldumcsizni, kicsit magukba vannak fordulva azok is, mi tagadás, napok telnek el, hogy egy kukkot sem szólnak. Nem lenne tehát csoda, ha embergyűlölővé váltam volna: egyszerű lenne a magyarázat: de nem ez a helyzet.

A helyzet az, hogy a hétvégén megint választások lesznek, európaiak ráadásul, és nekem most le kéne miattuk mászni a fáról, és ez dühít. Hogy hogy veszik a fáradságot, hogy én miattuk lemásszak. Amikor a saját asszonyom is hiába könyörög, pedig az még főzni is elég tűrhetően megtanult. Hogy egyéb kvalitásait most ki ne domborítsam.

Mert most mi van, ha lemászok. Az van, hogy egyrészt nyakamba ugrik egy rakás kölyök, akikről én tehetek, hogy világon vannak, mármint kisebbik részben én tehetek, mindegy, és követelődzni kezdenek, hogy játsszak velük. Ezzel nagy baj nincs, egy gyors játszótér, és elvannak magukkal darabig. Aztán fekvésalvás, munka előtt jól esik este a pihenés, szóval kicsit kapcsolná be az ember a tévétrádiótinternetet, és jön belőle a propaganda, hogy el lehet menni. Mármint nem dolgozni, külföldre főleg nem dolgozni, hanem szavazni, a zeurópára. Illetve nem is arra, hanem arra a sok szánalmas, idióta baromállatra, aki európai uniós képviselő szeretne lenni, mer' az jól fizet, meg legalább nem itthon van, dolgozni se kell érte, le van a gond. Csak előtte van ez a uniós előírás, egyéb bürokrácia, hogy demokratikusan szavazzuk meg, melyik baromállat fogja leszarni a magyar érdekeket, vagy miket, Brüsszelben, vagy hol. És ezt hótt komolyan, tényleg véresen komolyan gondolják.

(Mondtam, hogy nem lesz píszi. Most még abba lehet hagyni a folytatást. Én ilyen kurva demokratikus vagyok. Még a továbbgombot is ideraktam, ha a főoldalról jössz. Nincs mit.)

5 komment

Címkék: választás eu korrupció pártok el lehet menni hazaárulók

Európai emberünk

2014.05.21. 20:26 Humperdickk

Mint az bizonyára sokak számára ismeretes, az Európai Unió megint brutálisan megtámadta ezt a magyarországot, amennyiben legalábbis fondorlattal rávette a tőle teljesen független, bár feltehetően név- vagy egyéb rokon Európai Bíróságot, hogy ugyan, gördítene már néminemű akadályokat annak ellenében, hogy ez a magyarország megsérti az emberi méltóságot.

A helyzet persze még ennél is fondorlatosabb: az Európai Bíróság nem magát a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést támadta, sőt, azzal mintegy egyetért, már amennyiben bizonyos országok tényleg ragaszkodnak ahhoz, hogy az alapos bosszúállás megnyugtatja a szotyiköpködő fociparaszt káurópai értelemben vett lelkét. Na bumm, a pálinka sem okoz gondot, nem beszélve az ősi holland, hasissal értelmetlenné tett cukrászremekekről (v. ö.: „hollandikum”), majd pont az fog fájni nekik, ha brutális gyermekgyilkosokat inkább nem szívesen hagynak az utcán szaladgálni a magyarok többé. De nem: a bíróságnak az okozott gondot, hogy ez a tényleges szó tényleg ténylegest jelent (jó, nekik sem teljesen van eszük, de ezt most hagyjuk, értelmi fogyatékost és jogászt nem illik csúfolni), azaz a magyar állam elvileg sem adja meg az esélyét annak, hogy megjavuljon az a pedofil anyagyilkos.

6 komment

Címkék: orbán stadion emberi jogok felcsút tényleges életfogytiglan orbán győző európai bíróság kovács béla orosz kém

A szakállas nő esete a demokráciával

2014.05.11. 17:09 Humperdickk

Avagy hogyan magyarázzuk meg a gyerekeinknek, hogy egy fasiszta barom irányítja az országot?

szakáll.jpgMint az bizonyára sokak számára elkerülhetetlen sorstéteménynek bizonyult a nemrégmúlt köztévézavarta kollektív tudattalanjában, a balliberális kommunistamédia tudjukkijeinek újabb aknamunkája következtében csak megalázó pontszerző helyen végzett a nyújorkbólkiábrándult hazafias elit legújabb zászlósénekese (az előző jó múltkor a Himnuszt baszta el szélesebb tömeg előtt, nem érdekes) a legfrissebb európai nacionalista bohócseregszemlén, az úgynevezett „euróvíziós dalfesztiválon”. Pedig minden esély megvolt reá, hogy szegény megboldogult szécsipál stafétája végre a legmegfelelőbb helyen találjon megnyugvásra.

6 komment

Címkék: eurovízió orbán viktor liberális emberi jogok kövér lászló dalfesztivál shakespeare szécsi pál kállay-saunders

Józsi a mocsárból

2014.05.10. 08:41 Humperdickk

Most, hogy Nagynémetország ismét megdicsérte az orbánrendszert, amiért kissé fasiszta nagyon ugyan, de ennek ellenére teljes egészében a Európai Néppárt tagja, próbáljuk meg elképzelni, mi lesz a következő lépés.

Mert odáig rendben van, hogy a nemrég felfüggesztett szüneteltetett számlaadási értelemben hála a jóistennek tehermentesített EU-támogatások ki nem fizetéseit okozó demokratikus aggodalmak hamarosan szintén demokratikus felminősítéssel egyenértékű újrakifizetésben fognak kulminálódni. Ezt tudjuk, hisz ennek oka egyértelmű: mint az sokak számára feltűnhetett, már csak az egy négyzetméterre jutó bajnaigyőznifog- és gyurcsányjobbanteljesít-plakátok felszaporodása kapcsán is, hogy nemsokára uniós választások lesznek. Nos, a legnagyobb nettó befizető Németország vezető pártja viszont nem engedheti meg magának, hogy ne a kedvenc pártszövetsége nyerje meg a közelgő választásokat. Záksón, legfeljebb adnak egy kis pénzt a fasisztáknak illiberális demokrácia harcos építőinek, ein Kopf is ein kopf. Vagy mi, Mann is Mann. A mi hundunk mannja, az a lényeg.

11 komment

Címkék: orbán gyurcsány merkel németország pálinka norvég alap emlékmű lázár bajnai eu támogatás csepreghy

Mielőtt megőrülünk

2014.05.02. 19:44 Humperdickk

Bárkivel előfordulhat, hogy csendes szalámizgatás (mintha a szaláminak nem lenne mindegy, ha hergelik), pálinkalegalizáció vagy szoborépítés közben úgy veszi észre, hogy megőrült. Ilyenkor természetesen már nincs mit tenni, eső után köpönyeg. De ha odafigyelünk az előjelekre, könnyebbé tehetjük magunk számára a világtól való elválást.

elevenemlekmu.jpg

(http://freedoc-gabriellacsoszo.blogspot.hu/2014/04/oszlopok-eleven-budapest-szabadsag-ter.html)

Meghalni rendes módon az ember úgy szokott, hogy kimegy, mondjuk, megnézni a kocát az ólban, nem-e feküdt-e rá megint arra a foltos kis malacára, mint a minap is, amikor a Karcsi hozta a nyolcvan liter tavalyi vegyest, amiben megegyeztünk a két malac fejében. És amely így majdnem a kutyák maradéka lett, már nem csak a malac, de a tavalyi vegyes maradéka is. És közben, miközben megy, érzi az ember, hogy sok volt az a negyedik nagytányér csülökpörkölt, lám, hogy megnyomja az embernek a szívit. Aztán már nem nyomja, már csak a bal kar zsibbad, de veszettül, valamint a tyúkudvarban a macskapisával kevert libaszar íze marad meg az ember szájában, mint utolsó emlék, közvetlenül az előtt, hogy orral előre bukva rálelnek, tragikus hirtelenséggel.

Ez tehát az egyik módja.

4 komment

Címkék: orbán stadion simon gábor szobor nácik szabadság tér kishantos

Mi, kommunisták

2014.04.24. 17:43 Humperdickk

Avagy mi a teendő, ha véletlenül elloptunk egy stadiont, és mivel nem volt időnk elrejteni elég gyorsan, és mert mivel kurva nagy, most meg már látszik?

A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel, amit az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz.

(ismeretlen kelet-európai fodbalrajongó és miniszterelnök)

*****************************************************************

Nyalja ki a seggem, kapitány úr. Baszom alássan. Nyalja ki.

(Martin Pendergast)

 

Kezdjük egy személyes vallomással: gyermekkoromban nem voltam vállalkozó. Én ehelyett szegény, alkoholista nevelő-és egyéb szülők által félrenevelt hülyegyerek voltam, aki úgy éreztem, személyes szabadságomat és önkifejezési hajlandóságomat azzal tudom a legadekvátabban kifejezni, ha rászokok a cigire és az alkoholra. Drog fel sem merült: annyi pénzem nekem sose volt, hogy egyben megvehettem volna egy füves cigit, már ha lett volna az én időmben ilyesmi. Talán ha már akkor felfedezi az emberiség a devizaadósság csodás intézményét, öt éves futamidőre meg merhettem volna kockáztatni egy spanglira való svájcifrank-hitelt. De ez csak spekuláció, hiszen ezek a dolgok nem léteztek akkoriban. (Illetve a svájci frank állítólag létezett, csak ügyesen titkolták előlünk. Mint annyi mást.)

17 komment

Címkék: orbán felcsút kommunisták simicska közgép hír24 lázár testvérek stadin

Aki másnak lehetmás

2014.04.12. 12:24 Humperdickk

Azt mondja nekem a barátom (nem, nem a sifferbandi; az nekem nem barátom, hisztis picsák nekem nem barátaim, hisztis picsának itt vagyok én, és két dudás, tudjuk), hogy túlreagálom ezt a kormánynemváltást, a megígért nememlékműileg bezárólag. Szedjük ezt össze.

Mostanában történt, hogy bizonyos komoly érdeklődés mutatkozott magyarország irányában a magyar és külföldi sajtó szempontjából azzal kapcsolatosan, hogy magyarok továbbra is a kushadva talpnyalók szervilis szibaritavázai kívánnak maradni, amennyiben ez együtt jár az államilag dotált gázrezsón elkészíthető tejfölös krumplilevesben kirajzolódó jövő körgangos változtathatlanságával.

Igen, ezt én sem értem, de tessék engem is megérteni: egyrészt tegnap volt a költészet napja, másrészt a hétkerben nőttem fel, kádár alatt, így értek bizonyos traumák, már ami a múlhatatlan pártállam boldogtalanságának szükséges unalmában nyert feloldhatatlan örökkévalóságot. Mit ne mondjak: a forró nyári napok parizeres zsömlés vaskorlátnak támaszkodását csak néha oldotta valamelyest némely, a hatodikról magát a mélybe vető öreg néni elsuhanó, színes izgalma, akik halálukban viszont már elmulasztottak ügyelni az udvar kockakövén szétfolyó koponyájuk beljellegének szemérmetlen kitárulkozására. És én ugyan akkor még csak cirka öt, öt és fél éves voltam, azaz nem értem fel egy harmadik ciklusát végighisztizni kezdő miniszterelnök (lásd később) életciklusának kétharmadával sem, azzal azért tisztában voltam, hogy ennél már nem lesz jobb. Igen, kádár a mi apánk, brezsnyev meg a nagyapánk, és esszük a parizeres zsömlét, valamint időnként leveti magát a gangról egy néni, viráglocsolás közben. Vagy helyette.

Hisz minek locsolni a muskátlit. Ezeknek meg főleg minek.

És nyilván vátésznak bizonyultam már akkor is, mert a következő héten szintén aláhullt egy kombinészínű folt a gyerekszobaablak előtt. És bár harminc éve elköltöztem onnan, így nem tudom, folytatódott-e a folyamat, ami az öregnénik meghalásilag értett jobbanteljesítésében kulminálódott, azóta sem hagyni nyugodni a gondolat: meddig mehet ez tovább? Meddig hagyjuk, hogy megismétlődjön az, ami már volt, dacára annnak, hogy már akkor sem volt jó, amikor volt? Meddig hagyjuk, hogy semmi se változzon? De semmi se, még az a kurva parizeres zsömle se? Vagy, ha másként nem megy: mikor fogynak el már végre az öreg nénik a hatodikról?

Mert, kedves barátom (nem, nem a siffer, továbbra se): ha te nekem nagy bátran elmondod a telefonba, hogy amikor én beleírom a fészbukon egy kommentbe, hogy a zsidógyerek is azt mondta a gázkamrában, hogy nem kell minden szart mellre szívni, meg hogy a túlméretezett hisztéria az az, amikor fodbaldrukkerek derék hada felgyújt egy tévészékházat, meg amit még a közelében talál, vagy a túllihegés csimborasszója, ha valaki, aki nagyon nem szereti a zsidókat, gyorsan kiirt belőlük vagy hatmilliót, és hogy akkor énnekem nincs igazam, és nem mondod, miért nem, hanem mert csak, hogy a klasszikust idézzem, és hogy nem telefontéma, no, akkor én megkérdezem tetőled, már nem telefonban, csak utólag, a blogomba, hogy bazmeg, miért nem kommenteled a hülyeségemet a fészbukon? Hogy az emberek, de legalábbis a barátaink, hogy azok is lássák?

Ja, hogy azért? Mert látják?

Édes, drága barátom: elmondom én neked, mi a hiszti. Az a hiszti, amikor valaki a győztes választás másnapján, amikor annyi mindennel foglalkozhatna, például válaszolhatna a nemlétező gratulációkra például, vagy bánom is én, kint a kertben olvasgathatná a langyos, bocsánat, férfiasan meleg tavaszban az élére vasalt pártmédiát, első dolgai egyikeként jelzi a szabaccságtéri emlékezetátépítő középítőmunkásnak (mindegyik az, a különbség a júdáspénz mértékében van), hogy akkor kéne kezdeni. Mert igen, korábban azt mondta, hogy pészach, vagymijakurvaélet, a húsvétszarság után kéne kezdeni, de most szólt ide neki a belső vonalon a lajosárpi, hogy kétharmad van. Megint. És hogy nem, nem demokrácia van. Ilyen megbeszélős demokrácia meg főleg nem van, az tegnap volt, vagy inkább tegnapelőtt. Hanem most kétharmad van, ami legalább egy harmad demokrácia és két harmad nemzetiegyüttműködés, egyben. Mint a vasengó: csak megnyered a választást, és már építhetsz is. Ez tehát minőségi ugrás, így már túlhaladott álláspontot képvisel az, aki nem képes visszafogott, konzervatív eleganciával szívből utálni az összes rühes, kurva zsidót.

És, lőn: már szinte napok sem telnek el, az egyik hű szolga hadat üzen Norvégiának, a másik meg Strasbourgnak, úgy, ahogy van. És én ezek után nem hiszem, hogy ne lenne szemernyi realitása a Brazília elleni tengeri offenzívának abban a nem túl valószínű esetben, ha kiderülne, hogy a Felcsút ese mégsem jutott ki a legközelebbi, Rióban megrendezendő, fodballal kapcsolatos nacionalista seregszemlére. Mert ugyan sokáig tart átalakítani a Szundi motorost atomtengeralattjáróvá, de mire való a közgép, ha nem az erre kiírt közbeszerzés megnyerésére. Aztán majd, hogyne, építünk is, támadunk is, abban nem lesz hiba. Egyszer. A négyes metró is hogy megépült, persze sajnos, de azért megépült: egyszer. Az egyszerben nálunk sosincs hiba.

Ami viszont a mostot illeti: Magyarország egyharmada éhezik. Valamint funkcionális analfabéta. És ezek nem látszanak, mert be vannak rohadva széjjelleszart zsákfalvaikba, ahonnan lassan már ellopni sincs mit. És a többi sem siet a segítségükre, hanem kussol, mert elveszti a melóját, elbukja a tendert, elveszik a párizsis zsömléjét. És inkább szavaz a jobbikra, ha már. És bár nekem is vérzik a szívem a bánáti bazsarózsák lokátorsújtotta sorsa miatt, voltaképpen kurvára leszarom az összes bánáti bazsarózsát. Mert amíg egy, egyetlen egy építményt fel lehet húzni ebben az országban, amelyről úgy volt, hogy előbb beszélünk a felhúzásáról, de most inkább mégis hazudtunk, és nem beszélünk, és amelyet azért kell felhúzni, hogy azt hazudhassuk, hogy nem mi öltük meg a zsidókat, pedig nem is azért, hanem azért húzzuk fel, hogy elmehessen az a sok szegény, norvégalapüldözött náciköcsög megemlékezni a hortimiklósról, akit azon a képen ugyan látszólag megbaszott egy németturul, de mi tudjuk, hogy az egy érdekházasság volt ugyan, de valamennyien élveztük, nos, amíg ez így volt, addig én személyesen köpök le minden kibaszott bánáti bazsarózsát. Pedig nem is eléggé vagyok elhíresült nyelvész hozzá. Sőt, harcolni fogok akár még bazsarózsaholokausztért is. Ha ez az ára.

Nézd: te tudod, én nem vagyok egy valaki, sőt, épp csak kicsivel több, mint egy bazsarózsa. De remélem, mire meghalok, nem az lesz életem fő műve, hogy nem épült meg valami katonai bizbasz valami caterpilláros túrabakancsban élménykirándulós újgazdagoknak fenntartott turistacélpont mellett, hanem hogy a magam szerény módján tettem például az ellen, hogy az ilyen megélhetési pártatlanok, mint ez a siffer, meg mint a közös barátunk is a hávégénél, miközben a maguk szerény, kiegyensúlyozott módján kiszolgálják a rendszert, legalább egy kicsikét szarabbul érezzék közben magukat. Mielőtt mások fogják magukat még náluk is szarabbul érezni, talán éppen őmiattuk. Hogy ne higgyék a többi hülyék, hogy a hitleráj is egyedül a hitler hibája volt, és a zsidókat sem ők ölték meg, hanem a strurmabteilung. Meg a sors, vagy bánom is én, a ludvérc. Hogy ők végig pártatlanok voltak, hisz mindenki láthatta, mennyire nem voltak ott. Tanújuk rá a bazsarózsa.

Akkor hatmillióan haltak meg, és igen, részben az ilyen bazsarózsák miatt. És az nagyon sok. Az annyira sok, hogy ahhoz képest kurvára másodlagos, hogy igazam van-e.

 

7 komment

Címkék: orbán kádár jobbik nácik szabadság tér lázár fazekas bazsarózsa schiffer simicska

Kire szavazzatok?

2014.04.04. 23:53 Humperdickk

Hát, ha rám hallgattok, leginkább anyátokra: ő a terhessége, meg főleg a szülés során legalább darab ideig szenvedett is azért, hogy ti létezzetek, ami meg a választásokon feltűnő politikusokra minden ellenkező híresztelésük ellenére sem állítható.

Bár fene tudja: én még sosem találtam sem száz négyzetméteres tetőteraszt, sem osztrák bankszámlát a házban – igaz, a sufniban tavaly ősz óta nem volt időm rendet rakni, mit lehet tudni –, lehet tehát, az is először fáj egy kicsit, amikor kijön a vagyonbevallásban. Ez a poszt viszont nem arról fog szólni, hogy miből tellett a rogánsimonnak a bécsi bankszámlából a tetőteraszra, pedig hogy éheznek a bazmegyében a szegény, hátrányos helyzetű lélegeztetőgépek: ezeket tudjuk, hisz lopták, vélhetően. A cigány (ez a szegény, jobbikul, de ne szaladjunk ennyire előre) sem a kertjében termeli az akácvenyigét, hogy ne fagyjon éhen. Akkor azon meg megint mit kell csodálkozni, ha a rogánsimonnak sem telik magától a fűtött medencére? Ellopja mindenki, ami van: aki életében egyszer is legyintett a tüzépen a sóderes blokkra, érti a dörgést.

És ez a lényeg. Mit mondjak nektek, nekünk, kedves sudribunkó magyar barátaim, akiket hétfőtől kezdve továbbra is egy szotyiköpködő, lelkisérült főbunkó vezet innentől még vagy negyvenévig? (De már megint előre szaladtam.) Akarjátok-e ti, hogy az a szarjankó innentől élete végéig kiskanállal tyúkszart szedegessen a focipályáján? Hogy a belkerületi pléjbojmester hátralevő idejében a galambszar ellen küzdjön, de kínai evőpálcikával? Hogy a szocializmusból örökölt fostalicskájával tolja el a maradékot a simongábor?

Megválaszolom: nem, nem ezt akarjátok. Sőt, azt akarjátok, hogy a pénzeteket tolja, amennyiben a talicskagyártásba bevesz titeket is, számla nélkül, okosba. Ezek vagytok, ennek örültök, és ennek százezerszám hangot is kívántok adni, csak buszt is adjon hozzá a széles nyilvánosság. (Azaz mi, tudniillik, adófizetők, mert az is tőlünk loptátok.) Innentől kezdve viszont sok közös (a pénzünkön kívül) nincs bennünk, tehát nagy szeretetben elválnak útjaink: Szent Orbán tér, végállomás, az ajtók tetszőleges oldalon nyílnak. Maradtunk párszázezren, gondolkodni sem restek. De mi legyen?

Amikor ezt a posztot írtam, szerettem volna elhülyéskedni arról, hogy a nemrég voltam kénytelen értesülni róla, hogy nem lehet más a politika. Olvastam ugyanis azt a kiadványnak csak formátuma (papírból van) miatt nevezhető izét, amiben a fél kispál- és a teljes nagybandó-együttes olyan szinten áll ki (például) egyik uniós kötelezettségünk megsértése (földmoratórium) mellett, hogy már várom, mikor bukik le a Lovasi is a spárban a szalámival. És mivel végig is olvastam nevezett terméket (korrektor vagyok, szarabb anyag is érte már a retinámat, szokva vagyok), meghasonlottam: azóta az a szűnni nem akaró gondolat bánt engemet, hogy az elempé és a jobbik között csak annyi a különbség, hogy előbbi nem titkolja, hogy zsidó.

Ezek tehát kiestek. Marad még a jobbiknak nevezett obersturmabteilung: ezekről bőven elég, hogy tudjuk, hogy miattuk van minden rohadék helységnévtábla alatt az a krikszkraksz, ami szerintük rovásírás, és ugyanaz székelyül, mint ami felette van, magyarul, csak fordítva. Holott valójában nem más, csak egy kultúrkamu. Mindegy, a lényeg, hogy az alatta levő willkommen már nincs ott a windingnyelven: helyette az van ott, mert csak az fért ki, hogy helységünkben polgárőrség működik. Nem tom, mi ez, nem néztem utána, de gondolom, az őrzi a polgárokat, hogy szét ne csatangoljanak, mert a végén beleütköznek valami szegénybe, és összeszegényezik magukat velük. El kell tehát ijesztgetni minden betérőt, hátha ne adj isten, hogy cigány, vagy valami cigányjellegű. Ki ide betérsz, hagyj fel a színesfémgyűjtéssel. Tiszta sor.

Mindegy: velük, parlamenti kispártokkal sincs bajunk, ők elvannak, fasizálódnak, napra nap, és bár néha kacérkodnak a nácizmussal is, azt csak az íze kedvéért teszik, elveik nincsenek hozzá. És ugyan nem ezek fogják hétfőtől (teljes egyetértésben, vagy lehet, hogy nem egyet, de értésben) irányítani a magyarokat, még eljöhet a napja. És bár meglehet, hogy van köztük pár nem rossz ember, csak a zorbánviktor heverőjén henyélő vonagábor kiscicája egyelőre meggátolta őket a gondolkodástól (nem beszélve a sifferzöld gyékényen együtt áruló bajnaigárdáról), ezek nekünk nem barátaink.

Van tehát ez a sok buta ember, aki úgy tekint a Pártra, mint más háziasszony az avontanácsadóra, minek következtében hétfőtől mindenki vagy púderezi az orrát, vagy ki lesz utálva az önképzőkörből. Mit lehet ezekkel csinálni?

Megmondom: barátaim: ha van eszetek, rászavaztok valamelyik nácipártra. És ami ezzel jár: a buzik, leszbikusok, liberálisok, európaiuniósok, egyéb rezsibrókerek megfőzésének és megevésének legalizálása mellett, amennyiben fokhagymát is teszünk a lébe, és az alkotmánybíróság is kap kóstolót. Nos, erre érdemes szavazni. Hétfőtől ugyanis mulatunk.

Hétfőtől Orbán Viktor, Magyarország (plusz csatolt területei) főkormányzója a kétharmadhoz szükséges mandátumokat jelentősen meghaladó mértékben fogja majd irányítani ezt az országot. (Nem hiszem, de megengedem: kelleni fog neki ehhez a nácipárt is.) Ha viszont ti felelőtlenül össze-vissza szavaztok mindenféle demokratákra (már ha volnának ilyenek), azt a (hamis) illúziót keltitek a többi demokratában, hogy elegen vagyunk. Pedig nem: nem vagyunk elegen.

Akkor leszünk elegen, ha szembesítjük ezt a sok hülyét azzal, amiről azt hiszi, hogy akarja, pedig nem akarja, de megkapja. Csak még nem látja be: fokozni kell neki az élményt. A csúszda sem akkora öröm, ha két órán át tart. A legjobb szadomazoszex sem jó, ha eltart napokig. Nem beszélve a fagyiról: azt még nyalni is muszáj, s közben csak kopik az ember nyelve. Mindenből van olyan, hogy elég. Agyon kell hát diktatúrázni őket, hogy csömörük legyen. Sokkterápia ez. Mert nincs más esély: túl kell spilázni a náciveszélyt. Hátha minket is felszabadít Amerika.

Szavazzatok tehát a fideszre. (Vagy ha az nagyon gusztustalan, a jobbikra.) És a haza fényre derül. Nem ettől, csak emiatt. Fontos különbség.

Sok szerencsét!

7 komment

Címkék: választás orbán fidesz szavazás náci jobbik simon gábor rogán fasiszta felcsút 2014 bankszámla bajnai schiffer lmp országgyűlési tetőterasz

Szabaccságotok tere

2014.03.30. 18:32 Humperdickk

Igen, így, ebben a formában. Hisz nektek úgyis mindegy, mert nem ez a lényeg, hanem a nyelvstratégia. A háborús nyelvezet. A lényegre törekvés. Meg a rugalmas elszakadás a valóságtól.

És különben is, meddig tart betenni az alaptörvénybe azt a kurva szabaccságot. Hisz részben már úgyis benne van. Az van ugyanis benne, hogy ami nincs benne, azt majd belerakjuk, hogy benne legyen. Amit hát most unortodoksz magyar leleménynek véltek, nem más, mint a kövér, csúnya hülyegyerek megoldása a telepi játszón: ja, ha így nem én nyerek, akkor más volt a szabály. Ha tehát véletlen két csével írta a párttanácsfőtitkár a szabadságot, hát az onnantól kezdve úgy volt írva, ezeréve. Plusz turul, natűrlih.

De nem, hisz nem írta annak senki se. Ez csak egy hasonlat, metafora, amit persze ti nem értetek meg, mert nem tudtok, mert nem is akartok, mert soha nem is akartatok olvasni. (Eddig a pontig például el se jutottatok az olvasásban, fogadjunk. Na ugye.) És hát éppen ezért ti az egészből csak annyit értetek meg, hogy megint van új „blog” a kikellennekjönnin, tehát elírta magát a bérblogger, még hozzá a szanyikapitány megbízására, továbbá ingyen kiosztott párizsis zsömléért. Mert ennyit tudtok, ezeket a zsömlés poénokat nyomni. Nos, amikor én a cégnél bedobom az aprót a kávégépbe, még az is cizelláltabb működésre képes, tekintve, hogy például olyan komolyságot is tud, hogy mondjuk plusz öt forintért több cukrot ad, mínusz öt forintért meg van, hogy nem ad poharat.

Az már persze az én dolgom, teszek-e alá saját köcsögöt, vagy hagyom kifolyni a forró levet a náthás picsába.

Nos, a jelek szerint ti hagyjátok. Öt forinttal legyen olcsóbb, az a lényeg. Ha elfolyik, szétrohad, elszaródik, tönkrébe megy: az se baj. Van az a pénz, amiért fel lehet újítani a szart is. Hisz nincs az a szarmező, amit ne lehetne leaszfaltozni, leáfacsalni, letérkövezni, okosba. És lehetőleg kétszer annyiért, ingyen. Illetve adóból, ami ugyanaz. Magyar oligarchába magyar adót. Hisz jó emberünk nekünk a lajcsi, a lóri, a csányisanya, de még a lázárjani is: milyen szépen írtja a fácánt az is, újabban, államérdekből továbbá. Hogyne. Csak kikupálódott szerencsére: szépen zsidózik, nagy nyilvánosság előtt is. Van ugyan némi pedigré a makulája körül, vagy mije van a mije körül: de a lényeg, hogy van neki a mije körül a mi. Ellenben a, na tudjuk.

És hogy kedves kommunista, népben, nemzetben gondolkodó zsarnokpalánta ő is. Közülünk való. Régen elvtársnak mondtuk az ilyet, de hát változnak az idők. Meg az elvtársak is.

Igen, ilyen a ti világotok. A kádárkorból megörököltétek az apustól a házat, villát, nyaralót, az almádiban a stégbérletet, hát most már mi lenne, ha olcsóbb lenne fenn is tartani a jót. Hisz hű szolgái voltak a ti őseitek a legeslegősibb seggnek is, hetedíziglen méghozzá. Most pont ez a segg fog majd pont nem szeretni benneteket. Kényeztessétek.

Mi meg, kedves kis proletárgecik, elleszünk még egy darabig. Megkeressük nektek holnap is a rávalót. Bajotok ne essen. És ha jól figyelem a mediántárkit, most vagy hetvenszázalékban ti, szociálfasiszták nyertek megint, vagy kaptok a nyakatokba harminc, negyven százalék nácit is. Magyarország jobban árjásít.

És ez, bármiképp nézem, ez már így is marad, amíg én élek. Az a proletár meg, akinek nem tetszik a rendszer, hamar felfedezi magában a radikális vonásokat. Hisz tovább kell rúgni, amit belénk rúgtak. Belül ne maradjon, ami belül volt mindig is.

Meg különben is: ki akarna demokrata lenni a süllyedő hajón? Amikor olcsóbb lesz a gáz, pirosabb a paradicsom, kevésbé zsúfolt a mentőcsónak? Mármint abban az esetben, ha végre nem lesz annyi a cigány?

Mit gondoltok: amikor majd rátok kerül a sor, mennyivel lesz olcsóbb a tarkólövés?

15 komment

Címkék: szabadság gáz náci cigány jobbik kommunista fasiszta lázár elvtárs vona békemenet rezsicsökkentés

A miniszterelnök esete a vasalódeszkával

2014.03.22. 13:28 Humperdickk

A reklámok jók, a reklámok fontosak: általuk nem csak a világ halad elébb, de még a Berki Krisztián is. De ne szaladjunk ennyire előre!

Jövök a minap a műszakból, hajnalban, összeszűkült pupillákkal, horgasztott fejjel, álmosan. Még szinte ki sem lépek a gyárkapun (ma ipari parknak hívják, mintha ott más dolga sem lenne a munkásembernek, mintsem lapdázni pajtásival enfeledten, ujjé a ligetben, satöbbi), és kilépek, nézek felfele-elfele, a régi vöröscsillag művelődési ház, később közért, ma évek óta üresen álló, kibelezett cébéá felé, mintegy a szebb jövőnek homlokiránt, bátran szegülve. Hogy mármint ugyanis hogy jön-e a szebb jövőben az a busz, ami bevisz a központba, vagy nem-e jön-e. (Menetrend szerint jár, úgyhogy van rá nem csekély esély, hogy sose jön, dacára a kerületi tanácspolgármester minden ebbéli igyekezetének.) És akkor, ebben a pózban megmeredve, mint megannyi ukrán az elvesztett a szevasztopoli csatában, mit látok.

Ezt látom:

minieln.jpg

Próbáljuk értelmezni a látottakat.

Mint talán tettem említést róla az imént, a reklámok jók, a reklámok fontosak, általuk nem csak a világ halad elébb, plusz Berki Krisztián. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy mi is fogad engem azon a hirdetőfelületen, ahol tegnap még arról próbált meggyőzni egy átlagosnál csak fél-, kétödöd-árnyalatnyival visszataszítóbb képű szarházi, hogy menjek be a kibaszott barkácsboltjába, és vegyek tőle pázsitlélegeztetőt, vagy mit, rohadjak meg, ez volt kiírva, pázsitlélegeztető, eszemfaszom, amit tele van ezekkel.

Elnézést, kicsit elragadtattam magam. Szóval: van az a szarházi, mármint nem ez a szarházi, a képen, hanem a pázsitlélegeztetőgépes, és egy teljesen felesleges dolgot próbál nekem eladni, egy pázsitlélegeztetőgépet, édes istenem. Majd fújom néha, ne törődjél te az én pázsitommal. Nincs is pázsitom: szőlőm van, gyümölcsfám van, azok kellenek, de pázsitpálinkáról még én sem hallottam, haggyálbékén.

Na de mit akar eladni nekem ez a másik jóember?!

Mert ugye, hogy a plakát szerint miniszterelnököt. És azon belül nem is akármilyet: egyenesen a magyarország miniszterelnökét akarja nekem eladni. Mintha én meghirdetném a szomszéd szaratovját, retró, de jó még valamire alapon, mit tudom én. De hagyjuk, biztos jó üzlet, meg alkalmi vétel, de most mit csináljak: momentán miniszterelnökre nincs szükségem otthol. Az utolsó három-néggyel is hogy befürödtünk, ugye. Mondjuk ha eladó, alig használt permetezőgépe van, jöjjön vissza nyugodtan, az enyém éppen most szart be. De miniszterelnökkel nem tudok permetezni, sajnálom. Illetve tudok, hisz pálinkát csinálni is akármiből is tudok (kivéve talán a pázsitot), de azt ő sem akarhatja őszintén. Különben is, az ilyen hirdetésekkel tessék Oroszországba menni, ott állítólag van kereslet a miniszterelnökökre. Mit mondjak, újabban kilóra veszik őket.

Tartok tehát tőle, hogy itt megint a fizetőképes kereslet rosszul felmérésének esetével állunk szemben. Mert hogy vannak ezek a reklámok, amelyekkel például a tévék is mennek, mármint nem az otthoniak, azok árammal, hanem a kereskedelmiek. Ezek is nyomják az embernek a tampont a fülébe, szemébe, orrvérzésig, ha kell, ha nem alapon, és ezt csak néha szakítja meg néhány üdítő színfolt, kormányhirdetés, civilösszefogás, egyéb berkikrisztián.

Mármint abban az értelemben véve ezt a berkikrisztiánt, hogy van ez az orknak is csak igen vajszívű jóindulattal nevezhető bűnözőjelölt, aki már meg nem mondom, melyik kereskedelmi televízió vezérarculatának eklatáns része. Hisz nem is az, van egy arculata, kétségtelen, és ez az ember is a piacról él, mint, gondolom, a miniszterelnökökkel házalók. Ő konkréten abból, hogy fizeti őt a csatorna, aki meg abból él, hogy sokan komolyan azt gondolják, az emberiség nincs meg pázsitlélegeztetőgép nélkül. (Nem beszélve a miniszterelnökről.)

Ezen a ponton szögezzük le: ez a berkikrisztián nem az a berkikrisztián, aki a legutóbbi Nacionalista Seregszemlén kitört olimpiai lázban a vándorserleget szerencsésen elnyerni volt szíves, minekutána ilyen kampókkal teleaggatott, kipárnázott vasalódeszkán ide-oda himbálózásban legjobbnak találtatott. Az csak egy ártalmatlan fantaszta, egy kedves kis tünemény, ahogyan nagy komolyan lengi körül azt a lovat, vagy mit, nem érdekes. Ő legalább nem abból él, hogy magamutogatással kevert pénzkeresést tűzött ki céljául, melynek következtében időnként vagy a kameraman üldözi őtet lankadást nem tűrően, vagy a bíróság. (Utóbbi szerint hol sikkasztás, hol adócsalás vétsége miatt; a kameraman indokait nem értjük.)

Namármost: jól tudjuk, mit ad el ez a szerencsétlen. Saját hülyeségét, tudniillik. Az, hogy ennek érdekében nem rest feleségével társtettesként még egy újszülött kislányt is felhasználni, ami jobb érzésű civilizációkban már hosszú évekkel büntetendő, más kérdés. Az a szegény gyerek, persze, de azért van a gyámügy, hogy odahasson, ha megrontást észlel. Jelek szerint nem észlel, lelke rajta.

Na de azzal a másik jólfésült szarházival mit kezdjen az ember, aki családját, ennen (bár, megengedem, nagykorú) gyermekeit is felhasználva akarja rám tukmálni például azt a blődséget, hogy ha akarom, olcsóbb nemcsak az oroszgáz, de a cébéában a téliszalámi is?! (Az fog jönni, komolyan, hétvégi bevásárlási számlacsökkentési harc.) Mert én persze nem veszem be: de nekem már egy szimpla pázsitlélegeztető is kiveri az agyvizemet, nemhogy megvegyem azt a hülyeséget. De azzal a sok értelmi kiskorú békemenetessel, aki beveszi ezt, mit kezdjen az ember?! Hisz tudjuk, látjuk, hogy sérültek szegények, hát akkor hogy engedheti meg a gyámügy, vagy mittodomén, békemenetügyi elmeháborodottakkal ki foglalkozik gyengéd, gondoskodó türelemmel ebben az országban, hogy megrontsák őket? Ráadásul ilyen nyilvánvaló blődlivel: magyarország, meg miniszterelnöke?! Akkor már inkább lélegeztetem a pázsitomat. Sőt, direkt ültetek egyet, hogy legyen mit lélegeztetni!

Ja, mit akarok mondani: ez a berki (nem, nem a vasalódeszkás), úgy hallom, nemrég kivasaltatta a tökeit. Én nem tudom, miniszterelnökökkel hogy megy ez, de ha engem kérdeznek, igény, az volna rá.

14 komment

Címkék: orbán putyin berki krisztián békemenet

Hogyan nem lettem magyar?

2014.03.10. 19:09 Humperdickk

Most, hogy élesedik a hazai és nemzetközi helyzet, minek következtében, továbbá a 2014-es országgyűlési választás megnyugtató, sőt, kétharmados eredményű lebonyolításának érdekében hadat üzenünk a reakciós, ellenforradalmi Ukrajnának, ideje, hogy tisztázzunk pár dolgot. Csak hogy tudjátok, hova lőjetek, majd ha úgy alakul.

Liberális vagyok. Ez nálam nem születési hiba, nem külhatalmi érdek, sőt, még csak nem is faji jelleg, hanem személyes döntés következménye. Ráadásul nem egy meghatározható életrajzi pont, krízishelyzet, elvesztett jéghokidöntő vagy jól sikerült lerészegedés következménye, hanem mindig, minden nap, és minden nap minden helyzetében újra és újra rám törő vívódások során meghozott döntések eredménye. Fizetek a parizerért: liberális vagyok. Fizetek a gázért/villamos áramért/olcsó szlovák tejért: liberális vagyok. Nem bliccelek a buszon: liberális vagyok. Rámosolygok egy eleven, zajos cigánygyerekre a buszon: liberális vagyok. Nem tudom, melyik barátom zsidó/cigány/román származású: liberális vagyok. És nem tudom, hogy az az eleven, zajos cigánygyerek, akire az imént rámosolyogtam, cigány volt: liberális vagyok.

(Nagyon örülnék persze, ha a kis cigánygyerek a buszon nem lenne kénytelen beérni a mosolyommal, de amíg ti, nemliberális magyarok uralkodtok ebben az országban, az én odacsempészett kedvességemnél többre nincs esély. Nem állíthatunk minden cigánygyerek mellé egy liberálist.)

És liberálisnak lenni nehéz. A liberális olyan ember, aki nem csak, hogy liberális, de esze ágában sincs titkolni, hogy az, sőt, mindig úgy viselkedik, ahogy vele szemben is elvárná, ha viselkednének a többi liberálisok. Elképzeli tehát, milyen lenne, ha mindenki liberális lenne, és eszerint rendezi az életét. Gondolnánk, hogy bolond a jámbor, ámde nem: hisz mindenki liberális! Hisz senki se helyeselné, ha kamaszlányát halálra kövezné a közösségnek nevezett emberölő és -feldolgozó gépezet, mondjuk fészbukozásért! Mert hogy más lányát megkövezi, az rendben van, hisz a közösség érdekei, ugye, a szoknyahossza, meg a garbó aljának mérete következtében megvalósuló szemérmetlen kibukkanások, az ezek következtében bűnbe vitt, jóravaló, gyermekszerető férfiemberek nyugalma, azaz a hagyományok

De a saját préda, az más kérdés.

Nos, nincs saját préda: mások szabadsága ugyanis nem vadászható. Mások szabadsága mindenki saját hibája, nem a mi világunk tökéletességének akadálya. Ha más hibájára fennénk a fogunk, az olyan lenne, mint az őznek csak a foltjait látnánk, figyelmen kívül hagyva minden mást, ami miatt őz az őz. Mintha csak az őz bosszantó foltjait látnánk, és nem csodálnánk iramodását.

Ennek okán tehát vegyétek tudomásul, hogy az, hogy ti magyarok vagytok, engem nem érdekel. Magyarnak lenni sem kevésbé undorító, mint cigánynak, románnak, malajziainak lenni. Az viszont, ahogy ti, nem liberálisok ezt a magyarnak levést elképzelitek, ezt a szeplőtelen, folttalan badarságot, ez, bármennyire is nem fűlik hozzá a fogam, arra kényszerít, hogy kimondjak bizonyos dolgokat.

Például ezt: nem, én veletek nem vagyok magyar. Nem lehetek, hisz nem hiszek abban, amit ez számotokra jelent. Nem tudok összegyűlni, gúnyába bújni, kiabálni és kizavarni, gyűlölni, ítélni, haragudni miatta.

De nem, nem vagyok kommunista sem. Tudom, hogy számotokra csak ez a két állat létezik, de javaslom, ismerkedjetek meg a zsiráffal is.

És nem, nem hiszek a szeretetetek és az összefogásotok erejében. És minden meg nem fizetett áfa, minden ki nem állított számla, minden rezsiharcos idióta puszta léte megerősít ebben.

Nem hiszek az istenetekben sem. Mert hogy az szerintem hülyeség. Megengedem, magam is gondolok, teszek egy rakás hülyeséget, de ez nem akadályoz meg abban, hogy más dolgokat meg én tekintsek hülyeségnek. Nem bánom például, ha valaki nem akar gyereket, ezért szinglinek vagy apácának áll, de nem örülnék neki, ha nekem is szinglinek vagy apácának kellene lennem. De még csak tisztelni sem fogok senkit sem a meggyőződése miatt felvállalt szinglisége vagy apácasága miatt. Aki hegymászónak megy, időnként leesik, vagy örökre fenn marad: foglalkozási ártalom, nincs mit tisztelni rajta.

Nem hiszek tehát a változatos vallásaitok különféle változatos isteneiben. Tehát a legújabban, az orbánviktorban sem. Míg azonban előzőeket, ha megfelelően tartózkodó módon, négy fal között űzik, semmilyen formában sem tartom üldözendőnek, utóbbival más a helyzet. Tőlem lehet akárki katolikus, nekem is sok katolikus barátom van, egy rendes katolikus a légynek sem árt, és bár megvan az a különös szokása, hogy nem létező dolgok létezéséről van meggyőződve, még csak bolondnak sem gondolnám. Az ilyen vallásos a maga kezdetleges módján próbál választ adni arra a nyomasztó problémára, hogy meg fog halni.

Az orbánviktorizmus azonban más tészta. Rengeteg ok miatt: mindkettőhöz kell ugyan a valósághoz való rugalmas elszakadás, az inkonzisztenciától való mit sem rettegés varázslatos képessége, hazudni viszont egy istenhívőnek nem kell. Elég hinnie, abba mindig belemenekülhet. És bár a vallásosok sem vetik meg a jólétet, lopniuk sem feltétlenül kell. Sőt, még csak új alkotmányt sem akarnak csinálni minden ötpercben, hogy könnyebben lehessen lopni.

Ezért tehát a továbbiakban kérlek benneteket, ne tekintsetek nemzetetek részének. Ez különben is egy olyan nemzet, amiről már újabban dohányárudákat neveztek el, ahol cigit, piát meg fagylaltot árusít a konzervatív úri középosztály. És én nem akarok egy trafiknév fennhatósága alá tartozni. Sajnálom. Derogál.

77 komment

Címkék: nemzet liberális trafik katolikus orbánviktorizmus

Orbán Viktor esete a feleségemmel

2014.02.27. 19:29 Humperdickk

Azt mondja nekem a kedves feleségem, hogy most már igazán elég, ne beszéljek neki az orbán viktorról. Hogy neki elege van az orbán viktorból. De most nem feltétlenül abban az értelemben, hogy belőle van elege, hanem hogy neki igazából belőlem van elege.

Szeretném leszögezni, mert az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az én kedves feleségemnek egy rakás más egyéb dolog miatt is elege van belőlem, és ennek a maga sajátos módján gyakorta hangot is ad. Talán már tettem említést róla: a kedves nejemet barátságos vadállatok nevelték fel egy alföldi tanyán, így kicsit karcos a modora, tehát én tulajdonképpen már ezt megszoktam, sőt, az életem részévé vált. És bár nem mondom, hogy hiányozna is, ha nem volna időnként végleg, de tényleg végleg, ilyen elválásig, sőt, vacsoramegvonási jegyzékátadásig torkollóan elege belőlem, az azért tény, hogy bosszantóan sok olyan dolog van, amiben konkrétan egyet is tudok érteni kedves őnagyságával az elegenlevés okainak megfontolhatóságát illetően.

Hisz mi tagadás: tényleg sokat beszélek az orbán viktorról.

Mármint ahhoz képest, hogy van ez a félművelt, dagadt szotyolaköpködő köccsög, akiből ugyan merem állítani, van még vagy hárommillió ebben az országban, már ha a szotyolaköpködést leszámítjuk, mert az tényleg egy türhőbunkóság, de mégis, szóval hogy miért pont ez a köcsög szúrja a szememet énnekem? Mert hogy az kevés, hogy gazdag: gazdag köcsögből is ugye, hogy mennyi van. Kettő közülük épp most veszett össze Pécsett, nem érdekes. Majd megeszik egymást, marad elég.

És még nem is az, hogy azt a kurva sok lóvét ő állítólag lopta −de ne menjünk ennyire messzire: kidolgozta azt az eljárást, amelynek a segítségével kreatívan elkülöníthette a közösből. A lényeg, hogy ez nem gáz: nekem legalábbis, de hát én szokva vagyok, én konkréten személyesen ismerek olyan rektorszemélyeket, akik hosszú időn át háromnégy helyről szakították a tetemes állami javakat, háromnégy ember megfeszített pofátlanságával, majd mikor már úgy tűnt, végre megbuknak egy helyi korrupciós ügy apropójából lefolytatott telefonbeszélgetés kapcsán megrendezett hangjátékban nyújtott érdemeik elismerése mellett, gyorsan megválasztotta őket rektornak a tekintetes grémium. (Hátha rájuk is vetül a dicsfényből, gondolom. Hát, mit ne mondjak, vetült is, az kurvaélet.)

Szóval nem is ez: lopik itt mindenki: ki kiflit, ki krumplit, ki tendert, trafikot, stadiont, vagy azt, ami éppen arra járt, és nem vigyázott kellőképpen arra, hogy szart se érjen. Tényleg csak tehetség és akarat, meg lelemény kérdése az egész − és mi tudjuk, leleményes nép a magyar. Hopp, itt egy bámulatos gyorsasággal felépített agrárbirodalom, ott egy negyedmilliárdos megtakarítás a szuzuki benzinköltségén, mintegy hanyagul a stelázsin felejtve, arra trehányul reávetve, jaj, tedd már el fiam azt a köteg húszezeruróst, beleesik a pacalpörköltbe, aztán moshatom újra, tudod, hogy foltot hagy.

Nem, nem hagy foltot: hisz ha neadjisten arra tévedne valami szélütött, szerencsétlen finánc a hátsókertbe, hogy né má, Bandi, hogyan keveredett ide ez a stadion, tegnap még birkák legeltek itten, nézzünkmábe, hát majd megmagyarázzuk azt is, nem érdekes. És ez megint annyira piti, hogy igazán nem is értem, miért kellene beszélnem nekem az asszonynak ezekről a piti dolgokról.

Vagy hogy lehet, az okozza nálam a fennforgást, hogy ez az ázalékember jelenleg ennek a magyarországnak a miniszterelnökének képzeli magát. Onnan gondolom, hogy képzeli, hogy ez kulminálódik nála (de mit kulminálódik, csúcsosodik, a hátsókertben, de mint a makovectemplom), és időnként megkéri nemmagyar zsidó barátait, hogy majd a húsvét után lennének szívesek nemtetszésüknek hangot adni az idegenrendészeti, vagy egyéb náci logika szerint lefolytatandó eljárás keretében hamarost (ha lehet, még húsvét előtt) felállítandó hortiemlékmű kapcsolatában. Hiszen ünnepeljük együtt a Messiás feltámadását, zsidók, magyarok vegyest, a virágzó barackfa alatt, a békés egymás mellett félés jegyében, kolbásszal.

Mi több, az évszázados sikertörténet apropóján, mondaná erre a helyettesmajom, makogva. De még csak nem is ez: mindannyian kiválóan tudjuk, hogy ezt drága hülyénk a magyar nemzet felemelkedésének érdekében, azaz a fideszkádéenpé választási győzelmének, még közelebb a nácifasiszta szavazók érdekében mondta, a helyettesmajom nemkevésbé, így ez sem érdekes. Mi hálásak vagyunk érte, egyrészt, másrészt már élesítjük a tüntetőkardigánunkat tavaszra, amikor is az elcsalt választások miatti jogos közfelháborodás milliós tömegeket vonz az utcára. Forradalom lesz itt megint, akár a szomszédos Ukrajnában − annyi különbséggel, hogy hazánkban egy emberként fogjuk követelni a fideszkedéenpé négyharmados győzelmét, a gyurcsánybajnai kenyéren is vízen való térdepeltetéssel súlyosbított fogva tartásának meghosszabbítását, valamint a felcsúti kertben elhelyezendő, ízléses, muskátlis, nádfedeles piramis mihamarabbi befejezését. És követeléseiknek nem leszünk restek arany vécékefékkel és kalocsaimintás nukleáris fűtőelemekkel nagyobb nyomatékot adni! Lesz itt még 199 fős fideszparlament, plusz szilikatalin! (Vagy, ha vállalja, sifferbandi.) (Vállalja. Már ha a külhatalmak nem gáncsolják el a nemes kezdeményezést, amit a kiegyensúlyozottság következtében a fasizmus terjesztésében vállal. De ez egy másik poszt lehetne, hagyjuk.)

De mondom, nem is ez. Ezekkel tisztában vagyok, ezeket már felülmúlni még ez a szerencsétlen sudribunkó sem tudja. Hiába próbálja pedig: látszik, hogy nem megy. Csak szenved a szerencsétlen. A legutóbb is személyesen szemlélte meg az ukrán határt, hogy megvan-e még, és hogy töltik-e már a homokzsákokat a közmunkások, hogy be ne folyjon az a forradalom. Az az ember már nem normális, sőt, darab ideje joggal tűnik teljesen elmeháborodottnak: így van ez, néhány évtized után ez a teljesen szokásos ügymenet dtiktátoréknál, a különbség, hogy emberüknek ez néhány év után is összejött. (Nem tom, mondtam-e, tehetséges nép vagyunk. Mindegy.)

Viszont. Hogy az én feleségemnek elege van az orbánviktorból. Hát hiszen miért van elege?! Hogy eddig csak belőlem volt elege, most meg már ez a viktor is?! Hát mit akar az én feleségem ettől az viktortól?! Mert mi az, hogy elege van belőle – is?! Hát hogy mi van ezek között?! He?!

Én mondom, ha ebben is sáros, kiherélem azt a kurafit!!!

12 komment

Címkék: orbán stadion forradalom simon gábor nácik zsidók szabadság tér csányi lázár mazsihisz fasiszták ukránok matyi schiffer bódis békemenet

Véleményem a keleti nyitásról

2014.02.18. 19:11 Humperdickk

A kikellennekjonni blog végre, sokak kívánságát teljesítve kinyilvánította véleményet a keleti nyitásról.

Sokan tudják már, hogy valaki (talán a Emberi Erőforrások Minisztériuma, esetleg a Minden Eddigi Emberi Erőforrások Nemzeti Misztériuma, esetleg a Poltikai Értelemben Véve Értelmi Fogyatékosok Már Megint A Tököm Tudja Milyen Kugliegylete, esetleg valaki egészen más) helyesbítést kért a Magyar Hírlaptól, hogy kiderüljön, Radnóti Miklósné nem a saját halottjuk (forrás: cink.hu):

emmi.jpg

Ezek szerint Radnóti Miklósnét az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem tekinti saját halottjának. Nincs is semmi baj, sok más embert nem tekint az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának, minket se. Sőt, például magát Radnóti Miklóst se. Ha jól tudjuk.

A kikellennekonni blog gárdája ezt a döntést, egyszersmind a keleti nyitás jegyében, mi több, azt annak hatalomtechnológiai, demokráciafelfogási és atomenergetikai értelmében egyaránt boldogan üdvözölve (a fényes jövőnek mintegy kipirult arccal, boldogan elébe szaladva), az alábbi linkkel szeretne üdvözölni (ráklikkelés után a hangot tessék a feljövő oldalon, jobb oldalt, a szélén bekapcsolni, a felhőtlen élvezet érdekében, köszelőre):

LINK

Meg szeretnénk jegyezni, hogy Japánban még mindig demokrácia van. Egyben köszönjük a figyelmet.

1 komment

Évértékelő, elvtársak

2014.02.16. 21:20 Humperdickk

Bármennyire is próbálták elhallgattatni nemcsak a hatóságok, vagy a közszolgálatba beleszaremberedő segglyukréteg, de még mi magunk is, sajnos nem tudtuk megakadályozni, hogy kiszivárogjon saját évértékelő beszédünk, egyenesen a szájunkból. Ezt olvashatjuk most, bármilyen undorító is.

Jelen évértékelő beszédünk gerincét a következő képezik.állami áruház.jpg

Pro primo: özönlenek a jóhírek.

Nem árulunk el talán túl nagy önhittséget a tekintetben, hogy legutóbb a Názáreti Jeruzsálembe érkeztekor volt ennyire bizakodó a világ: egyrészt száguld a dzsídípí, már majdnem eléri a 2010-es szintet, ami még akkor volt, amikor még nem volt az, ami ma. Ez nagy öröm, miszerint minden matolcsiellenes károgás ellenére sikerült elérni, hogy megint ott tartunk, ahol a matolcsizmus előtt is tartottunk! Viszont most már matolcsizmus van, ami minőségi változás.

Valamint ez a jelek szerint már fenntartható matolcsizmus is egyben. Azaz egy olyan sport, mintha most már cuftig teleszart gatyával is olyan jól korcsolyáznánk, mint az odaszart szardarab nélkül. És ez, lássuk be, nagy eredmény! Hiszen a szar nem csak büdös, de bizonyos mennyiséget meghaladó esetben felettébb nehéz is: aki bárhányszor is takarított pöcegödröt, trágyázott földet, ganyézott ki disznóólat, mindezt tudja. Igaz, normális ember nem menne korcsolyázni a ganyézós gumicsizmájában, mert az hülyeség, normális ember viszont nem is része a nemzeti együttműködésnek. (Szerencsére, tegyük hozzá.)

Korcsolyázunk tehát a ganyés csizmában, rémbüdösen, mi viszont ezt élvezzük. Magyarország jobban korcsolyázik.

Pro szekundó: le van nyomva az infláció is. Kicsike lett, ugyanis. És ezzel az inflációval, tréfás módon, pont az van, hogy ez akkor jó, hogyha ő kicsike! Ez mondjuk szerencse, mert így ismét sikert könyvelhetünk el az objektív tájékoztatás nagyobb dicsőségére, másrészt ennek a sok gyakorló háziasszony örül! Egyrészt azért örül, hogy kicsi, így gyorsabban, fájdalommentesen túl van a házasélet gyötrelmein, mivel könnyebben befér a konyhaszekrénybe az infláció − rögtön az arialtizenkettes rezsicsökkentés mellé.

Továbbá még ha hozzávesszük a jóhírekbe, hogy rohad lefele a munkanélküliség, mert akinek esze van, már régen exodált londonba, münkenbe vagy bájerwürttembergbe, a többi meg közmunkási létértelme teljes tudatában takaríccsa a beton közül a fűcsomókat manikűrollóval, kivan az egész Ószövetség. Ami meg már majdnem olyan erősségű állítás a világegyetembe, mint a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, pedig azt személyesen a Kerényi Frigyes nyalta fényesre, közvetlenül ott, ahol néhai doktor smittpál írta rá az ő nevét, személyesen. (Mármint hogy mint doktor néhai, egyebekben kitűnő egészségnek örvend, hálajóistennek.)

Na, hogy mi legyen mostan.

Mindenek előtt: el kell ismernünk, nekünk, minden lében bérrettegő kanálisoknak, hogy tévedtünk. Igen, a nyugat ki kíván zsákmányolni minket, az utolsó kuplungcsapágyig bezárólag, amennyiben mi ezt akarjuk. Voltak itt ugyan felhorgadások a demokrácia táptalajának megcsökkenése mián a Lajtán túl, egész ejrópában, úniói szinten akár, de ezek idejekorán alábbhagytak, midőn is megnyilvánulódott, hogy nekünk, derék magyaroknak ez nem baj. Mármint az nem baj, hogy megint kádárrendszer lesz: ezzel megbékéltünk előző életünkben, és bár akkor se volt jó, legalább tudtuk, hogy a szomszédköcsögnek még rosszabb, és ezzel levolt a lényeg. (A szemét Pali is, hogy nem csináltatja meg a sövényt az ő oldalán, pedig a tanácsnál dolgozik a hátsótelekszomszédja, el tudná intéztetni. Nem csoda, ha én meg odahordom a rothadtdióbelet, a susnyásba. Meg is érdemli. És így tovább.)

Másképpen: látszik, hogy ez a rezsim megelégszik azzal, ha éhbéren tizenkétóráztatja az embereit a folkszvágen. Mert rájött ugyan arra is, hogy a lakosság egyharmada vagy cigány, vagy egyéb módon kerül sokba a felemelkedése, azokkal viszont nincs mit tenni: ott kell hagyni őket, az árok mellett, hátha kitakarítják véletlenül. Valakinek viszont dolgoznia is kell, hogy jusson a lázárboldizsárnak lézerblokkolóra: annak a jómunkásembernek viszont direkte nem jó, ha tudja, hogy máshol még mindig háromhatvan a kenyér − és bár igaz, hogy euróban, még így is megéri. El kell tehát titkolni előlük teljes nyugati demokráciát, mindenestül, és így majd beblokkolnak a volvóhungarihoz karosszériát fényezni minimálbérért. És majd megnézik a való világot a tévében. Ott már a hatodik szériánál tart az emberiség, ha jól hallom.

Még másképpen: nem kell ide fejlődés, kutatás, felsőoktatás, sőt, oktatás is csak addig, amíg el lehet adni a központosított tormaiszeszilt. Minek ezeknek akármi is: a szilveszteri műsort is mindig szidják, hiába minden erőfeszítése a televízióban dolgozó elvtársaknak. Panaszkodnak csak mindenre, pedig vért izzadnak azok a médiaelvtársak. Ezeknek semmise jó, csak vásárolgatnának, nyakló nélkül. Tele van velük az összes, (még egyelőre) nem állami áruház. Jobb lenne bezárni ezeket is, és kisorsolni mindent, de még a parizert is, lottótárgynyeremény-sorsolás keretében, az arra érdemesek között.

Ne egyen már minden paraszt szalámit, a kurva életbe már.

1 komment

Címkék: kádár infláció gdp kommunizmus évértékelő matolcsy nemzeti együttműködés nenyi matolcsizmus

Hogyan nem találtam kétszázötvenmilliót az osztrák bankszámlámon?

2014.02.09. 15:01 Humperdickk

A dolog úgy kezdődött, hogy hirtelen kiderült, hogy nincs is osztrák bankszámlám. De ne szaladjunk ennyire előre!

Mert igaz ugyan, hogy egyszer volt egy rájfeizenes, ami legalább németül van, mármint a rájfeizen, mint ahogy az egész Ausztria is. (Tudom, voltam ott párszor, hallottam, németül beszél az egész ország, de tényleg, ijesztő, mindegy.) Ezt a bankszámlaszámot egyébként a helyi, jóvágású kvízmester vetélkedőjében nyertem, ahol is azzal hitegettek, hogy milliomos leszek, de átvertek, mert azt nem mondták, hogy ki írta a ciszmoll brandenburger kamaraversenyt, vagy mi a túrót, én meg magamtól nem tudtam, így nem lettem senkise, nemhogy milliomos. Úgyhogy csak felmarkoltam a béremet, mind a (bruttó) százezret, és a továbbiakban feléje se néztem szegény számlaszámnak. Írtak persze néha egy-egy panaszos levelet a számlaszámisták, hogy mi lesz már, fázik, éhezik az a szegény kis bankszámla egyedül, nézzek már el néha feléje, és ha már arra járok, vigyek neki kiskosárban kalácsot, bort, devizát, adnak cserébe kamatot szatyorszám, de én megkeményítettem a szívemet. Így aztán megint nem lettem milliomos.

Később meg az volt, hogy mentünk a Matyival a Horvai Palihoz, akinek mosodája volt a közeli nyomortelepen, hogy a gazdasági főosztály által kiírt, teljesen illegális közbeszerzésen mi lenne, ha ők nyernék meg a tendert, miszerint abroszmosás az üzemi konyhának, és olcsóbbért, mint aki eddig abroszmosott. A Pali nagyon készséges volt, hozzám meg különösen kedves. Az ugyan kicsit zavaró volt, amikor a sikeres közreműködés reményében az elsőszülött fia kezét akarta felajánlani, de ezt betudtam mondjuk annak, hogy a nyomortelepen, ahol a mosodája volt, aránylag ritkán mosat a nép abroszt. Pláne ipari mennyiségben nem mos. Úgy kellett tehát neki az adózott bevétel, mint egy falat kenyér, lévén tudomására jutott a fordtranzitos Sanyi révén, aki a gemkapcsot meg az iktatókönyveket vitte az apehba keddenként, hogy a közeles jövőben nem baj, ha rendbeteszi a számlatömbjeit, ha jót akar magának.

Pali jót akart, és bár én már elköteleztem magam az ellenkező nem iránt, nem zárkóztam el azonnal az ajánlatától, mintegy jószándékom jeléül. Erre a Matyi, akinek egyrészt nem ajánlottak fel nemhogy elsőszülöttet, de még egy nyamvadt kecskét sem, másrészt viszont praktikus személetű egy ember volt, úgy érezte, illene végre rátérni a dolog üzleti részére. Gyors fejszámolás után ki is jött az a százalékban kifejezhető összeg, ami nem veri azonnal csődbe Palit, belefér a versenyképes árba és még Matyi sem érzi túlságosan megalázva magát az összeg mértéke kapcsán. Egymás markába csaptak hát, megitták az áldomást, és már ott se voltunk.

Matyi egészen belelkesült. Útban hazafelé, koszlott kispolszkijában végig a grandiózus üzlet további perspektíváit ecsetelte, vég nélkül, lefele a szerpentinen, a sebességhatárt többszörösen sikeresen átlépve, a kormánykezelést viszont hanyagul háttérbe szorítva. Nem csoda, hogy mint fuldokló bontottam ki magam a polszkifiat szerető öleléséből, megfogadva, hogy többet nem ülök olyan kocsiba, ami nem ér legalább a derekamig. Matyi mellé meg meg még akkor sem. Még ha ez az ára is annak, hogy megint nem leszek milliomos.

Ez utóbbi vágyam teljesült: Matyit az életben nem láttam többet, így most már sosem tudom meg, mekkora volt az az összegecske, ami miatt megint ismét be kellett volna ülnöm a kispolszkiba, hogy elmenjünk érte. Matyi eltűnt, hála a jó istennek. Kicsit árnyal a felhőtlen örömön, hogy a teljes kenőpénzzel együtt tűnt el, de hát senki sem tökéletes.

Egy másik alkalommal szelíden szóltak, hogy itt van a logisztikai cég képviselője, személyesen jött el az autójával, lent van a nagycsarnokban, és meg kellene beszélni, hogy miképpen volna elérhető a nemsoká kiírandó közbeszerzés összeghatárának felső korlátjának feljebb tornázása. És hogy mi lenne, ha lemennénk, mármint a Csibi Józsi kérdezi, hogy mi lenne, tudniillik.

Nos, ha a Csibi Józsi kérdi, akkor nincs mese, menni kell. Egymásra nézünk Lalival, az üzemvezetővel, és tudtuk, itt a lehetőség: most végre megfoghatjuk az Isten lábát. Nem haboztunk tehát egy percig se: a lift sebességében nem bízva, futva mentünk le a csarnokba. Ott is volt, a teljes képviselő, az összes titkos papírral, amit a Csibi Józsiéknak kellett volna titokban tartaniuk, de nem tették, saját jól felfogott jövedelemszerző tevékenységükből kifolyólag. Mit volt mit tenni? Bólogattunk serényen, a Lali meg én, szemünkben versenyt csillogott az értelem, meg a bírvágy.

Sajnos hamarosan kiderült azonban, hogy nem vagyunk szarháziak. Ma sem értem, hogy történt, de még aznap jeleztük a Csibi Józsinak, hogy vagy beszámol a mi kis kirándulásunkról a bűn mezején a felsőbb vezetés irányába, vagy mi leszünk kénytelenek beszámolni, és még ráadásul meg is verjük, de mint a vattacukrot a keverőgép. Utóbbi sajnos nem következett be, ez a kis beszámoló azonban éppen elég volt ahhoz, hogy nem csak milliomosok nem lettünk, de olyan szinten rendült meg a bizalom mindkettőnkben a felső vezetés részéről, hogy hamarosan a regisztrált munkanélküliek népes táborát volt szerencsénk szaporítani, ezzel is rontva a jobbanteljesítés sarokszámait.

A többi már történelem, azaz ködbe vész. Határozottan emlékszem azonban, hogy mintegy három alkalommal nem lettem rablógyilkos, négyszer utasítottam vissza egy kedvezőnek tűnő túszejtéses bankrablásos ajánlatot, és nem vagyok benne biztos, hogy hányszor, de egyszer vagy kétszer az is előfordult, hogy nem lettem politikus sem.

Így aztán semmi csudálatos sincsen abban, hogy nem lettem milliomos. Tulajdonképpen az lett volna a csoda, ha bármilyen módon meggazdagodtam volna ebben a kurva országban, hogy a klasszikust idézzem. De nektek azért sok sikert kívánok: a jelek szerint megint meg fogjátok szavazni a keletbalkánt, orbánostul, mészároslőrincestül. Ki ne hagyjátok a lehetőséget! Megszakadna a szívünk a Lalival: jobban, mint rajtatok, semmin sem tudunk olyan felhőtlenül röhögni. („Rezsicsökkentés, mi, Lali? Beszarás, milyen hülyék ezek!!!”) És bár igaz, ennek az az ára, hogy széjjelcseszitek az egész országot, de szerintünk ennyit megér.

Köszönjük az élményt!

3 komment

Címkék: korrupció tolvajok simon gábor korrupt közbeszerzés poolitikusok

A nagy krumplirablás hiteles története

2014.02.02. 14:49 Humperdickk

Egy bicskei áruházból 2014. január 25-én délelőtt drámai bejelentés érkezett: egy 79 éves bicskei férfi három darab burgonyát akart fizetés nélkül kivinni az üzletből. Cselekménye során a biztonsági őrök tetten érték: a rendőrök előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol szabálysértési eljárás indult ellene.

krumplitolvajok.jpg

U. Kálmán, bicskei fafeldolgozási menedzserasszisztens négy éve, kicsivel hetvenötödik születésnapjának közelgő időpontja előtt gondolt először arra, hogy krumplit lopjon. Akkor történt ugyanis, hogy akkori élettársának bátyjának vőtársának hátsótelekszomszédja különösen nagy értékre elkövetett burgonyatermesztés gyanújába keveredett, miután a véletlenül megörökölt, földbérlettel és homokzsákokkal is megerősített negyedhektárnyi árokszélén mintegy három szatyor, uszkve harmincnégy kiló krumplit talált.

A nem várt lelemény persze azonnal megmozgatta minden környékbeli nehézfiú fantáziáját: voltak, akik máris a legendás burgonyakincs eltulajdonítását és a feketepiacon történő értékesítését tervezték. Sőt, akadtak, akik már hátsó kamrára szakszerűen felhelyezett biciklizár kombinációjának kombinatorikai, káoszelméleti, sőt, lottókombinációi lehetőségeit tanulmányozták. Tervüket azonban keresztülhúzta, hogy Margit, az említett vőtársszomszéd akkori élettársa a krumpli egy részének, valamint némi maradék paprikának és vasreszeléknek a felhasználásával paprikást készített, míg a többi, nagyjából feketére rohadt részét egyszerűen kihajította, a tyúkok elé. Az ily módon biztonságba helyezett kincs csalárd módon történő tulajdonba vétele így a továbbiakban részint okafogyottá, részint émelyítően gusztustalanná vált, a további tervezgetés fonalát ezzel végérvényesen is elvágva.

Kálmán tehát ezúttal lemaradt a nagy fogásról. De nem adta fel: tudta, szíve mélyén biztosan tudta, hogy még tartogat valamit számára az élet, hogy a nagy dobás esélye még nem illant el. És lőn: egy napon, egy keserű, reménytelen, januári napon rámosolygott végre a szerencse!

Vannak, mindig is voltak a világtörténelemben olyan napok, amelyekről már sötét, nyirkos, kutyaszarszagú hajnalkorukban is tudni lehetett, hogy nem múlnak el nyomtalanul. Ilyen nap volt, amikor Jézus született, vagy mikor Brutus megölte Cézárt, vagy amikor Hannibál átlépte szegény Anti portást hűséges elefántjai hátán az Ötvöscirkusz egyik gálaelőadásán. És ilyen volt, amikor Bea, a kisbolt frissen háerezett, csinos, üdítően együgyű pénztároslánya a reggeli órákban jelentette a boltvezetőaszonynak, hogy ő most márpedig hazamegy, mielőtt összehányja a felvágottaspultot nemrég bekövetkezett, még általa sem ismert terhessége, valamint említett felvágottaspult, mint olyan következtében.

Erzsit, a boltvezetőt, mi tagadás, felkészületlenül érte Beának ez a hirtelen támadt rosszulléte. Hirtelen nem is tudott mást kitalálni, hogy mint hogy ő maga áll be a sajtpultba: így tehermentesíthette csak Magdát, aki Ferencet helyettesítette, így az meg visszatérhetett a hentespultba, ahol így felszabadult Endre, a bivalyerejű áruátvevő és romlottárú-készletező munkaereje. Most már tehát minden akadály elhárult az elől, hogy Andi, akit eddig a romlott húsok újraszínezése elvont eredeti beosztásától, újra visszatérhessen a neki rendelt hetes pénztárba − ahova mindig is visszavágyott, amióta egyszer, egy gyenge pillanatában véletlenül elfelejtett érvényesíteni egy kettőt fizet, egyet kap kedvezményt az akciós vaníliáskarikára, amit az igen hülye vásárlók kedvéért tartottak csak készleten, meglepő sikerrel.

Mikor tehát Kálmán, hajnali másnaposságából ébredezve megpillantotta Beát, amint az az árokpart mellett, falfehér arccal, imbolyogva ugyan, de egyebekben szabályos öklendezésekkel hazafelé botorkált, nappali világosság gyúlt fejében.

Egy percet sem késlekedett. Tudta, hogy Beát csak Andi helyettesítheti az ábécében. Tudta, hogy Andi utóbbi időben ritkán józan, hiszen önkéntelenül is lejárt szavatosságú sütőrummal védekezik a penetráns romlotthússzag ellen. És tudta, hogy Sanyi, a biztonsági őr, aki Bea egy gyenge pillanatában gondoskodott annak jelenleg tapasztalt gyengélkedéséről, ma nem lehet posztos, hiszen előző este véletlenül megkéselte őt Endre, Bea élettársa, erősen illuminált állapotban, továbbá szerelemféltésből kifolyólag. Sanyit mentő vitte be Vásárvárra, és tisztán látta azt is, amint a Kiskulacs előtt az orvos határozott legyintéssel válaszolt a sofőr kérdésére a szirénahasználat tekintetében. Ez pedig csak egyet jelenthetett.

Sosem derült ki, mi lett volna, ha Sanyi nem ejti teherbe Beát, ha Andi gyomra jobban bírja az üdén zöldülő párizsi szagát, vagy ha Erzsi, a műszakvezető elvégzi azt a pénztáros tanfolyamot, ami kötelező lett volna a boltvezetői kinevezéshez minden, nem a polgármester unokaöccsének osztálytársai számára. De Erzsi osztálytárs volt, Andi részeg, Sanyi meg minden bizonnyal halott, és ilyen együttállás csak tízévente egyszer, ha lehetséges. Például amikor múltkor a Mátracsevely úgy verte ki kétgólos vereséggel a Kishámosújlakot a megye kettőből, hogy a Petrence hat gólt kapott a sereghajtó Kisszakolcától, otthonában. (De az meg mondjuk bunda volt.)

Kálmán nem tétovázott: sietős léptekkel az ábécé felé vette az irányt. Ismét csak szerencséje volt: bár tizenöt alkalommal is elesett, azt mindig a megfelelő irányba tette, így nem kellett minden alkalommal újra felidéznie, merre is tart éppen. A bolt elé érve azonban szíve összeszorult: a tét ólmos súllyal nehezedett rá, akárha legalább is krumplis zsákokat kellett volna cipelnie. Elhatározta hát, hogy három szem krumplinál többet nem vesz magához: jól tudta, a bűnözők legfőbb erénye a mértékletesség.

A többi már történelem. Kálmán úgy hajtotta végre a példátlan gaztettet, olyan óramű pontossággal, mintha nem csak gátlástalan bűnöző, de még ráadásul tajtrészeg sem lett volna. Egy percre sem árulta el magát, és még akkor is megőrizte hidegvérét, amikor, mikor is a két deka kevertet helyezte el bizonytalan mozdulatokkal a szalagon, az egyik burgonya kifordult kabátujjából. Laza, szenvtelen mozdulattal vágta zsebre a corpus delictit, mintha örök idők óta hozzá tartozott volna.

A bolt előtt aztán elfogta a nyugtalanság, ami minden nagy formátumú bűnöző lelkének rákfenéje: most tehát véghezvitte tettét, de mit kezdjen zsákmányával? Azonnal végigpörgette a lehetőségeket: levesnek, főzeléknek kevés, és ahhoz ráadásul elfelejtett csipetnyi sót, borsot, lisztet, tejfelt, majoránnát és babérlevelet is lopni. Faraghatna belőle krumplifigurákat, maga szórakoztatására, vagy kipróbálhatná vele végre azt az ozmózisos fizikai kísérletet, amit az iskolában csináltak, amikor ő skarlátosan feküdt otthon. Vagy bedobálhatná a Józsi cefréjébe, hátha ad érte előlegbe egy stamperli felest az idei vegyesből. Végül mégis azt tette, ami abban a pillanatban a legmegfelelőbbnek látszott: előkapta frissen talált teszkós svejcibicskáját, és nekiállt elfogyasztani szerzeményét, amúgy nyersen.

Ekkor ütöttek rajta a hatóságok: a semmiből törtek elő, mint az árnyak, és rávetették magukat. Azonnal, még a helyszínen vádat emeltek ellene, rongálásért.

Kálmán büntetése irtóztató volt, akárcsak bűne: két dobásból kimaradt, így a legközelebbi négy trafikkoncessziós vagy földbérleti pályázatra benyújtott esetleges jelentkezését az illetékes hivatal formai okokból kénytelen lett volna elutasítani − már ha lett volna ilyesmihez kedve. De mivel nem volt, a hivatal példátlan szigorral járt el: Kálmánnak vissza kellett lépnie három mezőt, és egy körön keresztül nem vásárolhatott nem hogy szobabútort, de gépjárműnyeremény-betétkönyvet sem.

Nem csoda, hogy inkább elbujdosott szégyenében.

12 komment

Címkék: burgonya krumpli trafik fasiszták bicske agyameldobom fölhaszonbérlet

Az eladott ország (Mese az atomról)

2014.01.28. 12:57 Humperdickk

Az úgy volt, hogy az országban az emberek igen szegénykék voltak. Mármint abban az értelemben voltak nagyon szegénykék, hogy az egyik szomszéd országban az emberek nem voltak annyira szegénykék. Nem beszélve a szomszéd ország többi szomszéd országairól.

ász.jpgEz viszont már felettébb bosszantotta az embereket az országban. Elhatározták tehát, hogy, mivel több pénzt keresni nem tudnak, mert ahhoz okosnak is kellene lenniük, meg szeretniük kellene egymást bizonyos mértékben, ami viszont nagyon fárasztó, így elköltöznek onnét.

Ez az elköltözés persze, főleg egy egész ország esetében, nem megy egykönnyedén. Mert most nem is az, hogy már egy egész megye, vagy hogy egy egész etnikum kiköltöztetése is problémába ütközne akkor is, ha az a megye jellemzően mondjuk zsidókból állna, akiket sürgetős módon munkára fogandó, továbbá idegenrendészeti okokból el kell égetni nagy kemencékben, hogy melegednének az emberek. Ebben ugyan volt már némi tapasztalatuk, nagyjából ment is volna, ha hagyják nekik megint, mint annak idején, a sasos időkben, de volt itt még egy pár bökkenő.

Ezek a zsidók ugyanis nem hogy nem zsidók voltak, vagy nem jellemzően, hanem nem is egyetlen megyében laktak, hanem hogy szétszórva, mindenfele laktak az országban. És ezek dolgoztak rendesen, vagy legalább eléggé csendesen tudtak éhezni, nem hagyhatták őket hátra. A többi meg, ugye, a családtag, azt ugye visszük, ha maga alá szarik, akkor is. Drága imrebácsi, kiszolgálta az összes eddigi rémuralmat, csak nem hagyjuk sorsára.

A még ez után is fennmaradó illetőség, aki meg a liberális, az is jó valamire, hiszen azért adja a gyarmatbirodalom, tudniillik az Ejrópa a földalapú támogatást a családba. Mert hát abban az országban az Ejrópa volt a főkereső, részint mint tőkésautó-gyáros, részint mint kivándorolt magyar, részint mint hülye, aki utóbbi csak adja a pénztet, hátha jobb lesz annak, aki adja. Mert nem láttak még hangyaszarnyi faluban fifa-kompatibilis repteret, azért hitték. De majd rájönnek. De addig is, ezek a nyüves ballerek is megtermelték a maguk hasznát, mert, akárcsak a nyüvek, akik a szartot bontják a latrinán mindaddig, míg nyakon nem küldi őket a teljhatalom ojtott mésszel, írogatták az újságba, hogy ellenzéki összefogás, felkészültünk a kormányzásra, éjjenbajnai. Ennek az Ejrópa, úgy is, mint elnyomó, igen örült, mert így nem köllött hatalmi szóval bizottságot javasolni, ami majd lehet, hogy nagyon szomorú lesz, ha nem lesz megvédve a szabadság az országba’.

No, de hogy szavamat ne felejtsem: a költözés. Ez a költözés egyébként már nem volt minden előzmények nélküli, mert aminek előtte az Ejrópa gyarmatbirodalom lett, úgy volt, hogy az egész ország elköltözik oda, az Ejrópába. De közben sajnálatos módon nem lett eléggé miniszterelnök a Miniszterelnök. Mármint hogy miniszterelnök volt ő még továbbá is, de valaki másnak adták a miniszterelnöki fizetést, ami egy sajnálatos adminisztratív tévedés, az úgynevezett demokratikus választások következtében következett be, ami viszont felettébb bosszantóan hatott a Miniszterelnökre, mert így nem ő írta alá a költözési szerződést, hanem a fenti adminisztratív okokból a hatalmat bitorló miniszterelnök, aki, ugye, nem maga a Miniszterelnök volt. Ennek okán az a költözés érvénytelenné lett, ami nem csak azt jelentette, hogy vissza kellett volna költözni az Ejrópából mindenestül, azaz visszacepelni a stelázsit, a nagymama komódját, a zongorát is, sőt, a Wertheim-szekrényt is, hanem hogy mivel az a költözés a fentebbi okokból el lett rontva, de véglegesen, a költözést megismételni ugyanabba az irányba nem volt többé lehetséges. A Miniszterelnök kormányzati tanácsadói tehát, mind a kettő, mert hogy szavam ne felejtsem, sikerült nagynehezen gyógyírt találni a fentebbi adminisztratív fennforgásra, mivel a velejéig hazug gyurcsányludvérc kilövette a szemet, ami kapóra jött, mert így legalább nem kellett fizetni háromszáz forintot a patikába, vagy hova a náthás picsába, mindegy, szóval így megnyerte lehetőséget a Miniszterelnök, hogy újravezényelje a költözködést, de immáron saját hórukkokkal, saját esze után, a saját másik irányába. Ehhez csak annyi köllött, hogy azt hazudta, hogy nem megy el a másik irányába, aztán ehhez képest meg mégis elment. Jobbra elnézek, majd beadom balra a középcsatárnak, fodbalokosan, nem érdekes. Így megy ez.

Már csak a költözés napja volt hátra. Ez úgy ment, mármint a nap, hogy nem normálisan, azaz jobbról balra, egyben gyurcsánybajnaista, aljadék módon, hanem balról jobbra, keletnek, egyben rohaggyon meg a térképészet, ahogy van, földrajzibizottságostul. Nekünk jobbra nyugszik a nap, sőt, ha nagyon felbosszantanak, jobbikra, de nem belepofázás van a nemzeti belügyeinkbe csakazértakkoris. Be lett tehát csomagolva az egész ország egy böszme nagy borítékba, jó szorosan, cukorspárgával általkötve, de faintosan, megcímezve rendesen arial tizenkét pontossal, és feladva keletnek, tehát jobbra, még egyszer mondom, nem elbaszni máskor. És portóval, fizesse, akinek köll. Már ha köll egyáltalán bárkinek.

És mert azért köllött, hát fizette is. Megint sikerült tehát eladni aprópénzért az ezeréves árpádvérét, bendegúzilag, sőt, az humormagorig bezárólag, hálaajóistennek. Igaz, megint nem a jó kufárnak, de ez már mit sem ölt a dolgon, hiszen, ha jól keverjük a paklit, visszakapjuk édeserdélyt – vagy ha azt nem is, munkacsevót biztosan. És a lényeg, hogy az ország, mondani sem kell, ebből semmit se nem vett észre, leszámítva, hogy már megint olcsóbb lett a rezsi. Be is gyújtottak alaposan a konvektorba, felkapcsolták a nagymama csillárját, amibe direkt nem gazdaságos izzókat csavartak, hadd rohadjék meg a sok idegenszívűje. Aztán csak ültek a fénybe-melegbe, bizakodva, ebben a nagy reménységben, amibe bele lettek téve újfent módon, akárha egykoron, mikor még vöröscsepel, vezesd a rezsiharcot, szajuz nyerusímüj, a párttal a néppel egy az utunk, munkásőrnek egy baja, nagy baja.

És így ültek, énekeltek, míg lassan belepte őket vattapuhán a vastag, hideg, óvó idő.

1 komment

Címkék: atom orbán gyurcsány eu oroszország európa zsidók felcsút repülőtér oroszok paks bajnai szovjetek

Szabó Tímeát miniszterelnöknek!

2014.01.17. 10:53 Humperdickk

Mint az sokak számára ismeretes, (ismét) megköttetett az a mindent elsöprő ellenzéki megállapodás, ami meghiúsíthatja fidesz nem csak hogy háromnegyedes, de akár az öthetedes, sőt, jó esetben még a hétkilencedes győzelmét is a tavaszi országgyűlési választáson.

szabotimi_0.jpgMost, hogy a fenti hatodikos matekpéldával sikeresen összezavartunk minden politikust, használjuk ki a beálló döbbent csendet és próbáljunk meg konstruktívan, megértően fordulni mentális hátrányokkal küzdő, magát demokratikus ellenzéki politikusnak delíriáló embertársaink felé. Hisz nem lehet mindenki minőségi újságíró, időnként nem baj, ha gondolkodik is az ember, s mi több, ezúton szerzett tapasztalatait megosztja a nyilvánossággal. Hátha kedvet kapnak ők is, és önfeledten, vadul gondolkodásba fognak!

Tehát: az összefogás, mint olyan. Abból kiindulva, hogy egy nyamvadt népszavazást nem sikerült összealáírásgyűjtenie egyik fennen ragyogó elméjű (ellenzéki) lángoszlopuknak se, ami azért mindent elmond az ellenzék választási potenciáljáról, nem maradunk nagyon nagy tévedésbe hagyva, ha feltételezzük, hogy ezek a szerencsétlenek még ahhoz is hülyék, mit akarok mondani, demokratikusak, hogy egy nyamvadt miniszterelnöknek valót összedobjanak tavaszra – akár hátul a sufniban, flexszel meg dekopírfűrésszel, bánja a fene. Mi már egy hulladékdeszkákból rendesen összedűbelezett, viszonylag masszív kutyaházzal is beérnénk a részükről, ha azt állítanák az ellenzék vezére gyanánt, a hátsókertbe, a tuja mellé, de fájdalom, ennyi bizodalmunk sincs őbennük. Az viszont mégsem volna ildomos, ha még az utolsó szalmaszálat is elvonnánk szomjúzó ajkaik elől, már ami a tavaszi fényes választási győzelem esélyeit illeti, szigorúan szalmaszálilag releváns értelemben. Mert elbuknak, persze, de hisz azért is fogtak össze, hogy elbukjanak, majd ügyesen szétkenhessék ezt a legújabb saját szarukat egymáson, a rendes, jóravaló, mindazonáltal feltűnően nyáladzó idiótákhoz hasonlóan.

De hagyjuk is. Tehát, amit ígértünk, a megoldás, tehát a szalmaszál. Nyilvánvaló, hogy minden a megfelelő miniszterelnök kiválasztásán múlik. És az a megfelelő személy nem a mesterházyember. Sőt, még csak nem is „mövel” kezdődik a neve. De még csak bével se. Gyével meg pláne nem kezdődik.

Igen, a Szabó Tímeáról van szó.

Ki másról?!

És ez még semmi: meg is indokoljuk, hogy miért róla van szó: azért, mert jól néz ki.

Nos. Ezen a ponton egy kicsit etessük meg cicisnénis zsebnaptárakkal a lelkünkben megbúvó szexista barmot, majd, ily módon kellő távolságtartással, mondhatni, lankadtan tekintsünk vizsgálatátunk tárgyára. Igen, a nőre.

Először is: minden tiszteletünk a többi versenyző testi adottságai iránt megvan ugyan, hiszen kiváló arcélű, acélos tekintetű, kidolgozott felsőtestű csippendélfiú mindahány, de lássuk be, azt a minőséget, amit Szabó Tímea hozni képes a heteroszexuális férfiúi (és biszexuális női) társadalom alig is titkolt kánonjában, ők akkor sem tudnák felmutatni, ha egész valójukat eltakarnák egy baszom nagy fotosopreklámmal. Mert a Tímea jól néz ki, és ez tagadhatatlan, ami meg ezen bizonyos férfiak (és, esetleg, leszbikus nők) számára igen fontos. A többi férfinak meg be kell ígérni a melegházasság legalizálását, oszt jónapot.

Maradnak a heteroszexuális nők. Nos: nem lehet eleget beszélni róla, de büdöslábszagú, sört böfögő alsó-balkáni férfitársadalmunknak égető szüksége volna a megújulásra. Mi, hogy néger az amerikai elnök? Nuzagsón, nálunk meg bula! (Én kérek elnézést!) És még ráadásul nem is akármilyen bula, amit a boldogult emlékű, egykorvolt szabad és demokratikus Ukrajna rútul bebörtönzött julíjatimosenkója óta nem sok térségbeli, demokráciának hazudott diktatúra tudott felmutatni az utóbbi négy-ötezer évben. Ezzel viszont el lehetne indulni egy úton, aminek a végén a csillogó szemű Géza, az ívhegesztő megy gyesre Anita, a teszkópénztáros helyett! Tudom, ez mai ismereteink szerint még három-, négyszáz évet is igénybe vehet, és addigra nem biztos, hogy lesz még teszkó (az ívhegesztésről nem is beszélve), de valahol el kell kezdeni! Éljen a nemek egyenlősége! Ha erre se szavaz rá az összes Anita, akkor mire?!

Harmadszor: képzeljük el azt a fejetlenséget, ami a magyarhírlap, a magyarnemzet, vagy akár az emtévéá székházában kialakulna a Tímea nominálását követő tizenkettedik tizedmásodpercben − hogy aztán szakadatlanul folytatódjon, hosszú hetekig! Hisz, lássuk be, mi rosszat lehet mondani a Tímeáról? Hogy ő is volt úttörő? A kövér(!) kiszesek mélymagyar hazájában ez nem pálya, ráadásul addigra szépen összeomlott az előző orbánrendszer, amit akkoriban tréfásan kádárrendszernek hívtak, mire ő kiszes lehetett volna. (Az lett volna, nincs kétségünk, de ez most mindegy.) Vagy, hogy a volt férje jobbikos? Nos, ez bizonyos körökben akár még szimpatikussá is teheti − többet ér, mint akárhány tormaiszeszil a harmadikos magyarkönyvben. Timike támadhatatlan, valljuk be: addig meg csak nem süllyed a habonyárpádra aljasult fideszes kampánygépezet, hogy mondjuk leliberáliskurvázzon egy Magyar Anyát. (Bár ebben, mármint a lekurvázás lehetetlenségében azért nem vagyok annyira biztos.)

És végül: hogy nem ért semmihez? Ez először is nem teljesen igaz! Harvardra azért akárki hülyét csak nem engednek be. Másrészt meg: és? Mert a többi mihez ért? Jó, a bajnai kapusposzton mutatott erényeket, a fletó (saját állítása szerint) tud főzni, a mesterházi meg tud izé, nemtom, borotválkozni, de tényleg ezek volnának az igazi erények? Szerintem a Tímea is tud főzni, és jó, lehet, hogy kapusnak szar lenne, borotválkozás helyett meg a gyantát preferálja, de most tényleg ez az, ami számít? Mert a zorbán mihez ért? Mert mondjuk például a focihoz kurvaélet, hogy nem.

Nincs más hátra tehát: tessék csak nyugodtan bejelölni a Timcsit miniszterprezidentnek, és kezdődjék a gyönyör! Tessék hátradőlni, és élvezni a fideszes kínt: mert azt nem állítom, hogy ezzel meglesz a győzelem, vagy akár a kétharmad is megtorpedózható volna vele, de már maga az a látvány, ahogy a kósalali kínlódik, hogy nehogy valami pozitívat mondjon őnagyságáról, nos, már az önmagában megéri. Az a sok izzadt tenyerű tenyészbika, amint megerőszakolja a természetét, és huszadszor is beleröfögi a mikrofonba, hogy rezsicsökkentés, meg szovjet barátaink. Garantált röhögés, három hónapon át.

Hát, ennyit tudtam segíteni. Tudom persze, hogy nem sok, de azt meg magatoknak köszönhetitek: annak a sok önjelölt hazamegmentő díszfasznak, akik vagytok, egytől egyig. És még valami: ezzel még tehettek egy kísérletet, hogy jóvátegyétek az elmúltnégyévet. Faraghattok valamit a nagy, közös elbaszáson.

Igazán nincs mit.

80 komment · 1 trackback

Címkék: orbán gyurcsány választások kósa lajos összefogás ellenzék 2014 bajnai mesterházy szily lászló szabó tímea miniszterelnök-jelölt

Az ellenzéki összefogás hatása a bunkókra

2014.01.13. 13:36 Humperdickk

A Népszava információi szerint Bajnai Gordon többek között Heller Ágnes, Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál javaslatára döntött az ellenzéki megállapodás bővítésének szükségessége mellett. Szily László információ szerint viszont döbbenetes ezen kártékony zombik akciója.

A Népszava cikkében olvasható az is, hogy a demokratikus erők összefogásának hírére neves közéleti személyiségek felhívást tettek közzé. Szily László cikkében ugyanakkor az olvasható, hogy a kártékony zombik azt csinálták, amihez igazán értenek: megint aláírtak.

Ezek után nem csoda, ha a kikellennekjonni.blog.hu szakembergárdája időt, energiát és teszkós nagyfröccsöt nem kímélve utánajárt a kérdéskörnek. Elemzésünk alant olvasható.

Elemzés

(Azért írtuk ide, hogy lehessen tudni, hol kezdődik az elemzés. Nem mindenki járt bölcsészkarra. Igazán nincs mit.)

1929-ben megszületett Heller Ágnes, majd 1933-ban Konrád György. Talán korai kijelenteni, de mindenesetre, bár nincs bizonyítékunk reá, majdnem teljes bizonyossággal kizárható, hogy rögtön zombiként jöttek volna a világra. Erre tehát nyilván csak valamikor később kerülhetett sor.

1944-ben a (magyar) nácik deportálták Heller apját, ő csak szerencséjének köszönhette megmenekülését. Konrád szüleit is deportálták, de nekik is disznó szerencséjük volt: Berettyóújfalu mintegy 1000 fős zsidó lakosságából a Konrád-család egyetlen kivételként életben maradt. Szily László ellenben ekkor még nem élt, így nem fejthette ki az esettel kapcsolatos véleményét sem.

1945-ben édesanyja Hellert árvaházba adta, hogy így szakítsa ki az éhezésből. Heller 1947-től kezdődően előbb cionista, majd kommunista, később rákosista,majd marxista elveket is vallott. 1949-ben kizárták a pártból, és csak 1953 után térhetett vissza. Lukács tanítványa lett, minekutána 1958-ban politikai okokból megint eltávolították. Szily László ugyanakkor zseniális módon ekkor még nem élt, így bizonyos, hogy nem volt marxista (se).

1950-ben Konrád apjának üzletét és a család lakóházát államosították. Polgári származása miatt 1951-ben csak az Egyetemi Orosz Intézetbe vették föl, de 1953 áprilisában onnan is kizárták. 1953 őszén kezdhette meg tanulmányait az ELTE bölcsészkarának magyar szakán: két ízben innen is kivágták ellenzéki politikai magatartás miatt, de professzorai közbenjárására folytathatta tanulmányait. Ezen a ponton jegyeznénk meg, hogy érdekes egybeesés, de saját bevallása szerint Szily László is járt egyetemre − bár igaz, ekkor még nem.

1953-ban megszületett Parti Nagy Lajos, 1954-ben pedig Závada Pál. Szily László egyébként már ekkor mélyen hitt saját véleménye és az ehhez elengedhetetlen megszületése mihamarabbi bekövetkeztében, ami mindenesetre elgondolkodtató kellene, hogy legyen.

1968-ban Heller Ágnes a filozófiai tudományok doktora lett. Elítélte a prágai forradalom elnyomását és a kommunista rezsim véleményterrorját, minek utána Lukács halála (1971) után eltávolították az Intézetből. Ezzel szemben 1970-ben, ahogy az várható volt, megszületett Szily Géza festőművész fia, Szily László. (Nem festőművész.)

Konrád 1973 júliusában a politikai rendőrség nyomására elvesztette állását. Egy évvel később egy külföldön megjelent könyv társszerzősége miatt a politikai rendőrség lakóhelyét lehallgatta, őt magát mindenüvé követte, lakásán házkutatásokat tartott, amelynek során Konrád naplójegyzeteinek jelentős hányadát elkobozták és szerzőjét letartóztatták államellenes izgatás címén. Bár tájékoztatták arról, hogy családostul kivándorolhat, Konrád maradt, és a belső emigrációt választotta.

Érdekes egybeesés, de szintén 1973-ban történt, hogy Szily László örömmel fedezte fel, hogy van pénisze.

1977-ben Heller Ágnes emigrált, és (többek között) a berlini, a melbourne-i, a torinói és a São Pauló-i egyetemen, valamint New Yorkban is tanított mint a Budapesti Iskola egyik jelentős képviselője. Szily László viszont ez idő tájt csalódottan szembesült vele, hogy másnak is van pénisze.

1980-ban megjelenik Parti Nagy Lajos első kötete, amit 2012-ig 18 másik követ. 1986-ban Závada Pál is megjelenteti első kötetét. Nem tudjuk, hogy szabad idejükben ők is ugyanolyan szenvedéllyel hódoltak volna hobbijuknak, a horgászatnak, mint Szily László.

1981-ben Heller Ágnes Lessing-díjas, 1983-ban Konrád György Herder-díjas lesz. A Kossuth-díjat Konrád György 1990-ben, Závada Pál 2005-ben, Parti Nagy Lajos 2007-ben kapja meg. Ők négyen ezen kívül még mindenféle kormányoktól mindenféle soktucat díjakat kaptak, igaz, a magyarokon kívül főleg németektől, franciáktól és ausztráloktól, ami nem ér, így vissza kellett volna dobniuk. Vagy eltenni snecinek.

Ezzel szemben Szily László 2005-ben megkapta a Minőségi Újságírás Díjat az Epiláltatott-e Szent Margit? című cikkéért. Később, 2009-ben állítólag elő is adott valamilyen konferencián a blogvilág pusztulásáról, ami sokak szerint állítólag lehet, hogy érdekes volt, főleg az azóta is virágzó blogvilág szerint.

Akárhogyan is: vizsgálódásaink alapján az kétségkívül megállapítható, hogy Szily László sohasem írt alá semmit, nem alkotott semmi maradandót, sőt, semmi érdemlegeset nem csinált, és a világra értelmes behatással sem volt még soha életében.

Pedig nem kizárt, hogy képes lenne rá. És mégsem teszi. Egy bámulat ez az egész ember.

85 komment · 1 trackback

Címkék: parti nagy lajos bajnai gordon lukács heller ágnes závada pál konrád györgy szily lászló marxizmus bunkó magyar

Végállomás, Hitler tér (Hogy mi számít)

2014.01.04. 21:44 Humperdickk

Mert egy idő után nincs hova hátrálnotok.

Mert mit sem számít

…hogy mondták-e, amikor mondták, hogy forradalom volt-e;
…hogy a magántulajdon magán-e, nemmagán-e;
…hogy a nyerőgépek, a trafikok, a földosztások, vagy a közgép maga törvényes-e;
…hogy ami visszamenőleges, az törvénytelen-e;
…hogy ami törvénytelen, alkotmányba téve alkotmányos-e;
…hogy a nemzeti konzultáció nemzeti-, pláne konzultáció-e;
…hogy egy pártalaptörvény valódi alkotmány-e, vagy akár csak alkotmányos-e;
…hogy a bankárok zsidó származásúak-e;
…hogy aki bankározik, zsidózik-e;
…hogy aki zsidózik, nácipárti-e;
…hogy aki buzizik, nácipárti-e;
…hogy a kerényiimre, a feketegyörgy, a vinnyányszkijenő vagy bármelyik rendszerszolga tehetségtelen-e;
…hogy aki velük van, ellenünk van-e;
…hogy az alföldi, a kulka, a siffandrás meg a többi szerintük zsidólibsibuzi szerintünk viszont biztosan tehetségesek-e;
…hogy hibbantnak tűnő kormányok, amikor kisemmiznek, ellehetetlenítenek, elbocsátanak, elkergetnek mindenkit, aki egy egyszerű hoppálnál tehetségesebb, hibbantak-e;
…hogy hibbantnak tűnő parlamentelnökök, amikor fasiszta kifejezéseket használnak, fasiszta kifejezéseket használnak-e;
…hogy hibbantnak tűnő miniszterelnökök, amikor családostul síelni voltak, inkább grazi ideggyógyászati kezelésen voltak-e;
…hogy őrültnek tűnő miniszterelnökök tényleg őrültek-e;
…hogy ez számít-e;
…vagy hogy megveszekedett őrültek-e ezek mind, de egytől egyig, és hogy az számít-e;

hiszen:

1. 1944. március 19-én a náci német hadsereg átvette a hatalmat Magyarországon.
2. Az a kormány, aki egy náci hadsereg hatalomátvételének hetvenedik évfordulójára emlékművet állít, szintén náci.
3. Azok a pártok, akik egy náci kormányt ebben támogatnak, szintén nácik.
4. Az, aki náci pártra szavaz, náci.

Nem bujkálhattok örökké.

29 komment

Címkék: orbán emlékmű nácik szabadság tér kövér bankár alföldi kerényi fekete györgy alaptörvény kulka vidnyánszky schiff andrás német megszállás hoppál

Balettpatkányok

2013.12.30. 19:41 Humperdickk

Felreppent minap egy video, melyen bizonyos katonai ruhába öltözött idióták idióta módon masíroznak fel s alá néminemű díszes kulisszák előtt, és mindeközben még csak el sem röhögik magukat. Felmerül a kérdés, mi is ez.

Nos: talán nem árulunk el nagy titkot vele, de ezúttal nem a párizsi Bolondünnep, de még csak nem is az éppen aktuális nevű (mikor mi van betiltva) nácigárda kosuttéri majomkodása keltette fel az érdeklődést, hanem egy bizonyos volt kisztitkár, kommunista, jelenleg parlamentelnök, továbbá fasiszta által (és számára) gründolt majomparádé hitvesi násztánca. Ezt az eredetileg egyébként erőszakszervezetnek elgondolt, ám szemlátomást paralízises tánckart azért kellett potom soktízezer calvadosos csirke áráért felállíttatni, hogy az védje meg a fasisztakommunistát a nőverő képviselők ellen tiltakozó, vérszomjas asszonyoktól.

Hogy persze emberünk miért fél ennyire a nőktől, esetünkben öltést nem hoz a dolgon: van ugyan némi különbség a nekem nem áll fel meg a nekem álljanak fel között, ám olcsó szóviccekkel még nem ment a világ elébb. Kérdés viszont, hogy állunk a vicces, bár sokmilliós hacukákban körbenállegy-kislányozó, adjkirálykatonázó idiótákkal?

Annak eldöntése sem tartozik ide, hogy a katonai díszszemlék lebonyolításának koreográfiája, azaz esetünkben inkább táncrendje más, boldogabb helyeken ősi és valaha talán értelmes hagyományok torzult lenyomata volna-e: nyilván nem, Nemzeti Együttlépkedés Rendszere sajnálatos módon még nincs ezredéves sem, ám erről nálam komolyabb szakmai nívón értekezett már a magyarnarancshu oszlopos kolumnistája, hagyjuk is. Ez eddig rendben van: akinek nincs hagyománya, az annyit is ér, oszt jónapot.

Szögezzük le: azt sem gondoljuk feltétlenül, hogy a fenti videón szarógalamb módjára bolondozók ab ovo, immanens, vagy akár csak inherens módon lennének idióták. Meglehet, naivitásunk határtalan, mégis úgy képzeljük, hogy azok az izék, illetve, jobb szó híján, mondjuk most: embernek látszó izék reggel ugyanúgy felkelnek, megsimogatják anyát, kutyát, feleséget (ebben a sorrendben, ha jól követjük a Nemzeti Együttműködés vakkomondori decimáit), majd vagy megfürödnek, vagy nem, vagy fogat mosnak, vagy nem, mindenesetre vagy kocsiba ülnek, vagy metróra szállnak, vagy felpattannak a cangára, és ily módon meg sem állva kerekeznek a kosuttérre, hol is munkájok vagyon, melyben ilyen formán bele is állanak. Mint akármelyikünk, leszámítva a kosutteret.

Ám akkor, ott, abban a pillanatban, amint felöltik a tízmilliós hacukát, a sujtással ékesített luizvuton-tölténytáskával, elönti agyukat valami, a vér lábukba iramlik, azaz: történik velük valami.

De mi?

Ámde ne szaladjunk ennyire messzire! Ezek sokan vannak (a videó tanulsága szerint akár tucatnyian is, nem tudtuk megszámolni a forgatagban.) Mindenesetre esetükben kimondható, hogy a csoportdinamika is közrejátszhatott, az egy hülye százat csinál elve alapján. Érdekesebb volna tehát megfigyelni őket egyesével, kvázi példányonként, amint élőhelyükön, illetve esetünkben munkahelyükön egymástól mit sem zavartatva végzik a szokásos napi tevékenységüket.

Mint a fentebb említett házelnök: az is, amint bement a meghitt, meleg, házias nácitévéjébe, ott azonnal elrikkantotta magát, hogy gennyes seb, nemzetietlen, meg képződmény, muníciót adva ezzel a balliberális, nemzetietlen képződményeknek, hogy fasisztaveszélyeshessenek egyet. Nekik persze igazuk van, emberünk fasiszta, nyilván, de nem ez a lényeg: neki ez a lételeme, ő ebből él, ő ebben van otthon. Régen kommunista volt, azért haragszik most ennyire a nemkommunistára. Magára haragszik: azért iszik, mert szégyelli magát, hogy iszik: igaz, esetében nem az alkohol játszik központi szerepet.

Na de, a többiek. Hogy azok miért nem röhögik képen saját magukat, saját magukat látva? A pénz nem lehet ok mindenre: és hát azokról mégse mondhatjuk el, hogy levitézlett kisztitkár, próbakommunista, jó eséllyel hasadt elméjű szerencsétlen mindahány. Meglehet, hogy csak az a hülye ruha teszi: felveszik ezek a bolondjelmezt ott bent, a munkahelyen, és azonnal elkezdenek felalárohangálni, bolondmód, kussolva. Vagy épp ellenkezőleg, marha nagy hodály termekben ökörségeket beszélni.

Némelyik ebbe annyira beleszeret, hogy nem akarja levenni, szinte egylényegül vele, és így viszi magával, Tusnádfürdőtől Kazahsztánon át egészen Japánig, meg vissza, fatornyos falujába. És nem veszi le Brüsszelben sem. Lassan már mindenhol kiröhögik, de nála az eszme, és amit onnan esetleg idétlen forgolódásnak, tökölődésnek meg helyben járásnak látnának sokan, maga a nemzeti együttmegmaradás nemzetközi eszméje. És különben is: ha gond lenne, kivett ő már egy másik mentét, másik csizmát, másik lajbit is a sifonérból. De nem egyet: tízet. Amit a kedves publikum megkíván. Azt majd felkaphatja, ha szükség hozza, vagy ha szorul a hurok. Vagy ha győz a gyurcsány.

Addig is, dolgozik a koreográfián. Egyelőre még csak a tökönrúgott strucc-formáció megy, de legalább van hova fejlődni. Nem hiába van egy saját kis házi markóivánja az embernek.

Mit akarok mondani: az is iszik.

4 komment

Miért írnak ilyen keveset mostanában a bloggerek?

2013.12.22. 17:23 Humperdickk

Mert persze lehet, hogy még így is épp, hogy túl sokat írnak: nem értek én a pártpolitikához, követni meg se kedvem, se időm nincs a folyton változó pártdirektívákat. De az tény, hogy lappadt, apadt, mit ne mondjak, megsuvadt, hogy plasztikusabban ki ne fejezzem magam, szóval hogy rohad széjjelfele a bloggerkapacitás. De miért?

Egyrészt: mi, magunkat liberálisnak tekintő, azaz nemzeti-, meg minden más kötelező összefogást kerülő rendszeridegenek kicsit elfáradtunk. Fárasztó, hogy mások minket, annak ellenére, hogy nem vagyunk azok, továbbá annak ellenére, hogy ők viszont azok, időnként a sors valamiféle különös, torz tréfájaként kommunistának keresztelnek.

Mert igen, ezek furtonfurt keresztelnek mindent össze-vissza: vizeket locsolnak dolgokra, amitől szerintük bármi is lesz. Ez persze hülyeség: ezt a három éves kölyköm is tudja, de ő legalább jól is érzi magát mindeközben. És nem gondolja, hogy anyagában, vagy akár spirituális értelemben megváltozott volna annak a nyomorult kutyának a szőre, amit leöntött azzal az állott, hóttbüdös ciszternavízzel, de alaposan. Mert tudja, hogy azon kívül, hogy vizes lett az az állat, nem történt semmi, tehát nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. Sőt, templomot se épít az ázott, didergő pulikutya fölé. De még egy árva kegyhelyet sem. Pedig, mondom, csak három éves. És mégsenem.

De, tárgyra. Szóval, a bloggerkapacitás csappanása. Ott hagytuk el.

Azt mondja például ez az államtitkárnak álcázott tanítónőnek öltözött kommunista, hogy ha az igazi választás nem tizennyolc, hanem kettő tankönyv között létesül, az jó, a matematika, a logika, és további, általa még hírből sem ismert liberális izék következtében, továbbá dacára. Erről meg lehet írni, hogy illető államtitkár hülyébb, mint a seggem kétszer, de minek: ez nyilván hülye, hülyeséget beszél, vagy hát lehet, hogy csak jól megfizetik érte, hogy beszélje a hülyeséget. De a lényeg, hogy erről írni nehéz. És ez ráadásul például hasonlatos ahhoz a frakcióvezetőhöz, aki a független, demokratikus bírósági ítéletet úgy aposztrofálja, hogy a bíróság a kutyatartók, lóseggnyalók, diófalevél-gereblyézők oldalára állt. Vagy itt van például a fideszbuzi milliárdos, aki ki akarja kapcsoltatni a gravitációt a pénzéért. És még sorolhatnánk.

Lényeg: megírhatnánk, hogy ezek milyen hülyék. Még annak az árán is, hogy ez azzal jár, hogy a poszt alatt kommentelőként megjelenő vérfarkasjancsi leírja, hogy szar a poszt, valamint kevesen olvassák, szerencsére. (Mert ennyire hülye, hogy nem gondolja végig, hogy vagy szar, vagy kevesen olvassák, de a kettő együtt nem lehet neki jó. Hisz ha jó lenne, és még sokan is olvasnák, azzal járna igazán rosszul, minden más esetben győzött az Eszme.). Ilyenkor jön aztán szokásos menet: néhányan ennek ellenkezőjéről biztosítják vérfarkasjancsit, sőt, sokan még azt is megkockáztatják, hogy véleményüket rafinált módon, az oldalon elhelyezett, szövevényes grafikai megoldások által alaposan láthatóvá tett módon eltitkolt lájk-gombokra rábökjenek − kifejezve ezáltal, mit gondolnak az írás esztétikai, vagy akármilyen értelemben vett minőségéről, valamint arról, szeretnének-e még továbbra is közalkalmazottak lenni, vagy inkább a munkanélküliséget választják. Bátran, hogyapicsábane.

De nem ez a lényeg: demokratikus társadalmakban az emberek lájkolnak, mert nem félnek. A többiben meg nem lájkolnak. Hanem a többiben nagybajuszú, kövér törvényalkotók azt mondják, hogy a parlamentben fel kell állni, amikor ők bejönnek, mert ettől lesz megtisztelve választópolgárok közössége. (??? − a szerk.) Azaz nem mondjuk a méhészcéh, se nem a bélyeggyűjtők világszövetségének magyarországi tagszövetsége, hanem pünktlich a választópolgároké. Ki másé.

És ennél hülyébbet írni nem lehet. Erre azt leírni egy mégoly zsírkirály posztban, felette tréfásan, meg okosan, hogy ez mekkora hülye, már nincs értelme. Hisz hülye az magától is, minek rajta tréfálkozni: és akinek van még egy cseppnyi esze ebben az országban, az látja is ezt. A többi meg szavazni fog 2014-ben, ezekre. Azoknak meg tényleg írjon akármit a hajdúpéteterbe ojtott sóbertnorbi. Ha akar.

Fog is. Neki megéri.

180 komment

Címkék: fidesz bloggerek keresztény rogán antal párt széles gábor kövér lászló liberálisok tankönyv hoffmann rózsa

Az ukrán rezsicsökkentés kívánatos voltáról

2013.12.13. 13:34 Humperdickk

Mint ismeretes, jelenleg sokszázezer ukrán ember szaladgál esze nélkül az utcán, mert ettől azt reméli, hogy ettől lesz ő európai. Másik sokszázezer meg azért rohangál ugyanott, mert ő ennek az ellenkezőjét reméli. Joggal merül fel a kérdés, melyik a hülyébb.

A dolgot úgy tessék elképzelni, hogy fogok egy nagy bödönt, beleteszek egy rakás fekete bogarat, meg egy másik rakás másikat, fehéret, és az egyik végébe meg valami meleg, hívogatóan gőzölgő undorítóságot, kutyaszart, mindegy, a másikba meg másfajta, hasonlóan büdös állat hasonlóan bűzös maradékát. Ezután középen elválasztom a bödönt valamivel, hogy egyik oldalra kerüljenek a fehérek, másikra a feketék.

Nos, a bogarak felülemelkednének a problémán: mindegyik menne a maga szara felé táplálkozni, oszt jónapot.

Nem úgy az ukránok! Ők ennél bonyolultabb bogarak, olyannyira, hogy másokhoz, például hozzánk hasonlóan embernek hívják őket, ennek okán vindikálják maguknak a jogot, hogy nekik pont hogy a másik oldal szara kell. Nekik a putyini kula ugyanis nem jön be, ők európai szart kívánnak szopogatni, illetve megfordítva, pont, hogy putyinit. Tehát összevesznek ezen, és kimennek az utcára százezerszám, hogy megmagyarázzák a másik tábornak a politika radikális eszközeivel, úgy is, mint molotovkoktél meg a másik fejének tetszőleges kemény tárggyal való ütemes verdesése, hogy az a szar nemhogy szarabb, de valójában a létező szarok közül a legszarabb. Ennek okán tehát aki nem azt a szart akarja illetni ennen nyelvével önfeledten, az hülye oroszbarát, vagy euróbolond seggfej, esetleg ezek kombinációja. És ők emiatt tényleg képesek felháborodva utcára vonulni, hogy ott megveregessék egymást, és erre akár életük árán is hajlandóak.

A békemenet kutyafasza ezekhez képest.

Namármost. Kedves, ámbátor tapasztalatlan keleti szomszédaink nyilván nem tudják, hogy az, amire esetleg oly nagyon vágynak, az európajúnió, nos, az nincs is, illetve van, de szar. Ők még úgy vannak vele, hogy olvasták Thomas Mannt, Garcia Lorcát meg, hogy ne mondjam, Proustot, és ebből nekik az jött le, hogy ezek az európaiak kedves, kulturált, szabadelvű emberek, akiknek csak az az egy bajuk van a nagy jólét mellett az életben, hogy időhiány miatt nem segíthetnek nyomorult keleti barátaikon napi huszonöt órán keresztül. Komolyan, ezek azt hiszik, hogy az Európa csupa Cohn-Bendit, a Tavares, meg énnemtudom, vinsztoncsörcsili értelemben vett liberálisok gyülekezete, és ha ők belépnek ebbe a részben csillogó, részben villogó plázaeurópába, akkor majd olcsóbb lesz a plazmatévé métere, és személyesen a felszabadító európai hadsereg főparancsnoka fogja seregei élén timosenkón csókolni őket, nagy örömmel.

Nos: lófaszt, kedves leendő polgártársak. Olyannyira lófaszt, hogy az európajúnió kontinensen kívül rekedt idiótái épp most készülnek beleszarni a nekik fontmilliárdokat termelő kelet-európaiak pofájába. Mer az oké, hogy eljönnek mosogatni Londonba, pofátlanul, ezek a kelet-európaiak, helyettük meg pláne, hogy oké, hogy jönnek, hisz ilyen szar pénzzel meg szar melóval rendes angol embert megalázni mégse nem lehet, de most már többet ne jöjjenek. Mert aki ott van, az mán mindegy, mán maradjon, jobb híján, de a többinek tényleg coki. Closed, you know. És ha majd ha megint lesz valami kínos hitleráj, mint harminchatban, majd akkor megint küldenek valami diplomáciai jegyzéket, ofkórz, meg a teljes amerikai hadsereget, petiendrúzostul. De addig is, le lehet szállni a trafalgárukról.

Ha lehetne egy szerény javaslatom: hát, akkor már inkább a putyin.

Mert most tényleg: meg lehet nézni, mi magyarok is mire mentünk a huszonév liberalizmussal: megszavaztunk egy bunkó focistát az atyaúristennek. Na, ennek igazán nem volt értelme, felesleges pénzkidobás volt az elmúlt nem nyolc, de nyolcvan év: 1930-ban sem voltunk előrébb, pedig akkor még a kettes metró sem volt kész.

Jelenleg viszont ott tartunk, hogy négyes metró nincs kész, és a zorbán meg nem tud lovagolni, ellentétben az Admirálissal. És még egyelőre szabad zsidónak lenni, de cigánynak már sanszosabb, hogy nem kéne. Tagadhatatlan tehát a fejlődés. Ezért én azt mondom, maradjatok ti a putyinnal, drága barátaim. Legalább fűtenetek lesz mivel.

Egyébként ezt nálunk, a művelt nyugaton úgy hívják, hogy rezsicsökkentés. És szeretjük. Nagyon.

5 komment

Címkék: orbán eu ukrajna london gáz putyin munkavállalás tavares cohnbendit

Levél a Gabinak, gravitáció ügyben

2013.12.06. 09:28 Humperdickk

Kedves Széles Gábor, Drága Gabi, Édes Egykomám!

Nemrégen értesültem róla, amint sajátságos fizikai, asztrofizikai és (részben) kvantummechanikai elképzeléseidnek hála a jóistennek sajnos széles e világon hangot adtál. Meglehet, hogy az információ áramlásának újabb paradoxonával állunk csak szemben (v. ö. information paradox), amit fekete lyukak (és egyéb balliberális hírportálok) közelében feltételeznek egyes, jól ismert körökből származó, ún. „tudósok” (az az Einstein is, hogy néz ki, a nagy orrával, ugye), nekünk viszont itten a feripérián, vagy mit akarok mondani, periszkópuszon marhára úgy tűnik, hogy a következőket volt érkezésed nyilatkozni, mindannyiunk felettébb hálás okulására:

„A világmindenség (sic! a szerk.) végtelen, így annak valószínűsége nulla, hogy csupán egyetlen helyen éljenek értelmes lények.” (Forrás: hir24.hu)

Namármost.

Odáig végtelen szerénységünkben nem mennénk, hogy komoly okfejtésbe bocsátkozzunk a tekintetben, hogy értelmes lények egyáltalán léteznek-e. Elfogadjuk tehát az általad sugallt alapvetést, miszerint a Földön értelmes lények élnek. Ebben a pillanatban persze beugrik nekünk egyik-másik embered, például bizonyos bájerzsóti (az az orgoványos, ne törődj vele, nem olvastad) értelmesnek legfeljebb szíriuszi értelemben vett ábrázata, és azonnal kétségek kezdenek gyötörni, de mégis elfogadjuk az alapállítást, egyelőre, jobb híján. Nem győzzük csodálni az optimizmusod ugyan, de mondom: legyen.

Azzal kapcsolatban sem tudunk komolyabb ellenvetéseket tenni, miszerint ez nem volna egyedi jelenség az Univerzumban. Ennek az az egyetlen oka, hogy az Univerzum csak viszonylag kis területét volt okunk bejárni: a Balaton, a horvát tengerpart például megvolt, egy rövid időre Párizs is, de az Alfa Centauri, az Androméda-köd, a Kis Magellán-felhő, vagy a távolabbi galaxisok, mint amilyen a költői nevű z8-GND-5296 egyelőre kimaradtak az érdeklődésünket komolyabban felkeltő úti célok listájáról – nem beszélve a Seychelle-szigetekről. Ennek okán, tapasztalati tények híján határozottan nem merjük kijelenteni, hogy nincsenek értelmes lények az Univerzumban Azaz: lehet, hogy vannak, de ha vannak is, kurva messze, és egyébként is szarnak reánk. (Ez utóbbit speciel nem is csodáljuk.)

Eddig tehát megvolnánk. Egy dologgal kapcsolatban azonban sajnálatos módon ellent kell mondanunk Neked.

A Világegyetem nem végtelen.

(Nem, akkor sem végtelen, ha Neked nagyon sok pénzed van.)

(Igen, ez azt jelenti, hogy meghalsz egyszer, Te is.)

(És igen, ez azt is jelenti, hogy Orbán Viktor is meg fog halni, egyszer.)

Megmagyarázom.

A tudomány különböző rossz szagú zsidóemberek által működtetett, mindazonáltal független (zsidó) kísérletekkel is megigazolt eredményei szerint is bizonyos, hogy az Univerzumnak volt egyszer egy eleje. Ezt valamiért Ősrobbanásnak hívják, pedig lófasz sem robbant fel abban a pillanatban, már csak azért sem, mert az a pillanat fizikailag nem is létezett. A lényeg mégis, hogy volt valami az időben, amitől egyszer csak lett valami, holott előtte meg nem volt semmi. A Világegyetem tehát nem végtelen, mert volt neki eleje.

És ha eleje volt, vége is van: abban persze már megoszlanak a vélemények, hogy miképpen, de az biztos, hogy vége is lesz neki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy amit ma ismerünk, minden élő és élettelen izé széjjelmegy a francba, hanem legmélyebb fájdalmunkra ez azt is jelenti, hogy Orbán Viktor is széjjjelmegy a francba. (Nem beszélve a kétharmadról.)

Továbbá. Mivel az Univerzum valamikor valamiből keletkezett, minden, ami jelenleg benne van, benne volt már a leges-legelején is. Nem lehet tehát bele semmit sem beletenni, sem felrobbanós színestévét, sem emberből szart is kizáró ikaruszbuszt, csak úgy. Sőt, kivenni sem lehet belőle semmit sem, akkor sem, ha az egy konkrét, Naprendszeren belüli fizikai tényen alapul. Már csak azért sem, mert nem léteznek Naprendszeren belüli fizikai tények: a fizikai tények mindenhol ugyanazok. Mint a gravitáció: mindenhol ott van, elhat végtelen távolságra is (elméletileg, hiszen, mint mondtam, nem léteznek végtelen távolságok), és nem, nem lehet kikapcsolni. (Nem, kétharmaddal se.)

És, akármilyen fájó, a gravitációt „uralni” sem lehet. Ahhoz egy másik kurva nagy dolog kell. Fel lehet persze építeni azt a másik kurva nagy dolgot, egy másik Földet, sőt, egy egész másik Naprendszert, egy másik, nemzeti galaxist, Univerzumot akár a jelenlegi helyett, ha az jobban tetszik a te orbánviktorodnak, vagy ha a kövérlacinak attól áll fel, de akkor is csak annyi történt, hogy az egyik helyről át sikerült lapátolni a szart egy másik helyre. Mert valamit csak valamiből lehet csinálni. Semmiből meg semmit se.

Más lenne a helyzet, ha, ahogy vélelmezed, végtelen lenne az Univerzum. Akkor elmennénk a végtelenbe, hoznánk onnan maltert, követ, meg ami ott még van, ilyen szirszar törmelékeket, hisz az alapba az is mehet bele, és aztán abból a sok csillagból, nullponti energiából, egyéb bizbaszból felépítenénk az Első és Egyetlen Orbán Viktor Nemzeti Galaktikus Birodalmat. (Illetve a Lajos építené fel, mindegy.) Hisz ha az Univerzum végtelen lenne, akkor a malter is végtelen lenne benne. A végtelenből meg nem tudsz elvenni annyit, hogy ne maradjon végtelen. Na ugye.

Csakhogy, ismétlem: nem végtelen. Sőt, egyszer, akármennyire is fáj, vége lesz. Mint minden rendszernek az Univerzumban. Ennek is. Mindnek. Sajnálom.

Bocs, ha elbasztam emiatt a napodat.

32 komment

Címkék: orbán viktor széles gábor kövér lászló gravitáció ufók nullponti energia

Határsérültek − avagy: ki a magyar?

2013.11.21. 11:43 Humperdickk

Ujjongva reppentette világgá (na jó, Svédországig biztosan) az MTVA ezerfejű hübrisze (ezeket a mitológiai izéket folyton keverem), hogy már hánysoktízezren gondolják, hogy szavazni akarnak jövőre a Kegyelmes Úrra. És hogy ez de jó ez.

Mármint nemcsak Neki, a Kegyelmes Úrnak, meg megannyi kedves családjának, barátjának és egyéb üzletfelének mennyire jó. Hanemhogy nekünk, a Magyar Embereknek mennyire jó. Hiszen hát ki ne kételkedne abban, hogy a trianoni határbaleset következtében határsérült, vagy egyéb módon ebből az országból távozni kényszerült sorstársaink még nálunknál is jobban tudják, hogy nekünk mennyire ordító nagy szükségünk van az olcsóbb német villanyáramra, orosz gázra, francia krémesre vagy kakasos nyalókára, hogy például mást ne mondjak. Olcsóbb lesz itt minden, ami nem lesz rögtön ingyen, és ezt megszavazzák Sepsiszentgyörgytől kezdve Buenoszájreszig, mindenhol. (Merthogy minden határsérült egyből idióta is, gondolják ezt a Kegyelmes Úrék. Pedig dehogy, de most ezt hagyjuk is.)

Merthogy jelenleg erről szól a Kegyelmes Vezér politikája: ha ehhez hozzátesszük, hogy bukottbaloldal meg hogy turulvére, valamint nem leszünk gyarmat Brüsszelben (én mondjuk szeretnék ott leigázva lenni, de engem senki se kérdez), eljutottunk a magát rejtélyes okból jobboldalinak, horribile dictu konzervatívnak gondolt oldal gazdaságpolitikájához. És ehhez ugyan nem kéne idiótákat exportálni, ehhez bőven elegendő volna a teljes magyar idiótavertikum Külső-Jobbikországtól egészen Csalódottbaloldali-alsóig, emberünk, úgy is mint Kegyelmes Vezér, mint rendesen, most is tutira megy: szavazzon erre a hülyeségre az összes olyan magyar, aki még ráadásul külföldi is.

Óriási volna. (Mi több, lesz.) Ennél persze csak az volna még óriásibb, ha kedves olasz, német és egyéb rétoromán ismerőseink is ideszavaznának rezsicsökkentésileg meg kakasosnyalókailag, csak mert egyszer majdnem megdugtak egy magyar leányt a plattenzén.

Bolond ötlet? Gondoljuk csak végig: ezek a további, immáron viszont már nem magyar külföldiek, fájdalom, de nagyon valószínű, hogy még többen vannak, mint a magyar külföldiek. Az viszont biztosra vehető, hogy arányait tekintve ugyanannyi idióta van közöttük! És mivel rohadt sokan vannak, minden további nélkül el tudom képzelni, hogy ha Európa, vagy egyenesen a széles nagyvilág valamilyen okból ki akarna állítani megfelelő számú idiótát, mittudomén, az orkok ellen, mert oda mindegy, oda nem kell szakértelem, oda elég az élőerő, és ha közben hullanak, hát hulljanak a mi kedves idiótáink is, ki bánja, szóval ha összeállna ez a nevezetes idiótahadsereg, szerintem simán lemosnák a hazánkban rekedt libsi, szoci, sőt, az egyéb formában rendszerellenes nemfideszszavazót is. Nyolcharmaddal, méghozzá.

És ennek nincs más akadálya, csak hogy ezeknek a nemmagyaroknak még nem rendelt szavazati jogot a Kegyelmes! Vétkes elbizakodottság. Hiszen ha a magyarnak gondolt, vagy magát magyarnak gondoló, tekintő, vagy egyenesen hazudó külföldinek jár az a jog, másnak miért ne járna? Most miért csak a Szabadkán élő külföldieknek van joga meghatározni, hogy a messzi, messzi Bukaresten Budapesten milyen szögben kötelesek rugdalni a magukat véletlenül utcán felejtő hajléktalanokat a birodalmi lépegetők? Vagy a többi külföldi kirekesztése is simán benne van a Bibliában, csak mi megint lerohadtunk az Ószövetségnél?

De félre a tréfával: természetesen értjük a szándékot: szegény határsérült honfitársainknak is jár a jog, hogy beleszóljanak az óhaza ügyeibe, hisz nem maguktól kerültek határon túlra. (Az persze érdekes kérdés, hogy aki meg magától kerül a túlra, mert túl gyáva/önző volt itt maradni, vagy mert jól jött a pénz, meg a demokrácia máshol, az most hogy jön a képbe, de őket sem lehet kirekeszteni, hagyjuk is.) A lényeg, hogy ők, a magyarmagyarok, mintegy három millióan, most már rászavazhatnak, ki lopja nálunk 2014-től kezdve négy évig az uniós pénzt. Ami nyilván tök jó.

Feltenném azért a kérdést: ha nem három millióan lennének, hanem tizenhárom, huszonhárom, harminchárom millióan, vagy ha a még igazságtalanabb trianoni döntés értelmében nem a magyarok egyharmada, hanem kétharmada került volna határon túlra, akkor is jogos lenne a beleszavazás a belügyeinkbe? Drága barátaim, tegyétek a szívetekre a kezeteket, orbántól kezdve sifferen át egészen a festői gordonig bezárólag: nem azért oké a kettős állampolgárság, meg a határon túliak szavazati joga, mert hozzánk képest kurva kevesen vannak?

Vagy továbbmegyek: ha csupa svédország venne minket körül, tízmillió fős liberális határsérülttel, akiknek büdös a hortiszobor, a cigányellenesség, meg az államilag meghatározott villanyszámla, és ezért mind, de mind egy szálig a jelenleg egyedül liberális patásgyurcsányra akarnának szavazni, no, akkor is rendben volna?

Segítek: nem, akkor SEM volna rendben. Tessék tudomásul venni: semmi akadálya annak, hogy határon túli szervezetek jelöljenek vagy húsz embert, akit ő beszavazhatnának a magyar Parlamentbe, hogy ilyetén módon képviselje az ő érdekeiket, és méghozzá pont azokkal a jogokkal, amelyek akármely más országgyűlési képviselőt megilletnek ebben az országban. De hogy arra szavazhassanak Kézdivásárhelyen, hogy szabótímea, vagy hogy csúnyábbat ne mondjak, szanyikapitány, nos, az kurvára nincsen rendben. Azt majd én eldöntöm, több millió, itt élő, hogy ne mondjam, itt szenvedő honfitársammal együtt. És ehhez nekem még magyarnak se kell lennem.

Sőt, ahogy jelenleg ezeket a magukat magyarnak tévedő idiótákat elnézem, a magyarságom kifejezetten gátolna is a józan döntés meghozatalában.

28 komment

Címkék: orbán gyurcsány hülyemagyar szavazati jog bajnai schiffer szanyi szabó tímea határon túliak mesterházi rezsicsökkentés

Fidesz: miért győztek?

2013.11.17. 20:44 Humperdickk

Mert sikerült: keresztülverték a társadalmon nem csak a saját, új alkotmányukat, de a központosított média, közoktatás, művészetpolitika, autópályaépítészet és egyéb nyilvánosvécé-direktíva (tudniillik sok pénzért szart termel) minden komolyabban vehető szegmensét úgy, hogy toronymagasan vezetik a közvélemény-kutatásokat. Hogy csinálták?

Föl, föl, ti rabjai a népnek

Mielőtt továbblépnénk, soroljuk azért tovább: a világon sehol sem látott mértékben rontották le a szabadságjogokat (állítólag még a távoli Chile is felhőtlenül röhög kifinomult hajléktalanpolitikákon); semmit sem tettek a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatása érdekében (integrálásról eleve nem volt szó); hogy akármely, akár értelmes cél érdekében is képesek meghozni azt az egyetlen helyes döntést, ami a célt véletlenül sem, saját érdekeiket viszont hajszálpontosan kiszolgálja; és mindezek mellett akármilyen sumákságot, törvénytelenséget, sőt, gyalázatot képesek elkövetni úgy, hogy vagy letagadják, vagy az ellenkezőjét sulykolják. Összefoglalva: folyamatosan rontják a társadalom alsó hetvenöt százalékának életszínvonalát a felső tíz érdekében úgy, hogy közben, passzióból saját szájízük szerint alakítják a közjogi berendezkedés akármely szeletét, amennyiben kiderül, hogy orbánviktornének van még egy kedves barátnéja.

Akármeddig sorolhatnánk: a magyar kormányzat, ezen keresztül az egész ország rohamosan zuhanó nemzetközi megítélését például nem is említettem.

A győzelem napjai jönnek

Ehhez képest nem hogy össztársadalmi elégedetlenség nem tapasztalható, de a katasztrofális gazdaságpolitika sem döntötte be az országot: mert bár a magyar államadósság nem csökkent, nem is nőtt; a munkanélküliség, ugyan részben a közmunka és az emigránsok hatására, de csökkent; sőt, újabban a nemzetgazdaság értékteremtő képessége, azaz a bruttó nemzeti termék (igen, a GDP) is nőni kezdett. És az a gazdaság, ahol az adósság nem nő, a munkanélküliség csökken, a termelés meg egyenesen növekedik, minden tankönyvben sikeresnek mondható. Akkor is, ha ehhez elvették a magánnyugdíjakat és elkergettek félmillió embert: hisz mit ne mondjunk, mindennek ára van.

Rabságodnak vége már

És ez így zseniális, meg kell hagyni. Mert tudjuk persze, hogy amint egy kicsit csődbe megy egy kisebb-nagyobb déli ország az EU-ban, vagy amint komolyabban felmerül a válság legkisebb előszele Amerikában, dőlni kezd a dominó: aki azonban abban reménykedik, hogy majd egy újabb világgazdasági válság fogja ezeket eltakarítani a francba, egyrészt hülye, másrészt sosem látott még vargamihályt ájemeffel „tárgyalni”. Ebben reménykedni egyrészt perverz, másrészt olyan, mint komolyan elképzelni, amint az Európai Néppárt kizárja kedves magyar barátait a soraiból, hogy másnap feldüböröghessenek a hetescikkely testvéri tankjai. Tényleg, hallott efelől bárki bármit is április óta? Na ugye.

(Szigorúan zárójelben: volna itt még a demokratikus ellenzéki összefogás földomlásszerű győzelme, mint alternatíva. Ja, meg az ufók.)

Létrejött tehát egy szigorúan, hierarchikusan felépített maffiaállam, amely részben családi, részben baráti alapon felosztotta maga között a hatalmi struktúrákat, és szépen, sorban kebelezi be a társadalom, a gazdaság, a kultúra minden területét. És ennek a rendszernek csak kiszolgálója, beszállítója vagy hűbérese lehetsz: mert a közvélekedés szerint nem muszáj szeretned a focit. Akkor viszont csengetned kell.

A múltat végképp eltörölni

Az okokat persze nálam okosabbak biztosan sokan megírták: itt van például a rendkívül ötletes magyarázat a magyar néplélek szolgai mivoltáról − ha nem is mindjárt kertészákosi mélységekben. És én bár nem vagyok egy szociológus-politológus alkat (bár egyszer majdnem jártam egy néprajzos lánnyal, az meg rokonszakma), de azért ennél komolyabb okokat sejtek a háttérben.

Mégpedig: végiggondolták. Mindent, pontról pontra: tudták, hogy az EU egy ponton túl meg fog hátrálni, hogy a válság nem tart örökké, és hogy az embereket nem érdeklik például az energiaellátás biztonságának gazdasági-stratégiai szempontjai − többek között azért, mert az előbbi öt szóból hármat nem is igazán értenek. A rezsit értik, meg hogy drága. A többi meg úgyis csak arra jó, hogy a politikusok ellopják.

A lényeg az volt, hogy ne hirtelen történjenek a dolgok: hisz a magyar, de semelyik nemzet sem szereti ezt a hamari kapkodást. Olyan nincs, hogy megígérem az egészségügy reformját, majd hűbelebalázs módjára bevezetem a vizitdíjat: az kell, hogy nem ígérem meg, aztán megpendítem, hogy bevezetem a felét, majd bevezetem a kétszeresét, végül letagadom az egészet. Az egészségügy például, ha már szóba került, menthetetlen: ebben az országban nincs annyi pénz, hogy jól működjön.

De ki mondta, hogy jól kell működnie?

Rabszolgahad, indulj velünk!

A lényeg csak az, hogy a család, és annak barátai, beszállítói és egyéb üzletfelei számára jól működjön az egészségügy − vagy akármi más. Annyi pénz viszont van: beszedik a néptől adó, nemmegszorítás vagy rezsicsökkentés formájában (mert áthárítják, igen, a pékek mondjuk biztosan), és elverik protézisre, stadionra, vagy bármi hülyeségre, kisvasútra Felcsúton. A többi meg kit érdekel. Még azokat sem, akiknek tényleg fáj.

A lényeg: eleve nem volt cél Magyarország felzárkóztatása, fejlődése, jobbá, szebbé, igazságosabbá tétele: azt ugyanis helyből reménytelennek ítélték, magukat meg nem elég tehetségesnek, vagy akár csak becsületesnek ahhoz, hogy belevágjanak mégis. És ez már eleve látszott, még a választás előtt: senki sem értette, hogy ha mindent csak tagadnak, mit fognak csinálni „a választás másnapján”. Pedig hát világos: semmit. Ők a történelem legelső gazdasági-politikai érdekcsoportja, amely választási program nélkül nyert választást: azt viszont betartja, kőkeményen.

Semmik vagyunk, minden leszünk

Tudjuk, a Föld fog sarkából kidőlni: dehogy fog. Jövőre legfeljebb választások lesznek, azok meg tudjuk, mekkora megtakarítást jelentenek a magyar emberek, a magyar családok, magyar háztartások számára. Lesz majd ingyen nyugdíj, ingyen kakasos nyalóka, meg ingyen tűzifa mindenkinek: így mulat egy magyar úr. Az meg, hogy a mi erdeinket vágják ki miatta, legfeljebb a semjénzsoltnak fáj.

De neki is csak a le nem lőhető szalonkák miatt.

150 komment

Címkék: fidesz maffia eu imf maffiaállam hatalomátvétel hetedik cikkely

Az ellenzéki összefogás halaszthatatlan szükségtelenségéről

2013.11.13. 13:09 Humperdickk

Az alábbi poszt szerzője, a (nem túl) széles körben ismert liberális, balos, alkoholista, és mindezek következtében munkanélküli blogger tisztelettel kéri az ellenzéki pártokat, miszerint érti a motivációt (ő is szereti a pénzt), de most már hagyják abba a baszakodást.

Mert rendben, értem, összefogás, demokrácia, továbbá szabótímea, de azért, lássuk be, mindennek van határa. Hisz egy olyan országban, ahol a lakosság egyik része cigány-, a másik része egyéb okokból nem kap munkát, és csak a harmadik része fideszes, míg a negyedik része pedig épp ezek emiatt már régen emigrált, mert hát földet, trafikot, útfelújítást, de még egy nyamvadt több milliárdos stadionrekonstrukciót sem kapott, mert ezeket a legszigorúbb minisztertanácselnöki irányba tett, szigorúan nem indiai értelemben vett kézcsóknak kell megelőznie, és ahol a nem pont a nemzeti összefosás érdekében meghozott, mégoly tétova mefisztó-címlapratűzési kísérlet is büntetést von maga után, meg ahol orbánerejű törvényalkotás határozza már meg lassan a bankjegykiadó automatákból ingyenesen kivett pénzen vásárolt cigaretta márkánként, hosszúságként és m-betűs szavakat tartalmazóságaként különböző jövedéki adójának befizetését igazoló csekkszelvény csekkadójának befizetését igazoló apeh-ügyintéző szemének színét is, nos, ott nem kéne mást tenni, mint hátradőlni, rágyújtani, és tölteni pohárba, hogy valaki szeresse az embert (ha már a főhőst nem), továbbá esetleg néha elböfögni magunkat, miszerint kurva fidesz. Meg, mondjuk, esetleg még ilyen viccesen böfögni, olyan koleszosviccesen, mert arra jönnek be a népek a komediszentrálba.

És ennyi. Nem bonyolult. 

Ehelyett, ugye, hogy mi van. Ehelyett, tudniillik, hogy összefogás van. És hát annak legmélyebb, ősi magyar hagyománya szerint történő operatív levezénylése is van, amit a köznyelv töketlen, béna, marakodó, beszari baszakodásnak hív, de a köznyelv hülye. Mindezek okán 2014 után nyilván majd a köznyelv is jól le lesz váltva, csak verjük meg már végre a kovácshogyishívjákot a Baján. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy amennyiben Békéscsabán sem basz el valamit az agytröszt, és sikerül is valami, háromujjas kesztyűre, félreesztergált falábra vagy megmosolyogtatóan kajla nyuszifülre csak nyomokban emlékeztető jelöltet állítani legalább minden második választókerületben, akkor, de csak ezen környűállások együttes fennforgása, valamint a szerencsés csillagzat, enyhe időjárási viszonyok és Mari néni migrénjének szünetelésének kedvező egybeállása esetében tulajdonképpen nem kizárt, hogy meglesz az a harmincöt, harminchat százalék. Ami, ugye, a jobbik külső és a zelempé egészen külső (tudniillik: parlamenten kívüli) támogatását is beleértve már erős ellenzéki pozíciókat vetít előre.

Mert hogy tudniillik kormányváltást, azt kurvára nem vetít előre.

(Hacsak az orbánráhel koronázó anyaszűzhercegnő nem dobja be a hómvideót apáról, amint vöröscsillagot dug az ánuszába, önfeledten. De nem fog. Mármint a lidöprincesz nem fog, mert hogy apuja fog-e, azt nem tudjuk. De félve hessegetjük el a gondolatot, hogy egyszer mégis megtudjuk.)

És tényleg csak azok számára, akik még mindig az iwiwet bújják a fészbuk helyett: most legutóbb egy mongattila nevű megélhetési ellenzéki büdöskommunistázta le a vágóistvánt a fészbukon, mert csak. És most tekintsünk el attól, hogy mondott televíziós szakember már előző rendszerben is meg-megállt egy szóra, tehát van benne valami, a mongattila meg nyilván poetikusan ifjú kora ellenére már az úttörőnyakkendőt is csak mosatlanul, fordítva, csuriba tett ujjal volt hajlandó hordani, azért engedtessék meg nekem, liberális, balos, alkoholista, és mindezek következtében munkanélküli bloggernek, hogy nagy, nagy tisztelettel megkérjem ezt a sok demokratikus, nem demokratikus, ellen-demokratikus meg egyéb módon antipatikus szarházit, hogy menjen már mind végre a demokratikus francba, ha nem gond.

De összefogva, ha kérhetem.

Mert drága barátaim: élnek itt emberek is, akiknek még komoly reményeik vannak arra, hogy ha másnak nem is, de majd a kisunokájuknak lesz annyi esze, hogy nem baszatja meg magát holmi olcsóbban üzemeltethető, alkotmányos gázrezsóért. És ezek ilyen tisztességes, dolgozó vagy dolgozni akaró, többségükben rendes emberek. Azaz olyanok, akikkel önök marhára ritkán szoktak találkozni.

És nagyon kérem, tessék ezeket végre békibe hagyni. Itt nemzetifasizmus lesz, negyven évig, tudomásul vettük, nem érdekes, megyünk előre az orbáni úton, hisz ki tudja, hátha királyi lakodalom kerül megrendezésre végre a mi utcánkban is, ahol a szociáldemokrácia is megkapja olyik alkalmakkor a maga koncát. Mint akármely lakodalmas kutya. Mink viszont addig is, meg amíg megengedik, sorban állunk, közmunkáért, áramjegyért, dinnyehéjért, mikor mi szarért. Hisz eddig is elvoltunk, most is elvagyunk, ezután is elleszünk.

Ám ha maguk nem adják fel, és folyton csak összefognak, szanyistul, szigetváriviktorustul, hogy nem mondjam, vadaiandreástul, azzal a változás iránt táplált maradék reményünket gyalázzák meg. De mint a vakkomondor.

És ez bunkóság. Tessék tehát inkább mostantól inkább nem összefogni, mert úgyis meglesz az a nyomorult képviselőség, bizottsági hely, képviselői költségtérítés. És ez pont rajtunk, higgyék el, nem fog múlni. Csak tessék most már abbafejezni ezt a színjátékot, mert kinyílik az ember zsebében az uniós útlevél tőle. Az meg kinek jó, ha használjuk is a szerszámot, és lelépünk, de mint szél, és így már mi se nyomorgunk itten, maguknak. Önigazolásul, hogy maguk meg minek vannak.

Mert egyébként, tényleg, minek vannak?

5 komment

Címkék: mszp baja békéscsaba dm karácsony gergely mulató szanyi tibor szigetvári viktor szabó tímea kis pál és a borz ellenzéki összefogás együtt 2014 orbán ráhel vadai andrea

Aki agresszív, fél (Képriport a forradalomról)

2013.10.23. 20:42 Humperdickk

Persze, hogyne, aki meg regresszív, de vasszíve van, maratoni futó már nem lehet, de most ne szaladjunk ennyire messzire. Beszéljünk inkább arról, akkor mi van, ha hülyék is vagyunk.

Mert hát tegyük fel, hogy van egy rakás pénzünk, de nincs eszünk, és magyarul nem, vagy csak megszorításokkal tudunk, és a helyesírással meg az van, hogy nyomta azt mindig a Hédi néni a dolgozók esti iskolájába’, de mi nem értünk rá a sok május elsejei felvonulás szervezése végett. Megtanulni ezeket a rohadt vesszőket, hogy mit, meg hogy mikor, hova kell tenni, mikor épp elég volt, hogy el ne basszuk, hogy mindig idejében lépjünk, és mindig ugyanabba a folyóba. Hisz elmondta a Minisztertanácselnök elvtárs is, vagy mit akarok mondani, a Méltóságos Úr, miszerint hogy mi úgy küzdünk az ötvenhatosok igazáért, a kommunizmus ellen, hogy felépítjük az egészet újra, Felcsúton. Igaz is, ott jártam ma, jelentem, haladnak a dolgozók:

Fénykép0221.jpg

De szavam ne feledjem. Van tehát ez a sok kommunista, aki végre, a hatályos jogszabályok és a szélesgábor-féle nullponti energia (ez olyan lehet, mint a negatív intelligencia: egy idő után kitüremkedik, akárhogy gazdagszik meg az ember) jóvoltából megint felvonult, akár a régi májuselsejéken, pedig még virslit sem adtak, vagy legalábbis nem azt, és nem oda. És ez az egymillió kedves, ámbátor gondolkodni hely- és időhiány miatt képtelen embertársunk tette ezt annak nyilvánvaló, mindazonáltal eszelős érdekében, hogy ezzel is kifejezze, hogy tiltakozik a hungarocell emberi élet kioltására alkalmas használata, az Európai Unió rezsicsökkentés-ellenes, idiótákat kirekesztő politikája, valamint, gondolom, a hungarocell szexuális, emberi élet létesítésére is alkalmas felhasználása ellen. (Nem beszélve a távolsági buszjegyek orcátlanul magas árairól.)

És eddig rendben is van: felvonultak, sokan voltak, és annak rendje, módja, valamint szponzorizációs háttere miatt került a vígassághoz szöveges szallag is, vagyishogy mi, na, mollinó. Ami így nézett ki:

akiagr2.jpg

Ja nem, nem így nézett ki, így az mti fotósa nézett ki, mikor kiderült, hogy le kell fotóznia a képtelent. Ám kétségtelen, megoldotta a feladatot: állj oda, Laci, ahova a vessző kéne. Laci meg odaállt, vesszősége teljes tudatában. Tehetséges gyerek, nem véletlen alkalmazzák ott, ahol, és főleg, annyiért. Esküszök, ha kicsit kapacitálják, ezek a kölykok ráretusálják a Cohn-Bendit-t is, amint macerálja a rákaifilipet, kislánykorában.

De azért a valóság csak kidugta azt a bizonyos vesszőt, izé, szöget a zsákból:

akiagr3.jpg

Hát, igen. Hiányzik az a vessző. Így részemről már csak egy kérdésem van.

Na, melyik vessző hiányzik arról a képről?

17 komment

Címkék: orbán helyesírás széles gábor felcsút békemenet aki fél

Bántják a Sanyit

2013.10.18. 21:00 Humperdickk

Pedig hát miről tehet az a szerencsétlen, gerinctelen milliárdos.

Történt ugyanis, hogy hogy, hogy nem, de ismét az történt, hogy bizonyos szőröstalpú kecskepásztorok egyfelől, illetve tulipánfüggő drogos niggerek másfelől úgy érezték helyesnek, ha a ’labdarúgás’ elnevezésű szabadidős tevékenység (újabb nevén: sport) értelmes ember számára megmosolyogtató, mindazonáltal ártalmatlan szabálykönyve értelmében több, úgynevezett gól kapcsán cselekednek úgy ráutalásilag, miszerint hitelt érdemlően fel tudják mutatni a tekintetes semleges döntnökök előtt, hogy nekik ez jobban megy. Pedig a mi drága magyar honfiaink most kaptak vagy nyócvanmilliárdot, cirkuszépítésre. (Mert férjen már el valahol az a sok bohóc, nemdebár.)

És ez még semmi: ezek a gyarmatosításban élenjáró labdarúgó emberek miatt a Sanyi, aki eredeti foglalkozása szerint hol nemzetileg foglalkoztatott színmagyar muszájzsidóbankár, hol polip, hol (újabban) uzsorás (és mindeközben nem lett kevésbé zsidó, hanem, hogy ne mondjuk, a körülmények változtak), számos kellemetlenséget volt kénytelen elszenvedni bizonyos urak alacsony értelemben vett milliárdossága, továbbá tagadhatatlan politikussága miatt. És még ez sem volna baj, hisz megalázó is volna, ha reagálna ezekre a mit ne mondjak, fideszbéközepes senkikre ez a főpolip, mármint saját elmondása szerint.

Mármint nem saját elmondása szerint főpolip, hanem saját elmondása szerint nem reagált. Ezért is rittyentett tehát össze, ennek nyilvánvaló érdekében holmi semmi kis sajtótájékoztatót, kilencven percig tartót. Plusz a hosszabbítás.

Hogy be ne szarjunk, mondanánk erre.

Hisz ez eddig világos: kinek kinek érdemei, továbbá egyéb mániái szerint. Vannak a fodbalisták és sportvezetők, úgy is, mint kurvák, meg a kitartóik: ez baj, de el kell fogadni, hisz tudjuk, nem lehet mindőnkből értelmes, rendes, gondolkodásra is alkalmas ember. Mert mennyivel egyszerűbb, ugye, rohangálni azon a szép, zöld gyöpön, labdával meg pláne mennyivel egyszerűbb (vagy nem is tudom, kerekebb). Hiszen, ahogy érzed, Balázska, szaladj ki a barátaiddal a mindent jelentő füvek, perjék, egyéb egyszikűek közé, de ha kakilni kell, szólj azért apának.

Ám a fennforgás mibenléte még csak nem is ebben kulminálódott: hisz ha neki ez jó, ám csinálja, nehogy szükséget szenvedjen az a gyerek akármiben is. Az önmagában ugyanis, hogy ezen fodbalistának nevezett szárazföldi artisták, hogy ne mondjam, talajtornászok milyen szempontból ugrabugrálnak szanaszéjjel az első, kicsit is veszélyesebbnek tűnő beadás, kirúgás vagy biciklicsel kapcsán, legyen bármilyen tréfás, mégse engedi meg számunkra, hogy kacagjunk hóbortjukon. Hisz ugyan pénzbe kerülnek, de, mi tagadás, az ő uzsonnájuk sem kevésbé megvetendő, mint a Pető Intézet kis bice-bóciáié. Pedig azok még macisajtot is kapnak, rohadjak meg.

A fennforgás azonban ennek ellenére mégis érdeksérelmet okozott bizonyos, aggyal már csak kényelmi szempontból sem rendelkező fideszszékház-védők fejében − legyenek akármily hasznos szereplői a Nemzeti Sportegyüttműködésnek a fodbalhuligántól kezdve a teljes sportújságirodalmon át egészen a miniszterelnökig. S főleg ezen újabb, igaz, nem túl népes, ám annál nagyobb befolyással rendelkező csoport esetében jelentett agyrázkódással anatómia okokból ugyan fel nem érő, ám annál inkább hamarosan egyéni képviselői alkotmánymódosításba torkolló élményt az, hogy a vén Európa, lám, jobban focizik. Méghozzá nem csak kelettől nyúgotig, de északtól délig focizik jobban, dacára annak, hogy még egy kurva makovectemplomot is képtelen felépíteni a saját kezdőkörébe. Ora et labora, hogyapicsábane.

Várható tehát nemsoká az a rikkancstóni-, budaibéla- vagy pokornizoli-féle előterjesztés (utóbbi úgyis sokat lazsált mostanában, mármint nemzetiegyüttértésileg), miszerint azért jelent erkölcsi értelemben továbbjutást szereplésünk a FIFA, az UEFA valamint a CACIB zárt kapus ítéleteinek ellenére, mert mi visszük a jövő fáklyáját keletre, ahol még mindig fodbalokosan puhítják a nyereg alatt a szoros emberfogást. Ennek okán teremlabdarúgó-ügyi államtitkárunk már fel is vette a kapcsolatot mongol testvéreinkkel, és ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek ott, a fodbalvilágszövetségben. Lesz nemulass: fogunk mi még újra vágtatva, lóhátról, hátrafelé öngólt rúgni.

Már csak egy maradt: a Sanyinak meg el lesz intézve a valaga, ha nem csalódunk. Kell a bankja, tudniillik.

7 komment

Címkék: mlsz orbán viktor rogán antal otp pokorni zoltán lázár jános szijjártó péter stadionépítés deutsch tamás csányi sándor pető intézet magyar román wintermantel magyar holland budai béla

Más is lehet más

2013.10.10. 20:46 Humperdickk

A címben egy tautológia, azaz egy azonosan igaz állítás, azaz egy „ítéletlogikai törvény” található, jelentsen ez bármit is. Illetve mégsem található. Ennek megértéséhez tekintsük mindenek előtt az alábbiakat.

„Az LMP visszautasítja az Együtt−PM meghívását arra, hogy a baloldali ellenzéki pártokkal közösen demonstráljon. […] Schiffer András frakcióvezető szerdai sajtótájékoztatóján közölte: az LMP országos választmánya sajnálja, hogy a kezdeményezők éppen egy nemzeti ünnepet találtak alkalmasnak az MSZP−SZDSZ szövetség újrakötésére.” (hvg.hu/mti)

Tetszik, ugye érteni: hogy éppen a nemzeti ünnepen. És hogy éppen az MSZP. Hovatovább éppen az SZDSZ. Meg hogy éppen az újrakötés.

Mit nem mondjak: hogyapicsábane.

Nem jöttél túl korán

Az persze, hogy (főleg a fentiek tükrében) konkrétan minek az újrakötésére tűnik még alkalmasnak a legnagyobb jobboldali párt frakcióvezetője (sic! nem maradt már több párt a jobboldalon!), régen nem érdekel már senkit se. Ez az ember szerintem a gépjárműje kötelező felelősségbiztosításának újrakötésével is hasztalan birkózik évente, úgyhogy kisebb szövetséget, de még komplikáltabb cipőfűzőt sem szívesen bíznék reá, újrakötésileg legalábbis. Szóra sem érdemes tehát, mit gügyög immár, de hát a helyzet az, hogy saját jól felfogott, valamint nemzeti érdekében lehozta szavait az emtéi is, és azért ez mégis már mi. És ne hagyjunk már minden hülyét szó nélkül.

Nem kezdtünk nagyon bele

Először is szögezzük le: joggal vetheti fel a baloldal összefogásáért aggódó, sok évtizedes (párt)állami szolgálatban liberálissá aszalódott, derék posztkommunista nyugdíjas elit (a többiek vagy dolgoznak, vagy munkát keresnek, így nem érnek rá munkanélkülinek lenni, azaz kussolnak), hogy azért ez sem ment olyan vígan − valamint még most se biztos, hogy most már olyan vígan megy. Olyan ez, mint amikor végre sikerült megreparálni villanybojlert: még nem teljesen biztos, hogy most már működik, de legalább már büdös.

És aztán nem jöttél

De, végülis, azért csak összejött. Kiderült ugyanis, hogy az emberek sokfélék: vannak, akik alapítányokat gründolnak, hogy onnan küldjék az életjeleket a sötét, üres koszmoszba, mint megannyi kis Voyager abban a hideg, csillagközi térben, édes szívem. Mások viszont akkor érzik jól magukat, ha hungarocellből készült diktátorokat rugdalhatnak röhögve, sörszagúan, szanaszéjjel. És bár nem mostanában lesz, hogy a Voyager jeleire feleletül lerohanna minket az Egyesült Klingon Haderő, azért nem lesz baj, ha addigra kiképezünk pár ilyen faszkalap dopemant is, már csak a jogos önvédelem okán is. Hátha konkrétan fejeket kellene rugdosni a győzelemhez.

Átgyúrtuk életté

Mit akarok mondani: bár a lehetmásizmusnak az ő kis zsenge, és újabban hálistennek csak a statisztikai hibahatár kies magányában nyiladozó puha szirmai között ez nehezen feldolgozható, vannak e hazában bizony dopemanek, bajnaiak is bűntelen. (Sőt, szemkilövő rendőrök meg potenciális szemkilövő rendőröket szemkilövésre utasító rendőrök stb. is.) És bár arról mi sem vagyunk meggyőződve, hogy a telekszomszéd Sanyival sikeres volna a közösen meghirdetett hímzőszakkör, azt azért tudjuk, hogy a Sanyit kell hívni, ha fel kell dobni a gyerek zongoráját a hetedikre. És igen, a gyurcsányizmus sem alkalmas a hímzőszakkör vezetésére, de azért az olyan gondolatokért, hogy ezek (mármint a Sanyiék) „vudubábut csinálnak politikai ellenfeleikből” és „békés tüntetők szemét lövetik ki”, nos, a Dohánylevelekkel Díszített Zsigó Róbert Díjat nem számítva nem sok mindent tudunk ám kiosztani itt mi, a baloldalon. (Mármint baloldalinak tekintve azokat, akiknek nincs trafikja.)

Idő komámmal, ez üldögélést

És nem, mi sem akarjuk, hogy a Sanyi hímezzen nekünk − sőt, továbbmegyek: a Sanyi sem akar kézimunkázni. De nincs sok időnk baszakodni, és azért ismerjük el, hogy neki is van helye a nemzeti makramészakkörben − ha csak abban a marginális esetben is, amennyiben makramézés közben még konkrétan Chopint is hallgatni vágyna az úri közösség. Mert hogy jelenleg zongora a művház hetedik emeletén, nos, az konkrétan kurvára nincs: azt oda fel kell cipelnie valakinek. És nem, azt nem lehet másként, mint izzadt testtel, kurvára nekiveselkedve.

Tudtam, hogy nem is jössz

Tehát a Chopinhoz, bizony, köll a Sanyi is. (Sőt, a Béla is, aki azt a fát vágta ki, amiből a gyerek pianínója van.) Mert az van, hogy ebben az országban, vagy mit akarok mondani, ebben a nemzetben van egy rakás Sanyi. És ezek a nemzeti ünnep közben is vannak bizony, pofátlanul, meg a maguk egyébféleképpen otromba módján, és eszük ágában sincs megszűnni. Sőt: ezek akkor is ott voltak, hogy mit ne mondjak, a korvinközben is, amit ünnepelünk nemsoká. Ezek lőtték a ruszkikat, eszük nélkül. És ha most a lehetmásizmusnak az fáj, hogy hazaszeretetből, feltűnési viszketegségből vagy jól felfogott gazdasági érdekből, vagy bánom is én, mi okból, de kimegy a dopemangyurcsány protestálni, hát, nem tudom követni: két nemzeti magánvasútépítés meg hajléktalanvegzálás közben szerintem ez kurvára belefér.

Maradj otthon, nézzél tévét

Vagy nem tudom, de hadd szólítsalak meg így, a számomra szerencsés ismeretlenségből: Andris, próbálj meg inkább kötögetni, bazmeg. Anyámnak bejött, addig se ivott. És hagyd a picsába ezt a politikát: az, hogy nem mindenki te vagy, még nem azt jelenti, hogy azok mind hülyék (mert hogy te szerinted te pünktlich nem vagy hülye, natürlich). Hidd el nekem, a fiatalabbnak: más is lehet más. Még okosabb is. Sőt: hülyébb is.

Másabb, az a lényeg.

9 komment

Címkék: gyurcsány összefogás dopeman juhász bajnai mesterházy schiffer hungarocell kónya LMP

Hogy mit nem szabad

2013.10.03. 12:11 Humperdickk

Útmutató kezdő magyaroknak.

utcára lomtalanítási időszakban kihelyezett háztartási hulladékot elvinni, azt elszívni, megenni, kereskedelmi forgalomba hozni, valamint felnyitni, ütögetni, nyílt lángnak kitenni és újrahasznosítási célból újra hasznosítani;

a Magyar Nemzeti Szent Koronát becsmérelni, arra tiszteletlenül gondolni, a koronát aszfalton, betonon, egyéb, erre alkalmas, lapos, kemény felületen kutyaszarból vagy más méltatlan anyagból, akár véletlenül is megformázni, elhelyezni, arra mosolyogva visszaemlékezni;

nemzeti fodballstadion tizenkét kilométeres körzetében trafikengedély nélkül tökmagot, szotyolát, durvára őrölt, bontott aszfaltot és dolomitot árusítani;

templom környékén tökmagot, szotyolát, durvára őrölt, bontott aszfaltot és dolomitot hatósági engedély nélkül rágcsálni;

a templom előtti vagy bármely más padon hiányos és/vagy botrányos öltözékben, öltözék nélkül, szennyezett vagy szennyezettnek tűnő, vagy a hívek által szennyezettnek gondolt vagy sejtett öltözékben a templomnak háttal feküdni, amennyiben a templom a padról látható vagy elhelyezkedésének iránya helyismeret nélkül is kikövetkeztethető (plusz-mínusz hatszázhatvanhat fok);

a templomot egyéb módon szemmel nem érinteni, csukott szemmel templom mellett elmenni, templom helyett giroszról, hamburgerről, pofa sörről vagy boldogság bármilyen más formájáról céltalanul ábrándozni, azt fogyasztani, mást ezek fogyasztása közben irigykedve bámulni;

istentisztelet idején a templom előtt kéregetni, a templom falára vizelni, templom falára vizelőt bátorító tekintettel tevékenységében bíztatni, felbujtani;

szegregáció közben másokat tevékenységükben megzavarva, azokat szándékosan vagy véletlenül a szegregálásban megakadályozni, integrálási célból, bohém öltözékben vagy más módon bölcsészdiplomával rendelkezve esélyegyenlőségről papolni;

tréfás vagy vicces névvel pártot, szervezetet, horgásztavat vagy fodbalstadiont létrehozni, létező stadiont, pártot, építési vállalatot azzá tréfa vagy kritika céljából átnevezni;

bármilyen, nemzeti közbeszerzést, magasabb szinten zajló megbeszélést és egyéb tolvajlást követően, lakodalom, temetés, pártrendezvény miatt épített, felújított vagy felszentelt közutat hatósági engedély nélkül illetni, arra lépni, másokat arra lépésre biztatni, ennek céljából vicces névvel pártot, horgásztavat vagy fodbalstadiont létrehozni;

színházat, mozit, bolhacirkuszt és bábjátékot a felhőtlen szórakoztatás, mulattatás és szenzációhajhászás céljának megkerülésével, azt kijátszva, annak örve alatt létrehozni, oly módon, hogy a szórakoztatás, mulattatás és szenzációhajhászás kívánalma ezáltal csorbát szenvedjen;

színházigazgatói pályázaton, fogathajtó világbajnokságon, vitorlásversenyen vagy kutyaversenyen elindulni, azon érvényes pályázatot benyújtani, és azon a megmérettetés megnyerésére is esélyes, továbbá a járási vagy megyei elöljáróval előre nem egyeztetett módon szerepelni, valamint azon bármilyen más módon tehetségesebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek, gyorsabbnak vagy hosszabb szőrűnek lenni, mint azt a vetélkedő meghirdetése előtt a vetélkedő zsűrije a verseny szempontjából megengedhetőnek tartotta volna;

bármilyen, az adott nemzeti vagy egyéb üzleti, családi cél szempontjából alkalmasnak lenni, erre büszkének lenni, emiatt méltatlankodásnak hangot adni;

cigánynak lenni;

szeretni a hazát, érte egzisztenciát, családot feláldozva nyomorult, munkanélküli földönfutónak lenni, azt mégse sajnálni, azt tovább fokozva verseket, tárcákat , szimfóniákat írni;

előzetes engedély, kormányhivatal által jóváhagyott okmánybélyeg, oltási bizonyítvány, szóbeli miniszterelnöki ígéret, egyéb isteni parancsolat nélkül magunkat magyarnak hinni, azt fennhangon hangoztatni, azt másokon számon kérni;

az október eleji lanyha napsütést kihasználva parkba kimenni, ott mindenre fittyet hányva a szép időnek örülni, egy pofa sört meginni vagy egy pofa sör megivását komolyabban elhatározni, illetve egy pofa sör megivásában értelmet látni;

csinálni bármi értelmeset, ami egyéb rendelkezés hiányában vagy az idő rövidsége következtében még nem tilos;

aludni egy jót;

dolgozni;

hinni;

16 komment

Címkék: egyház stadion futball cigány hajléktalan templom szegény trafik lomtalanítás szegregáció szent korona dolomit kriminalizálás

Mel Gibsont az alkotmányba!

2013.09.30. 12:22 Humperdickk

Jól jegyezzük meg a mai napot, mert az ezredéves magyarság, nemzetünk történelmének fordulópontját jegyzi majd mellé a hálás utókor: ha minden igaz, ma tárgyal a fideszkádéenpé arról, hogy alkotmányba kerüljön-e a villanyszámla mértéke.

Most túl azon, hogy mi persze mindannyian tudjuk, milyen fájóan szellősen megfogalmazott minden, az elmúlt liberális rosszvilág általi értelemben vett alkotmány, mert például a magyar nemzeti paradicsom pirosságának ősi, eleink által féltve őrzött Pantone-kódját sem tartalmazza, hogy ne keverjük ide a minden EU-szabvánnyal, uniós direktívával, de még a pángalaktikus ajánlásokal is ellentétes magyar uborka görbületének szeintistváni, sőt, csabakirályfii értelelmben vett axiómáját, de azt azért az első pillanatra mégis sokan kétségesnek érezhetik, hogy azt a sok villanybojlert, gázkazánt, elektromos szobabiciklit, sőt, ájpodot oly lelkesedéssel hajtó, és ebből a szempontból a modern élet számára nélkülözhetetlen fasságot miért kell sarkalatos törvénnyel rögzíteni, hogy ne kerülhessen sokba. Hogy az mitől volna odavaló, és főleg, hogy ki az a hülye, aki oda akarná rakni. (A navracsics, meg a rogán az a hülye, egyébként.)

Mert én persze megértem ezen aggályokat. Nekem is első blikkre úgy jön le, hogy ha szarul fogyaszt a kishűtő, akkor vagy leengedem, kitakarítom, hátha csak az a baja, hogy igényli a törődést, de ha ez sem segít, veszek kisfogyasztásút helyette, és kikúrom a régi szart náthás gecibe, hogy ne zabálja az erőforrást. Én egy ilyen paraszt vagyok: próbálok értelmesen gondolkodni, és bár a környezettudatosság csak feleségem révén érint meg jelentősen, miszerint pofánvág, ha nem szelektíven gyűjtöm a nejlonzacskót (mittom, szín szerint kell, talán, még nem teljesen dolgoztam fel a poliszit), de azt azért még én is megértettem, hogy a lerohadt hűtők és a villanyszámla mértéke között összefüggés van – főleg azóta, hogy már nem a fizetésem, hanem az álláskeresési járadékom jelentősebb részét költöm villanyszámlára. És, mi tagadás, sokkal jelentősebb részét.

Ennek azonban mától vége lehet: olvasom, ma végre, ezredévi szenvedés után, alkotmányos védelmet kaphat a gáz, miszerint hatszázforint. Vagy nyóccáz, ezerötven, mindegy, a lényeg, hogy nonprofit legyen. Mert az kell, a nonprofit, hogy ki ne vigye innen a magyar emberek pénzét a multi, hogy új, itthon nem kapható rozsdamentes csövet, ezerrel hatékonyabb áramlásértékkel bíró villanykábelt, okosabb, azaz nem a vécéből a papírt is kilopó magyar, hanem minimum német, de lehetőleg dán villamosmérnököt alkalmazzon belőle. Hanem viszont adjuk a pénztet a magyar államnak (azaz: ne adjuk senkinek, tartsuk meg), és csináljon belőle a rákaifilip szervuszmagyarországot, vagy mi a szart, a lényeg, hogy dagadjon a honkebel, meg ragadjon a bélyeg, vagy mi, az a másik drog, a pálinka. Valamint ki tudja, talán még az is vezeti az áramot.

Arról persze nincsenek kétségeink, hogy a rákaifilip vezeti az áramot: gondos megfontolás után az a szerencsétlen idióta még a szart is vezeti, ha megkérik rá kedvesen − mi több, azt is csinálja, időtlen idők óta. Be van neki tudniillik csatornázva a híg trágyalé az agyába, onnan tolja ki, mikor melyik lukon sikerül, amit beletettek a szemináriumon. Az viszont kissé aggaszt, hogy ez a közműveletlenség már egészen miniszterelnök-helyettesi, vagy mi, igazságügyi miniszterelnökségi körökben is sikk. Mert sokan, sokat gondolták már, hogy ha sikerülne a fideszt navracsicsosítani, pokornizálni, mi több, rogánolni (egy időben még a kósalali neve is komolyan felmerült, rohaggyak meg!), nem lenne ez az ország annyira reménytelen.

De, az. Hiszen, ha minden igaz, a másik oldalon már dolgoznak a válaszcsapáson: és ha az a szegény, jobb sorsra érdemes, derék alkoholistaszerűség, ez a szanyikapitány nem káromkodná el magát néha itt-ott, már régen ott tartanánk, hogy miért nincs ingyen a csirkezúza is, leginkább a magyar csirkezúzapiac nemzetközi versenyképességének nagyobb dicsőségére.

Most már én tényleg azt várom, hogy itt mi lesz, ha kifogy a kuvaitban a nafta, és jönnek a medmexek, ostrommal bevenni a makói olajmezőket? Akkor majd mit teszel az alkotmányba, te nagyon hülye miniszter? Mert az kevés lesz, hogy nonprofit állami monopólium lesz a lőszer ára.

Főleg, hogy pont lőszeretek, ahogy most kinéz, kurvára nem lesz.

1 komment

Címkék: mel gibson rogán navracsics mad max alaptörvény rákay rezsicsökkentés

Miért szeretem én a Gyurcsány Ferencet?

2013.09.16. 23:30 Humperdickk

Mármint ahhoz képest, hogy kurvára nem szeretem. Sőt, konkrétan idegel a faszi, ahogyan nyüzsög, meg lamentál minden ötpercben, morzsinkálva a megmaradt kis szikkadt, plöttyedt liberálszocializmusát, vagy mijét. Szánalmas.

Jobb helyeken az ilyet kellemes rekreációkba zárják, ahol vagy leszokik a jancsika tutujgatásától, vagy addig verik, amíg nem lesz mit tutujgatnia. Ám a mi helyünk, ahova szopni rendelt a balsors, tudjuk, nem ilyen „jobb hely”: itt az ilyen negyedtehetsegű, félművelt faszkalapok, mint ez a Fletó is, komoly potenciállá válnak a gyöpön. (Tudniillik azon a szép, zöld gyöpön, amin annak idején ulmanmónika játszotta el a holováckettőt, de olyan, de olyan hitelesen, hogy nemhogy a crnagorai filmszemle zsűrije, de a bélapátfalvi Jenő bácsi sem tudta érdemben honorálni a teljesítményt. Pedig ő még a románmagyar nullhárom után is talált bíztató jeleket. Igaz, őt már kétszer elmeszelték, méghozzá pedofíliai területen.)

De hiába, a Feri reménytelen. Ez a faszi leginkább egy majom, akit ágakon ugráló, banánzabáló vágóképeken tudok elképzelni, mármint ha nem vagyok muszáj elfogadni, hogy ő az egyik nagy magyar államvezető-jelölt. Sőt, konkrétan nekem ez a majom ugyanis olyan, mint szegény Bumszli kutyám: ő annyira hülyének bizonyult már nagykölyök korában is, hogy jobbnak láttuk kiherélni, hátha lenyugszik – ám miután ez nem hozta meg a kívánt eredményt, durván egymillióért forintért kerítést építettünk az udvar köré, nyolcvan centis betonalappal megerősítve, hogy ki ne szökjön állandóan. Azóta tehát megvárja, míg kinyitjuk a kaput, és akkor szökik meg – más érdekesség híján, zabálni. Ilyen hülye szegény, és bár örülünk a két méter magas, fagyhatár alá betonozott, fasza kerítésnek, nem nagyon szeretjük őtet.

Demost nem is ez. Hanem ez a ferenc, na ez se feltétlenül hülyébb, mint a herélt kutyáim közül a bármelyik, akik pedig megeszik a saját szaruk is. Joggal merült fel tehát a kérdés: akkor miért is szavazok én erre a demokratikus kloákára, vagy mire, amiben is ez a kiszből kirendszerváltozott, volt szarházi a főérdekelt – úgy is, mint aprópiroskai értelemben vett főelien. Akitől talán még a kövérlaci is fél egy picikét.

És nem tudom megmondani, hogy miért.

Mert ha hagyjuk is a szegény kis bajszos óvodást, mármint a lacit, rögtön itt van nekem másik, a kicsi fiam, aki bár nem bajuszos, mégis szobatiszta, azaz nem szarik maga alá. Időnként persze szintén jelzi, hogy szörnyek vannak a szobában: ő mondjuk ettől nem igazán fél, mert nem az a fajta. Szerintem hat-nyolc komolyabb szörnnyel is tisztességes döntetlenre hozná a meccset – ennek megfelelően keményen kimegy a hátsó kertbe esténként, cseppnyi zseblámpával, szörnyeket keresni, és mintegy sportérték gyanánt az extrémnek mondhatóan hisztérikus anyai sikoltozás esetén is képes szinte perceken belül haza is jönni a koromsötétből anélkül, hogy akár cseppnyi jelét is mutatná annak, hogy gond lenne abból, hogy ő negyedórákig el volt tűnve a semmiben. Sőt, hogy benne volt sűrűjében a semminek, ami pedig sötét, ijesztő és rideg. Neki nem gond, hogy darab ideig komoly résztvevője volt a sötétség gonosz, elvetemült, kisgyerekeket elemésztő érthetetlenségének, amiben egyszer csak feléje nyúlhatna a valami, hogy elragadja, hogy megegye – vagy ami még ijesztőbb, hogy az ő ellenfele nyerje a választást, és így az adja újra miniszterelnököt, és meg még házelnök se lehessen más, csak a tóbiásferi. Vagy a szanyikapitány.

Kicsiny gyermekem azonban nem retten, hanem hároméves öntudata minden szentségével keresztbe leszarja az apjátanyját, akik így hiába aggódnak a kis épsége felől. A következőkben tehát nyilván ollóval nyitja ki a banánját, mint legutóbb, mélységesen leszarva az olló éle által joggal vélelmezhető ujjbőrhámsérülés relatív valószínűségét. Hiszen a szülők kedvesek, ám kicsit hülyék, gondolja, így bár vágta el már ujját lényegesen többször, mint kellett volna, még így is lényegesen kevesebbszer tette, mint ahányszor elvágni egyáltalán esélye volt.

És ez a lényeg: komolyan hisz benne, hogy bár tizedszer is kiömlött az a kurva tea bödönből, elképzelhető, hogy legközelebb nem fog. Nem adja fel: neki az a lényeg, hogy megértse a nagyvilág, hogy őneki mennek ezek a dolgok, bármilyen bonyolultak is, sőt, bármennyire szemel láthatóan nem is mennek. Őt nem zavarja, ha többet kell várnia annak, aki azonnal akarja a megoldást. Ami persze az ő fejében megvan, csak még túlságosan hároméves ahhoz, hogy kifejezésre tudja juttatni őket. De lesz ő még hatéves, és akkor a jóisten irgalmazzon minden fasisztának.

Esküszöm, ha indulna jövőre, rászavaznék.

31 komment

Címkék: mszp ulmann mónika szanyi tóbiás demokratikus koalíció gyurcsány fernc

A nemzet snejderfánijai

2013.09.12. 14:48 Humperdickk

Múltkor megbeszéltük, mi a baj balázspéterizmussal. Most is maradva a színháznál, megmagyarázzuk, miért nem rendezünk nemcsak színházigazgatós kinevezési bizottságot, de színházi fesztivált sem magunknak.

Azok számára, akik életük legutóbbi hónapjait egy harmincnyolc kilométer mélyre süllyesztett búvárharang, és/vagy a klasszefem/ertéelkklub/dunavörld démoni háromszögében élték le (érthető, ilyenkor nyáron a telken nem lehet fogni, csak a mindigtévét, az meg nem mond be rossz híreket, csak ha muszáj), meséljük el, hogy is volt ezzel a vidnyánszki edömérrel − vagy mi is volt a neve azelőtt, hogy ő is okrbánviktorné lett. (Franc se bírja megjegyezni a temérdek szopóskurváját ennek a fodbalistának.)

Namost: van ez a Délnyugat-Ukrajna csillaga, ez az abcúgkoppány, aki egész helyes kis üldözési mániát fejlesztett ki saját határsérültségéből építkező übermagyarságából. (Erről is írni kellene egyszer egyet, erről a kontrasztív magyarságtudatról, hogy ettől miért lenne magyarabb a magyar.) Ez most újabban azt mondja, hogy nem kell néki piros szoknya, mert őszerinte őneki a kritikus világ (sic!) igazából egy lófütty.

Mármint abban az értelemben lófütty, hogy ez őtet baszogatja − tehát inkább kell neki a régi, jól bevált snejderfáni, mint ama húsz centi. Nevezett vadbarom tehát megkéri néhány kedves, ámbátor időnként szellemileg feltűnően visszamaradottként viselkedő jóbarátját és egyéb beosztottját, alakítanának neki egy bizottságot, amely kimondja, hogy ő, azaz a Kárpátaljai Hulkhogan az egyedül alkalmas arra, hogy a nemzet felszenteletlenségében is megszentségteleníthetetlen színházát vezesse, és abba régi, jó magyar darabokat hozzon, amikben van szerelem, haza meg sósperec, meg nagy néha egy kis snejderfáni is, de csak a jókedv miatt. Na de buziskodás, na az egy se legyen benne. És ezek ahelyett, hogy bevonulnának a kisegítőbe, ahol szakemberek értően foglalkoznának velük, hogy kihozzák belőlük a maximumot, inkább rendben meg is szavazzák ezt a tarzant mind egy szálig az akárminek. (Kivéve az idős anyakirálynőt, de mint később kiderült, őt se annyira kivéve.)

Ebben emberünk megnyugodhatna: megkapta, amit akart, övé a színház, a hatalom − de neki ez nem elég. Neki a dicsőség is kell: mivel Pécsen körbesajnálták a szart, amit bemutatott, rendeztet tehát magának egy helyes kis fesztivált. Amolyan snejderfánisat, kacagtatót, városmajorosat, mulatságosat, ujjé, a ligetbe’. És aztán azt meg is nyeri, de fölényesen, mint egyszeri miniszterelnök házi dekázóversenyt Felcsúton. A fesztivál színvonalához persze nem férhet kétség: voltak vagy heten, mind csupa derék, vidéki gyerekek, nem is csoda, ha a szervezők jövőre tovább szeretnék emelni a szemle rangját, ezért most már felkért szakemberek válogatják a programot a jövő év legjobb, szórakoztató célú előadásaiból. És nem kizárt, sósperec-sütő verseny is lesz.

Ez tulajdonképpen már tényleg maga a csoda, ehhez már nehéz bármit is hozzátenni. És mégis (talán a fenti nagy sikerre való tekintettel): emberünk négy évre szóló megbízatással a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese is lett. Doktori fokozat, értékelhető oktatási tevékenység vagy akár a józan ész minimuma nélkül, természetesen.

Foglaljuk össze: van ez az orbánviktor, ez a kedves, bár már kissé pohos, jóságos diktátor bácsi. Ez mindenhez ért, de egyelőre még nincs meg neki, csak a Level666, a plazmaágyúval, onnan meg nem könnyű apgrédelni a fektetett nyolcasba. Azaz még nem mindenható, nem lehet ott mindenütt: kinevez, vagy kineveztet tehát maga helyett tehetséges, meg nem tehetséges embereket mindenhova, ahol konkrétan ő nem mindig lehet jelen. Ez baj persze, hogy nem lehet jelen, de cserébe van egy rakás ember, aki a gondolatát is lesi, aki csüng minden szaván, az ő nevét szájára csak ünnepekkor, zsinóros lajbliban, és alapos fogmosás után veszi, és aki pont oda és pont akkor éktelenít egy randa, hozzá nem értő barmot, végletekig lojális mukiegeret, vagy simán csak aszfaltot, ahova és amikor köll. Ha körbe kell aszfaltozni az egész littleprinceszt azzal a sok lászlónéval, hogy szarba ne lógjon az a sok személyiségi joga nekije, akkor körbe lesz betonozva, de olyan hirtelenséggel, hogy meglehet, néhány tekest is benne felejtenek.

Ez eddig rendben van. De vannak azért itt problémák. Mert mi lesz mondjuk, ha agyonbassza a nemzetiegyüttműködés a direktort Pécsett, Kaposváron, Szegeden, Verőcemaroson? Mert most még szerencsés, hogy ez az ukránpótlék zsírtáltos ráért, beugrani egy rövid rektorhelyettességre, hisz hol nagy a szükség, nemdebár, de azért azt lássuk be, hogy a Ugribugri Lócaszínház vezető bábosát már még sem helyettesítheti, érdemben. A balázspéter meg el lesz foglalva a Vígben − meg hát lássuk be, az ő képességei még inkább korlátosak. (Állítólag már tud egyszerre rágózni és pislogni.)

Vagyis: akkor mi lesz, ha elfogynak a viktornék? El lehet-e vajon vezetni az országot úgy is, hogy véletlenül, valahol, valamelyik vezetőnek nem annyira jön be a fodbalizmus? És ennek ellenére még esze, tehetsége is van? Vagy csak hozzáért, mindközönségesen?

(Idáig jutottam, amikor megláttam ezt a sebajtóbiást az atévén, amint vigyorog az országos lista biztos befutó helyéről. Ekkor rájöttem: nincs remény. Van, és mindig is lesz elég hülye, hogy leváltsa ezeknek a hülyéit. Kifogyhatatlan a készlet.)

6 komment

Címkék: orbán törőcsik mari tóbiás kerényi kaposvári egyetem rektorhelyettes vidnyánszky

Helyreigazítás

2013.09.01. 09:50 Humperdickk

Avagy ritkán tévedek, de akkor nagyon.

Előző, Jó embert keresünk című posztomban sajnálatos elírás történt: az írás végén annak a véleményemnek adtam hangot, hogy megítélésem szerint Eszenyi Enikő nem való balázspéternek. A legfrissebb információk azonban ennek ellentmondani látszanak: a Mephisto lekerült Vígszínház honlapjáról és Stohl András sem tűnik már a társulat tagjának lenni. Nem kizárt tehát, hogy valótlanul állítottam, hogy Eszenyi Enikő nem alkalmas balázspéternek.

Az érintettektől elnézést kérek!

5 komment

Címkék: eszenyi enikő balázs péter vígszínház mephisto stohl andrás szaremberek igazgatói pályázat

Jó embert keresünk

2013.08.30. 18:58 Humperdickk

Olvasom, végleg befulladt a baloldalon az együttműködés: nem lesz közös lista, megbukott tehát a sifferizmus után a bajnaizmus is. Szomorú, de vannak itt komolyabb dolgok is: Balázs Péter ugyanis megpályázta a Vígszínház igazgatói posztját.

Azok számára, akik a festői Patagóniából, a jégvirágos Kanadából vagy az egzotikus Új-Zélandról éppen ezekben a napokban települnek vissza több évtizedes emigrációt követően, vagy egyéb módon degeneráltak, mondjuk el, hogy nevezett Balázs Péter egy semmilyen egzakt mércével sem mérhető területen bizonyította ellentmondást nem tűrő, már-már matematikai szigorúságú erővel (valamint emberöltőnyi kidagadt nyakerű ordítozással és egyéb szeszélyes évszakozással), hogy egy tehetségtelen ripacs.

És ez az ember megpályázta Budapest legnagyobb, jól működő és Eszenyi Enikő személyében kiválóan vezetett színházának direktori székét. És ha megpályázta, az újabban azt jelenti, hogy meg is fogja nyerni a kívánt trafikját – tekintve, hogy illető kultúrpestis megfelelő módon pozícionálta enmagát a balliberális elnyomás (értsd: demokrácia) sötét majdnemévtizedében. Ebben az országban ugyanis csak az nyer trafikot, akinek az értekezleten megmondták, hogy meg fogja nyerni, továbbá az, aki nem ért hozzá. És Balázs Péter mindkét feltételnek kiválóan megfelel.

Namármost. Fent nevezett, balázspéteri értelemben vett entitás, vagy hogyan is sérthetném meg még ennél is jobban, szóval ő nyilván teljesen komolyan gondolja, hogy ért a színházhoz. És, mi tagadás, igaza is van. Mármint nem abban van igaza, hogy ért ahhoz, amit annak tart a Európa színházművészete Jászvásártól Avignonig, hanem amit annak tart a kerényi izé, meg az a másik, az a vidnyánszky izé.

Balázs Péter tehát ért a trafikbizniszhez: azaz ért ahhoz, amihez érteni kell ahhoz, hogy értsen hozzá. (Az orbánizmus idiotizmusának báját nehéz szavakba önteni, nem csoda, hogy én is ritkábban blogolok mostanában.) Nos: Eszenyi Enikő, a jelenlegi direktor (igen, direktrisz, de hagyjuk meg a nemi identitás esztétikai erőre emelését a jól megfizetett kormánybiztosoknak) szintén ért valamihez. Mondjuk látott már trafikot belülről. Franc tudja, talán még dohányzik is. Vagy, hogy durvábbat ne mondjunk, tehetséges művész, aki még igazgatónak sem teljesen kutyaütő.

Tehát veszíteni fog, ez sorsszerű; de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezt ő is tudja, hisz ő is olvas újságot, és bár nem feltétlenül a sportoldallal kezdi, tisztában van vele, hogy a haza és haladás ügye jelenleg nemhogy egy területre, de egyetlen kézbe látszik összpontosulni. És ez a kéz is inkább csak egy láb: egyetlen görcsbe rándult, csirkeszarnyi méretű agytevékenységgel is felfogható mélységekig sem merülni képes, a művészetet a gyanús küleurópai slemperáj elválaszthatatlan részének gondoló, gacsos térdboka, csámpás csűd. Sőt, egy lúdtalpas, tehetségtelen szar, akinek oly mértékben vette el az eszét önnön tévedhetetlenségébe vetett hite, hogy ma már akkor sem talál be a kapuba, ha ő maga határozhatja meg, mit tekint kapunak. És akit persze emiatt menetrendszerűen vernek agyonba a legkisebb balkáni kecskefingató telepen is a kecskefingatással ideiglenesen megbízott, betanított kecskefingató segédmunkások. És még csak észre sem veszi, hogy ütik: csak köpi ki magából a stadionokat, mint más bunkó drukker a nyálkás szotyolahéjakat.

Mindezek mellett tagadhatatlan tény, hogy ez a megereszkedett tokájú, potrohú és elméjű baromember fogja megenni jövőre a teljes baloldali összefogást. Mármint nem azt az összefogást, ami úgy megy, hogy hozunk kompromisszumokat, meg feladunk ezt-azt, hogy megtarthassunk másokat, vagyis azt az összefogást, amiben össze is kell fogni, hanem azt az összefogást, amiben széjjel kell barmolni az össze fogását, meg minden mást is, csak hogy még négy évig lehessünk listás képviselők, ha mégoly csökkentett létszámban is. Tehát most ez lesz, az összefogásnak ez a forradalmian értelmezett, új válfaja, amelyben nem lesz megint balliberális diktatúra, viszont tovább élvezhetjük olyan hazai érdekeltségű sztárok csillogó játékát, mint Gúr Nándor, Szekeres Imre, Baja Ferenc. És mivel ezen a ponton nem tudom nem elképzelni, amint Hiller István ruganyos léptekkel kifut a gyepre bemelegíteni, elfog a kétségbeesés.

Mindegy, ők így döntöttek. Ezt sikerült kiizzadni. Elárulták a hazájukat, szót sem érdemel.

Úgy vannak ők vele, hogy nem tudják, hogy vannak pillanatok az életben, amikor tudni kell jól is dönteni. Ezek a pillanatok nincsenek sokan, ráadásul a többi pillanat szart se számít, hisz elmúlik úgyis: kifolyik belőlünk, mint a szánalmas, vízízű, múlandó testünkkel ihatatlanná melegített és minden eredeti értékétől megfosztott cseh sör, francia pezsgő, magyar tokaji. Az ember ugyanis, amit tud, azt úgyis legfeljebb elrontani tudja, és nem is baj ez. De éppen ezért, valakinek, néha, csak hogy ne menjen már minden pocsékba, szarba, balázspéterbe, teremtenie is kell valamit. A teremtéshez viszont ennél kicsit több szükséges. Tehetség, mondjuk. Meg bátorság. Erő. Vagy legalább annyi, hogy tudjuk, mit csinálunk. Hogy biztosan tudjuk, mit csinálunk.

Jut eszembe: amikor Eszenyi Enikő, akit most balázspéteresít a nemzeti fodbalhatalom, annak idején beengedte Alföldi Róbertet a Mefisztójával a színházába. És ő biztosan tudta, mit csinál.

Nem való az ilyen balázspéternek.

UPDATE:

Eltűnt a Vígszínház honlapjáról az Alföldi Róbert rendezte Mephisto előadás, írja a 7óra7.hu.

Így kerek a történet.

18 komment

Címkék: eszenyi enikő orbán viktor balázs péter vígszínház kerényi imre vidnyánszky attila ellenzéki összefogás

Ki a király?

2013.08.21. 14:57 Humperdickk

Hogy ez az istvánkirály, tegnap az ertéelen, hogy ez mekkora egy szar volt. Ki engedélyezte, egyáltalán, a bemutatását?!

Mármint nem abban az értelemben ki engedélyezte, hogy kihez kellett trafikengedélyért fordulni miatta, mert azt tudjuk, hogy az újabban megint a tanácselnök, akihez kell. Csak most polgármesternek hívják a tanácselnököt – ennyi tekintetben van tehát változás, hisz régen volt a tanácselnök meg a párttitkár, most meg csak tanácselnök van. Ez kétségkívül költségtakarékos fejlemény, hisz az előző diktatúra is azon bukott meg, hogy egész egyszerűen egy vagyonba került a fenntartása. Az meg mégis, milyen hülyén veszi ki magát, ha gatyánk ráfizetjük a munkáshatalomra?! Krumplileves szarvasgombával, hagyjál már!

A jelek szerint tehát ez a mostani kísérlet a zemberarcú kommunizmus megteremtésére sikeresebb financiális mutatókkal rendelkezik. De persze ez sem saját fejlesztés: itt ugyanis három éve európailag, méghozzá központbizottsági szinten lett tisztába téve, hogy amennyiben tartjuk magunkat bizonyos, számukra valamiért szimbolikus jelentőséggel bíró aritmetikai fétisekhez, miszerint három százalék, akkor nyugodtan be lehet zárni a teljes demokráciát a picsába, a többi hülyeséghez meg adják a pénzt, szó nélkül. Ami felettébb hasznos, sőt, tulajdonképpen elkerülhetetlen ahhoz, hogy akadálytalanul menjen végbe a haszonszerzés unortodox eszközökkel, valamint ezzel párhuzamosan épüljön, szépüljön Orbán Viktor, személyesen.

Továbbá mindenki más, aki ezzel összeegyeztethető. És hát, végül is, ez a lényeg. Az egyeztetés.

Az, hogy a bródiszörényi, pláne a bródi, újabban mégpláne a szörényi hogyan egyeztethető össze Orbán Viktor legmagasabb személyével, nyilván nem ezeken a hasábokon fog eldőlni. Nevezett diktátor dalművészeti műveltsége legjobb tudomásunk szerint amúgy is megrekedt bizonyos tizenkilencedik századi lovas hadászati egységek logisztikai, stratégiai és szexuálpszichológiai hadműveleti mozgásának hat, legfeljebb hét hangba sűríthető okadatolásának lakonikus felsorolásából (tudniillik: megjöttek a fehérvári huszárok, oszt jónapot), így nem lennénk teljes egészében megrökönyödve, ha kiderülne, hogy a tisztelt autokrata úr olyan hülye a zenéhez, mint a seggünk. Ő tehát nem foglalkozhatik ezen piszlicsáré művészeti ág minden zegével, zugával (legalábbis amíg nem fenyegeti árvíz a domináns hármashangzatokat), de mégis, csak van neki erre is egy adekvát, hülye kerényije, aki két buzizás között leszól Szegedre, hogy egyeztesse a pártvonalat? Hogy nem-e punk-e ez az Alföldi? Pláne hogy nem-e buzi-e, neadjisten. Hisz a végén még megszentségteleníti a félrészegen üvöltöző magyar vikidalizmus legszentebb személyét, Orbán Viktort.

Mert így viszont eső után köpönyeg: most már hiába sír fel önnön szellemi sötétjéből a hozzá nem értő blogger, hogy leistvánozták az orbánviktort: le lett adva a darab, melyben viszont nem az István, hanem a stólbuci mutat befüvezve, félmeztelenül szép példát a legújabbkori vitakultúra gyöngyszemeiből. („Pogánynak tartanak!” „Fogadd el Rómát, és holnap már tiéd az ország.” „Pogánynak tartanak!” s. í. t.) És igen, ebben a darabban is a másik oldal mutat diktatórikus vonásokat, továbbá ő barátkozik a keresztényekkel is, akik ráadásul németek. Bonyolult az élet.

Ami, nem tartom teljesen kizártnak, már Szent István idejében is bonyolult volt. Mármint nem minden eleme, mert mondjuk a kapálógép, az viszonylag könnyen kezelhető volt, összesen egy állás volt rajta, a hülye is tudta kezelni. De ez az államosodás, hogy ne ragadtassam el magam, ez az európaizálódás nem lehetett egy kéjmámor. Akkor jött be ugyanis ez az új hiszti, ez a kereszténység, és minden újgazdag földesúr kápolnát akart a hátsókertbe, a lóistálló helyére, úgyhogy nagy lehetett a felfordulás: nem is csoda, ha nem lehetett azonnal tudni, ki a nemzetiösszefogás, és ki a mocskos hazaáruló németrómaibérenc.

Később, a darab születése idején ez annyiban változott, hogy már nem a kereszténységet kellett behozni (az már bent volt, fájdalom), hanem gorenjét, és a nagy egyensúlyozásban már nem fért fel a trabantra melléje az egész Európa. De az akkoriban is gondot jelentett, hogy ha a (keresztény) István a kádárjános, akkor ki a Koppány. Mert nagyimrének kicsit durva lett volna. Nem beszélve az Asztrikról.

Hát igen, ezek ilyen bonyolult dolgok. Nem csoda, hogy annak idején sem értette a cenzúra, és most sem érti: nagy úr a sötétség, és a darabban túl sok a fordulat, és már kettőnél ledobja a szíjat a legkiválóbb házmesteragy is. Elmagyarázhatnánk persze nekik, hogy is van ez, de akkor elvész annak az esélye, hogy harminc év múlva egy akkori Alföldi bemutathassa, mondjuk Főméltóságú Vona Kormányzó Úr születésnapjának tiszteletére, ezt a gyönyörűséges, egyúttal Nemzeti Rockoperát. Modern, rovásírásos változatban, tűzijátékkal és igazi lóáldozattal. Egyebekben a szövegkönyvhöz ragaszkodva, csak véres kard helyett véres péniszpumpával, persze. A szótagszámmal meg majd kezdünk valamit.

Mert mindent a művészetért. Natürlich.

8 komment

Címkék: orbán cenzúra istván koppány rockopera szörényi bródy alföldi kerényi

Magyarország győzött

2013.08.07. 01:47 Humperdickk

Hogy is mondjam finoman.

Bloghoz.jpg

_

(Bevezetés)

A 2010-ben uralomra jutott egy ilyen új, egy másik, egy, nos, egy adminisztráció. (A továbbiakban: izé.) Ez a izé a legóvatosabb becslések szerint is kevesebb, mint három év alatt maradéktalanul felszámolta a magyar demokráciát, mindenestül. Tette ezt fokozatos, kiszámított, egyre pofátlanabb arroganciával – kezdve a lézerblokkolótól a családi dohányikerbolton át egészen a falusi fodbalstadionig. Mindeközben nem volt határ, nem volt megállás, nem volt mérték. Nem volt semmi se. Olyannyira nem volt semmi se, hogy ha újra lehetett volna osztani közbeszerzésnek látszó rablógyilkosság igénybevételével a családi klozettokat is, jelenleg valamennyien a markunkba szarnánk.

De nem is ez: mindezek során ez a, hát mit is mondjak, szóval ez az izé csak azért nem fogalmazott meg explicit elvárásokat bizonyos népcsoportok kiirtásáról, mert mondjuk azt helytelennek tartotta volna, vagy akár csak azért is, mert tanult volna a múlt (A. Hitler, J. Sztálin és tettestársai) példájából, hanem pusztán csak az gátolta meg mindebben (tehát hogy alle natűrice kipusztítson egyes társadalmi osztályokat, ahogy vannak, mind egy szálig, örömmel), hogy azt a jelenlegi nemzetközi diplomácia nem tartotta célravezetőnek. Más szóval: aránylag ritkán adnak uniós támogatást, IMF-hitelt, ENSZ-irodát jogászostul, irodástul és rododendronostul érdekvédelemre, nemzetközi kapcsolatokra és gazdaságfejlesztésre annak, aki beleszarik a megkötött nemzetközi szerződésekbe. (Plusz elzárja Ózdon a vizet a negyven fokban. De ne szaladjunk ennyire előre.)

Felháborító, nyilván. Mégis: ez a rendszer működik – akár az ezt megelőző (kádárista), akár a többi (rákosiszta, szálasiszta, hortista és masiniszta, bármilyenista) működött. Nálunk ugyanis minden rendszerben van egy olyan kazán, egy olyan olvasztótégely, egyéb pöcegödör, amibe lesz, mindig lesz, és sohasem fogy ki a fűtőanyag. Ez egy olyan ország, ahol mindig fut, mindig robog a kicsi vonat. Vácra, Szegedre, Auschwitzba: száz vasutat, ezeret. És viszi a sors, meg a lendület. És fűtik a dolgozók, hűségesen.

Ismerkedjünk meg velük: megérdemlik.

(Tárgyalás)

Középkorú, középvezető, de nem közszolga: magánszféra. Ártatlan, kedves fiú, bár azért jól keres: a kocsi, a lakás, a mobil persze céges, de legalább az asszony és a nyaraló privát. A cég viszont állami megrendelésekből él, így a fészbuk, tvitter, de a gmail is csak szordínósan. Nem kizárt, adott alkalommal anyját is letagadná, ha lájkolná, mittomén, a Bajnait.

Nem csoda: asszony gyereket vár, a másodikat. Meg lehet érteni. (Asszonyt is.)

Elvan; talán boldog. De ez nem derül ki. Soha.

***

Idősebb, kevéssel a nyugdíj előtt, tanít néha, egyébként közalkalmazott. Ez utóbbival pénzt keres, de azt már senki sem tudja, mit csinál érte: jön megy, és ahol lehet, ott dohányzik azzal, aki szóba áll vele. Kegyetlen, könyörtelen ellenzéki, szókimondó alak – neki még ezt is szabad: hisz kritikusan viszonyul, továbbá egyébként is ügyesen pozicionálja a véleményét. Nem csoda, hisz rettentő művelt, borzasztó tájékozott és persze kilátástalanul tehetségtelen: párszor volt ugyan neki egy-két tizenöt perce különböző kertévék különböző vidám műveltségi vetélkedőjében, és írogat is valamit, valami ártatlant, álnéven, blogokba, de ennél fontosabb, hogy ismer mindenkit, akit kell. A többiről jelent.

És ez elég: senki se meri kitenni. Túl tájékozott.

***

Büfészak, gyenge angol középfok, közhivatal. Lépcsőről lépcsőre, vidéki, kisvárosi külvárosból a vidéki, nagyváros rózsadombig: lassacskán bejátszotta az egész pályát. Nem csoda, hisz lát rajta: bár focizni nyilván sohasem próbált. Nem is kell, így is félelmetes érzéke van a helyezkedéshez – őneki csak egy Puskás, egy Albert, egy Nyilasi kell, és befejeli a mákostésztát is, a félpályáról. Ezt leszámítva persze érthetetlen, mi tartja még a csapatban: nemrég komolyan felmerült a neve egy büntetőper tizennyolcadik rendű vádlottjaként, de hosszú az az iratanyag, és nehéz a vecsernye. Meg fogja úszni, boldogan.

Ezt is.

***

Egykori kisztitkár, ma már bőven ötvenen túl. Orosztanár, mára fideszes képviselő és állami cégben felsővezető: eddig tipikus. Az már kevésbé, hogy (legális) piramiscégben regional key account delivery (vagy igény szerint további érthetetlen angol szavakkal kifejezhető) minőségében akkor is milliókat keresett, amikor ezek a finance deliveryk elvileg csődbe vitték állítólag mérgezett hiteleikkel az egész világot. Ő persze akkor is csak nevetett: a bónusza akkor sem bánta; a cége Vegasban pihente ki a válságot. A Wall Street zsidajai megmentették a seggét.

Plázába persze nem jár. Az a zsidók biznisze, tudniillik.

Gondolom, boldog.

***

Harmincöt év körüli. Felsővezető: hatezres állami cégnél nagyjából a harmadik, negyedik ember. Mélyen, eltökélten liberális: neki a hatszáz embert érintő csoportos leépítés egyszerűen csak csopi, a harmincöt embert érintő, teljesen értelmetlen kiszervezés racionális és a cég jelen gazdasági helyzetében indokolt lépés, továbbá bocsika. Az értekezletről, ahol a felmentéseket kell átadni, tíz percet késik. (Bocsika, hogyne.)

Balesetet szenvedett testvére rehabilitációja lassan halad, szar a magyar egészségügy. Magánintézménynél persze jobb lenne, de az sokba kerül: havi többszázezerbe. Akár félmillióba is.

Havi másfélmilliót keres, a pótlékokkal.

Boldog.

(Befejezés)

Ózdon állítólag órákig állnak sorba helyes kis kölykök, vödrökkel, vízért, a negyven fokban. Ha megtelik, felcipelik a házhoz, aztán fordulnak, vissza. Napi öt kör simán megvan: az majdnem egy hektoliter víz. Száz liter. Egytized köbméter. Másfél mosás, mosógépen. (Már ha volna.) Két és fél fürdés. Négy mosogatás. Öt fazék leves. Kétezer korty.

Kétezer gyerek kétezer korty vize.

Képzeljük el, ahogyan isznak. De úgy, ahogy a gyerekek isznak, ahogy a gyerekek inni tudnak. Mintha az életük múlna rajta, hogy igyanak. Csak gyerekek tudnak így inni. Ilyen boldogan. Ilyen nagyon.

***

És most képzeljük el, hogy azok a gyerekek cigányok.

200 komment · 2 trackback

Címkék: nemzet együttműködés orbán cigány rendszer víz kánikula ózd ner

A bálványos

2013.07.30. 21:27 Humperdickk

A bálványos nálunk nagy, büszke ember volt: alacsony, csapott vállú, görbe hátú, pocakos. De a maga nemében sudár, randa, kesely kis fickó volt, és úgy villogott a szeme, de mind a kettő, ha némbert vagy devizahitelest látott keresztülriszálni a faluban, de úgy, hogy úgy se senkinek.

Olyan igazi, busa, nagy magyar feje volt, mint akármely túzokmadárnak: fejen megülő, aprólékos, fülekkel ódalt kedvesen beszegve. Süldő idióta korában, midőn még hajat is tanálni véltek kuglérosnak is beillő kobakján, nagy reményekkel voltak iránta a faluban. Nem csoda, hogy anyja küldte hol erre, hol arra, hol megint csak emerre, hátha onnan már vissza nem talál. De a bálványost nem ejtette fejére az a nyomorult élete őneki, vagy legalábbis nem eléggé ejtette, mert hogy rittig mindig fellelte azt a libalegelőt, iszamós posványt, hatemeletes, zsúptetős falusi fodbalstadiont, ahonnan már bizton meglelte az utat hazáig, vagy legalább egy másik olyan portáig, amit annak gondolt nagy hülyeségében.

Így lett, hogy őt nevezte ki a falutanács helyettes főbolondnak, hogy ezen posztján magát már talán végre megemberelve, legalább a saját háza táján kívül nagyobb galibát húsvétig már nem csinálna. De hát, messzi volt még az a húsvét, hisz éppen, hogy a sanyarú szilvát verték le a nyomorék Strómájer ikrek a Kisbékás-dűlőnél, ahun a kereszt is van. Ott volt még hátra akkor a karácsony, az aprószentek, de még a remélhetőleg, sőt, hálajóistennek kivetendő, nemzeti bankadó bevallása is! Hun volt még a húsvét, minekelőtte Farsangkor végre el lehetett lesz zavarni ezt a bálványost is, min’ha sose nem látta vón a falu őtet, a susnyásba békászni, hogy aztán őszig se kerüljön elő.

De a bálványos sem hatta annyiban! Készen volt neki minden előre, három, de volt, hogy négy órára is, mert hisz előfordult az is, hogy mielőtt a fröccsöt megitta, tudta mán, hogy meglehet, csak iszik még egyet! Ha másként nem, hát hitelre: okos ember volt a bálványos, előrelátó, azért is nevezte ki az iskolaigazgató egyszer a pedellus mellé segédudvarosnak majdnem. De hát tudta ő, hogy hisz előtte volt még az egész élet, de legalábbis a búcsú napja, ahun majd a ringlispíl, lángosos, a bögrecsárda meg a szabadegyetem árnyékában elmeséli ezeknek, hogy is volt ezzel a történelemmel. Meg egyáltalán.

A búcsúkor aztán persze szép sokaság is gyülekezett: nemcsak a fákon, de még a lacikonyháson, sőt, a ringlispílen is lógtak, utóbbin mondjuk azért, mert lerohadt abba a nagy melegbe. De tömeg volt, mi tagadás, hiszen ezt mindenki látni óhajtotta vón, hogy mit beszél ez az eszelős, mán megint. Az eszelős meg, kihörpintvén poharát, miben korábban fröccsét, csikkjét, valamint elhagyott dohánykoncesszióit hatta esze nélkül, belekezdett.

Hú, de mekkora egy beszíd volt az! Kezdte rögtön a Cézárral, hogy mert állítólag a Marika néni is kigyütt, közvetíteni, aki pedig alaposan kedveli a konyakot, hogy róla jutott eszébe a Cézár, hogy már az ókori görögök is, hogy elvetették azt a sulykot a Rubikonnál. De már tudjuk meg, hogy abba is a mi népünk helyezte bele azt a nagy tudását, nagy tisztelettel, hiszen tessen csak a nemzet nagy Bűvös Kockájára gondúni. Aztán beszélt valamit a másik nagy fordulópontokrul, midőn is Árpád vezér, magára hagyván a teljes besenyő, mongol, egyéb izgága töröktatárokat, mind a negyvenhatvanmillókat, és megvetette lábát idehaza, hogy egye csak azokat a fene, hogy nem gyöhettek ők is. A történelem további része homályba fúlt, részint a sok tömény okozta csukladozás, részint a bálványos fékezhetetlen eszementsége következtében, de aztán Kokassy uram, a vicenádor végre hátba veregette őtet, minek következtében végre kiköpte azt a stencilt, amire még reggel körmölte fel szép, kerek rovásírásával, hogy kétezer milliárd, mínusz rezsicsökkentés, pluszminusz a resztli. Levezette ekkor metszően éles, ellentmondást nem tűrő hülyeségében, hogy ez volt az a fordulópont, miszerint a történelem még egyszer megismétli önmagát, és a magyar nép megint szék lett, Féltó-végi Nagy Imréhez, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a Féltónál Nagy Imre már régen nem lakott, mióta elbukta a földpályázatot a fordrászkisasszon ellenibe, pókeren, de tény, hogy ekkor már nagyon kásásan beszélt a bálványos, felit sem értette, csak aki közelebb állott. Az meg, mind nagyon leittasult lévén, vastapssal jutalmazta saját magát, hogy még állni megbír kapaszkodás nélkül, ni, hiszen még tapsolni is tudok, akkor hogy a fenébe-e, iszunk-e még egyet, Nándikám, a nagy ijedtségre.

Eddig értek. A beszédje végin aztán a bálványos megjutalmazta magát a fröccse maradékával, majd jó egészséget kívánva születő unokáinak, holmi asszony módra, sírva hagyta el a hevenyészett pódiumot, ami a tojtojvécé lett volna, már mielőtt beleesett volna, félig. De most már csak költség, amit ráadásul be kell írni a pályázati űrlapra, mert kijön a barózó, megfináncolni a tisztességeset is. Hát még ezt, ami ott volt. Ám ő ezen magát különösképpen nem zavartatva, további sok sikert kívánt az őt elmozdítani sosem rest svábtótoláh ejrópiáknak, majd, kedvesen engedelmet kérve, előbb tökönhányta saját magát, és utasította sajtóreferensét, hogy ezen újabb sikeréről kommünikét, vagy ha az nem megy, ürgebőrbe kötött, rézkarcokkal ékesített alaptörvényt még a mai napon, azonnali hirtelenséggel kibocsáttatni ne feledjen. Ezzel eloldalgott, háttal a lebukó napszállatnak, a fennen setétlő napkelet felé, még kissé dülöngélve, orra-orra bukva minduntalan, ámde a maga nemében még így is dicsőségesen, négykézláb.

És vitte magéval mind a bolondokat, kik jódolgukban meghülyülve össze-vissza fuvoláztak neki a margarétával, rozmaringgal hímzett zsebkendőjükbe, röhögve.

5 komment · 1 trackback

Címkék: orbán bálványos idióta trafik tusnádfürdő unoka

Fejezetek a honi labdarúgás nagy pillanataiból

2013.07.18. 15:46 Humperdickk

A felcsúti Puskás Akadémia SC – Mezőkövesd Zsóry FC mérkőzésen történt.

A 86. percben, nulla-nullás felcsúti vezetésnél a mezőkövesdi kapus végezhetett el kirúgást. A mérkőzés képe alapján az eredmény nem tükrözte a valós erőviszonyokat, hiszen a mezőkövesdiek kapuja a mérkőzés döntő részében állandó nyomás alatt állt. Valójában csak a szerencsén múlott, hogy nem esett gól, mert bár egyetlen felcsúti kapuralövést sem regisztrálhattunk a mérkőzés korábbi szakaszaiban, az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az első kaput ostromló, igazán gólveszélyes szituáció már bizonyosan gólba is ért volna. Így azonban maradt a gól nélküli döntetlen, ami inkább az észak-alföldi csapat számára volt hízelgő.

A mezőkövesdi kapus érthető módon így nem is sietett a kirúgás elvégzésével. Hosszas készülődés után azonban mégis végrehajtotta a pontrúgást, ami viszont, talán a nagy műgonddal végrehajtott labdaleállítás következtében igen jól sikerült, ugyanis a labda elszállt mindenki felett, és a felcsúti hálóban landolt. Ebben a lélektani pillanatban már úgy tűnt, hogy ezzel a szerencsés, talált góllal győz is a hazai csapat, ám a Felcsút középcsatára hirtelen ötlettől vezérelve egy zseniális, lapos indítással késztette elfutásra a centerhalfot, aki egy négyszáz milliós állami támogatás egyéni képviselői beadásával válaszolt a kapus akciójára. A Mezőkövesd legénysége erre a váratlan taktikai húzásra végképp nem számított, így fejben összeomlott: játékosai szemmel láthatóan sem mentálisan, sem fizikailag, sem erkölcsileg nem bírták a nyomást. A végeredmény tehát nulla-nulla, a Felcsút javára.

Következhetett hát a mindent eldöntő, utolsó meccs, melynek tétje a nemzetközi kupaszereplés volt! Az ellenfél, az MTK Sándor Csikar Futballakadémiája kemény diónak ígérkezett, így nem csoda, hogy már a mérkőzést megelőző készülődés is lázas izgalommal telt. Valósággal pezsgett a pártklubszékház, hiszen sokáig úgy tűnt, a meccsnek a vendégcsapat az abszolút favoritja. Ám ekkor, szinte az utolsó utáni pillanatban a Felcsút egyik fő támogatója hatalmas, tért ölelő tenderrel meglepte az ellenfelet! Az MTK játékosai pozíciójának betöltésére kiírt, zárt közbeszerzéses tornán végül nem várt eredmény született: a független (oly annyira, hogy nemcsak a matematikától, de minden más egzakt tudománytól is független) tenderbizottság a saját elnökének, a civilben a Felcsút SE kapusedzőjének rokkantnyugdíjas bérmakeresztanyját hozta ki győztesnek. Ilyen körülmények között az MTK futballakadémiája nem tudta vállalni a mérkőzést, így a Magyar Labdarúgó Bankszövetség főtitkára (az az izé, bajuszos krapek) megállapította az ilyenkor szokásos 3–0-s végeredményt a Felcsút SE javára.

Ezen előzmények után, még azon a nyáron került sor a Felcsút első nemzetközi labdarúgó-mérkőzésére. Az ellenfél Belurália zászlóshajója, a bajnokaspiráns Cvrna Brrdefuj Fekalinszkij SC volt, aki, bár utolsó előtti helyen kullogott a hazai bajnokságában, amennyiben onnan nem esik ki, komoly eséllyel küzdhetett volna akár a bronzéremért is. (A bajnokságban csak négy csapat indult.)

Már a mérkőzést megelőző napon elkezdődött az ellenfél morális megsemmisítése. Kiderült, hogy Cvrna középcsatára ugyanazon bolgár üdülőhelyen veszítette el a család generációk óta féltve őrzött, nyolczenés napóráját, ahol Bajnai Gordon egyik szomszédja először ivott mentolos dinnyepálinkát Radegastra. Ez után a sportszerető közönség már azon sem lepődött meg, hogy a vendégcsapat fő szponzorának egyik fő érdekeltségének tőszomszédja az a félsziget-szerte csak olívacézárnak ismert oligarcha, akinek csak azért nem lett Olívia a második keresztneve, mert fiúnak született, és így mégis inkább Szergelynek keresztelték. Ám, ahogy a napilap szemfülesen felfedezte, szintén nem mellékesen, azt is a nagyapja után kapta: az idős úriember ugyanis mai napig nem cáfolta a Magyar Demokrata azon értesülését, hogy személyesen ő tehető felelőssé nem csak a kolontári, de a magdeburgi, San Diegói, sőt, a Nakatomi-toronybeli iszapömlésért is.

Ezen előzmények után került sor tehát a jeles sporteseményre, mely arról hivatott dönteni, melyik csapat szerzi meg a jogot ahhoz, hogy tulajdonosa felhívja az UEFA portásának titkárnőjét, időpont-egyeztetés végett. Nem csoda, hogy a tét rányomta bélyegét a csapatok játékára: az első percekben csak kóstolgatták egymást a csapatok. Miután ennek során elfogyott a hazai csapat balszélsőjének majdnem a teljes fél lába, a játékvezető végett vetett a kannibalizmusnak, és figyelmeztette a vendégcsapatot a sportszerű játék fontosságára. Ez után feltámadt faló poraiból a crvnai gárda: miután holland edzőjük jelbeszéddel elmutogatva elmagyarázta számukra a futball alapszabályait, szárnyra kapott a vendégcsapat, és gyors egymásutánban négy gólt rámolt be döbbent felcsútiak kapujába. Ekkor úgy tűnt, hogy a sokk leteríti a hazaiakat, ám jókor érkezett a középhátvéd, aki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a korábban sokak által tévesen tapasztalt, négy gólosnak gondolt vendégvezetés tulajdonképpen csak a nemzetközi pénzügyi turbulenciák folyománya, így, mint ilyen, meg nem történtnek és hazafiatlannak tekinthető, továbbá nem kizárt, hogy a következőkben különadókkal is sújtandó. A vendégcsapat azonban nem ijedt meg ettől a váratlan ellentámadástól sem, mi több, újabb hét gólt szerzett jobbszélsője, balszélsője, középcsatára, valamint a hazaiakkal szemben tagadhatatlanul tapasztalható futballtudása jóvoltából.

A szünetben a Felcsútiak edzője, akit szintén zárt, sőt, riasztóval, mozgásérzékelővel és két kurva nagy lakattal is megerősített közbeszerzésen találtak a legalkalmasabbnak, úgy döntött, nem cserél, ám a csapatot az új, lelkesítő Nemzeti Felcsút És Vidéke Takarékszövetkezet Sólyom Air Hajrá Magyarország Felcsút SC melegítőben küldi el melegíteni a Közgép Zrt. új, Debrecen melletti műfüves edzőpályájára. Sajnos azonban mire a legények a centerpályára visszaértek, az értetlen játékvezető elvtelen asszisztálása és a labdarúgás nemzetközi szabályainak korszerűtlen alkalmazása miatt az ellenfél további hetvenkilenc gólt osztott ki a taktikai megbeszélésről sajnálatos módon elkéső, mit sem sejtő, így a pályára egy szál magában, büszkén kitámolygó balösszekötő kapujába, aki volt olyan hülye, és elhozta pár szintén részeg haverját is, röhögni, így kivolt a csapat.

A végeredmény azonban nem csüggesztette el a helyieket: ahogy szóvivőjük, a helyi ételkülönlegességről és kedvenc pókerlapjáról elnevezett Hamburgersz Ász András nyilatkozta, ez a mostani eredmény napnál is világosabban mutatja, miben kell még fejlődnie a világ futballtársadalmának, hogy szakítson az elmúlt harmincnyolc év rossz gyakorlatával, és végre utolérje az elsőre szokatlannak tűnő, de egyedül célravezető, unortodox magyar labdarúgást. Hozzátette még, hogy a baloldal által hisztérizált erurópai fodbalszövetség is jobban tenné, ha mélyen magába nézne az eredmény láttán, valamint komcsup u visztup is nasztup, o dvrzse se zavírari, strzsí nazdarovka: sztarometszka.

Az ily módon elért, hihetetlen sportsikert ökörsütéssel, tombolával és dohánykoncessziós lottóval ünnepelték a helyiek, melyen csak a helyi polgármester közvetlen rokonai és üzletfelei vehettek ugyan részt, de aki hallott róla, ámulatáról tett tanúbizonyságot, hogy milyen is volt.

Az eseményről készült videókat mindenesetre a népszerű videomegosztóról már másnap gondosan levetették.

4 komment

Címkék: orbán foci labdarúgás felcsút mezőkövesd mészáros giró szász

Gedemő népe

2013.07.05. 21:04 Humperdickk

Az alábbiakban egy kultúráért felelős inkompetens államtitkár kiállításmegnyitóját kísérheti figyelemmel a kiállításmegnyitókra és/vagy inkompetens államtitkárokra bukó kedves érdeklődő mazochista. (A hetedik perc tájékán indul útjára a gyönyör, ne tessék türelmetlenkedni!)

Értelmezzük a látottakat!

A fenti, bolondul futó, szertelen képkockákon egy szemmel láthatóan államtitkári értelemben vett szerencsétlen hülyeember próbál meg megküzdeni azzal a kihívással, hogy kiejtsen egy nevet. Teszi ezt továbbá azért, mert meghívták őtet, ugyan nyitna már meg valami ilyen kis izét, egy ilyen hogyishívjákot, ahova a simicskai értelmben vett krém is ellátogat időnként, és a végin vagy adnak kaviárt a pezsgő mellé, vagy nem, mert vöröslazacot adnak mellé. És ez az ember, vagy hogy mondjam, szóval ez is éppen úgy is került oda, mint ama Pilátus ama bizonyos Crédóba, amennyiben tudomásul vesszük, hogy lesztminit volt az a buszkirándulás a Crédóba, és felár megfizetése esetén varázslatos éjszakai kirándulásra nyílhat alkalom a Crédó egyedülálló, ókori külvárosainak sikátoraiba, érdeklődés esetén éjfélkor koccintás a tavernében.

Ez az ember tehát feltehetőleg hülye. All inclusive ugyan, de hülye. Mármint abban az értelemben feltehetőleg all inclusive hülye, hogy ez a nemtommi, bár kultúráért felelne ebben az országban, mégis, ha elétesznek egy Gadamert, abból ő minden további nélkül nem mást, mint „gedemő”-t csinál. És ezen a ponton szükséges hangsúlyozni: nem „gedömör”-t (eng.), nem is „gadamé”-t (fr.), és még csak nem is „zsadamer”-t valami elképzelt portugál, katalán vagy provanszáli, bánom is én, rétoromán kiejtés szerint, hanem mindközönségesen túlteszi magát a problémán, és azt mondja ártatlan, de bugyuta mosolyával az ő buta arcán, hogy gedemő.

Félreértés elkerülése végett: nem az a baj, hogy nem tudja. Senki se tudhat mindent: ezért van az, hogy lehet kérdezni. És éppen pont az a baj, hogy ez a gedemőfattyú, hogy ez nem kérdez. Mert hogy ő úgy tudja, hogy ő jól tudja. Hogyapicsábane, hisz neki az lett mondva, hogy jól tudja. Mi több, tőle elvárva az volt, hogy ő úgy tudja, hogy ő nem tévedhet. A nemzet kétharmada nem tévedhet. Adjátok be, csinálunk belőle egyéni képviselőit, és gedemő lesz, rohaggyon meg. És visszamenőleg, továbbá hetedíziglen.

Emberünk tehát meghívásban részesült bizonyos képzőművészek faszkodásaira (v. ö. kultúra), és eleget tett nevezett meghívásnak, kifejezve a regnáló diktatúra támogató, biztató barátságát a hülye festészetek meg ilyen egyéb szobrászati idétlenkedések kapcsán. Az, hogy nevezett regnáló diktatúra miért nem a buzikhoz ment el ugyanilyen gedemői értelemben vett támogatói jó szándékkal, nyilván felmerül egyes, romkocsmai értelemben vett mocskos hazaáruló balliberális körökben, de majd tesznek ellene. Hiszen, mint tudjuk, a többség elnyomja a kisebbséget minden olyan értelemben, ahol mi vagyunk a többség. Igaz, jelen esetben mi, alulművelt, hajdúpéteri értelemben vett hülyék vagyunk a többség, de akkor is. Úgyhogy meg is szavazzuk, de mélyen, hogy elítéljük, szintén mélyen, amiért megszavaztak minket ügyeletes hülyének, megint, ezek az európaiak. Akik nyilván azon túl, hogy komcsik, nyilván homoerotikus értelemben is szopják le egymást.

Namost: ha következő alkalommal fent nevezett, államtitkári szintig agyatlanított baromember, tévedésből, vagy egyéb atomtámadással felérő szerencsétlenség következtében valamiért mégis betévedne egy buzifesztiválra is, üzenem, miszerint „fredimerkjüri”, „mórisz bézsar” és „kárávádzsó”.

Ja, és tormaiszeszil. Instállom alássan a nagyságos kezeit a kegyelmes úrnak.

6 komment

Címkék: idióta gadamer halász jános ner

Jelentés a klozettből

2013.06.27. 17:30 Humperdickk

Jónapot kívánok, kedves drága olvasóink, üdvözletem küldöm innen, a puhlászlói mélyklotyóból, mitakarokmondani, rögvalóságból, rémes, nemdebár? A gonzóújságírás legszentebb hagyományainak megfelelően egyébként ezennel egyébként élő egyenesben bele is fogok szarni ebbe a bidébe, sőt, a kiegyensúlyozottság jegyében még le se húzom. Ugye, milyen vicces?

klotyó.jpgMert most az ne tévesszen meg senkit se, hogy ez az én szarom: azon semmi szellemes se volna, hisz ki vagyok én, szerény, névtelen, arctalan, sőt, tehetségtelen sajtómunkása ennek a független bulvármédiának, ugyan. Tessék tudomásul venni: ez a termés itten ebben a fajanszban voltaképpen akár maga a házigazda, vagy annak a becses nejének, elhalt anyjának (ki tudja, ezek milyen gyakran húzzák le!) echte, saját különbejáratú kulája is lehetne. Én mindenesetre meg nem szagoltam szarás közben, önök meg egyelőre törődjenek bele, hogy itt tart jelenleg a magyar szólásszabadság: a szar már megvan. A puliccerek tehát már a klozettben vannak: a forgatáshoz nem is kell más, csak egy céges okostelefon, rosszabb esetben, illetve tettenérés esetén csipesz és petricsésze. Tudniillik a tenyésztéshez: már amennyiben tudomásunk kíván lenni róla, mit reggelizett azon verőfényes szárszói reggelen Farkasházy Mimi.

Nevezett főszerkesztőasszony emésztési sajátságai egyébként abban az érdekes kontextusban kerültek az indexponthu és (némi áttéttel) a hávégéponthu nemes karmai közé, miszerint egy időben addig szívatta az egyik korábbi félfasiszta rezsim a vele szemben kritikus rádióst, hogy az viccből azt írta rá egy újságra, hogy főszerkeszti Farkasházy Tivadarné. És ez azóta így maradt, tehát nevezett Mimi innentől közszereplővé avanzsált, tehát a kulája megismerése minimum közérdek minden rendes magyar újságolvasó számára. Főleg, hogy az időközben szenilitásig megereszkedett agykapacitású egykori rádiós a kereskedelmi média egy alig is közkedvelt szegmensében tréfás történetei elmesélése révén köztájékoztatás homlokterében tartja a problémát. Mármint a feleségét, aki neki a probléma.

Ha ehhez hozzáveszük, hogy a nemrég nyolcvannégy éves világhírű filozófusnőnek kilógott a hája a gardenpartin, valamint a puhlászló és a vadaiéva (utóbbi úgy is, mint a vágy titokzatos tárgya, bár tisztes javadalmazás esetén azért, gondolom, előbbi úriember sincs kizárva!), máris benne vagyunk a legmélyebb balliberális fertőben. Ehhez képest ezer kerényi-féle buzizás szellemi felüdülést kellene, hogy jelentsen – sokkal inkább, mint a Selmeczi György rossz szóviccei. (Igen György: ha nem hiszik, kérdezzék a hávégé házi vérmókusát, nem én találtam ki.)

A történethez hozzátartozik, hogy bizonyos zsurnalisztáknak kinéző faszkalapok, miszerint némettamások és panyiszabolcsok mindezek után ebédmegvonásban és a kertből kitiltásban részesültek nevezett szénnéhülyült sajtómunkás, úgy is, mint házigazda önkeze által. Ez utóbbi persze pitiáner pitlákság, mindenesetre megjegyezném, hogy bár a közeljövőben nem tervezek balliberális nyugdíjastalálkozót szervezni a szőlőmben, de ha mégis, részemről úgy vágom ki az arról érintőlegesen, ám a klozettemről kötésig mély riportot készítő szabadsajtósokat, hogy taknyukon csúsznak a sarokig. Az meg messze van, és addig is csak murvás földút vezet.

De most nem ez a lényeg: én lehetek egy türhő paraszt, nekem erről igazolásom is van – de mit kezdjünk a többi bunkóval? Szedjük akkor ezt össze!

Egyrészt: az, hogy mi folyik egy felettébb unszimpatikus, mindazonáltal többé-kevésbé függetlennek tekinthető (aki nem hiszi: a modern képmesék megvan még?) és, megengedem, vénhülye hisztis picsa kertjében, vagy hogy ott szemmel láthatóan és annál felháborítóbban elidőz nemcsak a jusztlászló, de a szelíd őz, érdekes, a közönség érdeklődésére számot tartó esemény is képes volna lenni. Az viszont, hogy milyen budija van a vendéglátónak, nos, az magánügy. Vagy ha nem is az, úriember nem kérkedik vele, ha tudomására jut. Olyan ez, mint Karinthynál: úriember nem foglalkozik más úriemberek klozettjával akkor sem, ha azok nem elég úriemberek ahhoz, hogy megtiltsák.

Másrészt: az, hogy a farkasházi-kertben megjelent celebritások hogyan tendálnak egy tetszőleges hotmagazinos gálaműsor igényességéhez, szintén értékelendő szempont. Megkérjük tehát a hotmagazint, küldje ki Ivettkét, hogy ott mélyinterjút készítsen vévé jencivel, emeszpé margitkával, déká évikével, vagy akár a cseresznyefával magával, leszarjuk, úgyse olvassuk el. (Viszont innentől meglehet, már az indexponthut se; de az meg legyen a mi bajunk.)

Harmadszor: én tudomásul vettem, hogy a szocialisták tehetnek mindenről, a jelenlegi trafikkormány is az ő saruk, valamint elmúltnyolcév, nokiásdoboz, kilőttszemek. Mégis, azért megjegyezném: tökéletes politikai szekértábor nem létezik. Minden szekértábor tele van ugyanis köcsögbunkókkal – éppen ez ugyanis a szekértábor jellege: összezárom magam egy rakás idiótával, hogy kizárjam azokat az idiótákat, akik nem csak hogy idióták, de gyanúsan jönnek is felém azokkal a shotgunokkal. Tudom, hogy szellemileg nem túl felemelő tudomásul venni, de ez van: a háborút nem a költők nyerik meg. És mivelünk, okos emberekkel jelenleg háborúznak ezek a trafikaddikt idióták. És nem mi kezdtük, sőt, mi szívesen be is fejeznénk, de az majd csak a következő lépés lesz. Hitlerrel sem vezetett eredményre a tárgyalásos megoldás, ugyanis.

Tegyük tisztába: nem az a baj, hogy ez a kerényi is, hogy ez minek van, hanem hogy ez van kitéve a vitrinbe, mint vanás, a többi meg oldja meg a hátsó kertben a valódi értékteremtést. Mármint, ha nincs jobb dolga, mert pénzt, azt nem kap rá. Pénzt tudniillik a kerényi kap. (És ez még csak a művészetpolitikájuk, a többit még meg se penderítettem.) És meglehet, ami ennél a szegény, öreg hülyénél volt Szárszón, az messze nem tökéletes, mint ahogy persze, megértem én, hogy a tökéletesen szkúlgörl Serena Gomezzel vagy a tökéletesen szőkeciklon Cameron Diazzal akar dugni a teljes hávégé felváltva, a perverzebbje egyidejűleg, de azért hadd éljek a gyanúperrel, hogy az esetek túlnyomó többségében azért mégis megoldja otthon mindenki a maga kis "csúnyácska”, „öregecske" asszonyával. Mert az még mindig csak jobb egy kicsit, mintha tőből levágnák a farkát.

Nem beszélve arról, hogy oda is adhatnák a kerényinek, hogy csináljon abból is valami szépet. Na, az már igazán sokkoló lenne.

7 komment

Címkék: index hvg juszt lászló bajnai gordon farkasházy vécé heller ágnes vadai ágnes szárszó kerényi mimi puch lászló tótavé panyi szabolcs német tamás

Egy bogár élete

2013.06.22. 23:00 Humperdickk

Avagy mit érezhet az a kommunizmus legmélyebb szarkupacait is megjárt, mindazonáltal minden rendszerrel kompatibilis, gusztustalan kis pondró, aki egy ilyen, hogy is mondjam, durvábban, szóval egy ilyen pokolbéla, ha egy reggel alkotmánybírónak változva találja magát az ágyában?

A kérdés abból a szempontból nem tűr halasztást, hogy mivel éppen nemrég, szinte hogy pont a minap volt szerencsém (aktuális bérbloggerkedésem ideiglenesen megszakítva, hogyne, de erről majd később) az interneten szembesülni azzal a nem mindennnapi ténnyel, hogy ez a velejéig lealkotmánybírásodott pokolbéla még mindig megvan. Méghozzá mint ahogy a szú a fában, féreg a nyúlban, vagy vérképben a májcirózis van meg, tévedhetetlenül és kiirthatatlanul, a maga bosszantó magavalóságában. De nem csak, hogy megvan, hanemhogy még beszélni is szok, mármint a maga sajátos, sokakat állathangokra emlékeztető módján szok. És teszi ezt azért, mert mérges, mert hogy megébredett nemrég, és mindeközben rökkenten tapasztalta, hogy ő most már hogy nem csak alkotmánybíró, de őt ebbéli minőségében némely bérbaloldalra tendált bloggerbogár csesztetni is nem átallni mer!

És bár ugyan ez neki nem fáj, hisz piha oda, szúnyogok, csak szőnyeget nekik, de azért mégis, hogy ezt így hogy? És hogy miért engedi a hatóság, tulajdonképpen, őtet inzertálni. (Vagy mit akarok mondani, inzultálni: az inzertálás már megvolt korábban, sajnos.) Meg hogy akárki baromarcú, akár ő maga is, ha beüti a keresőbe, hogy Béla, meg alkotmánybíró, elszabadul a pokol. És őrjöngenek. Hisz vannak bérbloggerek is.

Namármost. Bár én egyelőre még nem tudom, melyik komcsipártba, náciképzőbe, egyéb fasiszta szerveződésbe kell belépjek, hogy bért is kapjak a véleményemért, fennáll a veszélye, hogy rám (is) gondolt emberünk. Szerencsére azért vagyok annyira jelentéktelen, eltaposni is kár bogár, hogy ez csak elvi lehetőség marad, jegyezzük meg: szerencsétlen hülye pokolbélánk ugyan nem tőlem fél, mégis, szerepéből kiesve (vagy épp kőkeményen, hogynemondjam, gránitszilárdan benne megrohadva) egy új, érdekes bogárfajról, a bérbloggerekről értekezik az ellenség sajtójában. Akik, ugye, bérért és fizetésért őrjöngenek, őmiatta.

Tegyük tehát ezt rendbe.

Először is: a fentieket, mármint hogy sajtó, meg hogy ellenség, természetesen úgy értjük, hogy illető sajtó nevezett pokolbéla előző életében volt ellenség. Hisz mint tudjuk, darab ideje a pokolbélák, handótündék, egyéb boldog trafiktulajdonosok nem tartoznak a fidesz kötelékei alá! Ők tudniillik egynémely különféle szerencsés kimenetelő balesetek, úgymint pályázat, kinevezés, egyéb lófasszá ütési szertartást követő első megindult pillanatban mintegy levedlették imágójukat, s azóta mint némi lepkék, pillangók és egyéb fennen imbolygó bizbaszok önfeledten csapdosnak a nekik kiutalt hat, hét, kilenc, tizenhuszonnegyven év mélytorkozással súlyosbított, ezzel együtt azonban jól fizető magánboldogságának trágyaszagú mocsarában.

Torkig nyelik a szart,  szóval. És ráadásul mindeközben ahelyett, hogy jól függetlenek lennének, amint azt elő is írja számukra a saját ízük szerint (lásd: ízeltlábúak rendje) megalkotott képes fogalkoztatókönyvük (a.k.a: Alkotmány), és az az alapján megalkotott sarkalatos törvényeik is (lásd még: repedtsarkú), inkább ők a saját, jól felfogott érdekükben építenek vagy aláaknáznak serényen. Attól függően, hogy épp ki adja a tápot. A gazdi-e, vagy az ellengazdi. Ezt gondolja ez az ember, hogy ez helyes így.

Mintha a gyerekem akváriumában csak akkor úszkálnának a halak szép színesen, ha az én gyerekem eteti őket. Ellenkező esetben basznának a dolgukra, és leülnének durcásan a köcsög aljára, kurvaszürkén, tarokkozni. Kiváló féket és ellensúlyt képezve ezáltal, gondolom, a díszállatok színes világában, továbbá rohadjon meg minden guppi.

Bélánk ezen okosságokra talán még akkor jött rá, amikor alkotmányjogot kutatott. Igaz, akkor ezért elvileg fogház járt volna – de megúszta, hogyne: párttagokat ritkán basztattak akkoriban, és emberünk 1976 és 1988 között bizony boldogan koptatta a pártszékház padsorait a taggyűléseken! Ma már persze úgy emlékszik, hogy a nyolcvanas években is kutatta ezt a területet, pedig akkor rajta kívül csak három-négy öregebb professzor és néhány fiatalabb foglalkozott az ország egyetemein államjoggal. Leszámítva persze a teljes kommunista (népköztársasági, hagyjuk) pártvezetést, Elnöki és Minisztertanácsot, amely utóbbinak ő maga 1989-ben, a rendszerváltozás dicső, forradalmi forgatagában még tanácsadója is lett. (Most mit mondjak, no pasarán, last man standing, ha partizán vagy, vigyél el innen.) Onnan nyilván már egyenes út vezetett a komcsifaló torgyándoktorig, akinek ily módon tanácsadója is lett.

Szedjük tehát össze: Bélánk a kommunista párt, az Államigazgatási Főiskola, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet (az valami derék antikommunista kiképzőtábor lehetett, hisz a bajszos is ott nevelkedett!) és még ki tudja, milyen sötét brigantik működtette diktatúra strukturális emlein felnevelkedve, sőt, azokat csontosra szopva, ám onnan torgyángazda személyes tanácsadójává átváltozva (lásd: Kafka: Die Verwandlung), még később a torgyángyilkos orbángazda kedvenc alkotmánybírájává avanzsálva megpihen kicsinyég, hogy önnön magas egeibe, vagy ki tudja, még milyen mélységekbe vesző pöcegödréről letekintsen ránk, nyomorult kis bérbogarakra. Még egyszer: az az ember nevezi bérbloggernek az őt és a neki (per pillanat) kedves rendszerét kritizálókat, aki legalább háromszor keresett új gazdát magának rövidke pár év leforgása alatt: bolha, tetű vagy galandféreg ebbe ennyi idő alatt legalábbis kicsikét elpilledne.

De nem, ő nem: hisz fáradhatatlan, mondhatni. Most épp azt gondolja helyesnek, ha minden diktátor kinevezi maga alá a klozettet is, amibe beleszarik, hogy ha netán megbukni méltóztat, utódjának konkrét ideig szarni se lehessen nyugodtan. Mert mégis milyen, hogy ahol milliók szavaznak, végül tizenegy ember dönthet? Rendőrség, ügyészség, meg a bíró is, minek van?! Demokrácia, ne szívassuk egymást! Fel kell koncolni az összes játékvezetőt is a picsába, éljen a Videoton!

Mert jó, persze, éljen, hogyne, de kérdem én, nagy szeretettel: a kenyéradó gazdié már lassan a nyolcharmad is, mindenki meg is van rendesen félemlítve, a fű is már csak éjszaka mer nőni, ha egyáltalán, és az összes birka is élére állítva szarik, de mégis: Bélám, nem-e lehet-e, hogy ezt most már egy kicsit túltoltátok? És ha igen, nem férsz, hogy visszatoljuk?

11 komment

Címkék: orbán alkotmánybíróság hülyemagyar alkotmány diktatúra 168 óra kétharmad pokol béla

Az árvízvédelem fotóművészeti hasznosságáról

2013.06.11. 21:56 Humperdickk

Nézem ezt a derék embert, ezt a miniszterelnököt, amint áll, vagy ül, vagy valami más tekintélyes, fontos dolgot művel az árvízvédelem érdekében, és megtelik pacsirtaszóval az én szívem.

árvíz.pngMert persze, tudom én, más is végez jelentős testmozgásokat ilyenkor; de az más. Árvízhelyzetben egyes, szabó tímeai szintig lealjasult némberek például homokzsákokat töltenek – persze nem teljesen kizárt, hogy jelentős részben bajnaista szavazatmaximálási okokból, nem, mint a többiek, akik csak úgy, hülyén, önös érdekből, a puszta földig, vagy miig leállatiasodva, önnön meg mások testi és vagyoni épsége megvédése érdekében teszik ugyanezt. Mert hisz ezek a kis állatkák is fontosak, hisz megteszik a magukét: a politikus zsáktöltés közben példát mutat, mellékesen öles léptekkel halad a következő ciklusban megszerezhető költségtérítés maximalizálása felé, a többi droid meg megmenti az országot, hogy a politikusnak már ne kelljen. Úgy se ért hozzá, mármint a politikus, de legalább ne sokat lábatlankodjon. Egy ilyen béna politikuskubikusra ráadásul jut vagy három operatőr, az meg rettentő módon tudja zavarni a munkát, amikor a talicska kereke feltekeri a reflektor kábelét.

De ez semmi. Mert az milyen, amikor a vezér jön, és mivel miatta nem lehet kettéválasztani a nagyvizet a tizenegyesen, hát hajóval tör a helyszínre. Ami külön tréfás, mert én mondjuk két éves korom óta tudom, hogy ha televeszem a kádat vízzel, fingani se tanácsos nagyon, de ő minimum ötventonnás őrnaszáddal tervezi megközelíteni azt a kikötőt, ami egyébként három méterrel a víz alatt van. Ha már kikötni nem lehet, legalább szopjanak a gáton a kis mukik, gondolom.

A fenti történet persze valószínűleg nem igaz, de kit érdekel: el tudjuk hinni. Mert hát jó, ismerjük, hát ehhez se ért, mint ahogy igazából semmihez se. Azért is beszél mindig a munkáról, meg a munka fontosságáról, mert lényegében élete során egy kurva percet sem dolgozott. Úgy van tehát vele, mint a nagytekintetű ház-, bajusz- és korelnök barátja, aki hosszas, kimért, de szenvedélyes munkával eljutott az őrületnek arra a fokára, hogy ki meri jelenteni, hogy „a nemzet jövője azon múlik, hogy lesznek-e emberei, akik magas szinten művelik a szakmájukat, a maguk területén, hivatásában megbízhatóak, hozzáértőek, gondosak és készségesek tudnak lenni”, hiszen „nem lehet, nem is kell és nem szabad, és legfőképpen nem is érdemes munka nélkül megúszni az életet”. Felteszem, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának munkatársaként szerezte ezeket az életre szóló tapasztalatokat, mert hogy azóta, leszámítva a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának alelnöki teendőit (a másik alelnök Gyurcsány Ferenc volt) életében munkát nem végzett. Már ha ez annak tekinthető.

Szóval mennek ezek az emberek ki a gátra, megmerítkezni az ingyen jött népszerűségben (mikor máskor vehet fel egy miniszterelnök kockásingre barna kordbársony zakót, mint minden rendes alkoholista vidéken!), és kesereg, hogy össze-vissza folyik a víz is, és meglehet, sok helyen leendő nemzeti dohányboltokat veszélyeztet kirívóan közösségellenes magatartásával. És nincs, aki elébe álljon, egy ki ha én nem, egy keresztényi értelemben vett faszagyerek, hogy megálljt parancsoljon a külföldről idevezényelt árvízközeli erők család-, keresztény- és közgépellenes propagandájának! Hisz én is amondó vagyok, hogy mindent, még az embereket is le kellene szabályozni, mert mennek azok is össze-vissza, árvízre, hóviharra, kormányülésre fittyet hányva, meg összegyűlnek random módon helyeken, eszük nélkül. Én például most voltam fent Pesten, nem igaz, mennyi egy ember van ott, nállunk vidéken ilyesmi még bucsukor is, ha évente egyszer, hogyha van. Igenis, szét kéne szedni az embereket külön helyekre, Ócsára, Felcsútra, bánom is én, hogy ne futkorásszanak összevissza, akadályozva a közlekedést, köznyugalmat, közbeszerzést, meg a mindent.

Sokak szerint van tehát nekünk egy vezetők, aki összetereli a nyájat, végre, nagysokára, mármint miután nagysokára az előző komcsi, a kádárizmus meghalt, és most már minden jó lesz, feltéve, ha továbbra sem lesz hitelválság, és viszik a matolcsizmust a tíz százalékos kamatra, Ugandába, vagy egyéb vidám helyekre. A magam részéről persze szerintem meg csak annyi a baj, hogy a főnök masszívan iszik, és nem látja be, hogy részegen nem lehet vezetni az ipari áramon kívül lófaszt se. És én nem tudom, de ezeket a magukat perpétummobile, ufóösszeesküvés, meg egyéb módon vátesznek gondolt, elméjükben mindazonáltal megbomlott alkoholistákat nálunk otthol, a kocsmában is kinézik. Jó, lehet, hogy néhanap fizetnek nekik egy kisfröccsöt, de azt is csak fanyalogva.

De, persze, majd érkezik a segítség, jövő tavasszal. A Gordon is milyen fessen tőtőgette azokat a zsákokat a Személyi Tímeájával. És persze még mindig jobb, mintha rubintrékai értelemben gondolná el a napi rendszeres fitneszedzéseit, de azért kicsit érzékenyen érinti az átlagliberálist, hogy az oszkópéteri józanész helyett az árvízvédelem fotogénebb oldala kapott ezúttal lehetőséget. Bár tekintve, hogy tudjuk, hogy nevezett pénzügyi szakember immáron a rivális csapatot erősíti a szakértelmével, nem is csodálkozunk a dolgokon. Hisz lám, ez a zoszkó is zokszó nélkül (bocs) vállalta a megmérettetést a „sötét oldalon”.

Biztos úgy érzi, jobban áll neki a zöld mez. Én ezek után már várom Messi átigazolását a Reálba. Vagy a CBA-ba. Hisz Angelina Jolie is levágatta a melleit. Kurvul el a világ.

10 komment

Címkék: orbán politikus kövér angelina jolie árvíz bajnai szabó tímea

Magyarország elzárkózik

2013.06.02. 21:06 Humperdickk

Magyarország, illetve akkor még leánykori nevén a Magyar Köztársaság 2003. április 12-én népszavazással erősítette meg csatlakozását az Európai Unióhoz. Nos: én nem szavaztam meg.

És ebben nem csak az zavart meg kicsinyég, hogy akkoriban én éppen egy igen durva közúti gázolás fáradalmait pihentem ki a helyi baleseti osztály tapintatból traumatológiának nevezett elfekvőjén. Hiszen ha nagyon akartam volna, mármint ha nagyon akartam volna, és fejsérülésem, valamint a folyamatos operációk következtében beálló permanens eszméletvesztéseim ebben nem akadályoztak volna meg, akár még mozgó urnát is módomban állt volna kérni. Volt azonban egy enyhe, úgynevezett anterográd amnéziám is, ami következtében napokon keresztül lövésem sem volt arról, hol a picsában vagyok. (És még csak nem is rám osztották Lucy Whitmore szerepét az 50 első randiban. Szereposztó dívány, tudjuk, hogy megy ez.)

Utóbb persze sajnos kiderült, hol vagyok, de addigra, fájdalom, a népszavazás lezajlott nélkülem is. És bár már sohasem tudjuk meg, mi lett volna a végeredmény, ha én is szavazhatok (például mert az a barom jobban figyel annál a zebránál, ahol kis híján lemészárolni méltóztatott másodmagammal), fájó kötelességem jelenteni, hogy amennyiben akkoriban épp nem egykori állkapocscsontom kisebb-nagyobb darabkáit köpködtem volna ki a vesetálba, bizony, nemmel szavaztam volna. Két okból.

Egyik okból: addigra már eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió nem valamiféle „egyesült államok”, csak amolyan érdekes kísérlet a sifferi értelemben vett bázisdemokrácia kontinentális spektrumon történő megvalósítására. Ennek oka többrétű, de talán csak az a rengeteg néger rabszolga hiányzott hozzá, aki miatt részben legyilkolhatta volna a polgárosodó Észak a büdösbunkó délieket, hogy ezáltal forrjon szövetségbe az a sok szabad köztárasaság. (Ez így nagyon romantikusan hangzik, de fájdalom, ebben a csetepatéban mi legfeljebb Kelet-Közép Texast alakíthattuk volna. De maximum Kentuckyt, és azt is csak a pálinka miatt.) Az egységes Európa így nem születhetett meg vérben és mocsokban: az a forradalom legalábbis nem került mindenütt megtartásra, amely eredményeképpen ma már nem ér a sötétebb bőrű embertársainkat állati sorba zülleszteni. Ezzel szemben már a szeptembertizenegyre adott töketlenkedés is megmutatta, hogy az Európa nem felelősen és bölcsen gondolkodó nemzetek uniója, csak időnként változó számú sikítozó hülyegyerek egy homokozóban, ahol valahogy mindig a németekhez kerül a dömper.

Ez azonban még hagyján lett volna: egy mégoly rosszul (lassan, hatékonytalanul) működő, de demokratikusan megválasztott és a demokráciában erősen bízó közösségben is jobb benne lenni, mint egyedül partizánost játszani a hátsó gangon. Ez is úgy van tudniillik, mint az óvodában: egy ilyen ápolatlan büdösbunkó, mint amilyen mi vagyunk, ne akarjon sehova se tartozni. Előbb mosakodjon meg legalább. Nos, ez a jelenlegi magyarország azonban gyönyörűen mutatja, mi az, amit a néhai Magyar Köztársaság elmulasztott megtenni a csatlakozási tárgyalások során: ugyan szépen felöltöztünk, megmostuk a fogunkat és meg is fésülködtünk (úgy nagyjából), csak közben a tökünk pudvás, és lerohad a lábunkról a zokni a körömgomba miatt. Másképp: sötét kis bunkók vagyunk, ez a helyzet.

Mindent elmond a fenti kórkép igazságtartalmáról, hogy azóta, leegyszerűsítve, mindössze két országos népszavazás volt hazánkban, és legutóbb olyan kardinális kérdésekben kellett döntenünk, hogy fizessünk-e háromszáz forintot a háziorvosnak. Hozzátéve és nem elfelejtve, hogy jelenleg a villanyszámla csökkentése érdekében folyik az aláírásgyűjtés, én már izgatottan várom a helyi járatú buszokra váltandó jegyek árának 250 forintban történő maximalizálása ügyében kiírt ügydöntő népszavazást is.

Namármost: akinek a haza, az ország, a nemzet jólléte kapcsán kapásból az jut eszébe, hogy mennyivel több töpörtyűre fog telleni, ha megszívja az Eon meg a többi bankár a rezsicsökkentést, meg akit nem zavar, ha emiatt ő vagy a mások gyereke tandíjat fizetni, a működő tőke kiáramlani, a kisvállalkozó meg tönkremenni köteles, vagy akinek nem gond, hogy neki már nem jár alanyi jogon nyugdíj, tisztességes bírói eljárás, köziratokba való betekintés, akit most már lassan a legutolsó gyógyszerész is lakásában vegzálhat, hadd ne soroljam, szóval aki csak annyit érzékel maga körül, hogy igaz, hogy drágább lett a kőbányai, de legalább több jut, nos, annak nincs helye a mégolyan rosszul működő Unióban sem. Annak marad a homokozó melletti kispad és a kerítés széle közötti senkiföldje, meg a bodobácsok, kabócák, egyéb még nála is szerencsétlenebbek gyötrése – mit akarok mondani, „felzárkóztatása”.

Ez van. Tessék tudomásul venni: ebben az országban kétmillió embernek, ami most van, épp ez volt a vágya. Igen az, hogy a „fékek és ellensúlyok” megszűnjenek, hogy a törvényalkotásnak ne legyen semmilyen gátja és aggálya, hogy ne legyenek tiszta és demokratikus választások, és hogy minden cigány (szegény, buzi, libsi stb.) rohadjon meg. Másik kétmillónak nincsenek ezen a domainen vezérelt vágyaik (megelégszik a töpörtyű aktuális világpiaci árának kedvező alakulásával), de a maradék négymillió sem teljesen normális, tekintve, hogy vagy hajlandó más pártra is szavazni a felhozatalból, vagy dacoskodik, hogy dafke nem hajlandó. Egyik se tűnik nyerő taktikának; és bár erről még a legkevésbé ők tehetnek, nem lévén ugyanis komolyan vehető jelentkező, ez nem menti őket az alól, hogy még annyi eszük sincsen, hogy legalább ugyanazt a hülyeséget válasszák a kettő közül.

Ezt viszont sem a Jóisten, sem annak földi helytartója, az EU nem oldhatja meg helyettünk. Semmilyen özönvíz, kénköves eső vagy túlzottdeficit-eljárás indokolatlanul, de pedagógiai célzatból örökkétig történő fenntartásával sem. Tehát innentől az van, hogy nagyjából huszonöt évig lehet reménykedni, hátha elviszi végre a májcirrózis szeretett vezetőnket, és akkor majd hátha jön egy másik Gorbacsov, és lehet megint sátrat verni Lakitelken: a forradalmat ugyanis már el tetszettünk cseszni, kezitcsókolom. És ezen keseregni is kár: volt 15-20 kevésbé rohadt évünk, azzal kell beérni. Ez elég siralmas, de képzeljétek el: van, aki siketvakon születik, mégse köti föl magát az első adandó alkalommal, amint kitapogat egy szeget.

4 komment

Címkék: eu unió szkeptikus felzárkóztatás túlzottdeficit

Apám első negyvenkilenc éve

2013.05.31. 21:18 Humperdickk

Apám az ötvenes évek elején született. Harmadik gyerek volt, és az első fiú. Csak ennek köszönhette, hogy egyáltalán megszülethetett.

Gyerekkoráról nem sokat tudok: ő nem beszélt ezekről a dolgairól (igazából semmiről sem beszélt), én meg nem szeretem, ha nekem mások a dolgaikról beszélnek. Jól kiegészítettük tehát egymást. Ez viszont azzal járt, hogy minden, amit róla tudok, azt anyámtól tudom. Anyám viszont beteges hazudozó, így hát minden, amit apámról tudok, mesebeszéd.

***

Apám apja nyomdász volt, akit a rendszerváltozáskor annak rendje és módja szerint államosítottak a munkahelyével együtt. Nincsen tudomásom róla, hogy ellenállt volna a vegzatúrának: amennyire apámat és a nővéreit ismertem, felteszem, méltóságon alulinak tartotta volna, ha ellenáll. Lányait egyetemre, fiát gimnáziumba íratta; egyik lánya közgazdász, másik jogász, mi több, bíró lett utóbb. Ha minden igaz, a kádári konszolidáció alatt kisebb trafikot is szerzett nagyanyámnak, ami valamennyire biztosította a megélhetést halála után is.

***

Korán meghalt ugyanis: még nem volt ötven, de elvitte a rák. A család darabig próbált fennmaradni, de a hatvanas évek még nem kedveztek a nagycsaládi ambícióknak. Apám tehát feladta gimnáziumi, érettségiző terveit, és elment a környékbeli szakiskolába, hogy ott mielőbb szobafestő–mázoló–tapétázó lehessen. Nővérei így elvégezhették az egyetemet, és ő sem járt rosszul, hisz később, már kétgyerekes családapaként eleget keresett ahhoz, hogy letegye a Dolgozók Esti Iskolájában az érettségit. Színjeles eredménnyel, hisz az esze megvolt hozzá.

***

Anyámmal nem nagyon jött ki; viszonylag hamar elváltak. Ami emlékem van róla, már a foszlányos gyerekkoriakon, a közös sakkozásokon, egyéb marháskodáson kívül, az főleg kamaszkori. Az biztos, hogy gyakran kiabált, de sohase verekedett. Nem emlékszem, hogy bármikor kezelt emelt volna akár rám, akár anyámra. Pedig bivaly ereje volt: egyszer a Vidámparkban a részeg kezelő felborította a ladikot, amiben vagy harmincan ültünk, gyerekek, felnőttek vegyesen. Apám tartotta, amíg kimásztunk alóla. De persze lehet, hogy ezt is csak álmodtam: sok olyan emlékem van, amiről szeretném, ha csak álmodtam volna őket.

***

Mikor nagyobb gyerek lettem, nála dolgoztam nyaranta. Együtt mentünk a nyekergő, koszlott fehér Dáciával a címekre, felpakolva létrákkal, festékkel, nagy tekercs tapétákkal. A fal vakargatását a spaknival nem szerettem, tapétát ragasztózni igen, glettelni viszont tőle tanultam. Naphosszat vakartam a falat a gigantikus belterű belvárosi polgárlakásokban, míg ő kenyte a csöveket, meg glettelte, javította, amit hátrahagytam. Tőle tanultam meg kétágú létrával sétálni is: ő ezt szegélycsíkfestés közben is képes volt végrehajtani. Vékony ecsettel a kezében semmi perc alatt körbeszaladta nyikorgó, festékfoltos létráján a konyhát, a nappalit, és festette a nyílegyenes vonalat, a plafon alá pontosan tíz centivel, lendületes jobbra-balra mozdulatokkal, hibátlanul. Szerintem az egész hivatásában ezt élvezte a legjobban.

***

Később mégis otthagyta a szakmát, új feleségével a rendszerváltás után előbb kisboltot, aztán cukrászdát, később kocsmát, pizzériát próbáltak nyitni. Nem értett hozzá: mindbe belebukott, mindent elveszített. Egy időben dühében majdnem belelépett a torgyánpártba is, de nem vagyok benne biztos, hogy nem csak engem, már akkor is veszett liberálist akart ugratni. De az biztos: sose panaszkodott. Amikor meghalt az anyja, az én nagyanyám, azt is csak a temetés után mondta el. Kímélni akart, ki tudja, vagy csak a dolgokról nem beszélés akadályozta meg? Olyan mindegy.

***

Nem beszélt magáról, sohase. Ha bajban volt, nem jelentkezett, eltűnt, akár évekre is. Az utolsó időkben is, már alig tartottuk a kapcsolatot: engem elszólított a fiatalság, a vélt tehetség, az egyetem, a tudomány. Öt meg a nyomor. Kerestem, nem keresett. Segíteni rajtam, éhező diákon nem tudott, segítséget elfogadni tőlem, vagy akár bárkitől, nem akart. Majdnem egyedül, egy dülöngélő viskóban halt meg, Kiskunistenragja-Szőlőhegy külsőn, még 2000 előtt, negyvenkilenc évesen. Rákban, deréktől lefelé bénultan, iszonyú fájdalmak közepette.

***

Sohasem hazudott. Inkább nem beszélt, de hazudni, azt sohasem hazudott. Sohasem mondta például, hogy szeret. Pedig mit meg nem tettem volna érte, ha egyszer, egyetlen egyszer is, de kimondja. Nem mondta ki. Meghalt, mielőtt kimondhatta volna. Mielőtt megérte volna az ötvenediket. Mielőtt szembesülni kellett volna azzal, hogy a fia se vitte, nem vihette, és most már nem is viheti többre, mint ő. Ebben az országban, legalábbis.

Ő járt jobban.

3 komment

Címkék: születésnap család orbán őszinteség ötven

Özv. Mansfeld Ottokárné sugárút

2013.05.21. 23:02 Humperdickk

Van a világon egy ilyen nem tudom, de mondjuk, hogy ember, akit teljesen mindegy, hogy minek hívnak, de a történeti hűség kedvéért írjuk le, hogy Sántha Péternének hívnak, nos ez a valakinek tűnő valami előterjesztett a jelek szerint valamit. Különösebb jelentősége nincsen, csak a szokásos napi idegbaj, de azért ne hagyjuk szó nélkül.

stalingrad.bmpEz a Péterné, vagy Sántháné, vagy én már nem tudom követni, milyenné, szóval ez a saját, kevésbé sarkos véleményem szerint is imbecillis, vak komondorok és egyéb gátló tényezők nélkül is ütődöttnek tűnő némber (nem tudom, kedves Ügyészség, én eddig csak kedves, tündibündi némbereket ismertem egész életemben, most miért tetszik azt gondolni, hogy sértegetem ezt a szerencsétlen asszonyt!) gondolta a minap, röggelre kelve, mikor feltalálta magában, hogy beterjeszt egy beterjesztést, vagy felterjeszt egy elterjesztést, mittudomén, egy ilyen egyéni képviselői alpolgármesteri alkotmánymódosítási aljavaslatot tol ki magából nagy szeretettel, bele a világba, minden szégyenérzet nélkül, mely szerint hogy mi lenne, ha ennek következtében maradéktalanul teljesíthető lenne, hogy ne legyen többé Szabó Ervin tér a nyóckerben. Hiszen Magyarország jobban teljesít. Szabóervintéri értelemben, legalábbis.

És ám erről titkosan lehallgatott pédéef is van, hogy majd le lehessen azt is tagadni, mint Szexárdon a trafikmutyit, hogy lett volna. Hogyne, lófaszt volt az közgyűlés, dumáltunk csak, végig csuriban volt az ujjam, balfaszok. De hát különben sincs értelme, mármint lehallgatni az akármit, ha egy rendes, legmagasabb szinten támogatott cáfolatot se lehessen róla megtenni, giroszász-fordultával. Miszerint nem volt, de ha volt is, akkor sem volt, hacsak nem a Bajnai tehet róla, mert akkor hogyne hogy volt, natűrlih.

De hogy szavam ne feledjem: nevezett Péterné, aki tehát mint említettem, a nyóckerben helyettes alkocsismátéi minőségében tölti be a hasznos idióták fontos, lélekölő státuszát megbízhatatlan forrásaim szerint (tetszik azért megfigyelni, mint siklok ki megint még ebben a médiahatóságos interregnumban is a tek. Ügyészség karmai közül!), fontos megkeresést kapott a minap. Felkereste őt tudniillik a Gróf Bánffy Miklós Baráti Kör, akik egyrészt feltehetően mind kiváló barátai az évtizedekkel ezelőtt annak rendje és módja szerint elhunyt, megrohadott és elporladott gróf Bánffy Miklósnak, azaz vagy nagyon büdösek, vagy nagyon öregek ők maguk is, másrészt annyira azért már nem forognak eleget azokban a glaszékesztyű-szagú arisztokrata sírokban körökben, hogy tudják, miszerint a grófot nem kell nagybetűvel írni. Bár nem tudom, ha baráti kör lesz egy ilyen főnemesből, utólag, akkor lehet, hogy helyesírásilag jóvá van hagyva, visszamenőleg. Őfőméltósága Vitéz Orbán Viktor Békemenet. A franc se tudja.

Mindenesetre ez a kedves, bár képességeiben sok ismerősöm szerint korlátozott Baráti Kör (tudom fokozni, drága Ügyész Úr!) jelezte ennek a Péternének a tulajdonképpeni nemrégeni időkben, hogy tudomása szerint erről a telekről indult a Reviczky utca, mely utcában […] találhatók Gróf Bánffy Miklós (sic!) palotái. Állandó lakhelyét […] emléktábla is őrzi. Gondolom, ha úri jókedvében végigszarta volna a teljes Baross utcát, átnevezik miatta az egész kerületet, de még a Kiskörutat is a Fővám térig. Miklósváros, hogyne.

Mert, felteszem, sem Szabó Ervin zsidósága, sem munkásmozgalmi múltja nem játszott szerepet, az meg, hogy ő teremtette meg széles néprétegek számára is elérhető könyvtári hálózatot ebben a szerencsétlen országban, le se van szarva. Tetszett volna nem zsidónak buzinak születni, mondaná erre a fideszbuzi udvaribolond. Hisz magyar emberbe magyar lófaszt. Vagy legalábbis kárpátaljait.

Nos: ami meg engem illet: ezennel szeretném jelezni, hogy ha meghalok, rólam semmilyen utcát ne tessék elnevezni. Akkor se, ha megérdemelném; így meg pláne ne. Nem éri meg a festék se. Mert én mondjuk már azt sem értem, minek emberekről utcát elnevezni: végigmegyek a Rákóczin, aztán ráfordulok a Blahára, milyen egy gusztustalan dolgok ezek már. Főleg így, egymás után, tiszta hüvelygomba az egész. De ha már muszáj elnevezni, miért nem lehet rendes, helyi, szabad időben galambot etető, de egyébként teljesen ártalmatlan, valamint tökismeretlen idős nénikről elnevezni utcákat? Özv. Mansfeld Ottokárné sugárút? Milyen lenne már? Hisz vétett az a szegény Terike akárkinek is?

Addig is nem baj viszont, ha tudjuk: itt nem messze, egy bizonyos Párizsban a mai napig van egy Stalingrad nevű metrómegálló. Mert valamiért fontosnak érzik, hogy ott történetesen nagyon kipicsázták a nácikat. (Igen, a magyar nácikat is.) Sztálin meg ki a faszt érdekel. Meg lehet nézni: ott van a Boulevard de la Villette-en, nem messze a Rue la Fayette-től. Szépen megférnek egymás mellett.

Ezek meg nevezzenek el a Báró (sic!) Ócsay Lakóparkban a Bánffygrófról egy trafikot, oszt jónapot. A többit meg tessék békibe hagyni.

12 komment

Címkék: utcanév nyócker átnevezés kocsis máté sántha péterné Szabó Ervin gróf bánffy miklós

Rászorulnak

2013.05.11. 00:15 Humperdickk

Ennek a magyarországnak a jelenlegi közállapotai semmilyen, halványan is pislákoló reménysugarat sem irányítanak a demokratikus berendezkedésben azért hobbiszinten, valamint megszokásból még reménykedők szemei közé. Mutatok én most egyet.

székrekedés2.jpgNem, természetesen nem arra gondolok, hogy „még mindig jobb, mint ha valami mást irányítanának a szemei közé” – mert hát persze a nagyon gyenge, azaz bájerzsolti magasságokig is süllyedő szóvicceknek nagy barátai vagyunk (mint minden rendes bunkómagyar), de azért mégis van egy határ. Egy „jó tollú” nemzeti-jobboldali kommunista, mit akarok mondani, kolumnista megteheti, hogy szándékosan nem érti a metaforát – de mi, értelmes, gondolkodó, azaz orbáni/bájerzsolti értelemben külföldi érdekeket kiszolgáló idegenszívűek ezzel a szinttel nem érhetjük be. Ez olyan, mintha azon röhögnénk, hogy az autista nem érti a poént, vagy hogy kezdődik a szúnyogholokauszt. Höhö. Hogyne.

Na most attól meg tényleg tekintsünk el, hogy miért is volna a külföldnek az az érdeke, hogy gondolkodjunk, és így ne vegyük meg a szar kóláját, hanem ehelyett inkább főzzük a saját gyümölcsünkből a szörpöt. (Vagy, amit sikerül: lényeg, hogy ártson.) A külföld az orbáni értelmemben vett őrületben tényleg ilyen hülye: megtanítja, hogy miért szar a kóla, majd megpróbálja eladni a szar kóláját. És én tisztában vagyok vele, hogy az ilyen mértékű idegbajt már régen nem kérünk számon a magát konzervatív nemzeti jobboldalnak tekintő pártunk és kormányunk egyetlen tagjától sem: tudjuk már, hogy a hitel nem adósság, a megvédés ellopás, továbbá hogy „a bizalom és a párton belüli együttműködés jegyében” szokták az elvtársak a beszélgetéseiket is rögzíteni újabban. Hiszen hogy a picsába ne a bizalom a jegyében rögzítenék egymás taknyát is a bőrkanapén: a Mérleg, pláne a Szűz jegyében komplikált is volna taknyot rögzíteni a rekamién. Vagy akárhol is: mi ezt nem vitatjuk, hanem de elhisszük, sőt, támogatjuk: hallgasson le minden rendes magyar minden rendes másikmagyart! Diktafont minden teszkópultba, tommarketbe, nem is beszélve a nemzeti dohányárudákról, a legfőbb bizalom jegyében – pláne, hogy súlyos, gyógyíthatatlan munkanélküliséget eredményezne a saját és közvetlen környezetünkben, ha nem ezt tennénk.

Azonban: ott tartottunk, hogy reménysugár. Nos, kissé profán lesz, mert rögtön a klotyón kezdjük, de onnan szép győzni: történt, hogy mondok asszonynak, mi van már, a nagyobbik gyerek órákig ül a fajanszon, mi a baja van, szorulása van őneki?! Megyek be ijedten, lyányombazmeg, szedd össze magad, ne csessz ki, nyomjad kifele önállóan, apád munkanélküli, nincs pénzünk a magánorvosra! (Mert hogy az állami egészségügybe darab ideje nem visszük, hiszen számos hibája ellenére azért mégis csak szeretjük azt a büdös kis kölyköt.) Feleségem viszont a maga szenvtelen (ha nem félnék tőle annyira, azt mondanám: bunkó) módján, szinte foghegyről közölte: más baja van a lánynak. Azaz hogy egyéb intellektuális igényei támadtak, mármint a szaráson kívül: olvas a szentem.

Ez viszont annak fényében, hogy bár hat éves, még nem jár iskolába, ergó nem tanította meg senki sem olvasni, különösen felháborító fejlemény. Mondom is rögtön az asszonynak, miszerint fasza: mégis mit gondolsz, a könyv, na az mennyibe kerül, az alexandriába meg főleg mennyibe kerül, a plázába’ meg mégfőleg mennyibe, hát szarom én azt a pénzt?! Feleségem azonban (ismét a helyzet magaslatán), gyorsan helyre tett: a te újságodat olvassa, amire már tavaly előfizettél. Ki van fizetve, mér’ ne olvassa.

Nos, nem is az: előfizettem, ez tény, hisz rendes, liberális lap az, és mi is egy rendes, becsületes liberális hazaáruló bitangok vagyunk, családilag, generációkra visszamenőleg ráadásul. Igaz, katolikus iskolába írattuk a kölyköt, de csak azért, hogy lássa a kontraxot. Meg hogy mert megnyerte a katolikus suli városi rajzversenyét, és máshol meg nem volt ilyen képzés, csak náluk. Ettől még persze még tisztában vagyunk vele, hogy nem egy új Csontvári a csaj, de a lényeg, hogy ha rajzolni akar, pláne ha szervezetten akar, akkor kikörösztölködik, oszt rajzol, ki nem szarja le. Záksón, ki fogja bírni. Rendes, szép szőke kis katolikus kölök lesz belőle, dacára annak a kurva liberális, cigányképű apjának, anyjának.

Mármint, ha megéri, hogy az legyen. Történt ugyanis, hogy ettől a gyerektől, a nagy sietségben, meg igyekezetben, hogy nehogy má’ az emberekkel fizettessük meg, sikerült elvenni a tartós beteg státuszát. Mert hogy így döntött a Nemzeti Ügyek, meg Álmos, Árpád, Valamint További Fejedelmek és Egyéb Keresztnevek És Idióta Hülyeszavak Kormánya. Mert hogy mivel szerintük az az asztma, ami miatt naponta két, olykor három gyógyszert is kell szednie a csajnak, és amelyek közül az egyik konkréten hiánycikk, így legutóbb öt patikából zavarták el az apját, míg a hatodikban voltak olyan kedvesek, hogy felhívták a hetediket, hogy ne menjek potyára, szóval ennek az okos, kedves, ámbátor súlyosan allergiás és krónikus légúti panaszokkal küzdő kisgyereknek innentől vagy kurva sokat kereső, azaz a gyermekek után járó adókedvezményt maximálisan kihasználni tudó, és még hozzá rendszerkompatibilis, azaz potenciális trafiknyertes apukája lesz, svejci bankszámlával és (főleg) német gyógyszerész kontaktokkal, vagy megfullad, mindközönségesen.

Szerencsére viszont nem azonnal fullad meg: azaz nem azon a drámai módon, hogy belekerülne a szíenbíszíbe, pláne az európainéppárt ingerküszöbébe, és emiatt betiltsa miatta az európa az orbánizmust. Hanem ellenben lassan, feltűnés nélkül, kimérten, udvariasan, feltűnés nélkül fog megfulladni, hogy észre ne vegye az európában a néppárt a fennforgást, de az unicef se rezzenjen belé. És hogy, főleg: ne zavarja a Nemzeti Összefogás Rendszerét se. Mert az rosszat tenne a lázárboldizsár, orbánráhel svejci bankszámláinak, egyéb versenygyőzedelmeinek, mármint ha ő hirtelen megfulladna, neveletlen, undorító módon, amint ahogy éhenhalnak a Szomáliában azok a kis négergyerekek a necsöráldzsiografikban, a harminchetes csatornán. Mert rossz helyre születtek. Rossz csatornába. A hetvenegyesen a tuti gimi megy, mért nem próbálkoztak azzal.

A gyerekem tehát rossz helyre született. Rossz apu alá. És mindegy, hogy ez a gyerek eléggé szereti a mostani aput is: ami engem illet, jelenleg többet érek holtan, mint elevenen. Van ugyanis ez a kurva magánnyugdíj-számla, meg az életbiztosítások, meg a bankszámla, hadd ne soroljam: lényeg, hogy évekre előre megvan a gyógyszernek az ára, ha holnap megbasz a kettőhúsz. Tehát meglehet, hogy el kellene gondolkodnom rajta, megjavítsam-e a kisszobában azt a konnektort, ami már évek óta gyanúsan sistereg: nem értek ugyan hozzá, de a cél érdekét tekintve pont ez a lényeg.

Ami viszont a jó hír: lázárboldizsárnak ilyen problémája nincsen. Az ő apja sem ért semmihez, ám ő pont erre van rászorulva. A semmihez nem értésre. Arra a buta tekintetre, amivel apu a pénzt keresi. Meg arra a rezsicsökkentésre, adócsökkentésre, lézerblokkolóra van rászorulva, amivel apa dolgozik, meg annak a pléjsztésön nyolc árának a csökkentésére van rászorulva, ami azzal a beépített modullal is elfut, ami akkor is véd, ha neadjisten azt mondaná az immáron baráti alkotmánybíróság, hogy szintet lépni nem csak akkor lehet, ha rendes jobboldali az ember Szekszárdon. Mert ha mégis, csak egy törvénybe, egy darab egyéni módosítóba kerül betiltani az egész Szekszárdot, úgy, ahogy van. Ki nem szarja le.

De, hogy a szóviccet befejezzem: kiderült tehát, hogy nem az én gyerekemnek van szorulása. Ő csak olvas. Ami azt jelenti, hogy okosabb lesz. Ez viszont meg azt jelenti, hogy ha felnő, meglehet, hogy lesz joga szavazni is; tehát rászorulnak ezek a lázárfélék a saját szarukra.

És nagyon, nagyon fájni fog nekik, amikor ki kell annak jönni.

4 komment

Címkék: orbán trafik dohány asztma lázár bayer székrekedés boldizsár ráhel

Trafic jam

2013.05.07. 12:07 Humperdickk

(Upsz, most vettem észre, ez beszorult az internetbe. Tut mir Leid! Azért lájkoljátok, hadd örüljek. És hogy legyen hamarosan friss. És az még jó is lesz, nem mint ez.) (És bocs.) (Ja, rohaggyonmeg a fájerfox.)

***

Hát, íme, megleltétek hazátokat: ezzel a mostani trafikmentéssel (komolyan, már várom a selmecigabi-féle teszkókiflimentési kormánybiztosságot) már-már szinte kiérdemeltétek a Don Corleone-díj polgári fokozatát.

dohány.jpgÁm is kiderült, hogy vannak itt még magasságok: hisz ki mondta, hogy ne lehetne törvénnyé nemesíteni, hogy rohaggyon meg az átlátszó. (A ponthu.) Hisz pont ő mért ne rohaggyon meg. A klubrádiót ugyan fel kellett adni, mert nagyon picsogott miatta a hilariklinton. Nem beszélve a további külföldiekről, akiket az egyszerűség kedvéért csak a hazai baloldal által feltüzelt, idegen érdekek képviseletében álló, továbbá multinacionális földönkívülieknek képzel el az a kollektív tudat, aki szerint kovácsákos (bármilyen értelemben) tehetséges, a patakiattila meg egy egyenes kiállású, őszinte rokkergyerek, csak már megkopaszodott kissé. Innen a következő lépés, hogy az a sok cigány, aki pár éve átesett különféle komondorokon, nyilván az is a saját jól felfogott, aljas, politikai érdekeiből lett agyonlőve, az állítólag radikális jobboldali fiatalok által, pár éve. És lesz még agyonverve, románállampolgárilag, belügyminiszteri jóváhagyással, bárki más.

Hisz miért eshetnek el vak komondoraink által azok a kurva liberálisok is. Mennyibe van.

Hát, drága barátaim, itt tartunk: ti nem csak a pálinkát nem bírjátok, de a nyilvánosságot sem. Nem csoda, mindkettő kemény drog: Amerikában is előbb tiltották be a sárgadinnyelikőrt, míg rá nem jöttek, hogy van durvább keménység is. Azóta tilos heroint nyomni a közterületen, és Richard Nixon is megszűnt elnöknek lenni. Merthogy visszaélt a hatalmával – ez egy ilyen egzotikus kifejezés, nem magyarázom, de nagyjából azt jelenti, hogy teljesen jogosulatlanul egyszerre csak egy rokkantparkolóba parkolhatunk. (Már amennyiben nem vagyunk miniszterelnökök házipincsijei, mert akkor kettőbe is.)

Ezzel szemben nálunk jelenleg szabad dohányozni mindenkinek, akinek vannak ukrán csempész ismerősei, de a fideszesnek egyenesen kötelező is lesz, hisz ezzel is csak a hazát védi. Vagyis annak egy szűkebb pátriárkáját: tudniillik anális értelemben szűkebb; egyébként egyre bővül az. Hát várjátok, hátha leesik jövőre egy cipőbolttender. De lesz itt még újabb elsődíj a házipályázaton. Orbán Ráhel lesz az első (nemzeti) táncsicsdíjas, aki előtte legfeljebb szűk körben zsidózott.

De ti ezt mind hagyjátok. És mindezt csak azért, hogy nehogy visszajöjjenek a kommunisták: tudniillik azok a kommunisták, akik nem ti vagytok kommunisták. Akik szintén korruptak, de megvan az a jó szokásuk, hogy komoly indok nélkül nem gyújtanak fel tévészékházakat. Mint a hőseitek. Mert nem teccett megvédeni az emtévészékházat: hokedlivel akár, ha csak az volt otthol. Ehelyett inkább el tetszettünk baszni, meg ücsörögni tetszettünk a bérleményben – ijedten, hogy mikor jön már el az orbánviktor. De most már késő: eljött. El lett ugatva, ezer fórumon, hogy el fog jönni. És hogy hozni fogja magával az análintrudert is – kedvesen bezsírozva, hogy ezzel is feldobja a békemenetek egyhangúságát. Hisz megbaszatva lenni is jobb, ha nem egyedül szopik közben az ember. Nézd már, a hülye Margitot, hogy folyik le oldalt neki.

Gratulálok, drágáim. Ezt a háborút tulajdonképpen már megnyertétek: teljes a siker. Megvan, bent vagytok, sőt, immáron bennetek is bent van. Jó mélyen. Lesz hát pénz a gyerek oxfordi ösztöndíjára, a maszektrafikra, a hobbytelekre Ráckevén, sőt, jut még a rikkancstóni kedvenc nyomorultjainak is luivüjton-táskára. Hajráfradi, hajrávidi, hajráloki. Együtt vagytok hát, mint a másnapos kutyaszar. De úgy viszont vastagon.

Írjuk le azért egy nevet: Hadházy Ákos. Írjuk le, mert megérdemli. Meg mert, hogy hátha. Értitek: hogy hátha.

4 komment

Címkék: orbán pálinka közérdekű trafik rogán dohány komondor balogh józsef orbán ráhel

Zum Lazarus

2013.04.26. 22:07 Humperdickk

Magyarország miniszterelnökének, közelgő születésnapja alkalmából.

Mit nekem már cifra zsoltár
Jámbor példa, bölcs ígéret
Nézzünk egyszer már szemébe
A nagy, átkozott „miért”-nek!
 
Meztelen vállán kereszttel
Miért vonaglik az Igazság,
Mikor pöffedt paripáján
Gőgösen feszít a Gazság?!
 
Ki akarta így? Ez ellen
Isten is hiába lázad?
Vagy titokban a Gonosszal
Trafikál? Hát ez gyalázat!
 
Szánk imígy tátong szüntelen
Mígnem egy maroknyi száraz
Fődet tátott szánkba dugnak –
No de ez csak mégse válasz?!

(Írta: Heinrich Heine, fordította: Karinthy Frigyes. A szerkesztőség továbbá ragaszkodik hozzá, hogy a szövegben elhelyezett linkekre utaló tartalom semmilyen kapcsolatban nem áll nem hogy az idézett művel, de más értelmes valósággal sem, így hát az azzal, illetve az azokkal esetlegesen felmerülő egyezés kizárólag a véletlen, valamint az irodalom, úgy is mint burzsoá csökevény műve. Továbbá a most már tényleg végleg eltaposandó nem csak elmúlt húsz, de húszezer év eredménye is egyben, hogy rohadna meg mind úgy, ahogy van – a Szerk.)

4 komment

A cigányképűek forradalmáról

2013.04.24. 14:24 Humperdickk

Az úgy volt, hogy néhány éve feleségem kedves ajándékkal lepett meg: egy egész évre szóló újság-előfizetéssel. Volt is öröm!

Maga az újság persze nem egy nagy durranás: politikai-kulturális hetilap. Most nem akarom megnevezni, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe hozni a kiadót, hogy én is őket olvasom, a lényeg, hogy egy minálunk legendásan nem termő déligyümölcs van a nevében, és zömében zsidók, buzik meg egyéb liberálisok olvassák. Meg én. Ja, meg az asszony.

Darabig rendben is ment minden: hetente csütörtökön hozta a lapot a postás, talán ha egy, vagy két esetre emlékszem, hogy egy, vagy két napot késett, akkor is csak az éppen akkor aktuális katasztrófavédelmi sikertörténet, azaz kétméteres, eltakarítatlan hókupacok milyensége okán. Másnapra eltakarítottuk, mármint mi, a lakosság, és jöhetett a postás. Mindenki más meg menjen a picsába, natürlich, elvagyunk nélkülük.

Mert hogy ugye mi attól természetesen még nem szűntünk meg nyomorult, világtól kiszekált félárvagyerekeknek lenni, hogy újságot járatunk, és az újság előfizetésével négyszobás ingatlan sem járt a történelmi belvárosban (buszmegálló a sarkon, kapucsöngőt sokáig tessék nyomni, özv. Heéderváryné). Mert az igaz, hogy lakást nem is ígérték a hirdetésben, de azért titkon reménykedtünk; de ha nem, nem. Mi tehát továbbra is ott élünk, ahol hagynak, meg ahol nem vagyunk szem előtt, a zártkertben, a helyi szőlőhegy egy világtól elzárt kis putrijában, amire az a legjellemzőbb, mármint a világtól elzártságra, hogy még a betörők is kétszer meggondolják, feljöjjenek-e lopni.

A postás persze jár. És nem lopni, hanem mert neki meg az a dolga. És hozta is rendesen évekig a bankszámla-értesítők, villanyszámlák (több közmű nincs, a rezsicsökkentéses láz ellenére) és egészalakos miniszterelnöki arcképekkel súlyosbított szociális és egyéb konzultációs kérdőívek mellett az újságot is. Direkt erre kapott egy Nivát, szépet, zöldet, abba belefér. Így hát minden rendben is ment, egész idén januárig. Akkor ugyanis azon vettük észre magunkat, hogy megyünk a ládához, és bár nyitjuk, még sincs benne az újság. És nem annak ellenére nem volt benne, hogy csütörtök volt, mert az nem lehetett az oka, mivel hogy másnap sem volt benne. És nem került bele szentszombatra se. (Most a vasárnapot hagyjuk, akkor még a posta is megpihen.)

És ez így ment, hetekig. Mindegy, megvettem a kioszkba, meg hívom a terjesztést a kiadónál, kezüket széttárják, látom a kagylón keresztül is. Annyit tehetnek, megküldik postán. Hozza a postás, kérdem, mi történt, mondja, hogy kiszervezték a terjesztést, és hát, így sikerült. Azaz hogy úgy sikerült, hogy aki elnyerte a feladatot, hogy idén már ő terjessze a magyarbanán mellett az összes többi déligyümölcsről elnevezett magyar és nem magyar sajtóterméket, nem végzi el a feladatot, azaz nem terjeszti a sajtóterméket. Igaz, azt viszont olcsóbban teszi. (Illetve hogy nem teszi, de olcsóbban nem teszi. Zavarodok meg mindjárt.)

Telnek, múlnak a napok. Egyik nap aztán, mikor épp héderezek itthon, jól megérdemelt munkanélküliségemet kipihenve, kutyák ugatnak. Rohanok fel a szőlőből, látom, valaki matat a postaládánál: valami szakadt, cigányképű kis nyomorult volt, és dobált befele holmi újságokat, de vagy ötöt egyszerre. Ám hiába futok, mire odaértem, már pattant is a kismotorra, és mint a szél, elsuhant: de nem ám mintha sietne, hanem mintha menekülne. De hát hiába menekült: következő szombaton feleségem azért elkapta, és már vonta is volna kérdőre, ám emberünk, legjobb védekezés a tahóság alapon, azon üzleti modell felvázolással nyitott agresszíven, hogy nem-e lehetne-e, hogy ezt az újságot, hogy valahova máshova kérni. Ekkor azonban szeme sarkából megpillantotta, hogy közeledem, és választ sem várva repült a babettával.

Nos, a következőket kívánom megjegyezni.

Annak valószínűsége, hogy a közeljövőben egyes lapterjesztő cégek munkáját megsegítendő beköltözünk a civilizációba, csekély. Az, hogy egy lapterjesztő cég nem tudja, hogy a történelmi belvároson kívül is élnek embernek tűnő nyomorultak, akiknek szintén lehetnek olyan bolondériáik, hogy például újságot járatnak, minket nem érdekel. És bár természetesen tudjuk, hogy számtalan cigányképű kis nyomorult végzi értelmetlennél értelmetlenebb munkáját pusztán csak azért, hogy ő se haljon éhen, és a cégvezetőknek is jusson új hondaakkordra, minket az nem vigasztal, hogy sajnáljuk a kis cigányképű nyomorultakat. Minket az vigasztalna, ha a cégvezető köcsögbunkó beülne abba a kurva hondaakkordba, és piros szalaggal átkötve tenné le a magyargrépfrútomat a küszöbre, az elé alaposan letérdelve, rövid hálaimáját elmormolva, miszerint a sok hülye miatt, aki újságot rendel, neki jut hondaakkordra. Mert ha nem, volnának alternatív ötleteim is, de azt megsínylené, minimum a hondaakkord.

Mert, ugye egy ilyen cégvezetőnek nem kell magyarázni, pár szaros ezresért mi mindenre kaphatóak ezek a cigányképű kis nyomorultak manapság. És dühösek, nagyon dühösek is.

 

8 komment

Címkék: szolgáltatás forradalom dühöngés nyomorult

A miniszterelnök, amikor az Európába ment

2013.04.18. 13:24 Humperdickk

Azt persze, hogy tudta, merrefele van: majd pont ezt ne tudta volna, amikor még azt is tudta, amiről nem is tudta, hogy tudja. Ráadásul hat évvel előre tudta. Mint minden rendes jézuskrisztus.

Na de mindegy, ha menni kell, menni kell. Lényeg, fasírtos szendvics jól be legyen készítve, folpakkba belegöngyölve, nehogy ragadjon. Illendően, retekkel, újhagymával, a fokhagymát meg eleve belereszelve, nem csókolózni megyünk. Uborkát asszony ne feledje: alaposan kovászolva szeretem, és mint a gránit, hogy ropogjon, ha roppantjuk, azt a kutya úristenit annak a minek is, mondjad már Pötikém, uborkának, na az lesz az. Mire gondoltál, ne röhögjél, nem zártkörű a huszadik pártévfordulón vagy. Ott elmennek ezek a poénok, de itt még a tranzitnak is füle van.

Sic transit. Mit akarok mondani: rántott hús kell még, meg tepertős pogácsa. És mindent akkurát módon, delmásdobozba gyömöszölve, szaga bontáskor meglegyen. Aztán már, mikor esszük, mindegy neki úgyis. Mellé tavalyi kisüsti, kólásüvegben, ott van, nézzed meg fijam, hogy jól le legyen zárva, ne nikkelszdornál derüljön ki, hogy fogyóban az „ájsztí”. Teccikérteni, magyar ájsztí, hehe. Mert a miniszterelnök fodbalokosan baszik be. Már Bicske előtt.

És mentek. Miniszterelnök félúton maga mellé vette kedvenc pintérét, fotózzon. Onnan utána azzal mentek: kedvenc pintére volt a kisbuszban a csapos, a dobermann, az untermann meg a kameramann. Most hát ennek is egy szeme volt csak, mint a másik idiótájának, aki meg a gazdaságis volt. Úgy is hítta, egyszem pintérem, tiedé bazmeg a belügy, a külügy meg a halügy, vagy amit akartok. Meg ami még összenő a belső ellenséggel, beleértve az egyeztetetés nélkül, balliberális bérlibsajtó által felheccelt hóviharokat is. Az is milyen volt, amikor kimentünk a tajgára, köcsög erdélyi stopposokra lőni. Ültünk a lesen, azok meg skubiztak agyuk nélkül, ahogy meg volt beszélve, úgy-e, jó pintérem. Na jól van, most már ne vigyorogjál annyit. Megfájdul tőletek a fejem.

Hegyes halom, „hegye shalom”, hehe. Hülye ez a zsótibazmeg, sose gyün mán ki ebből a zsidózásbul. Mindegy, taposni bele, el ne késsen, estére strasszburgban a helye, hogy reggelre kelve vághasson neki annak londonországnak, hogy időbe odaérjen, ha nem is várják is. El kell kaparni a vénpicsát, nélkülem egy rendes temetést sem tud leabszolválni ez az ajrópa. Putyin, országos haver, ha ezt látná.

Na, a következő lehajtó már Frankfurt, kérdez engem itt valami kedves német idióta, valami algemejne, mert hogy aggódik, mi legyen, hogy elkészül-e a diktatúra szeptemberre, vagy kötbér lesz a simicskára, hogy rohadna meg. Mármint nem a Lajos, hogyne. De most mit mondjak ennek is, mittom, demokrácia, elkötelezettség, sohanemlátott-felhatalmazás, a hosszú szavakat ezek kurvára szeretik amúgy is. Kőbányai, Sándorom, maradt-e még, mert ezektől a bajor söröktől csak fosok, mint a másnapos gyík.

De felbaszott ez a hülye náci is. Elkötelezettség, hogyne, elég lenne ide a kötél is, de mindnek. Komolyan mondom. Szórakoznak itt, de ki lesz baszva a hóra az összes köcsög német gyerektévés, csak legyen már hozzánk csatolva a mariahilferstrassze. Beletesznek engem, ENGEM a purdéhíradóba. Meg jönnek a demokráciával, mert fáj nekik az egykulcsos, hatputtonyos, tokajon érlelt, faszamagyar unortodoxia, de várjál csak, majd ha hazaérünk, sanyibazmeg, emlékeztess, megint minek nevezzem ki a Gyurkát, hátha azt már nem bassza el teljesen. Még hogy nincs szolidaritás, meg integráció, ezt a selejtes génhulladékot is hogy beleintegrálta a nemzetiösszefogásba. Csak úgy nyekkent a dzsídípí. Még szerencse, hogy a néppártban még így szeretnek. Bishundertundcvancig, rohadjon meg az összes német. Meg portugál.

Ekkora kitérőt tenni, mehettünk volna simán strasszburgnak, mint a navra, mi? Navra ágyúi, höhö. Köcsög nácik, lerombolták nekünk a hidakat, most meg fáj nekik az a kis uniós támogatás. Fizessenek meg trianonért! Ja az egy másik világháború, keverem folyton. Na jól van, ne röhögjél, gyulám, vagy hogy a picsába hívnak, ja hogy bandi, neked is milyen egy hülye neved van, hamburger bandi, ja, hogy girosz, hogyne, jó hogy nem falafel. Falafel Jenő, annyi eszed van. Mindegy, hunyok egyet, Karlsruhénál majd keltsetek fel, bele ne aludjak a Franciaországba. Ledőlök addig egy kicsit erre a kerek izére, itt előttem, hasogat a fejem nagyon.

Nézd már, megyünk lefele az útról, meg hogy jönnek azok a fák is, ez már biztos az Ardennek, a halál ötven órája, mekkora film volt az is, baszki. Kipicsázták a sok köcsög nácit, alaposan.

Azt a mindenit, hogy jön be ez az erdő a kocsiba, a kutyaúristenit, a makbet beájulna. Makk betli. Kormányt azért tartsa valaki, hogy legalább úgy tűnjön, még haladunk. Köszelőre.

16 komment

Címkék: orbán európa navracsics pintér redding barroso giró-szász

Az egyéni nyugdíjszámla margójára

2013.04.08. 20:54 Humperdickk

Avagy: hogyan kerestem tavaly ötezer forinttal ötszázezret?

„Jövő év tavaszával létrejöhet az egyéni számla – az erről szóló módosító javaslatot kedden tárgyalta meg és fogadta el a parlament gazdasági és informatikai bizottsága, mondta Rogán Antal. [...] Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott, a törvénymódosítás előterjesztője annyit tett hozzá: régi ígéretet váltanak be.” (hvg.hu, 2011. február 15.)

„Nem lesz egyéni nyugdíjszámla, mert már van – ezt mondta az ATV Híradónak a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár. A szakminisztérium szerint a mostani rendszer jó, azon nem akarnak változtatni.” (atv.hu, 2012. augusztus 1.)

„Egyelőre még nem dőlt el, hogyan indulnak az egyéni nyugdíjszámlák, ugyanakkor a nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amik nem teszik indokolttá a korábbi magánnyugdíj-pénztári megtakarítások jóváírását.” (Varga Mihály, index.hu, 2013. április 7.)

„Nem marad el a nyugdíjreform, de még Rogán Antal sem tudja, pontosan hogy néz majd ki az új rendszer, amelynek bevezetése állítólag a hétfői törvénymódosítással kezdődik. A Fidesz frakcióvezetője szerint lehet, hogy ebben a ciklusban nem végeznek a munkával, de mindenképpen lesz egyéni számla, amin a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat is jóváírják.” (hvg.hu, 2013. április 8.)

„Elindulnak az egyéni nyugdíjszámlák.” (hirado.hu, 2013. április 8.)

***

Kaptam minap egy levelet. Ebben arról értesített engem a magánnyugdíjpénztáram, hogy több mint 18 százalék hasznot hozott nekem 2012-ben. Ez egyébként lényegében nulla forintomba került: kértek ugyan egyszer egy jelképes, ötezer forintra rúgó támogatást, de az nem volt kötelező, úgyhogy, csak ha tudok, meg hogy léccilécci. (Adtam, persze.)

Nos, a korábban felhalmozódott két és fél milliós alapnál ez a több mint 18 százalék egész szép pénz. Félmillió, szinte. Főleg, hogy egy részét, vagy akár az egészet is elkölthették volna fodbalbérletekre, méregdrága, díszkötéses gumigránitra, lopott könysorozatokra vagy levitézlett, egyslágeres, németbe szakadt popsztárocskák koncertjének álcázott pártrendezvények belépőire. Nem tették. Ők nem tették.

Gabika tehát bekaphatja. De nekem voltaképpen már mindegy: tőlem akár a teljes nyugdíjvédelmi kormánybiztosság is bekaphatja. Sőt, ezeknek az embereknek az egész kormánya bekaphatja. De még maga a Kárpát-medence géniusza, a politikai megyehárom sztárja, a behavazott emegyes autópálya kisbuszos hőse is bekaphatja. Mármint annak, aki még odatartja neki.

És tudom, persze, hogy még mindig elvehetik. Hisz bármit elvehetnek, hisz bármit el is fognak venni. Hisz a padlásokat is lesöpörték ezeknek a szüleik, a nagyszüleik. Ezek a dolgok ugyanis öröklődnek. Nem, nem genetikailag, dehogy: kulturálisan. Szaremberileg öröklődnek.

Mindegy is: a mocskot őróluk se mosta le senki, azóta se. Ezekről se fogja.

131 komment

Címkék: orbán rogán varga magánnyugdíjpénztár selmeczi egyéni számla mandoki

Ne engedjétek hozzánk

2013.04.05. 22:30 Humperdickk

Kicsit talán kemény lesz, de gondoljuk végig egy percre: miben különbözik a magát nemzeti kereszténynek nevező, vagy a jobb híján, továbbá gyávaságból baloldalinak tévedő magyar ember a kolerától?

A kolera egy baktérium által okozott betegség, és elsősorban széklettel, hányadékkal, de gyakran a nyers élelmiszer elfogyasztásával terjed. És bár én nem tudom, hogy a girószászi szar, a kocsismátéi okádék, hovatovább a feldolgozatlan szellemi táplálék milyen paralel vonásokat képes szignifikáns módon felmutatni egy átlagos lepratelep közegészségügyi értelemben kihívásokkal küzdő rögvalóságában, de abban biztos vagyok, hogy bizonyos, magukat keresztény jobboldalinak tévedő körmendizsuzsa-jellegű idiótáknak ez tetszik. És bármennyire is azt hiszik ezek, de pont a keresztényi gondolathoz nincs sok közük – a nemzetihez meg ne is legyen, ha kérhetem.

A bolhanyakörves bácsi versus szanyikapitány

A helyzet a következő: mi valamennyien, mármint mi valamennyi egészséges, koleramentes ember tudjuk, hogy a jobboldal nem azt jelenti, hogy lecsökkentjük a rezsit, hogy ne legyen annyira kurvadrága a keringetőszivattyú a kerti medencében. Nem, mi jobboldaliak tisztában vagyunk vele, hogy a rezsi, adóteher, egyéb számla nem tétel, a belvárosi szalont ennek említésével tehát nem mocskoljuk be. Mi több, egyenesen köpünk arra a prolira, aki a villanyszámla elviselhetetlen nyűgével zaklat minket a szoáré előtt, a szupléra várva. Ennek megfelelően viszont megteszünk mindent annak érdekében, hogy mindenki (tehát akár a proli is) megtalálja a számítását: vállalkozásbarát környezetet, alacsony adókat és járulékokat (a továbbiakban: farkastörvényeket) teremtünk, továbbá katolikus nőegyleteket létesítünk, ahol Crescendence bárónő is kiélheti titkos baloldali elhajlásait az ennek kedvező jótékonysági bálokon. Legfeljebb legyónja a bolhanyakörves bácsinál, vasárnap.

A rend kedvéért mondjuk el, hogy mi a baloldali ehhez képest: nos, a baloldali úgy tesz, mint aki mélyen megveti ezeket a mocsok előjogokat, továbbá aggódik olyan dolgok miatt, amelyekre semmi ráhatása sincs – így nem csoda, ha nem érti, miért nem oldja meg a marxizmus lukácsi felfogásának filozófiai alapvetése a cigánygettók társadalmi problémáit. A többi viszont ugyanaz: kicsit talán még kevésbé van tekintettel az olyan, mélyen tagozódott társadalmi tradíciók lényegi fontosságára, mint amilyen a rendszeres adófizetés jótékony hatása az államháztartásra, cserébe viszont nem csak lovaglópózban tudja elképzelni az érintkezést a cselédséggel. Azaz: pénzt akar, akárhonnan. Ha mindjárt az ingünkért is.

Mocsok világ ez, Jasper

A maradék az a nyomorult, máról holnapra élő szar, akik mi vagyunk. Ezek a szerencsétlenek tulajdonképpen rendszerhibaként rondítanak bele a fenti, minden szempontból tökéletesnek elgondolt világokba: és itt jelentkeznek a komolyabb problémák. A baloldal hazudik, tudjuk, de a jobboldali embertársa sem különb: bár már nem emlékszik rá olyan nagyon, de éppen erre találta ki a jézuskrisztust, akit hetente spiritiszta szeánszokon imádni óhajt. És itt zökken először a jól kitalált katekizmus szekere: bezavar neki ugyanis az a sok nyomorult koldusgeci, akin ugyan a Szent Szakácskönyv szerint az utolsó garasig segíteni szolgálni köteles volna a saját külön bejáratú velnesz-örökbérlete (ún.: mennyországa) érdekében, ám lófaszt sem akar. Mi több, zavarja őt a szegénység valósága a gazdagság hazugságának élvezete közben.

A humanizmus érdeklődés hiányában elmarad

És a pont ezen a problémán felülemelkedni nem képes, viszont továbbra is kétharmadképes magyar szaremberállomány dob ki olyat a pörgetés után, hogy ne kéregessen a rohadtkoldus a templom ötven kilométeres körzetében, meg legyen az alkotmányban tiltva, hogy valaki ne létezhessen, ha nincs lakása, továbbá hogy legyen már olcsóbb a rezsi mindenkinek, de főleg annak, akinek amúgy is lenne rá pénze. Hisz érdekes: a tűzifa ára szemernyit sem csökkent. Mint ahogy az erdőről lopott hulladékfa után járó letöltendő is inkább csak, hogy nőtt – a keresztényi megbocsátás nagyobb dicsőségére.

Ez van tehát. Ezek a magukat konzervatívnak, baloldalinak, egyéb pókemberrajongónak tartó, vagy más vicces szuperhősökhöz imádkozó barátaink továbbra is egyetértenek abban, hogy nekik, és csak nekik kinyílt egy olyan nyílás a forgóajtón, ahol ők előbb jöhetnének ki, mint ahogy a bent kieresztett fingjuk bent maradt. Mi meg szagoljuk, jobb híján. Azaz: ülünk a fingszagban, és leskődünk kifele. A német gyerekek meg röhögnek odakint ezen a sok hülyén.

Igen, rajtunk. Ahogy bohóckodunk a hülye akváriumunkban.

4 komment

Címkék: pécs baloldal katolikus képmutató kocsismáté szanyikapitány girószász plébániatemplom

Még egyszer a demokráciacsökkentésről

2013.03.27. 08:18 Humperdickk

Vagyishogy a rezsicsökkentésről. Keverem ezeket folyton.

rechte.bmpFussunk neki tehát még egyszer. De viszont most komolyan.

Alig egy napja szinte se, hogy megint írtam egy érthetetlen, utalásokkal és kurvaanyázásokkal, többszörös alárendelésekkel és tizennyolcezer méter mélyre beágyazott anaforákkal jócskán teletűzdelt posztot arról a sok kedves, ámbátor meglehetősen buta emberről, aki élete értelmét a villanyszámla végén szereplő természetes szám minél csekélyebb voltában találta meg. Ennél is egyszerűbben szólva: aki annak örül, ha olcsó a villany.

Namármost. Természetesen tudom, hogy nem a villany az olcsó, hanem a villamos áram mint energiaforrás kilowattórában kifejezett munkavégzésének egységnyi, a fogyasztóra terhelt ellenértéke az, ami jelen esetben költségmegtakarításként jelentkezik az egyszeri fideszvégfogyasztó számláján. Ez azonban bonyolult, és mi nem vagyunk okos német kisgyerekek, hogy az olyan bonyolult dolgokat, mint hogy die Journalisten können in Ungarn nicht immer frei berrichten, vagy hogy das machen sie damit daß die Gericht nicht mehr so gut mitreden und mitentscheiden kann, és főleg németül, megértsünk. Ezért azt mondjuk, hogy egyrészt ezek a németek hazudnak a saját gyerekeiknek (és mivel németül teszik, úgyse értjük, azaz le van a gond), valamint van az áramnak ára. Továbbá ha mégis kiderülne, hogy nincs, legfeljebb beleírjuk az alaptörvénybe, hogy van – záksón, bírja az a gránit, kemény egy anyag az. A lényeg, hogy ha már diktatúra, legyen diktatúra, csak olcsón menjen a nagyszobában a konvektor.

Szavam ne feledjem: a fenti gondolatmenet megint kellően bonyolultnak sikerült ahhoz, hogy két szóval, miszerint ne az emberektől, valamint rezsicsökkentés, ki lehessen fejezni. Ezt már nemhogy egy átlagos fidesz-szavazó, de megítélésem szerint egy átlagos kormányszóvivő is csak képregény-formában tudná megérteni. Kódolunk tehát ismét. Lerajzoljuk annak a sok hülye magyar felnőttnek.

Tehát: van nekem itthol egy akváriumom. (Illetve a gyereknek van egy akváriuma, hisz ő kapta az apjától karácsonyra, mégis én gondozom, mármint az apja, mindegy. Tulajdonképpen tehát én kaptam, csak ráfogtam a nyuszira.) Namost: ebben az akváriumban, mint rendesen, apró, izgő-mozgó díszhalak vannak. Ezek a díszhalak időnként elúsznak a bödön, vagyis az akvárium, vagyis az általuk ismert világ egyik végére, ahol is tudomásul veszik, hogy nem lehet tovább menni, tehát megfordulnak. Pedig nincs is kitáblázva, maguktól tudják, hogy nem lehet továbbmenni (tudniillik nem teljesen hülyék, van nekik némi központi idegrendszerük is, de erről majd később). Ezt követően ez a folyamat megismétlődik a bödön másik végén, természetesen, továbbá valamint időnként a díszhalak esznek is, meg szarnak és csipkedik is egymást, ami utóbbi náluk részben a szexuális, részben az egyéb agresszív jellegű kapcsolattartás eszköze. Fészbukot, telefont nem használnak, híradót se néznek. Fókuszt pláne nem. Egyetlen szórakozásuk a világuk falán időnként felsejlő, vigyorgó szörnyeteg, aki a kisebbik gyerekem, és csak a rádiót megy bekapcsolni.

Azok a halak is biztos jól elvannak. Víz van, gáz (légbuborékok formájában) van, elektromos áramra meg nem tartanak igényt valamilyen oknál fogva. Így is boldogok, gondolom. Igaz, nagyjából bébiborsónyi agyuk van, meg éppen, hogy kialakult központi idegrendszerük – amolyan béta verzió, csontjaik például nincsenek is. Gerincük is csak módjával. Elvannak, nem zavarja őket – a mondott, két és fél éves, egyebekben rádiófüggő szörnyeteget nem számítva –  az égvilágon, mit akarok moindani, a vízvilágon semmi.

Az ember azonban másmilyen gerinces. Okosabb. Hogy ne mondjam: köcsögebb. Ezt a fajta gerincest tehát nagyjából Platón óta zavarja, idegeli konkréten, hogy be van zárva az égbolt alá. Megpróbálja tehát, így vagy úgy, de megérteni, mi van az égbolton túl. Hogy mi van az anyagba belezárva. Hogy van-e a világnak vége valahol. És egyáltalán, miért van az, hogy csak egyfajta tej van a közértben.

Nos, a jelek szerint nem minden fajtárs ilyen igényes. Sokan, fájdalom, megrekednek a guppik, plattik, neonhalak szintjén, és isszák azt az egyetlen féle tejet, amely számukra inni adatott. Nincs nekik túl sok eszük, reménytelennek tűnnek. Ülnek a fotelban, nézik a fókuszpluszt.

És persze meglehet, hogy ezekkel is meg kellene találni a megfelelő hangnemet, ahogy a kedves blogtárs írja – főleg, hogy az előtt kellene megtalálni, mielőtt valaki más találja meg. Mielőtt kiderül, hogy pont zsidókkal és cigányokkal lehetne legmegfelelőbben felfűteni azokat a hőerőműveket. Mert félő, hogy ezek a kedves aranyhalak még azt is tudomásul vennék, ha a Kolompár Pista bácsi lassan elszenesedő teste fűtené a radiátort – már amennyiben bemondja a rádió, hogy ettől megint olcsóbb lett a központi fűtés az ingatlanban.

És elismerem, hogy kissé plasztikus a hasonlat, de egyrészt volt már rá precedens, hogy hagytak egy országban elégni zsidókat, kommunistákat, egyéb cigányokat, másrészt nagyjából ez történik, csak krematóriumok helyett egyelőre még zsákfalukban rekedt cigánygettók, meg alkotmányellenes hajléktalanok vannak. És bár fűteni ugyan emberekkel eddig még csak elvétve volt fűtve, a technológia, mondhatni, adott. A jelenség tehát létezik, ennél fogva megvizsgálható, ezért tehát tudományos igénnyel megvizsgálandó is: hisz nem vagyunk bugyuta aranyhalak, hogy beletörődjünk nem csak a saját kínunkba, de mások szenvedésébe, mások halálába is. Mert az igazán fontos, ami a másoké. A magunkéval majd elszámol az utókor, meg a szűkebb család.

De ha nem, az se baj. A lényeg, hogy adjuk meg az esélyét a mindenkinek járó tisztességes eljárásnak. Ennél többet halandó ember úgysem tehet.

Ez csak fontosabb, mint az a kurva villanyszámla, nem?

8 komment

Címkék: fidesz demokrácia jogok rajzfilm alaptörvény rezsicsökkentés

Levél a kétmilliónak

2013.03.25. 22:05 Humperdickk

Tudniillik annak a kétmilliónak, akinek jó ez így, ahogy van – feltéve, hogy továbbra is hatóságilag fog csökkenni az áram ára.

kétharmadsakk_1.PNGÉs minél egyszerűbben írom, hogy megértsék. Olyan ez, mint az olcsó áram. Eccerű, mint a fakereszt.

Boci, boci, tarka

Mert hogy az áram, meg hogy annak az ára, az egy ilyen: leviszik alaposan, ahol is ő, mármint az áram ára, kissé körbenéz, és odalent aztán örvend, hogy lent van, tehát továbbá is ott marad. Ha mégse, Őmaga az igazságos orbánviktor intézkedik, képviselői útján. Első orbánviktor ugyanis hatalmát leginkább alaplaphibás idiótái útján gyakorolja.

Namost az áram árát mi, értelmesek tudjuk, hogy tekintve, hogy nincs minden háztartásban, nemhogy atomreaktor, de szélerőmű sem, nem mi határozzuk meg. És persze elvileg elképzelhető, hogy minden cigányputrit felszerelünk vele, valamint a világ minden szele, orkánja, tornádója és (főleg) nemeréje tisztelettel fel lesz kérve, hogy stratégiai együttműködés keretében és az Egységesített Nemzeti Katasztrófa- és Fogzománcvédelmi Főhivatal előírásai szerint forgassák, ringassák, mi több, édesgessék azt a sok szélkereket, nem kizárt, hogy az elkövetkező években a Közgép mégis csak képtelen lesz legyártani azt a sokmillió irdatlan nagy instrumentumot a Láp utca teljes hosszában. Nem beszélve a szélről.

Se füle, se farka

Mert hát persze képesek vagyunk mi elegendő szelet legyártani határidőre, legalábbis az MTI-n egész biztosan nem fog múlni, hogy elmondja, hogy le képesek vagyunk. Bemondja majd a híradó, hogy legyártottuk, így nyugodtan aludhat a tisztelt lakosság. Továbbá mocskos kommunisták, meg elmúlt négy, öt, tizenkettő, harminckettő évet megelőző nyolc év, minthogy amiatt van minden. Fog ez menni, emiatt nem aggódunk. Belenéz majd a jóságos pintérsándor az esemesbe, majd közli, hogy segítünk, senki se hagyja el otthonát, és ha elfogy a kazánból a meleg, menjen át mindenki a szomszédba, és egyen ott sok babot. Tudniillik a szélutánpótlás miatt.

Oda megyünk lakni

És ebben, a nagyon olcsó, hovatovább jelképes árú kurvahidegben ücsörög majd dideregve az ország nemzeti, úgynevezett maradék része. Nyilván hideg lesz, de tudomásul veszi, hogy fázik, mivel a multinacionális külföldiek (zsidók) kikergetése óta ez a hideg és ez a fázás a már csakis egyedül a mienk, és tőlünk el senki nem veheti. És ez boldogsággal tölti majd el. Főleg, hogy a szentkoronáig visszamenőleg le lesz fektetve az alaptörvény tizennyolc-ezredik módosításában, hogy le van plombálva a nemzeti lófasz, rá ne járjon a szomszéd tehene. És, hogy ne fázzon a nemzetmagyar, időnként tüntetni megy: békésen menetelni, zászlók és molinók erdejében, éljen a dunakeszi vegyi kombinát, hajrá tiszasziget, együtt szigligetért polgári kör, valamint éljen a negyedik ötéves államkötvény-eladási terv. Előre a kamatfelárért, barátunk és stratégiai partnerünk Szaúd-Arábia. A menet végén lesz majd sörvirsli helyett kolbászpálinka, valamint eladásra lesz felkínálva José Manuel Barroso katalán származású politikus kasztíliai másodunokakeresztapja által leölt bika bőrébe digitálisan belekarcolt Alaptörvény, személyesen, a tizenhuszon-száztizennegyvenedik kiadás, Ifj. vitéz Kerényi Jenő Adonisz által személyesen nagyon, nagyon szeretve. És megveszi majd a nemzetmagyar a születendő másodunoka-keresztfiának, bérmálkozásra. Merthogy a saját fiai már régen Londonban mosogatják a más szarát.

Boci, boci, megfázott, adtunk neki szoctámot

Nos, kedves nemzetmagyar barátaim: ennél többet ez a rendszer sem tud nyújtani, mint hogy könnyebb lesz disszidálni belőle. Ugyanúgy államilag lesz támogatva minden, ami vagy foci, vagy szegről-végről kapcsolatos a focival. Ezért cserébe, mármint azért cserébe, hogy időnként elverjenek minket kettőkettőre a zsidók a magyarrománon, sokkal gyorsabban lehet majd színhibás szuzukiszvithez jutni, mint régen az álomskodához. Meg lehet majd választani, hogy CBA vagy Reál, tévéegy vagy echotévé, fidesz vagy jobbik. Esetleg kádéenpé.

És igen, közgép vagy strabag. Mert az is egy milyen egy boldog, fészakalja melegérzés, amikor a simicska hugyozza reánk a feketegyörgyöt. És én elhiszem, hogy a közgéprudi finomabb (esetleg még hosszabb és keményebb is), de a túrórudifronton is mindig öröm a változatosság. Ha már szopni kell, legalább a faszt hadd válassza ki hozzá az ember: adjuk meg az esélyét annak, hogy a piacon én olcsóbban veszek trabanthikomatot, mint ha holmi tehetségtelen talpnyaló parraglászló mondja meg, hogy neki mennyit érne meg, ha megvenném tőle az ő szarát. Főleg, hogy olyan nem lesz majd, hogy nem veszem meg. Hogy nem veszitek meg.

Nem akarta fölvenni

Aki számítani fog, sőt, továbbmegyek, aki számolni is képes lesz, már régen nem itthon csalja az adót addigra, úgyse. Marad, mi volt, a puszta lég, a kitöltésre, kibekkelésre alkalmas szigetelőanyag, a téglák közé a habarcs. Az a sok kedves, ámbátor tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb girószász, meg fodorgé, a kuminszerint a popsivágat. Maradnak azok, akiknek megfelelően tájolt nyelvük van a megfelelően vágott vájatokhoz; és ellesznek, ellesztek ti így, együtt. Hiszen ferencjóska, hortimátyás, rákosijános óta boldogok vagytok a soroksári hobbitelekkel, a kombivartvurggal, a rátonyiróberttel megbolondított szilveszteri tévéesztráddal.

Majd megveszitek minden héten az e hetit. Hisz kell a kaland: a demokrácia izgalmai már nem tinektek valók.

65 komment

Címkék: orbán fidesz diktatúra kétmillió kerényi alaptörvény rezsicsökkentés girószász

A kormányszóvivői beszédkényszer hátrányairól

2013.03.17. 21:32 Humperdickk

A kormányszóvivő is bajba jutott a rendkívüli időjárási helyzetben: 15 órát autózott, míg elérte úti célját. Giró-Szász András az InfoRádiónak azt mondta: a közmédia folyamatosan tájékoztatott a kormány kifejezett kéréséről: csak halaszthatatlan ügy miatt induljanak útnak az emberek, akkor is készüljenek fel a rendkívüli helyzetre.

Fent nevezett, nem csak erőn, de mindenfajta egyéb fizikai és metafizikai paraméteren (beleértve a logikát is; lásd később) alul teljesítő, hogy is mondjam, nótafa egyébként az InfoRádió beszámolója szerint csütörtök késő délután indult útnak kocsival, és péntek reggel érkezett meg.

Most attól az emberségesség erkölcsi parancsának érdekében tekintsünk el, mi minden lenne kicsikét sokkal jobb ebben az országban, ha nem hogy péntek reggelre, de soha a büdös életben nem érkeznének meg célállomásukra a magukat kormányszóvivőségig szopó, egyebekben egészen haszontalan, mi több, káros kis mocskok. Mert volt ez a szíjgyártó is, ennek az elődje, na az is egy másik beérkezett ember, aki jelenleg államtitkári szinten felel azért, hogy vagy a kínai, vagy az orosz, de lehetőleg valami szintén gusztustalan diktatúra vegye meg kilóra ezt az országot, hogy ne kelljen főállású teremlabdarúgóként kerékbe töretni ezt a fényes karriert. Mert hát focizni, azt tud, akárki meglássa: logikus, hogy a Jóisten is államtitkárnak teremtette. (Vagy a Jóisten magyarországi feladataiért felelős miniszterelnök.)

De visszatérve a logikára: azt mondja ez az ételnevű baromállat (továbbá leendő észak-koreai kétoldalú hazaárulásért felelős államtitkár), hogy bár a közmédia tájékoztatta őt a kormány kifejezett kéréséről, miszerint maradjon otthon, ha jót akar, ő csütörtök délután mégis elindult. Mert, felteszem, egy élete, egy halála, neki halaszthatatlan dolga van, miatta kormányszóvivői, kormányzati kommunikációs és egyéb mikrofonszopási feladat ebben az országban ellátatlan ne maradjon.

Namármost. A kikellenekjönni blog elemzőstábja a hírt kézhez kapva azonnal munkához látott, és a rendelkezésére álló szakértői anyagok, úgymint kedvező borok, házi pálinkák, valamint a Pólos–Ruzsa-féle logikatankönyv behatóbb tanulmányozás után az alábbi alternatívák felvázolását érezte magára nézvést halaszthatatlanul szükségesnek.

1)      Emberünknek mondták, hogy ne menjen, de emberünk ment, ergo emberünk hülye. Tekintve, hogy fontos kormánybeosztást kapott, ez valószínűsíthető.

2)      Emberünk nem érti a magyart rendesen, szövegértési nehézségekkel küzd, ezért nem értette a közmédia tájékoztatását. Tekintve (hogy pont kormányszóvivői minőségben), fontos kormánybeosztást kapott, ez is valószínűsíthető.

3)      Emberünk hazudik. Tekintve, h. fontos korm. beo.- kapott, ez is valósz.

4)      Emberünk nem hülye, ért magyarul, nem is hazudik, de direkt azért ment ki, hogy beszámoljon arról, hogy minden milyen szép ebben az országban, még a katasztrófahelyzet is szép, sőt, abban rejlik ennek az országnak a legfőbb szépsége, a sok szép katasztrófahelyzetben, hisz abban mutatkozik meg a satöbbi, továbbá értékteremtő, munkalapú hólapátolást minden út szélén hagyott autósnak, hajrámagyarok. (Mondanom se kell, hogy tekintve, h. f. kb. k., e. is vsz.)

5)      „Jó ez a tavalyi cserkód, bazmeg.” (Ubrizsi Kálmán különvéleménye.)

Ez ugye az a kormánypropaganda, amint önnön farkába omlik szerelmesen.

Azonban. Én nem töltök be semmilyen halaszthatatlanul fontos kormánybeosztást, ennek megfelelően péntek késő délutánig maradtam is a seggemen. További hibám, hogy szombaton egész délután havat lapátoltam, hogy hétfőn fel tudjon jönni a postás terepjárója. Okkal remélem tehát, sőt, el is várom, hogy ezen, a kialakult helyzet megoldásában vállalt önzetlen szerepvállalásomért cserébe küld nekem a miniszterelnökség valamiféle levelet, amelyben tájékoztat, hogy minden rendben, a hatóságok erőn felül teljesítenek, eltakarították az utakat, a Belügyminisztérium óránként ad beszámolót, riportot, a mobilszolgáltatók sms-ekben praktikus információkkal látják el a hóban rekedteket, így tehát helytelenül érzem úgy, hogy egész délután havat lapátoltam. De a helyzet komolyságára való tekintettel megelégszem egy köresemessel is.

Nem, nem vagyok pannonos.

4 komment

Címkék: katasztrófa sms kormányszóvivő hóhelyzet szíjjártó giró szász

Alkotmányellenes hóátfúvások

2013.03.16. 08:34 Humperdickk

Levelet kapni mindig öröm, főleg, ha egy egész Belügyminisztérium levelezik az emberrel. Igaz, csak egy kurta esemest írt nekem a Belügyminisztérium, de arra is illik válaszolni, gondolom.

Tehát: kedves Belügyminisztérium Úr/Hölgy, köszönettel vettem folyó hó tegnap estéjén írt levelüket. Ki nem mondható örömmel (szavak nincsenek arra, amit most érzek) olvastam szívélyes, egyben aggódó üzenetét, miszerint ne hagyjam el a gépjárművemet, és ha elfogy az üzemanyagom, üljek át egy másikba. Ezennel szeretném tisztelettel jelenteni, hogy megpróbáltam, de a szomszéd ennek nem nagyon örült, és mivel erősebb is nálam (edzésben van: ő még dolgozik), egyelőre gyengélkedem.

Mert megmondom én az őszintét: az üzemanyagom már régen elfogyott, tekintve, hogy a nemmegszorítások jegyében bekövetkező sorozatos intézményi zárolások folytán lefolytatott, szabálytalan közbeszerzéssel súlyosbított irracionalizálás kapcsán kivágtak a munkahelyemről, érdemeim el nem ismerése mellett. Ennek én nem örültem, ami nem baj, de szóvá is tettem, ami meg de, így azóta a nemzeti együttműködés szép példájaképpen nem hogy a városban, de az egész járásban nem kapok munkát. (Jelenleg azt tesztelem, megye-, sőt, régiós szintre is kiterjed-e volt munkaadóm, hogy is mondjam, rálátása.) Szóval tényleg nem marad más, mint agyonverni a szomszédot. Állítólag neki még van elrejtve tokaszalonnája a pincében.

De félre a tréfával: hallottam ám a hírekben, hogy azért kaptam én az esemest, mert helyzet van: leesett a hó, meg fújdogált hozzá némi orkánerejű is, és ez felkészületlenül érte nem csak a teljes Belügyminisztériumot, de magát a nagytiszteletű magyar emberek kormányát is, aki pedig nagy hatótávolságú, vállról (sőt, gyakorlatilag bármilyen erre alkalmas testrészről) indítható télügyi kormánybiztossal is alaposan fel van szerelve. Aki utóbbi, ugye, gondolom, végzi a munkáját, akár bárki nagytekintetű a kormányban, ami meg is látszik, mármint az egész országon. Kár, hogy erről a betörő sarki eredetű légtömegek, az ezzel járó széllökések és a velük érkező hófelhők nem voltak idejében tájékoztatva. Úgy tűnik, a nemzeti együttműködés rendszere egyelőre még csak a meteorológiára, magára az időjárásra nincs kiterjesztve. Tartok azonban tőle, hogy erre sarkalatos törvényt alkotni nem csak formai, de alaki, tartalmi és értelmi okokból is alaptörvényellenes lenne, így nem marad más, mint alaptörvénybe írni, hogy március tizenötödikén az, aki országos hóesést, erős, jeges szelet, hóátfúvásokat és ezekből kifolyólag katasztrófahelyzetet okoz, háromtól öt évig terjedő mély megvetéssel büntetendő. Lesz, aki beterjeszti, sőt, olyan is, aki aláírja. Amiatt nem aggódom.

Apropó, aláírás: olvasom az emtéíben, hogy „sajnos az idei esztendőben március 15. nem az ünnep, hanem a cselekvés napja lett”. Ezt egy köztársasági elnökként használt, hogy is mondjam, izé jelezte, miután „péntek kora délután látogatást tett az operatív törzsnél, hogy tájékozódjon az időjárás miatt kialakult helyzetről”. Nem tudom, gondolom bonyolult értelmi képességeket igényelt volna, ha kinéz az ablakon: nem emlékszem, hol olvastam, de brit tudósok állítólag már kitenyésztettek olyan patkánytörzseket, akik képesek bármilyen nevet ráírni bármilyen, eléjük beterjesztett egyéni képviselői alkotmánymódosításra. Remélem, joggal gondolom, hogy egy ketrecben tartott és ott szaporított patkánycsalád lényegesen költséghatékonyabb lenne, mint ez az emberformájú izé. Sajton, szalonnahéjon elvannak, csak az almot kell cserélni alattuk hetente.

Arról nem is beszélve, hogy nevezett embernek látszó tárgy most jobban tenné, ha egy darabig nem cselekedne. Bár némiképpen tréfás cselekvésről beszélni az operatív törzsnél, helyettes kormánybiztosságnál, egyéb gittegyletnél történő udvarias látogatás során: nálunk is volt itt egy darabig a Jani. Nos, az betonozás közben sem átallt megállni a kerítés mellett, és onnan aggódni a mások által elvégzett munka minősége miatt. Állítólag két dűlővel lejjebb tavaly agyon is verte valaki – én nem tudom, de tény, hogy komoly építkezések zajlottak ott nemrégiben.

Nos, kedves Belügyminisztérium, ha már így szóba elegyedtünk: a munka, a cselekvés, az komoly dolog. Ezért szeretném jelezni, hogy ha hülyének, bénának, tehetetlen impotens baromnak tetszünk lenni, akkor nem érdemes belevágni a dologba. Mert értem én, hogy a fegyelmezetlen autósok tehetnek róla, hogy vannak, meg hogy rohadnának meg, ahol vannak, de tessék elhinni, létezik alternatív megoldás. Mert meglehet, hogy az, hogy a vihar elmúlta után három órával esemest teccik nekem küldeni, hogy mifaszt csináljak a kocsimmal, kiváló, unortodox megoldásnak tűnik, de hogy is mondjam finoman, nem elégséges szolgáltatás.

Onnan gondolom, hogy nem elégséges, hogy közvetlenül az önök esemese előtt, de még a kétnapos vihar kitörése előtt(!) fél(!!) nappal(!!!) kaptam egy másik esemest is. Ezt nekem viszont a biztosítóm küldte, és ebben nekem leírta, hogy intenzív havazás, 15–25 centiméter friss hó és hóátfúvások lesznek abban a térségben, ahova a lakáscímem irányítószáma is tartja szerencséjének tartozni. És az a vicc, hogy bár nekik is fizetek a kocsi után, mégis szolgáltatnak a pénzemért. Fogalmam sincs, hogy csinálják.

Mi lenne, ha megkérdeznék tőlük?

78 komment · 3 trackback

Címkék: sms áder belügyminisztérium hóhelyzet Pintér

Levél a Kegyelmes Viktor Úrnak

2013.03.09. 21:38 Humperdickk

Levél a Méltóságos Kormányzó Viktor Főtitkár Úrnak, a tekintetes lakályába, vagy ahol egyébként lakozik, az Állatkert mellett nemsoká két sarok, fel, a Várba (szabadítsuk ki Stancsicsot!)

Méltóságos Tekintetes Főtitkár Kormányzó Elvtárs!

Mély elszánással és nemkülönben kimondott öröm el nem maradása mellett, mégis aggodalmamat kívánom kifejezni ezen levél által a Kegyelmes Viktor Úrnak, úgy is, mint.

Hogy mivé is halad e világ, mit tetszik szólni. Minap esett, hogy jártamban, kertemben lépek fel a Fécbukkra, tekinteni, hol akad szükség, merre szólít engem a párt, meg a haza, valamint a párt. Látom, esmegint támad a karvalyajemef a megalázóan alacsony kamatyokkal, valamint tekintet nélkül a magyar emberek nemzeti értelemben vett gazdasági idiótaságára emeli felfele az eurót az egekbe. Ezen kidühösködvén magamat reppenve továbbra szanaszét mélységes döbbenettel vettem tudomást róla, hogy tekintve, hogy finom, fiatal, kívánatos diáklányok (és fiúk) vették magunknak a felháborításomat, és bevették a Kegyelmes Méltóságos Viktor Elvtárs Uraság pártházát oly orcátlan magatartást mutatva, hogy annak erkélyét vérszomjas tarisznyáikkal és megafonjaikkal gyalázni restek nem maradoztak. De hiszen, hiszen de tulajdonképpen maguk által is tudhatták volna, hogy az Uraság lefekütt, alunni vágy ebben a szép tavaszi, fényes délben, mint minden rendes nyugdíjas fiatal demokrata!

Hisz micsoda ezen orcátlanság, ami mostan torát üli szent hazánkon, és pártunkon, valamint azon a másik pártunkon is, eszembe nem jut, de valami keresztyén van a nevében elszórva?! Vajon tudják-e ezek a nyikhaj senkiháziak, ezek a romkocsmárosok, ezek a drogtól bódult hazátlan bitangok, ki van ilyenkor abban a széknek a házában?! A Nemzet Ezerszer Megszentelt Nemzeti Pártszékházában?! Hát ha nem tudják, majd megmondom én: kutya legyek, ha nem a kisgyermekes, mindenórás, gyilkosságra elítélt kopasz családapák végzik ilyenkor mindennapi, nehéz zsolozsmával súlyosbított szolgálatukat a Pártért, a hazáért, az Alaptörvény Szent Gráninttengerén hajózva, azt minden elemében nap mint nap, folyvást leküzdve, továbbá Védelmében, amíg el nem lesznek kétharmadolva, bishundertudcvancig!

De hát, hisz ha hagyjuk! Tekintetes Pártfőtitkár Úr, ne tessék tiszteletlenül venni, amit mondani van érkezésem, de amennyiben komoly akadályokba nem ütközik, esedezem Önhöz, valamint ahhoz a kedves, bár bizonyos szempontból állatiasan ostoba tekintettel rendelkező gabikához és a szintén tulajdonképpen, köztünk legyen mondva, nyáladzó idiótákat megszégyenítő szövegértési és válaszadási képességgel rendelkező kommunikációs főmátéhoz is intézve szavaim: nem lehetne ezeknek, igazán csak a miheztartás végett, valamint érdekében, jelzésképpen közéjük lövetni? Éles lőszerrel, a pofátlanabbjának gránáttal is, pedagógiai célzattal, természetesen? Hát hiszen ha nekik szabad fiatalnak, szépnek, kívánatosnak, nem különben bátornak, már-már vakmerőnek és mindezek mellett okosnak is lenni, mi gátolja meg a regnáló tizennyolc harmadunkat, hogy ezzel szemben, továbbá sérelmükre és védelmükben egyikét-másikát morzsinkailag rozsdás bökővel megneveljük, hogy ne szaporodjon? Mert megértem, jövőre ez még nem tesz egy szavazót se a rohadt kommunistáknak – vagyis nem nekünk, hanem a másik rohadt kommunistáknak, de hogy szavam ne feledjem – hogy de mi lesz így ezzel az országgal, nem hogy húsz, de kettőszázhúsz esztendő elteltével? A végén még addig erőszakoskodik a tudjuk honnan pénzelt fajtájuk, míg liberalizmus árasztja el habonyárpád vére által turulbavert, szentséges hazánkat!

Kérem tehát a Tekintélyes Minisztertanács Elnöke Elvtársat, nagy tisztelettel tessen véget vetni ennek a bajnaista csőcseléknek! Nem tűrhetjük tovább, hogy ezen arcátlan, neveletlen suhancok legyenek olyan bátrak és fiatalok, mint amilyen mi sohasem voltunk, de még csak nem is lehetünk! Fel vörösök, proletárok, kitartás, valamint Isten engem úgy segéljen!

Maradok tisztelettel:

özv. dr. Savanya Jenőné,

nyug. üzemvezető (a Patyolatnál voltam, a Podmaniczky és a Szív utca sarkán, ugyanott sósav nagy tételben eladó!)

10 komment

Címkék: fidesz alkotmány székház sósav lendvay

Levél olvasni még nem tudó gyerekeimnek

2013.03.05. 22:00 Humperdickk

Arra az időre, amire megtanítják őket olvasni.

Drágáim: amikor ezt a levelet írom, még ebben a magyarországban az akárkinek is szabad levelet írni. Azért hangsúlyozom ezt, mert lehet, hogy mire odaértek, hogy ezt a levelet olvashassátok, már nem lesz olyan nemzetközi helyzet, hogy ez természetes volna benne. Lehet, hogy éppen a náci haláltáborok létesítésének uniós támogatásának megvonásáról folytat majd késhegyre menő vitát az Európai Parlament; lehet, hogy addig már az orosz birodalomnak leszünk újra hűséges barátja; én ezt nem tudom, de mostanra már ott tartok, hogy nem is érdekel.

A lényeg, hogy nagyjából fogalmam sincs, hogy mire ezt a levelet alkalmatok lesz ilyen vagy olyan formában kezetekbe venni, milyen lesz a hazai politikai helyzet. Ami miatt mégis úgy határoztam, hogy megírom ezt a levelet, az az, hogy ebben a pillanatban, kettőezer-tizenhárom elején biztosnak tűnik, hogy egyetlen, jól meghatározható politikai-gazdasági kör kezébe került az összes politikailag releváns hatalom – újabban ugyanis sikerült minden értelmes érv és meggyőzés ellenében egy fantasztának odaadni még a nemzetibankot is. De ez még nem a vége: ma a parlament elfogadta, hogy kétharmaddal akármit, bármit, de tényleg, még idióta katonanótákat, vagy a teljes iszlám törvénykezést is be lehet írni a magyar alaptörvénybe. Mert senki, az égvilágon senki sem tiltakozhat ellene – és viccen kívül, azon az alaptörvényen már a snejderfáni által áhított húszcenti sem tudna sokat javítani.

És írom ezt úgy, hogy nem olvastam el a mai lapokat. Hogy reggel óta nem mérgeztem magam semmilyen hírrel, és most már öreg este van. Tudom mégis, hogy amint fent írtam, megtörtént.És ha nem történt is meg, meg fog történni a héten.

De nem ez a baj. A baj az, hogy a magyarokat ez nem érdekli. Megtehetnék, hogy ellenkezzenek, de akkor sem érdekli. A magyarokat ugyanis sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják: itt van rögtön az elbaszott lakáshitelük, amit saját jól felfogott érdekükben gondolt idiótaságukban megkötöttek. Meg a rezsi, a gáz meg a villany, ami meg minek nem van ingyen. Nem beszélve, hogy milyen arcátlanul magas a karfiol a lehelpiacon. A magyar ugyanis evés közben nem gondolkodik – legfeljebb böfögik, fingik, és bízik benne, hogy nem veszik észre.

Épp erre akartam rákanyarodni: gyerekeim, dacára annak, hogy mit láttatok apátoktól: ez nem normális. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de léteznek kultúrák, ahol nem hogy nem illik ebéd közben fingani, de ciki az egyes evőeszközöket összekeverni is. Ahol nem pálya a legfrissebb, fodbalokos magyar adóelkerülési módszerrel dicsekedni. Ahol talán csak megmosolyogják az embert, ha ilyennel próbál csajozni, de ha még dévaj vigyorral nekiáll cigányozni is (arabozni, zsidózni, volapüközni), legközelebb már lehet, hogy meg se hívják fondüzni a szoáréba. Meg ahol nem parkolunk a rokkanthelyre akkor sem, ha televíziós műsorszolgáltatásban van szerencsénk közreműködni. És teljes, mindent elárasztó butaságunk ellenére sem teszünk ilyet. Ahol lehet, hogy megöljük az asszonyt a szeretőjével együtt, és elvisz a kálámbó, de még akkor sem parkolunk a nyomorékok helyére.

Mert hát gyerekeim: hülyék mindenhol vannak. Mégis azt mondom: ha még nem tettétek meg (mindent el fogok követni, hogy ez ne így legyen, de ha mégse), meneküljetek el innen. Ebben az országban nyolcmillió felnőttből hárommillió fasiszta, ha nem egyenesen náci. Ebben az országban a villamoson is szabad cigányozni. Ezt más országban fél évszázada eltörölték, ezt a villamoson cigányozást. Nálunk tovább él a hagyomány: ebben az országban csak addig vagytok biztonságban, amíg nem vagytok cigányok, buzik, liberálisok. De tovább megyek: ebben az országban addig vagytok biztonságban, amíg gerinctelenek, tehetségtelenek, idióták vagytok. Amíg ártalmatlanok vagytok.

Illetve az nem is elég: ártalmatlannak lenni nem is elég. Szeretnetek is kell ártalmatlannak lenni. Sőt: könyörögnötök kell az ártalmatlanságotokért.

De ti, gyerekeim: ti sose könyörögjetek.

12 komment

Címkék: alkotmány nácik diktatúra kétharmad alaptörvény

Éljen a Nemzeti Magyar Nemzeti Bank!

2013.03.01. 21:15 Humperdickk

Kelek föl reggel (aludnék délig, mint minden rendes munkanélküli, de persze nem lehet, vinni kell a gyereket a fülészetre, mindegy), kedves ismerős hív, hogy gáz van a melóhelyén, mi legyen.

Merthogy kivágják náluk a jófejfőnököt, és ki tudja, ki lesz a következő. Kurvul a világ gyémánttengelye, mondja, ő meg nem ehhez van szokva. Ő ugyanis azt hitte, hogy ha valaki a dolgát rendesen végzi, azt nem basszák ki. Hogy rend van ezen a földön: aki szánt is, az vet is, továbbá ha kapálni sem mulaszt el, arat is. (Ő is egy ilyen vidéki, micsináljak vele.)

Én persze rögtön a legrosszabbra gondoltam: mégse az idiótát nevezték ki nemzetibanknak, vagy hogy meggondolta magát, és marad a főmágus. De nem, csak annyi volt az early morning breakin’, hogy valaki jól végezte a dolgát, mégis kivágják, mint macskát szarni, mert más valaki szerint inkább mégis beleölnek még egy rakás pénzt abba szarba, amiből emberünk várat akart volna építeni, de nyilván, sikertelenül. (Persze, adófizetői szart: sajátjukon inkább luxusterepjárókat vesznek, nyugdíjast riogatni.)

De, hálisten, a világra rendje el nem hibbant: kapcsolom a tévét, nyitom az internetet, és persze, hogy a degeneráltra bízta reggel a fődegenerált a nemzeti sufnikulcsot – hátha nem vágja le stíllel azt a hülye fejit, vagy bárki másét, aki szembejön, gondolom. És persze, hogy eltávozik (így mondta be az ertéelhíradó, rohadjak meg) a katolikus főtáltos is. Sőt, ez utóbbinak a híradások szerint soktízezer ember tapsolt a különböző megnevezhetetlen nevű olasz főtereken, ami érthetetlen, mármint hogy minek örültek annyira, de lehet, hogy én nem értettem meg valamit a katekizmusból.

A nap további része érdektelen: másfél órát vártam a megyeszékhely egyetlen gyermekfülészetén, ami rossz, viszont a gyerek füle rendben van, ami jó, viszont az orvos két percnél többet erre a rendkívül komplikált differenciáldiagnózisra nem szánt, ami megint nem jó, főleg, hogy öt napja ugyanez az orvos még semmit sem talált ugyanabban a fülben – ami meg főként rossz, mivel a gyereknek szemlátomást fáj füle. Gondolom, rossz a hozzáállása a gyereknek a füllorgégészet, és általában az egészségügynek ahhoz a legújabb, unortodox elméletéhez, ami szerint pénz, orvos, mi több, gyógyászati segédeszköz egyaránt nem szükséges a magyar egészségügy soha nem látott, magyar típusú fellendüléséhez.

És én persze kurvára nem értek a fülorrgégészethez, sőt, azt sem tudom, hogyan kell leírni, de hogyha egy pénzügyminiszter azt írja szerdán, hogy a magyar unortodox gazdaságpolitika példátlan sikere vezetett a magyar gazdasági növekedéshez, az annak fényében, hogy a magyar gazdaság éppen hogy nem fejlődik, hanem éppen hogy rohad széjjelfele, szóval ennek megfontolásával azt én kedvesen megmosolyognám, esetleg kávéval kínálnám, amíg a mentők kiérnek. De semmiképpen sem nevezném ki magyarnemzeti, de még nemzetimagyar banknak sem két nappal később. Mert hogy hülye a szerencsétlen, szemlátomást, és a végén még kárt tesz magában. Vagy bárkiben, aki szembejön, lásd fent.

De persze az is lehet, hogy semmit sem értek megint, és mindez csak arról szól, hogy ő is csak szimplán lapátra került. Ami nem lenne csoda, hiszen szemmel láthatóan nem ért semmihez, még számolni sem tud, és ez abban a pozícióban, mondhatni, alapvető készség. Kirúgni mégse nem lehet, az a főbolondra is csak a rossz fényt veti: elteszik tehát egy másik pozícióba, ahol ez már nem feladat, ahol elég csak havonta kicsikét lejjebb vinni azt a lejjebbviendőt, illetve adni néha egy kis pénzt a különféle lajosoknak, erre-arra, közbeszerzés, apelláta, visszapofázás nélkül, a devizatartalék terhére.

De akkor viszont most meg azt nem értem, a haver főnökét, aki meg értette a dolgát, hogy azt miért tették ki. Lehet, hogy mégiscsak neki van igaza: bolond egy világ ez.

2 komment

Címkék: orbán mnb benedek simor matolcsy

Dolgozzatok, cigányok!

2013.02.24. 11:48 Humperdickk

A hvg.hu röpítetette világgá a hírt a minap, miszerint ennek a mostani magyarországnak szeretve tisztelt miniszterelnöke fenséges jóvoltából volt szíves annyira hülyének lenni, hogy összekeverte Márait Ottlikkal. Elmondjuk mostan, miért is baj ez.

Most abba ne menjünk bele, miért sokkal nagyobb baj ez annál, mintha Adolf Hitler munkásságát keverte volna össze, mondjuk, Thomas Mann vonatkozó irodalmi teljesítményével! Ez utóbbi kettőnek ugyanis a világirodalomban (vagy előbbi esetében inkább világuradalomban; bocs) betöltött szerepének összekeverése egyértelmű helyzetet teremt: illető miniszterelnök természetesen síkhülye, valamint náci, ami viszont részhalmaza a síkhülyének, tehát csak a pontos fajmeghatározás miatt tettük hozzá. (Igen, a síkhülyének is vannak fajai. Nem genetikaiak, de vannak.) Természetszerűleg adódik, hogy síkhülyékkel nem foglalkozunk, nekik tárcát, miniszterelnökséget, kézi sajtreszelőnél bonyolultabb háztartási gépet nem adunk, szőlőbe metszeni, epresbe kapálni nem engedjük. De azzal mi van, aki kijelenti, hogy „[a] világhoz nem alkalmazkodni kell, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig”, és hogy ezt Márai mondta? És mindezt megfejeli azzal, hogy mindezt egy olyan fórumon érzi felettébb szükségesnek előadni, amelyre hívei és ellenfelei egy egész éven át várnak, hogy előbbiek a szellemi (és megfelelő díjazás esetén) az egyéb kielégülést, utóbbiak meg a kellő (politikai) muníciót kapják meg általa – sőt, ne tagadjuk, ellene. Más szóval: ha tudja, hogy ez számára az év egyik legfontosabb beszéde, miért bassza el?

Ez utóbbi kérdés egyébként nem is annyira bennem, hanem szakmája szerint magyartanár feleségemben merült fel. Ő egy ilyen szikár, egyenes, tőrőlmetszett lélek: talán már tettem róla némi említést, hogy azon az alföldi tanyán, ahol felnevelkedni lehetősége volt, különféle vadállatok vidám társasága mellett csak könyvek voltak a barátai (továbbá egy petróleumlámpa, ami mellett szoros kivételképpen esténként olvasni is mög volt engedve). Számára tehát érthetetlen, miért beszél valaki hülyeséget: náluk ilyet még a marhák sem csináltak, valamint, ha nem tudja, miért nem olvas utána – vagy megkérhetné valamelyik szíjgyártóját, teszem hozzá már én. (De hát én meg Erzsébetvárosban nevelkedtem, így tudom, mi az a cselédlépcső, mindegy.)

Nos, a kérdés jogos. Miért? Nos: azért, mert nem érdekli. A beszédeit, felteszem, nem is ő maga írja, de amint ebben a gyönyörű fodbalmagyarországban már szinte a legutolsó szertáros kinevezése is miniszterelnöki hatáskör, gondolom, a beszédet is jóváhagyta előtte. És volt benne egy idézet, valami ilyen izétől, írótól, aminek, gondolta ő, biztos utánanézett a fellelője: sőt, én azt sem tartom kizártnak, hogy ő maga illesztette bele a főszövegbe a Marainak hitt Ottlikot. Akárhogyan is: ő azt fogja gondolni, hogy az az idézet Máraitól van, és utánanézni jelen körülmények (tudniillik: kétharmad, teljhatalom) közepette nem érzi időszerűnek.

Ez van, ha diktátorrá válik az ember. Tisztában van vele, hogy van valóság azon kívül is, amit ő gondol, de az annál rosszabb a valóságra nézve. Ő nem hiszi, hogy tévedhet: ha ő úgy emlékszik, hogy Márai, akkor annak kutya kötelessége Márainak is lenni – Márai írókartárs továbbá köteles másnap megírni, a magyar haza nagyobb dicsőségére, az Ottlikot. Ha ő úgy érzi, több gyerek született tavaly, abból tekintet nélkül a statisztika mint tudomány teljes munkásságára, mi több, annak ellenére, őfelsége akarata szerint következik, hogy azok a gyerekek meg akartak születni. Mi több, foganni. Eljutott tehát az üzenet azokba a méhekbe: és innen már csak egyetlen lépés, hogy milyen úton jutott el. És tényleg: az első éjszaka joga és a „közgépet hozzuk ki minden közbeszerzésen győztesnek” napi gyakorlata csak annyiban jelent különbséget, hogy utóbbi esetben egy egész országot baszunk meg.

Itt tartunk. Az a vidám, göcögős összekacsintás pedig, hogy bár nem szabadna, mégis pontosan tudjuk, hány cigányt dolgoztatunk éhbéren közmunkásként, már tényleg csak hab a tortán. A magyar kultúrát nem ismerjük, a magyar írókat csak vasalberti értelemben olvassuk, de azt dekára tudjuk, hogy hány cigány van. Következnek, gondolom, a buzik, libsik, egyéb elhajlók. Majd megkérdezzük a munkaszervezőket, hogy teljesítenek: tudnánk-e fokozni a teljesítményüket, a munkaalapú társadalom újabb öt- (hét-, tizenöt, huszonharminc) éves tervének teljesítése érdekében. Ahogy ők mondják: a haza érdekében. Azaz a magyarok, az ő érdekükben. Mert ők a magyarok. A haza nem lehet ellenzékben.

„A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám. S a hazafiasság a legszemérmesebb magatartás, olyasféle kötés és parancs, melynek mutogatásával nem szabad tapsokat aratni. De hányan és milyen lehetetlen alkalmak ürügyén élnek ebből a trükkösített, fröccsös hazafiasságból – élnek és éltek, mert ez a legbiztosabb mutatványszám mindenféle pódiumon.”

Ja, ezt tényleg Márai Sándor írta

39 komment

Címkék: kultúra orbán márai cigányok évértékelő diktátor ottlik

Dezsők

2013.02.13. 20:09 Humperdickk

Vannak ezek a dezsők. Vagy gézák, rózsikák, lacik, mindegy, mind olyanok, mint a kutyaszar: még eltaposni sem lehet őket.

Ezek mindenhol ott vannak, mindig láb alatt vannak, mindig megkerülhetetlenül. Ha egyet átlépsz, lábod alá csúszik a következő. És ha már ott van, onnan ágál, onnan hadovál, onnan jelzi, hogy márpedig vele számolni kell, mert őneki ott lenni joga van, mert őt oda nem akárki szarta oda. Őt nem lehet csak úgy nem tudni, hogy ő ott van. Mert megszavazták őt, oda. (Vagy kinevezték, mindegy: ebben az országban megszavazni úgyis csak azt lehet, akit előtte kineveztek.)

Itt van például ez a rózsa. Róla nem sokat írtam eddig, egész egyszerűen azért, mert értéktelen, haszontalan egy állat – bár tény, hogy éppen értéktelenségében és haszontalanságában okozza a legnagyobb kárt. Kártevő. Minden kártevőnek megvannak az okai, miért okozza a kárt: ki az éhenhalás ellen védekezik ezzel, ki gonoszságból teszi. Ez a rózsa azért olyan, amilyen, mert meg van sértődve, hogy régen kommunista volt, most meg nincsen már a kommunizmus, és ez meglehetősen akadályozza őt a kommunistaságban. Ennek okán kitalálta tehát magának, hogy ő most keresztény, és rögtön az elsőszámú babonakör egyik nem létező gittegyletének oszlopos tagja is lett, sőt, részemről meg mernék esküdni arra is, hogy fakuló emlékeiben máig ott él az az emeszempé-alapszervezet, ahol ő bérmálkozott. Hisz neki mindegy: akkor is vallási fanatikus volt, most is az. Akkor abban hitt, amiben akkor kellett hinni, most meg abban hisz, amiben most kell. Számára istenváltozás volt, nem rendszerváltozás: jelenleg ő komolyan elhiszi, hogy egy szűznemzéssel létrejött élőhalott testét és vérét kell elfogyasztani a spiritiszta szeánszokon – ami nem kevésbé hülyeség, mint az empiriokriticizmus, de azt sem értette, és az sem zavarta, hogy azt sem érti.

Vagy itt van rögtön a dezsők gyöngye, a dezsődékán. (Őt konkrétan dezsőnek is hívják, annyira dezső.) Ez a dezsőnk akkor, amikor a kedvenc kormányzata, pusztán bosszúból és butaságból harmadával csökkenti a munkahelye apanázsát és alaptörvénybe illeszti az adósrabszolgaságot, még mindig hisz a párbeszédben és a józan ész meggyőző erejében, valamint ezután is a tárgyalásos módszert, a felsőoktatás jövőjéért felelős szakmai fórumokon keresztüli érdekérvényesítést tartja egyedül üdvözítőnek. És ezt annyira tündéri, bár kétségkívül pszichopata állathoz méltó arcjátékkal teszi, hogy az ember már szinte hajlamos elhinni, hogy ez a dezső szimplán csak ennyire hülye. De nem, nem ez a helyzet: ez a dezső, édes szívem, dékánsága teljes tudatában, mi több, a vele járó hatalom totális átéltségében hadovál össze ökörségeket közterületekről, politikai erőterekről, tűzrendészetről. Tudhatná persze, hogy a tűzrendészet lófaszt sem ér ott, ahol ég a ház: ez a kormányzat egy darabig tárgyal ugyan a házasságkötés mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható feltételeiről, de az eljegyzés időpontjának kijelölése után konyhaasztalra vágja a kiválasztottját és meghágja úgy, hogy minden számba vehető testnyílást alaposan kihasznál közben. Ezt dezsőnk nem tudja, mert akkor a dékánsága forogna veszélyben, ha ő ezt tudná: tehát tűzrendelkezik ahelyett, hogy végrendelkezne. Tárgyalást javasol, hátha a röghözkötés helyett az ő örökös dezsőségét írják bele az alkotmányba. Nem tudja, hogy ennek a demokratikusan garantált kétharmadnak (oximoron, de egy miniszter mondta, higgyük el) a bölcsészkari dékánok ánuszának hatékonyabb kihasználásával kapcsolatos alkotmánymódosítás alaptörvénybe illesztése is rutinfeladat – feltéve, hogy formailag hibátlan az eljárás.

Itt tartunk. És természetesen nincs remény: ha bárki kicsikét meg is bukik is, a startvonalnál már melegít a klinghammerék dezsője. Feszesen, okosan, atlétatrikóban, és ne legyen kétségünk afelől, hogy indokolt (legalább miniszteri szinten alátámasztott) esetben előkerül a bohócsapka is, vagy a krumpliorr. És bár okkal reménykedhetünk abban, hogy lám, lassan már nem marad hadra fogható épelméjű kormányzati tényező, ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba! Ebben a magyarországban elegendő hadra fogható hülye áll rendelkezésre a sarkalatos kormányzati célok megvalósítása érdekében, valamint létezik az a pénz, amiért akárki hülye akkor is, ha egyébként nem lenne hülye.

És ha mégse, ha mégis elfogynának ezek, hát jön a szanyikapitány. Vagy a másik kapitány, a mesterházi.

Igen: a mesterházi dezső.

21 komment

Címkék: felsőoktatás dezső klinghammer hoffmannrózsa röghöz kötés

Formailag tökéletes poszt

2013.02.09. 20:46 Humperdickk

Kálmán agya megint eldurrant egy kicsinyt. Alant olvasható, mennyire.

Na idefigyejjé, te lázárjani. Hogy borétanám reád a rémfát, te öcsémuccse.

Elkapkodtad te most itten a sulykot, de baszom messzire, te kölyök. Mert mi van. Beszéljük mink a Robi sógorral, hogy mi lesz már, kint vannak a hajlékonyak a placcon, elcsúsznak végül, kinek öröm az. Én persze csak röhögök a sok hülye tarlósivadékon, de Robisógor, bár szögedi, mégsem. Ő mostan ugyanis konkréten alezredes, vagy vezérőrnagy, vagy mijakurvannya a jardnál. Nyolckerben ráadásul, tehát az átlagosnál többször látott már drogoscigányt hajléktalan belét kitaposni. Mondhatjuk hogy tájékozott a kérdésben, és szerinte a koszosgeci (jó, nem cigány, de akkor is), meg a tetves nyomorult menjen haza hajléktalankodni, ha annyira akar. De ne feszítse a húrt, közterületen.

Mondom neki, hogy már pedig feszítse, ha jót akar a demokráciának. Ezen Robi sógor magát fölheccölte, de most nem ezön akarok elmélködni, hanem, hogy mi lött. Az lött, hogy ëgyrészt mögtanultam délalföldiül hat és fél óra, kisebb-nagyobb vereködésökkel mögszakított ordítás alkalmával, másrészt kisült, hogy van szarva az egész, mert bemondta a lázárjani, hogy benne lösz az alkotmányba, hogy ott rohadjon mög mindönki, ahol akar, mindëgy, de konkrétön a blahalujzán ne akarjon. Mert agyonba lösz büntetve, hogy arról koldul. És még örüljék, hogy a beleibe hurkát nem tölt az Összefogás, mög a bencsikelvtárs, személyösen.

Na mostan, te lázárjani. Igaz, hogy lehet, hogy csak az a negyven liter tavalyi szilvám mondatja velem, amit oda kellett adni a sógor Robinak, a fogadás végött, de neked most már tényleg a kurva anyádat. Most akkor már az lesz, hogy ha én nem öntöm ki az első litert a rézalja miatt, akkor te beteszed a kerényikódexbe, hogy az én kurva anyámat?! Vagy hogy nekem rézgáliccal kelljen rámenni virágzáskor az almára, különben ki leszek szerkesztve a magyarközlönybe?! Vagy tényleg az lesz, hogy ha formailag megfelelően belezem ki ezt a Robisógort a kurva pálinkája miatt, amit tőlem nyert el, miattad mondjuk, de mindegy, akkor azt is lehet? Mert rendben, rohadjon meg az a mocsok (már csak a pálinkám miatt is), de ezt így hogy? És mindezt csak azért, hogy ha te be akarod tenni az alkotmányodba, hogy mehetsz te kétszáznegyvennel az algyői Tisza-hídon, akkor te betehessed?

És ha megszavazza ezt a tekintélyes pokolbéla, vagy másmilyen idióta béla, akkor innentől már nem ugathat bele abba se senki, hogy beleteszitek az alkotmányba akárki faszát? Mert hogy miszerint az nagyobb, mint a gyurcsányié? (Vagy tetszőleges bárkimásé.) Mert hogy ez nektek fontosabb, valamiért?

De, ha így van, eszerint akkor benne is lesz. Hisz ha formailag nagyobb, akkor az nagyobb. Megszavazzátok, ugyanis, hogy formailag nagyobb. Nemsoká tehát bele lehet tenni az alkotmányba akármit, és egy lófaszt köll ide colstok, tolómérő se. Az alkotmányosság megállapításához meg pláne lófasz köll ide. Legfeljebb unortodox módon festeti le a kerényi, amit vizionált belőle. Mármint a lófaszból. Vagy személyesen áll modellt őneki. Lófaszméretben mért fontossága teljes tudatában.

És hát, mi tagadás, nekem teljes megértő jóindulatom a blahalujzán kucorgó nyomorultaké, meg a kilátástalanul tiltakozó diákoké, de amit ők most kaptak, az még a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy innentől már bárki más is kaphat, és bármit is kaphat. Azaz: beteszitek az alkotmányba a bárkinek a bármilyen faszát, szemléltetésül.

Vagy elrettentetésül. A lényeg, hogy tuggya a helyit.

12 komment

Az LMP és a nem várt terhesség (Szexista poszt)

2013.01.29. 11:29 Humperdickk

Idegen spermára kényszerítik a vadházasságban élő párokat – olvasom a hvg.hu-n. Ezzel kapcsolatban persze jut eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat, de most mégis az LMP nevű vadházasság felbomlásáról kívánok beszélni.

Mert hogy volt ez a kedves, ám a kezdetektől fogva komolytalan próbálkozás, miszerint néhány szimpatikus, tehetséges kis buksi azt mondja, hogy lehet sós a franciakrémes, és ezt demonstrálandó azt majd megeszik együtt, az ökocukrászat jegyében. Hisz nem lehet, hogy Magyarországon csak baloldali meg fasiszta pártok vannak, és nincs egy darab ilyen izé, már hogy nem olyan, hanem ilyen izé, szóval ilyen lehetmáspárt. Hát hogy milyen lehetmáspárt, mit tudják ők. Másmilyen.

Nos, eltelt cirka négy év azóta, és egyelőre annyi derült ki, hogy ebben az azóta megszavazott fülkemagyarországban egyrészt nem különben továbbra is igény van az olyan pártokra (ami persze baj, de ezt majd később), másrészt nem igazán van olyan, hogy ilyen párt. Tehát olyan párt, ami véletlenül sem olyan, mint az olyanok.

Mert hogy miért is. Tudom, hogy világtól elrugaszkodott példa, de tegyük fel, hogy kiüt a tűz valahol. Normális országban ilyenkor értesítik a tűzoltókat, hogy erre meg erre veszélyben van a közérdek, azaz halaszthatatlanul meg kellene jelenni az ojjektum közvetlen szomszédságában, ahol elérhető volna, hogy vízsugár, vagy más, de nem kevésbé hatékony oltóanyag segítségével eliminálható legyen annak akár elvi lehetősége is, hogy elégjen a Gizi néni. Vagy hogy más értékek pusztuljanak, hogy ne mondjam, odakapjon a rezsón a krumplistészta.

Nos, bármily meglepő, ilyenkor a tűzoltók megjelennek, és mintaszerűen, szakemberhez méltóan, ahogyan tanulták, meg ahogy napi rendszerességgel gyakorolják is, rendezik a kialakult szituációt. Azaz: nemhogy nem kezdenek el nagy bátran olajat önteni a lángok szemei közé, de nyilván nem ott, a helyszínen indítanak kampányt, majd bocsájtják szavazásra, hogy mondjuk jobbról vagy balról közelítsék-e meg a tűz fészkét, meg hogy ki a tűzoltóparancsnok, vagy hogy mik azok a közös, mindenki számára alapvető elvek, amelyektől semmiképpen sem szabad eltérni a tűzoltás során. Mi több vita nélkül, parancsnak, utasításnak, szabálynak engedelmeskedve hamarost oltani kezdik a kialakult felesleges, káros hőkibocsátást okozó jelenséget, amit ők a maguk belterjes, fantáziátlan módján egyszerűen csak tűznek hívnak. Vagyis: nekiállnak dolgozni.

És lehet, hogy első látásra szomorúnak tűnik, de a tűzoltóságoknál basznak a bázisdemokráciára.

Na most a nélkül, hogy elkezdeném felsorolni, mely más szakmákban basznak még a bázisdemokráciára a kőművességtől az operaművészetig, legyen szabad megjegyeznem, hogy a politikusság is egy szakma. Ez alatt azt kell érteni, hogy lehet, hogy néha jobbra fésüli a haját a bandi, néha meg balra, és abban komoly ökopártiság bújik meg kacéran, de a dolgozó eztet konkréten keresztbeszarja. Sőt, beleteszi a baltát a rádióba, ha még egyszer meghallja, hogy egyenlő távolság. Ő ugyanis nem egyenlő távolságban mossa a belet, ássa a szőlőt, keveri a maltert, hanem jól. Azaz számára az érték egyetlen fokmérője, ha valami . És tökmindegy, bal-e, jobb-e, sőt: a dolgozó sajnos még a nácizmusra is rászavaz, ha azt ígéri meg neki, hogy kiirtja a körzetéből az összes cigányembert, és ő pünktlich arra vágyik, hogy ki legyen irtva az összes cigányember. Így ha ő megtalálja a dúródórában a potenciális millajovovicsot (megjegyzem, van is némi hasonlóság, már ami a két művésznő halotti maszkokat is meghazudtoló arcjátékát illeti), akkor a dúródórára fog szavazni akkor is, ha kimondottan lúdbőrzik a háta a pengeszájúak rendjétől. (Én meg a meztelencsigával vagyok így, hagyjuk.)

Azt viszont már régen tudjuk, hogy az egykor elempében kinek mi az elképzelése a lehetmásizmusról: fogalmazzunk úgy, hogy az egyik fele időnként hozzáláncolja magát valamihez, mint azt minden (!) rendes (!) baloldali (!) zöldmanó teszi szerte a világon (de legalábbis Németországban), míg a másik fele inkább idegesen gesztikulálva próbál nem komplett hülyének tűnni a köztévé valamelyik vitaműsorában. És bár az alkotmányosság, a demokrácia, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala például számunkra is fontos, azért korlátos eséllyel látjuk annak megvalósulását, hogy a szöllősigyöngyik szoknyája alól induljon el a következő konzervatív (!) öko-világforradalom. Ilyen ugyanis nincs, tudtommal.

Akkor már inkább győzzön a szabórebekizmus. Nem beszélve a másik Szabóról, aki sokunk zsánere, titkos szerelme ebben a ronda magyar politikusi felhozatalban. És bár politikai tehetségéről neki sem vagyunk meggyőződve, leláncolt állapotban továbbra is el tudjuk képzelni.

Nem, nem úgy értettem.

11 komment

Cordon sanitaire

2013.01.26. 09:05 Humperdickk

Rosszabb sorom úgy hozta, hogy újabban Krúdy Gyula, Mándi Iván és özv. Stromanek Gáspárné h. tömbházfelügyelő városában, Budapesten vagyok kénytelen idióta marhaságokat csinálni, amit viszont szerencsére mások munkavégzésnek tartanak és eszerint honorálnak is. Ezzel kapcsolatban ellenben sajnos benyomások is érnek, amelyeket a kedves olvasóközönség nagyobb szerencsétlenségére ezáltal vagyok kénytelen közkinccsé tenni.

Talán egyébként már tettem arra néminemű utalást, hogy korábbi, még véletlenül sem fővárosi illetőségű munkahelyem a közeles múltban megszűnni méltóztatott, minek utána engem és két tucat sorstársamat úgy vetettek bele a dinamikusan fejlődő magyar munkaerőpiac tajtékzó árjába, mint macskát szarni. Ám ezen nem érdemes keseregni, hisz minden valamire való ember, továbbá minden, havonta másfélmilliót kereső felsővezető hülyepicsa számára nyilvánvaló, hogy egy hatezer dolgozónak munkát adó állami intézmény komplex iratkezelését (jelentsen ez bármit is) egyedül diákmunkával lehet a szakszerűen megoldani – már amennyiben a szakszerűség fokmérője az, ha (szerintük) baromi olcsóba kerül. Nem kerül egyébként olcsóba, de ettől függetlenül én felfokozott érdeklődéssel várom az idegsebészeti és szívtranszplantációs középső csoport létrehozásának hírét a Napsugár Óvodában, ahova kislányom is jár. Nekem, engedelmes állampolgárnak ugyanis nincs kétségem afelől, hogy öt éves korában az ember egy kakaóscsigáért vagy egy islerért nemcsak jobban, de lényegesen lelkesebben is operál, mint megannyi túlfizetett főorvos-primadonna.

De ez a múlt, az a rohadt elmúlthuszonkétév, melyre most jelenleg köpünk. Hallom viszont, hogy végre, egyszer ebben az életben megoldódik a modern társadalmakat évezredek óta gyötrő probléma, miszerint dacára annak, hogy érintetlen, hatezerszer megáldott, kóservágással előállított kakukkvakbelet áldoztunk az éppen ügyeletes úristen, alisten, pókember vagy más kitalált képregényhős oltárán, továbbra is az a helyzet, hogy hálnak az utcán az emberek. Ami nem lenne baj, de aluljárókban meg pláne hálnak az emberek, és ezt már ők a maguk aljas, szemérmetlen, mi több, keresztényietlen módján teszik. Sőt, többeknek még a cipőbe bújtatott lába is kilóg a mocskos matrac alól. Mások meg nem átallanak újságpapírba burkolózva horpasztani, pedig már Szent Ágoston óta tudjuk, hogy az írással az van, hogy tolle, lege.

Erre azonban jelenleg nincsen lehetőség. Mármint Bibliát olvasni nincs lehetőség, hisz szorít az idő, nyakunkon a vadászszezon. Tekintve azonban, hogy a nyomorult hajléktalanok nem szalonkák, így agyonlövöldözni őket nem lehet, bármekkora keresztény könyörület is mutatkozna a megvalósításra. Jobb ötlete támadt a rendszernek: összeültek a nemzeti együttműködés szentkoronaalakú kacsaúsztatójában az aranyhalak szellemi színvonalát helyből alázó belvárosi polgármesterek, és kitalálták, hogy az Alkotmánybíróság döntésének dacára, sőt, éppen abból kifolyólag pont ilyenkor télen nagyon csúszik a blahalujzán az aluljárónak a faltöve. Tudniillik, pont az a része, ahol a nyomorultak szoktak kucorogni, hogy hátukat melengesse az a mocskos műmárvány a mínusztízben.

Zseniális. Hisz nyilvánvaló, hogy ez nem igaz, ellenben eléggé cinikus, és az majdnem úgy kezdődik, mint a civilizált, ráadásul emiatt rájuk szavaznak majd a nácik is.

Nem tudom elhallgatni azonban, hogy szorult helyzetemből kifolyólag (lásd fent) újabban viszonylag gyakran járok a Blahán, így tanúsíthatom: nem csúszik. A fal mellett pláne nem csúszik. (De ha csúszna is, ott a fal, megfog az.) Ennek ellenére belátom, hogy a kocsismátéknak, akik életükben a környéken nem jártak, csúszik, mint a templomlépcső. Nem csoda, hogy lezárták tehát, hogy ne csússzon. És telepítettek oda helyes kis kordont is (hogyne, majd korcsolyapályát!), műanyag lófasszal, rajta vidám szallaggal, melyre írva vagyon, hogy lezárt terület, ne járkáljál te erre, menjél el te innen máshova, a felebaráti szeretet technikai okokból szünetel.

Úgy tűnik, a magát kereszténynek tartó kocsismáték a jelek szerint meg is vannak győződve róla, hogy ezzel le is van a probléma: ím, a hajléktalanok immáron eltűntek, így abban kristálytisztaságú, csilingelő szépségű hígfosban, amelyben ezek a kocsismáték élnek, nincsenek is többé hajléktalanok. De ami a lényeg: nincsenek a blahalujzán, ahol is zavarták özv. Stromaneknét a menésben. Illetve, nem is abban: csak a menés közbeni másfelé nézésben. Mindenesetre most már belátható az is, hogy a tét bármily hatalmas volt, annál örömtelibb, hogy a terv óriási sikert aratott, hisz ott, valljuk meg, most már nincsenek Stromanekné szeme ügyében.

Öltést sem ejt, áruljuk el azonban: attól még valahol vannak. Láthatatlanul, de vannak. Sőt, ahol vannak, ott nekik szintén nem olyan jó. Mi több: egészen máshol lenne jó. Azaz tulajdonképpen ezek a nyomorultak is úgy vannak vele, mint ezeknek a kocsismátéknak az ő úristenük, meg a megígért feltámadásuk, a mennyországuk, az örök életük: van, csak nem ott, ahol ezek keresik. És igen, ilyen a pokluk is, amit kitaláltak maguknak, egymás ijesztgetésére. És én ugyan nem sokat tudok ezen kedves fogyatékosok tréfás babonakörének hiedelemvilágáról, de ha negyede igaz annak, amit összehisznek vasárnaponként a babonaszakkörben, ismereteim szerint jelenleg van is mitől félniük.

De nekem mindegy: az én cipőm továbbra sem csúszik.

4 komment

Címkék: alkotmánybíróság blaha lujza aluljáró hajléktalanok kocsis máté

A tetvek természetéről

2013.01.23. 21:35 Humperdickk

Magyarország visszatért a mindennapi élet tekintetében is az európai szellemi közéletbe – tudtuk meg ennek a magyarországnak a miniszterelnök-helyettesi értelemben véve vett leginkább tiborabbnak tűnő miniszterhelyettesétől.

Nevezett tibor egyébként csak egyike azon rendkívül fontos miniszterelnök-helyetteseknek, akik nem vadásznak, és rájuk sem vadásznak, azaz szükségtelenül és teljesen értelmetlen módon töltenének be oly fontos posztokat, mint az Országos Magyar Vadászati Védegylet, amit, gondolom, azért hívnak így, mert védi azokat a vadászokat, akik doktorit lopnak és szakdolgozatot plagizálnak belőle, tehát a kereszténységet megtámadja a medve. (Igen, mi sem értjük.)

Nem, ez egy másik fajta, porig, sőt, agyontiborizált miniszterelnök-helyettes, aki nem vadászik, vagy ha mégis, nem erről fogjuk felismerni. Őt onnan lehet felismerni, hogy van neki egyrészt ez a kedves, rendkívül szimpatikus SS-Sturmbannführer ábrázata, amiről ugyan nem tehet, másrészt keményen megdolgozott érte, tehát mégis, másrészt hogy időnként összevissza beszél. Legutóbb például a fenti marhaságot fejtette ki a fejéből, ami csak első megfontolásra tűnhet úgy, mintha jobb lenne, ha máshonnan fejtette volna ki, még oly elmélyült igyekezettel. Európai, meg szellemi közélet, meg hogy visszatért, hogyne. Schwarzenegger sem mondhatta volna szebben.

Magyarország egyébként a fenti izéhelyettesi kinyilatkoztatás szerint 2013. január tizenötödikén, kedden tért vissza az európai szellemi közéletbe. Azért akkor, mert akkor indult el az Európai Unió támogatásával a Campus Hungary felsőoktatási mobilitási program, melynek alig is titkolt célja (büszkén hirdetik a honlapjukon!), hogy minél több magyarországi felsőoktatási hallgató tanulhasson ösztöndíjjal külföldön, és hazaérkezését követően kamatoztassa a külföldön szerzett ismereteket, valamint „hogy növelje a magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességét.”

Magasztos célok. Mi persze hajlamosak volnánk azt gondolni, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességét leginkább az növelné, ha nem cseszegetné ennek a helyettesjellegű tibornak a főnöke ötletszerű zárolásokkal és drasztikus megvonásokkal, mintha legalábbis a Jóistennek tetszenénk lenni. De mi persze ehhez nem értünk, hiszen a kéttannyelvű gimnáziumban, ahol volt szerencsénk érettségizni, pünktlich latinul nem tanultunk. Ha ugyanis tanultunk volna latinul, nem csak azt tudnánk halál pontosan, hogy szar dolog a hübrisz, hanem azt is, hogy az meg ógörögül van.

Mindenesetre arra mindenképpen örömmel tekintünk, hogy csak kedden tért vissza az ország az európai szellemi közéletbe, és nem mondjuk hétfőn, mert akkor kénytelenek volnánk szégyellni magunkat Neelie Kroes, médiáért felelős európai biztos aznapi elborzadása miatt – ahelyett, hogy helyesen állnánk hozzá a problémához. Ezek az európaiak ugyanis hajlamosak elborzadni, meg teljességgel elfogadhatatlannak nevezni bizonyos dolgokat ahelyett, hogy felesleges pofázás helyett inkább rakás sok pénzeket adnának a magyar felsőoktatásnak, mobilitásra. Mert, tetszik érteni: az az önfinanszírozó felsőoktatás, ami egyébként egy világszabadalom, képtelen elmozdulni a holtpontról, ehhez tehát az Európai Unió segítségét kéri. Tehát mi kérünk egy rakás pénzt az Európától, mobilitásra, aztán röghöz kötjük az ily módon hülyére mobilizált, agyoncsiszolt andragógusokat, hogy ne szaladgáljanak szanaszét, világnak csúfjára, andragogizálni. A sok hülye balneológus is minek, nincs is tengerünk.

Zseniális meglátás. Az, hogy ennek ellenére nekünk mégis inkább további ógörög káromkodások jutnak eszünkbe, természetesen a mi hibánk. Tudni kell azonban, hogy nem csak az Európával van baj. Kiderült ugyanis, hogy újabban már rendesen zsidózni sem lehet, nem beszélve egy kiadós szőröstalpúgecizésről, ami pedig oly jót tesz a derék magyar fodbalszurkoló kedélyállapotának. Mert tudniillik ez úgy megy, hogy a nemzetközi labdarúgó-mérkőzések a világon mindenhol a nemzetközi szabályoknak megfelelően kerülnek megrendezésre, leszámítva, ha nálunk kerülnek megrendezésre, mert akkor azok már nem nemzetköziek akkor sem, ha történetesen nemzetek között zajlanak.

Szedjük tehát össze. Van ez a magyar hübrisz, miszerint mi majd megcsináljuk egyedül az első hat napot is, a hetediken meg megtanítjuk a Teremtőnek, hogy működik a joystick. Másrészt van ez a probléma, hogy léteznek a Földön szabályok, amelyek azonban nem érdekesek, mert pontosan úgy működnek, ahogy asszonypajtás vásárol a teszkóban: betesz ezt-azt a kosárba, más eztazt meg nem tesz be a kosárba. Uniós pénz jöhet, belepofázás viszont nem kell, továbbá mi a focimeccsen zsidózni szokunk, tessék ehhez tehát a megfelelő hozzájárulást odanyújtani a tekintetes Labdarúgó Világszövetség Elvtársaknak. Különben a végén még az is lehet, hogy mondunk valamit. Mondjuk államosítjuk a Földgolyót, ne repkedjen már összevissza.

Van azonban jó hírünk is: nagyon úgy fest, hogy ki fog halni a lapostetű a szőrtelenítés miatt. Dőljünk tehát hátra, és próbáljunk meg örülni ennek: egy tetűvel kevesebb.

Az is valami.

6 komment

Címkék: eu felsőoktatás pokorni semjén navracsics hoffmanrózsa pintér bertalan

A diktátor délutánja

2013.01.16. 21:03 Humperdickk

A diktátor szeretett a vasárnapi ebéd után (gyöngyöző húsleves, fejhús, rántott husi, rizibizi, ahogy az anyja csinálta, kevéske petrezselyemmel) csak úgy, céltalanul végigbaktatni a falun, le egész a felvégtől az alvégig, meg vissza.

Vagy néha még tovább, az Arborétumig. Szerető szemmel, a sok elfogyasztott földi jótól könnyesen, elérzékenyülve, a maradékot néha diszkréten felböfögve, éteri hangulatban sétált hát most is a szikrázó nyári napsütésben – és szinte magányosan: csak a Teknős-testvérek kísérték el. Ők is, szinte láthatatlanul, a tájba beleépülve. De hisz meg is fizette őket: szerette, ha láthatatlanok, ha úgy suhannak, árnyatlanul, akár a rabló sólyom az égen; megannyi hipermodern, mégis magyar lopakodó, édes Istenem. Tekintete szeretettel söpört végig a felvégi Fő utcán, a házakon, az úton, a csatornán, aminek semmi értelme ugyan, hisz a faluban két-, vagy inkább háromszázezer éve nem volt víz jelentősen, mégis megérte, hisz sok utánjárásába került neki. És valóban, a pitypang, kaktusz és egyéb, extrém szárazságtűrő növények virágainak pompás színkavalkádja minden pénzt megért.

Ebbe rendesen persze bele szokott rondított Lali, a falu hajléktalanja, akit, teljesen haszontalan állat lévén a falu csak irgalomból hagyott meg, életszerűen élni. Most azonban nyoma sem volt; helyette Komótos Pityu, a polgármester jött vele szembe; megállította hát.

   – Szervusz, Kuka, Adjonisten – mondta. Pityut, mivel igen csak szerette a csendet-rendet, csak Kukának hívta mindenki, már aki megtehette, hogy szarba sem vegye. És hát, valljuk meg, ő megtehette.

   – Adjon az Isten, Józsi bácsi – felelte Kuka, akinek, mi tagadás, volt némi árpádsávos elhajlása. – Mi járatban?

   – Hát, ami a járatokat illeti – kezdte –, azokat sűríted. Benézel majd hozzám a jövő héten. Valamikor. Majd egyeztetsz Margitommal – mondta a maga szerető-féltő, ellentmondást nem tűrő módján.

Margit egyébként a mindenes volt az irodában. A Keresztségben, mint minden vízfejű, bugyuta gyerek a környéken, elővigyázatosságból a Szijjártó Péter nevet kapta. Ez azonban nem számított: akit ő egyszer lemargitozott, az Margittá vált. Akár a ferihegy.

   – De nem ezért állítottalak meg, Kuka. Csak hogy tudnám, mi van, Lali merre kujtorog.

   – Kiküldtem reggel a Váli-vízhez – kezdte a küzdelmet a közeli stroke ellen Kuka, amiért meg lett szólítva így hirtelen, már korán délben –, hogy verné meg nagyon a Bandit, amiért nem érti, mire kell másnak az ő trágyája, rendesen, törvénytelenül.

   – És bír-e majd vele – vetette fel, minden bíróságon számon kérhető kérdő hangsúly és tagdíjgyűlés nélkül, oszt jónapot.

   – Adtam mellé két veszett bullmasztiffet, meg a Bandi múlt hónapban elkobzott kaszáját, úgyhogy, gondolom.

Kurta bólintás volt csak a válasz. Mentek. A Kuka, bár már igen csak sürgetős volt neki a szapora, mivel ellentétes parancsot nem észlelt, ment velük. Elértek a pályához: a jegenyesor után meglátták az akadémiai reménységeket, amint rúgták a bőrt, meg egymást; de gyakran volt, hogy egymást.

   – Józsi bácsi, Józsi bácsi! – szaladtak oda a gyerekek lelkesen, ki térdéhez, ki combjához bújva, mint az orgonasípok. Megsimogatta egyikének, másikának a loboncát, megdörgölte az álluk alját, nyomott pár barackot a buksijukra, meg kiosztott köztük pár kokit, sallert, cukorkát, kiscsokit. Sport szelet, naná.

   – No, iszkiri vissza, gyakorolni, semmirekellők! – kiáltotta, szinte mosolyogva. Messziről már érkezett lóhalálában az a kis csicska, a Barcelonánál tanult edző, akit a fiai mellé vett fel.

   – Isten hozta Józsi bácsi, szeretettel üdvözöljük minálunk!

   – Neked is Adjonisten, fiam – mondta megróvólag. De folytatta is: – Oszt mi volt tegnap. Nem tudtam jönni, fent voltam a járási központban, játszott a Vidi. Mi volt.

A srác homlokán gyöngyöztek a verejtékcseppek, szája széle remegett, úgy hadarta:

   – Tizenkettő-egy, Méltóságos uram, tizenkettő! Szenzációs! Tizenkettő! – ismételte áhítattal.

   – Egy – tette helyre kimérten.

Megfagyott a levegő; a kismadarak abbahagyták a felelőtlen, semmire nem való csipergést, a kabócák félelmükben lenyelték saját fejüket, Kuka meg, mint aki ott sincs, egy közeli jegenyefa mellett felfedezett vakondtúrást kezdett a magával hozott, gyöngyháznyelű kiskanállal, óvatosan, nagy gondossággal áttelepíteni a szomszéd faluba. A Teknős-fiúk jobbnak látták, ha továbbra sem mutatkoznak.

   – D… dolg… dolgozunk rajta, Józsi bácsi – felelte az egykori világ-, Európa- és olimpiai bajnok edzőpalánta ijedten –, de nagyon jók voltak a szélsőik, a mieink nem bírták velük a futást. Talán a díszkiadásos vasalbertösszes miatt, amit a kis hátukra tetszett javasolni rászíjazni vasbetonból, nem tudom. És hát hiába, hogy most már teljesen trapéz alakú a pálya, ahogy javasolni tetszett: kiderült ugyanis, hogy félidőben térfélcsere van.

Felsóhajtott. Kellemetlenül érezte magát, amiért újra meg kell alázni ezt a kis senkit; de hát a csapatért mindent.

   – Forgatható stadion. Mint a színházban – Most voltak az asszonnyal az új Nemzetiben, ott látták a legújabb Tormay Cécile darabot, abban látott ilyent. – Félidőben, amíg az öltözőben nyavalyognak, elforgatjuk a pályát. Meddig tart megépíteni.

   – Mit…? Ja, hogy meddig! Egy… mit akarok mondani, majdnem egy év, megfeszített munkával.

   – Holnapra.

Az srác falfehér arccal tiltakozott a maga gyáva, szervilis, idióta módján:

   – De hiszen az képtelenség! Ahhoz be kell rendelni az egész falut, munkaszolgálatra! És még akkor is, ez már nem úgy van, mint régen, hogy korbáccsal verjük agyon őket!

   – Hát legyen úgy, mint régen volt! – „Bozsik, Puskás, Hidegkuti!” – gondolta hozzá, szeretettel.

   – Régen rabszolgák, középkor, feudalizmus meg kommunizmus volt, Józsi bácsi!

   – Akkor az – felelte, és úgy tett, mint ha nem venné észre, mint küzd szegény srác az arcára kiülő döbbenettel.

Vidéki kóceráj – gondolta. – „Túl jó vagyok én ezeknek. Azzal a tehetséggel, ami nekem van, egy kurva országot is el tudnék vezetni.” Azzal, faképnél hagyva mindenkit, elindult hazafelé. Futólag intett még a nyári a Napnak, hogy ha gondolja, nyugodtan süssön tovább. Kegyesen, mintegy jóváhagyólag.

Szólj hozzá!

Címkék: foci hülyemagyar diktátor felcsút parabola

Ki az állat?

2013.01.10. 22:20 Humperdickk

A Fővárosi Főügyészségnek, nagy szeretettel.

A tények pedig ezek.

Magyarország miniszterelnöke nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. Magyarország miniszterelnöke egy állat, és állatként viselkedik. Akkor és abba köt bele, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, törvénybe ütteti, hogy neki azt is szabad. Ezeket a törvényeket azzal és akkor íratja meg, akivel és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, fenyegetőzni kezd. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és írat egy törvényt, hogy ez miért nem rablás.

Magyarország miniszterelnöke bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hazugságok törnek elő állati koponyájából (azok is sokszor csak szóvivői útján), és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak. Mindeközben Magyarország miniszterelnöke az idióta nyugati világ „vívmányait” használja. Nézze meg mindenki, hogyan pózol a Facebookon a „nemzeti összefogás miniszterelnöke”, kezében kávéscsészével, előtte a mikrofonnal, pofáján a „bármikor kicsinállak, te hülye magyar” kifejezéssel. Nézd meg a magánnyugdíjpénztárakat elvevő és belőle magánstadionokat építő patkányt és haverjait a Facebookon: látni fogod, hogy mindegyik potenciális maffiózó. Eo ipso maffiózó. Nem tolerálni kell és megérteni, hanem megtorolni.

És éppen itt követi el a legnagyobb bűnt az idióta nyugati világ polkorrekt része. Puszta számításból és önérdekből úgy tesz, mintha ezek az állatok bármiféle okból is tolerálhatók, megérthetők, sőt tisztelhetők lennének, mintha járna nekik bármiféle megbecsülés és emberi méltóság. És az a legiszonyatosabb ebben az egész agyrémben, hogy ezek pillanatok alatt teszik tönkre a magyarság normális felének esélyeit.

***

Nos, akkor tegyük fel mi is a kérdést Erdős Virág után szabadon: na most akkor, nagyokosok, mi legyen? Vagy úgy is kérdezhetjük: ez itt még egy társadalom? Mert ha igen, akkor a rendőrség még ma elviszi a fenyegetőző állatokat. S ha nem, akkor a magyar demokraták közössége gondoskodik róla, hogy soha többé ne legyen kedvük fenyegetőzni. Minden más esetben bátran elmondhatjuk magunkról, hogy mi már nem vagyunk emberi társadalom többé.

Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!

19 komment

A cigány genocídium kívánatos voltáról - Frissítve!

2013.01.07. 16:13 Humperdickk

A mögöttünk álló hétvége nem épp eseménytelenül telt: kapott másfél milliárdot a vezetőbácsi kedvenc románmagyarja, adóelkerülési megfontolásból Oroszországba költözött Gérard Depardieu, valamint kiderült, hogy a magyarhírlap nevű természeti képződmény vezető kolumnistája most már nem a zsidókat utálja, hanem a cigányokat.

Vagyis lehet, hogy nem csak a zsidókat utálja. Nála nem lehet tudni: őneki gyakorlatilag lételeme az ilyesféle hülyeség, és ez gyakorlatilag a tehetségtelenségéből, illetve pontosabban a nem elég tehetségességéből következik. Mert, ugye, hogy is megy ez: elkezd az ember írással foglalkozni, mittom, csinál egy véleményblogot, és rendre azt tapasztalja, hogy nem csak a tótavé, de még a vinszentblog akármelyik névtelen bloggere is jobban ír nála. Vagy verseket ír, hobbiból, erre meg jön egy ember egy olyan hülye névvel, hogy Erdős Virág (hogyne, majd Cserepes Gesztenyefa), és beleírja az ember gyomrába tutit. Oda tudniillik, ahol az ember az elfogyasztott vegyespálinkák mellett a lelkének a leglényegét őrzi – és ezt onnan lehet tudni, hogy elszorul az nagyon, ha valami nagyon szépet olvas a gazdája.

Mindezt feldolgozni kétféleképpen lehet. Az egyikhez nagyon sok alkohol kell, és hosszú távon májkárosodást, elmegyengeséget, teljes leépülést okoz, ami még nem lenne baj, de rövid távon az asszony is veszekszik miatta. Marad tehát a másik lehetőség: az ember ebbe beletörődik, és megelégszik a másodvonallal – esetleg vesz egy dekopírfűrészt, és elmegy műbútorasztalosnak. Még az is meglehet, hogy ezzel megreformálja a műbútorasztalosság lényegét: vannak még csodák, szegény Oláh Gergő is hogy megnyerte a tehetségkutatót.

Namármost ezek a lehetőségek jönnek szóba, már amennyiben értelmes az ember. Rövid pillanatra azonban mégis tekintsük át, akkor mi van, ha az ember teljesen, totálisan értelmetlen, ellenben agresszív kis mocsokállat: nos, ebben az esetben meglehet, bűnözésbe fog, és az önkifejezést késelésbe torkollva tartja csak elképzelhetőnek. Vagy ír egy cikket a kedvenc szennylapjába, amelyben kifejt dolgokat, amely dolgok szerint hol a fiatalok, hol a zsidók, hol a cigányok dögöljenek meg. Vagy legalábbis jelentős részük dögöljön meg. (Bétékába ütközőt nem linkelünk: aki akarja, nézzen utána, mely cikkek vannak is itten citálva.)

Tehát: ha okos, kedves kis cigánygyerek az ember, de lófaszt talál, nemhogy munkát (mivelhogy cigány), a megoldás az, ha elmegy a tehetségkutatóba, ahol is kiderül, hogy egy zseni, és megszavazza az ertéelnépe ixfaktornak. A cigányság számára ily módon nyitva az út: évente három tehetségkutatót is rendez nekik a többségi társadalom puszta szívjóságból, tessék azokon elindulni, nem nyavalyogni, hogy kevés a lehetőség, meg elnyomás van. Különben is, a legendás cigány muzikalitás, hogyapicsábane, húzzad, cigány, csakazértis, és így tovább. Eddig rendben.

Na de akkor mi van, ha tehetséges, sőt, liberális újságíró az ember, de kiderül, hogy vannak nála tehetségesebbek is azon a placcon, továbbá zsurnalisztáknak nem hirdetnek tehetségkutatót se? Igen, kitalálták: az ember megkeseredett, alkoholista nácigeci lesz, aki időnként beleélvezi az újságjába, hogy ma éppen ki rohadjon meg. És amíg valaki meg nem szánja ezt a barmot, és nem hirdet neki egy tehetségkutatót, vagy nemzeti újságíróstratégiai intézetet, ahol elhomokozhat magában, vagy nem költözik el ő is valami szívének kedves diktatúrába, előbb-utóbb az lesz, hogy innentől Erdős Virág ne írjon több verset a cigányok elnyomásáról, mert jól pofán lesz vágva.

És végül is énnekem mindegy, de jelezném, hogy ha nekem pártom lenne, abban ilyen tehetségtelen pszichopaták nem lennének benne. Mert hiába, ha egyszer az orbánnépe a bajerzsótit szavazta meg fixfaktornak: az ilyen emberi hulladékkal az van, hogy előbb utóbb rárohad arra, amire ráfröccsent.

És, hát hogy is mondjam, élnek ebben az országban költők is bűntelen. Azokra meg az ilyen ne fröcsögjön.


FRISSÍTÉS:

Nevezett szerencsétlen írt még egy cikket, amiben hevesen magyarázza a magyarázhatatlant. Ez még nem lenne baj, de az a verssor, amit idéz ("Növeli, ki elfödi a bajt"), nem Babitstól származik. Úgyhogy ehhez képest lesznek szíves kedves mélymagyar náci barátaink költők verseit a szájukra venni.

Ja, nincs mit. Örülök, hogy segíthettem.

20 komment

Címkék: magyarhírlap rasszista nácik depardieu cigányüldözés zsóti erdősvirág

Szolgálati közlemény

2013.01.07. 15:07 Humperdickk

(Csináltam egy külön posztot az előző poszt egyik kommentjéből, trolloknak, a miheztartás végett. Ez a rossz hír: a még rosszabb, hogy lesz ma még másik poszt is, bájerzsoltos. Előre is elnézést kérek!)

Kedves türhőparaszt, az általad vélt magánéletemmel érvelni próbáló kommentelő!

A modorod, érvelési kultúrád, helyesírásod stb. miatt nem érdemled meg, hogy reagáljak, de a többiek kedvéért, és mert most éppen foglalkoztat a téma, elmondom, mi van.

Igen, jól látod, én egy tehetségtelen, el nem ismert, ordenáré stb., továbbá névtelen senkiházi vagyok. Név nélkül publikálok, és ebben a magánuniverzumban csak az van, amit írok. (V. ö.: „csak ami nincs, annak van bokra".) Humperdickk a „rendes” világban (tehát abban, amelyben például palácsnikok szopnak endivajnákat, sok-sok pénzért) egyszerűen nem létezik.

Az, hogy abban a világban van egy ember (aki egyébként cigány, zsidó, korosodó korrektor, továbbá ötven éves, egyedül élő antik ruhásszekrény) semmilyen formában ne zavarjon téged. Nem érdekes az a te számodra. Nem él ugyanis érdekes életet, azaz nem írja meg a napiász, ma kit szopott le. Cserébe viszont megígéri, hogy nem él azon elveivel ellentétben, amiket itt leír. Tehát ha azt írja, hogy nem adta oda magánnyugdíjpénztári megtakarítását a kósának fodbalstadionra, akkor okkal bízhatsz benne, hogy nem hazudik.

És mindösszesen ennyit tud. Ez nem sok, jó hír viszont, hogy ha neked ez kevés, bármikor visszatérhetsz az endivajnafélék farkához: ide legalábbis konkrétan senki sem hívott. Másképp mondva: örülünk, hogy itt vagy, de megvagyunk nélküled. Színfoltot képviselsz, még ha nem is mindig rajongunk a fosbarnáért.

Ez van: fogadd el, hogy itt téged ez a Humperdickk bármikor vérig sérthet, cserébe ezt te is megteheted ővele, kommentben. Viszont: Humperdickk-nek nincs magánélete, azzal kár sértegetned, lepereg róla. Humperdickk magánélete nem létezik, soha nem is létezett. Kérlek tehát, hogy Humperdickk-kel vitatkozz, és ne azzal a démonnal, akit mögötte sejtesz. Az a démon, hogy egy klasszikus idézzek (a feleségemet), csak a fejedben létezik. Saját magaddal meg hülyeség vitatkozni.

További jó olvasást kíván:

Humperdickk kitalálója

1 komment

Partiarcok

2013.01.04. 20:29 Humperdickk

Avagy miért lenne jó alkotmánybíró Palácsik Tímea?

Néhány hónapja röppent fel az örömhír, miszerint Andy Vajna, a nemrég kormánybiztossá gömbölyödött hollywoodi filmproducer az időnként önhibáján kívül a hajdúpéteri mélységekig elpofozott Palácsik Tímeával él, ha egyelőre nem is nemi, de mindenképpen partiéletet. Ezen együttélés során megosztják egymással az élet apró-cseprő örömeit – pontosabban a neves filmproducer oszt meg ezt-azt kedvesével, az immáron ez által (mármint Vajna által) világhírűvé kefélt fényesített partikellékkkel.

Hogy ebben nevezett Tímeának mi öröme van, nem firtatjuk. Magánéleti, hálószoba- és banktitkok számunkra ugyanis szentek, és azt sem vagyunk hajlandóak elárulni, hogy egy számító, pénzéhes kurvának tartjuk nevezett művésznőt. (Hogy miben művész, szintén nem firtatjuk.) Az, hogy a formátlanná hízott egykor sikeres filmproducernek ebben, mármint nevezett Tímeában mi öröme van, szintén nem képezi vizsgálódásunk tárgyát – bár, valljuk meg, heteroszexuális férfiként azért néhány tippünk lenne. Mi ugyanis megértjük: mindenki szeret időnként ösztönszintig leállatosulni, és nincs kétségünk, hogy a Tímea bizonyos vadállatias ösztönök kielégítésében minden bizonnyal prímán alkalmazható szexuális segédeszköz gyanánt. De ne prejudikáljunk: maradjunk annyiban, hogy beszélgetni konkrétan a kutya sem akarna Tímeával, hiszen, hogy is fogalmazzunk finoman, becslésünk szerint mentális téren csak korlátozottan igénybe vehető őnagysága.

Ez egyébként egy létforma, mármint ez a síkhülye, mindenre kész, segédeszközként magát boldognak érző emberpéldány. És hát ha illető emberpéldány még ráadásul nő is, kedvező fizikai paraméterei kapcsán lehet még akár a férfitársadalom jelentős része bírvágyának netovábbja is – bár igaz, kisebb része inkább csak ütné, mint a répát. A lényeg, hogy bizonyos primitív társadalmakban, mint amilyen a mienk is, a magukat vezetőnek érző bennszülöttek valamilyen formában mindenképpen ragaszkodnak hozzá, hogy maguk alatt érezzék azon más bennszülötteket, akik gyávaságuk, gyengeségük, sunyiságuk és butaságuk, vagy mindezek kombináció okán éppen annak örülnek olyan nagyon, ha maguk felett érezhetik ezt a felettesi valagat.

Hisz a valag nyújt egyfajta biztonságérzetet: amikor feltekintenek, a látóterüket teljes mértékben betölti valami nagy, ismerős, egybefüggő valami. Ha az a csillagos ég, akkor az, ha meg a főnök valaga, akkor meg az. Nem érdekes, a lényeg, hogy ne érezzék magukat egyedül a nagy ismeretlenben, ahol össze-vissza szaladgálnak mindenféle tehetséges, okos kis gecik. Akik alkotnak, alkotnak szüntelen, miközben hullik rájuk az sok nobeldíj. Ez nekik fáj, ám ha elfogadják a felettesi ülepet, többet ér az akárhány nobeldíjnál: hisz nem is kell, hogy értsenek bármihez is! Fogadni mernénk, hogy például nevezett Tímeánk a szopáson kívül nagyjából semmihez nem ért, amit ún. értékteremtő kulturális tevékenységnek lehetne nevezni. (Tudományos munkásságát még ennél is alacsonyabbra értékelhetjük, úgy valahol a semjéni sötétség határán is túlra.)

És miközben saját értéktelenségük, tehetségtelenségük miatti frusztrációik, vagy csak mások nyilvánvaló tehetségesebbnek tűnése miatt fedelet keresnek saját szellemi hajléktalanságuk fölé, észre sem veszik, hogy mennyire porig alázzák önmagukat. Pedig, mit lehessen tudni: Tímea, meglehet, kiváló anya, feleség, konyhatündér, ügyfélszolgálati munkatárs is lehetne. Sőt, kis utánjárással felfedezhetné azt is, mi az, amiben még az átlagnál is nagyobb tehetséggel van megáldva. Az viszont már most biztos, hogy művésznek, karatebajnoknak vagy függönykarnisnak Tímea bizony nem való. Sőt, még alkotmánybírónak se.

Hogy ezek után egy magát virtingli, komoly alkotmánybírónak képzelő szívósmária, pokolbéla vagy balsaiistván miért nem látja be, hogy hülye a választott (mármint mások, pontosabban Valaki Más Által Választott) szakmájához, talán már nem akkora rejtély. Az ilyen balsaiistvánok ugyanis teljesen indokolhatatlanul azt hiszik, hogy ők érdemeik szerint jutottak ahhoz a magas polchoz: kicsit úgy, ahogy a Palácsnikok is a milliárdos produceri faszhoz. Ezek után persze nem csoda, ha egy ilyen balsai szerint a lakhely szerint megkülönböztetett, teljesen felesleges választási regisztráció nem ellentétes azzal, hogy minden állampolgárnak megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy valódi és rendszeres választásokon szavazzon. Azaz: ésszerűtlenül, megkülönböztetve korlátozni nem szabad, kivéve, ha az ésszerűtlen, megkülönböztető módon korlátozunk.

Értjük persze: hülyének is lennie kell. Vagy mondjam finomabban: mentálisan szintúgy csak korlátozottan igénybe vehető az ilyen ember. Nem sokban különbözik tehát szegény Tímeától: partikellék ő is – a különbség csak a szerszám méretében manifesztálódik, aminek a végén ő örömforrásként funkcionál. Az, hogy az ilyen balsaiistvánnak ehhez képest még jó segge sincs, mit sem számít: őrá ugyanis nem azért esett a választás, mert szépek lennének a fenékgerezdjei. Dehogy.

Másképp szép ő: belülről, mélyen belülről árad belőle egy másfajta szépség. Nagyon, nagyon mélyről.

16 komment

Címkék: vajna regisztráció alkotmánybíróság alkotmány balsai palácsik pokolbéla

Gyűlnek a bajok

2013.01.02. 10:03 Humperdickk

Újévre végre megalakult az Országgyűlési Őrség, így hát végre az országot, de főleg annak gyűlését végre gondos kezek őrzik. Ám ekkor kezdődtek a bajok.

Mert azt persze lehetett gondolni jóelőre, hogy a izgága újeszdéesekkel nem lesz egyszerű. Szegény, komoly bajuszos Elnökbácsinak rengeteget főtt is a feje miattuk. Mert ezek a félcédulák dobálták bele az Ország Gyűlésébe a mindent, és még ezek buta nagy táblákat is tettek bele az Elnökbácsi arcának elébe. Azért, hogy lássa, amit akartak. És hát ő látta, hogyne látta volna, és hát ő nem akarta látni. Nézni se akarta, de annak meg hiába volt, hogy nem nézi, mert hogy mondjuk ha becsukja őneki ő a szemeit, hiába az, ha egyszer látszott benne így is, a szemében. Mert belelátszott a lecsukott szemhéja mögé is, belecsillant abba, megégette a retináját szinte. Már nem úgy, hogy fájjon is. Csak úgy, hogy legyen is.

Nagybajuszos Elnökbácsi azért megalkotta az Országgyűlési Őrséget. Hogy ez ne legyen. Mármint persze hogy az Országgyűlési Őrség persze legyen, de a bedobálás, meg a táblabehozogálás ne legyen. Mert minek, táblának odabent mi helye a kétharmadban. A tábla nem arra van, a tábla vagy megtilt valamit, vagy mondja, hogy nem baj, ha van valami. Hogy mondjuk be ne hajtsál te most ebbe, tilos behajtani, ez nem behajtási övezet neked. Vagy csak szól kedvesen, hogy odafigyeljél magadra, mert ez egy egyirányú utca, és mi itt nem szeretjük, ha nekünk te szembejössz. Így hát te ne gyere szembe, mert veszekedés lesz abból, és tudod, nekünk van Őrségünk, és nem neked, ne veszekedj tehát. Ezt szerette a Nagybajuszú, ezt a csendben levést, a nem veszekedést, hanem a békésen egymás mellett elélést, vagy ha az nem megy, legalább a békés egymás melletti magafelakasztását mindenkinek, akinek nem jó az, ami van. Hisz pince van, kötél van, csomó is van, és a Jóvoltából van mindez. Mit akar még a fajtája. Sámlit szerezzen már magának, amit kirúghat maga alól. Mindent hadd ne a Többség intézzen már neki.

De persze hiába volt az Őrség: a rend már sosem billent bele a Helybe. Mindenki szanaszét gondolkodott, így az ökofiatal fasiszták után repültek a rendes, igazi nácik is, és dobálták a cetlit a kriptoszocialisták, nemkülönben. De hát eddig rendben is volt, hisz ezért volt az Őrség, hogy azok dobáljanak, és aztán az Őrség megmondja neki, hogy hova menjenek, hogy hova repüljenek. De amikor már a gránitkeménységben is belemutatkoztak a szakadások, a repürések, amikor az agyon ángyánisztérizált parasztok, a pokornizélt tanárok is repekedni kezdtek! Meg az tűzoltók, ápolók, drogambulánsok, egyéb szocialisták! És nem csak úgy, véletlenül, de tisztes repekedőtervvel, repekedőkoreográfiával emelkedtek a kupolába, hogy onnan csiviteljék világgá, hogy onnan szárnyallják igazsággá, hogy nem jól van, meg azt, hogy valami nem megy jól, vagy ha minden jól megyen is, akkor ők a nem jók ebbe a jólmenésbe, és akkor meg őket kellene kizavarni innen, kitiltani ebből az Országos Gyűlésből, mert akárhogy nézik, nekik nem lett olcsóbb a csirkeparizer. És akkor meg mit adjanak szegény éhező kiscicáknak, kiskutyáknak, kiskóborkoldusoknak, kisművészeknek, meg a kistudósoknak. Hisz tartják a markuk azok is, éhesek azok is. Már lassan szotyolára sem jut a szegény verebeknek se.

Ezt csivitelték szegény eszdéeszes madarak, meg a kommunista túzokok, a demokrata pingvinmadarak a kupolában. És a Bajuszosbácsi ugyan hallotta őket, de persze oda nem nézett volna. Hisz az Őrség dolga az is, az odanézés. De az Őrség meg hát hiába nézte, mit se látott ki a sipkája alól. Madarak azok, gondolta az Őrség, hát hadd csapongjanak.

És hát észre sem vette az Elnökbácsi, de a Őrségbácsik sem, egyik sem, hogy abban a nagy csapongásban elfogyott szépen a kupola, hogy a pillekönnyű kis tollas szárnyak szellőjétől elporladt a gránitalap, hogy a milliárd kis verdesésben elmállott a törvény, szétszaladt a szabálya a rendnek, és csak a csupasz, meztelen ég maradt a fejek felett, és hogy úgy hulltak be arról a kis szertelen csillagok, mint ahogy a hó ereszkedik le néha, télen, éjszaka, nesztelen, hogy észre se venni, de egyszerre csupafehér minden odakünn.

És akkor tél lett végre, igazi, kemény hideg.

3 komment

Hogyan lett a miniszterelnökből a Jóisten?

2012.12.25. 22:06 Humperdickk

Először is szögezzük le: istenek lenni nehéz. Van ugye az, hogy lemegy az ember reggel a konyhába, meginni egy kávét, de nem tud, mert már ott van, sőt, támasztja a pultot másnaposan, és már issza a kávét. De nem ez a legnagyobb probléma.

 

Mert jó, így jártunk, már ott vagyunk, legfeljebb iszunk még egy kávét, és legalább közben kellemesen elbeszélgetünk önmagunkkal. Esetleg szólunk, hogy kócosak vagyunk, vagy begyűrődött a gallérunk, elkenődött a rúzsunk, és fésülködjünk meg, kinevetnek a hivatalban. Ellátja tehát magát tanáccsal így reggel a Mindenható, rögtön a reggeli indulás előtt. Az egyszerre mindenhol jelenvalóságnak ez például egy tagadhatatlan előnye. Igaz, egy átlagos tükör sem hülyeség, de akkor oda a meghitt pillanat.isten_1.JPG

A fentiek ellenére azért azt ki lehet jelenteni, hogy a miniszterelnök nem akart eredetileg isten lenni. Olyannyira nem akart, hogy még barátai is voltak. Az isteneknek, tudniillik, nincsenek barátaik: hülyén venné ki magát, amint mondjuk a Jóisten meg a Gábriel besöröznek, és csajokról, fociról, politikáról dumálnak, aztán hazafele megállnak a Damjanich utca sarkán, a Csalogánynál, a Jóisten meg összegörnyedne, és az arkangyal fogná a haját, hogy le ne hányja. Ilyesmi az istenekkel nem fordulhat elő: egyrészt nem isznak, de ha mégis, megoldják a szaftos részleteket önállóan. Tehát saját magukkal isznak, saját magukkal hánynak, ha egyáltalán. De inkább csak nézik, hogyan hánynak mások.

Na már most a miniszterelnök sem gondolta eredetileg, hogy őneki az istenség mondjuk ebből a szempontból hasznos lehet. Ő ugyanis szeretett inni, és bár a hányás onnan nézvést szükségtelen mellékkörülménynek tűnt, mindennek megtalálta a maga hasznát: mindig, de egyszerűen mindig volt a közelében legalább egy olyan barom, akinek örömet okozott, ha ilyenkor félrenézhetett. Cserébe adott neki valami főosztályt, államtitkárságot vagy művészeti akadémiát, és a szerencsétlen idióta boldog lehetett, amiért annak idején alaposan le lett hányva a cipője. Mindenki más, mármint mindenki más normális ember okádna, ha csak eszébe jutna az inzultus, de az idióták ettől élveztek el. Volt olyan őszülő halántékú baromállat, akinek egyszer elfogadta a töltőtollát kölcsönbe, és azóta lekötelezettje. Ezt például pünkösdkor el szokta hívni, hogy kiskutyaként őrizze a házat kertben. Tavaly a legkisebb kölyök egy rózsaszín masnit kötött a farkára, az az idióta meg csak csaholt hálásan.

Na de a helyzet az, hogy hiába, hogy már kellőképpen imádta kézcsókolásba torkollásig a nép, az ő örökös népe őneki, a kancellárkormányzó miniszterelnök úrnak hiányzott valami. Fene tudja, talán csak a reggeli merevedés, vagy a kedves, szeretetteljes beszélgetés önmagával a naplementében – kézen fogva, csókba forrva a lemenő nap sugarában, a tengerparton, miközben az ember a meztelen talpát nyalják a az alattvalók. Ám ekkor, akárcsak a mesében, az élete gyökeresen fordulatot vett, a száguldó iram tekintetében legalábbis. (Mínusz mozdonyhorgony.) Meghívta ugyanis a hajdúpéterbe a frizbi.

Nem akármi. Izgatottan készült, a legszebb öltönyét vette fel, és hozzá persze kiválasztotta a legszebb nyakkendőjét és a legnyalkább terrorelhárítóit is. A hajdúpéterbe persze nem ment el, az túl veszélyes lett volna, de szerencsére a hajdúpéter jött el hozzá, magával hozva a hóna alatt az összes frizbijét: alig fért be az atombiztos családi bunkerba. (A nagyobb frizbiket kint is kellett hagyni gangon, a nagymamától örökölt stelázsin.) Mindegy, azért így is nagyon érdekes volt, mármint a frizbi:volt benne fejetlen nő meg nőtlen férfi is, meg kétszívű rákos kisleány, akinek szívében dobogott a zámbókrisztián, és még rímelt is hozzá. Sőt a végére megjött a frizbiné is, akinek aznapra direkt más orra volt a jeles alkalom alkalmából, és magával hozta a megaixfaktorból azt az énekest, akinek két éve meghalt a nagymamája, és emiatt nagyon szépen énekelte a hallelúját, tangóharmónikán. A végén volt konfetti, brillantin meg terpentin, és bejött egy hofigézára hasonlító komikus is, aki elmondott egy focis viccet.

A miniszterelnök ekkor érezte először, hogy istenné vált. Fura érzés volt, könnyed, lebegő, izgalmas dolog, és bár az kicsit zavarta, hogy reggel elfelejtette lehúzni a saját szarát a klozetton (mivel nem emlékezett rá, hogy már kint van), de gyorsan túl tette magát rajta. Büdös volt, lehúzta, mindegy, máskor majd jobban figyel. Reggel azért elrendelte, hogy ezentúl ne csak rózsát, de mindenféle virágállatot lehessen adómentesen dobálni a Lánchídról a Dunába, hogy hadd örüljenek a diákok, meg kinevezett egy komplett minisztériumot annak a helyébe, amelyik be akarta vezetni a diákhitelt, továbbá még a reggeli előtt rendelkezett, hogy bontsák le a Mount Everestet, és hozzák el darabokban Pestre, hogy azon szánkózzon az a sok féllábú egyetemista buzi a romkocsmából hazamenet.

De délre legyen meg, mert személyesen akarja lefényképezni az új frizbijével, amit a hajdúpétertől kapott.

8 komment

Címkék: orbán tandíj isten frizbi hajdúpéter nemtandíj

Levél Törőcsik Marinak

2012.12.21. 08:51 Humperdickk

Hétfői sajtótájékoztatóján, melyen bejelentette Vidnyánszky Attila győzelmét a Nemzeti-pályázaton, Balog Zoltán többek között arról számolt be, hogy a győztest mindegyik bizottsági tag javasolta a vezérigazgatói állás betöltésére. Törőcsik Mari ezzel szemben azt közölte a szinhaz.hu-val, hogy ez nem pontosan így történt.

Drága Művésznő, kapaszkodjon meg: dehogynem, pontosan így történt. Nem is történhetett másként. És azért, mert csak. Illetve azért, mert a kétharmad az kétharmad.

Megmagyarázom: a kétharmad az háromharmad, tekintve, hogy a kétharmad dönti el azt is, hány harmad a háromharmad. Jelenleg ez egyébként egyharmad, vagy még annyi se, egy hatod, heted. Ez azonban nem azt jelenti, hogy bármilyen módon kétségbe kellene esni: ez pusztán csak annyit jelent, és tényleg csak annyit jelent, hogy jelenleg nem jött el az ideje annak, hogy új, immáron a nemzet érdekeit hatékonyabban képviselő matematikát kellene rendelni az alkotmánybíróságtól. Vagy a közgéptől.

Mert tessék megfigyelni ezt is. Abban a bizonyos bizottságban, amelyben (minden tiszteletem további fenntartása mellett is, de mégsem elhallgatva) Kegyednek is tagnak tetszett lenni, nem volt elég az, hogy a nyolckilenced szerint legyen eldöntve, hogy márpedig a János vitézben ne kurválkodjon a Juliska. Nem, ez csak akkor nemzetérdekeltileg jobbanelismert, ha a Juliska kilenckilenced szerint nem kurválkodik. Sőt, amennyiben technikailag (igen, közgépileg) megvalósítható, lehetőleg tízkilencedileg. Az Iluska, aki egyébként meg játszik abban a mondott vízirevüben, ott rohadjon meg, ahol van, a teljes magyar irodalommal együtt. Mínusz vasalbert baráti kör, de az meg nem irodalom.

Mert én készséggel elhiszem, hogy Drága Kegyednek az utóbbi két és fél évben egy tizenhárom kilométer mélyre elásott búvárharangban tetszett élni a marihuána-árok mélyén, de Kedves, Drága Művésznő, tessék végre felébredni: ezek nem értenek a színházhoz. Sőt, úgy általában a kultúrához se. Sőt, meg merem kockáztatni, még a focihoz se jobban, mint egy átlagos alkoholista nálunk a Kiskulacsban. De a lényeg, hogy nem is kell nekik érteniük hozzá: nekik elég, ha azt mondják, hogy értenek hozzá. Megvan hozzá minden joguk, mit akarok mondani, minden kétharmaduk. Kekeckedni meg nem érdemes, mert könnyen alkotmányellenessé válhat az ember, mint a magánnyugdíjak, a bankok, a hatvanöt éven feletti bírák. Vagy mint néhány hónapon belül a hajléktalanok.

És azzal minden meg is van oldva: sok a paplanos nyomorult a blahalujzatéren? Be kell tiltani őket, és akkor nem lesznek. Nem lehet betiltani, mert alkotmányellenes? Be kell tenni az alkotmányba, hogy nem alkotmányellenes. Tetszik érteni: mintha zuhanás közben betiltanák a gravitációt. Ők úgy vannak vele, hogy a valóság arra való, hogy pitizzen, hogy csóválja a farkát, behozza az újságot, adjon pacsit. Ők simán megteszik, hogy rendelnek egy drogjelentést, hogy megismerjék vele a rögvalót, és még ki is fizetik, de aztán mégis átírnak benne ezt-azt. Hogy ne legyen annyira rögvaló. Hogy inkább úgy legyen, ahogy ők gondolják, vagy még inkább, ahogy Ő gondolja, hogy lennie kellene. Az, hogy teljesen értelmetlen fizetni valamiért, aztán széjjelcseszni, meg hogy ilyet épelméjű ember nem csinál, legalábbis önszántából biztosan nem: le van szarva.

És igen: ez azt jelenti. Hogy vagy ők őrültek, vagy az a valaki más az őrült, aki miatt így cselekszenek. Nincs több megoldás, utánaszámoltam.

És ezt hívják unortodox rögvalónak. Ebbe kell integrálódni, nyakig belerohadni, mondhatni, röghöz kötődni mindenkinek, aki érvényesülni akar ebben az országban. Mert a megoldás mindig, mindenre a keménykedés: ha kevés az orvosok fizetése, arról az orvosok tehetnek, mert elmennek külföldre. (Ebben nincs logika, ne tessék keresni.) Röghöz kell tehát kötni őket. Tetszett tudni, hogy ebben a magyarországban a benne tanuló külföldi orvos- és fogorvostan-hallgatók tandíja gyakorlatilag fedezi az ingyen tanuló magyarokét is? Mi ebből a tanulság? Hogy még többet tegyünk a felsőoktatásba? Dehogy, hisz egy országos felsőoktatási szénszünet árából kijön vagy három stadion Felcsúton!

Drága Művésznő: írja, üvölteni szeretne. Vagyunk így ezzel: üvölteni szeretnénk valamennyien. De az semmi, a mi üvöltésünk csak olyan ordenáré, amorf, impertinens ordítás. Kedves Művésznő: mi nem tudunk szépen ordítani, nekünk ezt nem tanították meg. És, mi tagadás, nem is nagyon merünk ordibálni. Tudja, a gyerekek, meg a kocsilízing. Gyáva cincogás lenne az csak, semmire se való.

Drága Művésznő: megtenné, hogy ordítana helyettünk?

32 komment

Címkék: tandíj nemzeti diktatúra hajléktalanok alföldi orvosok törőcsik vidnyánszky

Hogyan győzte le a jóságos miniszterelnök a tandíjat?

2012.12.17. 09:21 Humperdickk

Kalandos rémregény. Írta Tündér Lali.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol az égvilágon minden volt, ami nem volt, az is volt. Borból volt a kerítés, pálinkából az ajtófélfa, úgyhogy aki ott élt, mind ivott, de még aki nem élt, itatták azt is feszt. Hátha feléled. Vagy hátha nem.

De hogy szavamat ne feledjem: volt ebben az országban minden jó, alaptörvénytől kezdve az alaptörvénysértésen át, röghözkötéstől a rögtőleltiltásig minden, ami szemnek, szájnak, vagy bárki másnak az ingere. Panaszra oka csak annak volt, aki saját jól felfogott nyomorultsága miatt nem akarta tudomásul venni a kapanyelet az árokparton. De hát ez már csak így van: akinek nem ingere, ne vegye magára.

Mondom, minden volt, és minden jól volt, ahogy volt, csak egyetlen dolog hibádzott a kerálnak. (Mert kerál is volt, bár egyelőre csak miniszterelnöknek, mit akarok mondani, Miniszterelnöknek hívták taktikailag. Fodbalokosan tudniillik, meg másrészt nem is fért a nagy okos feje a szentkoronába se.) Na, forgolódott a kerál, gondolkodott nagyon, mizabszem van-e még a seggelyukába őneki, és hát hogy, hogy nem, csak rágyütt: felsőoktatás van abban, úgy biza. De bizony hiába próbálta így, próbálta úgy, kiszívni, kiszúrni, pokorni, csak nem gyütt ki, hiába legyintette reá hordószám a rózsaolajat. Csak nem tűnt el az, és csak vitte a kincstárból a derága pénztet, meg ontotta magából a romkocsmatölteléket, akárcsak a tehen a fingot.

Reform kell ide, nem vitás. Felkelt tehát a kerál, korán reggel, péntek este. Gondolta, ráérünk, ma van péntek, hétfőre meglesz a reform, a kutyaúristenit az iskolájának. Odaintette kedves szógáját, mondta neki: Pötifijam, ha hétfőre nem leszen meg a reform, szóljál rám üstöllést, addig alszok még egyet. Fölkél másnap röggelére, mondja a szógának, te Pötifijam, mi van, nem szótál, nincs meg a reform, a végin még rámvetik magok a dologkerülő férfiatlan deákok a vérszomjas transzveszti penetránsaikat lóbálva, tudod, amire rá vagyon írva, hogyaszongya, anyám add el a házat, köll a pénz tandíjra. Mondja neki az édes szóga, aluggyá még, kedves egy kerálom, és ne idegeljed magadat feleslegbe, sokáig meg pláne ne idegeljed. Röggel van még csak, nincs itt a hétvég.

Aluszik hát tovább a kerál. Ébred azonban, szombat délre, harangkukorékolásra, hogyaszongya, a kutyaúristenit neked, te hitván szóga, mánmeg megin nincs a reform meg a zistennek se, oszt mindjárt itt hét vege. De mondja neki a szóga megent, haggyad elfele, kerálom, lesz ami lesz. Mán csak dél van, ráérel az üstöllésre. Nesze itt van addig egy zsák monyoró, meg itt van hozzá, párbajtűzdelt rektorgerinc vadász módra, ropogassad el aztat addig.

Ahogy mondta, úgy is lett. Estére a kerál elrotyogtatta a monyorót, hozzá megivott kisüstiből hét nagyüstnyit, majd megindult, késedelem nélkül, a reformnak eleibe. Szólította elébb kedves huszárjait: idegyere, legényem, ásókapa, nagyharang, nekem mán csak tek ellesz, amíg leszünk, elleszünk, megyünk a háborúba. Kérdezi a tekes kapitánya, hát hova lesz a séta, gazd’ram. Mondja neki a kerál, hogy hát minden út a romkocsmába vezet, hát hova, ha oda. Várnak ott rám ősi ellenségeim, a deákok, ülnek ott, iszogassák a fröccsöt, mit akarok mondani, a dzsimbimkoktélt satodefittel, és belugakaviárt kanalaznak mellé. Vérszomjas kalózok, nem vitás, mondja a kapitén, mert franszia is volt, nem ám holmi ánglius. Menjünk akkor.

És mentek. Odaérvén nem reszkettek, beléptek. Ültek bent a kegyetlen haramják, voltak vagy tízen, ha nem tizenketten. Imádkoztak, zsolozsmáztak, volt, amelyiknek még garbója is volt, meg csíkos kardigánja. Forgatták a szemüket, de inkább csak amiatt, mert erősen fogyott a kaviár. Na, a kerálnak sem kellett több, kikért egy fröccsöt a legjobb évjáratból, ha franszia, az se rossz. Hörpintett erre, hörpintett arra, majd kisvártatva egyszerre odamondta azoknak az istenteleneknek nagybátran, hogy kettőszáznegyven. Azok meg, ahányan voltak, annyifelé bólogattak. De leginkább csak mindenfele.

Ennyi volt, mese volt. Le volt győzve hát a tandíj, plusz megvolt a reform, egycsapásra is. Mehetett haza a kerál. Estére marhapörköltet vacsorált hideg pacallal meg fehérkenyérrel, meg harapott hozzá némi snidlinget is. Hisz kemény nap volt, köllött a vitamin. A reform meg, ahogy volt, úgy maradt, míg világ a világ, és még azután is, aki nem hiszi, járjon utána. Vagy fusson el véle, amíg jól esik. Meg amíg lehet.

12 komment

Címkék: orbán tandíj pokorni tek hoffmann rózsa diáktüntetés

A patkány elmélete arról, hogy ő nem a pöcegödörbe esett

2012.12.12. 13:14 Humperdickk

Először is tisztázzuk: ez, ami jelenleg körülvesz, beterít és síkosságával csapdába ejt minket, semmiképpen sem disznószar.

Érthető természetesen, hogy sokakat megtévesztenek a jelenleg tapasztalható körülmények, mégis fontos, hogy ezt az alapvető és nemzetgazdasági szempontból sem utolsó helyen szereplő szempontot helyre tegyük. Tény, hogy első látásra és szippantásra, hogy ne mondjam, kóstolásra ez a matéria mindenek előtt szarnak tűnik, szarnak szaglik és szarnak is ízlik, ennek okát azonban botorság volna magának a matériának a sajátosságaiban keresni. Érzékeink sokszorta csalnak meg bennünket; hiba volna tehát azt gondolni, hogy nincsenek végzetes tévedésben szerte a világon azon, magukat függetlennek hazudó, mégis pártos és ezzel együtt oktalan anyagminősítők, akik jelen helyzetünket csak távolról szemlélve, a szakértőink által prezentált anyagokhoz hozzá sem szagolva széles körben terjesztik bűzös rágalmaikat! Nem, kérem: mi ezt a bűzt, amit árasztanak, már ismerjük: ez kérem, ugyanaz a bűz, amivel nem csak az elmúlt nyolc, de az elmúlt nyolcvan, sőt nyolcszáz évben mérgezték nemzettudatunk tiszta kútját, forrását.

Egy percig sem szabad tehát bedőlni a praktikáiknak: egész egyszerűen nem igaz, amit állítanak. Nemzetünk, közösségünk nem ücsörög bambán valamiféle, talán általuk sem pontosan definiált szarban, még hozzá ujjongva, mert azt hiszi, rózsavíz! Mi soha, egyetlen percig sem állítottunk olyan sületlenséget, hogy ez a barna, helyenként sárga, folyós, csúszós anyag rózsavíz lenne! Ez pontosan az a jól ismert, szabadelvű, a lényeget gyáván elkenő tempó, amivel nemzetünk kétharmada elsöprő döntésével egyszer és mindenkorra leszámolt akkor, amikor úgy döntött, alámerül ebben az első pillanatra talán szokatlan, hogy ne mondjam, unortodox dzsuvában. Akkor, a fülkeforradalom dicső órájában nemzetünk még egyszer felemelte fejét, hogy azzal a lendülettel ugorjon fejest az ismeretlenbe! Ez a fajta bátorság, meglehet, bírálóink előtt ismeretlen; mi azonban, akik a történelem során annyiszor mutattuk meg a világnak, mit jelent helytállni a zavaros áradásban, a fejünk felett összecsapó hullámokra fittyet hányva, csak nevetünk szánalmas próbálkozásaikon. Ők, akik már odáig süllyedtek a vérvaló számunkra tiszta és egyértelmű fogalmainak szándékos, gonosz meghamisításában, hogy nem átallják a nyugdíjvédelmet lopásnak, a csak dolgozatvégi, de ott viszont gondos forrásmegjelölést plágiumnak, a hitelből finanszírozott költségtérítést tandíjnak nevezni, ismét hazánk ellen fordultak: szerintük az, amit a nemzeti patkányügyek kormánya két év megfeszített munkával elért, szar. Hát, nem az. Dehogy az.

Félreértés ne essék: mi is tisztában vagyunk vele természetesen, hogy a helyzet nem rózsás. Tudjuk: a kedvezőtlen nemzetközi helyzet sajnos jelenleg nem teszi lehetővé a kilábalás gyorsítását, vagy akár csak átütemezését. Jelenleg, vegyük tudomásul, ez a realitás: a globális pénzvilág sok évtizedes ámokfutása, a hitelből finanszírozott jólét, a színes-szagos, esztelen vásárlásra és fogyasztásra csábító takarítószerek, valamint a gyakran érdemein felül értékelt higiénia oly mértékben tette tönkre a munkalapú társadalom kis- és nagydolgok létrehozásán és annak egyenletes, igazságos szétterítésén, szétkenésén alapuló rendszerét, hogy helyreállítására nem elegendő egy, két, de nyolc vagy kilenc választási ciklus sem. Igenis meg kell értenünk, és meg is kell értetnünk mindenkivel, hogy az, ami jelenleg a szarban tétlenül ücsörgésnek, fejetlen rombolásnak, a foshalom helyenkénti felpúpozásának és baráti patkányoligarcháknak való átjátszásnak tűnik, szükséges, sőt elkerülhetetlen az új, minden korábbinál sikeresebb gazdasági fejlődés megindításához szükséges lépések megtervezésének előkészítéséhez. Pontosan tudjuk, hogy jelen helyzetben mindenkinek meg kell hozni a szükséges áldozatokat ahhoz, hogy akinek sok van, annak még több juthasson, valamint hogy aki akar, az focizhasson. Az életerős, vásárlóképes nemzeti milliárdosréteg létrehozása és a Videoton kupagyőzelme a legsürgetőbb nemzeti érdek: ilyen helyzetben semmi csodálatos nincs abban, ha kevesebb jut olyan, másodlagos apróságokra, mint amilyen a kultúra, a tanulás vagy az egészség ügye.

Próbáljuk tehát elfogadni a helyzetet! Nem tudjuk persze egészen pontosan, mi az, amiben jelenleg tapicskolunk apró, szőrös kis lábainkkal, de ez nem is csoda, hisz napról napra formálódik, változik is – mindahányszor csak eszébe jut fent valakinek, hogy már megint lehúzzon valamit a vécén. Ami viszont onnan érkezik, mi több, potyog a fejünkre minduntalan, legyen bármi is, szar biztosan nem lehet. Disznószar meg pláne nem.

Állapodjunk abban, hogy disznószar-közeli.

11 komment

Címkék: szar fidesz tandíj plágium közeli patkány magánnyugdíj unortodox

Hogyan nem fizettem tandíjat

2012.12.06. 20:37 Humperdickk

A régi a Huszárik-mozi alatt, a régi nagyportán volt az ösztöndíjosztás. Hosszú, izgága sorban álltunk ott elsősök mi végig, a porta előtti lépcsőn, fel egészen a lépcsőházig. Kint szakadt a hó: december volt, mégis az volt abban a szemeszterben a legelső ösztöndíjosztás. Adminisztratív okok.

Négyhavi pénz, egyszerre! Kettőezerötszáz volt egy hónapra, amihez én még kaptam ötezerhatszáz szoctámot is. Négy hónapra egyszerre az hatalmas összeg, életemben nem láttam még egyben annyi pénzt. Persze, hogy enni mentünk először. Nem mondom, persze, hogy éheztünk volna: csomagolt a család. Már persze, csak akinek tudott – de a többi is az övét ette, én is. Barter volt, fröccsben, cigiben kapta vissza. Kannásborosban persze, a sört csak messziről néztük a Makáriban. Viszont hetven volt a bableves: apró csészében adták, ettünk hozzá három kenyeret, elég volt. És kijött egy százasból. Parizerre, vajas kenyérre, fröccsre mindig volt, a többit meg megoldottuk íkúból: próbáltunk nem gondolni rá.

De hát, persze, ez a valamilyen élet sem tartott örökké: az egyik rákövetkező évben az akkor épp aktuális kormány akkor épp aktuális pénzügyminisztere nyakunkra hozta a tandíjat. Én szociális és tanulmányi alapon is kaptam mentességet, de mások szarul jártak: elvitte majdnem a teljes alapösztöndíjukat. Nem csoda, hogy azonnal országos tüntetést szervezett az önkormányzat. Különvonattal mentünk fel. (Én is. Szolidaritásból.) Tömve volt vagy tíz kocsi, vidámak voltunk. (Vittünk kannásbort.) A kosuttéren hatalmas volt tömeg: végigvonultunk a villamossíneken, el a tömeg mellett, óriási volt a hangulat. Égtek a lámpák, reflektorok: hisz este volt, virrasztani mentünk, mondták, a jövőnkért. (Mi mondjuk leginkább csak ultiztunk hajnalig.) Reggelre persze már nem voltunk annyian: a pestiek hazamentek aludni. A hökösök meg bementek, kijöttek, közölték, nincs lófasse. Illetve lesz, hogyne lenne: tandíj lesz. Továbbá bocsánat, de menjünk haza, mert lejárt a területfoglalási. Nem mentünk, leültünk, szerveződni kezdett valami élőlánc is. Aztán mégis hazamentünk.

Elfogyott a kannásbor.

Így lett meg a tandíj. Kifizettük, már aki. Később új kormány jött, eltörölte, de mindegy: elvégeztük, diplománk lett, és a rengeteg kannásbor és cigaretta ellenére még ma is élünk. Kiből tanársegéd, kiből tanár lett, kiből fordító, kiből titkárnő. Van köztünk jól menő informatikai cégnél középvezető is, könyvtáros is. De már csak ritkán találkozunk: párszor összejárunk, mi ittragadtak, de inkább már csak a gyerekek miatt. Olyankor nagy néha tarokkozunk, közben sokat dumálunk, okoskodunk. Meg isszuk a bort. (Nem kannásat, rendeset.) És ahogy fogy a bor, meg ahogy telnek az évek, meg ahogy nőnek a gyerekek: egyre jobban szidjuk a rendszert.

***

Ennek a magyarországnak a tébolyult miniszterelnöke nem akarja, hogy szidva legyen a rendszere. Igazából azt sem akarja, hogy megértve legyen bármi benne, vagy egyáltalán, hogy gondolkodva legyen benne. Hisz aki gondolkodik, észreveszi, hogy nincs a fenekén piros pont, hogy az ősmagyar korban még lehetetlen volt az agysebészet, hogy a székely rovásírást sem a székelyek találták ki, hogy nincs is semmilyen világkormány, hogy egyik nyelv sem komplexebb a másiknál, hogy a fény nem csavarodik. És a Szíriusz is nagyon, de nagyon messze van. Majdnem olyan messze, mint Svédország.

Ennek a magyarországnak a tébolyult miniszterelnöke továbbá azt akarja, hogy az én lányom ne mehessen egyetemre. Azt akarja, hogy adósítsa el magát miatta évtizedekre, és ha nem akar adósrabszolga lenni, dolgozzon egy koszos, életveszélyes ruhagyárban betanított munkásként, minimálbérért, szomorúan. Meg azt is akarja, hogy szedje a markot, tömje a libát, darálja a kukoricát valamelyik felcsúti uradalomban. Azt akarja, hogy ne választhasson, hogy ne dönthessen. Azt akarja, hogy maradjon az, ami a nagyapja, meg a nagyanyja volt: nyomorult proli. Büdös paraszt. Zsellér. Napszámos. Kubikos.

Ha hagyom.

Az én lányom hat éves, gyönyörű kislány. Tökéletesen ért franciául: kezdettől fogva két nyelven neveltük, hogy könnyebben boldoguljon. De itt már nem fog: focista ugyanis nem lehet, a disznószartól meg rosszul van. Tehát amint lehet, itt fog hagyni. És ez ugyan szomorú, de van, ami még ennél is szomorúbb: hogy nem csak engem hagy egyedül. Hanem valamennyiőtöket.

Ha hagyjátok.

11 komment

Címkék: orbán fidesz tandíj felcsút kannásbor mobilitás

Regisztráljon minden zsidó!

2012.12.03. 20:18 Humperdickk

A magyar nemzeti jobboldal krémje az elmúlt héten most már tényleg nagyon komolyan elkezdett megdöbbenésének hangot adni azon esemény következtében, miszerint kiderült, hogy az ő kedves, békebeli magyarországukban bizony, milyen sok náci akad. Ennek kapcsán teszünk most helyre bizonyos dolgokat.

Elöljáróban rögzítsük: természetesen mi azt nagyon szeretjük, ha a nemzeti értelemben vett jobboldal krémje aggódni kezd valamiért. Az mindig olyan tréfás helyzeteket eredményez: ilyen esetekben ugyanis a magyar nemzeti jobboldal kibújik a kamásliból, ledobja a kacagányt és nevetséges bohócruhába öltözik, majd közli, hogy mit tudom, elrabolta őtet az íti. És még ezzel jár jobban, mert amikor már odáig hülyül meg (vagy odáig issza magát hülyére), hogy magát és az ezzel járó százötvenmillióját is a Jóisten legszebb teremtései közé kezdi érezni sorolni, vagy Hobbitokkal és Toronybaszakadt Szalamandrákkal Díszített Alaptörvénnyel érzi helyesnek házalni, vagy egyszerűen csak elfoglalja a Műcsarnokot saját jól megérdemelt öregkori meghülyüléséből kifolyólag, azon a ponton már az embernek nincs kedve nevetni. Mert az odáig rendben van, hogy ő csak buzitlanított színházban szeret jánosvitézt nézni: megértjük mi ezt, hisz léteznie kell a hülyének is – már csak azért is, hogy kilegyen a koordinátorrendszer, ők pedig békésen menetelhessenek a mínusz x és mínusz y tengely által kijelölt tartományon, a semmibe. De amikor már a nyilvánvaló szenilitás, az alkohol, vagy simán csak a genetika ízetlen tréfája veti elénk az illető hulladékot, az mindig egy kicsit szívfacsaró is tud lenni. Azon szinte már egy jóízűt nevetni sincs kedve az embernek.

De vissza a zsidókra: a magyar nemzeti jobboldal most aggódni kezdett, mert zsidózásra és náciskodásra rendszeresített és parlamentileg megerősített fiókpártja zsidózni és náciskodni kezdett az ő kedvenc parlamentjében. És most is aranyos, amikor aggódik: nem elég, hogy megszeppent képpel kotorta elő másnap hajnalban a lifthóf melletti kamrapolcról az ilyen esetekre dunsztba tett kormányközleményét, de még a nemzet rikkancstóniáját is lezavarta a kosuttérre! És ez utóbbi, ahhoz képest, hogy feladhatott volna helyette egy egész oldalas hirdetést a blikkben, sokak szerint elismerésre méltó teljesítmény.

Hogyne. Mindazonáltal ne feledjük: a nemzeti alapon értelmezett jobboldali ezt nem azért csinálja, mert átérzi a helyzet komolyságát. Azaz nem azért, mert megértette, hogy ha ő nem védi meg a zsidót, legközelebb lehet, hogy ő lesz a zsidó. Hanem azért csinálja, mert félti a szaros jóhírét: mert hát hogy jön ahhoz a szemét nácija, hogy hírbe hozza az ő szívének legmélyén, e tollpihe vacokban szelíden kuksoló, bár egyebekben fasiszta miniszterelnököt?! Mert ezt már megtanulta a nemzeti konzervatív: beleverték az orrát negyvenöt után kellőképpen a saját mocskába. Merthogy meg, persze, nem változott: a nyírőjózsik, prohászkák népe nem hajol, legfeljebb törik. Megtanulta, hogy zsidózni unelegant, jobb társaságban kinézik miatta az embert, ergo nem zsidózik. Az egésznek az értelme, tehát az egyenlőség, a szabadság, vagy a kisebbség, a kisebbségi vélemény, a kisebbségi kultúra védelme már nem annyira fontos a számára. Rendben, zsidózni tehát nem szabad – de arról nem történt rendelkezés, hogy ne lehetne alaposan kiválasztani azt az egyetlen lehetséges bizottságot, amelyik kiválasztja nekünk az egyetlen lehetséges színházigazgatót, és aztán majd nem lesz lekurvázva a juliska a jánosvitézben. Nem ők zsidóznak: a kétharmad dübörög. Pedig még közleményt is kiadtak neki, hogy ne tegye. De hát nem ért a szóból az a büdös kölyök.

Így megy ez. A fentiekből következik tehát, hogy erőszakos zsidólista nincs, mert arra megsértődik a volkszvágen. Van viszont regisztráció, ami szintén egy lista, és szintén alapjogot sért, ellenben erre minden zsidólibsi önként iratkozhat fel, ha jelezni akarja, hogy élne egyik alapjogával. Ez egyelőre még csak a szavazati joggal való élés joga, de messze még 2014. És ki tudja, mikor lesz elég ok korlátozni egy másik alapjogot! Hisz, lássuk be, például a levegővételt is nagyban egyszerűsítené, ha előtte mindenkinek lehetősége volna regisztrálni rá! Főleg, ha magyar levegőt akar az a szemét zsidaja, tenné hozzá a jobbik.

És tényleg, kábé ennyi csak a különbség.

3 komment

Címkék: fekete jobbik nácik rogán zsidózás gyöngyösi kerényi alaptörvény

Miért zsidó az LMP?

2012.11.26. 22:27 Humperdickk

Avagy miért nincs igaza Ádám Zoltánnak?

Bizonyára sokaknak elkerülte a figyelmét, hogy nevezett kiváló politikai elemző szerint a sifferandrásizmus újabb zseniális taktikai húzása következtében most már minden jó lesz. Ennek oka pedig, hogy a sifferandrásizmus nem adta be a derekát, sőt, egyéb testrészei vonatkozásában sem ajánlott fel sokszínűnek mondható palettát, már ami a sifferista testrészek bajnaigordoni értelemben vett szájba helyezhetőségét illeti.

Mindközönségesen: a sifferandrásizmus tehát úgy véli, hogy a Bajnai kapja be. Együttkétezer-akárhányig meg pláne kapja be. Ráérünk, tudniillik. És hogy ez jó. (Már persze, már akinek; de erről majd a végén.)

Addig is: hogy egy, csak a statisztikai hibahatár támogatásával rendelkező sifferbéla mit ért „más típusú együttműködésen”, itt már megbeszéltük. A lényeg, hogy a sifferjenők mostantól ezerrel dolgozni fognak azon, hogy a jobboldali diktatúrában csalódott, de egyebekben rendes, templomba járó, katolikusnak tekinthető stb. konzervatív jobboldali emberek úgy áramoljanak be a nyitva hagyott másik kapun, akár az ökotudatos szélerőműben a buzgó megújulás ereje. (Hogy a másik kapuk természetrajza kapcsán egyéb pornográfiára már végképp ne ragadtassam magamat.)

Nos, nevezett pornogr politikai elemző két ponton téved.

Egyrészt: a jobboldali diktatúrában csalódott, de egyebekben rendes, templomba járó, katolikusnak tekinthető konzervatív jobboldali emberek akkor sem fognak a sifferizmusra szavazni, ha nevezett bandink hiteles, orvosipecsétes igazolást hoz arról, hogy nincs is neki baloldala, de egyáltalán. Továbbá hiába, hogy ő a baloldalt undorral leköpi, meg sáros cipővel meg is rugdalja minden hetivásár, pünkösdszerda és egyéb keresztény ünnepek alkalmával, ezen derék, ámbátor a létezett kommunizmusban (népköztársaság, mindegy) megőszült barátaink megmaradnak amellett, miszerint ugyanis az orbánizmus a jobboldal, minden kommunistasága és egyidejűleg jelentkező (!) fasisztoid hajlama ellenére.

Ami pedig a siffert illeti, ő mindközönségesen csak libsi. Egy fröccs után eszdész-utódpárt, de két fröccs után már komcsi, valamint további igények és fröccsök esetén zsidó is. És igen, a vágógábor meg a bajuszos zsidó, természetesen, és ha lenne néger elempés, az lenne a néger zsidó. És ugyanezt gyakorlatilag bármely emlőssel el lehet játszani, a rövid orrú hangyászsünig bezárólag. (Nem, az orr mérete sem számít.)

Most persze ezt a zsidózást nem úgy kell érteni: ez ugyanis csak amolyan szalonzsidózás, ami úriemberek között a jóféle, zsíros szivarfüst közé kunkorodik olykor. Nincs más undorító következménye, minthogy az urak durván összeröhögnek a kabernéspohár fölött: egyéb kényszerítő körülmények híján (elveszik a kafetériát a minisztériumban) még nem kell attól tartani, hogy a Dunába is lőnék a mocskos zsidajait. Nem érdekes. Ám van rosszabb hírem is: a fentiekből következik, hogy a megcélzott normáliskonzervatív réteg ilyenformán nem is létezik: abban az értelemben legalábbis biztosan nem létezik, hogy azt nem tudom, hogy a nemzetikonzervatív tényleg zsidónak véli-e a sok elempést, de hogy szerinte az mind libsi, az tótziher. És aki liberális, az ugye komcsi is. Aki hazudik, az lop. És még akkor is, ha ez sehol világon nincs így, csak nálunk, mármint hogy a liberális kommunista is legyen. Fasizmusban is unortodoxak vagyunk, szarni bele.

Aki tehát a jelenlegi, háborús magyar politikai helyzetben arra vár, hogy egy haladó, öko- vagy nem öko-, de mindenesetre egyéniszabadság-párti, mélyen demokrata jobboldali alakulat voksokat húzzon a centrumtól jobbra, az téved. Mert az a viktor mezeje: ott ő legelteti a kis simicskáit. Ott a fű is más, másnak az nem zöldell. (Legfeljebb barnállik.) És oda nem mehet be akárkibarma, hacsak nem válik kicsit maga is simicskává, kósalalivá, szíjgyártópetivé. Hogy a kocsismátéizmus, kerényizmus mélységes mély bugyrait már fel se idézzük.

Jelenleg tehát ez van. Az egyetlen lehetség, hogy az ország értelmesebb rétege elmagyarázza a másiknak szépen, lassan, aranyosan, hogy a konzervatív ember nem nacionalista feltétlenül, sőt, van, hogy liberális ő. Meg hogy létezik egy rakás sok demokrata, liberális ember, akinek egy része vasárnap templomba, míg másik része élményfürdőbe jár, harmadik része meg szőlőt kapál, kroszmotorozik, bámulja a tévét vagy tarokkozik. Vagy kiviszi a gyerekeit a Ligetbe. Vagy szvingerklubban élvez csoportosan, a sokadik kielégülésig. Vagy ugyanezt csinálja a lelkigyakorlaton egy másik, bár kétségtelenül mélyebb, tartalmasabb értelemben. Ámde szintén csoportosan. És meglehet, mind rendes ember: nem iszik, nem kártyázik, gyereket, asszonyt indokolatlanul nem veri.

Ez persze nem lesz egyszerű, ez a megmagyarázás, de nem látszik más út. Meg kell nekik magyarázni, mint a hülyegyerekeknek, hogy cseszhetjük régi dicsőségünk, hogy nem lesz ismét a mienk Trianon. Sőt ha így folytatjuk, nem hogy nem mi fedezzük fel a rák ellenszerét, de az inverz taknyot sem. Továbbá attól, hogy falhozbasszák néha dühükben a dzsojsztikot, még nem ad extraéletet a gép. A jó hír viszont, hogy közel a megoldás: ezt az uszkve kettő, esetleg háromszáz évet már térden állva is kibírjuk.

De szeretném jelezni: szopni azért szerencsére nem muszáj közben. Egyedül meg pláne: úgy amúgy sem az igazi.

7 komment · 1 trackback

Címkék: együtt fasiszták bajnai schiffer lmp vágógábor ádámzoltán

Ellenpé

2012.11.20. 12:52 Humperdickk

Olvasom, az LMP nemet mond az Együtt 2014-hez való csatlakozásra, de bármilyen más típusú együttműködésre nyitott. Bármilyenre.

Az, hogy magát egy bornírt félmondattal kifejezni vélő alakulat (párt, hogyne) mit tekint „bármilyen más típusú” együttműködésnek, izgalmas felvetésekre ad okot: nem kizárt, hogy közös kirándulásokat szerveznének a Pilisbe, vagy szívesen összejárnának családostul barbekjúzni gyöngyöt fűzni, miközben kicserélik egymással a matricákat a lutraalbumhoz  – nos, nagyjából ilyen horderejű, bár kétségtelenül „más típusú” együttműködésről lehet szó, alighanem. Ez ugyanis a jelek szerint egy ilyen komolytalan bulipárt: mindent elmond a döntésük megfontoltságáról és érveik komolyságáról az a kijelentés, miszerint „az LMP nem köt választási együttműködést a jelenlegi parlamenti pártokkal, és olyan kormányban sem kíván részt venni, amelyet Magyarország valamelyik volt miniszterelnöke vezet.”

Ezek nagy, államférfiúi gondolatok. Sokan egyenesen a becsület, a tartás, mi több, az elvekhez való hősies ragaszkodás csalhatatlan jeleit fedezték fel bennük; és tökre igazuk is van (hogy kicsit szabórebekásra vegyem a figurát). Kicsit ront az okfejtés kanti szépségén, hogy ezen a gondolatmeneten végighaladva el lehet jutni odáig is, hogy nem mennek be olyan parlamentbe, amelybe jelenlegi parlamenti pártok is előfordulnak, sőt, nem vesznek fel képviselői honoráriumot a jelenlegi parlamenttől, mi több, nem szállnak fel olyan villamosra, amely a jelenlegi parlament előtt halad el. És egészen addig terjedően, vagy hogy stílusos legyek, addig bezárólag, amíg ki nem jelentik, hogy nem szarnak addig, amíg a jelenlegi pártok vagy a letűnt Magyarországnak bármely korábbi miniszterelnöke is szarni mer, mindez a magánügyük. Hősiesen beléjük fagy a saját szaruk, hát, van ilyen. Beöntés kérdése az egész: ennek kezelésére még a nemeladó magyar egészségügy is alkalmas, minden leromlottsága ellenére. Ámde.

A problémát megint, itt is ugyanaz jelenti, amit a jelek szerint a lehetmások minden lehetmásságuk ellenére sem képesek felfogni. Most persze az felfogoképességbeli zavar okait kutatva el lehetne hülyéskedni a szabórebekizmus hajszínén vagy a vágógáborizmusnak a helyes és gusztusos férfi arcszőrzetről vallott sajátos felfogásán, de a helyzet ennél komolyabb, így nincs helye a tréfának. Lassan mondom tehát, hogy a milelajosok is megértsék (és képesek legyenek esetleg szó szerint vissza is mondani másnap): nem attól lesz más a politika, hogy megmondjuk, kivel nem állunk szóba. Ez volt eddig, tudniillik. A nemszóbaállás politikája.

Mondok egy nagyon egyszerű, már-már schifferi egyszerűségű példát. Tegyük fel, hogy felkeres engem egy Hágáig körözött háborús bűnös, hóna alatt a kisebbik gyerekemmel, akit éppen most szedett le a magasfeszültségű vezeték villanypóznájáról, és köszöni szépen, igazán nincs mit. Ezen a ponton én nem azt fogom megbeszélni vele, hogy mi a véleménye az atomenergia azonnali, teljes és feltételek nélküli beszüntetéséről egészen az utolsó nyomorult higgsbozon felszámolásáig,  hanem megköszönöm neki. Mi több, leültetem akár erőszakkal is a verandára (óvatosan csak persze, mert lehet, Kalasnyikov is van nála), és belediktálok egy kupica házi cseresznyét meg egy pohár portugiesert. Indokolt esetben az sem kizárt, hogy asszony összedob gyorsan egy krumplis pogácsát, de persze csak ha van ideje megvárni a népirtó úrnak.

És miközben beszélgetünk, megkel a pogácsatészta. És lehet, hogy kölcsönösen szimpatikusnak találjuk egymást, felfedezünk egymásban közös vonásokat (hisz ki nem irtott már ki ajtórésbe fészkelt hangyabolyt kemotokszal), és ahogy telnek a percek, meg ahogy ürülnek a poharak, még az is meglehet, hogy a végén össze is barátkozunk.

Sőt, még az is kiderülhet, hogy ártatlan az az ember. Népirtásban, legalábbis.

De ez csak egy hasonlat, bár annak kétségtelenül elégé szélsőséges: én persze nem állítom, hogy a Bajnai Gordon háborús bűnös lenne, vagy hogy embergyereket rángatna le a tízezervoltról. De azt mindenesetre kizárhatjuk, hogy emberfejekkel lapdázna az égre. És ahhoz képest, hogy a sifferizmus jelenleg a statisztikai hibahatár támogatásával rendelkezik, az orbánizmus meg nem, ez meglehetősen fontos szempont. Sőt, kimondom: kövezzetek meg, de egy olyan országban, amelyben a legalapvetőbb emberi jogok sérülnek, amelyeket pirossegű elmeháborodottak és formátlanná hülyült diktátorok vezetnek úgy, hogy még a a lukasenkák is elismerően csettintenek reá, az a tény, hogy a Bajnai nem eszik embert, még az energiapazarlás és importfüggőség konzerválásánál vagy a devizahitel-krízis kialakulásánál és kezelésénél is fontosabb szempont. Nem beszélve a szárnyvonalak bezárásáról.

De persze, ahogy gondoljátok. Meglett volna esély, hogy elmolyoljatok ezen fontos szakpolitikai kérdésekről az új, demokratikus Parlamentben, 2014-ben. Jelenleg viszont csak abban bízhattok, hogy a simicskalajos érdekeltséget szerez a szélenergiában, vagy megvesz magának néhány szárnyvonalat, passzióból. Sőt, ha jól viselkedhettek, megengedi, hogy csináljatok rá úttörővonatot.

Illetve, beszélek összevissza: cserkészvonatot. Jobbközepeset, hadd szóljon.

7 komment · 1 trackback

Címkék: orbán fidesz diktatúra bajnai schiffer lmp matolcsy vágó gábor szabórebeka

Búcsú az Európai Uniótól

2012.11.20. 12:20 Humperdickk

(Tévedésből, sőt, véletlenül elfogtunk egy levelet. Bár ne tettük volna. A részletek alább.)

Tisztelt Faszlengetők!

Jöttök itt a lóvétokkal, meg a nyígással, hogy mit baszunk el folyamat jelleg. Agyatok nélkül jöttök ráadásul, kistáskák. Na, de mivel látszik, hogy gecire nem vagytok képben, vetítjük akkor, mi a stájsz. Hogy vágjátok. (Jó a dumánk, mi?! A Gyuri kapott Bélanapra egy Mini-Tini-Szótárt! Az interneten jött! Beszarás, mik vannak benne, ugye?)

A lényeg: kit érdekel, mi a fenntartható szerintetek. Ilyen dumával menjetek a jávorpalihoz, annak pünktlich ez a mániája. Hogy mi fenntartható, annak a magam részéről meg vagyok győződve róla, hogy mi az: az, hogy mi nyerjük a választást legközelebb is. És az fenntartható, mint a kurvaélet, basszátok szájba. (Ezt, hogy mármint basszátok szájba, ezt a Gyuri kérte, hogy írjam bele, bocs.) Mert hogy hogyne lenne fenntartható?! A Lali pénzével, meg a Gyuri eszével? Mit akarok mondani: a Lali pénzével meg a Lali pénzével? Még az után is fenntartható lesz, és nem kizárt, hogy az az után következőben is fenn lesz tartható. Azaz ti tulajdonképpen bekaphatjátok, méghozzá biszhundertundcvancig, stinkige Juden.

De persze ki tudja, mi lesz: én leszarom mindenesetre, abból nem lehet baj. Erre nem jöttetek rá eddig, zsidók: a hídon akkor kell beszarni, ha rájön az emberre. Nem érdemes előre görcsölni, hisz minek: hamarabb úgyse bújik ki a kis muki, ha nektek meg az kell, hogy a teszkó is építhessen nálunk völgyhidat, hát teszek rá, építsen. Tekintve azonban, hogy völgyhidat nálunk vagy a vegyépszer épít, vagy a közgép, kissé korlátosak a lehetőségeitek, ezt azért lássátok be.

De elárulok egy rohadt nagy titkot: nekem még az is mindegy, ha a teszkó épít fel valamit. Stadiont akár. Felcsúton akár. A nagyanyám sírjára akár. Leszarom. Építsen. Sőt: majd ha kiderül, hogy nem adtok pénzt a Lalinak, majd úgy lesz akkor, hogy hirtelen rájövök, hogy a Lali nem is akar pénzt. Hogy utálja, sőt, utálta az mindig is. Hogy hányik tőle, voltaképpen is. És ha még ennél is jobban is felbasztok, beleírattatom az alkotmányba valamelyik lófaszjóskámmal, hogy hányik tőle, mert hogy mindig is hányikált. Tehát ti adjátok a pénzt, mert én garanciát adtam. Nem tehettek mást. Európaiak vagytok, kisköcsögök. És itt basszátok el.

Jelzem: beadták a semjénék a buzitörvényt. Ki tudja, még meg is szavaztatom velük. De semeddig nem tart kitalálni egyébként valami extra szemetet a pofátokba: angolnyelv-tanulási adó, külföldremenési bírság, kólavásárlási illeték? Semeddig nem tart. Bepereltek? Visszavonom, bevezetem újra. Megint bepereltek? Megint visszavonom, megígérem, hogy soha többé, aztán megint bevezetem. Megszokjátok majd ti is, milyen az, ha egyszer valahol nem volt taggyűlés. Jogtechnikai anomália az egész kurva demokráciátok.

De bárhogyan is, egyet véssetek az eszetekbe: ha engem szívattok, tízmillió embert szívattok. Tízmillió európait méghozzá. Mínusz békemenet.

De azt a sok hülyét meg mondjuk ki nem szarja le.

128 komment

Címkék: gazdaság orbán fidesz eu imf diktatúra matolcsy alaptörvény hiteltárgyalások békemenet

Rugdosni elhalt ebeket

2012.11.08. 11:43 Humperdickk

Az, hogy ennek a magyarországnak a miniszterelnöke egy vidéki surmó, akik saját bevallása szerint jól-rosszul megtanult angolul, ám a jelek szerint eredeti foglalkozására nézvést megmaradt megyekettes fodbalistának, nem újdonság. Kérdés, mi következik ebből a döglött kutyákra nézvést?

De most tényleg: kinek jutna eszébe fejbe rúgni egy kutyát, akár döglött, akár nem? De ne szaladjunk ennyire előre: egyelőre csak annyi biztos, hogy a demokrácia a savas, kötött felcsúti talajon nem él meg, kornyadozik csak, ellentétben a fodballal, amely viszont virul. Sejthető továbbá, hogy a felcsútiak nagyon sok pálinkát főznek, és mivel a szarul tudnak angolul, más nyelven meg sehogyse tudnak, időnként felröppen annak lehetősége is, hogy exkommunista, saját fertelmes butaságukba csúnyán beleaszott némberek hülyeségeket beszéljenek a nyelvtanulás mechanizmusának kívánatos voltáról. Vagy bármi másról, a lényeg, hogy nettó hülyeség legyen. És ebből a szempontból tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy a felcsútiak felesége, anyósa, fogorvosának bérmakeresztanyja nem volt orosztanárnő kislánykorában. Vagy eszkimó.

A nyelvtanulás egyébként boszorkányos dolog: észre se veszi az ember, és már beszél is, pedig még részben maga alá szarik, valamint fel kell vágni neki a rántott húst vasárnaponta, hisz még annyira hülye, hogy nem tud késsel-villával enni. Az persze, hogy oktatásért felelős államtitkárok maguk alá szarnak-e, vagy hogy tudnak-e önállóan rántott húst enni anélkül, hogy könyékig prézlisek és rizibizisek lennének, természetesen nem áll módunkban eldönteni. Azt viszont, hogy nem értenek a nyelvtanuláshoz, eldöntött tény: ők a főnökük seggének a nyalásához értenek, és ebből a szempontból számukra mindegy, hogy milyen kényszerű kompromisszumot kell meghozniuk: belépnek a Pártba, kilépnek a Pártból, belépnek a másikba, és így tovább, biszhundertundcvancig. A lényeg, hogy a szakmaiság ne zavarja meg őket: az, hogy egy oktatási államtitkár éppen az oktatáshoz nem ért, abból a szempontból mellékes körülmény, hogy gondosan elolvasott minden Beszédet, meghallgatott minden Krónikát és megtekintett minden tévéinterjút nem csak a blikkig meg a hajdúpéterig, de a jujponthuig bezárólag. Így működik a nemzet, mit akarok mondani, a Nemzet, és együtt ráadásul, akár csak a bikaszarban döngő legyek siserehada.

És ebből a szempontból okozott súlyos csalódást a nemzeti együttszarevésnek a bírói kar. A bírói kar ugyanis a vasalbertösszesen kívül elolvasott egy rakás más könyvet is, ami nem lenne baj, de ezek közös sajátsága, hogy „törvényköny”-re végződnek. Ez alapján pedig a gyurcsánydémon nem bűnös. De még az Ibolyka se. Sőt, szerintük ha valaki bizonyítottan égő benzinespalackokat kúrt a rendőrökhöz, akkor nem békés tüntető, tehát ne csodálkozzon, ha egyszer csak azt kell látnia, hogy nincs neki szeme. (Mert hogy ez a szemdolog valamiért nagyon fontos az elempétől a fideszen át a jobbikig terjedő jobboldali kontinensen. És igen, kontinensen. Az árok ásásán már túl vagyunk: a Mariana-árok is kutyafasza ahhoz képest, ami egy átlagos sifferbandi és hillerpityu között húzódik.)

De hát mindegy is. Az Európai Idióták legújabb kövérellenes kirohanása kellemetlen, de lényegtelen mellékkörülmény: legfeljebb majd beíratjuk az alkotmányba, hogy az Európai Unió Bírósága nem létezik, meg az angolul beszélők se vannak, tehát mi németül tanulunk, valamint Ugocsa non coronat. És ha egyszer benne van az alkotmányban, akkor azon csak a Velencei Bizottság tud fogást találni, de ha tudna is, azt viszont mi szintén gondosan leszarjuk.

Így megy ez: a kétharmad az kétharmad. Azzal mindent lehet. Főleg, ha kellően gyermekded az ember ahhoz, hogy élére állhasson a fülke-, klozett- vagy bármilyen másmilyen forradalomnak. Ebben az esetben kellően hülye, hogy elhiggye, a soha nem látott felhatalmazás egy olyan képességkártya, ami határtalan hatalmat kölcsönöz tulajdonosának. Így tehát ha holnaptól kitaláljuk, hogy az ultit négyen, sőt öten is lehet játszani, akkor az úgy is van. És tekintve, hogy az új tagokat mi nevezzük ki, és kilenc évre, és tekintve továbbá, hogy a játszók kétharmada bármikor úgy dönthet, hogy nekünk a piros ultihoz a nyolcas is elég a négy darab piros ász mellé, akkor az úgyis van. Mindebből következik, hogy durchmarshúszszáz, rebetli, fedáksári. És persze, va banque.

Csak nehogy kiderüljön, hogy az a döglött kutya csak alszik.

15 komment

Hírek a tűzparancsnokságról

2012.10.30. 22:34 Humperdickk

Nemcsak a lángokat oltják, de a gépkarabéllyal is tudniuk kell bánni ezentúl a tűzoltóknak – röpítette világgá a Blikk. Ez kétségkívül fontos információ minden lángoló, maradék részben viszont terroristák által elfoglalt toronyházban rekedt reménybeli túsz számára, ám a sajtóorgánum arról nem számolt be, hogy a lánglovagok mire gondolnak szex közben. Pedig fontos lehet.

Szögezzük le: az, hogy egy kedves, de egyebekben (férfiszemmel) ronda, szőrös, tagbaszakadt tűzoltó mire gondol szex közben, sőt, egyáltalán az, hogy bármilyen egyéb szabadidős tevékenysége során mire gondol egy tűzoltó, természetesen a magánügye neki.

Tűzoltónak egy baja, nagy baja

A bulvárlapok viszont olyanok, hogy szeretnek körüljárni minden számukra fontos témát alaposan akkor is, ha ahhoz nem hogy közük nincsen, de meglehetős tirpákság a legapróbb kísérletet tenni arra, hogy bármily csekély közük legyen hozzá. Ők ilyenek, ezért szeretjük őket: én például valószínűleg semmit sem tudnék Keleti Györgyiről, ha nem avatna be a bulvár élete egyes kalandos fordulataiba minduntalan. Engem persze a művésznő, vagy minek is nevezzem, szóval a micsodanéni micsodája és a micsodából fakadó egyéb gusztustalan izé nem érdekel, mivel elő nem fog fordulni akár egyszer is az életben, hogy azon múljon bármi is, hogy ő most akkor egy micsoda az én számomra, de mégsem tudom kikerülni, hogy ne értesüljek róla, ma éppen mi a baja őneki.

Nincsen három élete, élete

Ugyanígy olvasom tehát szintén a Blikkben, rögtön a keletigyörgyis széttárt pumák szomszédságában, hogy egyrészt kiírják a sorozatból a Kingát, ami nagy érvágás minden, a legvadabb guminőket meghazudtoló mimikával rendelkező nőkre gerjedő férfitársam számára, másrészt viszont ugye lőni tanítja a belügy a tűzoltásra és egyéb, döntően életmentésre szakosodott szakembereinket. Most ezen a ponton az ember nyilván nevetve továbblapoz, részint azért, hátha újabb kedvező pinákra bukkan a következő oldalakon, részint meg azért, mert ekkora marhaságot, hogy egy tűzoltónak pont egy négykilós gépkarabély hiányozzon ahhoz, hogy élete kockáztatásával kimentsen bárkit is a lángok közül, még nem látott. Mert persze nem lehet kizárni, hogy a lángoló épületben, a vörösen izzó gázpalackok közül éppen két vérszomjas bankrabló, vagy akár állig felfegyverzett tálib egység ugrik ki azon feltett szándékkal, hogy megakadályozza a tűzoltót abban, hogy mentse nyomorult irhámat, azért erre nem fogadnék nagyobb összegben. De hát mit tudom én, vagyok én egy belügyminisztérium?

Egyiket a pártnak adja

Felteszem tehát, hogy bennem a hiba: igen, a Kinga terhes, a keletigyörgyi kurva, a tűzoltó meg innentől szabadidejében lövöldözni fog tetszőleges gyújtogatókra, hogy a fenébe ne. Hisz erről, felteszem, nem más, mint a párt maga, azaz orbán viktor döntött, méghozzá személyesen az ő választott minisztere által. Két nap múlva eszerint a nemzet gabikája vagy petikéje, illetve újabban girószászandráskája élőegyenesben fogja elmagyarázni az összes csatornán, hogy a nemzeti együttműködés kormánya éppen hogy a zemberek érdekében hozta meg fenti döntését. A tűzoltók ugyanis, mint tudjuk, eddig az elmúltnyócév mindenbűne következtében védtelenül álltak a baleseti mentés során gépjárművükbe szorult, ott fejetlenül fegyvert ragadó, de egyebekben is fejvesztett halottak előtt, ám a nemzetiegyüttblabla kormány a magánnyugdíjpénztárak, a devizahitelesek, meg a hatvankét év fölötti bírók (stb.) után megvédi a tűzoltókat is most már. Olyannyira, hogy kapnak fokhagymát is, hátha felismerhetetlenségig összeégett, mindazonáltal még mindig vámpír áldozatokkal kerülnek szembe. Hisz belátható, hogy nem tartható tovább, hogy a tűzoltók védtelenül nézzenek szembe az alvilág teremtményeivel a zord 68-as főút kietlen kellős közepén.

Másikat babája kapja

Így megy ez. Álmodik valaki valami eszement baromságot valamely zorbánfarmon, és a hibridek megszavazzák vagy végrehajtják: mindegy, a lényeg, hogy értelem nélkül teszik. Eladjuk a diktátornak a baltás gyilkost? Külföldiek állampolgárságot vásárolhatnak a magyarországon? Tízmilliós traktort vesz a parlament? Választhatóvá teszik a lottószámokat? Államosítják a meteorológiát? Hogyne, persze, emberünk fel se néz nyomógombizgatás közben a Blikkből (vagy a magyarnemzetből, tökmindegy), hisz abban a virtuális magánvilágban, ahol az ő magyarországa földrajzi elhelyezkedése miatt Észak-Amerika, EU és Ázsia erőcentrumában egyaránt benne van, majd pont az okozzon gondot, hogy úgy csukjuk be az ablakot az ország fölött, hogy csak az állami meteorológia lásson ki rajta, a magán meg nehogy. Fortocska, teccikérteni.

A harmadikkal egy a fegyvere

Ez tehát a cél: annyi hülyeséget kitalálni minden napra, hogy az a hülyeség már fel se tűnjön, hogy a minap elvették az egyik alkotmányos alapjogunkat. Mert annak se volt semmi értelme, leszámítva, hogy ettől remélnek győzni nem csak 2014-ben, 20014-ben is. Az, hogy mostantól kevesebb jogunk van, mint a határon túli magyarnak, vagy hogy mostantól olyan adatot is nyilván tarthat rólunk a tűzoltóállam, amihez semmi köze (a választási hajlandóságunkat), hogy értelmetlen, mert eddig is nyilván volt tartva mindenki és a csalást sem lehet ezzel kiszűrni: tökmindegy. A lényeg, hogy a sok eszement, idióta faszság, a felfüggesztett győzike és gyermekét erőszakkal szoptató bálintantónia, kedvenc bulvárlapjának szobrot állító polgármester között legközelebb már fel se tűnjön, hogy megszavazták, hogy most már csak regisztrált fideszkádéenpé-tagok jogosultak szavazni, de ők is csak akkor, ha farkukon rózsaszín masnival, egyebekben viszont meztelenül járulnak a Duna jegén felállított Főszerszám oltára elé, békaügetésben. Mert lehet, hogy most ezen nevetünk, de semmi garancia rá, hogy nem lesz bevezetve jövőre. El leszünk hülyítve, végleg: addig sokkolnak, amíg már nem fáj. Már ha hagyjuk.

(Apropó: a kettővel előző bekezdésben elrejtettem egy hírcsárdás álhírt. Fogadok, hogy nem vettétek észre!)

8 komment

Címkék: blikk regisztráció alkotmány rogán tűzoltók szíjjártó keleti györgyi

Morgó beteg

2012.10.24. 22:40 Humperdickk

Az úgy volt, hogy a lányom, mint minden hat éves kislány, macskamániás, tehát születésnapjára egy macskát kapott ajándékba.

Egy ilyen fekete, zöldessárgás szemű kis mocskot (utálom a kis dögöt, hogyne), és persze kandúrt. Kandúrt, ugyanis tulajdonképpen volt nekünk már a ház körül egyszerre tizenhat macska is, és ha agyonvernek, akkor se mondom meg, mennyi volt az ivartalanításuk. Mert szégyellem, tudniillik. Úgyhogy elég volt: kandúr legalább nem hozza haza a kismacskát, az asszonyt, egyéb nemi betegséget. Megoldja a szomszédban a törzsfejlődés rá eső részét. Mint minden rendes férfi.

A macska egyébként eleinte teljesen macskaszerűen viselkedett, azaz miákolt, dorombolt, meg összehugyozott mindent, valamint a feleségem kilátásba helyezte, hogy elválik tőlem, ha nem vágom ki azt a büdös dögöt a francba. Tehát macska volt, kétségtelen. Én viszont egy gyáva típusú férj vagyok, tehát kitettem – igaz, próbaképpen egyelőre csak egy kicsit, akkor is csak az ajtó elé, a verandára mintegy, gondosan bebugyolálva, hogy meg ne fázzon abban a tizenhat fokos hidegben. Hadd szokja a szerencsétlen a kíméletlen rögvalót: hisz engem is elzavartak az óvodába négyévesen, aztán tessék, mégse haltam bele.

Namármost: az a selymes szőrű, csillogó szemű kis rohadék (akit utálok persze, rettentően), már ebbe is kicsi híján belehalt: amikor végre visszaszökhetett, napokig ki sem mozdult a lányom ágya alól, még enni se. Sőt, szarni se, meg hugyozni se. Utóbbi ugyan kedvező hírnek bizonyult, mégsem reménykedtünk az együttlakás konfliktusainak ilyetén formán történő végső megoldásában, valamint mivel mindenféle tályogok lepték el a száját belülről, tovább ún. gennyes orrfolyása is lett (ami nem jó jel, már amennyiben a büdös, mindent összehugyozó, szőrös kis dögök túlélési esélyeivel kapcsolatban azt nevezzük jó hírnek, ha nem döglenek meg), elvittük az orvoshoz. És ott találkoztunk a Morgóval.

A Morgó egy böszme nagy, gyáva kuvasz volt, akihez egy hatvanpáréves nyugdíjas bácsi volt rendkívül gondosan hozzárögzítve. Ez a bácsi szemlátomást halálfélelemben tette meg a mintegy száznegyven méteres utat a családi házától az állatorvosi rendelőig, méghozzá kocsival – és, valljuk meg, ez utóbbi hatvanpárévesen keményebb, mint a cigánysorról eljutni az orvosira. A bácsi egyébként a gépjármű értelmetlenségi fokát alapul véve (azaz: mijafasznak ennek egy ilyen komoly verda, a rózsadombra meg pláne minek) szép, mi több, tisztességes nyugdíjjal lehetett eleresztve. De nem ez a lényeg, azaz nem az, hogy a bácsi nem az a kimondott, csirkefarhátra száműzött potenciális szanyiszavazó volt, hanem hogy hamar egyértelművé vált, hogy előző nap érkezett, és nem is akárhonnan, de gerádeausz a békemenetről.

Most persze mondhatjátok, hogy persze, megint ez a kurva politika, valamint hogy honnan tudom, hogy honnan jött, én, a büdös zsidaja meg főleg honnan tudom. (Hisz mit lehet tudni: apai nagyanyámnak gyanúsan nagy orra volt.) De én, bár jóllehet, ebben a pillanatban tényleg csak egy nagybeteg, reszkető kiscicát szorongattam a kezemben (utálom a dögöt, nem tudom, mondtam-e) teljesen politikamentesen, arról mégsem tehetek, hogy a bácsi azonnal rátért a lényegre. Méghozzá az idős, félig megsiketült vénemberek hangerejével tért rá. Mert hisz miután bevonszolta Morgót a rendelőbe (aki eleinte egyáltalán, később semmilyen formában nem kívánta ezt), nagyjából tizenhat másodperc után üvöltve közölte, hogy élete legszebb élménye volt a menet, mint ötvenhatban, amikor ő ugyan még csak gyerek volt, és nem is Pesten lakott, de integettek az emberek a házak ablakából Pesten biztos, és hogy milyen csodálatos is ez, együttmenni a viktorért, meg a szabadságért (de legalábbis a viktorért), és hogy most már minden sokkal szebb lesz, bár igaz, hogy nem eszik, meg csip is kéne neki.

Mármint a Morgónak. Aki egyébként nagyon okos kutya, és olyan okosan néz. Csak a cigányokat nem bírja. De tényleg, higgye el, doktor úr, ha szembejönnek, mindig olyan gonoszul néz rájuk.

Namármost: hogy cigányügyben (mármint lungodromi értelemben vett cigányügyben), pláne mikrocsipfronton mi a békemenetileg egységes álláspont (különös tekintettel a cigányok mikrocsipekkel való ellátottságának megkívánt mértékére), azt én nem tudhatom, hiszen alkatilag alkalmatlan lévén (tudniillik szokok gondolkodni), nem férhettem be a bencsiksorba. További hibám, hogy csak rendkívül hamisan tudom elénekelni a ment a hűtlen nehéz szívvelt, és nem raboltak el az ufók sem, és azt sem gondolom, hogy az uniónak amiatt a hülye demokráciája miatt, meg a strukturálisalapnak csúfolt könyöradománya miatt, meg az undorító szabadságmániája miatt meg kellene fizetnie bármiért is. Azt is csak igen nehezen, szinte csak testi kényszer alkalmazása mellett ismerném el, hogy a valamikori megélhetési komcsi, de továbbra is megélhetési újságíróbarom és a szabadelvűnek nem elég tehetségesnek mutatkozó félnácibarom mögött masírozni a legszebb élmény, ami érhet ebben az életben. Főleg az után, hogy olvastam a Goethét, a Kafkát, meg a Thomas Mannt is. (Akik viszont tényleg gyanúsan tehetséges egy zsidók, mind egy szálig, el kell ismerni.)

Azt viszont határozottan gondolom, hogy amíg Morgó és gazdája (de főleg a gazdája) ki nem pusztul ebből az országból, itt lószar sem lesz. Mert igaz, utána is legfeljebb lószar, ha lesz, de legalább nem kétharmadban, csak legfeljebb felerészben lesz lószar, azaz csak abban a mértékben borítják az országot a vakhitben, butaságban, gyávaságban és gonoszságban megőszült, vagy abba épp beleőszülni készülő lószargyártó kisiparosok. Tudniillik azok, akiknek csak annyit kell mondani, hogy ez itt a szénatér, és te most itten elmész erre, ami az alkotmányutca, de amellyel te mit sem törődsz, és íme, az meg a kosuttér. Ami meg közte van, az a buda, a pest, meg a többi zsidó, de nekünk egy a jelszónk, a tartós béke, tehát te örülsz most szerfelett. És harcolsz, te drága, ostoba barátom, az utolsó töltényig. Valamint no pasarán, adjon az isten, és kitartás, meg szabadság, elvtársak.

Másképpen: uszkve negyven, negyvenöt év tehát, és kihal az utolsó barom is, aki akkor született, amikor nem lehetett szabadnak lenni, és most, utólag, ebbe belegondolva úgy gondolja, hogy most meg már minek. És a gyerekeinek is minek. Meg a gyerekei gyerekeinek is minek. Hisz árad ránk a turulvére, mint a kurvaélet.

Ja, mit akarok mondani: a cica egyébként jobban van.

8 komment

Címkék: hülyemagyar alkotmány bencsik bayer békemenet

Miért nem megyek tüntetni (nemviccesposzt)

2012.10.22. 21:41 Humperdickk

Van egy film, sokan ismerhetik, hiszen a Vadnyugaton játszódik (dacára annak, hogy japán). Hét rosszarcú fegyveres próbál megvédeni benne egy falut egy rablóbandától, és bár nagyobbik részük belehal a dologba, kisebbik részük még rosszabbul jár.

 Lehetne azt is, hogy most már mindig

Mert, ugye, úgy szokott ez lenni, hogy csak úgy, jönnek ezek a rablóbandák. A derült égből, tudniillik. Mármint az amerikai filmekben szokott az így lenni, mert az amerikaiak szeretik kissé habcsókosítani, tündibündisíteni, sogar túlantropomorfizálni a világot: a méhecskék náluk emberekkel beszélgetnek (és rögtön angolul, hogyne), az idegenek számítógépeit földi vírusokkal simán tönkre lehet tenni, és a rablóvezérek is csak úgy érkeznek, kvázi, nőnek kifele a földből. És anélkül, hogy akárki rendes ember kicsit korábban, akár jelzésképpen is, de odaszart volna. (Sőt, a rendes emberek nem is szarnak, különben se). De mi, nem rendes emberek azonban tudjuk, hogy a rablóvezérek jelentős részét a népharag, rosszabb esetben a népakarat emelte rablóvezérré, mi több, formálta, gyúrta enkezével, saját, még meleg sarából. Ezt másképp úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a nép, az istenadta nép adott felhatalmazást (utóbbi esetben rögtön kétharmadost) a rablóvezérnek, hogy essen neki, és rabolja őt meg nagyon, de nagyon. Akár egymás után többször is. Csúnya, gonosz, rossz Essneki.

Egy öltönyös figura fogja a pénzünk

Persze a nép hülye, és nemhogy kollektíve, de egyedileg is vajmi kevés esze van. Fényesen igazolja ezt rögtön az a tény, hogy tizenhat cigányt nem ismer az átlagmagyar személyesen, akik legrosszabb esetben is csak néhány ezrest vesznek ki a zsebéből évente, de meg van győződve róla, hogy ha nem leszünk gyarmat, nem lesznek cigányok se. Vagyishogy személyes tehetségtelensége, alkoholizmussal kevert mélymagyar depressziója és agressziója (igen, így együtt; ez egyébként világszabadalom) és az a bámulatos képessége, hogy gondolkodni nem szok, ehelyett inkább kinevez maga fölé egy apucit, aki majd megmondja okosan, merre a mennyi, szóval ezek mindegyüttesen káprázatos pontossággal kijelölik számára azt a feladathalmazt, miszerint minden zsidó (komcsi, orbánista, libsi, cigány, eubürokrata, undzovejter) dögöljön meg. Ez ugyan nem konkréten az ő feladata, mármint hogy a másik dögöljön meg, de ebben az esetben meg ki lehet hívni a véberlacit a csőgörénnyel, és kitakarítja a faluból a mocskot.

És leszámítva a görcsöt a kézben

Ezért van az, hogy az átlátszó szerint a Bajnai oligarcha, amivel még jobban is járt, mert a vastagbőr szerint simán csak rohadjon meg. Nem beszélve a feszt emlúltnyolcévező juhászról, sifferről, vagy a saját árnyékain (tudniillik nem csak azon, amelyik a sajátjuk, de azon se, amelyiket rájuk vetített a népharag) túllépni nem csak nem tudó, de nem is akaró maszoposokról, dékásokról. És akkor még az elempé és csatolt részei, a mindentől, még a saját bélműködésétől is független akármilyenoldali értelmiségieket már ne is említsem: ők nem szarnak, dehogy. És ezért van az is, hogy amikor a szolidaritás honlapján kiderült, hogy a millára akarok menni, kibasztak a felajánlott igniszemmel együtt. Rohadjak meg, minek akarok segíteni: hát, ennyit a hét mesterlövészről.

És ezért csinálunk mindent, egy pohár szeszért

Én tehát a továbbiakban iszok egyet a kedves, részben összejuhászodott, gyertyafényes pesti értelmiség kedves egészségére és drukkolok a szolidaritás dühödt nyugdíjasainak is, hogy jól megveressék magukat. (Nem fogják.) Másfél év múlva úgyis a viktorra szavaz, aki komolyan gondolja, hogy érdemes szavazni ebben az országban: a diktatúra tehát marad, mert fokozott igény van rá, és majd a békéért harcoló bencsikmenet is igazolni fogja, hogy a gazdaság felpörgetését legjobban a közmunka, és nem a hitelezés vagy a beáramló működő tőke segíti elő. Továbbá a pekidzs, a junó, meg a szimplisziti. Meg is érdemlitek egymást: sok boldog különtüntetést kívánok, biszhundertundcvancig.

Az újság megírja, hogy csodálatos

Majd megolvasom a híradóban, hogy mi volt. Illetve, hogy mi nem volt. Marháskodni viszont meg nem érek rá: fel kell ásnom a szőlőt, drága barátaim. Mert magamon kívánom kezdeni a munkaalapú társadalmat, és különben is: nem tudom, mondtam-e, de egy rakás béna, gerinctelen, haszonleső szarházi miatt, aki képtelen volt végezni a munkáját, lecserélték a komplett munkahelyemet fürge diákmunkásokra a minap. Jelenleg tehát munkát keresek, így nem tehetem meg, hogy kizárjam ennek az országnak a legnagyobb munkáltatóját, a kormányt holmi félreértelmezett, hasztalan, esztelen forradalmárkodás miatt. Így hát ha nektek nem fontos, én se lihegem túl a dolgot: forradalom bizonytalan időkre elhalasztva.

Na, mennyire őszintén tudok élni, mi?

6 komment

Címkék: tüntetés milla bencsik juhász bajnai békemenet

Hat négyzetméter

2012.10.18. 21:51 Humperdickk

Új lakcímbejelentési rendelettel próbálta három éve elejét venni Miskolc annak, hogy a régi panellakóknak nem tetsző emberek költözzenek be a városba. Hat négyzetméterben húzták meg az egy főre eső lakrész minimális méretét. Olyan lakásba, ahol ennél kisebb lenne a hely, nem lehet bejelentkezni, aki pedig nincs bejelentve oda, ahol lakik, bármikor tízezrekre bírságolható. (index.hu)

Fontos dolgok ezek. Tulajdonképpen nem is értem, miért is lehetne a magyar embernek bejelentkezni az akárhova. Mert szavazni akarni bejelentkezni, az rendben van, oda nyilván bejelentkezel, meg elmész, meg szavazol a hazafias népfront, mit akarok mondani, a fideszkádéenpé egyik jelöltjére, és mire hazaérsz, kész a krumplileves. Meg a magyarországalakú rántotthús, koviubival. Anya már bontja a sört is, ne hergeld magad, Papa.

De a lakás, az más. A hat négyzetméter az hat négyzetméter, azzal nem lehet vitatkozni, azt nem lehet variálni, és azzal csalni is felettébb valószínűtlen. Hat négyzetméteren még a simicska is éhen halna. A hat négyzetméter egy elég konkrét dolog: abba éppen belefér egy ágy, egy tévé, egy íróasztal (vagy esztergapad), és még közben is el lehet férni, ha mondjuk szüksége rá lenne az embernek igen gyorsan, hogy elférjen. Mert a klozett mondjuk már nem fér bele, de a folyosóig el lehet baktatnia mindenkinek. Munkaalapú társadalom. Fürdeni meg minek, attól nem lesz kisebb az államadósság mértéke.

De a lényeg: fogja az ember a droidot, a droid meg fogja a colsotokot, és megnézi, megvan-e a hat négyzetmétere a büdösprolinak. (Vagy cigánynak, ugyanaz. A lényeg, hogy ne tudja teljesen igénybe venni a gyermekek után járó adókedvezményt. Ezt persze a proli nem látja át, így ügyesebben tudja utálni a cigánymocskot. És ez a lényeg.) A hat négyzetméter tehát kemény dolog, nem lehet vele vitázni, nem lehet erre-arra módosítani, mint holmi költségvetést vagy alkotmányt. Ez nem olyan, mint a költségvetés tervezett hiánya, különös tekintettel a matematikára és más ilyen angolszász dolgokra. Package, you know. Ezt egyetlen, abszolút értelemben vett colstokkal meg lehet mérni, és ha nem stimmel, ki lehet baszni a hóra a büdös cigánymocskot. (Prolit, undzovejter.)

Vagy meg is lehet bírságolni. Ami jobb, mert az a tíz ezer forint, amit kivetettünk a szemét ötnégyzetméteresre, majdnem meghaladja a tizedét annak, amibe az egész bírságolási folyamat, mint olyan, került. Már ha befolyna az a tízezer forint, és nem költözne két tömbbel arrébb a szemét bírsághalmozója, hogy aztán ott ne fizesse ki, a következőt se. Mert mi a faszból fizetné ki. Ilyenek ezek mind. Basszák csak világra a férgeket, munka meg semmi. Négyzetméter is alig.

Ilyenek ezek mind. Mindenki szerint ilyenek. A volt szocialista polgármester, a mostani nemszocialista félnáci polgármester, de a jövőbeli nemszocialista náci szerint is ilyenek. Sőt, ilyenek a magyar lakosság kilencvenöt százaléka szerint is, már amennyiben eltekintünk a magyar lakosság azon részétől, amely nem cigány. És ha hihetünk a jelenlegi ellenzék összefogásának erejében, ez most már így is marad. Pedig egyenként nem fogunk győzni. Csak összefogva.

Package, you know.

Jelenleg viszont sokak szerint túl sok az angolszász eredetű dolog ebben az országban. Kezdődött a magánnyugdíjjal, de gyorsan kiderült, van itt más is. Mint a közgazdaságtan. A demokrácia. Szabad sajtó. Alkotmány. Bíróság. Alkotmánybíróság. Egyenlő, titkos és szabad választások, választói névjegyzék alapján. Sőt, a lakcímnyilvántartás, mint bolsevista trükk. Eltöröljük azt is.

És akkor majd lakhatunk akár három négyzetméteren is. Ujjé.

Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: cigány alkotmány szegénység diktatúra avas alaptörvény

Lehet más a lehetmás is

2012.10.12. 20:53 Humperdickk

Most, hogy Dunatökömtudja után Sopront is ideiglenesen szocialistává nevezte ki a népharag és a Bajnai is előbújt a barlangjából, ideje lenne elgondolkodni minden rendes kommunistának (ez a nem fideszes, magyarul), hogy mi lesz.

Illene ugyanis tudni már végre, kire is szavazzunk.

Halló tessék, tudakozó

Persze ha a majdnembörtönnel és látványéhenhalással kis híján boldoggá avatott Ferenc intencióin indulunk útnak, könnyen bajba keveredhetünk. Ferenc ugyanis álmot látott, és ebben az álomban a Gordon megvetően taszította el magától a népet október 23-án. Megbomlott emberünk, ez nem kétséges, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy amennyiben a Gordon mégse megy el október 23-án a szabadsajtóútra, hanem az egykori Vörös Csillag, ma Szende Szegfű borozó különtermében tart performanszot annak a tizenhat vérszomjas nyugdíjasnak, akit a dékápárt vagy a szocpárt mozgósítani tudna a nagy eseményre, az elegendő-e a demokrácia visszaállításához. Mert tudjuk persze, hogy a teliszavalasszal súlyosbított piszkostizenkettő is sikerrel irtotta a nácikat, de Győző bácsiról és Margitkáról azért ezt nem tudjuk elképzelni. És nem azért, mert nem eléggé piszkosak.

Van nálatok

Létezik ugyanakkor az a probléma, hogy a nevezett legnagyobb ellenzéki erő továbbra se képes semmi átütő erőt felmutatni a szuperhősbizniszben. Mert puchlászló ide vagy oda, mi innen nem látjuk, hogy szakálltalanított mesterháziakkal és idegméreggel zombivá varázsolt lendvaiildikkel hatékonyan lehetne síkra szállni akár csak egy szíjgyártópeti ellenében is. Aki pedig, lássuk be, a maga tündéri butaságával kevert gátlástalanságával együtt sem éppen emelt szint. Hiszen hozhatnánk példának a Blikkel felfegyverzett Rikkancstónit is.

Csoportvezetőt kérek

Mindezek ellenére van ez a csoport (nevezzük őket rejtőzködő nyugdíjasoknak), és ez minden zavarbaejtő mumifikáltsága ellenére szavazóbázissal is rendelkezik. Tény persze, hogy ez a bázis jelenleg a fejetlenül ide-oda rohangászó baromfiakhoz hasonlatos, viszont ellenben a bátor soproni (dunatökömtudjai stb.) harminckettővel, aki az íven az elempét hozná ki győztesnek, legalább van. És ez bármennyire szerfelett bosszantja is a sifferbandit, azt el kell ismerni, hogy ennek a sok fejetlen lábasjószágnak továbbra is meg lehet mondani, hogy Győző bácsi, jelenleg a Gordon a preferált a pártvonalon.

Bejelentkezel vagy nem jelentkezel?

És hát, tetszik vagy nem tetszik, jelenleg ez a realitás. Gyenge, romkocsmában merengő bölcsészszívünkkel persze megértjük, hogy ez a lehetmásizmus újabb kudarcát jelenti, de a lelkünk mélyén kucorgó panelproli meg arra hajlik, hogy azt mondassa ki velünk: annál szarabb ez a lehetmásizmusra nézvést. Mert nyilván meg lehet próbálni felépíteni a jövő környezettudatos és egyéb módon családigazdaságosított társadalmát pusztán kedves szabórebekákra támaszkodva, de majd amikor rá kell kötni a budit a csatornára, én mégis inkább szólok a véberlacinak. Mert ő minden tőrölmetszettsége és zöldidegen társadalomképe ellenére vízvezetékszerelő. Ami a szabórebekáról nem mondható el.

Nincs értelme

Meg lehet tehát próbálni a statisztikai hibahatáron mozgó támogatottsággal is ragaszkodni a lehetmáshoz, de mégis inkább jobb, ha most nem annyira a puchlaci milliárdjait feszegetjük. Sikerült a patásgyurcsányt leválasztani a népről (illetve ő választja le magát folyamatosan, mindegy), elégedjünk meg ezzel. Nem lehet mindent.

De szerencsére nem is kell. Bőven elég lesz a minden kétharmada is 2014-ben.

6 komment · 1 trackback

Húzzuk az ívet

2012.10.07. 22:05 Humperdickk

A lenti videó végén egy kisfiút az álmairól kérdezi a kíváncsi riporter. Hogy mi akar lenni, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”. A kisfiú hegesztő akar lenni. Vagy focista. De mégis inkább hegesztő.

cigánygyerek.png

(Videó letölthető innen.)

A kisfiú hatodikos elemista, bevallása szerint közepes tanuló, bár vannak azért kettesei is. Az interjú során rögzítésre került továbbá, hogy cigány.

A kisfiú nem tudja, hogy annak az esélye, hogy egy cigánygyerek megjelenjen a középfokú oktatásban, harmincnyolc százalék. (Forrás innen.) Nem épp esélytelen tehát, hogy ő is hegesztő lesz, de alaposan bele kell húznia, ha el akarja érni élete nagy álmát, a villamos ívhegesztést.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdemes tudni, hogy villamos ívhegesztéskor ív keletkezik, amely az egyik anyagot az ív keletkezési helyén megömleszti. Ezzel ívet lehet húzni, amelynek hőhatása az összeolvasztandó darab szélét megolvasztja. A pálca lecsepegő ömledéke szolgál a varrat feltöltésére, így a két matéria együvé válik. (Bővebben: wiki.)

Erről persze a fenti videó végén szereplő kisfiú mit se tud. Ő annyit tud, hogy ő nem tanulhat együtt a „magyarokkal”, mert ő cigány, és különben is, egyelőre sanszos ez a hegesztés-dolog is, mert ahhoz sokat kell tanulni, hogy igazi hegesztő legyen az emberből.

Nem, nem agysebész, nem elméleti fizikus. Hegesztő.

A fenti videón szereplő kisfiú feltehetően azt sem tudja, mit csinál egy agysebész, és mit sem tud a Higgs-bozonról se. Látott viszont már embereket hegeszteni, és, gondolom, azóta is vágyakozóan gondol vissza rájuk, a szutykos férfiakra, akik fejükön azzal a tuti maszkkal varrják azokat a nagy, durva fémeket. Nem beszélve a cirpelő hangról, meg a vakító világosságról.

Gyönyörű.

A kisfiú nem lesz hegesztő. Kettő az egyhez merem fogadni, hogy tíz év múlva is ugyanott fogja gyűjtögetni a tűzifát, a színesfémet, a szomszéd faluból a tyúkokat: igen, lopni fog. És a kisfiú nem lesz agysebész sem. Mert ahhoz, hogy agysebész legyen, a jelenlegi felsőoktatás-politika szerint tízmilliós hitelt kell felvennie, hogy majd egy lerohadt, szarral és gennyel és szegénységgel összekent, állami magyar kórházban kelljen lehúznia legalább tizenkét évet, és mindezt alig többért, mint a minimálbér. És csak aztán mehet külföldre, ahol megbecsülik.

De persze csak akkor, ha nem cigány. Mert ha cigány, ennek az esélye már a statisztikailag nem kifejezhető tartományokban mozog.

Annak az esélye, hogy 2014-ben elzavarjuk ezt a gonosz, tehetségtelen, arrogáns gengszterbandát, szintén csekély. Hiszen átírták a térképeket, egypártosították az választási gittegyleteket kilenc évre,  egyfordulósították és részvételiküszöbtelenítették a procedúrát, amin lényegében bárki indulhat, de amin lényegében bárki nem szavazhat. Mindent megtettek, hogy ne akarjuk azt a kis cigánygyereket végre az ingyenmalacon kívül normális esélyhez juttatni: szétverték a tanodákat, államosították a kisiskoláikat, és hagyják masírozni ellenük a zsebnácijaikat. Most még megvágják a segélyeket is. Hogy jusson a gazdaggyereknek adókedvezményre, meg szupervékony ájpodnyócra. Nem leszünk gyarmat, tudniillik.

És most azt akarják, hogy regisztráljunk. Azt kérdik, hogy akarunk-e élni egy alapjogunkkal. Tulajdonképpen azt akarják, hogy jelezzük: igen, mi is akarunk élni. Az is egy alapjog. De mert hiába vagyunk rajta az íven: az nem elég. Fel is kell íratni rá magunk, még egyszer.

Rá fogjuk íratni.

Nem tudom, mondtam-e, de villamos ívhegesztéskor ív keletkezik, amely az egyik anyagot az ív keletkezési helyén megömleszti. Ezzel ívet lehet húzni, amelynek hőhatása az összeolvasztandó darab szélét megolvasztja. A pálca lecsepegő ömledéke szolgál a varrat feltöltésére, így a két matéria együvé válik. Bármilyen különbözőnek is tűnt korábban.

De szép is lenne.

7 komment

Címkék: fidesz regisztráció cigány diktatúra ívhegesztés

A mennyei ágytál fontosságáról

2012.10.02. 08:25 Humperdickk

Egy kedves, magát szöveghű Joyce-fordításokkal önkifejezni vélő, de egyebekben teljesen normális ismerősöm a minap egy, az ő bámulatos szókincsével sem kifejezhető, de mindenesetre a szalmonellához hasonló fosóvírushoz volt szíves hozzájutni a közeli magyar üzletlánc tojásrészlegén.

agytal.jpgEz már önmagában egy érdekes történet, azonban én egyetlen ismerősöm kapcsán sem érzem, hogy mindenféle hányingerkeltő személyes adataik, úgymint adószámuk, tajszámuk, nyálfolyásuk és hasmenésük okán posztot írjak. Sőt, emelem a tétet: a Szent Magyar Üzletlánc szerepe sem érdekel a történetben. Engem ugyanis nem lehet meglepni: zöldhúst én már a teszkóban is vettem. (Nem, nem elempés értelemben volt zöld. Illetve mégis, amennyiben az elempé rohadtnak tetszik lenni. Vagyis csak a siffer-része a rohadt. Hagyjuk.) Én megértem ezt, sőt, lelkemnek ez honos, ami a mindenféle kereskedés terén a hazámban folyik: ebben a magyarországban az ágentív oldalnak, azaz a kereskedőnek, kurvának, stricinek, papnak és politikusnak a dolga az, hogy eladja nekem a szarát, az én dolgom meg az, hogy kurvára ne vegyem meg. Néha ő engem átver, és mégis megveszem, néha meg én verem őtet pofán előtte (vagy utána), és ebben a nagy, szeretetteljesnek nem, mindazonáltal végső soron maximálisan korrektnek nevezhető légkörben érzem úgy, hogy ez az én hazám. Megismerem becsukott szemmel, sőt, befogott orral is. (Záksón, Radnótinak ehhez elég volt egy utcakő is, őt viszont cserébe megölték a magyar nácik. De hát nem lehet mindenkinek ekkora mákja, ugye.)

Ami miatt mégis úgy éreztem, hogy a nagy nyilvánosság számára is érdekes lehet, hogy ez a kedves, bár kicsikét különös irodalmár ismerősöm történetét felelevenítsem, az az, hogy fosáshányása kapcsán oly közel került a zordvalóhoz, mint a könyvtárban eddig sohasem. Ennek során sikerült is neki (önhibáján kívül) odáig lealjasulnia, hogy hagyta, hogy élete folyásának (tetszik érteni, folyásának, höhö) irányítását darab időre átvegye egy „infektológia” fantázianevű, mindazonáltal virtigli magyar haláltábor. És miután felvételt nyert ebbe az elfekvőparadicsomba, ahol vígan haldokolnak a tulajdonképpen halott vagy halottnak nyilvánított, de mindenképpen halottnak tűnő elítéltek, továbbá ahol vércsöppek tarkítják reggelre a nem vérző lábadozók paplanát is, mégtovábbá ahol a látogatók számára is látogatható vécében szar kúszik fel némán és vészjóslóan a görbére (naná, majd egyenesre) csempézett falon, ő megdöbbent, hogy lehet a valóság ilyen is.

Nem tudom, talán Joyce-nál ilyesmit nem tapasztalt. Sőt, fogalmazzunk így: még Joyce-nál sem.

Szerencsétlen. De ne álljunk meg itt: most képzeljük el, hogy ő lehetne katolikus filozófus is. (Őket lásd később.) De nem, ő voltaképpen nem egy értelmetlen ember, tehát néhány szóval meg tudtam beszélni vele, amit az átlagfanatikussal képtelen volnék. Tudniillik, hogy lám-lám, az egészség mégis eladó. Mert mondjuk ha nem lenne olyan szerencséje ennek az országnak, hogy volna benne egy zorbánviktor, akkor énnekem ma (a zorbánviktorral teljesen inkompatibilis) magánegészségbiztosítóm lenne, és nem csak egy árva tajkártyával lennék felfegyverezve az egészségemért és önbecsülésemért folytatott harcban. És ha ez az én magánegészségbiztosítóm megneszelné, hogy mi folyik az ilyen meg olyan klinikán, meglehet, hogy a továbbiakban azzal a klinikával az én magánegészségbiztosítóm nem szerződne. Vagy, ha a törvények lehetővé tennék, szerződne, de vitatná a szerződésben foglalt maradéktalan teljesítést. És a bíróságon is vitatná ezt. És lenne tizenkilenc sztárügyvédje, aki segítene neki ebben. És vagy nyerne, vagy nem ezekben a perekben, de ami a legszebb, hogy mindebből én semmit sem vennék észre! Leszámítva, hogy tisztaság van a klozettben, lágy dzsessz szól a kötözőben is, esténként gyengéden puhárra püfölnék a párnát a fejem alatt, és kis katonákra cikkezné a márkázott vajas kenyeret is reggelente a kedvesnővér. És mindezt csak mellékesen tenné, szolgáltatásilag, mivel hogy egyébként meg is gyógyítanának. Már ha nem akarnak marha gyorsan az utcára (rosszabb esetben: börtönbe) kerülni. És mégis vállalnák a rizikót, amiben a jelenlegi átlagfizetésük 5-10-szerese nyilván játszana némi szerepet.

Ám, fájdalom, jelenleg nem ez a vonal. Jelenleg egész más a vonal: ez kevésbé humánus, de itt legalább a jó pásztor egyben tartja a juhait, és ha azok néha elkóborolnak is, mint egyes filozófus hejdülgyörgyök olykor, az első abortuszriadóra azok is visszarettennek a nyájhoz. És nem bánják (vagy legalábbis nem mutatják jelét, hogyan gondolják bánni, pláne megakadályozni), ha azok, mármint az abortuszra elszánt feketebáránykák megrohadnak a kurva anyjukkal együtt. És jelenleg csak a büdös, szanaszét baszó kurvái ellen horgad fel a jogos, katolikus vérharag, de fokozott társadalmi igény esetén a szarrágó liberális dzsójszfordítók, sőt, névtelenbloggerek is sorra kerülhetnek. Függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem tetszik nekik az isteni rend, mármint hogy álljanak be a sorba, vagy rohadjanak meg az ő nagy, szent közös elfekvőiben. Mert azt érdemlik: változás, fejlődés, szabadság helyett az elfekvést. Itt van, mire vágytál.

Én konkrétan szarok bele, de így tetszett gondolni, kedves orbánviki, meg hejdülgyuri, meg egyéb hülye bácsik? És ha igen, ennek ellenére nem tetszik félni, hogy egyszer szintén marhára pofára tetszenek csapva lenni a nagy, szaros-gennyes valóság által? És akkor majd mibe tetszik kapaszkodni? Már úgy értem, a hazugságon kívül? Hogy momentán jó ötletnek tűnt hülyének lenni?

Ne adja Isten, hogy legyen isten. Szarban lennétek ti nagyon. 

5 komment

Címkék: fidesz orbán viktor diktatúra lmp alaptörvény

Übü királyfi, csillagösvényen

2012.09.26. 20:01 Humperdickk

Magyarország ugyanazon az ösvényen szeretne haladni, mint amelyen a litvánok – mondta Orbán Viktor a minap, Vilniusban. Szerinte egyébként Közép-Európa egy fantasztikus évtized előtt áll, bár ez a litván gazdaság számain ma még jobban látszik, mint a magyarén.

miro3252_4_1.jpg

Hogy a magyar számokon konkrétan mi látszik, azt én nem tudom, mert a számokon kívül még pont a focihoz meg a borokhoz nem értek, de bizonyos, szélsőségesen hozzáértő közgazdasági szakvélemények szerint lófasz van itt, nem fejlődés.

Akármerre mész, felejtőt találsz

Ez természetesen nem zavarja meg az egyszeri fidesztudatút vallása gyakorlásában. Ő nem hiszi, hogy itt tévedés volna, mert abban az esetben gondolkodnia, mérlegelnie, sőt, interneteznie kellene, és az meghaladja a képességeit. Meg ahhoz szabad akarat is kell, de ő erről lemond, cserébe eltartják. Gyermeteg dolog, de az vesse rá az első követ, aki szívesen ásott már ki egyszer az életében hatvanöt éves, egyebekben széjjelrohadt gesztenyefát gyökerestül. Hát, igen, melózni fárasztó. Nos, neki sem könnyű, kiszedni a lelkéből a gonoszat.

Sumák lázadók, véreres szemű senkiháziak

Illusztrációképpen, íme, itt ez a videó. Ebben konkrétan azt az egyszerű kérdést tette fel a rendkívül unszimpatikus hárombetűs indexszemélyiség a véletlenszerűen kiválasztott agyhalott zombibarátainak (megszűnt a riszpektház is, vajon miért, magyarázzam?), hogy miért lesz egyszerűbb a választási regisztráció, ha egyszer most nem egyszer, hanem kétszer kell elmenni valahova. (Tehát hogy kéccer, ami nem egy, hanem rögtön kettő, azaz kétszer egy. Tudom, bonyolult.) És érdemes megtekinteni azt a maga egészében teljesen koherens, mondhatni, résmentes hiányt, ami a válaszadók fejében a szürkeállomány helyett tüntet: én itt se vagyok, de kérdezzék a frakcióvezetőt, ő tudja, nekem is ő adja be reggel a kakaót a vajaskiflivel, intravénásan. Személyes kedvencem az a kurvasokpénzért dekoratív nődekorációként alkalmazásban levő, egyebekben a sok nem gondolkodástól aszottra hülyült Hogyishívjákné Izé Mónika, aki erre az egyszerű kérdésre az „önöknek is nagyon szép napot kívánok” választ érezte a leginkább helyénvalónak. Biztos sietett, mosogatni. Meg szeretni az orbánviktort. Persze önzetlenül. Hogyapicsábane.

IQ-rádiók, kábítószerek

Sérültek ezek mind, nem vitás. A fenti videón megszólított balettpatkány konkréten síkrészeg is, de az még nem lenne baj: a helyzet az, hogy ezek (egyelőre) (talán) még nem mentálisan, de morálisan már kétségtelenül elérték azt a szintet, ahonnan már nincs visszaút. Ezeknek ugyanis nem csak azért felel meg a viktor (jános, mátyás, joszip, adolf, meg a többi undzovájter), mert menetel, rendületlenül a csillagösvényen, hanem mert konkretice jövedelmező dolog hazaárulónak lenni. Utánuk az özönvíz, meg az infláció. A lényeg, dőljön a lé. Ezek közgazdászok, alkotmánybírák, sőt: ezek elolvasták a Bibliát is. És ami lejött nekik, az az, hogy aki jófej, az hamarost baszódik felfele a keresztre, szopni.

Nézz rám, én egyből gerjedek

Akkor már inkább a frakcióülés. Mert bár szopni ott is kell, és ott is van kereszt (rögtön a szónok buta feje felett), de legalább csak ritkán kell felmászni rá, artistának. Vonulnak tehát, parancsra. Sőt, rendelésre. Az meg persze mellékes, hogy vonulás közben de facto együtt vonulnak, szinte kéz a kézben olyan országokkal, akik emelik a nyugdíjkorhatárt, meg mindenféle egészségügyi reformot vezetnek be, és még csökkentik a akarják a nyugdíjakat is, mert hogy azt mondta nekik az ájemef, és nem egészen hülyék, tehát megfogadják a jó tanácsot. És mégis sikeresek, mindezek ellenére.

És mind belehalunk

Ja, mit akarok mondani: ez a zorbánviktorilag irigylésre méltóan szabad Litvánia jelenleg a Gazprom rabigájában senyved. Rossz lehet nekik, hisz nincs egy rendes, tisztességes, nemzetileg rohadt simicskájuk se, aki foglyul ejtené őket. Így kénytelenek külföldről behozni a rohadt bunkót: ezek a szerencsétlenek importálják még a lófaszt is.

Nekünk bezzeg sajátra is telik.

2 komment

Címkék: orbán cenzúra regisztráció diktatúra litvánia vilnius

Magyar szarra magyar málnát!

2012.09.23. 18:25 Humperdickk

Mint az bizonyára ismeretes, ennek a magyarországnak újabban komoly problémája akadt a külföld nem kevés szereplőjével. (Sőt, igazság szerint szinte minddel; bár, ha jól tudom, Tuvaluval egyelőre még gyümölcsözőek a diplomáciai kapcsolataink.) Joggal merülhet fel tehát, hogy tulajdonképpen miért is nem kapjuk össze magunkat végre, és miért nem szüntetjük meg a külföldet?

Ez ugyanis felettébb kívánatos lenne, hiszen szemmel láthatóan mindenféle hebrencs hitelminősítők, kiszolgált alkotmánytudósok gittegylete, valamint idióta vöröscsilagfetisiszta bírák markában vergődik az ország – és akkor még nem mondtuk egy szóval se, hogy zsidó volna ezek közül egy is. Mindezek szakszerű artikulálásához amúgy is megalapítottunk egy teljes nácipártot, és az az ő dolguk, hogy nem csak otthol, meghitt családi körben legyenek nácik. Mi így maradhatunk szimplán szexista barmok. Hisz keresztények vagyunk, vagy mi a kurvaisten.

De elnézést, elkalandoztam: külföld. A külfölddel az a baj, hogy nem érti, hogy voltaképpen milyen egy jó ötlet már, ha mi inkább továbbra is szórnánk ki a pénzt az ablakon felelős fiskális politika helyett.  De nem csak, hogy nem érti, de közölte, hogy erre már végképp nem ad pénzt.

Ennek következtében viszont kétségbe nem, hanem további egységbe, sőt egységekbe estünk. Így történhetett, hogy nem hogy egy, de majdnem pontosan tizenháromtrillió fordulat állt be azóta a magyar gazdaságpolitika irányaiban. (Mert hogy a magyar gazdaságpolitikának több iránya is van, hogy ha valaki megkérdezi, hogy miért nem balra megyünk, kikérhessük magunknak, hogy dehogynem balra megyünk, hogy imígyen megnyugtatva őtet mehessünk továbbra is jobbra.) Ezeknek az irányoknak van egy közös lényege: az adósságot a bevételek csökkentésével és a kiadások dafke nem csökkentésével lehet a legjobban csökkenteni.

Ez már önmagában egy csoda, de akkora, hogy óriási, de egyébként töküres stadionokat is fogunk építeni hozzája. Nemsoká az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha ötletszerű szopóálarcokat (unortodox néven: megszorításokat) kényszerítünk a gazdaság szinte minden szegmensére (leszámítva a papokat és a nyugdíjasokat), akkor a fogyasztás rohamos ütemben emelkedni kezd, valamint a fejlesztések is soha nem látott (v. ö.: „lófaszra kötött rózsaszín pántlika”) fejlődésnek indulnak. És ez egy igazi nóvum lesz, (már nem a pántlika, hanem) a „fejlődő fejlesztés”. És ehhez még minden további vita nélkül hozzájárul majd az is, hogy a bankrendszert, ahol a pénz van, teljesen váratlan és törvénytelen intézkedésekkel veszteségessé is tesszük, kikényszerítve ezzel, hogy még annál is sokkal több hitelt ne helyezzen ki a gazdaságfejlesztésre, mint ami akkor nem helyezett ki, amikor még volt pénze rá, hogy ne helyezze ki a hiteleket.

Zseniális, meg kell hagyni. Kiderült azonban mégis, hogyha egy bankban nincs pénz, akkor az nem ad kölcsönt mégse. Tudjuk, nyilván, hogy ebben megint a külföld keze van, a fenti adatok elemzése után könnyedén eljutottunk arra a megfellebbezhetetlen következtetésre, miszerint akkor lesz jó itt a mindenkinek, ha magyar lesz itt még a bank is. (Nü szágsón, majd keresünk rendes, nemzeti magyar zsidókat, akik vezetik őket!) A velejéig szkeptikusoknak persze eszükbe juthat, hogy ugyan mitől szaródik bele a pénz azokba az állami bankokba, de az ő pofájukat már könnyű betömni: majd beteszi oda az extraprofitját az állami mobilcég, az állami pénzen közgépelt közpénzelt építőipar, meg az értékteremtő munkája méltó elismeréseként horribilis állami fizetéssel megkínált közmunkás, meg a fizetés helyett segélyért dolgozó közalkalmazottak ezrei. (Nem is mondtam: az én munkámat is fürge diákok végzik majd októbertől; de erről majd máskor.) Magyarán: az állam ad pénzt dolgozónak, aki ezt a pénzt beviszi bankba, aki ebből pénzt ad az államnak a dolgozók fizetésére, ami meg megint megy bele a bankba. Mit ne mondjunk: a perpetuum mobile ehhez képest elmehet a picsába.

Nem szeretjük a szóismétléseket, de most ismét el kell mondanunk: ez zseniális. Különösképpen, hogy a külföld teljes eliminálásával sikerült ezt elérnünk: tehát le a kalappal, utoljára a kádárrendszerben mentek itt ilyen flottul a dolgok. Nem is lesz itt semmi probléma: minden további nélkül megteremthető az ehetetlen, de legalább nem lehetetlen magyar narancs után a magyar merci, magyar hitel, sőt, kis odafigyeléssel még a magyar kóla is. És ha ezen a vonalon okoskodunk tovább, tapasztalni fogjuk, hogy sorra dőlnek le előlünk mind az akadályok: nincs az a költségvetés, amit ne lehetne havonta újraírni, vagy nincs az az alkotmányban rögzített totemállat, amit ne engednénk alkalomadtán a gyurikának seggberúgni. A valóság meg vinnyogva kér autogramot, nem érdekes.

De ez mind semmi: például pillanatnyilag sokan hihetik azt is, hogy van ez klímaváltozás is, pedig dehogy. Ennek ugyanis egyik lokális következményeképpen Szerbiában még vígan megél a málna, ám ebben a magyarországban már újabban szarrá szárad. Ez viszont nem elég nemzeti, tehát nem is lehet a helyes irány: a nemzet érdekében mi ugyanis először védővámokkal fogjuk megvédeni ezt az ősmagyar csemegét, míg végre egészen és végképpen nemzetivé nem tettük a teljes nemzeti magyar időjárást is! És akkor majd lesz ám málna, szarásig, hisz benn lesz a következő négyéves tervben! Megenni konkrétan nem lehet, de mutogatni! Ugye!

És tévedés ne essék: ehhez manapság már tényleg nem kell más, csak hogy a kósáék időben fogalmazzák meg hozzá az egyéni képviselőit. Ebben aztán okosan benne lesz, hogy innentől a globális klímaváltozás ebben az országban államosítva lesz, és Nemzeti Időjárásengedélyező Hivatal ellenőrzi a tevékenységét, aminek az élére aztán rögtön kilenc évre ki lehet nevezni ifj. Simicska Lajosné Orbán Rebeka Meteorológiát. Továbbá istenhazacsalád, lehet hazamenni asszonyt verni mindenkinek. És én ahogy ezeket elnézem, ez nem kizárt, hogy hétfőre meglesz.

Keddre meg még az ellenkezője is.

5 komment · 1 trackback

Címkék: Címkék

Orbán szobra

2012.09.15. 23:15 Humperdickk

Érdekes cikk jelent meg a Magyar Narancsban, egy bizonyos Madocsai Kinga Blanka tollából, valamint vannak itt bizonyos sporthírek, melyek említésre méltók. Bérrettegés következik tehát, de ne tessék idegeskedni: legalább rövid lesz.

sportgeza1.png

Van itt ez a fenti kép: e szerint egy Huszti nevű szórakoztatóipari szakmunkás tehetséget árul el bizonyos kerek dolgok bizonyos helyekre meghatározott módon történő eljuttatása terén, ami felveti bizonyos, kerek dolgok iránt elfogult emberek elméjében azokat a jogos kérdéseket, amelyeket ők jogosnak tartanak felvetni, tehát felvetik őket. De végül is nekem ez mindegy, nem akarom bántani ezeket: én meg bélyeget gyűjtöttem sokáig, és a mai napig megvannak az albumok. Senki sem tökéletes.

Van továbbá ez a Madocsai Kinga Blanka, akiről a legfelkészültebb titkosszolgálati módszerek, úgymint tizenhat másodperces guglizás során is csak annyit sikerült kiderítenem, hogy rendkívül felkészült, köztársasági ösztöndíjjal is megspékelt jurátusról (jurátáról?) van szó, aki ugyan írni nem tud (ez nem a gugliból, hanem a narancscikkből derült ki), de képes arra, hogy értelmes, jól összeszedett, rövid ismertetését adja annak, hogy milyen volt egy bizonyos horti nevű szarházi alatt ellenzéki újságírónak lenni.

Mindazonáltal azon túl, hogy ezt egy ellenzéki újságban tették közzé, és annak az ismeretének az ellenére továbbá, hogy bizonyos orbánviktorok újabban különös perverziót éreznek a hortinak levésre, nem igazán értjük, hogy mi van. Mert addig rendben, hogy ez a Kinga (Blanka?) írt valamit (Isten tartsa meg jó szokását), amit lehoz a magyarnarancs, megint más részről meg ez a Huszti meg gólokat rúg (jószokásmegtartás dettó), amiről beszámol a mértéktartó internetes bulvárportál: de hol itt az összefüggés?

Az összefüggés a következő: próbáltam alaposan bekarikázni az összefüggést a fenti képen, nem tudom, sikerült-e. Tehát: a Huszti-cikk eredetileg a fenti karikában megjelenített címmel jelent meg. (Tudom, mert láttam.) Valamiért később a sportgéza mégis meggondolta magát, és kijavította a címet. Három dolog következik ebből:

1)      A sportgéza nem akarta, hogy orbános legyen a cím. Nem tudom, talán gyerekkorában is folyton baszogatták, hogy törölje meg, ott a zsebkendő, fujjdegusztustalan, satöbbi. Továbbá lehet, hogy különösen fontos lehetett ez azért is, mert a cím alapján esetleg arra lehetne következtetni, hogy orbán „diktál” bármit is. Hiszen, mint tudjuk, nem diktál, hanem diktál. Vagyishogy, nemtom.

2)      A sportgéza (legalábbis internetes zsurnalisztikai értelemben) hülye, mert nem tudja, hogy az URL-t is át kell ilyenkor írni. Ennek ellenére internetes zsurnalisztikával foglalkozik, ami baj, de mit tehetünk ellene?

3)      De a harmadik a lényeg. Bizonyára sokaknak feltűnt, miszerint egy új kormányzó van itten készülőben, avagy épül, szépül országunk nagy vívmánya, a horti. (Speciel mondjuk ezt orbánnak hívják, de azon lehet változtatni, tehát nem érdekes.) És ezen a ponton tenném fel a kérdést: utoljára mikor fordult elő, hogy ennek a magyarországnak a miniszterelnöke bement az atévébe (vagy a népszabaccságba, a hávégéponthuba), hogy ott őszintén válaszoljon a kemény, spontán ellenzéki kérdésekre? Másképp teszem fel a kérdést: utoljára mikor szarta le galamb a horti orbán szobrát? Pláne: ki fogja ledönteni?

Most mit is lehet erre mondani: talán majd a fiatalok. Tehát hajrá, Kinga (Blanka)!

3 komment

Címkék: Címkék

Nyílt levél annak sok szép férfinak ott a házban

2012.09.12. 20:40 Humperdickk

Kedves, fideszes, kádéenpés és egyéb módon korlátolt, országgyűlési képviselő pajtások! Hallottam, a minap súlyos gondot okozott nektek annak megértése, hogy mi is az a családon belüli erőszak. Minekünk, okos embereknek ez nem jó, tehát mi ezt elmagyarázzuk nektek. És igen, a szexről lesz szó.

Mondjuk az tény, hogy nem azonnal lesz szó! Hogy mégis megemlítjük, annak az az oka, hogy ténylegesen a szexszel is fogjuk kezdeni: bizonyára hallottatok már róla, hogy nem minden élőlény egyforma! És most nem arra gondolunk, hogy van, amelyiknek patája, míg másnak szárnya, megint harmadiknak párttagkönyve van! Hanem hogy mi lenne-e inkább! Apa-e lenne-e inkább, vagy anyuka-e? Azaz: fiú-e, avagy kisleány-e!

És igen, kedves-lelkes diktatúraépítő, szorgosan hülye pajtások: ezek a különbségek bizony embertársaink és embertársaink között is fellelhetők! Mi több, felsorakoztathatók! És a tudomány sem lazsált: az bizony serényen kitudóskodta, hogy bizony ez a titokzatos nemek miatt van! Így van: a tudomány, úgy bizony, már régóta tudja, hogy kinek a pap, kinek a papné, és hogy ki akarja dugni a mijét a hova, és hogy abból mi lesz! Már amennyiben jó helyre dugta!

Sajnos azonban a hálátlan emberiség nem figyelt oda mindig, és sokszor, borzasztó sokszor előfordult, hogy rosszkor lett dugva valami a rossz helyre! Bizony: nem egy kedves pajtásotok akart volna inkább fiú lenni a lány helyett, vagy lány lenni a fiú, sőt, sok esetben a szomszéd bácsi helyett! Így aztán sokszor vetődött rossz fény a nemi szerv alapú, egyebekben viszont tévedhetetlen taxonómia árkába, és további problémák is nem egyszer adódtak. Az sem volt ritka, hogy kiderült: nehéz ez a kinevetavégén, a nemekkel: a férfiek sok esetben ugyanis sokkal erőtlenebbnek, butábbnak bizonyultak nem egy nőnél, valamint továbbá a férfinek levés sem tűnt elegendő oknak arra, hogy a férfi a szükségszerűen a neki előálló, felettébb gusztustalan pöcsén kívül további lecsüngő, plöttyedt szarokat növesszen a teste különböző részeire – ide értve a zubbonyra történő, színes kis szarok fel történő rögzítésének haladéktalan módon történő megtörténésének elősegítését. E nélkül ugyanis a tudomány jelenlegi állása szerint is lehet élni. További fejlemény, hogy kísértetiesen ugyanez a helyzet vált nyilvánvalóvá minden olyan esetben, amikor a nő és a férfi között egyéb különbséget kívánt volna felfedezni a tudomány! Mert hisz kiderült: indokolt esetben még az sem kizárt, hogy, úgymond, „töke legyen a menyasszonynak”! (Vagy fordítva.) Más szóval: mind testileg, mind mentálisan kijelenthető, bármilyen fájdalmas is: a nő is ember. Ember, aki semmiben sem különbözik a férfitől.

Egyetlen dolgot leszámítva: a nő, ellenben a férfivel, tud gyereket szülni.

A tudomány továbbá megállapította azt is, hogy ha a nőt agyonverik, akkor nem tud gyereket szülni.

A továbbiakban a tudomány arra is rájött, hogy ha meg hagyják élni, akkor meg az is lehet, hogy de.

Tessék tehát odafigyelni erre, kedves, bár kétségtelenül borzasztóan stupid fideszkádéenpés pajtások! Mert bár lehet, hogy párszor súlyosan szoptok majd a válóperes bíróságon, de, mint tudjuk, nem az a legény, aki adja! Így aztán legközelebb tökösen tessék ám megszavazni azt a törvényt, a kutya úristenit a gyáva, konzervatív, lottyadtpöcsű, nőket verő fajtátoknak!

13 komment

A meghekkelt miniszterelnök esete

2012.09.11. 14:02 Humperdickk

Az utóbbi napok, hetek kormányzati intézkedései nem éppen indokolatlan riadalmat váltottak ki nem egy polgártársunkból. Nos, valamennyien fellélegezhetünk: rendvédelmi szerveink áldozatos munkája következtében immár nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkat egy tizenhat éves dunaújvárosi hekker és bandája irányítja. Ami jó, mert akkor mégsem a kormány ilyen hülye.

foci.jpg

Utóbbi felől voltak persze kétségeink. Főleg a vége felé: hisz valljuk meg, a fideszközeli plakátragasztó cégek öldöklő küzdelmét követve (vesd össze: álmomban két simicska voltam, és simogattam egymás ánuszát) sokak számára nem vált azonnal nyilvánvalóvá, hogy aki félázsiai gengsztereknek baltás gyilkost küld ajándékba, az hülye. Ez az első pillanatban ugyanis megtévesztett sokakat, de szerencsére a bajorhírlap zászlóshajója az utolsó pillanatban megrázta magát, és szinte kis híján múlt, hogy le nem írta, hogy az eddigiekből (mármint az orgoványtól egészen birobidzsánig leírt valamennyi uszító, náci faszságból) minden további nélkül, egyenesen következik az aljas szándék minősített esete. Tehát hogy nem a hülyeség, legalább.

Tudniillik az lenne itt a feladat, hogy ott rohadjon meg az összes ájemefganef, ahol van, mi akkor is a népben, nemzetben, mi több, a kurultájban gondolkodókkal vagyunk. Az, hogy most újabban éppen ott, a kurultájban vagyunk mi mindközönségesen kettészarva nemzetiegyüttműködésileg, persze csak járulékos eleme ennek a történetnek. A lényeg az, hogy megint eladtuk a lelkünket azért, hogy visszakapjunk valamit. És ha egyelőre nem is trianont, de legalább az eont. Jelenleg ugyanis ez az irányvonal: a „vissza mindent”, ami a másé, és ettől legfeljebb olyan értelemben tapasztalhatunk elhajlást, hogyha amennyiben ez az elhajlás még inkább abba az irányba hajlanék el, ami a megfelelő elhajlási vezérkomponens legmagasabb elhajlási elvárásait is felülmúlná.

Közkeletű példával megvilágítva: láttunk mi már olyat, hogy a központibizottság lediktálta a népszabadságnak, mi a mai hír ahhoz képest, amit szakmaiatlan módon a népszabadság lett volna hajlandó gondolni a hírügynökségek beszámolóiból kiolvasva. Ez megvan, ezt ma kommunizmusnak hívják, és annak dacára, hogy annak idején „csak” népköztársaság volt, ez végső soron, tehát abból a szempontból, hogy megrohadt a saját szarában, teljesen mindegy. Ellenben az a fejlemény, hogy reggel belehazudja a sok szép színes nyalókába a teljesen, végképp megzakkantnak tűnő kisnagyember, hogy mit akar az iemf, és az után, hogy ezt a hazugságot annak rendje és módja szerint másnap megírja a pártsajtó, kora délután már éppen ő háborodjon fel saját magán: nos, ez merőben forradalmi.

(Tudom, bonyolult. Példa: úgy tessék ezt elképzelni, hogy én baráti körben azt mondom, hogy szívesen lezavarnék két kurva nagy pofont ennek a kis hazug mocsoknak, akit (momemtán) Orbán Viktornak hívnak. Miután aztán kiküldi rám idézett hazug kismocsok a szakszerű lehallgatásban megőszült tekesembert, én minden további nélkül nem hogy letagadok mindent, de fel is háborodok rajta, hogy milyen emberek vannak ebben az országban. És hogy ilyen feltételek mellett én nem járulok hozzá ahhoz, hogy Humperdick legyek. Nüná, majd de.)

Döbbenet, mi? Mindazonáltal tény az is, hogy ez az óvodás tempó (nem én vertem le a virágvázát, a maci volt!) minden további nélkül kényelmes három pontot hozhat bármelyik megyeháromban. És azt gondolom, hogy abban az országban, amelyikben a miniszterelnök bármit hazudhat, akár a parlamentben is, akár azt is, hogy csökkent a munkanélküliség, meg hogy az Európa a hanyatlása miatt kitalálta, hogy azon fog spórolni, hogy pünktlich csak nálunk nem fektet be szart se, vagy hogy neki töke nőtt a füle mögé is, vagy akármi, és akárhova, és ez senkit nem zavar, és stabilan áll ott, ahova nőtt, az összes kétharmad, nos, ezek miatt mi bátran, nyugodtan, tévedhetetlenségünk biztos tudatában kijelenthetjük, hogy ez az ország maga a megtestesült, libaszaros, pálya mellett szotyizó, jegenyefás megyehárom.

És az is marad, az idők végezetéig. Olyannyira, hogy tulajdonképpen megtisztelve kellene éreznünk magunkat, hogy bizonyos pattanásos nagykamaszok még egyáltalán veszik a fáradságot, hogy meghekkeljék ezt a szart. Már amennyiben megígérik, hogy a közgépet nem basztatják. Mert az üzlet, az üzlet. Vagy legalábbis annak az alapja.

3 komment

Állnak a férfiak

2012.09.03. 22:03 Humperdickk

Áll a szegény fideszes a réten, süti tar buksiját a gonosz, nyár végi nap, és csorog le a nyakán, és megáll a gutaütött pázsiton, sárgán, csúnyán, kegyetlenül. Meleg van.


A fideszest ide kirendelték. Szólva lett neki, a katonának, hogy itt legyen. Parancsba lett neki adva, hogy reggel félhatkor, uniformisban a körletben itt legyen, hogy itt meg kell jelennie őneki, hogy megborotválkozva és kimosakodva álljon itt. És illatosan, és kívánatosan. Főleg kívánatosan.

Mert eljön. Ő. Személyesen.

Továbbá meg lesz nyitva, el lesz kezdve, újjá lesz építve, és egyúttal szakítva is lesz. A fideszes eljött tehát, megjelent, mert ez a dolga: a nyitás, a kezdés, az építés. Azaz a megszakítás. És a dolga neki mindennél többet ér, hisz a hazát jött szolgálni vele. A dolgával, ami van neki.

Csak ne lenne ilyen kurva meleg.

Ahol áll, régen katonák, rendőrök, diplomaták, közgazdászok álltak. Meg tanárok, jogászok, egyéb szaros bölcsészek, meg a többi lehetséges ellenálló kommunista buzi. De most, ezen a Nemzeti Tehetségtelenképző Csinovnyikakadámián nemzeti tehetségtelen csinovnyikok képzése került a finanszírozó elképzeléseinek homlokterébe. Mert most erre van igény. A tehetségtelenekre. Balneológusok helyett a bálnavadászokra.

Odanézz, kidőlt a pokorni.

Hisz hiába, nem csoda, meleg van, dőlnek ki sorban a bajtársak. De nehéz is ez, állni a vonalban, menni csak előre, nem bírja akárki. Kapás legyen a talpán, aki bírja mégis, aki viszi előre még most is a vonalat. Mert el-eltér olykor a legképzettebb paraszt is. De mégis, állni kell tovább ezt a sehova sem menést is. Mert nem adjuk fel: Magyarország első lesz a helybenjárásban is, akárki meglássa. Továbbá földet vissza nem adunk.

Jaj, az ángyán. Hogy kidőlt ez is.

De fel nem adjuk, sohase. Ha a világ magát a világhoz is láncolja, ha együtt moccan is svéd, német és tuareg, mi akkor is jogos nemzeti érdekünket védjük. Hisz nálunk a legmagasabb az egy főre jutó idegenbe szakadás, a nóbelkapás, az olimpiaiéremesés és a pálinkafőzés decije is. Ami zuhan, az a dzsídípí, de magyar ember evés közben nem termel. Különben is, be volt az is stokizva.

Basszus, kidőlt a bodpéterákos is.

De még mindig van mire büszkének lennünk: nálunk főzik a világon a legtöbb szegedi halászlevet is. (És mindet egy helyen: Szegeden!) Nem beszélve a Hortobágyról, ahol ha hal nincs is mindig, hát van helyette szürkegulya, árvalányhaj, délibáb meg túrórudi. Nem leszünk hát gyarmata akármilyen szélnek: büszkeségünk nem eladó. És Brüsszel nekünk nem Berlinünk, de nem is Moszkvánk vagy Bakunk. Pláne nem Bakunk.

Jajistenem, kidőlt a teljes külügy.

De áll még mindig a fideszes a sorban és nézi, mint baszódik szénné a teljes hazája, hogy rohad el végleg a gazdasága, mint adósodik elfele az esztergoma, a pécse, a vásárhelye. Hogy hogyan folyik az ország le a szarral mélybe, akár az a szemét devizakitettség a tarkóján. Hogy már bekúszott a blúza alá, mellét, köldökét is csiklandja. És látja, mint dőlnek ki mellette a társak, egyike a másik után: Andrisék leléptek németbe, Márti csak rohangál a munka után, szegény Eszti férje meg felakasztotta magát. Szaródik szétfele a lakópark is, pattogzik a zománc a járókáról. Pedig azt is hogy szerette a kis Vivike.

Csak a kommunisták, azok vissza ne jöjjenek.

Áll a fideszes a gyöpön, omlik el szétfele, veszíti el az eszméletét. De fel nem adja. Tökén, pináján csorog már le az ország szara, de annyi baj legyen. Már régen nem oly kívánatos, messze már az a komilfó, kopik már a polgári pedigré is. Most már gyakran cigányozik, zsidózik, kommunistázik. Uniformist akar az oviba, erkölcstant a tornaórákra. Papot a leányöltözőbe. Sőt, hetenként kétszer a fiúba is.

Építi a hazát a nemközgép pénzén a közgép, tanítja a gyermekét a nemfasiszta pénzén a fasiszta. De még ez sem elég: ha a zsarnoknak az kell, börtönbe zár minden tibetinek látszót tibetit, de szabadon hagyja grasszálni a nácinak látszó nácit, és szabadon engedi a pszichopata baltás gyilkosnak látszó pszochopata baltás gyilkost is. Aztán letagadja.

Basszameg, kidőlt a kuminferi! (Ja nem, ő mégsem.)

És mindent csak azért, hogy hogy telenyomja a gázával a tározóinkat ez a a kegyetlen zsarnok. Hogy adjon pénzt ez a fasiszta szarházi. Hogy adjon hitelt ez a rohadék.

Hogy adjon az Isten.

Irgalmat. A többiről majd utána beszélhetünk.

9 komment

Címkék: orbán fidesz pokorni azerbajdzsán örményország ángyán kumin

Egyenáram

2012.08.31. 13:37 Humperdickk

Budapest, 2012.

-        Guten Tag!

-        Jó napot kívánok.

-        G’sundheit… Oppardon, matyarul cak kicsike peszegni… Á, dehogy, vicceltem, jól beszélek magyarul, magyar zsidó volt mindkét nagyanyám, Horthy alatt menekültek ki Svájcba. Kit tisztelhetek az úrban?

-        Orbán.

-        Kedves egészségére a továbbiakban is. Ja, vagy úgy, ez a kedves neve az úrnak, részvétem. Ez esetben részemről Eon Maria Lichtbrenner von Gashandelzweig. Miben állhatok a rendelkezésére, lieber Herr?

-        Nos, nem árulok zsákbamacskát, magam a tettek embere lévén, ugyanabba a hibába kétszer nem lépünk egyazon lóval, valamint ha már bemásztál az ablakon, ne keresd az ajtót: meg akarom vásárolni a teljes miskulanciát. Be van nekem itt már stokizva.

-        Márminthogy?

-        Mármint, hogy. Teljes egészében. Vagy ahogy sikerül. És nincs apelláta.

-        Natürlich, keine Apellat, értem. Sőt, mi sem természetesebb ennél, örülök hogy hozzám fordult. Ne haragudjon, hogy megkérdezem: mikor kezdődött? Láza is van?

-        Nincs, de ha szükséges, beadatok egy önálló képviselőit, oszt jónapot. Nekem áll, mint a cövek.

-        Nos, persze, hogyne állna, én kérek elnézést. Nem tudtam, hogy Sie sind durchaus verrückt, mit akarok mondani, hogy tehát hogy nem tetszik egészen jól lenni elméletileg. Nézze, ez esetben és sem kertelek: nem látom akadályát az adásvételnek, viszont tizenhuszontrillió német márka lesz. Német márkát hozott?

-        Nem. Csak egy Némethnét hoztam.

-        Oppardon, hogyne, kisztihand, nagysád, natürlich, szólíthatom Lászlónénak? Nos, azt hiszem, kivételesen be tudom váltani ezt is.

-        Reméltem, hogy így lesz, több droidot ugyanis egyelőre nem tudok nélkülözni, mert támadnak a kommunisták, minden katonámra szükségem lesz.

-        Ezzel valamennyien így vagyunk, így, megőrülés esetén, higgye el. Ha szabad érdeklődnöm: mik a tervei a céggel?

-        Államosítani fogom, mielőtt a kommunisták privatizálják. Mint a magánnyugdíjpénztárakat.

-        Hogyne, az tragikus lenne, kétségkívül. Esetleg, amíg a mentők kiérkeznek, parancsol még valamit? Kiváló német atomreaktoraim vannak raktáron, megkímélt állapotban, csak itt-ott össze vannak firkálva, tudja, a zöldek…

-        Nekem ne mondja. A mieink tisztességes magánvállalkozókhoz szoktál láncolni magukat, valamint nagyon gerjednek az egyenruhára is

-        Micsoda erkölcsök, kéremszépen. Bikacsököt az ilyennek, tulajdonképpen. Nemde?

-        Harmincnyolc lesz.

-        Harmincnyolc egyenruha?

-        Atomreaktor. De lehet egyenruha is. Mondjuk abból több. Cserkészes.

-        Natürlich, majd pioníros. Tehát akkor volt egy Eon, harmincnyolc atomerőmű, tizenötmillió cserkészegyenruha és kérem, fogadja el ezt a kényszerzubbonyt, a cégünk ajándéka. Becsomagoljam?

-        Nem, itt kívánom elfogyasztani.

 *****

Ez egy véleményblog, amelyen a véleményemet fejtem ki belpolitikai témakörökben. Amit leírok, nem interpretálható logikai változókiértékeléssel, azaz nem értelmezhető az igaz-hamis kettősség mentén, mert csak a fejemben léteznek azok az evidenciák, amelyek szükségesek ezen véleményblog állításainak kiértékeléséhez.

Nos: az a véleményem, hogy Orbán Viktor megőrült.

Nincs több hozzáfűznivalóm.

2 komment

Címkék: Címkék

Biztos éremesélyeseink

2012.08.23. 14:29 Humperdickk

Az utóbbi napokban, hetekben fontos szerepet kapott annak tisztázása, hogy ki a magyar, meg főleg, hogy ki nem, és egyáltalán, hogy ki nem szarja le ezt az egészet. Én a magam részéről persze maradok továbbra is piréz.

erem2.jpg

Ám addig is, amíg megteremtjük a szabad, független Piréziát valami kedvezőnek mondható, minimum karibi illetőségű kistérségben, áttekinteném én ezt a problémát egy cseppet. Csak úgy, a miheztartás végett, hogy okuljon belőle az a sok magyar. Kapóra fog jönni ehhez egy anekdót: történt ugyanis a minap, hogy ebben a magyarországban haladéktalan nemzeti érdek mutatkozott arra, hogy közbeszerzés nélkül verjenek, ha egyelőre cigányt nem is, de legalább érméket. Erre a bonyolult feladatra viszont nem mutatkozott alkalmasnak széles e világon senkise más, csak a Metal-Art Zrt.

Ennek a metalartzéertének az ő széleskörű tapasztalataihoz persze nyilván kétség sem férhet, hiszen a saját weboldala szerint is impozáns referencialistával, valamint elsőrendű, bevizsgált nyersanyaggal rendelkezik, és (már persze nem a weboldala szerint, dehogy, ott gondosan titkolják) szintén elsőrendű nagyelekeknek is meglehetősen a bővében van. Ezek a nagyelekek pedig elengedhetlenül fontosak a pénzverésben: nélkülük a világban csak szakszerűtlenül, mondhatni, hülyén lehet érméket verni. A nagyelekek egyébként továbbá még aranyban és vegyépszerekben is érdekeltek, és amennyiben a továbbiakban felhagynak a simicskák különösen nagy értékre elkövetett zálogházprivatizálásból való kihagyásával, a heveny kitüntetésből kifolyólag nyomandó érdemérmek előállításában is érdekeltek maradnak.

Merthogy persze meglehetős sürgetős a dolog: váratlanul kiderült tulajdonképpen, hogy a fülkeforradalom elfelejtette eltörölni a huszadikát, és a végén még rárohad a janibácsira az a sok szép középkereszt. Sürgős megoldás kellett tehát, így tehát a tisztességes verseny szóba nem jöhetett, helyette inkább ide nekünk a nagyeleket, ha mindjárt az ingünkért is. Így van ez, nincs itt kérem semmi látnivaló, lopunk, mint rendesen: még ez a jobb, ők legalább őszintén csinálják, nem tökölnek négynapos közbeszerzésekkel, ahol az indoklás szerint szintén nem lehetett már tovább halogatni annak szakszerű kommunikálását, hogy mi lesz a szarral. (Mi lenne, kavarog a mélyben, rendületlenül. Akárcsak a nemzeti összefosás.)

De, ismétlem, nem az itt a baj. Az itt a baj, hogy meg is próbálják indokolni a szarukat, és ez még itt nálunk, vidéken is merőben unortodox. Szarral és szarról ugyanis mi nem beszélgetünk, mondhatni, ódzkodunk őfelőle. A Köztársasági Elnöki Hivatal viszont nem: az ő érvelése szerint ugyanis „mind a tervezés, mind a kivitelezés speciális történelmi ismereteket is igényel a magyar történelmi előzményeket illetően.”

Speciális, modern, mégis ortodox magyar nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy egyedül a Metal-Art, azon belül is a nagyelek a legkellőképpebben felkészült arra, hogy a kérdéses érméket legyártsa.

Namármost: igazán nem akarom az igaz magyarokat az igaz magyarságukban porig alázni (ilyen éremdús olimpia után meg pláne nem), de személyesen ismerek olyan nemzetközi nagyvállalatokat, akik nem hogy a kérdéses érméket, de kompletten az egész magyar történelmet képesek volnának egy az egyben legyártani, és nem csak érmében, de háromdében, fullhádében, bruszvilisszel a főszerepben. Sőt, akár úgy is, hogy a kellemetlenebb nemzeti sorstragédiákat (Muhi, Mohács, Erzsébet hídi csata) ki is retusálják belőle, biztos, ami biztos alapon. Ezeknek a cégeknek ugyanis egyrészt szintén van pénzük, szintén van szakértelmük, és körülbelül tizennyolc másodpercet venne el az életükből megszervezni egy olyan picsányi ki pénzverdét, ami képes lenne a fenti megrendelés teljesítésére (magyar) iparművészestül, vésnököstül, kohászati berendezésestül. Sőt, még azt tíz-tizenkét Nemeskürtyt is megvennék történésznek, aki elmagyarázza nekik az egész csodaszarvast, nem beszélve a lólengés meg a vasalás témájáról. És, merem állítani: még olcsóbban is hoznák ki az egészet.

Igaz, nekik könnyű: nem kell eltartani a nagyelekeket is.

Szólj hozzá!

Címkék: nagy áder elek pénzverde simicska keh éremtender

Akikre büszkék vagyunk

2012.08.17. 13:20 Humperdickk

Avagy miért nem jó, ha az ország vezetője egy bunkó?

A német Focus Magazin körülbelül egy hónapja interjút készített valakivel. Azért írom így, ilyen sejtelmesen, hogy „valakivel”, mert teljesen mindegy, hogy kivel: egy alulról feltört, félművelt kis taplóval vagy egy zseniális politikussal, egyre megy. A lényeg, hogy ez az izé jelenleg valaki valahol, azaz vezet valamit, mert így alakult, hogy megengedték neki, mindegy.

A sajtóban persze nem sok visszhangja volt a dolognak, mert hisz ennek az országnak a sajtója jelenleg el is van foglalva nagyon. Mármint nem úgy van elfoglalva, ahogy mondjuk Észak-Koreában van elfoglalva, hanem inkább úgy van elfoglalva, hogy ha esetleg túl szabadnak akarná érezni magát, jön az atom. És ez nem tesz jót a szabad piaci versengésnek: az atom. Mert hát atomcsapás árnyékában nem nő a ribizli a reklámpiacon, úgyhogy nem csoda, hogy az összecsapnak a hullámok: ellenzéki lapoktól mind szabadulna a svájci tulajdonos, a borosbocskort a felesége tartja el, a maradék rádió meg lassan végleg be lesz tiltva. Tekintve azonban, hogy a lakosságnak igénye a kiegyensúlyozott tájékoztatásra nincsen, ellentétben a pálinkára van, a hibátlan politizálás mikéntje adott: májzsugort mindenkinek, nem szarozunk.

Ellenben szavam ne feledjem: a riport. Nos, a riportban a mit sem sejtő európai (ez később még fontos lesz) riporternő kérdéseket tett fel vonatkozó próbanácinak. Próbanáciországban merőben szokatlan, mit ne mondjunk, unortodox fejleményként tűnt elő továbbá az is, hogy a kérdésekre konkrét válaszokat is elvárt volna az interjúvoló. Interjúvolt ezt nem értette, ehhez nem volt szokva, ezeket a válaszokat megadni nem kívánta, ezért a legváltozatosabb formában próbált a válaszok elől kitérni. Így beszélt például harcról és a csatákról, amiket permanensen folytat, majd a következő kérdésben a béke fontosságáról is. És igaz, ez így, első olvasatra ellentmondásnak tűnik, de az ilyen roppant fontos, világbéke-típusú válaszok mégis különösen hasznosak, már amennyiben szépségkirálynő-jelölt, hazug pojáca vagy szimplán csak idióta az ember. (Innen mi nem tudjuk eldönteni, melyik, de hogy nem egy szép ember a próbanáci, az ad némi fogódzót.)

Következett azonban egy olyan kérdés, amire már végképp nem tűnt jó válasznak az, hogy egy a jelszónk, tartós béke:

„Néhányan azzal vádolják, hogy támogatja az antiszemita tendenciákat. Például nemrég Magyarországon a Hitlerrel szövetséges Horthy Miklósnak állítottak emlékművet.”

Kemény. Emberünk azonban most sem jött zavarba, küldte a megoldást:

„Hát ez egy sajátos interjúhelyzet, amikor egy német újságírónő azért von felelősségre minket, mert Hitler szövetségesei voltunk.”

Szóval, így. (Hagyok egy percet, emészteni.)

Tehát: a náci Németország egy kései, nem náci leszármazottja egy olyan országban, ahol nemhogy egy nyavalyás Hitler-szobor, de Goebbels alakú nyalóka sem lelhető fel nyomokban sem, nem teheti fel a kérdést egy másik ország miniszterelnökének, hogy mért tűr meg (és pártja esetenként miért támogat) olyan, hogy is mondjuk finoman, szubkultúrákat, aki szubkultúrák szerint például embertársaink nem köthetnek másik embertársaikkal házasságot, ha az az embertársuk történetesen zsidó. (Vagy flamand, volapök, piréz, most mindegy.) Még egyszer: egy ember, aki történetesen német, további attribútumai ismeretlenül hagyása mellett sem kérdezheti meg a teljhatalmát (N. B: európai uniós jóváhagyással) építő kis mocskot, hogy mi van zsidótörvények aláírójának szobrával. Mert hogy az „sajátos interjúhelyzet” volna.

Még jó, hogy, nem izraeli volt a szerencsétlen. Hiszen ők ölték meg Jézust.

Nos: tudni kell: a fenti magazint mintegy félmillió példányban nyomják ki, a harmadik legolvasottabb német hetilap. Félmillió német tehát olvasta, hogy lenácizták, és feltehetően megosztotta még legalább ugyanennyivel, hogy tudjanak róla, hogy ők is le lettek nácizva. Így most már, ha soha semmit sem hallott volna ez az akárhány millió német ember erről a kis országról, annyit most már tud, hogy egy grundról szalajtott köcsög kis bunkó vezeti, akinek nincs vitakultúrája. És őtőle magától tudja ezt, nem volt a közelben ballibmédia, ferdíteni. Mert hát eleve ilyen ferde ez a szerencsétlen: nem kell ennek háromlábú puccskísérlet, megáll ez a maga lábán is, még ha néha imbolyog is.

Még valami: az interjút én nem a Focusban, hanem a kormany.hu-n olvastam. Mert hogy kirakták. Gondolom, mert büszkék rá.

Nem tudok mit hozzátenni.


10 komment

Az Univerzum jobb és bal fele

2012.08.14. 08:11 Humperdickk

Nemrég a Facebookon kellett róla értesülnöm, hogy komolyabb, nemzeti polgári okokból vált izgalmassá az Univerzum oldalisága. És hogy ennek kapcsán természetesen azonnal kiderült róla, hogy jobboldali.

Örülünk neki, hogy a nemzeti konzervatív oldal végre kiszabadult önnön segglyukának macerálásából, és kinyílt figyelme az Univerzum további mélységei iránt, azaz hogy elérte az óvodaérett kort. Erre egyébként az jellemző, hogy már megjelenik az emberiség nemekre bonthatóságának problematikája, ezzel kapcsolatban pedig a saját nemi szerv iránti érdeklődés is, de még hiszünk az ördögben/mumusban, meg a Mikulásban. Azaz a jóban-rosszban, a bal-jobb-balban, és úgy en bloc, a világ kétosztatúságában.

Örvendetes dolgok ezek, de sajnos több szempontból is rossz híreink vannak. Az első az, hogy nyilvánvaló, hogy az Univerzumban nincsenek kitüntetett irányok, ergo oldalak sem. Ez nyilván ebben a formában úgy, ahogy van, el lett így baszva, fellebbezni viszont a tudomány legújabb állása szerint csak bizonyos szupermembránok felé lehetne csak. Ezek egyrészt viszont nem részei ennek az Univerzumnak, másrészt rosszabb esetben ők maguk a Magasságos Jehova, és ahova a Magasságos Jehova odabasz, ott semmi sem marad. És ezt a semmit meg úgy kell érteni, hogy sehogy se kell érteni, mivel nem is lehet érteni, mivel idő sem lesz, ami segíthet a megértésében. Ebből a szempontból tehát a Jehova nagyobb ember, mint majd a budai. (Nem, nem a szakács.)

A másik rossz hír, hogy nem hogy olyan nincs, hogy igazi baloldali, de olyan sincs, aki nem csak termel és félretesz, mint minden rendes jobboldali, de aki folyton adna is, csak szavazni kell rá időnként. Tehát hogy nincs Mikulás. Pláne jobboldali Mikulás nincsen.

Illetve persze lehet, hogy mégis csak van. Csak lehet, hogy alkoholista. Vagy munkanélküli, segélyért sorban álló szarember az a Mikulás. Sose lehet tudni, kiben bújt meg: figyelni kell, nem lehet felületesen csak dobálni záptojással a buzikat a Köröndön. Lehet, hogy aki nem köszön vissza a nyugdíjas pedagógusnak, az volt tegnap a Mikulás. Csak ma rossz kedve van. Vagy a suttyó, aki firkál a liftben, s ha rászólnak, köp. Vagy aki életében nem dolgozott, de végre lehetőséget kap, meg aki irigy, tehetségtelen (így kénytelen a magyarhírlapba írni az Élet és Irodalom helyett), de megsimogatja végre valaki. Aki nem csak az, aki valamit elért. Mert a Mikulásság nem lelki betegség. És magától is van Mikulás, nem csak ha uszítják és manipulálják Mikulássá.

Mert lehet, hogy Mikulás a Lukács György, a Heller Ágnes, a Szabó Ervin. Sőt, Mikulás még a tótavé is. (Néha.) (Nagyon néha.)

De Mikulás a Csontvári, a Kassák, meg a Picasso és a Chagall is, aki nem gyönyörű képet fest a csodás univerzumról, hanem pacákat halmoz és „másképp” látja a világot. Így hát Mikulás a Newton, a Darwin, az Einstein is. Sőt, bármilyen hihetetlen így, első olvasatra: a Jézus Krisztus nevű pofa is egy nagy, szakállas Mikulás volt.

Azaz baloldali.

Ez van, Pozsonyikám. És én nem vagyok ugyan egy Mikulás-alkat, de gyakran beszélgetek a baloldaliakkal, és tanúsíthatom, hogy még mindig vannak. És a rossz hírem az, hogy mindig is lesznek. Kazamatákban, lágerekben, internálótáborokban, vagy emigrációba, nyomorba, börtönbe zárva: bazmeg, töki, ezek sose fogynak el. Olyanok, mint a csótányok: mindig, mindenhol fennmaradnak, akárhogy próbálja irtani őket a fajtád.

És van még egy rossz hírem: jobboldaliak is vannak.

És van még egy legeslegrosszabb: te egyik sem vagy.

De hogy ne érezd magad egyedül olyan nagyon: nézegess egy kis csodás Univerzumot. Ugye, milyen szép az a sok kis paca benne?

2 komment

Majomparádé

2012.08.11. 10:21 Humperdickk

Sólyom László apja jogász volt, és bár később mint osztályidegent elbocsátották, a fiát a gimnáziumban letett érettségije után azonnal felvették a jogra. (1960-ban, 4 évvel a forradalom leverése után.) Diplomaszerzés után egy évig bírósági fogalmazó volt, de Mádl Ferenc közbenjárásával tanársegédi állást kapott a jénai Friedrich Schiller Egyetemen, ahol doktorált is. Ez után tudományos kutatóként dolgozott több magyar állami intézményben, majd egyetemi tanári kinevezést is kapott. 1975-ben kandidált, 1981-ben akadémiai doktor lett.

Ha nincs rendszerváltozás, ma is megbecsült tagja lenne Népköztársaságunknak. A mégis bekövetkező új helyzethez Sólyom azonban gyorsan alkalmazkodott: lelkes ellenzéki környezetvédő, a lakitelki találkozó résztvevője volt, majd az új rendszerben az MDF alapító tagja, az egyik első alkotmánybíró lett. Még sokkal később köztársasági elnökké is kinevezték, mert kellőképpen nem hasonlított más jelöltekre, többek között a minden szempontból smittértékű szilikatalinra sem. Emiatt haláláig jár neki a köztisztségviselői illetményalap harminckilencszerese, meg a lakás, a kétfős titkárság, megasatöbbi. És ezekről még a megváltozott antialkotmányos zorbánrezsimben sem kívánt lemondani.

Derék ember, nem vitás.

Tamás Gáspár Miklós apja író, anyja a nagyváradi ortodox zsidó kántor lánya volt. Filozófiai diplomát szerzett, majd Magyarországra települt, és 1980-ig az ELTE bölcsészkarán tanított. Innen „ellenzéki magatartása” miatt kivágták és (a magyar-román együttműködés szép példájaként) 1981-ben kiutasították Romániából is. Ez után a Yale-en volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken is tanított. Ám a továbbiakban sem doktorált, sem nem kandidált, és nem dolgozott az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutatóként sem, és nem volt az Állam- és Jogtudományi Intézetben sem kutató, de máshol se, és semmilyen népköztársasági értelemben vett megbízható állása sem volt sohase. A rendszerváltozás után kapott ugyan egy darab (1 db) állami elismerést különböző 56-os halálraítélt szociálliberális szaroktól, de azt is elrontották, mert ledoktorozták benne. Ne vette volna át, nyilván. Egyebekben időnként írt ezt-azt, melynek során időnként tévedett, időnként meg nem.

Ebből is látszik: szar ember. Nem vitás.

Már csak azért is az, mert ez a nevezett nemballib filozófus egy cikkében megvédte ezt a nevezett nemballib jogászt, aki nevezett jogászt megbántottak a ballibek azzal, hogy nem eléggé örültek neki (a ballibek), hogy kicsit végre már nem volt annyira konformista seggfej ez a nevezett nemballib jogász, és így beszólt a diktatúrának egy kellően eldugott faluban, rohadt messze a zorbánizmus (nemballib) epicentrumaitól. Emiatt a „ballib” tündérországának egyik főtündibündije össze is vonta az ő szemöldökét, de nagyonmód. (Talán pont Svájcban vonta össze, ahol tudomásunk szerint rendszerint lenni szokott ő. De lehet, hogy a helyszínről rosszul értesültünk, szerencsére viszont leszarjuk ezt.)

Remélem, eddig követhető voltam, de azért összegezzük. Már csak azért is, mert ebben a magyarországban nem minden vinszent érzi, hova kell tenni a mondatban a vesszőket, azaz a hangsúlyokat: tehát az van, hogy a legendásan nonkonform ellenálló filozófus megvédte a legendásan rendszerpincsi jogászt, minek következtében az antiorbánista blogger (maradjunk ennyiben, hagyjuk a ballibezést) szája habozni kezdett fenemód.

Ezen a ponton fontos, hogy megőrizzük komolyságunkat. Nehéz lesz, de muszáj, mert tisztáznunk kell még ezt-azt.

Azt tudniillik, hogy én nem értek az értelmiséghez. A ballibhez pláne: az én apám munkás volt, anyám faluról kivakarózott irodai droid. Erre nem vagyok büszke, adottság csak. Ugyanakkor tény, hogy tőlük semmit sem kaptam, nem is szerettek eléggé, és nem is értek rá arra, hogy szeressenek, mert elfoglalta őket, hogy senki kis proletárok voltak folyamatmód, akiket elnyom a (mikor milyen) elit. (A mádlikok, a sólymok, meg az áderek, több madár nem jut eszembe.) Rövid kis életem során már csak ezért sem volt érkezésem arra, hogy minden egyes faszt kellően fényesre szopjak, mindennek viszont megvan az az előnye is, hogy bátran, őszintén, tévedhetetlen biztonsággal röhöghetem ki ezt a sok tréfás, elitista kismajmot. Mert töredék másodpercekig ugyan, de azért csak bejutottam én, a vízhordófiú zabigyereke is ebbe a manézsba, és láttam, mekkorát szarik az elefánt.

És, tegyük hozzá: ez a „balos” elit elefántja volt. Ezek után nyilván könnyű képzelni a még ennél is semjénebbet a jobbikabbról: és igen, arról a jobbikról beszélek, aki időnként náci, időnként más módon fasiszta (dacára annak, hogy ballib-e). Aki úgy zár ki, hogy észre sem veszi. Aki úgy nem rasszista, hogy közben nem is tudja, és aki helyes kis rasszot ad a kis nyomorult(abb)aknak, hadd golyózzanak véle. Így hát én is hadd legyek stílusos, hadd hozzam a kasztom átlagát: régen elhalt nagyapám szerint ez ugyanis így, ebben a formában kimeríti a nyalsgem minden létező és elképzelhető formáját. Valamint alásszolgája, natűrlih.

A nem kívánt rész törlendő, fiúk? Vagy mi legyen?

3 komment

Címkék: Címkék

Jobb, jobbik, legrasszabb

2012.08.04. 08:52 Humperdickk

A nyári uborkaszezon ellenére zajlanak az események: elkezdődött az olimpia, ami jó, befejeződött az országgyűlés, ami még jobb, valamint szaródik széjjelfele a nemzeti radikális nácipárt.

Örömmel vegyes boldogsággal vegyes röhögőgörccsel értesültünk róla a minap, hogy rasszokba sorolná a bűncselekmények elkövetőit a Jobbik: M. Ádám (kaukazoid nagyrassz, nordikus rassz, polaikus alrassz) szerint ez nemcsak segítene az eltűntek utáni keresésben (kivéve, ha egy négert kell megkeresni az alagútban, éjszaka, de ez valóban eléggé marginális eset), de megvan az a tagadhatatlan előnye is, hogy megkönnyítené a rendőrség dolgát is. Konkrétan ugyan nem értjük, miben, hacsak az elfogáskor alkalmazott testi kényszer mértékének könnyedebb meghatározásában nem (ha nem cigány, kicsit verjük meg, ha cigány, nagyon megverjük é. í. t.), de határozottan nem tartjuk esetleg teljesen lehetetlennek, hogy a rendőrség dolgát leginkább az könnyítené meg, ha idióta náci barmok nem beszélnének hülyeségeket. Sőt, inkább a társadalomról leszakadó néprétegek társadalmi integrálódásán dolgoznának ugyanilyen elánnal. Mert bizony még mindig vannak olyan liberális, de más tekintetben is nagy valószínűséggel zsidófajú bölcsészlányok, akik szerint az emberiség fejlődése során az ösztönszabályozások helyébe társadalmi szabályozások léptek. (Ezt úgy kell érteni, hogy annak a mély, ösztönös átélése, miszerint utálom a sok büdös cigányt, nem feltétlenül sikeres stratégia a társadalmi létbe illeszkedés rögös útján.) És a jelek szerint a zsidófajú bölcsészlányok integrálása (is) kívül esik a nácipárt szellemi horizontján.

Ami az integrálódás nehézségeit illeti, azt persze most már saját bőrén érzi Sz. Csanád (kaukazoid nagyrassz, armenid rassz, askenázi alrassz), egykori nácipárti potentát, akiről újabban kiderült, hogy nemzsidószármazási értelemben kihívásokkal küzd. Pártjában, az Európai Unió által is finanszírozott Ezsemjobbikban ez már önmagában necces. És ezen sajnos még az sem segít, hogy éveken át európai parlamenti képviselői emlején (illetve pontosabban a gyűlölt és megvetett Európai Unió emlején) csüggött nemhogy kedves, de egyenesen náci párttársa. Köztük az a N. Előd (kaukazoid nagyrassz, mediterranid rassz, iberid alrassz) is, aki később már Csanádunk (kauk. arm. ask.) mielőbbi pártból való kipaterolásában találta meg élete értelmét. És méghozzá jogosan. Mondom, hogy tréfás gyerekek ezek a nácik.

De Sz. Csanád (kauk. arm. ask.) nem állt meg itt: származási értelemben vett eredendő bűnét, miszerint egyik nagyanyja zsidó, tetézni bírta azzal, hogy ráadásul lehet, hogy még hazugnak és korruptnak is bizonyult. Ami még mindig nem lenne baj, nem is vártunk mást tőle, csakhogy elkövette azt a hibát, hogy erről még hangfelvétel is van. Már nem arról, hogy zsidó (arról nincs ugyan hangfelvétel, de csak rá kell nézni, letagadhatatlanok ám azok alrasszjegyek!), hanem hogy e szerint állítólag azt ígérte, hogy lennének itt különféle kedvező (eu-s, nem saját!) pénzek, ha ő inkább maradhatna mégis egy kicsit még nem annyira zsidó. Szóval hogy rejtőző zsidó lenne ő, de mit ne mondjunk: egy titokzsidó. Ami nyilván segítségére van abban, hogy tovább szolgálja az európai integráció ügyét, ám immáron független, euroszkeptikus, zsidó származású náciként.

Mondom, roppant tréfás gyerekek ezek.

Tehát most az van, hogy a fent említett független képviselő hazudott, méghozzá befolyással üzérkedésig fajulóan hazudott. Politikusbűnöző a javából. Így válik érthetővé, miért vált hirtelen olyan égetően szükségessé az a rasszbesorolás náciéknál: nyilván a politikusbűnözők kiszűrését szeretné elősegíteni vele a fent említett M. Ádám (kauk. nord. pol.). Akkor ugyanis többé nem volna lehetséges, hogy ennyi ideig tagadja a piszok askenázija, mi is rejtőzik őbenne valójában. Mert tényleg csak ennyi a gond, mármint nem az askenáziság, hanem a bűnözés. Legalábbis a Nemjobbikpárt főnemjobbikja, V. Gábor (kaukazoid nagyrassz, mediterranid rassz, dinarizált mediterrán alrassz) határozottan ezt állítja.

Amit készséggel el is hinnénk neki, ha nem tudnánk, hogy a dinarizált mediterránok megrögzött hazudozók.

25 komment

Címkék: jobbik novák szegedi vona mirkóczki Címkék

Népünk féleurópai eredetéről

2012.08.01. 22:19 Humperdickk

Túl azon, hogy a mindenkori jobboldalon masszív igény mutatkozik arra, hogy mi, magyarok Ázsiából származzunk, a tudomány legmélyebb sajnálatára ez mindközönségesen egy eszement nagy marhaság. És ez még csak a kisebbik rossz hír.

Értekezésem további részében nagyvonalúan el fogok tekinteni attól, hogy ősi népünket (melyik nép nem ősi? mármint végső soron, ugyebár?) a Kárpát-medencében milyen temérdek genetikai behatás érte, miközben más népekkel keveredni méltóztatott. Ezt a keveredést egyébként majdnem szó szerint kell érteni: nem lehet ugyanis megnyugtató módon kizárni annak lehetőségét, hogy honfoglaló magyar eleink egy s más jeles példánya, de mit ne mondjak, leventéje más faj leányára hágva annak behatásilag kárt okozni nem restellett. Ezen hágások (v. ö: Vereckei hágó) akár házasságig, mi több, gyermekáldásig is fajulhattak akkoriban, így több mint valószínű, hogy megvan annak a lehetősége, hogy rác, tót vagy akár oláh vér is csörgedez akármely potenciális békemenetes vagy más módon náci bajtársunk ereiben. Ami baj, mint tudjuk: szegény Csanád is hogy járt, pedig ő csak zsidónak bizonyult (valamint csekély részben hazug, haszonleső szarházinak, mint akármely párttársa, egyébként), de például cigányságról szó sem esett.

A fajtakeveredés fertelmes mocskában szügyig gázolást immáron hátrahagyva, összpontosítsunk most már csak a honfoglalást megelőző korok magyarjainak vérvonalára! Tehetjük ezt annál is inkább, mivel kisdiktátori minőségébe a jelek szerint végképp beleőrült, ennek okán a napokban méltán temérdek sok baromságot összehordó legfőbb vezetőnk sem arra célzott, hogy jelenleg volna szeretett népe ázsiai fejlemény. Ez már csak amiatt is elég hülyén venné ki magát, mivel innen a Fekete tengerig, Boszporuszig, Urálig nem mutatkozik annak lehetősége, hogy Ázsia legyen az, ami jelenleg ott van. Fájdalom, de a jelzett határvonalaktól északra-nyugatra eső területeket (egyelőre még) Európának (kisebb részben Északi saroknak) tekinti úgy a világnak, mint ennek a magyarországnak a földrajztudósi közössége egyaránt. És bár utóbbi ellenforradalmárok egyszerű felmentéssel is kivégezhetők, mint a valamikori Ferihegyi repülőtér (vagy a hellerésbandája majdnem), azt azonban nehezen hihetnők, hogy a világ földrajztudománya készséges lenne a tekintetben, hogy kedves, bár talán elméjében jelentős mértékben megbomlott vezetőnk kedvéért a Kiskunságot, horribile dictu Alcsútdobozt (inkluzíve fotbalakadémia, comme Puszkasz) Ázsiának minősítse.

Maradjunk tehát annyiban, hogy a honfoglaló magyarságról kellene most gondolni azt, hogy ázsiai. Hisz olthatunk bármit a tőkealanyra, a gyökér az, ami meghatározza gyümölcsfánk mibenlétét is. Ez persze megint nettó baromság, hiszen ha én a mandulára pfírziket, vagy ahogy másfele mondják, őszibarackot ojtok, abból bizony mandulát én nem eszek, csak pfírziket. Ezt konzervatív barátaink persze nem értik, ezért gondolják, hogy ha hatezer éve nem halászattal és bogyógyűjtéssel, de legalább is lovaspólóval egybekötött mészárlással töltötte napjait a magyar, akkor az mára komoly kihatással volna akár a svájci frank árfolyam-ingadozásaira is. Másképpen: ha igaznak fogadnánk el a világ, közte a magyar nyelvtörténet ajánlását, mely szerint nyelvünk finnugor, távolabbról uráli eredetű, és nem mondjuk török, sumér vagy szíriuszi, azzal súlyosan és negatív irányban befolyásolnánk bármit is a jelenre nézve.

A helyzet azonban továbbra is az, hogy a magyar nyelv ősi szókészlete, morfoszintaktikai sajátosságai, kisebb részben szemantikája nem bír török, sumér vagy szíriuszi lenni, és bár mutatkozna némi igény arra, hogy mi lenne, ha egész pereputtyunk úgy en bloc kínai, orosz vagy svejci frank eredetű lenne, ez a vágy, azon túl, hogy teljesen irreális húrokat penget, mit sem taszajt a magyar forint svejci frankban értett lószarságának hovatovábbján. Tulajdonképpen tehát az a helyzet, hogy nyelvünk egyszer és mindenkorra finnugor, azaz (kelet-)európai, félázsiai eredetről beszélni így csak abban az értelemben releváns, amennyibe az Urál-hegység is félig Ázsiában van, jelenleg. Mi mondjuk még ennek is a szarabb, úgynevezett nyugati lejtőit (v. ö. „hanyatló nyugat”) választottuk, ami meg ilyen európai vacak. Sőt: ami nyelvünkben „török”, az is csuvas, tatár, oszmán, azaz szintén európai. A latinról, szlávról, németről stb. nem is beszélve.

Akkor tehát, amikor szeretett magyar betegünk félázsiai eredetről fantáziál, mindezekre bizonnyal nem gondolhat delíriumában. Marad az ujgur, a szegény, bolond Kiszelyvel, aki a lecsóra(!), mint fő bizonyítékra(!) (paprika, paradicsom…) alapozza tévtanait, vagy még ott vannak a sumérok. És bár minden további kétely nélkül biztosan vagyunk abban, hogy kedves, futóbolond miniszterelnökünk el is hiszi mindeme badarságokat (hiszen kinevezte és kinevezésben tartja kedvenc jobbkezét, a gyurkát is, nem beszélve a genetikai nyelvtörténet atyjáról, aki alig bírt szabadulni a bizalma alól), innen üzenjük, hogy téved. Európai lesz az, legfeljebb újabban (két-háromezer éve) már nem annyira keleti.

Még valami. Az addig rendben van, hogy reméljük, nem kell lecserélni a demokráciát, de ebből a premisszából az is következik, hogy azt is remélni kell, hogy amikor majd őt lecserélik, az is demokratikusan fog megtörténni. Lámpavast például mellőzve. És erre mondjuk egyre kisebb az esély, de félázsiában bármi megtörténhet. Jelen helyzetben tehát azt lehet csak javasolni ennek a kedves, bolond embernek, hogy imádkozzon mindennap azért, hogy ne legyen igaza, és maradjunk mi csak demokrácia. A többi le van szarva matolcsistul, szájernéstül, pokolbélástul, legfeljebb majd gyűjtögetünk megint bogyókat, akárcsak nyomorult, halszagú eleink.

Európában. Hol máshol. A világ többi része rohadt messze van.

8 komment

Címkék: orbán jobbik hülyemagyar diktatúra ki szegedi csanád szőcs géza Címkék őrültekháza félázsiai

Hiba a rendszerben

2012.07.26. 08:37 Humperdickk

Lasztovicza Jenő a megyegyűlés elnöke, országgyűlési képviselő hazugságnak, rágalomnak nevezte a szóban forgó hírportálon megjelenteket. Rendszerhiba lehet, úgy gondolja.

Nem, szó sincs rendszerhibáról, kedves Izé úr – elnézést, nem tudtam megnevezni a nevét, máskor tessék ilyen hülyeséggel korábban jönni, én ilyenkor már erősen iszok. A rendszer, drága barátom, vagy hogyan is sértsem meg magát, szóval a rendszer az, ami ezt dobja ki, mármint nemzeti összefogásé, mit összefogásé, összekapaszkodásé, sőt, összeerőlködésé, hogy ne mondjam, nagy, közös összefosásé. Igen, a fost, azt dobja ki, tetszik tudni. Egy rakás gyáva, magát összecsináló csinovnyikot, akik akkor is illeszkednek, ha kutya sem kérte őket az illeszkedésre. Azért csinálják, hogy jobban passzoljanak a trágyaléhez, gondolom, amiben állítani tetszett kedves önöknek ezeket a kedves szarembereket. És akkor még jóindulatú voltam önnel, kedves hogyishívják úr, mert nagyvonalúan lemondtam a „szervusz kedves misikém, miújság veletek, kiscsalád, kedves egészséged” kezdetű telefonhívásról, amelyekben nem, hangsúlyozom, nem esett volna szó diplomáról, egyetemről, semmiféle kicsifiam lassandiplomázik-nálatokról. (Tudja azt a Misi úgyis. Ezek a misik szokták azt tudni.)error2.bmp

Semmi baj, kedves lacafaca úr, de elnézést, névvel nem viccelünk, mert megbasz a képviselőfánki, szóval hogy magácska ne tessék aggódni, a rendszer dübörög, épül-szépül a kólagyár, tejelnek a tehenek, a kultúráért felelős államtitkár elvtárs tehéncsöcsöket avat az állami baráti gazdaságban, a minisztertanács elnöke elvtárs pedig miután elvégezte a szükséges módosításokat a magyar fotbaltörténelmen, hogy jobban passzoljon a forradalmi idők forradalmi elvárásaihoz, előbb a baráti ifjúsági elvtársakkal tárgyal, ahol is kiderül, hogy már csak 5-6 évet kell aludni, és tömegével jönnek vissza fiatalok, majd a baráti szakszervezeti elvtársakkal is összedobnak valamit. Este meg jönnek a gyarmatosítók, levezetésképpen. Mert mint jó gazdának, gondja van mindenre. Attól hízik.

Ne tessék tehát kétségbeesni, kedves löbetűvel kezdődő hülyenevű elvtárs, nem kell visszamenni a palackozóüzembe helyettes balfasznak, és ott vigyorogni nagyon. Vigyorogni most is lehet, balfasznak lenni meg pláne. Nincs jelentősége: értjük, önnek ezt gurította az összefogás, nagyon helyes, tessék csak folytatni a hülyének levést nyugodtan, mi nem zavarunk. És ezt még nagyon sokáig lehet folytatni ám, mert igaz ugyan, hogy lesznek itt még választások, de, mint tudjuk, a rendszer marad. Mi, mondjuk, nem biztos, hogy maradunk, de az járulékos veszteség.

Tessék tehát abbahagyni a hangulatkeltést! Igaz, a Misi elvtárs most hibázott, de róla legfeljebb majd nemsokára ki fog róla derülni valami. (És visszamenőleg fog kiderülni, alaptörvényesen. Ez lesz a lex Misi.) De az sem kizárt, hogy az egész szemelvejszegyetemről fog kiderülni nemsokára valami: kihúzták azok a gyufát már kisdoktorigétben amúgy is. Össze lesznek ezek vonva, meg lesznek államosítva, széjjel lesznek közgépesítve, vagy ami jön, meg amit kitalál a láncosrogán. (Ez olyan, mint a köteleskövér, csak gyávább.) Most már kész az építmény; ez a kis affér a Misivel bagatell dolog. Megoldjuk. Sikeres választ adunk majd, erre is.

Mit akarok mondani, vannak azért gondok. Olvasom itt a kegyedék veszprémi harsonáját, írják, kevesebb legelőn kevesebb tej terem. Ami még nem is lenne baj, de a minisztérium „olyan módosítást kezdeményez a szabályozásban, aminek következményeként a gazdálkodók idén nem jutnak hozzá a szerkezetátalakítási támogatáshoz, az állatok jólétét biztosító kötelezettségeik ellentételezéséhez” – írják. Tényleg? És hogyan lehetséges ez? Ki a felelős ezért? Kirúgni a laptól, lába se érje a földet! Mit képzel, hogy ilyen etikátlan, gusztustalan, rendszerellenes dolgot leír?! Újságba, bele, ráadásul! Hát nem tudja, hogy azt kinyomtatják, és onnantól olvashatja bárkifia?!

Nem kéne oda is kiküldeni egy ilyen misit?

5 komment

Címkék: fidesz tehenek ner L. diplomabotrány Lasztovicza elsimon

Ne bízzatok ti a nácikban - második rész

2012.07.23. 16:10 Humperdickk

Elpofáztam pedig. És szerintem elég egyértelműen. Az előző posztban.

Erre fel azt mondja a Politikai Értelemben Vett Tehetséges Zsebnáci ma (MTI):

"Egész Magyarország a Pécsett meggyilkolt rendőrségi pszichológus, (xy) szüleinek oldalán áll."

Kérdésre válaszolva mondja, persze. Magától ilyen eszébe sem jutna. De mindenesetre válaszolás közben elfelejtette ugyanakkor kitakarni az áldozat nevét: nekem volt időm, valamint agyam is van, ezért nem felejtettem el. (Lehet persze, hogy neki is van agya, ki tudja. Mindenesetre elfelejtette, ez biztos. Én bunkó parasztproliként nem felejtettem el, ő jogászként, sőt, jogalkotóként felejtette el. Hagyjuk.)

Majd folytatja:

"A kormányfő együttérzését fejezte ki a szülőknek a tragédia miatt, amelyről - mint mondta - megrendülve értesült. Elmondta továbbá, hogy ez az eset is megerősítette a kormányt a büntető törvénykönyv szigorításában. Hangsúlyozta, szerinte a büntetések súlyának igenis van visszatartó ereje."

Namármost.

Azt kérte a minap az a másik ember, akinek a meggyilkolt leány köszönhette, hogy legalább ennyit is élt, és aki kínok kínját élte át kétszer is (egyszer, amikor megszülte, meg egyszer, amikor eltemette a saját lányát), hogy

"Arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül."

Nem, a BTK szigorításáról az illető anyuka valóban nem beszélt. A büntetések súlyáról meg pláne nem beszélt. Sőt, az országról sem beszélt, akinek különböző oldalakra kellene állni most ebben a mostani kérdésben. Mi több, félnácik, félfasiszták segítségét sem kérte az egészen nácik és egészen fasiszták ellen. Sőt, semmilyen segítséget nem kért senki ellen.

Mégis azt gondolom, hogyha valaki kellőképpen szar, szemét alak, azt ebben a magyarországban nem eléggé szűrik ki a kormányhivatalok a tagfelvételkor. Sőt, a polgári, keresztény értékeket valló pártok jelek szerint még ennyire se szűrik ki. (A többi pártról nincs információm, bár elképzelésem akad.) A kettő együtt, tehát amikor polgári, keresztény értékeket valló pártok képviselőivel töltik fel a kormányhivatalokat, ez a kettős szűretlenség már első látásra is képes kellően ijesztő lenni. Mondjuk annyira ijesztőnek, hogy ha ha film lenne, nem merném végignézni.

De ez nem film: ne féljetek. Ez most a valóság. Én például ma tüntetni megyek. Mert meghívtak, erre. Méghozzá kedves, családos emberek hívtak meg; lehet, visszük a gyereknek a rollert is. (Feleségem közben jelezte: visszük.) És lehet persze, hogy lesznek ott nácik is. Onnan gondoljuk, hogy lesznek, hogy azok is jelezték, hogy lesznek. De majd figyelünk. Majd nem rollerezünk nekik ott összevissza. Majd vigyázunk. Igen: rájuk is. Mert honfitársaink, tudniillik.

Olyannyira, hogy szerintem, ha akarnának, ők is tudnának rollerezni.

2 komment

Ne bízzatok ti a nácikban!

2012.07.22. 22:58 Humperdickk

Tudom, elegetek van. Jobb kicsit kiengedni, jól berúgni, nem gondolni, nem figyelni, aztán kijön, ahogy kijön, egy az egyben, sugárban a boroskóla, a pincepörkölt, székelyhimnusz. De higgyétek el, nem éri meg. És nem csak a rohadt másnap miatt nem. Mert persze a pincegrádicson saját hányadékunkban, összefosva ébredni is szar: de nácinak lenni még szarabb.

Nem, nem dolfira és népnemzeti együttesére gondolok. Ők szimplán csak kiirtották a fél világot (egy részét jól felfogott érdekből, más részét élvezetből), és mindezzel a rengeteg szörnyűséggel mindösszesen csak annyit tudtak elérni, hogy van már szavunk a gonoszra. Azóta sokan (én is, most is) nácinak hívják a világ degenerált részét: hát nagyjából mindössze ennyit sikerült elérniük ezeknek annyi év rablógyilkossággal és módszeres népirtással. Igen, mert ennyire buták voltak.

Mert nem is az a baj, hogy a náci öl: abban viszonylag könnyen meggátolható. Nagyobb baj, hogy a náci nem gondolkodik. Sőt, maga a fogalommal leírt cselekvés idegen tőle, tekintve, hogy a gondolkodás megismerést, a megismerés elfogadást, az elfogadás pedig a másság tudomásul vételét jelenti. A gondolkodó embert tehát épp ezért nem érdekli a melegméltóság: ha zavarja, nem megy arra, egyébként meg utána olvasott a kérdésnek, és így tisztában van az igazsággal.

Itt álljunk meg egy pillanatra: ez, azaz az igazság a világnak azt a részét jelenti, ami a mindenhonnan összehordott és azután a folyton változó, de reményeink szerint rendszerezett tudásunk szerint a legkevésbé tűnik agyament hülyeségnek. Onnantól kezdve ugyanis, hogy valamikor felfújódott egy nagy, büdös semmi és egyszer majd széjjelrohad egy nagy, büdös semmibe, és ehhez képest egy árva Jóisten sem jelentkezik szolgálatra, hogy megoldja ezt az anomáliát, semmi sem tűnik teljesen hülyeségnek. Beérjük tehát azzal, amink van. Nem tudjuk például bizonyítani, hogy a buzit csak jól meg kell verni, hogy elmúljon neki a buzisága. Ráadásul felettébb nagyon kiderült, hogy a buziság természetes, esetleg genetikailag kódolt dolog: buzi a kecske, a tücsök, de még a szürkemarha is olykor-olykor. Ezzel szemben viszont annak valószínűsége, hogy a cigány genetikailag lopik, a nullával egyenlő. Megvizsgálták tudósok, és kiderült, hogy ez nem így van. És persze nyilván van annak valamiféle valószínűsége, hogy minden tudós buzi és cigány, indokolt esetben zsidó is, de ezt már olyan alacsony szigmával adnák a CERN-ben, hogy újabb részecskegyorsítót kellene építeni pusztán a jelenség valószínűségének legalább a huszonnyolcadik negatív hatványtól történő felírására. Ennél még az is valószínűbb, hogy ufók irányítják a Földet és Elvis nem halt meg, csak hazament.

Gondolkodunk tehát, ők meg nem. De nem is ez a legnagyobb baj a nácival. Ezen viszonylag könnyen felül lehetne emelkedni: nem adunk neki enni, csak cigánypecsenyét kóser ludaskásával, aztán vagy éhen hal, vagy megérti, miért hülye. A gond az, hogy a nácik is esznek ludaskását, cigánypecsenyét, és egy percig sem gondolják, hogy a saját elveiket akár egy percre is komolyan kell venniük. Ők nem ámisok: azok tényleg azt hiszik, hogy megállt az idő ezenyolcszázakárhányban, és inkább megrohadnak mind egy szálig, de nem hallgatják meg a vedörfórkasztot. A náci nem ilyen, a náciság nem életmód, csak pótcselekvés: nácivá csak a világ legalja megy, ami már tényleg semmi másra nem jó – vagy, ha jó is lenne, többre hivatottnak érzi magát annál. Tele van minden jobbikalapszervezet meg nem értett tudósokkal, focistákkal, faszobrászokkal. Csupa-csupa tehetségtelen, vagy nem elég tehetséges alakkal, aki szerint alkalmatlanságának nem ő maga az oka, hanem valaki más. Mondjuk a cigányok. Vagy az aszály. És legalábbis egy világösszeesküvés áll amögött, hogy megint hátrább tette a júpíszí a diszkovericsenelt a kábeltévén.

És emberünk persze megkeresi a többi kábeltársat, hogy végre elpanaszolja bánatát. Eddig nem is lenne gond, elvolnának ők akármeddig (nem beszélve a júpíszíről): de nem, nem marad ilyen idilli, ilyen háborítatlan a gyűlölet köre: mindig jön ugyanis egy kerekképű faszkalap, aki megszervezi, náci alapszervezetbe tömöríti a sok idiótát, és azt mondja nekik, hogy ők a kiválasztottak, a választott nép, akik felemelik Jeruzsál…, oppardon, Kárpátia népét. És hogy minden a cigányok, meg a júpíszí miatt van. Az aszály is. És őneki, az organizátornak már nincsenek elvei sem: neki elképzelései vannak. Ő már, időnként, előre tervez is: mandátumokat akar maximalizálni. Parlamentbe, önkormányzatba, önképzőkörbe. Mindegy. Hatalmat akar.

jobbik.jpg

És ő már teletalppal tapos a meggyalázott, meggyilkolt lány emlékébe is, ha azt felhasználhatja önző, ostoba céljaira. Őt már nem érdekli, hogy a gyászoló anya direkt kérte azt a hülye fejét, hogy ne tegye. Mégis meg fogja tenni: becsap valamennyiőtöket. Ne higgyetek hát neki: átgázolna ez bárkin. Igen, azon a lányon is. Mert neki nem az igazság kell: neki a labda kell, hogy játszhasson vele. Emberfejekkel lapdázik az égre. Állítsátok meg. Magatokban is, legelőször.

Higgyétek el, a többi már gyerekjáték lesz.

2 komment

Az idegen hatalmak rövid látogatása Pesten

2012.07.21. 09:15 Humperdickk

Azon a napon Magyarországon minden a legnagyobb rendben zajlott, akár csak az előző, vagy azt megelőző napon, nem beszélve a megelőző hét csütörtökéről, ami a Nemzetegyüttgazdálkodási és Propagandaminisztérium szerint a minden rendben zajlás tekintetében kiemelkedőnek mutatkozott. Ezért okozott váratlan riadalmat, amikor délelőtt megérkeztek az ufók.

UFo_015.jpg

Technikai értelemben persze meglehetősen pongyola megfogalmazás az érkező idegeneket ufóknak hívni: bár valóban repülő eszközökkel érkeztek és meglehetősen azonosítatlanok voltak (hacsak a nemzetközi pénzügyi körök megfogalmazást nem tekintjük definitívnek), az mindenesetre kétségtelen volt, hogy gépük leszállása után szemmel láthatóan semmilyen jelét nem mutatták annak, hogy tudnának repülni. De persze még hátra voltak a tárgyalások.

Hogy az idegenek miért pont ezt a magyarországot szemelték ki leszállásuk célpontjának, szinte mindenki számára rejtély volt. Ebben az időben ugyanis az ország már teljes egészében elszigeteltnek volt minősíthető, olyannyira, hogy az ide szánt leveleket, nemzetközi felszólításokat, elmarasztaló bírói ítéleteket és segélycsomagokat már csak hülye nagy csúzlival volt hajlandó belőni ide a NATO külön erre a célra kiképzett, különleges egysége – az országból kiérkező leveleket viszont, mivel teljesen feleslegesnek bizonyult elolvasni őket, annyi eszement hülyeséget tartalmaztak, postafordultával lőtték ki a Naprendszerből. (Sokak szerint egy ilyen, intellektuális értelemben súlyosan fertőző csomagot fogtak el az idegenek. Ki tudja

Érkezésük rejtély volt tehát, de nem mindenki számára: az ország Első Számú Vezetője természetesen már várta őket. Sőt, ő tulajdonképpen már hónapok óta egyebet sem csinált, mint őket várta – már persze ha a megfelelő és illő kérdésekre adott megfelelő és illő válaszokat és az idiótábbnál idiótább eszközökkel és egyéb adóemeléssel és megszorításokkal gyakorolt országmegmentést nem tekintjük egyébnek. (Nem tekintjük.) Nem csoda hát, ha ő már kész forgatókönyvvel állt elő az idegenek megérkezése utáni legelső tizedmásodpercben: és igaz ugyan, hogy ez a forgatókönyv még nem létezett az idegenek megérkezése előtti utolsó tizedmásodpercben, mindez semmit sem von le a kész forgatókönyv előkészítettségéből, átgondoltságából és tökéletes mivoltából. Az egyébként is úgy en bloc kijelenthető, hogy eddigre semmi, de tényleg az égvilágon semmi sem vonhatott le már semmit sem a kormányfő tevékenységéből – kivéve persze azt az egyébként rendkívül gyakori esetet, hogy a levonás voltaképpen összeadást, sőt szorzást, mi több négyzetre, vagy még ennél is nagyobb, szinte már csak kozmológiai fogalmakkal leírható hatványokra emelést jelentett. Ebben az esetben, de szigorúan csak ezekben az esetekben természetesen előfordulhatott, hogy kormányfő valamely tettéből valami valamit levont. (De csak és kizárólag ezekben az esetekben. Nem győzzük hangsúlyozni

Nem csoda tehát, ha a Kormányfő ekkor már réges-régen tudta, mi a terve. Olyan nagyon tudta, hogy bár az idegenek csak délelőtt érkeztek meg, ő már kora reggel tudta. Ez egyértelműen objektív módon kiderült az őt a korai időpont ellenére is kíméletlenül és objektív módon faggató, közszolgai tisztességtelenségben méltán megőszült lakájának adott válaszából. Ebben a Vezető egyrészt elárulta, hogy elmegy maga a picsába óbersturmann, vagy hogy a picsába hívják magát, ezekkel a faszságokkal, valamint ezt követően félreérthetetlenül jelezte azt is, hogy szarik az egészre. Mi több, ezután lehúzni sem volt hajlandó ezt a szarságot, közölve, hogy a rendszer marad – komoly gondot okozva ezzel protokollfőnökének, akit a Nemzeti Egyesített Közszolga- és Pincsikutyaképző Egyetemen nem készítettek fel az olyan, kényesnek mondható szituációkra, mint az elnöki fekália szakszerű eltüntetésének kérdésköre. (Saját hatáskörében végül lehúzta a méltóságos elnöki szart a klotyón, de egyúttal azonnal el is határolódott önmagától

Mivel ilyen formán a Kormányfő hűséges, ámbátor meglehetősen undorító táplálkozási és országirányítási szokásokkal rendelkező pincsikutyáinak egy része reggeli, más része egyértelmű utasítás nélkül maradt, kénytelenek voltak maguk intézkedni. Először persze az izgága, de egy bizonyos, és nem is akármennyire bizonyos személy által kivételes pénzügyi zseninek tartott, egyebekben nyáladzó idiótára gondoltak, de a nyáladzó idióta rendes nyári szabadságát töltötte ebben az időben, ahol is megfigyelők szerint eltévedt a szabadstrand kizárólag óvodásoknak fenntartott homokozójában. (A kis lurkók által készített homokvár zegzugos alagútjait és völgyhídjait, valamint a pénzügyi zseni kiemelkedő debilitását elnézve ez nem is volt éppen meglepő.) Észlelve a problémát ekkor első körben a korábban Fejlesztési Minisztériumi Pincsikutyának kinevezett, de később Nemtárgyalási De Úgy Teszünk Mintha Tárgyalni Akarási Különmegbízottként is nagyszerűen bevált szakemberre gondoltak, de hamarjában senkinek sem jutott eszébe a neve őneki. Tekintve, hogy utódját még ennyire sem tudták felidézni (valaki szerint hasonlított a nagycsoportos óvónénijére, de ezt agyonverték nagyon gyorsan, a biztonság kedvéért), végül is a Régi Kedves Koleszos Fiút vették elő. Ő, miután lerázta magáról a port és kiszellőzött a naftalinból, legalább képes volt okosan és komolyan nézni, amivel el is érte, hogy bár semmilyen okot nem adott rá, elhiggyék róla, hogy ért bármihez is. (Nem értett.)

A terv tökéletes volt: a gépezet olajozottan gördült tovább, minden a terv szerint zajlott, ráadásul a kommunikációs stáb újabb modoros, sablonos kifejezéseket is kiagyalt, miszerint egybevágott minden és semmi sem állhatott a megegyezés útjába, valamint satöbbi. Ezzel, megadva az alaphangot, a delegáció fogadta az idegeneket. Hamar kiszivárgott a szenzációs bejelentés, miszerint a tárgyalások nyugodt, tárgyilagos mederben folynak, és bár már az első tárgyalási napot megelőző napon legyőztük az idegeneket, most emelt fővel fogadjuk a diktátumaikat, de nem engedünk nekik, továbbá Alcsútdoboz non coronat, és Brüsszel sem mákostészta. Ezzel a fontos bejelentéssel elvoltak egészen a megbeszélések tizenharmadik másodpercéig, amikor is a vendégek lemondóan felálltak az asztaltól és a magukkal hozott miniatűr teleportáló berendezéseken keresztül egy pillanat alatt eltávoztak.

Az ezután három tizedmásodperccel megjelenő, a szivárvány minden színében pompázó fénysugár bámulatosan szép volt: a Londontól Moszkváig látható jelenség sokak szerint minden bizonnyal a Föld történetének legfelemelőbb, legcsodálatosabb tüneménye lehetett. Nem csoda, hogy mindenki ámulva tekintett az égre – leszámítva persze a magyarokat, akik ebből mit sem érzékeltek, mivel a sugárzás következtében kábult, feloldhatatlan és kómaszerű álomba merültek országszerte, és nagy valószínűséggel örökre, hála a Jóistennek. Ez a kis kellemetlenség azonban senki örömét nem tudta elvenni a Földön: egyszerűen csak gyönyörködtek a jelenségben, és örültek, hogy a magyarok ügye ilyetén módon mindenki számára megnyugtatóan lezárult végre.

A fénypászma azonban hamarosan elenyészett az égen, és mindenki ment a dolgára, ügyet sem vetve a továbbiakban az egészre.

2 komment

Címkék: ufók idegenek szabadságharc tárgyalások nemnemsoha IMF vezérürü

Köztünk vannak

2012.07.18. 22:13 Humperdickk

Szeretném előrebocsátani, hogy imádom a tudományt. Kis híján magam is tudós lettem, és azóta is egyfajta hobbim a tudomány egyes területeibe való belekóstolgatás! De azért mindeközben szeretem megőrizni a józan, paraszti eszem is.

 

buszon.jpg

(Kép innen: http://mookid.freeblog.hu/page/41/)

Arra van ugyanis elsődlegesen szüksége az embernek, hisz anélkül elveszne csak a világban. Mert persze felemelő tudni, hogy annyi év és annyi elköltött milliók után a fizika végre megtalálta az „isteni részecskét”. Persze őszintén örülök – de engedtessék meg, hogy ne higgyek el mindent, amit a való világtól elrugaszkodva a tudósok kiokoskodnak. Hisz mi, józan parasztok látjuk csak igazán, hogy nincsen itt szó semmiféle „hullámokról” meg „standard modellről”! Nekünk a mindennapok során az ilyesmi úgysem használható semmire. Ami engem illet, sokkal hihetőbbnek tűnik a négy elem, a föld, a víz, a tűz és az izé, a levegő világa, amelyben rezeg benne az energia, mint ötödik dimenzió mindenhol. Az valahogy közelebb áll ahhoz, amit tapasztalni szoktam a mindennapokban.

De persze a tudósok is teszik a maguk dolgát, meg hát, nyilván, mi, nem tudósok is, és ez így van rendjén. Meg a tudománynak lehetnek gyakorlati alkalmazásai is. Hogy mást ne mondjak, a mikrohullámú sütő sem létezhetne, ha nem volna ez a kvantumelmélet, mondjuk. De azért persze itt is vannak kivételek. A hiábavaló bölcsészkedés, ugye, hát, mit ne mondjak, a filozófia nélkül éppen nagyon is meglenne ez a világ. Mert persze Platón Állama vagy Arisztotelész Poétikája a maguk idejében hozzájárultak az ókori műveltséghez – amit viszont már nem tudok jó szívvel elmondani Martin Heideggerről, meg a csak magára gondoló egzisztencializmusáról. Vagy itt van a Gadamer: esküszöm, két oldalt nem tudtam végigolvasni tőle, egy nagy katyvasz az egész. Mert hisz mit lehet azzal kezdeni, hogy a szöveg értelmezése során saját előfeltevéseink, előítéleteink tudatosulnak bennünk, így jobban megértjük önmagunkat, és saját előítéleteink, előzetes tudásunk válik explicitté? Jó, mi? Most én olvasom a könyvet, vagy az engem? Ki viszi itt a puskát, kérem szépen?

És aztán vannak olyan területek, amikről nehéz eldönteni, mire is vélje őket az ember. Én például nagyon érdeklődtem egy időben a nyelvészet iránt. Azóta is azt vallom, hogy ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, de azért nem felejtettem, hogy édes anyanyelve is csak egy lehet az embernek. Amit aztán halálig ápolni kell, kigyomlálni belőle az idegen, nem magyaros dolgokat. De persze a nyelvészek is hajlamosak túlzásokra: azt, hogy létezne valamiféle univerzális grammatika, valami ősnyelvszerűség, akár még el is fogadnám. De hogy egy egyébként kedves, de mégiscsak ferde szemű kínai kiskölök is tökéletesen megtanulna magyarul, ha kicsi korától itt nevelkedne? Ez ezért mégiscsak, hogy mondjam, megmosolyogni való. Talán igaz lehet ez az angolra, hisz az, ugye, egy, ne szépítsük, primitív, mindenfajta nyelvtan és grammatika nélküli nyelv –  de azért már a franciával is meggyűlne a baja szegény gyereknek, nemde? Nem beszélve a mi gyönyörű, de köztudottan nagyon nehéz anyanyelvünkről! Hisz az még meglett, felnőtt embereknek is mennyi fejfájást okoz, nem igaz?

Aztán itt vannak a társadalomtudományok, a történelem, meg a szociológia. Nem kétséges, a szociális munkások áldásos munkája minden tiszteletet megérdemel, de időnként még ők is hajlamosak a túlkapásra. Mert azért azt állítani, hogy nincs cigánybűnözés, csak mi, magyarok rekesztjük ki őket, azért hajmeresztő. Hisz valamennyien találkozunk a velük, ismerjük a fajtájukat, ahogy hangoskodnak meg gusztustalankodnak buszon. De dolgozni, gürcölni, az bezzeg büdös a fajuknak. Vérükben van ezeknek a lustaság, meg bűnözés. Ilyenek ezek, akármit is gondolnak róluk a széplelkű szociológuslányok! Szegény pécsi lány is… Na hagyjuk.

De hát az emberi faj fejlődése során mindig is voltak ilyen hulladékok. Majomból lettünk mindannyian, tudjuk Charles Darwin óta. Mert ő is nagyot alkotott ám a maga területén, és bár az nekem kissé meredek, hogy az élet csak úgy magától kifejlődött volna, érti, minden külső behatás nélkül, azért kétségtelen, hogy...

(Innentől nem hallottam tovább, mert leszállt a buszról. Leszállt, tehát most lent van. Lent, valahol. Nagyon vigyázzon magára mindenki.)

5 komment

És ha cigány?

2012.07.16. 18:55 Humperdickk

Vasárnap a rendőrség őrizetbe vett egy 26 éves magyar állampolgárságú férfit, aki megalapozottan gyanúsítható Bándy Kata meggyilkolásával – közölte hétfő reggel a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság. Több jobboldali hírportál úgy értesült, hogy az elkövető cigány származású.

ciganylany.jpg

Pénzhamisítás bűntett megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást az Edelényi Rendőrkapitányság azzal a két szendrőládi nővel szemben, akik a közelmúltban hamis, fénymásolt ötszázas bankóval kívántak fizetni az edelényi piacon. A beszámoló a nők származásával kapcsolatban nem tartalmaz információkat.

Verekedés tört ki Dunaújváros egyik szórakozóhelyén vasárnap, miután egy férfi és barátnője veszekedni kezdtek. A férfi a nőt megütötte, majd a nő segítségére siető férfit is bántalmazta. A rendőrök a tettest még a helyszínen elfogták. Az elkövető, a sértett, a másik férfi, de még a rendőrök származása is homályban maradt.

Ma a késő délutáni órákban megtartották utolsó, tenderkiírás előtti egyeztető tárgyalásukat a Siklószentadrási Elkerülő Út Kiépítésére Kiírandó Új Nemzeti Széchenyimagyarország Terv 2.0 elnevezésű tender résztvevői. Az önkormányzat és a majdani tendergyőztes cég képviseletében megjelent tárgyaló felek származásával kapcsolatban nincsenek híreink.

Nem adta meg az elsőbbséget vasárnap hajnalban egy szürkészöld Transporter a Várbodonya–Sejőpályi közötti főútvonalra kikanyarodva. Az arra haladó kamion sofőrje hiába vészfékezett, az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy áttért a menetirány szerinti baloldalra, amely szerencsére ekkor üres volt, köszönhetően a korai időpontnak. Rendőri intézkedés nem történt, így a résztvevők származására sem derült fény – jóllehet a kamion szemtanúk szerint „eléggé sötét színű volt”.

Bankrablást kíséreltek meg pénteken, közvetlenül zárást követően Panyókán, a helyi Panyóka és Vidéke Takarékszövetkezet fiókjában. Az elkövetők, miután nem tudtak bejutni az épületbe, csalódottan távoztak. Mindannyiuk fején a kánikula ellenére is fekete sísapka volt, mely csak a szemeknél volt kivágva, így származásuk nem ismeretes. A bankban egyébként csak egyetlen cigány származású alkalmazott dolgozik, de ő hajnalban jön, és nyitás előtt mindig távozik.

Feldühödött szurkolók támadták meg a csermegyi Fehér Erő FC buszát a Bátaszovát–Csermegy megye kettes labdarúgó mérkőzést követően. A vendégszurkolók állítása szerint személyi sérülés nem történt, de ettől függetlenül minden szováti mocskos, faszszopó cigány.

Utastársa lábára taposott ma Szittyókon az egyik helyi járatú buszon utazó F. Gedeon nyugalmazott orvosezredes. Utastársától elnézést kért, majd kikérte magának, hogy vén hülye zsidó lenne. A buszon utazók elbeszélése szerint a férfi tényleg zsidónak nézett ki, de az is, akinek a lábára lépett, valamint a busz hátuljában ebben az időben kettő, esetleg három, cigányként azonosított egyén is utazott, akik ráadásul csak három megállóval később szálltak le.

A magyarországi Nyilaskeresztes Párt 1939-ben, az ún. pünkösdi választáson a voksok 15,41 százalékát szerezte meg. A pártnak ekkor mintegy 300 ezer tagja volt. Arról nem tudni, voltak-e köztük cigányok.

Ma az esti órákban árvaszúnyogok milliárdjai okoztak kellemetlenséget a balatonnyékládi Csaba Királyfi Panzió (volt SzOT-üdülő) lakóinak, akik emiatt a rendkívül izgalmas kanasztapartit is félbe kellett, hogy szakítsák. Felröppent a híre, hogy a vérszívók között cigányok is lehettek, de végül az üdülő közönsége megegyezett abban, hogy mégis inkább zsidók voltak.

A ma reggeli órákban mintegy tizennyolcezer ember nem mosott fogat, nem reggelizett bőségesen vagy nem a napszaknak megfelelően köszönt ismerőseinek. A tettesek kiléte egyelőre ismeretlen, de származásukkal kapcsolatban a rendőrség nyomozóinak már vannak értesüléseik, és ez alapján már meg is kezdték a nyomozást.

Isten irgalmazzon mindannyiuknak!

 

111 komment · 2 trackback

Címkék: cigány gyilkosság rasszizmus zsidók bándy kata

A nemzeti radikális prostitúció esélyeiről

2012.07.10. 22:28 Humperdickk

Vannak szakmák, melyekhez gyomor kell: egy boncmester, egy tűzoltó vagy egy szociális gondozó áldozatvállalása nyilván példaértékű, de azért a másik véglet, a szakadt, útszéli szopóskurva élete sem fenékig tejfel. És akkor még egy szót sem szóltunk a politikusokról.

 

De most hagyjuk őket, másodlagos frissességű az ő fontosságuk ebben a történetben: nyilván a politikusok és szopóskurvák perfekt gráfjainak megrajzolása is érdekes következtetésekre adna lehetőséget, de komolyan mondom, engem már nem hogy egy dávidibolya avagy egy duródóra, de egy szíjgyártópéter sem tud szekszuálisan felizgatni. (Vagyis nem nagyon.)

 

Épp most szoptam le egy benzinkutast

Vannak azonban, akik komoly feszültséget éreznek, ha a lelkük mélyén nem értenek egyet valaki olyannal, akivel úgy érzik, hogy a helyzet fokozódó voltából kifolyólag (mivel mondjuk beszólt a hjúgrant a brüsszelben), szükséges haladékot nem tűrően egyetérteni. Hisz mert különben visszajönnek a kommunisták, és megint csak a zöldségesek járhatnak szakadt fekvőlámpás mercivel (és azok is csak megyei vagy járási pártbizottsági engedéllyel). Vagy megint átveszi a hatalmat az egymillió zsidó, és megint elcsatolja a trianont. Valamint ismét a kovácskarcsi dugja meg helyettük a gimiben a hajnalkát. Azaz minden úgy lesz megint, ahogy gátlásos, pattanásos kamaszkorukban.

Mikor mögém lép egy szemüveges

Ezek a szerencsétlenek azonban nem számítanak, tekintve, hogy szimpla véglények ebben a történetben: írni általában nem tudnak, olvasni is csak hellyel-közzel, és bár minden további nélkül rájuk bízható egy kutatóintézet, egy bírói üzletág vagy akár egy jól szervezett haláltábor is, azért jobb, ha ezeket a fontosságuk miatt stratégiailag kiemelt intézményeket „filozófusokra”, családi barátokra vagy legalább okosszemüveggel is rendelkező gyilkosokra bízzuk. Mert gyilkolni lehet puszta kézzel, sőt, ha elegendő időt adunk neki, az ember képes még arra is, hogy szájával és fogával leegye egy másik ember arcát (csak erős idegzetűeknek!), mégis jobb, ha törekszünk arra, hogy olyan embert válasszunk ki a feladatra, aki az Univerzum varázslatos szépségét nem az egyébként bizonyos szempontból tényleg tündöklően szép ánuszrózsáján keresztül kívánja lélekben mélyen feldolgozni. Kell ugyanis lenni a láncban olyan szemnek is, amelyik nem teljesen hülye, azaz amelyik nincs egészen, véglegesen, marha vastag hegesztőpálcával szarráhegesztve önnönmagába. Amelyik képes a váltásra, és megfelelő időben leszerelhető róla egy egész liberalizmus, és rácsatlakozható egy komplett nácipárt. Ilyen ugyan kevés van, de nem is kell, hogy sok legyen, a félnácipárt egésznáci szárnya számára egy zagyvagyörggyula(béla) is elegendő, hisz célját betölti: egy félelmetes szájkosárral felfegyverzett kutyát az is épp olyan adekvátan tud pofánrúgni. Pazarlás volna erre eltékozolni egy navracsicsot.

Honnan ismerem a szemüvegest

A nácipárt egyébként, köszöni, jól van, olyannyira, hogy a fiatalok körében már kormányalkotó erő lenne. Így érzi legalábbis Dorka, miután ellátogatott helyes kis kék rucijában Óz birodalmába, ahol a fiatalok a nemzeti sörsátrakban nemzeti (dél-afrikai) Kőbányait, nemzeti (holland) Sopronit, nemzeti (belga) Borsodit vagy nemzeti (osztrák) Szalont fogyasztanak. (A híradásból sajnos nem derült ki, melyiket, és több nemzeti sörgyárat nem ismerek.) Továbbá a fiatalok a szórakozás kulturált formáját kipihenendő a nácipárt sátrában fűmagot vételeznek, hogy azt a körletben okosan elszórva a betonkeményre letaposott sátorhelyekre alaposan odabasszanak a liberális multiknak: ez alapján ugyan nyilvánvaló, hogy Dorka életében még füvet nem vetett, de ez nem baj, mert állítása szerint nem is szívott. Ennek persze komplett módon ellentmond szeme üveges, eszelős csillogása, de mit tudhatjuk, sosem voltunk még előre megfontolt szándékból, aljas indokból, több ember sérelmére alaposan seggbebaszva. Mármint szigorúan elméletileg, nemzetieszmeileg értve a behatolást, és akkor is csak az ügy érdekében értve. Valamint kifolyólag.

Köszönök a kollégának

Ezen a ponton persze joggal merül fel a kérdés, mi köze van a kumini értelemben vett alázatnak a dúródorkás szoknyácskákhoz. Hát, nagyjából annyi, amennyi a vasalbertnek az évabraunhoz: nem sok. De az a kevés, ami köze ennek a két szerencsétlen istenbarmának egymáshoz van, éppen elegendő ahhoz, hogy két kurvaszopatás közben még egy hjugrantnak is legyen oka (és joga) reá, hogy belém törölje a lábát. Ami persze nem tetszik, de hozzá szeretném tenni, hogy mélységesen mocskos kozmopolita liberális mivoltom ellenére is úgy érzem, hogy még a lábával jártam sokkal jobban.

Én kérek elnézést.

5 komment

Címkék: kiscsillag nácik efott hugh grant dúró dóra kumin ferenc

Igény, az lenne rá

2012.07.06. 07:47 Humperdickk

„Az Egyesült Államokból támogatott antiszemita provokációk megszüntetését kéri a washingtoni kongresszus tagjaitól Orbán Viktor. […] A kormányfő sajtófőnöke kedden tájékoztatott arról, hogy Orbán Viktor elküldte válaszát az Egyesült Államok kongresszusának ötven tagjához.” (gepnarancs.hu)

A fenti hírben nevezett „Orbán Viktornak” a sajtófőnöke nyilván hülye. Ez fontos, értékes ötlet, mert így legalább nem kell azt gondolnunk, hogy maga az „Orbán Viktor” a hülye: egy ország vezetőjének a sajtófőnökének a hülyesége ugyanis eltörpül magának az illető ország vezetőjének a hülyesége mellett. Az olyan hülye felettébb kártékony tud lenni: tönkretehet egy országot mondjuk például azzal, hogy egy nyilvánvalóan eszelős, bomlott elméjű fantasztát bíz meg az ország pénzügyi vezetésével. Az ilyesmi nem jó: gondoljunk tehát egyelőre csak annyit, hogy van itt valami levél, amiről egy bizonyos, meg nem nevezett sajtófőnök odanyilatkozott, miszerint nálunk nincs antiszemitizmus, és bár igény, az lenne rá, Amerikában meg verik a négereket. Quod erat demonstrandum.

Az, hogy Amerikában verik a négereket, tudnivaló tény. Tulajdonképpen a kommunizmus (népköztársaság, mindegy) óta tudjuk ezt, mint ahogy azt is tudtuk, hogy van ez az impirilizmus, ami ellen mi a béke eszközeivel küzdünk, mínusz Afganisztán. Ez jelenleg annyiban változott, hogy nem forradalmi munkásparaszt kormány van, hanem fülkeforradalmi munkásparaszt kormány, valamint hogy nem az impirilisták, hanem a spekulánsok ellen küzdünk, de a többi változatlan.

A spekulánsok egyébként szintén zsidók. Már nem úgy zsidók, hogy svájci frankban számolt hitelt vesznek fel mercédeszre, dzsakudzira vagy százötvenégyzetméteresre, mivel arra spekulálnak, hogy a svájci frank tartja az értékét a szar forinttal szemben, hanem úgy zsidók, hogy amikor meg viszont a svájci frank erősödik, ők eladják a forintot, hogy nagy pénzeket keressenek vele. Rohadékok ők, nem vitás. És ezek a dolgok olyan megfellebbezhetetlen evidenciaként rohadnak minden rendes kommunista fülkemagyarember agyában, akár a jól sikerült tavaly őszi kirándulásra vitt margarinos-parizeres zsömle a hátizsák mélyén: tudniillik lerakódik, mint a guanó. Hisz magyarnak lenni szar: újabban még szarabb, de hát ez is volt a cél, éppen a fülkemagyarok akarták ugyanis, hogy a jelenleg regnáló félfasiszta bagázs nyerjen, ilyenformán tehát még szarabb legyen magyarnak lenni, mert azok nyilvánvalóan hülyeségeket fognak csinálni feszt. Ezt lehetett tudni még abból a választási programból is, ami nem volt nekik.

És sikerült, megnyerték. Most, gondolnánk, nyilván örülnek: hát, lófaszt, mama – öt magyarból négy szerint rossz irányba mennek a dolgok. Külön tréfás, hogy a jelenleg regnáló félfasiszta bagázs támogatóinak majdnem fele szerint is rossz ez az irány – ami persze nem gátolja meg jelenleg regnáló félfasiszta bagázs támogatóit abban, hogy a jelenleg regnáló satöbbit támogassák továbbra is. Ez egy ilyen ország, itt nincsenek értelmes válaszok, tessék kérem továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló.

Mivel azonban a fülkemagyar észlelte, hogy még mindig nem lett hatszor akkora a nyugdíj a feleakkora adóból és nincsen ingyen a nyereményesemes a csillagszületikben sem, elbizonytalanodott kissé. Ő a régi, boldog, békés szocializmusban érezte jól magát, ahol olcsó volt a szar, és még a szájig is ért, hogy le se kelljen hajolni érte, és ha voltak is problémák, Amerikában meg verték a négereket. Ami nem volt úgy egészében igaz, mert például ezzel szemben jogállam is volt, ami egy idő után felismerte, hogy kurvasok pénzt lehet keresni azzal, ha a sérelmet szenvedett munkásparasztok, egyéb négerek beperlik a pökhendi oligarchákat. A fülkemagyarok ezzel szemben eljutottak a jogállamiság egy olyan, kétségkívül magasabb szintjére, amely megvédi a náci szarokat az autójukra rasszista bottal támadó cigányoktól, valamint betiltjuk a Heinekent is, ha úgy hozza a szükség. Majd iszunk Kőbányait, baszni rá.

Zseniális politika. Tegyünk azonban valamit tisztába: az Amerikai Egyesült Államok több mint négyszázezer katonát áldozott azért, hogy maradjon (például) zsidó ember is a földön. Nagyjából annyit, amennyit a hortisták és szálasisták megöltek, épp azért, mert mondjuk zsidó volt. Ellenben náluk nincs betiltva a nácizmus. Sőt: ki van röhögve, ami sokkal rosszabb.

De jó, legyen akkor az állás nyolcszázezer-egy, a javukra. Ez így, ebben a formában jelentős fór a részükről, de ahogy a gundeltakácsok mondanánk: innen szép nyerni. De mondjuk ilyen levelekkel nehéz lesz.

De, gondolom, ez már nem is cél egy ideje.

3 komment

Címkék: orbán usa holokauszt antiszemitizmus zsidók kádárizmus fülkeforradalom matolcsizmus

Kezdeni valamit a szeméttel

2012.06.29. 22:41 Humperdickk

Csak nem nyugodhatnak Nyírő József hamvai – írja a gepnarancs.hu az MTI nyomán.

Mindenek előtt szeretném előrebocsátani: bármennyire is úgy tűnik, nem vagyok teljesen érzéketlen az antiszemita próbanyilas fűzfapoéták földi hamvaival kapcsolatosan! A hulladékgazdálkodás ugyanis még nálunk vidéken is roppant fontos dolog: mert nem úgy van az, hogy csak belekúrjuk az izét a hogyishívjákba, majd elássuk igen mélyre, hogy ne látszódjon. Mi kérem a földbe valamilyen különös perverzió okán csak azt tesszük bele, ami reményeink szerint valamilyen elváltozott, de sokkal értékesebb formában újra ki is fog nőni onnan, és nincsen bizodalmunk abban, hogy példának okáért az üres sörösdoboz erre alkalmas volna. (Bár persze igény, az volna rá.) És el sem lehet égetni mindent: van, ami marha büdös tud lenni, meg különben is, jó lesz az még télen. Akkor a hideg miatt a bűz sem annyira zavaró, a gumipelenka meg például igen komoly fűtőértékkel rendelkezik. Így aztán mindent, amit csak lehet, felhasználunk: amit már nem eszünk meg, az megy a kutyának, amit a kutya sem eszik meg, megy trágyának, ami meg már szarnak se jó és elégetni sem lehet, azt levisszük a városiaknak és ötletszerűen beletuszkoljuk a vidám színekkel ellátott szelektív hulladékgyűjtőikbe. (Mondjuk azért ki szoktuk válogatni, minden kukába csak azonos színű, vagy ahhoz közel álló színű szemetet rakunk. Mi sem vagyunk azért állatok.)

A fentiek tükrében kellene értelmezni, hogy mi legyen azokkal, a magyarság szellemi örökségét képező dolgokkal, amelyek a maguk idejében helyénvalónak, mi több, értékesnek számítottak, de mára már eljárt felettük az idő: elhasználódtak úgymond. Itt van rögtön a nemzeti elkötelezettségű kultúra (nemzeti elkötelezettségű irodalom, nemzeti elkötelezettségű szobrászat, nemzeti elkötelezettségű bélyeggyűjtés stb.). Ezek meglehet, Petőfi idejében alapvetően fontos dolgot töltöttek be a nemzettest mindennapjaiban, akár a napi rutin során is: mondjuk nem a seggtörlésig menően alapvetőt, de többet lehetett enni azáltal, ha nem a zsidólabancnémet viszi haza a pityókaföld hasznát, hogy krémesre meg mócártkugelre költse a bécsi cukerájba, hanem eszik belőle húst minden másnap a magyar paraszt is. (Ez olyan, mint ma a zemberek, csak dolgozni is szok, nem csak pofázik meg vonulgat az andrásin, sokadmagával, békésen.) És persze nem ám a nemzeti elkötelezettséget eszi meg a parasztja (attól konkrétan éhen is halna), de az segíti hozzá ahhoz, hogy öntudatra ébredve körbetekintsen a világban, hogy művelje magát, pallérozza elméjét, mert hát általa híres e föld. Illetőleg kitalál valamit, ami jövedelmezőbb számára a stadionépítésnél. Ebben a pallérozottságban a zsidólabancnémet magától értetődő módon kevéssé érdekelt, valamint bolondja a mócartkugelnek, tehát törekedni sem fog arra, hogy a magyar haza fényre derüljön. Rohadjon meg tehát!

Ezt a rohadjonmeget persze úgy kell érteni, hogy nem most rohadjon meg, hanem akkor, a múlt-múltszázadban rohadjon meg. De akkor sem azért, mert mondjuk tele van pénzzel, és felszámolja a hitelért (sőt: világért, stádiumért) azt a kurva sok percentet, hanem mert nem épít múzeumot, könyvtárat, netkafét ebbe a magyarországba, és még kettébeszarja aztat is, hogy mink mit össze zötykölődünk a zemhetesen. Mert hát tény, szar az emhetes, tisztában vagyunk vele, mi építettük, sőt, mi több, mi eleve szarnak építettük, mivel egyrészt kurva drága a dolomit, másrészt agyonnyomja a vállalkozókat az élőmunka járulékköltsége, harmadrészt meg tanácselnök / polgármester / pártpénztárnok / elnökúr is megérkezett, főzzön addig egy kávét neki, Vivike, meg hozná már be azt a telefonosdobozt, igen a nokiásat, milyencsinosmavivike.

Namost: lehet, hogy első hallásra megdöbbentő lesz, de jelenleg ott tartunk, hogy a zsidólabancnémet nem csak visz, de egyrészt idehoz egy rakás pénzt, költeni fasságra, vagy akár nem fasságra, mi több, autógyárra, másrészt olyan is előfordul, hogy pénzt ad erre-arra. Csak úgy. Akár negyven centis kilátóra is. Mert ugyanis felismerte, hogy az öntudatára ébredt büdösparaszt prolinál csak egy rosszabb van: a mesterségesen hülyeségben tartott büdösparasztproli. Mert az olyannál kiszámíthatatlan, hogy mikor mennyit iszik, baszik, veszekszik. Jobb az ilyet inkább kiművelni, hogy legyen vesztenivalója. Ehhez képest a tizenkét évesen börtönbe (oppardon: javító-nevelő intézetbe) kúrt, tizenhat évesen az alkalmi segédmunkások izgalmas világába belevetett, később segélyért közmunkára kötelezett börtöntöltelék cigányprolinak egyrészt nincs vesztenivalója, másrészt szabadidejében inkább rabol/gyilkol, nem nyírőjózsit olvas. Miatta tehát felesleges a propaganda.

Igen, az a fajta is felesleges, melynek során a földmunkába temetkező, abban jártasságot mutató, mi több, azt különösképpen élvező elnökúr vidéki túrájáról féltehetségű nyikhaj hülyegyerekek élménybeszámolókat írnak. Mi persze értjük az iróniát, de ez a kedélyes, vidám fogalmazás arról az emberről fest, hmm, médiakiegyensúlyozott képet, aki a jelenleg regnáló félnyilas bagázsnak többek között a bírói hatalmi ág seggbebaszásában segédkezett. És jó, persze, nem egy nyírőjózsi, de mindenesetre már türelmetlenül várjuk a neves minőségi újságíró újabb dolgozatát, mondjuk Áder János ellátogatott a nyírújburányi Horthy Miklós farostlemezgyárba címmel. Ne legyenek kétségeink: meg fogja írni.

Mert hát, persze: nyírő sem volt nyilas, az áder se orbánista. Válasszuk el az illető potentátok politikai meggyőződését az egyéb munkásságuktól; ha meg olyan nincs, hát válasszuk el őket önmaguktól. Biztos jók lesznek még valamire. Jut eszembe: mi itt vidéken az elégetett szemét utáni hamut sem szórjuk ki. Megy a szőlő alá, trágyának. Áder még él, ezért rá ez csak fenntartásokkal, és akkor is csak a beleegyezésével alkalmazható, de a nyírőjózsival felcímkézett szemét esetében megfontolandó a javaslat.

Tényleg, nem tudja valaki, a birkenaui magyar zsidók hamvaival kezdtek valamit? És, nem kéne?

2 komment

Tanmese a szöcskék szabadságjogairól

2012.06.22. 16:06 Humperdickk

Fogságba ejtettünk egy szöcskét. Azóta szerintem kínozzuk. De a fene tudja, kínozzuk-e: nem értünk tudniillik a rovartanhoz.

 

Mondjuk mi itt a periszkópuszon, vagy hogy hívják, perihéliumon nem sok mindenhez értünk, mi tagadás. Addig rendben van, hogy fűmagot áprilisban már nem vetünk, valamint a sziszterna föld fölötti magasságának körös-körül alul kell múlnia a kábé tizennyolc centit, illetve gyomirtót orkánerejű szélben motoros permetezőgéppel nem feltétlenül akarunk kipermetezni: látjuk ugyanis, hogy ezek a dolgok hülyeségek. Az van ugyanis, hogy jönnek lentről a városiak, akik komolyan, de tényleg komolyan képesek emésztőnek két méter mély gödröt ásni januárban. A mínusz 18 fokos januárban. Abból a szempontból igazuk van persze, hogy miután a réselővel kiverették a kőkeményre fagyott földből az első harminc centit cirka két hét alatt, a maradék százhetven centi a gyémántkemény mészkőben már tavaszig csak megoldódik valahogy. Ugyanezt májusban egy egész hét alatt teljesen ortodox, mi több kurvaolcsó ásóval és csákánnyal is megoldhatták volna, de nekik van pénzük hetvennyolcezres hitacsi réselőre. Nekünk meg eszünk van.

 

Mert persze a városiak hülyék. Ez már mondjuk abból is kitűnik, hogy ezek feljönnek, ami talán még nem lenne baj, de valahogy folyton konfliktusok vannak belőle. Fene se érti például, mi okozza nekik azt a fájdalmat, ami miatt ezek ehhez képest már reggel hatkor nekiállni a motoros permikével málnát permetezni. Én olyankor ugyanis még alszok, tehát nem tekintem elfogadhatónak, hogy ez ilyen kurva hangos. Arról nem is beszélve, hogy ezek otthol aztán megcukrozzák a dezoxiszulforitizét, amivel permeteztek, és elismerőleg csettintenek a nyelvükkel hozzá. Hülyék, nem vitás. De most nem erről akarok szólni.

 

Hanem a szöcskéről. Nevezett szöcske ugyanis szintén gondot jelentett, dacára annak, hogy nem nevezhető városi szarnak: ő tulajdonképpen egy helyi srác, egy igazi couleur locale, egy zöld lombszöcske. Épp ezért volt fura a viselkedése, hisz tudhatná, mi a rend mifelénk: nem vagyunk azért mi jelentős értelemben vett fasiszták, de minden kis dögnek, kutyának, macskának, poloskának megvan a maga kis helye nálunk. Egy szöcske is jobban teszi tehát, ha meghúzza magát, és nem pont kedves feleségem fején gondolja elkezdeni a napot, mert mondjuk megtetszik őneki. Mert elismerem, ez az ő szempontjából persze megokolható (én sem voltam másképp a feleségem fejével egykoron), de feleségem ebben hajnali órában ritkán szokott szó nélkül beletörődni abba, hogy macerálják. Tapasztalatból tudom.

 

A szöcske tehát áthágott egy számunkra fontos szabályt, a továbbiakban így foganatosítottuk ellene a létező legnagyobb büntetést, és odaadtuk a kislányunknak. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a dögöt egy kihasznált akváriumba helyezzem különböző kedvező fűcsomók, kavicsok, rózsaszirmok és más fergeteges szöcskeélményelemek társaságában, különben sírni fog. Én viszont egy gyáva ember vagyok, tehát végrehajtottam az ítéletet.

 

Szöcske egy darabig tűrte a tortúrát: ezt a védelmében mindenképpen el kell mondanom. Én minden nap legalább egyszer komoly arccal meg is álltam mellette, sajnálni őt, és komolyan gondolkodtam egy szamizdat szöcskeszabadságjogok mellett érvelő szórólap házilag történő elkészítésén a pincében, ám tehetetlen voltam. Egy este azonban csoda történt: szöcskénk, hogy, hogy nem, mire hazaértünk, eltűnt. Ma sem értjük az okát: mert hát reggel még megvolt, és el sem engedte senki: nyilván felfeszítette a vakolóhálót, amit az akvárium tetejére applikáltam. (Nem, nem én engedtem el. Tényleg nem.)

 

Ebben meg is nyugodtunk volna: mert persze a lyány sírdogált, de megmagyaráztuk, hogy Szöcsinek szabadságra volt szüksége, látni akarta családját/szerelmét/esti mesét, hidd el, neki így a jobb, ne sírj, kicsi lány, Szöcsi most már boldog, hidd el, ne sírjmábazmegneszeittegycsoki. És csodák csodája, a gyerek megértette a szöcskeszabadság lényegét, valamint megette a csokit. Így tehát minden a legnagyobb rendbe került: a rovar is télakolt, a gyerek is tanult valamit a szabadságról, alles in Ordnung.

 

Leszámítva, hogy az éjszaka közepén éktelen cirpelésre ébredtünk: Szöcsike lógott a függönyön, és szemmel láthatóan nem akart távozni onnan. Mit volt mit tenni: beletörődve a megváltoztathatatlanba, valamint további modorosságokat mormolva megragadtan azt a buta dögöt, és visszahelyeztem a cellájába. Hisz mit lehet tenni, ha már ennyire hospitalizálódott szegény.

 

Mindez csak azért jutott eszembe, mert hamarosan, szűk két év múlva országgyűlési választások lesznek Magyarországon. (Vagy ahogy addig fogják hívni ezt a kócerájt.) És nem kéne elbaszni. Főleg, hogy ma reggel a hatéves lányom is arra a következtetésre jutott, hogy inkább elengedi a szöcskéjét.

 

Hallgassatok rá.

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság demokrácia szöcske állattartás embertartás

Előre a Wass Albert sugárúton!

2012.06.22. 08:47 Humperdickk

Eltűnhetnek októberre Pécsen a kommunista diktatúrához, valamint a Tanácsköztársasághoz köthető, még meglévő utcanevek. A Marx útból Wass Albert út lesz Pécsen – írja az origo.

            Bizsu60: Matyóbabák

 
Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

(Wass Albert: Talán)

Mondanám, hogy szórakoztató látni ezt a kasztingot, amit ez a magát konzervatív jobboldalnak képzelő félfasiszta (újabban félnyilas) bagázs rendez „nemzetileg elkötelezett kultúrtörténeti hivatkozási pont” tárgykörben, de mivel ezzel a nyughatatlan héroszkereséssel óhatatlanul, kvázi mellékhatásként együtt jár a cenzurált centralizált kultúrpolitika és bizonyos nemzeti(szocialista) eszmék rehabilitációja is, nem sok kedvem van szórakozni rajta. Azért persze el tudom képzelni azt a beválogatósót, a Megamagyar színpadán, ahol most Keszőefőy Hunor énekel őszintén hitéről és az élet igazi, nagy dolgairól, gyere Hunor, tied a színpad, és Hunor bejön, előadja, hogy én Istenem az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad (nem röhögni: vasalbert ez is!), amire persze kinevetik vagy nem nevetik ki és kimegy vagy nem megy ki: épületes lenne. És végső soron engem nem is zavarna lényegesen, ha valamelyik pincsitévéjükben meg is csinálnák ezt a tehetségtelenségkutatót is, ha másnak nem is, a következő békemenet résztvevői számára: otthon, családi körben mindenki úgy hülye, ahogy nem szégyelli. Különben is, annyira nem lehet rossz, mint egy brasbence, burgeszbendzsi duett.

A gond az, hogy nem állnak meg itt, hanem épp ellenkezőleg: továbbfejlesztik az ötletet. Nem (csak) azt válogatják ki, aki talán tehetségtelen, de szerintük nemzeti, hanem azt is, aki nem nemzeti eléggé – és innentől tehetségessége másodlagossá homályosul. Az ilyeneknek aztán komoly szívás van: nem elég átlagosak, tehát puszta létükkel cáfolják a szép, egészséges egyformaságba vetett hitet. Mert hisz, ugye, a melegekkel egyrészt van az a baj, hogy minek melegek, de annál nagyobb baj, hogy minek mutogassák magukat: ha valaki buzi (cigány, balos, zsidó stb.), az csak otthon, baráti körben legyen az. Tehát nem helyes, hogy nem csak otthon, baráti körben buzulunk (zsidóskodunk, cigánykodunk, libsiskedünk), hanem van pofánk elhagyni a körletet és nyílt színen, mindenki szeme láttára másnak lenni. Mert a fősodorba érő, abban vígan tapicskoló, mainstream, kanonizált idiótahalmazt már az is zavarja, hogy elvileg lehetséges a személyiség, horribile dictu tehetség totális feladása nélkül is létezni.

És nem ér azzal jönni, hogy egyelőre még nincs kijárási tilalom, meg hogy nem jár fejbelövés elhajlásért (igen, ez egy rákosista fogalom: nincs különbség), sőt, nem kell felvarrni vidám színű geometriai alakzatokat sem a kabáthajtókára. Mert igaz ugyan, hogy ez a derék sok barom pusztán annyit vár el, hogy aki buzi, az oldja meg valahogy önállóan, hogy miből finanszírozza a hobbiját: de a helyzet az, hogy ez is éppen elég.

Úgy tessék ugyanis elképzelni, hogy eszerint a gyémántéles logika szerint lehet valaki ugyan buzi, de azért az már mégsem járja, hogy egy ilyen összefogdossa a parizert a teszkóban! (Kötvényt a bankban, súgópéldányt az újszínházban, kalászt a Nemzeti Magyar Simicska Lajos Emléktéeszben, satöbbi.) Ergo ahol a derékhad osztja a melót, pénzt, támogatást (azaz mára már szinte mindenhol), ott fű ezeknek nem terem. Nincs tehát per definitionem betiltva a buziság (mint ahogy az alternatív színházasdi, az ellenzéki rádiózgatás, sőt, az nembaráti kereskedelmi rádiózgatás sem), ám mivel a finanszírozása, sőt, megélhetési lehetőségeinek biztosítása ennek az eltérő (rosszabb esetben: progresszív, tehetséges, világhírű) kultúrának akadozik kissé, sőt, mondhatni, nem időszerű jelen helyzetben (aki nem hiszi, kérdezze meg mondjuk Fischer Ivánt). Úgyhogy lehet lobogtatni külföldön az oltási bizonyítványt, de nem szabad csodálkozni sem azon, ha sokan a művelt nyugaton nem tudnak teljesen elvonatkoztatni attól, hogy kissé habzik a szánk, valamint darab időközönként beleszarunk a zongorába.

Mindegy: Wass Albert út lesz tehát a Marxból, és örüljünk, hogy nem mindjárt sugárút. Ezt egyébként amolyan fénylő csillagösvénynek képzelem, ahol együtt vonulhat a hülye az idiótával, nemoligarcha a nemtaggyűléssel, nemrészeg polgármester a nemlézerblokkolós képviselővel tahóval. Hovatovább a tigris a szelíd őzzel. Illetve azzal inkább nem: rossz emlékeket képez, hiszen a kommunista diktatúrához köthető az, aki kitalálta. Akárcsak a sarló. Meg a kalapács.

Ha jól értem tehát, a kasza, a fejsze és a hentesbárd egyelőre megúszta. Csak szólok.

33 komment

Írnek lenni

2012.06.15. 08:43 Humperdickk

Ez egy nagyon rövid poszt lesz. Egy másik helyett készült, ugyanis, és egy helyettes húzza meg magát.

Napok óta próbálok ugyanis egy jó kis odamondogatósat írni a láncziaknak, schmidteknek, kuminszerinteknek, sőt, szőcsöknek és elsimonoknak. Lett volna benne napi politika, független értelmiségi, szopóskurva, független értelmiségi szopóskurva, de még Kiscsillag-dal is a rockzenészekről és a szopóskurvákról. Sosem fogom megírni.

Kitaláltam ugyanis, hogy majd este, az ír-spanyol meccs alatt: fél szemmel a monitoron, fél szemmel a másik monitoron. (Igen, két monitorom van. Fussa.) De nem ment. És nem a spanyolok lenyűgöző játéka miatt nem ment.

Igen, az ír dal tett be. A szurkolóké, a meccs végén. Azoké a szurkolóké, akiknek a csapata éppen nagyon kikapott odalent. De ezek a zavaros tekintetű, besörözött (állítólag lehetett kapni a stadionban), szarráázott és szarrávert, és minden emberi és matematikai számítás szerint a további küzdelmektől búcsúzó írek az ilyenkor obligát stadionszétverés helyett inkább elénekelték egyik szomorkás balladájukat. Vagy harmincezren. Miközben a szép magyar gyepen éppen nagyon, nagyon kikapott a csapatuk.

És nekem eszembe jutott a posztom kuminokról, vonákról, sőt, kövérlacikról. És rájöttem, hogy ott, abban a pillanatban és azon a földön csak a gyep volt magyar.

Kibaszott messze vagyunk Európától.

7 komment

Címkék: ír spanyol eb méltóság the fieds of athenry

Kis Magyar Tündérmese

2012.06.11. 21:07 Humperdickk

Sosem jó, ha az ember elveszíti a kapcsolatot a valósággal: onnantól csak sodródik saját elméjének árjában, boldogan, önfeledten. Így tehát észre sem veszi, hogy rajta röhög mindenki.

Volt nálunk a faluban egy fura alak, a Tündér Lali. Eredeti nevére már senki sem emlékszik, talán Gyuszi vagy Gyuri – legalábbis a Málcsi szerint, de amióta nem iszik az epéje miatt, nem megbízható a memóriája annak se. (Régebben fejből visszamondta a fogyasztást este tíz után is a Kiskulacsban, és ha olykor-olykor hozzá is emlékezett egy-két felest vagy vermutot, sose volt harag, mert mindenki tudja, arany a szíve a Málcsinak.) A Lalira egyébként a Gansperger ragasztotta rá a Tündér nevet, mert olyan elvarázsolt. Mi tagadás, különös alak: csak járt-kelt fel-alá a faluban, megbocsátó, üdvözült mosollyal a képén, meg bandzsítva a vastag szemüvege mögül a külvilágra. Betért mindenhova, hol is meghívatta magát kedvező kisfröccsökre, boroskolákra feszt. Utálta is mindenki – már nem azért, mert iszik, hisz mindenki iszik, hanem mert nem a sajátját issza. Borvidék vagyunk, és nem is akármilyen: tavaly óta rá vagyunk csatolva a Tarnaaltáji-Sárazsadonyi Borvidékre. (Mármint délnyugatról, a Kránic-szilvás felől, a Magdiék mögött vagyunk rácsatolva.) Nem is isszuk más borát, csak ha feltétlen muszáj.

De ez a Lali amolyan faluhülyéje volt: mindég akadt valaki, akinek valamilyen unokája vagy egyéb leágazása ünnepnapos lött, oszt hogy őrajta is nehogy röhögjenek, hogy minek hívja meg ezt a hülyét, hát koccintsunk a kis Benetton egészségére, Lalikám, az Isten megáldjon. Lalikám pedig koccintott, és darab ideig sunyin vigyorgott, hátha kerül egy ünnepelt másodunokahúg is az előbbi fröccs mellé – de amint egy pillanatra csend lett, azonnal kezdte a hülyeségeit.

Pedig nem volt ám mindig ilyen: állítólag postaforgalmit végzett, bár szakmájában egy percet nem dolgozott. Vendéglátózott inkább Kishalmon: felszolgáló volt, meg csapos sokáig. Ott lett alkoholista, és pár év alatt ügyesen le is itta magát közénk. Alkalmi munkákból élt, meg csapódott erre-arra: egy ideig a kályhás Béla mellett volt segéd, de kibaszta a Béla gyorsan, amikor egyszer belehányt a szódás agyagba. Nem lenne egyébként teljesen hülye: pár éve még csak lecsúszott alkesz volt, mint mi mindannyian, akkor azonban történt vele valami, amit azóta sem tudott feldolgozni. Tudniillik feltalálta az örökmozgót.

A perpétum móbilét, mondta mindig. Az az ő nagy találmánya. A gép, ami csak úgy megy, magától, nem kell bele se benzin, se dízel. Ilyen béna háromszögekből áll, egyébként, amiknek a végén súly van, és azok meg húzzák egymást. Meg kell csak lökni egyszer a szerkezetet, és sosem áll le, mert hogy ha az egyik bizbasz meg akarna állani, a másik a súlyánál fogva megrántja őtet. Mert az a kontraxa neki, mármint a súlynak, a másik súly. És ez egy csoda, egy valódi csoda, mert szinte hihetetlen, mire képes az emberi elme. Mármint az övé. Az ő elméje.

Namármost: a Lali alapból mindenféle témában képes volt lökni a hülyeséget, és ráadásul csupa olyan témában, amihez minálunk senki sem ért. Utoljára például az ősmagyar történelemmel kapcsolatban verték meg – és ahhoz képest, hogy pont a másfél mázsás kőműves Antin akarta demonstrálni az ősi magyar agysebészetet, igazán nem kapott olyan nagy tarkónverést. Az ügyelet sem kellett kihívni, a pultos Klári is el tudta látni. (Neki ugyanis még friss a jogsija, úgyhogy könnyedén fel tudta idézni az eü-oktatásról, mi a teendő csigolyarepedés esetén.) Lali tehát, mondhatni, egy önpusztítóan szószátyár, okoskodó kis geci, de az örökmozgóról normál esetben nekünk már nem beszélt. Belátta talán, hogy hülyék vagyunk hozzá, hogy úgysem értjük, vagy csak félt, hogy megint megverjük nagyon. Abban a pillanatban viszont, ha idegen tévedt a Kulacsba, aki még a Lalinak is szimpatikus volt (ez a harmadik ingyenfröccs után szokott elkövetkezni), a Lali gyengéden félrevonta őtet, és beavatta. Mármint az elméletbe, az örökmozgóval kapcsolatosan.

Mert elmélet, hogyne, az is van hozzá. Tudniillik hogy ezt már számtalanszor feltalálta az ép, helyes eszű parasztember. (Lali városi fickó egyébként, harmincöt éves kora előtt földet csak kivételes alkalmakkor, és akkor is igen leittasulva látott.) Ám mindig volt egy olyan hatalom (az olajlobbi, a szénbáróréteg vagy mittom, a lókupeccéh), ami meggátolta az emberiséget a helyes fejlődésben. Mert van helyes és helytelen fejlődés: van az ingyen energia szavatolta boldogság, öröm a családnak, meg van ez a mostani, amiben folyton meg kell szakadni a melóban és nincs ingyen a boroskóla se. És bár időről időre felbukkan egy kivételes elme, mint amilyen ő, a Lali, a Tündér Lali, hiába: a hatalom elnyomja, elhallgattatja, félreállítja őtet. De most majd ő megmutatja: ez egy sikertörténet, mármint az övé, a félig összedőlt, salétromos falú vályogházzal, meg az egész elrontott, tönkrement életével. Egy csőd az egész ember, de ha egyszer ez volt az ára annak, hogy háborítatlanul kidolgozhatta az örökmozgót, az ő találmányát, méghozzá pénzt, családot, megbecsülést is boldogan odavetve. Mert neki mindegy, neki csak a mi, a zemberek érdeke számít, értünk tesz ő mindent, íme, feláldozta magát a jólétünkért. És semmise számított, csak te ne hagytál volna el, drága Anikóm, sose feledlek téged.

És Lali talán örökké a nyakunkon maradt volna, itta volna a borunkat, ha el nem éri a végzete. Történt, hogy a Lököd Megyei Harsona riportere is elkövette a hibát, hogy jó ötletnek találta, ha falunkon keresztülhaladva megiszik egy kávét a Kiskulacsban. Nem számolt azonban Lalival, úgyhogy miután a hetedik boroskóla után végre szabadult, már mindent tudott Lali zsenialitásáról. Csodálkozni nincs mit tehát azon, hogy vitriolos hangvételű cikkben emlékezett meg a találkozásáról a világcsodával – az azonban már váratlan fejleménynek bizonyult, hogy a TV4-től a Súlypont című műsor is kivonult Lalihoz. Két kocsival méghozzá, melyből az egyik ráadásul egy furgon volt. És az országos ismertség meg is tette hatását: Lali végre megérdemelt helyére került.

Tőlünk azóta csak a falu bolondja, a Győző látogatja. Szerinte jól van, amit az is bizonyít, hogy az Intézetben sem lazsált: állítólag feltalált egy kockát, amit ha meghámozunk és kibontunk, lesz belőle egy másik kocka, amit szintén meg lehet hámozni és ki lehet nyitni. Győző szerint van benne ráció, bár azt ő sem tudta elmagyarázni, mire jó egy meghámozható kocka.

És, mi tagadás, mi se nagyon értjük.

1 komment

Címkék: bolondok tündérmese fairytale

Sovány úr nyaral

2012.06.07. 21:20 Humperdickk

Fergeteges börleszk 4 jelenetben, á la Karinthy

 

Első jelenet (visszatekintés): Sovány úr, még fiatalon, reményteljes ifjúszocialistaként társadalmat kutat a Párt Központi Bizottságában (zene: Internacinálé, tárogatón előadva), mikor hírt kap, hogy rendszerváltás lesz. Látni, amint épp kapja a hírt, közeli kép az arcáról, ami teljesen el van vörösödve, úgyhogy ha nem lenne rajta az a nagy bajusz, beleolvadna a Központi Bizottságba teljesen. (Zene: „Nem tudom az életemet hol rontottam én el”; előadja Kovács Guszti és Rajkó Band.) Szerencsére nem olvad fel a csúnya államszocialista rendszerben, hanem gyorsan túlteszi magát a megrázkódtatáson, és elvállalja az alelnökséget, sőt, a továbbiakban szinte mindent, amit a későbbiekben elébe tesznek, előre elvállal, és erről szóló biankó papírt szeretett vezére elé odatesz. Szeretett vezére örül, így együtt indulnak a fénybe ketten. (Zene: „Listen to Your Heart” a Roxette-től, tangóharmónikára átírva.)

phpThumb_generated_thumbnailjpg.jpgMásodik jelenet: sok-sok év telt el, Sovány Úr már nem ifjúszocialista, de már nem is liberális, viszont nyaralni indul! (Zene: Süt a Nap, a Zemberek nevű együttestől.) Lelkesen készíti a poggyászát: látjuk, amint lelkes, szinte repes a lelkességtől. Teljesen össze is kócolja véletlen a bajuszát, mire hosszas futkározás, keresgélés indul a bajuszkefe után! Végre megvan, de még sincs meg, mert beszalad egy foltos kiskutya, aki a szobaasszonyé, és a szájába kapva a kefét, elrohan vele. (Zene: „Nem ettem én kefét, kisangyalom”, versenyzongorán.) Sovány úr utána, kutya feldönt virágvázát, erdélyi írófejedelmek hamvait tartalmazó stelázsit, házioltárt. Szobaasszony észrevesz, öklöt ráz, utánafut. Sovány úr kötelet ragad, kötélből lasszót formáz, kiskutya után veti. Kötélre kiskutya önmagát önként felakasztja, lelkét kileheli, bajuszkefe pofájából kifordul, szobaasszony sír, jajveszékel, látni, ahogy potyognak a könnyei. (Zene: Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat.) Sovány úr vállat von, mutatja, hogy nem sértette meg a román törvényeket, és bajuszkefével el. Következő kép már ismét a szobájában mutatja, ahol is pakolja a kuffereket, miközben kezébe akad a Nemzeti Egy Kézben A Hatalom Rendszere (zene: Vaccpaör), amit még a tántijától kapott, amiért felborította a salátástálat a bérmakeresztapja bármicvóján. Az együttműködés és másként gondolkodás ily gyönyörű példáján annyira meghatódik, hogy közleményt ad ki, miszerint rohadt szocialisták, majd betesz bőröndbe inget, gatyát, székelykaput és matyóhímzést és útnak indul.

Harmadik jelenet: a határon. (Zene: „Deres már a határ”, román pánsípon előadva.) Sovány úr rádöbben, hogy otthon felejtette az írófejedelem hamvait tartalmazó halinakötéses kávésdobozt, amely nélkül pedig nyaralni nem szokása. Biztos, amikor felborult a stelázsi, ráesett a kígyóbőrbe kötött bájerzsoltösszes, azért nem vette észre, gondolja magában. (Ki van írva, hogy ezt gondolja, mert különben nem látszik rendesen.) Most már a baj megesett, ellenben úgy nem maradhat, Sovány úr tehát hívja a szobaasszonyt. Szobaasszony is megesett, elszaladt Bécsbe abortusztablettáért, csak beszívott Télapó van otthon. (Zene: Let it Snow, Bruce Willis előadásában.) Télapó szabadkozik, hogy bentfelejtette a táskájában, de már viszi is. Román határőr ideges, kérdi, van-e elvámolnivaló, drog, fegyver, nyilasnáci rohadvány a kufferekben. Sovány úr mutatja, hogy nincs, csak az írói munkásságtól alaposan szétválasztva, az meg vámmentes, hagyják őtet békiben. Román határőr mutatja, hogy nem addig van az, neki parancsa van rá, hogy okosabb és racionálisabb legyen, majd ponta Sovány úr kedvéért kapjon fegyelmit a nyakába, szentségel, káromkodik, magyarul. (Zene: Kurva élet.) Sovány úr jelzi, hogy menne, várja őtet az édeserdély, össze kell fogni a koalíciós magyar erdélyi párt ellen az összes nem koalíciós magyart, virágozzák sok száz virág, de persze egymástól alaposan elkülönítve. Határőr jelzi, hogy bocsánat, de nem tudta, hogy hülyének tetszik lenni a Sovány úrnak, elnézést kér tehát és útjára bocsátja. Sovány úr dúlva-fúlva el.

Negyedik jelenet (epilógus): Sovány úr ül az erdélyben nyakig, körülötte acsarkodó farkasok, medvéék és egyéb liberálisok. Tombol, hogy már-már remeg neki a bajusza félig, mert nem találja sehol se a hamvakat, amivel elijeszthetné a vadakat. Körötte a magyarságot megosztó gonosz, értelmes emberek és egyéb orvosok, ápolók jelzik, hogy Sovány úrnak lehet, hogy meg tetszett már teljesesen bolondulni, de mutatják, hoztak tablettát, kényszerzubbonyt. Kérik, bújna bele, mert várja már a Tisztelt Sárgaház, amelynek egyébként társelnöke, a magát Napóleonnak képzelő özvegy bérszámfejtővel együtt.

Sovány úr erre felvidul, megenyhül, és már indul is, új kalandokat keresve!

4 komment

Kövér Laci mosolya

2012.06.01. 09:26 Humperdickk

A magyar közélet jelenlegi legnagyobb sorskérdése akörül fenekedik, hogy mit keresett a szőcsgéza lába között (nem, nem ott, lejjebb, bár ki tudja) a nyirőjózsi. Illetve a hamvai neki.

Ha most Önök azt tetszenek gondolni, hogy én hülyeséget beszélek, akkor Önök erőst tévednek. Megesett ugyanis a minap, hogy halaszthatatlan szükség látszott mutatkozni egy féltehetségű, ámbátor fejétől a farkáig oda-vissza erdélyi nyilasfasiszta író (ez volna a nyirőjózsi) által hátrahagyott hamvveder Erdélyországban történő elásottságára. Merthogy mélyen benne lakozik ő az erdélyi lélek fundamentumának a kellős közepin, csak eddig alkalmasint Spanyolhonban tetszett nyugodni ama hamvaknak, tekintve, hogy őnyirőjózsiságának egészen odáig kelletett szaladni a háborús bűnössége okán felmerült felelősségre vonás elől.

Illetve nem tudom, el akarták-e ásni, meg hogy egyáltalán van-e képessége ennek a magát jobboldalinak tartó félfasiszta bagázsnak az ásásra (nem könnyű meló az, teknikát, egész embert igényel, pláne a kötött erdélyi hegyi talajon), vagy csak simán ki kívánták állíttatni valami igen gusztustalan dolgot valami emelvényre, körbefonva a háromszín pántlikával, hogy mindenki láthassa. Okulásul. Tudniillik okuljon mindenki: nem baj, ha a szálasi volt életedben az egyik legjobb havered, mert ha melléje a csöpögős-modoros parasztromantikás szentimentalizmusban is májer vagy (aki nem hiszi, járjék utána), úgy ki leszel állíttatva halálod után, mint az a mikelandzséló monalizája az uffiziben.

Mondjuk nevezett festmény nemhogy nem az Uffiziben van, de ráadásul nem is említett mester műve (nem mondom el a megoldást, guglizza ki a kövérlaci, ha akarja), de mivel a valósággal való csendes öszvemosolygás ezeket amúgy sem vonzza különösképpen, azt gondolom, mindegy is: számukra nagyjából úgy egészében le van szarva, mi van a világban. Szívünknek kedves nyilasfideszeseink ugyanis darab ideje már egy egészen más világot építenek: egy másik, szebbnek nem szebb, nekik mégis tetsző új világot, amelyben a feltétlen lojalitásnak, és nem a tehetségnek jut szerep – hacsak a vasalberteket, nyirőjózsikat nem tekintjük tehetségesnek. De mi, értelmes emberek nem tekintjük, nem tekinthetjük, mert hiszünk az irodalomtörténetben jártas szakembereknek, kritikusoknak, más szóval a szemét kozmopolita zsidóliberálisoknak. Vagy azoknak a jobboldalikonzervatív árulóknak, akik szerint a kerényiképek bénák, a matolcsizmus meg tankönyvszerűen baromság, és nem ám nemzetgazdaság alapon értelmezett unortodoxia, mi több, szabadságharc.

A világ persze érthetetlenül tekint le ezekre, amint ülnek tehetetlenül önnön tehetségtelenségük el nem ismertsége fölött érzett csendes gyötrődésükben: a világ közönyösen halad tovább, legfeljebb időnként megdicséri az ellenséget, majd megbünteti az öngyilkos gazdaságpolitikát, hogy nem egész fél év elteltével visszavonja a büntetést. Ami utóbbit persze ezek sikerként élnek meg: tudniillik annak kell most örülni nekünk mindannyian nagyon, hogy mégse leszünk megbüntetve. Ami tényleg egy óriási siker, tekintve, hogy közvetlen az előtt, hogy meg voltunk megbüntetve, nem voltunk megbüntetve, ami valóban lényegesen sikertelenebb meg nem büntetve levés volt ez utóbbi meg nem büntetve levésnél. Agyrém.

Nem csoda, ha ezektől a birodalmiaktól nem kell nekünk az euró sem: ilyen gagyi szarral ne is traktáljanak minket. Jó nekünk a stabil, masszívan zuhanó tendenciát mutató forint is, amivel több, mint tízmillióan fizetnek szerte a világon, szemben azzal a gyenge párszázmillióval, aki meg euróval fizet. Mert hát igen, minden megfogalmazás kérdése: ha valamiben, ebben ezek tényleg tehetségesek – szerintem ha kicsit megerőltetnék magukat, nem csak a félig üres pohár meleg lóhúgyról bizonyítanák be, hogy az félig tele korsó hideg sör, de szinte bármi másról is.

Mona Lisára visszatérve: a modelljéül szolgáló polgárasszony jellegzetes hamiskás mosolya egyébként történetesen nem attól van, hogy ki nem állhatja a zsidókat, csak titkolja még egy kicsinyég. És nem is attól, hogy hülye szegény, nagyon. Fene se tudja: évszázadok alatt nem sikerült megfejteni mosolya titkát, pedig próbálták sokan, szerte a világon. Sok minden mellett ebben azért tényleg különbözik a jelenvaló félnácijaitól: mert bár az is egy rejtély, hogy ők most megint minek örülnek annyira azon a messziről bűzlő szemétdombon, amit két év alatt kapartak maguk alá, arra viszont már senki sem kíváncsi.

Ami végső soron az egyetlen pozitív hozadéka ennek a történetnek.

 

9 komment · 1 trackback

Címkék: eu nyírő józsef kövér lászló lisa mona matolcsy szőcs géza

Religious materials enclosed

2012.05.24. 21:49 Humperdickk

A fenti szöveggel látják el az Egyesült Államokban az egyházak a küldeményeiket. Hogy mielőtt kibontjuk, tudjuk, mire számítsunk. Hogy ne érjen meglepetés.

Magyarország eljátszotta a nemzetközi piaci bizalmat. Rossz a híre. Pontosabban az a híre, hogy nem kiszámítható. Főleg gazdaságpolitikai értelemben nem az. Túl sok maguknál a politikai szöveg és ehhez képest túl kevés a növekedést megalapozni hivatott reform. […] A nyersanyagboom vége által előidézett, szerintem globális befektetési stratégiaváltásból Magyarország nem fog tudni profitálni. Lemaradt róla, ellentétben Csehországgal és Szlovákiával például.”

Ezek a kemény szavak Ruchir Sharma, a Morgan Stanley fő stratégájától származnak. Az interjú, amiben mondta őket, elég hosszú, így különleges képességek, úgymint olvasni tudás szükségeltetik hozzá, így inkább lefordítom: a világ változik, és aki nem érti meg, lemarad. De nem, hogy lemarad, egyenesen elenyész, elhull, elvetél. Maroknyi magyar, porlik, mint a szikla.

 

Apropó, porlik: újabban most mégsem az a baj, hogy rohad széjjelfele a matolcsizmus. Kiderült ugyanis tulajdonképpen, hogy fogy a magyar. És Önök nem fogják elhinni: jelenleg éppen az abortusztablettától fogy. Illetve attól még nem, lévén be van tiltva, de mindegy, akkor az abortusztól fogy. És erről nem más, mint a kereszténydemokratapárt (a fideszben a vallási funkciót ellátó és magát valamilyen érthetetlen okból pártnak tekintő vadászegylet) tudósít bennünket. Férfiúi, azaz szülni vagy épp abortálni képtelen öntudatának minden büszkeségével méghozzá. Mert hiszen tudjuk, az abortuszról csak az érintett felek, tehát a magzat és a szülő nő teljes kizárásával lehet érdemi döntést hozni, már amennyiben kellően keresztények vagyunk, azaz felérjük nemhogy egy semjénzsolt, de egy nagykálmán szellemi-erkölcsi mélységét. (Igen, felérjük, és igen a mélységet. Ne tessék csodálkozni: forradalmi időket élünk, visszamenőleg tiltjuk be nem tiltjuk be a klubrádiót, most pont a mélység felérése fog gondot okozni.)

 religious2.jpg

Nevezett nagykálmán egyébként országgyűlési képviselő, talpig kereszténydemokrata. Nagykálmánunk ebbéli minősége persze még önmagában nem indokolná, hogy hülye is legyen (és nyilván nem is az), ennek ellenére nagyon úgy csinál, mintha az lenne. Hogy ez neki miért fontos, mellékes – talán félreértette a lelki szegények boldogságáról szóló kitételt a bibliának hívott életmódmagazinjukat olvasgatván, ki tudja. A lényeg, hogy szerinte (úgy is, mint orvos, mármint hogy szerinte ő egy orvos, mindegy, szóval ő úgy véli, hogy) alaposan be kellene tiltani az abortusz minden formáját, és akkor majd leszen gyermekáldás oly kívánatos mértékben, hogy nem csak cigány-, de egyéb, össztársadalmi, így kereszténydemokrata értelemben is hasznosabb (nemcigány) gyerekek fognak potyogni az égből zsákszám. Ami majd jó lesz, mert még több adókedvezményt, családi pótlékot lehet kiosztani, valamint újra lesz zsenge szűz ministránsfiú kötésig.

 

Hogy mondanivalóját alátámassza, emberünk nem volt rest a statisztika ördögi tudományához fordulni. Az őt szelíden nagyon hülyének nézni azért már tényleg nem akaró fideszközeli közszolgálati mikrofonállvány érdeklődő kérdésére ugyanis nem átallotta megválaszolni a következőket:

Nálunk liberálisabb és szabadabb országokban mondjuk 100 élve született gyerekre jut 8-15 abortusz. Nálunk, ahol sokszor azt mondják, hogy a nők nem elég szabadok, nálunk 43-50 abortusz jut 100 élve született gyerekre.” (Videón itt, 22:10-től.)

Namármost, valamint egyrészt: mi ez a lazaság?! Hogy nálunk szabadabb országokban? Mármint Mária országánál szabadabban? Hát létezhetik olyan? És ki engedélyezte?! És főleg: a liberális és a szabad egy mondatban, mit keres? Mi több, a jelek szerint szinonimikus értelemben mit keres? Nem lesz ebből baja, drága Képviselő úr?

 

Namármost kettő, illetőleg másrészt: a nálunk szabadabb országokban (igen, van olyan; sőt, lassan már csak olyan van) nem azért alacsony az abortuszok száma, mert be van tiltva. Sőt, bármilyen megdöbbentő, ez nem is lenne logikus, tudniillik a kulcsszó a szabadabb – tehát szabadabb kapartatni is. Más az oka annak – de ne tessék tovább fejet törni, eláruljuk a megoldást: azért van ott kevesebb küret, mert az emberek nincsenek mesterséges hülyeségben tartva, és el van nekik magyarázva rendesen a magaalászarós bölcsikortól kezdve, hogy hova kell húzni a mit, meg hogy hova kell dugni az akármit. És a nőknek sem kell tizenévre önkéntes házi őrizetbe vonulniuk, ha szülni akarnak, hanem visszamehetnek dolgozni. Mondjuk félállásba, és van bölcsi is doszt elég. Továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy az embereknek ezeken a helyeken van pénzük harmadik, negyedik, tizenhuszadik gyerekre is mindenféle futbalokos egykulcsos adórendszer nélkül is. És mégtovábbá, valamint ennek ellenére: ingyen van az elbasztamtabletta is – vagy ha nem is van ingyen, de relatíve kurva olcsón hozzá lehet jutni. És igen, akár a benzinkúton is.

 

Hadd ne soroljam: a lényeg, hogy a nálunk liberálisabb és szabadabb országokban fel van már találva a sikeres népesedéspolitika, nekünk azt nem kell már kiunortodokszoskodni, kezitcsókolom. És ez a jó a globalizmusban: kitalál valaki egy módszert a liberális és szabad Svédországban, hogy például mondjuk mitől lenne kevesebb küret, és ha az megértésre talál Kappadókiában, akkor bevezetik. És ettől ott is kevesebb lesz. Természetesen ha inkább nem talál megértésre, mert mondjuk a kappadókiaiak jobban preferálják az unortodox szabadságharcos módszereket (ami rögtön a nem megértés után nemleszünkgyarmattal folytatódik és spontán békemenetekben kulminál), akkor ahhoz nekik joguk van ugyan, de attól viszont cserébe nem is lesz kevesebb a küret sem. Illetve papíron talán kevesebb lesz, de ezzel szemben a boncasztalon is többet kerül megállapításra a szakszerűtlenül elvégzett művi terhességmegszakítás következtében beállt exitus.

 

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. Ja, hogy az írás elején megkezdett gondolat se maradjon megszakítottan: ha valamit meg félbe kellene hagyni azonnali hatállyal ebben az országban, annak semmi köze a várandóssághoz. Annak valami egész máshoz van köze. Ahhoz van köze, hogy nem, a matolcsizmus nem életképes, mi több, alapjaiban elvetélt ötlet, tessék megszakítani. Felesleges tovább hinni benne, így tehát már beszélni sem tudó ásatag politikusok és egyéb senkiháziak ne pofázzanak bele akkor sem, ha szilárdan hisznek az ellenkezőjében. Vagy, ha már muszáj belepofázniuk, legalább jelezzék, hogy most hülyeség fog következni. Mondjuk akasszanak egy táblát a nyakukba, miszerint religious matterials enclosed. Úgy tisztességes.

7 komment

Címkék: vallás abortusz barakk matolcsy elvetélt kádéenpé

Jelentés a pártok finanszírozásáról

2012.05.18. 09:53 Humperdickk

A Vezénylő Tábornok Úrnak elege van ebből a pártvircsaftból. Vezénylő Tábornok Úr mást gondolt.

A Vezénylő Tábornok Úrnak az ötlött az eszébe, hogy tulajdonképpen mi lenne, ha nem lennének pártok. Vagy lennének, de csak azoknak, akik meg tudják fizetni. Hiszen végül is lássuk be: akinek arra sincs pénze, hogy élvezze az egykulcsos világszabadalom előnyeit, valamint bizonyos alkalmakkor nácikkal és kommunistákkal kart-karba öltve, de egyébként békésen felvonuljon, nos, az annyit is ér. Hiszen a vonuláshoz igazán nem kell más, mint két erős, magyar láb: egy bal, meg egy jobb. És semmi sem indokolja, hogy valakinek a jobb lába ne ugyanabban a párt-, mit párt, akarategységben vonuljon együtt egymással.

Ehhez tehát tényleg nem kellenek pártok: ehhez legfeljebb buszok kellenek, amely buszok viszont ingyen vannak. Vagy legalábbis olyanok, mintha ingyen lennének. Tudni a buszok származásáról ugyanis ízléstelenség, és ez a magyarország származásuktól függetlenül megvédi a kisebbségeket, vagy legalábbis vizsgálóbizottságot állít fel, amely kimondja, hogy miért nem kell mindig orrba-szájba megvédeni a kisebbségeket. Magától értetődő tehát, hogy a buszok származásáért felelős kisebbségeket is meg kell védeni, hisz nekik is jár a jó hírnévhez való jog, és az is előfordulhat, hogy esetükben a vizsgálóbizottság felállítása is ízléstelenség. A simicskalajos, a nyergeszsolt egy kisebbség, és bár rendkívül undorító, valamint felettébb csúnya kisebbségek ők, ez nem ok arra, hogy ne gondoljuk róluk, hogy világszép nádszálkisasszonyok, valamint hogy a pénzt, amit adnak, ne költsük el arra, amire adják. Azaz újra csak rájuk, nevezetesen.

Egyáltalán: ez a buta, eszetlen kultusz a vélemény szabadságáról teljességgel érthetetlen a Vezénylő Tábornok Úr számára. A Vezénylő Tábornok Úr nem látja indokoltnak, hogy a különböző társadalmi csoportok, valamint a Vezénylő Tábornok Úr és közvetlen környezete által vallott nézetektől eltérő gondolkodású emberek véleménye is állami támogatást élvezzen. Hiszen hova is vezetne az? Már az önmagában felháborító, hogy a szocialisták és undorító vadhajtásaik ott ülhetnek a padsorokban – de az már mindennek a teteje, hogy az Ország Házában egy siheder, egy senkiházi suhanc azonnali kérdésben merheti naivnak nevezni a Vezénylő Tábornok Urat. És teheti ezt pusztán csak azért, mert megszavazta az a birka nép, hogy a legyen más a politika zavaros jelszavának örve alatt buzeráns libsi elméleteknek teret hagyni engedő buzeráns libsi biciklisek árasszák el Nemzet Házát.

A Vezénylő Tábornok Úr tehát véget kíván vetni a pártoskodásnak ebben az országban: pusztuljon minden, a Nemzeti Összefogás Rendszerébe éket verni kívánó, közveszélyes munkakerülő elem! De a Vezénylő Tábornok Úr ismét, mint mindig, igazságos: javaslata szívének kedves pártjától követeli meg a legnagyobb áldozatot. Hiszen a Hivatalos Értesítőben szereplő adatok szerint több mint egymilliárd forintot kapott a kormánypárt, holott, valljuk meg őszintén, sokkal többet érdemelt volna, tudniillik nem csak a választók kétharmadának, de tizenhatkilencedének is ugyanolyan méltó képviselője lehetett volna, már amennyiben a választók tizenhatkilencede számára nyílik meg annak a lehetősége, hogy csak a fideszkádéenpére szavazhasson. Ezt eddig a többi párt puszta léte technikai értelemben akadályozta, ami súlyos károkat okozott a Nemzeti Összefogás Rendszerének és a Közgépnek.

A demokrácia egyébként is luxus, amolyan úri huncutság: nem kétséges, hogy békeidőben szórakoztató mulatság lehet elszórakozni vele – mármint azok számára, akik megtehetik. És mint ahogy a golf sem tömegsport, a demokráciához is csak megfontoltan, a megfelelő anyagi fedezet biztosítása után érdemes hozzálátni. Nem véletlen, hogy a virágzó, a válságot hírből sem ismerő Kazahsztán is csak egy kezdetleges, a becsületes értékteremtő diktatúrától csak külsődleges jegyeiben eltérő demokráciaváltozatot engedhet meg magának. A Vezénylő Tábornok Úr egyébként nemrég járt ott, és megelégedésére szolgáltak az ott tapasztaltak: semmi csodálatos nincs tehát abban, hogy követni kívánja a modellt. Mármint jövőre, amikor beindul a gazdaság motorja – idén még ezt nem engedheti meg magának az ország.

De ami késik, nem múlik. Jövőre az ország gazdasági növekedése új szakaszba fog lépni: ekkor már egy kisebb recessziót is növekedésnek fogunk elkönyvelni, köszönhetően azoknak a nem hagyományos, mondhatni unortodox eszközöknek, amelyeket régen hazugságnak hívtak, de most már inkább semminek sem hívnak, mert már bárhogyan hívnák, ciki lenne. A felemelkedésnek azonban feltétele, hogy a továbbiakban a pártok is vegyék ki a részüket a közteherviselésből, és haladéktalanul tegyenek meg minden lépést a saját megdöglésük érdekében. A Vezénylő Tábornok Úr ennek érdekében, jóindulatának bizonyítékául felajánlja Pozsgay Imrét és Mikola Istvánt, a közeljövőben megalakuló Hazafias Nemzeti Front reménybeli főtitkárát és alelnökét nemzetgazdasági hasznosításra.

Ezzel a 2010-ben megkezdett út végére értünk tehát, a továbbiakban már csak az elvégzett munka gyümölcsét kell élveznie mindazoknak, akiket a Vezénylő Tábornok Úr erre a fontos feladatra alkalmasnak lát.

Humperdick, operatív tiszt

Központi Internetes Tájékoztató Szolgálat, Blogolástechnikai Osztály,
Elmészteapicsába Orbánbazmeg Alosztály

 

1 komment

Címkék: orbán diktatúra pártfinanszírozás hazafias népfront

Szarügy

2012.05.15. 15:36 Humperdickk

Hétfőn végképp lezárult a szarbor-botrány: a Kúria felülvizsgálati eljárásának végén bűncselekmény hiányában felmentették Uj Pétert. Az Index egykori főszerkesztőjének ügye apróságnak indult, de a végén akkorára nőtt, hogy segített kirajzolni a sajtó- és véleményszabadság európai határait. (Index.hu)

 

Mondhatnám, hogy amennyiben velem szemben elvárásként merülne fel, természetesen minden erőmmel, utolsó leheletemmel is a sajtó- és véleményszabadság európai határait segíteném kirajzolni: mint egy mérges kis önkéntes, kivont klaviatúrával, és csak állnék a vártán, no pasarán! Azonban meg kell vallanom, hogy voltaképpen leszarom a dolgot. Én ugyanis csak blogolok, azaz embereket küldök el az anyjukba – félelem nélkül, névtelenül, mert olyan nagyon rendkívüli mértékben vagyok szabad sajtóilag (már amennyiben egy blogot annak lehet tekinteni). Továbbá csekély kivételtől eltekintve fogyasztóként is csak az internetet bújom naphosszat, amely viszont már eleve, a természetéből fakadóan szabad, így további szabadságra nem is tart igényt: fellövi magát egy barbadosi doménre, és onnantól neki kalapkabát. Joggal merülhet fel tehát, hogy mit akarok én ezzel hírrel – főleg, ha még hozzáteszem azt is, hogy Tokaji Aszút is csak hajnali öt és fél hat között szoktam fogyasztani, mikor is már csak az maradt fogyasztható állagúnak ítélt alkoholtartalmú ital a kedves vendéglátók szüleinek szekrényének a tetején.

Sőt: én Uj Péternél némiképp radikálisabb álláspontot képviselve úgy vélem, hogy az aszúbor eleve egy szar, émelyítően édes szirup – de hát mit csináljunk, ha ezt szeretik a népek. Mert a népek már csak ilyenek: isszák az olcsó szarbort, tömik magukba a baromfiparizert (ami ipari szalonnából és azt fogyasztó patkányból áll, mint tudjuk), mert nincs nekik igényük a szépre. Hiszen ahelyett is, hogy dolgoznának valami kulturált, tiszta, rendes helyen, ahol tisztességes bért kapnának a tisztességesen elvégzett munka után, inkább beérik a szar helyen kapott szar bérrel, meg a segéllyel, és tömik magukba a teszkósvirslit, nyomják rá a teszkóssört, és bámulják a hetihetest.

Illetve azt már nem bámulják, mert amint a kommentkomblog ravasz módon kiderítette, meg fog szűnni. Most tekintsünk el attól, hogy a kommentkomblog ezek szerint nem néz tévét (csak kommentálja), hiszen előttük majd’ egy héttel be lett mondva magába az adásba’ a megszűnés: a kommentkomblog szar kommenteket csinál, lelke rajta. (Még mindig jobb, mintha szar borokat csinálna.) Ami minket ebből a történetből érdekel, az az, hogy miért szűnik meg? Nem fogják elhinni: gazdasági okai vannak ennek. Sokba kerül ugyanis, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire nem szeretik a népek.

Most abba sem mennék bele, hogy egyrész szeretik, másrészt egy új műsor még többe kerülne, hanem inkább visszakanyarodnék az eredeti felvetéshez: ha elviselhetetlen szükségünkben mindenáron a sajtó- és véleményszabadság európai határait kívánjuk megrajzolni, hova tennénk ebben az esetben az utolsó országosan fogható balliberális tévéműsor megszűnését? Más szóval: hány hetihetes, klubrádió, újszinház megszűnése hasonlítható össze, mérhető meg, egyáltalán: említhető egy napon egy Uj Péter-féle szarbor-botránnyal? Végső soron: mi ez a borkérdés, miért érdekes ez?

Azoknak, akik kevésbé mélyedtek el Uj Péternek a szomeliétudományban nyújtott munkásságában, mondjuk el: nevezettnek nem kimondottan egy akármilyen márkájú bor íze okozott cikkírásba torkolló lelki törést, hanem az, hogy egy olyan borba feccöl bele az állam adóforintokat, mit adóforintokat, lélegeztetőgépeket, amelyik szar szerinte. És ez nem tetszik neki, mert a jelek szerint becsületes, sőt, ne fukarkodjunk a szuperlatívuszokkal, egy értelmes ember ő. Ami eddig rendben is van: csak az a csúnya szó, az ne lett volna. Ezzel a szarral ő ugyanis első-, másod-, tizenharmad- és feljebbviteli huszonnyolcadfokon is megsértette a Tokaj Kereskedőház úri becsületét, mi több, szakállát megtépdeste és az arcába is köpött őneki. Ezért ő bűncselekményt követett el, rágalmazást vagy becsületsértést, néha mindkettőt egyszerre – attól függően, éppen mit álmodott a Tekintetes Magyar Bíróság. És így is maradt volna, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága azonban nagyon helyesen rámutatott, hogy egy gazdasági vállalkozásnak nincs becsülete, csak legitim gazdasági érdekei”. (Forrás: TASZ.) Ezt ugyanis a magyar bíróságok nem tudják. A magyar bíróságok ezzel szemben úgy tudják, hogy aki megsérti a magyar állami aszúborászat zászlóshajóját, annak börtönben a helye.

De hagyjuk is a magyar bíróságokat: megvan azoknak a maguk baja. Ha jól hallom, éppen most készül szétcsapni köztük navracsics. Történt ugyanis, hogy inzultálták az apukáját a kupolásban a nácik, hogy mit szól hozzá, a koszoscigány megússza tizennyolc évvel. És erre apukája azt találta mondani, hogy egyetért a nácival. Igaz, hogy csak négyszemközt ért egyet, de ez is olyan, mint az olimpia meg a doktori disszertáció: a részvétel a lényeg – úgy is, miszerint részvétem, te kedves, potenciális tömeggyilkos, és szerintem is kevés az a tizennyolc év. De mindegy is, hisz a navracsicsnak ennyi szem is elég volt, és azonnal meg is kérdezte a főbírót, hogy az utóbbi időszak ítélkezési gyakorlata a társadalom elvárásainak megfelelő, kellő szigort mutat-e, vagy mégis inkább lámpavasra kellene-e felhúzni mocskos, koszos, gyilkos cigányokat.

Ez utóbbit persze nem mondta, de nem is folyásolná ő be a bíróság döntésének megítélését a véleményével, de mégis, nézne már utána az a főbíró, hogy hogyan van ez. Merthogy szólt a jobbikos, hogy szerinte nincs jól, és ha a nép azt szeretné, hogy lógjon a cigány, akkor miért nem lóg már. A miniszter persze nem beszélt lógásról. A miniszter ugyanis gyáva, csak négyszemközt szeret lógatni, ami jól kitűnik abból is, hogy miniszterként szolgál apu kormányában. Én persze mindezt megértem, hisz meg kell élni valamiből mindenkinek; igen, még a tehetségtelen, bugyuta majmocskáknak is meg kell élniük. Nem tudok szabadulni azonban a gondolattól: mi lesz, ha Uj Péter legközelebb nem köntörfalaz, és egyenesen a Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. válogatott évjáratokból származó prémium tételeit szarozza le? Akkor is elég lesz a Kúriának a strasbourgi verdikt? Továbbmegyek: mi lesz, ha kiderül, hogy Új Péter cigány?

Akkor mekkora lesz majd a kellő szigor, te szarházi?

 

 

6 komment

Címkék: orbán cigány jobbik rasszizmus navracsics tibor sajtószabadság uj péter cozma szarbor

Pályázat a Nemzeti Együttműködés nagytőkési állására

2012.05.10. 21:17 Humperdickk

 

Tisztelt Jelentkező!

A Nemzeti Együttműködés Rendszere számára kiemelten fontos a nemzeti nagytőkésosztály összefogásán és egyesülésén alapuló új, minden eddiginél szélesebb támogatású Új Korrupciós Mechanizmus megteremtése. Bár a Nemzeti Ügyek Kormánya sikert sikerre halmoz külföldön és belföldön egyaránt, így valósággal özönlenek a jó hírek, nem maradhatunk tétlen, mert ellenségünk, az idegen érdekek bűvöletében vergődő nyugati spekulánsréteg sem alszik. Amennyiben tehát részese akar lenni a Haza Felemelkedésében, töltse ki az alábbi kérdőívet, hogy ezáltal a Nemzeti Ügyek Kormánya megismerhesse Önt, és így még az eddigieknél is hatékonyabban képviselhesse az Ön érdekeit a Magyar Nemzeti Konzultáción Alapuló Magyar Nemzeti Együttműködés rögös útján!

Kérem, akarom mondani, kérjük, válaszoljon az alábbi kérdésekre! A kitöltésre tetszőleges idő áll rendelkezésére, de mindenesetre óvnám, akurvaéletbe, óvnánk attól, hogy sokáig teszetoszáskodjon gondolkodjon a válaszokon, a saját jól felfogott érdekében is! Sok sikert!

Ön oligarcha?

  • a) Á, nem dehogy, ki se tudom ejteni!
  • b) Egészen tavalyig az voltam, de szerencsére kikezelték a Kútvölgyiben.
  • c) Nem értek az egzotikus virágokhoz.

Ön nagytőkés?

  • a) De még mekkora!
  • b) Nincs okom panaszra, de a potemixtől újabban sokat fejlődtem is.
  • c) Az vagyok, de a piaristáknál nevelkedtem.

Ön labanc?

  • a) Dehogy, kuruc vagyok, persze, de még mekkora.
  • b) Valaha az voltam, de mára mélységesen megbántam.
  • c) Teve vagyok! Teve vagyok!

Volt-e már Ön pártelnök?

  • a) Legyek?
  • b) Nem, nem, soha!
  • c) Eszembe se jutna, és szerintem is vissza Trianont!

Volt Ön már miniszterelnök?

  • a) Nem, mert számomra csak egy miniszterelnök létezik.
  • b) Nem, mert számomra is csak egy miniszterelnök létezik, és az nem Gyurcsány Ferenc.
  • c) Nem, mert számomra is csak egy miniszterelnök létezik, és az Orbán Viktor.

Volt Ön már párt gazdasági igazgatója?

  • a) Nem tudom, nem emlékszem, Önök szerint voltam?
  • b) A Jóisten is párt gazdasági igazgatójának teremtett.
  • c) Persze, mikor kezdjek?

Ismeri Ön Simicska Lajost?

  • a) Csak látásból, de mondhatom, nagyon fess ember!
  • b) Csak felületesen, mert csak hébe-korba találkozunk elhagyatott helyeken, és mindig úgy siet.
  • c) Igen, Joszip Tot mutatott be neki Kaya Ibrahim lakásszentelőjén.

Mi a véleménye a korrupcióról?

  • a) Persze, nem az a hanyatló nyugat ópiuma?
  • b) Nem tudom, folyton folyton keverem a prostitúcióval.
  • c) Igen: kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság.

Idegenkedik Ön a kézpénzes megoldásoktól?

  • a) Nem, csak a nokiásdobozoktól.
  • b) Dehogy, én mindig is azt vallottam: a pénznek legyen szaga.
  • c) Nem, mert félek a csekkadótól.

Köszönjük, hogy kitöltötte a tesztet! Tájékoztatjuk, hogy ügyintézőnk hamarosan felkeresi Önt valami sötét, elhagyatott helyen. Addig is javasoljuk, hogy minél többet tartózkodjon ilyen helyeken és tartson magánál nagy mennyiségű készpénzt, ha teheti! (Ha nem teheti, akkor is tartson! Ha nincs, kérjen kölcsön az üzletfeleitől, vagy akárkitől! Ne nekem kelljen már kitalálni ezt is!) (Illetve nekünk, picsábamár.)

Bízunk a közeli találkozás, sikeres együttműködés és a szebb, boldogabb Magyar Jövő reményében!

2 komment

Címkék: nagytőkés oligarcha simicska ner

Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek visszavonulás ügyében

2012.05.04. 21:23 Humperdickk

Kedves Gyurcsány Ferenc, Drága Fletó, Édes Egy Aranyapám!

Remélem, nem haragudol meg, amiért így ismeretlenül is letegezlek, de tudod, hogy van, valahogy úgy érzem, ez a több évtizedes ismeretségem a szarházi, helyezkedő mocskok változatos rajával feljogosít, hogy téged se a szomszéd utcából próbáljalak inzultálni. A külső sávból elém bevágó szeátosnak se mutatkozom be, és nem kérek engedélyt tőle, hogy elküldjem a büdös kurva anyjába. Macerás is lenne, meg hát annyian vagytok, kinek van ideje mindig ezekre a felesleges körökre.

Most, hogy ilyen formán tisztáztuk a beszédhelyzetet, térjünk rá a piszkos anyagiakra! Valójában fogalmam sincs, te mekkora vagyonnal rendelkezel, dacára annak, hogy Népünk és Nemzetünk Pártsajtója éveken keresztül boncolgatta azt a nemzetgazdaságilag nyilván (nekik) halálosan fontos kérdést, hogy mennyit loptál bimbózó demokráciánk hajnalán – mondanom sem kell, ha szándékukban állt volna értelmes, hovatovább tisztességes embernek lenni, ennyi energiát befelefeccölve háromszor oda-vissza kioknyomozhatták volna azt is, mifasz kerül a máv finanszírozásában annyiba, hogy például jelenleg évente nyolcvanhatezer (!) gépkocsi ára is kijönne belőle. Azt leszarták, mert fontosabb volt, hogy rólad bebizonyítsák, hogy loptál – nem valamiféle erkölcsi nekibuzdulás okán, olyan ezeknek ugyanis nincs, hanem hogy most már lopjanak inkább ők. Mindegy: ez egy ilyen ország, itt mindenki lop. És bár jogerősen kiderült, hogy te nem, de ha mégis igen, akkor is elévült, azaz, ha egyáltalán, akkor te már olyan régen loptál, hogy nem számít, ez engem nem vigasztal. Viszont nem is érdekel.

Visszatérve az anyagiakra: neked a jelek szerint van olyan, méghozzá milliárdokban mérhetően van. Ami engem illet, képzeld, újabban rendelkezem egy kilenc éves szuzukival (lejárt a törlesztő, beszarás, ezt is megéltük!), valamint egy 2500 négyzetméteres zártkerti ingatlanon levő pince, présház, harmincöt négyzetméter lakrész egyharmadával. Mindezek (becsült) értéke talán hárommillió forint. Ez az én vagyonom. Ezt sikerült, még hozzá kemény munkával. De nem akarok demagóg lenni: azért írom, hogy tudd, mire számíthatsz. Ez tudniillik az a vagyon, amiből kiperelhetsz, ha azt állítom, hogy loptál.

Feri: azt állítom, hogy loptál.

Először is: marhára nem érdekel, hogy mennyire használtad ki kedves kommunista szervilis rendszercsótány ismerőseid, felmenőid, feleséged felmenői, valamint a saját szervilizmusod adta lehetőségeket, és mennyit sikerült a rendszerváltás első éveiben lenyúlnod. Ez, gondolom, így ment akkoriban: ha szépen akarnám mondani, azt mondanám, hogy szemesnek áll a világ, de nem akarom szépen mondani, így inkább azt mondom, hogy elmész a picsába, te seggnyaló kis szarházi. És ezzel a részemről a dolog el van intézve: részint sértődött kis bunkóparaszt vagyok, részint meg bizonyítani amúgy sem tudom, hogy így mentek akkor a dolgok, és bár van némi elképzelésem, az semmilyen bíróság előtt nem állna meg. És ez így van rendjén, hiszen (egyelőre még) jogállamban élünk.

Másodszor: arra sem akarok szót vesztegetni, hogy loptad-e a szakdolit. Véletlenül elég jól ismerem ugyanis az egyetemeket, így tudom, hogy mennek ott a dolgok, és minden további nélkül el tudom képzelni bármelyik „tanárúrról”, hogy 1984-ben nem vette észre, hogy honnan van a szajré, amit olvas. Nem vette észre, mert le lett neki szólva, hogy ne vegye észre – ahogy ma is le van szólva, és ahogy ebben a magyarországban egyre inkább úgy néz ki, hogy mindig is lesz szólva, bishunderttundzwanzig. Nem lesz változás: itt majdnem mindenki vagy szarember, vagy szegény csóringer, de a kettő együtt sem teljesen kizárt. De még az is lehet, hogy össze van itt esküdve ellened, és össze lett kalapálva egy hamisítvány, hogy téged kicsináljanak, és hogy te megírtad, tisztességgel, csak hát a körülmények, meg az a sok gazember, ugye. Hogyne. Készséggel elhiszem, mert ennek sincs jelentősége.

Végül itt van ez a Sukoró-ügy. Mindannyian tudjuk, a Közgép egy évben többet nyúl le, mint ami „értékvesztés” az államot érte a telekcsere miatt. Most viszont nem lesz háromezer munkahely, meg kiesett többmilliárd szerencsejáték-adó is évente, mivel a sifferbandizmus rá van kattanva a nádasokra. Plusz, gondolom, a kis családi kaszinókat jobban preferálja a szabórebeka. Mindegy, hülye egy ország ez, nem érdekes. A lényeg, hogy az egy koncepciós per, nem vitás.

De te akkor is loptál. Igen, Feri: elloptad a reményt, hogy a magyarország kedvenc, jó eséllyel őrült diktátorával szemben ki lehessen állítani valakit erre az utolsó utáni menetre. Elloptad az esélyt a változásra, mert te már akkor, 1989-ben, 2003-ban, 2006-ban tudtad, hogy egy simlis szaralak vagy, és ahelyett, hogy félreálltál volna, mielőtt kiderült volna, amíg megtehetted volna, te mentél előre, mint az elmebeteg, és álltál bele a betonba végül, majdnem az egész országot magaddal rántva. És most sem hátrálsz, mert most sem érted meg, hogy veled nem fog menni.

És ez teljesen független attól, hogy ez így most igazságos-e. Feri: tartozol ennek az országnak. Azt a pénzt, amit összeszereztél, az én apámtól, anyósomtól, végső soron tőlem vetted el. És az sem volt igazságos, hogy az én apám, az én anyósom szó szerint halálra dolgozza/stresszelje magát negyvennyolcévesen. Kurvára nem volt igazságos, mert jó ember volt mindkettő. De ők nem lettek milliárdosok –  igaz, párttagok se voltak. De még kisztagok se, Feri. És a kettő összefügg. És ne mondd, hogy nem. Az hazugság lenne, ugyanis.

Ennyi a lényeg. Szép nagy vagyont szereztél: örülök neki. Hasznos az ilyesmi: fel lehet belőle építeni például egy becsületes, demokratikus középpártot, meg ki lehet az élére nevezni egy nyílt tekintetű, feddhetetlen embert. (Nem tudom, a Bajnai mennyire ér rá?) Ez lenne a dolgod. Nem harcolni, vagyonokból kiperelni más hasonló szarháziakat. Vagy akár engem. Legyen eszed, amíg nem késő: ez a meccs elment, Feri, ne küzdj tovább. Mindannyiunk érdekében ne tedd. Te már nem kellesz, de a pénzed még jól jön. Segíts tehát azzal, amivel tudsz.

Köszelőre.

Humperdick,

szarházi névtelen blogger (újabban terrorista)

P. S.: Elérhetőségem a gepnarancs.hu szerkesztőségében található. De csak neked. És akkor is csak azért, hogy beperelhess. Egyébként felejtsük el egymást.

81 komment

Címkék: gyurcsány plágium szakdolgozat monnyonle altus sukoró

A magyar extrém sport lehetőségeiről, avagy a matolcsista ejtőernyő

2012.04.29. 10:38 Humperdickk

Az osztrák extrémsportoló, Felix Baumgartner még idén egy űrkapszulából lép majd ki a sztratoszférába, hogy 36 kilométerről szabadesés közben, gép nélküli emberként először átlépje a hangsebességet. (Index.hu)

Felteszem, nem kell magyarázni, miért eszméletlenül fontos, hogy valaki harminchat kilométeres magasságból kilépjen a jéghideg, torokszorító semmibe, hogy öt és fél perc zuhanás után földet érjen – jobb esetben élve, de gondolom, nem ez az elvárás. Simán elképzelhető ugyanis, hogy legközelebb asztronautákat kell megmenteni azzal a módszerrel, amit most ez a Baumgartner tesztel. Emiatt ő tehát felmegy abba az eszement marha nagy magosba, veszen egy nagy levegőt, illetve tiszta oxigényt a palackból, és leveti magát a mélybe. És mindezt a tudományért.

Tényvalóság ugyanakkor, hogy viszonylag ritkán tartózkodnak életveszélyben lévő asztronauták a föld légkörének ebben a szegmensében. Ami engem illet, én természetesen nem jártam ott, de egész határozott értesülésem van arról is, hogy eddig még igen pontosan mérve is egyetlen egyszer sem fordult elő ez a mind biológiai, mind biofizikai értelemben vett anomália. A felmérések szerint ugyanis azt megelőzően, hogy egyes asztronauták teste ebben a magasságban a légkörbe került volna, egymillió darabra esett szét, és azt is csak azután, miután teste nagyjából szénné égett és az űrjármű ízzé-porrá tört darabjaira ráolvadt. Ebben az állapotban pedig a keringés, légzés, horribile dictu emésztőrendszer vizsgálata nem kis optimizmusról árulkodik, már ami az emberi fizikum teljesítőképességéről vallott elképzeléseket illeti.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát: olyasminek a feszegetése történik itten, amit bátran besorolhatunk a filozófusbölcselkedés tárgykörben már megismert hellerésbandájaizmusba: ilyen jelenség eddig a világon nem volt, most sincs és nem is fenyeget annak a veszélye, hogy lesz, tehát tiszta fikció, elméleti konstruktum ez az egész. Joggal merülhet fel a kérdés: megéri-e többtrilliómillió amerikai dollárért kipróbálni, hogy mi lenne, ha legközelebb arra járna egy félelemtől reszkető űrhajós, és hogy túlélné-e, hogy és mi módon élné-e túl. Merőben unortodox ugyanis azt gondolni, hogy ez a helyes megoldás az űrhajóséletek megmentése terén: talán nem járunk el egészen helytelenül, ha amellett törünk lándzsát, hogy jobb lenne talán, ha az asztronauták inkább nem ugrálnának ki az űrhajójukból a sztratoszféra eme kies szakaszán (-23 Celsius-fok, de lesz az még -56 is pár másodperc elteltével!), hanem inkább maradnának a seggükön. És nyilván a tudomány fejlődésének ívét megtörni nem kívánjuk, mégis okosabbnak, mi több, logikusnak tűnik olyan űrhajókat gyártani, amelyek nem hogy nem rohadnak széjjel a légkörbe való belépést követően, hanem, épp ellenkezőleg, úgy huppannak a festői új-mexikói Roswell sivatagába, mint a parancsolat, vagy nem tudom, a huppanat. Mondhatni, karcolás nélkül, a megállást jelző kötelező irányjelzést sem mulasztva, a parkolójegyet is esemesben előre megváltva. Ez ugyanis lényegesen olcsóbb lenne, olyannyira, még az esetleges telefonadó megfizetését terhelő általános forgalmi adót megterhelő tranzakciós adót is kilehetne belőle gazdálkodni.

Bár fenti projekt költségvetéséről a szponzor, a Red Bull Stratos nem árul el semmit, talán nem lövünk nagyon mellé, ha egy másik, felettébb unortodox projekt költségvetésével vetjük össze. Történt ugyanis, hogy nemrég egy középkelet-közép(kelet)-európai országban kitalálták, hogy mi lenne, ha kivágnák a logikus, mi több, konzisztens közgazdaságtani alapvetéseket a náthás picsába, és inkább összevissza csinálnának mindenféle hülyeségeket (adócsökkentéses adóemelést, egykulcsostöbbkulcsos adót, kizsarolás útján megmentett magántulajdont, ilyesmiket), kvázi ötletszerűen. Ez, kombinálva mindenféle felemelő, de teljesen idióta beszédekkel, amiknek nem hogy a tényekhez, de önmagukhoz sincs semmi közük, szerintük hozzá kellett volna, hogy járuljon ahhoz, hogy nem lesznek gyarmat. Merthogy tudniillik attól lesznek gyarmat, ha olcsó hitelt kapnak, amit viszont nem engednek nekik elkölteni idióta hülyeségekre, mondjuk közszolgálati szappanoperára.

Mint a fentiekből következik, hogy az ily módon abba a retkes büdös sztratoszférába kivágott gazdaságpolitika az ő számára idegen közegben (tudniillik: teljesen és egészen inkonzisztens közgazdasági hülyeségben) először fuldokolni kezdett, majd mintegy két év elteltével odáig sikerült eljutni, hogy annak érdekében, hogy az Európa adjon neki pénzt a további zuhanáshoz, inkább úgy tesznek, mintha sohase akarták volna, hogy a diktatúra teljes egészében kiépüljön. Nem, dehogy is, a nyugdíjrendszer befoltozása miatt volt szükség a kekec adatvédelmi ombudsman kicsinálására – vagy az központi bankvezető fizetése miatt volt? Fene tudja már követni: mindenesetre minden vissza lesz vonva, legkésőbb a bírósági per lezárulta utánig (ez is milyen, megígérik, hogy betartják a saját törvényeiket, elmebaj), csak adjanak már biztonsági védőhálót ennek az unortodoxnak unortodox, de attól még eleve elbaszott gazdaságpolitikának. Mert különben a lakosság után a simicska is éhenhal, nem beszélve a borókairól, bajerzsoltiról, jáksólaciról. Cserébe vállalják, hogy ha holnap felrobban ez az Európa, megosztják tapasztalataikat az Európán kívüli élet lehetőségeivel kapcsolatosan.

És Európa ebbe természetesen belement, amin nem csodálkozunk, hisz nála ez több évszázados tradíció, ez a szabadság és a demokrácia tisztelete és szeretete. Mármint az otthoni szabadságé és demokráciáé: Bécstől keletre és Nápolytól délre mindegységesen le van szarva mindenki. Leszarja ezt a fos kis észak-balkáni országot is, neki tudniillik attól nem lesz baja, ha ez a magyarország fékezés nélkül baszódik bele a saját maga épített sivatagba, akár egész Európát is magával rántva. Neki ugyanis van ejtőernyője. Több ezer milliárd ejtőernyője van. Euróban.

És mi ezzel szemben csak ezt a szegény bugyuta matolcsit bírjuk felmutatni. Hát, nem a legjobb kilátások, ami azt illeti.

5 komment

Címkék: extrémsport imf űrhajózás baumgartner matolcsizmus zűrhajózás

Jó tanácsok államcsőd esetére

2012.04.21. 09:37 Humperdickk

Minden ember életében átlagosan egyszer előfordul valamilyen szélsőséges politikai anomália gerjesztette vészhelyzet: háború, gazdasági válság, teljes egészében hülye miniszterelnök stb. Ebben az esetben a mindennapok rutinja csődöt mondhat: érdemes felkészülni tehát a legrosszabbra, hogy elkerüljük a még annál is rosszabbat. Elmondjuk, hogyan!

Aki nem sokat konyít a gazdaságpolitikához, nemzetközi diplomáciához, uniós joghoz, első pillantásra azt hihetné, hogy a kormány pénzügyminisztere megőrült, miniszterelnöke egy hisztis, veszíteni nem tudó kis pöcs, azaz az IMF és az Európai Unió hiába is várna el bizonyos alapvető demokratikus normák betartását és kiszámítható gazdaságpolitikát tőlük. Mi azonban tudjuk, hogy az EU és az IMF két szakállas, görbe körmű zsidó emberből áll, akik gyarmatosítani akarják az országot, azaz adnának nekünk pénzt, és mivel mi ezt nem hagyjuk, hogy adjanak, és mivel ők sem fognak tágítani, hanem dafke erőltetni fogják az adást, az ország a felvett hitelek kamatterhei miatt össze fog roppanni, azaz következik az államcsőd. Ez riasztó perspektíva, de előrelátó idióta nem esik kétségbe, hanem készül a háborúra.

A legelső, amivel tisztában kell lenni: az államcsőd és a nyomában járó polgárháborús anarchia még nem a világvége! Mi több, bátran kijelenthetjük: az alkotmányos demokrácián kívül is van élet. Az persze teljesen természetes, ha először kicsit idegenkedünk utcákon grasszáló fasisztáktól, a szemeket kilövöldöző rendőröktől, figyelmeztetés nélkül tüzet nyitó, valaha békés polgártársainktól, nem beszélve arról az elképesztő bűzről, amit az utcán benzinnel lelocsolt, majd felgyújtott hullák árasztanak. Ám ne feledjük: a bűz ellen védekezhetünk orrunk elé kötött, vastag gyapjúsállal, a többi kellemetlenség pedig vállalható áldozat, hisz azt azért mégsem akarhatjuk, hogy nemzeti önrendelkezésünk egyik szimbóluma, a magyar bírák kényszernyugdíjazása ne legyen diszkriminatív. Ezzel ne is vicceljünk, kérem: persze, hogy az. Ebből viszont nem engedhetünk!

Ami tehát az ilyen extrém esetekben a legfontosabb, az a jó helyzetfelismerés! Nem szabad késlekedni: az államcsőd káosszal, a káosz végső soron pusztulással jár, de mi ne várjuk meg ezt a végkifejletet, hanem ismerjük fel már a legelső tüneteket: az államcsőd legelső sorban azzal jár, hogy nem hozza a postás a nyugdíjat. Jobb esetben azért nem hozza, mert neki sem adták oda a postán, rosszabb esetben odaadták, de útközben agyonverték, holttestét pedig kifosztották a forradalmárok. (Nem, nem „fülke”, igazi!) Még rosszabb esetben mindkettő egyszerre: agyonverték, pedig pénz se volt nála.

De nem csak a nyugdíj nem jön: leállnak a trolik, a buszok, és felesleges is volna igénybe venni őket, mert a boltokat, piacokat már rég kiürítette a népharag. A népharag egyébként legelőször a plazmatévéket szokta elsöpörni, majd az egyéb híradástechnikai eszközök kerülnek sorra, és csak a legvégén következnek a konzervek, egyéb tartós élelmiszerek. A fentiekből következik, hogy ha úgy érezzük, hogy a következő havi nyugdíjat, munkabért, milliárdos közbeszerzést, kenőpénzt stb. már nem fogjuk megkapni, azonnal célba vesszük a legközelebbi hipermarket konzervosztályát, és eleinte pénzzel, később könyörgéssel, legvégül fenyegetéssel és plafonba eresztett géppisztolysorozattal megkíséreljük megszerezni a teljes árukészletet. Merjünk ugyanis nagyok lenni! Az igaz, hogy nyilván még mi magunk sem tudunk megenni tizenhat tonna sertésmájkrémet, de a polgárháború egy későbbi szakaszában, vagy a polgárháborús helyzetet lezáró katonai diktatúra zűrzavarában árukészletünk kincset fog érni: érte egyéb élelmiszert, üzemanyagot, fegyvert, érintetlen gyereklányokat kaphatunk. Ne szalasszuk el ezeket a lehetőségeket!

A túlélés alapszabálya azonban nem ez: a háborúra már a békében készüljünk! Az ugyanis, aki pincéjében/kamrájában nem raktározott el békeidőben egy négy-hat fős család félévi szükségleteinek megfelelő zsákos krumplit, lisztet/tésztát, konzervet, befőttet és pálinkát, az annyit is ér. Tartalékaink birtokában viszont a kezdeti időket akár a házból való kimozdulás nélkül is átvészelhetjük. Fontos azonban, hogy a megszokott családi környezet barátságos meghittsége ne altassa el éberségünket: ha kedves szomszédunk kopogtat, ne kávéval és aprósüteménnyel kínáljuk, hanem egyszerűen csak lőjük le. Higgyük el: fordított esetben ő sem cselekedne másként.

Talán mondanunk sem kell, de a kertészkedés, kirándulás, templomba járás, életünk megannyi apró örömforrása elérhetetlenné válhat polgárháborús helyzetben. Helyette javasoljuk a fegyverpucolást, alagút vagy óvóhelyásást (ha még nem rendelkezünk ilyennel), valamint levezető testmozgásképpen a fegyveres járőrözést, esetleg a vadászatot, ezt a nemes, keresztény sportot. Ez utóbbiról érdemes tudni, hogy polgárháborús helyzetben nem csak nyárilúdra és szalonkára, de magától értetődő módon emberre is lőhetünk. Utóbbi elfogyasztása azonban csak igen szorult helyzetben javallt, kifosztása viszont kimondottan hasznos is lehet: számtalan apró kis kincset, dohányt, hüvelyt, zsilettpengét, esetleg családi aranyat/ezüstöt lelhetünk a kihűlő tetem zsebeiben.

Értékeinket (ékszert, készpénzt, műtárgyakat és párttagkönyvet) ne a széfben tartsuk! Ennél még az is jobb, ha elássuk a japáncseresznyefa tövében, de ennél jóval hasznosabb, ha a még a szükségállapot kihirdetése előtt megszabadulunk tőlük, és inkább élelmiszert vagy fegyvert, robbanószert vásárolunk rajtuk. Ügyeljünk arra is, hogy a taposóaknák elhelyezkedése ne zavarja meg a kert bioszféráját! Nincs szomorúbb látvány, mint egy telepített kumulatív repeszakna miatt kornyadozó kerti seprűfűbokor!

Végezetül: ha a fenti utasításokat maradéktalanul betartjuk, nem csak túlélhetjük a legextrémebb politikai kataklizmákat is, de kis szerencsével számot tévő tekintélyre, hatalomra is szert tehetünk úgy, hogy közben még a kertünk szépségét sem kellett feláldoznunk. A végeredmény tehát nem csak a szép, ápolt kert és a bőséges gyümölcsszüret, hanem az, hogy bunkerünk mélyén vagy szögesdróttal megerősített három méteres betonkerítésünk rejtekében szabadon élvezhetjük saját önrendelkezésünket annak biztos tudatában, hogy az a kibaszott mocsok Simor is megszopta, de cefetül.

20 komment

Címkék: orbán hülyemagyar bayer simicska államcsőd matolcsy

Szétüttetlek, édes fiam!

2012.04.19. 21:55 Humperdickk

„Arányos mérvű” testi kényszert is alkalmazhatnak a szabályszegésen kapott gyerekekkel szemben az ún. iskolaőrök – ők ügyelnek majd minden tanintézményben a rendre. Az iskolákon kívül pedig a rendőrök abajgathatják a diákokat, amennyiben elfogadják a Belügyminisztérium törvénymódosító javaslatát. (Forrás: magyarnarancs.hu)

Namost én nem tudom, mennyi az arányos mérvű testi kényszer egy hatéves gyermek esetében, de ha a szabályszegésen kapott gyerekemhez az iskolaőr (pedellus, tudniillik) akár egy ujjal is hozzáér, én nem tartom teljesen kizártnak, hogy felkeresem őt, ami az ő számára kellemetlen fejleménnyel fog járni, mivel az arcát addig fogom ütemesen egy kemény, stabil tárgyba verni, amíg megítélésem szerint el nem értük mindketten az arányosságnak azon mértékét, amit ő is alkalmazott gyermekemmel kapcsolatban, vagy amíg nem jelzi félreérthetetlenül, hogy meghalt, ily módon közös, dicső harcunk az arányosság mezején immáron okafogyottá vált.

Az arányosság mértékének kiszámításában a fizika lesz a segítségemre. Egyszerű becslés alapján ki fogom ugyanis számítani, hány kiló ő, a pedellus, és hogy hogyan aránylik kilencven kilója az én tizenöt kilós gyermekem testtömegéhez. Az így kapott értéket (6) meg fogom szorozni a pedellus életkorának (60) és az én gyermekem életkorának (6) hányadosával (10), mivel azt gondolom, hogy annak a szarházi, potenciális gyerekgyilkos gecinek éppen tízszer annyi ideje volt arra, hogy erejét felfejlessze arra a szintre, amelynek segítségével kellően hatékonyan lehet testi kényszert alkalmazni, persze szigorúan jól megfontolt pedagógiai okokból kifolyólag. A fentiekből gyors fejszámolás után következik tehát, hogy az én gyerekemnek közepesen erős mérvű arányosságot szolgáltató pedagógiai szakemberrel szemben hatvan (60), szintén közepesen erős inzultust (kokit, sallert vagy egyebet) vagyok kénytelen alkalmazni.

Az arányosságról jut eszembe: jelenleg ebben a magyarországban egy tanárnak kábé 85 000 forint a nettó alapbére, és ez független attól, hogy szereti-e a kis nebulókat, vagy inkább leszarja őket hígfossal. Nem csoda tehát, hogy tömegesen hagyják el a szakmát – már ha megtehetik, és ne legyenek kétségeink, megtehetik: egy sima bölcsészdiploma egy-két nyelvvizsgával minden ellenkező hofmanrózsa ellenére kurvára piacképes. Aki végül marad, könnyen meglehet, hogy hovatovább nem is érdemel többet, és mindebben főként az a meglepő, hogy néhány budai zsúrfiú képes odaadni a gyerekét, a szeme fényét egy olyan embernek egész napra megőrzésre, aki kevesebbet keres, mint a kertésze vagy a takarítónője. És én nyilván megértem, milyen bosszantó egy rosszul nyírt pázsit vagy egy kihipózott damasztabrosz, de azt már nehezebben fogom fel, hogy ezek után miért csodálkoznak, hogyha nem működik a dolog, és miért szavaznak egy olyan, mélyen kereszténynek tűnő bűnbandára, aki megoldásképpen nagyon meg szeretné verni az ő gyereküket (már természetesen csak az után, hogy a papbácsi beledugta az ujját a kis végbelébe neki). Mert hogy ez a bűnbanda szemmel láthatóan nem tud jobbat: ha hiány van, adót emel, ha emiatt nő a hiány, kitalál egy újabb adót. Ugyanígy: ha a gyerek rossz, megveri. Ha emiatt még jobban elvadul, még jobban megveri. Tiszta sor.

Nos. Az, hogy az állam mit kezd a pénzemmel, jövőmmel, az országommal, tulajdonképpen az én bajom: írok egy mocskolódó, anonim blogbejegyzést valahova, az még (egyelőre) nem törvénytelen. De ha megtudom, hogy holmi mélyen idióta budai zsúrfiúk ötletére kopaszra gyúrt nyugdíjas rendőrök fognak akár csak az általam megítéltnél egyetlen árnyalattal csúnyábban nézni a gyerekeimre, nem lesznek aggályaim. Kaszám van otthon, kiegyenesítem, oszt megkeresem én azt a budai zsúrfiút. Mindeközben persze kínosan ügyelve, nehogy megszegjem az arányosság mértékét.

És ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek.

 

12 komment · 1 trackback

Címkék: iskola nevelés belügyminisztérium hoffmann rózsa

A gyakori fogmosás jótékony hatásairól

2012.04.13. 16:27 Humperdickk

Beszélgessünk kicsit a határtalanul primitív jobbikosokról és barátaikról! Muszáj lesz, és akkor is, ha itt-ott fájni fog.

Olyan ez, mint a fogorvos: nyaggat az a kurva fájdalom már napok, hetek óta, és nem épp elviselhetetlen, de most már azért jó lenne aludni is pár órát. Kábé ilyen a jobbikos, fasiszta geci is: eleinte csak kellemetlenül irritál a fogágyban, és ilyenkor még nehéz eldönteni, hogy nem-e csak a tegnap titkos éjszakai kolbászevés eredményeként szorult egy mócsing a fogsorba, jobboldalt hátul, mélyen (nagyon, de nagyon mélyen, oda fogkefe el nem ér!), vagy már annyira eldurvult a helyzet, hogy elindult valami szuvasodási folyamat, azaz baktériumokkal (és egyéb gusztustalan férgekkel) súlyosbított gyulladás vette kezdetét. Azaz: rohad a szélen, jobboldalt. Mindközönségesen.

Ilyenkor az ember nyilván elmegy a fogorvosához (harminc év fölött az embernek ha nincs saját fogorvosa, ügyvédje, eláshatja magát), és kezelteti a helyzetet. Ez úgy zajlik, hogy a doktorúr előveszi a fúrót, vésőt, plazmaágyút, és szelíd, aszfaltbontó munkásokat megszégyenítő gyengédséggel és türelemmel szarja széjjel az ember pofáját, sokezerért. Ennek következtében rögvest néhány hét elteltével már rágni is lehet azon az oldalon (igaz, akkor is csak óvatosan, és akkor is csak tejbegrízt), de, ami a lényeg: addig se fáj. És mivel fizettünk érte, hogy ne fájjon, ezen nem csodálkozunk, hisz így megy ez a művelt nyugaton.

Ugyanilyen bámulatos egyszerűséggel a jobbikost kiirtani ellenben nem lehet. Akkor sem, ha fizetünk érte. Ennek nem csak gyakorlati okai vannak (sokan vannak, drága a lőszer, plusz a franc akar ásni annyit), de elvileg sem ölünk embert akkor se, ha az kifejezetten megérdemli. Vagyishogy ha szerintünk megérdemli. Az a helyzet, tudniillik, hogy minden jószándékunk és technikai felkészültségünk ellenére (baszki, már két atom között is tudnak hálózatot csinálni, beszarás!) még továbbra sincs eldöntve, hogy van-e Isten. Ennek a tótavé nyilván nem örül, a semjénzsolt meg de – mivel előbbinek rontja a bizniszét, míg utóbbi kifejezetten ebből (tudniillik mások istenhitéből) él. Ám mi ezekre a megmosolyogtató szélsőségekre amúgy is pökünk, hiszen függetlenül attól, melyik helyes kismajom tűnik aranyosabbnak, amint nagy komolyan bizonygatja az igazát, mi értelmes emberek azt mondjuk, hogy nem ölünk embert, és felsőbb rendelkezés hiányában ezt másnak sem engedjük meg.

De nem is járulunk hozzá, hogy más emellett kardoskodjon – és akkor se, ha ezzel saját liberalizmusunkat köpjük szemen. Nekünk tudniillik még ez a szembeköpés is ingyen van: az is csak nyál, azaz testnedv, nekünk is van belőle kötésig, és ismerve saját fogmosási szokásinkat (illetve azok hiányát), az sem jobb a másikánál. Tehát a szemünkben pont annyira gusztustalan, mint a szánkban. Nem érdekes, megszárad hamar.

Namost. Van ez a jobbik nevű pártképződmény, ami ugyan épp csak kicsivel kevésbé kártékonyabb, mint a fogszuvasodás, ellenben kiirthatatlan: a fiatalok körében roppant népszerű. Ez annyiban probléma, hogy ezek a fiatalok hamarosan elmennek szavazni, és nagyon komolyan elhiszik, hogy a zsidók kislányvért isznak, a cigányok meg genetikailag tolvajok, valamint a buziskodás tévéreklám útján fertőz. Ezek nyilván teljes hülyeségek és ezek az emberek nyilván teljesen hülyék olyannyira, hogy nem kizárt, hogy képesek lennének akár Optimusz fővezérre szavazni, ha indulna a legközelebbi parlamenti választáson. (Ez olyan, mint a megasztár: ugyanúgy tele van unszimpatikus arcokkal, csak nem kell benne énekelni folyton.)

De azzal, hogy ezt elmondjuk, még egy tapodtat sem vagyunk beljebb a képviseleti demokráciában! Igen, szerintük a cigánynak hajlama van a bűnözésre – mint ahogy a négernek a rövidtávfutásra és a kosárlabdára, kínainak meg a pingpongra és a tavaszitekercsre, és igen, ő hülye, de amíg ezt csak háziáldásként kívánja rátetováltatni a töke helyére, addig kedves egészségére, ötezer forint lesz. (Számlával hatezer.) De abban a pillanatban, amint köveket dobál az andrásiúton, meg rázza a ketrece rácsát, bizony roppant komolyan lesz torkon spriccelve könnygázzal meg halántékon billentve gumibottal, sőt, nem kizárt, hogy valamelyik, de akár mindkét szemét kilőjük gumilövedékkel. Mert megvédjük a buzi embertársainkat – mint ahogy őt is megvédenénk, ha vérszomjas buzik akadályoznák meg a hülye ruhákban történő felvonulásban. Mert az nem úgy van, hogy vonuljon, csak ne mutogassa magát, mert ijedezni kezdenek a kisdedek a Lizsében! Ha nem tetszik neki, vigye ki a kis trónörököst a Hűvösvölgybe: ott csak pont annyi eséllyel találkozik buzival, mint amennyi esélye annak van, hogy ő maga is az. Vagy hogy a gyereke lesz az. Igen, kábé 5 százalék.

És nem, tényleg nem vagyok hajlandó vitát nyitni arról, hogy a cigányok miért buzik, a buzik miért zsidók, valamint a zsidók miért cigánybuzik. Azok, és? Ők ettől boldogok. A jobbik meg gondolkodásra képtelen, gyűlölködő kis állatkák gyülekezetében érzi jól magát, mert nincs jobb ötlete, mint teleszarni maga körül a világot, majd fintorogni a büdös miatt. Mert lenézi a buzit-zsidó-cigányt, sőt, úgy en bloc a nemjobbikizmust, ahelyett, hogy örökbefogadna minden kis árvát. Ezt a világot ugyanis ő is csak kölcsönbe kapta. És nem az övé. Hiába tudja másként.

De mi is véssük az eszünkbe, mielőtt késő lesz.

5 komment

Címkék: melegek liberalizmus fasizmus jobbik cigányok nácik zsidóbuzicigánygecik

A magunk útján

2012.04.12. 09:13 Humperdickk

Nem a legszerencsésebb, ha egy pénzügyekért felelős államtitkár nem ért az igazságszolgáltatáshoz. Ennél már csak az nagyobb baj, ha a pénzügyekhez se.

„A Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára azt reméli, az Európai Bizottság csak a jegybank ügyéhez kapcsolja a tárgyalások megkezdését és a másik két ügyet – az adatvédelmi ombudsman és bírák nyugdíjazásának kérdését – hagyja menni »a maga útján«, mert azok sem a makrogazdasághoz, sem a finanszírozhatósághoz nem igen kapcsolhatók.” (Forrás: index/MTI.)

A maga útján, hogyne: megyünk a magunk útján Strasbourgba, a többi meg le van szarva. Értem én, de addig is, amíg Strasbourgban elmarasztalnak minket megint a balliberális idióták, lélegezzünk egy nagyot, és mondjuk el bizonyos nagyon hülye államtitkároknak (nem, még véletlenül sem adó- és pénzügyekért felelős államtitkárokra gondoltunk!), hogy ugyan, mi köze az adatvédelemnek meg az igazságszolgáltatás függetlenségének a makrogazdasághoz! Sőt: a finanszírozhatósághoz.

De hogy ne terheljük túl az államtitkári agyakat, maradjunk inkább egyelőre az egyszerűbbnél, az igazságszolgáltatásnál: ez egy nehezen gépelhető szó, a továbbiakban tehát nevezzük egyszerűen csak szájernének. Nos, tegyük fel most a játék kedvéért, hogy ez a szájerné nem független. Mert mondjuk nagyfőnök feleségének a barátnője a szájerné, együtt szoknak kávézni meg makramézni, vagy mert rendszeresen dugja egy szájer – de ne gusztustalankodjunk, mindennek van határa: van tehát a szájerné, aki, mint olyan: az igazságszolgáltatás leválthatatlan, teljhatalmú feje. A létező összes peres eljárás földi (vagy legalább földrajzi) helytartója. A bírói kar mindenevő szuperatkája: nincs az a domesztosz, ami háziasítani tudná.

Tudom, nem könnyű, de képzeljük el még azt is, hogy ez a szájerné (érdemtelensége teljes tudatában) a harmadik hatalmi ág élére penderült (illetve penderítették). Ha ezen túl vagyunk, képzeljük el még azt is, hogy nagyon azonnali hirtelenséggel meg kell építeni egy gyorsforgalmi utat egy nemzetgazdaságilag roppant lényeges helyen. Mondjuk Alcsút és Felcsút között.

Ez egyébként nem egy nagy távolság földrajzilag, sőt, voltaképpen a Planck-hosszal rokon, mivel a két falu gyakorlatilag összenőtt, de tegyük gyorsan hozzá, hogy mindezt Tusnádfürdő érintésével kéne megoldani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közbeszerzéssel kell ráadásul megoldani, már mindjárt csak hatszáztizenkilenc-milliószor fog többe kerülni, mintha nem építenénk meg ezt az ökörséget, de helyette meghívnánk a haverokat egy körre a Kiskulacsba. Ez azonban nem járható út, mert a mi havereink nem járnak a Kiskulacsba, ellenben útépítő cégeik vannak.

Meg kell tehát építeni, és erről a Legfelsőbb Körökből történt intézkedés: Legfelsőbb Körök ugyanis szereti Tusnádfürdőt, szereti Felcsútot, még valamiért Alcsútot is – ami utóbbi számomra érthetetlen, hisz Alcsútdobozon volt szerencsém lakni két teljes évig, így egész konkrétan merem mondani, hogy csak azért nem Alcsútdoboz a Világegyetem seggluka, mert az meg Sárbogárdon van. (És igen, ott is laktam, úgyhogy tudom, miről beszélek.) De a lényeg: az okokat nem firtatjuk, és különben is, ennek fontos nemzetgazdálkodási okai vannak, amit kiszámolt a Századvég sokmilliárdért, úgyhogy biztos igaz.

Elindul tehát a rendkívül fontos, tehát nemzetbiztonságilag titkos útépítési tender, amelyen nyer a nyertes. Mármint nem az, aki a legjobb ajánlatot nyújtotta be, hanem aki benyújtott egy olyan ajánlatot, amiből lehet tudni, hogy hajlandó visszacsurgatni a 15 százalékot, valamint rokonsági kapcsolatban áll azzal, akivel útépítési ügyekben rokonsági kapcsolatban kell állni. (Tudniillik az egész família fel van már osztva: mással kell rokonnak lenni útépítés-, színházépítés- és marketingügyekben is. Rend van odafenn, nem összevissza barizunk a rokonokkal; azok az idők elmúltak.)

Igaz, ezzel csak további háromszor annyiba kerül a promenád Bálványosra, mint amibe akkor került volna, ha továbbra is teljesen feleslegesen ugyan, de valamelyik másik, rokoni és egyéb kapcsolatokkal kevésbé rendelkező befektetővel (továbbiakban: vesztes) kötöttünk volna üzletet, de annyi baj legyen. És nyilván kell az a három alagút, a két völgyhíd is, nem beszélve arról a huszonöt, egyenként negyvenezer fanatikus Felcsút SE szurkolót is befogadni képes FIFA-stadionról, amelyeket majd szintén oda kell építeni az út mellé, szeszélyesen szerteszórva.

De hogy szavam ne felejtsem: nyer tehát a nyertes, mindenki örül. Kivéve persze a vesztest, aki megtámadja a döntést Nemzeti Közbeszerzési Döntőbizottságon. (Igen, addig az is Nemzeti lesz, hogyne.) A Döntőbizottság persze megijed, kétségbe méltóztatik esni, hogy mostmilesz, repülünkmindbandikám, de aztán feltalálja magát, és két hónap elteltével közli, hogy a kiértékelési eljárás ugyan teljesen szabálytalan és törvénytelen volt, mivel a nyertes csalt (lopta a pályázatát egy bolgár hídépítő cégtől), de nem ő tehet róla, hanem a közbeszerzést kiíró minisztérium, amiért nem szólt neki időben, hogy nem szabad csalni.

Kezdődhet tehát a munka: másnap már verik le a teleszkópos szintező léceket a földmérők Felcsúton. Itt következik a fordulat: a vesztes nem elégszik meg ezzel, hanem határtalan önhittségében a független magyar szájernéhez fordul! Rendes jogállamban innentől tudjuk, mi fog történni: pontosan az, ami nem nálunk. Nem győz az igazság, hanem a független magyar szájerné tehermentesíti a bírókat a bíráskodástól, így megkeresi azt a Pereszteg járási albírót, aki még ugyan kicsit fiatal, tapasztalatlan, túrja az orrát és még csak most szoktatják a bilire, de már ilyen ifjan is tisztában van vele, hogy a smitpali ötnyelvenbeszél és kétszeresolimpiaibajnok. Épülhet tehát vidáman az a (immár) hatsávos autópálya Felcsúton!

Mi fog ezután történni hamarosan? Egyrészt előbb-utóbb a vesztes tönkremegy, hisz hiába olcsóbb, jobb, versenyképesebb, ha egyszer rosszul házasodott! Ha meg külföldi, eleve be se jön ebbe az országba, nem kockáztatja a tőkéjét, tudását, hisz belátja, hogy úgyis a CBA fogja felépíteni a völgyhidat is: na bumm, legfeljebb lesz akciós parmezánsajt a leállósávban. A magyar építtetők viszont külföldön lesznek esélytelenek: csak drága szarokat fogni tudni építeni, az meg pont hogy más országokban nem annyira kelendő. A többit már nem ragozom: a drága szarok költségesek nagyon, ami miatt még több adót kell majd szedni, ami miatt még többen fognak tönkremenni és/vagy adót csalni, ami miatt még kevesebb adó fog befolyni, ami miatt még több hitelt kell majd felvenni, ami miatt majd még tovább nő a hiány, ami miatt még több hitel kell majd… Satöbbi. És mindezt csak azért, mert valakinek egyszer utasításba lett adva, hogy nyirbálja meg egy kicsit a bírák függetlenségét. Plusz szájerné.

Érted, államtitkárka, vagy le is rajzoljam?

 

13 komment

Címkék: igazságszolgáltatás pleschinger gyula kötelezettségszegési eljárás szájerné hagyó tünde nagyonhülyamagyar

Van másik

2012.04.07. 09:15 Humperdickk

Hírlik, hogy Kövér László nem vállalja a Köztársasági Elnöki kinevezést. Mert hogy van szerinte nála jobb jelölt is.

Smittpaja után mondja ő ezt. Az ember esze megáll.

Merthogy, ugye, mi van: adva van a Nemzet Palibácsija, ez az előbb olimpiai bajnok, utóbb inkább saját jól felfogott szarembersége okán kommunista káder, aki magyarul helyesen írni nem tud, hülyeségeket beszélni díszmagyarban, össze-vissza hazudozni, vetésforgóban hatalmat kiszolgálni viszont de. Ennek következtében darab ideig rajta röhög az egész ország, míg végre ki nem nevezik legmagasabb közjogi méltóságnak. Mivel ezzel fejezi ki a Nemzet Egységét, gondolom.

Eddig rendben is volnánk: helyesen írni a magyarok 95% nem tud, hülyéket beszélni, hazudni ellenben hogyne. Nem beszélve a díszmagyarról. A történet eddig kerek: Őfőméltósága úgy döntött, hogy a köztársasági elnök legyen egy pojáca, tehát a köztársasági elnök egy pojáca lesz, természetesen. Ám nem ússzuk meg ennyivel: a jelek szerint nevezett pojáca sok-sok éve lefordíttatott a droidjaival egy rakás érdekes dolgot, amik tökéletesen olyanok, mintha ő maga írta volna őket – leszámítva persze, hogy nem (pont) ő maga írta őket. De hát a véletlenek, meg a sors különös szeszélye: simán írhatta volna ő is, most ezen már tényleg ne akadjunk fenn. Ezeket aztán tizenkét perc munka igénybevételének segítségével beletette egy mappába, majd további hat perc alatt gyorsan-gyorsan megkérte a legközelebb eső gépírónő Gizikét, hogy ugyan gépelné le, és írná rá az elejére, hogy schmittpál, eská. És ha ezzel megvolt, küldje be a Testnevelési Főiskolára, ahol már nagyon várják, olyannyira, hogy komoly elvonási tüneteik vannak. (Igen, segget nyalni szenvedélyesen is lehet. Sőt, másképp nem is érdemes.)

És persze lehet, hogy nem teljesen így történt: például nem lehet cáfolni, hogy Gizike egész egyszerűen nem volt hat perc alatt hadra fogható, mert éppen hugyozni volt, vagy leszaladt a csemegébe kávéért. Én mindenesetre jóindulatúan abból indultam ki, hogy nekem, értelmes embernek mennyi ideig tartana MOB-elnökként összelopni egy hasonló színvonalú doktori értekezést – és bár az persze elképzelhető, hogy a Nemzet Vívóembere (kopirájtbáj idelle) annyira teljesen hülye, hogy neki a fentebb taglaltaknál sokkal több időre volt szüksége ehhez, ez azért mégsem tűnik valószínűnek. De én már semmin sem csodálkozom.

A többi már történelem: miután kiderül mindez, kacskaringós bohóctréfa veszi kezdetét bulvárkacsázással, törzsanyagozással, jóhiszeműzéssel és különvéleményezesssel, és sok-sok vidám hazudozással tarkítva. (Állítólag az ekhótévében még mindig úgy tudják, hogy a doktorit a smici nem lopta. Tényleg. Nem viccelek.) A hatás frenetikus: a tisztelt publikum már hasát fogja a nevetéstől, mígnem végül a bohóc a műfaj szabályai szerint végre alaposan seggbe nem lesz rúgva. Csak úgy porzik a helye a bőgatyáján. Hihihi, satöbbi.

De akárhogyan is: a fent vázolt bűntett (ha elévült is) el lett követve, és ez a nem kevesebb, mint tizennyolc perc okozza most a súlyos belpolitikai bonyodalmakat, olyanokat, hogy most már egyenesen a Nemzet Miniszterelnöke kénytelen megkérdezni a Nemzet Bajszát, nem ugorna-e be a bukott bohóc helyett a manézsba. És ahelyett, hogy a Bajusz kezét-lábát törné a nagy igyekezetében (mint a régi szép időkben), elszemtelenedve közli, hogy van nála nagyobb majom is a cégnél. Mert ott van például az áder.

Döbbenet: ha megtanulnának virágcsokrokkal és tányérokkal zsonglőrködni, valamint mindezt tortadobálásokkal egészítenék ki, világszám lenne a történet.

Merthogy, ugye, mi történik: demokrácia köszöni szépen, le van alaposan építve, de nem bánja, el lesz most már kökényszedéssel a hátsókertben. További örömünkre szolgál, hogy tizenhuszonsokévre titkosítva lesz innentől még a tokajszőlőhegye is nemtaggyűlésestül, a cébéá alapításának dátuma viszont innentől minimum nemzeti ünnep lesz, tűzijátékkal és akciós vizeszsömlével. Gyurcsány továbbá rabláncra kerül, de tizenöt év gályarabság után meg lesz neki engedve, hogy részt vegyen a Nemzeti lázártestvérek fogathajtóversenyén – eleinte mint fogat, de azt is meg kell becsülni. Felépült tehát, aminek fel kellett épülnie: már csak az okozza a problémát, hogy gyűlik az a sok kurva linzerkarika a sándorpalotában, valamint porosodik a tárogató és sírnak a palotaőrök árván! Ideje tehát kitalálni, melyik tréfarépa fideszes üljön be a sándorpalotába, rötyögtetni. Nem beszélve arról, hogy jön az antiguai és barbudai sejk, és nincs, aki kinyissa neki azt a kurva ajtót: a végén még meghűl odakint az a szerencsétlen.

Komolyan mondom: irigylem a problémáikat.

4 komment · 2 trackback

Címkék: orbán plágium hülyemagyar áder schmitt kövér bohócok

Tizenöt oldal

2012.03.30. 20:37 Humperdickk

Ennyi maradt, Pali. A kétszáztizenötből. Tizenöt kurva oldal. Meg a szégyen.

Hé, kicsi patkány

Nem tudom, aránylag ritkán beszélek szaremberekkel, ez is biztos az én hibám, de érdekelne: Pali, hogy érzed most magad? Kínos ez, vagy csak kicsit kellemetlen? Milyen érzés, hogy elvileg hétmilliárd, de gyakorlatilag is soktízmillió ember tudja, hogy egy hazug, tolvaj csaló vagy? De az hagyján: asszony szemébe nézni még bírsz? Lányaidnak, unokáidnak mit fogsz mondani? Mert az kevés lesz, hogy jóhiszeműen loptam egy doktorit. Azt azért ők se hiszik el. Nem mindenki olyan hülye ám, Pali. De persze, megértem: csodás sportkarrier, győzelmek, hozzá az a báj és elegancia, gondolom, imádtak, és nem csak a csajok. Joggal hihetted, hogy téged mindenki szeret, hogy neked mindez jár, a hotelben a vicedirektori cím, a népstadionban a főigazgatóság, a satöbbi. Hisz minden ment, mint a karikacsapás: majd pont a doktori ne menne! Hiszen azt mondták, neked azt mondták – nem voltam ott, de amennyire én a honi felsőoktatás prominenseit ismerem, simán el tudom hinni, hogy megvezettek. De komolyan, Pali: nem volt gyanús? Nem érezted, hogy ha beadod valaki más könyvét a kisdoktorira, és abból egy hónap múlva névelőtag lesz, meg új személyi, új útlevél, a sok macera, akkor ott valami nem stimmel? Hogy ez így nem szabályos? Hogy ezt a főnök úr kapja, és nem a benned horgadó tudósember?

Miért menekülsz előlem

Dehogynem tudtad: azért bújtál el rögtön, amikor kiderült. Azért bujdokolsz most is, miközben ezt a posztot írom. Félsz, mert tudod, hogy ez már nem fér el az alternatív valóságba. Mert odáig rendben van, hogy majd fél tucat tekintélyes szakértő két hónap alatt mindössze azt bírta kikutatni, hogy biztos ők hibáztak. Illetve akik akkor voltak ők. Ha nincs az a tökös ügyvéd, még mindig úgy tudnánk, hogy nem loptál. Komolyan, nem is értem, ha a Mohácsi vész után is lett volna vizsgálóbizottság, nem itt tartanánk. Azt is megnyertük volna négy az egyhez arányban. Szulejmán ott se volt.

Nem én léptem a farkadra

De ez mára már mindegy: hiába maszatolt a bizottság (exkluzíve doktor Fluck Ákos), hiába hátrált meg gyáván a miniszter – szegény, tudjuk, egy operaigazgatót sem nevezhet ki: jól megtanulta, hol a helye; újabb adalék a gerinctelen professzorok természetrajzához. A SOTÉ-nél állt meg a nehéz kő, és már nem dobhatta tovább. És most már hiába ülnének a bencsikek a kerényikhezszíjgyártók a selmecikhez, sőt, galambok a verebekhez.: a SOTE szenátusa tegnap kimondta, hogy egy tehetségtelen, erkölcstelen szar vagy, Pali. Mert tudniillik, amit beadtál, a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített értekezés szakmai-etikai kritériumainak nem felelt meg. És ez azt jelenti. És igen, pontosan azt, csak ilyen idegen szavak vannak benne, mint „szakmai”, meg „etikai”. Ha nem megy, nézd meg a Bakosban.

Ha feltankoltál, szedd a lábad

De akárhogyan is: a doktori címet nem érdemled meg. Akkor sem, ha egy rakás szarházi annak idején meg azt hazudta (magának, neked, olyan mindegy), hogy de. Átbasztak, vagy te baszol át mindenkit ötven éve, magadat is beleértve, teljesen mindegy. Egy olyan velejéig korrupt, hamis, a tehetségtelenséget címzetes egyetemi tanári címmel, parlamenti, utóbb köztársasági elnökséggel honoráló országban élted le az életed, ami most, így a vége felé, íme, magadra hagy. Megüzente a pártsajtó: gyakorolj önkritikát, Pali. Mondjuk nem most kellett volna, hanem harminc, negyven, ötven éve, de sosem késő. Szerintük.

Biztos éhes vagy, biztos fázol

Hát, szerintem meg de. Késő: most már ne mondj le. Maradj csak ott, ahol vagy: gyönyörűen kifejezed a nemzet egységét. De meseszép az is, ahogy ülsz most is: lemondva mindenről, csak arról nem. Mert várod a parancsot. Kint dobolnak a palotaőrök, és te csak várod, minden percben várod, hogy átdobják végre a döntést mélen vagy faxon. Rajta a neveddel, meg a kipontozott résszel, hogy csak alá kelljen írnod. Tudod, ismered, ahogyan eddig is, business as usual. De nem jön, csak nem jön. Mert már nem úgy van: elhagytak, Pali, magadra hagytak. Mert elbuktak, és akár a testnevelési főiskolások, ők is rád fogják kenni. Látni fogod majd azt a fényt.

Megírja, eljátssza, ez az ő meséje

Tizenöt oldal. Nem annyit írtál: tizenöt kurva oldalról nem sikerült még kitalálni, honnan loptad. Bár az index.hu olvasói küzdenek erősen, hallani, megint kilőhetünk négyet. Ha így folytatják, elfogy a Nagy Mű, s marad, mi volt, a puszta lég, meg a fedlap meg a bőrkötés. Rajta a neveddel: csak most már dr nélkül. Ennyi egy élet, Pali: bár lehetett volna több is. Nem lett. Nem irigyellek. Szar lehet élve megrohadni. 

8 komment

Címkék: plágium sote schmitt pál ákos fluck

Jelentés az atlantiszi tojáspiacról

2012.03.26. 05:05 Humperdickk

Ránk zárult az Uniós tyúkketrec – írta az index.hu nemrég, és milyen igaza volt. Megváltoztak ugyanis Európában a tojástermelő szakmunkások kínzásának szabályai, és ez azt eredményezte, hogy büszke, szabad hazánkban (vö. „Foglalod a kurvanyádat” by Petőfi) a tojás ára hirtelen ötven forint felé kúszott.

 

Sőt, szavahihetőnek tűnő, de alkoholt csak módjával fogyasztó, ennek okán mégsem teljesen megbízható ismerősöm szerint látott ő már tojást hetvenért is. Mondjuk említett kolléga nyilván hülye: kiköltözik a budai Hegyvidékre és fáj neki az élet. (Plusz narancsos sört iszik, de ne fokozzuk.) Én itt vidéken tudok negyvenötért is, de ha szépen mosolygok a szelídgesztenyefához képest szembeszomszéd Áginénire, odaadja negyvenkettőért is. És az friss, szabadon tartott tyúkból származó házi tojás: úgy is mondhatnám, hogy a sok futkározásban szinte elfelejti az a szegény állat, hova nyomta ki a kis trónörököst.

 

Mondjuk, az is igaz, hogy télen nincs tojás. Tehát nem az van, hogy van tojás, csak nyolcvanszázhuszontizenkilencötért van, és ha nem kell, ott hagyod, hanem közli az Áginéni szadista kegyetlenséggel, aszott arcára azért mégis némi kedvességet erőltetve (vesd össze: berúzsozni a bioszszertárban a koponyát), hogy nincs. Mármint tojás, az nincs. Merthogy nem tojnak. Mert tél van, hideg van, azért nem tojnak. Mert fázik a seggük, vagy mijük van azoknak.

 

Télen tehát nem tojik az ökotyúk. És nem, akkor sem, ha tizenkét elempés aktivistalány szerelmesen néz reá. Namármost: engem mondjuk nem érdekelnek az egyenletes tojásellátás makrogazdasági vonatkozásai (szemben az aktivistalányokkal), mivel konkrétan a tojás se nagyon. (A tojás körülbelül az egyetlen dolog, amiből nem lehet pálinkát főzni, beleértve a használt biciklibelsőt is.) Ennek ellenére érdemes egy pillanatra végiggondolni ezt a tojáskérdést. A fentiek alapján ugyanis levezethető, hogy csak állatkínzással egybekötött haláltáborokban rentábilis a tojástermelés hazánkban, vagyis hogy itt csak akkor olcsó a tojás, ha saját szarában döglik meg érte az anyja.

 

Joggal merül fel tehát a kérdés: mi a fontosabb, a rántotta vagy a ökotudatosság? Nyilván, hogy a rántotta sifferbandi, de milyen áron? Kijelenthető-e, hogy érdemes méregdrága argentin ökotükörtojást reggelizni Karácsonykor? Vagy hagyjuk a francba, Karácsonykor nincs tojás, mert nincs neki szezonja? Kell a szarnak az sok bejgli! (Igen, ahhoz is kell tojás. Az asszony mondta, és neki hiszek, mert ugyan ő se iszik, de legalább ismerem a családját.)

 

De jó, nem eszünk tojást, kibírjuk, éljen a fenntartható szabórebeka. Volna itt azonban egy másik, súlyosabb probléma: hogyan van az, hogy kitalál az Unió egy ilyen valamit (huszonhat évvel ezelőtt!), ami azon minutában taglózza le a magyar tojástermelőket? Mármint úgy értve az „azon minutában”-t, hogy eltelnek az évek, évtizedek, nyárra tél jön, télre megint nyár (a köztes átmeneteket újabban takarékosságból ki szoktuk hagyni), és ezek a szép, egészséges magyar tyukászok (az elmúlthuszonkétév minden kormányának csendes asszisztálása mellett) mindközönségesen lófaszt sem tesznek, csak várják, várják az elkerülhetetlent? Azaz csak ülnek kint a padon, hullik fejükre a vérzivatar uniós direktívák képében, és az égvilágon semmilyen formában sem találnak ki semmit arra a fontos problémára, hogy a szlovák tojás olcsóbb lesz nemsokára. Tehát arra, hogy ők tönkremennek.

 

Illetve ne legyünk igazságtalanok, hisz újabban történtek intézkedések is: rendelkezve lett nagy tömeg előtt történő kinyilvánítás által, miszerint nem leszünk gyarmat. Kilépünk tehát az EU-ból, mert veszélyezteti az ősi magyar hagyományokon alapuló nagyüzemi tojástermelésünket, gondolom. Ez eddig rendben is van (eddig is a jobbik programjának konszolidálása történt fideszileg, most már ne álljunk meg), de akkor mi van, ha legközelebb nem az EU, hanem a vásárlók (ezek ugyanazok, mint a zemberek, csak nem hülyék) fognak kitalálni valamit? Például hogy nekik innentől nagyképernyős, távirányítós tojás kell, mert lusták elmenni érte a konyháig, de amíg sül, addig is nézni akarják rajta a diszkoverit? Vagy épp ellenkezőleg: a szabórebeka aláírásával hitelesített farmtojás kell nekik? Mert bizony az is diktátum lesz: a piac, a vásárlók, a fejlődés diktátuma. Akkor ki ellen fog vonulni a béketábor? Mi lesz a jelszó: le az emberekkel?

 

És hogy teljes legyen a káosz: napokban kelt ki magából egy bukott politikai államtitkár, amiért a kisparaszt helyett a fideszkompatibilis oligarcha kapott lehetőséget Lepsényben, vagy hol a bánatban. Mert hogy nem ezt ígérték. És tényleg nem: azt ígérték, hogy odaadják a kisparasztnak a földet, hadd kapirgáljon rajta a kendermagosa. De időközben fontosabb érdekek következtében inkább az állattartásra pillanatok alatt átállni képes, tőkeerős szolnoki ügyvédek kaptak lehetőséget a kétharmadtól. Ők egyébként meg tudnák termelni az uniós értelemben vett tojást is, igaz, a mélyalmos kitojása egyelőre még kifog rajtuk. Bár fene tudja, nem jártam még mezőgazdaságilag pallérozott ótépévezérek klozettjében.

 

Ez így tehát még nem konvergál. De ha jól értjük, már csak annyi a teendő, hogy megvárjuk, míg százforintos tanyasi tojást akar mindenki, sőt, egyidejűleg méla undorral köpi szemközt az ötvenforintos szlovákot kínáló multit. Ebben az ihletett pillanatban fog majd egymásra találni a nemzeti értelemben vett populista, az ökofasiszta, meg a nemzetiszocialista is, de még a Magyar Élményszocialista Muszájpártnak sem lehet egy szava sem. Addig természetesen tönkremegyünk, elhúz mellettünk a világ, de mi csak ülünk, ülünk a laposon, fittyet sem hányva a minket körülvevő világra.

 

De van másik lehetőség is: olvasom, külföldre költözik egy egész ország, mert a klímaváltozás elönti a szigeteiket. Nem tudom, de lehet, hogy le lehetne bizniszelni velük: ők jöhetnének ide, mi oda. Ők biztos elégedettek lennének, fizetnének akármennyit, nekünk meg olyan mindegy: tojás itt se, ott se lesz. Sőt, ha így megy tovább, más se.

 

És nem, nem süllyedünk. Atlantisz nem süllyedhet.

16 komment

Címkék: fidesz eu tojás lmp ángyán nem leszünk gyarmat

Kezdeni valamit a cigányokkal

2012.03.21. 19:00 Humperdickk

Mert az nem állapot, hogy itt van egy lassan milliós, folyamatosan szaporodó problémahalmaz, és nem hogy nem aknázzuk ki azokat a lehetőségeket, amik bennük rejlenek, de még ráadásul a pofátlan szaporodásuk szülte problémát sem oldjuk meg.

Mármint úgy értve, hogy nem oldjuk meg, hogy egyelőre még nem véglegesen kellene megoldani, de azért hathatósan. Mert el lehet itt kezdeni szociológuskodni, meg jogvédősködni, de felesleges, hisz láttuk mit ért: az elmúlthúszév liberális, szabadságpárti, a világra nyitott, befogadó, a konszenzusra, a kultúrák közötti értelmes párbeszédre, valamint a felelős szakterületek által elért kutatási eredményekre épülő teszetosza szarsága csődöt mondott. Ki kell mondani egyszer és mindenkorra, hogy a cigánysággal nem lehet együttműködni: nem érdemes köntörfalazni. Bemondták a tévében is.

Mert lássuk be: ez a jöttment, semmirevaló, munkára, tanulásra és kultúrára alkalmatlan nép megérdemli a sorsát. Természetes, hogy ebből nem törhet ki, köteles tehát elfogadni bizonyos alapvető társadalmi együttélési elveket: tudniillik elfogadni a társadalomnak azt a rendkívül fontos együttélési elvét, hogy a cigánnyal ab ovo nem lehet együtt élni. A cigány tudomásul veszi hát a természet és a gondviselés által reá mért sorsot, és semmilyen formában nem jut eszébe, hogy fellázadjon ellene. Csak teszi a dolgát, csendesen, alávetettségének biztos, alázatos tudatában.

Kezdjük rögtön azzal, hogy kiről vegyen példát. Példát a köztiszteletben álló uszkai lelkipásztoraikról vegyen. És kérjen bocsánatot a magyar nemzettől azokért a bűnökért, amit elkövettek a magyar nép ellen. Mint romák. Ez alatt azt kell érteni, hogy azok ellen a bűneikért, amit mint nem romák, hanem mint románok, szorbok vagy bélyeggyűjtők követtek el, természetesen nem kell bocsánatot kérniük: ők cigányok, tehát ha akár egy kiflit is lenyúlnak a hipermarketből (nem beszélve hárommilió ember háromezermilliárdos, törvény által garantált magántulajdonáról!), azt mint romák követik el, tehát ezért nekik szigorúan bocsánatot kell kérniük. A magyar néptől, tudniillik. De ha egymástól lopnak, akkor is a magyar néptől kérjenek bocsánatot, mert nem voltak méltóak a magyar nép bizalmára.

A következő lépés: a munka világa. Roma bejelentett, tisztességgel megfizetett és garantált munkavállalói jogokkal körbebástyázott munkát ebben az országban alapesetben sem kaphat. Innentől kezdve kötelessége tehát megoldani, hogy kitartson a segély elsejéig oly módon, hogy éhen ne haljon a kölykeivel együtt, meg hogy télen tudjon tűzifát venni (áfa nélkül, persze) a helyi tüzépen (segítve ezzel a helyi nemzeti kisvállalkozói kört a felemelkedésben), valamint jusson a gyerekek torna- és strandfelszerelésére, tankönyveire és osztálykirándulásra is. Ám ha mindezt meg is cselekszi, akkor sem jár az ő gyerekének a jó minőségű oktatás, mert az a szép szőke magyar gyereknek jár. Az ugyanis érték, a cigány gyerek meg csak úgy van. Potyog az égből.

(Apropó, gyerek: kettő, maximum. A továbbiakban védekezés. Ha nincs pénz tablettára, kotonra vagy abortuszra, akkor Kalmopyrin: napi kettő, comb közé szorítva erősen. Illetve kiverni a sarokban, miközben az asszony szerelmesen néz.)

Ám ha mégis kap munkát a cigány, köteles megbecsülni magát, és megtenni mindent annak érdekében, hogy viszonylag kevésbé látszódjon a munkahelyén, hogy kicsoda. Menjen péknek, vagy járjon a gyárban mindig csak lapjával, vagy tegyen fejére maszkot, kit érdekel: az ő dolga. A lényeg, hogy véletlenül se emlékeztesse minduntalan kollégáit arra, hogy büdös cigány. Mindennek van határa: legyen már tekintettel, egy gyárban emberek is dolgoznak, akik nem kíváncsiak mások undorító származására.

Nagyjából ennyi lenne. Ha a továbbiakban neki társadalmilag járó szegénységet képes méltósággal, szó nélkül elviselni (bűnözés kizárva!), elképzelhető, hogy meglátogatja majd őt is a méltóságos asszony, és visz neki naposcsibét meg uborkamagot, valamint megtanítja járni is. Hogy kapáljon, túrja a földet, trágyázza az ólat. Jobbat nem érdemel. Maradjon csak ott, szeparáltan, elkülönítve. Később majd okosan körbe is kerítjük a cigánytelepet szögesdróttal, és állítunk a sarkaiba cuki kis tornyocskákat, meg teszünk bele helyes kis nyugdíjas katonagyerekeket, baszomnagy géppuskákkal. De ha jó lesz, kap aknazárat is.

Addig is: szedjen kökényt. Értelme nincs, de addig sincs szem előtt.

17 komment

Címkék: zsuzsa kisebbség cigányság cigánykérdés hegedűs endlösung pesty fekete doboz

Nyílt levél Magyar Respublikának: miért nem megyek tüntetni?

2012.03.14. 22:17 Humperdickk

(Ad notam: Hiperkarma: Zöldpardon)

Drága Kisasszony, Édesem, Egyetlenem, Drága Pubi!

 

Amiatt fordulok levelemmel Hozzád, mert a legmélyebb sajnálatomra a március tizenötödikére megbeszélt titkos találkánkat lemondani vagyok kénytelen. Indokaim számosak, valamint ellentmondást nem tűrőek. Tudom, hogy döntésemmel a legmélyebb kétségbeesésbe lököm ártatlan, huszonhárom éves gyermeki lelkedet, de kérem, értsél meg: nem tehetek másként.

 

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk

Legelőször is tegyük tisztába: a közelmúltbeli sajnálatos, sőt, tragikus afférod a megélhetési fideszes szarháziakkal annak ellenére sem okoz nekem gondot, hogy tudom, hogy könnyű a Katit táncba vinni: a magyar Kati tudniillik annyira hülye, hogy elhiszi, hogy pusztán attól, hogy azt mondja a Fideszember a nagy, okosnak tűnő kerek szemeivel, hogy ő sohasem hazudik és innentől jó lesz minden, akkor az azt jelenti, hogy ő tényleg sohasem hazudik és innentől tényleg jó lesz minden. Hogy a klasszikust idézzük: lófaszt, mama. De erre mégis három, uszkve három és fél millió Kati emelintette fel a szoknyáját a minap, és azóta is zajlik a fülkeforradalomban a fétises gruppen. Ez azonban, megengedem, nem a Te hibád: megtévesztettek, megejtettek, és most már hiába törölgeted a csúnyádat ecetes kendővel a dézsa forróvíz fölött, kerekedel kifele. Sőt, újabban lengyel barátaid is lettek, de lassan végigmehet rajtad a teljes káeurópa, az sem változtat azon, hogy egy rendes pasit nem tudsz összeszedni már két éve: hacsak egyes alternatív módon inteligens gengszterreppereket nem tekintünk annak. De nem, nem tekintünk.

 

Az ostobákkal mit is kezdjünk

Pedig volna azért itt feladat. Az ember ugyanis az interneten, meg úgy egyébként jártában-keltében nem tudja megúszni, hogy teljes egészében nagyon ostoba emberekbe ne ütközzön, és nem kizárt, hogy megfontolja, mi lenne, ha megkísérelné megosztani azzal az ostoba barommal, hogy mi szépet lehet tapasztalni az értelem tündöklő kertjében barangolva. Mert vele talán még lehet. Mert nyilván egy selmecigabit az ember már nem próbál meg győzködni, hiszen ott a szemekben már tűz sem csillan, az ábrázatról meg a mérhetetlen, eszelős lojalitás árad, és az ember már komolyan várja, mikor tűnik fel az ominózus idióta nyálbuborék a tündérke szája szegletiben. Ott valami végleg és örökké teljesen el lett baszva. Vagy talán az egykori Lockhead-ügynek vannak előttünk ismeretlen, ám zsarolásra kiváló részletei, ki tudja. Nem is érdekes. De talán a többiek. Talán. Hátha.

 

És nem, nem. Az Istennek se.

 

Ott az első sorban ül és mégsem érti

Vagy talán értelemről nem is volt szó, leginkább csak hiszi az ellenkezőjét, kétség nélkül. Felszögelték, meggyilkolták, barlangba zárták, de feltámadt, kimászott, mennybement: nehéz sztori, nem véletlen, hogy ha ugyanezt a David Copperfield csinálja, nem hiszi el neki. Az már keményebb, hogy rosszabb esetben agyon is veri a szerencsétlent: mert ilyet csak Ő csinálhat. És legyen bármennyire is merőben unortodox: ha nem igazolják a tények, annál rosszabb a tényekre nézve. Nem leszünk gyarmat, gyurcsánytakarodj, orgovány, libajnai: neki minden könnyebb. Hisz ezzel ő elvan, többre nem is vágyik, csak néha felvonulhasson anyjukommal a tribün előtt, és integethessen a Szeretett Vezérnek, boldogan, mert újabb csatát nyert ezzel a béke frontján. Őrültség ez, nem vitás, de hasonló őrültségekre már nem egy világbirodalmat felépítettek. Majd pont nekik ne sikerülne: hisz segítenek a lengyel vendégtüntető elvtársak is. Meg az egész Béketábor. Majd csak segít még valaki, majd csak megúszzuk ezt is. Süket füllel könnyebb úszni.


Te mi a faszér' jársz el szórakozni

És van persze a másik oldal, és ott lehet reppelni is. Meg kihangosítani a Dorottyát az Astoriáig, és ha jók vagyunk, még a Kulka János is megsimogatja az okos buksinkat. De persze majd a következő héten ő is elmegy a közszolgálatiba tévéfilmezni, hisz tudjuk, a jáksó marslakóit sem forgatták ingyen. És olyan mindegy, hogy mit is gondolsz, de a sajtószabadságért való küzdés közben évente egy kurva adóbevallást azért még be lehet adni. Ha én, senki kis szar evás beadom minden negyedévben, meg még évente mégnégyszer, akkor más is megoldja. És igen, nekem harmincnyolc éve egyenes a gerincem: baszki, még egy kurva füves cigit sem szívtam el soha.


Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli

Igaz, hogy meggazdagodni, de még tisztességes egzisztenciát teremteni sem voltam képes ezalatt. Hazudtam volna többet, talán lenne pénzem hóvégére. De jelenleg ott tartok, hogy hó közepére sincs, szóval nem látom be, mi okom lenni felutazni tizensokezer forintért a szabadsajtóútra, hogy egyórás kötetlen esztrádműsor után hazajöjjek fatornyos kisfalumba, és a szomszéd Józsibácsi aranyérmes borát szopogatva megbeszéljük, hogy szerintünk ki basszon kivel odafenn. De leginkább egyedül, ha meg tudja oldani. De, akárhogyan is, mindenképpen nélkülünk. Sok a dolog a kertben, még a metszéssel se végeztem, nem érek rá Pesten romantikázni.


Vége

Ennyi volt hát, drága Respublika, vagy ahogy leánykorodban becéztünk: „Köztársaság”. Köztünk mindennek vége, mert aki számít, azt te sosem látod. Akartál ellenben magadnak szép, kerek diktátort, hogy vágtasson végig rajtad a fakó kétharmadán. Megkaptad. Dugd hát fel magadnak. Vagy ami még jobb, kérjed meg, hogy vigyen fel a fehér lován téged is a Várba. Hallom, lesz ott minden, még CBA-étterem is. De szép is lesz.

 

De azt ne felejtsd el: hiába látod, hogy szép az élet. Ha nem látja senki más, cseszheted.

26 komment

Címkék: tüntetés milla bayerzsolt szabadsajtó békemenet selmeczigabi

Szarügyi Államtitkárság

2012.03.10. 15:17 Humperdickk

Van az úgy, hogy az embert kinevezik valami kimondottan fontos pozícióba, merthogy mondjuk az érdemei el lettek ismerve, de olyannyira, hogy papír is jön róla, hogy immáron elég hülye ahhoz, hogy reá bízzanak egy államtitkárságot.

Mert az odáig rendben van, hogy az ember egyetemi diplomát, doktori címet, kandidátust szerez: az semmi, politikusnak lenni, hülyeségeket beszélni emlékezetből (nagyon hülyék esetén papírból felolvasva) hat általánossal is lehet. Ám ha az embert kedvesen megkérik, hogy ugyan, figyelne már oda erre-arra, meg igazgasson már ezt-azt, hát arra elég nehéz nemet mondani. És persze, hogy milyen az élet, ugye, csak utóbb derül ki, hogy tulajdonképpen szimplán csak szarban matatás volt a feladat.

Kellemetlen az ilyen.

Mert ugye az ember készül a nagy feladatra, meg csillogó szemekkel meséli otthol, mekkora megtiszteltetés érte, a folyosón reápillantott a reápillantásokért felelős államtitkárhelyettes. Személyesen, még hozzá. És az tudjuk, hogy mit jelent, hisz a reápillantásokért felelős államtitkárság senkire nem pillanthat felsőbb jóváhagyás, vagy legalább jelentősebb reápillantás nélkül! Ilyenkor tehát az ember magától értetődően elébb pezsgőt bont, a pezsgőt egyhajtásra megissza, majd dévaj kedvében óbort locsol szét a pincegrádicson, kicsivel később pedig ökröt húzat a nyársra és meginvitálja a nagyobb értelemben vett családot is. Hadd zsémbeljen asszonpajtás! (Amargitkáékat baszki, faszéköllött meghíni, nemvagynormálisjózsi.)

A továbbiakban az ember elfoglalja méltó irodáját (a méltó közbeszerzést nélkülöző átalakítást követően, szigorúan haveri cégnek kiszámlázva, háromszor annyiér’), és becsengeti az előszobából azt a kis izét, aki kint ül, és az a dolga, hogy időnként be legyen csengetve. Kezdi is sorolni a kisizé a napirendet: ilyen értekezlet, olyan kormányülés, aztán ebéd, ebéd után térden állva kezet csókolni az összes oligarchának, és még késő délután belefér egy cukorrépaültetvény-avatás, Csepelen. És mára ennyi.

„Várjál csak, édesfijam” – kezdi az ember – „mi volt az a program, délutánra, nem értettem pontosan. Gyön itt be a forgalom, eszem megáll, mi van itt maguknál Pesten.”

„Dehogy a forgalom, stílfűrészek azok. Vágják ki a fákat, hogy jobban látszódjon a Károlyi szobra” – kezdi a kis izé, de hamar észbe kap: „Cukorrépa: Szigetcsép alatt van, AVOP-ból megy az egész. Még cukorgyárat is szeretnének a helyiek” – kuncog kárörvendően.

„Nem az, fijam. Ami előtte. Az az Oleg Alfája. Vagy ami volt.”

„Oligarchia, Államtitkár Úr” – helyesbít a kisizé, szigorúan ügyelve a megszólításban szerényen meghúzódó nagybetűkre. – „Jönnek .Nem nagy ügy. Illedelmes meghajlás vagy pukedli (nemtől függően), térdeplő kézcsók. Korábban seggnyalás is volt, de ezt elsöpörte a fülkeforradalom.”

Csoda, ha az ember meghasonlik ezek után, azonnal tollat ragad, és hülyeségeket kezd írni a zöldeknek?

Természetesen a kérdés költői: nem, nem csoda. Mi, értelmes emberek azonban nagyon jól tudjuk, hogy ha ebben a magyarországban az embert kinevezik államtitkárnak, abból igen hamar szarral való komolyabb együttműködés fog elkövetkezni. Ennek következtében nem fintorgunk, pusztán annyit kérdezünk, mennyi a honorárium feletti költségtérítés maximuma, valamint van-e elég flóraszept a klozettben? És természetesen elvállaljuk, hogyne vállalnák el: én például permanensen építkezem már tizenkét éve, minek következtében egyrészt nejem nagy bánatára azóta van műveleti területté nyilvánítva a virágoskert, másrészt köll a pénz. Ha tehát engem a fülkeforradalom mondjuk a mezőgazdaság területén keletkező szar halaszthatatlan pofozgatásával akar megbízni havi nettő másfélmillióért (plusz cafeteria), másnap már tudnék is kezdeni.

Igaz, nekem könnyű: nem értek hozzá. Bár lehet, hogy mégis – már nem a mezőgazdasághoz: a szarpucoláshoz. A minap történt ugyanis, hogy a feleségem spórolási célzattal bevezette minálunk otthon a textilpelenka használatát. (Nem, egyelőre még nem nekem kell.) Ennek kapcsán, valamint a telefosott textilpelenkák tisztítása során döbbentem rá, hogy amikor az ember a szarban turkál könyékig, az csak az első néhány másodpercben gyomorforgató. Amennyiben viszont az ember eljut odáig, hogy elfogadja, hogy az ott tényleg szar, mindközönségesen, azzal tulajdonképpen már el is fogadta a helyzetet. Persze, hogy szar, mi lenne. Textilpelenkában meg pláne mi lenne. Majd pont egy minisztérium lenne kivétel ebben az országban.

Remélem, ezzel a kis hasonlattal sikerült megvilágítanom, mi lehet egy lázárjános, egy szíjgyártópéter, sőt, egy orbánviktor lelkében. Igen: az. Hisz a politikus lelke tükör. És mint pengő ércen, csillan vissza rajta az ország lelke.

1 komment

Címkék: orbán korrupció viktor péter lázár józsef oligarchák szíjjártó ángyán

Antiszemita-e Orbán?

2012.03.08. 22:00 Humperdickk

Szegény Orbánnal nem beszélget senki.

Mer mi van. Az van, hogy ül a zorbán az asztalnál, és illedelmesen, szinte észrevétlenül túrja az orrát. De annyira, annyira odafigyel, hogy a a kitermelt nünükékből aprólékos gondossággal golyócskát gyúr, mielőtt bekapná őket. De még szellentés előtt sem emelinti meg az ülepét, nehogy nagyot szóljon. Próbál tehát viselkedni a maga rendkívül unszimpatikus, faluszéli türhőparasztgyerek módján, és tessék, ez a hála: nem beszélget vele az EU. De nem adja a pénzét sem, hiába ígértük meg nagyon kedvesen, hogy el lesz kenve a szája nagy erőkkel, hogyha nem adja. És még a szándékot, azt sem becsüli, legalább. Kicsit se. Semmit. A mocskos zsidajai.
 
De ne szaladjunk ennyire előre: ott tartunk egyelőre, hogy ki kellene tehát találni valamit. Mármint, hogy hogyan lesz pénz. És nem lenne egészen indokolatlan kitalálni végre, mert már megint meglett a az első két hónapban az éves hiány fele, ami csak egyetlen egyszer fordult elő az elmúlttízévben. Igen, tavaly. És ahhoz képest, hogy még csak a második önálló költségvetése ez a csillagszeműnek, nem olyan rossz hír, hisz tulajdonképpen lehetne ez rosszabb is.
 
Például úgy lehetne rosszabb, hogy nem tudjuk, mi is lehetne a megoldás, mivel több nyugdíjpénztári vagyon állítólag nincs. Adót kivetni már nem nagyon van mire, és nem szednek több kökényt azok a kurva cigányok az Istennek se. Egyéb ötlet sincs nemzetgazdasági hasznosításukra, hacsak a Fliegauf nem csinálja meg a Csak a szelet 3D-ben, háttérben az Endor bolygóval. De nem csinálja, és ezek a brókerek és egyéb zsidók (róluk még lesz szó, türelem!) már odáig süllyedtek, hogy pad alatti levelezéssel döntik el egymás közt, miszerint a török kártyával csak betlit lehet játszani, úgyhogy kizárt, hogy a durchmars is megélne.
 
És a tetejébe pont most, ebben a szorító nemzetgazdasági szituációban kapjuk a hírt, hogy az előző rendszer államrendőrsége (már a mégelőzőbb rendszer, a népköztársasági!) szerint hazánk jelenlegi miniszterelnöke antiszemita. Legalábbis ezt így tudják a radikálisan nemzeti idióták. (De nem is érdemes elaprózni, ha valaki hülye, csinálja radikálisan. Különben minek.)
 
De most tekintsünk el attól egy pillanatra, hogy a nemzeti radikálisok csillogó értelménél csak az állampárti diktatúra titkosrendőrségének őszinteségében kételkedünk jobban. Hisz nyilván a náci barmának sem az antiszemitizmus fáj: azzal ő elvan, még csak nem is borogatja, megpróbál inkább együtt élni vele. A náci barmának nem ez fáj, hanem az ügynöktörvény, illetve annak a hiánya. És abban történetesen igaza van neki, hogy a minap eléggé egyöntetűen lett kijelentve a sifferbandista ügynöktörvény tervezetéről, miszerint nem időszerű, dilettáns, valamint oszkópéter avizerbe mitkeres.
 
Utóbbi a nagyon hülye terelés mintapéldája: szegény, szerencsétlen, komoly eséllyel megbomlott agyú államtitkárok szoktak élni vele. De a többi kedves fülkeforgalmista (copyright by Parti Nagy) sem kisebb spíler: szinte megható az az értelmes tekintetnek álcázott halálosan hülye rettegés, amivel a kormánypártok vezérszarai (tudniillik azért szar, hogy szarozzon) próbálnak a index.hu kamerájába úgy bele nem nézni, hogy közben ki ne derüljön, hogy nem mertek belenézni. De persze, hogy kiderül így is: ez már akkor kiderült, amikor nem nyomták meg a megfelelő gombot azon a marhabonyolult klaviatúrán. De legalább kérték a közönség segítségét: gondolom, márctizenötödikén majd a zsoltika megint felvonul, és lesz önök kérték is. És hát mit csináljunk, ügynöktörvényt nem kértek a felvonulók. Így kerül a helyére minden: a náci is, az antiszemita is, meg az ügynök is. Kéz a kézben, maroknyi széklet, mint a szikla.
 
Itt tartunk hát: ül a miniszterelnök és túrja az orrát. És mindeközben vagy a rohadt zsidókra gondol, vagy nem, vagy várja rohadt zsidókat, vagy nem. Ez tehát a modern magyar jobboldal válasza arra az elég egyszerű kérdésre, hogy a bánatban kíván egy picsányi kis nemzet hangos durrogtatásokkal úgy belefosni a nullásliszttbe, hogy abból neki valaki utána kalácsot süssön. Nem tudják, de addig is várnak. Várják a zsidót a pénzzel, hogy elvehessék tőle megint. Ülnek addig, ülnek békésen, és ott előttük az a kurva széles molinó, rajta lóbetűkkel, hogy nem leszünk vacsik. És lobog, lobog alattuk az a vászon: gondolják, a friss tavaszi fuvallattól. Pedig dehogy.
 
Igen, Viktor. Ez ugyanaz a bűz.

9 komment

Áldott legyen minden sperma?

2012.02.29. 19:54 Humperdickk

Vannak dolgok, amiknek már rég nem kéne lenniük, de mégis makacsul ragaszkodnak a léthez, és mint valami bojtosúszós maradványhalak, dafke se akarnak kihalni. Ilyen az egyház is. És nem adja fel, minden nap beleordítja a pofádba a létezését: nem menekülhetsz.

Mert ugye akármilyen szociopata is, csak él az ember a világban, ingerek érik: megy, erre-arra, és közben olvas újságot. Vagy ha azt nem is, de belenéz a tévébe. Vagy lehet, hogy azt se, de hallgat rádiót. Legalább a borosbocskort reggelente a kocsiban. És bár utóbbi lelki szegényektől csak annyit tudhat meg meglehetős biztonsággal, hogy minden „biciglista” fulladjon meg, és hiába néz a tévében szigorúan csak valóvilágot esténként, egyszerűen nem lehet megmenekülni az elől, hogy értesüljünk róla, miszerint a 21. században még mindig van olyan ember, aki tényleg elhiszi, hogy van Isten.

Darwin, Einstein, Niels Bohr, vagy hogy azt mondjam, Dawkins és Hawking után. Jó, hogy nem a Mikulás.

Mert nem vagyok én egy állat, tulajdonképpen bárkinek készséggel elhiszem, hogy a teljes nesztlégyárat (targoncástul és HR-részlegestül) egy Nyuszi és egy Mikulás felváltva tolja reggelente: két gyerekem van, nekem a szórakoztatóipar és a teszkó együttvéve sem tud újat mondani. Nincsen gond, mondom: az ő kedvéért mindent – legyen bár az az ő eltartott kiskorú, értelmi fogyatékos felnőtt, vagy gondolkozásilag egyéb módon hátráltatott embertársam: szeretjem, nem bántom, ráhagyom. Nekünk a tapintat ugyanis ingyen van, neki viszont kincset ér, hogy hihet valamiben. És ha neki az jó, hogy Mikulás szarta tele a kiscsizmát? Vagy hogy felszögeltek egy másik jóembert a fregolira, ám ennek ellenére teljes egészében feltámadott, meg mennybe is ment darab idő elteltével, és még további csoda dolgokat is művelt, hogy ezáltal mutassa meg a szeretet egy igaz útját a világnak: ám legyen. A lényeg az egy igaz út, meg a megmutogatás: ha másnak ehhez Ábrahám kell, Mózes kell, (vagy Nirvána kell, Mohammed kell, satöbbi kell), nekem rendben van, csinálja. A lényeg, hogy nekem ne kelljen, és bár meglehetős módon meg is lehetnék akár sértődve azon, hogy nap mint nap kéretlenül nyomják a képembe a marketingszemetet, elfogadom, hisz tenni ellene amúgy se tehetek. Az út mellett elsuhanó reklámtáblákat sem tudom kikapcsolni a buszablakban: majd pont azon fogom idegesíteni magam, hogy másnak milyen vicces vágyképei vannak a világ voltaképpeni elrendezésével kapcsolatban.

Főleg, hogy attól végképp nem leszek se szebb, se jobb, se boldogabb, de még „modernebb” se (jelentsen az bármit is), hogy nyilvánosan kiröhögöm őket. Nem eszik húst egy hónapig, mert most az a rész jön az olvasókönyvben? Nem él nemi életet, míg az a köntösös srác nem mondja a templomban, hogy innentől már lehet? Nem kapcsolja fel a lámpát szombaton, a budiba se? Nem főzi a gödölyét saját anyjának tejében? Nem eszik disznót, marhát, lovat, vombatot? Na és? Én meg cukor és tej nélkül iszom a kávét, erőspistával tolom a főtt virslit, meg agyonborsozom a sajtostésztát, valamint mélyen hiszek az Ősrobbanásban. A nagymamám meg hátat fordít, ha fekete macska megy át előtte, és háromszor köp, lehetőleg észak felé – amíg nem vagyok tőle köpésnyi távolságra északra, kábé leszarom. Nem vagyunk egyformák, az a lényeg.

Ehhez képest kéne értékelni ezt az egyházi státusz ügyet. Mármint hogy nem kapott egyházi státuszt, ezzel tehát adókedvezményt, költségvetési támogatást, egyéb pántlikát, Viktortól puszit egy rakás babonakör. Holott más babonakörök meg kaptak.

Nos. Ez valóban felháborító, de egyrészt simán belefér a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe: akik kimaradtak, gondolom, nem működtek együtt eléggé. Hogy ez igazságtalan? Napokig tudnám sorolni, hogy még mi igazságtalan ebben az országban – kezdve rögtön azzal, hogy nekem pénzt, adókedvezményt, tökömtudja milyen státuszt senki sem ad azért, mert én is hiszek egy rakás szép dologban, például a józan ész és a szeretet hatalmában. És pusztán csak azért nem kapok, mert nem ültettem mindennek a tetejére egy természetfeletti képességekkel is megáldott képregényhőst is.

Ami inkább felháborító, hogy miért kapnak támogatást egyes babonakörök egyáltalán. De ezen is kár rugózni: MÁV-ra, BKV-ra is elbaszódik mennyi milliárd évente, most például pont a katkóktól miért kell sajnálni? Elvégre (az iskolákon kívül, amire egyébként kiegészítő normatíva is jár!) egy rakás lelkisegély-gondozót is fenntartanak, amikben további élményelemként még harangozni is lehet. És ahhoz képest, hogy papjaik nem élnek nemi életet egyáltalán, aránylag ritkán fogdozzák össze a kisdedeket. Ennél egy átlagos középvezető is több kárt okoz évente a békávénál, és még az sincs kizárva, hogy ezzel együtt pedofil.

Végtére is: azon keseregni, hogy minálunk az állam dönti el, kinek ad pénzt egyházast játszani és kinek nem, eléggé álságos, barátaim. Tartsátok fenn önállóan a szabadidőklubot, valamint tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy igazságosabb legyen a világ. Hogy ne éhezzenek, nélkülözzenek sokan, hogy be legyenek fizetve az adók, hogy ne folyjon el kézen-közön, ami mégis befizetődik. Hogy a vajas kenyér ne a vajas felére essen folyton ebben az országban.

És igen: hogy mások se kapjanak extra lóvét fantasyolvasásra. Mert eléggé költséges hobbi, ami azt illeti.

764 komment · 11 trackback

Címkék: vallás katolikusok egyházak egyházügyi törvény

A családtudomány helyzete vidéken

2012.02.28. 12:44 Humperdickk

Édes Egyetlen Professzor Úr, Drága Imrus!

Egyrészt azér’ írok, mer elfogyott a budiban az ambipur és mondtad, te tudol szerezni kutatásilag, már ha aeroszolos. Másrészt édes szívem, maj’ ha jössz, beszélj már lécci a bérmakeresztlányom Klaudiával megkérlek. Mert hogy baj van, ugyanis.

A Klaudiát te ismered. A Toncsi néni keresztlányának az esküvőjén melletted ült a görögkatolikusba, mer a Toncsi keresztlányának a jövendőbelije rácvárosi volt. Lényeg, mondta nekem ez a Klau, milyen jól elbeszélgetett a pesti professzorúrral a templomból jövet, meg milyen fain egy úr ez a professzorúr, meglátszik, milyen jó társaságban kutatja a családtudományosságot. Ő ugyanis így mondta, hogy „családtudomány,” ami először itt nekünk vidéken mondjuk fura volt, de hát mit tudjuk mi. De el köllött hinni, mert az édes jó apja, a Győző mondta a minap. Láttuk persze, hogy megint meg van szédülve ez a Győző, mivel, te nem tudod, de tudniillik a Málcsi vegyesboltja újabban délután hatig van nyitva, és még nem volt negyed hét, amikor beesett hozzánk. Alaposan meg is ugrasztotta a szomszéd kaukázusi medveölőjét: szegény pára ijedtében elharapta a tékomosok frissen fektetett üvegszálas optikai kábelrendszerét, ahogy van. De úgy, hogy innentől Calcuttáig nem volt internet két napig, majdnem bedőlt a dzsakartai tőzsde is miatta. (Ne tudd meg, a téeszelnök Laci egy darab egész idegbe volt hétfőig, hogy mi lesz most a keopos csatornázással, de szerencsére el tudta intézni a Józsi a megyénél, hogy így is megadják az önrészhez valót.)

Na, lényeg, leültettük gyorsan a Győzit, több bajt már ne csinájjon. És még jókor, mert azon helybe fosta össze magát, ami mondjuk az ő baja, de moccangatta a rekeszizmait felfelé is. Szerencsére a Kálmi fijam még a képe elé bírta tolni a moslékosvödröt is, hogy abba hányjon, ha köll neki. Épp ötetésbül gyütt ugyanis a Kálmi, mert mondjuk igaz, hogy hiába mondom neki, hogy minek az a két disznó is, de lám, megint az én okos fijamnak van igaza. Nemhiába iszik annyit. Mondjuk amit a Győzi kiadott, azt a disznónak a szaga miatt már nem mertük beadni, pedig még hideg pacalt is véltünk felfedezni benne. Mindegy, könnyen jött, könnyen ment.

Na, mikor kissé tisztult a szeme a Győzőnek, mondta, hogy az a drága professzorúr is milyen jól bánt a lyánnyal a nyáron, ő meg milyen háládatlan volt, pedig hogy megeskette a bácsi, hogy nem lesz. Na, innen jött nekem az ötlet, hogy igaz tán, hogy tajtrészeg volt a Győző, de részeg ember mondja az igazat, és mi lenne, ha talán te tudnál hatni a lyányra. Hogy emberséget tanuljon. Pláne keresztény emberséget. Ami majdnem ugyanaz, kivéve a vasárnapot.

Mert hogy olyan szertelen lett mostanába’ a Klau. Alig ismerni reá: kujtorog, csavargál. Egy szó, mit sok, nem rendesen éli az életét. Hogy azt ne mondjam, híján van a rendes, keresztény erkölcsnek, ami pedig benne van a hat főbűnbe’. Mert most kezdjük azzal, hogy iszik. De most nem is az, hogy mint más rendes ember, hogy napi három decivel ellegyen délig, a fizikai munka ellenében. Mert nekem ne mondja senki, hisz tudom én, hogy szegény Kálmán fijam is, főleg, amióta otthagyta az Etelka. De azért a határt tudja. Meg sírásó létére főleg: hisz kemény munka az, pszihésen is, meg fizikálisan is nem kevésbé. És, ha nehezen is, de tarcsa magát az én fijam, mert ha meg is ütötte az Etelkát olyik alkalmakkor, hát az vesse rá az első követ, aki sohasem fogyasztott.

Ahogy az írásban is van. De nem ám, mint a Klau: olyan nincsen a kalendáriomba se. Falu csúfjára van az: be-bejár az a járásközpontba, főleg ilyen fiatalon, és ott magát jól érzi, mulatozik, dévajkodik. Nekem meg megmondják, mert hát tudod hogy van ez vidéken: kitudódik. Hol az egyik, hol a másik legény látja erre-arra, színházba, moziba, meg valami galérián, és látják, hogy nem szégyelli mutogatni a szégyenit: hogy valami élettársa is van, akivel nem restell nyilvánosan is megjelenni, még hozzá felügyelet, gardadám, meg hogy ne mondjam, minden nélkül. Az apja meg kisírja a szemeit minden este őérette a Kiskulacsba’, hogy nem győzi rendelni mellé a feleseket. De beszélik azt is, hogy mán hasasodna, aligha őszre le ne gömbölyödjön a Klau. Kérdeztem pedig én a tiszteletest, de mit se tudott róla, hogy kérték volna a jegyeskurzust. Főleg, hogy már megesett a lyány: így már az Anyaszentegyház se tehet semmit se őérettük. Bár, mint mondta, csodát azért terem néha a bűnbocsánat. Csak jó sűrű legyen, tette hozzá. (Kérdeztem, mennyire legyen sűrű, de nekem erre nézvést nem adhatott felvilágosítást, mondván, az az örömapa dolga.)

De most nem is az, főjön hát a kelengye miatt a Győző feje. Azért fordulnánk mink most tefeléd, kedves drága Professzor urunk, hogy beszélnél-e a fejével, hogy ne helytelenkedne ennyire, főleg családellenesen, meg hát kultúraellenesen se. Vagy hogy beszélnél-e a társaságban a tagokkal, hogy nem-e lehetne-e családtudományosan úgy pofán vágni eztet a Klaudjiát, de alaposan, hogy helyrebillenne az esze neki, hogy ne tegye mindezt büntetlenül a huszonegyedik században. Mert most az még a hagyján része, hogy élettársa van, és most Isten ments, hogy kirekesszük, de csak tud a tudomány valami szert vagy kezelést, vagy eljárást, ami elég hatékony, meg ami az ilyen családellenes liberális fertőtől az életre elvenné a kedvét a lyánynak. Hogy nem ám csak így éljen bele a világba, büntetlenül, nagy szabadon. Mert mégiscsak a keresztlányom, nem hagyhatom, hogy ennyire elhagyja magát.

Már csak a keresztényi könyörület miatt se.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: családtudomány aeroszol mértpofázolbele

Jenő, Keszi, Kúrtgyarmat

2012.02.23. 09:02 Humperdickk

Európa 2012. február 22-én megint (ti. Trianon után megint) alaposan meggyalázta a magyarok nemzeti öntudatát. Történt ugyanis, hogy Bizottsága révén közölte: erre a szarra lehet, hogy jövőre már nem ad pénzt. Illetve nem annyit.

Mielőtt továbblépnénk és jogos felháborodásunk, valamint egyéb zsidózásunk után elénekelnénk a maroknyiszékelyt többszázezredmagunkban, érdemes tisztázni, mi történt. Választott(!) baráti körünk, az Európai Unió „kormánya” elhatározta, hogy miután kilenc(!) éven keresztül a pofájukba szartunk hiánycélilag, most már inkább tényleg azt javasolja a Pénzügyminiszterek Tanácsának (ez olyan, mint a dzseditanács, csak itt a matolcsinak rövidebb és kevésbé fényes a kardja), hogy mi lenne, ha jövőre bizonyos kifizetések esetében (amelyeket amúgy is faszságokra basztunk volna el, és ráadásul csak jövőre kezdtük volna őket elbaszni) visszatartaná azok egyharmadát. Már amennyiben nem érkezik valami egyéb gátló mentesítőtényező a számára (mármint az Európa számára): egy értelmes és fenntartható gazdaságpolitika mondjuk. Vagy a matolcsi elvégzi végre a közgázt rendesen. Szóval valami olyas, ami miatt meggondolja magát mégis ez az Európa, és mégis odaadja azt a kurva pénzt. És még az is simán meglehet, hogy az egész tárgytalan, mert másképp dönt a dzseditanács.

Ugye, hogy milyen gonoszak ezek. De mielőtt teljes egészében belezavarodnánk ebbe a mi szomorú, akácosúttal és hazámhazámmal súlyosbított gyarmatlétünk felett folytatott kesergésbe, vegyünk egy Szofisztikált Jobboldali Gondolkodó által is közérthető példát: megyek én a Miskolcban az Avason, és odajön hozzám a kisebbségi. Nevezzük a (közérthetőség kedvéért) a kisebbségit szemét mocskoscigánynak: nekünk ingyen van, számtalan bizonyítékát adtuk antirasszizmusunknak, a többi meg le van szarva. Namost: azt állítja a cigány (és genetikailag állítja, nyilván, a rohadék, meg kulturálisan), hogy most szerinte nagyon komolyan javasolni fogja a szüleimnek, hogy vagy odaadjuk neki (mármint a cigánynak) a jövő karácsonyra esedékes okostelefonnal őtőle (a cigánytól) ingyen letöltött zene harmadát (majd, akkor, miután letöltöttük, persze), vagy lehet, hogy nagyon szomorú lesz. És közben szigorúan néz.

A vér megfagy az ereinkben, nemde? És most képzeljük el ugyanezt zsidóval és Európával, és helyben is vagyunk. Tudom, nem túl bonyolult, de mit tegyek, ilyen egyszerű a fideszszavazó. Már az a kevés, aki maradt. (Plusz jobbik.)

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogyha ilyen fatökű béna hülyegyerek ez az egész Európa, miért nem vágjuk őket alaposan pofán inkább, majd kérjük meg őket egy rendkívül megfontolt diplomáciai jegyzékben, hogy lesz-e szíves inkább a jó édes anyjával szórakozni? Nos, megpróbáltuk: az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egypár ilyen kísérlet, még különböző népies elnevezésű kényszerítő eszközök, úgymint pofonok, sallerok és egyéb kokik is elcsattantak (illetve kormányzatilag legalábbis kívánatos, hogy azt higgyük, hogy tényleg elcsattantak), de a mutatvány mégsem járt, hogy finoman fogalmazzunk, osztatlan sikerrel. Ennek okát hosszan és sokáig lehetne elemezni, ám voltaképpen és mindközönségesen annyi neki az oka, hogy a Daniel Cohn-Bendit minden bűne (?) és hibája ellenére fényévekkel okosabb és műveltebb emberpéldány, mint ennek a magyarországnak a jelenlegi miniszterelnöke szíjgyártóstul és selmecigabistul. (Sőt, amiatt különösen.) És még gazdagabb is.

Itt lett tehát elkúrva: bementünk a helyi kocsmába, és ahelyett, hogy érdeklődtünk volna a viszonyok felől, hogy mégis, ki itt a májer, találomra pofánvágtuk az első palit, aki szembejött. Utóbb persze megkerülhetetlen tényként realizálódott, hogy az, aki inzultáltunk, egyrészt nehézsúlyú megyei bajnok volt tavaly, de ami a nagyobbik baj, ő a csapos. Lefordítom: vidéken ez azt jelenti, hogy aznap már nem iszunk a környéken.

És itt érkeztünk el a végkifejlethez: azért vagyunk gyarmat, drága barátaim és egyéb ellenségeim, mert nem mi írtuk a Rómeó és Júliát. Mert nem mi fedeztük fel a gőzgépet. Amerikáról nem is beszélve. Vagy mert nem nálunk írta le egy vicces kinézetű kis zsidó, hogy „e egyenlő emszercénégyzet”. (Próbálta volna leírni, basztuk volna marhavagonba, magyar csendőri kísérettel, és irány ausvicc, oszt jónapot.) De még egy szaros kis pápát sem adtunk a világnak: és persze igaz, hogy rakás dolgot meg adtunk, de nekem most hirtelen mégis csak a gyufa jut eszembe. De nem akarok feleslegesen gonoszkodni: a lényeg az, hogy ez a nagy dicső ezeréves magyarságérzésünk egészen biztosan nem a soha-el-nem-évülő érdemeink alapján lett odaítélve. Az persze jó, ha van nekünk ilyenünk is, hiszen van a franciáknak is: az viszont a súlyos hiba ebben a gondolkodásban, hogy nekik Rousseau-juk, Molière-jük, Cézanne-juk, sőt, még rendes, világhódító diktátorgecijük is van mellé. Ettől persze még nem lesz szimpi a gloire”: csak okadatolható. Jobb lesz tehát, ha az elkövetkező ezerévben inkább megpróbálunk okot is adni arra a kurva nagy tiszteletre és szeretetre, amit elvárunk a világtól. Már csak a változatosság kedvéért is.

Ja: a propaganda önmagában kevés lesz. De rögzítsük azt is: pofázással sem fog menni. Ideje lenne kitalálni valami hatékonyabbat.

7 komment

Mit keres Oszkó Péter a WizzAirben?

2012.02.22. 09:01 Humperdickk

Már nem abban az értelemben mit keres, hogy mifaszköze van hozzá bárkinek, hogy mit keres, hanem hogy mi a magyar most?

Mielőtt továbblépnénk: érdemes tisztázni ezt-azt. Egyértelmű például, hogy a magyar nemzet jelenleg különböző történelmi és egyéb zsidó világösszeesküvési okokból (valamint saját össze nem esküvési okaiból, lásd később) kifolyólag joggal illethető a „rút sybaríta váz” jelzős szerkezettel. Azok számára, akiknek nem adatott meg a csodás lehetőség, hogy érettségizzenek, illetve érettségiztek, ám az kimerült abban, hogy megkérdezték őket nagyon óvatosan, vajon el tudnak-e olvasni egy szöveget viszonylag kevés hibával úgy, hogy egy csekély részét fel is fogják (azaz érettségiztek, de újabban), mondjuk el, hogy a „rút sybaríta váz” a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjétől való, és nagy vonalakban azt jelenti, hogy milyen tápos hülye kis gecik ezek a magyarok manapság. Mármint akkoriban értve a manapságot, de a téma a jelek szerint örökzöld.

Ennek a nagyfokú tápos kis geciségnek az egyik legkézzelfoghatóbb jele az ország rettentő, mi több, fejebúbjáig történt eladósodottsága. Az állam viszont attól adósodik el, hogy többet költ, mint amennyit keres – és ebbe például a „zsidóknak” nem sok beleszólása van, mert mondjuk szarul működő ingyenegészségügyet fenntartani nem muszáj szerintük se. Érdemes tudomásul venni ugyanakkor azt is, hogy az államadósság nem fog attól lecsökkenni, hogy a pénzügyminiszter nagyon szúrós tekintettel többször gonoszul ránéz – még akkor sem, ha a a nyugdíjvédelem terén komoly eredményeket érünk el mindeközben, és a pénzügyminiszter is kancsal. És azt már tényleg csak a rend kedvéért tegyük hozzá, hogy ezen mit sem változtathatnak a saját nyálukon elszámolási kormánymegbízottá csúszó, messziről nézve eszelős őrülteknek tűnő véglények sem. (Tőle származik a címben citált mondat.)

Ami viszont változtathat, az az állampolgárok okos, belátó gyülekezete, együttműködése, együttakarása – és bár a szuperlatívuszoknak nem vagyunk barátai, ki merjük mondani, hogy akár még Nemzeti Összefogása is. Pláne, ha rendszeresül az ilyen. És pont ez az, aminek esélye sincs. Kurva nagy molinók mögött ugyanis félmillióan békésen és gyarmatmentesen vigyorogni lehet lelkileg felemelő, de mégsem elég pénzügyileg. Nekem például egy kurva felesre nem futja belőle másnap a Kiskulacsban, és egy feles nem sok: én mondjuk fogyasztok erősen, de tartok tőle, hogy egy államadósságnyi mennyiséget még én sem tudnék elinni. Márpedig annyi kéne. A helyzet ellenben az, hogy nincs a világon annyi ingyenbusz, ami elég lenne ahhoz, hogy olyan szinten töltsük meg fészbukjegyessel és fidesznyugdíjassal a Sportarénát, hogy kifizetődő is lehessen az az összefogás. (Énekeljék akármilyen szépen és akármilyen együtt is a maroknyiszékelyt.) Főleg, hogy az egykulcsos adóval helyzetbe hozott felső tizensokezer is köszöni, de beleszarik a magyar gazdaság fejlődésébe. Hiszen esélyes, hogy pontosan attól lett gazdag, hogy leszarta a többi embert: nem baj ez, persze, ehhez neki joga volt és van, de ezektől segítséget remélni több, mint unortodoxia.

Itt tartunk tehát: nyilvánvalóan nem megy egyedül, sőt, a jelek szerint még saját kedves barátaink sem akarnak változtatni a rendszeren, sőt, annak konzerválása jelenti számukra az életük értelmét. Annyira, hogy nem kizárt, hogy erre még különböző ingyenbuszokkal is áldozni hajlandó. Jelenleg tehát az időhúzásra játszik pártunk és kormányunk: azaz öljük csak a focit, és bízunk benne, hogy elmúlik valahogy a hülyeségünk. Magától. És ne legyenek illúzióink: az Uniónak ez most éppen pont, hogy megfelel. Legfeljebb jövőre nem ad pénzt negyven centis kilátókra és félkész metrókra. Pláne, hogy utóbbi gazdája épp most készül becsődölni.

Ja, el is felejtettem: a WizzAir. Köszöni szépen, elvan, sőt, szépen fejlődik: most készül átvenni egyik csődbe ment kelet-európai versenytársa piacát. Igaz, kibaszott jó metrófékrendszerekkel vagy véget és célt érni nem akaró elszámolással ők nem foglalkoznak. Nem beszélve a nyugdíjvédelemről.

Nem tudom, Viki, nem kéne államosítani őket is? Vagy legalább az Oszkó Pétert belőle?

1 komment

Címkék: orbán összefogás budai malév wizzair oszkó selmeczi matolcsy

Nekem nincs véleményem, én fideszes vagyok!

2012.02.16. 09:21 Humperdickk

Szinte még egy napja sincs, hogy értekezni voltunk kénytelen a parttalan hülyeség természetrajzáról, és íme, a természet újabb kemény diót gurít elénk váratlan. És rögtön egy szakajtónyit.

Mert az odáig rendben van, hogy egy oktatáspolitikáért felelős államtitkár szerint nem kellenek ahhoz (oktatás)szociológusok, hogy megmondjuk, milyen (felső)oktatást akarjunk ebben a tejjelmézzel folyó hígfosban, amit darab ideje hazánknak vagyunk kénytelenek nevezni: ha őnagysága társadalomtudósok mellőzésével akar társadalomtudománnyal foglalkozni, ez esetben őnagysága hülye, túl van tárgyalva, lépjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló. Mert hát lássuk be, van az úgy, hogy rájön az emberre a társadalomkritikai értelemben vett szükség, és sehol egy kurva szociológus, amibe törölné a szentséges valagát: ilyenkor végképp nem lehet tökölni, azonnali hirtelenséggel cselekedni kell, azaz meg kell nyirbálni mindennek a keretszámát, amihez nem értünk, hátha olyannak is meg sikerült megnyirbálni, aminek kellett is volna. Sose lehet tudni.

Ezeket, mondom: értjük, nekünk magyarázni nem kell, ez ebben a országban így van, mindig is így volt, ergó innentől most már mindig is így szokott lenni. Ez itt a normális eljárás: valakit kineveznek hegyközségi főseregélyijesztgetőnek, és ez természetszerűleg azzal jár, hogy innentől kezdve akkor van metszés, hajtásválogatás, kacsolás, tetejezés és főként szüret, amikor ő, a főseregélyizé mondja. Konkrétan persze a seregélyek mindeközben felzabálják a szőlőt, de ez nem baj, ez csak amolyan járulékos kár, amolyan költségtérítés, ami ugye, amúgy is bemondásra megy. Sőt, benne is van a költségvetésben, de nem is akárhogy, kétszer aláhúzva van benne, és ebből legalább egyszer személyesen a főnagyonhülye húzta alá narancssárga (piros, kék, zöld, barna, egyéb gusztustalan színű), teszkogazdaságos rostironnal.

Van azonban az a szint, amikor az ember csak a legszentebb döbbenet hangján képes megszólalni. Adott a következő szituáció: feltesz egy felettébb izgága és ellenszenves, ennek ellenére mikrofonnal és kameramannal rendelkező, tehát veszélyesnek mondható újságíró egy egyszerű kérdést – mondjuk, hogy mi lenne, ha a köztársaság első embere egy cirokseprű nyelével gyalázna meg egy komplett kisiskolás mazsorettcsapatot. Vagy beleszarna a nagymamája urnájába, vagy szembeköpné a saját anyját az apja temetésén, vagy mittom, bizonyítást nyerne, hogy lopta a doktoriját. A lényeg, hogy ilyenkor, már feltéve, de nem megengedve, hogy ez biztos is lenne, hogy ez megtörtént, és már jönne is Colombo a bilinccsel, szóval hogy ilyenkor le kéne-e mondania a kegyelmes úrnak, vagy nem-e kellene-e? Mármint hogy mi a vélemény ebben az esetben, hogy mit is tartana ez esetben helyesnek a képviselő úr (asszony)? Mármint hogy konkrétan azért a havi egymásfélmillióért mit tartana helyesnek, amit a buta arcába tömnek havonta pusztán csak azért, hogy véleménye legyen?

Önök nem fogják elhinni: ebben a szituációban az történik szinte a teljes képviselő-testület tekintetében (kivéve a balneológusokat), hogy a testület azonnali hirtelenséggel meghülyül, és olyasmiket talál mondani, hogy amikor odaéertünk a folyóhoz, akkor kell nyilatkozni, és különben is, a jövőre nézve nincs olyan, hogy ha, nem beszélve arról, hogy mit keres a zoszkópéter a vizerbe, valamint fokszimokszin.

És ezek még az értékelhetőbb válaszok voltak.

Mondjuk ki bátran: büszkék lehetünk képviselőinkre, hisz ha egy tetszőleges elmekórtani intézet egy tetszőleges osztályának katatón idióta részlegének ápoltjait kérték volna fel a hvg.hu munkatársai válaszadásra, akkor sem kaphattak volna a fenti videónál tartalmasabb, lényegretörőbb, hasznosabb választ. Ott talán több lett volna a kameralencsébe kent gennyes turha, meg a szájszélen felfúvódó nyálbuborék, ami kétségkívül nem nagy baj, de ennél változatosabban, élvezetesebben ők se tudták volna előadni, miszerint hőőőőrg, muhhhrg, badababadaba, illetőleg nókoment.

Azazhogy mégis. A mai nap hozott még ennél is szebbet: történt, hogy valamilyen rejtélyes okból felkérték bizonyos másik újságírók a parlamenti kétharmad leginkább vízfejű idiótának kinéző tagját, erősítené meg, hogy ki lehet jönni abból a bizonyos havi 47000 forintból. És ő nem köntörfalazott, ellenben megerősítette, ilyenformán:

Gyönyörű, mondhatni, klasszikus eset. Érdemes koncentrálni az ijedt tekintetre: szinte látni, ahogy gondolatainak szélsebes meztelencsigája végigcikkan a fejin kurvalassan: jaj, nehogy elbasszam. Nehogy azt mondjam, hogy nem, hogy tényleg nem lehet. És látni, hogy egy percre el is játszik a gondolatttal: nem, most nem leszek hülye, most az egyszer nem, baszok a másfélmills tiszteletdíjra, nem érdekel, nem ér annyit az egész. De aztán győz a józan ész, vagy az elektrosokk, ki tudja: és kiböki, hogy igen, hogy megerősíti, és még meg is ismétli, hátha nem lehetett jól hallani a hátsóbb sorokban. És szinte látni rajta, hogy ezen a ponton neki már tényleg mindegy, tehát ha rákérdeznének, bevallana az bármit, még azt is benyögné, hogy igen, még mindig a taknyával játszik esténként villanyoltás után. Őt ugyanis abban a pillanatban nyársalta fel igen mélyen a képzeletbeli partvisnyél.

És igaza van: a körülményekhez képest már akkor jobb, ha megpróbálja élvezni.

21 komment

Címkék: budai gyula selmeczi matolcsy pokorny zsiga marcell hülyedroid

Hoffmann Rózsa: a magyar szépség

2012.02.14. 20:01 Humperdickk

Hoffmann Rózsa azt mondta, a kormány oktatáspolitikája az ország felemelkedését szolgálja, amit köztudottan nem szociológusokkal lehet gyorsítani.

Az, hogy szellemileg súlyos kihívásokkal küzdő ázalékállatok, hogy ne mondjuk, papucsállatkák mit gondolnak például a szociológiáról, másodlagosan érdekes szempont, tekintve, hogy az ázalékállatok aránylag ritkán kerülnek abba a csodás megtiszteltetésbe, hogy különböző kormányok államtitkári pozíciókkal kínálják meg őket, pláne az oktatáspolitika ezernyi szépségű, tarka-barka mezején. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy a kormányzatok (és azok háttéremberei) általában papucsállatkáknál, amőbáknál, vízibolháknál árnyaltabb értelmi képességekkel rendelkeznek – például nem csak akkor csapkodnak a csillóikkal, ha valami ehető kerül a közelükbe, hanem például a vezér látványa felett érzett spontán örömüket is ki tudják fejezni ezzel a módszerrel, ha muszáj. És hogyne lenne muszáj.

Olyik alkalmakkor mégis elképzelhető, hogy egyes fontos kormánypozíciókba szükséges az, hogy, hogyan is mondjuk finoman, sok tekintetben korlátos gondolkodási potenciájú lényeket ültessünk beléjük. Erre olyankor szokott feltétlenül nagy szükség lenni, ha mi magunk eljutottunk már az omnipotencia legmagasabb fokáig, azaz tudunk mindent a mindentudó hülye gondolkodók nélkül is, és szakértünk mindenhez szakértők nélkül is, és mindent el is tudnánk intézni is, egy füst alatt, tehát felettébb felesleges, mi több, irracionális mindenféle államtitkárokat, minisztereket, köztársasági elnököket kinevezni pusztán azért, hogy végrehajtsák, amiket parancsolunk nekik. De egyszerre mindenhol nem lehetünk, de ez a kisebbik baj: nagyobb, hogy velünk ellentétben a világ buta, semmit nem ért, ami miatt el is van maradva mélységesen, és ezért hát mindenféle buta konvenciókkal jön a hatalom egészséges működéséről. Kinevezünk hát a nép örömére nagyon buta, nagyon szervilis, nagyon önálló gondolkodásra nagyon képtelen majmokat – hogy a példánál maradjunk: bohócügyi államtitkárokat –, mintegy saját lényünk, lényegünk, sőt, leglényegünk virtuális kivetítődéséül! A leglényegülés átérzéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy az átlényegülés alanya, célpontja, végpontja, hogy tovább ne menjünk, véglénye teljes egészében olyan hülye legyen, hogy amit belemondok neki az arcába hóttkomolyan, azt ő készpénznek vegye, és amikor vissza kell mondani a nagy nyilvánosság előtt, meggyőzően vissza is mondja. Mert színészkedni, na azt aztán nem tud. Ahhoz is hülye, tudniillik.

A példa kedvéért: tegyük fel, hogy azt mondom a kedvenc véglényeimnek meghitt, szűk körben, hogy szörnyű, háromlábú és hárombetűs (IMF, CNN, MTK stb.) puccskísérletek árasztották el a hont, de én levertem őket, mint az a bizonyos ingyenélő látássérült rokkantnyugdíjas a poharat. Ezt követően én, a vezérhülye elvárom, hogy a kedves droid ne gondolkodjon, hanem megfelelő időben elugassa azzal a buta arcával, ami van neki azt, amit elmondtam neki. És persze pontosan azt. Az persze nem baj, ha kicsit cifrázza, vagy ha mondjuk a három lábból csak kettőre, sőt, csak egyre emlékszik – már ha persze ki tudja tölteni a maradék két lábat valami tartalmassal, mondjuk belemondja fröcsögő nyálú artikulálással a kamerába háromszor, hogy ultraliberális, ultraliberális, ultraliberális. Igaz persze, hogy annak, hogy ultraliberális, nincs sok értelme, hogy ez olyan, mint a hiperéletmentő, vagy a szuperhalál: ha valaki liberális, az liberális, azt nem lehet fokozni, de van benne egy csúnya szó (ti. a liberális), valamint sikerült mégis fokozó módba tenni (a liberálisabblegliberálisabb bénán hangzana), tehát mission accomplished. Butafejű idióta következő szintre léphet.

Namármost: ha én például azt mondom a véglénynek, hogy jogász-fogász nem doktor, illetve a szociológus nem termel lófaszt se, akkor az ázalék nem mérlegel, ellenben visszamondja híven. Ergó nem nézi meg a vikipédán, mi az a szociológus, tehát nem is értesül róla, hogy ha valaki mondjuk azt szeretné tudni, mifasz legyen a 2012-es államilag finanszírozott felvételi keretszámokkal, akkor megkér egy szociológus szakértői csapatot, hogy ugyan, készítene neki egy fasza kis felmérést (diagramokkal, ábrákkal, megállapításokkal), hogy miből van hiány, meg hogy miből kéne, hogy kevesebb legyen, meg mi az, ami a szociológiai tapasztalatok, a szakirodalom, egyéb bölcsészfasság (társadalomtudomány, mindegy) szerint kifizetődő. Azaz: hogy pénzt csinál. Hogy azt ne mondjam: pénzt termel. És igen, a szociológus. És igen, azt: pénzt.

De persze ha ez engem nem érdekel, hanem inkább továbbra is baszok rá, mivel  utálom a szociológusgeciket a vérbe és punktum, akkor persze tárgytalan, és elnézést, hogy beleszóltunk. Tessék nyugodtan tovább hülyének lenni!

4 komment

Címkék: szociológia felsőoktatási törvény hoffmannrózsa

Egy puccskísérlet hiteles története

2012.02.09. 21:56 Humperdickk

Három lábon álló puccskísérlet zajlott ellenem, amiben benne volt a CNN is – többek között erről beszélt Orbán a Fidesz frakcióülésén.

A puccskísérlet pediglen a következőképpen zajlott.

Szeptember 30-hoz képest egy viszonylag távoli időpontban (ti. a pontos adatok nemzetbiztonsági okokból a legszigorúbban titkosak) Szuchalek Árpádné özv. Gansperger Ottó locsolkodni indult szülőfalujában. A csípős, de a kora hajnali időponthoz képest mégis kánikulainak mondható hideg miatt dideregvén, sőt, mi több, annak dacára fázósan húzta magára első állomásán a sarki közkúthoz képest szembeszomszéd Margitkát. A konspirációba ily módon akaratán kívül bevont egyén ugyan még erősen aludt a jelzett időpontban, ennek ellenére a locsolkodás fejében felajánlott támadójának két egész három tized frissen festett piros tojást és háromszáz forintot, apróbb címletekben. Ottó ezt kevesellte, mi több, további igényeket támasztott szolgáltatásai ellentételezéséül, melyeket Margitka részint vitatott, részint, valamint egyidejűleg meglehetős ellenállást is tanúsított. Ottó ennek megmérésére műszerész szakvizsgája ellenére, ám megfelelően bevizsgált mérőműszer hiányában a helyszínen nem vállalkozhatott, ám addig is mintegy elterelésképpen a konyhában található, egyébként norvég származású ürgebőrök felhasználásával egyrészt meglocsolta Margitkát, másrészt anélkül ivott négy egész tizenkilenc deci pálinkát gyors egymásutánban, hogy a kupica akár egyetlen pillanatig is elhagyta volna a stelázsit. Az aktus végeztével Margitka bal lába görcsöt kapott a sparhelt és a fáskas mellé a sarokba való beszorulás következtében, ahová is Ottó helyezte a komfortosabb behatolás elősegítése okán.

Ez volt tehát a miniszterelnök által említett első láb. A második láb felleléséért kissé messzebb kell mennünk, hiszen a szálak egészen Washingtonig vezetnek: ez a szó volt ugyanis belehímezve Ottó mackófelsőjének mellkasi részébe oly módon, hogy a bal bimbó fölött a város nevének első fele („Washi”), míg az egyébként is érzékenyebb jobb mellbimbó felett a „ngton” kifejezés volt olvasható. (Ez utóbbi a kései májusi zimankó következtében több szemtanú szerint is megduzzadt, kissé formátlanná téve a „g” betű lecsüngő szárát.) Ami bizonyos, az az, hogy jelzett szabadidőruha úgynevezett lábrésze már nem volt ebben az időben fellelhető, mármint abban az értelemben nem, hogy az a hízó, ami a fent nevezett cselekmény előtt két évvel került levágásra Ottó sógorának, Kálmánnak a hátsó udvarán, elfogyasztotta ugyan illető szabadidőnadrágot az annak bal zsebében felejtett pincekulccsal egyetemben (minek következtében Ottó apósa lakatost volt kénytelen hívatni, hogy bejusson saját borospincéjébe), de erre már maga a nadrág tulajdonosa sem emlékezhetett, tekintetbe véve, hogy az após rizlingszilvánijának jelentős mennyiségben történt elfogyasztását követően a hízó óljában, az állatot mintegy átölelve és gyengéd szavakkal illetve bódult pihentető álomba. Ezen jelentés elkészülésének idején csak annyi bizonyult kideríthetőnek, hogy mondott ruhadarab bal lábra való szára darab ideig még hánykódott ugyan Kálmán udvarán, de mivel az nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, lassan végleg ellepte a csirkeszar.

A puccskísérlet harmadik résztvevője (korántsem váratlan módon) a CNN volt. Ezt a szót írta bele ugyanis (mint később kiderült, tévesen) az önéletrajzába Ottó, mikor legkisebb sógornője unszolására beadta jelentkezését a Kisipolyvári Önkormányzat által meghirdetett „kisegítő segédmunkatárs és -udvaros” munkakörben meghirdetett állásra pályázván. Fent nevezett hölgy, járatos lévén a megye különböző munkaügyi központjaiban történő, teljesen felesleges ácsorgásban és téblábolásban, esküdni mert volna rá, hogy egyszer ácsorgás közben futó viszonya volt egy felmércsei fiúval, aki mesélte volna neki, hogy CNC-esztergályos szakmát tanul, mert az most a menő. Ezt értette félre Ottó hiányos műveltségéből, valamint kétoldali funkcionális analfabétizmusából kifolyólag, mikor a nyárikonyhában a jelentkezést körmölte boldogult nagyanyja libatömő (háromlábú) kissámliján kucorodva.

Ez volt tehát az összeesküvés harmadik lába. És most jön maga a cselekmény: nevezett személyek, úgymint Ottó, Margitka, Kálmán, Ottó kisebbik sógornője, valamint a jóképű, bár kissé kapatos cnc-marós következő búcsúkor a körhintán szent esküvést tettek, mely szerint egyrészt vagy nem ülnek többet arra kurva ringlispílre, vagy nem isznak ennyire sokat előtte, illetve másrészt meg rohadjon meg az is, aki legalizálta a Teca néni házi vegyeshulladékból készült pálinkáját abból a megfontolásból, hogy ha már szar, legalább legyen olcsó.

Speciális egységünk ekkor csapott le a delikvensekre a tetten érés fennforgása alatt, egyben következtében. Rövid szóváltás és dulakodás után elfogadták a pertut és vállalták, hogy további kupicák megígérése esetén ők voltak a Miniszterelnök Úr Személye elleni puccskísérlet nem csak kiötlői, de végrehajtói, valamint szükség esetén áldozatai is. Most viszont kicsit hazamennének, mert nem érzik jól magukat.

A továbbiakban el kívánták még mondani azt is, hogy a Jóisten tartsa meg a Miniszterelnök Urat jó egészségben sokáig, de ha nem baj, puncsot már nem kérnek, mert már eléggé kavarog a gyomruk amúgy is.

6 komment · 1 trackback

Címkék: orbán cnn eger puccs nagyonhülyemagyar

A miniszterelnök működés közben

2012.02.06. 15:27 Humperdickk

A miniszterelnök bejelentés nélkül tett látogatást vasárnap egy nemrég elkészült hajléktalanszállón: a kormányfő arra volt kíváncsi, hogy mennek a dolgok – ismertette az egyik hétfői napilap.

Az eseményről mit sem sejtő lap meg sem jelent cikke szerint a kormányfő bejelentés nélkül érkezett: szerény kisbuszát is maga vezette és testőrök nélkül, titokban tartott szemlét. Azt akarta, hogy ne tudjanak az érkezéséről, és minden olyan legyen, amilyen lenni szokott. Ellenőrizni kívánta ugyanis, hogy pénteki üzenete, melyben arra kérte őket, hogy ne reménykedjenek, célba ért-e. Arról értesült ugyanis, hogy a hajléktalanok jelentős része még mindig, a kormányváltás után közel két évvel sem rendelkezik rádiókészülékkel, ami bizonyos felmérések szerint megnehezíti a számukra, hogy hallgassák azt. Így azt gondolta, biztos, ami biztos, személyesen is elviszi nekik az örömhírt.

Az Elnök kedvenc, még dénagymamája által kötött kockás ingje és nagypapája megkopott „csirkeetető” bőrkabátja társaságában elsőként azt vette szemügyre, megfelelő ellátást kapnak-e a hajléktalanok. A szemügyrevételezést megelőzően azonban még kezet fogott mindenkivel a külön erre célra rendszeresített hajéktalankézfogó kezével. (Ennek kicsit gyengébb a szorítása, hogy ne keltsen kellemetlen érzést a szegény nyomorultakban, de azért kemény és férfias, mert az értük végzett munkában acélosodott.) Ezt követően a szobákba és a vizes helyiségekbe vezetett az útja, ahol is a kormányfő hosszan elbeszélgetett az ott élőkkel, akik kisebb-nagyobb dolgukat végezték többé-kevésbé guvadt szemmel vagy anélkül.

“Rend és biztonság van, nincs balhé. Volt, aki börtönből szabadult, és azért itt kellett meghúznia magát, másoknak a nagy hidegben nincs hová menniük. Úgy látom, sokaknak épp ennyi segítség kell egy utolsó esélyhez” – nyögte látogatása közben a miniszterelnök az egyik fajanszon ülve, majd kezet mosott ő is. A helyszínen tartózkodó szociális munkások megköszönték a jótanácsokat, és megígérték, hogy ezentúl már ezeknek a vezérelveknek megfelelően fogják végezni a dolgukat, valamint elnézést kértek a diplomájuk és a megalázóan alacsony fizetésük miatt, végül lehúzták utána a vécét.

A kormány vezetője a nap további részében sem tétlenkedett: először egy repceföldre látogatott, ahol ellenőrizte, hogy a nagy hideg miatti fagykár enyhítése érdekében hozott intézkedések meghozták-e a kívánt eredményt. Itt a gazdák örömmel újságolták, hogy az utóbbi napokban leesett, nem ritkán 15-20 centiméter vastag hóréteget képző bunda alatt a repce éledezni kezdett, így most már elképzelhető, hogy lesz repcetermés is az idén. Köszönetüket fejezték ki amiatt is, hogy ilyen szép ebben a vakító napsütésben a csillogó, tiszta fehér hópaszomány, bár jelezték, hogy a szemnek kissé bántó lehet, ha sokáig nézi. Az Elnök ígéretet tett a probléma miharamabbi, tüzetes átvizsgálására.

A kormányfő útja innen a sarki kocsmába vezetett, ahol a helyszínen tartozkodó alkoholisták arról számoltak be, hogy az aznapra tervezett szilva ízű szeszesital elfogyasztása közben vették észre, hogy erősen csinálja a savat. Az elnök itt sem tétlenkedett: kenyérfelszelő és zsírral megkenő kezével azonnal zsíros kenyereket készített, majd hagymaszeletelő és pirospaprika-szóró kezével meg is ízesítette azokat. Az alkoholisták örömmel fogadták a gondoskodást, sőt, jóízűen el is fogyasztották a sercliket, és miután a miniszterelnök megbüfiztette és tisztába tette őket, mély álomba merültek.

Az elnök halkan kilopódzkodott, majd sietősen kisbuszába ült, és kis gázt adva, hogy részint a hóban ne kaparjon el az első kerék, részint az alkoholisták se ébredjenek fel, elhajtott: hosszú út várt rá, mert épp a minap értesült róla, hogy egy nyíradonyi férfinak szombat délután óta rettenetesen viszket a háta, és pont középen, marha bosszantó, sehogy sem éri el. És hogy segítsen már valaki, mert megőrül, hogy nincs egy ember ebben a kurva országban, aki megvakarja neki.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: orbán viktor hajléktalanok sok a dolog

A honi csillagflotta fejlődése

2012.02.04. 20:04 Humperdickk

Hát, leállt a Malév, egy álommal ismét kevesebb: a lovasnemzet íme, máma már nem röpül tovább. Ez a lovak szempontjából persze szerencsés fejlemény: kérdés, a lovasnemzet legszebb, leghosszabb, legkeményebb része hogy éli meg ezt.

Ez a rész persze már (legalább) 2002 óta a fidesz és csatolt részeinek (igen, a jobbikot is beleértve) feltétlen és ellentmondást nem ismerő, bátor vazallusait jelenti: ezzel kapcsolatban a bájerzsolt és a szintén csatolt részei (de ne gusztustalankodjunk feleslegesen) tud további felvilágosításért szolgálni. Engem a magam részéről természetesen már mélyen nem érdekel, mit gondol a nemzet, akarom mondani a Nemzet a kívánatos népszaporulattól kezdve a nyíltszíni szarásig bármiről: én nem vagyok a nemzettest része, ergó tudomásul vettem, sőt, kábé kettészarom, ki maradt benne ilyenformán a nemzettestben selmecigabistul, szígyártópetistül, sőt, pálinkásjózsefestül. Tulajdonképpen részemről a szerencse, hogy ebbe a brigádba nem vagyok köteles beletartozni.

Az azonban még (egy kicsit) érdekel, mit gondol a nemnemzettest, azaz a (szemét) (komcsi) (buzi) (satöbbi) liberális: neki, mivel ő fent említett rossz tulajdonságai ellenére mégiscsak értelmes ember, hosszasan magyarázni felesleges, hogy ennek a kevesebb mint tízmilliós, ráadásul feje búbjáig eladósodott és egyébként is bármilyen, kapálásnál, csirkeetetésnél összetettebb tevékenység megszervezésére látványosan alkalmatlannak tekintett nemzetnek nem muszáj légitársaságot akarni fenntartani. Értsük jól: nem én tekintem őt (a nemzetet) alkalmatlannak: a kedves olvasó további iránymutatásért fordulhat bátran a Darányi-tervhez, vagy kérdezze meg a miniszterelnök elsőszámú főtanácsadóját, vagy akár olvasson el egy tetszőleges elempé-szórólapot, de fordulhat ebben a magyarországban bármely egyéb jobboldali(!) párthoz: megmondja az a tutit. Aki viszont a légitársaságok működésével kapcsolatban szorul további felvilágosításra, az jobban teszi, ha átnézi a (gondolom, baloldali: több oldal ugyanis nem maradt) portfolio.hu elemzését: én ugyan nem értek hozzá, de azt kiolvastam belőle, hogy e szerint a Lufthansa működik, a Malév meg nem. És két nappal később a cég behalt: és ennek csak részben, ha egyáltalán lehetett az oka az, hogy tönkretették a magyar mezőgazdaságot a multik. Különös tekintettel az ízletes magyar paradicsomra: a repülő ugyanis egyelőre még nem (bio)paradicsommal megy. Itt tehát a kiváló alkalom elgondolkodni rajta: mi az oka annak, hogy ami máshol busás nyereséggel működik (a közlekedéstől a mezőgazdaságon át egészen a formaegyig), nálunk miért haldoklik?

Mi az a gyári hiba, eredendő bűn, internal server error, turul átok, ami nem teszi ab ovo alkalmassá arra a bajerzsoltok, bencsiklászlók, orbánviktorok dicső Nemzetét, hogy végrehajtson egy olyan viszonylag egyszerű feladatot, hogy Budapestről repülőgépek induljanak a világ különböző pontjaira? Mert nyilván nem a pilóta, nem a navigációs tiszt, nem a biztonsági szakember, repülésirányító, stewardess, más egyéb proletár baszta el: onnan gondolom ezt, hogy aránylag ritkán zuhant le, robbant fel, fúródott a leszállópályába repülőgépünk. Az tehát nem okozhatta a Magyar Nemzeti Légitársaság vesztét, hogy az emberek a haláltól rettegve féltek igénybe venni a szolgáltatását.

De mivel légikisasszonyaink szépségét és kedvességét illetően sem hallottam számottevő panaszt, joggal gondolom, hogy tette itt minden szaros kis proletár a dolgát. Mégis: mindegyszerűségében miért van az, hogy magyar ember alkalmatlan arra, hogy működtessen egy (például) közlekedési vállalatot? Mert ne legyen kétségünk: az, hogy a máv meg a békávé még nem jelentett csődöt, csak amiatt van, hogy viszonylag ritkán indít járatot Tel-Avivba. 40 milliárd forint adósságot évente(!) ugyanis csak itthon lehet büntetlen kitermelni. Máshol erre érzékenyebbek a beszállítók. Utálnak ugyanis éhen halni.

Mivel tehát egy kurva troli stabil mozgásban tartása sem evidencia itthon, nincs tehát értelme csodálkozni azon, miért nem tudunk öttrillió tonna repülőgépeket úgy a levegőben tartani és ott biztonságosan működtetni, hogy azzal még keresni is lehessen. A világon máshol ez megy, de ez ne tévesszen meg bennünket, hiszen a sok hátrafelenyilazással végrehajtott agysebészet mellett ennek megtanulására végképp nem maradt idő. Számunkra egyelőre az a legfontosabb, hogy sikeresen működtetni tudjuk a villamost, a trolit, vagy egyáltalán, biztonságosan eljussunk a kert végén levő budiba anélkül, hogy ne szarjuk össze magunkat. (Vagy bármi mást, ami szembejön.) Fontos feladat ez: a sumérek sem a Gilgames-eposszal kezdték, amikor kitalálták, hogy fel kéne találni a világirodalmat. Csak az az egy maradt meg: a többit ugyanis kidobták a picsába, mert nyilván annyit is ért. Mint nekünk a szakaszátszálló, meg a nyugdíjasbérlet: nem konkrétan az jelenti a közlekedés fejlődésének csúcsát, de azon a szinten, ahol a közösségi közlekedés működtetésének szintjén mi állunk, már az is dicséretes, hogy ezt sikerült feltalálni. A négyesmetró például egyelőre még nem a mi szintünk.

Ami persze nyilván azt is jelenti, hogy jelenleg még nem lehet okunk arra se, hogy biztonsággal meg merjünk célozni egy intersztelláris felfedezőút megszervezését, mondjuk a jelenleg legközelebbi lakható bolygóra. De lehet, jobb is így: a saját érdekünkben jobb, ha inkább nem forszírozzuk a dolgot. Hisz nem kizárt, évtizedek óta figyelnek minket.

És ki tudja: mi van, ha tudnak magyarul.

1 komment

Címkék: gazdaság hülyemagyar malév tehetségtelen

Orbánizmus: made in EU?

2012.01.29. 21:50 Humperdickk

Az idei év legnagyobb belpolitikai eseménye (már persze VV Kristofel és VV Veronika románcát nem számítva) szeretett vezetőnk világraszóló pálfordulása, csúnyábban mondva megjuhászodása, még csúnyábban mondva a fingófára önként történt felkéredzkedése. Pedig dehogy.

Tudniillik nem az dehogy, hogy nem ez a legnagyobb belpolitikai mondás, sem az nem a dehogy, hogy önként zajlott volna le ez az önmagunk farkának önmagunk végbelébe történő beletuszkolására tett buzgó felajánlkozás, hanem az a dehogy, hogy ez a miniszterelnöki szintre emelt alázkodás (lófaszt az, mint azt majd látni fogjuk) most minőségileg valamiféle megoldás lenne arra a kínzó problémára, hogy ideológiailag fixált, más szóval rögeszmésen idióta, bunkó focistaagyú seggfejek kezébe került az ország, és még hozzá a jelek szerint évtizedekre. Tudniillik olyanok egymás végbélsarától iszamós kezei közé, akiknek rózsafüzérszagú penitenciákon és ék egyszerűségű közgazdasági lózungokon kívül az ég egy adta ötlete, mit ötlete, halvány segédfingja sincs arra, mifaszt kéne csinálni, viszont azt hóttkomolyan gondolják, hogy addig is, amíg kitalálják, adjon pénzt a művelt, demokratikus nyugat (vagy a szintén művelt, ám antidemokratikus kelet) stadionra meg lézerblokkolóra. Más szóval: ne gondolja senki, hogy bármiféle értelemben változtatna bármin is az, hogy ez a barom letette az asztalra a kanasztát – akarom mondani, a kanosszát.

De mindegy is, melyiket. Mindegy, hogy hálaisten, elbukott a szabadságharc, vagy hogy jajistenem, elbukott a szabadságharc, vagy hogy elnökünk, ez a maszületett patyolat most nehéz zarándokútját járja Európában (tudniillik, mert elbukott a szabadságharc). Ez utóbbi a kétharmad világmagyarázata: Európa most gyarmati sorba akarja taszítani az országot, amit az Európa ördöngös módon, indirekt módon szeretne végrehajtani, azaz ad egy kis pénzt, cserébe viszont elvárja, hogy mi lenne, ha ez az elnökünk most egy kicsit inkább betartana mondjuk bizonyos demokratikus szabályokat, tehát például biztosítaná az adatvédelem kormányfüggetlenségét, mert mondjuk kormányhivataltól függő független adatvédelem ab ovo nem létezhet. Ennek okán tehát ez az ország kicsivel demokratikusabb lesz, ahonnan, mint tudjuk, egyenes út vezet a gyarmatléthez. Ez a fajta nagyon hülye laikus most azt gondolhatja, hogy szeretett vezetője meghajlik ugyan, de csak az erő előtt – hisz az érvek, amióta kétharmad van, mint a bánatos koratavaszi lepkefing, ugye. A kétharmad érvei, logikája ilyen felettébb egyszerű: úgy kezdődik, hogy nekem azért van lézerblokkolóm, mert kuss. És valahogy így is végződik.

Ha tehát az erősebb kutya ezt mivelünk teszi, ám hoz előtte virágot és elvisz vacsorázni, azaz érvelni próbál (konkrétan megmutatja a passzust, amibe benne van, hogy ezt nem kéne), mi akkor sem tudunk másmire gondolni, mint rút erőszakra. A logika, sőt, a fizika, matematika tehát: erőszak. A másodfokú egyenlet megoldóképlete meg az elnyomás szimbóluma. Hogyne.

De ez mellékszál. Mondanivalóm lényege az, hogy ami történt, várható volt. Sőt: része volt az ügymenetnek, előre be volt tervezve. Lesz kis purparlé ezért-azért, mint a médiatörvénynél is, de elül gyorsan, mert visszahelyezik a homokozójába a Jóri Andrást (akinek leszarták eddig is a határozatait), plusz lehet, kiveszik az egykulcsost az alkotmányból, de (leszámítva még pár ehhez hasonló apróságot, inkluzíve Jegybank) az ég egy adta világon semmi más nem fog történni. És ez a kevés is csak azért, hogy adjon pénzt az EU, meg az IMF.

És nem legyen kétség: adni fog.

Meg fog tehát valósulni az első, Európai Unió (és a világ) által finanszírozott diktatúra Európában: inkább odaadják a pénzt ennek a baromnak, mielőtt a másik barom kerülne a helyébe; hisz ez a barom legalább megígéri, hogy visszaadja. És lehet, hogy ez hihetetlen, de emlékezzünk arra, hogy épp a minap rázta le Észak-Afrikában egy rakás nép azt a rabigát, amit éppen hogy a művelt nyugat támogatott, a status quo, valamint a kisebbik rossz elve alapján: inkább a Kadhafi, mint még egy Oszama. A recept tehát adott: adunk, és csendben kussolnak, vagy legalábbis nem kiabálnak nagyon, azokat pedig, akik nem bírják ki otthon, beengedjük – no, ha nem is a citébe, de legalábbis a banlieue-kbe. Az EU-nak ugyanis nem fáj a mi elvett nyugdíjunk, a mi elszegényedésünk, a mi paternalista, korrupt társadalmunk, működésképtelenségünk, évtizedekre bebetonozott csinovnyikaink, vagy a csak a jelenlegi kétharmadnak kedvező választási törvényünk. Az EU csak egyet, egyetlen egyet akar: a zorbán ismerje el, hogy vesztett. Azt is csak azért, hogy példát statuáljon vele: a többi már eme egzotikus idióta dolga, aki a tárgyalás végével már mehet is a pénztárba. Élmény önnel üzletet kötni, M./Mr./Herr Orbán, business as usual. És nem kizárt, hogy az idiótának is csak ez volt a szándéka: előbb elkészíti a Művet, aztán megfinanszíroztatja velük – mivel a Mű, mint minden diktatúra, önmagában finanszírozhatatlan.

És ha ez volt a terv, hát meg kell hagyni, zseniális. És ki kell mondani: bár sejtettük, tudtuk, hogy így lesz, mégis mi, magyarok akartuk, hogy így legyen. Hiszen el lett pofázva nem egyszer, hogy nem kéne hagyni, mégis megszavaztuk. Vagy nem szavaztunk ellene, ami ugyanaz. És bár ez jelen történet cselekvőinek visszataszító, gusztustalan mivoltán semmit sem változtat, ideje belátni: erről is mi magunk tehetünk.

Vesszentrianon ide vagy oda.

 

1 komment

Címkék: orbán eu diktatúra vona kétharmad

A matolcsizmus hatása a szexuális életemre

2012.01.29. 21:45 Humperdickk

Az úgy volt, hogy volt már két gyerekünk, de mindig is hármat szerettünk volna, meg hát ott van a szex is, az sem esik rosszul időnként. Mondok hát asszonynak, mi lenne, ha.

Most azt nem tudom, ki hogy van vele, de feleségem szerint bizonyos mennyiségű, házasságban letöltött szigorított után az ember már meggondolja, mennyit feccöljön bele az erotikába. Valahogy úgy van ez, hogy olyan tíz, uszkve tizenöt év után a házastársi ágyban a hanyattfekvésből stabil oldalfekvésbe gördülésen is komolyan elgondolkodik az ember: kvázi végiggondolja, megéri-e, vagy várja-e meg vele a reklámblokkot a barátokközt szünetében. Nem hogy mindenféle kunsztokra vetemedjen, pláne pucéran, égnek meredő seggel: ebben a korban az ember már magára szed némi céltudatosságot. Így tehát stratégiát készít, projektet állít fel, és meglehetős racionális célzattal, hogy úgy nem mondjam, ésszel dug: majd kefélünk, ha köll a gyerek. Hagyjuk meg az erotikát a serdülő kamaszok ópiumának, mondja mindig az asszony, és neki én hiszek, mert van vagy három diplomája, rakat nyelvvizsgája, OKJ-s szakmája, szóval okos asszony az.

A gyerekkel meg az van, hogy manapság az már luxus mifelénk. Mert mi volt, ugye, régen: a gyerek eleinte akkor is csak vitte a pénzt, de aztán ki lehetett csapni egész napra a sárrétre a libákkal. Addig se volt útba, enni se kért, evett, amit talált: szöcskét, áfonyát, szedret; bánta a fene, elbogarászott naphosszat. De most ilyen kerettanterv van, meg gyermekvédelem, meg gyámügy, úgyhogy rendesen fel köll öltöztetni a kölket minden nap, el köll indítani toronyiránt, az iskolába, és még uzsonnát is köll adni melléje, mert különben elviszi, ha nem is a ludvérc, de az önkéntes polgárjogi aktivista, hogy a Jóisten rogyassza reá az eget. Ha meg felnő, tarcsa a markát, vagy jobb esetben lelép a városba, vagy még jobb esetben agyondrogozza magát, de mindenesetre haszna, na, az nem nagyon van. Tiszta ráfizetés, nem hozza vissza magát. Inkább disznót fedeztet az ember, azt legalább a zsírjáért megéri tartani.

Na, de a szex, az azért mégis jó néhanap, egyszer az évben. Kerestem tehát az alkalmat, de az asszony hajthatatlan volt, mondván, jobb helye is van annak a pénznek, a farkamról nem is beszélve. Utóbbiról nem tudom, mire gondolt, de eszembe jutott róla, hogy új kormány van, ami első intézkedésként rögtön megígérte, hogy vissza leszen állítva a gyes három évre. Na, mán horgadt is bennem a készség, futok haza, messziről kiabálok az asszonynak, dobjon le mindent, ruhát meg főleg, megint lesz gyes, dugunk. Ő viszont azon minutában, még a pitvarajtóban lelohasztott, mondván, ő azért a huszonkevésezerért itthon nem marad böcöllézni a tyúkszart, hanem megyen vissza dolgozni, amint lehet, így tehát helyezzem végre méltó helyére a szerszámot, mert neki ettől még ugyan meg nem jött a kedve.

Teltek a hetek. Hallom ám, egykulcsos adón gondolkodik a kormány – hogy az Atyaúristen tartsa meg a jószokását, mármint a gondolkodásra értve, mert az adókhoz részünkről nem ragaszkodnánk. Alig vártam, hogy kiteljen a szolgálat a cégnél, futok haza, gatyám korcát már a sarkon bontanám, de kedves feleségem jó érzékkel megszagolta, mi a szándék, meg otthol van még a kisebbikkel, és ő is hallgat rádiót, így már eleve azzal fogadott, hogy én egy hülye vagyok, és nem csoda, hogy mindég rittig arra a félalkoholista, félidióta Marján Győzőre szavazok a polgármesterin. Kiszámolta ő tudniillik otthon, és mutatta is a kockás papírt, hogy ha egykulcsos lesz, akkor az én megemelt targoncavezetői minimálbérem tizenötezerrel lesz kevesebb, és amit eddig zsebbe adott a főnök Marci, abból is le fog venni, ha egyáltalán megtart. Ami meg az ő tanári fizetését, főleg az abból számolt gyedet illeti, hát az most ippeg ötezerhatszázzal lesz kevesebb, de ez kész szerencse, mert ha visszamenne állásba, kevesebb lenne a fizetése, mint ami gyedet most kap. Ezt kicsit furcsálltam, de mutatta a papírost, nem volt apelláta. Úgyhogy nekem megint csak maradt a Tutti Frutti Party a kertvégében a budiban, bújhattam ahhoz bánatomban.

Nade a legközelebb, akkor már biztosra mentem, mert bemondták, hogy gyerekkedvezmény is lesz, meg családi adódzás, erre már igazán nem mondhat nemet az asszony! De hiába, vagy ennyire okos egy nő az, vagy ennyire undorodik már tőlem, de kihozta, hogy az pont jó lesz, az a családi adózás, mert így legalább nem fogok sokkal kevesebbet keresni. Így tehát ha hozzávesszük, hogy viszont nemcsak, hogy a létező összes adót megemelték, beleértve az ÁFÁ-t, az EVÁ-t meg a jövedéki adókat, de még újabbakat is kitaláltak a hamburgertől az ingatlanig, pont elképzelhető, hogy lehet, hogy nem halunk éhen.

Ezek után a médiatörvény, a magánnyugdíjpénztárak megvédése vagy az egyházügyi törvény kapcsán már csak legyintettem: erre is biztos csak lesz valami riposztja a drágámnak. Még tettem azért egy tétova megjegyzést az új alaptörvényre, főleg annak magzatvédelemmel kapcsolatos kitételeire, de erre is csak annyi volt a válasza, hogy az alaptörvény a magzatot védi, nem az én magomat. Azt szórjam továbbra is a klozettpapírba, vagy ahova jól esik, bánja is ő.

Így állunk. Várom azóta is a kedvező híreket, hátha végre megenyhül az asszony. Most volt egy kicsi reményem, mert bekérte a kormányhivatal a tanárok privát imélcímeit: reméltem ugyanis, hátha a kormányhivatalnak az én nejem lelkére méltóztatik beszélni, hogy ugyan, ne makacskodjék már. De az emberjogiak itt is közbeléptek, így nyilván ugrik az egész, úgyhogy én inkább előfizettem a Tutti Fruttira, egész évre, és direktbe szertehagyom a lakásban mindenütt.

Hátha az megmozgatja az asszony fantáziáját. Ha már az kormánynak nem sikerült.

6 komment

Címkék: erotika egykulcsos matolcsy

Egy nemzet a kormány mellett

2012.01.22. 19:33 Humperdickk

Ismét megrázta magát a kétharmad: évek óta nem látott méretű tömeg vonult fel, hogy kiálljon a nemzetközi támadások kereszttüzébe került kormány politikája mellett.

Békésen, énekelgetve vonult a sok százezresre duzzadt tömeg egészen a Parlamentig, hogy kifejezze szolidaritását a demokráciát módszeresen lebontó, a végrehajtó hatalomtól független hatalmi ágakat, ellenőrző szervezeteket saját, kipróbált szak- és egyéb embereivel, valamint azok feleségeivel és további rokonaival feltöltő, a független médiát sakkban tartó és ellehetetlenítő, 2011-re a szinte totális hatalomátvételt megvalósító kormányoldal mellett. A tömeg elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy az Európai Unió, hatáskörének ugyan megfelelően, de a jog betű szerinti, céltalan értelmezését követve kétségbe vonja Magyarország szuverenitását és alapvető jogát arra, hogy az általa kötött nemzetközi szerződéseket egyoldalúan ne tartsa be, és zsarolással, azaz a támogatások és hitelek befagyasztásával való módszeres fenyegetéssel kényszeríti Magyarország független kormányát arra, hogy az alapvető demokratikus értékeket tiszteletben tartsa.

A tömeg nem hagyott kétséget afelől: kitart a tehetősebb rétegek számára kedvező adótörvények, valamint az ennek következtében megugró államháztartási hiány mellett is. A tüntetők valamennyien hallgatólagosan egyetértettek abban is, hogy magyar dolgozó társadalom alsóbb rétegeinek rovására bevezetett változások miatt akár havi tízezer forinttal is csökkentett bér vagy gyermekgondozási díj is, jó célt szolgálnak, hisz ezzel több jut a magasabb jövedelműek gyermekei számára egyetemi tandíjra. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy az emiatt már középtávon is finanszírozhatatlan büdzsét a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem hajlandóak finanszírozni. „Nem vagyunk gyarmat” olvashatta magyarul és angolul minden érdeklődő, mit gondol a magyar dolgozó társadalom többsége a bankárdiktatúra által egyoldalúan diktált kiszámítható gazdaságpolitikáról, a jogbiztonságról, továbbá az értelmes, fenntartható gazdaságpolitikáról.

A békemenet résztvevői az alapvető emberi jogok ellen is tiltakoztak: felháborodásuknak adtak hangot amiatt is, hogy a magántulajdon védelmét és más emberi jogokat fétisként tisztelő nyugati társadalmak védendőnek merészelik ítélni a magánnyugdíjpénztárasok jogait tulajdonuk feltétel nélküli megtartására. Volt, aki transzparensen fejezte ki rosszallását amiatt, hogy ugyenezen körök tagadják a melegek beteg mivoltát, és hogy a felvilágosult nyugati társadalom nem hajlandó elismerni, hogy a kábítószeresek, hajléktalanok, más, társadalomból joggal kivetett népcsoportok börtönbe valók, hogy ott megfelelő módon el legyenek zárva a többségi, kormányhű tömegek tekintete elől. A felvonulók keresztényi mivoltukról is tanúságot tettek: örömüket fejezték ki ugyanis, hogy a kormány lehetővé teszi azok számára, akik szegények, szerencsétlenek és munkanélküliek, így nem tudnak részt venni az értékteremtő termelői munkában, hogy amennyiben hajlandóak tisztességet mutatni és alávetni magukat a közbiztonság és a rend mindenek felett álló parancsának, lakóhelyüktől megfelelő távolságokban elhelyezett munkatáborokba költözzenek, hogy a társadalom szerencsésebb rétegei legalább olcsó munkaszolgálatosként hasznukat lássák.

A vidám, szinte családias felvonulás végén a fő szervező, a kommunista rendszerben a Népszabadságban elnyomott és megalázott Bencsik András üdvözölte az embereket, aki szerint a közszolgálati tévében bemondták, hogy szerintük őszerinte egymillióan is vannak. De ha nem is voltak annyian, biztos, hogy ezúttal is elegen voltak. Elegen ahhoz, hogy megmutassák az imperialista finánctőke karvalyainak: nem félünk, mert demokraták vagyunk, és a demokrata nem fél a diktatúrától, sőt, kimondottan szereti azt. A mintegy félmillió demokrata, aki nem volt rest a tömegben együtt, bátran harcolni a békéért, eztán békésen elvonult, hogy tovább építse bizakodva Orbán Viktor minden Orbán Viktorral együttműködni hajlandó, józan alattvalójával a nekik igazságos, új rendet.

Isten őket úgy segélje: csak a legjobbakat kívánhatjuk, teljes szívünkből.

10 komment

Címkék: szép orbán viktor bencsik andrás békemenet új világ

Gyurcsány Ferenc Jászkispöcsömben

2012.01.20. 20:33 Humperdickk

Ma kisfalunkban, Jászkispöcsömben járt Gyurcsány Ferenc, hazánk volt miniszterelnöke, ünnepi közgyűlésen fogadtuk őt az helyi alkoholistákkal a Kispipacsban.

Bár nem szokásom baloldali politikusokról véleményt írni, minősíteni (kicsit gáz párttársaimat dicsérni), de ezúttal, a zord időkre való tekintettel úgy érzem, helyesebb, ha őszintén leírom: nem ismerek senkit, aki alkalmasabb miniszterelnök lenne nála. „A stílus maga az ember.” A mai közéletben nagyra becsülöm, ha egy politikus nem igyekszik mindenáron eltakarni hibáit, nem akar tökéletesnek látszani, nem robotként nyilatkozik a megszokott panelekből válogatva, és felvállalja önmagát, hibákkal, ez esetben jellembeli hibákkal együtt. Egykori miniszterelnökünk egy kiváló üzletember, a világ legjobbja volt egykoron abban, amit csinált, és ezt nem sokan mondhatják el magukról hazánkban. Gyurcsány Ferenc kiváló politikus, és közvetlenségéről mindent elárul az, hogy parlamenti képviselőként rendszeresen látogatta a Balaton-parti kormányüdülőket, ahová inkább csak mi, fiatal képviselők jártunk potyázni, miközben a mások exkluzívabb klubokban adtak egészségükre. Gyurcsány Ferenccel nem tudtam úgy találkozni a Parlamentben, hogy ne lett volna egy mosolya, egy poénja vagy pár mondata a „mezei képviselőkhöz”, egyéb seggnyalókhoz. Vele lehetett együtt ebédelni, grillpartyn meginni egy pohár bort, és sosem éreztük, hogy ő valami nagyon tökéletes, nagyon magas rangú, kimért kiborg lenne, aki próbál diplomatikusan fogalmazni akkor is, ha azt kérdem, melyik a kedvenc itala.

Bár Magyarország mindenkori miniszterelnökének kijár a tisztelet, nekem nem tetszettek sem a korábbi elnökök, sem a későbbi elnökök, akik patikamérlegen mérték minden szavuk súlyát, és legfőbb feladatuknak saját intézményük méltóságának őrzését tekintették (nameg a jogszabályok kreatív értelmezését). Szerintem 2010-ben olyan értékek sérültek hazánkban, mint a szabadság és demokrácia. Ebben a helyzetben jóérzésű ember nem hallgathat a hatalom visszaéléseiről, akkor sem, ha a miniszterelnöki székben ül. Éppen azért kellene tisztességet, az emberi jogokat védve elítélni Orbánt és kormányát – egyértelműen, nem köntörfalazva felszólítani lemondásra. Ilyen értékválságban szerintem nincs helye a kötelező távolságtartásnak, a miniszterelnöki tévedhetetlenség védelmének. A jog kreatív értelmezése is aljas dolog, inkább kibúvó a jogállami keretek alól.

Azért is örültem, amikor miniszterelnöknek választották Gyurcsány Ferencet, mert végre egy egyenes tartással, jó kiállással és jó kommunikációs készséggel rendelkező első embere van Magyarországnak. Ma is öröm volt látni, hogy elnökünk nem felolvas, saját méltóságára rácsodálkozva és a pillanat ünnepélyességétől elragadtatva, hanem egyszerűen szívből beszél, ami oly természetes kellene legyen a politikában. Akkor megszűnne az álszentség, a politikai korrektségnek álcázott képmutatás, és kiderülne, ki az, akinek a jelleme valóban méltó a politikusi hivatásra. Talán senki nem foglalkozna azzal, hogy vét-e hibát az igazmondás terén az illető, vagy hogy mit ígért, mit nem ígért, mit hallgatott el vagy miről állított valótlant 2006-ban.

Ki az, aki nem puskázott a suliban? Ki az, aki nem hajtogatott papírrepülőt, nem köpőcsövezett rizsszemet a feszes hátsójú fiatal napközis nénire, majd nevetett az egész délutános csoporttal? És tegyük szívünkre a kezünket: olyan nagy bűn, ha az ország gazdasági állapotáról elmondottak egy felfokozott választási hisztériában legfeljebb köszönő viszonyban vannak a valósággal? Persze, ha igaz, hogy a miniszterelnökünk hazudott, csúsztatott, még ha bizonyított is: az nem szép dolog, elítélem én is, mint politikus, aki keményen dolgozik a képviselői költségtérítésért és a kenőpénzért. Ha így lenne, az tényleg rossz példa minden fiatalnak, és devalválja az igazmondást, mint társadalmi értéket. De ez olyan nagy dolog, hogy emiatt le kellett volna mondania Gyurcsány Ferencnek? Döntse el mindenki maga, én személy szerint nagyon sajnáltam volna, ha nem ő lett volna még egy kicsit a miniszterelnök. Mert Gyurcsány Ferenc számomra rendszerváltó szocialista, egyenes jellemű, példamutató ember, akire felnézhet Magyarország – dolgozóival, diplomatáival, politikusaival együtt.

Gyuroján Nándor

(A cikk plágium. Innen loptam fordítottam.)

15 komment · 1 trackback

Címkék: gyurcsányferenc schmitt pál pártkatona nagyonmélyenlevőmagyar oroján sándor

Megoldás a tüntetőknek tavaszra

2012.01.20. 12:51 Humperdickk

Megy a nyavalygás, hogy a kormány nyolcszáz évre előre lefoglalta a budapestet. Nem kell nyavalyogni: mondom, mi a teendő.

Ez majd úgy lesz, hogy el kell menni a Szabad sajtó útra, és ott a pesti hídfőnél a színpad előtt megállni, és nézni értelmesen, hogy az arra járó rebiszes nehogy azt higgye, kormánypártiak vagyunk.

A továbbiakban az fog történni, hogy a meghirdetett időpont előtt háromnegyed órával azt fogjuk észrevenni, hogy már a Kígyó utcánál emberekbe ütközünk, akik szorosan, szinte lapjukkal állnak a szemerkélő havasesőben. Nem esünk kétségbe: megállunk mögöttük, figyeljük a kivetítőn a Dorottyát, aki épp beskáláz, míg a technikusok tesztelik a technikát.

A meghirdetett időpont előtt félórával a beleütközés megismétlődik, de ezúttal már a Petőfi Sándor utcánál. Mínusz Dorottya, mert ő éppen a tizenhetedik zokniját húzza fel és a huszonnyolcadik forró teát tolja, mimiatt is nem látszik, mert eltakarja a fél fejét a bögre. Addig is figyeljük a kivetítőt, abból nem lehet baj.

Tizenöt perccel a kezdés előtt már a Petőfi utcánál áll a sor, de még mindig jönnének ki a metróból. Sokan visszafordulnak, és elmennek inkább az Astoriáig. Pár perc múlva teljesen bedugul a környék, a tömeg a Körútig áll, a szomszédos mellékutcák is tömve, páran elégedetlenkedni kezdenek, mert nem látják a kivetítőt. A hangosítás szerencsére működik. A havaseső viszont elállt. Ónoseső van helyette.

Kezdés után pár perccel le kell állítani a Körúton is a forgalmat, a tömeg odáig ér. Felemelő közösségi érzése van mindenkinek, szinte tapintható a decentrális erőtér, csak a zsebkendő ne fogyna ilyen kurva gyorsan. Hiába, hideg van. A környékbeli kávézók forró teát, forralt bort osztogatnak a didergő tömegnek.

Negyed órával a kezdés után megtelik az összes környező utca és tér: nem férnek el többen. A rendőrség ideges babrálásba kezd a gumiboton.

Ja, mit akarok mondani: persze március 16-án. Mert forradalmat lehet ünnepelni egy nappal később is. Csinálni meg pláne.

Már persze ha van rá igény.

2 komment

Címkék: diktatúra nemtetszik milla

Isten nyugosztaljon, LMP!

2012.01.20. 08:38 Humperdickk

A lehet más a politika-nevű zagyvaságnak egyszer és mindenkorra vége. Számomra, legalábbis. Sajnálom.

De most komolyan.

A zelempé egy mindenkittől rettegő, ökofasiszta, nem hogy harmadik, de megszámlálhatatlanul sokadik (mittom, huszonnyolcadik) utas formáció, aki szerint tök jó, sőt, védendő dolog a demokrácia – már amennyiben nem jár azzal, hogy a szellemében másokkal együtt kell működni, sőt, egyeztetni kelljen, és lehet, hogy éppen a demokrácia védelmében. És ráadásul olyanokkal kelljen szót érteni, akikkel közösek ugyan a (demokratikus) értékeink, de akikkel teljes egészében azért mégsem értünk egyet, és (vagy) kilőtték a szemet. (Mellékszálnak tűnik: szemet kilőve még nem láttunk, de tudniillik azt biztosan tudjuk, mert a szembeszomszéd Pisti mesélte. Mondjuk én is tudnék mesélni: rebiszes százados a nagybátyám, és egyébként is személyes jóbarátja az egyik „szemkilövöttnek”. Nem érdekes, ez egy ilyen ország, baszni rá, itt bizony barát támad barát ellen, a maroknyi székely meg porlik, ugye, az akácos úton, mint a szikla. Undzovejter.)

De továbbá.

A zelempé egy olyan párt, amelyik nem liberális, ellenben még az ökörfarkkórónak is szavazati jogot adna, főleg, ha Sukoró mellett nő. Komolyan vehető érv nem szól ugyan az ellen, hogy miért ne építenénk kaszinóvárost a sukoróba, lokátort a zengőbe, de mégse nem lehet, mert akkor, gondolom, kipusztul a bánáti bazsarózsa. Ráadásul újabban visszamenőleg, mintha nyoma se lett volna. És ennyiben érzik magukat öndefinitívnek: ne legyen radar, lokátor, kaszinó, ellenben mindenki termelje meg a kecsketejet meg a hálózat nélküli internetet a saját erkélyén, a rododendron mellett. Hisz abból nem lehet baj. Igaz, kecsketej se, de ártani mindenesetre nem árt.

És főleg: ez a zelempé egy olyan párt, amely meg kívánja határozni, hogy én hol vehetek akciós szlováktejet.

Az anyádba’, mondom erre én, öntudatos magyar paraszt. Az összes fent összehordott zagyvaság ugyanis eltörpül a legutóbbi mellett: mert bár én idősebb vagyok, mint a teljes Szlovákia (további bölcsességekért tessék a kurucokhoz fordulni, szívesen állnak rendelkezésre, elég hülyék hozzá), mégsem látom be, miért akarnék én teljesen ökotudatosan rosszat egy rakás embernek. Miért jó az nekem, ha rossz lesz annak a becsületes, megkérgesedett kezű szlovák kovbojnak, aki egy élet munkáját, bölcsességét szarta bele abba a tehéntejbe? Amiből a kedves, mosolygós szlovák munkásnénik és -bácsik halványan a tejre emlékeztető ízű tartóstejet raktak össze? Én nekik szintén a legjobbakat kívánom: akárcsak azoknak a szorgalmas, lelkiismeretes angol fiatalembereknek, aki megalapították azt a hipermarketet (nem, kedves szabórebeka, nem plázát), amelyben az a vidám, udvarias magyar pénztároslány dolgozik, akitől megvettem és hazavittem a cuccot. És most lehet engem szembeköpni, hogy én egy ilyen internacionalista kommunista köcsög vagyok, de akkor is szeretem az embert, mint olyat. Dacára, hogy még az is meglehet, hogy nem a szomszédban lakik.

Ne ragozzuk: a zelempé, ahogy van, egy tévedés. Nagy, nagy tévedés. Sokan hittünk benne, hogy reális alternatívát jelent a lopkodós, hazug „baloldal” és a lopkodós, hazug „jobboldal” mellett (és, főleg: helyett), de tévedtünk. Mert nem lopnak, ez tény, és viszonylag ritkán is hazudnak, ez is tény. Ennek ellenére frakcióvezetőjük lemondásán is majd’ egy hetet sikerült agyalni, és akkor is csak annyit sikerült felettébb kínos nyökögések közepette kinyögni, hogy a pártnak van frakciója, valamint az emeszpé radikálisan különbözik, a nem tudom, bazsarózsától. Mert ennél biztosabbat, mint hogy bazsarózsa, egyelőre nem tudunk az elempéről. Több mint másfél év után se.

És ha így megy tovább, kiváló parlamenten kívüli formációt fognak alkotni 2014-től. Mert egyéb esélyt nem adott nekik a kétharmad. Politikai szerepvállalásuk kimerül majd abban, hogy odaláncolják majd magukat valami kellően szilárd tereptárgyhoz évente, mondjuk karácsony tájékán: javaslom ez esetben a József Attila-szobrot a Szoborparkban. Hacsak be nem olvasztja addig a (szélső)jobboldal. Mert ne legyen félreértés: a fidesz és a jobbik politikája között már csak annyi a különbség, hogy a fidesz (egyelőre, még) hazudik a „bankároknak”, mert pénzt akar. Nagy pénzt. Nagy focit. De egyéb elképzelése nincs a dolgokról: és ez ellen a zelempének nemhogy nincs épkézláb akcióprogramja, de még egy kurva molotovkoktélt sem tud felmutatni.

És nekem, liberális bunkóembernek pont ezért nem (sem) felel meg az elempé: mert az hagyján, hogy még a zöldséget sem a megfelelő értelemben és főként nem a megfelelő technológiával műveli, de nem hozza a liberális minimumot sem. Örülök, tehát hogy eltűnik, mert hasztalan, hibás, felesleges kreatúra: csak foglalja a helyet a normálisabb, konstruktívabb cégektől. Akkor már inkább a fletó: az legalább igyekszik. (Mondjuk az ő esetében ez kábé a minimum, ha ismét be akar iratkozni az emberek táborába.) Sajnálom: nem akartam ismét „szocialista”, pláne gyurcsányista lenni. De egyszerűen nem hagytatok más lehetőséget.

Isten irgalmazzon valamennyiünknek.

11 komment · 3 trackback

Címkék: politika mszp fidesz gyurcsány jobbik schiffer lmp lehet más a

Kezdeni valamit a hülyékkel

2012.01.16. 12:10 Humperdickk

Olvasom, indul a hülyék menete Budapestre, megünnepelni az önrendelkezést, valamint vesszentrianon. Meg mindaz, ami még szembe jön ott fönt, a Szent Orbán téren.

Mondjuk az nem pont arra van, de ki tudja, egy kisebb egység még elfordulhat arra is, hogy merőben unortodox módon egyenesen onnan, és mondhatni rajtaütésszerűen koszorúzza meg a hősökteret. Ezektől ugyanis minden kitelik: ezek ilyen demokraták, sőt erkölcsös polgári demokraták, mégtovábbsőt: ők nemzetileg független polgári demokraták – ami értelmes emberi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ideírjuk a vesszentrianon mellé, hogy demokrácia, hátha nem veszik észre külföldön, hogy szarunk az egészre, és adnak nekünk pénztet.

Dehogynem veszik észre. De mindegy is: hülyénk attól még vonul, élén a szóba jöhető minden pártállású és világnézetű segget megfelelő időben megfelelően gyengéd kezelésben részesítő buta posztkomcsi idiótával képesített jobboldali konzervatív főszerkesztővel. Hogy megmutassa az Európai Uniónak, amit az nem lát, tudniillik az erkölcs, a nemzet és a függetlenség, de mégleginkább demokrácia békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élésének Szent Páli magasságát ostromló hitvallását.

Hogy ebbe a hitvallásba a hogyan fér bele a harc a sajtószabadság ellen, a parlamenti ellenzéknek éppen a parlamenti vitán keresztül történő felszámolása, vagy akár a hajléktanok kriminalizálása: csekélység az. Hát úgy, ahogy a többi: nyilván sehogy se . És nyilván ez őket nem érdekli: az idiótát ugyanis semmi sem érdekli. Az idióta hinni akar, és a hitben a fizika direkt zavarja őtet. Ő nem hökken rajt’, hogy megölték ugyan, de feltámadott, meg felszállt, és hova máshova, hát a Mennyekbe. Persze, hogyapicsábane, de tudod mit, szarni bele, igyunk még egyet, Bélám – mondaná a gondolkodni szerető ember, de el is intézné nagyjából ennyivel. De az idióta nem, hogy azt ne mondjam, neki fel sem tűnik ez a pár apró fizikai ellentmondás, hogy azt ne mondjam, az Istennek se.

De ami volt, elmúlt: a ma hívőjének döntő százaléka már modern, értelmes, világra nyitott, kedves ember, aki persze a nem hívőhöz hasonlóan szintén nem ért mindent, de a Higgs-bozon sincs még meg, úgyhogy várjuk ki a végét, gondolja, és addig is iszik egyet a tejben főzött kecskegidaragura. De bármennyire is okosodott az átlaghívő, ettől még a hülyék száma nem csökkent: magától értetődően nyílnia kellett tehát egy olyan topiknak ezen a kurva nagy csetoldalon, ahol ezek az idióták is megtalálják a helyüket. Ahol megbeszélhetik, hogy hol válik el a szar a májtól, hogy mi az érték, és mi a globáltőke ármánya, hogy mit kell szedni nemzetidegen influenzára és mit egészséges, pirospozsgás magyar náthára, hogy hogyan hat a csontkovács lóbalzsama, hogy mire jó a csicseriborsó és biocsicsóka, és hogy hogyan kell nemzeti lecsót csinálni ázsiai őseink sok ezer éves receptje alapján. (Akik persze még Kolumbusz előtt fedezték fel a paprikát meg a paradicsomot, egy szál pesti trolival, valamint cekkerrel, a Lehel téri piacon. Hol máshol.)

Ezen kedves, bár a lelkük mélyén folyamatosan homlokukon kidagadt érrel ordibáló idiótáknak fontos ugyanis, hogy ne legyenek egyedül. Ezért vannak ők ott, egymásnak. Meg hogy legyen pár fogódzó, ha kimennek a körútra, mert ott nincsen se korlát, se védőháló, és a végén még nekik megy az igazság és összepiszkítja a hitüket. De szerencsére vannak nekik szamárvezetőik, a hagyomány meg a hit. Hogy le ne menjenek a térképről a piacra menet. És ezen a sötétségen nem hat át semmi: a Tejútrendszer ezeknek smafu, de a teljes sokezeréves szopás sem érdekli őket, amit egyes filozófusmúmiák tudomány-, jog- meg filozófiatörténetnek hívnak. Ők ugyanis olyan okos emberek, hogy egész egyszerűen kijelenthetik, hogy mások az idióták, és azok is csak lopták az eszet, tehát ha nincs doktorid, bátran lopj magadnak.

(A rendkívül hülye köztársasági elnöki hivatalbeli hülyéknek üzenjük innen vidékről, hogy effektíve mindegy, hogy a Palibá egy bolgártól lopott, vagy közösen loptak egy harmadiktól. Ha nem hiszik, kérdezzék meg nálunk a Rácsa Tibit: véletlen sem cigány, ennek ellenére betörésért ül jelenleg is. Ellenben ha azt mondta volna, hogy a Bolgár Jani is benne volt a buliban, már nem élne. Csak a rend kedvéért.)

De hát hagyjuk is: ez az utóbbi kettő hülye magyarország öt közjogi méltósága közül rögtön kettőt ki is pipál. Ez elég szar arány, ami azt illeti, főleg, hogy a maradék háromból kettőről egyelőre annyit tudunk, hogy az egyik valakinek a felesége, a másik meg szégyelli magát, mert elárulja a saját cége. Ha hozzávesszük, hogy az ötödik a jelenleg a felettébb bekerített bozótharcos, hát, elég szarul áll ez a magyar méltóság: itt az ideje tehát, hogy tényleg megrendezzétek a hülye méltóság menetét. Hisz nektek is jár a nyilvánosság.

Én addig megnézem párszor ezt a videót, hogy lássak fehérek közt egy Európait. Kár, hogy itthon ennek már nincs esélye.

Csoda, ha szégyellem magam, amiért magyar vagyok?

Szólj hozzá!

Címkék: orbán hülyemagyar bencsik schmittpál békemenet

Dolgunk a kecskével

2012.01.11. 08:00 Humperdickk

Feleségem szólt a minap, hogy eltűnt a kecske. Illetve nem egészen tűnt el, mert részben megvan, csak a feje hiányzik. De az viszont nagyon.

Abban az értelemben nagyon, hogy ugyan a kecske nagyobb részben megvan, de konkréten azt a funkcióját nem tudja többé teljes egészében ellátni, hogy legeljen, ezáltal tejet adjon, és ezáltal legyen otthol kecskesajt. Feleségem ugyanis bolondja a kecskesajtnak: jó éretten szereti, franciásan, fűszerekkel megbolondítva. Na most ellenben kiderült, hogy a kecske a feje nélkül nem képes a hátsókertben lelegelni azt a kaszálhatatlan csalitost, továbbá abból a sok szarból tejet sem állít elő senki más. Én legalábbis nem vállaltam: fejés ide vagy oda, valahol meg kell húzni a határt a legfelvilágosult értelemben vett házasságban is.

Viszont ha pedig nincs tej, az azt jelenti, hogy a sajt is el lett baszva egyidejűleg. És mindezt pusztán azért, mert a kecskének jelenleg hiányzik a feje.

Namármost ebből a szempontból tűnik különösen szerencsés fejleménynek, hogy ennek a magyarországnak, közelebbről annak a kormányának legalább van feje. Igaz, hogy olyan, amilyen – szegény ember, ugye, azzal főz, amije van. Hát, hogy szegény feleségem mivel főz, azt speciel én elképzelés szintjén sem tudom, de abban biztos vagyok, hogy bár jobban örülne neki, ha mondjuk a kormánynak Bruce Willis feje lenne, azért a józan belátás őt is jelentősen meggátolná abban, hogy például a jelenleg fejetlen kecskénket mondjuk mondott hollywoodi színészóriás fejével tartsa elképzelhetőnek, illetőleg fejhetőnek. Ő ugyanis, dacára nevezett dájhárd minősített esetekben történt, fejmegtartással egybekötött dafke meg nem halásának, mélyen hisz benne, hogy ez a kecskesajt-előállításban őtet nem hogy nem segítette volna a való életben, de egyenesen hátráltatta volna, már amennyiben evidenciának fogjuk fel a delikvens fejének a kecske fejéhez történő spontán összevetését, mielőtt fejni kezdjük illető entitást. És bár az én feleségem is bölcsész őneki a lelke legmélyén, a mindennapokban azért mégis a praktikumot tartja leginkább a szem előtt.

Tehát ha ilyen feje van a kormánynak, ám legyen, mit tudjuk mi, milyennek kellene lennie, mink itt vidéken ehhez nem értünk, és különben is, kevéssel is beérjük, hisz igénytelen népek vagyunk. Ám azért az cseppet aggaszt itt a sokakat mifelénk, hogy a jelenlegi kormány feje a Kálmán féltestvére apjának a fejére hasonlít. Mert bár fiatal korában ugyan ő sem akárki volt, hanem egyenesen váltásparancsnok a sárdorozsmai lövészezrednél, de sajna, miután rákapott rá az italra, gyorsan csúszott lefele: jelenleg hajléktalan, éjjeli portásként alkalmazzák valahol a kilencedikben.

Azt persze mi itt vidéken kevésbé tudjuk, hogy a jelenlegi kormány jelenlegi feje az itallal hogyan áll, de vannak azért elképzeléseink. Ugyan portásként alkalmazva még az Opera hátsó ajtajánál sem volt érkezésünk összefutni vele (mi ugyanis elől vártuk, hülyén), azért az alkoholizmus első jelei, úgymint a kóros nagyotmondás, legénykedés, elő-előböffenő agresszió már jelentkezni tűnnek nála: szegény Ilonka második férje is addig kötözködött a felgyömrői magasfeszültségű főelosztóval, mígsenem seprűvel és két kis szeneslapáttal vitte el a szegpalotai rohammentő.

Ezt persze mi semmilyen esetben sem kívánjuk szeretett elnökünknek, már csak abból a szempontból sem, hogy bár itt sokak szerint több szempontból kívánatos lenne, ha agyoncsapná valami kóboráram, ennek a szomorú esetnek a forint-euró árfolyamra gyakorolt hatása nem lenne megjósolható, így haszna is legalábbis kétesélyes lenne. Mindazonáltal tény, hogy ennek a tehetségtelen balfasznak sikerült totális alkalmatlansága okán nem egyszerűen teljesen széjjelcsesznie a magyar nemzetgazdálkodást, de fejetlen kecskeként addig ordítani idióta módon, hogy akkor is szép fejem van, tehát mindenki menjen a picsába, míg lőn: nagyon úgy tűnik, hogy a világ, legalábbis a világnak az a része, amelyiknek pénze is van, jelenleg megfogadta a tanácsot, és a szíve mélyen legalábbis inkább kajtatna mulatt néger szállodai alkalmazottakat lógó genitáliákkal, semmint egy pillanatra is megállva időpontot adjon a számára sebtében kinevezett droidnak, akármilyen szépen csillog is a halántéka. Neki ugyanis, úgy tűnik, az a másik, nem kevésbé hülyének kinéző félszemű kellett volna, de a megfelelő időben, az meg éppen akkor morcos volt vele nagyon. Mit csináljunk, fanyar egy ízlése van ezeknek.

A továbbiakban tehát vagy meglesz a kecske feje, mondjuk valamilyen kilincsre akasztva Brüsszelben, hívogatóan, vagy baszhatjuk a kecskesajtunkat. Tekintve, hogy a közbülső időben a kecskének nem csak a feje került elfogyasztásra, de lassan már a seggén is csak mutatóban maradt valami kis mócsing, borítékolható, hogy velünk tisztességes hamiskártyás már csak vonakodva ül le fájerezni, tehát a pénznek lőttek. Azaz rövidesen vagy rovásírással leszünk kötelesek felvésni százszor a homlokunkra, hogy dögöljön meg minden zsidóbuzicigány, mert mi tulajdonképpen ezt akartuk, vagy ugyanez lesz, de rovásírás nélkül, ellenben szögesdróttal.

Jelenleg ez a realitás. Ehhez képest csókolom a többi, civil- és ökokecsketenyésztő polgártársat, nagy-nagy szeretettel.

5 komment

Címkék: orbán kecske imf államcsőd

Magánügyeitek védelmében

2012.01.10. 12:23 Humperdickk

Az a magánnyugdíjpénztár-tag is teljes nyugellátásra lesz jogosult 2012-től, aki március végéig nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Emiatt 2,8 millió ember érezheti becsapva magát, akik a teljes nyugellátásuk elvesztésétől való félelemben számolták fel pénztári tagságukat a múlt év elején. (nol.hu)


Jajistenem, most mondjam, hogy maradt két és fél millióm pluszban, mert nem hagytam magamat zsarolni?! Szánalmas ez, hogy még én szégyellem magam azért, mert becsaptak itt majdnem hárommillió embert… A magam részéről persze mindenkitől elnézést kérek, de tudom, hogy ez kevés. Meg nem is nekem kéne. Másnak van itt szégyellni valója.

De kinek? Annak, aki elhitte, hogy nem verik át ezek a férgek? Ezek, akik eleve azzal kampányoltak, hogy megvédik a nyugdíjpénztárakat? Miért hittétek el, kedves barátaim? Miért nem olvastátok el, amit itt meg itt írtam? Mert én biztos hülye vagyok, szarházi anonim blogger, mit ugatok bele? Az vagyok,ez tény, de ugye nem kell még egyszer elmagyaráznon, hogy miért ugatok bele? Hogy mi a jó a demokráciában, az érték- és véleménypluralizmusban? Hogy érdemes mindenkit meghallgatni, hátha igaza van?

Vagy annak, aki szart bele az egészbe, mert ezek úgyis lopnak, kit érdekel, ki nyúlja le, a kormány vagy a zsidó finánctőke? Nos, most ezek lehet, hogy kapnak nyugdíjat, lehet hogy nem, hozzám hasonlóan. De nekem van két és fél millióm a zsidó finánctőke kezében, amit lehet, hogy nem tőzsdéznek el, amiből lehet, hogy fogok tudni venni egy fagyit az unkámnak. Ami nem sok, de az egy fagyi éppen eggyel több, mint az egy se. Ezt hívják öngondoskodásnak.

Nem, barátaim. Nem nektek kell szégyellniötök magatokat. Ti be lettetek csapva, sőt, mindközönségesen alaposan át lettetek baszva, és nem mentség, hogy lehetett rá számítani: a gyilkosnak se mentsége, ha elől hagytátok a konyhakést. Ez van, hazug szélhámosokra szavazott a kétharmad. Volt már ilyen, és ne legyenek illúziónk: lesz is. Hacsak nem tanultok, nem tanulunk ebből.

Ne adjátok fel, barátaim!
 

9 komment

Címkék: hazugság matolcsy magánnyugdíj

Sokáig Éljen Ferenc!

2012.01.06. 20:25 Humperdickk

Most, hogy túl vagyunk az évezred legnagyobb „szeressük egymást, bármilyen különbözőek is vagyunk” partiján (ezen most teljesen elérzékenyültem, úgyhogy ha hazaértem, megdugom valamelyik macskát), ideje kicsit mögé is nézni a történéseknek!

 

Ez az ember nem velünk van”– írja a hvg.hu tehetséges publicistája és egyben és újabban (önhibáján kívül) a bevezetőben citált androerotikus buli házi idézetbajnoka (tényleg, azért Vörösmartyval együtt dübörögni sem akármi, valljuk meg), és bár ő is egy miniszterelnökre gondolt, tartok tőle, hogy nem ugyanarra a miniszterelnökre, akikre a mindenkit, de főleg egymást agyonszeretgető tüntetők azon többsége, aki szerint még mindig gyurcsánytakaroggy van. Na de, merül föl a zsigerileg hülye blogolóból: miért is van?

A magány újra melléd ül

Az, hogy hogyan sikerült a valamikori Magyar Köztársaság valamikori magyar miniszterelnökének odáig süllyedni, hogy már csak egy maroknyi partizán hajlandó elénekelni vele a Guantanamerát, okos, érdekes kérdés, olyannyira, hogy azt gondolom, ötven év múlva jólfésült történészhallgatók egész hada fog még megélni belőle, még több államilag nem finanszírozott féléven keresztül, a haza még nagyobb fényre derülése érdekében. De mi azért tudjuk persze, hogy ha csak két pohárral fogyaszt kevesebbet emberünk Őszödön, valamint ha a választott pártjának egy főre jutó szaremberállománya nem akkora lenne, amekkora, nem lenne miről beszélni most: élnénk tovább a „hazugságban”, és lenne valaki, akárki a miniszterelnök. De ha ettől eltekintünk, és a tényeket nem seggtörlésre használjuk, mint holmi kormányszóvivő vagy nyugdíjvédelmi szőkeciklon, hanem arra, amire valók, azaz gondolkodásunkba beleillesztjük, és nézegetjük, milyen szépen csillog, nos, ez esetben mindenki más számára világos, hogy itt a karaktergyilkosság egy minősített esetével állunk szemben. Ami egyébként felettébb hasznos, kívánatos, hiszen nem csak hogy gallyra vágja a kevésbé tehetséges politikusokat (próbálták volna a Sarkozyvel lejátszani ezt a meccset, fogadok, nem gumilövedékkel lőtt volna vissza!), de kiválóan alkalmazható abban az esetben is, ha kibaszottul egyáltalán semmi fogalmunk nincs róla, mifaszt kéne csinálni ahelyett, amit a szemkilövető csinál.

Cigifüst száll az erkélyről

Mert el lehet persze szórakozni az altuszkáefté házimedencéjétől kezdve az apróantali örökségen át a sukorói nemzethalálig mindennel, de ez legalábbis összemérhető például az Ember, Aki Sohasem Hazudott felettébb előnyös lakáscseréivel, valamint családi bánya- és szőlőgazdaságának csodálatos fellendülésével. Igen,ebben a „kurva országban” ha valaki hatalomhoz jut, azonnal él is vele – de hát ezzel vélhetően minden sarkában így vannak a világnak, csak máshol nem feltétlenül fújják utána ki a taknyukat a medencébe utána, és főleg nem a trambulinról. (Sőt, a tacskójukat sem kérik meg, hogy tegye meg helyettük.) Hazudik és lop itt mindenki – hogy messzebb ne menjünk, cementet, zártszelvényt, tűzifát ÁFÁ-s számlával szerintem még ember nem vett ebben a hazában. És nyilván persze lehet ezt így is, de az akkor nem megy, hogy a diákbérlet meg a családi pótlék is megjár, és persze a pofánk is hatalmas, főleg, ha üvöltözni kell különböző vidám tömegrendezvényen a hülyeségeket.

A végén úgyis csak egy sóhaj marad

Mert az odáig rendben van, hogy el lehet mondani kétmillió, sőt, tízmillió ember előtt akár, hogy ne legyen se tandíj, se vizitdíj, de még a klozett is ingyen legyen a Keletiben, meg azt is hozzá lehet fűzni már-már vallási hevülettel, hogy azonnal csökkentsünk le minden adót és járulékot nagyon-nagyon, hogy ezáltal jusson nyugdíjemelésre (nem viccelek, komoly elképzelés volt ez 2006 táján!), csak hát miután végül ez sikerült, és megnyertük a belépőt a halhatatlanságba mind a kétharmadnyian, el is kéne kezdeni kormányozni. És itt aztán persze rendre megbukik a mutatvány. Mert ez lesz az a pont, ahol kiderül, hogy mocskos anyagi előnyöket kínálva szavazatot lehet vásárolni, de alacsony CDS-felárat nem, valamint ki lehet nevezni az összes birodalmi rohamosztagost (és persze a feleségüket, Birodalmi Rohamosztagosnét) miniszternek, csak aztán ne csodálkozzunk, ha a mozgólépcsőn szembe jövet mindenki olyan egyformának tűnik. És még az alagút vége se a barátunk.

A végén emlék lesz majd belőled is

És főleg ennek az alagútnak a nem létező fényében lenne nem teljesen érdektelen, ha tisztába tennénk: azon kívül, hogy mindenki tudja (hisz maga a szíjgyártó közölte!), hogy milyen bűnei vannak ennek a pápainak, egyelőre még mindig ő a másik választás. És én sem örülök neki, de ez van. (Mert aki a gyurcsányra szavaz, az a szíjgyártóra is szavaz, ugye, az meg kinek jó.) De dacára annak, hogy ebből a szarból visszatekintve nyilván minden fing rózsaillatúnak tűnik, ki kell mondani: amennyiben ez a társadalom képtelen jobb vezetőt kitermelni egy hazug, posztkomcsi demokratánál meg egy hazug, fasiszta diktátornál, akkor lesz szíves választani is közülük. Vagy akkor mutatni jobbat. Mert ötven év múlva annak a történészgyereknek kajakra mindegy lesz, miből írja azt a szemdolit: de nekünk azt az ötven évet még végig is kell élnünk valahogy. Többé ne hagyjuk tehát hatalomra jutni a fasisztát. Kerül, amibe kerül.

Mert pont a történelemből kellene tudnunk: a fasisztánál mindig van fasisztább.

Szólj hozzá!

Címkék: demokracia fasisztak gyurcsany orban

Az indexre tett civilek

2012.01.04. 15:38 Humperdickk

A helyet az, hogy 2012. január másodikán este egy, az évszakhoz képest enyhe, ezzel együtt mégis fogcsikorgató hidegben együtt tiltakozott cirka százezer ember különböző okokból kifolyólag, és ez súlyos, már-már helyreokozhatatlan károkat okozott más, mentális kihívásokkal küzdő embertársaink agyában. Vegyük sorjában, milyeneket!

Azok számára, akik dogmatizmusból, vallási okokból vagy egyéb idiotizmusból kizárólag csak közszolgálati vagy közpénzből és/vagy közakaratból finanszírozott vagy megtűrt televízió, rádió, sajtótermék által kibocsátott médiaondót hajlandóak fogyasztani, áruljuk el, hogy a fenti dátumtartományban azért gyűlt egybe a tigris meg a szelíd őz a ravaszdi rókakomával egyetemben (nem beszélve a nyúlról, aki kizárólag bioháztáji káposztáról álmodik), hogy félreérthetetlen, elvtársi (sic!) nyíltsággal közölje a jelenleg regnáló kormánypártok által kinevezett vagy azokat alkotó, de mindenesetre egymás (átvitt értelemben vett) hímtagján bravúros tornamutatványokat bemutató fogyatékosokkal, hogy ők (mármint a tömeg) ugyan élből nem ellenzik a másságot, de most már lassan nekik kezd fájni az ánuszkoszorújuk az eléjük táruló látványtól.

Bár már eddig sem adtam esélyt az írástudatlanok számára a szövegfeldolgozás megkönnyítése terén, tudom fokozni: döbbenet, de nekem semmi bajom egyébként az elhajlókkal úgy általában. Komolyan, vajból van az én szívem: én még annak az alkotmánybírósági aberráltnak is meg tudok bocsátani, aki személyes kudarcként éli meg, hogy a magánnyugdíj-pénztári törvényeket érintő döntés elmaradt a picsába. Most mondd, vonatkozó szervilis háztáji ezért kapja a fizetését, a kudarcélmenyekért. Meg persze a félrenézésért: más meg konkrétan szarral kevert gennyet takarít ki vénasszonyok alól, tizedannyiért se. Szar ez is, az is: nincs jelentősége. Lényeg, hogy legalább keressünk rajta valamit: ki többet, ki kevesebbet.

Mondom, nekem egy ilyen Pacal Lali vagy Panyolai, vagy milyen pálinkának hívják, nem játszik jelentősen. Nyilvánvaló, hogy ő egy szar ember – és bár meglehet, nem volt mindig az: mi borászok jól tudjuk, hogy a végeredmény, azaz óbor a lényeg, a friss bor még nem számít, mert az olyan, mint a kislányfing, annak se íze, se bűze. Majd kiforrja magát. Illető pálinkafajta viszont konkrétan csak eddig bírta magát kiforrni, mármint a szarig: mondanám, hogy majd mesél az unokáknak, de nem akarok rosszat szegény kiskölyköknek.

Ellenben azzal a relatív fiatalnak mondható, de máris felettébb büdös mocsokkal mit kezdjünk, aki elmegy egy ilyen százezres tüntetésre, azt megnézi jó messziről, majd elszalad gyorsan még kurva messzebbre onnan, hogy ott bemondja a kamerába, hogy igaz, hogy még nem verik szegény ministránsfiúkat, de igény, az volna rá? Vagy azzal, aki beleírja az internetbe, hogy ő hülye, és büszke rá, hogy ő hülye, de kötött máma nyakkendőt is, hogy ne látsszon annyira, hogy hülye? Vagy a kormányújságíróval, akinek megengedték, hogy bentről fotózza az üres tereket? Vagy a többivel, akit kordonnal kell megvédeni a kordonon kívüli valóság ellen, mert a végén még szembesül vele? (És, mittomudomén, megírja véletlenül?)

De engedjük meg: ezek a tehetségtelenek a saját egzisztenciájukért küzdenek, és mivel teljesen tehetségtelenek, örülnek, hogy legalább a gazdi megtűri őket a fanszőrzetében. Hisz ott elfér lesz a lapostetű is. De most mondjátok meg nekem, és tényleg nem költői a kérdés: azzal a független kereskedelmi Tehetséges Zsurnalisztával mit kezdjen az ember, aki kimegy egy ilyen tüntetésre, hátha a szanyikapitány elmocskosnácizza magát, mert vonatkozó Tehetséges Zsurnaliszta jólértesült róla, hogy tényleg lesznek kint mocskosnácik? (Akik persze a formállogika szerint a diktatúráért tüntettek, de ezt most hagyjuk.) Mert az nyilván fontos, hogy bár kurvára nem arról volt szó aznap este, nem arról beszélt sok ezer ember, de azért hangozzonel, ki ne maradjon, hogy mocskos szocik, hiszen bosszút kell állni azokon a vöröskatonának öltözött munkásőrökön, akik a kislánykorában órákon át tömték bele a vattacukrot, mély törést okozva ezzel a hitéleti fejlődésében? De legyen így, akkor sem hiszem el, hogy csak nekem gond, ha egy tüntetésen, ahol százezernek tűnő ember ordítja, hogy orbántakaroggy, a háromnevű a többi, lényegesen kevesebb nevű barátaival kizárólag azt a pár száz idióta gárdistát fedezi fel, aki összeverekedik a (nem kevésbé vállalhatatlan) szanyikapitánnyal?

Ez ugyanis minden, de nem pártatlan, kiegyensúlyozott szórakoztatás: ezért a szalaiannamari kurva nagy körmöst kellene, hogy adjon. Persze nem fog, mert az emtéinek se fog, de most tényleg e mögé sikerül bújni, Lacus? És én tényleg nem tudom, de nekem innen úgy tűnik, hogy ennél még az a nagyon hülye Ladatulajdonos is jobb, aki nem mert elinduli a géppel, mert feltűnt neki annyi év után a motorháztetőn az ablakmosó nyílása. Az ugyanis nem baj, ha időnként feltűnik az embernek ez-az, ha már újságírónak adta a fejét. Hülye meg legyen szabadidejében, ha arra van igénye. Csak válasszuk szét a kettőt: én se azért kapom a fizetésem, hogy tájékoztassak. (Tegyük hozzá: az egész világ nagyobb szerencséjére.) De én nem is vagyok Tehetséges Zsurnaliszta.

Ti ott a szerkesztőségben hogy vagytok ezzel?

7 komment · 1 trackback

Címkék: index szaremberek civiltüntetés minőségiújságírás

Az év hírei - ahogy szerettük volna

2011.12.31. 08:46 Humperdickk

Szilveszter van, a móka, az ártatlan humorbonbonok, bolondozások időszaka. Ismét mögötünk egy év: és milyen egy év volt! Kétségtelelen, hogy mókából aztán  nem volt hiány!

Az év legemlékezetesebb híreiből szemezgettem: sokakat emlékezetből voltam kénytelen felidézni, így előfordulhatnak bennük apró pontatlanságok, de a lényeg, remélem, így is kiolvasható belőlük!

2011. január

Nyilatkoztak a magánpénztári tagok

Mintegy százezren maradtak csupán azon magánnyugdíj-pénztári tagok, akik a kormány által kitűzött határidőre nem adtak le nyilatkozatot a magánpénztári tagságban maradásukról. Dr. Kovács Szedukszen, a Nemzeti Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság főigazgatója erről azon az ünnepségen beszélt, ahol átnyújtotta Nagy Hergerődné, özv. Vidák Malvin számára a kettőszázharmincezer-hatszázhuszonkettedik nyilatkozat kiállítása után járó emlékplakettet. A dolgozó ezt megbízottja után vette át, valamint közölte, hogy le vannak rohadva a kezei a sok melótól, de megérte.

(Magyar Nemzet)

 

2011. március

Lázár szerint ő annyit is ér

Tovább gyűrűzik a tüntetéshullám a Dél-Alföldön, miután napvilágra került Lázár János, a Fidesz frakcióvezetőjének, hódmezővásárhelyi polgármesternek ún. „vásárhelyi beszéde”. A felháborodott tömeg a mennyit érek, lázárjani” kiáltással törte be a Polgármesteri Hivatal ajtaját, ahol is udvarias, ámde határozott felszólítást intézett a város polgármesteréhez, melyben kérte, hogy mondjon le. Lázár János könnyeivel küszködve teljesítette a kérést, egyben kérte a nép bocsánatát, és felajánlotta fia, Boldizsár svájci bankbetétben gyűjtött magánvagyonát a vásárhelyi nélkülözők számára. A nap végén személyesen mosta meg tizenkettő helyi hajléktalan csavargó lábát, majd egy keresztre szegeltette magát, honnan csak a városi szabaddemokrata frakció aktivistái tudták leszedni, gyémántkorongos nagyfleksszel.

(Népszava)

 

2011. május

Hónapokig állt a bál Gyöngyöspatán

Véget ért a Gyöngyöspatai Majális World Music and Culture Festival. A Fesztivál óriási sikerrel zárult: a szervezők beszámolói szerint tizenhét és fél millióan érkeztek a világ minden tájáról, hogy élőben hallhassák a világzene megannyi képviselőjét.

Mint ismeretes, nem egész két hónappal ezelőtt egy szélsőjobboldali, fasiszta szervezet próbált zavart kelteni a részben cigányok lakta Patán. A helyzet már-már kezelhetetlennek tűnt, mígnem a Parlament képviseletében Mesterházy Attila, Szijjártó Péter, Schiffer András és Vona Gábor a helyszínre nem utazott, ahol közös sajtótájékoztatón rögzítették, hogy nem tűrik a faji megkülönböztetés semmilyen formáját. Ekkor hirdették meg a magyar Kormány által támogatott fesztivál megrendezését is, ami busás többletbevételhez juttatta az államháztartás tavaly július óta amúgy is pozitív egyenlegét. Az összeget teljes egészében a térség foglalkoztatottságának elősegítésére tervezi költeni a Kormány.

(Financial Times)

 

2011. szeptember

Elfogadták az új Alaptörvényt

A Parlament őszi ülésszakán az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság új Alaptörvényét. A jelenlévő 385 képviselő mind igennel szavazott a két héttel ezelőtt, ügydöntő népszavazással is megerősített Alaptörvényre. Az egyetlen nem szavazó a miniszterelnök, Orbán Viktor volt, aki makacs náthával küzd otthonában már két hete, ezért posztját a betegeskedő államférfi kérésére a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc tölti be.

(Guardian)

 

2011. november

Nincs megegyezés az IMF-fel

Visszautasította az IMF tárgyalódelegációját Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság egyik (Gyurcsány Ferenc, Schiffer András és Vona Gábor mellett negyedik) társminiszterelnöke, a negyedik negyedév soros miniszterelnöke. Mint elmondta, a nemzetközi pénzintézet által támasztott feltételek nevetségesek voltak: ilyen feltételekkel jóérzésű magyar ember nem adhat hitelt senkinek. Közölte továbbá, hogy bár együtt érzünk barátaink, a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai iránt, de amíg kormányuk, személyesen Angela Merkel ilyen euró-ellenes, antidemokratikus hangnemet mer megütni, mi magyarok nem vagyunk hajlandóak finanszírozni azt a káoszt és diktatúrát, ami Németországban kiépülni készül.

(Der Spiegel)

 

2011. december

Magyar űrhajó a Marson!

A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri felé tartó magyar űregység, ha már arra járt, út közben tiszteletét tette a Marson is. Az expedíció vezetője, a népszerű színművész és showman, Stohl András (42)  büszkeségének, egyben csalódottságának adott hangot, mert szerinte bár nagy dolog elsőként a Marsra (4.253.000.110) lépni, lehangoló az a sok, teljesen használhatatlan, ráadásul vörös por, ami ott fogadta. Mindenki „Bucija” szólt még a bezártság okozta frusztrációról, majd a bolygóközi interjú végén megígérte, hogy óvatosan vezet majd, hogy elkerülje a következő állomást, a Jupitert (4.356.563.000).

(Blikk)

 

5 komment

Címkék: szilveszter álhír humorbonbon

Mulatnak az urak

2011.12.29. 22:51 Humperdickk

Gálaestet rendeznek az új alaptörvénynek. A rendezvényre állami vezetőket, közéleti szereplőket, valamint operarajongókat hívott meg az Operaház.

 

Mondanom sem kell, hogy imádom az operát: kölyökkorom óta a bűvöletében élek. Nálunk a faluban amúgy is nagy múltja van az operaszeretésnek: még szegény, tüdőbajos Palácsnik bácsi kedveltette meg velünk az operaszót. Iskolába menet mindég az ő szerény kis viskója előtt haladtunk el, és márpedig tőle reggeltől estig lágy, kellemes operaszó szűrődött ki, elementáris, dobhártyaszaggató hangerővel – idősebb korára ugyanis a gyakorlatilag teljesen meg is siketült az öreg. De mi nem bántuk, mert mi azokon kopott, recsegő bakelitlemezeken ismerkedtünk meg a zeneirodalom legnagyobbjaival: Lehárral, Huszkával és Kálmán Imrével, meg az ő megunhatatlan slágereikkel.

Lelkesedésünket az sem lohaszthatta, hogy Schäffer, a délutáni tanító szerint a Palácsnik egy hülye, mert amit ő bömböltet, az operett, és nem opera, és dünnyögött is valamit Erkelről, Verdiről meg Wagnerről – de mi erre csak vihogni kezdtünk, mert eszünkbe jutott a Kisvágner, aki azon télen kenődött fel a motrával nyergesifa szélvédőjére, és ez valamiért abban a pillanatban nagyon viccesnek tűnt. A kis Schäfferben meg amúgy sem nagyon bíztunk, mert azt mondták, ilyen ellenzéki figura – illetve akkor az ilyesmit ellenforradalmárnak hívták, mivel az volt a mondás, hogy volt a forradalom, nem tudni mikor, de volt, és akkor kettő egész kilencvenkilenc harmados felhatalmazást kapott a nép az akármire, és kis Schäffer szervezett ez ellen a forradalom ellen állítólag valamit, és emiatt került le mihozzánk. Nem csoda, hogy kiröhögte mindenki: hozzánk ugyanis legfeljebb inni vagy meghalni jött le bárki is. Ami kettő persze gyakran ugyanaz.

Minálunk az úgy volt, hogy ha esküdött, bérmálkozott vagy párttagságit szerzett valaki, akkor a Málcsinál kötelező volt áldomást inni a nagy eseményre. Volt persze, aki túlzásba vitte: szegény Berényi mondjuk az első sikeres rejszolását szerette volna emlékezetesebbé tenni a Málcsinál, és amilyen hülye, még képet is hozott róla, de vagy egy tucatot. Persze, kivágták a hóladnába, taknyán csúszott a jégen a sarki vegyesboltig, és még szerencséje, hogy olyan kemények voltak a telek akkoriban, mert így maradt a seggén annyi bőr, hogy fel tudtak varrni a képére. Mégis, kinézzen már valahogy.

De hogy szavam ne feledjem: történt, hogy a nagyon hülye Győző új sufnit, bodegát, tyúkólat eszkábált magának a hátsó kert elejébe. Egész kis mintafarmot kreált, úgy mondta. Szó, ami szó, még galambdúc is volt hozzá, és bár közelről egy düledező, szúette rohadt putrinak tetszett az egész, meg kell hagyni, távolról, ellenfényben egész helyre kis jószágnak látta, aki vette a fáradságot, és eleget ivott előtte. A Győző persze hónapokat szüttyögött vele: egy vagyonba került a családnak, meg két ujjának első ujjperce is bánta – maradt a furnérban egy szög, megszaladt rajta a flex, előfordul jobb családban is. A Győzőé meg, nos, hát valljuk meg, sosem volt az.

Győző büszke volt azért fenemód: kész a vityilló, gyöhetnek bele a jószágok, még fürjet is vett a városban a hetipiacon. Meg is jelent a Málcsinál a szombati fájront után, és elkurjantotta magát, miszerint mindenki a vendége, igyunk a bódéra! Na, utoljára akkor volt operaszó a mi falunkban, tizenegy fele ugyanis áthozta a Palácsnik bácsi a lejátszót, és nem sokkal az után, hogy feltette a Gyere te nímandot a Csókos asszonyból, az úri társaság egyrészt ordítva tépte le a térelválasztónak felaggatott függönyt a pincetorok elől, másrészt felszabadult jókedvében ízzé-porrá törte a bakeliteket a lemezjátszóval és részben Palácsnik bácsival egyetemben. Feledhetetlen este volt, az operairodalom még nagyobb dicsőségére: és ezt csak részben árnyékolta be az a tűzeset, melynek következtében porrá égett nem csak a kocsma, de komoly részben a tavalyi meg a tavalyelőtti vilmoskörte-ringló házivegyes demizsonostul, és ez utóbbi komoly érvágásnak bizonyult.

***

Hogy ehhez képest milyen slágerek hangzanak el majd a 2012. január másodikai péniszbeiktatási bulin, komolyan nem tudjuk, tekintve, hogy Erkel, Weiner, Bartók, Kodály, Dohnányi és Liszt operettslágerei nem csengenek ismerősként a fülünkben. Azt meg, hogy ez az agysebészetben, balneológiában, képzőművészetben és sportban egyaránt szakértő elit mit tekint operának, a vonatkozó sarkalatos törvény megszületése előtt nem áll módunkban megítélni. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy nem csak a kis Schäffer, de a legkisebb kis Palácsnik is ott lesz a jelek szerint – bár az újabb magyar nemzeti együttműködés értelmében már nem feltétlenül odabent, inkább idekint. Ott viszont együtt, boldogan.

De ez ne szegje kedvünket! Azt gondolom ugyanis, hogy el lehet szórakozni itt azzal, hogy menyire dögöljön meg a gyurcsány, ennyire vagy csak ennyire, de amíg rendkívül, már-már emberfeletti kemény szarokként semmi másra nem vagyunk képesek, mint okos publicisztikumokat küldeni bele a jóvilágba, inkább hagyjuk. Mert egyszerre keseregni azon, hogy miért nincs nekünk egy orbánunk, valamint csodálkozni azon, hogy amint mégis lesz, az rögtön gyurcsánnyá lesz, tehát szégyellnünk kell őtet nagyon, különben még szigorúbban hazudik bele a pofánkba a szíjgyártó, és még nagyobb gyurcsányt csinál a gyurcsányunkból (nézzétek meg szegény „libajnait”, az is mit össze nem vétett ellenük!), hát, kedves Plankó Gergő, alias Magyari Péter, az mindközönségesen csak bizony egy lófasz.

Azt meg lehet egy darabig hajtogatni, de végül csak kezdeni kell vele valamit, mert ahhoz túl nagy, hogy csak úgy lenyeljük. Előtte legalább rágódjunk rajta egy cseppet.

7 komment

Címkék: gyurcsány alkotmány operaház schiffer lmp

Most már szabad lopni

2011.12.28. 21:39 Humperdickk

Nem tud dönteni az alkotmánybíróság. Nem csoda, hisz szegény alkotmánybíróság lusta, gyáva, vagy nem ért az alkotmányjoghoz. Vagy mindez egyszerre.

Akarna pedig ő, nagyon. De mennyire akarna. Már egyszer nyár végén úgy volt, hogy dönteni is fog a nagy akarásban, de közbejött a szeptember egyrészt, a pokolbéla másrészt. És valljuk meg igaz lelkünkre: ha nekünk jönne közbe egy szeptemberrel súlyosbított pokolbéla, nekünk is összeszorulna a szar a seggünkben.

Mert az alkotmánybíróság egyébként rendes ember: csupa édes, jóravaló jogászból, politológusból, egyéb szakmabeliből áll. Szerintem, ha jobban körbenéznek, még törvénytelenül megválasztott parkolóőr is van köztük, de hidegburkoló biztosan. A jelek szerint konkrétan az alkotmányhoz, úgy en bloc a joghoz nem értenek, ami pedig egyébként a dolguk lenne, valamint dolgozni se nagyon szeretnek, illetőleg szervilis szarháziak mindahányan, de ez van, tetszettek volna nem a kétharmadra szavazni. De tetszettünk, ergo az alkotmánybíróság kiválóan ki tud tölteni egy parkolóbírságos űrlapot, azt méltóképpen fel is tudja helyezni szélvédőre, elvágólag az ablaktörlő alá, sőt, meló után otthon lecsempézi a komplett fürdőszobát, ellenben azt nem tudja megmondani, hogy hárommillió ember magántulajdonának állami tulajdonba helyezése alkotmányellenes-e. Hiába próbálja szegény, hiába töri a fejét nagyon, mégse megy neki.

Egy pillanatra képzeljük azért el, amint az egyszeri alkotmánybíró töpreng. Van neki, gondolom, egy fasza kockás kis papírja otthol: nem kell túlzásba vinni, elég egy darab, hisz értelmiségi jogászember ő, nem holmi íróféle. Nos, leül az ember ez elé a kockás papír elé, és felírja szép gyöngybetűkkel a papír tetejére, baloldalra: Miért alkotmányellenes, a jobboldalra meg: Miért nem. Elkezdi aztán a baloldalon szépen sorolni, az érveket, telik a lap, kunkorodnak a sorvégek, híznak azok a csodálatos gyöngybetűk. Nemsoká elér a lap aljág, nem fér ki, de nem a kurvaannyát, elnyom egy káromkodást, majd fordít a lapon. Végre nagy lassan a végére ér a kifogásoknak, nagy, kövér ponttal fejezi be.

Utána nyilván eszik egyet, hisz már dél is elmúlt, húzzák a kosúton a levesnótát. Tartalmas ebéd után szunyókálni tér, délután-este felé botlik csak ismét a papírosba. Jé, ezt még nem fejeztem be, csap okos homlokára, leül hát, és elkezdi írni a jobboldalt is az érveket. „Alkotmánybírósági honorárium”, eddig jut, és ezen felettébb örvendezve, hogy milyen jó ellenérvet talált, keresztbehúzza a baloldalt az összes okos érvet, majd úgy dönt, hogy a legjobb lesz, ha nem dönt, mert akkor majd nem mondják, hogy döntött. Okos ember ő, akárki megmondhatja. Igaz, azt is, hogy gyáva, gerinctelen szarházi is ő, de az nem pálya, különben is, benne van a szerződésben. Nem gerincre kapott ő felhatalmazást: ő azért van ott, hogy úgy tegyen, mintha lenne alkotmányos kontroll ebben a magyarországban. Ezért kapja a fizetését. Sőt, nyugdíjat is fog kapni érte, és nem is keveset.

A helyzet azonban az, hogy újabb tizenöt emberrel nőtt azok köre, akik szaremberek ebben az országban. Nem baj, elfér, vagyunk elegen, és a sok szarember kis helyen is elfér. Ellenben ha neadjisten huszonöt-harminc év múlva beköltözöm valamelyikőjük otthonába azzal, hogy fizettem a nyugdíjukat negyvenöt évig, most akkor tartsanak el cserébe, ne csodálkozzanak. Az, hogy az valószínűleg törvény-, sőt alkotmányellenes, engem nem érdekel, ellenben üzenem, hogy a tojásos nokedli a kedvencem, és a bort csak tisztán szeretem, és bár reggelire elég egy kávé (üresen, üvegpohárban), éjjel előfordul, hogy torkoskodni támad kedvem. Csak hogy ne ijedjenek meg, ki zörög a konyhájukban. Ja, és kéne nekem egy hidegburkoló is: nem tudom, melyikük ér rá hétvégén, de sürgős lenne. Fizetés megegyezés szerint, számlát nem adok, estére legyen kész.

Dolgozzanak is néha. Legalább én vegyem a hasznukat, ha már az ország nem tudta.

 

5 komment

Címkék: alkotmánybíróság magánnyugdíj

Magával kötve mint a kéve: a lehetmásizmus bukásáról

2011.12.24. 21:44 Humperdickk

Van valami a levegőben. Biztos Karácsony van. Ilyenkor szeretni szoktunk mindenkit és meg szokás bocsátani a bűnösöknek is bizonyos babonakörökben. Lássuk tehát, mi van ezzel a gyurcsánnyal megbocsátásilag!

Onnan gondolom egyébként, hogy Karácsony van, mert be kellett rángatnom egy kurva nagy fenyőt földlabdástól (mindig gyökerest veszünk, mégiscsak jobb, ha mi dobjuk ki a kiszáradt kórót tavasszal, és nem a kereskedő), plusz egész nap itt ugráltak a fejemen a kölykök, hogy mikor jön már a Jézuska. Mondtam, kérdezzék a lázárjanit. (Azt végül is nem tudom, megkérdezték-e, mindenesetre ezzel a válasszal elvoltak estig.)

Azonban én miközben eme szép, a keresztény babonakörök által rám hagyományozott néphagyomány értelmében zabáltam kövérebbre és ittam hülyébbre magamat folyamatos káromkodások és egyéb kedves családi üvöltözések közepette, azt veszem észre, hogy a világ másik fele azzal van még mindig elfoglalva, hogy most akkor rohadjon meg ez a gyurcsány, vagy ne rohadjon meg. Mindezt persze a szeretet jegyében. (És a greczyblog még nem is jelezte észrevételi szándékát ebben a rettentően fontos problémakörben, pedig szeretni, az aztán nagyon tud. Főleg, ha a gyurcsányt kell szeretni.)

Foglaljuk össze azok számára, akik az elmúlt két napot egy búvárharangban töltötték háromezer méter mélyen, vagy simán csak a családdal voltak! (A kettő ugyanaz, csak a búvárharangban csend van.) Történt, hogy a minap egy rendkívül szimpatikus, új magyar politikai formáció, a Lehet Más a Politika (vagy valami ilyesmi, nem figyeltem eléggé a Híradót) odaláncolta magát a Parlamenthez (épület, nagybetű), mert a fülébe jutott, hogy a kétharmad olyan választási törvényt fog megszavazni, amivel el fogja érni, hogy a következő országgyűlési választáson a jelenlegi négy pártból csak három legyen a parlamentben (gittegylet, kisbetű). És, mit ad Isten, ezek a rendkívül szimpatikus lehetmások lennének a kieső negyedikek. Ők tehát nem lesznek benne, és ezen megrettenve azonnal oda is láncolták magukat a kecóhoz, hátha nem veszi észre senki őket 2014-ig.

De persze nyilván én vagyok egy rosszindulatú kis pöcs, hiszen a lehetmások csak értem aggódnak: a saját egzisztenciájuk nekik mellékes, sőt, az a collateral damage, szégyellik is magukat miatta kellőképpen. És bár a lelkem mélyén még én sem tartom valószínűnek az önérdek ilyen dús felhabzását, azért az tény, hogy az elmúlt másfél évben aránylag ritkán láttam rendkívül szimpatikus ökofasisztát fel s alá lófrálni csini kis láncokkal a kosúttéren, azaz a jelek szerint a manyupeinstand, az alkotmánybíróság sokadik seggbekúrása vagy a bírói hatalmi ág családi vállalkozássá tétele valamiért mégse fájt ennyire.

És bár ebben osztoztak az összes többi párttársukkal, és azt is elhiszem, hogy az is fájt, csak elfojtották férfiasan, az azonban, ami gyűlölet megcsillan itt a szemekben, amikor a szocialisták, de legfőképpen a gyurcsány képe felmerül a szürkeállományban, több, mint nevetséges – pedig amikor egy ilyen jávorbenedek szemében a gyűlölet megcsillan, az még egy valami: nem lennék annak az atomerőműnek vagy plázának a helyében, akire ő megharagszik. De ha ettől eltekintek, valamint abbahagyom a poénkodást, a beállt nagy csendben nagy bátran mégis megkérdezném: mire fel ez a féktelen gyűlölet?

Félre ne értsen senki: az odáig rendben van, hogy a gyurcsány kapott esélyt (tőlem is), megpróbálta, elbaszta, ennek okán a továbbiakban nem kívánjuk miniszterelnökként alkalmazni. Ezt értem. De az Isten szerelmére: hogy lehet gyurcsány akármelyik cselekedetét (nem, nem lőtt ki szemeket, legalábbis személyesen biztosan nem) egy napon említeni például azzal, ami miatt a most ezek a lehetmások a láncaikat csörgetik? Hogy nem érzik, hogy az államadósság elszállása világválság idején szopás ugyan, és biztos lehetett volna másként is, de módszeresen lebontani a demokráciát és a helyébe kovácslajosnékat ültetni egész egyszerűen más súlycsoport?

Persze, lehet, hogy értik. Értik ők, és ezért félnek, mert ha a gyurcsányt akár egy pindurkát is elfogadják, azaz legitimálják, a végén még megeszi őket reggelire. És persze, Isten ments, az maga lenne a végítélet, meg a satöbbi, de könyörgöm, akkor mutassanak alternatívát: mutassák meg azt a lehetmásospólós szuperhirót, aki alkalmas lehetne az ország vezetésére. Mert a becsületesség, az őszinteség, a demokratikus elkötelezettség, sőt, az ökotudatosság bizony nem elég. Elhiszem, hogy kell, lehetmásoknak meg különösen kell, de nem, akkor sem elég. A feladat tehát adott: tessék felnőni. Tessék politikát csinálni.

Mert annyira azért nem lehet más: jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a sifferbandi rezignált félmosolya félmilliónál több embert nem érdekel ebben az országban. A félmillió meg (újabban) még egy parlamentbe jutáshoz is kevés. Úgyhogy lesznek szívesek megtalálni a vezérköcsögöt, és addig is azzal összeláncolni magukat, akivel értelme is van. Egymással nem annyira van. Nem tudom, lehet, hogy tévedek, de egyedül még baszni sem akkora élvezet.

15 komment

Címkék: gyurcsány forradalom karácsonyi schiffer lehetmás

Orbán levele Barrosónak: mi a teendő a bolondokkal?

2011.12.22. 23:20 Humperdickk

Az ember életében vannak sorsfordító pillanatok: érhet baleset minket vagy kedves szerettünket, barátunkat, de eshet betegségbe, súlyos pszichózisba is nekünk valamiért fontos személy, és ilyenkor azonnal cselekedni kell. Kérdés azonban, hogy akkor mi van, ha annak az országnak, amelyben élünk, úgy tűnik, mintha megbolondult volna a miniszterelnöke?

Nálunk a faluban volt egyszer egy ilyen eset: az egész úgy kezdődött, hogy volt a Kálmánnak egy a nagydiófától számított szembeszomszédja, a Győző. Ez akkoriban a tanácselnök jobbkeze volt, ami abból állt, mármint a jobbkezesség, hogy őt zavarták ki minden novhetedikén, magyarázná el a gregoriánt, vagyis hogy miért novemberben ünnepeljük el a nagyoktóberit. Ő aztán minden novemberben ki is ment, el is magyarázta, a népek meg bólogattak, még hozzá teljes terjedelemben: a novhét annó, ugye, szabadnap volt, tehát seggrészeg volt mindenki, bár a Málcsi néni teljesen illegális bögrecsárdáján kívül be is volt zárva nemcsak az Áfészbolt a régi kismalom mellett, de a 13546. sz. Italbolt is. (A Mandulás, ahogy hívták, mert tele volt mandulával az út mellett az árok partja, míg ki nem hugyozta a téeszelnök Laci. Utána szokott át a Málcsihoz, de persze nem a mandulafák miatt.)

Nos: amíg a téeszelnök a Málcsinál ellenőrizte a Szocialista Együttműködés Rendszerét (egyszerre két kupicával: a Málcsi mán visszeres volt, ne szaladgáljon annyit), a Győző ismét elmondta a dülöngélő, de egyebekben felettébb derekasan ünneplő tömegnek, hogy forradalom, ploretár, valamint aulóracirkáló, illetőleg rendes időközönként meghúzta a butykosát is, mert tudniillik kiszáradt a szája neki. Szépen el is volt így a falu: értettük a vonalat meg az direktívát, amit tizenhuszonnegyvedik kongresszuson a hruscsov elvtárs, és így tovább. Nem is lett volna semmi baj, ám történt egyszer, hogy a Kálmán pakkot kapott.

Szép, női írással volt felcímezve a pakk: valami Tiszaistenharagjáról küldte neki egy erotikus női név – legalábbis a postás Tibi szerint, mert a Kálmán a kutyaistenharagjáért sem árult el részleteket senki fiának. Ebből pedig komoly bonyodalmai származtak, mert Etelka, a felesége hirtelen haragú asszony lévén, azon melegébe kivágta a Kálmánt a pakkal együtt, mondván, tömje a fejét a káposztával a kurvájánál, akit a pakkot küldte. Kálmán tehát összeszedelődzködött, ami az intézkedés rapid lefolyását illetően annyiból állt, hogy kimászott a vizesárokból, ahova Etelka penderítette, fejébe csapta a simléderes svejcisapkát, valamint hóna alá csapta a gyanúsan könnyű, szopósmalacnyi csomagocskát, és átment a Győzőhöz, kidolgozni a további taktikát Etelka-kérdésben.

A taktika nehezen akart megszületni, amiben az elfogyasztott Málcsi-féle tavalyi barack is közrejátszhatott, mindenesetre egy szó nem sok, annyi sem szivárgott ki a titkos megbeszélésekből. Leszámítva persze azt a keveset, hogy a mondott, felettébb szexuális indíttatású női név Kerekes Margit, Tiszaszentpéterről, aki süldőlány korában szerelmes volt a Kálmánba, aki akkoriban ott focizott a megyekilencben mint centerhalf. És kiderült még az is, hogy a csomagban kis keszkenőket, kispárnahuzatokat, miegymást küldött a Margó, amit szép szerelmes könnyeivel, valamint a tiszaugornyai Vörös Október Cérnagyár hímzőcérnáival díszített, és kérte benne a Kálmánt, hogy ugyan térjen már észhö, és menjen vissza őhozzá, hisz ő nagy szeretettel várja azóta is, még a káposztát is lefőzte minden vasárnap. Hátha jön a Kálmán: tudta, hogy az a kedvence neki. És mindez bele volt hímezve szépen a konyharuhába, a házi áldás mellé, izlésessen, sarkosan.

Na, ekkor volt, hogy a Győző megbolondult: kitalálta, hogy a levelet igazából neki, a megyekilenc járásszerte legendás támadó jobboldali középpályásának akarta küldeni, csak szemérmes a lyány. Úgy érvelt, hogy nem véletlen, hogy Margó mindig a pálya támadásirány szerinti jobboldalán árulta a tökmagot! Sőt, egyszer, állította a tizenkilencedik kupica után, a Kiskunhetyőhely ellen a szünetben át is ment a másik oldalra, és csak akkor ment vissza, amikor a Győzőt az a tiszapistvándi bíró ki nem állította, mert állítólag összehányta a taccsbírót egy különösen váratlan kontratámadás után, amikor hirtelen kellett lefordulni a balbekkról, és feljött a hírös hetyőhelyi szilva, amit a szünetben adott körbe az a kancsal Szamosi Gyuri. Na, a Győző ezeken a régi szép emlékeken annyira behergelte magát, hogy elküldte szegény néhai Kisvágner félidióta húgát a postára a telefonkönyvért, hogy felhívnák nagy közösen a Margót, mondaná meg, kit választ közülük.

Majd, hogy össze nem verekedtek. A végire persze a Kálmán belátta, hogy a tanácselnök jobbkezétől a pofon sem esik olyan jól, így inkább ráhagyta, a pakkal együtt. A Győző innentől egy hétig azokban a hímzett szarokban járt: a keszkenőt belegyűrte kék munkászubbonya szivarzsebébe, a párnacihát a fejébe húzta, a konyharuhát meg a gumicsizmája mellé biggyesztette, fickósan. Próbálták itatni, hátha helyrejön, de csak rosszabb lett: kitalálta, hogy a Margó őtet a Kálmánnal csalta évekig, és egyébként is, a centerhalf már kihalt poszt, söprögető van helyette, úgyhogy mit akar ettől a Margó. Addig-addig bolondozott, míg leírták teljesen, attól kezdve a tanácselnök böfögött bele a mikrofonba minden novhetedikén, a Győző meg kapott egy ágseprűt, és söprögethette élete végéig a vizesárkot a felvégen. De annyi tartás azért maradt benne, hogy csak a támadásirány szerinti jobboldalon volt hajlandó takarítani, így a baloldal megmaradt a falu bolondjának, a Pápai Fletónak.

***

Nos. A fentiek tükrében joggal merül fel a kérdés: mi az a poszt, amit ennek a miniszterelnöknek még fel lehet ajánlani legújabb, ezúttal a misszilis levélirodalom tárházát gazdagító, elemi erejű hülyesége után. Mert persze lehet csűrni, csavarni, de amit ez az izomtibor kedvenc házitévéjében előadott huszonkettedikén este, azt minálunk egyrészt két, ifaféltengellyel kivitelezett pofánvágással honorálják, majd, ami maradt esetleg a játékosból, azt odatámasztják a kocsma mellé, hogy a reggeli betegszállító, aki viszi be a nyugdíjasokat az esztékába inyekciózni, esetleg kidobja a sürgősségi elé. Nyilván ez a nagypolitikában nem egészen ezzel a lefolyással történik, meg persze értjük mi, hogy nem kellene ekkora feneket keríteni az IMF-tárgyalásoknak, és hogy ezek a törvények egyébként pedig nem tartalmaznak semmi olyat, amit jogában, módjában állna kifogásolni Európa (egyelőre, ugye) leghatalmasabb emberének, és ráadásul most a legfontosabb, hogy a kormány stabil legyen, a kiszámíthatóság a legnagyobb előny, de ebben a fenenagy kiszámíthatóságban egy kurva kockás papír nem volt otthol, Vikibazmeg? Vagy neked mi jött ki, baszod? Hol az a négyszázmilliárd? Meg a többi? Idefossák a verebek tavaszra? Bazmeg, nebassz: mit esznek azok a dögök? Turulverebek azok, vagymijafaszom? És mindezt szakemberrel, orvossal megbeszélted?

Kérjek neked időpontot?

 

13 komment · 1 trackback

Címkék: orbán imf levelezés barroso államcsőd

Az igazi Barroso levelei az igazi Orbánnak

2011.12.22. 09:42 Humperdickk

Az igazi, a vágatlan, az eredeti változat! Ne higgyen a bóvlinak: a bóvlisajtóban megjelent bóvlihamisításokat mink erőteljesen szembe köpjük! Ószeresek, levelekkel házaló ügynökök, second chef assistant területi képviselők és egyéb IMF-szakértők által kínált változatot tessék erélyesen visszautasítani!

Szerkesztőségünk egyszer és mindenkorra megelégelte a sajtóban keringő, válogatott hazugságok rendszerét, és célul tűzte ki, hogy elejéről a végéig közlésre bocsájtja José Manuel Barroso (del Ciudad di Brossel de Fratelli Besame Mucho il Sagrada Familia del Europa stb.) és Magyarország a miniszterelnökének teljes levelezését! Tekintve azonban, hogy a miniszterelnök sajnos nem tudott időt szakítani a válaszadásra, jobb híján mi is csak ennek a portugál, vagy milyen izének a leveleit tudjuk közreadni azzal a módosítással, hogy mivel az illető levelek nincsenek a birtokunkban, jobb megoldás híján kénytelenek voltunk kitalálni és megírni ezeket katalánul, de az ellenség megtévesztése érdekében egyidejűleg lefordítottuk provanszálira és rétorománra is. A provanszáli változatot megetettük egy kecskével, az így nyert kecskebogyót sóban és kakkukfűben porítottuk, rászórtuk a rétoromán verzióra, ezt két és fél órán át pároltuk lassú, faszenes tűzön, majd ezeket magyarra fordítottuk tizenhárom és fél fordító segítségével, akiket a munka befejeztével addig ütögettünk ütemesen ácskalapáccsal, míg levet nem eresztettek. Ezt a levelet lassan, óvatosan cseresznyefa hordóban érleltük huszonkilenc évig, hogy olvasóink számára így biztosíthassuk a tőlünk elvárt, tökéletes minőséget. Így jutottunk tehát az alábbi, mongattilátnalított és girószáítlanná tett, azaz minden szempontból hiteles verziókhoz. Tehát a levelek:  

Drága Viktorom!

 

Üdvözletünket küldjük innen, a Genfi Tó partjáról! A idő szép, a halak ugrálnak az emlékmű körül, valamennyien csodálatosan érezzük magunkat, csak Te hiányzol és kedves Családod! Sokat gondolunk rátok itt, a Bankok Földjén, s szívünk repesve szorít Neked és varázslatos népednek, hogy győztesen kerüljön ki az adósság elleni harcból! Örülünk, hogy Ti nem dőltök be az adósság undorító csapdájának! Előre, fel, andele, andele, és vesszen az IMF!

 

P. S.: Mi tudjuk, hogy Bernben is ti győztetek! Vesszenek a Fritzek!

 

Genf, 2010. június. 15.

Drága Vittorio, Édes Egykomám,

 

Karácsony közeledtével felhívnám a te és becses családod figyelmét a család, a szeretet és az új alkotmány meghitt kályhazsarátnokában felizzó melegének nemzetalkotó szerepére! Örülök, hogy néped, megértve a kor hívó szavát, egy emberként szakít a magánérdek, a magánszféra és a magánnyugdíj hazugságával, hogy ily módon feloldódva a drága közösségben jövőre többet markoljon, de kevesebbet fogjon, valamint ki mint vet, úgy arat! Kívánok Neked és Nemzetednek Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!

 

P. S.: Neelie kissé neheztel, küld is majd valamit a médiatörvény miatt, de alibi az egész, ne idegeld magad miatta. Tagadjátok le a picsába, abból nem lehet baj!”  

 

Barcelona, 2010. december 15.

Édes, Egyetlen Viktorom!

 

Nemzeti ünneped alkalmából megkésve ugyan, de hadd kívánjak Neked és becses családodnak még sok-sok ilyen független, ellenzékmentes évtizedet! Hallom, épül-szépül a Nemzeti Összefogásotok Új Rendszere, szépen foglaljátok elfele az összes bástyát, megvan az alkotmánybíróság is, congratulazione, Padrino! Itt Stockholmban egyébként már tanítanak Téged – igaz, egyelőre még csak a Nagyon Gusztustalan Férgek Anatómiája órán kerültél szóba, de ezektől a rénszarvaszabáló zsidó skandináv liberális kommunista férgektől mit is várhat az ember?!

 

Stockholm, 2011.július 16.

Kedves, Drága Mókusbogárkák!

 

Innen, a ködös, nyálkás, gusztustalan Albionból üzenem nektek: fel a fejjel! Tündérmackók! Minden hitelminősítő buzi, ezt ne felejtsétek el! Hajrá, Videoton, hajrá MTK, éljen a deujcstomi! Minden baller dögöljön meg!

 

P. S: Írok majd egy „személyes hangvételű” levelet kábé két héttel ezelőtt, és csak szólok, hogy azt bátran telibe lehet szarni! Tudjátok, hogy van, engem is basztat a vezetőség, muszáj teljesíteni. Pusszantás, boldogkarácsony, meg ami jön, ja, és pálinkát küldjetek!” 

 

London, 2011. december 20.

Mint a fenti levelezés is híven tükrözi, a sajtóban „napvilágot látott” hazugságokkal ellentétben az igazság az, hogy az Európai Bizottság elnöke és a magyar miniszterelnök meghitt, szeretetteljes viszont ápol egymással, pontosabban szólva bérbloggereink szerint semmi kétség nem férhet hozzá, hogy képesek ezt a látszatot kelteni hamis levelek megírásával. Azt hisszük, a fentiek alapján egyértelmű, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya ismét maradéktalanul teljesítette vállalását, s ez nem véletlenük szúrja a szemét bizonyos köröknek. Magyarország azonban nem enged ezen, tudjuk milyen körök zsarolásának, és tovább fog haladni a megkezdett úton!

1 komment · 1 trackback

Címkék: orbán levelezés barroso államcsőd

Mi adtak nekünk a Portugálok?

2011.12.18. 19:48 Humperdickk

Elhunyt Cesária Évora.

 

A Zöld-foki-szigetek és annak köztársasága Afrika legnyugatibb pontjától ötszáz kilométerre van, nyugatra. Nevét is erről a fokról kapta; maga egyébként koránt sem olyan zöld. A szigetcsoport tíz nagyobb szigete közül kilenc lakott, öt kisebb szigete lakatlan. Nagyjából mindig meleg van, 24 fok legalább; nyáron kicsit még melegebb, közel 30 fok, de olyankor direkt jó, hogy folyton esik.

A szigeteket 1445-ben fedezték fel, de 1462-ig teljesen lakatlan volt. Csak 1532-ben gyarmatosította Portugália: a 16. században ugyanis elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt. (Így jutottak el az afrikaiak is a szigetre, addig egész jól elvoltak nélküle.) A portugálok sem érezték később különös gondjuknak, hogy a szigetek gazdasági életét fellendítsék, így az 1975-ben kivívott függetlenséggel az ásványkincsekben szegény ország még mélyebbre süllyedt: a forradalmi kormány elriasztotta a nemzetközi társaságokat, akik egyre inkább elkerülték a az országot. Nem csoda, hogy ma a Szigetek az egyik legszegényebb állam: négyszázezer lakosa fejenként mindössze 1400 dollárt termel évente, ami szép eredmény, de ezzel legfeljebb a virágzó Sierra Leone és Burundi közé lőheti be magát az ember.

A Zöld-foki Szigetek ennek ellenére mégis demokratikus jogállam, sőt, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába értékelik. Nyilvánvaló tehát, hogy ott még nem vezették be a nemzeti összefogás rendszerét, így több mint csodálatos, hogy ennek ellenére itt született 1986. november 17-én Nani, a portugál válogatott labdarúgó, a Manchester United játékosa is, valamint kicsit korábban Cesária Évora, minden idők egyik legnagyobb énekesnője.

Cesária, becenevén Cise 1941. augusztus 27-én született, São Vicentében. Az egyetlen helyi nevezetesség, a mélyszegénység őt sem kerülte el, de ha ez még nem lett volna elég, hét éves korában elvesztette apját is. Tíz évesen tehát árvaházba került, és bár nincsenek ismereteink a helyi árvaházak ellátottságával kapcsolatosan, azért kis segítséggel el tudjuk képzelni, milyen lehetett az. Mindenesetre a kislány már korán, tizenhat évesem énekelni kezdett a helyi matrózkocsmákban – sokáig gyakorlatilag a napi betevő viszkiadagja volt a jutalma. Többször férjhez ment, gyermekeket is szült, és a hetvenes években el is hallgatott, de a nyolcvanas évek közepén újra énekelni kezdett: 1985-ben el is jutott Portugáliába. Általa ismerte meg a világ a mornát, a portugál fado helyi változatát, és így vált a morna, a „zöld-foki blues” első számú énekesévé: ő énekelte meg talán legszebben ezt a melankolikus, keserédes elvágyódást, a tengerészek, az egymástól elszakított szerelmesek fájdalmát, és általában azt a reményvesztettséget, ami a Zöld-foki-szigeteken túl elenyész az óceán szegélyezte horizonton.

Bár ki tudja: hozzánk, magyarokhoz Egressy Zoltán drámája, a Portugál hozta el ezt az életérzést, amit az abból készült Lukáts András-filmből, de ha máshonnan nem is, Palya Bea énekhangjáról jól ismerhetünk. Nem, mintha nem lenne ismerős bárhonnan: a levert forradalmainkról, a semmire nem való kormányainkról, a közép-európaiságunk ellenére is szemrevaló nyomorúságunkról, a részegen sírva vigadásról, meg a mindenütt jó, de máshol még jobb érzéséről. Amiben élünk, idestova félezer éve. És amiben a jelek szerint még élni fogunk, évtizedekig.

Én 2008. április 8-án láttam őt először, és egyben utoljára. Éreztem, hogy több alkalom nem lesz, így én akkor azt a soványka kis másfél órát egyfajta áhítattal, szerelmes imádattal ültem végig. Szemem le sem vettem róla: figyeltem minden mozdulatát, ahogy minden eszköz nélkül, csak a zenére figyelve énekel – de azt is, ahogy a zenekart kvázi kényszerdolgoztatva komótosan hátravonult, hogy az odakészített, kerek kis dohányzóasztalra készített poharából kortyolgasson, a mellé állított kis székre lehuppanva rágyújtson. De két perc múlva újra a rivaldafényben állt, és gyönyörűen, mint saját gyönyörűségének a szobra, és úgy énekelte a Sodade-ot, mint előtte se, utána se, soha senki.

Cesária Évora 2011. december 17-én, szülővárosában halt meg, és ez azt jelenti, hogy innentől minden áldott nap nemhogy eggyel közelebb kerülünk mi is ahhoz a hosszú úthoz, de ő már nem lesz többé, hogy mutassa nekünk az utat. Dalai azok, amik velünk maradnak.

Descanse em paz, Cise!

Szólj hozzá!

Címkék: zene fado életérzés énekesnő cesária évora

Viktorok, Győzők és ami utána jön

2011.12.18. 12:18 Humperdickk

Ennek a magyarországnak a miniszterelnöke ismét nagyot alkotott. Csak nehogy úgy járjon, mint a Kisvágner nálunk a faluban.

Volt nálunk a faluban egy cingár, seggdugasz kis legény, kislabdával a harminc métert orkánszerű hátszélben sem dobta meg, de pofája, az nagyon volt neki. Valamiért mégse verte meg senki: olyannyira nyilvánvaló volt, hogy síkhülye a gyerek, hogy senki se vette komolyan, vagy csak megsajnálták, fene tudja, de valahogy mindig megúszta. Kisvágnernek hívták egyébként, a bátyja után, aki szintén ott tanult, a tanárok meg simán csak Vágnernek. A keresztnevét talán még az osztálytársai sem tudták, de nem is kellett, Kisvágner, húzz már el, meg Kisvágner, pofán váglak egyszer, ennyi volt vele a kommunikáció, nagyon mást senki se mondott neki, ehhez meg aztán tényleg nem kellett tudni a keresztnevét. (Később tudtam meg, hogy Győzőnek hívták, de ne szaladjunk ennyire előre.)

Ez a Kisvágner egyébként egy istencsapása volt. Buta volt, mint a föld, és, amint már említettem, harmatgyenge legény, és ez akkoriban (13-14 évesen) még nem volt mindegy. De ez a Kisvágner tényleg egy állat volt, ez nem vette tudomásul önnön korlátait, ez állandóan verekedést provokált, de úgy, hogy az udvar túloldaláról ordította át a mocskosságait. A nagyfiúkhoz csapódott mindig, mert azok megvédték: amolyan faluhülyéjének tartották, röhögtek rajta, meg ugratták minden szarral, de amilyen hülye volt, nem vette észre. Csak azt fogta fel, hogy ott van a nagyokkal, ezért aztán kinyílt a pofája, élő fába belekötött. Egyszer még a sánta, félszemű udvarosba, a Kazemirovics bácsiba is, hülyenyomorék, vakard a szartot, annyit is érsz, azt mondta neki. Na, akkor kapta meg szerintem élete első tarkónverését (vö.: tockos; olyan, mint a saller meg a koki, csak keményebb), és ráadásul rögtön az emelt szintű fajtából, hólapáttal. És, amennyire emlékszem, akkoriban még nem volt teszkógazdaságos, formatervezett műanyag hólapát: a Kazemirovics bácsi is egy ilyen szívlapát-szerű szeneslapátot használt. Volt vagy tíz kiló a szerszám, nem csoda, hogy repült vagy négy métert a Kisvágner.

Két hétig nyomta az ágyat, de még ebből se tanult. Elintézte, hogy a Kazemirovics bácsit a rendőrök vigyék el: nem tudom, mi lett vele, de a Kálmán szerint a börtönben halt meg. Kisvágner viszont két hét múlva már jött a suliba, vigyorgott, mint a vadalmafa. Pedig ettől kezdve még a nagyfiúk se álltak vele szóba: a Kazemirovics bácsi nagy spanjuk volt, mindig adott nekik a dohányából, ha épp kint volt nagyszünetben. Kemény volt ugyan az a mahorka, kaparta a torkot rendesen, de legalább ingyen volt. Kisvágner így aztán végképp egyedül maradt, de nem adta fel: egyik nap kölcsönkérte a bátyja motorját, egy szanaszétrohadt kék Simpsont, és azzal jött le a suliba, menőzni. Hazafele már nehezebb volt a mutatvány, mert délutánra lemerült az akksi, tolhatta fel a Cserbokrosra a gépet. De még akkor sem adta fel: ki is ment a tükörjeges szerpentinre januárban, és az első kanyarban rögtön aláfeküdt a Simpsonnal egy nyergesifának. Szörnyethalt azon a hétfőn.

***

Innen szeretném üzenni minden kedves, magát miniszterelnöknek, sőt, államférfinak képzelő szarházinak, hogy eljön az a hétfő. Lehet, hogy nem most hétfőn, sőt, lehet, hogy szerdán, vagy húsvéthétfő után, kedden, de eljön. Mert lehet pofázni, beleugatni mindenbe, de van az a pont, ahol aztán végül tényleg nagyon pofán vágják az embert. Mert nem gond, én elhiszem, hogy múlhatatlan szükség összevonni a Simort a szászkárollyal, mert szépen csillog az a harminchatmilliárd euró, meg hogy a bankárok nagyon várják már a Jézuskát (Télapót, bazmeg, Ausztrián túl nincs ilyesmi), és én is leszarhatom, hogy nekem azt ígérték, hogy lesz nyugdíjam, de most inkább mégis azt ígérik, hogy akkor innentől 10%-kal több járulékot fizetek, a lófaszért cserébe, amit kapok érte, ellenben örömmel fogadják a kétésfélmillió forintomat a nagy, közös lefolyóban, sőt a másodrendű állampolgároknak kötelező sárga, vagy akármilyen más színű és ágú csillagot is kitűzöm magamra, amit majd jövőre, vagy azután találtok ki a kétharmaddal, de az a helyzet, ti nagyon hülye szarháziak, hogy ez a hétfő eljövetelében nem okoz fennakadást. És a hétfő után, ha nem is kedden, de előbb-utóbb oda kell állni a bíróság elé is, és meg kell mondani, hogy mi is történt, hogy mi volt az elképzelés, hogy mittom, bevenni egyetlen lovasrohammal Brüsszelt, és arra kellett az a sok pénz. A lószerszámra, lódingra, dali pár pisztolyra. De valamit mondani kell majd, mielőtt a bíróság kiszabja rátok az életfogytiglanit.

De ez még a szerencsésebb helyzet, a bírósággal. Mert jöhetett volna Kazemirovics bácsi is, a nyergesifával.

24 komment

Címkék: orbán viktor hülyemagyar gazdaságpolitika imf államcsőd

Dopeman, a szabadságharcos

2011.12.16. 15:00 Humperdickk

Tegnap nézeteltérésbe keveredtem néhány kedves, értelmes fiatalemberrel, akik nehezményezték, ha nemzeti Himnuszunk környezetében trágár szavak is előfordulnak. Tegyük akkor ezt tisztába, hisz láthatóan igény van rá.

Túl azon, hogy innentől akkor kérem azon dolgok és események tételes felsorolását, amelyek nem kerülhetnek vonatkozó nemzeti szimbólum közelébe sem (erről majd később), egyáltalán nem gondolom, hogy a magyar Himnusznak ártana, ha azt egy műmájer repper is a szájára veszi olyik alkalommal. Kezdjük tehát a második, az egyszerűbb teremtéssel: Pityinger Dopeman Lászlóval!

Nevezett szórakoztatóipari termék végső soron helyes kis cucc, bár kétségkívül felmutat némi szexista, homofób vonást is. (Innen üzenjük, hogy nemrég kikutatták állítólag, hogy a homofóbokat felizgatja a meleg pornó, azaz repperül fogalmazva: a buzigyűlölők a legnagyobb buzik.) De egyébként nincs nagy baj vele: megpróbál megélni abból, amihez ért, és ez üde színfolt azon kedves polgártársaink síkhülye lapályán, akik abból próbálnak megélni, amit még csak meg se értenek. Emberünk tehát teszi a dolgát, be is dobta ezt a bazmegolós dalt a hígfosos magyar ellenzéki állóvízbe. Jó érzékkel kitapintotta ugyanis, hogy jelenleg a választókorú lakosság  54%-a szerint tényleg basszák meg. Ő ebből él, a kitapogatásból, ez a dolga, ezért szereti, aki szereti. Még csak azt se lehet nagyon mondani, hogy ne lenne őszinte: ennyire tirpák jéghideg számításból már nem lehet senki.

De lett is nagy felzúdulás! Rögtön azonnal szinte mindjárt ki is derült, hogy van nekünk egy Büntető Törvénykönyvünk, amiben benne van egy 269. A paragrafus, hogy „aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Gondolom, a feljelentést abszolváló nácik onnan tudják ezt ilyen biztosan, mert ez a 269. paragrafus (ami a közösség elleni izgatás) után jön közvetlenül, az meg őket is érinti, és bár vannak kétségeink szellemi képességeiket illetően, két bekezdést egyszerre talán még ők is el tudnak olvasni.

Azt már ugyanakkor kétlem, hogy értelmezni is: a fenti passzusban ugyanis, igaz, egy rendkívül bonyolult, úgynevezett tranzitív particípiumba beleágyazva az szerepel, miszerint: „himnuszát sértő kifejezés”. Ez azt jelenti, hogy ha én most ideírom, hogy „ideggyenge, fostalicska Himnusz”, és nem csak a példa kedvéért írom, hanem azért, mert ideges vagyok, mivel elmaradt a reggeli kávém, plusz a lábamra lépett egy mamlasz siheder a huszonegyesen, és épp a Himnusz jött szeme, ezért a Himnuszt fogom gyalázni, akkor engem jogosan jelentenek fel a nácik. Nadeamennyiben én az előző helyett azt közlöm, hogy annak is a kurva anyját, aki ritkította a huszonegyes járat sűrűségét, illetve bazmeg, majd iszok egy kávét a melóhelyen, és ezután még fogat is mosok, és csak ezt követően éneklem el a Himnuszt, és akkor is csak úgy, a magam gyönyörűségére és épülésére, akkor én nem merítettem ki a fenti tényállást, ergó a barikádhu bekaphatja.

Ennyit a nácik szövegértelmezési képességeiről, nem érdekes. Igazából ők is csak a balhé miatt csinálják, plusz mert Dopeman cigánynak vallja magát. De most a játék kedvéért tegyük fel, hogy megáll a vád: Himnusz éneklése előtt és után nem bazmegolunk. Kérdés csak az: mi mást nem teszünk még? Fingani például szabad-e? Sólet után pláne szabad-e? Vagy anális szexet követően fingani, és utána énekelni? Mi a helyzet az orális szexszel? Spermamaradvánnyal, hüvelyváladékízzel a szájban szabad-e? És mik azok a szavak, amik tiltottak előtte? Mondjuk a kaki még elmegy, de a fos már egy évig terjedő? Vagy ha azt mondom, hogy „véres, gennyes köpet”, és rá tizenhárom tizedmásodpercre rázendítek az „Isten, áldd meg”-re, mennyi a nyereményem, hónapban, évben, szigorítottban számolva?

Nem tudom, tetszik-e érteni: minél többet viccelődöm én most ezen a hülyeségen, annál inkább megsértem a Himnuszt. Mintha a papnak nem csak azt gyónnám meg, hogy megcsaltam a feleségem, hanem részletezném is, sőt, fotókkal illusztrálnám. És pont ezzel lesz meggyalázva. A sok hülyével.

Apropó, hülyék:  P. László reppert tanúként idézték be, mert tudniillik vádlottként megtagadhatná a vallomást, így meg dalolni kénytelen a madárka, vagy bezárják, mittom, bűnpártolásért. Végülis logikus: ott volt, tanúja volt, amikor énekelt, és ha nem vall, pártolja saját magát, tehát bűnös. Csak az a probléma, hogy eddig ez egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy az ügyészség, felettébb kreatívan értelmezve a nemcsak a BTK, de a magyar nyelv szabályait is, ártatlan embereket szopat nagy átéléssel. És pont itt kezdődik a demokrácia: azért, mert nem szeretjük ezt a Dopemant, még neki is vannak jogai. És jelenleg ő az ő saját, felettébb sajátosan türhőparaszt módján egy igazi szabadságharcos.

Nem véletlenül írtam nagy betűvel a nevét. És nem is egyszer. Ide lőjetek!

Szólj hozzá!

Címkék: bazmeg himnusz dopeman

Bántják szegény bácsit

2011.12.14. 21:31 Humperdickk

Valamit írni kéne erről a szegény miniszterelnök-gyerekről: megsajnáltam szegényt, ahogy állt ott, mint hízásnak indult, alkoholista kisiskolás, Viki a vérzivatarban, édes szentem.

Édes szentem mondjuk sejthette volna, hogy gáz lesz, ha kicsit is hajlandó lett volna gondolkodni is, vagy legalább beszélne egyáltalán bárki gondolkozásra is hajlamos sameszával is néha, és nem csak a felettébb masszív, ám annál unortodoxabb jobbkezével próbálna intézni mindent. És nekem aztán tényleg van némi tapasztalatom erről még gyötrelmes kamaszkori éveimből, úgyhogy tudom: a jobb kezed se megoldás mindig. Igenis néha oda kell menni a csajokhoz, beszélgetni velük kicsikét, meg kell próbálni kedvesnek, aranyosnak is lenni, meghallgatni őket, mert arra buknak, nem a sallerekre meg a kokikra. Illetve azokra is, bizonyos intelligenciaszint alatt főképpen, de legyen már az embernek tartása.

Az persze látszik, hogy ennek nincs. Ez ugyanis nem megoldást keres, ez nem meggyőzni, tárgyalni, megegyezni akar, hanem ez inkább odabasz valamelyik kezével, mégpedig azzal, amelyikben éppen nincs stamperli. És ezzel a maga részéről elintézettnek is érzi a dolgokat. Így van ez mindennel: ha például az alkotmány szerint nem lehet magánjogi szerződéseket semmissé tenni, akkor új alkotmánybíróság, új alkotmány, új jézusmáriaszentjózsef kell.  Ezt nem érdekli, hogy milyen finom, illékony egyensúly van ebben a világban, mert ez odaküldi valamelyik orkját, aki belefingik a töltöttkáposztába, majd közli róla, hogy büdös, kicsivel később pedig megeszi. Így, ebben a sorrendben. Az ízek harmóniája meg elmehet a picsába, a lényeg úgyis az akolmeleg fingszaga.

Mert ennek akol kell, istálló, ennek nem kell még a társadalom se. A társadalom csak a bajnak van: abban mindenféle hajléktalanok, cigányok, egyéb koszos kommunista liberálisok is vannak például, akik az Istennek se hajlandóak beleférni a szarosbödönbe, amit a seggük alá tolt, hogy abba potyogjanak bele. Tudniillik hogy ne legyenek szem előtt, mert zavarják pünkösdkor a körmenetet. Mert azt ő nem tudja, hogy a kerti budi szarosbödönét is takarítja valaki időnként, különben meglepné a döglégy a verandán a hurkátkóbászt, meg kamrában a sonkát, és felettébb indolens dolog nyüveket kipiszkálni a füled mögül. (Akit érdekel, milyen az, itt megtekintheti. De nem ajánlom.)

De volna itt még egy tágas nagyvilág is, kopog az is befele, érdeklődik a hogylétünkről, hogy aggódik a rohadt Nobel-díjasa is. De ennek még ez a nyamvadt Európa se kell. Mondjuk ez a nyamvadt Európa tényleg szedhetné összébb magát, és pofán is vághatná akár néha az ilyen, magukat diktátornak képzelő zsebcirkálókat, de nem teszi, így a mi kis tündibündink bátran kinevezhetné akár az asszonypajtás pincsijét is főbírónak. És hogy helyette inkább olyat nevezett ki, aki még a focihoz is ért, páratlan ítélőképességéről ugyan nem, ellenben sajátos értékítéletéről mindenképpen tanúskodik. Mindez azonban lehet, hogy vérlázító, ámde továbbra sem baj: az Európa momentán nem ér rá, az alkotmánybíróság (gittegylet, kisbetű) meg lényeges dolgokról nem akar dönteni. Biztos beszorult a pokolbéla kurva nagy, okos feje a lichthófba, és azt piszkálják kifele nagy erőkkel. Nem kellett volna kinevezni mondjuk, mert félő, hogy meglehetősen lerontja az átlagos intelligenciaszintet a testületben. De én nem értek a lobotómiához.

Nézem tehát ezt az embert, ezt a megroggyant, megrokkant entellektüelt, ezt a valaha szebb napokat látott,  páratlan debattert, és látom, amint remegő hangon kikéri magának a hátbatámadást. Mint aki óvatlanul lehajolt a szappanért Tökölön, és hirtelen belehasított a felismerés: ezek átverték, becsapták, nincs is Mikulás. Nem csoda, hogy össze van törve teljesen. A Mikulás, gondolom, az azért fájhatott neki. A többire, felteszem, szarik: őt az nem érdekli, legfeljebb majd kiveri a jobbkezével a balhét megint. És addig is megy, megy befele a dzsindzsásba: tökig süppedt már a fostos, iszapos lébe, mardossák a heréit a piócák. Fene tudja, lehet, még élvezi is.

De teljes tisztelettel, miniszterelnök bácsi: aki nem hülye, annak ugye nem muszáj menni?

7 komment

Címkék: orbán viktor alkotmánybíróság mocsár pokol béla handó tünde szájer felesége

Mi adtak nekünk a németek?

2011.12.09. 22:59 Humperdickk

A helyzet az, hogy a görögök ugyan elszórakozhatnak az SS-ruhába öltöztetett Merkellel, meg mi is az unortodox, cikkcakban kóválygó cirkálónkkal, de most a németeknek van igazuk. El is mondom, hogy miért.

Régen volt ugyan egy Németország, amelyik minden áron el akarta foglalni Európát. Európa persze közölte, hogy most ez éppen nem aktuális, és különben is, nekik kicsit túl sok a Kaiser abban a Németországban (és pont eggyel több, mint amit megszoktak otthol). Erre a Németország gyorsan kitalálta, hogy a zsidók miatt van ez is, valamint mi lenne, ha nem lennének zsidók egyáltalán. Ezen Európa először elgondolkodott, majd még egy kicsit elgondolkodott, és ebből nagyon nagy baj lett, de szerencsére jöttek az amerikaiak, és szétcsaptak a sok hülye közt.

Nagyjából ezzel telt Európa előző századának első fele, miközben a világ többi része nem csak hogy átesett az első igazi gazdasági válságon, de még pozitívan is jött ki belőle. Gazdasági válság persze most is van, csak közben az is lett, hogy a különböző kalandos események, valamint egy teljes hidegháború után kiderült, hogy a németek többé nem akarnak gonoszak lenni és félelmetes fekete egyenruhában ijesztgetni a többieket, hanem ellenben ők inkább szakítani kívánnak az erő sötét oldalával. És ha már ott vannak, kidolgoztak egy technikát arra, hogy hogyan lehet békésen, demokratikusan, végletekig toleráns módon elfoglalni az egész Európát úgy, hogy az egész Európa még hálás is legyen nekik. (Aki nem hiszi, kérdezze meg a kecskemétieket, mit szólnak a Mercédesz-gyárhoz!)

És hálás is nekik mindenki. Kivéve persze Angliát.

Most persze nem csoda, hogy pont Anglia intett be a teljes EU-nak: normális ember egy percig sem gondolta, hogy az angolok európaiak lennének. Hiszen hát hogyan is: rá kell tekinteni a térképre, mindjárt látszik, hogy nem is ott van az az Anglia. Sőt, egy kicsit balra van, Írország mellett. És angolok persze rendkívül szimpatikus emberek a cuki kis királyi családdal, meg a Shakespeare-rel, nem beszélve a heripotterről, de valljuk meg őszintén, azért kicsit mindig is örültek annak a La Manche-nak, ami elválasztja őket tőlünk. Hisz elvoltak ők így is: például majdnem elfoglalták az egész világot. Csak aztán nyilván kiderült, hogy az egész világ egyrészt túl nagy, másrészt túl messze van az Angliától: ezekről a bosszantó fizikai tulajdonságokról épp, hogy az amerikaiak tudnának mesélni – újabban úgy is, mint ágensek. Mert Korea, Vietnam, Afganisztán sem volt a szomszédban, ugye. Nem is sikerülhetett elfoglalni, bármennyire is nemes volt (eredetileg) a szándék.

Ellenben Anglia. Nos: Anglia most közölte, miszerint el lehet szórakozni ezzel a szaros Európával még akármeddig, de ő ebben innentől nem óhajt részt venni, much to their regret. Más szóval: amennyiben a görögök (portugálok, olaszok, spanyolok, sőt, belgák!) megmentése olyan halálosan fontos annak az Európának, hát oldja meg önállóan, kvázi kontinentálisan. Ami ténylegesen azt jelenti, hogy oldják meg a németek. Hisz mindig is azt jelentette, csak régen ez rögtön komoly háborúval is járt: mert persze most is szóba jöhetnének még a franciák, de ők a maguk részéről, bár szívesen örülnek ennek a nagy megmentésnek, konkrétan pénzük, az éppen pont nincs hozzá. (De addig is üzenik, hogy hajrá.)

Itt tartunk. Úgy tűnik tehát, hogy most a németek a jó fejek: ilyen is van. Legközelebb tehát lehet, hogy majd pont minket húznak ki a szarból, és még a lakosság jelentős részét sem kell gázkamrába küldenünk hozzá, ami kétségtelenül haladó gondolat a részükről. És így persze nyilván logikus, hogy akik ilyen jó fejek, azokat mi szeretjük, és mivel ráadásul ezek a németek nemcsak befektetnek nálunk, de a legnagyobb exportpartnereink is, olyannyira, hogy még a Vezér szerint is tőlük függ a mindenkori dzsídípínk, így legközelebb még az sem kizárt, hogy mi magyarok nekik szurkolunk a fociebén. De 2010 óta azt is megszoktuk: csak akkor szurkolunk, ha a vezérszurkoló is akarja. És bár nagyon reméljük, hogy akarja, jelenleg nem látszik más, csak a fejetlenség.

És pont ez az, amit nem engedhet meg magának jelen helyzetben az ország: hogy egy diktátor hibáján, hozzá nem értésen, kialvatlanságán, hülyeségén múljon az egész: mert ha rosszul dönt, azon bizony nem segít a kétharmad. De még a kutyaúristen se.

És ezt pofázzuk már másfél éve.

3 komment

Címkék: német németország európai unió orbán viktor labdarúgás eurozóna euróválság

Maradj otthon, nézzél tévét

2011.12.09. 13:02 Humperdickk

 

Ha az ember nyitott szemmel jár az interneten, hajlamos azt hinni, hogy ez az ország most már tényleg végleg, sőt, innentől legalább vagy tizenöt-húsz évre előre teljesen el van baszva, mindenestül. Pedig dehogy. Hisz hátra van még az új nemzedék.

Ez az új nemzedék egyrészt tökismeretlen, frissen borotvált konzervatív fiúkból és lányokból, másrészt csini énekesekből és színésznőkből áll – tessék csak végigpörögni a szereplőkön, meglepő dolgokra bukkan az ember. Én például nem tudtam, hogyha fél óra alatt háromszor édin lefele tudom biggyeszteni az ajkamat a barátokköztben, akkor én már rögtön egy színésznő vagyok. Pláne olyan, aki hittel vallja hogy „a kultúra nemzedékek közötti értékközvetítő és egyben hagyományőrző szerepet játszik. Nem más, mint iránytű, amely segít eligazodni az anyagi és szellemi világ tengerében.”

Hogy nevezett kissramóna közelebbről a kultúra mely értékközvetítő szegmensét célozza meg Szentmihályi Zsófiként minden hétköznap este az egyik kereskedelmi televízió szép múltra visszatekintő hagyományőrző dzsungelében szánkázva mintegy önnön taknyában (tudnám fokozni a képzavart, csak meguntam), jelen esetben nem fontos. Az a fontos, hogy legyen egy iránytű, ami eligazít a az anyagi és szellemi világ tengerében, ugye. Ez az iránytű, gondolom, a hit, remény és a szeretet, de ezek között pedig leginkább a szeretet kellene, hogy legyen, de tartok tőle, hogy szeretetért még a kissramónáknak sem adnak iránytűt az iránytűboltban. Onnan gondolom, hogy nem adnak, mert rögtön két minisztérium logója virít a jobb (hogyne, majd a bal!) felső sarokban, melyek felettébb hasznosak. Anyagilag, legalábbis: ez a kissramónás pózolás ugyanis egy program, amit széles körű társadalmi egyeztetés is megelőzött, melynek során a fiatalok, ifjúsági szervezetek, ifjúsággal foglalkozó szakemberek és szakértők véleményét is figyelembe vette a programmal megbízott miniszteri biztos. Nem csoda hát, hogy az oldalon ott feszít maga a miniszter is, biztos. Mégpedig keresztbe tett karokkal, hisz büszke a fiaira.

Nem is csoda, hogy büszke, hisz fiai igazán híján vannak a restségnek: ez az Új Nemzedék Jövőjéért Program, amit összeegyeztettek, nem kevesebb, mint egy cirka 110 oldalas pédéef, sok képpel, és olyan csodálatos gondolatokkal teletűzdelve, miszerint „Isten – haza – család, a vidék Magyarországának ezek a gyökerei”. Valamint: a „földből élő ember számára a haza nem elvont fogalom, hanem kézzel fogható valóság, a család pedig a társadalom legfontosabb alapegysége”. Ezek szerint az ember maximum részecske, és még örülhet, hogy nem kvark. És ezért is fontos, hogy a büdös parasztja „ne szakadjon el ősei létformájától, hanem folytassa az évszázados hagyományt”. Vagyis túrja a földet, az unortodox két kezével.

Nekem aztán mindegy, ha így van, még ma baszom ki a kukába a motoros fűkaszát meg az antibiotikumot, és majd inhalálok vereshagymát, ha kaszálás közben elkap a szénanátha, nem érdekes. Gondolom, a kissramóna meg szedi majd utánam a markot, én meg ebéd előtt berántom a susnyásba a testit neki: bánom is én, csak az asszony ne tudja meg. Ez még nem is olyan nagy baj, mármint hogy a jelek szerint a minisztérium vett pár kurvát  meggyőzött pár celebet erről a bárgyú szarról az ügy társadalmilag felettébb hasznos voltáról, és a kurvák társadalmi munkások meg mennek, mert köll a lé hí a haza. Nem baj ez: aki ennek a sok hülyeségnek bedől, az meg is érdemli, amit kap érte, így van ez rendjén. Hanem elkészült egy video is, ami persze szintén rém bárgyú, mint minden más is a magát jobboldalinak tartó nemzetileg értelmezett konzervatív oldalon, ám a mondanivaló! Mert az a mondanivaló,  hogy ebben a videóban fiú és lány összeismerkednek, még smaciznak is (dugásról persze szó sincs, gondolom, majd az esküvő után, akkor is csak szigorúan sokasodási célzattal), meg isznak pálinkát, amit részben ki is hánynak (mi a fasznak itták meg akkor, rejtély), és peregnek az események, de az egész végülis arra megy ki, hogy a végén majd jól nem mennek sehova, hanem épp ellenkezőleg, megrohadnak itthol. Mert, ugye, minden ideköt.

Hát, a beton, az biztosan. A többit meg akár meg lehetett volna kérdezni a rezidensektől, kőművesektől, tanároktól, meg gyakorlatilag mindenkitől, aki nem érintett anyagilag semmi olyan dologban, amihez minisztériumi logó köll. Azaz aki minisztériumi logó nélkül próbál boldogulni, hugyozni a saját farkán, a saját erejéből, és örülne, hogyha ehhez a minisztérium nem szolgáltatna mást, csak a szükséges demokráciát. (Nem, a bírói hatalmi ág elfoglalása például nem demokratikus. Biztos, utánanéztünk.) És ráadásul, ha marad itthon, a nyereménye a harmad-, ötöd-, tizedannyi, folyamatosan gyengülő magyar forint, mint amit megérdemelne. Ellenben milyen jó, bámulhatja a barátokköztet, és csak néha baszogatják, hogy egyen már több túró rudit.

Srácok: lehet állami pénzből telehazudni az internetet, de az igazság úgyis kiderül. Előbukkan, és a pofátokba röhög. Pont úgy, ahogy a hülye videótokban 0:20-nál a laptopon az a kis matrica. Tudjátok, a nemtetszikes. Amit benne hagytatok, de nagyon, és biztos nem szándékosan. Hanem mert ennyire tehetségtelenek vagytok. Nem vettétek észre. Hát, ez esetben tényleg maradjatok is itthon: megérdemlitek egymást, meg a minisztériumi partedlit a buta képetek elé.

Ha az utolsó normális magyar is kivándorolt, legfeljebb lezárjuk a határokat, és majd röhögünk kintről. Meg szedünk belépőt, mint az Állatkertben.

4 komment

Címkék: fidesz új generáció milla röghözkötés propagandafilm nem tetszik a rendszer

A nagy Mikulás-botrány

2011.12.06. 19:42 Humperdickk

A Nagy Nemzeti Ezeréves Komponország (vagy ahogy a külhoniak mondták, persze helytelenül: Kompánia) már évtizedek óta a béke és boldogság kicsit unalmas, de legalább feledhető szigetének számított. Nevezetessége is csak egy volt: az egész világ csodájukra járt, mert náluk nem évente, hanem hetente jött a Mikulás. Sőt volt, hogy hetente többször is.

Ezeket az 53., 54. és 55. heti Mikulásokat különösen nagy becsben tartották. Olyannyira így volt ez, hogy tiszteletükre hitelből plazmatévét vettek és sörhasat is növesztettek a komponok. A plazmatévé persze időnként elromlott, mivel rajta vágták fel marhalábszárat és a vereshagymát a pörkölthöz, sőt, olyik alkalmakkor előfordult, hogy kedves, kopasz, de minden egyéb tekintetben tehetséges valóságsószereplőnek kinéző idióták érkeztek, és vitték nemcsak a tévét, de az eszcájgot és a nagylányt is. Ám a sörhassal ők se tudtak mit kezdeni, és mivel a komponok egyébként sem voltak képesek tizenkét percnél hosszabb időtartamra sem előre tekinteni, sem visszaemlékezni, így tulajdonképpen boldogan ültek az üres, azaz tehát plazmatévétlen lakásban, míg el nem jött újra a Mikulás. Az meg, ugye, hetente többször is jött, így nem volt semmi baj: az ősz öreg ajándékosztó jelentkezett a fizetési csekken, a villanyszámlán, a buszbérleten, a kuplerájtarifákon, egyszerűen mindenen, és berendezte a szobakonyhától a nyolcszobahallosig mindenkinek a pecót, konyhától a klozetig. Már csak szarni kellett bele.

A boldogság teljes volt tehát, és ráadásul semmi jele nem volt annak, hogy az idill valaha is véget érhet. Ezért hatott bombaként, amikor napvilágra került vezetőjük, Fleto Kurtan Joulupukki egy titkos beszéde. A kissé izgága, ám annál idétlenebb szerencsétlen ember ugyanis Komponország létét kérdőjelezte meg azáltal, hogy azt állította: a Mikulás márpedig nem létezik. Mi több, sohasem létezett: ő, Kurtan vette meg a sok szépet a plázában. És ráadásul hitelből ment az egész.

Persze, azonnal kitört a forradalom. Ennek során a forradalmárok egyrészt megvertek pár rendőrt, másrészt bementek a tévébe és megették az összes túró rudit. Erre a rendőrök jogos felháborodásukban alaposan megvertek más embereket, akik pedig nem is biztos, hogy ettek, vagy egyáltalán, szerették a túró rudit. Véletlenül az is előfordult persze, hogy a rendőrök azokat verték meg, akik megették a túró rudikat, de nem ez volt a jellemző, így nem csoda, hogy a forradalmárok egyrészt ittak még egy üveggel, másrészt elkötöttek egy tankot és mentek vele pár métert, ami első hallásra viccesnek tűnik, ám második hallásra is az. Harmadikra meg pláne.

A továbbiakban tehát az Izgága tovább kínlódott egyrészt saját hülyesége, másrészt másokéi miatt, ám a történet végül szerencsés véget ért: az Izgága ellenlábasa, az Idegesen Vonagló Ajkú előbb lemondatta az Izgágát a vezetőségről, majd kisvártatva ő lett a vezető. Másnap persze azonnal bejelentette, hogy mostantól mégis van Mikulás, sőt, mindig is volt, de innentől már három is van: kettő a fehér, gazdag komponoknak, egy meg az összes többinek. Ez ugyan nem tűnt teljesen igazságosnak, ráadásul be kellett áldozni az öreg napokra félretett mandarint és szaloncukrot is, de a komponok persze ezzel mit sem törődve, nagy örömmel fényesíteni kezdték a kiscsizmákat, hogy reggel majd a Mikulásnak legyen hova tennie a plazmatévét.

A Mikulás persze nem hozott szart se. A komponok mégse búslakodtak, mert tudták, hogy ez azért mégis más, mint ami előtte volt: eddig volt ugyan valamijük, de az hitelből volt, most viszont nincs semmijük. És igaz, hogy az is ugyanúgy hitelből nincs, de legalább vannak páran, akiknek mindenük van, csak hitelük nincs. Így tehát, jobb híján, boldogan, szeretettel néztek reájuk. Őrájuk, akiknek sikerült, helyettük is. És mindeközben nagyon, nagyon büszkék is voltak.

Hisz ők voltak az ő hőseik.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán gyurcsány télapó mikulás

Vezetni emberi dolog

2011.12.05. 18:58 Humperdickk

Bárminek a vezetését bízzák is az emberre, vezetni mindig felelősséggel jár. Lássunk néhány példát!

„Súlyos közlekedési baleset történt: a járdán parkoló autók közé vágódott egy gépkocsi. […] A balesetet az okozhatta, hogy a meglehetősen gyorsan hajtó autós a buszsávban próbált előzni egy másik járművet, […] azonban a manőver nem sikerült, először súrolva nekiütközött az előzött autónak, majd a sofőr elveszthette uralmát autója fölött, fölkapott a padkára és a járdán álló autók közé kanyarodott. A nagy sebességgel érkező, két autót szinte teljesen összetörő, egy harmadikat megrongáló autót végül a villanyoszlop fogta meg. […] A sofőr a helyszínen életét vesztette.”  (Az index.hu nyomán.)

Namármost. Kezdjük azzal, hogy buszsávba eleve csak meghatározott indokkal merészkedünk, mondjuk, ha szül a hátsó ülésen valami, ami spánielnél nagyobb evolúciós értékkel rendelkezik, és még érvényes TB-kártyája is van. Ez tehát azt jelenti, hogy mondjuk egy frissen lízingelt BMW 6 coupé jobbról előzéssel és buszsávval nehezített spontán gyorsulási tesztje nem tűnik elegendő indoknak. Még pedig azért nem, mert ilyen esetekben nem kizárt, hogy kiirtunk véletlenül egy egész családot – és hát kinek hiányzik az a tizenhat hónap felfüggesztett, nem beszélve a tetemes ügyvédi költségről. És bár nyilván minden élet érték, így még a buszsávban esze nélkül száguldozóé is az, én, bármilyen szégyenletes is, sajnos nem tudom teljes átéléssel tolmácsolni őszinte részvétemet az áldozat hozzátartozóinak – de legyen ez az én bajom, majd iszok rá még egyet, nem érdekes. Mindenesetre szolgáljon ez tanulságként minden, a közlekedés szabályait csak ajánlásként felfogni szándékozó polgártársunk számára: buszsávban hatszázzal nem eszetlenkedünk, jobbról nem előzünk, különben béke porainkra.

Azonban. A fentiek fényében is tényleg kezdeni kéne már valamit azzal a másik fittipaldival. Arra gondolok, aki nem holmi irányjelzés elmulasztását illetően él, hogy úgy mondjuk, unortodox megoldásokkal, hanem ő a világforgalommal szembeni közlekedést érzi  maga és országa részéről különösen indokoltnak. Ennek során emberünk fittyet hány a nemzetközi szerződésekreegyezményekreegyéb megállapodásokra – és ez még a jobbik eset, hisz az alapvető gazdasági törvényszerűségeket, de úgy általában az algebrát (különös tekintettel a háromelemű szorzatok előjeleire) egyenesen személye elleni támadásként éli meg.

Namármost: ahhoz nem férhet kétség, hogy pszichopata-gyanús egyedek cezaromániával elegyített üldözési mániája magánügy, így úriember nem alacsonyodik le odáig, hogy témát feszegesse – és egészen a harmadik pohárig még én is úriember vagyok. Ám tegyük fel, hogy ez a saját emberi nagyságától megrészegült sofőr elnézi a kijáratot, de mivel ontológiailag képtelenség, hogy emberünk tévedjen, inkább megreszkírozza a lehetetlent, és megfordul a sztrádán, hátha sikerül úgy is. Egy idő után persze nyilvánvalóvá válik, hogy szembejön az összes hülye: kijelenti tehát, hogy a sztrádát építették fordítva, majd laza csuklómozdulattal a felkeni a szalagkorlátra az országot.

Jobb országokban az ilyent még a felkenődés előtt megkérik utastársai, hogy hacsak nincs odanőve a jobb keze a kormányhoz, lesz szíves átengedni azt valaki másnak, továbbá innentől akkor takarodjon a busz hátuljába makramézni, vagy úgy kivágják, mint macskát szarni. De persze nálunk jelenleg ez nem aktuális: mi inkább megint megfordulunk, fékcsikorogva, kézifékkel, majd ismét jobbról előzünk. De a kormány, a kormány, és főleg, a kormány jobb keze, na, az a helyén marad, de nem hogy marad, ott matat ütemesen. Amíg világ a világ. Legfeljebb nem pont úgy hívják a madámot: a kurvák akkor is maradnak.

Apropó busz: a reggeli buszra, amivel munkába megyek, a második megállónál fel szokott szállni egy csapat, szemmel láthatóan szellemi fogyatékos fiú és lány. Vezetőjük, egy enyhén fogyatékos fiú, felelősségének teljes tudatában terelgeti őket. Szemében a küldetéstudat ég, és meg kell hagyni, kiválóan végzi a dolgát: flottul terelgeti a nyáját, nyugtatja riadt tekintetű báránykáit. Le a kalappal, tényleg, ügyes munka, nem csoda, hogy elismeréssel követi őket minden szempár.

De azért mondjuk az is egyértelmű, hogy a busz vezetését se bízná rá senki.

5 komment

Címkék: gazdaság kormány orbán viktor vezetés

A fideszes katicabogár és egyéb állatfajták

2011.11.29. 08:08 Humperdickk

Lázár kishitű módon csak száztíz százalékban bízik a matolcsizmusban. Nem akarnék beleszólni, de ez a szűkkeblűség visszaüthet: lesz az még 137 százalék.     

“Arra a felvetésre, hogy múlt héten azt mondta, százszázalékos a kormánypárti képviselőcsoport bizalma Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterben, hétfői tájékoztatóján Lázár János azt közölte: ez már 110 százalék. Arra a kérdésre, hogy mi növelte meg a bizalmat, azt válaszolta, hogy az elmúlt hét eseményei.” (Forrás: Portfolio.hu.)

Hát azt én mondjuk nem tudom, egy ilyen fontos frakcióvezető szarjancsi hete hogy telik, de nekem az elmúlt hét elég kemény volt. Hétfőn a nagyobbik gyereknek foga miatt az óvónők pánikoltak be (fogorvos szerint fogcsere, benne van a korban a gyerek), kedden-szerdán meg beleállt a görcs a combomba, a gatyám alig bírtam felhúzni. Valahogy elvonszoltam magam a melóhelyre: muszáj, táppénzre nem telik. Csütörtökön azért nagy kínlódva lefejtettem a kisebbik hordó vöröset (kóstoltam, jó lett, kis kénre szorul mondjuk, de az normális), pénteken volt a leminősítés, szombaton meg a hordót mostam. Vasárnap beállítottuk a pálinkát (53 fokra szoktuk, szeretem, ha éget egy kicsit), aztán kis kerti munka. Estére újabb görcs, most a derekam. Már rutinosan tolom rá a Diclofenacot, nem érdekes: hétfőre javult annyira, hogy ki bírtam kínlódni magam az ágyból. (Tán már mondtam: nem tehetem, hogy táppénzen fetrengjek otthon.)

Ennyi, más nem történt. Hogy ezek után mégsem javult ezerszázhuszontíz százalékra a véleményem, felteszem, az én hibám. Mert tudniillik fenti események ellenére az én bizalmam a pénzügyminiszter iránt maradt, amilyen volt: ott van az még mindig a nulla és a nulla egész semmi százalék tartományában, és annak is inkább az alján. Szerintem ugyanis ez a gyurkagyerek továbbra is csak egy eszelős, mániákus, valamint rendkívül buta ember. Ebből az első kettő kezelhető, gyógyszerekkel, idegsokkal, és zacskóragasztásra még talán használható is lenne (mármint a begyógyszerezés után, persze), sőt, talán még törvény is van az ilyenek kezelésére, de a butaság félelmetes, kilométerekről is áradó sötétsége ellen nincs ellenszer.

Namármost. Konkrétan nem tudom, a kis Lázár Boldizsárnak mozog-e már a foga, vagy hogy ez a vásárhelyi pléjbój hogy áll gerincsérvfronton (sejtéseim volnának, de kihagyom a magas labdát…), illetve fejtett-e már életében bort, vagy akármi mást, dolgozott-e egyáltalán, de tartok tőle, hogy az elmúlt hét eseményeiből ő nem pont azt élte meg, amit én. És bár mondjuk kettőnk közös élete gyakorlatilag minimálisnak mondható, és erre joggal vagyok büszke, de azért anya szülte őt is, és ugyanabban a mátrixban tologatjuk a pixeleket mindketten: ő is olvas újságot, hallgat rádiót, néz tévét. Nyilván hallott a leminősítésről.

Az a baj, hogy tartok tőle, hogy hallott. Hogyne hallott volna. Hisz bemondta a rádió. Csakhogy a rádió azt is bemondta, hogy ez csak a hazánk elleni támadásnak a része, és ezt megmondták a közgazdászok is. (Nem, nem mondták meg, de ezt már nem mondta be a rádió.) Benne volt a tévében is a közgazdászok, izgalmas kérdések kerültek szóba ezzel kapcsolatban, és bár az újságban ugyan még kicsit aggódik a zsótika, de már legalább tudjuk, hogyan tovább: továbbra sem adjuk fel, csak még taktikusabbak, még ravaszabbak, még óvatosabbak leszünk. Gondolom, még ravaszabban fogunk megszorítani, még óvatosabban lopni, és a szajrét a tőzsdén még taktikusabban elbaszni.

És tartok tőle, hogy ő ezt mind nem csak látta-olvasta-hallotta, de tartalmát megértette, otthon illatos papírra kinyomtatta, háromszor-négyszer fennhangon felolvasta a családnak (kis Boldizsár pelenkába fosott a boldogságtól), majd memorizálta, miközben Őreá, csak Őreá gondolt merengve. Másnap frakcióülésen persze az egészet felmondta, utasításokat kiadta, tapsokat az alakításért bezsebelte. És ez még semmi: el is hitte. Mint ahogy a többi is. Mind. Mert létezik egy olyan valóság, amiben ők élnek, amiben ők magukat jól érzik, mert ott minden klappol, minden a másikával vígan összefügg, és mindent meg tudtunk magyarázni, vagy legalábbis van valaki, aki meg tudta magyarázni. Ahol egy szálló porszem el nem hibbant.

Apropó, hibbantak: elsöprő sikert aratott a fidesz a második kerületben, mivel a szavazatok 58,45 %-át szerezte meg valaki. Tudniillik nem a lángzsolt nevű márkavédjegy, hisz ő már parlamenti képviselő, és kétszer még egy fideszes parlamenti képviselő sem lehet fideszes parlamenti képviselő. Nem, nem is ő lett, hanem egy később megnevezett valaki más. Még nem tudni, ki: egy akárki. Lehet, hogy rendes ember, de lehet, hogy egy nyálcsorgató idióta, vagy egy szintén, de más okból nyálcsorgató pederaszta, vagy egy fideszes béka, sáska, katicabogár. A lényeg, hogy a mi emberünk,, rosszabb esetben a mi katicabogarunk lesz. És bár most még nem tudjuk, mondjuk rendszertanilag hova kell majd képzelnünk a Brehm-féle állathatározóban, de nem is kell, mert majd Ő megmondja, kit szeretne. Mert Ő tudja. Nekünk nem kell tudnunk. Sőt: nekünk nem szabad tudnunk. Csak neki szabad. Csak neki. És ő tudja is, ki lesz az. Csak konkrétan most még nem ér rá, hogy meg is mondja nekünk.

Mondjuk én nem akarok beleugatni, de én szerintem a Batmanre tippelek. Neki kell lennie. Különben végünk.

2 komment

Címkék: orbán lázár leminősítés ii kerület matolcsyzmus

Bóvliország hajósainak

2011.11.25. 09:34 Humperdickk

Most annak kellene jönnie, hogy hehe, mi megmondtuk, matolcsi, holnaphúzcsi, illetőleg orbántakaroggy. Hát, nem az fog jönni.

Mert nem ez a zseniális agysebész tehet róla, de még nem is a főnöke, az előretolt középpályás. Erről mi tehetünk, drága barátaim: mi marhára futballokos, nobeldíjrekorder, egyszerre nyolc fejjel, valamint különböző egyéb testrészekkel is gondolkodni képes, csodálatos magyarok. Mi, akik nem szeretünk adót fizetni. Mi, akik inkább zsebbe dugjuk a borítékot, mint hogy befizessük a vizitdíjat. Mi, akik elvárjuk, hogy legyen olcsó gáz, olcsó troli, segély szarér-hugyér’ – és igen, kedves leendő cigányozó olvasóim, a GYED, a családi pótlék és a gázártámogatás is segély, csak szemérmesen másképp hívjuk, hogy le ne cigányozzuk magunkat. És igen, a cigányozás is közrejátszott, az, hogy keresünk egy célcsoportot, akin leverhetjük a saját cigányságunkat.

És mi tehetünk róla azért is, mert megszavaztuk ezt a dilettáns, félfasiszta bagázst. És most is mi tehetünk, amikor a kedves közvéleménykutató kérdésére a mindig bevethető „nem tudja/nem válaszol” választ vetjük oda. Mert nem tudjuk, mi a megoldás, mert ha tudjuk is, nem tudjuk megoldani, mert nem válaszolunk a nekünk kényelmetlen kérdésekre. Ha most a kormánypártok 22%-a mellett nem 55% nemtudjanemválaszol állna, nem hinnék azt, hogy még mindig támogatjuk őket. Mert nem szavaztok a mesterházira vagy a szabórebekára, mert nem szeretitek őket. Én se szeretem. Tehát inkább a bóvli?

Igen: ez az egész ország lett bóvlivá leminősítve. Mindannyian. A buszon bliccelők, a tűzifát áfamentesen vásárlók, a családi pótlékot félmilliós fizetés mellett is felvevők. Akik azt hiszik, minden úgy lesz, ahogy volt. Akik megszavazzák, hogy legyen minden sehogy. Mert azt szeretjük, ahhoz van tehetségünk. Abban vagyunk jók. Majd megoldja helyettünk valaki a többit.

Hát, nem oldja meg. A világ erről küldött most egy jelzést. Figyeljünk oda rá. Próbáljuk meg megérteni, hogy nem mindenki más a hülye, nem a világ esküdött fel ellenünk, nem mindenki más akar minket tönkretenni. Mert abban az egyben biztosan mi vagyunk a legjobbak: önmagunk tönkretételében.

Hagyjuk abba, amíg nem késő.

 

11 komment · 3 trackback

Címkék: moodys hülyeország bóvli matolcsy

A kormány nem fél e népharagtól

2011.11.23. 13:51 Humperdickk

Ez most nagyon demagóg lesz, de egyszer ezt is ki kell próbálni. Különben is, berágtam. Nem csoda: a devizahitelesekről lesz szó, illetve azok egy részéről. A gazdag devizahitelesekről.

Vannak ugyanis tehetős népek, akik annak idején bementek a bankba, hogy olcsó devizahitelt vegyenek fel. Nem voltak ugyan rászorulva, meg futotta volna a forinthitelre is, de így jöttek ki jobban. Hisz nyilván milyen jó az, a szerzés, a birtoklás öröme. Hisz most, hogy minden megvan, csak-csak kéne még egy lakás a kis Bencének/Viviennek, aki még ugyan maga alá szarik (bár már kilenc éves, ki érti ezt), de ne a nulláról kezdje már az a gyerek! És a hülyének is megéri lakáshitelt felvenni! (Ilyen kamatok mellett, barátom, ne idegelj, kettőt is veszek, hol kell aláírni?) A lényeg, hogy megvan kisház Solymáron meg Erdőkertesen, meg a luxuslakás a Belső-Lipótban: egyenesbe került hát a kis Szaniszló élete, lakni legalábbis már lesz hol neki. (A többi meg majd megoldódik. Veszünk pelenkát legfeljebb.) Minden rendben levőnek tűnik – és ilyenkor baszik be jól az elmúltnyolcévmindenbűne (mi más) miatt megszaladó frankárfolyam.

Egyszerűsíteni kell tehát a söralátétet: adózzon többet mindenki – kivéve, akinek ez nem gond. A forradalmi fülkekormány elérte tehát, hogy aki eddig keveset adózott, mert nem volt neki miből, az most még többet adózzon, a még kevesebből. Logikus: adózzanak a szegények, úgyis csak a baj van velük. Ám hiába minden: ez a rohadt frank eztet leszarja, és csak emelkedik tovább. De ahol nagy az ínség, közel a segítség: mi lenne, ha (forradalmi) száznyolcvan forinttal ki lehetne szállni a 250-270-es árfolyamú frankhitelből? Mert az mekkora mondás lenne már! Másnap tehát beterjeszti özv. Szigecsánné Kruzslicz Matold egyéni képviselő, harmadnap meg elfogadja a sohanemlátott felhatalmazás. (Bankoknak meg küldünk egy ajándékcsomagot, figyelmességből. Nem tom, nugátos csokit szeretik-e? Ha nem, küldjék vissza bátran, mi imádjuk!)

Tehát: gazdagék kiveszik a bankból a nehezebb időkre félretett soktizenmillióból azt a tizenhatot, végtörlesztenek egy egészségeset, és keresnek jópármillió forintot az árfolyamkülönbözeten. És minél többet vettek fel felelőtlenül, annál többet. És törvényesen, persze. Csakhogy ezzel a törvényességi izével kapcsolatosan újabb probléma üti fel a fejét! Egyrészt tudniillik nyilvánvaló, hogy ez alkotmányellenes – és az alkotmány is egy törvény, illetve régen még az volt. De mondjuk ez a kisebbik baj: kibővítjük az alkotmánybírákat a pokolbélával, és minden a legnagyobb rendben lesz! Ám még mindig nem hárult el a veszély! Jelzi ez az Európa is, hogy mi neki tagjai vagyunk, azaz be kellene tartani bizonyos normákat. Például hogy padlóra nem köpünk, valamint ebből komoly koccanások lesznek, így tehát picsába meg lesz szüntetve az egész végtörlesztés, ahogy van.

Ez viszont már komolyabb galiba: Európából kilépni ugyan nem kell félnetek jó lesz. (Nem vesszőhiba: kettős beszéd, tessék utánanézni az eredetének, nem ma kezdtük mi ezt se!) De azért attól mondjuk nem lesz sokkal több (azaz kettő darab) szavazója a semjénzsótinak, ha innentől Ázsiához csatlakozunk. Ekkor jön az ötlet: minek is van nekünk alkotmányunk? Naná, hogy minden szart beleírogathatunk a négyeshatos menetrendjétől kezdve a tökösmákos rétes receptjéig, ráadásul lekottázva, hat szólamban! Bele köll tehát írni azt is, hogyha nekünk azt mondja az Európa, hogy fizessük meg a kárt, amit okoztunk, akkor mi cserébe bármikor kitalálhatunk egy hozzájárulásnak nevezett új adónemet! Ezzel egyébként önmagában egyszerűsítettük az adórendszert (hisz ezt ígértük), másrészt kiszámíthatóvá tesszük a mindenkori kormány adópolitikáját. (Nem, dehogy. Pont fordítva. Ironizálok. Muszáj beleírni, sokan be vannak oltva irónia ellen.)

Na, akkor szedjük ezt össze.

Nekem a bank nem adott hitelt, sem devizásat, sem semmilyet, sőt, nevetett rajtam, amikor kértem őt, hogy adjon. Mert hogy nem volt már meglévő ingatlanom, amire ráterhelje. (Amit venni akarok, nem játszik: egyéb ingatlan kell.) Mindegy, legalább nem kell aggódnom most a frankárfolyam miatt. De ha kaptam volna is hitelt, most nekem nem lenne egyéb tőkém, hogy végtörlesszek, és a meglévő hitel miatt a bank másik hitelt sem adott volna, amiből tőke híján törleszthettem. Azaz: én nem tudtam (volna) milliókat keresni a végtörlesztéssel! Ennek ellenére majd akkor, amikor meg lesz büntetve az állam emiatt az ügy miatt, ki fog vetni egy új adónemet, vagy meg lesz emelve az ÁFA, vagy egyéb módon lesz megoldva, hogy nekem is kell majd viselnem a terhét annak, hogy gazdagok törvénytelenül kerestek milliókat a végtörlesztéssel.

Azaz adok pénzt a gazdagnak. Ez olyan, mintha kötelezve lennék rá, hogy hazafelé menet minden három évnél fiatalabb béemvé ablaktörlője alá helyezzek el jól láthatóan egy ötszázast. Innentől tulajdonképpen viszont elképzelhető, hogy lesz olyan ember, aki jogos felháborodásában majd felgyújt pár autót, házat, közintézményt, heves puskaropogás kíséretében. Darabig el lehet ugyanis játszani, hogy szopatjuk a jónépet, de egy idő után már nem csak attól kell félni, hogy mi lesz, ha fogazni kezd a rohadtja. Mert hogy az is lehet, hogy leharapja tőből.

Nem kéne megvárni.

24 komment · 1 trackback

Címkék: alkotmány népharag devizahitelesek végtörlesztés

Sört nyitni a gyorsnaszáddal

2011.11.22. 20:11 Humperdickk

Na idefigyejjé, te Lázárjani. Nyilvánvalóan nem értesz te itten dolgokat, illetve kevered, hogy mi mire való, ezért úgy vélem, apróbb magyarázatra szorul az agyad.

 

Illetve beszélek összevissza, nem az agyad szorul magyarázatra, azon semmi magyaráznivaló nincsen: a Planck-hossznál kisebb kiterjedésű dolgokat a kvantumfizika sem tárgyazza. Szerinte ugyanis annál kisebb dolog nincsen, ottan a fizika törvényei már nem érvényesek, és ezzel a maga részéről letudottnak is tekinti a dolgot. Ilyenek ezek a természettudósok. Az a rohadt matekos sem oszt nullával, sőt, még csak meg sem próbálja a szemét. Biztos ilyen ortodox idióták mindahányan. De a lényeg: nem az agyadat kell magyarázni, hanem magyarázás kell az agyadnak a “milyen dolog mire való” témakörben.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a dolgok bizonyos más dolgokra valók. Szöget beverni például kalapáccsal kell, és bár szorult helyzetben húsklopfolóval, merőkanállal, vészhelyzetben após buta arcával is be lehet verni egy szöget a falba, sőt, fába vagy az anyós arcába, a szöget rendeltetésszerűen a kalapáccsal szoktuk kalapálni. Innen a neve is: kalapács. (Nem, nem tudom, a szögnek miből van a neve. Fogjad most viszont befele a kis pofádat, kisfijam, mert elvesztem a fonalat!) És ez egy nagyon erős szabály, és bár úgy tűnik, akadnak kivételek, azok látszólagosak: tudjuk, vagy inkább tudni véljük például, hogy olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó. (És igen, még helikopterrel is ki lehet nyitni egy sört. De már az előbb elugattam, hogy ne akassz meg folyton.) A szükség tehát úgy tűnhet, törvényt bont – de ez tévedés, mert nem bont semmit! (Már a sörön kívül, persze.)

Hiába van ugyanis egy príma, felújított, metálfényezett helikopterünk (két éves műszakival, női tulajdonostól), ha nincs sörünk. Illetve persze hiába van sörünk, ha momentán nincs nálunk egy helikopter a farzsebben: a lényeg tehát, hogy a sörnek és a helikopternek az időben nem nagyon távol kell elhelyezkednie egymás mellett ahhoz, hogy az aktus megvalósuljon. Olyan tehát nem létezik, hogy kibontom a sört, de majd csak a jövő héten hozza a helikoptert a Kálmán sógora, mert kiugrottak vele az asszonnyal Horvátba a hétvégére: a sört és a helikoptert szépen egymás mellé kell letenni otthol a stelázsira, aztán megvárni, míg megküzdenek egymással. És bármennyire is sajnálatos, ennél unortodoxabb megoldáshoz már az IMF segítsége sem tűnik elegendőnek.

Van tehát ez az időbeli korlát, ami első hallásra talán különösnek tűnik a számodra, de eléggé hasznos tud lenni.  Mert mi van például azzal a Somogyi Ábel nevű S. Ábellel, akit szinte most, a minap, huszonegy(!) hónapja csuktak a börtönbe (előzetesbe, de az ugyanaz), mert állítólag biztos tuti hogy megölt volna nemsokára huszonsok embert. Volna, tetszik érteni. Nem csinált tehát semmit se, az ügyészség ellenben fogadni merne reá nagyobb összeggel is akár, hogy megtette volna. Namost: ilyesmit filmben már láttunk, de ott legalább ázott három szerencsétlen zombi az akkumulátorsavban nagy erőkkel, és azok mondták meg a tutit. (Biztos a savtól volt, mittom.) Itt azonban képzett ügyészek és bírák érezték szükségesnek, hogy több mint másfél évet adjanak egy versért. Gondolom, ha melléírja, hogy jogtalanul elfogja akarni esetleg lehet számolni a töltények után az ÁFÁ-t is, kiszáll a NAV is a bérszámfejtő-kommandóval?

Mindegy, a lényeg a hepiend: nemrég ugyanis kiengedték a gyereket, mivel nem áll fenn a bűnismétlés veszélye. A linkelt indexvideóban hallottam, és nem hittem a fülemnek: az indoklás szerint tehát még egyszer nem fog olyan verseket írni, miszerint ő meg akar ölni embereket! Örülünk ennek, mert a versek, mondjuk ki, szarok nagyon, ilyet inkábban ne írjon többet, de ezt talán nem a bíróság dolga megítélni, pláne ilyen durva szankciókkal megtorolni. Volt már ugyanis olyan, hogy valakit verséért perbe fogtak, és annak is, lám csak, mi lett a vége.

A jog tehát nem arra való, hogy a jövőben esetleg megvalósuló cselekményeket, tehát például lottószámokat kitaláljunk velük: azért, mert korábban van az ítélet, mint maga a bűncselekmény. De a jog arra sem való, hogy olyan dolgokat ítéljünk el velük, amelyek a múltban esetleg meg sem történtek, de felettébb kívánatosnak tűnik most, hogy megtörténjenek – legalább így, utólag, mert különben kiderül, hogy tényleg jön az ájemef. Tehát például hiába utálod te a Vikivel meg a nagyon buta Gyurival az emeszpét, nem mondhatsz olyat, hogy mindenképpen csukjunk börtönbe minden emeszpést, mert hogy ők az emeszempé jogutódja. Béla bácsi, mint jogutód. Hogyafaszombane.

Nem, ilyet nem csinálunk: nem találhatjuk ki, hogy akkor még nem volt ugyan olyan törvény, hogy aki szoci, az halálfia, de viszont most már van. Ha ugyanis a lendvaiildi (vagy a pozsgai, vagy a csintalan, vagy a kövérlaci, sőt fedáksári!!!) tudta volna, hogy neki még felelnie kell a bűneiért, hát minimum disszidált volna Argentínába. Mert mások lettek volna a feltételek, ha az a mondás, hogy innentől Dunába lesz lőve minden kommer. Mert mi új világot építünk – ami nyilván azzal kezdődik, hogy szarrá lerombolunk mindent. Nem, Jani, nem bonthatod le a Parlamentet, a jogállamot, meg az egész demokráciát, mint valami sufnit, hogy a helyére beférjen pótosifa, vagy a zátonyra futott zsebcirkálótok. Mert, tudod, nem lehet a múltat végképp eltörölni.

Kérdezd meg a kommunistákat, miért. Ők biztos tudják: nekik se ment.

 

3 komment

Címkék: kommunizmus imf lázár jános somogyi ábel

Megmagyarázzák ezt is

2011.11.19. 08:50 Humperdickk

(Karinthy után. Lassan, tűnődve.)

Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges megkeresés – ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottam nekik. Hogy most volt épp sosem látott mélyponton a forint, az nem jelent semmit. A többiek tényleg rontottak a gazdasági helyzetükön, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Különben az országkockázat-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, uniós számvevőszéki középülésen. A számvevőszéki úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a magyarokat. Kérlek, kedves Viktor, mondta, légy szíves, közöld a magyarokkal, miszerint sajnálatos tévedés történt a költségvetés számvevőszéki értékelésével, hibás tételek csúsztak bele. A népnyúzó-idegenérdek-képviselő szabályrendelet szerint sajnos így is ki kell adni a leminősítést, de kérnelek kell, kedves Viktor fiam, közöld a Nemzettel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg, ne haragudjon ezért a tévedésért a Nemzet, az igazi leminősítést, ami tehát sokkal inkább felminősítés lesz, csakhamar kiállítjuk – egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük New York-i Egyesült Világtanács és Magyarevő Céh (zsidó) képviselőinek, ahol szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. Elmondta még, hogy a Főbróker Úr személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele az országjelentésedbe nyugdíjvédelemből ez a… ez a… szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy elvettük az emberek pénzét, még hozzá erőszakkal, és elmajszoltuk, mint hülyegyerek a vizeskiflit a teszkóban – de esetleges félreértésekre ad alkalmat. A gimnáziumból persze érdemben nem válaszoltak, ellenben üzenték, hogy szart se értettek az egészből, és csókoltatják a Horthy-családot annak ellenére, hogy kilencven éve megszűntek. Már nem csak a Horthy-család, de a gimnázium is.

Tudniillik ez a Fitch, az egyik leminősítő, az csak helyettes leminősítő náluk, még nem is minősíthet le, mert előbb vizsgáznia kell leminősítéstanból a Giró-Szász Leminősítéstudományi Független Szabadegyetemen. Ő csak helyettes leminősítéseket adhat, amit másképpen kell érteni – majd ha letette a vizsgát, akkor az összes leminősítésekben kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a magyarokat, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy a görögök becsődöltek, a portugáloknál bukott a kormány, az olaszoknál meg lemondott a berluszkóni, tessék hát ezt összeadni, számtani középarányost venni, és máris kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a bankadót vizsgálták, de akkor jöttek a görögök; másodszor kérdezték a végtörlesztést, mondtuk, hogy majd kisegíti őket az anyjuk, vagy ha más nem, mehetnek az anyjukba, és láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.

Államadósság. Hát államadósságból majd jövőre felelünk, kérdezték a pénz mozgását, s én mondtam, hogy kelet felől és unortodox pályán, melynek egyik gyújtópontjában az új Munka Törvénykönyve van, és ez a Teng Hsziao Ping érdeme. De akkor a mellettem ülő országgal összetévesztett, akinek egyszerűbb az adórendszere, és hozzá vitte a pénzét be véletlenül. Akkor szóltam, a Pártkongresszusuk megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonicsova helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele az ajándék tavaszi tekercsbe, év végére kijavítja pekingi kacsára, és nem is kell csökkenteni a következő félévben. A pekingi kacsát mindjárt be is vezettem az alkotmányunkba, főigazgatói aláírással.

A Barrosónak pikkje van rám államháztartástanból, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt a Barroso nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek haza, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az államháztartástant, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni a Barrosót, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak, és…

 ***

Hagyjuk is. Mindent elmond, hogy a Hírcsárda álhírportál lehozta az IMF-tárgyalásról szóló hírt (a korábbi, ellentétes a nyilatkozatokkal együtt), az MTI-ről, egy az egyben. Egy betűt sem módosított rajta. Szerintem ha ők kitalálnának egy egész pártot, indulhatnának a következő választáson. És győzelmi eséllyel. Senkit nem érdekelne ugyanis, hogy hazugság, kitaláció, marketing minden, úgy, ahogy van. Mert ebben az országban már tényleg bármit, de tényleg bármit meg lehet tenni. Senki le nem szarja, semmit le sem szar. Egy kurva nagy vicc ez az egész. Itt már bármit lehet.

És bukás nélkül. Csak szétnézve könnyedén.

1 komment · 1 trackback

Címkék: orbán viktor karinthy frigyes imf józsef attila matolcsy györgy

Az IMF újra felfedezi Magyarországot

2011.11.18. 08:46 Humperdickk

Ma az Antarktiszról fogok írni. Az Antarktiszról, meg a lábtörlőről. Meg néha az IMF-ről.

 Ez nekem most rendkívül fontos: olyannyira fontos, hogy tulajdonképpen már tegnap kész kellett volna lennie – de nem jött össze, mit lehet tenni, nekem is betett a válság. Jóllehet, az enyém mondjuk alkotói, ami viszont a jelenlegi magyar gazdasági kormányzásról nem mondható el. Már nem csak a kormányzás nem mondható el, hanem hogy ez a nagypofájú hadoválással űzött szar, amit kormányzás címen művelnek, az alkotás lenne. Akkor már inkább a torkonszúrt nővérke. Az legalább vicces.

De hogy szavam ne felejtsem: Antarktisz. Történt ugyanis, hogy egyszer csak lettek nekem ilyen rajongóim – bármilyen furcsa is kimondani. Különösen érdekességet az kölcsönöz ennek a ténynek, hogy nekem még soha nem is volt jellemzően rajongóm. (Egy mondjuk biztosan volt, de azt gyorsan el is vettem feleségül. Biztos, ami biztos: később meggondolhatja magát!) Most persze nem szabad azt gondolni, hogy egymás kezébe adják a gyűrött, összesírt kispárnát kisírt szemű kislányok felhevült tömegei: nem vagyok én sem vámpír, sem vérfarkas – de még konzervatív értelemben vett, felelős államférfi sem, aki egyedül hozza a pártjának a húsz százalékot akkor is, ha éppen csődbe készül vinni a gyorsnaszádot. (Ha meg kell halni, haljunk meg együtt, Viktor, ölelj magadhoz! Satöbbi, gondolom.)

De elkalandoztam: Antarktisz. Ott hagytam el, hogy vannak ezek a rajongók – de nevezzük inkább kommentekben elismerően nyilatkozó olvasóknak, hogy sértődés ne legyen. Az ugyanis sose jó: láthatjuk európai értelemben vett politikusoknál is, mihez vezet, ha kedvesen figyelmeztetik őket, hogy lófaszt fogják elengedni a hiányt a szaros kis országukban, hogy azzal mentesítsék leggazdagabb polgártársaikat az adójuk legalább egy részének a megfizetése alól. A legutóbb is, ugye, az egyik ilyen európai értelemben vett korvettkapitány sértődött dühében hárommillió ember magánnyugdíjáról közölte visszamenőleg, hogy az az övé. Mert hogy mindig is az volt. Ez utóbbi kétségtelen vívmány: feltehetőleg ezzel sikerült kifejlesztenie az eltulajdonítás bűncselekményének egy ápgrédelt verzióját. Mert olyan eddig is volt, hogy ez az én szalámis zsömlém, kistáska, ergó tipli van, és nincs zsebkendőm, anyádnál rinyáljál, még tőlem kérsz zsebkendőt orrot türülni, ütlek szájba még egyszer, ezt ismerjük , ez eddig is volt, sőt, neve is volt neki, Molnár Ferenc óta az ilyesmit einstandnak hívják. De az, hogy ez az én szalámis zsemlém volt mindig is, kussoljá, köcsög, nos, ez mindenképpen új fejlemény. Még mondják, hogy semmi sem fejlődik ebben az országban: lopni például kétségkívül egyre pofátlanabbul tudunk.

De hol is tartottam: ja, igen, Antarktisz, valamint elismeréssel kommentelő kommentelők. Egyikőjük, nevezett Salinas River a minap úgy nyilatkozott, hogy szerinte én bármiről, de továbbmegyek (mert ő is továbbment!), bármennyi dolog bármilyen tetszőleges kombinációjáról képes vagyok összehozni valami helyes kis hülyeséget. Túl azon, hogy nyilvánvalóan túloz, lássuk be, ez nem is olyan különösen nagy mondás: újabban már költségvetést, törvényeket, horribile dictu, alkotmányt sem lehet írni másképpen ebben az országban! Hisz teljesen magától értetődő, hogy például a sosem látott felhatalmazással összesumákolt jövő évi költségvetésben szereplő másfél százalékos gazdasági növekedés, a tervezett hiánycél és a mindenki más által várt valóság köszönő viszonyban sincs egymással, de ettől még megszületett a doksi. Úgyhogy jövőre vagy másfél százalék lesz az a növekedés, vagy nem lesz olyan, hogy jövőre. Visszamenőleg nem lesz, még hozzá.

De hogy szavam ne felejtsem: Antarktisz. Természetesen azonnal arcomba csapott a kihívás szele, és mint valami kiszolgált csodaló, aki még egyszer kipróbálhatja magát Epsomban, lihegve, kitágult orrlikakkal az internetre vetettem magam. Rájöttem ugyanis, hogy szinte semmit nem tudok az Antarktiszról! Mondjuk olyan nagyon sokat nem is érdemes tudni róla: kurva hideg van ott, sok a hó meg a jég, és vannak fókák meg pingvinek. Kiderült azonban, hogy ehhez a szerencsétlen, tökérdektelen jégdarabhoz is egy rakás konteó tapad – illetve ebben az esetben gondolom, inkább hozzá van fagyva. Van például, aki komolyan hiszi, hogy fejlett civilizáció romjai vannak az Antarktisz alatt, sőt, onnan irányítják a világot ma is a földönkívüliek, vagy valamilyen egyéb szabadkőművesek. (Zsidók, tudniillik. Ne finomkodjunk, mint holmi helyes kis bajerzsolt: legyen már tartásunk.) Ezek aztán a saját jól felfogott üzleti érdekükből kényszerítik adósságspirálba szegény nem szabadkőműveseket (azaz zsidókat, bajerzsolt; lásd mint fenn), akik emiatt idegen gazdasági érdekek rabigája alatt nyögnek. De majd fellázadnak, és lenyomják őket, mint a ruszkik a korvinközieket. Fontos tehát, hogy még súlyosabb eladósodással és néha megingó, de azért folyamatos növekedéscsökkenéssel védekezzünk ellenük! Szembefordulunk tehát velük: csak azért, hogy bosszantsuk őket, sokkal drágabban veszünk tőlük hitelt, mint egyébként ők adni akarnák. Hisz nem hagyhatjuk, hogy akárki tőzsdespekuláns belénk törölhesse a lábát!

Na, a végére csak összejött a lábtörlő is. Ráadásul mire ezt a cikket megírtam, kiderült: mégis tárgyalunk az IMF-fel.

Gondolom, adunk nekik kölcsön. Lábtörlőre.

66 komment · 6 trackback

Címkék: válság eladósodás imf megállapodás

Nagy Feró leevázta az X-faktort?

2011.11.15. 21:37 Humperdickk

A sóbiznisz nem kislányoknak való. Nem csoda, hogy a közelebbi napokban két alaposan rendkívül méretes ősbunkónak is betett magasság; bár igaz, alapvetően másképp vezették le a feszültséget.

Történt először is, hogy egy nagyferó jellegű mentorgyerek (komolyan, szerintem tényleg elhiszi, hogy amit csinál, az most szakmája csúcsa!) kiborította a bilit az ábécé valamelyik betűjének marha fontos faktoráról elnevezett műsorban. (Tudom, persze, hogy az X az a betű – ellenben eléggé leszarom, tőlem aztán lehet a Zé is.) Eddig rendben, nyilvánvalóan létezik az a pénz, amiért én se értek a szőlőmetszéshez, valamint akármi máshoz meg igen – ugyanakkor azt felháborítónak tartom, hogy nekem rajtaütésszerűen eszembe jutott erről egy bizonyos lázár, aki, ugye, szintén nem ért semmihez, ellenben lázad. Ő mondjuk az EVA miatt teszi.

Haladéktalanul kérem tehát a másik fideszes zsenit, a bizonyos poltpétert (előtte egyébként főügyésznek hívták ezt az embert), hogy lehetőleg gyorsan, talpig bilincsben mondja meg nekem valaki (mármint én leszek a bilincsben, félreértés ne essék), hogy akkor most ez a nagyferó-jellegű médiageci vajon mennyit kapott azért, hogy felháborodjon. (Mármint a nagyferó, hogy ő mennyit kapott. A lázárról ugyanis tudom: benne van a vagyonbevallásában.)

Tudniillik arról van itten szó, hogy alaposan meg voltak versenyeztetve bizonyos leendő médiagecik (ismét csak elnézést a kurva tarantínó miatt!) a tekintetben, hogy a félmagyarország szeme láttára ki képes előadni egy teljes egészében nagyon szart annak ellenére, hogy agyon van sminkelve a feje neki, valamint látta még a sztájliszt is – még hozzá egészen, egészen közelről. (Ami azért, lássuk be, nehezítő tényező.) A versenyeztetés lényegi eleme egyébként az volt, hogy bizonyos, a többiekhez képest már nem annyira feltűnően tehetségtelen senkik sok-sok szavazatot zsebeljenek be, ezáltal legyőzve azokat, akik még náluk is tehetségtelenebbek.

Eddig ismerős, ezt csináljuk négyévente: kiválasztjuk a fos közül a szart. Ami a különbség, azon túl, hogy az ingyen van, hogy ezek a tehetségtelen senkik legalább énekelni és táncolni tudnak hellyel-közzel – ami, lássuk be, egy átlagos területi listavezető urambátyámhoz képest feltűnően kimagasló teljesítmény. Vonatkozó, súlyos közügyekben elhájasodott bunkó ugyanis még normálisan telefonálni sem tud, nemhogy énekelni! De még ez a jobb: mert tudniillik mi van, ha megpróbálja, hogy tud-e vajon énekelni. Simán képes, és elhiszi, hogy igen, az is megy neki. Még a végén sarkalatos törvénybe is foglaltatja a tehetségét. Isten irgalmazzon akkor.

Illető kiérdemesült rokkénekes egyébként valaha tényleg tudott énekelni, így hevülete mindaddig nem zavar, amíg nem felém irányul – ez esetben ugyanis kénytelen volnék alaposan pofán vágni, ami egyébként nem szokásom. Utoljára ugyanis éppen egy Beatrice-koncerten verekedtem, akkor is csak egy barátomat védtem. Érdekes mellékkörülmény, hogy életemben először akkor igazoltattak – mondjuk a verekedés előtt órákkal, és minden ok nélkül. De hát így ment ez akkoriban: mégsem rohantunk vérző orral a kerényihez, hogy festetné már meg a jelenetet potom húszmisiért. Diktatúra volt, hozzátartozott a szabályokhoz ez is. Na már most: ebben a diktatúrában ez a mentorceleb még egy rendes, lázadó rokkergyerek volt, és nem sokszázmilliós tévéműsorok szünetében szaladgált kifele a folyosóra picsogni, hogy bántják neki a zalekszáját. De eddig rendben is van: ő ezért pénzt kap, ezért (is) változtattunk rendszert. Valamikori rokkergyerek tehát kiborulásért extragázsit kap, ami így tisztességes, hisz extraszolgáltatásokat is nyújtott: erősen kopó emlékeim szerint a lányok is elkérték a kékangyalban a pluszokért felárat.

Már most még csak nem is az itten a kérdés, hogy a lázárféléknél mennyi lehet az emeltdíj, mármint hogy ők mennyiért játsszák el, hogy érdekli őket az EVA. Hogy megvédik, kiborulásilag, vezérrel szembeszállásilag, nehogy megszűnjön szegény. Megvan az ára, gondolom. És meg is éri, hisz tényleg van még olyan barom ebben az országban, aki elhiszi, hogy nem akartak adót emelni, csak ez volt a kompromisszum. Sőt, az EVA 5-10%-os emelése fontos eleme az egyszeri, nagyarányú adócsökkentéssel kombinált nem megszorításnak. Hiszen megígérték: nem az emberekkel fizettetik meg. Hanem a nyulakkal, gondolom. Az a rohadt rágcsáló, hogy fordulna fel.

A lényeg az, hogy az a valamikori rokkénekessel szemben ez a lázárjani a fentiek kivételével nem csinált büdös életében még semmit se. Pedig mindketten a sóbizniszben dolgoznak. Mégis, mekkora különbség.

1 komment

Címkék: nagy feró eva x faktor lázárjános bagosi alexa

Mélyéről párolog a gödre

2011.11.14. 12:56 Humperdickk

A fideszes Láng Zsolt toronymagasan vezet a II. kerületben – írja az index. Amikor ezt írom, a szavazatok felének feldolgozása után előnye behozhatatlannak tűnik: a voksok több, mint 53%-a őt illeti.

A végére persze lehet, minden megfordul – mire ezt a posztot befejezem, lehet, hogy az MSZP-s Lévai Katalin 23%-a, vagy az LMP-s Karácsony Gergely 15 és fele, vagy a jobbikos Bodor Zoltán kicsit több, mint 7%-a, de még az sem kizárt, hogy a JESZ-es (volt MDF) Kovácsics Ádám 1,11 százaléka lesz a befutó. (Nem lett.) Na jó, utóbbi esélye matematikailag is kizárt. A többié csak minden józan belátás szerint az, ami sokak szerint nem egészen ugyanaz. Hisz messze még a kéthétmúlva, pláne a kettőezertizennégy.

Hogy a klasszikust idézzem: lófaszt nem ugyanaz. Mert nem, nincs különbség: teljesen mellékes ugyanis, hogy e nemes versengésben éppen a szavazatáért alapos dugást és öngyilkosságról való lemondást sem sajnáló törpepárt törpeutódizéje kapta a legkevesebb ingyenesemest. Mert tudom, rosszindulatú vagyok, de aki megmagyarázza nekem, minek megy el szavazni az, akinek már kész a kötele (és még tudnám fokozni a klip végig nem gondolt, kamaszosan bárgyú butaságait), szóval: az aki nekem elmagyarázza, mi a szar volt ez a kis szösszenet, nos, az jó nálam egy lájkra egy általa megjelölt fészbukprofilon. És tőlem lehet a jeszé is. (Már ha van nekik olyan. Nem kétlem, sőt, biztos vagyok benne, hogy van. Sajnos.)

De mondom: ez nem lényeges. Van itt ugyanis három másik kedves versenyző – illetve csak kettő, mert tudniillik az egyik zsidókat eszik reggelire, cigányvérrel öblíti le, és hát vannak azok a táplálkozási és egyéb módon hányingert keltő, emberhez nem méltó szokások, amelyekkel nem foglalkozunk, amíg nem feltétlenül muszáj. Azaz ameddig nem a gyógyszeradagját, vagy az elektrosokk erősségének mértékét kell megállapítani az ilyennek. Ugyanis az is egy szakma, és éppen ilyen értelmi sérültek miatt találták ki eme intim, mondhatni, velőig hatoló eljárásokat, amelyek persze hatástalanok. (Utóbbit nem véletlenül nem is alkalmazzák már darab ideje. Pedig igény, az volna rá.)

De itt van még ez a két, derék nagy maradék: a zöldkarácsony, meg a piros. Szerencsére ezek nem keverednek  – szar is lenne. Egyrészt a zöld meg a piros együtt kellően fosbarna bír lenni, másrészt felesleges is lenne, hisz ezek derekasan, egymás ellen is okosan, taktikusan küzdve megszerezték a leadott szavazatok majdnem harminckilenc százalékát! Azaz, tekintve, hogy eleve negyven százalék alatti volt a részvétel, az összes lehetséges szavazat nagyjából tizenöt százaléka volt a nyereményük. Szemben az első fordulót ily módon fölényesen megnyerő fideszes kicsit több, mint húsz százalékával. Gondolom, ha összefognak, elérték volna ezek a demokraták akár a tizenhatot is.

Ami mellékes, hiszen kisebb, mint a húsz százalék. Húsz százalék! Döbbenet. Én nem tudom, mi folyik ott a második kerületben, támad a domb? Mert persze, ők hegynek hívják, mert egyrészt az nem olyan ciki, és így legalább van okuk lendrovert meg x6-ost  meg nisszankvaskvajt venni, tizenixmillióért; meg is értem, köll az a hegyaljaútra. (Én viszont tényleg egy hegyen lakom, de ellenben nincs sok pénzem, ergó ehhez se értek. ) De még ez sem ez a lényeg. Nem az, hogy most akkor lázban ég a csipkerózsadomb, mert ráhullott a forradalom lángja, megasatöbbi. Tudnám fokozni a gyenge szó- és egyéb vicceket, de a lényeg akkor is ez: a húsz százalék. Hogy ennyien vannak. És még mindig. Mert ha ezt általánosnak vesszük (és e szerint vehetjük nyugodtan), akkor ez olyan kétmillió (2 000 000) ember. Kétmillió, aki nem olvasta például ezt. Vagy ezt. Vagy lehet, hogy egyáltalán nem olvas. Nem hisz ő a hitelminősítőknek, a bankoknak, sőt, a külföldnek úgy egyáltalán. Nem is jellemzően tud külföldiül. (Leszámítva az oroszt, de már az is kopott az utóbbi huszonkét évben.) Mert ő megteheti, mert neki jó. Mert a svejcibankbetét, az svejcibankbetét. A kis lázárboldizsárnak is hogy bejött.

Hagyjuk. Azok, akik elmentek szavazni, akarom mondani, elmentek helyesen szavazni, nyilván nem azért mentek el, mert még volt pár percük szauna és masszázs után, öngyilkosság előtt. Hanem talán azért, mert elégedettek ezzel a rendszerrel. Vagy egyéb módon idióták. Esetleg végiggondolták, és úgy látták, hogy hét-nyolc millió embertársuk rosszléte nem nagy ár az ő budai jólétükért. De ez nem baj: ez egy szabad ország, mindenki arra szavaz, akire akar. Ők erre akartak: a saját jólétükre, és az ezt legitimáló hazugságra. Az ő bajuk. Az meg a mienk, hogy a többiek meg a jelek szerint kettészarják ezt az egészet.

Nos, nekem ez nem megy: ez a sunyítás, ez a hazudozás. Oly annyira nem megy, hogy nemsokára el is fogom veszíteni miatta az állásomat. És mivel nem maradt más választásom, hát el innen: legközelebb tehát már egy leírhatatlan és megjegyezhetetlen nevű francia vagy holland izére adom le a voksomat. És legfeljebb majd ások egy kurva nagy gödröt, és mint a mesében, abba fogom belekiabálni, ami a szívemet nyomja.

És magyarul, természetesen. Mert ott még azt is szabad.

3 komment

Címkék: mszp fidesz jobbik jesz második kerület időközi választások lmp

Édes fiam, érezd magad szimbolikusan szeretve!

2011.11.10. 19:37 Humperdickk

A hatalom természetéről szeretnék szólni most. Pontosabban arról, hogyan viseljük minél természetesebben, hogyha hatalomhoz jutunk. Azaz nem a hatalom természetéről, hanem annak a természetéről, akinek hatalma van.

Mert hát mit tudom én, akárkivel, akármikor előfordulhat, hogy egyszer csak, minden átmenet nélkül hatalomhoz jut, hatalmat kap, hatalmat örököl vagy hatalmat szavaznak neki. És a szerencse nem válogat: a soha nem látott, elsöprő hatalmat is úgy osztogatja, mint a semmit. Még a példátlan, megfellebbezhetetlen, sok-sokharmados, mindennél előrébbvaló egyeduralmat is. Sőt, tovább megyek: teljesen váratlan, kiszámíthatatlan módon bárkiből lehet például apa.

Nos, ezen a ponton kezdődik aztán a kálvária. Mert az odáig rendben van, hogy az ember roppant szerényen, mindössze egy tíz-tizenöt fős forgatócsoport kíséretében bekéredzkedik a szülőszobába, hol is téblábol bután, igyekszik nem folyton videózni, megértően fogadni, ha időnként kizavarják innen-onnan, továbbá szabadkozik folyamat jelleggel. Az ember ezen a ponton inkább csak ráeszmél tulajdon esendőségére (illetve hessegeti bizonyos sci-fi horrorfilmek idevonatkozó, és persze ilyenkor azonnal eszébe jutó képsorait), ez ugyanis nyilván nem ez az a helyzet, amikor az ember a hatalom ízére feltétlenül rákap. Nem is lehet, hisz az embernek ott irányítási joga nincs: összes dolga, hogy hülyén kell nézni, meg szurkolni az anyukának. A legnagyobb májerság, amit megtehet, hogy benyögi, hogy „dzsesszikaklaudia”, vagy „brendonjános”, de ezt is csak a gyerek nemétől függően. És akkor is csak abban az esetben, ha kérdezik.

A gyerek azonban sajnos nem marad mindig ilyen gusztustalan, véres kis cafat. Nem, hanem ellenben fejlődik, körmöt-fogat, sőt, hajat növeszt, de ami a legszemetebb dolog tőle: megtanul mosolyogni. Meg nevetni. Aranyos lenni. Meg csintalanul rosszalkodni. Eszem a zúzáját, milyen aranyos, hogy magára borította a plazmatévét. És ez az a pont, ahol a hatalom kérdése először felmerül: a nevelés. Hogy ne nyúljon bele, ne borítsa ki, ne fusson ki, ne kenje össze. És ha mégis, hogyha huszadszor is, hogyha ötödször mondom, hogy ne dobáld le az erkélyről a szegény kiscicákat, akkor könyörtelenül büntetni kell. Kézre kell csapni, például. Nagy óvatosan persze. Vagy fenékre sózni – de picit csak, nehogy fájjon szegénykének. Vagy csak kiabálni eszetlenül.

Na de ilyenkor persze kis mocsok rendre sírni kezd, tehát az ember azonnal tisztába jön vele, hogy voltaképpen ő az a szadista szarházi, aki kínozza azt a szegény gyereket, így a legjobb lesz saját magára hívni a komplett gyámügyet, hoffmanrózsástul, valamint ölbe kapni és megvigasztalni szegénykét. Ez tehát nem igazi hatalom, ez csak játék a hatalommal: eljátsszuk, hogy nem szeretjük ezt a kis manócskát, sőt, semmilyen érzelmet nem fejezünk ki irányába, mert hogy hatalmunk van felette, és mienk a ház, a hatalom, a dicsőség, most és mindörökké – mert mi vagyunk még a Jóisten is. Sőt: mi vagyunk a felnőttek. És mindeközben a lelkünk mélyén tudjuk, hogy egyrészt ez egy nagy hülyeség, csak a gyereket szédítjük vele, másrészt valójában ő is tisztában van vele, hogy vesztettünk, nagyjából azóta, amióta először a kezünkbe vettük.

Ezen tűnik segíteni a minap napvilágra hozott törvénytervezet. A kiskorú gyermeknek – mondhatni azért cserébe, hogy nem vágtuk a falhoz úri kedvünkben rögtön születése után – kutya kötelessége, hogy gondozása és nevelése érdekében szülőjével együttműködjön (vagyis szót fogadjon), tartózkodjon az egészséget károsító életmódtól, illetve tanköteles korában mindezek mellett az is, hogy képességeinek megfelelően eleget tegyen tanulmányi kötelességének. Azaz: pofáját befogja, lehetőség szerint nem drogozik, ellenben hoz haza sűrűn pirospontokat a suliból – kivéve persze, ha teljesen hülye, mert akkor nem kell. Kötelessége továbbá, hogy ha felnő, eltartsa az agresszív, ideggyenge, alkoholista apját, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. (Mert az most nem egy önhiba, hogy nyugdíjat nem kap, mert inkább államosítottuk a molt meg a rábát belőle. Pálinkát meg szinte ingyen lehet főzni, mint tudjuk.)

Innentől tehát első pillantásra úgy tűnik, meg van oldva a problémám: ha a gyerek ma este, mikor fürdeni küldöm, visszaugat, én már tárcsázom is a karhatalmat, akik tizenketted magukkal öt percen belül kiszállnak, és azonmód berobbantják gyerekszoba ajtaját. (Ja, a zár nem működik, és lusta vagyok megcsinálni már vagy tíz éve, elfelejtettem szólni, elég lett volna csak gyengéden meglökni!). Ez után persze a gyereket kicibálják, rabláncra fűzik, és úgy dobják be a kádba. Vizet előtte megcsinálom.

De nem, mégsem. Ennek a kormánynak az impotenciája ugyanis minden képzeletet felülmúl: mint ahogy az Origón olvasni lehet, „e jogoknak és kötelezettségeknek a kimondása csak szimbolikus, csupán a kormánypártok családról vallott értékrendjét jelenítik meg”. Namármost: igazán nem azért, de egy gyereket nem lehet csak szimbolikusan pofán vágni, mármint szerintem. Akkor most hogy van ez? Kapok egy eszközt a kezembe, de mégsem? Most mi a fenét csináljak én egy szimbólummal? Verjem vele szimbolikus értelemben hülyére a gyereket, aki majd szintén szimbolikusan ettől azonnal megérti, hogy mi a gyermek feladata és a kötelessége, és azonnal aláveti magát az én felsőbb hatalmamnak, ám csak szimbolikusan? Aztán meg persze majd már egészen konkrétan megy le a térre drogozni, és kéri kölcsön a haverjától a szamurájkardot, hogy „lófaszt foglak én eltartani téged, te szadista állat” felkiáltással küldjön a halálba? Ha már az ombudsmanhoz nem fordulhat, ugye.

Én tudom, hogy nekem semmi érzékem a szimbolizmushoz, de akkor sem értem: ebben az országban már a saját gyerekét sem verheti agyon senki?!

2 komment

Címkék: kormány nevelés hatalom családjogi törvény

A honi alkotmányfestészet fejlődése

2011.11.09. 09:51 Humperdickk

Elmentek ti a francba, Imrus. Megint mi szar ez, nézem az interneten, ez a piktorok mázolmányai, vagy most hadd ne minősítsem, mijei. Ne mondjad már nekem, hogy a Viktor nem tud rajzolni. Majd pont rajzolni nem tud. Ne etess. Miért nem szólsz neki akkor?

Erről beszélek, ha nem tudnád. Mert most tényleg, mi ez: „Műtőssegédlányt torkonszúrja a rebiszes a zártszelvénnyel”? Hát értem én ezt? De most figyelj, lehet, hogy nekem nincs érzékem a szimbolizmushoz, de az a tirannoszaurusz mi a szart röhög ott a háttérben? Mi ez, valami neogótikus dzsurasszikpark? És egyáltalán, miből gondolod, hogy egy ilyen ortodox katyvasszal messze jutsz ebben az életben? Te nem tudod azt, hogy mennyivel szebb lenne például egy echte 56-os zászlósanya, amint, hamvas, szende szűzi testét egyetlen falatnyi kis árpádsávval eltakarva éppen nem bocsát meg az ellene vétkezőknek

Vagy miből gondolod, hogy az a krikszkraksz, az a „Hobbitok körzővel földgömböt esznek, de lecsöppent a Kaszpi-tenger, az egyik épp kaparja fel a szőnyegről”, vagy mi, hogy az bármilyen elégséges módon kifejezi a nemzet egységét? Vagy ez az „Orbán Viktor két kézzel és egy mozdonyhoroggal megállítja a bajszos tábornok megvadult fehér lovát”?

Hol élsz te, aranyapám? Szerinted a magyarság utóbbi ezeregyszáztizenöt évének, annak is a legnagyobb államférfijének, annak is a legnagyobb szellemi teljesítményének, az Ő Alaptörvényének méltó emléket mindenképpen az állít, ha egy díszes svejcisapkás keresztülszúrja a halfilézőkéssel, miközben a bankárok figyelnek erősen? Nem, barátom, elárulom neked, ezek nem méltóak Őhozzá. Eleve, semmi sem méltó Őhozzá, amit nem ő csinált, vagy legalábbis nem ő talált ki, vagy legalább nincs 350 négyzetméter, és nincs lehetőleg színaranyból végig. Mert most nézd meg az EVÁ-t, az is hogy járt: az is azt hitte hülyén, hogy maradhat. Nem maradhatott, és nem azért, mert nem volt elég egyszerű, elhiheted. A kósalali sem egy zongoraverseny szofisztikáltságú elme, mégis milyen jól elvan, látod.

Csúnyán mellélőttél most, az a helyzet. Mert nem mondom, szépek, szépek ezek a képek, komolyan mondom, főleg ez a „Pápai nuncius csodálkozik, miközben az ablakon betekint a kopasz ember”: olyan életszerű, arany szentem, hogy összecsapta a kezét, hogy meglepődött! Látod, ilyen képeket kellene festetned a művész emberekkel, nem mint az a másik, aminek az alja még egész rendben van, de a tetejére nyilván véletlen rálocsolta a míniumfestéket, aztán meg úgy hagyta, szart bele. Tisztára eláznak azok az emberek. A mínium meg makacs egy jószág, nem lehet erős slaggal se leveretni, tudom, öreganyám kerítése tizenöt éve azzal lett lealapozva, és a mai napig nem kezdte ki a rozsda se.

Már pedig ha nem tudnád, mi a jövőt építjük. A jövő stadionjait, a jövő arénáit, meg a jövő stadionjait is, meg még a nem tudom miket is, de a lényeg, hogy mi építjük. És igen, ilyen szépre építjük: mienk a világ legegyszerűbb adórendszere, egy söralátétre ráfér. És, ha mindez még nem lenne elég: mienk a világ legnagyobb sörkarikái is! Az ájemef is hozzánk jön tanulni. Rendesek, kérnek időpontot, beengedjük őket. Kávét, teát kapnak, ki mit szeret, sós meg édes teasütemény mindig van kikészítve. Ne mondják, hogy bunkók vagyunk. Meghallgatjuk őket, akármilyen idióták. Nem értenek a magyar valósághoz. De fogadjunk, hogy még a művészethez sem értenek.

Imre, még nem késő: kérd meg a Viktort, tudom, hogy rád hallgat, hogy téged szeret. Biztos rajzolna neked valami szépet abba az alkotmányba. Láttad, múltkor is milyen szépen felskiccelte unalmában az elrugaszkodás évét. Méghozzá szép kereknek, mit ne mondjak tojásdadnak álmodta meg.

Hidd el, ő ért hozzá. Ha az elrugaszkodás szerinte töppedt, impotens faszalakú, akkor az töppedt, impotens faszalakú. És még így is fennen szárnyal. Akár egy szép, zöld kaméleon.

8 komment

Demokráciamackó: ne piszkáld!

2011.11.06. 17:37 Humperdickk

A demokráciatréning elvileg (szótagszámilag, magyarhelyesírásszabályilag) egy szó. Gyakorlatilag meg egy olyan összetétel, amit életben egybe még egyszer nem fogunk látni, azaz jobb, ha nem írjuk egybe, mert a végén még valaki úgy érti, hogy „rögzült szókapcsolat”, és elkezdi keresni a sportruházat címszó alatt. Jobb tehát külön írni, nehogy valaki azt higgye, dzsoggingolni kell benne.

A demokrácia ugyanis nem, vagy csak megszorításokkal alkalmas a vidám tornamutaványokra, Darab ideig el lehet ugyan játszani szőnyegen a szerekkel, meg a lólengés is lehet meghatározott ideig tréfás, testet-lelket felüdítő mutatvány, de egy idő után csinálni is illik valamit. A demokrácia meg aztán végképp nem olyan világverseny, ahol egy ideig mi vagyunk a favoritok, majd inkább mégse akarunk demokraták lenni, mert van jobb ötletünk. A demokrácia ugyanis nem ötlet kérdése. Az nem olyan, hogy összehívunk egy mítinget, hogy egyeztessünk a partnerekkel, majd jelentünk egy státuszt a felettesnek, még hozzá fyi. (For your information, tudniillik. És nem viccelek, a munkahelyemen tanultam. Igen, ahonnan ki akarnak rúgni. Igen, azért.)

Ezek megértése és fájó, de szükséges feldolgozása után kellene értelmeznünk kishazánkban bizonyos történéseket. Persze percig nem állítom, hogy ez könnyű, de megbízható értesüléseim szerint a fekete lyukak közelében egyébként is kemény az élet. Mert most nem is az, hogy bebasz az a kurva szingularitás: az minálunk nem okoz lelkileg törést senkiben, hogy semmi sem történik, még ha oly nagyon huzamosan sokáig sem. Végtelen idő és tér, ki nem szarik rá: vártunk mi már röntgenleletre az esztékában, zagsón. Meg aztán nálunk az idő és tér amúgy is össze van zavarodva: a szmogriadó például úgy működik, hogy vagy szmog van, vagy riadó, de a kettő együtt nem áll össze a jóistennek szarnak se. Edzve vagyunk: nekünk egy szmog már nem pálya, hacsak nincs felütve valami extra anyaggal. Mondjuk valami príma kis szmogadóval. (Jövőre az is jön, ne aggódjunk. Már ha ráfér a söralátétre.)

De tárgyra: van azért, ami még ebben a kontextusban is feladja a leckét a magyarnak. Itt van például ez a Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatal és Jövőkutató Intézet, vagy hogy hívják – mindegy, a szingularitásban ez úgy néz ki, hogy hívták az előtt, hogy átnevezték volna az után, hogy megalakult volna az a bizottság, amelyik megtudta, hogy hogyan szabad átneveznie az előtt, mielőtt megszüntették volna a bizottságot, pont akkor, mikor végre kiderült volna, mi a neve a bizottságnak. Na ugye: a szingularitásban ez a folyamat picsafüst, fel se vesszük, az emtéi le se hozza, napi rutin, mondhatni. És tényleg, már csak ez a szingularitás, ez a földiekkel játszó, ez maradt nekünk. Más esélyünk ugyanis a jelek (továbbá az új választási törvény) szerint nem nagyon van. Becsüljük meg tehát ezt a keveset is. A végtelent, tudniillik. (Annál kevesebb nem létezik. Aki nem hiszi, számoljon utána. Megvárom.)

Mindegy: a lényeg, hogy vagy lesz, vagy nem lesz kutatva a jövő e kies hazában, az biztos, hogy nem kellene eltűnnie egy kamrakulcsnak se ottan, de a vécé-szellőzőablak riglivasa se lenne jó, ha elkopna véletlen. Mert akkor, nem tudom, de tán kiszökne a jövő azon a kicsike likon, és elszaladna hülyén az ájemefhez, hogy beáruljon minket, miszerint nem hogy szarok (voltunk) vagyunk (leszünk) ezzel az unortodoxiával, de ez az egész unortodoxia szar, ahogy (volt) van (lesz). Az ájemef meg biztos rögtön jönne ide nekünk zavarogni – de mit zavarogni: kérné az az időpontokat ezerrel. Mert szegénynek fogalma sincs, hogy egyedül mi tudjuk csak huszonharmincezeréven keresztül az összes aszteroida becsapódási esélyeit modellezni, de legyártani ezeket a böszme köveket is csak mi vagyunk képesek, sőt, kiskertekben hónapos retek helyett ki tudjuk termeszteni az összes aszteroidát, meg a megoldást a világ összes bajára. Csak kellően érett mangalicamarhatrágya köll hozzá, és megy az magától. Mi vagyunk tehát a szegény világ utolsó esélye. Nem csoda, hogy még a bruszvilisz is nálunk forgat.

Apropó: a feleségem szerelmes a bruszviliszbe. (Meg a sónkoneribe, de az most nem aktuális.) Ha látja valaki a faszit: üzenem, hogy eladó. Mármint a feleségem. Tudom, hogy ezen egy karsaidorottya beájulna, de megvannak az indokaim: nekem jutna egy kis pluszpénz piára, és ahogy kinéz, nincs más esélye a boldog életre annak a szegény asszonynak se.

Legalább őneki legyen jó. Ha már inni nem szeret.

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia kósa zsuzsa imf lajos hegedűs matolcsy

Lépjünk ki a világból is!

2011.11.03. 18:57 Humperdickk

Tisztelt Alkotmánybírósági Elnök Úr, Kedves Pacolai bácsi, Drága Petya!

Attól a hogyishívják köztársasági izétől, mit akarok mondani, a Smitpajától tudom a címed. Te idefigyu mán: Donáti utca 35–45? Bazmeg, laktok ti is vagy hat címen, srác! Mi van, tietek a fél utca, mi? Tudtok élni, nem igaz? ;)

Na, szal’ a smittpaja. Én mondjuk nem kergettem együtt azzal az idiótával a tust a páston, de az a lényeg, hogy ismerek olyat, aki meg igen. Na mindegy: figyi, megy majd az egyéni képviselői is, ahogy szoktuk mi azt a Tónival, most nem is az. Ez érted, most csak amolyan megelőlegező informalizálódás. Ha értitek, mit akarok a sorok között. (Mármint azon kívül, hogy az Ég áldása essen a Nevére Őneki. Mert azt mindig akarom. Sorok nélkül is.)

A lényeg: kérdeznék valamit, ha nem gáz. Jött az ötlet, hogy hallottam, mit agyalt megint ez a kamikáze próbanáci, ez a jobbikéknak ez a vezérhülyéje. (Mondtam már, hogy megy a vona, megy a vona ausvicba? Pedig szerintem naggyon jóóó!) Na, ez kitalálta, hogy mi lenne, ha a birka nép mondaná meg, mi lenne, ha kilépnénk az euból, ilyen nemzettestületileg. Mint a görögök a kecskeszarból, nyilván. Ez persze ahogyan van, úgy egy hülyeség, mert akkor kábé kibaszhatjuk az ablakon az egész újszécsényitervet ónezsanér, akkor meg mire fel menne kopjafát avatni a Pali, vagy hogy pitlákba hívják azt a kretént. De tökmindegy egyébként, hogy hogyan fogják hívni a palit, aki majd akkor lesz a pali, amikor majd avatni kell a sok lófaszt – mármint akit majd akkor kinevezünk Főpalinak, ha érted, mire gondok. (Érted te, tudom én, csak szívatlak.) A lényeg, hogy felmerült itten képviselőtestületileg, hogy mire föl gondolják ezek ott az euban, hogy kell a szaros pénzük ezeknek, ha cserébe azt hiszik, hogy beleugatnak minden szarba. Meg a faszom. Majd tudjuk mi azt jobban. Illetve, majd tudja azt a Gyuri jobban. Miután egyeztetett Ővele.

Na, szóval ehhez képest jött az ötlet! (Én találtam ki egyébként, de ha kérdik, mondd nyugodtan, hogy a Tónié meg a Janié. Mit lehet tudni.) Na a lényeg, hogy van ez a szavazás a kilépésről. Ez önmagában már egy jó éca, akarom mondani, futbalokosan van ez kitalálva, de gondolom, Neki sem tetszene, ha ilyen szűkkeblűen, ilyen merjünk kicsik lenni módon oldanánk meg, mint ez a büdösnáci. Merjünk tehát nagyon hülyék lenni! Mert, mondd meg nekem igaz lelkedre, mi lenne akkor, ha most nem is az euróból meg a svejcifrankból, de rögtön az egész világból lépnénk ki? All inclusive, all together now, und so weiter, akarom mondani, keine laca und faca?

Most nem tom, összedűlne az a kurva inkanaptár, vagymijafasz? Na, ugye, hogy nem. Nem lenne semmi, leszámítva, hogy azok a tudjuk kik (zsidók) buknák az extraprofit felének a kétharmadának a negyedét. Vagy még annyit se, mittom, de majd megnézem a Hátországszínházban. Az meg amúgy is az ő bajuk, de majd kisegíti őket az anyjuk. Vagy az anyjuk picsája – de hát Peti, te se ma kezdted a szart sem csinálással kombinált, devizában értelmezett eladósodást! Az a kurva 35–45 sem magától baszódott oda a Donáti utcába, szóval tudod, miről beszélek. Egy éve is lehetett tudni, hogy ki fogunk lépni: nem kellett volna a Barózónak arcoskodni, meg az ájemefnek osztani az eszet a della mellé. Mint ha én beszólnék, mi legyen holnap a menü a Kistüzérben. Lófaszt: bepróbálkoztak, kaptak pár tockost, ennyi volt. Én sem értek a főzéshez, ugye, ők se a Debrecenhez.

Na, nem magyarázom, neked meg pláne nem, érted te azt magadtól is, cimbi. A lényeg: kihozta a Gyuri, meg a Tervhivatal, hogy olcsóbban kijönnénk, ha nem lenne világ körülöttünk. Mert most megint azt vakogják ezek a metéltfarkúak, hogy bent vagyunk a legrosszabb tízben, meg mi jöttünk ki legszarabbul a válságból, meg mindjárt le leszünk minősítve, úgyhogy menekülnek a zsidók a gecibe. Baszakodnak csak, mert meg vannak sértődve. Ki nem szarik reájuk, most mondjad meg, egymás között. Épp ezért kéne elgondolkodni: ha ezek nem lennének, vazz’, milyen mutatóink lennének, faszi! Ki se férne a diavetítőre! Akkora lenne, hízhatna a Gyuri buci feje kétakkorára! A hitelt meg beleröhögnénk az arcukba a köcsögöknek!

Ide akarnak ezek begyűrűzni, betelepíteni, befektetni, meg kizsákmányolni a dolgozó népet?! Tényleg?! Mi viszont nem hagyjuk! Nem kell a pénzük, se a demokráciájuk, de még az időjárásuk sem! Nem kell nekünk a nyugati szél, meg sarki eredetű légtömegek, papa! Kikérnénk magunknak az időjárást is! Nem kell az idegen eredet, hisz van nekünk jóféle, hazai zimankónk, tanyasi zúzmaránk, falusi, mélyalmos forgószelünk! És különben is: magyar embernek magyar lófaszt a seggébe!

Na, ez lenne, vázlatosan, persze. Ehhez kéne egy kicsit egyeztetni alkotmányilag. Mármint hogy mikor mondjátok ki, hogy miért nem tárgyaljátok, úgy értve, hogy ebben az évtizedben miért nem. Hogy legyen időnk kitalálni, hogy miért nem tárgyalhatjátok, tudod, a következőben se. Ja, és köszelőre.

Mit akarok kérdezni, ja, család, remélem, jól van. Meg mielőtt elfelejtem: a Zsolti üzeni, jövő héten a tervbe vett szalonkázás felejtős, lebetegedtek az olaszok. Mumpsz, vagymijafasz. De jövő héten nyestre és rétisasra megyünk, úgyhogy hozzátok a sörétest. Ja, mert lehet, Endre bácsi tud szerezni pandát is Kínából.

Baráti öleléssel:

Kálmi (Géza nevében is!)

Szólj hozzá!

Címkék: jobbik recesszió vona kilépés egészehülyemagyar váldás

Levél Dorottyának

2011.10.28. 21:20 Humperdickk

Kedves Dorottya, nem kívánnám én zaklatni kegyedet, pláne minisztériumi alkalmazotti szinten értelmezett szexista bunkó módon nem, de vannak bizonyos közlendőim az Ön számára, és emiatt határozottan úgy érzem, hogy meg kell szólítanom Önt.

Volt azonban nekem egyfajta neveltetésem is, ha gyerekszobám nem is mindig; ez kötelez például arra is, hogy szabatosan, azaz körülményesen fogalmazzak, és hát emiatt lehet, hogy én ismerem például a pontosvessző alkalmazásának íratlan szabályait – és emiatt van az is, hogy meg tudok különböztetni egy sima kötőjelet egy gondolatjeltől. Valamint emiatt van, hogy bár a tegeződésileg ismerjük egymást, én mégis tartanám magamat a magázódáshoz. A lányom óvónői is megszokták, hogy magázom őket – remélem, Önt sem fogja lesújtani a dolog.

Mindezek persze mellékes, hülye konzervatív konstrukciók, mint a helyesírás úgy en bloc; de vannak ennél rosszabbak, amik egyes egyedül arra valók, hogy meg tudjuk mondani, hogy a tehetséges, ámde minisztériumi osztályvezetői szintig bezárólag sem törzskönyvezett bölcsészjogász fiatal tehetség helyett miért inkább a pistahaver bérmakeresztanyjának félidióta kuzinjáról gondoljuk, hogy megbír főzni egy kávét. Ez egy ilyen kultúra, hülyének áll a világ – vagy ha neki nem is, a hülye rokonának biztosan. Tehát igenis számít, ki honnan jött – de hát, tegye szívére a kezét, maga sem a tanyaközpont kultúrházában tanulta meg azt a bizonyos vaccpaört; és nálunk sem (kizárólag) pálinkásüvegek álltak a családi könyvespolcon – és bár nyilván nem az ott sorakozó szilvásiösszesből tanultam meg, milyen tomaszmannak lenni, azt azért ki merem jelenteni, hogy köszönhetek ezt-azt a fonhauzausznak. (Igen, az alkoholizmust is. Nálunk otthon ez ezzel járt. Árukapcsolás, mondhatni.)

De higgye el: ezek a nemzeti értelemben vett mocskolódógépek ott a mandiner hófödte bikaszarhalmán még nálam is szerencsétlenebbek. Pedig, gondolja meg, Önnel szemben például, ami engem illet, véletlenül sem egy nagyon elfogadó, liberális családban nőttem fel – inkább egy generációk óta mélyen megnyomorított, parasztlétből és munkásrabszolgaságból (népköztársaságilag ugyan, de legalább) kivakart szarból. Első generációs szarsenkibölcsészvagyok: apám, akárcsak az ő apja, még tapétát vakart, lakkfestéket kevert polgáréknál. Ami kegyednek ma hóttcikiretró, nálunk maga volt a gyönyörűség: nekünk, tetszik tudni, őszitájképes faltól-falig-poszter volt a nappaliban, és apámnak barkója volt, valamint a bóniem jelentette a szilveszteri házibuli csúcsát. Olyannyira, hogy én kívülről tudtam az összes slágerüket elhalandzsázni, négyévesen. Angolul viszont azóta sem tanultam meg rendesen.

Nem bántani akarom: annyi csak a történet, hogy Önnek máskor tetszett születni, mindannyiunk szerencséjére. Mindannyiunkéra: nagy szerencse ugyanis, hogy kijelenthető, hogy akik utánunk születettek, hülye mázlisták mindahányan. E nélkül ugyanis nem sok értelme volna annak, hogy ilyesformán értelmezendő koraszülöttségünk miatt az életünk fele, harmada, kétharmada, tizenkilenc egész nyolcnegyvenkettede mélységesen és végérvényesen el legyen baszva. E nélkül csak sírdogálnunk volna szabad, valamint inni még egyet, nagy keservünkben. Ha mindjárt az ingemért is. Ennél egy fokkal jobb, ami most van. Inni például sokkal többféle mindent lehet.

Kicsilány: az a mandineres ministránsfiú egy bunkó. De ki tudja, lehet, hogy még okai is vannak a bunkóságra. Korából ítélve ezt a bunkóságot már nem az őrsvezetőjétől hallotta az úttörőtáborban, de attól még nem kizárt, hogy az ő édes jó, jelen helyzetben csak igen komoly lelkierővel (avagy keresztényi hevülettel) nem jelzősített anyja (apja) a felelős azért, hogy nem ismertették meg vele a kulturált érvelési technika alapjait. Lehet, mondjuk, hogy nem értek rá a sok pártgyűlés, vagy szamizdatgyártás, vagy fusizás, vagy mindezek kombinációi miatt. Azaz mert volt más dolguk is: élni egy rendszerben, ami nem szerette őket. És nem csoda, hogy ezt a gyermekeikbe is jól beleplántálták. Ezt a nemszeretést, ezt a mások alapból történő nemszeretését, nyilván. Az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét. Ne menjen útravaló nélkül az életbe az a gyerek.

És az sem csoda, hogy ezek most azt hiszik, hogy ez a rendszer most nem ilyen, és emiatt nekik most jó. Jó, hiszen a Jézuska a dzsekpot, nem a markszengelszlenin. De Ön is, én is, mindannyian, akik ott voltunk most huszonharmadikán, tudjuk, hogy ők tévednek. Hisz azért voltunk ott. Hogy elmondjuk (elénekeljük), vagy csak szimplán tudósítsunk róla a színpad mögött. Kinek mihez van tehetsége. Vagy ki mihez hiszi, hogy van tehetsége. Hisz minden csak a hiten múlik.

Mindegy. Végül is csak azt tudom mondani, amit akkor is, oly szerencsétlenül elhebegtem Önnek a színpad mögött: igen, Ön tényleg helyes. Nyilván nem emlékszik rá, így segítek: onnan fogok beugrani, hogy Ön akkor ettől kicsit, de nem is kicsit, inkább eléggé ideges lett. Nem hibáztatom érte: marhára nem ismert, nem is igazán bízhatott bennem, és eléggé el is volt foglalva, hiszen éppen egy nagyon fontos harmadik réteg zokni felhúzásában volt érdekelt. (Apropó: fel kéne keresnie a háziorvosát, mert megítélésem szerint annyira azért nem volt hideg. Nehogy keringési rendellenesség álljon a háttérben!) De ettől még tartom: Ön helyes, és azért helyes, mert hasonlóan helyes barátaival és azzal a magával ragadó, helyes naivitással nekem és százezer társamnak reményt bír adni. (Igen, ott voltam, tudom, hogy megvoltunk annyian.) Hagyjon hát, kérem, nekünk, öregeknek is egy esélyt! Mert higgye el: nekünk sem könnyű. Kurvára nem könnyű. De igyekszünk.

Én legalábbis meg mernék esküdni rá, hogy igyekszem. A többiekre lehet, hogy többet kell várnia. De ideje, na az aztán tényleg van.

 

5 komment

Címkék: nemtetszik mandiner karsaidorottya bunkóamagyar

Nem tetszik nekik

2011.10.27. 09:00 Humperdickk

Van az úgy, hogy az ember nagyon el akar titkolni valamit. Valamit, ami kényelmetlenül feszít, szorít legbelül, és kicsit talán büdös is, így a legjobb, ha nem is kerül napvilágra. De mielőtt rátérnénk a matolcsizmus nemzetgazdasági értelemben vett katasztrofális szemtengelyferdülésére, kicsit még járjuk körül a témát!

Mert tegyük fel, mondjuk, hogy akkor mi van, ha az ember elmegy egy ilyen első látásra százezresnek tűnő, de megbízható webkamerás értesülések szerint teljes érdektelenség mellett, az éjszaka sötétjében, macskahúgyszagúan elhagyatott utcán megrendezett tömegtüntetésre – miután óvatlanul bedobott előtte két sört. Nos, ez az ember tapasztalatom szerint két óra elteltével be fog majd hugyozni.

Ennél csak egy fokkal jobb ötlet, hogy az őt körülvevő száz ezres, akarom mondani, a nemzetiösszefogásilag precíz webkameraszemmel mérhetetlenül kicsi tömegre tekintet nélkül keres emberünk egy helyet, ahol könnyíthet magán – egy viszonylag ritkán látogatott, kellően eldugott, szarral bőségesen telehintett sut a híd alatt éppen megfelel. Ám az nagyon fontos, hogy ilyenkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy a békésen arra sétáló, érdeklődve felénk pillantgató idős házaspárnak jól hallhatóan, udvariasan köszönni kell. És ahogy neveltek: a napszaknak megfelelően. Legyen már pedigréje az embernek. Még ha éppen felettébb kulturáltan tömegtüntet is.

És épp ez a lényeg! Mert hisz hiába, hogy illető idős házaspár első látásra úgy látja ugyan, hogy itten most a köztérre hugyozás minősített esete forog fenn, az egészséges, jól artikulált köszönő formula, valamint a széles, intelligensnek és jóindulatúnak tűnő mosoly abban a pillanatban el is bizonytalanítja őket. Hiszen meglehet, hogy ez a helyes, jól nevelt fiatalember csak olvasott valamit a félhomályban! És, hogyne, távollátó is a szerencsétlen, azért tartotta derékmagasságban azt a könyvet! A halk, egyenletes csobogás meg végül is jöhetett a közelben méltóságteljesen hömpölygő Duna felől is.

A lényeg tehát a megfelelően megválasztott, jól felépített elterelő kommunikációs hadművelet. Ennek megtanulása felettébb fontos, hiszen kerülhetünk ennél kellemetlenebb szituációkba is. Képzeljük el például azt a megalázó helyzetet, amikor frissen kétharmaddal megnyert, nemzeti alapon értelmezett bolsevik, egyebekben meg még annál is hülyébb konzervatizmusunk büszke dicsőségmenetelésének dacára egyszer csak egy nyálkás, fostos őszi szaridőben összegyűlik egy magát százezresnek hívő tömeg. És ez a tömeg veszi a bátorságot, és kockáztatja az egzisztenciáját, és bele is ordítja a pofánkba, miszerint neki nem tetszik. Mármint nem feltétlenül a pofánk nem tetszik, mert hát ugye, mi tessék az embernek egy semjénzsótiban, de tulajdonképpen neki az a szintén idiótának tűnő rendszer nem tetszik, amit húsvétra tojt a nyuszika. Sőt, ezek képesek azt mondani, hogy hiába is, hogy a nyuszi tojta, sőt, talán éppen azért, mert ő tojta, és nem valami szakmabeli tyúk vagy egyéb madár, bizony eléggé büdös is ez az egész. Tehát vicces, ahogy mi dédelgetjük, mintha hímes tojás volna.

Ilyenkor persze azonnal tenni kell valamit, így már jó előre közölni kell, hogy a majdani részt vevők jó része büdös kommunistaliberális drogosgeci lesz, valamint affektál csak, de ettől függetlenül azért persze dugnánk, mint a gép. (A legjobb, ha ezt kulturált, visszafogott konzervatív stílusban tesszük, mint egyszeri lázár a kupolásban). Ezzel jó előre egyértelművé tettük, hogy bármi, ami ne adj Isten ott történni fog, eleve hamis, hazug és gyomorforgató lesz minden valamire való, szexista bunkó minisztériumi alkalmazott seggfej számára. De nem állunk meg itt: esemény utáni tabletta helyett azonnal közöljük, hogy mindez érvénytelen, mert csuriban volt az ujjunk, és különben is, nem emelte pajzsra a Duna jegén a bajnaigordont a nép azonnali hirtelenséggel: el lett tehát baszva az ellenzékpárt, azaz hogy a tisztességes, gondolkodni sem rest civilek droidszerű pártkatonákká alakuljanak. Mert az milyen jó, mert például akkor megment minket a birodalomvisszavágban a csubakka.

Ám az annak rendje és módja szerint meghülyülő véleményvezér még csak a kezdet! Mivel értelmes vitaindító érveink, netán az ország érdekében tett együttműködési szándékunk eleve nincs (sose nem is volt, persze), tréfás-jópofa, azaz konzervatívan humoros (brrr!) posztot dobunk, sok kacagó, vidám képpel. Ügyelünk persze arra, hogy az EU-zászló mellett a magyar nehogy látszódjon a képeken! Mert mittom, megkékül tőle a trikolór. Valamint visszajönnek komcsik és visszaállítják a köztársaságot.

Ám a nemzeti értelemben vett konzervatív szarik a köztársaságra és Istenben hisz. Nyilván ezért ír olyanokat, hogy a szerzett jog elvehető, senkinek nincs joga ahhoz, hogy az állam mindenképp biztosítson neki egy bizonyos életszínvonalat”. Tehát gondolom, a nyugdíjas szart sem ér, a vakok járadéka is elvehető, az értelmi fogyatékost meg legjobb bedarálni szaláminak és odaadni a kutyának. De én persze tudom, nem gondolja ő ezt komolyan, sőt, éppen azért ír ilyeneket, mert nem gondolkodik. De pont ez a baj: hogy nem gondolkodik. Meg hogy nem is akar, hanem inkább lelkesen ejakulál, midőn az ő szóvivője neki azt mondja, hogy nekik sem tetszik a rendszer. És örül, mert megkapta az aznapi zsolozsmára valót, miszerint a rendszerellenes tüntetők saját maguk ellen tüntettek. Ez persze nonszensz, értelemmel fel sem fogható, de neki az értelem nem kell, viszketés jön tőle rája. Ellenben a hülyeségtől megnyugszik, és miután elmormolt egy szíjgyártóidézetet és fejére húzta a macimintás matolcsiösszesét, csendesen megőrül. Ilyenkor inkább ne piszkáljuk.

A végén még kárt tesz magában is a szerencsétlen.

1 komment · 1 trackback

Címkék: hazugság hülyemagyar bajnaigordon szólásszabadság konzervatív véleményvezér kétharmad mandiner nemzetiösszefogás

Megyek tüntetni (Nem tetszik a rendszer)

2011.10.22. 23:37 Humperdickk

Csak azért szólok, mer ha ne adj isten, keres valaki, nem leszek otthol, úgyhogy nem biztos, hogy el leszek érhető. Mert hogy halaszthatatlanul tüntetni kell mennem, Pestre.

Mondják (illetve a Kálmán mondja, de az mindig részeg, szóval nem kell minden szavát készpénznek venni), hogy fent Pesten lesz a gyülekező a tüntetésre. Azt persze nem mondta a Kálmi, hogy tea meg zsíros kenyér lesz-e, nem-e lesz-e, de mondjuk engem az nem is izgat, tudniillik parizeres szendvics lesz nálam, meg viszek bort is. Rozét meg vöröset. A rozé mondjuk szerintem szar, de alapozni jó lesz. Ja, a Szabadsajtó úton lesz, ami még innen vidékről egész pontosan nekem nem látszik, hogy hol van, de majd megtalálja a taxi. Már, ha van Pesten taxi, de gondolom, az azért még nincs betiltva.

Mert hogy mostanában így be szoknak lenni tiltva dolgok, és mennek azok a taxisok is összevissza, bele a városba, eszük nélkül, illetve amerre az üzleti érdek, vagyis az utas kívánsága küldi őket. Pedig stadiont is építhetnének valahol vidéken. Sőt, még az sem kizárt, hogy ezek a taxisok, egyéb liberálisok ilyen mindenféle verseket írnak a hazáról, meg a Dunáról, és még az sem kizárt, hogy némelyik mindenféle egyeztetés nélkül buzi vagy liberális is. Vagy mindkettő egyszerre. Valamint szingli. Vagy szingli buzi, na, szerintük biztos az a legrosszabb.

Na, mindegy, részemről én holnap felmegyek, és megkérdezem ezt a kormányt Pesten, lehetek-e szingli buzi mondjuk. Kurvára nem fűlik hozzá persze a fogam, de mittom, azért nem zárnám ki az elvi lehetőségét semminek. Mert hogy szerintem meg ezt hívják szabadságnak. Felmegyek tehát Pestre, szabadnak lenni egy kicsit. Már ha nem gond.

De mindegy, mert ha gond, akkor is felmegyek. Ez van.

4 komment

Ez a rendszer nekem se istenem, se hazám

2011.10.22. 23:32 Humperdickk

Kedves, néha kicsit korlátolt, ámde annál agresszívebb, azaz fideszkádéenpés értelemben vett jobboldali konzervatív barátaim és egyéb ellenségeim! Ha nem zavarok nagyon a ma estére tervezett mandineres fiatallánygyalázás közben (mandineres szart nem linkelek, nézzetek utána, annyit segítek, Dorottyának hívják a szüzet), elmondanám, ha nem gond, hogy szerintem mi legyen ezzel a kosúttérrel. Meg úgy egyáltalán, nemzetünk nagyjaival.

 Először is: igen, tisztában vagyok vele, hogy azt igazából Kossuth térnek hívják, és hogy egy bizonyos K. Lajos szökött forradalmárról van elnevezve. (Még egy darabig legalábbis, amíg nála nagyobb formátumú nemzetmegmentő államférfi nem találtatik). Sőt, azt is nagyon jól tudom ezen kívül például, hogy a domináns hármashangzat G-ről indul, és még az sem elérhetetlen információ számomra, hogy a „bájos” kvark elektromos töltése egészen pontosan kétharmad. Ezek ugyanis olyan információk, amelyek (megfelelő forrásellenőrzést követően) megbízhatóan letölthetőek az internetről. (Egész pontosan innen meg innen.) Ezt-azt persze nem árt, ha tud hozzá az ember, de magyarul ezekhez az információkhoz bátran hozzá is lehet férni. És, bármily meglepő, nem kell hozzá az a sok furán középen kopaszra nyírt fejű papbácsi se. (Tudom, hogy szerzetes, de most tényleg mindegy). És tényleg, tényleg nem kell, hogy ők mondják meg, hogy mi van az internetbe beleírva. És még a latinul sem kell tudni hozzá. Ami külön öröm a dolgozónak.

Azaz: az információ olyan szabadon áramlik újabban, mint a cunami a japán atomerőművek környékén. Pajkosan, mondhatni. És nem kell hozzá kollokválni, vagy bérmálkozni sem. Látjátok, még ez a szerencsétlen semjénzsóti is szabadon letölthető. Ez persze veszélyes, így nyilván nem engedjük teljesen szabadjára, de azért a gyerek elől elzárni az egeret mégsem célravezető. Megtalálja ugyanis, vagy ha nem, feltalál helyette valami hasznosabbat. Ilyenek ezek a kölykök. Tehát nem lehet megspórolni, el kell magyarázni nekik tételesen, hogy hülyének lenni (hacsak nem írja ezt elő titokban valamelyik parancsolat) nem éppen a legjobb stratégia. Meg kell velük értetni türelmesen (tudom, kemény, de drogtúladagolásban meghalt tinédzsert eltemetni keményebb), hogy ne higgyen el minden hülyeséget. És így például ha mondjuk legközelebb találkozik a tisztességes, ámde bizonyos megfontolások miatt mégis fontolva haladó gyerekember azzal a kedves, politikai értelemben véve felettébb készséges akrobatával, akarom mondani, tornásszal, még az az lehet, hogy éppen ő fogja elárulja neki, hogy mielőtt említett jogi végzettségű funkcionális analfabéta azt hinné, hogy mondjuk a Beninben őt szeretik a négerek és éppen ezért rá kívánják hagyni a tavalyi egész éves dzsídípít, kérdezzen már meg egy random járókelőt a Szabad Sajtó útján, hogy ez lehetséges-e. Mert az meg fogja mondani. (Miután kiröhögte magát, persze.)

Sőt, még az is lehet, hogy meg se kell kérdezni, mert önállóan is el is akarja mondani az a szerencsétlen, (másik) (még)szabad(abb) sajtó útján már évszázadok óta büszkén lépdelő országnak az egyébként valamikori görög, de ma már amerikai nagykövete, hogy szerinte baj van itten, legalábbis szabadsajtóilag. Meg kéne tehát hallgatni. Meg kéne kicsit tehát állni annak a gyorsnaszádnak, és abbahagyni a keresztanyája térgye kalácsának a halaszthatatlanul fontos, ámde átnevezéssel mindenképp járó esetleges szétcseszését, és megérteni, hogy annak az exportból visszamaradt görög bigének nem feltétlenül az a jó, ha a vasalbert egy fasiszta állat. Sőt, ő szeretné esetleg a legjobban, még nálunk is jobban, ha nem az lenne az a vasalbert. Mert a biznisz, mint tudjuk, az biznisz, és neki (csak) ez a fontos. (Egyébként szarik ő a vaselbertre. Már amíg nem árt az üzletnek, ugye.)

És, tudjátok, az a baj, hogy nektek meg a biznisz, mindannyiunk biznisze helyett a bosszú a fontos. A bosszú például amiatt, hogy buta, tehetségtelen, másodvonalbeli karrieristák vagytok, akik azért vitték addig, ameddig, mert nem tűntek veszélyesnek azok számára, akik kineveztek oda benneteket. A lázárnak, a szíjgyártónak, a kocsismáténak igenis ez a világ teteje. Nektek is?

És persze fene nagy sértettségetekben meg lehet fogalmazni otthol a Nagy Igazságot: hogy nem ám a vitéznagybányai meg a buta slepppje, de egyenesen a Cohn-Bendit a jognak a tiprója . Javaslom azonban, hogy máskor ilyen esetben rögtön csenjétek is el anyátok vasárnapi misére félretett rúzsát, fessetek indián álarcot magatoknak, tűzzetek a hajatokba tollat a sezlony kispárnahuzatából, valamint futkározzatok fel s alá a gangon üvöltve, hadd rikácsoljon a Házenauer néni a negyediken. Tehát csináljátok rendesen, ha már csináljátok. Mert néha hülyének lenni jó, és felettébb gazdaságos, feltéve, ha még innotok sem kell hozzá.

És, tudjátok mit: tényleg van ez az antifasiszta, próbakommunista, antiklerikális liberális József Attila is. És ez aztán rohadtul tudott verseket írni. De nem akárhogy tudott ám: száz, ezer, sőt, kétharmad-nyolcmillió elsimonlászló együttesen sem tudna jobbat. (És persze én sem; állítás ellenőrizhető itt.) Annyira igaz ez, hogy Atesz szerint például hasznosabb lenne a „hozzáértő, dolgozó / nép okos gyülekezetében / hányni-vetni meg száz bajunk.” És nem, rosszul értitek: a helyi bibliaolvasó kör az okos gyülekezet fogalmát csak akkor elégíti ki, ha Joáb tőrhasználatának Dávid királyságára való kihatását kívánjátok értelmezni a rántott hús előtt/után. Vagy, bánom is én, helyette.

És igen ez a világ legnagyobb költője (merjünk nagyot álmodni!) írta azt is, hogy „nincsen apám, se anyám”, meg hogy „se istenem, se hazám. És ez nektek fáj. Mint ahogy neki is fájt: olyan üresgyomrosan fájt, egész konkrétan a nyombele tájékán. Vegyétek tehát le a sötét kezeitek róla: meglehet ugyanis, hogy nem tudjátok, de éhezés közben az is előfordul, hogy magától is kinyílik az ember zsebében a versfaragó bicska.

És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek. Mert más is belehalt már.

Szólj hozzá!

Nyílt levél Semjén Zsoltnak (Vendégposzt)

2011.10.20. 21:41 Humperdickk

Tisztelt Semjén Zsolt!

Mi, akik büszkén, és kicsit sem pironkodva ÁlSemjénZsoltnak valljuk magunkat, arra kérjük Önt, vonja vissza feljelentését, melyet bizonyos társaink ellen tett. Tartunk ugyanis attól, hogy ezzel nem csak minket, de saját magát is lejáratja azáltal, hogy azt a hamis benyomást kelti Önmagáról, miszerint nem teljesen kizárható, hogy Ön nem érti a viccet. Az pedig borzasztó lenne.

Mert higgye el: üldözött ÁlSemjénZstolnak lenni sem könnyű. Mert azon túl, hogy folyamatos céltáblái vagyunk az igazi és egyetlen SemjénZsolt politikai és egyéb értelemben vett kommunista támadóinak és bírálóinak, sajnos, onnan is folyamatosan kapjuk pofonokat, ahonnan nem vártuk. Így a SemjénZsoltság egyetlen autentikus képviselőjétől, Öntől is.

Ne értsen félre: minden, az internet talmi csillogása miatt megkeseredett emberrel együtt mi is érezzük, mi több, átérezzük, mennyire kellemetlen lehet az Ön számára, hogy valaki gúnyt űz az Ön keresztségben megdicsőült nevéből. Más szóval: mi sem gondoljuk, hogy az Ön – az interneten egyébként szabadon elérhető és szabadon felhasználható! – nevével és fényképével vissza lehet élni oly módon, hogy azzal indokolatlanul fájdalmat okozzunk Önnek, az Ön családjának, és az Ön világképének – ami meglehet, esetleg meglepően távol áll a mienktől, de mégis, mint kedves, egzotikus jelenséget emberségünkből fakadóan akkor is tisztelni vagyunk kötelesek. Ezért kérjük, hogy, már amennyiben az Ön Szentírása ennek ellentmondó instrukciót nem tartalmaz, ne indítson hajtóvadászatot utánunk!

Hisszük ugyanis, hogy adópénzeket ennél fontosabb, irgalmasabb, megbocsátóbb, keresztényibb módon is el lehet költeni. Hisszük, hogy ennek jelenségnek, a paródia évszázadok óta ismert jelenségének a 21. századi emberhez méltó, de mégsem hatalmi, mindazonáltal az Úr parancsolataihoz mérhető, megengedő kezelése mindannyiunk, keresztények és egyéb vallásúak hasznára válhatna. Hisszük továbbá, hogy az Ön ellen irányult paródia semmi rosszat nem tett az Ön hírnevének! Az Ön hírneve szerintünk egyedül az Ön pártjától és az Ön pártjának kormányzati szerepvállalásától függ – mert ennek, bizony, híre megy, és a hír immáron megállíthatatlanul, a „fénysebességnél is gyorsabban” terjed. Ha pártja, koalíciója esetleg zuhanó népszerűségét azzal szeretné magyarázni, hogy az emberek „neteznek”, kérem ne tegye: az Ön fellépése ugyanis inkább használt ezen internetes (ellen)mozgalom népszerűségének, semmint ártott volna! Hiszen végül mégiscsak „sikerült” címlapra kerülnünk a feljelentés, a kihallgatások következtében!

És bár a médiajelenlét mindennél többet ér ebben a beteg világban, azért egy miniszterelnök-helyettestől még mi, ÁlSemjének sem azt várjuk, hogy ily módon hajhássza az olcsó népszerűséget. Ezen, kérem, gondolkodjon el!

Végezetül azt kérjük, hogy az Ön pártjának nevében szereplő fontosabbik középső szóra koncentráljon inkább! A helyzet ugyanis az, hogy az Ön által tanúsított magatartás, azaz a hatalmi eszközök egy ilyen jelentéktelen ügyben ilyen vehemensen történő „aktiválása” számunkra, ÁlSemjénZsoltok számára egy egész más hatalmi berendezkedés, és ezen keresztül egy egész más emberi világ szomorú képét villantja fel. Egy olyanét, jegyezzük meg, amelynek legyőzése érdekében az Ön Megváltója az életét sem sajnálta feláldozni!

Végső soron az Ön józan, keresztény belátásában bízva, tisztelettel:

az ÁlSemjénZsoltok nemhivatalos szövetsége

1 komment

Címkék: internet hülyemagyar semjén szólásszabadság perelamagyar

Nélküle még a szar is keserű

2011.10.18. 18:35 Humperdickk

Különböző ide nem tartozó okokból kifolyólag (dilettáns főnököm ki akar vágni a munkahelyről, de nem érdekes, kezelem a problémát) sokat jár az agyam: nézegetem az álláshirdetéseket, meg informálódom, mennyi lesz a munkanélküli segély (ez egyébként valószínűleg időközben férjhez mehetett, mert most már álláskeresési járadéknak hívják), illetve bölcseleti tárgyú kérdéseket vetek fel a lét és a nemlét összefüggésében is. És egy ilyen alkalommal hasított belém a gondolat: Orbán Viktor egyszer meg fog halni.

 

Ez persze nyilván egy rendkívül súlyos probléma. Az ő számára legalábbis feltétlenül, de gondolom, családilag sem lehet megúszni egy nagyobb lélegzetű gyász nélkül az ilyesmit. Az ember már csak ilyen: vannak rokonai. Ezeknek egy része persze csak úgy van, ab ovo, mondhatni, von Haus aus: testvérek, unokaöccsök, egyéb kellemetlen, családi ünnepeken telefonba idétlenül vihogó létformák. Meg aztán az ember hülye, tehát elvesz valakit vagy hozzámegy valakihez (esetleg mindkettőt egyszerre), meg lehet, hogy lesznek kölykei is, akiken aztán kiélheti szadista, zsarnoki ösztöneit (legalább) tizennyolc éven keresztül. És a vicces az egészben az, hogy ezeknek ettől függetlenül sem lesz joguk arra, hogy amikor az ember felfordul végre, ne gyászolják meg legalább annyira, hogy tisztességgel eltemessék, meg faragtassanak is valami helyes kis követ a sírra. (Évente visszajárni halottak napján viszont már opcionális.)

 

Na persze nem kívánom azt állítani, hogy nevezett Szeretett Vezetőre is igazak a fentiek. Kész vagyok ugyanis minden további nélkül biztos lenni abban, hogy Őt a legmesszebbmenőkig forró szeretet övezi nem csak szűk családi körben, hanem gyakorlatilag amerre jár. Nekem ugyanis egyrészt ingyen van ezen érdekes felvetések fenntartás nélküli elhívése, másrész evidenciát tudok reá, miszerint van az úgy, hogy Szeretett Vezető nagy tömeg által folytatólagosan történő szeretése nélkül illető esemény nem történhet meg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha Szeretett vezető nincs valahol, akkor az a dolog egyszerűen nincs, megszűnik létezni, sőt, lefolytatása okafogyottá válik, azaz mindközönségesen elmarad. (Azaz Brüsszel diktál, azt a kirelejszomát!)

Nagy csapás ez, gondolom, minden igazhitűnek. Hisz eleve nem maradtak már sokan, most meg az a kevés se lehet ott mind a kétmillióan a Fülöppel, hogy meghallgassa, ma kit mentünk meg a mitől, ha beledöglik is. Mert ezen igazhitűeknek fontos, hogy a tömegben közösen imádják Őt, és ennek során megmentsék a mindenkit a mindentől: kecskét a káposztától, drogost a rehabilitációtólmelóst a munkahelytől, a bárkit meg a bármitől – amennyiben annak során jól megmondhatják, ma ki miért fogja be a pofáját. Régóta így van ez, nekik ettől áll föl, nincs mit tenni, kár keseregni rajta. De az, hogy egy nyamvadt tömegrendezvényt sem lehet megrendezi Őnélküle, még ehhez képest is új.

De persze van, aki erre is tud hazudni valamit: mint azt szinte azonnal megtudtuk a miniszterelnöki pincsikutyától, egész másról van szó. A magyar miniszterelnöknek ugyanis mindig ott kell lennie, ahol az országnak a leginkább szüksége van rá. Persze az nyilvánvaló, hogy ismét sikerült úgy pofázni két bekezdésen át, hogy egyúttal az eredetileg feltett kérdést ne válaszoljuk meg – hiszen nehéz belátni, hogy attól, hogy a Szeretett Vezető Brüsszelben védi meg a magyart az eurótól, még miért ne lehetne megemlékezni 1956-ról. Nekem ugyan papírom van róla, hogy hülye vagyok, de attól még nem biztos, hogy teljesen Istenkísértés lenne, ha leakasztanának a szögről egy navracsicsot, vagy két kósát. Szája annak is van, beszélni hellyel-közzel tud, célnak tehát éppen meg is felelne.

De nem, nem felel meg. A célnak csak Ő felel meg. Az ő szája. És ezen a ponton döbbentem reá: mi van, ha majd ez az ember meghal? Ki fog akkor vezetni, beszélni, megmenteni? Ki léphet az Ő helyébe? Ki merné vállalni ezt a hálátlan szerepet: ki lehet orbánabb a zorbánnál?

Nem tudom, Chuck Norris-szal felvette már valaki a kapcsolatot?

 

Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz hülyemagyar diktatúra barakk felemelkedés

A kerület egy emberként Kocsis Máté mellett áll!

2011.10.14. 19:02 Humperdickk

Alulírott özv. Asperger Martinné özv. Szaratromf Matild ezúton szeretnék hivatalos panaszt tenni annak irányában, valamint végett a tekintetes tisztelt Polgármester Tanácselnök Elvtárs Kocsis Máté Úrnak, hogy a kerületünkben, a Tavaszmező utcában itten a múlt április óta igen miákolnak a kandúrok.

Mert most nem is az, hiszen mink is voltunk fiatalok itt a Józsefben. Nem is tagadtunk meg magunktól semmit: most hadd ne mondjam, szegény boldogult Jánosom, mit akarok mondani, Bélám sem vetette meg a friss, idei szedésű gesztenyepürét. Sose felejtem el, az Asztalos Sándor utcában volt az a helyes kis cukrászda, odavitt minden második vasárnap. Már amikor nem volt kommunista szombat előtte napon, mert olyankor mindig fájt neki az a szép nagy feje. Az vitte el is, egyébként:a feje. Vagyis a gutaütés. Pedig még élhetett volna: alig múlt kilencvennyolc azon őszön.

Na, de hogy tárgyra térjek: ezek a büdös dögök, ugye, mint mondottam, nap nap után itt vernyákolnak az ablak alatt. Mert az egy dolog, hogy biztos büdösek is – mert mondjuk én nem szagolom, ellenben el tudom képzelni, hogy milyen büdösek. Meg hát el se kell képzelnem, mert a szomszéd Malvin is mondta. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy mondta, de nála nem lehet biztosan tudni, mert amióta sztrókot kapott három éve majáliskor, nehezen kommunikál szegény. Alig bírták kiszedni belőle azt a jó kis zsíros, mustáros szafaládét is, az meg külön megviselte egy kicsit. Tény persze, hogy egy úrinő volt mindig: a kerületi pártbizalmi második felesége, az meg nem akárki volt már akkor sem. Nem csoda, hogy a kisebbik bérmakeresztfia is sokra vitte, helyettes szakállamtitkár lett, és nem is akárhol, hanem a hogy is hívják, a szociális és munka minisztériumban.

De, hogy szavam ne feledjem: az mindenesetre tényvalóság, hogy nem lehet már bírni ezt a hangzavart, amit csapnak ezek a dögök. Rémes, aludni sem lehet, se éjjelünk, se nappalunk már. Gondolom, tisztesség ne essék szólván, biztosan dugni akarnak a szerencsétlenek, ami persze egészségükre váljék: még fiatalok, hadd éljenek. Nem is az lenne a baj, tegyék a dolgukat. Csakhogy folyton megzavarják őket a galambok. Meg ezek az izék, ezek a hajléktalanok.

Mert most igazán nem azért mondom, mi is voltunk fiatalok, ha nem is ma volt. De az emberben annyi tartás a mi időnkben azért mindig maradt, hogy csak behúzódjunk valami fedél alá, ha eljött az éjszaka. De kérem szépen, ezek a személyek, ezek nappal is, és nem hogy leülnek, de egyenesen lefeküsznek a közpadokra, de úgy, hogy nyolc markos legény is alig tudja elvonszolni őket onnan. Az embernek a gyomra fordul fel belé. De jönnek ám szembe ezek az impertinens mocskok az utcán is, és az ember nem tudja nem látni rajtuk, hogy bizony piszkosak, ápolatlanak. De még ha piszkosak lennének: ezek kérem gyakorta büdösek is. És ha még ez sem lenne elég, nem tartjuk kizártnak mi itt a Külső-Józsefvárosi Irgalmas Nővéreknél, ahova szerdánként járunk a lányokkal bridzselni, miszerint ezeknek nem kizárt, hogy ezeknek még pénzük sincs sok. Így persze nem olyan csodálatos, hogy lakásuk sincs rendes. Hogy is ne, hisz mit adnak manapság ingyen. És még nekik áll feljebb, grasszálnak naphosszat.

Nagyon örültünk tehát, hogy a kegyelmes polgármester tanácselnök elvtárs úrnak méltóztatott felemelnie a szavát ebben a kardinális macskakérdésben. Mert tudja, mink is majdnem ott voltunk azon a rendkívül sikeres népszavazáson a Margittal, csak őt éppen nagyon kínozta aznap a csúza, nekem meg csak nem akart kijönni a crescent passiance. Pedig direkt magyar kártyával játsztam, úgy könnyebb. Mindenesetre mindannyian nagyon gondoltunk a polgárelnök úrra, és mi is azt gondoljuk, hogy a legnagyobb kárt nem is a hajléktalan dögök, de egyenesen a rohadt ribelális jogvédők okozzák, akik védik ezeket a tetveket. Hisz milyen jól mondja azzal a szép nagy, bár meg kel hagyni, rendkívül butának tűnő vízfejével: ha a főváros minden egyes kerülete gondoskodna a saját hajléktalanjáról, tehát azokról, akiknek éppen hogy abban az adott kerületben nincsen fedél a fejük felett, máris nem lenne annyi hajléktalan. Mert persze az sem kizárt, hogy egy másik kerületben, mondjuk a Podmaniczky utcában már volna neki hajléka, csak nem megy be oda, az istennek, akarom mondani, az Istennek se.

Mert ilyenek ezek. Lusták mind egy szálig. Csak maguknak köszönhetik, hogy vannak. Ideje lenne hát véget venni ennek a szemérmetlen hajléktalanvircsaftnak! Mi ugyanis igenis büszkék vagyunk rá, hogy kerületünk élen jár ebben a nemzeti sorskérdésben, és csak remélni tudjuk, hogy a többi kerület is felemeli szavát ezen igazságtalan, minden tisztességes embert sújtó, pofátlan hajléktalanhelyzet ellen! Meddig tűrjük még mások hajléktalanságát a mi kerületünkben? Miért mi szagoljuk más nemlakását, miért nem más szagolja a mienket? Javasoljuk tehát, hogy mindenki takarodjon haza, és legyen hajléktalan ott, ahol lakik!

Ehhez kívánunk polgárember úrnak erőt és kitartást! Valamint, ha majd úgy alakul, szebb jövőt. Biztos, ami biztos.

1 komment · 1 trackback

Címkék: hajléktalanok kocsismáté nemzetiösszefogás nagyonmélyenlevőmagyar

Bocsárdi Miklós lesz az Új Színház vezetője

2011.10.10. 10:18 Humperdickk

Egy bizonyos Dörner Györgynek nevezett szinkron- és egyébszínész fogja váltani a fesztiválrendezésben és egyéb langallósütéssel kapcsolatba hozható performanszszervezésben járatos Márta Istvánt az Új Színház élén. Azon túl, hogy most már tényleg a legközelebbi napokra várom az Intergalaktikus Rendfenntartó Hadsereg intervencióját, elmondom, miért nem baj ez.

Persze olyan jól nem fogjuk tudni elmondani, mint a hvg.hu újonnan szigorúan nem közbeszerzett gyorsreagálású csapásmérő publicistája: ő gyakorlatilag már a döntés publikálásának éjszakáján kitalálta, hogy mondott csepűrágó jelenleg éppen csepűt rág. Ez a bértollnok (nyilván, én meg bérprogramozó vagyok, és?) ezzel nyilván vagy csak hülyéskedik, vagy hülyeséget beszél, de nem számít: a lényeg, hogy cikkének záró gondolatával („az elesettektől ne tagadjuk meg a csoportterápiát”) nem lehet nem egyetérteni.

Mert mi is történt? Kaptak a szegény nemzetsérültek egy színházat Pesten, ahol megmutathatják például azt, hogy a zsidógyűlölő is ember. És ahogy a hallássérültek, a látássérültek is élhetnek teljes életet, jogos a felvetés, hogy a nemzeti értelemben vett fogyatékosokkal is kezdeni kell valamit. Azokkal, akik nem akarják a nemzetiségüket alázattal, csendben, ajakösszeszorítva elviselni, és igaztalannak érzik, hogy például ők magyarnak születtek. (Ha már itt tartunk: én leginkább zöld-foki-szigeteki portugál akarok lenni. Legalábbis amióta megismerkedtem Cesaria Evorával.) Nem: ők ki akarnak törni ebből a bezártságból – hogy még jobban bezárkózhassanak egy másikba. Ennyiben különböznek például a festésben boldogságukat megtaláló autistáktól vagy az értelmi sérült színjátszóktól. De tényleg, több különbség nincsen. Mert az, hogy a termék önállóan meg tudjon főzni egy kávét vagy ismerje a színeket, valamint szolmizálja el a fürelízt, nem tartozik az emberi lét alapcsomagjába, tehát teljes mértékben irreleváns is. Úgy is mondhatnánk, hogy ezek nélkül is elfut a hardveren a Homo_sapiens_v01.exe.

Ami nélkül viszont nem fut el, az az olyan alaphibás elmék esetében a legszembetűnőbb, mint amilyen ez a bajerzsoltnak nevezett létforma is. Szerinte ugyanis mindössze annyi a hír, hogy nyert a dörnergyörgy, illetve a csurkapista, a többi pedig a sok agyonsztárolt, minden nyelvre lefordított zseni szájhabzása. Gondolom, Justin Bieberhez hasonlóan Shakespeare-t, Tolsztojt, Thomas Mannt is csak a popszakma tette híressé: speciel egyik se volt zsidógyűlölő, amiatt gondolom. (Bár a Velencei kalmár kétesélyes…) Akárhogyan is: őszerinte tehát a fordítás bolsevista trükk, ellenben az olyan atavisztikus ügyeket és gondokat, mint nemzeti múlt, nemzeti lét, magyar történelem, magyar fájdalom és szenvedés leghitelesebben és legmagyarabban úgy lehet képviselni, ha például azt hazudjuk, hogy minket támogat az Aradi Kamaraszínház,vagy a Bocsárdi Miklós.

Konkrétan mondjuk ez a Bocsárdi Miklós nem létezik, ami látszólag baj: el tetszettünk ugyanis baszni a keresztnevet a nagy lendületben. De a fentiek szerint mégse baj, hiszen a Csaba királyfi se létezett sose, meg mi sem vagyunk éppen azok a kiköpött hunok. Halzabáló finnek vagyunk, akik kivakaróztak az ősközösségből, egyenesen bele a töröksége. De nekik ez nem fér bele, nekik e helyett azonnal hazudni kell valamit. A nemzeti múlt ugyanis nem úgy múlt, mint mondjuk a Biblia, mint az Ószövetség, aminek minden sora igaz, mint tudjuk. (Mernénk csak nem tudni: jövőre talán kötelező lesz még a mise is.) De nem: a magyar múlt folyamatosan változik: abban minden úgy volt, ahogy egyszer, korábban kitaláltuk, hogy majd úgy lesz, hogy úgy volt. A magyar múltban mi hol meg akarjuk menteni a nyugdíjpénztárakat, hol nem, hol a kormány tehet a 300 forintos euróról, hol nem, hol egyszerűsíteni akarjuk az adót a sörkarikáig, hol meg nem.

Ez tehát a szép, igazi futballokos kreatív magyar múlt. Ez az ő világuk: a semmihez nem értő, ámde hülyeségét a világba bőszen beletvitterező magyar tökösgyerek világa. Mert az elhiszi. Tényleg elhiszi. És ennek nem tudsz olyat mondani, amit nem hisz el, magának, nekik. Világrendszereket alapoztak ezekre az orkokra. Most is ez történik: Mordor hadba hív.

És ebbe a világba a kedveskonzi rendező, de még a marhára nem kedveskonzi rendező sem fér bele. Kérdés tehát csak az: be lehet-e áldozni egy Márta Istvánt azért, hogy röhögjünk egy jót a fogyatékosokon?

Igen, be lehet áldozni. De röhögni nem ér. Rajtuk se. Legyen már tartása az embernek.

9 komment

Címkék: bayerzsolt deutschtamás vidnyánszky dörnergyörgy mártaistván újszínház

Nyílt levél Schiffer Andrásnak

2011.10.07. 08:51 Humperdickk

Andris, Drisa, Aranyapám, Országos Haverom, Társam a Lehetmásban!

 Hát mondjad már nekem megfele, mi az atomerőműkerítésre hétszer keresztbetekert grínpíszes acéllánc van veled, Töki? Már mondjuk megbocsáss, hogy tegezlek, de egyrészt marhára nem tisztellek eléggé (cserébe felajánlom, hogy te se tisztelj engem: majd megbeszélem a terepeutámmal, ne törődj vele), másrészt köztünk, úgy érzem, van egyfajta kapocs, valami eltéphetetlen, csillámló tündérlánc, egyfajta lepkesóhajtásnyi, mégis világrengető, nagy közös ügy keltette fuvallatnyi rezgés: miszerint a zorbánizmus, ahogy van, dögöljön meg. És ez elég, szóval ez engem felhatalmaz arra, hogy beletegezzek a virtuális képedbe. Bocs.

 De körülbelül ez minden, ami közös bennünk. Hogy mégis írok, az az, hogy nem adtam még fel teljesen. Mert tudod, mondanám, hogy mi kommunisták különleges anyagból vagyunk gyúrva, de egyrészt egyre inkább úgy jön le nekem, hogy te valami nemzeti-ökotudatos langallósütésben vagy inkább érdekelt mostanában, én meg tizenöt évesen leszámoltam a kommunizmussal, és akkor is csak a rendszertagadás vitt a bűnbe. Vagyis inkább a rendszerváltás-tagadás: történetesen én ugyanis akkor voltam lázadó kamaszgyerek, amikor váltotta a fidesz meg a többi szakállas a rendszert, és akkor nekem minden felnőtt maga volt a Sátán. De, ha már itt tartunk, és ezt tőled tudom, meglett férfiemberként is boldogan dolgoztál együtt a volt kiszből lett Új Nemzedékben a szebb jövőért. (Bocs, nem bírtam kihagyni.). Ráadásul mindenféle patásördög gyurcsányokkal, meg stumpfistvánokkal és halászjánosokkal.

 De hagyjuk, tényleg hagyjuk a múltat: már csak azért is, mert nem tudom, újabban keletkezett bokros teendőid között mennyire van lehetőséged követni az eseményeket, de el sem bírnád képzelni, mi lett az egykori harcostársakból! Hát, mit ne mondjak, változatos a kép: van itt törvénytelenül megválasztott, az alkotmányhoz kurvára nem értő, de azért azóta is indoklás nélkül alkotmánylakájjá tett miemberünk, meg 375 négyzetméterrel és államtitkársággal kistafírozott államtitkár is. Ja, meg neoliberális, ilyen mutyigyanús, 2006-os őszi rendőri fellépéses jogellenes tüntetésbetiltó is van egy köztük. Ő jelenleg gyanúsított is, egyébként. Valószínűleg jogtalanul.

 Félre ne érts: szarok én a gyurcsányra, hisz számosak, ha nem is az ő bűnei, de legalábbis a hibái és tévedései. Ideje volna belátnia is mindezt, és visszamenni autót fényezni, ahogy Őszödön javasolta, vagy bánom is én, amihez ért, és vigye magával a teljes szocialista pártot is, ahogy van. De nem fog, és ehhez joga van, mint ahogy neked is jogod van olyan nyilvánvaló baromságot képviselni hagyni a pártodban, hogy a kertmagyarország mennyország. De ideje, hogy belásd, hogy csak annyi választ el téged a patásördög fletótól, hogy neked esélyed sincs megvalósítani a kedves kis bohóságaidat. Nagy szerencsénkre, teszem hozzá. Mert hidd el nekem, tapasztalt szopóági szakértőnek: pontosan amiatt vagy kicsit is szimpatikus minden kicsit is (neo)liberális, azaz szabadon gondolkodni akaró és másokat is szabadon gondolkodni hagyó embernek, mert még nem jutottál bele a tutiba eléggé. A habitusodat elnézve ugyanis erős itten a gyanú, hogy űberelnéd te az említett volt harcostársakat is.

 Annyira így van ez, hogy ma már hajlok rá, hogy sajnáljam, hogy annyira sajnáltalak, amikor tavaly karácsony előtt álltál ott, árván, a kicsi betlehemes fiúcska a busók között, és védted a demokráciát. Olyan törékenynek tűntél: mint az igazság, mint a szabadság, vagy mint a győzelem lehetősége a zsarnokság ellen. És én akkor úgy éreztem, jól tettem, hogy rátok szavaztam. Csak, tudod, aztán jött a cébéátörvény, meg ez a már említett nemzeti összefogás, meg az engesztelhetetlen düh. De nem is az: ezek apróságok. Hanem hogy azóta sem látom azt a 383 876 ökotudatos demokratát az utcákon, jelszavakat skandálva, rendőrök felé vadul ökörfarkkórót meg nehézszagú gólyaorrot hajigálva, hippijelmezben vagy rosszul szabott öltönyben, mindegy is. Nem, Bandi, ti jelenleg ültök benne a parlamentbe’, ami biztos jó lehet, hisz fűtenek gondolom rendesen, és van is és lesz is javadalmazás kellőképpen, meg szavazhattok magatoknak végtörlesztést is. És hiába mondod, hogy te majd jól nem veszed azt igénybe: kurvára nincs tétje semminek, hiszen ha megszavazzátok, ha nem, meg lesz az szavazva. És ezzel is, meg a többivel is, el lesz baszva az ország. Ha még nincs elbaszva.

 De ez nem mentség arra, hogy hagytátok, hogy ennek a baromállatnak gond nélkül meg lehessen ezeket tennie. Mert nem, bazmeg, nem lehetett volna, kicsit is európai országban legalábbis biztos nem. És ne gyere nekem azzal, hogy mit lehet tenni azzal hét és fél százalékkal: pontosan hét és fél százalékot, bazmeg. Ami pont hét és fél százalékkal több, mint amit jelenleg csináltok.

 Bandi, ne bassz: én elhiszem, hogy nyakunkon a globális végítélet, meg elönti a kékestetőt a cunami, de ez nem most lesz. Ellenben csináljatok valamit, mert most, itt és most jönnek a dörnergyörgyök, mert már a magadfajta rendesféle konzi sem jó, mert most már mindenképpen miépes köll. Azért, mert nemzeti összefogásilag lesz seggbebaszva itt a nemzeti alapon értelmezett ökotudatosság is hamarosan, Bandi.

 Csak aztán majd ne csodálkozz, ha darabolós gyilkos cellájába teszik a természetvédőket is. Mert, bár elsőre nem biztos, hogy egyértelmű, de nekem hidd el: több darabban sem vagytok többen. Úgyhogy szedd össze magad.

 Elvtársi(sic!) üdvözlettel:

 Humperdick

Szólj hozzá!

Bajnai, valamint a férgek

2011.10.05. 11:20 Humperdickk

Közvetlenül az előtt, hogy ebben az országban végre rend lett, illetőleg szabadság lett, meg béke lett és egyetértés lett, valamint végre szabad lett békésen egyetérteni is, sőt, egyenesen ajánlva lett az a kibaszott egyetértés, volt itt két zavaró momentum is.

Egyrészt le lett ugatva a Vezér egyszer, még hozzá tökre nyilvánosan, valamint sikerült darab (kevés) ideig értelmesen is kormányozni ezt az országot. És ez baj. Első esetben például azonnali, akár több frontos harcot kellett indítani még azt megelőzően, hogy maga az ominózus tévévita egyáltalán elkezdődhetett volna. Olyan ugyanis nincs, hogy a grundon leugatják az alfahímet: a vikikét természetesen nem verheti orrba valami taknyos kis kiszes. Abban az univerzumban ugyanis, ahol a nagyon buta, ám ennek mintegy elleplezése gyanánt titokban szexmániás jobboldaliak élnek, az a szabály, hogy vagy te dugsz, vagy téged dugnak. A biológiában faszkardozásnak hívják az ilyet: bizonyos (tengeri) laposférgek szokták ugyanis művelni, és az a lényege, hogy aki a faszával lekardolja a másikat, az lesz a fiú. A másik meg nem menstruál egy darabig, meg mehet a tizenakárhányadik havi ultrahangra, valamint darabig nem ihat alkoholt, gondolom, de nem vagyok biztos benne: viszonylag ritkán érintkezek (tengeri) laposférgekkel. (Ez egyben súlyos fogyatékosságom nekem, elismerem; de erről majd később.)

A laposférgek egyébként ennyivel megoldják a problémát: nem érdekes, náluk ez faji, mondhatni, genetikai sajátság. Egyéb genetikai sajátságú népeknél ez kicsit komplikáltabb: ott egy kicsit hagyni kell magad megdugni ahhoz, hogy aztán te is dughass. E nélkül nem megy: mondhatni a farpofa átvitt értelemben vett, mégis érzéki felkínálása nálunk egyfajta belépő a felsőbb körökbe, ami abból a szempontból tűnik felettébb gusztustalannak, hogy ezt (legalább) az egyik résztvevő biztos, hogy nem élvezi. Tudom, miről beszélek: éppen ebben az időszakban vagyok kénytelen minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy jövő ilyenkor is legyen munkahelyem valahol, mivel nem voltam hajlandó élvezni, hogy baszogat egy laposféreg. Félreértés ne essék: baszogatni baszogattak, csak épp az élvezése nem ment könnyedén. Ami nyilván az én hibám, mondanom se kell; lásd fent.

A baszogatás egyébként ezekben a körökben ugyanarra szolgál, mint amikor én, a józan, bár nyilvánvalóan alkoholfüggő parasztember időnként belerúgok a kutyába: na, nem, mintha komolyabb okom lenne rá, csak azért köll, hogy ne felejtse az a büdös dög, milyen is az, amikor belerúgok. Erre a kutya megfigyelésem szerint egyébként szinte vágyik is: ebben is magasabb rendűnek tűnik az embernél, mármint azokban a körökben, ahol a vérvonal, a törzskönyv, sőt a nemzet (meg, felteszem, a Jedi-rend) fontosabb a mindennek alapját képező népnél. A nép ugyanis nem ért semmit, az bizony folyton lázad: nem érti például, hogy a nemzet nagyjainak adócsökkentése nem potyog az égből, hogy azt bizony a népnek kell kigazdálkodnia. Meg azt sem érti, hogy az egykulcsos adó attól lesz egykulcsos, hogy azt mondjuk, hogy egykulcsos; hogy olyan ez, mint amikor a misén azt mondjuk, hogy ez a nápolyi most akkor játszásiból legyen a Jézus teste. És a nápolyi ezt érti, vagy legalábbis azt mondjuk róla, hogy érti, ergo köteles azzá is lényegülni. Konkrétan persze az is elképzelhető, hogy Jézus fetreng a röhögéstől ezekben a szerintem minősítetten bugyuta esetekben, de mégis végigjátsszuk a partit, mert része a nagy, közös „mi dugunk, addig se minket dugnak” fantázianevű játéknak. És a végén, ha nem a mienk a robber, akkor sírunk, valamint vesszen Trianon.

De hogy szavam ne felejtsem: szinte tegnap volt, hogy a volt miniszterelnök előtti volt miniszterelnök épp a minap nem mondott semmit a mi kis nemzeti ügyészségünkön. (Mert nekünk már ilyen is van: köllött a dzsakudzi mellé, mert rohad kifele a hamisciprus a gőztől, így most végre eltakarja valami.) De ha nem beszél, nem baj: kiderült ugyanis, hogy közben ő ráadásul terrorista is lett, mármint az emdéef kádéen fideszes független alkotmánybíró szerint, aki teljesen komolyan gondolja, illetve gondolta egy fél éve, hogy a vonatkozó fegyencjelöltnek semmi más, mint az állt érdekében, hogy a rendőrök botrányosan megverjék a révészmáriuszt. Ez persze teljesen hülyeség így elképzelve, vagyis nagyon nem logikus, de biztos a paranoiás hatalomakarás (pdf, 120. oldal) okozza ezt is, ami utóbbi egyébként olyan lehet, mint a gátlásos sorozatgyilkos: ölne ő, de nem mer. Ebben a tehát kurvára nem logikus kultúrkörben elvész így az a nyilvánvaló magyarázat, hogy ha valakinek, akkor éppen az akkori ellenzéknek (igen a révészmáriusznak is) állt érdekében a rátolás, azaz a minél nagyobb balhé, azaz a kormány megbuktatása unortodox, vagyis nem demokratikus eszközökkel. Az is véletlen, hogy az akkori budapesti rendőrfőnök éppen az egykori és mostani fidesz-kormány belügyminiszterének lett később üzlettársa. Gondolom, ettől függetlenül mentették fel azt a drága, bár kétségkívül nagyon csúnya rendőrembert jogerősen is pár évvel később. A csúnyaság, akár a fideszesség, egyelőre nem büntetendő, ezek szerint.

Minden rendben is volna: a fletógyerek most vagy lopott valamit a Sukoróban (egy rúd parizert csak rábizonyítanak!), vagy megtámadta ezt a tévészékházat, koszos terrorista módon, majd kiderül ez. Börtönbe kerül, mert így volt megírva, ezen már igazán ne izgassuk magunkat. Ellenben itt van még ez a bosszantó kis Bajnai-gyerek is: vele konkrétan meg az van, hogy jogerősen nem csinált semmit, ami baj, nagy baj. Sőt, még egy rohadt bérmakeresztanyja sincs, aki sokkal pártagszerűbb lett volna, mint bárki a Kövér-családból: ez mondjuk még nagyobb baj. De a legnagyobb baj, hogy ez a Bajnai stabilizálta az ország költségvetését, ez a Bajnai kihúzta a szarból a hazát, azt pedig nem lehet, mert csak az a jó stabilizálás, csak az a jó szarból kihúzás, ami egyenesen Őtőle, a Vezértől ered. Szarból ugyanis ebben az országban szakszerűen csak Ő húzhat ki, de stabilizálni sem tud senki oly hetykén, mint Ő. Tőle ráadásul virágba borul minden ebben a hazában, de, ami több, fing se szállhat szabadon a határban, hacsak nem ő eregette szabadjára.

Azaz törvénybe iktatjuk, hogy ez a Bajnai nem érvényes. Hogy ez nem volt. És ha ez nem elég, alkotmányba tesszük, hogy az egész Bajnai egy tévedés volt. Mint ahogy az is tévedés, hogy ezt ilyen fostalicska külföldi egyetemekre hívják pofázni, meg ilyen cikkeket ír fontos helyekre. Hazugság az is. A véleményvezér is beszél hülyeségeket, hogy Bajnai ide meg oda. Messiásvárás, hogyne, picsognak az elárvult konzervatívok. De majd megadjuk nekik. Van azonban egy rossz hírem minden rendű és rangú magyarember számára: kár kepeszteni, ez a Bajnai, na, ez nem jön vissza. Több esze van ugyanis annál: tudja ő, hogy nem érdemeljük meg. És a demokráciában ez éppen elég ahhoz, hogy ne is kapjuk meg.

Marad a zorbán, meg a fletó. Meg a kivándorlás. De sietve, mielőtt végképp szart se érne a fizetésünk a Lajtától nyugatra.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán gyurcsány börtön bajnai

Bizottságot minden cigány mellé!

2011.09.30. 21:06 Humperdickk

Kivételesen egy örömhírt hallottam a minap: megkezdte munkáját az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottság. Most tehát már az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy mindenki számára megnyugtató módon kiderüljön, miszerint Richard Field kapja be.

Más eredmény aligha várható. A bizottság felállításáról ugyanis ennek a magyarországnak a parlamentje úgy határozott, hogy megkérte szépen ezt a másik cirkuszművészeti szakkört,  ugyan vizsgálná már meg a gyöngyöspatai romák „húsvéti utaztatása” körülményeit, meg hogy ki hazudta, hogy ez valójában evakuálás volt, és mit hazudozik össze ez a Richard Field, és különben is, ki fizette ezt a Richard Fieldet (a tudjuk kiken kívül, persze). Meg hogy miért kellett az ellenzéknek csinálni a balhét, „lejáratva hazánkat a nemzetközi közvélemény előtt”. Valamint, ha már arra járnak, néznék már meg, kik ezek az egyenruhások és ki pénzeli őket. De ezt csak úgy, mellékesen, ha még maradna idő ebéd előtt.

Az, hogy a határozat  címe ezek szerint viszont nem egészen korrelál, sőt tulajdonképpen köszönő viszonyban sincs a határozat entestében megfogalmazott elvárásokkal, feltűnt a TASZ-nak is, aki emiatt ijedtében árnyékjelentést bocsátott ki. Megjegyzem, nagyon kedves dolog ez a TASZ-tól, hogy nem mondjuk nagy erejű  gamma-sugárzást bocsátott ki, hiszen azzal szélsőséges esetben nem csak az egész Földet, de talán még a teljes fideszfrakciót is elpusztíthatta volna, nem kímélve a fenti hazudásügyi eseti bizottságot sem. Mert mondanom sem kell, az aztán igazán alaposan lejáratta volna hazánkat nem csak a nemzetközi, de a csillagközi közvélemény előtt is.

De nem, a TASZ megkegyelmezett, és csak a bizottság nevében szereplő témával kapcsolatos kérdésekre szeretett volna választ adni. Ez az izgága izé, ez a TASZ ugyanis valamilyen érthetetlen okból úgy véli, a „határozat az ötvenes évek koncepciós pereinek irataira emlékeztető módon prejudikál”. Döbbenetes, hogy juthatott erre a következtetésre, hiszen például az a határozatban szereplő kérdés, hogy „ki és miért állította valótlanul […] , hogy a gyöngyöspatai romák helyszínről történő evakuálása zajlik”, nyilvánvalóan nem prejudikál, amire a „valótlanul” módosítószó az eleven bizonyíték. És persze az sem prejudikál, hogy kinek az érdeke, hogy a nemzetközi sajtó Magyarországról, (sic!) a valóságban nem létező polgárháborús helyzetet mutasson be”. Az, hogy kinek az érdeke, hogy a parlamentben legalább egy kurva vesszőhiba nélkül határozatot ne lehessen megfogalmazni, most nem érdekes: sokkal fontosabb az, hogy tisztába jöjjünk vele, hogy nem az a kérdés, hogy kedélyes húsvéti üdülés zajlott-e arrafele ez idő tájt, hiszen az zajlott, hanem hogy ki hazudta, hogy nem az zajlott. Hiszen az kimondottan úgy volt, hogy előbb az Egyenruhás Alkoholistákat Minden Szaros Kistelepülésre Hagyományőrző Egyesület ment oda születésnapot ünnepelni, még hozzá hetekig. (Most mondanám, hogy sátoros ünnep, de rossz poén.) Ezt követte a cigányok évszázados húsvéti hagyománya: tudva levő, hogy ők az ünnep alkalmával felkeresik hazánk volt úttörőtáborait. Tavaly például Zánkán voltak: a gyerekek nagyon élvezték is a zászlófelvonást, este meg a tábortűz mellett közösen elénekelték a Guantanamérát. Hogyne.

De nem: a kérdés ma már mindössze annyi, hogy ki és kinek érdekében hazudta azt, hogy Gyöngyöspata egyáltalán létezett. Az, hogy a bíróságokon van ez az évezredekkel ez előtt rögzült rosszízű gyakorlat, hogy azt vizsgálják, hogy a vádlott egyáltalán elkövette-e a bűncselekményt, és nem azt, hogy kinek áll érdekében, hogy azt hazudja, hogy bűncselekmény történt, mondhatni, jogtechnikai részletkérdés. Kétharmaddal meg pláne az. A lényeg immáron egészen más: a fenti határozat szerint ugyanis a jelenleg kormányzó pártok igenis azt szabták feladatul maguknak, hogy kinyomozzák, miért igaz, amit ők hazudnak.  És ne legyen kétségünk: a végére is fognak járni. Mert nekik meg az áll az érdekükben.

A cigányoké meg persze ismét le van szarva.

Szólj hozzá!

Címkék: cigányok richard field gyöngyöspata

Jelentés a Kegyelmes Úrnak

2011.09.26. 21:56 Humperdickk

Balsai, a volt független fideszes, jelenleg szintén független alkotmánybíró végre megírta szintén független szakdolgozatát nemzetiegyüttműködés szakon. Hát, mondjuk legyen egy jóindulatú kettes alá.

Az ország lakosságát a jelen pillanatban nagyjából négy dolog izgatja: miszerint: mi lesz ezzel az államadóssággal (nőni fog), mi lesz ehhez képest az adókkal (nőni fognak), mi a körbemetélt, ámbátor politikailag mégis korrekt, azaz másként istenhívő jóisten micsodájából lesz itten nem növekedés (semmiből), valamint: börtönbe megy-e a gyurcsány. Illetőleg a stólbuci. (Ja, hogy ez öt. Bocs.)

Kezdjük a végéről! Ez a stólbuci egy kedves kis állatka, azaz tőlem elpusztulhat iszonyú szenvedések közt, akár holnap, nem érdekel. Ellenben bármilyen fura, a művészetnek eme gyönyörűséges kiterjedése mégsem tölt el maradéktalan megelégedéssel. Az van ugyanis, hogy ennek a stólbucinak a heréig szarrá szívott művészete, illetőleg sajátos tiltottanyag-fogyasztási szokásai, illetve az ezt befolyásoló autóvezetési stílusa okozhatja azt is, hogy az én egyik kedves rokonom (vagy bármely más puhatestű) meghalhat a közeljövőben. Vagyok én tehát egy egoista állat, de a helyzet az, hogy ha ez a stólbuci mindezek helyett inkább családi körben, a verandán akarna elpipálni egy adag friss, vágott hazai füvet, hát, Isten látja bűnömet, támogatnám is ebben, sőt, nagyon magas és vastag kerítéssel is hozzájárulnék családi élete ilyetén módon történő kiteljesedésében.

Ám ebből a szempontból már nem vagyunk annyira biztosak a gyurcsánynak nevezett ferenc börtönbe kerülésével kapcsolatban. Mert hiába, hogy a Velencei-tó mellé telepíteni kívánt ötezertrilliómillió értékű kaszinó mindenkinek jó lett volna, kivéve az arra más értelemben költő szárcsának és egyéb kócsagnak tűnő madarakat, mindez nem érdekes, hiszen felütötte a fejét a bizonyos sifferbandi, aki tényleg elhiszi, hogy a mezopotámiai öntözéses földművelésnél jobbat eddig nem találtak fel. Tehát mindent bele, utánunk az özönvíz. Az, hogy a sok idióta által a kaszinóban otthagyott milliárdokból akármit, akár dzsakudzit is lehetne építeni az összes szárnyaszegett, tehetségtelen vadkacsának, na az pont le van szarva. Hiszen a ferencet viszont fel kell jelenteni nagyon, és ez fontos, és ebben a sifferbandi nem ismer tréfát. Mondjuk, elnézve a frakcióját, a humorérzék amúgy sem az erősségük, így hát nem csodálkozunk.

A sifferbandiék másik fontos oka annak, hogy a gyurcsány mért dögöljön meg, az az, hogy ez a gyurcsány kilőtte a szemeket. Ki, persze, személyesen, mondhatnánk. Tekintve, hogy azért voltak azért itt kellemetlen szemétládák, melyeket nagyon helyes, hogy a legalábbis a túlbuzgó, de még az is lehet, hogy ráadásul még aljas módon bosszúszomjas rendőrök jól meg is vertek, tényvalóság. Az is igaz, hogy keveredett ártatlan nem korpa is a disznók közé, akikért valóban kár volt. Azzal önmagával azonban, hogy molotovkoktélokkal, kurvanehéz utcakövekkel, hacsak nem a szaros életünk bánja, rendőrökre nem támadunk, sőt, eléggé messze megyünk az olyan helyszínektől, ahol ilyesmi adódhatik, eléggé cáfoljuk ezt a sifferbandit. Én például el tudom képzelni, hogy gúnyosan nézzek egy rendőrre valamely jogtalan intézkedése után, de az utca felbontása, különböző épületek elfoglalása és a világ további részének robbanóanyaggá alakítása azért ettől kurva mesze van.

De nyilván, már megint, én tévedek. Abból gondolom, hogy most értesültem róla a frissen alkotmánybírónak kinevezett tehetségtelen, sőt, minden jel szerint értelmileg és szövegszerkesztésileg kihívásokkal küzdő, strómannak kinevezett jogász jelentéséből. (pdf) (Szövegszerkesztést, korrektúrázást, további értelmetlen szar szöveggé szerkesztését vállalom!) E szerint egy bizonyos a robbanóanyagokkal (Molotov) és dobó-, ill. szúrófegyverekkel felszerelt tömeg legfeljebb ún. aktív ellenszegülőnek minősül akkor is, ha közben a „dögölj meg” szókapcsolatot skandálja a kedves rendőrök irányába. Világos tehát, hogy ilyen aktív ellenszegülővel szemben, ha aktívan ellenszegülnek a sötét sikátorban, pénzt vagy életet követelve, a továbbiakban nem rendőrt, hanem szociális munkást fogunk hívni. Vagy egy mindennel felszerelt balsaiistvánt, minimum.

De idézzünk ettől a balsaiistvántól: „Orbán Viktor szintén mérsékelt hangot megütve így fogalmazott : »a mi higgadt, nyugodt álláspontunk az, hogy egy beteges hazudozóval van dolgunk«.” Értjük, tehát a higgadt hang szerint beteges. Jó, hogy nem köcsög. Nos, a mi szintén higgadt, mérsékelt hangot megütő megfogalmazásunk, nyugodt álláspontunk szerint viszont a viki ne pofázzon, mert egy hazug disznó. De ettől függetlenül még megpróbálhat újabb és újabb intézkedéseket foganatosítani annak érdekében, hogy ezt leplezze valahogy.

Legfeljebb majd három év múlva mi is hívunk egy ilyen balsait. Mert lesz, abban nem kételkedünk. Ezek magukat szarják újra, ugyanis.

Szólj hozzá!

Nincs pardon

2011.09.24. 16:43 Humperdickk

Nem sokat tudok a Zöld Pardonról, közös ismeretségünk a Kiscsillag együttes Van-e szándék című slágerének egy félsorával kezdődik, és ott egyben véget is ér. De valahogy mégis zavar, hogy bezárják. Kevésbé érdekes lesz tőle világ. De persze lehet, hogy pont ez a cél.

A fenti címre egyébként közel százezer találatot hoz a legnépszerűbb internetes kereső. (Tudomásom szerint a legnépszerűbb internetes közösségi oldalnak csak névrokona!) Ez is mutatja, hogy nyilván létezik egyfajta, szépen kollektív tudattalannak, csúnyán genetikailag öröklődő nemzeti lustaságnak nevezhető valami, ami megakadályozza a különböző internetes tartalmak készítőit, hogy gondolkodjanak pár percig, és utána se az első eszükbe jutó olcsó szóviccel oldják meg az indexes címlapra kerülést. Pedig annál csak egy jobb van: miniszterelnöki bakának lenni.

De ne szaladjunk ennyire előre! A Zöld Pardon bezárásáról szóló határozat annak rendje és módja szerint megszületett, és annak rendje és módja szerint zárt ülésen, hiszen egy szórakozóhely közterület-használati kérelmének meghosszabbítása, mint tudjuk, hatósági ügy, ergó zárt ülést érdemel. Mi más lenne: a 1117/1526/VII.8./XI.ÖK számú, a „Lódarazsak irtásáról szóló és a kiskakasok különben is dögöljenek meg a gyémánt félkrajcárukkal együtt” nevű önkormányzati rendelet hatálya alá már tényleg nehéz lett volna beleszuszakolni. Köllött a XI. kerületi önkormányzatnak az a jó kis hídalatti terület – és ha nem is bazinagy országzászlóra, de hát akármi másra. Talán már vevő is akadt rá: nehogy már pont most szóljon be az a sok punk. És ebből a szempontból nyilván tisztességesebben jártak el, mint a Tűzraktérrel, amelynek egy másik önkormányzat által megrendelt hatósági vegzálásáról épp a minap közölte a Fővárosi Kormányhivatal, hogy a kiküldött rendőrök bizony jogszerűtlenül szállták meg, zárták be az épületet június 10-én, jogszerűtlenül küldték az utcára a rendezvény résztvevőit és az ünnepségtől függetlenül az épületben dolgozó képzőművészeket, és jogszerűtlenül pecsételtek le majd minden ajtót. Ja: szintén hatóságilag. Gondolom, kellett volna előtte hozni egy jogszabályt, és máris jogszerű lett volna. Nem értik még ezt, pedig az is lehet, egy apró kis sarkalatos törvénybe, alkotmányba is belefért volna ez is: mármint hogyha úgy érzi az a kétharmad , akkor bezárathat ezt-azt, kvázi ötletszerűen. De ezt elmulasztotta ez a terézvárosi gittegylet, akarom mondani, önkormányzat.

És azon most ne akadjunk fenn, hogy a Kormányhivatal is fideszes állami szerv: néha talán még a Nemzeti Összefogás is hibázhat. Viszont az az elvárás, hogy legalább ne túl gyakran tegye: sokak szerint pusztán ennyi csak az oka a jövő évi adórendszer balladai homályban tartásának is. Olyan ugyanis nincs, hogy tévedtünk, és innentől, ha nem is logikus, de az ő rendkívül ostoba szempontjukból legalábbis érthető, ha a tervezett második adókulcs szerintük nem adókulcs, hanem hozzájárulás, és ugyanígy: ha egyszer kijelentettük, hogy bezárjuk a zöldpardont, akkor innentől a sors kezébe adtuk magunkat. Olyan nincs, hogy visszavonjunk egy intézkedést. Az, hogy hülyeség, nem elég indok rá.

És így válik érthetővé, hogy hiába küzdöttek az érintettek, hiába próbáltak megtenni mindent, hogy a tömegesen jelentkező kettő, vagy lehet, hogy három panaszleveles panaszait orvosolják. A helyzet ugyanis valószínűleg az, hogy „ez a Zöld Pardon-ügy is ilyen, amibe a Fidesz gyakorlatilag saját magát pörgette bele. Generáltak egy támadási felületet, és ez az ügy úgy tűnik, önálló lábra állt” – ezt mondja erről a kerület volt szocialista alpolgármestere, és fájó szívvel áruljuk el, hogy speciel ebben a kérdésben nem tudunk nem egyet érteni ővele. És bármilyen hihetetlen: nekünk kellemetlen, hogy olyan emberekkel kell egyetérteni, akiknek mondjuk bejönnek még az ilyen puchlászlóféle izék is. De akárhogyan is: muszáj valahogy megtalálni a közös nevezőt a gyurcsányokkal, vonagáborokkal, sőt, sifferandrisokkal – bármilyen büdösek is így, első szaglintásra. Mert ha nem tesszük meg, még évtizedekig más szart kell szagolni: az ilyen bakaszagot. Ilyen pártállami párttagszagot, november 7-i és április 4-i rendezvényszervezőből chartássá vedlett szagot, megbízott kormányzati agitátor-szagot. A gyávasággal és butasággal kevert csontig benyalás áporodott szájszagát.

De hisz amikor két éve először értesültünk a centrális erőtér megszületéséről, már tudtuk: jönni fognak ezek a bakák, és velük a latrinaszag. Hát akkor inkább legyen a periféria a mi új hazánk. És lám, valószínűleg ez, a periféria, azaz a külváros, a külterület vár a Zöld Pardonra is. De hát annyi baj legyen. Ott legalább jobb a levegő.

1 komment

Címkék: hülyemagyar tűzraktér seggnyaló zöldpardon kerényiimre

A nyilvánosság diszkrét bája

2011.09.22. 15:33 Humperdickk

Léteznek ugye a nyílt levelek, gyújtó hangú szónoklatok, vécéfalára írt költemények, meg az irodalom, úgy, ahogy van: ezek ilyen nyilvános dolgok. Tudni kell azonban, hogy a képviselők, főleg a miniszterelnökök beszédeinek vázlata személyes ügy. Abba senkinek, soha, semmilyen beletekintése sem lehet, mert különben nem csak megáll, vissza is fordul a gazdasági növekedés, sőt, az is meglehet, hogy előtte még letolja a gatyáját és pössent is egyet.

Hiszen értjük: a jövő évi költségvetés idegbeteg, kaotikus, dilettáns lázas, minden részletet aprólékos gondossággal kidolgozó, alapos előkészítő munkájába halandó ember bele nem tekinthet, mert biza megtörténhetik, hogy annak nagyszerűségétől megrendülve só-, cukor- vagy egyéb, még ki sem talált extraadótól sújtott anyagból készült bálvánnyá válik. Ez még némely kormánypárti képviselő esetében nem is okozna fennakadást, feltéve, ha egyik vagy másik, esetleg mindkét mutatóujja az ülésteremben elfoglalt helyénél található „igen” gombra szervül (mint az sok esetben már így is tapasztalati ténynek tűnik), nem lenne azonban üdvös, ha a lakosság jelentős része is megmerevedne, és ilyenformán (köz)munkára alkalmatlanná válna. Mert az maga volna a nemzethalál.

A nemzethalállal, valamint a nyilvánosság ártalmaival kapcsolatban további érdekes megfigyelést tett nemrég a magát jobboldalinak tartó magyar jobboldal is: nem kizárt, de mindenesetre esélyes, hogy amennyiben egy közíró a „magyarról” mint fajtáról generikus, sőt, genetikus értelemben vett kijelentéseket tesz, az feltétlenül meggyalázza a magyarokat, olyannyira, hogy sokan sírva fognak fakadni, valamint fogaknak csikorgatása is várható Verecke irányából. Ez pedig rossz, ennek a magát jobboldalinak tartó magyar jobboldali nem örül. Ám amennyiben ugyanilyen általános, hogy ne mondjuk, genetikai értelemben történik említés a tehetséges, szorgalmas, nyereg alatt Nobel-díjakat puhító, futballokos magyarokról, az mindjárt más. Mert hisz utóbbi esetben feltétlenül jó, amit teszünk, és ilyen esetben az általánosítás gyönyörködtet, és amennyiben mi is csupa-csupa szépet írunk a kedvenc sztereotípiánkról, nem kizárt, hogy még államtitkárságot is kapunk valahol. Az meg ugye, nagy megtiszteltetés, meg öröm a családnak.

Összefoglalva tehát: a nyilvánosság nem jó. A nyilvánosság öl, butít és nyomorba dönt: miniszterelnökök összefirkált jegyzeteinek vagy Kossuth-díjas írok összezagyvált sületlenségeinek (genetikusan, persze Papa, beszélsz hülyeségeket! ugye nem erre adnak idehaza Kossuth-díjat?!) a megismerése más-más okból ugyan, de ártalmas. Hogy belássuk, vegyünk két példát: az első esetben csak igen kicsi híja volt, hogy a jegyzetekbe kukkantva megtudja a honpolgár, mennyi lesz a nettója jövőre – az meg igen-igen kedvezőtlen fejlemény lenne, hiszen így a hitelkérelmét a bank érdemben el tudná bírálni. A másik esetben ilyen közvetlen kár most nem jut eszembe: arra tudok csak gondolni, hogy ha a zsenge gyermekelme értesül róla, hogy „a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában”, akkor nem csak megáll a fejlődésben, de talán még drogozni is elfelejt egy hétig.

Nagy szerencsénk, hogy a zsenge gyermekelme ilyesmit nem olvas. Nem, ő bizony leginkább semmit sem olvas, de (a fészbukon kívüli értelemben vett) totális semmit nem olvasást egyelőre tökélyre nem fejlesztheti: az iskolában ugyanis rákényszerítik, hogy elolvasson ezt-azt. Többek között olyan vérbajos dekadenseket, mint az a bizonyos Ady Endre, aki magyargyűlölő hazaáruló bitangról tudni kell, hogy nem átallt olyasmiket írni a magyarságról, hogy „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: / Veréshez szokott fajta, / Cigány-népek langy szivű sihederje, / Verje csak, verje, verje.” És ez a szenny bizony érettségi tétel. És ez mit ne mondjunk, vérlázító. Plusz még rasszista is. (Igaz, utóbbi újabban kevésbé baj.)

Nem mondhatunk mást: innen csak remélni tudjuk, hogy ennek az Adynak a dolgai nem jutnak el a Tisztelt Ház, közelebbről mindenféle nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkárok fülébe. De ha így is történik, biztosak vagyunk benne, hogy akárcsak Kertész Ákos írásán, ezen is méltóképpen fel fog háborodni. Idézzük is ide gyönyörű szavait:

„Az ország polgárai becsületes, megfeszített munkájukkal bizonyítják, hogy értékteremtő nemzet a magyar. Nem másra mutogatva, nem a dagonyában ülve, hanem önnön erőnkből küzdünk a szocialista kormányok elhibázott intézkedései okozta nehézségekkel.”

De szép is ez: amikor egy államtitkár egyazon mondatban képes állítani azt, amit egyben cáfol: bizony, ő nem másra mutogatva küzd a másra mutogatás ellen. Szép mutatvány, meg kell hagyni. És milyen jó, hogy a sok szemét mellett ez is nyilvánosságra került!

Jó kezekben van az ország!

Szólj hozzá!

Címkék: cenzúra hülyemagyar kertészákos

A hisztis picsák természetrajzához

2011.09.21. 10:42 Humperdickk

A világ dolgaihoz való viszonyulásmódok egyik szélsőségesen idióta esete az, ha a beérkező ingerek, tényeknek látszó jelenségek és véleményünkkel szöges ellentétben álló többségi vélemények ellen úgy védekezünk, hogy például rendeletben határozzuk meg, hogy az akkor sem úgy van.

A filozófiában ezt a jelenséget voluntarizmusnak hívják – de mi nem vagyunk filozófusok, így használhatjuk bátran a „hisztis picsa” kifejezést. Félreértés ne essék: ez a kedves szókapcsolat ugyan először a logikával bátran szembehelyezkedő, az érvekre fittyet hányó, körömcipőben vagy bölcsészbakancsban toporzékoló lányokra, asszonyokra vonatkozott, de az emancipáció itt is győzedelmeskedett, így mi, férfiak is kiérdemeltük, hogy a mosogatás és a porszívózás után a hisztis picsasághoz is jogunk legyen. És lehet ugyan, hogy a porszívó keltette mágneses erőtér amerikai tudósok szerint gyilkolja a spermiumokat, de egyrészt le merném fogadni, hogy ezt a megállapítást a porszívózást zsigerből gyűlölő, hímnemű amerikai tudósok tették, másrészt a hisztiről egyelőre ilyesmit nem mutattak ki.

A fenti probléma akkor válik akuttá, ha a fenti defektus hatalommal párosul, és hát ami a jelenleg regnáló fideszkádéenpés nemtommi, de az egyszerűség kedvéért kormánynak nevezett izé hisztis picsaságát illeti, arra, azt gondolom, már nem kell bizonyító erejű érveket keresni. A helyzet azonban az, hogy a Kedves Vezető (copyrigh by nocenz_Ura) hisztis picsasága még ezen is túltesz. Hisz mit is mondhatnánk arról a tehetséges futballistáról, aki évekig nem jár be a munkahelyére, csak mert nem ő lett a csapatkapitány? (A fociban az ilyesmire mondják, hogy „primadonna”, ami egyébként a hisztis picsa szalonképesebb megfelelője.) Vagy: képzeljük el, mit érezhet az ilyen hisztérika, amint a győzelmi mámorban megrészegülve azt kell hallania, hogy szó sem lehet a hiánycél elengedéséről? Nem tudom, ki próbált már kiengesztelni cipőboltban plázacicát, de az, hogy „ezt most nem engedhetjük meg magunknak, cicabogár”, ilyenkor nem elég. Biztosak lehetünk benne, hogy be fogja vágni a durcást, és innentől direkt zsákruhákban fog járni, sőt, nem kizárt, hogy átesik a ló másik oldalára, és lenyúlja a nyugdíjas évekre félretett megtakarításainkat, mondván, hogy a fejünk búbjáig eladósodtunk. És persze ne csodálkozzunk, ha két nappal később direkt elsózza a marhapörköltöt, vagy félrevasalja az inget, sőt, még az sem kizárt, hogy tébolyult dühében lezsarnokoz minket, vagy Brüsszelt Moszkvához hasonlítja. Ilyenkor, javaslom, próbáljuk meg kiengesztelni egy új focilabdával, vagy valami minőségi kolbászból főzött pálinkával a kedvest!

De a cipővásárlás még semmi: a hisztis picsát a legjobban azzal lehet felidegesíteni, ha bántjuk neki az ő legjobb barátját. Pedig van, hogy az ilyesmi elkerülhetetlen. Mert például mi van, ha kiderül, hogy mondott jobbkéz teljesen síkhülyeségeket beszél, és ebből kárunk származik? Mondjuk azt mondja, hogy az égési sérüléseket tejfölös-ecetes-paprikás borogatással kell kezelni, ám az elérni kívánt gyógyhatás helyett lerohad az ember bőre könyékig? Vagy ha váltig állítja, hogy a széles rétegeket érintő adóemelés a legjobb a fogyasztás, ezen keresztül a gazdaság felpörgetésére – majd kiderül, hogy tulajdonképpen a lófaszt az a legjobb? Kényes helyzetek ezek, mi tagadás. Mert hiába szembesítjük hisztis kedvesünket barátja hülyeségével, legfeljebb azt érjük el, hogy kétharmados törvényben fogja megállapítani az ecetespaprikás borogatást, valamint államosítja az orvostudományt, en bloc. Finoman kell tehát ilyenkor eljárni: nem szabad felidegesíteni, mert képes, és voluntarista hevületében százezres minimálbért állapít meg, határozatban rögzíti a közüzemi díjak és a kötelező fizetésemelés mértékét, valamint kimondja, hogy ezentúl a parlament hatásköre az éppen aktuális gazdasági növekedés, valamint az uralkodó szélirány meghatározása.

És még sorolhatnánk. A lényeg, hogy annak beismerése, hogy tévedett, hiányzik a hisztis picsa eszköztárából, felesleges is hát azzal próbálkozni, hogy szembesítsük tévedésével: nem fogja megérteni. De hát ez van: különbözőek vagyunk, és nem lehet mindenki tökéletes. De nem érdekes, hisz mindaddig, amíg csak kisebb háztartás vagy egy tonnánál kisebb személyautó vezetését bízzuk ezen embertársainkra, nincs is ezzel semmi baj. Arra kell csak ügyelni, hogy kötőtűnél bonyolultabb műszert, mondjuk stílfűrészt, flexet vagy mondjuk ezer négyzetkilométernél nagyobb országot ne adjunk a kezébe. Még a végén kárt tesz magában. Meg mindenki másban.

Szólj hozzá!

A szakállas államtitkár esete a lószarral

2011.09.16. 13:08 Humperdickk

Rögtön az után, hogy Európa motorjává váltunk, Budapest a kultúra európai fővárosa, Magyarország pedig kulturális középhatalom lesz, tudtuk meg a minap. Ugyanakkor motorok helyett konflisok, ergó lószar fogja borítani az Andrássy utat.

Ezt így, együtt kívánja megvalósítani a bohócügyi kulturálisállamtitkárság, bizonyos szőcsgéza. Ezt a posztot egyébként régen miniszteri szintre delegálták, de a jelek szerint mostanában elég oda egy vicces kis mikulás is: ahhoz ugyanis nyilván nem kell miniszteri jóváhagyás, hogy erről-arról időnként hülyeséget beszéljen egy kis szakállas muki. Ez a szakállas muki tehát most éppen az Andrássy utat álmodta tele a hülyeségeivel, és álmát múzeumokkal, valamint lószarral való egyenletes behintéssel érezte feltétlenül megvalósíthatónak.

A kultúra egyébként, ha már szóba került, köszöni szépen, de szintén le van szarva. A színházak lassan mind elfoglalva (felkészül: Alföldy), film nem készül, és most már Kína is tudja, mi az a csodaszarvas. De nem is csoda: a kultúrára ugyanis nem nagyon van értelme extraadót kivetni, de még meghatározni sem nagyon lehet, hogy mi is legyen az. Vagyis az még menne, a meghatározás, azt nem lehet viszont parancsba adni, hogy a kultúra egyes szereplői (ilyen írók, piktorok, egyéb csepűrágók) szerint mi is az. Mert addig rendben van, hogy írók, írjatok remekműveket, de hogy mi is az a remekmű, vagy hogy mitől lesz valami remek egyáltalán, és hogy az mitől van, hogy nem lószar lesz: hát azt bizony nem lehet kétharmados egyéni képviselői törvényjavaslatban meghatározni. Ahhoz még a lázárjani se elég okos fiú. Pedig azt aztán a valami, annak még a fiának is svejcifrankban mérik az értékét! Az meg csak többet ér, mint ez az egész kultúra nevű fos, akkor meg minek. Már a kultúra minek. Lázárjaninak meg pláne minek.

Ellenben a szőcsgéza. Ez ilyen kulturális izé, egy ilyen költő egyébként, mivel verseket ír – hát, most mit mondjunk, olyanokat, amilyeneket. Na de erről a szőcsről tudni kell azért, hogy nem ma kezdte az ipart – már ami az ipari mennyiségű hülyeségbeszélést illeti, hiszen a versírást tulajdonképpen nem tudom, igazából elkezdte-e. A hülyeségbeszélést vélhetően ő közvetlenül azután találta ki, amikor azt, hogy ő most már biztos okos is, hiszen államtitkár. Ekkor történt, hogy azzal vétette észre magát, hogy egy laza mozdulattal simán összekeverte a finnugor nyelvtörténetet a magyar őstörténettel. Tudni kell, hogy ez nem csak az ő hibája: régi kehe ez a félművelt jobboldali tahóknak, nem is érdemes róla beszélni, de azért annyit mondjunk el, hogy nagyjából az a veleje, hogy a Habsburgok addig kényszerítették ránk, derék török haramiákra, hogy halzabáló finnek vagyunk, míg el nem hitte az Akadémiáig mindenki. Az egésznek persze semmi értelme: kétségtelen tény ugyanis, hogy a magyar nyelv halzabáló finnugor eredettel rendelkezik, valamint kétségtelen tény, hogy a magyar nép a Kárpát-medencébe már lovas-török népként érkezett. Mindeközben nyilván eleinte rengeteg halat zabált, később viszont áttért a kumiszra, valamint szagolta a lószart. (Ízlés dolga: a döglött halszagnál az se jobb.) És közben rendületlenül vartyogott tovább. Finnugorul, még hozzá.

Talán emiatt, plusz amiatt, hogy hogy a döglött halak Andrássy-útra terelése akadályokba ütközik, van tehát most szőcsünk szerint az, hogy inkább konflisok fognak járni a Belváros szívében. A konflisokat meg lovak húzzák, akik, mint tudjuk, szarnak is. Ez fontos, mármint nem az, hogy szarjanak, hanem az, hogy a konflissal egész Budáig hajtassunk, ahol a milliárdokért felújított a Várba mozgólépcsőn fogunk felkaptatni – gondolom, miután EU-konform kínai lábtörlőbe töröltük a lószaros rámáscsizmát. És ez, sőt, körülbelül ennyi a véleménye a kormányzatnak a kultúráról. Plusz hogy az ország, sőt a nemzet színházaiban évente egyszer legalább meg legyen rendezve mondjuk a mágnásmiska.

Ez egyébként arról szól, hogy egy egyszerű, lószarból éppen hogy kivakart lovászlegényt a főnöke utasítja, hogy mágnásnak adja ki magát. A végén ugyan persze lelepleződik a bunkója, ám addig is seregnyi bonyodalmat okoz és mulatságosnál mulatságosabb helyzetekbe keveredik.

Mindenesetre ennek a szőcsnek, mint láttuk, egyelőre csak annyi gondja támadt, hogy finnugorok vagyunk, a mágnásság (még) nem foglalkoztatja. Örüljünk ennek. Higgyük el: tudná ő fokozni.

Szólj hozzá!

Címkék: hülyemagyar bohócok szőcsgéza

Matolcsizmus: unortodox hülyeség vagy ortodox "okosság"?

2011.09.15. 22:51 Humperdickk

A devizahitelesek problémája lassan nemhogy országos méretűvé dagad, de olyan szinten kezdi részét képezni mindennapjainknak, hogy én, bár nem esküszöm meg, de mintha reggel a klozetton vagy egy devizahitelest láttam leúszni, vagy egy lázárjánost, amint épp megment valami svejcifrankszerűt. És komolyan nem tudom, melyikre tippeljek.

Először is: eszem ágában sincs véka alá rejteni (milyen szép, archaikus, magyarnemzetihírlapba való kifejezéseket használok, T. Leendő Bíróság, legalább ezt tessék enyhítő körülményként figyelembe venni!), hogy körülbelül olyan szinten szarok a devizahitelesek nyavalygásaira, mint arra, hogy mitől rohad a semmire nem jó kaliforniai szőlő a kertem végében. Illető szőlőszerű izét ugyanis egyszer-párszor próbáltam szörpnek vagy lekvárnak megcsinálni, de szar lett, mi tagadás. Aztán próbáltam bornak is, de annak is szar volt, és dacára annak, hogy attól még megittam azt is, azt gondolom, hogy az a szőlő bizony nem való semmire.

Anyway: devizahitelesek. Ezek is ilyen furcsa izék: mittom, biztos valók valamire ezek a népek is, hisz teljesen normális módon svejcifrankban gondolták elzálogosítani a jövőjük egy részét. Ők, egyébként jogosan, arra bazíroztak, hogy majd ezzel jól járnak – és szét is tették a lábukat az első arra járó banknak. Eddig rendben is van: a piac törvényei, meg a kapitalizmus szabályai, ugye: aki nem hitelképes, éhen hal. Ám ami nincs rendben, az az, hogy ezek most meg nyígnak, hogy a piac törvényei rájuk is érvényesek, azaz basztassa őket az a svejcifrank. Dacára annak, hogy erre szerződtek. A basztatásra, tudniillik. Szemben a sok hitelképtelen nincstelen szarral, akit elhajtottak azok a csúnya bankok. Bár, azt gondolom, szándék, az lett volna a nincstelen szarok részéről is. Csak nem kellettek.

Hogy jobban értsük: képzeljük el a hitelképtelen nincstelen hülyét, aki én vagyok. Na már most: bementem én annak idején a bankba másodmagammal (akarom mondani, a feleségem bement a bankba másodmagával), és mondtam (illetve mondta a feleségem), hogy van nekünk egy csomó sok hárommillió magyar készpénzünk, meg még dolgozunk is, akarom mondani, szopunk fixen az állami szférában összesen nettó kettőszázért (én egy kicsit jobban keresek, de esküszöm, teljesen érdemtelenül), és hogy most akkor kéne nekünk kölcsönbe egy kis pénzecske. És hogy amint lehet, visszafizetjük, persze, komolyba, de becsszó. Hát, hadd ne mondjam: mikor megtudták a bankerek, hogy márpedig nekünk nincs semmi egyebünk (mármint valami már tulajdonunkban lévő egyéb ingatlanunk, yachtunk az Adrián, svejcibetétünk á la lázárbendegúz, vagyhogyapicsába hívják stb.), hát konkrétan kiröhögtek minket. Javasolták ellenben, hogy havi nyolcvankilencven ezer forintot, ha félrerakunk, akkor igaz, hogy éhen halunk az albérletben, ellenben majd biztos jó lesz tizenpár év múlva, ha kivárjuk. Hacsak mégse nem, persze. Hát, nem vártuk ki, megoldottuk másképp: gyakorlatilag fillérekből vettünk valami lakhatatlan és formátlan izét, amit jóformán két kezünkkel addig ütögettünk ütemesen és türelmesen, amíg lakható és házszerű nem lett. (És munkával, viktorbazmeg, munkával.) (Érted, hülyebarátom?) (Biztos érted?)

Mindegy, nem kívánom terhelni nyomorommal a nagyérdeműt, meg nem is ez a lényeg, és nem is ez idegesít. Hanem ez a devizahiteles-megmentés, az idegesít, meg hogy amennyiben van pénzed rá, akkor megmentünk, az adófizetők pénzéből is akár, ellenben, ha csóró vagy, dögölj meg a többi adófizetővel együtt. És mindezt csak azért, mert kezdetben volt a nagy ötlet: növekedni kell csak, és kinőjük a hiányt. (Igen, jól tetszenek látni: a Fletó. Nincs új a nap alatt.) Nőni egyébként ezen idióta ötlet szerint úgy fogunk, hogy csökkentjük a tehetősek adóját, mert akkor többet költenek, és ez majd pörgeti a dzsídípít. Mittom, lehet, fellendült a szvarovszki-eladás, meg több luizvutontáska fogyott – nemtom, nem ismerem a luxustermékek sales adatait. Ám azt tudom, hogy a KSH szerint egyrészt nem fogyott több briós a fornettinél, másrészt ennek a semminek is nagyon komoly ára volt: az ellentétezésére ugyanis meg kellett sarcolni mindenkit, akik vagy finanszírozták volna az a bizonyos növekedést, vagy legalább akartak volna fejlődni, önerőből is. Továbbá el kellett még venni hárommillió ember nyugdíjpénzét is, és hogy ez sikerüljön, nem volt nagy ár fingófára ültetni a teljes magyar és részben az európai jogrendszert, illetve bedarálni nem csak a bírói, de minden egyéb hatalmi ágat médiástul, valamint cuki kis üveglap alá passzírozni a teljes magyar alkotmányt, mint valami kibaszott egzotikus skorpiót, tengeri csillagot, fonalférget szokás.

És ennek kellett volna elégnek lennie. És persze, hogy nem lett, de ez sem volt elegendő a csillagszemű idiótakezdeményben megrendült bizalomhoz: inkább mindenki más a hülye. Az a sok hülye ortodox. Mert túl sok a devizahitel, és amiatt nem fogyasztunk – én konkrétan mondjuk devizahitel nélkül is meg tudom oldani ezt a kevesebb fogyasztást, de én biztos másképp ugyan, de szintén hülye vagyok –, és igaz, hogy már így is a sárga földig le vagyunk minősítve a visszamenőleges törvénykezésünk, kényszeres államosítási perverzióink, valamint egyéb unortodox gonosztevéseink miatt: ha a Európa nem hajlandó hitellel finanszírozni a pazarlásainkat akkor sem, ha bosszúból extraadók formájában elvesszük tőlük, hát majd tovább sarcoljuk őket: igen, rá lesznek kényszerítve, hogy ők fizessék a gazdag polgáraink svejcifrank-hitelének akár 25%-át is. (Vagy legalábbis kamatmentesen kölcsönadják a következő ellenünk szóló strasbourgi ítéletig.)

Innen már az önsorsrontás teljesen nyilvánvaló, nincs is miről beszélni. Ám még mindig két eset lehetséges. Lehet, hogy ezek kitaláltak valamit, de nem jött be, és most már ciki beismerni: egy téboly, egy rögeszme rabjai, elmekórtani esetek, ahogy a nemrég visszatért igazságosztó gondolja. De van egy másik lehetőség: hogy tényleg, tényleg minden így volt kitalálva már a legelején, és minden a tervek szerint halad. Hogy addig feszítik a húrt, amíg lehet. Vagy legalábbis amíg kell ahhoz, hogy mindent lehessen. Ott tartunk tehát, hogy remélni kell, hogy ezek egyszerűen idióták: hiszen tudunk rosszabb lehetőséget is.

Az ő Istenük segéljen, hogy ne az legyen a megfejtés.

4 komment

Címkék: orbán ortodox bankok matolcsy végtörlesztés

A Nagy Ribizlilekvár-válság

2011.09.13. 12:08 Humperdickk

Az egész úgy kezdődött, hogy egyik délután elfogyott a bolondok házában a ribizlilekvár.

Ez nagyon súlyos problémát jelentett, mivel a lekvár központi szerepet töltött be a bolondok nem csak egymás közötti, de időnként saját magukkal folytatott kommunikációjában is. Azon kívül ugyanis, hogy nyilván előfordult, hogy rendeltetésszerűen használták, azaz ették is a dzsemet, azt első sorban egymás képére, ruhájára, sőt a falra meg a húgyfoltos linóleumra kenték fel, sőt, beletaposták a szőnyegbe is, meg kiöntötték az ágyneműbe, hogy kéjes vigyorral fetrenghessenek benne. A vezetőség eleinte nem nézte jó szemmel ezt a nyilvánvalóan esztelen pazarlást, de a bolondokra jó hatással volt: segített levezetni reménytelen helyzetük miatt érzett agressziójukat, és a bezártság és sorstalanság miatt kialakuló depresszió ellen is hatásosnak bizonyult, így csak tessék-lássék, de leginkább sehogyan sem szankcionálták ezt a hülyeséget. A hülyékhez amúgy is szokva voltak.

Az ebédlőben reggel spontán kialakult lekvárcsata (mienk a lekvár, tietek a vár!) során derült ki, hogy a folyosóközi ribizlilekváron csúszkálóversenyt már nem fogják tudni megrendezni. A nyugtalanság őrültről őrültre terjedt, főleg az után, hogy Frici, a kényszeres hazudozó elárulta, hogy a lekvár eddig sem volt elég, és lehet, hogy nagyon takarékoskodni is kell majd vele. A hírre mindenki a maga kórisméje szerint reagált: a mániákus depressziósok megbolydultak, és előbb törzsüket előre-hátra döntögetve nyüszítettek, majd mélységes apátiába süllyedtek, a cezaromániások a hírre egy teljesen értelmetlen új választás kiírását kezdték követelni, amit persze ők nyernének meg, míg a paranoid szkizofrének agyonhasznált piros-fehér pelenkájukba fúrták a fejüket, mert valaki azt mondta nekik, hogy attól lesz lekvár.

A pazarlást mindenesetre egy percig sem függesztették fel, sőt, dühödten hajigáltak ki bontatlan dzsemesüvegeket is az emeleti ablakokon az utcára – hiába könyörgött nekik Gedeon, a nappalis portás. (Ő valamikor sorstársuk volt, de eredményesnek bizonyult a kezelése, így félállásban visszafoglalkoztatta a diliház, és csak este kellett bent aludnia. De kéthetente kapott kimenőt is.) Ám a bolondok továbbra is ragaszkodtak az azonnali változáshoz és ahhoz, hogy ne változzon semmi se, és legyen több a lekvár és kevesebb a hígfos: nem csoda, hogy Vendel, a szélhámos Münchausen-szindrómás és cezaromániás addig szédítette őket, míg meg nem választották Nemzeti Szent Főhülyének. Hatalmas fölénnyel, ráadásul: gyakorlatilag csak az egész napjukat teljes nyálcsorgatással, de egyébként mozdulatlanságban töltő katatón szkizofrének közül voltak olyanok, akik nem szavaztak rá.

Vendel, az új vezér azonnal időpontot kért dr. Baróti Manuel professzor úrtól, a klinika igazgató-főorvosától. Vendel a megbeszélésen elmondta, hogy soha nem látott több lekvár kell és indokául azt hozta fel, hogy nincs elég lekvár, valamint felhatalmazás. A főigazgató ekkor arra kérte, hogy legyen belátással: a tavalyi év nem kedvezett a ribizliültetvényeseknek (sokan már száz éve nem látott ribizliválságról beszéltek), és tájékoztatta Vendelt, hogy a műintézmény már így is huszonharminc évre előre felélte a saját ribizlikészlet-keretét, így most már ribizli csak hitelre lehetséges. Vendel először lesöpört az asztalról minden érvet, valamint a Tanár Úr herendi nippgyűjteményét, ám az ápolók végül legyűrték az ellenállását, és visszavezették a szobájába, sőt, még a pelenkáját is kicserélték, amit ő természetesen sikerként élt meg.

Vendel ezután új taktikát eszelt ki: keresztülvitte, hogy a kiosztott ribizlilekvárból mindenki egyforma részt legyen köteles a közösség számára adó formájában visszaszolgáltatni – kivéve azokat, akik többet kaptak, vagy akiket meg is látogattak néha a családtagjaik, mert őnekik sokkal kevesebbet kellett beadni a közösbe. Az emiatt keletkezett ribizlihiányra válaszul csökkentette az intézményben dolgozók lekváradagját, fokozott lekvárkeverőkanál-ellenőrzést helyezett kilátásba, valamint intézkedett a felmosóvödrök alján összegyűlt, húggyal és szarral kevert lekvármaradék újrafelhasználásáról is. Mivel ez nem hozta meg a kívánt hatást, kikutatta és beszedte az ápoltak uzsonnára vagy másnap reggelire félretett lekvármegtakarításait – igaz, cserébe azt ígérte, hogy majd ha már nem tudnak kikászálódni az ágyból, a szint minden lakója összedob valamennyit a számukra, ha lesz miből.

Ennek az intézkedésnek megfelelően két napig megint elegendő volt a lekvár, így csökkenthették az intézmény tartozását, valamint meg tudták rendezni az esedékes Nemzeti Idióta Kajak-kenu Versenyt: ezt hagyományosan lekvárral feltöltött fürdőkádakban végezték, és érdekes módon eddig még nem akadt egyetlen győztese sem. De a bőség napjai nem tartottak sokáig, és a bolondokháza lekvártartozása sem csökkent, így Vendel belátta, hogy intézkedéseitől nem hogy több, de kevesebb lekvár lett, és a hitelállomány sem csökkent. Parancsba adta tehát, hogy a lekvárhitelezők ezentúl ne a rendkívül értékes ribizlit, hanem a sokkal értéktelenebb hecsedlit követeljék a bolondoktól tartozásuk fejében, valamint kénytelen volt döbbenten felfedezni, hogy az intézmény dolgozói otthon is tartanak némi lekvárt – sőt, családtagokkal, barátokkal is rendelkeznek, amit eddig eltitkoltak a bolondok elől. Elrendelte tehát, hogy a környék minden lakója haladéktalanul adja a lekvárját a tehetősebb bolondoknak, hogy azok ezentúl lehúzhassák a vécén az összeset. Ezen a ponton döntött a vezetőség az elektrosokk újbóli bevezetése mellett.

Azóta csend van a házban, csak szegény, bolond Vendel artikulálatlan ordítozása hallatszik olykor. A félelmetes vonyítás oka szakértők szerint az, hogy az „unortodox” szót próbálják formálni lebénult ajkai, de az első hangnál mindig elakad. De persze lehet, hogy tévednek.

Mind tévednek.

1 komment · 1 trackback

Címkék: hitel válság svájcifrank unortodox

Hivatalos közlemény

2011.09.08. 14:47 Humperdickk

Kedves Látogatók!

Az oldal gazdája és főszerkesztője, Kálmán kért meg, hogy tájékoztassalak Benneteket az alábbiakról.

Előzetesesen előre szeretnénk bocsájtani, hogy nem ez volt itt az utolsó poszt: blog fő publicistája, Humperdick nem távozik az oldaltól, és egy éves felső-patagóniai túlélőtúrát sem tervez. Ebből kifolyólag logikus, hogy Humperdick nem is adott interjút semmilyen rádiónak ebben az (így tehát nem létező) ügyben, így azt nem is tilthatták le.

Tájékoztatunk mindenkit továbbá, hogy a kikellennejonni.blog.hu-t főszerkesztője, Ubrizsi Kálmán nem is hagyta el azon a napon, amikor egyik beosztotta elfelejtette beszerkeszteni, hogy már megint mit hazudik a vikilíksz Orbán Viktor (csókoljuk az aranyos okos kezit-fejit innen is!) igazmondásáról, azaz nem igazak azok a feltevések, hogy jobbra tolódik a blogoldal.

Hozzá kívánjuk fűzni mindehhez még azt is, hogy fő és legkedvesebb szerzőnk, Humperdick nem nyilatkozott semmilyen portálnak később, így nyilván nem is fordulhatott egykori főszerkesztője, Ubrizsi Kálmán ellen, így Kálmán nem is háborodhatott fel a blog kormányzati befolyásolával kapcsolatos gyanúsítgatáson. Végezetül Kálmán cáfolta, hogy Humperdick a hvg-hez igazolt volna, valamint hogy őneki egy kiskereskedelmi webszájt indítása szerepelne a tervei között. Mint elmondta, őneki még most már csak max két kisröccs kifröscs kisfröccs elfogyasztása a célja, mert már így is keresztbe állnak a tökei, és különben is, szarik ő ezekre a médiaribancokra.

1 komment

Hogyan lettem cigány?

2011.09.08. 09:30 Humperdickk

Eddig nem szívesen beszéltem róla senkinek – nyilván megérti a kedves olvasó, hisz felettébb kellemetlen az ilyesmi. Nehéz beismerni a letagadhatatlant.

Mert, ugye, először még csak nyilván éppen hogy csak megszületik az ember, szinte mit sem sejtve, és nem is nagyon ér rá ilyesmivel foglalkozni: lefoglalja a megfelelő ütemben való lélegzés, a fogó- és szopásreflex helyes használata, de hadd ne soroljam. Mindenesetre rengeteg dolga van egy csecsemőnek, és az identitáskeresés ebben nem tartozik bele. Persze az lehet, hogy a szülők a lelkük mélyén érzik, látják, tudják – de ők nyilván elfogultak, hisz minden szülőnek a saját kisgyermeke a legszebb: nem csoda, ha észre sem veszik a szörnyű valót. És ahogy hol ólomlábon, hol nesztelen fürge macskatalpakon lépdel az idő a nagy büdös semmiből egyenesen a nagy büdös semmibe, egyre aranyosabb, egyre szöszkébb kis gyerekemberré érik a kis purdé, így minden beletömött irdatlan mennyiségű gesztenyepürével és banánnal együtt lesz egyre értékesebb: nem, az nem lehet, hogy koszos kis cigánygyerek legyen belőle. Ennyi befektetett tőke nem veszhetett kárba!

És mégis. Kamaszkoromban kezdődött: emlékszem, egy nyáron a tanítási szünetben vállalt munkából hazafelé útépítő munkásokba botlottam. Le sem tudtam venni a tekintetemet bronzbarna, izmos, a kemény munkától megizzadt, fáradtságtól remegő férfitestükről: és abban a pillanatban ellenállhatatlan, szinte már buja vágyat éreztem arra, hogy hazamenjek, és pihenjek, lustán heverésszek. Vagyis bármit csináljak, csak melózni ne kelljen. És ott, akkor mintha villám csapott volna belém: rádöbbentem, hogy lusta vagyok. Mint minden cigány.

És innentől már nem volt megállás a lejtőn: rövidesen lopni is elkezdtem: cigarettámat (zsebpénz híján) a boltból voltam kénytelen ellopni – de ezzel csak takaróztam: nem a szükség vitt a lopásra, hanem a rossz vérem. És bát eleinte kicsit aggódtam, hogy túl fehér a bőröm, hogy vörösre ég a legkisebb napsütéstől is – de ennek is meg volt az az előnye, hogy a középiskolában és az egyetemen, sőt később a munkavállalás során sem tapasztaltam semmilyen hátrányos megkülönböztetést, hisz nem látszottam cigánynak. Ám ami késik, nem múlik: a nyomornak a szaga azért nyilván átütött a szépen vasalt ingen is, mert később már mindenhol sikerült megtalálni a társadalom illető szegmensének azt a valakit, akit jobbnak, szebbnek, hasznosabbnak, egy szóval kevésbé büdös cigányabbnak tarthatott nálam.

De nem akarok mindenért másokat vádolni: fajom legjellemzőbb sajátsága, a lustaság is közrejátszott nyilván. Ám hiába dolgoztam innentől megkettőzött erővel, hogy eltitkolhatatlan származásom legalább feledtessem és mások számára elfogadhatóbbá tegyem, elismerésben szinte sohasem részem. A munkámért kapott bér sem volt arányban sem az elvégzett munkával, sem annak a presztízsével, sőt, túlzás nélkül mondhatom, azzal gyakorlatilag semmilyen korrelációt sem mutatott. Mindegy, mennyit dolgoztam: soha, semmilyen esélyem nem volt arra, hogy önerőből vagy akár bankhitelből középosztálybeli polgárrá válhassak, hogy belvárosi lakásban, decens családi házban neveljem a gyermekeimet. Már amiatt is hálásnak kellett lennem, hogy a városszéli, nullkomfortos zártkerti övezetben megtűrték a tisztes polgárok, hogy ott magamnak és családomnak házat építsek. Gondolom, ott legalább nem voltam szem előtt.

Mindezek következtében úgy határoztam, hogy a továbbiakban nem vagyok hajlandó rejtőzködni: mert bár felmenőim között cigány (ne keverjük: nem roma) származásúak bizonyosan nincsenek, a 2011-es népszámláláson mégis cigánynak fogom vallani magam. Indokaim a következők.

  • Először is: ezzel ugyan hazudni fogok, de, mint tudjuk, az nem nagyon nagy baj ennek a magyarországnak a miniszterelnöke szerint. (Mármint újabban nem baj.)
  • Másodszor: biztosan lesz olyan cigány, aki majd letagadja, hogy cigány – félelemből, tudatlanságból, vagy saját jól felfogott érdekében. Hiszen igaz, hogy a népszámlálás szóvivője személyesen mondta, még hozzá a saját szájával (igen, a szóvivőnek egyelőre még nincsen helyettes szája: válság van, takarékoskodni kell), hogy megfelel az adatvédelmi törvénynek a népszámlálás – egy szóvivő mégse adatvédelmi ombudsman, és mint tudjuk, a szociális kérdőív személyes adatait sem hajlandó törölni a lófasz se. De sebaj, én majd helyettük is erősítem a statisztikát.
  • Harmadszor: ezzel a magyarországgal együttműködni semmilyen szinten sem akarok. Az együttműködés alapja ugyanis a bizalom.
  • Végül: amennyiben ebben a magyarországban kellemetlen például cigánynak lenni, akkor én tulajdonképpen például cigány vagyok. Sőt, ha nagyon berágatnak, például meleg és zsidó is vagyok. És azt is nyugodtan vehetik fenyegetésnek a kérdezőbiztosok, hogy még ezt is tudom fokozni: igény esetén például ruszin, bunyevác, vagy rétoromán is tudok lenni. De fel vagyok készülve a legrosszabbra is: arra ugyanis, hogy liberális legyek.

Na, most lehet köpködni.

1 komment

Címkék: orbán hazugság cigány népszámlálás

Orbán és a hazugság

2011.09.06. 14:10 Humperdickk

Fidesz mindig is keresztény, hazafias, családközpontú párt volt és lesz. Ja, és persze hazug is. Ezt persze nem én mondom, hogy hazug, pláne, hogy hazafias, meg keresztény! Hisz hogy jövök én ahhoz, pláne lenyomozható magyar ip-cím mögül hogy jövök. Nem, ilyet én nem mondok: ilyet a Wikileaks nevű amerikai szórakoztatóipar mond. Legalábbis a miniszterelnök személyes tápláléknyílása szerint mondja ezt az amerikai szórakoztatóipar.

Az, hogy milyen lehet valaki más tápláléknyílásának lenni, azt én természetesen nem tudom. Gondolom, enni, inni, mi több, turhát nagy garral orrból leszívni és szanaszét szerteköpködni a másik lény helyett azért nem kell. (Legalábbis hagyományos, materiális értelemben nem kell, mert nyilvánvaló, hogy egyéb értelemben azért elő-előfordul minden tisztességes miniszterelnöki kormányszóvivő életében az ilyesmi.) De nem is fontos ez most: a különböző primitivitási fokon vegetáló véglények táplálkozási szokásaival foglalkozzanak a biológusok, ha van hozzá gyomruk – számomra már a különböző fajtájú bélférgek puszta létéről való tudás önmagában nyomasztó, úgyhogy kormányszóvivői szintre már nem is merészkedek.

Ellenben hogy ez a Wikileaks, meg az amerikai szórakoztatóipar. Most nem is az, hogy ausztrál (legalábbis a főnöke az): Ausztrália ugyan véletlenül pont nem Amerikában van, ami pech, de kit érdekel– kurva nagy kontinens az, éppenséggel elfért volna rajta, oldják meg. Mert azért lássuk be, egy miniszterelnöki helyettes szájszerv sem tudhat mindent – bármilyen ügyesek is egyébként azok az ajkak. Azt meg úgyis tudjuk, hogy végső soron minden Amerikában van, ha meg nem, hát oda akar eljutni: határeset ez, fogadjuk el a Wikileakset amerikainak. (És, hogy hadd örüljön ez a kis hülye, legyen még szórakoztatóipar is, hogyne. De most már nyugodjál le, Petifijam, a felnőtteknek dolga van, játssz tovább a kígyóuborkáddal.)

Tehát: a Wikileaks szerint ennek a magyarországnak a miniszterelnöke, amikor még nem volt miniszterelnök (de mondjuk ez a magyarország sem volt, mert Magyar Köztársaság volt, mindegy), azt mondta, hogy a pártja mindig is keresztény, hazafias, családközpontú párt volt és lesz, tehát hagyjuk figyelmen kívül, amit a vezetője mond, mert csak azért teszi, hogy megválasszák. Egyszerűbben: ők keresztény, hazafias és családközpontú hazugságokkal kívánják megnyerni a választásokat. Ellentétben, gondolom, a gaz gyurcsányival, aki kozmopolita, hazaáruló és családellenes hazugságokkal akar győzni, mit tudhatjuk mi. A lényeg tehát az, hogy mit hazudjunk, és nem az, hogy hazudunk-e egyáltalán. Hazudunk, persze, ez a továbbiakban nem kérdés. Az meg, hogy eddig azt hittük, hogy eleve hazudni sem szabad, tévedés volt: csak azért volt, mert azt hazudta a nemhazudóember az amerikai szórakoztatóiparnak, hogy ő sosem hazudik. Most majd nyilván meg fog változni a véleményünk a hazugság természetéről, hiszen most a nemhazudóember nem mond semmit, de ellenben a tápláléknyílása sem foglalkozik az amerikai szórakoztatóiparral.

Tekintve továbbá, hogy minden elérhető médiafelület boldogan csatlakozott a Közös Nagy Csöcshöz, a Csöcs meg nem csöpögtet lószart se, kész csoda, hogy egyáltalán bemondta az origo, amit a Wikileakstől hallott. És kvázi a kossuthrádió helyett, ráadásul. És ezt annak a fényében tartom jelentős fejleménynek, hogy például az index már le se szarta ezt a történetet. De ők, gondolom, nem értek rá, hiszen épp szervezték az Uj Péter búcsúbuliját. A továbbiakban tehát már csak két dolgunk van: valahogy betiltani az origót, illetve államosítani a Wikileakset.

Ha nem csalódom, még az idén meglesz.

5 komment

Címkék: orbán hazugság szijjártó ujpéter wikileaks

Bohócok talárban

2011.09.03. 08:47 Humperdickk

„A napokban nyilvánosságra került a sarkalatos törvény koncepciója, melynek több eleme is arra utal, hogy előkészítői nagymértékben támaszkodtak az Alkotmánybíróság szakértelmére. Bekerült viszont olyan elem is, ami dilettantizmusra utal.” (Forrás: index.)

Ez vajon hogy lehet? Már úgy értem, hogy ha eltekintünk a legkézenfekvőbb magyarázattól, miszerint az alkotmánybíróság tagjai között a szakemberek mellett dilettánsok is ülnek (legalábbis újabban, a fülkeforradalom nagyobb dicsőségére), akkor már csak egy magyarázat marad: kvantum-összefonódás.

Roppant érdekes jelenségről van szó ugyanis. Az 1930-as években Einstein, Podolsky és Rosen már felállítottak (szimplán elmléti síkon) egy paradoxont (EPR-paradoxon), melynek a lényege az, két, azonos forrástól egymástól fénysebességgel távolodó elektron, amelynek null a közös spinje (perdülete, vagy még szebben: impulzusmomentuma), tetszőleges távolságban mérve mindig ellentétes lesz: mintha „tudnának egymásról”, ami (mivel a fénynél gyorsabban semmi, így az információ sem haladhat) nyilvánvaló képtelenség. Akkor is, ha a kvantummechanikában ezt kvantum-összefonódásnak nevezték el.

Namármost: ugyanez lehet a Nemzeti Összefogás Rendszerében, csak fordítva. Azaz: adva van két tetszőleges pont a Rendszerben, egymástól nagy távolságra, de a Központtól azonos, szigorú erőkarral nyomás alatt tartva. Adva van továbbá egy hirtelen, minden átmenet nélkül felbukkanó jelenség, mint amilyen ez az alkotmánybírósági törvénytervezet is, de lehet ez egy sima vitrinbe lógatott alaptörvény, vagy akár egy sima pávaröptetés is. Na már most: ha bármely időpillanatban megvizsgáljuk e két pont véleményét bármiről, azt tapasztaljuk, hogy az egymással nemhogy szoros kapcsolatban van, de az egyik a másikát mintha kiegészítené, mi több, előfeltételezné.

A továbbiakban már csak azzal kell tisztába jönnünk, hogy ebben a fénynél is szédületesebben robogó magyarországban olyan nincs, hogy fék vagy ellensúly, pláne független állami szervezet. Utóbbi természetesen nyilvánvaló képtelenség is egyben: ha valami állami, azaz állami forrásokból gazdálkodik, hogy is lehetne független?! A végén még kiesne a nemzeti összefonódás rendszeréből! A végén még eszébe jut visszaadni a magánnyugdíj-pénztári tagok alapvető emberi jogait!

De szerencsére a jelek szerint erről szó sincs: örömmel üdvözöljük tehát az alkotmánybíróságot a soha nem látott, kétharmados felhatalmazással létrehozott, szép új világban! Kívánunk sok sikert, további jól jövedelmező állásokat, valamint mindig frissen mosott, passzentos bohóctalárt nekik!

Szólj hozzá!

Elválni végül agytól, asztaltól

2011.09.01. 00:31 Humperdickk

    Dr. Szabó Erika,
      területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkárnak,
        Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium,
          Budapest

Igen Tisztelt Államtitkár Asszony, Édes Erika, Kicsi Cicám!

A szinte még forró, 2011. augusztus 26-án kelt drága Leveled megkaptam máma. Izgatottan bontottam ki, de csalódnom kellett: csak valami hivatalos izé. Most már persze mindegy, de legközelebb elvárom, hogy a családról is tudósíts! Gabi néni szegény például, hogy van? És a kicsi Dávid, megkapta az állást abban a minisztériumban? (Gondolom, hogy meg, de azért még írhatnátok!) És a többiek? Gyurka kijött már a lábkörömgombából? Van itt egy asszony, amolyan unortodox javasasszony-féle, na, az a vérehulló fecskefűre esküszik. Ti tudjátok, de én a helyében megbíznék benne: a fia alapító tagja a járási pártbizottságnak. (Meg ne kérdezd, melyiknek, mert torkonhánylak.)

Na, viszont a lényeg: írod ebben a memorandumban, hogy szeptember egyre, azaz reggelre tegyünk ki valami flott kis asztalt, meg bokrétázzuk fel, valamint kúrjuk ki rá az alaptörvényetek is rája. Plusz ültessünk is mellé valakit, aki eladja azt a fost. Na, mindegy végül is, csak gondoltam, szólok, hogy ez így együtt azért kibaszta itt nálunk a biztosítékot, jobb, ha tudod.

Mert most először is az, hogy akkor mindez holnapra köll. Bazmeg, Erika, én holnapra két épkézláb cigánygyereket nem találok tizenhatodik századi értelemben vett bozótirtásra, nemhogy asztal, meg nemzetiszínű zsinór, megafaszom. Mer' a kurva leveletek is csak most hozta csak fel a Bélabá a postáról, aki, mint ti azt nagyon jól tudjátok, sántít egy kicsit. Azért is küldtétek, hogy nálunk legyen küldönc, ugye. Jó, hogy nem gyorsfutár, baszod. Na, ez a szökkenő szarvas két bottal meg a tőletek kapott EU-forrásos kerekes székkel még eldöcög valahogy, de mondjuk az, hogy a szájában volt kénytelen emiatt elhozni azt a béna levelet, hát mit mondjak, nem tett igazán jót az olvashatóságnak. Máig nem tudom, hogy most akkor az első pontban, ahol az „Alaptörvény megrendelésével kapcsolatos ügyfélforgalom” szerepel, ott az ügyfelek „fogadására” szerepelt-e az eredetiben, vagy inkább mégis csak az, amint a Kistibó mondott a Koccintóban, hogy „fogazására”. Mindenesetre berendeltük a szülési szabadságról a fogatlan Terit, az a Szittya Íjászkör szenior tagozata szerint erre is, arra is jó.

De persze a kurva posta sem kapkodta el: ha nem dugom a tavalyi búcsú óta a Rittinger Sacit (el ne mondd az urának, hirtelen ember), jó, ha holnap tízre megkapom a hülye leveled, akkor meg már minek, ugye. De mindegy, a Béla szerencsére beesett, és tettük, amit ilyenkor tenni követel a Haza, akarom mondani, a Nemzet. Először is alkalmas helyet kerestünk, úgyhogy bedeszkáztuk az ügyfélváró előtti hullámpalás féltetőt majdnem plafonig, és kibasztuk a Teri néni ránk hagyott, kimustrált Singer típusú varrógépét a közepére. Széket könnyű volt szerezni, csak kicsit nehéz volt lerugdosni róla a Sanyi bácsit. Tudod, tíz éve, amióta korengedményes kohásznyugdíjas lett, ott ül a hülyéje. Sztrájkol állítólag. Mondjuk csak gondoljuk, hogy sztrájkol, mert kimondani nem tudja, hogy sztrájk, de múltkor erre járt a fogorvos Óvárról, azóta jobb lett egy kicsit az artikulációja. Ellenben egészen rágyógyult már a Teri néni kerek forgós varrószékére, úgy kellett levakarnia a körorvosnak spaknival, meg a gyémántkorongos nagyflexszel. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak gondoltam, elpletyizem, hogy kislány korában, mondják, zongorált a Teri mama. Vitte volna a Ferjáncsik is, de az a kurva komcsipárt, már nem a tietek, hanem az előző, na, az nem engedte.)

Ezzel tehát megvoltunk, de hátra volt az Alaptörvény, meg az üveglap. Itt egy kicsit gondban voltunk, hogy melyik legyen előbb, de miután harminc üveglapot baszott szét a kőműves Lali, rájöttünk, hogy előbb az üveglap, aztán az Alaptörvény: ez lesz a helyes sorrend. Mindegy, időt addig sem vesztettünk, mert az asszonyok legalább kivágták formabetűkből az Alaptörvény Asztala feliratot (ja, maradt két felesleges A betű, hova küldjük?), Marikám meg kisodorta a nemzetiszín zsinórt zsákvarrócérnából. Tollat adott a kocsmáros Pali, neki mindig van, a totó végett.

Ja: a fosotokhoz a megrendelőlapot, hogy aki meg akarja rendelni, annak legyen, na azt mondjuk lekopizta a Gyuri menye (ja, vettek a Vegyesbe egy másolót, mondtam?), de bajban voltunk, hogy most akkor a település lélekszámához mérten mennyi köll. Mer' hogy nem tudtuk biztosan: a település szorosabb értelemben véve ugyan csak háromezer lélekbe' van, de mi legyen az agglomerációval? A felső Öreghegyi dűlő például most ideszámít-e? Vagy a Lomnici tanya? Nem beszélve a teljes Sárrétről – és az magában is van vagy ezerötszáz, és persze jó, hogy zömükben írástudatlan romák, de mittomén, azokra is számolni kéne, gondolom. Mindegy, lenyomattunk a Gyuri menyével hat darabot, biztos, ami biztos. Legfeljebb, ha nem fogy el, majd jó lesz a kultúrba, az origami-szakkörbe.

Lényeg, megvolt ez is. Gondoskodtunk egyébként az asztalt gondozó munkatársról is! Igaz, véletlenül: Sanyi bácsi, mint kiderült, jobban ragaszkodott a székéhez, mint azt a körorvos meg a nagyflexes Tibi gondolta volna. Hát ez van, de sebaj, most ez a szerencsétlen ül ott naphosszat a varrógép mellett, és kukkolja mamikat az origami-szakkörben, mint eddig is. De most már hasznát vesszük legalább: a lényeg úgyis az, hogy a kezdeti nehézségek után mindenki megtalálta a helyét a Nemzeti Összefogás Rendszerében. (Ja, apropó, összefosás: a Sanyi szaros klottgatyáit azért majd remélem, átveszitek mosásra, ha már ilyen fontos állami feladata lett az öregnek!)

Na, ennyi voltam. Minden jót nektek! Millió puszi, és írj hamarost! (Már csak a Sanyi gatyái miatt is. Nagyon számít rátok ám az öreg!) Üdvözöl Bátyád:

    Kálmán (Ubrizsi),
      Kiskunpalattyáról.
        A Család nevében is!!!

5 komment

Címkék: hülyemagyar alkotmány összefogás diktatúra ámokfutás barakk alaptörvény

Tőlem ezért nem kapsz nyugdíjat

2011.08.31. 10:27 Humperdickk

Igazán szégyellem, hogy még mindig ezen a magánnyugdíj-pénztárral kapcsolatos bűntettel kell foglalkozni, de nem tudok mit tenni, ha folyton napirenden tartja a sajtó. Összeült ugyanis az alkotmánybíróság (nem tudom ennél kisebb betűvel írni őket), sőt, napirenden a kurva napirend, megy ám ezerrel az agyak nagy erőkkel történő felesleges dolgokra való járatása (lásd később), de nem csodálkoznánk, ha lassan már a tekintetes őfőméltóságú bírák aznapi menüje is felkerülne a netre. (A végén még kiderül, szerdán töpörtyűkrémet kapnak tízóraira. Szegények, azt mindig utáltam a napköziben.)

Az persze, hogy a sajtónak miért érdekes ez az ügy, nem világos. Az nem világos, miért éri meg lebegtetni a csalfa, vak reménnyel kecsegtető szappanbuborékokat ilyen elánnal annak a kevéske százezer embernek. Annak ugyanis, aki nem hagyta magát megzsarolni, és pénztártag maradt. Gondolhatnánk persze jóhiszeműen, hogy annak a másik hárommilliónak szólnak a fanfárok, aki most nyilván dühös, amiért megzsarolták, de ne legyünk naivak: az a hárommillió, aki emiatt dühös, egyszerűen nem létezik. Van talán még egyszer százezer, aki fogát csikorgatta ugyan, de hagyta magát hülyére venni, mondván, nem tehetett mást. A többi uszkve kétésfélmillió a lényeg, az meg egész konkrétan leszarta ezt az egészet, és csak jobb esetben értette is, hogy mit is szart le végül. Rosszabb esetben vett egy kurva fontos okostelefont a reálhozamból, oszt jónapot.

Mindegy: a sajtó olyan, amilyen, a sajtómunkás meg nyilván még olyanabb, hisz abból él, hogy meglovagolja a közhangulatot, és ebből a szempontból csak abban különbözik (legalábbis ebben a magyarországban) a politikustól, hogy ritkábban és kevesebbet lop. Ezt megszoktuk, hiszen minálunk mindig és mindenki lop, ez tehát nem is okoz törést a lelkünkben: akinek ez nem tetszik, az már elhagyta ezt az országot, vagy épp most készül elhagyni. Hisz nálunk már darab ideje mindenki tudja, hogy miért is van az, hogy a közbeszerzett gemkapocs másfélszer annyit ér, mint a boltban. És az, hogy ez már így megy vagy másfél évtizede, senkit sem zavar. Néha lecsuknak ugyan néhány balfaszt, aki annyira hülye, hogy nem veszi észre, hogy be van kamerázva a teszkóparkoló (ne kérdezzétek, honnan tudom), de tényleg csak ennyi. Sakkban a paraszt, kártyába betli, plusz csöndesen várjuk, míg eldől a bomba. Business as usual.

Mondom, ez nem érdekes mostan. Még az sem érdekes, hogy egyes források szerint sikerült végül is szerencsésen szétkülönvéleményezni magukat az alkotmánybíráknak teljesen – mondanám, hogy szarrá különvéleményezni, de az már megvolt. Mármint a szar, ami volt meg eddig is. Még hozzá stabilan volt meg, hisz igaz, hogy alkotmányellenes az indoklás nélküli elbocsátás, ellenben nem baj. És ez a lényeg: most majd hálaistennek jön a pokolbéla, és most majd minden még megnyugtatóbb módon lesz még ennél is sokkal alkotmányellenesebb, ellenben még kevésbé baj. Mert le van ez szarva, és az, hogy le volt eddig is, nem okoz székrekedést senkiben. Olyan nincs ugyanis ebben a magyarországban, hogy valamit, ami le van szarva, ne tudnánk még jobban leszarni. Pláne, ha fontos.

De azért egy dolgot, szerényen ugyan, de megkérdeznék. Ha mondjuk ez a csillagszemű matolcsigyerek azt találja ki tavaly októberben, hogy mivel nincs pénze az államnak magánnyugdíjat fizetni, innentől mindenki az államiba fizet, azaz nem történik más, csak simán összevonták volna a magánpénztárba fizetendő nyolc plusz másfél százalékot a többivel, akkor az valószínűleg teljesen törvényes és bizonyos értelemben akár jogos is lehetett volna. Ha ezt még megfejelik azzal, hogy aki visszaadja az eddig összegyűlt magánpénztári megtakarítását az államnak, az számíthat a teljes nyugdíjra, aki meg nem, annak levonják arányosan nyugdíjszámításkor azt a befizetését, amit nem az állam felé teljesített, hát nincs az a Strassbourg, aki beleköthetett volna az ügymenetbe. Más szóval: tök törvényes lett volna minden. És nincs botrány, nincs zsarolás bűntette, nincs alkotmánybíróság-kiherélés, nemzetközi felzúdulás, és ami a legnagyobb hozadéka lett volna ennek az ügynek, nem kellett volna a selmecigabi se. Mert, valljuk be őszintén, ennek a gülüszemű véglénynek a felhőtlen, zavartalan butasága a legfájóbb ebben a történetben: ez volt az a pont, amikor mindenki nagyon komolyan elgondolkodott a mindenkori kormányok káderpolitikájának alkalmasságán.

De mindez már történelem. Nem így volt, és ki tudja már, miért nem így volt. Talán mert valaki valahol megszédült a háromezermilliárd hallatán, vagy talán tényleg komolyan gondolta, hogy háromezermilliárd forintnyi forráskivonás majd valamilyen nem huszonegyedik századi tankönyvi értelemben vett, mondhatnánk, unortodox gazdaságnövekedéssel fog járni. Hát, nem járt. Amivel járt, az az alkotmány, a tulajdonjog, sőt, az egyén szabadságának meggyalázása. Plusz pokolbéla.

És nem tehetek róla, de én elképzelem ezeket a pokolbélákat azokban a mindenféle fontos gittegyletekben. És ilyenkor elképzelem, amint ülnek a a méregdrágán közbeszerzett recsegős székeiken, és hallgatják, amint eszi a szú az asztallábat, nézik, ahogy szárad előttük tepertős pogácsa, meg savanyodik a sióőszi. És csak úgy döngi őket körbe a sok légy meg a muslinca. Olyika néha ajkaikra ül, másika meg csak kering köröttük veszetten.

És nem tartom kizártnak, hogy mindeközben legalábbis cuki kis napocskáknak képzelik magukat.

Szólj hozzá!

Címkék: hülyemagyar magánnyugdíjpénztár pokolbéla alkotmánybírák

A jobboldali vezér esete a jobb kezével

2011.08.30. 10:36 Humperdickk

Áll a Vezér a diplomatái előtt, nézi, hogy csüngenek vizenyős tekintetükkel az ő szaván. Várják nagyon az igét. Hogy mi az irány, hogy mit kell hazudni holnaptól a követségen, mert az nyilvánvaló, hogy az igazat nem szabad mondani. Kell tehát az eligazítás. Olyan bonyolultak lettek most a dolgok. Nézi tehát őket, és arra gondol, hogy ezeknek fogalmuk sincs, hogy az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül, de azért mégis férfiasan magára szignálta a világvégét.

Mert ugye, van az úgy, ha annyi a dolog, ki tud odafigyelni mindig mindenre. Nagy a meleg, sárgul a gyep, kiszáradnak otthol a kerítés mellett a tuják is – de mondjuk a kurva kutyák, azok se segítenek rajtuk azzal, hogy rittig körbehugyozzák a tövüket. Persze, kertészkedni is kéne, de nincs mód, sok a feladat: szaródik elfele a növekedés, jövőre emiatt kinéz az egybillió-háromszázmilliárdos hiány, az államadósság meg csak nő, mintha húznák. És, ha nem lenne elég, ez még az újabb válság előtti negyedévben volt – akkor milyen lehet most! Nem csoda, ha akaratlanul is beleborzong az ember. Mert jó, nyilván látszik, nyilván mindenki látja is, hogy el van baszva ez az egész unortodoxia, de majd kimagyarázza valaki a nemzetben. Amíg le nem vetetjük. Addig is ír egy szépet valami borókaiszerű izé a hetiválaszba, vagy egy másik ilyen rendes gyerek, aki hajlandó simán úgy tenni, mintha nem egyszerűen hülye, de konkrétan egészen nagyon hülye lenne.

De ezek apróságok. Csak sok az ilyen apró bosszúság mostanában: potyog a szilva is a kert végében, féléretten, az a szegény asszony meg nem győzi felszedni. Főzné a lekvárt az is, a cukor ára meg az egekben, fáradt is, de nem csoda, hisz a kölykök sem könnyítik. Nyígnak álló nap, hogy nincs meló, csak ilyen béna kulizás a fos nyári fesztiválokon, de hogy ősszel mi lesz… Hát mi lenne. Majd legfeljebb küzdelmes lesz az az ősz, drága hülyegyerekem, de jut eszembe, pofád leszel szíves alaphelyzetbe rakni, mert jön a saller.

Na, ilyen körülmények között igazán nem csoda, ha félreszignál az ember ezt-azt. Így lehetett, nyilván: volt egy akta az asztalon, rajta ilyen szép topszikretpiros alapon aranyozott gyöngybetűkkel, hogy „Nyugat alkonya – Elintézendő!!!”. Na, ezt az aktát tologatta az asztalán egy darabig, de aztán csak megkérdezett pár idiótát a környéken, ott a Nándorfehérvári teremben. De az is olyan kurva nagy, napokba telik bejárni, a múltkor is a buxus mögött talált egy csoport helyettes szakállamtitkárt. Eltévedtek szegények, egészen kétségbe voltak esve, készültek már a nomád életre, nyílhegyet faragtak a töltőtollból, vadászni indultak közülük páran. A lényeg, hogy körbekérdezett, melyik ért hozzá, a nyugatalkonya a téma, de semmi, üresség a tekintetekben, csak valami oszkárpenglerről hadováltak. De az is lehet, hogy oszvald volt, vagy alfonz, ki emlékszik mindenre, de mindegy is, úgyis csak vonogatták a vállukat, hogy biztos a zsidók meg a spekulánsok, meg a spekuláns zsidók. Hogy ezek lennének azok, akik rosszhiszeműen rábeszélték a görögöket is, hogy ne szedjék be annyira nagyon-nagyon az adókat, sőt de inkább most akkor ellenben fizessenek tizennyolcadik havi bért is is a masinisztáknak, hogy gyorsan-gyorsan eladósodhasson az országuk, és megrohadhassanak a spekuláns zsidó befektetők spekuláns zsidó befektetései is, azzal együtt. Mert ilyen ravaszok ezek.

De ő nem dől be nekik. Hajkurásszák csak a hülye jóléti gazdaságukban a pénzt, mi majd addig is beszélünk sokat inkább. Mert beszélni kell, szónokolni kell, meg kell nyugtatni a piacot, el kell mondani, minden lehetséges helyen el kell mondani (lehetséges hely az, ahol senki sem mer visszakérdezni), el ezeknek az üveges tekintetű diplomatáknak is, hogy a kormány nem ugrik félre a küzdelmek elől. És miközben ezt mondta, jobb kezével gyengéden megsimogatta a jobbkezét, aki erre először félreugrott idegesen, de azután ráeszmélt, hogy őt senki sem akarja kipaterolni sehonnan. Így megnyugodott, dorombolt kéjesen, és szép szemét a Vezérre függesztette. Majd vakarózni kezdett, és, mintegy mellékesen, kirúgott még egy államtitkárt.

A harc folytatódik tehát – folytatta. Mármint a beszédet – de hát oly mindegy, harc az is. De mi nem állunk meg, mert mi a szuverenitásunkért küzdünk. És ki tudta mondani, nem hátrált meg, véletlenül sem próbált megalkuvó módon jóval egyszerűbb szavakat keresni. Nem: szuveneritás, izé, szuverenitás, igen, ez az, ami kell nekünk. Mármint az utóbbi. Az előbbit meghagyjuk a Brüsszelnek, nekünk az különben is non coronat, és húzza meg magát, mert a végén még úgy jár, hogy az eddig felhasznált uniós támogatásokat is jól letagadjuk, bedugjuk a sifonérba. Ha meg keresi, majd legfeljebb majd úgy teszünk, mintha hülyék volnánk. (Vagy nem is kell úgy tenni, elég odaküldeni nekik tárgyalni a jobbkezet. Nem lesz több kérdésük.)

Így lesz a jó. Csak az rohadt meleg, az ne lenne. Az ember nem győzik vetkőzni, és hát minden levetett ruhadarabbal együtt egyre rohad lefele az emberről a tekintély is. Ez már a nemzeti együttrohadás rendszere: már nem csak ez a pisis Bod Péter Ákos, de a Mellár, most meg újabban a Chikán is be mer szólni. Bántják ezek őneki az ő jobbkezét. Elfordulnak lassan őtőle sorban: lehet, már a következő választásra készülnek. A hülyék. Azt hiszik, van választásuk. Vagy hogy lesz olyan, hogy következő. Nem beszélve erről a kettőről együtt. Na, az már végképp ortodoxia lenne.

Hát, nem lesz. Csak a jobbkéz lesz. Mert a jobbkéz marad. Nem mehet, mert egyszer odatettük spejzban a kispolcra, de nem, hogy odatettük, méghozzá oda is csavaroztuk jó erősen, rögtön a tévedhetetlenség, meg a hibátlanság nevű kisköcsögök mellé. Nem hátrálhatunk tehát. Inkább jöjjön, aminek jönnie kell. És jönni is fog.

Hiszen magára szignálta.

2 komment

Címkék: gazdaság orbán hiány államadósság növekedés jobbkéz matolcsy

Röpülj, páva

2011.08.25. 10:56 Humperdickk

Betiltotta Kodály Zoltán egyik művét a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója, Horváth Zsolt, mondván: a Fölszállott a páva vármegye házára kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot – írja a Blikk. Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki ezért lemondott. Páva Zsoltot viszont megdöbbentették a történtek: „Semmi kifogásom nincs a Fölszállott a páva című népdalra írt variációkkal szemben, mint ahogyan az állatkertben sétálva sem veszem magamra, ha látok egy pávát” – jelentette ki a Blikknek Páva. A polgármester el nem tudta képzelni, mi vezérelhette Horváth Zsoltot.

Zsolti, elmondom én, ne erőltesd meg a fejedet, nem érdemes: a hülyeségeitek, az vezérelte. Nem kizárt, hogy tévedek, de gyanús, hogy ezen kívül még a gyávaság vezérelte, a félelem vezérelte, meg hogy elveszti a szaros kis állását, ha felszáll az a kurva páva arra a kurva vármegyeházára. Igaz, mondjuk polgármesteri hivatal lesz az inkább, de értjük a metaforát: hej, de nem a rabok szabadulására, az a lényeg. Hisz ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Plusz alva jár az orbán.

Zsoltika drága, kérdezzed meg bátran a havered, bizonyos kósalalit, neki mi nem tetszett a saját mellyszobrában. Mert lehet, hogy ez lehet a baj: a kényszeres igazodás. Az a baj ugyanis, hogy vannak ezek a szervilitásba belehülyült horváthzsoltok, akik lehet, hogy okos, tehetséges emberek egyébként, ám ez most mit sem számít. Most más számít, és most semmit sem bízhatnak a véletlenre: megvédenek, ha beledöglesz is. Sőt: még az is lehet, hogy eszük, tehetségük sem sok van, de a lényeg, hogy ami van, azt használják: veszélyesek nagyon. Ilyenek voltak régen a párttitkárok, tanácselnökök, szakszervezeti bizalmik. Mindenki tudta, hogy oda csak a leghülyébb, a legtehetségtelenebb megy: akinek egy cseppnyi esze, kreativitása volt, inkább kiélte a ráckevei hobbitelken, de mindenesetre nem bocsátkozott vitába hülyékkel. Ez volt egyébként annak a rendszernek a végzete, a sok felkapaszkodott hülye – azon strukturális félreértésen kívül, miszerint nem jobbat, csak többet kell termelni, és a mennyiség átcsap minőségbe. Sok hülye sokra megy.

Zsoltibazmeg: nem megy, nem csap át. Magatokat csapjátok be, ha azt hiszitek, hogy ha kiposzteroljátok a nappalitokat a saját embereitekkel, amint áhítatos kutyaszemmel csüngenek rajtatok, akkor majd jó lesz nektek. Nem bazmeg, nem lesz jó, sőt, rossz lesz, mert ilyesmi lesz belőle: egy rakás szervilis idióta, aki nem mond ellent, ellenben megzavarodik, ha titeket tétovázni lát. Nincs tehát tétova, be kell állni a sorba, mert aki nem lép egyszerre, úgy jár, mint ez a Jóri András is: baszhatja a rétesét, mert volt pofája végezni a dolgát, és határozatot hoz ellenetek. Mert a karrierjét félti, nyilván. Azért, mi másért. Legalábbis abban a logikailag légmentes univerzumban, ahol a szíjgyártópetike lakik. Mert ha a Jóri logikusan gondolkodna, nem mondana ellent a szíjgyártópetikének, és így nem is veszítené el az állását. De a logika nem kapott kétharmadot. A szíjgyártó igen. És neki kellenek azok az adatok. Jut eszembe, mire is? Vagy csak úgy, pusztán csak azért kellenek, mert beszólt a Jóri? L’art pour l’art alapon, csak mert csak? Hülyék vagyunk, csak pusztán hülyeség öröméért? Csak mert hülyének lenni jó?

Zsótikám, érted-e már? Oszposz, gancundkár: pusztán csak ennyi a nemzeti együttműködésetek rendszere: a hülyeség. Meg még a fortélyos félelem, esetleg még a csalóka remény, hogy a matolcsiné férje mégsem egészen hülye. Vagy, ha mégis, lesz valahogy. Hát, nem lesz. Ezek a hülyék lesznek csak, ezek lesznek majd mindenhol, ezek ülnek majd ott mindenütt, ezek kárognak majd fülsértően, mint télen a varjak a fáknak az ágain, és ezek fogják ontani onnan a hülyeségeiket a vidékre. És áradni fog a hülyeség, mígnem egyszer csak arra eszméltek, hogy teljesen elárasztotta a vidéket, és nem maradt már száraz hely, ahova egy tisztességeset köpni lehetne.

Pedig igény, az volna rá.

1 komment · 2 trackback

Címkék: hülyemagyar diktatúra páva pávazsolt

Petőfi él, és fel van háborodva

2011.08.23. 21:48 Humperdickk

Petőfit tanítani kell, azt mondja. A szuverén embertanároknak, vagy a tanárembereknek, nem tudom már követni, mindegy azoknak kell. Kell, mondja, és tök szuverén módon mondja, mert az olyan cuki. A szuverén. Az olyan kicsit hasonlít a szinglire. Ami meg majdnem olyan cuki, mint kibaszva lenni a minisztertanácsról kormányülésről. Vagy benne lenni. Na, az még cukibb lehet.

Van tehát ez a nő, ez a hoffmannrózsa, aki arról ismeretes, hogy eddig tiszteletet parancsolóan sok darab felsőoktatási törvénytervezetéről közölte neki az ő Drága Főnöke (a média szerint), hogy egyrészt szar, másrészt még ahhoz képest is büdös, hogy mennyire szar. Hagyta tehát jelzett művésznő a picsába az egész felsőoktatást, és rászállt a kisebbekre – bár azért nem kizárt, hogy poénból ő szellőztette meg, hogy mi lenne, ha ezentúl a rektoroknak csontig kéne alkalmanként benyalniuk megfelelő hasadékokba, már persze ha rektorok akarnak lenni. Édes a bosszú, mint tudjuk. És én mondjuk közelről ismertem nem egy rektort, így még esetleg támogatni is tudom az elképzelést, mégis kötelességem jelezni, hogy ettől még a felsőoktatást megelőző közoktatási grádicsok minősége talán lehet, hogy nem javul.

Mert ámbátor azért azt is tudjuk, hogy ugyan a közoktatás meg nem hogy gyatra, vagy neadjisten, kritikán aluli, de gyakorlatilag nem létezik. Mármint a minősége neki, az az, ami nem létezik. Mérhetően, legalábbis. Azaz minőségbiztosításilag szar, teljesen, ne is finomkodjunk. És bizony, ilyen petőfistül, anélkül egyaránt szar. A felsőoktatás meg, ugye, hozott anyagból dolgozik, túl azon, hogy olyan, amilyen.

Tegyünk tehát egy gyenge kísérletet, és próbáljuk meg akkor értelmesen elmagyarázni ennek a hoffmanrózsának, meg az egyéb szücsöknek (ha agyonvernek, se tudom a keresztnevét, és eszem mágában sincs kiguglizni), valamint a többi wannabe lófasznak: a Petőfitanítás még koránt sem sem azt jelenti, hogy majd akkor már tényleg jó lesz a dzsídípí. Pedig most ezt akarja a matolcsiné férje. De még azt se jelenti, hogy attól lesz okos a magyar levente. Sőt, még azt se jelenti, hogy attól lesz jó a magyar közoktatás. Nem, drága nagyon hülye, ámde ezt megható igyekezettel titkolni igyekvő barátaim: attól lesz jó a magyar közoktatás, ha nem segédmunkához méltó fizetéssel alázzátok meg azt, akire nyiladozó értelmű kamaszgyerekeiteket bízzátok. Ha többet fizettek a gyerek taníttatásáért, mint a fűnyírásért. A gyerek attól lesz lehet, hogy jobb, hogy megveszitek a piacról a legjobb arcokat, akik embert is nevelnek belőlük. Helyettetek is, akár. Mert ezzel alternatívában áll még a papbácsi, aki ugyanezt szintén megteszi, ellenben nem kizárt, hogy vannak bizonyos elképzelései is a zsenge gyermektestek jobb szexuális értelemben vett felhasználásával kapcsolatban.

De most akkor lehet, hogy mégis ez lesz, meg még garantáltan benne lesz a Petőfi nagyon. Sőt, garantált mennyiségben lesz benne, hisz parancsba lesz adva. Sőt, kiporciózva lesz a Petőfi, heti óraszámban mérve, mint ahogy, gondolom, a többi nagyon nemzeti–forradalmi, antiklerikális elem is. Rózsika továbbá meg védnökasszonya lesz a következő norvég blekmetál-fesztiválnak, valamint örökbe fogadja Tóta W. Árpád bólogató Nietzsche-mellszobrát, illetőleg levetkőzik a pléjbójnak.

Petőfi tehát. Mert az olyan népnemzeti, tehát a világnézeti értelemben vett süketséggel terhelt vaksággal kevert, azaz halmozottan hátrányos helyzetű politikusasszony fel is idézte őt a kollektív tudattalanból. Mert, gondolom, szóba jött Béláékkal a hétvégén a telken, hogy milyen már, angolul tanítanak a hülye tanarak, Petőfi meg említve sincs, egészen harmadik elemiig. Hogy az óvodai Süni csoportról már ne is essék szó.

Nem tudom, de ezek mintha egymást hülyítenék, valami titkos bibliakörben. Rejtelmes szeánsznak képzelem ezeket a találkozókat, ahol elsuttogtanak az olyan szavak, mint szentistvánnépe, meg nemzetikenyér, magyarállamalapítás, valamint, hogy ezek köré muszáj most már szervezni valami virágkarneválos, nádzsindelyes, cifraszűrős matyóhímzést, amiben egyrészt benne van Petőfi (cenzúrázva, persze), másrészt elmondhatja az éppen kövérlacinak kinevezett kövérlaci, hogy mocskos kommunisták. Akik ellopták, elvették, meggyalázták.

Nem tudom, kinek tűnt fel, de szerintem senkinek, hogy augusztus 20. a magyar alkotmány ünnepe is volt eddig. Eddig, hiszen most már nem: de most már az nem is lehet, mert hiszen az Húsvétkor volt, Jézus feltámadása alkalmából.

Petőfi feltámadása jelenleg nem aktuális. Ami, ismerve a demokráciáról vallott nézeteit, az ő szempontjából felér egy újabb evangéliummal.

8 komment · 1 trackback

Címkék: hülyemagyar 1848 diktatúra ámokfutás hoffmannrózsa

Hírek a felcsúti határról

2011.08.19. 11:59 Humperdickk

 Orbán Viktor bejárta a felcsúti határt.

„Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön délután Felcsúton találkozott Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel. A találkozóról kapott információ szerint a miniszterelnök Fazekas Sándorral értékelte a vidékfejlesztési tárca elmúlt egy évi teljesítményét. A miniszterelnök a találkozón jónak értékelte a vidékfejlesztési tárca eddigi működését – értesült az MTI a találkozót követően kormány közeli forrásból. A megbeszélés előtt a kormányfő és a vidékfejlesztési tárca irányítója körbejárták a felcsúti határt, ahol már befejeződött az aratás, és rendben zajlanak a betakarítást követő talajművelési munkák.”

(Forrás: index.)

Megy az ember a mezőn, töpreng az ország sorsán erősen, és közben látja ő, hogy rendben zajlanak. Mármint ami a talajművelési munkákat illeti, legalábbis. És hála a Jó Istennek, teszi hozzá gyorsan.

Hisz kell ez, nagyon kell. Szomjazunk a jó hírekre: őrület van, lifteznek a tőzsdék, egekbe szökik a svejcifrank, gyengül a forint, tönkretette a devizahiteleseket az elmúltnyolcév és a gyurcsányahibás (mondjuk azokat nem most tette tönkre, de most lett a hibás), és ráadásul egekben a költségvetési hiány is, és még ez a rohadt nemzeti együttműködésellenes szemét magyar gazdaság is stagnálásba fog. Mert mikor jön rá arra is, hogy stagnálni vágy.

Összeesküdött ellenünk a világ. Még ez a Kína is pont most találja ki, hogy felduzzasztja a nyugdíjprogramját. Már nem is az, hogy felduzzasztja, hanem egyenesen kiterjeszti a szemétláda. Mindenkire. Merthogy eddig nem volt kiterjesztve: csak kevesekre volt kiterjedve, nagyon kevesekre. De most 2015-re viszont ki lesz mindenkire terjesztve, kegyetlenül: két évvel ezelőtt indították el a 800 milliós falusi népesség nyugdíjellátásának megteremtését célzó programot, amelynek célja, hogy csökkentse a vidékiek és a városiak életszínvonala közötti óriási különbséget. Eddig 199 millióan kapcsolódtak be a rendszerbe. Nekik tehát már lesz nyugdíjuk. A végén még az is lehet, hogy a másik 601 milliónak is lesz.

A fene se érti ezt. Eddig úgy tudtuk, a jóléti társadalomnak befellegzett, hogy most már inkább munka alapú társadalom lesz, mert keletről fúj a szél, mint egy kis méripoppinsz, aztakirelejszomát. De végül is nem baj, ha ez a Kína, nemzeti együttműködésünk nagy barátja, aki hatvan éve működik együtt velünk nemzetközileg (jó, ebből negyven évig internacionálisan, de ez majdnem ugyanaz) szociális vívmányokat csinál, meg gondoskodik a vidékről, ám tegye. Mi azért tudjuk, hogy ez felesleges, hiszen a földhöz mindenki ért, a parasztnak csak vetőmag kell meg naposcsibe, és már főzi is belőle pálinkát. De hisz régen bizony a parasztbácsinak nem köllött ám a nyugdíj: megitta az reggel a kupicával, tokaszalonnát tunkolt a hideg pacalba, és ez volt a früstök. Aztán ment a földekre, és dolgozott napestig. És bizony, sose volt beteg, vígan élt egészen ötvenhét éves koráig. Már, ha megélte, és nem vitte el még hat éves kora előtt a torokgyík. De még akkor járt jobban.

Így megy tehát az ember a földeken, és mindeközben a szemétől hízik a gazda, a gazda szemétől meg a barázda. És mindeközben szánt az eke, csireg-csörög a járom, telik a fazék szent szombatra. Emberünk elégededten figyeli a dolgozót, és szánakozással gondol arra az uszkve százezerre, akik nem adták oda a pénzüket a selmecigabikának. Pedig meg lettek kérve, és ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves, adja vissza, annak nyomatéka van. Ezek mégse adták. Nem baj: nyugdíjat se kapnak. Mehetnek Strasbourgba, kit érdekel. Az Alkotmánybíróság már a kezünkben van. Ezt legalább már megcsinálta.

Most már csak arra kell vigyázni, hogy újabb rossz hírt ne kapjon!

Szólj hozzá!

Nem angol hülyék

2011.08.18. 12:14 Humperdickk

Létezik egy rendkívül fontos, első látásra egyszerűnek tűnő, de később szinte teljesíthetetlen feltételeket támasztó életvezetési szabályrendszer, amit csak a férfiak ismerhetnek, hiszen csak ők találkoznak vele: a nyilvános helyen való pisilésről lesz szó.

Illetve ne finomkodjunk, pisilni legfeljebb az angolkisasszonyok szoktak, mi, férfiak nem tökölünk, a mi esetünkben ezt bízvást nevezhetjük hugyozásnak. Hiszen, lássuk be, a nyilvános férfivécék egy légtérben, intenzív húgyszagban elkövetetett, obligát köpködéssel, valamint alig is leplezett fingással eltöltött intim együttlétét nehezen is hívhatnánk másként. Ez amolyan férfias dolog, talán a tesztoszteron hozza ki az emberből, vagy a hagymásbab, fene tudja. A lényeg nem is ez, hanem sokkal inkább a tény, hogy a női vécék intim kis szeparéival ellentétben a klozettba érkező férfiember azonnal az élet sűrűjével szembesül. Ahol is nincs mese, döntenie kell. Illusztrálom:

(Kép innen.)

Bár elsőre talán nem egyértelmű, de ez olyannyira kardinális kérdés, hogy még online játék is született a kínos szituációk elkerülésére. Nem mindegy, ugyanis, hogy a szabad piszoárok közül melyiket foglalja el az ember. Komoly, igen komoly testi sértéseket lehet megelőzni ezen viszonylag egyszerű szabályrendszer elsajátításával!

De az életben vannak persze ennél súlyosabb döntések is. Például az, hogy milyen nyelvet tanuljon a gyerek. És bár a piszoár is angolvécé (mivel vízöblítéses), esküszöm, nem erről jutott eszembe ez a hoffmannrózsa. Mármint nem konkrétan a hoffmanrózsa, hanem a legújabb csodálatos ötlete az angol nyelv visszaszorításának kívánatos voltáról. Hanem onnan jutott az eszembe, hogy végső soron az angol is egy szabályrendszer, ami az államtitkárság szerint szintén túl egyszerű, és akár a piszoárválasztás szabályait, az angolt is maguktól elsajátíthatják a diákok, például a videoklipekből. Más szóval tehát az angol ragad az emberre, akár a húgyban ázó vécépapír a cipősarokra.

Ez az a pont, ami még a mandinernél is kiverte a biztosítékot – felteszem, ez a kedves rajcsányigellért nem vette észre, hogy az angol nyelv világjárványszerű terjedése tulajdonképpen a nemzethalállal egyenértékű, sőt, nem egyértelműen kizárható, hogy az angol voltaképpen a magyar nyelv kipusztítása végett jött létre. Mondjuk, emiatt nem aggódom, majd a kedves, vérszomjas szittya kommentelőik helyrebillentik, ami láthatóan kizökkent itten, hagyjuk. Ellenben magam is érintett vagyok a kérdésben. Több okból is.

Az első ok egzisztenciális: feleségem franciatanár, így nyilván anyagilag igen jól járna a készülő tervezettel; de na bumm, legfeljebb kevesebb téliszalámit veszünk (bár ennél kevesebbet már nem lehet nem venni, mindegy). Érintett vagyok azért is, mert az angolt én tényleg harmadik idegen nyelvként tanultam (vagy kettő és feledik nyelvként, hiszen a német után a holland jött), és bár nem volt könnyű, az meg nyilván az én hibám. (Naná, majd az államtitkár asszonyé!) De főként azért vagyok érintett, mert nyelvész a végzettségem, és történetesen én ehhez értek.

Ami azért fontos, mert az államtitkárság meg szemlátomást nem. Ez elég egyértelműen látszik: nincs ugyanis olyan, hogy könnyű nyelv.Minden nyelv pontosan ugyanolyan bonyolult, amin emberek beszélnek egymással: hiszen beszélnek egymással az élet bonyolult dolgairól, az élet meg bonyolult, hisz trolibusz, lábkörömgomba, meg hogy messzebb ne menjünk, államtitkárság is van benne, és azt azért ne gondoljuk, hogy egy angolnak, franciának vagy hottentottának egyszerűbb az élete. (A rasszizmusnak is van egy határa.) Másrészt az is tény, hogy az, aki kétnyelvű közegben nő fel, könnyebben tanul meg később egy harmadik nyelvet, és ezt mindenféle kutatás igazolta, azt meg semmilyen kutatás nem igazolta, hogy kivéve, ha az egyik első nyelv az angol. (Ennyi erővel az angol anyanyelvűek nem tudnak megtanulni más idegen nyelvet…) Az meg, hogy videoklipekből (tényleg, van még ilyen?!) meg lehet tanulni egy nyelvet, már tényleg a dilettantizmus szédítő mély sötétjével játszik.

És ez, ismerve az államtitkárasszony eddigi teljesítményét, joggal villantja fel a döbbent kérdést: ezt a nőt mi a túróért fizetik?! Más szóval: ha megígérem, hogy csak feleennyi hülyeséget beszélek össze, ám szintén nem csinálok jóformán semmit, lehetnék én is államtitkár?

Én legalább a férfivizeldék szabályaival tisztában vagyok. És, elnézve a felhozatalt, az is valami.

7 komment

Címkék: angol ámokfutás hoffmannrózsa

Ki is Tóta W. valójában?

2011.08.17. 16:15 Humperdickk

A fenti címet a nemzeti avantgárd géniuszától (nem vicc, linkem van róla!), vagy legalábbis a nemzeti avantgárd nevű idegbetegség alapos gyanújával megvádolható célszemély jutyubszemetétől kölcsönöztem. (Nagyon durva: olvasva beszél benne, de közben mozog feltűnően, hogy ne látszódjon annyira. Láthatóan kész van a pasi. Vagy talán még nincs, de egy-két pohár múlva biztosan az lett volna.)

Most persze joggal merül fel, hogy miért nézek én ilyen szemetet. Nos: nyomós okom van rá: kedves, udvarias és részben életveszélyes fenyegetéseket tartalmazó felszólítást kaptam ugyanis egy elragadó ismerősömtől, hogy ugyan írnék már a Tótavéről. Mert hogy ők nem tudják, mi van ezzel a Tótavével. Mert hogy hallották odalent, hogy mi történt, hát hogy otthagyta az indexet, vagy mi van. Felbolydult teljesen az internet ott vidéken, dőlnek a hírek, tizenhatezerszám ontja a találatot a gugli is (nekem is az gurította a ki a fenti géniuszt), plusz még folyamat pittyeg náluk otthol a csirkekeltető is, bár azt azért unszolásomra elismerte, hogy ez utóbbi talán mástól is lehet.

De tárgyra: Tótavé. Azt konkrétan nem tudom, csirkekeltető-kérdésben ő mennyire felkészült, de arról már voltam kénytelen értesülni, hogy ő egy szemét gyurcsánybérenc ázalag, azaz zsidólibsi, más szóval Pulitzer-emlékdíjas internetes újságíró. És ezt így, együtt, egyidejűleg tudja, amivel szépen illeszkedik a kvantummechanika hullám-részecske kettősségről vallott elképzeléseibe, de ezen nem szabad csodálkozni: ebben a magyarországban a kvantummechanika már napi szinten irányítja a mindennapjainkat. (Más magyarázat legalábbis nem lehet a második negyedéves növekedési adatok siralmasságára.)

Ez a Tótavé tulajdonképpen nem csinál egyébként mást, csak élvezetesen és ötletesen, horribile dictu, kreatívan írogat ezt-azt az internetbe. És hát, hogy hogy képzeli. Hát, meg hogy ne írogasson. Még írogatni talál olyant is, hogy magyarnak lenni nem minden, vagy hogy a matolcsizmus egy csőd, meg vannak pedofil papok. Meg hogy a király meztelen, nem is beszélve az Isten faszáról. Főleg ez utóbbi az, amit a nemzeti érzelmű magyar konzervatív idegbajjal szeret kezelni. Az Istent, meg a faszát őneki. Hát hogy meri ő azt a szájára venni?

És hiába, hogy az értelmes embert az egyébként marhára nem zavarja, ha bizonyos másik értelmes emberek elmennek egy nagy tornyos házba, ahol is közösen gondolnak valakire együtt, aki minden rendelkezésre álló információ szerint nem létezik. Még az sem a világvége, hogy eme különböző szabadidőstevékenység-szervező egyesületek tevékenysége nem áll meg itt: őnekik szerintük ugyanis parancsba lett adva, hogy elhozzák nekünk, szerencsétlen tévelygőknek a jó hírt. (Mt.28:19–20.) Rendben, hisz kedves, szép dolog ez, részemről csak támogatni tudom: ez az Evangélium cucc se lehet rosszabb a bifidus effensisnél, és a telemarketingest is csak az első kérdés után nyomom ki. És még ez is hiába: hiába, hogy az értelmes embert nem zavarja a tévében a vallási félóra, a katolikus méltóság menete pünkösdkor, de még a karácsonyi céges partik mennybőlazangyalkázása sem. Hiába, hogy elviseli, hogy annak a másiknak ez a kultúrája, hogy ő ebben találta meg a magyarázatot a pattanásokra, a korai magömlésre, valamint a legyek és egyéb idegesítő repülő bizbaszok létezésére. Mert kevéssé valószínű ugyan, hogy neki van igaza, de mivel ezzel szemben értelmesember csak a Heisenberg-féle határozatlansági relációt képes szembeállítani, inkább hagyja az egészet a fenébe.

És mindez hiába. Ez kevés. Ezzel szemben inkább az lenne az üdvös, ha az értelmes ember befogná a pofáját, és nem írogatna arról, amiben ő hisz. Arról meg pláne nem, amit felháborítónak talál. Egyáltalán, ne írogasson. Főleg huszonegyedik századi eszközökkel ne tegye.

És érdekes, talán mellékkörülmény: Tótavé magyarhírlapba már egy ideje nem is ír. Ehhez képest a változás most annyi, hogy ezentúl az indexbe sem fog. És természetesen fogalmam sincs arról, mi áll Tóta W. Árpád döntésének hátterében, sőt, mi több, közöm sincs hozzá. De azért én nagyon azt akarom gondolni, hogy ezen két ezentúl nem írásnak semmi köze nincs egymáshoz.

Ugye, Árpi?

7 komment

Címkék: cenzúra vallás konzervatív tótavé

A számonkérés titokzatos tárgya

2011.08.12. 10:56 Humperdickk

Nyomozunk. Papírhalmok fölé hajolunk, lázasan, izzadtan szorongatjuk a tollat, nagyítót, sorkihúzót. Meg kell találnunk. Bármi is az, de meg kell találnunk. Bármit, de találnunk kell.

Az nem lehet, hogy nincs itt semmi. Az elmúltnyolcév nem múlhatott el nyomtalanul az utóbbi nyolc évben. Vagy kilenc évben, mit is beszélek. Vagyis a kicsivel több, mint az egy évvel ezelőtt elmúlt nyolc évben. Na, így a jó. És akkor, ott, ott, valahol, akárhol, de lennie kell valaminek. Meg kell lennie a nyomnak, a nyomnak lennie kell. Nem igaz, hogy nincsen egy árva hosszú lejáratú államkötvény ezeknél valahol eldugva otthon. Kamrában a szilvalekvár mögött, vécétartályba rejtve, mindegy. Keressétek. Keressük. Lennie kell. De ha nincs, akkor lesz. Legyen. Hiszen tudjuk, mindig is tudtuk, miattuk nő az államadósság 2001 óta. Ők felelnek érte, akkor is ők feleltek, amikor még nem ők feleltek, és akkor is ők feleltek, amikor már nem ők feleltek. Mindenért ők felelnek. Miattuk ígértünk tizensokadikhavi nyugdíjat, ingyen káposztasalátával. Miattuk kértük meg a szociológus asszonyt, találna ki adósságnövelő szociális népszavazást, elszámoltatást, akármit. Miattuk akartuk emelni az államadósságot, hogy aztán miattuk ne akarjuk most már meg. Hogy rohadnának meg. Visszamenőleg. A külföldi barátaikkal együtt.

Nyomozunk. Nem adhatjuk fel, nem arra kaptunk felhatalmazást, hogy feladjuk. Hiszen itt liheg a nyakunkban a sok felhatalmazás, hogy mi lesz már, fel vagytok hatalmazva a kétharmaddal, aztán tessék, hogyhogy ilyen drága a svejcifrank. Mintha mi tehetnénk róla. Holott ők tehetnek. Mindenről ők tehetnek. De nem ússzák meg. Meg fogjuk találni a módját, hogy ne ússzák meg, hogy felállhasson az a vizsgálóbizottság, ami meg fogja találni a módját, hogy ne ússzanak. Hiszen nehogy már. Ők voltak hatalmon, miattuk ilyen magas a svejcifrank. Amikor meg mi voltunk hatalmon, akkor is miattuk volt magas. Sőt: akkor is miattuk lett magas, amikor miattunk lett magas.

Mit képzelnek. Hűtlen kezelők, hazaárulók ezek mind. Eladták a Molt, anyjukat is eladnák. Vagy már el is adták. De mi kinyomozzuk, megvádoljuk őket. Titkos nyomozással és titkos vádolással. Azt az örömet nem adjuk meg neki, hogy megmondjuk, mit csináltak. Nekik semmi közük hozzá, mi meg úgyis tudjuk. Mindenki tudja. És jól tudja, mert tőlünk tudja jól. Tehát: börtönbe velük. Titkos börtönbe. De nem mondjuk meg, mennyire titkos börtönbe. Titkosítjuk a titkosítást is. Még azt is, ki titkosította a titkosítást.

 

Nem adjuk fel. Harcolunk. Csapataink harcban állnak: megyünk a Híradóba, hátha odakapcsol véletlenül valaki. Sose nem lehet tudni. Meg kell jelenni, ott kell lenni, hírnek kell lenni, tóksóba kell menni, détótkrisztivel, hajdúpéterrel, akárkivel, csak bele a bulvárba, keményen. És el kell mondani, oda kell hazudni, ha kérdezik. És kérdezik. Azért maradhattak ott. Azért kapják a fizetésüket. Hogy kérdezzék.

Még két év, tíz hónap. Húde messze még. Ki kell húzni addig valahogy. Tenni kell valamit, mert a végén még kiderül, hogy fogalmunk sincs, mi a teendő. De bebizonyítjuk, hogy még azért is ők felelnek.

De megfizetnek érte.

2 komment

Címkék: fidesz pszichopaták kétharmad számonkérés

A nem akarásnak vége

2011.08.11. 13:57 Humperdickk

„Nem akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem akarni, és egyáltalán semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis megtenni, talán túl közel van egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne kerülne közöttük kutyaszorítóba…”

(Thomas Mann: Mario és a Varázsló, Sárközi György fordítása.)

Bevallom férfiasan, néha olvasok törökgábort is. Ezen kívül még makacs lábkörömgombám is van, de egyéb kellemetlen titkom beccsszóra nincsen.

Na, nem mintha olyan rettenetes módon vágynék én a független politikai elemzésre. (Akkor már inkább a lábkörömgomba.) Most is csak a vinszenték egy linkje hívta fel a figyelmemet eme kiváló független politikai elemző egy újabb hiánypótló független politikai blogbejegyzésére. Élmény volt, mint mindig; ezúton is köszönöm nekik, hogy emlékeztettek rá, mi az, ami nagyon nem érdekel engem: most legalább két hónapig megint elleszek független politikai elemzés nélkül. Amíg persze megint el nem felejtem, hogy milyen jó is nélküle, és megint felül nem fertőzöm magam ezzel a csodálatos függetlenséggel. (Mondom, hogy rosszabb, mint a lábkörömbomba.)

Ezt a független-dolgot azért hangsúlyozom ennyire, mert ez a kedves független elemzőember is ezt boncolgatja az egyik közelmúltbeli blogposztjában. Senkitől sem kívánom ugyanakkor, hogy kitegye magát vonatkozó elemzőember lehengerlően dögunalmas stílusának, így az olvasó engedelmével összefoglalnám a lényeget. A helyzet az, hogy egészen pontosan egy bizonyos jobbik nevű rákos daganat (a témában lásd József Attila Thomas Mann üdvözlése c. értekezését) kirekesztésének (orvosi szakszóval: kimetszésének) kissviktori eszmefuttatása kapcsán, mivel illető eszmefuttatásnak maga a független elemzőember is hallgatólagos résztvevője volt, ötlik elemzőemberünk csillogó elméjébe a gondolat, miszerint: „[a] hallgatás, hiába nem gyávaságból, hanem egy szerep éles elutasításából fakad, félreérthető.”

Gyönyörű, gyémántszilárdságú szavak. Az ember már szinte pattan föl, szaladna haza, és vágná a tűzre a Thomas Mann összesét. Ám szerencsére az ember nem ma kezdte az olvasást, sőt, huszonsok éve kezdte, így már eléggé gyorsan megy, két oldal percenként, hadd dicsekedjek, szóval nem csoda, hogy még felálltában továbbfut azért a szeme. Bár ne tette volna:

„Ha tehát már itt tartunk, nem elemzőként, de homo politicusként ki kell állnom a véleményszabadság mellett. Kiss Viktor és a Jobbik is mondhassa el nyugodtan, amit egymásról gondolnak, de egyiküknek se legyen joga – kizárólag elfogadhatatlannak tartott véleményükre hivatkozva – megakadályozni a másikat abban, hogy például szabadon »doktorálhassanak«.”

Értem. Tehát a jobbik, az egy vélemény. A zsidózás, a cigányozás is vélemény. A buzizás nem kevésbé. Így persze teljesen rendben van, ha a buzizó dúródórák ledoktorálnak. Sőt, az ilyeneknek tulajdonképpen tanárembereknek kellene lenniük mind, és magyar irodalmat, történelmet, etikát kell tanítaniuk a serdületleneknek. De lehetnének rendőrök, vagy bírák, vagy orvosok: gondolom, a hitvallásukat az öltözőben hagynák ilyenkor. De még jobb lenne, ha filozófusok lennének, és megírnák azt a sok szépet, ami a fejükben kavarog übermenschről, kasztrálásról, endlösungról.

De megengedem: nyilván ma is vannak a lelkük mélyén mélyfasiszta akadémikusok, hogyne lennének. De pont ez a poén: hogy a lelkük mélyén, alaposan elfojtva tartják ezeket a dolgokat, közvetlenül a fejletlen kislánytestek iránt érzett vonzalmuk mellett. Arrafele, ahol én tartom a „betörök most ebbe a bankba egy marha nagy fustéllyal és viszem a lóvét zsákszám” jellegű vulgármarxista filozófiai gondolatkísérleteimet a javak igazságos elosztásával kapcsolatban.

Kedves Uram: nem akarnám én beleártani magam a maga csodálatos, függetlennél függetlenebb gyönyöröket nyújtó szakmájába, de talán pont Önnek nem kéne magyaráznom, hogy ami benne van a lapban, azt a jó kártyás ki is játssza. (Tarokkmondás, egyébként.) Hogy messzebb ne menjek: nem benne volt a fidesz kétharmados győzelmében a diktatúra kiépítésének veszélye? És mennyire volt benne akkor, és mennyire ma? Vagy más szóval: az eddig eltelt kicsit több mint egy év tapasztalatai alapján mit tippel, felépül a Nagy Mű 2014-re? És mennyi esélyt adott volna ennek 2009-ben? És mennyit ma?

Ne gondolkodjon, árt a függetlenségének: ugyanannyi volt az esélye akkor is, ma is. Benne van ugyanis a fideszben, mondhatni, immanens része a fidesznek a diktatúra iránti fékezhetetlen vágy, az vezeti ugyanis őtet, pont, hogy ez a vágy vezeti. Mondhatni, lehetett sejteni; de mindegy, hisz persze ez az egész nem csak őrajta múlik, és hát az ember sem mindig feltétlenül sakknagymester, hogy előre lásson huszonöt lépést. De pont erre valóak az elvek. Ezek azok a sablonszerű izék, mint amilyen a Btk., meg a többi szigorú szabály is: arra jók, hogy ne kelljen minden öt percben kifüggetlenkedni a megoldást újra. Hiszen ki van az már találva.

Olvasson több szépirodalmat, meglátja.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz náci jobbik fasiszta törökgáborelemez

Fényeskedők

2011.08.10. 09:40 Humperdickk

Fényárban fog úszni a Parlament. Tulajdonképpen ennek a magyarországnak már tényleg csak erre volt szüksége.

A fényárra, tudniillik, merthogy Parlament eddig is volt. Olyan elképesztő igény persze nem mutatkozik rá már egy darab ideje. De tényleg, a francnak van, csak gátja a fejlődésnek, Nemzet Tolla meg csak izeg az idegen, írna már alá minden felé reppenő molylepke szárnyára is akármit, de nem lehet, szokások, meg házszabály van, meg nyomorult törvények vannak, így hát kénytelen szegény koalíció igénytelen, nemhogy fényt vagy tápsókat, de egyeztetést sem igénylő egyéni képviselői indítványokat bevetni a szikkadt parkettába. Ne irigyeljük: strómannak lenni sem egy leányálom.

De hát nincs mit tenni, Parlament van, a Kossuth téren van, ahova elődeink felhúzták, és hát az se lehetett egy kis meló. Ráadásul meg pont a Duna-partra húzták fel, mert annyi eszük volt: feltűnőbb már nem is lehetne. Kellően ciki lenne, ha beledózerolnánk a Dunába az egészet. Pedig milyen jól mutatna a helyén a Nemzeti Együttműködés Emlékműve. Háromezer méter magas, töksötét monolitnak képzelem, a tetején egy épp elrugaszkodni készülő alakkal, akinek lentről csak a stoplis talpa látszana. Mindegy, álom marad már ez is.

De, ha már, Parlament. Rendben, maradjon akkor, de ez is egy ilyen tornyos-kupolás-csipkés szar, ízléstelen vacak, át kellene építeni, de micsinájjunk, ha a hülye turistáknak ez meg tetszik. Benne van minden bédekkerben, sőt, azzal kezdik, rögtön a címlapon ott virít. Lehetne persze, hogy a makovec tolna rá valami nádtetőt, fazsindelyes harangtornyot, gólyafészket, vagy megálmodná tiszafából az egészet újra. De nem lehet: ezek figyelnek piszkosul, kiszúrnák biztos. Úgyhogy ez se jön össze.

Marad tehát. Olyan azonban nincs, hogy valami van, és nem mi szartuk oda! Összeül tehát a válságtanács, és addig eszik a pogácsát, míg egyrészt meg nem dohosodik a belükben, másrészt ki nem találják: akkor világítsuk ki! Szépre, világosra, kilencszázmnillió pluszáfásra. Mit lehet tudni: nem kizárt, hogy van villanykörtegyáros is valakinek a családban valahol. És az majd hálás lesz, kellőképpen.

S, ha már ki kell világosítani, akkor egyelőre nappal is ki kell. Nyilván azért nappal, mert a Nap továbbra sem rendelkezik kellő felhatalmazással ahhoz, hogy akkor tartsunk terheléses próbaüzemet, amikor nem világít. A végén még kiderülne, hogy akkor is lehet. Tehát mi túlvilágítjuk a Napot is.

Már csak a pénz. Az a rohadt pénz, csak az ne lenne. Illetve mit is beszélek: csak az lenne. Mert mindig az a szűk keresztmetszet: lehetne csinálni itt fellendülést, épülne-szépülne a Strabag is. És ez bizony a nagyon nem mindegy, hiszen, lássuk be, erre azért már végképp nem ad az ájemef. De az ínségben mindig közel a segítség: kész szerencse, hogy meg kellett fájó szívvel szüntetni a független Költségvetési Tanácsot, mert így most pont el lehetne költeni azt a pénzt, amibe került az, hogy független költségvetési tanácsokat adtak. Fene a jódolgukat. De jó, hogy most már nincsenek.

De nem is hiányoznak ezek az izgága alakok. Hiszen van helyettük fényár, amiben úszik a sok kétharmad. Mit úszik: egyenesen pancsikolnak benne, úgy élvezik ők a strandot. Idehallik csengő muzsikája, amint önfeledten törvénykezik a teljes felhatalmazás. Hiszen ottan annyira szép és jó.

Nem kizárt, hogy hamarosan kivilágítjuk ezt az egész kurva országot. Kerül, amibe kerül.

1 komment

Címkék: parlament hülyemagyar imf makovecz felemelkedés elrugaszkodás fényár

Öt év gyes

2011.08.09. 13:23 Humperdickk

Öt év gyest buktunk el a nyugdíjpénztárak miatt.

Ilyet szól. Nem érti, fogalma sincs. De ne gondoljunk róla túl sokat: az inkább a baj, hogy azoknak nincs fogalma se, akik alányúltak, és most mint valami kesztyűbábot, mozgatják őtet erőssen. Meg különösen azt gyönyörű száját őnekije, na azt különösen nagyon mozgatják. Hogy csak úgy dűl kifele belőle az a sok-sok okosság. Mindegy: játszásiból gondoljuk most egy kicsit mégis azt, hogy ezeket a dolgokat most tényleg ez a szőke dekoratív izé gondolja. Hogy nem hazudik, tényleg, hogy ő ezt elhiszi. Úgy kevésbé ijesztő. Inkább őt nézzem hülyének vagy hazugnak, mint a többit mind.

Tehát: az az érv, hogy ha állampapírba fektettük volna a befizetéseket, hétszáz milliárddal több lenne most. Tehát semmi más dolgunk nincsen a továbbiakban, mint a nyugdíjcélú befizetéseken államkötvényt venni. Azaz odaadni az államnak a nyugdíjjárulékot, ő meg odaadja saját magának. És még kamatot is fizet. Szintén saját magának. Zseniális. Jobb, mint a békekölcsön, pedig az se volt egy kispálya. És ez tényleg kiszámolja, illetve kiszámolják neki (felteszem, kockás papíron, koh-i-noor HB-s ceruzával, szagos radírral), hogyha a magyar állam fizeti a kamatot a magyar embereknek, az jobb, mintha a német állam fizetné a szintén magyar embereknek, csak a megvásárolt német állampapír után. Nem varr egy öltést sem a kristályépítményű logikán, hogy a nyugdíjpénzek fele eddig is magyar papírokba ment. Ez pedig eléggé egyértelmű, mivel éppen pont most sikerült nagy cécóval széjjeltépnie a Vezér Őkegyelmességének egy rakás papírost. Hogy csökkenjen az az államadósság, hisz egyszer élünk, a kutya keservit! Mit tépjünk még szét, hogy még ennél is jobb legyen?!

Meg az is a baja őnagyságának, nyalom azt a gyönyörű két szép igéző birkaegyszerűségű szemét végig, hogy túl sok volt a működési költsége a nyugdíjpénztáraknak. Százötven milliárd, döbbenet. És nem azt mondja, hogy négyegészhetvenöt, meg százalék, hiszen ezek kicsi, nagyon kicsi számok. Főleg, hogy százalék. Semmire nem jó. Nem, ő elkerekíti illető birkaszemeit, és úgy mondja: százötvenmilliárd. Meg hogy horribilis. Rettenet, dögvész, nemzethalál: eltették ezek az ilyenmegolyan magáncégek, amit a törvény megengedett nekik, hogy eltegyék. Na, ilyen nem lesz többet. Mármint, hogy törvény, az nem lesz. De ha nagyon megharagszik a tündibündi gazdija, akkor magáncégek se.

De hagyjuk is: nekünk nincs ilyen kockás papírunk, így nem tudunk utánaszámolni. Maradjunk az alapállításnál: öt év gyes. Ezzel érvel ő. A gyessel.

Tündérke: nem kell gyes. A gyes hülyeség. Az csak viszi a pénzt, nem termel semmit. Nem, gyereket se termel. Ami gyereket csinál, az a részmunkaidő, meg az adókedvezmény. Nem, nem az olyan, mint ez a „támogassuk a gazdaggyereket, jól” fantázianevű, amit csináltatok, hanem a rendes, ami a nyomorultabbaknak is jó. Meg kell még a biztonság, hogy lehessen előre tervezni, méghozzá sok-sok évre. (Nem, a négy nem sok-sok év. Számold meg még egyszer. Igen, a gyűrűsujjadnál kell abbahagyni.) Meg ami még jó, ha van, az a vállalati bölcsőde az uránbányában, hogy legyen hova betenni a szaros kölköt, amíg anya bányássza kifele a dzsídípít.

De továbbmegyek: nem csak a gyes nem kell. A családi pótlék se kell, meg az utazási kedvezmény se. Egyházaknak állami támogatás hittantanításra meg főleg nem kell. (Arra meg kétszányolcvanhárom évig lett volna elég ez a játékpénz, amiről beszélsz, egyébként.) De továbbmegyek: az ingyenes egészségügy se kell, hisz ami ingyen van, az olyan is.

Sőt, az állami nyugdíjatok se kell: nyilatkoztam is róla. Mert majd én teszek félre, ami erőmből telik. Különben is, majd eltartanak a kölkeim. Majd úgy nevelem őket. Ahogy engem is neveltek: hogy ne bízzak az államban. Hogy amit lehet, éljek fel, tegyek el, dugjak el, tagadjak le, ássak a kert végibe, mindegy, csak az államnak oda ne adjam. És ne is az államtól várjam a jótéteményt, mert az csak becsap, meglop, és hogy ez sikerüljön, mindent elkövet, hogy függésben és tudatlanságban tartsa a népet. (Igen, azokat a bizonyos Magyar Embereket is. Sőt, főleg őket.) Mert gyessel, családi pótlékkal, állami nyugdíjjal köti magához, akit lehet, és még a híreket is államosítja nekik. Sőt, ha tehetné, azokat be is tiltaná mind, népszabadságostul, internetestül.

De majd én megtanítom a gyerekeimnek, ami a ti dolgotok lett volna: hogyan legyenek bátrak, szabadok. Önállóak. Ha már mint felvilágosult állampolgárok nem kellenek a kutyának se.

2 komment

Címkék: hazugság magánnyugdíjpénztár selmeczi magánnyugdíj

A Nemzeti Összefogás Audienciája

2011.08.05. 10:25 Humperdickk

Az egykor pécsi, ma már csak szimplán Ötödik Számú Nemzeti Tudományegyetem és Italbolt rektorjelöltje idegesen gyűrögette a kezében a félig használt papírzsebkendőt. Kicsit meghűlt a minap, ami nem is csoda: a Miniszterelnöki Meghallgatásra való felkészítésnek része volt a jeges vízben órákig tartó ücsörgés is.

A felkészítést egyébként már évtizedek óta a Professzorok Nemzeti Tanácsa szervezte, és meg kell hagyni: a bölcs, tudományba és egyéb, de szintén kizárólag a Nemzeti Együttműködés részeként felfogott munkába beleőszült idős urak (és a hölgyek, hiszen a kávét, szendvicseket is el kellett készítenie valakinek!) semmit sem bíztak a véletlenre. A felkészítés első két hetében például csak görnyedten, szemlesütve járhatott a Jelölt, miközben minden hozzá intézett parancsot, utasítást és kérésnek tűnő halálbüntetést a rezignált „azért járok szemlesütve, hogy ne legyek mint zsemle, sütve” értelmetlen, imamalomszerű mormolásával kellett nyugtáznia. Ez, és a hajába (már, ahol volt; ahol nem volt, fejbőrébe) tűzött színes masnik, valamint a fedetlen hímtagjára kötött karácsonyi csengő nem titkolt célja az volt, hogy a leendő rektor egyéni ambícióit letörje, és ezáltal hivatástudatában megerősítse, hogy így méltó tagja lehessen a Nemzeti Együttműködés Rendszere Legmagasabb Alatti Páholyának. (A legmagasabb szférába természetesen csak a Párt vezetői és a Vezér által kinevezett Örökös Bajerzsolt címet elnyert egyéb párttagok tartozhattak, de csak amennyiben egyidejűleg rendelkeztek az ötös számú párttagkönyvvel is.)

A Vezér rezidenciája az Operaház épületében volt: ide költözött a Parlament Nándorfehérvári terméből, mert nem találta elég méltónak a Nemzeti Ügyek Kormányának Vezetője számára. Az Opera egyébként Soroksár-külsőn kapott méltó elhelyezést, az egykor volt Koccintó Borozóban. (11335. számú italbolt, minden nap reggel hattól este tízig nyitva, pénteken és szombaton élőzene, a jó hangulatért Fodor Putyi és kedves barátai felelnek!) A Jelölt egyébként a néhai Jegypénztárban várakozott, és épp azon gondolkodott, nem tiszteletlenség-e, ha letörli homlokáról a gyöngyöző izzadtságcseppeket, mikor hirtelen felpattant az ajtó, és a tradicionális díszmagyarba, nemzeti színű sportszárba és stoplis rámás csizmába öltözött kormányőrök szavak nélkül jelezték, hogy itt az idő.

Ez után vég nélküli, lépcsőkön és folyosókon történő mászkálás és botorkálás következett. Mivel szemét már elindulás előtt, visszamenőleg bekötötték a tizenkét koromfekete sállal, mindebből semmit sem látott, csak azt érzékelte, hogy már órák óta haladnak, feltehetőleg körbe-körbe, hogy ezzel összezavarják. Nem esett kétségbe, jól tudta, hogy ez is része a Vezér taktikájának: már úgy tűnik, hogy évek óta csak saját tengelyünk körül forgunk, és nem haladunk semerre, az ország nem fejlődik egy tapodtat sem, és már kezdenénk feladni a reményt, mikor végre kiderül, hogy tényleg nem haladunk semerre. És saját bőrén is tapasztalta, hogy ez mennyire megnyugtató tud lenni.

Végre megérkeztek: a kormányőrök betessékelték egy ajtón, majd lefejtették róla a fekete sálakat. Ekkor látta meg Őt: ott ült, ingujjban, nyakkendő nélkül, kezében toll, és papírosok. Rengeteg papíros.

.

  • Alásszolg… – kezdett bele, de a Vezér egy indulatos legyintéssel elhallgattatta.
  • Hagyjuk ezt! – vetette oda, majd majd papírjaiba merült. Fel sem nézett, úgy kérdezte: – Próbáltam jegyzetelni… Mivel is foglakozik Ön? Mi ez a… lássuk csak, kvantumkriptográfia?

A Jelölt fellélegzett: ezúttal saját terepén volt. Lázasan kezdett ezerszer gyakorolt mondandójába a kvantumok természetéről, a kvantumállapotok polarizáltságáról, és az ebből fakadó gyakorlati haszonról: a titkosításról, ami nem csak feltörhetetlen, de tévedhetetlenül jelzi, ha a titkosítást megkísérli feloldani valaki. A Vezér egy ideig türelmesen hallgatta, majd egy ponton félbeszakította:

  • Nézze, kedves barátom, én ugyan nem sokat értek ezekhez a számítógépes dolgokhoz, a Forradalmat mégis a Facebookon nyertem meg. Egy szóval: nem tartom én sokra a maguk tudományoskodó ügyeskedését. Inkább arra válaszoljon: mi a gyakorlati haszna ennek? Mit profitál ebből a Munka és Együttműködés Magyarországa?
  • Elnök úr… Ez egy forradalmi terület. Ennek a segítségével fizikailag bizonyított, hogy feltörhetetlen információátadást valósítanánk meg… Gondolja csak meg: többé nincs lehallgatott telefonbeszélgetés, újságok birtokába került törvénytervezet
  • Ugyan! – legyintett Ő. – Lassan már újságok sincsenek. Mi ennek a haszna? Mit termel? El lehet-e adni? Nekem államadósságot kell csökkentenem: jó ez arra?

Az idős professzor elsápadt, de gyorsan összeszedte magát. Eszébe jutottak a kiképzésen tanultak.

  • Hogyne! Három, akár négy százalékkal is csökkentheti az államadósságot, az aktuális részvényárfolyamok függvényében.
  • Rendben – nyugodott meg a Vezér. – De ha jól értem, kettővel biztos?
  • Biztos, Elnök úr. A fizika nem hazudik.
  • Értem… – az Elnök ismét csak jegyzeteit lapozgatta, majd így szólt: – Akkor már csak még valami… Van én nekem egy harmadunokaöcsém, a kis Ezékiel. Most fejezte be a gimnáziumot, de gondolom, nem lenne gond, ha jövő héten Önöknél kezdene, egyelőre csak nem is tudom, adjunktusi rangban, mondjuk a fizikai tanszéken, ha van maguknál olyan. Tehetséges gyerek, fizikából hármas-négyes volt mindig, és arany keze van, ha látná, milyen hajómodelleket épít!
  • Természetesen! – vágta rá a Jelölt.

A továbbiakban már minden zökkenőmentesen haladt. Beszélgettek egy kicsit családról, nőkről, fociról, majd a Vezér egyszer csak kezét nyújtotta: a kihallgatás véget ért. Az újabb, ezúttal már csak egy-két órán át tartó vakon botorkálás után a Jelöltről végre megint levették a sálakat, kezébe nyomták a kinevezést, és megkérték, hogy távozzon. Kifele menet még látta az audenciára várakozó új vendéget: az egykori Jegypénztárban már ott kuksolt a Nemzeti Bank leendő elnöke, bekötött szemmel, hátrakötött kézzel, nyakában egy pórázzal, de egyébként teljesen meztelenül, leszámítva a fenekébe dugott rododendront.

„Meg kell hagyni” – gondolta magában –, „jól áll neki.”

4 komment · 1 trackback

Címkék: opera orbán fidesz felsőoktatás forradalom államadósság ner balázsjózsef

Közelebbről meg nem határozott, kurva nagy pofon

2011.08.03. 15:29 Humperdickk

Kedves Balázs József!

Édes pofám, te aztán nagy szarban vagy, tudod-e?

Tudd meg ugyanis, hogy közelebbről meghatározni nem szándékozott minőségemben azt vágok pofán, akit akarok. Sőt, tovább megyek: a pofon, ha én adom, oda megy ebben az országban, amit én jóváhagyok. Amit én nem hagyok jóvá, ott én nem pofozkodom. Figyelj, ezzel a szar dumával te kihúztad nagyon a gyufát, ezt vedd tudomásul. Ha ilyen stílusban gondolkodtok, meg ebben a mentalitásban, akkor túl sok mindenre ne számítsatok.

Nézd, én azt tudom mondani, hogy különböző fajta magyarok vannak az országban. Van, aki velünk van, van, aki kevésbé velünk van, van, aki meg szoci gyakorlatilag, de egyet senki sem enged meg magának. Hogy úgymond félti a szaros testi integritását, de mondjuk egy telefonbeszélgetésben a magyar demokráciát vagy bármi egyéb demokratikus vívmányát gyakorlatilag lábbal tiporja. Én pedig csak annak kell tiszteletben tartanom a testi integritását, és gyakorlatilag az nem kap pofont. De hogy ha te ilyen stílusban gyakorlatilag hozol fel dolgokat, akkor én úgy gondolom, hogy te lemondasz a saját testi integritásodról.

Nevetsz? Figyeljél: az a vicces, hogy megtehetném. Legalábbis a Központi Nyomozó Főügyészség szerint: amíg ugyanis nem mondom meg, milyen minőségemben akarlak pofán vágni, és nem jelöltem meg konkrétan, hogy kurva nagy sallerre, kokira vagy tarkón legyintésre gondoltam-e (a barátit hagyjuk, mert idehányok), és mivel konkrét, jelentős érdeksérelem sem merül fel (nem vagy te olyan fontos, pubi!), kategorikusan ki merem jelenteni, hogy te nagyon nagy pofont fogsz kapni hamarost. Azaz tehát nem most, hanem majd a jövőben, mert így a felvetett intézkedés vagy annak elmulasztása a jövőre vonatkozik, ez a tény pedig eleve kizárja az elkövetési magatartás megállapíthatóságát. Mint tudjuk. Szintén a főügyészségtől. Tud ez a főügyészség, mi? A végén még összehaverkodok én is vele. Tarokkozni tud?

Ezt tehát szoptad, kiscsíra. Javaslom, hogy ezentúl sűrűbben tekintgess hátra. Jobb az elővigyázatosság.

Ölellek:

Ubrizsi Kálmán,

minőség nélküli, kitalált személy

3 komment

Címkék: fidesz gyöngyöspata hülyemegyar balázsjózsef juhászoszkár

Back to the Future

2011.08.02. 15:41 Humperdickk

A visszamenőleges törvénykezés hasznos dolog.

Olyannyira hasznos, hogy csak helyeselni tudom. Történt ugyanis, hogy a sógorom a minap megkapta a nyugdíjpénzt. Egy darabig nálunk lakott, ezért hozta hozzánk a postás: fékcsikorogva állt meg a kapu előtt Nivájával, csak úgy porzott a földesen, meg dudált esze nélkül. Nejem persze rohant ki ijedten, hogy mi lehet, de semmi baj, csak a pénz jött, hálaisten. Átvette, és már futott is vissza vele boldogan, és csillogott közben a szeme a drágámnak, miközben lobogtatta. Mind az 5620 forintot.

Most persze tisztában vagyok vele, hogy ez így együtt sem olyan nagyon sok pénz, de tudják, hogy van, mink már ennek a kicsinek is örülünk. Én se keresek valami sokat, de tanárnőként szolgasorban tartott feleségemet a mindig épp illetékes kormányzat 90, 95 ezernél többel nem hajlandó elhalmozni. Persze lehet, annyit is ér az három diploma, meg a felsőfokú nyelvvizsga: gondolkodik is rajta, hogy amíg még fiatal, elmenjen-e kőműves mellé segédmunkásnak. Havi száznál kevesebbet ott sem keresne, és legalább lophatná a cementet, úgyis permanensen építkezünk.

Szóval nem sok ez a pénz, én tudom. De minden pénznek helye van minálunk, és hát sógornak sem mindegy, tudniillik ipari tanuló a lelkem, így hát az ösztöndíjon felül nem sok mindene van. Na, ez azért érdekes, mert pont ebből a semmi kis ösztöndíjból jött össze a nyugdíjpénz is! Bizony, azokból a havi húsz, huszonötezer forintokból. Kiszámoltam, és ha az inflációt is beleszámítjuk, összesen 11400 forintot csinált neki a nyugdíjpénztár, körülbelül négy év alatt. És naná, hogy gazdasági válság idején, mert úgy kihívás igazán, nem szarozunk.

Namármost. Olvasom továbbá, hogy súlyos gondok vannak a magyar törvényekkel, miszerint már megint kiderült, hogy mindenképpen börtönbe kéne zárni mindenkit, aki potenciálisan miniszterelnök lehet, mivel már volt miniszterelnök, szóval precedens, az van reá. Főként ennek a gyurcsányinak kéne nagyon most már tényleg börtönbe menni: telik-múlik az idő, a végén még szabadlábon lesz 2014-ben. Csak hát pont az úgy van, hogy hiába magas az államadósság még mindig, nem állnak jogi lehetőségek a rendelkezésre. De hát ha nem állnak, majd állni fognak: kétségbe kétharmaddal nem esünk, ellenben megvizsgáljuk, „hogyan teremthetők meg azok az eszközök, amelyek a politikai felelősséget a jog nyelvére is lefordítják”. Magyarul: ott van az a törvény, tessék jobban megnézni, csak nehezen látszik, mert még meg kell csinálni előtte, visszamenőleg. De visszamenőleg csak nyolc évre. És akkor majd mehet a börtönbe a Feri. De a Viki nem. Hálajóistennek, tudniillik.

Nekem meg ezen a ponton jutott eszembe, mit is mondott a nyugdíjvédelmi szakemberasszony: ”súlyos milliárdok tűnhettek el a magánpénztárakból”. Vagy itt van ez a gyöngyszem. (Nagyon figyelni 1:34-nél! Meg egyáltalán, figyelni végig! Kikérdezem!)

Azt már tudjuk egy ideje, hogy az egyharmad az kétharmad, de hogy a 20% az sokkal, sokkal több, mint a 80, eddig a képzelet birodalmába tartozott. Igaz, mi még a nyugati filozófián nevelkedtünk. Talán ez volt a hiba.

Mindenesetre remélem, 2014-ben megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel ezek az emberek a fenti kijelentéseikért börtönbe lesznek csukhatók. És bánom is én, ha nem is visszamenőleg. Csak sokkal, sokkal több időre, mint amit így most hirtelen el tudok képzelni. 

12 komment

Címkék: orbán gyurcsány törvény visszamenőleg selmeczi magánnyugdíj

Mi a fasznak ezeknek narratíva?

2011.07.29. 21:44 Humperdickk

Súlyos problémája van a magyar balliberális oldalnak, tudtam a minap meg ennek a magyarországnak egyik volt miniszterelnökétől. No, nem mintha egyébként rendszeres lenne nálam, hogy volt miniszterelnökökkel beszélgetek: tényleg csak hébe-korba, meg ha nagyon muszáj. Most is csak a legnépszerűbb közösségi oldal (ez egyébként a Facebook magyarul) volt segítségemre: ezen posztolta ki a mondott exelnök, hogy a balliberálisoknak az a bajuk, hogy sekélyesek, gyávák és töketlenek. (Jó, nem pont ezt mondta, kicsit szépítettem a mondanivalón...) Valamint további bajuk, hogy nincs rendes narratívájuk.

Komoly gondok vannak tehát itten, de mielőtt tovább mennénk, tegyünk valamit tisztába: bevallom férfiasan, engem konkrétan a balliberális oldal marhára nem érdekel. (Még konkrétabban a többi se, de most nem róluk van szó.) Lehet, hogy bennem a hiba, de engem hidegen hagy a szolid bajaferenci elegancia, a lendvaiildikói cserfes báj, vagy a kirobbanó kisspéteri dinamizmus, hogy a szanyitibori intelligencia már meg se említtessék. Sőt, egyenesen úgy gondolom, hogy a magát baloldalinak tekintő oldalba szerelmesnek lenni olyan, mint feleségül venni egy mormotát: igaz, hogy ronda, buta és büdös, és tulajdonképpen még főzni se tud, de legalább az év egyik felében alszik, mint akit agyonvertek. Ennél azért az ember többet vár attól, akinek hagyja, hogy négyévente alaposan átkúrja a palánkon.

Ellenben ez a narratíva, ez egy jó dolog. Már jó, ha van: a narratíva ugyanis, írja ez a volt izé, az egy olyan, hogy az a fidesznek van, a balliberálisnak meg nincsen. Innentől kissé bicsaklik a logika, mindenesetre az a mondás, hogy a fidesz narratívájának az a lényege, hogy bizonyos, ártatlan embereket gyűlöletes értelmezési keretbe helyez, és méghozzá politikailag inkorrekt, mi több, türhő, tapló módon teszi mindezt. Ez ugyan bizonyosan nem a narratíva része, legfeljebb a narratívaépítő technika eredménye, de nem vagyunk mi exminiszterelnökök, mit tudhatjuk, nemdebár. A lényeg a lényeg: ez így nem buli, amivel szemben viszont az lenne a buli, ha a balliberálisnak is lenne narratívája. Azaz ha a balliberális is megtanulna tapló lenni.

(Ezen a ponton kis kitérőt teszünk: említtessék meg, hogy azért a fidesz sem mindenható: ha mondott exünk egy árnyalatnyival kevesebb őszödi félédest fogyaszt öt éve azon az emlékezetes frakcióhepeningen, sőt, esetleg nem is iszik, ellenben még a zuhany alatti fütyürészést is felfüggeszti négy teljes évig, lehet, hogy most nem lenne ilyen nagyon, végletesen és örökkön-örökké ex. Ugyebár.)

A lényeg tehát: a narratíva. Azaz a taplóság. És itt érkezünk el arra a pontra, amikor sajnos nem tudunk szó nélkül elmenni egy másik kiváló államférfi és hamisítatlan européer, bizonyos dajcstomi munkássága mellett. Na most, bármilyen kézenfekvő, nem ennek a dajcstominak a mondott ex felé elindított, meglehetősen egyoldalú, ám annál szánalmasabb csivitelése okán jutott eszembe, bár az sem volt kispályás idegbaj. Nem, ez speciel pár napja volt brékingnyúz: az történt, hogy ez a derék, tapló parasztfajta legény úgy érezte, a hazának feltétlen szüksége van amerikai helyettes államtitkárok lefaszozására. Ezért nem habozott.

A haza szempontjából ez még a kisebb baj, hiszen dönthetett volna úgy is, hogy a hazánkban nemrég barátilag megfordult Clintonnét hányja pofán szekszárdi vörössel – és, valljuk meg őszintén, a haza ebből a szempontból hálás lehet a sorsnak. (A Clintonné nem kevésbé.) Ami viszont egyebekben még történt ebben a kérdéskörben, már a szokásos rutin: nem értünk egyet, magyar emberek akarata, nekünknemszólnakbe. Dübörög tehát a kétharmad: hadat üzenünk Dél-Karolinának, égnek a vonalak, Obama keze reszket a nagy piros gombon. Peti keze meg belelóg a bilibe.

De mondom, ezt tudtuk, vártuk, szinte már készültünk reá: meg lett sértve a nemzet, ergó a nemzetileg elkötelezett jobboldali köteles azonnal hatállyal habzó szájjal megőrülni. Az viszont újdonság, hogy, már ha jól értjük az exminiszterelnöki okfejtést, tulajdonképpen az itt a súlyos probléma, hogy ebben a tirpák narratívában a baloldal már nem tudja követni ezt a dajcstomit. Mert hogyha mondjuk a lampertmóni is tvitterezne, mekkora lenne már.

Komolyan nem tudom, hova tud még süllyedni ez az ország.

5 komment

Címkék: gyurcsány fasz narratíva szijjarto dajcstomi melia

A norvég tömeggyilkosok köztünk vannak

2011.07.27. 15:33 Humperdickk

„Der Ansatz für Multikulti ist gescheitert, absolut gescheitert!” (Angela Merkel) „Under the doctrine of state multiculturalism, we have encouraged different cultures to live separate lives, apart from each other and apart from the mainstream. We’ve failed to provide a vision of society to which they feel they want to belong. We’ve even tolerated these segregated communities behaving in ways that run completely counter to our values.” (David Cameron) „Oui, c’est un échec. La vérité c’est que dans toutes nos démocraties, on s’est trop préoccupé de l’identité de celui qui arrivait et pas assez de l’identité du pays qui accueillait. (Nicolas Sarkozy) „Úgyhogy előbb-utóbb beszélni kell majd a lényegről. Szembe kell nézni Európa beteg lelkével és a neoliberalizmus, a tőkés világrendszer, a multikulturalizmus tarthatatlanságával.” (Ismeretlen magyar íróember, Magyar Hírlap)

Ül a nemzeti érzelmű konzervatív a lapályon, és néz nagyon a messzibe. Látja ugyan, hogy ott bizony minden másként van – rögtön az figyelemre méltó, hogy ha elég messzire nézünk, eltűnik az egész táj, nincsen is ottan semmi se, csak ilyen-olyan színű ég, meg egy csík, rögtön alatta –, de nem tulajdonít neki fokozott jelentőséget. Ha rajta múlna, semmi sem lenne ott, mert ott a világvége lenne, ami egy ilyen meredély, vagy szakadék, a lényeg, hogy végtelen mély szurdok van alatta, egy ilyen másik part nélküli szurdok. Oda képzelik sokan képzelt barátjukat, a Jóistent, de ez nem feltétlen elvárás: elég, ha úgy hiszik, ott semmi sincs, illetve a semmi van, mert ezek szerint ha elég erősen toljuk elfele magunktól a tőlünk különböző dolgokat, azok előbb-utóbb bízvást lepotyognak majd a Földtányér szélén abba a böszme nagy szakadékba. És ez megnyugtató.

A nemzeti érzelmű konzervatív azt is gondolja, hogy az valami vaszisztdasz, hogy ő itt ül, a másik, a különböző meg ott. Ebben vélhetően igaza van, elvégre lépten nyomon tapasztalja, hogy azok a kultúrák, amiknek a vérét szívta évezredekig, most mind oda akarnak menni, ahol ő csücsül: elvitte a kis Napóleon a kincseket az Egyiptomból, most meg csodálkozik, hogy mindenki a Párizsba megy, hogy láthassa. Ezt ő feltétlen nagyságának tudja be, pedig betudhatná végletekig agresszív, rablógyilkos kultúrájának is. (Szegény Jézus, forogna a sírjában, ha fel nem támadt volna!) De nem, őszerinte ő kegyet gyakorol, amiért emberiességet mutat. Amiért nem vágja beléjük a csatabuzogányát, nem robbantja fel az atombombáját őnáluk. Semmit sem tanult, nyilván. De azért persze haragszik, ha az ő kultúrájára sem annyira fogékony a máshonnan érkezett.

A nemzeti érzelmű konzervatív úgy érzi, hogy ha ő kizárja szaros kis törpeállamából a többi kultúrát, az rögtön megoldást is jelent. Nem gondolkozik, hogy mi lesz utána. Ki van zárva, tehát kint van, tehát slussz. Mint a hideg télen: jól bezárjuk az ajtót és majd rendben lesz minden. Aki kint maradt, úgy járt, bent viszont csupa kedves barátunk van. Ő megelégszik azzal, hogy billogot üt a barátai fenekére, és akinek nincs ilyen billogja, ellenség. Az nem ül fel a repülőre. Vagy legalábbis nem nagyon. És nem veszi észre, hogy az „érted haragszom” nem egyenlő azzal, hogy beleverjük a kis Ahmed fejébe a deklinációt. De persze ő nem tanul meg arabul egy szót sem, ha nyaralni megy. A kultúrája sem érdekli. Van neki saját.

Temeti a „multikultit”, a liberalizmust. De ha nagyon felbosszantják, még a „tőkés világrendszert” is. (Felkészül: demokrácia, éljen: a szocializmus.) Meg meri tenni, hogy egy másik kedves nemzeti érzelmű konzervatív, egyebekben tömeggyilkos ámokfutásában is a liberalizmus csődjét lássa. Hiszen világos: a szabadelvűség, a szabadság, az emberi jogok nevében minden norvég szélsőjobboldalit, iszlám fundamentalistát, extrém vegetáriánust az első árulkodó jelre agyon kellene lövetni. Hogy rend legyen.

Nehogy bármi is veszélybe sodorja a nemzeti érzelmű konzervatív kultúrát. A végén még kiderül, hogy van jobb is nála. Borzasztó lenne.

39 komment

Címkék: liberális konzervatív tömeggyilkos norvég oslo multikulturalizmus

Munka hadának a lépte dobog

2011.07.26. 16:13 Humperdickk

Lassan már köztudomású, hogy van nekem is családom, valamilyen felfoghatatlan csoda következményeképpen, amiért nem győzök hálát adni. Ebben nagy-nagy szerencsémre feleségem is van énnekem, aki, talán tettem már róla említést, kedves alföldi vadállatok által lett fölnevelve, ennek okán nem mindig érti azokat a dolgokat, amik nem érthetőek meg hagyományos, hogy ne mondjam, ortodox logikai úton. Azokra a dolgokra gondolok, amik teljesen, végletesen, egyszóval unortodox módon ökörségek, de mégis szükség van reájuk, mert különben az embernek nem lesz kétharmada a parlamentben, és akkor ugye egyrészt összedől az egész Közép-Európa, másrészt kénytelenek vagyunk beszélgetni olyanokkal is, akik nem pont ránk szavaztak, holott az olyan megalázó. A végén még ők nyerik a tévévitát, az meg nem tesz jót az emésztésnek. Na ugye.

Hogy szavam ne feledjem: példával illusztrálom a fentieket. Kérdezi tehát az én kedves, drága, reggelire nyers bikavérbe farkasvelőt tunkoló asszonyom, miszerint hallotta ő a tévében, hogy a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot, ami úgy ítéli meg helyesnek, ha a védett korban levők, meg a gyeden levő anyukák is elbocsájthatóak lesznek azonnali hirtelenséggel – már amennyiben úgy van, és, mint nemrég óta tudjuk, általában úgy van. Ez baj, de lehet, hogy mégse baj, mert őneki, gyeden lévőnek erre fel azt mondta be a televízióban a kormánytagember, hogy „a kormány garantálja a védett kort”, meg hogy a kormány olyan munkatörvénykönyvet szeretne, „amely segíti a munkanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszatérését, és segíti a gyermekes anyák, valamint a szülési szabadságról visszatérő anyák elhelyezkedését”. Mondja nekem tehát, hogy ő ezt nem érti. Hogy hogy van ez: a kormány bead egy törvényjavaslatot, amit még a kormány is csak ímmel-ámmal támogat? Nem tudja a kormány, mit akar a kormány? Hogy hülyék-e ezek?

Természetesen jó állampolgárhoz méltóan azonnal megnyugtattam, hogy dehogy, erről szó se nincs: „a miniszterelnök szóvivője hétfőn hangsúlyozta, a dokumentum egy konzultációs munkaanyag, amelyhez továbbra is várják az észrevételeket, javaslatokat, véleményeket. A kormány át fogja tekinteni, hogy ezek közül melyeket tudja beépíteni a törvényjavaslat végleges formájába”. Az van tehát, hogy egy ideje már a kormány nem kormányoz, hanem konzultál: szociálisan, alkotmányosan, meg egyáltalán. A kormány megkérdezi, hogy ki mit akar beleépíteni a törvénybe: gyedet, védett kort, cirkófűtést vagy tartalék hajtóművet. Kinek mi a heppje, ugye. Ez alapján a kormány okosan mindent összegez, majd közli, hogy a tartalék hajtűmű hülyeség, a gyed szintén, de a cirkó és a védett kor mehet. Bekerül tehát a törvény a Nagyon Fontos Parlamenti Bizottság Minden Szart Aláírunk Albizottsága elé, aki egy emberként aláírja röptében, majd tizenhárom másodperc múlva mind az azóta született tizenkilenc módosítóval együtt meg is szavazza a kétharmad, vívóember (copyright by idelle) pedig már üti is rá a pecsétet.

Nyilván majd ezen alaposan jól felháborodnak a gyeden lévő anyukák, meg is szervezik a babakocsis forgalomkorlátozó tüntetést, hogy így kérjék számon a Fidesz ellenzékben képviselt álláspontját a gyeddel kapcsolatosan. A vérszomjas tüntetők közé vetett bohócállamtitkár ez után magabiztosan közli, hogy „a szabályozással és munkaügyi ellenőrzéssel biztosítjuk a gyermeket nevelő nők diszkriminációjának megszüntetését” kitétel, ami benne volt a kormányprogramban, pont hogy nem azt jelenti, hogy a gyermeket nevelő nő nem baszható ki a munkahelyéről. Sőt, éppen hogy azt jelenti, hogy kibaszható, hogy ezzel segítsük a szülési szabadságról visszatérő anyák elhelyezkedését. Hisz tudjuk: a megvédjük nyugdíjpénztárakat sem azt jelenti, hogy nem tesszük tönkre őket: épp azzal védjük meg őket, hogy tönkretesszük őket. Maguktól védjük meg őket. Nehogy tönkremenjenek. És hát persze a védett korban lévők, gyermeket vállaló nők is védelemre szorulnak: így hát megvédjük őket attól, hogy nagy védettségükben eltunyuljanak. Küzdjenek, hiszen az élet harc, és amint az ősi kínai mondás is tartja: „ha minden kutyaszart megadtok nyápic munkásaitoknak, inkább máshova viszem a pénzemet.”

Mondjuk Szlovákiába.

5 komment

Mi van a kagylóban?

2011.07.25. 13:04 Humperdickk

Tusnádfürdő (románul Băile Tuşnad, németül Bad Tuschnad, Kaiserbad) város Romániában, Hargita megyében. Országos hírű gyógyfürdő és üdülőhely, Románia legkisebb városa. Csíkszeredától 32 km-re délkeletre, az Olt bal partján fekszik, 1968-óta város. Gyógyfürdője és számos nevezetessége ismeretes: ilyen a sziklaszirten álló egykori őrtorony, vagy a kápolna, de katolikus temploma és ortodox temploma is van. Természeti képződményei is egyedülállók: Tusnádi-szoros, a Szent Anna-tó (Európa egyetlen természetben megmaradt vulkáni tava), a havasi tőzegláp. További nevezetessége az orbánviktorbeszéde.

Ez utóbbi csak az év bizonyos időszakában figyelhető meg, véletlenül pont ilyenkor, nyár közepén. Ez úgy szokott lenni, hogy az orbánviktorbeszéde egyszer csak felüti buksi fejét Tusnádon, de nem csak úgy, hűbelebalázs módjára: őtet oda ugyanis hívják, mert a nép őt akarja, sőt azt akarja, hogy ott legyen. Az orbánviktor ekkor persze ott terem, és üstöllést ráront a baloldalra, vagy, mint újabban, a nyugat összeomlásáról értekezik: amit az úri közönségnek rendelni tetszik. Az úri közönségnek a jelek szerint most egyébként valami ínyencséget, az ún. Megoldást tetszik rendelni: a megmaradt harmadnyi szavazó most már tényleg tudni akarja, mi a Vezérelv, hogy miért kellett összerúgni a port a Nyugattal, miért kellett leváltani ezt az egész magyarországot, hogy mire volt jó az új alkotmány, vagy mindközönségesen: miért kellett azt hazudni 2010 decemberében, hogy a magánnyugdíj rossz? (Vö.: „akiknek hozamuk van, és sajnos ők vannak sokkal-sokkal kevesebben. Hogyne.) Az úri közönség tehát belehallgat az orbánviktorbeszédébe, és várja a csodát. Mint hülyegyerek a kagylóból a tengerzúgást.

Illető hülyegyerek én voltam, kábé 5-6 évesen. Érdekes módon a nyugat akkor is haldoklott, és akkor sem éltünk teljesen szabadon, de nem az a lényeg: akkor mondta nekem ugyanis a drága jó anyám, hogy márpedig a tengeri kagylóban a tengerzúgást kell hallgatni. (Naná, majd az észidíszit!) De milyen szépen is mondta az én anyám: olyasmiről volt benne szó, hogy szegény kagyló sokáig benne volt a vízben, mármint a tengervízben, és ennek a sok-sok vízben levésnek a következtében a tenger zúgása valahogy így elmerült a kagylóban, kvázi asszimilálódott, és szegény kagyló ezt adja most vissza, ezt mediálja tovább, mintegy az elveszett tengermélyi életének szép emlékezetét, nekünk, embereknek. Az ember szíve szakad belé.

Ettől függetlenül persze teljes hülyeség: két perc guglizással ki lehet deríteni, hogy a helyzet az, hogy valójában a kagyló a hozzáérkező sokféle hangrezgés közül egyszerűen csak kiválasztja a saját rezgésének megfelelőt, és azzal együtt rezeg, a többit le se szarja: ezáltal a hang megerősödik, és ezt halljuk. Azaz amikor azt akarjuk hallani, hogy zúg a tenger, valójában csak az történik, hogy a rengeteg gyönyörűbbnél gyönyörűbb hang közül csak a buta kagyló által önkényesen kiválasztott bugyuta zúgást hallgatjuk. Még hozzá örökkétig, vagy amíg le nem vesszük a fülünket a kagylóról.

Milyen szerencse, hogy most már ezt is tudjuk. De azért el kéne mondani ezeknek a tusnádiaknak is.

10 komment · 1 trackback

Címkék: orbán hazugság nyugat tusnádfürdő

A politikai kommunikáció diadala

2011.07.22. 13:22 Humperdickk

„A Fidesznél azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek. A jövőben Juhász Oszkár is bizonyíthat. A Jobbik frissen megválasztott gyöngyöspatai polgármesterjelöltjének – akinek ezúton is gratulálunk a választáson elért eredményéhez és munkájához sok sikert kívánunk – most megadatott a lehetőség, hogy bebizonyítsa, hogy a cigányozáson és zsidózáson kívül más válaszok is adhatóak az ország, esetében egy helyi közösség problémáira. A Jobbik és az általa Gyöngyöspatára vezényelt "polgárőrség" eddig csak indulatokat korbácsolt a településen. Csak úgy mint a helyi eseményeket fel és kihasználó LMP is. Úgy látszik a Jobbik és az LMP rövid időn belül, immáron sokadszor, egymásra talált.”

(Forrás: fidesz.hu)

„A nyugdíjvédelmi megbízott elmondta: beigazolódott, hogy szükséges és helyes döntést hozott a Kormány, amikor elindította nyugdíjvédelmi programot. Az előzetes adatokból ugyanis kiderül, hogy több mint félmillió ember egyetlen forint reálhozamot sem fog kapni, köszönhetően a pénztárak gazdálkodásának. A magánnyugdíjpénztárak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, számítások szerint az átlagos kifizetés összege 76.030 Ft lesz, ráadásul ebben nem csak a reálhozam, hanem a tagdíj-kiegészítések is szerepelnek.”

(Forrás: Kormányportál.)

Ismét csak két idézet. Ha pusztán csak az elmondottak alapján, de az előzmények figyelembevételével ítélünk, nem lenne csoda, ha két közepesen megbolondult, úgy mondjuk az enyhe ajakremegés és az idült paralízis között valahol félúton húzódó tünetekkel jellemezhető, egzaltált lelkületű személyt vizionálnánk magunk elé. Mert ugyan két teljesen más ügyben, más technikával készült fontos, mély értelmű politikai szövegről (v. ö.: bullshit) beszélünk, a lényegi vonás közös bennük: ez pedig a beszédpartner totális semmibe vétele.

Mielőtt továbblépnénk, szögezzük le: a fenti jelenségek kommunikációs aktus során jöttek létre, ennek következtében beszédpartnerek vannak benne. Ne tévesszen meg bennünket az aktus látszólagos egyoldalúsága: jelen esetben ugyanis a kommunikáció csak részben egyoldalú, tekintve, hogy az, akihez a megmondóemberek szólnak, ugyan nem válaszolhatnak, de hallják és olvassák a fentieket. (V. ö. Szent Ágoston: „Tolle, lege!”) Az aktus tehát megvalósul: mondhatni, szájból a fülbe. Óne retúr. (Nem nevetni! Biztos vagyok benne, hogy van, aki pontosan ezt szereti, sőt, szerintem hivatalos honlapjuk is van az ilyeneknek!) És most, hogy ily módon elsajátítottuk a bolognai rendszerű egyetemi magyar alapszak teljes első félévi anyagát, próbáljuk meg az illető szövegek lényegi elemeinek boncolgatásán keresztül igazolni, hogy tényleg a „hallgató” nevű beszédpartner akkurát kettészarásának esete forog fenn!

Kezdjük az elsővel: most itt nem térnék ki a részletekre, sokan (én is) sok helyen (én is…) érintették már hülyeségbeszélő munkásságuk mintegy végtermékeként. (T. i. mindenki hülyeségeket beszél, csak néhányan elég erősek hozzá, hogy igazuk is legyen a végén.) A lényeg, hogy fenti bekezdésben egy zsaroláson és fenyegetőzésen kapott párttárs védelmében a kedves kollégának sikerült úgy megnyilvánulnia, hogy az inkriminált kolléga neve nem, ellenben a vádlóé elhangzott, még hozzá elég közel olyan szavakhoz, mint „zsidózás” és „cigányozás”. A mondott polgármester egyébként egy rasszista, antiszemita és végső soron fasiszta párt színeiben látta meg a napvilágot (előtte nincs értesülésünk róla, náci volt-e), azaz nem lepődünk meg rajta, ha túl közel kerül a neve egy írott szövegben a fenti jelzőkhöz, de nem is ez a lényeg: a lényeg, hogy el sikerült mondani a nevét úgy, hogy a csúnya szavak is elhangzottak. Ez főként annak a fényében érdekes, hogy rögtön utána egy laza „csak úgy mint a” átvezetéssel sikerült az ökopártot is belekeverni a lecsóba. (Biolecsó, hogyne, ahogy azt a kis szabórebekák elképzelik!)

Miért érdekes ez? A fenti közlemény (ami tehát választ a felmerült problémára egyáltalán nem ad, ellenben érzelmileg erősen feltöltött szavakat bőven tartalmaz) kiagyalója szerint éppen elegendő: a jelek szerint ő úgy véli, az átlag magyar szavazó (sőt: magyar nemzeti szavazó) nem csak funkcionális analfabéta, de gondolkodni se nagyon szok. A választónak szerinte bőven elegendő, ha azt hallja, hogy „oszkár”, meg „cigányoz”, és ehhez neki nem gond, ha az elempé is ott van. A hívószavak elhangzottak, napi ék egyszerűségű magyarázat a világ zavarba ejtő sokszínűségére megvolt, lehet menni aludni, jójcakát.

A második egy kicsit cifrább. Ebben a kis szösszenetben ugyanis a nem kevésbé szösszenet jellegű nyugdíjvédelmi szakember (sic!) elmondja, hogy bajba került szinte majdnem az a sok-sok magyar ember, kábé több mint fél millió. Ez egy nagyon nagy szám, mármint a millió, majdnem olyan nagy, mint a milliárd. Ami szintén sok meg nagy, annyira, hogy adósságot mér vele az állam. És ezen a ponton nemzeti magyar tévénéző agya túltölt, leáll, meg se próbálja megérteni, hogy ebben a második esetben tehát az a trükk, hogy a nyugdíjvédelmi amazon (mit amazon! Walkűr! Slachtjungfrau!) mindenre elszánt, hajmeresztő bátorsággal el merte hallgatni, hogy két és fél millióan meg igenis kapnak pénzt. És nagyon jól is teszi: érdekes mellékkörülmény ugyanis, hogy a legfrissebb számítások szerint a két és fél millió egyébként éppen ötször több, mint a félmillió. Százalékosan kifejezve: majdnem 85 százalék. Ennyinek érte meg a magánnyugdíj-pénztári rendszer. Azaz ötször annyinak igen, mint amennyinek nem. És ha ez kiderülne, az nagyon megzavarná a nemzeti tévénézőt a nemzeti tévénézésben.

Mi tehát a következmény? A fenti derék két kedves megszólaló szerint az, aki hallgatja őt, olvassa őt, vagyis aki a kommunikációs vonal túloldalán rohad, az elemi logika és aritmetika szabályaival sincs tisztában, valamint ettől függetlenül teljesen hülye. És a jelek szerint szerinte ez így rendben van, így nem is kell változtatni rajta, hiszen választást nyerni lám, így is lehet.

És egészen addig igaza is van, amíg nem jön egy másik politikai alakulat, amelyik még ennél is hülyébb válaszokat is hajlandó adni. És ha még itt-ott pár vidám rádiójátékot is készít izgalmas politikai celebek és kevésbé celebek részvételével!

A többi innentől már adódik.

1 komment

Címkék: fidesz hazugság forradalom nyugdíj fasiszták barakk selmeczi

Mire jó a korrupció?

2011.07.21. 15:48 Humperdickk

A nagyságnak is megvan a maga átka.

Mert van az úgy, hogy az emberre rábíznak valamit: mondjuk, adnak alá hogy egy buszt, hogy tehetségtelen senki ugyan, de szarni rá, vezesse. Vagy egy vonatot is akár, hogy azt már ne is mondjam, hogy azokat a böszme nagy röpcsiket is emberek vezetik. De nem kell ilyen messzire menni: a lényeg, hogy olyik alkalmakkor megkérik a pubit, hogy figyeljen, és ne hagyja elkallódni, szanaszét menni, ebek harmincadjára hullani az akármit. Az az akármi meg lehet lestrapált kistraktor, Pista bátyád kiugrik egy pössentésre, kukkants rá addig, vagy akár csak egy őrbódé, vagy szomszéd kutyája. De lehet, hogy csak egy kupac gőzölgő macskaszar a szőnyeg közepén: figyejjé rá mán oda, kisfijam, bele ne másszon a kishúgod! A lényeg, hogy akkor, abban a pillanatban az a dolog az, amire vigyázni kell. Mert ha fontossága ki is merül abban, hogy vigyázni kell rá, hiába marha büdös, az már elegendő ok arra, hogy ne lankadjon a figyelmünk.

Ilyen lehet legújabb korunk csodálatos vívmánya, a korrupció is. Mármint nem abban az értelemben új, hogy régen nem volt korrupció, hanem most abban az értelemben, hogy csak újabban vívmány: korrupció eddig is volt, csak vívmány nem volt eddig. Sőt, eddig „rákfenéje” volt, vagy mi, amiről most így hirtelen nem néztem utána, miszösz lehet, de ha a rákot meg a fenét összerakom, nagyon nagy vívmány biztos nem lehetett. A lényeg, hogy a korrupció sokáig ilyen undorító dolog volt: az ember úgy képzelte, hogy kövér, hónaljban flanelinget sötétkékre izzadó, orrukon az obligát szőrben végződő szemölcsöt előszeretettel simogató, idétlenül vihogó szarháziak csinálják, és leginkább egymással, és ráadásul még élvezik is, mert pénzt keresnek vele. Azt már nem mindig gondoltuk, hogy a tisztes, őszes halántékú Főúrorvos Professzor Úr zsebébe ledéren belehelyezett boríték is korrupció volna, vagy a Lillácskám nagyon tehetséges, perfekt wördekszel, meg amit akarsz, beférne-e hozzátok, nem lennék hálátlan is korrupció volna, és hiszem, hogy tulajdonképpen azért nem, mert mi nem vagyunk kövér, izzadékony szarjancsik. (Nem érdemes klikkelni, megint a vinszentmaroz lesz. Gondoltam, elsütöm én is a poénját még egyszer. Ingyen poén mindig jól jön.)

Vagyis lehet, csak azt hisszük, hogy nem vagyunk olyanok. Részemről mondjuk erősen dolgozom rajta. (Izzadni ugyan eddig is izzadtam, de újabban hízok is.) De most nem ez a lényeg, hiszen én mit sem számítok: mélységesen semmi közöm a korrupcióhoz, soha életemben nem korrumpálódtam, úgyis mondhatnám, hogy én azokat a forrásokat elzártam magam elől. Ezért lehet az, hogy én nem értem, mifasz boldogság van abban, hogy őrizzük csodás új vívmányunkat, a korrupciót. Mert én megengedem, hogy biztos én vagyok megint a hülye, és a kormány tényleg nem akarja ezt a korrupciót, sőt, másikat sem akar, mert hígfosása van tőle, mert meg egyenesen undorodik, mert gyerekkorában a tizenhatszemélyes ebédlőasztal körül kergette ősz öreg apja, ha korrumpálódáson kapta. De az, hogy százötven trillió millió billióig nem kell közbeszerzést kiírni, nem pont ebbe az irányba mutató lépés. Meg az sem, ha dévaj törvénykezési kedvünkben doszt und immer az abécé bizonyos betűit tartalmazó baráti üzletláncokat hozunk versenybe. Meg nekem úgy tűnik innen végekről, az meg már aztán végképp nem, hogy ugyan lepkefingnyi fogalmunk sincs arról, miről szavaztunk, de akkor is nem. És azért nem, mert nem. De főleg az tűnik nekem ez után nem pont ebbe az irányba mutató konstellációnak, hogy közleményben köpjük pofán a választókat, ha számon kérnek minket korrupció-ügyben.

Meg persze az is lehet, hogy nagy emberek lettünk, mittom, polgármesterek lettünk itt-ott, meg képviselők a kupolásba. Ilyenkor nyilván, hogy jobban tudjuk, melyik faluban laknak a jó emberek, hisz könnyű kiszámolni: olyanokra szavaztak, akikkel együtt szoktunk fájerozni. Meg hát nyilván, hogy levesszük seperc alatt, ki akar, ki meg nem akar együttműködni: lett ugyanis valami hetedik érzékünk, mondjuk szemölcs formájában, az orrunkon. (És még szőrös is, ami jó, lehet simogatni.) És itt jön a nagyság átka: innentől nem szabad csüggedni, nem lankadhat a figyelem, a mindig csalhatatlan ösztön segítségével védelmeznünk kell modern korunk legújabb vívmányát: a korrupciót.

Csak az a másik vívmány ne lenne, a diktafon.

3 komment

Címkék: fidesz korrupció dohány

Nálunk a tetvek beszélnek

2011.07.20. 16:04 Humperdickk

„A Fidesznél azt valljuk, hogy nem a szavak, sokkalta inkább a tettek beszélnek.”

„Nem emlékszem, hogy kezdődött, már senki sem tudta. Egyszer csak lett egy apró, sötét sárga pont a Papa halántékán, ami ilyen narancs, majd inkább vérnarancs színűvé változott, meg növekedni kezdett: előbb még csak a fél arcát, de aztán a nyakát és a vállat, meg a felsőtest jelentős részét, végül az egész testének több mint kétharmadát ellepte. És mindössze néhány óra leforgása alatt! Nagyon megijedtünk: melanómára, májleállásra, pestisre, sőt, még túlzott festékfogyasztásra is gyanakodtunk. Ja, merthogy a Papa azon a héten festette át a kerti barakk ajtajának keretét, mert lekopott az előző réteg, az ilyen vidám piros volt, emlékszem kislány koromban. Na, a nagymama már kezdte mondogatni, hogy ha kell, erőszakkal is orvoshoz visszük a papát. Nyakas parasztember volt a Papa, nehezen tűrte, ha ellentmondtak neki. De aztán a tünetek egyszer csak minden átmenet nélkül elmúltak hétvégére. Nem tudtuk, mi volt, de mondta is az Apu, hogy biztos emiatt a felgyorsult törvényhozási iram miatt van, vagy lehet, az elszabadult svejcifrank-árfolyam miatt volt, és attól lett stresszes a Papa.

Akkor még nem sejtettük, hogy a Papát pediculicitis támadta meg. Ez a Földön létező kórok talán legszörnyűbbike, a végső stádiumban teljes agyelhalással és kocsonyás, nyúlós gerincvelővel jár. Később utána olvastunk, és kiderült, hogy a fejtetűről kapta a nevét, amit latinul Pediculus humanus capitisnak hívnak – sosem felejtem el ezt a szörnyű latin nevet. Egyébként azért hívják így, mert egy bajor orvos, Franz Josef Kleinkönig azt hitte, hogy mivel rendszerint először a fejet támadja meg, a tetvek okozzák. (Először mi is kizárólag ecettel és petróleumzselével kezeltük, amivel csak további kínokat okoztunk a Papának.) A huszadik század elején azonban egy amerikai politikus, polihisztor és hipochonder, Richard Humper-Smallking derítette ki, hogy a pediculicitis olyan mint a rák: belső keletkezésű, és igaz, hogy hajlam is kell hozzá, de nem szegény fejtetű, hanem a hatalom okozza.

Szegény Papa is ebbe a kórba zuhant: először extázisba került és összefogásról, forradalomról, soha nem látott felhatalmazásról és új rendről kezdett beszélni. Akkor nem tűnt fel, de ma már rémlik, ilyenkor gusztustalan nyálbuborékok ültek ki a szája szélére és vérben forgott a szeme – nem tudom persze, van-e ennek jelentősége. Később egyre gyakrabban tűnt el a dolgozószobájában akkor is, amikor otthon volt: ilyenkor hallottuk, amint pusmogva beszélget telefonon ismeretlenekkel. A betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta: emlékszem, amikor késő este az utcán keveredett vitába a maga kimért, mégis határozott módján egy villanyoszloppal, mert szerinte rossz fényt vetett rá. A legrosszabb azonban az volt, amikor kivágatta a nagypapája által ültetett, száz éves diófát a nagyi háza előtt, mert amikor kinézett az ablakon, szerinte a fa dús, kövér lombkoronája rajta csúfolódik. A végén már semmire nem volt képes, csak kifeküdt a ház elé a nagypapi karosszékében, és onnan irányította a forgalmat, kimért gesztusokkal és határozott kézmozdulatokkal.

Végül bevitték. Azt mondták, az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a megyei közgyűlésben indítványozta, hogy csak akkor essen eső a megye egyes településein, ha azt a közgyűlés elnöke jóváhagyta. Emlékszem, amikor bevitték, megvonta a levegőt az egyik ápolótól, mert úgy érezte, az direkt csinálja, hogy őrá hasonlít. Ocsmány, undorító betegség ez. Hacsak eszembe jut, felfordul a gyomrom.”

Két idézet. Az egyik idézet fiktív. A másik hazugság.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Közmunka, köztévé, közröhej

2011.07.18. 15:55 Humperdickk

Száműzik a szórakoztató műsorokat a kínai tévéből. Ezeket a szórakoztató kínai műsorokat is:

Szomorú dolgok ezek. Mert most elképzelem én azt a szerencsétlen kínai munkást, aki megfeszített tizenkét órás éjszakai műszak után nem tekintheti meg a fenti csodát. Mert nem tekintheti, ugyanis most már pont hogy a nem szórakozás van helyette, sőt, nem hogy a nem szórakozás, egyenesen a közszolgálat. Tehát mondjuk dokumentumfilm van helyette Tibet szédítő, nem huszonegyedik századi eszközökkel felépített nehéziparáról. Amit persze nyilván nem pont Tibetben, sokkal inkább Sanghajban forgatnak, akár inkább előtte áthordva a fél Himaláját az állóképekhez, semmint odamenve a tibetiek arcába kelljen nézni, kockáztatva ezzel a tibeti szerzetesek rosszalló tekintetét. A végén még megint fölgyújtja magát valamelyik, és kinek hiányzik az, főleg ebben a melegben.

És ezzel, felteszem, Kínában elintézettnek is tekintik a pártatlan, elfogulatlan tájékoztatást – ha nem is a nyugati világ elvárásainak értelmében, de az emberi jogok fontosságát másként értelmezve. Ezek a szavak a rendkívül kiváló Heti Válasz nem kevésbé kiváló publicistája, elismert Kína-kutató szavai, aki szerint létezik olyan, hogy másként értelmezett emberi jogok. (Gondolom, ez olyan lehet, mint a maga nemében szépnek mondható.) A neves publicista úgy véli, hogy előbb az evéshez való jogot kell biztosítani az embereknek, minden más csak az után következhet. Azaz: zabálj, utána pofázhatsz. Merthogy kínai ember evés közben nem beszél.

A helyzet azonban az, hogy a kínai ember evés után sem beszél. Ebben a tekintetben hasonlatos azon hűséges, szorgos, azaz megfelelő magyar médiamunkásokhoz, akik a minap abban a szerencsében részesülhettek, hogy az ablakon át belülről integethettek távozó kollégáik után a magyar közszolgálatiság magasabb dicsőségére. Persze csak szótlanul, némán idézve a közös, szép emlékeket. És ha tovább bontjuk a hasonlatot, az is tény, hogy ők sem szórakoztatásra szerződtek: egyrészt most nem az a vonal van, hiszen most szigorúság van, fogak nagy erőkkel történő összeszorítása van, mert a végén még betör legfőbb ellenségünk, a hitel. (Hacsak nem kínai az a hitel, annak ugyanis külön örülünk, így akárhányszor csak betör ide, azonnali sürgősséggel tanulmányozni kezdjük a régi tibeti népszokásokat.) De másrészt nem is igazán volna kit szórakoztatniuk a lelkes televíziósoknak, mert például a magyar televízió nézettsége egy ideje már nem mérhetően kicsi, gyakorlatilag nem is létezik, így egyre inkább pusztán elméleti konstrukció – kész csoda, hogy nem került még fel a CERN kutatóit érdeklő, érthetetlen izék listájára. (Közvetlenül a Higgs-bozon mellé. Pedig milyen jól mutatnának együtt.)

De a köztévé nem is azért van, hogy nézze azt bárki: az ugyanis a kiegyensúlyozottság miatt van – adja meg az MTV Zrt. egy szinte még ropogósan friss, 2007-es felméréssel a csattanós választ. Persze gondolom, ez azelőtt lehetett, mielőtt beköltöztek volna a köztévébe a kormánytagok, sőt, az előtt, mielőtt a Médiatanács elmarasztalta volna az egyik hírműsort, mert az nem tájékoztatott elfogulatlanul. (Igen, ez az a szalaiannamaris cég. Lehet, nem egyeztettek előtte.) Sőt, még az előtt lehetett, mielőtt a világba beköszöntött az internet, és így akadálytalanul olvashatja boldog-boldogtalan, miszerint nálunk az van, hogy most akkor innentől pofa be, mert egyesek kívülről úgy látják, úgy tűnik fel nekik, mintha a Vezér szerint mindannyian idióták volnánk.

És voltaképpen ez az a pont, ahol el kell gondolkodnunk rajta: ha végképp kénytelenek lennénk választani, akkor a szegény sorsú kínai munkások életéhez, vagy a gerinctelen, a közszolgálatra tehát ab ovo alkalmatlan közmédiások életéhez hasonló életet akarunk-e inkább élni. Mert úgy tűnik, egyelőre nagyjából ez a kettő áll rendelkezésre a Nemzeti Összefogás Rendszerében.

2 komment

Olvad az Unió

2011.07.13. 13:40 Humperdickk

Az ember gyanútlan elmegy nyaralni, pillanatra nem figyel oda, és tessék, tönkremegy közben a világ.

Mert mi van, ugye. Fogja az ember a családot, meg a család csomagjait, és felpakolja mindezekkel a szuzukit. A feladat lehetetlen, de nem kell kétségbe esni, menni fog, csak értelmesen kell hozzányúlni. Nincs más feladat, csak szépen élére kell rakni a családot, aztán, mikor már a kedves családtagok be vannak szorítva a csomagok közt keletkező lyukakba, jöhetnek a további csomagok a csomagtartóba, valamint a családtagok által mégis üresen hagyott helyekre: láb közé, hónalj alá, egyéb kihasználatlan résekbe okosan, helytakarékosan beerőltetve. Minden csak intelligencia, valamint fasiszta hajlam kérdése: nagyobbik gyerek szájába például tartalék gyertya, izzókészlet még pont belefér. Legalább nem beszél annyit út közben. Hacsak nem akarja szétharapni a helyzetjelzőt.

Ezt követően, mármint miután a babakocsit is sikeresen összelegóztuk a bicikli gyerekülésével, és középasszítottuk a háromnegyed éves, de már most tízegynéhány kilós csecsemő (igen, tudjuk, hogy jól fejlett a gyerek) legfeljebb kettő, uszkve három mázsára rúgó babakelengyéjét, indulhat a karaván. De csak finoman: száguldozni nem szabad, tehát sztrádára nem hajtunk fel: különben is, drága. Apa meg jól vezet: bukkanó előtt, jobbos kanyarban a négy-öt nyergesvontatót gond nélkül előzi, akár az egyszeri tökös béemvés közvetlenül a hamvasztása előtti héten.

Mindezek ellenére azonban ha a család mégis megérkezik a célállomásra, önfeledt nyaralásba kezd, azaz rohad a napon, figyelve, amint apa a húgymeleg velenceitóban és a szintén fogyaszthatatlan sörszerű fosban ázik napokig. Mindeközben az ember egyrészt tehát iszik, másrészt tehát részeg, harmadrészt tehát nem olvas napilapot, laptopot ki se nyitja (ha első nap kilopták volna a faházból, azt se vette volna észre), rádiót, tévét meg ugye elvből se. És mikor ránéz már végre a netre, mert érdekli, döntésképtelen legkedvesebb főnöke képes-e volt-e eldönteni, elkövetkező hét melyik napján legyen a marha fontos találkozó a partnercéggel, véletlen megnyitja a hírportált, hol is olvassa, miszerint konkrétan percre pontosan éppen most dől össze az Európai Összefogás Rendszere.

És az ember meglepődik, pedig nem kéne. Az ember számára ugyanis már régen nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az európai uniósok bizony, mondjuk ki, ne finomkodjunk: felettébb bátortalanok. Ezeknek már az is gondot jelent lányos zavarukban, hogy kezdjenek valamit azzal, hogy bizonyos tagjaik a sajtószabadság, a magántulajdon, vagy akár az alapvető emberi jogok kapcsán kezdenek idióta ámokfutásba. Ezek után nem csoda, hogy az, hogy déli barátaik kulturálisan determináltan jobban szeretnek élni, mint félretenni, megoldatlan probléma elé állítja őket.

Mondom, az ember ezen nem lepődik. Az ember azon lepődik, hogy egy olyan felkészült szakemberekből álló brigád, mint amilyen ez az eu, miért nem adaptálja a talán unortodox, mégis felettébb hatékony tagországi módszerek némelyikét. Mert ki mondta, hogy a korrupció ördögtől való volna, pláne a mutyiknál közbeszerzések során? Vagy hogy a magántulajdon, a szerzett jogok szentsége kell, hogy vezesse ceruzánkat? Ugyan, ha ekkora gondot jelent a görög nyugdíjasok nyugdíja, miért nem ne építhetnének gátat Hollandiában, ha egyszer utaztatásuk napi hat óránál kevesebb repülőútba belefér? És egyáltalán, ki mondta, hogy ezeket a lusta délieket ne lehetne vidám németországi munkatáborokban munkára szoktatni?

Vagy miért nem kérdez az ilyen? Bármelyik családapa megmondja, mi módon lehet három-négy teherautónyi, teljesen összeférhetetlen holmit bepakolni a családi szuzukiba: Európai Uniót ennél nagyságrendekkel könnyebb összedobni. Még néhány teljesen felesleges, csak ballasztnak jó marhaság: görögdinnye, spanyolnarancs is belefér. Csak arra kell figyelni, hogy van, amikor, szembeszállva legnagyobb hatalommal, a feleséggel is, már tényleg hatalmi szóval kell kivágni valamit a francba. Mert van, ami már nemcsak szar, de büdös is.

Mert hát legyen már tartása az embernek.

Szólj hozzá!

Címkék: spanyol unió válság görög alkotmány közmunka

Hírünk a nagyvilágban

2011.07.07. 15:47 Humperdickk

    – Téged kérdezgetnek a többiek, hogy milyen hely az a Magyarország?
    – Sokszor kérdeznek Magyarországról, és büszkén mesélek nekik az eredetünkről, már amennyit tudni vélünk róla. A rovásírásunkról például, amivel nem minden nemzet dicsekedhet. Vagy arról, hogy egyesek szerint a mi nyelvünk bír a legtöbb ősi nyelvrészlettel, úgynevezett etimonnal. Kimutathatóan körülbelül hatvannyolc százalékban, míg olyan világnyelvek, mint az angol, a német vagy a francia csak 4-5 százalékban tartalmazzák ezeket az ősi formulákat. Gondolhatod, hogy elcsodálkoztak.

    (Forrás: origo.)

Az, hogy a fenti interjú kedves hősnője, bizonyos Egres Katinka ezen kívül még mit vél tudni a magyarok eredetéről és úgy általában a világról, maradjon az ő titka. És leginkább a saját jól felfogott érdekében maradjon az: ez a tömény butaság, félinformációkon alapuló hülyeség, ami bizonyos körökben felettébb paradox módon ahhoz kell, hogy mi magyarok is büszkék legyünk magyarságunkra (miért, még ki legyen büszke rá?!), nagyobb dózisban már pusztító is lehet. De nem is kell fokoznia, hiszen a Megy a gőzös sztárja (sic!), aki újabban egy másik kiváló nyelvésszel, bizonyos Brad Pittel forgat együtt, így is kiválóan betölti a funkcióját: igaz, hogy nem túl okos, viszont eléggé szép, és azzal a csókos szép szájával csupa jó híreket mond bele rólunk a nagyvilágba.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de jegyezzük meg, hogy ebből a szempontból hasznosabb a tevékenysége, mint a téma doyenjéé, a bizonyos miniszterelnöké, aki ugyan szintén szép nagy hülyeségeket beszél a külföldieknek, például arról, hogy mennyire szerelmes belénk a Velencei Bizottság, de sajna felettébb rusnya is. (Katinkához képest, legalábbis, egyébként meg szexuális irányultság, ízlés, de mindenek előtt pártállás kérdése. Éppen ezért nem lennénk meglepve, ha miniszterelnökünk személyében egyben az idei Miss Universe Hungary győztesét is tisztelhetjük.)

Sok szót nem érdemes vesztegetni mindenféle híres művésznék téveszméire, de azért hangozzon el: Katinkám, eszem a zúzádat, igazán nem akarlak elkeseríteni, de ezek a hírek nem igazak. A helyzet az, hogy nem, nem létezik olyan, hogy „etimon”, és nem, rosszul tudod, a magyar nyelv akár az angolhoz képest tanúsított „ősisége” (azaz finnugorsága!) pusztán ragozó sajátságából fakad. (Leegyszerűsítve: előbb talált ki egy újat, minthogy kölcsönzött volna. Újabban ezt fordítva csinálja.) És lehet, hogy most fáj, de hidd el, idővel hozzászoksz: a magyar rovásírás sem egy marha nagy vaszisztdasz, mondjuk a görög, a latin vagy az arab íráshoz képest, hogy a germán rúnaírást már tényleg ne citáljuk ide. Ez úgy szokott lenni: ilyen böszme régi népeknél ez már szinte alapvető.

De hiszen mindegy is, bármiképpen is ragozzuk: mi aránylag ritkán találkozunk a Brad Pitt-tel, ő meg még ritkábban velünk, így ő okoskodó akadékoskodásaink helyett különböző Katinkák jó híreiből kénytelen tájékozódni. És hogy a jó hírek mennyire fontosak, azt a közmédiában zajló tisztogatások megújítások is jelzik. Ez most speciel nem annyira jó nekünk, mégsem tiltakozunk ellene. Miért is tiltakoznánk? A közmédiások is kettészarják: az egy szem Veiszer Alindán kívül mindenki tudomásul vette. Ebből is látszik, hogy az irány jó, a cél helyes, hiszen az állasukat megtartók nem tiltakoznak, ők meg ott vannak belül, csak jobban tudják. Igaz, egyes hírek szerint még raportőri eljárás is indulhat Magyarország ellen (EU-s büntifajta, olyan, mint az anal intruder öklözőzsír nélkül, csak jobban fáj), de megéri: ez a magyarok dolga, ne szóljanak bele. Az izgága kötekedőknek tehát majd kiosztunk néhány sallert, és aztán élvezzük a hibátlan, tökéletes hazugság mámorító csendjét.

És ha szerencsénk van, még Brad Pitt is ránk mosolyog, miután megmarkolászta az etimonunkat.

12 komment

Címkék: cenzúra diktatúra közröhej közmédia

Üzenet a budim falán

2011.07.05. 11:42 Humperdickk

Aránylag ritkán járok női vécébe. Ennek a ténynek a magától értetődő okaira most nem térnék ki: mindannyian tudjuk, hogy léteznek olyan objektív változói, kiterjedései, sőt, változó kiterjedésű kvázifizikai tényezői ennek a világnak, amelyek ha meg nem is gátolják, de mindenesetre megtiltják számomra a női vécék látogatását.

Keseregni emiatt nyilván nem érdemes, hisz nem gondolom, hogy most bármi kimaradt így az életemből. Most is csak azért hangsúlyozom, hogy világos legyen: egyáltalán nem a női vécék eleddig elenyésző mértékben történt látogatása miatt érzett gyötrő hiány mondatja velem, hogy az, hogy férfi és nő külön vécékbe jár, egy felettébb buta szabály, idióta konvenció, a nemek szétválasztásának konzerválását célzó, fundamentalista csökevény. Hiszen, mint az nyilvánvaló, a nyilvános vécék nem vasúti várótermek, de nem is színházi nézőterek, sőt, tapasztalatom szerint egyáltalán nem törekednek még az olimpiai gigastadionok szédületes tereinek babárjaira sem. Bármily döbbenetes, a nyilvános vécék zárt, többé-kevésbé csendes, meghitt terek, melyeket ráadásul apró fülkék szabdalnak megannyi darabra, amely fülkékbe az megy be, aki csak akar, és ott azt csinál, amit csak akar – mindaddig, amíg a teret a rendeltetése szerinti célokra használja és nem törvénysértő a tevékenysége. Igen, mondjuk ki bátran: bizony, pukizhat is ott bárki. De hisz hol máshol pukizna? A vécében megvédi a fülke anonimitása: vécéajtót feltépni, ember fejét fingszaga miatt érzett dühünkben letépni meglehetősen tapintatlan gesztus, jobb helyeken nem véletlen, hogy kerülik az ilyesmit.

Mellékszál, de érdekes mellékszál, hogy ebből a szempontból a nyilvános vécé felettébb hasonlít az internetre. Az internet is olyan, hogy nagy, zárt, többé-kevésbé meghitt terekből áll, amelyben az ember kis fülkéket (portálokat, blogokat, fészbukprofilokat stb.) képez, és ezekben a fülkékben azt csinál, amit akar – mindaddig, amíg az internetet a rendeltetése szerinti célokra használja (levelez, blogol, kommentel stb.), és nem sért törvényt vele. És bizony, ennek során van, hogy belefingik az ember az éterbe: az internetet mégsem osztják női és férfi szakaszra. Ebből is látszik, hogy a nyilvános vécék koedukálása ellen felhozható érv nincs, ellenben hasznos lenne: talán jó hatással lenne a férfivécékre. Én ugyanis valahogy úgy képzelem, hogy a női szakasz tisztább, kulturáltabb. Nincsen például obszcén feliratokkal összefirkálva.

Ez azért fontos, mert az internet és a vécék világának szakavatott ismerője, a Heti Válasz nevű leendő vécépapír online kiadásának publicistája az internet egyes hozzászólásait a „beteg lelkű névtelen firkálók” budik falát megbecstelenítő tevékenységéhez hasonlítja. Szó se róla: a „szőrös fiúnak szopok nyalok hívd Attilát” (nem, nem a neves publicistát, ez egy másik Attila) szintjét valóban csak alulról súrolja nem egy kommentelő, ennyiben igazat is adhatunk neki. Abban azonban nem tudjuk követni, hogy emiatt Attilát ki kellene tiltani az ország összes nyilvános vécéjéből, és ha ezután az utcán jönne rá a szükség, legfeljebb undorodva elfordulunk. Nem, a neves publicista abban szenved értelmezési hiányt, hogy nem érti, hogy a vécé is való valamire, meg az internet is: a vécé ürítésre, az internet meg (sok egyéb mellett) a vélemény kifejezésére. Mondjuk ki: firkálásra. Mindezek alapján következik, hogy a párhuzam nem Attilának a vécéfalára felkent életművében áll, hanem abban, hogy meglehet, Attilánk irgalmatlan büdöset fingik is közben. Utóbbit ugyanis szabad neki. Ha meg nekünk ez nem tetszik, kibírjuk hazáig, és a továbbiakban nem járunk nyilvános vécékbe.

A fentiek fényében kellene most értelmezni a magyar parlamentnek azt a legújabb szokását, miszerint a karzatra érvényes jeggyel esztergomi polgármesterek nem mehetnek fel. Nem azért, mintha ennek Tétényi Éva női mivolta volna az oka: bár sok mindent el tudunk képzelni az ország házáról, pláne annak karzatjáról, azért azt gondoljuk, mégsem férfibudi az, amit folyton telefing meg telefirkál a sok büdösbunkó. De a Tétényinek sem ez volt a szándéka: tiltakozni akart felmenni, kulturáltan, fekete ruhában, némán – sőt, meglehet, kimondottan kellemes illatot árasztva közben. Igen, ő csak ki akarta fejezni a véleményét az önkormányzatok adósságrendezési eljárásával összefüggő törvénymódosításokról – meg talán a kormánypártok esztergomiakat sújtó mérhetetlen közönyéről és cinizmusáról. És valószínűleg ez lehetett a baj.

És élek a gyanúperrel, hogy a fent említett neves publicista sem az (átvitt értelemben vett) fingszag miatt neheztel az internetre: úgy en bloc az zavarja őt, hogy oda bárki bemehet. Még ő is. (Amely utóbbi azért, valljuk be, nem a legszerencsésebb fejlemény.) Nem tudom, említettem-e: a vécékben az ilyeneknek találták ki a fülkeajtót. Lesz szíves tehát becsukni, és végezni csak a saját dolgát.

4 komment

Címkék: cenzúra parlament esztergom kirekesztő tétényiéva

Csak egy komment

2011.07.04. 21:25 Humperdickk

...........................................

(*Izgága kötekedőknek koki, saller és baráti tarkón legyintés helyett.)

1 komment

Rendőrállam

2011.07.03. 09:37 Humperdickk

Csodálatos, megismételhetetlen dolog történt a minap: világszínvonalú miniszterelnökünk ismét szólt az övéihez. Ez nekünk öröm, és eszünk ágában sincs kisebbíteni annak jelentőségét, hogy az immáron szinte hibátlan alaptörvényünk szerint újraértelmezett magyarországban a miniszterelnök bátran, őszintén, ellentmondást nem tűrően mer bohócot csinálni magából. És hol máshol, mint a rendőrök tisztavatási ünnepségén.

Mert ugye, küldhette volna a bohócügyi államtitkárát is, gyáva, megalkuvó módon. De nem, ő személyesen ígért emelkedő fizetést és biztonságos idős kort a ma huszonnemsokéves fiataloknak! Igaz, egészen konkrétan ők majd harmincöt, uszkve negyven év szolgálat után lesznek biztonságos idős emberek (újabban, ugye), de semmi csodálatos nincs abban, hogy a Vezér már előre megköti a nemcsak a következő évek, de a következő negyven év történéseinek kezét. Mert hogy olyan nincs, hogy van, és nem tudtuk előre, hogy lesz. Kizárt, hisz akkor tévedtünk volna.

Persze semmi sem tökéletes, hiszen vannak, akik „szembefordulva a becsületes emberek többségével a bűn útjára sodródtak, és munka helyett mások tulajdonának elvételéből akarnak megélni.” Ezért „megnyugtató érzés, hogy minden évben százával vállalkoznak fiatalok arra, hogy megvédjék a magyar emberek életét”. Gondolom, a nem magyar emberek életével szemben. Valamit valamiért.

Ezek után még elmondta fiatal rendőreinknek, miszerint jelentős átalakulások vannak a világban, illetőleg összeomlás, koldusbot, adósok börtöne, valamint lovak a szakadék szélén. Ezen plasztikus képek, felteszem, hamar elfeledtetik a frissen felkent, életüket kockáztató, áldozatkész rendőrtisztekkel azt a nem kevesebb, mint havi legalább plusz százezezer forintot, amit nem kapnak meg bérként, pedig megérdemelnék. Hiszen a viccek is úgy tudják, hogy a rendőrök hülyék.

És most tényleg nem az itten a probléma, hogy a Vezér a jelek szerint a közhelyszótáron kívül legfeljebb viccgyűjteményeket olvas. Mert kezdetben voltak ugye a székely viccek, és ahogy most kinéz, felfedezte magának a szép emlékű Ludas Matyi és Hahota csodálatos világát. Onnan gondolom, hogy a minap még csak a Kínával ápolt hatvan éves kapcsolatról beszélt, de most már odáig merészkedett, hogy Magyarország visszatér a munka elsődlegességéhez, azokhoz az értékekhez, amelyek „az önök szülei számára még olyan természetesek voltak, mint a levegővétel”.

Nos, igen. Ezek konkrétan azok az idők voltak, amikor szintén büntették, ha valakinek nem tetszett a verébszámolás a tanácsháza udvarán. Sőt, neve is volt: közveszélyes munkakerülőnek hívták az ilyet. Ma simán csak cigánynak.

Tagadhatatlan: fejlődik a világ.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán rendőrök alkotmány átnevezés bohócok alaptörvény

A velvet esete a sajtószabadsággal

2011.07.01. 13:27 Humperdickk

Megszűnik a velveten a kommentelés. Őrület.

Nem nagyon létezik olyan szegmense az internetes újságírásnak, amely fontosabb társadalmi célt szolgálna, mint a mondott bulvárportál. Hiszen az olyan témák, mint az, hogy Alekosz biszex csajjal él együtt, vagy hogy Lady Gaga szerint hibásan akarják perelni (ti. Lady Gagát… jó, írni nem mindenki tud), vagy akár az új-zélandi lóspermával ízesített italról szóló beszámoló mindenki figyelmére joggal számot tartó, fontos témákat boncolgat. Főleg a lósperma, na az, ami mindennél jobban kifejezi a velvet társadalmi kommunikációban kifejtett áldozatos szerepét: nem hiszem, hogy lenne még orgánum ebben a magyarországban, amely ilyen nyílt, kendőzetlen őszinteséggel számolna be a lónak a micsodájáról. Hacsak ilyen érintőlegesen, mondhatni, szőrmentén teszi is.

És valljuk meg, az is joggal háborít fel mindenkit, hogy ezentúl nem fűzhet kommentárt a lónak a pöcséhez se. Mert ezek után semmi csodálatos nem lesz abban, ha egy, belpolitikával foglalkozó portálon sem lehet majd birizgálni olyan kényes témákat, mint amilyen a nemrég napvilágra került adóemelés tervezete. Ezentúl ugyanis az „Óriási siker az adócsökkentés frontján! A kormány tíz százalékkal emeli a nyugdíjjárulékokat” című cikkben hiába követel a szerző a matolcsiné férjének akár közgazdasági Nobel-díjat is, a „már megint hazudot a törpe hitler emelik az adót sanyargattya a népet tönkreteszi a vállalkozókat orbán takaroggy!!!” problémáját feszegető komment beengedésével elvágta a tökét. És mert nyilván nem lesz kapacitása a napi három(száz)ezer komment előmoderálására, nélkülöznünk kell a kommenteket, úgy egyáltalán. És bármennyire is helyesnek tartjuk a szellemi retardáltak kitiltását az internetről, akadnak aggályaink, valamint azért további elképzeléseink is vannak az internet lófaszon túli alkalmazásainak lehetőségeiről is.

Az aggályaink amiatt akadnak, mert ma van egyébként a nagy nap, az internet szabályozásának első gyönyörű napja. Az első áldozat vélhetően a népszava lesz, és azon túl, hogy a mondott médium meg is érdemli a fingófát (mint ahogy a magyarnemzet is megérdemelné, de gyanítom, nem fogja megkapni), magától értetődő módon nem a cikkeihez fűzött idióta komentelők kommentjei miatt érdemli meg.

Mert ezek a kommentek nem olyanok, hogy mondjuk óvatlanul véletlenül nem figyelek oda, és hopp, elolvasom őket hülyén, és máris kész a baj. Nem, persze: de az internet szabályozásának kiagyalói a jelek szerint mégis valahogy úgy képzelik az internetet, hogy azt így be kell kapcsolni elől a zöldgombbal, és így elindul, és máris dől a pornó, a szemét, meg a nemzetietlen hazugság mindenünnen. És ki se lehet kapcsolni: módszeresen, baltával kell szétcsapkodni a monitort. És aztán is csak reménykedni lehet, hogy nem támad fel, mint a terminátoregyben az a rohadék.

Hát, a helyzet az, hogy feltámad. Sőt: agyon se lehet verni. Kérdezzétek meg szegény Mubarakot. Na, neki most annyi se maradt a hatalmából, mint amennyi egy ilyen új-zélandi finomság elkészítéséhez elegendő volna.

3 komment · 3 trackback

Címkék: népszava velvet sajtótörvény

Bénázás Kecelen

2011.06.29. 15:46 Humperdickk

Kedves Bábel Balázs, Tisztelt Érsek Úr, Drága Bazsi!

Na ne szívass, mi van már Kecelen? Olvasom ennél a magyaridiótánál, áll a balhé a hittan miatt? Különben is, mióta írogathatnak Neked ezek liberális aknamunkák? (Még jó, hogy nem a vinszentblog!) Ne tökölj, Érsek Úr! Remélem, nem kell mondanom, mi a teendő: szétcsapsz, gondolom. Menni fog, tudom, nem is emiatt kereslek.

Értem én, hogy a kötelező hittan miatt senkinek nem esik le az aranypirszing a nemiszervéről. Jól mondja az Igazgató Úr: az előző rendszerben a kötelező felvonulások miatt sem növekedett drasztikusan a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűntettek száma. (Nem pont így mondta, mindegy.) Akkor egy önkényuralmi rendszer volt, most meg majd egy másik önkényuralmi rendszer lesz. Sőt, még az is rendben van, ami eddig történt: hisz nem elég az egyházaknak folyósított állami támogatás, a személyi jövedelemadó 1 százaléka, a perselypénz, az egyházi adó, bizony, az egyházi iskoláknak folyósított többlettámogatást is frankón benyeljük. Foglaljon el csak minden iskolát a Katolikus Anyaszentegyház, ámen: köll a pénz. Szóval jó az irány – de nem szabadna itt megállni, Balázskám. Mert volna itt még pár dolog. Mint például a villamos.

Most ezen a ponton joggal kérded, hát hogy mi van a villamossal. Kérlek szépen, hát az van vele, hogy egyrészt sárga, ami még nem okozna gondot, de tudtommal (és hidd el, megbízhatóak az értesüléseim), az is van a villamossal, hogy megy az a rohadék: és mindenfajta egyházi közreműködés nélkül! Mert addig az rendben van, hogy a szekér is mén, menjen, kit zavar, húzza az a ló vagy öszvér, egyéb Isten barma (például nemsokára a közmunkára kötelezett nyomorult), még jó, hogy megy. Isten áldása van a közben elhullajtott lószaron is! De a villamos?! Az meg mitől megy?! Nem húzza azt a kutyafasza se! Szemlátomást tehát itten valami ördöngösség van! Rosszabb esetben valami liberális ármány.De mindenesetre érdemes volna kivizsgálni!

És a villamos még nem minden! Kérlek szépen, itt lépten-nyomon beleütközik az ember mindenféle kórházakba, strandokba, intim masszázsszalonokba – és ezek mindenféle egyházi közreműködés nélkül működnek! Igenis: püspököt a műtőkbe, ministránsfiút a kuplerájba, sőt: esperest az operába! Hisz Bazsikám, van neked arról tudomásod, mi pénzt szakíthatnánk le minden egyes katolikus műkörömstúdió, katolikus szolárium, katolikus nyilvános vécé állami támogatásával? Apropó: nem gondolod, hogy az is milyen hülyén veszi ki magát, hogy minálunk felszenteletlen vécépírba törli a szaros seggét a buta parasztja?!

Bazsikám, Érsekem, Drága Barátom a messziben: nincs ez így rendjén. Így hát igen gyorsan szedjed összefele magadat. Most amúgy is ilyen idióta fideszkurzus van nálunk, azok meg játékból már egy ideje úgy tesznek, mintha katolikusok lennének. Itt az alkalom: addig üssétek a vasat, amíg meleg.

Az Örök Kárhozattal meg ne foglalkozzatok. Hol van az még. Ha egyáltalán. És különben is, majd lerendezzük azt is.

2 komment

Címkék: egyház hülyemagyar diktatúra katolikus

Utánközlés

2011.06.29. 10:45 Humperdickk

Világosítsd föl

    Világosítsd föl gyermeked:
      a haramiák emberek;
        a boszorkák - kofák, kasok.
          (Csahos kutyák nem farkasok!)
            Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
              de mind-mind pénzre vált reményt;
                ki szenet árul, ki szerelmet,
                  ki pedig ilyen költeményt.

                    És vígasztald meg, ha vigasz
                      a gyermeknek, hogy így igaz.
                        Talán dünnyögj egy új mesét,
                          fasiszta kommunizmusét -
                            mivelhogy rend kell a világba,
                              a rend pedig arravaló,
                                hogy ne legyen a gyerek hiába
                                  s ne legyen szabad, ami jó.

                                    S ha száját tátja a gyerek
                                      és fölnéz rád, vagy pityereg -
                                        ne dőlj be néki, el ne hidd,
                                          hogy elkábítják elveid!

5 komment

A Nagy Kínai Nagy Izé

2011.06.27. 11:04 Humperdickk

A kínai pénznél nincs jobb.

Mondta a múltkor ez a kis izé, ez a zorbánviktor is, vagy hogy a francba hívják, én is tőle tudom. Mondjuk ez az ember mondjuk folyton beszél mondjuk: én nem tom, lehet, gyerekkorában lehet, súlyos tárgyakkal ütötték lehet a fejét otthol, ha megszólalt néha. Ezért néha ez hadar, dadog (a fennmaradó időben meg hazudik), de őt is meg lehet érteni. Az egyik ismerősöm például tizedikes koráig bepisilt: na, az sem egy leányálom, a gumilepedő zörgésére elaludni minden nap, reggelente nyakig húgyban ébredni, aztán mosni kifele a húgyfoltos ágyneműt – és egy idő után már ki se jön, csak a nagyja. De szaga az tuti, hogy megmarad egy életre.

Na, és mondjuk az is sárga. Mer hogy ez a kisember szerint (na melyik, hülye kérdés, hát a kevésbé sárga; lásd később) most történelmileg fog eljönni a Kánaán, hiszen fejlesztik a légi, a vasúti és a folyami közlekedést, ösztönzik a befektetéseket, létrejön a Huawei informatikai óriáscég európai ellátóközpontja és egy világítótestek gyártásával foglalkozó európai bázis. És akinek ez nem elég, az ölelje a kemencét, és szar liberális, és vegye tudomásul, hogy a BorsodChem együttműködik a Bank of Chinával, a HNA csoport a Magyar Tőketársaság Zrt.-vel, és a VMOSZ a Kínai Kereskedelmi Kamarával, a Tévémaci a tavaszi tekerccsel, valamint szándéknyilatkozatot írnak alá a kulturális együttműködésről és kulturális központok kölcsönös létesítéséről, illetőleg lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. (Vagy rizspálinka és rizskoch, tökmindegy.) És még ennek tetejébe Szolnokon citromsavgyárat is alapítanak.

Magyar Citrom. Fasza.

Szóval a kínai pénz: de most tényleg, az szinte mindenre jó. A kis, éhbéren tartott kínai rabszolgák verítéke nem csurrant hiába: egyes gasztronómai berkekben a kínai pénzt például saláta helyett használják! Kicsit be kell ugyan dinsztelni, mielőtt nyakon küldjük a fehérborecettel, de az eredmény garantált: sokan esküsznek rá, és tagadhatatlan, hogy zsenge borjúhús vagy nyúl mellé ideális. De a kínai pénznek nem csak kulináris haszna van: mésszel, cementtel, kis vízüveggel kikeverve a legjobb maltert adja nyirkos, salétromos felületre. Ami jó, ha el akarjuk falazni fél Ázsiát, hogy be ne folyjon az a sok mongoltatár: a kínai pénzből és potom egy-, de legfeljebb kétmillió kínai rabszolgából egész hosszú, faszántosan kanyargós falakat rakathatunk! A kínai pénz ráadásul megfelelő szilárdító anyaggal, például gipsszel és nyers kőolajjal keverve vasbeton szilárdságú anyagot képez, így víztaszító sajátságai miatt ideális mesterséges szigetek, egyéb arabemírségi idiotizmusok szakszerű felépítésére. És, persze, a hadiipar is felfigyelt a kínai pénz nem mindennapi képességeire: egyes szegény, de gyilkos hajlamú afrikai diktatúrákban puskák, olcsó lőszerek, egyéb tömegpusztító fegyverek vásárlására használják, és ha hinni lehet a beszámolóknak, százezerszám irtják vele a tuszik a hutukat, zuluk a hottentottákat, a nemtomkik a szinténnemtomkiket. De a lényeg, hogy még sosem érkezett a minőségére panasz – olyannyira, hogy sok afrikai országban gyermekjátéknak is alkalmassá tették!

A kínai pénz tehát voltaképpen egyfajta panacea: ha nem is jó mindenre, az biztos, hogy megvehető belőle mindaz, ami viszont már jó mindenre. Nem csoda, hogy kiválóan alkalmas diktatúra felé igyekvő, nyomorult szaremberekkel megtömött, tökig eladósodott európai viccországok lefizetésére, és a kölcsönbe adott kínai pénz nem növeli az államadósságot sem! Mert igaz, hogy van ez a Tibet, meg a tibetiek, de legutóbb a barózó például nem azt mondta, hogy tibetbazmeg, hanem azt, hogy nincshiánybazmeg. És oda kell figyelni ezekre a nüanszokra.

Az meg már csak az én bajom, hogy én meg annak örülök, hogy az én magánnyugdíjamat az Allianz Mnyp. Zrt. kezeli, és nem ezek a próbakínai seggfejek. Mert Kínában ugyanis nincs igazi nyugdíj. Sőt, más se sincs. Például szabadság se sincs. És nem csak csajozni, de pofázni sem lehet. Arra ugyanis konkrétan nem jó a kínai pénz.

De persze ezt ez a májcirózizistól sárga hülyegyerek pont leszarja.

3 komment

Címkék: kína gazdaság orbán hazugság nyugdíj hülyemagyar diktatúra barakk felemelkedés visszaszereztük

Egy ctrl-alt-del engemet

2011.06.23. 15:42 Humperdickk

(Szolgálati közlemény: a fenti verset nem Petőfi Sándor írta. Hanem Petőfi Kálmán. Nyilván.)

Ebben a magyarországban már darab ideje annak a szerencsének örülhetünk, hogy a Jóisten, illetve más forrrások hasztalan igyekvő köre honunk setét egét két, fáklyafényként bevilágló öntelt faszkalappal csodálatos vezérrel festi lángvörösre, hogy vezessék népüket – ki erre, ki arra. De leginkább semerre. (Képzavar rulez.)

És ez így nem annyira jó.

Mert nem tudom, beszélgettem a jómúltkor sógorom Kálmánnal, és igaz, legurult pár fröccs is, de szerintem Kálmi azért elég értelmesen fogta fel ezt e vezetőkérdést. (Sőt, szerintem, ha iszik, valamivel értelmesebb. Legalábbis nem annyira agresszív.) A vezetésnek ugyanis szerinte az lenne a lényege, hogy segítsen a hülyéknek abban, hogy menjünk valahová. Mert például lehet, hogy vagyunk ugyan valahol, de ott nem annyira jó, és/vagy nem tudjuk, hogy voltaképpen az a valahol, hogy az hol van. Namármost jelenleg úgy fest, hogy ebben a magyarországban a parasztok, dolgozók és egyéb droidok kurvára nem tudják, hogy hol vannak, de hogy nem jó helyen, azt azért vágják. (Igen, amióta esténként pornót néz a Kálmi a gyerek internetén, kissé átalakult a szókincse.) Kéne tehát egy vezér, aki megmondja, ha nem is, hogy hol vannak (lehet, összenyomná őket az igazság súlya), de legalább azt, hogy most innen akkor hova, ahol majd jobb lesz.

És itten kezdődnek a problémák a Kálmi szerint. Mert mi van most: van ez a Vezér, aki szerint ő tud pingpongozni, ezért mindenki más szarul pingpongozik, tehát ő negyven évre előre lejátszik minden pingpongmeccset mindenki helyett. Ennek során természetesen mindenki nyer mindenki ellen, méghozzá harminckettő nullra. (Ha nem, majd oda lesz csapatva.) Aztán van a másik Vezér, akivel az egyik Vezér kurvára fosik nem hajlandó szóba állni, ezért az kínjában most inkább újraindítaná a szociáldemokráciát – ahogy kinéz, egyelőre csökkentett módban. Azaz: a ctr-alt-del mindkettőben megvan: a kezdjük elölről része is, meg a lelkesedés is, a forradalmian lángoló harc is megvan, meg az ide nekem nemtommit is, meg az ottessemelén.

Csak az a kibaszott Világszabadság, na, az hiányzik.

9 komment

Címkék: orbán gyurcsány hülyemagyar vezér

Levél a legvidámabb munkatáborból Floridába

2011.06.22. 12:15 Humperdickk

Kedves Kálmán, Druszám, Másodunokatestvérem, Drága Lali!

Örömmel vettem hozzám és szűkebb pátriárkánkhoz Floridából írt kedves soraid, és a mellékelt nyaralási képeket úgyszintén! Köszönöm kérdésed: mi jövőre megyünk, már ha Ágotám megkapja addig a kiutazásit. Magam részéről komoly reményem van a sikerben, ugyanis együtt bérmálkozott a Nemzeti Felsőoktatatási Ellenőrző Bizottság Nemzeti Kiutazásellenőrző Főosztályának Útlevélkibocsátó osztályvezetőjének takarítónőjével – és te tudod a legjobban, hogy milyen sokat ér manapság a jó kapcsolat. Hiszen neked se lett volna egyetemi katedrád és közmunkásokból verbuvált kvantummechanikai tanszéked nyolc általánossal, ha nem egy alapszervezetben lettél volna aktivista a…, na, tudjuk, kivel.

De hagyjuk a munkát: mondták már, hogy szépek a gyermekeid?! Emőke, mondhatni, kész nő, de Emese is szépen fejlődik! De kedvencem, Árpád Vata Kündü is kitesz magáért: már most látszik rajta az erő és a munkabírás! Ahogyan feszül rajta az a csepp kis pelenka! Szinte idáig érezni, hogy bizony teledolgozta a szentem: remélem, Marikád kicserélte a kép készülte után hamarost, és méghozzá hűen követve a Vezérünk márciusi direktíváját? Úgy-e? De hisz tőletek nem is vártam mást, csak szakszerű szarospelenkacserét!

Kérdéseidre válaszolva: köszönettel vettem a közmunkásokat, akiket küldtél. A társulat már nagyon várta balettünkbe az utánpótlást. Ideig-óráig még tudtuk pótolni a helyi Korengedményes Nemzeti Nyugdíjasklub tagjaival, a rozoga tűzoltókkal, kohászokkal és vájárokkal a létszámot – de az aktivisták lelkesedése is fogytán volt, és bizony, ilyenkor már nem mindig csattan oly életerősen az a kutyakorbács a táncosok izzadt, szőrös hátán! Meg hát a fluktuáció is nagy volt: némely uránbányász például csontrák következtében dezertált, mások keszonbetegségre hivatkozva fulladtak meg egy-egy megerőltetőbb próba során, de olyan is előfordult, hogy egy tűzoltó, akit a 35 év szolgálat idegileg összetört, vezértáncosunk mellkasát nyitotta fel feszítővágóval, mert tébolyult dühében azt hitte, bennszorult valaki a Margitka néniben, aki segítségre szorul.

Ám az újak! Nem győzzük dicsérni őket! Frissek, ruganyosak, és a korbácsot is szokták. Az pedig, hogy némelyiküknek minden végtagja megvan, nagyban megkönnyíti a közös munkát. És mennyi a móka, a kacagás! Az egész társulat gurult a nevetéstől például, amikor a Hattyúk tavában Odíliát, a fekete hattyút játszó Stromfelder Bélának, aki egyébként „civilben” munkanélküli géplakatos, a szólóját gyakoroltuk! A délutáni órákra kedvező fröccsök következtében már csak kivételes pillanatokban állásbiztos Béla egylábas spiccen forgása után emelés következett volna, ám ezt a társulatból egyszerre hatan sem tudták kivitelezni! (Sok az a 157 kiló, igaz-e, Gézám, vagy hogy a francba hívnak?) Szerencsésen megoldódott azonban a probléma, mivel a társulathoz került néhány békéscsabai munkanélküli ács is, akik semmi perc alatt állványt ácsoltak Bélánk alá, aki így be tudta fejezni a híres pas-de-deux-jét a harmadik felvonásban!

Mint látod: csupa móka és kacagás az élet mifelénk! És hát a szögesdrótok ellenére a balett barakktábora sem komor hely: a Dolgozó Művészek ugyan némelykor komolyan elfáradnak, egyszer-egyszer meg is halnak a nagy igyekezetben, de gyakran már a bikacsökkel való csiklandozás is jobb kedvre deríti őket. Ha meg már semmi sem segít, a nyíradonyi Nevető Cigány Munkaszolgálatosok kacaját vetjük be ellenük – és persze a táborunkba olyik alkalommal ellátogató idegenszívű külföldi újságírók aknamunkája ellen is.

Kérdezted, fiammal, Benedekkel mi lett: bizony, fájó pont ez az életünkben, hisz magam sem tudok sokat elsőszülöttemről. Utolsó értesüléseim szerint a debreceni Cirkus Maximus építésén dolgozik, mint idegsebész rezidens; építésvezetője, Lukács professzor bizalmasan megsúgta nekem, hogy már egész üzembiztosan forog a talicskával, és ha így folytatja, ásóra, esetleg csákányra is méltónak találtatik a közeles jövőben. Bár adná az Ég! Nekünk Magdusommal csak imádság maradt szegény megtévedt munkanélküli fiúnk lelki üdveiért! Ürömönkben öröm, hogy munkavezetője, a SOTE volt főorvosának béremelése, amit az ő istápolásáért és hazánkban tartásáért kap, bizton célra vezet majd, Vezérünk szent útmutatása szerint!

Kedves Elemér, Druszám, Endre! Zárom soraim, felettébb kívánva, hogy Vezérünk közelgő születésnapjára tekintettel ismét találkozni lesz szerencsénk! Alig várom a dicső napot, és bízom benne, hogy addigra a világ is megérti, hogy a munka, a munka, és csak a munka vezet eredményre! Nemzettársi üdvözlettel:

    Ubrizsi Kálmán,
      nyugalmazott foglár és művészeti vezető, Pécsi Balett Munkatábor

Szólj hozzá!

Címkék: fidesz rasszista diktatúra közmunka barakk munkaszolgálat rezidensek hülyemegyar

Felrúgni végre valamit

2011.06.19. 21:57 Humperdickk

A Meleg Büszkeség Napja alkalmával szeretettel üdvözöljük Vidnyánszky Attilát, a Magyar Művészeti Akadémia oszlopos tagját, a Magyar Teátrumi Társaság elnökét, a debreceni Csokonai Színház igazgatóját és 2011-ben Kossuth díjat nyert művészét, továbbá az Előadó-művészeti tanács tagját annak alkalmából, hogy fel bírt rúgni egy széket.

Gratulálunk! Ugyanakkor ezúton jelentjük, hogy ez így kevés lesz. Mink ugyanis ha túlságosan kulturált, igazságos kritikával illetnek minket egy országos színházi fesztiválon, bizony egy nagyobb ebédlőasztalt is fel tudunk rúgni duhaj nagy haragunkban. De megfelelő népviselettel felvértezve méltóságteljesebb művészi alkotásokkal is elbánunk, akár antik szobrokat is szétverünk légkalapáccsal, de levizeljük a teljes francia impresszionizmust, sőt, különösen indokolt esetben a teljes független színházi szcénát is tönkretesszük. A színházművészet védelmében.

Sőt, mi olyan nagyon liberálisak vagyunk, hogy elmondjuk a fasisztáknak is akár, hogy nekünk ezek a buzik nem szólnak be. Úgyhogy minden esély megvan rá, hogy jövőre mi leszünk a Nemzeti Színház összes igazgatója, és nagyon sokszor, nagyon nagy örömmel verjük az ilyen vidnyanszkifélék orrát a saját szarukba.

De csak miután fölrúgtuk az összeset. Csak jöjjenek a mi utcánkba!

1 komment · 2 trackback

Címkék: poszt fasiszták baromállatok vidnyanszky

Hány rendőr fér egy rendőrautóba?

2011.06.16. 15:30 Humperdickk

Ezt a kedves, vidám kísérletet ma bohócok közreműködésével mutatja be ebben a magyarországban a teljes rendőri állomány, gondolom, felhőtlen kacagások és konfettizápor közepette. Az elvárások mindenesetre nagyok:

.

.

Ennél azonban még fontosabb kérdés, hogy hányan férnek el egy alkotmánybíróságban? E szerint a pédéef szerint legalább tizenöten.

Én mondjuk még életemben nem voltam alkotmánybíróságban, de biztos jó nagy hely lehet, ha ennyien is beférnek. Viszont nálunk aránylag kicsi a ház, oda tizenöt ember lapjával, ha befér. Ennek okán is kérem a tisztelt alkotmánybírákat, eszük ágában se legyen nálunk tizenöten ülésezni, mert én ugyan kinyithatom a konyhában az ebédlőasztalt nagyra, de amellett sem férnek el tíznél többen, akárhogy is húzzák össze magukat.

Ezt azért mondom, mert ha mondjuk csak tízen lennének, még tudnám vállalni a vendégül látásukat. (Itt szeretném viszont jelezni, hogy a tavalyi borom már elfogyott – ez van, szar év volt a 2010-es, elvitte a termés kétharmadát a fülkeforradalom peronoszpóra. Úgyhogy amelyik egyébként iszik, az hozzon magával.)

Szóval gondolják meg: nyugodt, békés szőlőhegyi körülmények között dolgozhatnának (a sok fűkaszás/stílfűrészes/motorospermetezős barmot majd intézem addig), így még az idén nyáron, hogy stílusos legyek, dűlőre lehetne jutni ezzel a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban. Mint hallom, már most is gőzerőkkel folyik a munka! Vagy mégsem:

.

.

Nem tudom, segít-e a döntésben, de további szempont, hogy a nyár végére már elképzelhető, hogy lesz must is, és ha segítenek permetezni, zöldválogatni, kacsolni és kapálni, kaphatnak belőle. (Ha még esetleg azt is megteszik, hogy alkotmányellenesnek nyilvánítják azt a szabadrablós, emberijogtiprós nyugdíjtörvényt, vihetnek az unokáknak is egy palackkal. De palackot hozzanak, mert az nekem sosincs.)

Ja: ha azzal esetleg még korábban kész lennének, lenne itt még valami. Javaslom, nézzenek már utána, hogy mi van a bohócok, légtornászok és erőművészek, egyéb varietében dolgozók nyugdíjával! Nem lennék hálátlan: sógorom a fővárosi készenléti nagycirkuszban dolgozik, lehet, el tudom intézni nála, hogy a legközelebbi tüntetésen majd alkotmánybírákat véletlenül se verjenek nagyon meg a kollégái. Már ha ne adj isten, tüntetni akarnának az alkotmányosság és az emberi jogok védelmében az alkotmánybírák. De egyelőre elég lesz meghozni ezt a két kis határozatot. Az alkotmányosság és az emberi jogok védelmében.

Meg hát, ugye, hogy továbbra is tükörbe tudjanak nézni.

2 komment

Címkék: rendőrök bohócok nyugdíjtörvény alkotmánybírák

Az atomfizika legújabb sikereiről

2011.06.15. 15:46 Humperdickk

Amikor a CERN részecskefizikusai laboratóriumuk, az LHC 27 km kerületű alagútjában ólomionok közel fénysebességre gyorsításával létrehozták a kvark-gluon plazmát, ezt a csak fekete lyukakban tapasztalható sűrűségű, 1,6 trillió fokon lángoló tűzgömböt, kíváncsian tekintettek a mélyére, hogy megtudják, mi is csücsül ott a mélyben. És hát, bizony, a Vezér csücsült ott. Méghozzá személyesen.

A Vezér kissé feszélyezve érezte magát, ami nem csoda. Maga a hihetetlen sűrűség és forróság nem jelentett volna gondot: megszokta, hogy a legnagyobb feladatokat a legalkalmasabbra, azaz magára szignálja; majd pont az Ősrobbanás első egymilliomod másodperce fog ki rajta. A Vezér azért érezte kényelmetlenül magát, mert a részecskefizikusok igencsak gátlástalanul vizsgálgatták, és mindeközben bizony nem voltak tekintettel olyan intim pillanatokra, mint amilyen a kvarkok szín-töltésének ernyőződése. A Vezér nem szerette az ilyen izgága, ide-oda táncoló, hevesen gesztikuláló alakokat, allergiás volt rájuk: depressziós, szomorkás lett tőlük, és végső stádiumban még az sem kizárt, hogy elveszti szavazatainak egy részét a jelenlétükben. Nem is maradt sokáig: néhány milliomod másodperc elteltével komótosan vette a kalapját, és köszönés nélkül elhagyta a laboratóriumot. Egy darabig nem is látták.

Másnap az egyik szomszédos ország legnagyobb pletykalapja mégis szóra bírta. A németül nem tudó Vezér a „Die höchst komische Ministerpräsidenten aller Zeiten” rovatnak nyilatkozott, angolul. A riporter kérdésére elmondta, hogy az Ősrobbanás természetesen az ő hatáskörébe tartozik, hiszen magára szignálta. Igaz, az MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) ugyan nem állta meg, hogy akadékoskodásának adjon hangot, de szerencsére őket egy ügyes jogtechnikai húzással visszamenőleg hatvan évre meg lehetett szüntetni a Marhatrágya hőerőművekben történő módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványaként. Elmondta még, hogy örömmel jelentheti, hogy így végre elhárult az akadály az elől, hogy megszülethessen Magyar Művészeti Akadémia kebelén belül a Magyar Atom Moldova György Nemzeti Kutató Intézete. Ennek az élére Kudlik Júliát nevezte ki, akiről köztudott, hogy a maga korában népszerű tudományos-ismeretterjesztő műsort vezetett, penetráns sikerrel, amiért Smidt Smitt Schmitt-díjban részesült, valamint a Vezér kukaca is gyakran felállt tőle kisfiú korában. A felvetésre, hogy az ATOMKI csak 1957-ben alakult, nem lehet tehát 1951-ig visszamenőleg megszüntetni, a Vezér elmagyarázta a kekeckedő brüsszelinek (nos, földrajzból nem éppen a legjobban volt tájékoztatva, ez tény), hogy ezt a problémát is magára szignálta, így pofa be.

A további kérdések tehát innnentől végre tényleg már sokkal inkább a kvark-gluon plazmaállapot kérdéskörét boncolgatták. A Vezér elmondta, hogy az Ősrobbanás pillanatában az volt a legfontosabb, hogy megértesse a buta, sötét, eszetlen anyaggal, hogy innentől uszkve tizenhárom és fél milliárd évig az van, amit ő, a Vezér mondott, hogy legyen, és erről sarkalatos törvényben is kíván rendelkezni. De szerencsére szinte mindegyik kvark azonnal megértette, mi a feladata: nincs is annál szebb, mint amikor a kis mezonok és a barionok elvesztik egyéniségüket, és ezáltal mind a kvarkok, mind a gluonok szabadon mozoghatnak. Hozzátette: ebben az állapotban Coulomb törvénye módosul: a töltés, vagyis a hatalom nagysága itt nem állandó, hanem az a többi töltés távolságától függ.

A beszélgetés végén a Vezér még megpendítette a plazmaállapot húrelméleti összefüggéseit, majd udvariasan cseppfolyós alakba ment át, és sietve lefolyt a lépcsőn.

6 komment

Címkék: orbán törvény hülyemagyar alkotmány akadémia vezér

Adolf Hitlert az alkotmánybíróságba!

2011.06.14. 15:23 Humperdickk

„Ha az adott településen az előzetes tapasztalatok alapján a közvéleményben meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók esetében fokozott bűnelkövetés valószínűsége vált bevetté, a magánfelek közötti viszonyban e kisebbséghez tartozók vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményétől az (1) bekezdés alá tartozó viszonyokban el lehet tekinteni. Amennyiben a későbbi tapasztalatok alapján a közvéleményben már nem állapítható meg a jelzett kivétel indoka, az egyenlő bánásmód követelményétől való eltérést azonnal meg kell szüntetni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak az etnikai kisebbséghez tartozás esetén a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település közvéleményének előzetes tapasztalataiból kell kiindulnia.”

(Pokol, Béla: Magánszféra és egyenlő bánásmód; Magyar Nemzet, 2010. augusztus 17. A teljes cikk elolvasható itt.)

A szerző alkotmányjogász, egyetemi tanár. Én meg egy büdös paraszt vagyok.

Lehet, hogy ez az oka, hogy úgy vélem, hogy ennél a pokolbélánál csak az alkalmatlanabb alkotmánybírónak, aki ki fogja nevezni ezt a pokolbélát alkotmánybírónak. Sőt, ha még teljesen hülye is lennék, és nem tudnám, hogy a jogtudomány nem ismeri a „közvélemény” fogalmát, mint ahogy az egyes zenei stílusokról sem szokta hülyén összefröcsögni a jogtudomány, hogy nem teccik, tilcsákbe, akkor úgy is fogalmazhatnék, hogy szerintem ez a pokolbéla egy barom. És akkor az már közvélemény – hacsak nem definiálja a pokolbéla, hogy hány embertől vagyok én egy köz. De ha definiálja, akkor én meggyőzök pontosan egy egységnyi, közvéleménynek minősülő embert a településemen arról, hogy a pokolbéla nem normális. Ily módon eleget téve az elegen levésnek, kezdhetünk elégtételt venni (bocs…): alapíthatunk tehát egy közvéleményt, és vehetünk például cuki fekete játszósmellényt a fehéringre, valamint köthetünk helyes kis piros-fehér masnit a hajunkba. Például.

Namármost ilyetén módon kellően felfegyverkezve a pokolbélák ellen, elkezdhetünk akár ideológiát is gyártani a hülyeséghez. És mivel a pokolbélák akármilyen népes családjából csak a pokolbélát ismerjük, a negatív evidencia elve alapján ettől kezdve azt is gondolhatjuk, hogy ezek a pokolbélák mind ilyenek. Továbbmenve: nincs tehát annak akadálya, hogy mi nagy-nagy szeretetben, nagyközösen azt is gondoljuk, hogy a Pokol-család generációk óta, hetedíziglen nem normális, ami nem csoda, hisz minden Pokol-gyerek egy ilyen degenerált fajzat, genetikai hulladék. Velük szemben tehát kívánatos volna az egyenlő bánásmód követelményétől való kurva gyorsan történő eltekintés – azaz végső soron pofán is vághatjuk a rohadékokat, ha erre járnak. Sőt, tulajdonképpen mi el is mehetünk oda, ahova ők járnak, például azért, hogy megvédjük az ottani közvéleményt. Ennek érdekében mink egyenruhában fenyegetően vonulgathatunk fel s alá, és ha nekik ez nem tetszik, és verekedni kezdenek, ismételten pofán vághatjuk őket. Ám ezúttal is csak pedagógiai célzattal és a legmélyebb keresztényi könyörülettől vezérelten: hisz össze is fogdoshattuk volna az összes kis Pokolt, nemre, korra való tekintet nélkül, aztán zsupsz, megy a gőzös.

Hisz úgy döntöttünk, hogy rájuk nem vonatkozik az egyenlő bánásmód elve. Egyelőre. De ha majd ismét vonatkozni fog, szólni fogunk. Ígérjük.

Így gondoltátok, Béláim?

6 komment

Címkék: alkotmánybíróság hülyemagyar rasszista kirekesztő pokolbéla

Nem lehet más semmi

2011.06.12. 23:14 Humperdickk

Komoly gondok vannak ezzel a plázakérdéssel: összeveszett a tótavével a kettősmérce (vagy inkább csak szeretett volna a szerencsétlen...). Szegény vinszent meg szokás szerint csak fázik magában. Utóbbit meg lehet érteni: ők ugyanis tudnak írni, még ilyen bonyolult összetett mondatokat is ismernek, és nem félik használni őket! Az meg csak kis mennyiségben orvosság: kiderülhet ugyanis olvasás közben, hogy nem is tudsz rendesen olvasni, és nem értesz mást picurka agyaddal, csak a káromkodós tótavét meg a fogalmazni nagyon nem tudó kettősmércét. (De most tényleg, aki leírja, hogy „Tescojában”, és nem érzi, hogy mi a baj, azzal mit lehet tenni? Agyonlőni durva lenne, de mondjuk bezárni a gyűlölt Tescójába egy rakomány spanyol uborkával? Meztelenül?)

Akárhogy is: a tótavé minden idegbetegsége ellenére egy ilyen tréfásan hülye barom, és ráadásul a maga idegbeteg, szélsőségesen szélsőséggyűlölő módján még igaza is van. (Szinte mindig.) A plázakérdésben is biztos igaza van, mert bár nem igazán értek a nagyüzemi mezőgazdaság talajeróziós és egyéb gyilkosidegencivilizációs-inváziós, partraszállós-kardozós kérdéseihez, de azt azért gondolom, hogy ha minden idiótán vigyorgó sifferandris megkapná ebben a magyarországban a maga krumpliföldjét, az maga lenne a Végítélet. Hisz kábé másnap halna éhen minden ember ebben a magyarországban, mert a sifferandrás-féle töketlenek nem csak, hogy nem értenek mondjuk a csirkézés lélektanához, de ráadásul rendkívül hatékonytalanul hoznák létre a biocsicsókát meg a csicseriborsót. Ezzel szemben kivételes erővel rendelkeznek, ami képessé teszi őket arra, hogy megmagyarázzák, miért jó, ha cébéá lesz minden teszkó. (És ha honvéd áll a Hargitán, gondolom. Jelenleg ennyit tud a magyar zöldpolitika. A piros-fehéret adja hozzá a jobbik; lásd lejjebb.)

És most tényleg nem az a lényeg, hogy ennek a lehetmásafrizurám szabórebekának büdös a nagyüzem, vagy hogy fáj, hogy nincsenek master level családi gazdaságok. Még lehet, hogy igaza is van, ki tudja. Szerintem persze nem, ugyanis simán el tudom képzelni, sőt, nekem úgy tűnik, hogy ez a szabórebeka még kaszát kezébe nem fogott, szőlőt negyvenfokban nem kapált, és úgy egyáltalán, még olyan igazán piszkos sem volt életében. Így tehát nyugodt szívvel leszarom, hogy szerinte ezer kisboltban sokkal könnyebb ellenőrizni a párizsi minőségét, mint három teszkóban. Meg hogy Pista bácsi őstermelői tiszta kék szeme garancia arra, hogy nem ad el pitymallatkor szarrápermetezett uborkát még aznap délelőtt. (Számla nélkül.) Vagy hogy nem látott még ez a szabórebeka peronoszpóra által teljesen letarolt szőlőt, de már ivott biobort, és ízlett is neki. Vagy hogy úgy hiszi, hogy csak nagyon komolyan gyorsan sokat biciklizni kell mindenfele, és minden rendbe jön.

És még az sem a lényeg, ami a tótavének fáj: a büdös fideszes-elempés komenista preskriptív tempó, meg a cébéá indirekt helyzetbe hozása. Bár ez már durvább, de azt mondom, sajnos a politika meg ilyen veszélyes üzem: könnyen bedarálja az embert, a (vélhetően) hülyepicsa szabórebeka meg ehhez aszisztál, hát most zágsón, ennyi neki az esze. Mondjuk én ezek után nem nem sakkoznék őnagyságával – de legyen nekem csak ennyi a bajom. A tótavé viszont azt nem érti, hogy erre a zelempére bizony szavazva lett, és kellően, mi több, elegendően nagy számban lett reá szavazva! És tökliberálisan! Így most félmillió embert tetszett lehülyéznie a méltóságos publicista úrnak – már ha meg nem sértem ezzel a megszólítással. Köztük engem is tetszett neki lehülyézni, merthogy én is rájuk szavaztam.

És pont ez a lényeg. Már nem a tótavé, szarok én reá (bár gondolom, ez kölcsönös). És nem is én: hanem az, hogy speciel én miért bántam meg mocskosul, hogy ezekre a fasisztákra szavaztam. Hogy ezek most miért buktak egy szavazót: hogy mert ezek addig játszották, hogy ők nem ám eszdéesz, amíg lesüllyedtek a jobbik szintjére.

Innen szeretnék ehhez gratulálni, egyben üzenem, hogy van még lejjebb, úgyhogy ne adják fel! Továbbá javaslom, az emberek közé nagyon most már innentől ne tessenek menni!

Hiszen a környezetszennyező gusztustalanságnak is van egy határa.

31 komment

Címkék: tótaw tesco korrupció pláza lmp kettősmérce schifferandrás szabórebeka

Maga biztos Biztos

2011.06.09. 15:37 Humperdickk

Ül az ember a cseresznyefán, szedi azt a kurva cseresznyét, és közben nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ez a Jóri András egy mekkora egy szemétláda.

Mármint nem én mondom, hogy szemétláda, hanem a Vezér Szája mondja: az ő szívének kedves szóvívője, személyesen a bohócállamtitkár úr. De ő sem ezekkel a szavakkal, hanem a következőképpen:

„[É]n semmi más motivációt nem látok a Jóri úr mostani kiállásában, mint nagyon komoly személyes motivációt. Az új alaptörvény világosan rendelkezik a jelenleg 4 ombudsmanból egy marad, Jóri úr nyilván bizonytalan a saját karrierjét és jövőjét illetően és ezért ragadtatta magát egy ilyen állásfoglalásra.”

(Forrás itt. A videón a sztori 8:00-tól kezdődik.)

Mivel nem lehet mindenki lelkes kormánypárti, sőt, vannak szemét liberális abortuszmaradványok is, akik szeretnek önállóan gondolkodni (az abortusz mégismegtartása e szerint talán indokolt is lehet), elmondom, mit gondol vezényszóra ezt követően a sok lelkes kormánypárti. (Nekik ugyanis ez már megy, betanulták ügyesen ezt az együttgondolkodást, úgyhogy ők most jutalomból scrollozhatnak egyet. Vagy mittom, szívjanak el egy cigit, amíg elmagyarázom a sok elkorcsosult liberálisnak, mi a vonal.)

Tehát: ez a Jóri, ez a biztos, ez egy ilyen semmirekellő szarházi igazából, lám, még PhD-je sincs. Namost ez a senkiházi beszólt a Vezérnek, hogy a levél, amit küldeni méltóztatott a Vezér saját fotosoppolt aláírásával megáldva, az bizony sért bizonyos szabályokat. Ilyet azonban a demokrácia apgrédelt verziójában, az ún. autokráciában nem csinálunk! Tehát logikus, hogy nem gondolhatunk mást, minthogy ez az ember félti az állását, mert jövőre már csak egyetlen ombudsman lesz, és az lehet, hogy nem ő lesz. (Persze, az az egy is minek, ha ezek mind ilyenek.) Namármost innen már megvan: a Jóri attól retteg, hogy megalázzák a munkaügyi központ folyosóján, amikor becsapják előtte az ajtót, mondván: „nincs közmunka, Andriska, menjen szépen haza. Kell az másnak, aki meg is érdemli”. Vagy szimplán a hatalmát félti, ki tudja.

Mielőtt teljesen meghülyülnénk, szedjük össze:

  1. Jóri András nem tudta, hogy januáregytől ő nem lesz, most szóltak neki (vagy ilyen lassan olvas). Ezért van, hogy csak most szemétkedik, és nem két héttel, két hónappal ezelőtt tette.
  2. Jóri András nem fog állást kapni (külföldön se), hiába a jogi diploma, ezer publikáció, szakmai tapasztalat. Ezért félti azt az egyszem lehetséges állását.
  3. Jóri András egy hatalommániás rohadék. Ebből a szempontból ő különleges egyed, a magyarországban legalábbis ilyen nem fordulhat elő.
  4. Jóri András azért szemétkedik, hogy legyen állása január egytől is.
  5. Az előző pont szerint Jóri András hülye, mert ha nem lenne hülye, nem szemétkedne, hogy legyen állása.

Összefoglalva: egész különleges tehát az az univerzum, amiben ezek a petikék élnek. Ebben semmi, de semmi logikus, semmi értelmes nincs és nem lehet – sőt a kettő egy és ugyanaz: nincs, mert nem lehet. Szavak vannak csak, értelmek nélkül. És a sors különleges kegye, amikor felsejlik valami ebből az univerzumból – csillagász érezhet ilyet, amikor új galaxis tárul a szemei elé: a totális, végletekig feszített butaság fekete lyuka körül vakon örvénylő szerencsétlenek csillagmiriádja.

Tudom, hogy nincs sok hátra ebből a kormányzásból, de én itt fenn a cseresznyefán nem bírom ki addig.

4 komment

Elegem van a lakáshitelesekből!

2011.06.08. 15:29 Humperdickk

Mint bizonyára sokaknak feltűnt, betegeskedik a blog, ritkán írok. Ez azért van, mert nem érek rá, szedem azt a kurva cseresznyét.

Amióta ugyanis kitalálta a média, hogy globális felmelegedés, klímaváltozás meg inkanaptár van, nekem feltűnt, hogy meghülyültek az évszakok. Idén például olyan szép nyár köszöntött be tavasszal, hogy egyszerre ért be az összes fán az összes rohadék cseresznye, ergó a délutánokat és részben az estéket én azóta a fákon töltöm. Meg a hétvégéket úgy en bloc.

Ennek következtében nagyon fáradt vagyok, viszont a fán rengeteget időm van gondolkodni. Ezzel az emberiség állítólag pont fordítva volt: lejött a fáról, majd rögtön ezután nekiállt gondolkodni. Ebből is látszik, hogy az emberiség menthetetlenül hülye: a földön annyi mindent lehet csinálni gondolkodás helyett, de a fán cseresznyeszedés mellett leginkább csak gondolkodni. Például arról is, hogy mi a francnak szedi az ember a cseresznyét. Vagy arról, hogy most akkor mi van ezekkel a lakáshitelesekkel.

Mert most nem azért, de már hetek, mit hetek, hónapok óta mást sem hallani, mint hogy mentsük meg a szegény lakáshiteleseket. Eddig én egy kurva szót nem szóltam a kérdésben, és nem véletlen: érintett ugyanis nem vagyok, mivel nekem a bank nem adott, amikor kértem, hogy adjon, hogy hozzátegyem a spórolt pénzhez, és lakást vegyek. Azt mondta a bank nekem, hogy nem ad, mert nincs másik lakás, amire ráterhelje. (Teccikérteni: nem ad pénzt lakásra, mert nincs lakásom. Viccesek ezek a bankok.)

Tudniillik azért nincsen másik lakásom, mert mind apai, mind anyai ágon reménytelen pénzügyi és egyéb idiótákkal vagyok megáldva, minek következtében ezek az idióták vagy meghaltak, mielőtt rám hagytak volna valamit, vagy ugyan nem haltak még meg, de részemről nem is sürgős a dolog, mert adósságon kívül mást nem fognak rám hagyni. Mivel tehát egy nincstelen szar vagyok, nekem a bank nem ad pénzt. (Illetve, ha ad, olyan kamatra, hogy beledöglök. Az meg megy nekem hitel nélkül is. ) És valahol ez az oka annak is, hogy most meg szedem a cseresznyét: mondok, nem adtok pénzt, kapjátok be, veszek én egy présházat, ellakok én abban. Ahhoz meg volt szőlő meg kert, abban meg volt cseresznyefa. Egy ideig én azután néztem, hogy rohad a kurvasok felesleges gyümölcs a kurvasok fán, de aztán meguntam, és leszedtem pálinkának. És azóta is leszedem, minden tavasszal. És miközben szedem odafent a cseresznyét, meg gondolkodok, eszembe jut az is, hogy míly nagyon leszarom én a sok idióta lakáshitelest.

Mármint az idiótákat, nem az összeset: az sajnos előfordul, hogy az ember elveszti az állását, vagy hogy levágja a lábát a villamos, vagy elveszti az állását, mert levágta a lábát a villamos. (Sőt, olyan is van, hogy azért veszti el az állását, mert valaki más lábát vágja le a villamossal, de a további permutációkat most hagyjuk.) Ilyen esetben a bevállalt akármekkora méretű lakáshitel akármekkora kicsi méretű törlesztőrészlete agyonnyomhatja a családot, ez nem vitás. Ezek szomorú esetek, de szerencsére elszigeteltek – és bármily meglepő, semmi közük a svejcifrank árfolyamához! Az árfolyamnövekedés ugyanis önmagában csak azt vágja agyon, aki túl nagy hitelt vett föl a túl nagy lakás megvásárlásához. Vagy azért, mert a dzsakudzi meg a százhúsznégyzetméter, az köll. Huszonkevés évesen meg pláne köll.

Na most ha ezek után azt hallom, hogy az állam házat épít a szegény megroggyant, árfolyamsújtott lakáshiteleseknek, hogy legyen hol lakniuk, nem csoda, hogy annak én nem örülök. Nekem ugyanis az állam nem épített házat, azt nekem kellett megtennem, önállóan. (Sőt, amilyen köcsög az állam, a cseresznyét sem szedi le helyettem. Azt is én szedem le, bármennyire is kurvára unom már.) Úgyhogy azt javaslom én a sok idióta lakáshitelesnek, hogy nagyon szépen és finoman húzza meg magát, mert olyat teszek, amit mostanában legfeljebb kétszer naponta: lejövök a fáról.

És ha én lejövök, garantálom, hogy ott nagyon le lesz jőve.

5 komment

Címkék: lakáshitel hülyemagyar mentsükmeg

Kérdés Réthelyi Miklóshoz

2011.06.03. 10:19 Humperdickk

Kedves Réthelyi Úr,

ne haragudjon már, hogy így megszólítom, de magának olyan szimpátikus, szép nagy okos feje van, nem-e véletlen anatómus professzornak tetszik-e lenni? Csak azért kérdem, mert mondjuk nagy fejem speciel nekem is van! Mit gondol, lehet-e még belőlem valami?

De félre a tréfával, nincs itten most a helye annak! Tárgyra hát: amiatt zavarnám a Tanár Úrat, mert lenne nekem egy indiszkrét kérdésem Magához, így szinte per tu, azaz via net. Tudja, mi szédült fiatal vagabundok, már amikor éppen nem náci újságírónőknek javaslunk fellacio oralis quasit, ilyen közvetlenül szoktunk szólni egymáshoz. Na, de száz szónak is egy a vége: Méltóságos Úr, most komolyan, köllött ez magának? Mármint ez a csúnya operaügy?

Mert megengedem, létezik a téridő-kontinuumnak olyan szegmense, amikor jó, sőt, felemelő dolog miniszternek lenni egy csúcsminisztériumban. Tényleg szédítő dolog lehet egy orvosprofesszor számára új kihívásokat ízlelgetve egyszerre felelni nem csak az egészségügyért, de a szociális ügyekért, az oktatásért, a kultúráért és a sportügyért! (Nem tudom, szociális ügyekben mennyire járatos, de sportolni azért csak szokott, ugye? Kocogni, tornászni legalább? Meccset se néz?) De ne piszkálódjak: biztos jó lehet úgy általában, ha valaki miniszter. De megkérdem, nagy-nagy szeretettel: most jó magának? Jó magának ebben a kormányban miniszternek lenni?

Mennyire érzi felemelőnek, hogy Pörzse „Juliska” Sándor próbanáci, félfasiszta jobbikos javaslatára meg kell dorgálnia ennek a magyarországnak az egyik legjobb színházi rendezőjét? Jó volt közben Réthelyi Miklósnak lenni? És amikor a 8-1 arányban operaigazgatónak megválasztott Horváth Ádam Zsoltot ki tetszett nevezni, majd szóltak, hogy mégse tetszett kinevezni? Mivel, idézem: „A kormány keddi ülésén Orbán Viktor miniszterelnök feladatul tűzte Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszternek, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatáról ne hozzon döntést… ” Ez lenne a csúcsminiszterség definíciója, Doktor Úr? Parancsba kapja, hogy ne tegyen semmit? Nem tom, a maga szakmájában mennyire megszokott, hogy a klinikaigazgató főorvos letiltja a professzort a műtétekről, mert műteni csak neki van joga? Vagy a kedvenc, bár icipicit bohókás adjunktusának?

Réthelyi Úr: én nem tudom, de ha nekem 72 évesen ilyen megaláztatást kellene megérnem, szomorú lennék. Igaz, én nem megyek helybe az orális megaláztatásért. (V. ö.. „szájamból segget”.) Nem is vittem semmire.

Apropó: sok boldogságot a közelgő születésnapja alkalmából! Ha javasolhatom, ünnepelje szűkebb családja körében. És úgy, mint frissen felmondott exminiszter, emelt fővel.

Amíg nem késő.

4 komment

Címkék: opera orbán diktatúra réthelyi horváthádám

Pillanatkép egy államférfi mindennapjaiból

2011.06.02. 14:19 Humperdickk

Pötifijam,

kérted, írjak annak a Bloombergnek, vagy mi. Ez lenne.

    Naidefigyejjetek!
    Megmondtam már nem egyszer, hogy nem beleszólni mindenbe. Ezt ugatom már mióta, kérdezzétek a Barózót. (Peti, ennek utánanézni, hogy hogyan írják a hülye nevét, nem bírom megjegyezni. Illetve de, csak folyton keverem a Baresivel, tudod, aki a Milanban tolta, mekkora szélső volt, vazz! Bár nekünk lennének ilyen szélsőink a Vidiben, mi?)
    A lényeg, hogy mondta a Barózó jómúltkor, még tavaly nyáron, hogy most mi legyen, nem érti ezt a világgazdasági válságot, meg igazából a közgazdaságot se. Mondok neki, vannak ezzel így sokan, nem kell beszarni, itt van Vikipapa, segít. Mi kéne. Mondja a Bari, hát az van, hogy pénz sehol, mindenki meg csak engedi szanaszétfele azt a kurva hiányt, nem-e lesz baj ebből? Teljesen kétségbe volt esve, könyörgött, hogy ne arcoskodjunk már, pont mi, akik ilyen fos módon intéztük a dolgokat az elmúlt nyolc évben (he-he), engedjük mán el aztat a hiányt a gecibe, mibe fáj az, de most tényleg. Legyen mondjuk hét vagy nyolc százalék, majd szerez nekünk lét az ájemeftől, ha baj lesz.
    Na, mondok neki, kissé mán felpaprikázva azért, hogy te Bari. Te ne szarozz, ez evidencs, hogy ez nem lesz jó. Hiányt nem hogy el nem engedünk, sőt, megfogunk mi erőssen. Ennek érdekében tehát mink adót lecsökkentünk a gazdagoknak, úgy majd dőlni fog a lé. A szegényeket meg hülyére kell dolgoztatni, meg ami pénzük/nyugdíjuk van, azt elszedni tőlük, cserébe beígérni minden szart, nyugdíjat, hatforintos svejcifrankot, húszmillió melóhelyet, amit akarsz, öt-hat-huszonharminc évre előre, oszt majd lesz valahogy. Először nem értette, de aztán néztem reá kicsit szigorúan, és csak felcsillant a szeme neki. Nem hülye gyerek ám az, csak nehéz a felfogása. Többet kellett volna ütni a hülye fejit kiskorában.
    Na, lényeg a lényeg: most akkor tehát lesztek szívesek leállni a beszólogatással. Nem osztottam lapot, kistáskák, úgyhogy pofa súlyba! Oda ne kelljen küldenem a bohócügyi államtitkáromat!

Na, Petikém, akkor ez lenne. Ezt akkor soványmalacvágtába átviszed a Smitpajának, de személyesen, vaze, és ne add a kezébe, mert aláírja hülyén! Csak azért kell, mert neki asszem vettünk valami tuti helyesírási ellenőrzőizét a gépére. Na, azon futtassátok le. (Szkenneljétek le vagy tegyétek a képernyőre lefordítva, mittom, én nem értek ezekhez a dolgokhoz.) Ha megvan, lefordíttatni angolra, mint az alkotmányt, hogy meg ne sértődjenek. Aztán mehet, hadd zúgjon! Nem érek rá dumcsizni akárkivel.

Na, puszantás Petikém.

V.

P. S.: Ja, a cipőmet a komód előtt hagytam. De megkérlek, máskor normálisan kenyd el a bokszot, mert a seggedben törlöm meg, ha nem lesz tükrös!

3 komment

Matolcsi és a gumibelső

2011.05.30. 22:47 Humperdickk

Vannak dolgok, amelyekhez az ember nem ért.

Kész, mindegy, el kell fogadni, bele kell törődni. Nem lehetsz egyszerre Messi és Dawkins – de az esetek jelentős részében egyik sem: olyan ugyanis nincs, hogy szeren lógva leszel világhírű: Karinthynak nem is jött össze. (Bár igaz, Jim Morrisonnak meg Kurt Cobainnek egy másik szeren igen.) De mondjuk szerettem volna pilóta, sőt, űrhajós is lenni – sőt olyan űrhajós lenni, aki ráadásul olajfúró jómunkásember is, és nagybátran fennmarad azon a baszomnagy aszteroidán, hogy beélesítse a zatomot. (Ebből mondjuk az apaság és a velejáró világszép kisleány egyelőre összejött. És az is valami.)

És vannak olyan dolgok, amelyek fennen világló, szent érthetetlenségük okán oly érinthetetlenek, hogy eszembe sem jut, hogy esetleg érthetek hozzá. Mert olyan nagy dolgok. És ilyen a közgazdaságtan. Meg a biciklibelső-szerelés.

Kezdjük a nehezebbel: biciklibelső. A helyzet az, hogy két dolog volt gyerekkoromban, amit szinte minden rendes fiúgyermek fel tudott mutatni (már a pöcsén kívül), és nekem pont az a kettő nem volt meg: az apa és a bicikli. Illetve bicikli volt: fasza, kék és Camping típusú – de minek, ha egyfolytában le volt eresztve a gumija! Nos, apám ennyire se volt: a vérszerinti, mikor ilyen bonyolultabb dolgok jöttek volna, hogy nagyobb a gyerek, ergó jön a biciklibelső-szerelés, okosan lelépett; a nem rendes, az ún. nevelőapám meg ivás mellett nem mindig ért rá odafigyelni ilyen fontos dolgokra, mint a gyerek biciklizése. Engem, szaros kölköt meg nyilván nem engedtek a canga közelébe, nehogy a végén még megszereljem íkúból; így az rendesen a panelház pincéjében rohadt, reménytelenül leeresztve. Nem csoda, hogy sokáig hittem, hogy a panelházak pincéje semmire nem való, csak selejtes szarok tárolására, és ebben valójában nem is tévedtem sokat. Azt is hittem viszont, hogy a biciklibelsők lélektana, mit lélektana, misztikuma emberfeletti titkokat rejt magában, és így mint olyant, jobb nem bolygatni.

Ez utóbbiban viszont tévedtem, de ne szaladjunk ennyire előre! Itt van ugyanis a másik, a közgazdaságtan: ez egy kemény meló, nem csoda, hogy annyian belebuknak. Az már azonban komolyabb, amikor az se megy, hogy legalább úgy tegyen a pubi, mintha értene hozzá! Itt van ez a fényes tekintetű levente, vagyhogymondjam, ez a botond, aki buzogányával beveri keményen: ez a matolcsigyerek például számos jelét adta neki, hogy nem ért hozzá. De nem is, hogy nem ért hozzá: ez folyton odaszarja az ember egyébként hozzá nem értő orra alá, hogy nem ért hozzá. Szinte kérked vele. Ezt például a statisztika nem zavarja, őszerinte nem ér kár, ha 14 hónapig lenyúlja a befizetéseimet, ez megfojtja a magánnyugdíjamat az érdekemben, bár bevallja, nem ért hozzá, az ő erkölcstelen tagságát is a felesége intézte neki. Ő még mindig 4-6 százalékos növekedést vár attól, hogy nem lesznek nyugdíjasok, csak közmunkások, ez kipaterolta az IMF-et, és szerinte a svájcifrank akkor jó, ha százhatvanat ér. Hisz számára nincs külföld, és különben is, szar a pénzük. De neki a hazai gazdasági érdekegyeztetés is csak akkor ér valamit, ha a történelmi egyházak képviselői is részt vehetnek benne. (Jó, a zsidókat még értem, de az érsek mit szól bele? Megáldja a dzsídípít?!) És a legújabb: ennek nem elég a szélkálmán, ennek a vekerleterv kell. Nem tom, hortiistvánterv nem lesz? Azaz: két pofon a jobbiknak, aztán benyalunk csontig valami gusztustalan diktatúrának, és Felvidék hazatér?

Határozott érzésem, hogy ez a meglepően szánalmas teremtés a gazdaságpolitikai létezés azon szintjén tengődik, amit a való világban már elektrosokkal kezelnének. Nem azt mondom, hogy bolond: legfeljebb metaforaként akarom használni a kifejezést. Ő „politikai bolond”: megnyilvánulásai , elképzelései, egész lénye egy vicc: őt még a fideszesből liberális szalonnacionalistává vedlett véleményvezérek se szeretik, pedig ők még Molt is vennének, devizahitelre. Ő az, aki épp arra, aminek lennie kéne, nem alkalmas: ő az a trónörökös, akiről nem beszélünk a nagypapa jelenlétében, mert ránk borítja a levesestálat. Ő az a bálna, akit még a legelvetemültebb grínpíszes se tuszkolna vissza a tengerbe – sőt, baltával loccsantaná szét a fejét, hogy ne szenvedjen. De őt még a leglelkesebb bioszfaktos kamaszlány is agyonverné a kis növényhatározóval: és utána sem állna le vizsgálgatni, mi volt az.

És persze semmi gond nem volna ezzel az emberrel, ha mondjuk kondenzátorvásárlásban segítene az elektroboltban („Kiment a házivízmű, mi?”), vagy ha a füvet nyírná fröccsért a hátsó kertben, de megengedem, még akkor sem, ha komplikált kézsebészeti műtéttel varrná vissza a fél kezét valami részeg baromnak, aki flexszel akarta kinyitni a kőbányait. Akárhogy is: sok mindenhez érthet, nem vitás; de minden ember életében vannak dolgok, amikhez az az adott ember nem bír érteni, mert alkatilag alkalmatlan hozzá: neki, akárcsak nekem, talán ezek egyike lehet a közgazdaságtan. Ennyi közös tehát a jelek szerint van bennünk.

Több nincs: ma ugyanis kedves, egyébként alföldi tanyasi vadállatok által felnevelt, ennek okán is felettébb szeretett és tisztelt feleségem szerint én meg fogom javítani a babakocsi gumijának belsőjét. Jelentem, sikerült, tehát egy démon kilőve. Most már ehhez is értek.

Gyuri: nekem továbbra is kimaradt a közgazdaságtan. Belevágunk?

1 komment

Címkék: gazdaság fidesz hülyemagyar matolcsy

Féltenek minket

2011.05.26. 13:43 Humperdickk

Mi a vonalkód?

„A vonalkód olyan gépek által optikailag leolvasható kód, amelynél különböző vastagságú függőleges világos és sötét közök, illetve vonalak meghatározott váltakozása fejezi ki az információt.” (Wikipedia)

Ezt mondjuk a wiki írja (nem a viki), érdemes tehát helyén kezelni az információt. Ebben az egynegyedes kétharmados új világban (v. ö. „Cintányéros, cudar világ”) ugyanis többé nem a jólét határozza meg a tudatot (v. ö. „lét határozza meg a tudatot), hanem a munka. És ebben a munkás új világban (v. ö. ës vetevé űt ez munkás világ belé) lám, a vonalkódok sürögve-forogva dolgozni kezdenek:

„[A] miniszterelnök személyes szóvivője a Népszabadság megkeresésére viszont elmondta, hogy a konzultációs kérdőív két vonalkódot tartalmaz: az egyik a borítékolást segíti […]. Ez személyes adatot nem tartalmaz. A kérdőíven szereplő vonalkód pedig egy, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által » véletlenszerűen generált és a kiküldött kérdőívre érkező válaszok feldolgozását segítő azonosító szám.« Szijjártó tájékoztatása szerint ez utóbbi vonalkód az adminisztrációs feladatok ellátását segíti, a visszaérkező küldemények érkeztetését és pontos nyomon követését. »A vonalkód a kérdőívet egyedivé teszi, és lehetőséget ad a visszaélések megakadályozására. Segítségével megakadályozható, hogy az állampolgár nevében valaki más töltse ki a kérdőívet, és küldje vissza illetéktelenül« – fogalmazott. Arra, hogy a rendszer pontosan miért és hogyan küszöböli ki a visszaélést és egyáltalán miért fontos, hogy egy véleményfelmérésben adott válaszokat adott személyekhez kötni is lehessen, nem tért ki.” (Forrás itt.)

„Nem tért ki.” Gyönyörű. Hogyne. Majd mindjárt kitér. Nem arra kapott ő felhatalmazást!

Azonban: történetesen értek az iratkezeléshez, így tudom, hogy a (tömeges) postázást, a borítékcímzést, vagy akár a szkennelést milyen nagy mértékben könnyítik meg a vonalkódok. Az azonban eddig ismeretlen volt számomra, hogy egy véletlenszerűen generált vonalkód is tud segíteni az érkeztetésben! Hisz eddig úgy tudtam, csak a nem véletlenszerű tud, ha mondjuk belekódolom a nevet-címet! Az meg, hogy manapság a vonalkód már képes odafigyelni arra is, hogy helyettem ne a feleségem (gyerekem, szomszéd, bárki köcsög, aki feltöri a levelesládámat) töltse ki és dobja be a kérdőívet, elképesztő dolog! Biztos kamera, vagy legalábbis DNS-analizáló is van beleépítve! NCIS, CSI meg a többi C-ket és S-eket tartalmazó amerikai mozaikszó kutyafüle hozzánk képest.

Összefoglalva: ez a szíjgyártó-féle duma úgy hazugság, ahogy van. Nem egyszerűen elhallgat vagy eltagad, hanem olyasmit állít, ami nem lehetséges. Mintha azt mondaná, hogy a vonalkód a sárkányok távoltartásához kell. Vagy a fogtündérnek adják a képviselők gyerekei. Vagy az, hogy megmentik vele a nyugdíjpénztárakat.

Ez a félelmetes: már nem egyszerűen hazudnak: mesélnek. Kitaláltak egy alternatív világot, ahol ők nem titkos adatokat gyűjtenek jogosulatlan adatkezeléssel, hanem megvédik az embereket a nemtommitől. A másik emberektől. A sárkányoktól, fogtündérektől. A szabadságtól. A gondolkodástól.

És tőlük ki véd meg?

2 komment

Tőzsdecápák (Orosz rulett)

2011.05.24. 21:40 Humperdickk

Kipateroltuk az IMF-et, mert gúzsba kötnek minket a hiteleikkel, majd 500 milliárd forintot fizettünk IMF-es hitelből a Mol 21,2 százalékos pakettjéért.

(Mert csak. Mert köll. És különben is, abcúgputyin.)

Most tényleg, ehhez mit lehet hozzátenni? Lehet-e ezt még űberelni? Egyáltalán: érdemes-e belefingani a babkonzervbe?

Vikibazmeg: visszaszereztük? És konzervnyitót honnan szerzel vissza? Figyi: ugye hányni is fog helyettem a kétharmadod?

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: orbán fidesz hülyemagyar imf mol visszaszereztük

Liberálisnak lenni

2011.05.24. 09:29 Humperdickk

Liberálisnak lenni kemény dolog.

Mer’ azt hinné az idióta konzervatívja (ti. kedves, olvasni nem tudó erre látogatók, nem a konzervatív az idióta, hanem a konzervatívon belül van, aki, nem mellesleg, idióta!), hogy az már milyen egy könnyű meló. Merthogy nem kell hozzá semmit sem csinálni, csak szabadon füvezni a helyi vudsztokban, és mindeközben mindenkit leszarni a vérbe, majd akkurátusan keresztülgázolni a vak, mozgáskorlátozott árvák könnyein. Pedig dehogy.

Mondjuk azt elismerem: nagy a csábítás. Én is épp most vesztem össze asszonnyal majdnem, mert hogy velem gyakorta előfordul, hogy a családon kívül nem érdekel senki, ergó szerinte szerintem mindenki nemnormális, holott szerinte szerinte én vagyok a nemnormális. (Így szokott ő magával vitázni, nem érdekes). Vagy, ha nem is nemnormális vagyok, de legalábbis depresszív alkat.

Ő mondjuk kevésbé árnyaltan fogalmazott, konkrétan lehülyézett, de ebbe most ne menjünk bele: nejem alföldi lyány, azok meg az anyatejjel szívják magukba a szókimondást. Kedves testvéröccse is a minap, a kórházban fekve, képes volt amiatt becsengetni a nővért az éjszaka közepén, hogy ugyan zavarná ki a másik nővért, mert öreg, magatehetetlen kórtermi szobatársával való ordenáré ordibálása zavarta sógoromat a pihenésben. Mondjuk ettől kezdve éppen nem lett a nővérkék kedvence, de ez őt nem érdekli: ezek ilyen egyenes, karakán, önpusztító emberek. (Nem győzök tanulni tőlük: az ivás, mint önpusztítás, egyelőre tökre megy. A többin dolgozom.)

Aber zurück zur Sache: der Liberalismus. Az tehát nem az, hogy szarok mindenre. Ezt mi itthon nem tudjuk rendesen, ezért van, hogy a magyarországban a liberalizmus régóta szitokszó, körülbelül az „ártatlan gyereklányokat anális szexre kényszeríteni környezet- és természetromboló módon, részegen káromkodva” szinonimája. Pedig a wiki szerint „[a] liberalizmus, más néven szabadelvűség, gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt.” (A vessző- és egyeztetési hibát bennehagytam. Mit szóljak bele. Mindenki szabadon írhat nem helyesen magyarul. Nemde.)

A fenti definícióba a kikényszerített anális szex szerintem nem tartozik bele, de én biztos hülye vagyok (feleségem szerint, legalábbis; lásd fent). Úgyhogy, ha eltekintünk attól, hogy a wikit nagyon hülye, gyereklányokat anális szexre kényszerítő, környezet- és természetrombolók, valamint részegen káromkodók szerkesztik, a liberalizmus legalábbis továbbgondolásra érdemes. (Ezzel az idióta konzi olvasóim maguk részéről be is fejezhetik az olvasást, ennél meggyőzőbb érvet számukra ugyanis nem fogok mondani.)

Először is: a liberalizmusnak olyan teoretikusai voltak, mint John Locke, Montesquieu, Adam Smith, John Stuart Mill, és olyan gazdasági-politikai szószólói, mint Woodrow Wilson vagy Franklin Delano Roosevelt – utóbbit talán ezért kellett Széchenyi-térre változtatni… Persze, hülyén, mert az meg szintén liberális volt – egyébként állandó vitapartnerével és időnként szinte halálos ellenségével, Kossuth Lajossal együtt. (Lehet, hogy „antiliberálisnak” még nehezebb lenni? Az átlagos évi szopásindexből legalábbis ez jön ki.) De nem érdemes szívbajosnak lenni: bizony, liberális volt Szókratész, Shakespeare, Tolsztoj és, igen, a Názáreti is! Az a poén ugyanis, hogy a liberalizmus úgy fogad be mindent és mindenkit, hogy mindent enged, és csak azt tiltja, ami árthat másoknak. Vagyis, ami hülyeség. És mondjuk én nem értek a katekizmushoz, de szerintem a Jézus azért nem volt egy hülye.

Liberálisnak lenni tehát egyrészt tökegyszerű, másrészt marhára bonyolult. Itt van például a tót rendszámok ügye: ha nagyon akarom, ki tudom mutatni, hogy másoknak árt az, aki elkerüli a magyarországi adófizetést. De ennyi erővel kijön az is, hogy még többet árt az, aki irreálisan magas adókkal veszi el a kedvét a polgárnak, hogy adózzon. Ki lehet mutatni azt is, hogy rohadjon meg minden cigány, minek nem küzd meg a vele szemben érzett előítéletességgel súlyosbított, amúgy is hátrányos helyzetével – de nem biztos, hogy az én szabadságfokom attól nől az egekig, hogy ő akkor most megrohad. Még az sem kizárt, hogy én leszek szabadabb, és éppen azért, mert az ő esélyeit növelem, akár a szabadságom ideiglenes korlátozása által – és erre a legjobb példa éppen az önbíráskodás tiltása: ha én nem vághatok pofán valakit jogosnak érzett dühömben, bízhatok benne, hogy velem sem teszi más ugyanezt szintén jogosnak érzett, ám jogtalan dühében.

Sorolhatnám – mégis inkább visszautalnék kedves sógoröcsém kórházi sztorijára (innen kívánok jobbulást neki!). Kit érdekel, hogy ő miért rendelte be a másik kórházi alkalmazottat! Nem számít, hogy vajon a szegény, elesett vénemberen akart segíteni, akit megalázott az a hatalmával visszaélő senkiházi – vagy egyszerűen csak aludni akart, önző módon. A lényeg, hogy megtett mindent: kifejezte szabadságvágyát. Nem hagyta magát. Nem hagyta, hogy elvegyék, ami az övé. Bármi is legyen az.

Ezt jelenti liberálisnak lenni.

1 komment

Diplomás droidok?

2011.05.18. 22:18 Humperdickk

Igen Tisztelt Magyar Állam!

Most nem tudom, hogy kell Magát szólítani, Köztársasaság Úrnak-e még, vagy csak simán Magyarország Kegyelmes Úrnak-e már, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy elszámolni valónk lett újabban egymással: mint hallom, bemondta a szíjgyártó Miniszterelnöki Szarházi Úr, vagy ki. De lehet, hogy a másik kedves droidja volt Önnek, mittom. Nem azért, de tetszett látni már a sztarvórszban, amikor a kis Anakin széjjelbe lövi a nemtommit, és ijedtükben leállnak a droidok? Na, csak szólok, hátha nem tetszett látni. Vidám jelenet, a maga nemében.

De a tárgyra. A következő volna akkor: én tulajdonképpen örülök neki, hogy most akkor üzleti alapokra helyezzük a barátságunkat, hiszen jobb is így, nem érdemes keverni a dolgokat. Higgye el, nekem volt már kellemetlen, hogy folyton elvárok ezt-azt Magácskától, maga meg engem akar erre-arra felhasználni, mert jogcímét érzi neki. Meg még szavazzak is, demokratikusan, válasszak a szar meg a fos között. Meg ugye megvan ugyanez nagyon barnában meg nagyon nem élénk rohadtzöldben. A szaga ellenben ugyanaz.

Tehát: tartozik, követel rovat, tételesen. Lássuk.

Gyerekkoromat hagyjuk ki a buliból. Komenizmus volt, meg anyámék megoldották különben is, nem a maga dolga. Meg aztán higgye el, én jönnék ki jobban, ha elkezdeném felszámolni, mi minden volt előlem elzárva a Maga hülyesége miatt. (Kokakóla, spanyol tengerpart, filmek, zenék. Normális kaja. Hadd ne soroljam.)

Kezdjük az egyetemnél: tíz félév, számoljuk mai áron kétszázezerrel, az kétmilla. Egészségügy, benne volt az is egy százasban biztos, meg az utazási kedvezmény, kollégium, egyéb tökömtudjamilyen szociális alamizsna: emeljük a tétet háromra. De ne legyünk kicsinyesek, mondjuk, hogy ötmilliót tetszett költeni arra, hogy leérettségizzek és legyen diplomám. (A nyelvvizsgákért fizettem, az nem ér.) Ez volt tehát a tartozik rovat.

Most jön, ami nekem jár. Volt egyszer egy polgári szolgálat, tizenöt hónap, havi harmincezer forint zsoldot kaptam érte. Közalkalmazotti munkaviszony, 120 hónap, átlag havi 150 ezer fizu. (Nettót számolok, a bruttórészt el tetszett költeni másra.) E szerint 135 hónap, azaz tizenegy év és három hónap elteltével 18 millió 450 ezer forintot kerestem, mert itthon maradtam.

Namámost: az európai uniós fizetési átlag kábé ötszöröse a magyarnak, azaz nem mondok hülyeséget, ha szerényen havi 500 ezerrel számolok. E szerint tehát mindösszesen hatvanhét és fél millió forintot kerestem volna, mondjuk, Franciaországban. Ha ebből kivonom a hazai bérem, a különbözet negyvenkilenc millió, meg az apró. Ebből kell kifizetnem a taníttatásom költségeit, ha külföldre távozok. Azaz a magyar állam jön nekem negyvennégymillió forinttal. És járna nekem nyugdíj. Állami.

Kedves Állam, úgy-e, hadd ne mondjam, hova tessék eltakarodni a picsába a hülyeségeivel?

9 komment

Pokorni, pokorni, pokorni

2011.05.17. 14:57 Humperdickk

Tegnap keseregtem, hogy szegény tótrendszámosokkal most mi lesz, ki lesznek lőve a picsába-e. Pénteken meg az volt a nagy találmány, hogy akkor teljesen nemzetközi jogilag törvénytelenül megvonják a szerzett jogot, és feltöltik a rendőri állományt nyugdíjasokkal. Előtte pár nappal a 2010-ben kirúgott, ötvenöt éves tanároktól vették el a 25-30 munkaévükért járó végkielégítést. Azt megelőzően a szombati szabadnap eltörlésén ment a brénsztorming. Ma meg az lett a mondás, hogy a diplomások fizessék vissza a taníttatásukat, ha külföldre távoznak. Édesfaszom.

Komolyan, ezek minden napra kitalálnak valamit: fizetésemelés orvosoknak, tanároknak, satöbbiknek nincs, hiába volt megígérve már mennyiszer. Ellenben vagy megrohadsz a magyarországban a 90-110 ezer forintos fizetéssel megsegítve, vagy elmész külföldre ötször, hétszer, akárhányszor annyiért, és pár év alatt kicsengeted a tandíjadat. De még jobb, ha meg se mondod, hova mész, hadd nyomozzon a Tekintetes Nemzeti Nyomozó Hivatal. Ha meg okosan kinyomoznak, persze rabláncon toloncolnak haza, nem úszod meg. De mi van, ha nem találnak? Logikus tehát, hogy be lesz vonva a diplomások útlevele. De lépjünk tovább, és haladjunk jelen kormányzat konfliktuskezelési algoritmusa mentén (azaz: ha nem tetszik, hogy ütlek, még nagyobb pofont kapsz): nem kizárt, hogy le lesznek zárva a határok is. Mert nem pöcsölünk mink ám. A kiutazás annyi lesz, hogy évente egyszer valaki kimegy valami dalfesztiválra égni, de az is szigorú kísérettel. Egyébként se ki, se be. Huszonhatméter magas kerítés lesz, magasfeszültség, géppuskás őrök, magasles.

Nem tom: most vagy az van, hogy valamelyik havernek szögesdrótgyártó cége van, vagy ezek saját maguk tökönszúrásán dolgoznak. Mondjuk ebben a tempóban gyorsan fog menni, de ezt tulajdonképpen bánom is én. Ellenben javaslom a neves bálnavadászati szakembernek (video itt), hogy emlékezetes melléfogása óta lesz szíves befogni a pofáját, és nem beleugatni a nálánál okosabb emberek dolgába.

Értelmiséginek, vagy simán csak értelmesnek lenni, akár diploma nélkül is, az nem olyan, hogy megszavaztatom magamnak kétharmaddal, Zoli. Úgyhogy ne feszíts, a végén még ki találsz pukkanni. Az meg kinek lenne jó.

2 komment

Címkék: fidesz tandíj pokorni hülyemagyar diplomások

Tót rendszámok, magyar hülyék

2011.05.16. 15:16 Humperdickk

Gondolom, vadászni lesz kötelező bizonyos magyarokra.

Azért gondolom, mert a Kormányzat ismét okosan megint nagyon kitalálta, hogy szerinte ő megtiltja, hogy a magyarországban szlovák rendszámú autóval közlekedjen olyan, aki a magyarországban lakik. Innentől tulajdonképpen idő kérdése, hogy az intézkedést kiterjesszék a gumikra, kiegészítőkre, autórádiókra, sőt, megítélésem szerint küszöbön áll, hogy az olyan, magyar lakhellyel rendelkező ember, aki nem a magyarországban gyártott gatyát mer fölhúzni reggelente, fel legyen koncolva, kétharmadban legalábbis. Mert minek él az olyan a magyarországban, aki nem magyar kotonnal védekezik az alkotmányból ugyan következő, de „istenbizonynemfogjukbevezetni” abortusztörvény ellen.

Ez tehát ismét az ágyúval verébre esete. Bár itt lassan már az következik, hogy magyarországban neutronbombát kapnak a génsebészek is, hadd hulljon a férgese: ha kapott pofátlan végkielégítést száz darab ember, százezer nem pofátlannak kell visszamenőleg szívnia, ha harmincezer ember 55 éves kora előtt ment nyugdíjba, szívjon az a 134 ezer is, aki 55 éves kora után, és ha a bírók nem hajlandók bemondásra elítélni a timföldgyárat, ezentúl takarodjanak nyugdíjba. És még hány ilyen van. Meg lesz is. A lényeg, hogy ne csökkentsük a regisztrációs adót, a súlyadót, a műszaki vizsga költségét, a temérdek sok adminisztrációt, mert akkor ki kell rúgni egy rakás dolgozót és kevesebb pénz is folyik be állami lézerblokkolóra. Ezeket nem hagyhatjuk, blokkoló az kell. Mert blokkolni jó.

De a dolog nem ilyen egyszerű: az eszköz megválasztása is fontos. Részint tehát nem lépünk be az egységes európai adópaktumba, mert mi versenyezünk velük adóilag, részint viszont nem csökkentjük az adókat autóügyileg, mert a szlovákokkal meg mittom, biztos nem versenyezünk. Megalázó lenne, gondolom. Ezzel szemben mi okosan kiadjuk a vadászengedélyt, és kilövöldözzük a szlovák rendszámú autókat. Részemről az rpg-t javaslom, minek szarakodni.

Ennek a zseniális törvénynek persze nem fog elmaradni az eredménye: fogyni fog a magyar, de nőni fog Szlovákiában a bejelentett lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok száma. És újabban ezek is szavazni fognak, ez nem kérdés.

De vajon kire?

7 komment

Címkék: rendszám nyugdíj hülyemagyar abortusz szlovák tót

A magyar-azeri háború története

2011.05.15. 22:01 Humperdickk

A háború az Eurovíziós Dalfesztivállal kezdődött.

Pedig az elején minden rendben volt. A magyarok találtak egy közepes tehetségű dívát, aki hajlandó is volt elvállalni, hogy rendkívül idétlen ruhában elénekel egy zenei klisékkel jócskán teletűzdelt, de még éppen az elviselhetőség határán belül őrjítően idegesítő dalt reflektor- és zenés-táncos vokálkísérettel. Nem is lett volna semmi baj: a dal és az előadás éppen annyira volt értékelhetetlen, amennyire az a popbizniszben a világsikerhez feltétlenül szükséges. Ki is nézett volna egy tisztes helytállás, egy olyan nyolc-kilencedik helyezés, jelentős közönségsikerrel. Erre már volt példa máskor is, és ép elmével ezért a szarért cserébe többet nem is várt senki.

Közbejött viszont a Kétharmad.

A Kétharmad ugyan igazából előző évben jött közbe, de azóta három, sőt, indokolt esetben visszamenőleges négyharmaddá avanzsált. Új időszámítás kezdődött, melynek kezdő dátuma folyton változott ugyan az éppen aktuális politikai helyzet, legyőzendő ellenség, illetve elfogadandó alkotmánymódosítás sürgető eseménye függvényében, de abban mindenki egyetértett, hogy a Dalfesztiválon a minimum kitűzendő, azaz elérendő cél csakis az első helyezés lehet. „Azok az idők ugyanis elmúltak, amikor az elmúlt nyolc év gyáva megalkuvása döntötte romba a zemberek hitét és a baloldal rossz hírünket keltse a világban” – mondta a miniszterelnöki szóvivő, majd udvariasan kezet csókolt a mikrofonállványnak.

Nem szabad csodálkozni rajta, hogy a fenti várakozásokkal semmiképpen nem volt összeegyeztethető a végül is elért huszonkettedik hely: a Vezér másnapra összehívta a válságstábot. Igazából még aznapra szerette volna, de az eredményhirdetés éjfélkor volt. Mikor tájékoztatták, hogy aznap már nem lesz több nap, már csak annyit tehetett, hogy azonnal rendelkezett, hogy „a Tóni azonnal bead egy módosítót”, miszerint innentől az országgyűlés kétharmaddal dönthet az aznapi dátum kérdésében is, visszamenőleg. Egyelőre többet nem tehetett.

A válságstáb addigra már tajtékzott: megneszelték ugyanis, hogy a Vezérnek ez fontos, ezért már a liftben tajtékozni kezdtek annak ellenére, hogy a Vezér tárgyalója a földszinten volt. Ennek ellenére beszálltak a liftbe egy kiadós tajtékzásra: a csilingelő hang után kiszállva volt olyan kulturális államtitkár, akinek már habzott a szája, eláztatva tömött, dús ősz szakállát. A külügyminiszter diplomáciai jegyzék átadását javasolta üvöltve, a honvédelmi miniszter viszont odáig merészkedett, hogy követelte, hogy a hadsereg egyszerre támadja meg mind a huszonegy, előrébb végzett országot. A Vezér azonban nem vesztette el realitásérzékét: halk szóval az első helyezett Azerbajdzsán megtámadására adott parancsot.

Az azeriek már készültek erre: ők ugyanis már jóval előrébb jártak a centrális erőtér felépítésében: ott ellenzék, szabad sajtó, de már rendőrség sem volt, és a Vezérség is apáról fiúra öröklődött; ismerték tehát a dörgést. Ennek megfelelően azonnal készenlétbe helyezték a Karabahi Háborúban már bevált, cserzett arcú hegyivadászokat, valamint élesítették szovjet rendszerű légvédelmi csapásmérő rakétáikat, mert úgy tudták, a magyarok a legmodernebb Gripen vadászgépekkel is rendelkeznek. Ez utóbbi végül is felesleges volt: a Gripenek fele a pilóták gyakorlatlanságából következően már felszállás előtt lezuhant (ami egyben Guinness-rekord), a többi pedig út közben, mivel elfogyott az üzemanyaguk, és ugyan levegőben is tölthetőek lettek volna, de sehol sem találtak repülésre is alkalmas Mol-kutat a Fekete-tenger fölött.

A Vezér ekkor bevetette a legkeményebb, legtapasztaltabb harcosokat, az alumínium-titánium ötvözetű térd- és csípőprotézissel megerősített járókeretes ezredet, a legendás Első Alkotmányosan Visszamenőleg Mégsenyugdíjbament Leventéket. Ez azonban csúfos kudarcba fulladt: mivel a többi rokon elfogyott, csak az Elnök unokatestvére szomszédjának a dédapját tudták kinevezni az egység gyulájanak (azaz vezérének; egyébként Bélának hívták), ő viszont harmincöt éve végstádiumú Alzheimer-kórban szenvedett, ezért már a Széna-téri buszmegállóban eltévedt. (Egyesek szerint ma is a Moszkva-teret keresi – és hát neki azt mondták, Azerbajdzsán is keletre van.)

Ez volt az a pont, amikor a CNN feladta, és azonnal értékesítette a háború közvetítési jogait a Comedy Centralnak, akinek sikerült is megnyernie Charlie Sheent a készülő komédiasorozat főszerepére. Így hát az események végül nyugvópontra kerülhettek, és Magyarország végre elfoglalhatta megérdemelt helyét a világon és a kábelszolgáltatók programkínálatában.

3 komment · 1 trackback

Címkék: eurovízió magyarország nyugdíj alkotmány azerbajdzsán kétharmad

Már csak minden negyedik magyar szeretne diktatúrát

2011.05.12. 15:42 Humperdickk

Egynegyed lett a kétharmadból. Vagy még annyi se.

Most abba végképp ne menjünk bele, hogy sosem volt az kétharmad, fénykorában is csak 53% volt – ez ugyanis nem igaz, hisz csak azokat szabad számítani, akik tényleg el is mentek (volna) szavazni. Ez ugyanis egy olyan meccs, ahol csak annak a góljai számítanak, akik a pályán is vannak, így értékes kapcsolatrendszerünk, kiterjedt ismeretségi körünk, régi dicsőségünk, meg hogy azénapukámazerősebb, nem számít a végelszámolásnál.

A kétharmad mondjuk ettől függetlenül is csak később volt meg, egy éve, a Fényes Győzelem – Forradalom a Szavazófülkében utáni hetekben, amikor pediglen sokan hajlamosak úgy emlékezni, hogy elmentek szavazni, és a győztesre voksoltak. (Ezt egyébként egyszer megfejthetné már valaki, hogy miért van. Hogy jön az Anonim Kérdőív, úgy is, mint bögyös szőke cica vagy jóképű kajakos srác, és ettől sokan összefossák, majd közvetlen utána összecsapják a bokájukat, hadd tocsogjon. És készek bármire emlékezni. Hátha az vezet valamire.)

De nem ez a lényeg: a teljes népesség 24%-a lett a hajdani több, mint 50-ből. Ehhez képest kisebb baj, hogy a biztos szavazók 68-ról csak 48-ra csökkentek: valamiből a Hírcentrumban is muszáj dolgozni. Mert azt, ugye, mégsem írhatják, hogy egynegyed, de azt igen, hogy minden második biztos szavazó a mienk a kormánypártokra szavazna. Számolni a híradót néző pógár pediglen nem szeret, tehát nem is fog, tehát nem is számolja ki, hogy 2 723 747 szavazója volt a Változásnak, és ebből mára csak 1 926 140 maradt. Ez nagyon veszélyes, mert ha ezt kis jóakarattal kétmillióra kerekítjük, máris megkaptuk a felnőtt lakosság negyedét.

És ez lenne a Nagy Nemzeti Összefogás. Minden negyedik ember. És ezek tényleg összefognak, és kizárják a másik háromnegyedet úgy, hogy lehetőleg a portásig lemenőleg maguk közül választanak ki mindenkit, és aztán jól egyeztetnek egymással minden piszlicsáré ügyben. Hogy én, aki tehát nem ők vagyok, miben higgyek, mit olvassak, hogy szerintem ki a művész, valamint én melyik sarokba szarjak. Hiszen nem törnek át, hazánk bástya, légy résen. Mindegy, melyik kultúrkör, ami éppen jön, tehát ilyen értelemben teljes az ideológiai szabadság: a lényeg, hogy épüljön az Szebb Jövő Rendszere.

Apropó, diktatúra: olvasom, omlik éppen össze a példakép, a Fehéroroszország. Azért gondolom, hogy példakép, hiszen itt megvalósult a teljes összefogás: békésen kormányoz nemhogy a kétharmad, de a háromharmad. Igaz, nem volt minden törvényes, de ők meg arra kaptak felhatalmazást, hogy elcsalják a választásokat, zágsón. Nem is lenne baj, hiszen eddig az oroszok finanszírozták is a bulit. Most viszont benyújtották a számlát. Eddig volt az ingyenebéd, most akkor kéne a stelázsi, meg a nagymamától örökölt ezüst étkészlet, mondják. S ha már arra járnak, vinnék a belorusz cégeket is. Mármint baráti áron, ha lehet.

Mi meg most pateroltuk ki az ájemefet, és szépen, lassan összeveszünk az oroszokkal is. Mert az ajemef beleszól, és közben még törvényességet akar, meg az oroszok is beleszólnak, csak ő meg éppen hogy törvénytelenséget akarnak. MOL-ügyben, legalábbis.

Így meg nehéz lesz: ezek láthatóan nem tudják, hogy pénz nélkül még rendes diktatúrát sem lehet csinálni. Az meg, hogy akkor viszont mit lehet, őket speciel nem érdekli. Lesz valahogy, eddig is volt. És még csak a választók 54%-a íratkozott ki a Nemzeti Egymásnakhazudás Rendszeréből. Lehet ezt fokozni.

Ne legyen kétségünk: fogják.

4 komment

Címkék: orbán imf összefogás diktatúra oroszok

Strassbourgiak és snassz burgerek

2011.05.11. 15:56 Humperdickk

Az tulajdonképpen teljesen rendben van, hogy Brüsszel nekünk ne szóljon be: Még egy rendes kormányt sem tudnak összehozni mióta, töketlen banda, nekünk meg kétharmadunk van. De ez semmi, ezek még azt sem bírják eldönteni, hogy franciák vagy hollandok legyenek. Ez olyan, mintha mi nem tudnánk, hogy magyarok vagyunk-e, vagy ilyen izék, tótok. (Az autónk a tót, hülyegyerek, maximum. Illetve a rendszáma. Nem mi. És neszójjábe, montammá.)

Visszatérve a belgákra: Brüsszel tehát nem szól be, de mi van Strasbourggal? Képzeljétek, utánanéztem, és meg fogtok lepődni, de ez a Strasbourg, ez nem Brüsszelben van. (Nem volt könnyű persze. Mert milyen egy hülyék azok is, úgy írják a Brüsszelt, hogy Bruxelles. Hogyne, mert flanc az van, senki meg be sem mer szólni nekik, hogy most már legyenek ésszel. Illetve éxelles, hehe.)

Na, azért kérdezem ez a Strasbourgert, vagy mit, mert van ott egy bíróság, ilyen Emberi Jogok Európai Bírósága, vagy mi. Na, ennek az a dolga, hogy ha valaki nem tartja be az Emberi Jogok Európai Egyezményének előírásait, pedig korábban azt mondta, hogy márpedig ő be fogja tartani mindenképp, akkor annak az országnak hónapokkal, vagy akár évekkel később jól beleverik a mocskába az orrát, miközben azt mondják elváltoztatott hangon, hogy fújj, rossz kutya. Vagy valami ilyesmit. A lényeg, hogy megijedjen. Ha meg nem ijed meg, akkor beárulják őtet nagyon az Európa Tanácsnál, akit meg végképp nem érdemes felmérgelni, mert a végén még jól kizárja az illető imposztort önmagából.

Mondjuk ez nem ám az Európai Tanács, akiben van például az a Nellie Kroes, aki majdnem megdorgálta a Vezért a cenzúratörvény miatt, de végül is a Vezér nevetségessé tette az érveit. Nem, ez egy másik tanács: ez egy kicsit lazább csapat, ennek még majdnem Fehéroroszország is tagja lett, és jelenleg is tagja például Ukrajna, meg Azerbajdzsán. Jóhogynem Afganisztán.Tehát mondjuk ebből a tanácsból kizáródni nem egy vaszisztdasz. Mondhatjuk úgy is, hogy az Európa Tanácson kívül is van élet.

Idáig nem is lenne baj. Vannak ugyan ezek az egyezmények, bíróságok, tanácsok, végül is kit zavarnak, hadd legyenek, mi is elvagyunk. Építjük különben is a NER-t, tehát a kilábalás, sőt, a kiszárnyalás a küszöbön áll, nem érünk rá még velük is foglalkozni. Mondom, minden mehetne, ahogyan mennie kell neki, ha nem lennének ezek a baloldaliak. Ezek folyton rátámadnak a Nemzetre: most az a heppjük, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása súlyosan sértette az emberi jogokat, mert mivel járulékot fizetnek, ezért továbbra is fennáll a jogviszonyuk az állami nyugdíjalappal, tehát nem igaz, hogy kiszerződtek. Ez tehát sérti a hátrányos megkülönböztetés európai tilalmát, amely megkülönböztetést esetünkben semmilyen nyomós indokkal vagy állami érdekkel nem lehet alátámasztani, hiszen a visszalépés lehetőségét nem diszkriminatív szabályozással is meg lehetett volna teremteni. Ráadásul a nyugdíjjogosultság egyértelműen és nagyon határozottan magántulajdon.

(A Helsinki Bizottság volt az áruló, persze. Csak a mandiner meg ne tudja, azok alapból fújnak a zsidókra.)

Erre most mondhatnánk, hogy lárifári. (De valamiért mégsem mondjuk.) Meg azt is mondhatnánk, hogy az rendben van, hogy nagyjából százezer magánnyugdíj-pénztári tagtól úgy szedünk be társadalombiztosítási járulék címén 24% pénzet, hogy azért cserébe semmit sem adunk. Hiszen ők akarták: akkor most oldják meg a maradék 10% nyugdíjpénztári járulékból a nyugdíjukat, mi meg a többiekét 24 plusz 10 százalékból fogjuk megoldani fényes úri kedvünkben. Ezek szerint tehát azt is mondjuk továbbá, hogy az ő 24%-aik a mostani és a jövőbeli állami nyugdíjak fedezésére megy, amiből tehát ők az államiakkal szemben hasznot nem látnak, ergó esetükben az adó mértéke magasabb. De ezt ők akarták, ugye. Hogy több adót fizesenek. Mert ennyire hülyék.

De nem, mi ilyet nem mondunk. Mi ehelyett együtt kívánunk működni a Nemzettel akkor is, ha a Nemzet vezetője nem kíván együttműködni velünk, és leszarja az emberi jogainkat. Tehát mi hazudunk, megint, majd. És nekünk ez valamiért így jó, tehát Brüsszel, és újabban Strassbourg lesz szíves nem belebeszélni.

És legyen ez intő jel a világ további kulturált, európai fő-, és egyéb városai számára! És nem viccelünk! De tényleg! Nehogy küldjük a zsoltit!

Szólj hozzá!

Kilencvennyolc százalék

2011.05.10. 11:37 Humperdickk

Szerintem az alkotmánybírák lehet, hogy újszülötteket esznek.

Nagyon mást már tényleg nem tudok gondolni róluk. Nemrég mondta ugyanis a Lézerblokkolók Védőszentje, az a bizonyos ismert délalföldi népművész és lázárboldizsár-scejcibankszámlatulajdonos, miszerint az alkotmánybírák magyarország érdekeivel ellentétes döntést hoztak. Az ország érdekében kizárólag az áll ugyanis, hogy az ország az 57 évesen, harminc év munka után elbocsátott földrajztanár végkielégítésének kettő millió feletti részét szintén kormánysportkocsik bérlésére és fenntartására költse. (Vagy bármi más hülyeségre, például idióta kérdőívek küldözgetésére, oly mindegy.) Ez esetben tehát akkor az Alkotmánybíróság egyrészt kussol erősen, másrészt lesz szíves felfüggeszteni az ország érdekeinek folytatólagos megsértését – beleértve az újszülöttek mustárban és kakukkfűben történő pácolását, hogy azok közeles elfogyasztását ezzel segítse elő. (Két nap után állítólag nemcsak a húsuk lesz porhanyós, de még a kis csontjaik is feloldódnak. De mondjuk én nem értek az alkotmányjoghoz).

De nem is ez a kérdés. A kérdés az, hogy mi legyen tehát ezzel az Alkotmánybírósággal?

Félreértés ne essék: nem az a baj vele, hogy a tagjai esetleg mondjuk újszülötteket dinsztelnek a saját zsírjukban, és tunkolják aztán fehérkenyérrel. Van az úgy: senki sem tökéletes – hiszen lehetnének akár baloldali zsidó filozófusok is. (Istenments, persze.) Inkább az a baj, hogy ezek az alkotmánybírák ravasz, intelligens, okos emberek: nem pörög ugyan már úgy az agyuk, mint egyszeri alekosznak a végjátékban, de azért megtalálják azt a kis rést, amit hagyott nekik a jogalkotó. (Innen üzenem, hogy szerintem az emberi méltóságomat sértette, hogy tizennégy év munka után elvesztettem a jogosultságomat az állami nyugdíjra. Ha ezt tudom ugyanis, többet teszek félre öreg napjaimra az elmúlt nyolc évben. Csak szólok, hátha olvassák ezt a blogot alkotmánybírók is.) Namármost: akinek esze van, az a jelek szerint kizárt, hogy miniszterelnöki szóvivő vagy frakcióvezető legyen – de még csak kétharmados gombnyomogató sem lehet abból, aki gondolkodik. Ergó az ilyen minek van.

Szerencsére azonban közel a segítség: ezek a bírák felének ugyanis lusta, pohos vénembereknek tetszik lenni. Kettejük (Holló, Bihari) már nem is lehetne bíró, ha érvényes lenne az új Húsvéti Szent Alaptörvény (és ha az érvényes lenne az alkotmánybírákra: de, mint mondtam, nem értek a kannibál szakácsművészethez). Ez szerencsés fejlemény, főleg annak fényében, hogy további három (Bragyova, Lenkovics, 2013-ra felkészül: Kiss) meg egy-két éven belül betölti a 62-t! De ez semmi: ha elolvassuk fent említett vécépapírt (pdf), amely kimondja, miszerint ha egy ország alkotmánybíróságának nincs tizenöt tagja (24. cikk, 4-es bek.), akkor minimum szart ér, minden érthető lesz. És ha továbbá még számolni is tudunk, azonnal meg is világosodunk – de olyannyira, hogy a Buddha a bukszus alattt kutyafasza lesz hozzánk képest.

Gyengébbek kedvéért illusztráljuk tehát mindezt egy számtanpéldával! Adott egy alkotmánybíróság, amelynek 10 tagja van. Ketten 2011 végén, ketten 2012 végéig mennek nyugdíjba, egy tag pedig 2013-ban. Ha az alkotmánybírók számát időközben 15-re emeljük, legkésőbb 2014-ben milyen lesz az új tagok aránya a régiekhez képest?

Segítek: kétharmad fog kijönni. Még hozzá pontosan kétharmad (a törtszámok pofátlan rendszerével leszámolt a fülkeforradalom). Tehát nincs más feladat, mint megkeresni ezeket az új tagokat – és, mint tudjuk, minden rendes miniszterelnöki szóvivő, nyugdíjvédelmi megbízott, vagy akár hátvakarási ügyekkel megbízott bárca nélküli faszkalap simán alkalmas alkotmánybírónak. Sőt, a jelek szerint csak az alkalmas, mert hajlamos nem beleugatni mindenbe, ezzel szolgálva az ország érdekeit. A jó hír tehát, hogy hamarosan nem lesznek független szakemberek az Alkotmánybíróságon sem. Ami logikus: miért pont ott lennének. Szem előtt vannak nagyon. A végén még bemondja a tévé – jobb az ilyet eltitkolni.

Hátha még sincs internet.

Szólj hozzá!

Címkék: kormány alkotmánybíróság adó alkotmány lázár

A cigányokról: önkritika

2011.05.06. 12:28 Humperdickk

Alulírott Ubrizsi Kálmán ezúton szeretnék önkritikát gyakorolni.

Súlyosan vétettem a Nemzeti Összefogás Rendszere ellen mind szavaimban, mind tetteimben. Bűnömre mentségül csak azt tudom felhozni, hogy elmúlt nyolc év minden bűnének bukott eszméi mérgező légkört árasztottak, és ez elvakította elmémet. Csak a cigányok elleni, sok nagyon buta kopasz ember jogos társadalmi felháborodása volt az, ami végre felnyitotta a szemem: a magyar nemzeti társadalom kb. 75%-a rasszista, azaz őket támogatja, így be kell látnom, én tévedtem. Ideje tehát, hogy színt valljak a szélsőségesen liberális, úgynevezett szociológusok és a még szélsőségesebb, még úgy nevezettebb civil jogvédők iránt érzett perverz szimpátiámról.

E bűnös liberális tanokban való elmélyedésemben képtelen voltam felismerni, hogy magam is a cigány bűnözők áldozata vagyok: több (kettő) ízben előfordult, hogy nyílt színi, csoportos garázdaság keretében elkövetett fizikai bántalmazásban volt részem, mely kettőből majdnem egynél többször (azaz egyszer) előfordult, hogy a bántalmazó cigány volt. További bűnöm, hogy láttam már olyat, hogy cigány emberek nem voltak eléggé tiszták és jól öltözöttek, valamint gyerekeik hangoskodtak a buszon. Sőt, cigány embert részegen dalolni is láttam; fényes nappal méghozzá. Azt is el kell ismernem, hogy rendszeres kocsmába járásaim alkalmával tapasztaltam, hogy néha még az is előfordult, hogy a sok-sok ember között, akik ott ültek a nyerőgépek előtt, egyik-másik cigány volt. Ezek, szemben a többiekkel, akik nem cigányok, tehát a magyar bíróság gyakorlata szerint csak magyarok lehettek, a túl sok gyerekeik után járó gyest, családi pótlékot és segélyt dobálták a gépbe – szemben a többi, rendes alkoholista magyar emberrel, akik viszont rendes magyar forintot. Hallomásból már olyanról is értesültem, hogy egyes falvakban léteznek olyan, bűnözésre hajlamos, a falu életét megkeserítő cigány családok, amelyek cigányok, csak elvakult liberális dühömben eddig nem ismertem fel, hogy ezek cigányok, tehát nem magyarok. Esetleg nem is emberek.

Mindezt mindezidáig bűnös módon figyelmen kívül hagytam. Kérem tehát az Úr és a Nemzet bocsánatát!

A fülkeforradalomban kétharmaddal győztes, rasszista, adócsaló és feketéző, panamázó és hűtlenkezelő Dicső Magyar Nemzettel egyetértésben vallom, hogy vannak rossz cigányok. Ezt a tényt elegendőnek tartom ahhoz, hogy a cigányok támogatását csökkentsem, elhelyezkedési lehetőségeiket, társadalomba való integrálódási esélyeiket tovább nehezítsem. Nem tartom továbbá nagy bajnak, ha bizonyos, eléggé kopasz körök a magára hagyott cigányságra támadnak. Azt gondolom, hogy ha ezek a körök hetekig, hónapokig válogatás nélkül provokálják, fenyegetik a cigányságot, az helyén való mindaddig, amíg a cigányok meg nem elégelik mindezt, és nem követnek el valami törvénytelenséget. Ebben az esetben sem a cigányok védelmét, azaz minden kisebbség védelmét kell erősítenie az államnak, hanem egyrészt még több cigányt kell elítélni magyarságellenes bűntettért, másrészt elegendő hozni egy törvényt, mely szerint csak egyenruhában tilos dögöljetekmegcigányozni.

Mivel két gyereket nevelek és féltem őket a társadalom jogos felháborodásától, azt is gondolom, hogy a cigány ne menjen focimeccsre, mert ott kénytelen szembesülni azzal, hogy ő tulajdonképpen olyan újpesti (kispesti/fradista/debreceni stb.) cigány, aki incesztussal terhelt kapcsolatot tart fent a jó édes anyjával. Gondolom, hogy a cigány ne keressen munkát, mert tudjuk, hogy csak lopni akar. Sőt, a cigány inkább ne is dolgozzon; hisz tudjuk, hogy nem akar. Azt is gondolom, hogy a cigányok gyereke tetves, valamint büdös, mindamellett végső soron cigány.

Remélem, ennyi elegendő ahhoz, hogy a kurvamesszire kivándorlásom előtti utolsó időkben bántódásom nekem és családomnak ne essen, de ha mégsem elég, igény esetén további gondolatokat is kész vagyok gondolni. Megrendeléseket, kívánságokat ezen a blogon, kommentben lehet bejelenteni. (A szolgáltatás ingyenes!)

A fentiektől teljesen, de tényleg teljesen függetlenül minden a rasszista magyar majomnak, mind a hét és fél milliónak kettészarom a buta fejét, egyben sajnálom őket, amiért lemaradtak a törzsfejlődésben. (További olvasmány giccses vers formájában itt elérhető.)

Ja: kérem szépen ezeket a férgeket, ne olvassák ezt a blogot! (Zavarnak ugyanis, de mocskosmód.) Köszelőre!

Szólj hozzá!

Címkék: liberalizmus cigányok rasszisták hülyemagyarok

Esztergom: a betlehemi csillag?

2011.05.04. 13:38 Humperdickk

„Lehet-e Magyarországon egy ügyért összefogni?”

Ezt a rendkívül üres, már-már világítóan buta kérdést egy egyébként rendkívül szimpatikus, független politikusasszony mondta az emeszpépárt majálisán. Maga a kérdés annyira szívfájdítóan bugyuta, hogy simán bekerülhetne egy másik hülyepárt, a fideszkádéenpé kormányának újabb postaboldogító kérdőívébe is, mondjuk ilyenformán:

11. Vannak, akik szerint lehet Magyarországon egy ügyért összefogni. Mások azt mondják, hogy nincs szükség összefogásra, és ők egyébként is büdösek és piszkosak akarnak maradni. Ön mit gondol?

Szóval, valami ilyesmi. De a rendkívül szimpatikus, független politikusasszony védelmére azért mondjuk el, hogy ezt ő nem papírból olvasta, hanem hatalmas lencsilány-szemeit bizony beléfúrta az ott ácsorgó-tántorgó, részeg kommunisták szeme közé! És azok, ímé meglágyultak, de nem csuda, hisz még a magát rendkívül szimpatikusnak tartó, független politológus szigorú szíve is meglágyul, ha reá gondol.

Mindenki zabálja ezt a kis tündibündit – és, valljuk be férfiasan, van is miért… Én is csak alázom bekezdéseken keresztül idióta kamaszos vigyorral a képemen, hogy ezzel leplezzem elismerésemet. Hisz bár nincs, aki ne ismerné, mégis mondjuk el: ez az asszony egyébként egy rendes embernek tűnik. Ez olyat csinált, hogy az előző önkormányzati választás idején élére állt egy nemzeti kezdeményezésnek, és a zemberek fülkeforradalma segítségével legyőzte a választók kétharmada szerint az elmúlt nyolc év minden bűnéért felelős polgármestert, megteremtve ezzel városában az összefogást a városért. És azóta is teszi a dolgát: jelenleg éppen városát iszonyú teherként nyomasztó adósság ellen küzd minden bevethető eszközzel.

Akárcsak a jelenvaló dicső magyar kormánya: szinte szóról szóra, csak ők a bevethetetlent is bevetik, a meggyes helyett meg meggyesire és gyurcsányra köpnek. A lényeg: ezek lehetnének barátok is, annyira hasonlóak. És ebből, valamint abból, hogy ez a rendkívül szimpatikus politikusasszony nem fideszes (és még csak nem is kádéenpés, jelentsen az bármit is), logikusan következik, hogy ez az asszony ellenség. Az ellenség pedig dögöljön meg: reá és csapatára, azaz a városra alkotmánnyal sújtunk, mert kicsinyes, bosszúszomjas szarháziaknak tetszünk lenni.

Tegyük tehát tisztába: Esztergom város huszonöt milliárd forintos adóssággal küzd. (Különben más baja is van, de most ez az égető.) Huszonöt milliárd forint sok pénz – az majdnem három hét magánnyugdíj-pénztári befizetés! De a jelek szerint azért mégsem olyan sok pénz, ami miatt megengedhető lenne, hogy ez az orbánviktor tévedjen akár egyetlen esetben is. Márpedig ha elismeri, hogy a meggyes a hibás, akkor azzal a fidesz tévedett. És az szar, mert a kettő meg már régóta ugyanaz. (Mármint orbán és a fidesz. A szarról posztzártámig nem történt intézkedés.)

Ezt a rendkívül szimpatikus, független politikusasszonyt Tétényi Évának hívják. Van neki továbbá 8117 híve: ennyien szavaztak ugyanis a rendkívül szimpatikus, független politikusasszonyra Esztergomban. És ezek elég magas valószínűséggel gyűlölik ezt az orbánrendszert.

Ez, valljuk meg, nem sok. De mindent el kell kezdeni valahol.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz esztergom meggyes tétényiéva

A magyarok maradnak

2011.05.02. 20:12 Humperdickk

Az Egyesült Magfúziós Reaktorközpont és Egyéb Ipari és Mezőgazdasági Létesítmények ügyvezető elnöke (és annak teljes automatizálása óta egyben az egyetlen, utolsó alkalmazottja) utoljára még egyszer végignézte azt a három dimenziós hologramüzenetet, amit az Emberiség hagyott hátra a Visszatérők számára. A film az Április 25-ei Béke aláírásával zárt: az Elnök órákig el tudta volna nézni a két valamikori rivális, az Egyesült Iszlám Világbirodalom és az Egyesült Nyugati Köztársaság névtelen küldötteinek büszke, mégis szégyenlős mosolyát, akik a Kínai Liberális Köztársaság és a Szabad és Független Afrikai Demokratikus Unió képviselőinek szeretetteljes, bátorító ösztökélésére végre félretették meddő vitáikat, és örökös, mindenre kiterjedő békét kötöttek egymással!

Ami ezután történt, már a jelenvaló: a fúziós energia akkumulálásának feltalálása után az emberiség végre megvalósíthatta régi álmát! Az emberiség hatalmas űrhajókba szállt, és megcélozta leendő lakhelyét, a szűz és érintetlen Gemini 1-2-t, a nemrég felfedezett, a Földtől 14500 fényévre található Reneszánsz csillag két ikerbolygóját. Az út persze hosszú lesz: a legvadabb számítások hosszú éveket sem tartanak kizártnak – a féreglyukakban a legprecízebb pilóták sem mindig tudták tartani a milliméter ezredrészénél is kisebb hajtűkanyarokban az ívet! De a jó társaság és az úti cél várható gyönyörűsége mindenért kárpótolja majd ezt a 25 milliárd kis pionírt!

Az emberiség tehát megvalósítja álmát – de egyben le is rója tartozását Anyabolygója, a Föld felé: az emberiség elhagyja, magára hagyja a bolygót, hogy az elvégezhesse, amire az emberi kéz alkalmatlan: önmaga meggyógyítását. Amit az emberiség megtehetett a téren az utóbbi évszázadban, azt már megtette, és most a bolygón a sor. A tudósok egyöntetű véleménye huszonöt millió év múlva nyoma sem lesz a hajdanvolt bűnös civilizációnak a Földön – és akkor elkezdődhet az óvatos visszatelepülés is azon szerencsések számára, akiket kisorsolnak.

Az Elnök elvégezte az utolsó simításokat, kikapcsolta gépeket és beszállt kis űrrepülőjébe: ő volt tehát az utolsó ember a Földön.

Leszámítva persze a magyarokat.

Velük ugyanis nem lehetett mit csinálni: még valamikor a Második Évezred elején történt velük valami, amire a történészek is csak keresték a választ. Nem az volt a baj, hogy összeférhetetlenek lettek volna, vagy hogy nyíltan fenyegették volna az emberiséget akármivel is: egész egyszerűen csak mindent másképp akartak csinálni, mint ahogy annak értelme lett volna. Amikor a fejlett világ csökkentette a munkaidőt, ők dafke növelték; amikor fejleszteni kellett volna, ők leépítettek; a kultúra, tudomány és minden civil fórum, sőt, a szólás szabadságfokának leépítésén dolgoztak az Internet Győzelmének előestéjén – és ami még érthetetlenebb, még azután is. Amikor mindenki a szabadság még nagyobb fokának kiterjesztésén ügyködött, ők „centrális erőterekről”, „nemzeti hitvallásról”, később „Központi Bizottságról” kezdtek fantáziálni, és sorra valósították meg a harminc, ötven, száz(!) évvel annak előtte levitézlett, kudarcot vallott diktatúrák „vívmányait”. Akkor, amikor például az Észak-Koreai Hippi Kommuna félelmetes napraforgóit és százszorszépeit, valamint tündibündi kiscicáit anyaországa, a Dél-Koreai Köztársaság felé irányította, hogy ezzel gyakoroljon nyomást a baktériumok és vírusok egyenjogúsága érdekében, ők elrendelték, hogy a romák és cigányok innentől csak a jobb oldalukon alhatnak a munkatáborok vaspriccsein, és szigorítottak a Föld utolsó atomerőművében a védőruha hozzáférésén is, mert egy elszámoltatási kormánybiztosnak nevezett véglényük gyanúja szerint visszaélések történtek: többen, gáz és egyéb fűtőanyag híján azzal fűtöttek otthon a vegyes tüzelésű kazánokban.

Egy szóval: reménytelenek voltak. A Föld Tanácsa, mikor sokadik figyelmeztetésükre is csak a homályosan fogalmazott angol nyelvű szakácskönyveket kaptak válaszul, miközben arról értesültek, hogy ők mind baloldaliak, akiket el kéne ásni nyakig valami erdőben, döntött: hermetikusan lezárja az országot. A magyarok persze ezt kikérték maguknak, és követelték, hogy a hatezer méter magas elektromágnesfal építésekor a Trianon előtti határokat vegye figyelembe a Tanács. Ez ugyan jelentős pluszköltséget és mintegy három hét pluszmunkát is jelentett, de a Tanács még ebbe is belement, csak szabaduljon már tőlük. A Föld Újjászületésért ez a piti kis ár igazán nem tűnt soknak – azt meg semmiképpen nem akarták kockáztatni, hogy a magyarok tönkretegyék a Nagy Tervet. Amire sajnos az előzményeket tekintetbe véve minden esély megvolt.

„De most már mindegy: ha maradnak, maradnak” – gondolta az Elnök. De rögtön elhessegette a kellemetlen gondolatokat, mikor egyszemélyes kis űrrepülője ablakából még utoljára visszatekintett Földre, és könnyei ködfüggönyén át úgy látta, mintha a bolygó fáradtan, de megkönnyebbülve pillantana vissza rá. Ám nem sokáig tartott az ihletett állapot: miközben ugyanis az óriási Csillagközi Transzporter dokkolta cseppnyi kis hajóját, az éppen a Lezárt Magyar Zóna felett lebegett, így döbbenten tűnt szemébe a hatalmas, nyilván több millió eleven ember alkotta, magyar nyelvű felirat:

„Úgyis tudjuk, hogy csak üdülni mentetek, angol hülyék!”

Legyintett egyet, és a következő pillanatban már mindent feledve szaladt nevető szerettei felé a gigantikus dokkolócsarnok márványkövén.

4 komment

Címkék: scifi hülyemagyar

Orbán vs. hajdúpéter: zsák a foltját?

2011.04.29. 13:00 Humperdickk

Van abban valami megkapó báj, amikor magyarország felkent kormányzója miniszterelnöke interjút ad egy bizonyos hajdúpéternek.

Ez az a hajdúpéter, akinek sajátos parkolási szokásai széles körben váltottak ki felháborodást, és akinek felesége háromhetenként ülésezik különböző aktfotósok műtermeiben – hogy kettejük egyéb, napi rendszerességű bulvárjelenlétének további vidám részleteiről már tényleg ne is beszéljünk. Ez az ember, vagy mi, ez az entitás olyan, hogy ezt egész egyszerűen nem zavarja, ha egyszerre két rokkanthelyet foglal el benzinfaló terepjárója; ennek nem gond, hogy bé neje szilikonnal kitömött dudáin legelteti szemét a fél ország izzadt férfilakossága; ennek ha a kisfia kórházba kerül, másnap már a fél ország tud róla. Komolyan nem vagyok biztos benne, hogy ha ebben a magyarországban nem lenne tilos a pedofília, a gyerekei is nem-e vetkőznének-e? Tudom, ez durva, de nem tudom kizárni: ez ugyanis odáig jutott, hogy az imént felsorolt események nem zavarják, mert ezért is, azért is pénzt kap: mindenért pénzt kap, hisz minél többet bukkan fel kiélt feje a bulvárlapok hasábjain, annál többet fog keresni. Ő fontos létforma: ő celeb, aki szorgos munkával küzdötte le magát a közszolgálati televízió képernyőjéről az atévén és a sztoritévén keresztül a kukackettes vasárnapi esti műsorsávjába. Ahol millióan nézik. Mert neki van nézettsége. Érdekli az embereket, hogy ő van. Ő népszerű. Ő.

Namármost: bizonyos szigorúan kényszerítő körülmények mellett el tudom képzelni, hogy egy tisztességes ország tisztességes miniszterelnöke ennek az embernek interjút ad. Mondjuk háborús helyzetben, ha már az összes többi lehetséges médiák gázmérgezést kapott a fronton. Vagy ha nagyon, nagyon be van lőve az államférfiú valami szintetikus vacakkal. Vagy teszem azt akkor, ha földönkívüliek elrabolták a mondott miniszterelnök összes gyerekét, és az internacionálét hallgattatják velük (gyurcsányferenc zenés-táncos előadásában, orrhangon), egészen addig, amíg nem pacsizik le ezzel az amorf életformával. (Szerintem egyébként hajdúpéter nincs is, csak az ufók csesztek el valamit, és ez az izé csak egy, a Vénuszon egy metánbuborékról visszacsillanó és háromszor megtekeredő röntgensugár okozta érzéki csalódás. Legalábbis remélem, hogy csak az.)

Namármost: tekintve, hogy ez az orbánviktor (szerintem szintén ufó, de róla majd máskor) nem drogozik (gondolom), háború sincs, és kedves gyermekeire is gondosan ügyel a drága édesanyjuk (meg a még drágább terrorelhárító központ), igazán nem tudok mire gondolni. De szerencsére orbánviktor, a Nagy Ember segít:

„Az ütemérzék a legfontosabb a magyar politikában. Akkor kell meghozni egy szigorú döntést, amikor már az egész ország úgy gondolja, hogy most már igazán meg kell hozni azt a döntést. […] Ezt a pillanatot kell eltalálni, ez teszi művészetté a magyar politika irányítását. […] Most vagyunk abban a helyzetben, hogy tíz emberből kilenc azt mondja, hogy ez (ti. Gyöngyöspata – a szerk.) így nincsen jól.”

Ja, vagy úgy: médiaprostinak tetszünk lenni. Ez esetben nincs több kérdésem: a lényeg tehát a népszerűség, a különböző mennyiségű harmadok megszerzése utáni hajsza. Innentől már joggal merül fel, hogy egyáltalán ne legyenek adók, ingyen legyen a sör, a cigányok meg, gondolom, dögöljenek meg. Már amennyiben mindez jótékonyan hat a nézettségre.

És ahogy én ezt a nyomorult országot elnézem, meg az embereket benne, efelől nincs kétség.

2 komment · 1 trackback

Hogyan robbantsunk ki polgárháborút?

2011.04.28. 22:57 Humperdickk

Először is, szögezzük le: polgárháború veszélyes, hasztalan, idióta dolog. Normális ember polgárháború nem nyerhet meg, annak nyertese nem lehet, tehát nem is akar lenni, következésképp azt nem kívánhatja. Előfordulhat azonban, hogy polgárháborúnak látszó helyzet, azaz a szakirodalomban: polgárháború-közeli helyzetre van szüksége a hazának, a nemzetnek. Ez szerencsés altípusa a mondott véres öldöklésnek, hiszen nem jár (jelentős) vérveszteséggel, ám különlegessége miatt mégis hasznos tud lenni bizonyos helyzetekben.

Tegyük fel például, hogy komoly, nyolc évig tartó, kormányzatra való felkészülés (azaz a Közgazdaságtan alapjai cipófelsőrész-készítőknek I. c. tankönyvből az első majdnem több tucat oldal figyelmes végigolvasása) után mindössze annyi rögzül, hogy egy teljesen idiótának kinéző, sokak szerint nyilvánvaló futóbolond fantaszta is képes elnyerni a szívünket, azzal szédítve, hogy ha csökkentjük a bevételeket és párhuzamosan növeljük a hiányt, megszűnik az államadósság.

Mikor is kiderül, hogy egyrészt ez egy nettó marhaság, ami a kisebbik baj, de másrészt ettől függetlenül ezt nekünk a többi európa nem fogja engedni, először nyilvánvalóan pánikba esünk. Olyan persze nincs, hogy mi tévedünk – és ez tranzitíve is igaz: a tévedhetetlenség lefele öröklődik. Ez tehát azt jelenti, hogy a mondott futóbolond sem lehet futóbolond. Mert persze lehet, hogy az volt, amíg nem nekünk futott bohón, de amióta a mi mezünkben szalad ki a gyepre, megtáltosodnia mintegy ontológiai kötelessége neki.

Ez tehát így most egy szar. Mi ezt a nyilvánvaló szart először megpróbáljuk rózsalugassá transzformálni oly módon, hogy hibát hibára halmozunk: lopunk, csalunk, zsarolunk, és mindezt hazugsággal leplezzük. Ez nem megoldás, de ha jól csináljuk, a végén kijön, hogy majdnem nem tévedtünk teljesen, és a hiány csak kicsikét nagyobb annál, mint aminek már nem kéne lennie neki. Hogy ezt letagadjuk, megkérjük szépen szigorúan a médiákot, hogy lesz szíves félni tőlünk, azaz lesz szíves hazudni, vagy el lesz intézve a valaga a szentecsabának. A médiák ugyan annyira hülye, hogy nem tudja, ki az a szentecsaba, de szereti a pénzt, tehát megírja, hogy a külföldi sajtó láncoskutyái. (Mínusz détótkriszta, de azért amúgy se kár.)

Nyilván azonban nem állunk meg itt: hozhatunk új alaptörvényt, amit kiküldhetünk minden putriba, megrendszabályozhatjuk a filozófusokat, bírákat, művészeket, ügyészeket, rendőröket és melósokat: tulajdonképpen bárkit, aki gyógyszert vesz vagy venni fog. A végén azonban ezek ellenünk fognak fordulni, mert tőlünk kapták a szopóálarcot, és annak sajátja, hogy garatban szorít minden egyes mélytorkozásnál. Marad tehát a polgárháború.

Minden rendes, többségében kifelé baloldali, de befelé jobboldali liberális, nacionalista és rasszista, azaz végső soron fasiszta társadalomnak, mint amilyen a magyar is, kell, hogy legyen gyűlölt, évszázadok óta elnyomott, kirekesztett és mássága miatt megvetett, sőt, a többség minden bajáért hibáztatott kisebbsége. És mióta a zsidók az ismert technikai nehézségek (holokauszt) miatt kvázi leamortizálódtak, maradnak az arabok és a cigányok. (Illetve az ázsiaiak, de azok szarnak az egészre, és lépnek, ha gáz van. Max ha nagyon ferde szemmel néznek rájuk, beleköpnek a tavaszitekercsbe. Zágsón, ízre nincs különbség.)

Dolgunk innentől a következő: ennek a kisebbségnek szebb jövőt (munkát, kilátást, emberséget) nem adunk, ellenben pénzt se eleget, így ő, mint a többi szegényember is, még többet fog lopni. Ha párhuzamosan néhány kopaszra nyílt részeg idiótának sem adjuk meg a két pofont, amire egyébként gyermeki butaságában vágyik, viszont pénzt ő is kevesebbet kap kap, az is mérges lesz. A továbbiakban tehát a kopaszok egy ilyen kisebbség sújtotta faluba mennek, ahol is sokáig artikulálatlanul üvöltöznek, majd a nyomaték kedvéért belehugyoznak a főtéren a szökőkútba.

A tömegverekedéshez kell még pár vagon rendőr, sormintának, akik fel lesznek szerelve a Vezér újabb részegen kiagyalt kormányrendeletével. A többi már történelem: a halottak összekaparása után a Vezér helyszínre vonul ráncos homlokkal, kockás ingben, panyókára vetett stilfűrésszel, és bejelenti, hogy szükségállapot van, tehát mától valami embertelen és jogtalan dolog van, amiről sarkalatos törvényben, visszamenőleg fogja kimondani az országgyűlés, hogy elmúltnyolcév.

Mindezt megírják az újságok, a blogok szörnyülködnek egy sort, de a valóvilágnégyet mégsem alekosz nyeri, hanem a hajdúpéter, érdemei elismerései mellett, amiért, miközben tóksójában faggatta a Vezért intim alkotmányozási szokásairól, csak visszafogottan látszott nyáladzó idiótának.

Így a magyar ember továbbra is bátran, felhőtlenül utálhatja a cigányokat. És milyen jó is az!

7 komment · 1 trackback

Lázár, ne küldd el!

2011.04.27. 11:39 Humperdickk

Jancsi, ne fáradj. Ne küldd el azt a szart.

Vagy ha nagyon muszáj, dobj egy mailt. De ne szemeteljük tele a netet: potom 236 kilobájt pédéefben, letöltöm erről a linkről bármikor. Haladj a korral: dobd fel a fácséra, hadd lájkolja, aki akarja.

Én mondjuk nem akarom. Olvastam ugyanis, gyenge nagyon: az eleje homályos, nehezen követhető, a közepén leül, vége meg nincs rendesen lezárva, még az sem derül ki, ki volt a tettes. Van valami sorminta helyette a békéről, a szabadságról meg az egyetértésről, de azt nem tudom értelmezni: az egyetértést hagyjuk, láttuk, hogy sikerült, a béke épp most szaródik el Gyöngyöspatán, a szabadságot meg az előtte levő 25 oldal intézi el. Aláírta kövér, smitt. (Vagy hogy írja a nevét. Ő se tudja, gyanítom.)

Jani, viccen kívül: ez így kurva kemény lesz. Ilyen félelmetesen buta mentalitással, amit nyomtok, ez nem fog sokáig menni. Egy ideig még viszi a lendület a haverokat, meg az önérdek is nagy úr, lóvé meg szarásig, azzal meg lehet venni a többi majmot kilóra, de intelligens emberek nélkül be fog halni a rendszeretek. Filozófus, művész, tudós, bíró stb. nélkül nem fog menni. Hisz az előző rendszert (a népköztársaságost) is ez vitte a sírba: a butaság. A sötétség. Hogy próbálták azok a próbakommunisták is kizárni a világot, de az csak beszivárgott: ki lehetett tiltani Márait, de Thomas Mannt, József Attilát antifasizmusuk miatt kínos lett volna.

És kiderült, hogy összeér a világ: nem lehet mindenki ellenség, aki nem Onnan kapja a parancsot. És akkor még a Nintendóról meg a kétkazettás magnóról nem is beszéltünk, hogy a „kuknorrist”, meg az alámondásos bruszlit már tényleg ne is magyarázzam. Most meg már internet is van, mit szólsz? Böfögsz valamit a megélhetési politikusokról ötéve, és máris felbassza a jobbik a netre az ellenkezőjét! Hisz amit nem is mondtál soha, a neten azt is mondtad. És ott is marad, kitörölhetetlenül. Minden hazugság, minden igazság. Minden, ami volt, van, lesz – és az is, ami sose volt és sose lesz.

Janika, gondold végig: ennek a rendszernek, ennek az új alkotmánynak a smittpali lesz a védjegye! Nem igaz, hogy nem érzitek ennek tragikomikumát: nagy garral alkotmányoztok, lenyomjátok mindenki torkán a szart is, összevesztek Unióval, Velencei Bizottsággal – és most tényleg tökmindegy, hogy valóban azt hiszitek-e közben, hogy ez most mekkora egy nagy dolog, a lényeg, hogy izzadva összekalapáljátok ezt a fost, és vele a hatalmat előre húsz évre –, és erre jön az a félanalfabéta, és összefirkálja. Mert az írta alá, a net vaníliáskarikás smitpajára, skiccpalija. Ha nem baszta el ezt is: a beszédet utána mindenesetre sikerült.

Még jó hogy nem a feketepákó.

Janifijam, mint öregebb, hadd adjak egy jó tanácsot: lépj ki ebből, amíg még lehet. Ne küldd el: van egy határ. Ne lépd át. Te még fiatal vagy, belőled még bárki lehet. Még akár rendes ember is. Ha még nem késő.

Elég ciki ez már így is. Nem igaz, hogy nem látod.

2 komment · 2 trackback

Címkék: alkotmány kövér lázár smitpali

Mi nincs benne az új alkotmányban?

2011.04.26. 09:03 Humperdickk

Nincs benne az igazságszolgáltatás szabadsága, az öregségi ellátáshoz, nemi, vallási, világnézeti szabadsághoz való jog; és még ki tudja, mi minden nincs benne… De kit érdekel, hisz nincs benne a szabadság, és nincs benne egymás feltétlen és igazságos, mindenek felett álló tisztelete, nincs benne az Istenetek, aki türelmes, aki szeret és megbocsát. Nincs benne az Örömhír.

Nincs benne, mert nem fért bele. Kevés volt az idő: segíteni kellett a sorsnak, hogy kész legyen huszonötödikére, hogy kész legyen a Feltámadásra, hogy kész legyen a Győzelem Első Évfordulójára, ami vezéretek szerint egy és ugyanaz. Így hát nincs benne tehát a türelem se. És így nincs benne az értelem, a szerető és az odafigyelő értelem se.

Így hát nincs benne az út mellett megálló, az elesetteken segítő, a feltétel nélkül elfogadó értelem. Nincs benne a magadat más mellé egyenlőnek rendelő elme. Nincs benne az undor, amit elfojtasz, ha éppen undort elfojtani kell. Így hát nincs benne az alázat, amivel csak megfigyelsz, és amivel csak megszeretsz csendben.

És nincs benne a csend, amivel csak másokra figyelsz, és nincs benne a zsivaj se, amikor velük vitába szállsz. Nincs benne a vita, mert nincs benne a mások érve, mert nincs benne a mások érvének zaja, mert nincs benne a mások érvének zajának zenéje sem. Ami zaj van benne, az csak a tapsvihar. Ütemes, üres, kopogó.

Nincs benne a várakozás. Nincs benne a megérkezés. És nincs benne olyan, amire várni kelljen, mert megérkezik. Ami benne van, az itt van, és itt is lesz mindig, vagy jobban teszi, ha inkább semmit sem ér: jobban teszi, ha nincs is.

Nincs benne a küzdelem: nincs benne a türelmetlen, a toporgó vágy. Nincs benne az ércszobrokkal szemben érzett zsigeri, minden szobrot minden áron megdönteni vágyó szabad akarat. Nincs benne a tavaszi szél, a monstrumokat is ledöntő zivatar.

És nincs benne az alkonyatban egyet még megfürdő Nap fénye a badacsonyi kéknyelűvel töltött pohár karimáján, ahogy utolsót csillan. Nincs benne a hegyről leomló őszi pompa, nincs a fák alá szorult árnyakon áttűnő fénypaszomány. Nincs benne a hóvirág. Sem az orgona ága, a cseresznye pimasz mosolya. Nincs benne a tóba hulló forró este, nincs a szalonnánk, ami a tűzőn izzad. Nincs benne a szerelem.

És nincs benne a festékfoltos konténer mellett levarrt és otthagyott leány mosolya a kisbabára. És nincs benne az első alma, az első canga, az első szerelem. Nincs benne a megbocsátás.

És nincs benne a rákos tüdő levegőt síró szusszanása, és nincs ott a kézben a kéz sem, ami ilyenkor sosincs ott. És nincs benne a fény, ha elillan.

Mert nincs benne az Isten. Mert csak az áldása fért bele. Mert csak a hatalma kell.

Kit érdekel hát a Teremtése?

3 komment · 1 trackback

Címkék: isten alkotmány alaptörvény

A teljes, kendőzetlen igazság Gyöngyöspatáról!

2011.04.24. 22:56 Humperdickk

Mindenki minden dőreséget összeírt már erről a gyöngyöspatai helyzetről, még arról is megjelent egy közlemény, hogy nincs is helyzet, illetve hogy mégis van, bemondta a híradó is, hogy semmi baj, épül, szépül az ország, egymillió fogorvos országa leszünk úgyis, sőt, még én is ráfutottam, mint döglött nyúl a rohadt káposztára. (Képzavar, semmi értelme, de a lényeg, hogy sok expresszív kifejezés legyen benne, mint a vér, verejték illetve péniszpumpa, mert arra klikkol a paraszt. Ennek a posztnak például az lesz a címe, hogy „A teljes, kendőzetlen igazság Gyöngyöspatáról!". Kicsit tudok, mi?) Egyszóval: volt itt minden. Csak az igazság nem hangzott el. Az igazság, amit csak itt, csak ma, csak tőlünk tudhat meg a nagyérdemű. (Ez van, megy a hírverseny, nem maradhatok le, bármilyen frejtamásosan is hangzik mindez.)

Kezdjük az elején: odáig rendben van, hogy a cigányokat nem evakuálta a kutya se. Ezt értjük, ezen nem csodálkozunk. Tudjuk ugyanis, hogy a magyarság 85-90 százaléka utálja a cigányokat, ergó nekik jót nem akar, tehát megvédeni sem óhajtja őket. (Ezt én már saját cigánytárgyú posztjaim lájkarányából is le tudom venni, nekem ehhez nem kell a szondaipszosz.) Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar ember egy olyan, hogy legszívesebben cigánygyerekek agyvelejében tapicskolna sáros gumicsizmában! (Jaj, ezek a fasza kis plasztikus képek! Kezdek belejönni ebbe a médiába, mi?) A gyilkoláshoz ugyanis erő és teljes, totális hülyeség kell, és e kettővel egyidejűleg csak kevesen rendelkeznek. (Egyelőre, de ezúton jelezzük: többre volna igény!) De mondjuk honfitársaink jelentős része az út szélén hagyna saját vérében megdögölni bárkit, amennyiben az a bárki egy kicsit is bajuszos cigányembernek néz ki. A magyar ember ilyen: én mondjuk egyszer három és fél órát álltam lerohadt autóval mínusz tíz fokban, éjszaka, egy kéthónapos csecsemővel fagyoskodva. És senki sem állt meg. Pedig nem is vagyok bajszos. (Nem tom, ha kicsit is cigánynak nézek ki, lehet, ki is köptek volna az ablakon?)

Tehát: cigányokat nem evakuálunk. Elegánsabban csináljuk: cigányokat mink üdültetünk. Olyankor különösen üdültetünk, amikor katonásdit játszó pattanásos masztibajnokok gyakorlatoznak a szomszédban! Ezt mondjuk meg is tudom érteni: ha nekem itt mindenféle hülyén kinéző bohócok számháborúznának hangosan kurjongatva naphosszat a szőlősorok végén, csak kikapnám hirtelengyorsan a sifonérből a télire eltett üdülési csekkeket, és felpakolnám a családot, és csak kivennék egy hét velneszt. Gondolom, ezzel a szegény északmagyar cigány is így van. (Mínusz velnesz. Segélyként üdülési csekket nem osztanak, ugyanis.)

Tudjuk továbbá, hogy a magát véderőnek nevező, ám szellemi értelemben veve simán csak egy recskabrigád nem, még egyszer, nem áll kapcsolatban a jobbik nevű másik gülledt szemű fasiszta társasággal. (Nem tom, ezek közösen járnak magukon könnyíteni is? Guszta lehet.) Sőt, nem hogy köze nincs hozzá, egész más a célkitűzés is: ez már abból is látszik, hogy a véderő magának csinál tábort, a jobbik a cigányoknak szeretne. (Fasza kis szövegdrótost, lehetőleg.) Namármost: ha tudjuk azt is, hogy az az amerikai, aki tehát a nem létező fasiszta fenyegetés miatt nem evakuálni, hanem üdülni segíteni hívta a selymeserik nevű fontosember barátját, szóval hogy ez az amerikai elempé-támogató(!!!), minden világossá válik. Márminthogy már megint ez a baloldal támadt rá a nemzetére.

Tegyük tisztába: az elempé kurvára nem baloldalon van. De tőlem akárhol is van, akár politikai ételemben fel is fordulhat, ha akar, nekem sem az elempé sem a baloldal nem barátom, „nem olyan családból származom". Én magam szimplán értelmes embernek szeretem tartani, és ebbe nekem a mittomilyen oldaliság nem fér bele. Az olyan snassz, oldali lenni, mint valami hülye tüdőgyulladásnak! Én csak szeretek gondolkodni, mit szeretek, sportot űzök a gondolkodásból. Mert az olyan szexi, okosnak lenni.

És akkor most, ezen az emelkedett ponton idézem a fontosembert:

„A Magyar Vöröskeresztet kedden kereste meg egy roma családanya, és arra kért minket, hogy a húsvéti szünetben szervezzünk a gyermekeik és az édesanyjuk számára egy tábort. Ezt mi meg is tettük, kérésüknek eleget téve, nagyon sok focilabdát, pöttyös labdát és egyéb sport- és játékeszközt vásároltunk a gyermekek számára.” (Hírtévés hír, csak szólok. De biztos igaz.)

Nos. Ezen a ponton igazán fontos a mértéktartó, higgadt attitűd. Javaslom tehát, hogy ne röhögjünk azonnal! Ízlelgessük elébb, forgassuk meg az elménkben a nagyember szavait! Például a következőképp tegyük ezt: képzeljük el, amint a cigányasszony felhívja a vöröskeresztet. Miszerint őszerinte mekkora mondás lenne, ha néhány száz embert buszokkal elvinne Csillebércre meg Szolnokra a nagyember cége! Csak úgy, üdülni! Ja, meg ha nem túl nagy kérés: pöttyöslabda, is nem-e volna-e? Labdázni, mert milyen jó is az! Önfeledten, míg otthol csattognak a héjaszárnyak!

És nem fogjátok elhinni: mint a mesében! Az egyszeri asszonyember szavára minden lett: busz is lett, labda is lett. Csillebérc nemkülönben lett (de mondjuk az volt is). Immáron tehát teljes a boldogság: labdázó cigánygyerekek kacaja árad a csillebérci lombok alatt! Az ország most már méltón ünnepelheti meg az Új Alkotmány Ünnepét! Mert Húsvét Hétfőre az is lett!

Na, most lehet röhögni.

3 komment

Címkék: kormány cigány alkotmány

Cigányhúsvét

2011.04.23. 08:19 Humperdickk

Tekintve, hogy Gyöngyöspatáról cigányokat menekít a Vöröskereszt a jobbikos hazafiak elől, ismét a világsajtó fókuszába került az ország. Ez, gondolom, a baloldaliak ármánya, akik ismét rátámadtak a hazájukra. Azért gondolom ezt, mert egy bizonyos pintérsándor szerint a cigányok húsvéti kirándulásra mentek.

Azért is mosolyogtak olyan nagyon: majd kibújtak a bőrükből. A várható kalandokra gondoltak, ami majd éri őket az úton, a gyönyörű tájakra, amelyek mellett luxusbuszaik hangtalan elsuhannak, meg majd arra, ahova mennek: a négycsillagos szálloda minden luxusára, a a feszített víztükrű uszodára, szaunás-infrakabinos-sószobás-masszásos velneszrészlegre. Hisz addig se kell dolgozniuk, ellenben két kézzel szórhatják a segélyt, amit ugyan nem érdemelnek meg, dehát, dehát. Meg az uzsorapénzt. Ahelyett, hogy zenélnének, mint régen, mikor pohos urak és nyalka huszárok nyomták izzadt homlokukra a pengőt. De szép idők is voltak!

Akkor még rend volt: a vidéket csendőrök járták, és lecsaptak mindenre, ami mozgott, már ha nem úgy mozgott, mint ahogy ők gondolták, hogy mozognia kéne. Csendőrségre igény persze most is volna, de egyelőre még nem időszerű, EU-elnökség, ugye. Addig kormányrendelet van (42. szám): százezer pengő, alkotmányos alaptörvénybe foglalt magyar forint a díja annak, ha valaki megkérdőjelezi a rendőrség potenciáját.

Ha szerintem itt hetek óta töketlenkedik a rendőrség, tehát megkérdőjelezem a rendőrség potenciáját, akkor hol kell fizetni? Hisz láthatóan nem megy itt a rendteremtés, nem is csoda, ha cigánybűnözők kirándulgatnak mindenfele az országban! Rend kellene ide: nem buszokkal, vonatokkal kellene szállítani ezeket a munkakerülőket! És a hatékonyságot is szem előtt tartva, rögtön marhavagonokban...

Hagyjuk: viccnek is rossz. Illetve annak különösen rossz, tekintve, hogy vannak, akik ezt vicc nélkül gondolják. 2011-ben, 65 évvel a náci uralom bukása után, magyarországon. (Nem, nem a nagybetűs Magyar Köztársaságban!)

Ma eredetileg a számhordozással súlyosbított mobilszolgáltató-váltási kálváriámról akartam írni. Hogy hogyan packázik velem egy hete, gonoszságból, butaságból, mittommiből mindkét(!) cég. Hogy az egyik nem akar elengedni, a másik nem akar átvenni, mert biztos megegyeztek valamiben. Lógok tehát két pont között, szaladgálok irodából irodába, egyezkedek síkhülye műkörmös-műszempillás-színeskontaklencsés hülyepicsákkal, akik basszák végezni, ami a dolguk. Mert ennyire hülyék. Vagy lusták. Vagy mert ennyire gonoszak. Vagy csak simán impotensek. Mint ez a pintérsanya. Pedig én nem is vagyok cigány.

Azt hiszem, lassan ideje lesz inkább hazát váltanom.

4 komment

Minek nevezzelek?

2011.04.21. 12:01 Humperdickk

Nem akarnék én nagyon előreszaladni, de az a nagy átnevezési gerjedelem még akár vissza is üthet.

Mert mi van, ha megy ez a szegény országgyűlési képviselő a Kossuth térre, mert ott van neki a dolgozója. Addig rendben van, hogy érzékeny búcsút vesz a konyhában sürgölődő asszonyától, a gyerekeket óvodába-iskolába elszállította, majd. a sarki pékségben a kifli/csokistej kombót meghívásos pályázatos közbeszerzéssel megversenyeztette, majd számla nélkül, de a költségtérítés terhére megvásárolta, hogy laptoptáskájába, nokiásdoboz mellé rejthesse. És most menne: dolgozni, építeni a hazát: azaz egyéni képviselői indítvánnyal alkotmányozni, tulajdonjogot, kormánytól független hatalmi ágakat alázni, vezérszónokot körbeülni, zombi tekintettel igen-nem gombokat ütemesen nyomogatni. Mint megannyi önkielégítő kiskamasz, és közben örülni magunknak.

És közben kiderül, hogy mittom, ez a Kossuth, ez egy ilyen liberális volt.

(Még jó, hogy nem buzi.)

Ez persze skandallum, hisz nem erre kapott felhatalmazást a kétharmad. Magától értetődő ugyanis, hogy ugyanúgy, ahogy visszamenőleg ugyan, de mondták, hogy márpedig alkotmányozni fognak, az is elhangzott, és szintén visszamenőleg, hogy Kossuth Lajos vagy nem volt liberális, vagy nem volt Kossuth Lajos egyáltalán. (Hanem Wass Albert volt helyette. Vagy Horthy Miklós.) Meg persze így visszamenőleg még sok minden más is elhangzott, a Felmerülő Igény szerint.

Akárhogyan is: Magyarországon koszos liberálisról tér nem lehet elnevezve. Tehát az van, hogy az ilyenkor megszokott, lázas, mégis megfontolt és alapos négyperces szakmai konzultáció után elküldött esemest követően tizenhárom másodperccel már érkezik is a Földrajzi Bizottság válaszesemese, miszerint persze, hogy jó lesz a Nemzeti Összefogásra Örökké Emlékezés Budapest Magyarország Gyűlése tere, ők is erre gondoltak, csak szerénységük tartotta vissza őket attól, hogy ezt javasolják.

Megy tehát a képviselő, és megzavarodik. Odáig rendben van, hogy a vitéz Nagybányai Horthy Miklós (előtte egy másik libsiről, bizonyos Széchenyiről elnevezett) rakpart tömve van, ezért a Makovecz Tudományos Akadémia (volt Akadémia) utcára hajt a Gömbös Gyula (volt Széchenyi, még előtte két perccel volt Roosevelt) tér irányából, hogy a Silvio Berlusconi (előtte: Garibaldi) utca előtt elhaladva kiérjen a térre, de ott táblafestő munkásokba ütközik. Az eltelt tizenhét másodpercben ugyanis a Legfelső Szintről megérkezett a felismerés, miszerint a Nemzeti Összefogásra Örökké Emlékezés Budapest Magyarország Gyűlése tere helyett mégis inkább sokkal jobb lesz a Magyar Nemzet 2010 Tavaszán Még Egyszer Összegyűjtve Maradék Életerejét És A Szavazófülkékben Sikeres Forradalmat Véghezvíve A Nemzeti Összefogást Megteremtette És Erre Örökre Most Már Tényleg Emlékezünk Budapest Magyarország Legyen Benne A Wass Albert Is tere elnevezés. (Az Akadémia Nyelvtudományi Intézete életben maradt tagjainak ajánlásával.) Ez viszont nem fér ki a házakra függesztett táblákra sehogy se, a házak viszont nem köztisztviselők, ezért a munkásokat kell indoklás nélkül felmentenie állásából az Alkotmánybíróságnak, aki viszont csak legközelebb két hónap múlva ül össze. Már ha addig nem lesz még egy Alkotmány. És most állnak, mindenki tárja szét a kezét.

Nem beszélve arról, hogy új metróalagutat is kell fúrni. Az állomásnév táblájának, hogy kiférjen. Kemény a diktátorok élete, meg kell hagyni.

5 komment

Címkék: fidesz kormány alkotmány átnevezés nenyi földrajzinévbizottság

Harmadnapon

2011.04.18. 21:29 Humperdickk

Az Alaptörvény elfogadásának napja semmiben sem különbözött a többitől. A Vezér, amikor megnyomta a gombot, voltaképpen nem is várhatott mást. Mégis csalódást érzett, mert többre, másra számított: hogy megmozdul valami, tán hogy megrezzennek a gyönyörű épület cirádái, hogy megcsendülnek a díszekben az évszázados titkok. De semmi, csak a házelnök csilingelt, de az is csak véletlenül, mert a bajsza beleakadt a mikrofonba. A Vezér idegesen rezzent a zajra: még legyintett is a kezével, mintha el akarna hessegetni valamit. A csilingelést vagy a csalódottságot? Csak ő tudja.

Két nap is eltelt, de semmi sem történt. Minden ment, mint annak előtte: az emberek felkeltek, elmentek otthonról, dolgukra, és dolguk végeztével este megint haza. A verebek csicseregtek, a macskák nyávogtak (kivéve, mikor verebet ettek), az autók tülköltek, gázt adtak és fékeztek, pöfékeltek, mint rendesen. Semmi, de semmi se változott.

Így jött el a harmadik nap: az aláíratás napja. Az Elnök palotájában izgatottan és, mi tagadás, kissé fáradtan ébredt: fél éjszaka a nevét gyakorolta, hogy pont a nagy napon el ne rontsa! Ruháit szinte csak úgy magára rántotta, szerény reggelijét is kapkodva falta, a reggeli tornát meg egyszerűen elbliccelte, ami pedig évtizedek alatt kétszer, ha előfordult vele. Sietett dolgozószobájába: a nagy Mű már ott várta, az asztalon, rajta a kis rózsaszín elefántot formázó levélnehezékkel, előzékenyen a vonal fölé téve, ahova majd a szignóját kell helyeznie: ne kelljen már ezt a szép délelőttöt saját neve hosszas, kínos olvasásával töltenie! Megvolt hát: odafirkantotta az áhított szignót.

És abban a pillanatban, amikor aláírta, megtörtént! A Vezér először halk csilingelést hallott, ami lassan, fokozatosan ment át méltóságteljes harangzúgásba. A verebek abbahagyták a csiripelést, a macskák a verébevést, és az autók egyszerre mind megálltak. Az emberek kiszálltak belőlük, de kijöttek mind a házaikból is, és mozdulatlanul, tátott szájjal, áhítattal nézték az eget. És az megnyílt egyszerre, és a földre hulló fénypászmán angyalok ereszkedtek alá. Egy sereg angyal egyszerre fújta meg a harsonáját, és mikor abbahagyták, hatalmas fényesség szállt a földre. És ekkor az égre aranyszínű betűk égtek!

A Vezér tudta, ez neki szól, egyedül őneki. Szemébe könnyek tolultak, de letörölte őket, férfiasan. A fény vakító volt, és a zúgás is egyre erősödött, mázsás súllyal nehezedett a földön minden csendre. A vezér ekkor homályos tekintetét ismét az égre vetette. Hunyorogva nézett fel, hogy elolvassa az aranyló feliratot:

    Semmelweiss Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb Pszichiátriai Klinikai Csoport

    És akkor egyszerre csend lett, és minden elsötétült.

8 komment · 1 trackback

Orbán: már tűzoltókkal is baszakodtok?

2011.04.18. 00:17 Humperdickk

Tűzoltókkal baszakodsz?

Mert kinyitották a csapot, mert felvették a ruhát? A tanárok, bírák, rendőrök, művészek, filozófusok, a satöbbiek mind megvoltak, most jönnek a hősök?

Nem linkelem ide minden szégyeneteket, nem értek ti annyit, hogy dolgozzak emiatt. És különben is, aki okos, úgyis érti, aki meg veletek van, úgyse akarja. De vegyük azért sorra, vagy legalább kezdjünk bele!

A tanárok heti 22 tanórája, a bírák, ügyészek nyugdíja, a rendőrök, ügyészek, bírák, tanárok szava szart sem ér? Innentől ez a makovec a művész, innentől ő mondja meg, ki más még az? Innentől tényleg a zannamari tudja, mi nem baj, hogyha ki van mondva, és mi viszont baj, ha nincs? Viki: ki nálatok a filozófus? Kinek a szőnyege szélére kell állni a többinek? Ki nálatok a zenész, ki a zongorista, ki a festő, ki az ács, ki a burkoló? És ki a bankár, a marketinges, ki a bármi? Ki kap még több pénzt, csak mert nálatok kapja? Kinek kékebb a szeme, csak mert narancs?

Vikike: a magánpénztár tényleg nem magán? A törvény visszafele is hat? Amiről nem mondhatjuk, hogy az, az nem az? Tényleg csak a cél a fontos, tényleg bármit ér az eszköz, és tényleg csak ezek a buta népek, tényleg ezek a választók a baj, hogy vannak?

Viki, tűzoltókkal baszakodsz? Kétharmad, kormány, új alkotmány már megvolt, most jöhetnek a hősök is? Meg kell törni őket is? És még kit kell megtörnöd? Kire haragszol még? Mire jó ez a zannamari, ez a hofmanrózsi, ez a lázárjani, ez a smitpali? És mire jó a többi bohóc? Ezekkel mész a világ ellen? Mi lesz, Viki, ha végre megszabadul tőled ez az Európa, mi lesz, ha elmegy ez a féléved is? Mi lesz július elsején? Ki lesz az új ellenség? Kinek nem mondod majd ki a nevét, kivel nem fordulsz majd szembe soha? Kitől rettegsz majd, ha ez a gyurcsány már a sitten lesz? És kinek adsz majd még plusz kamupénzt, hogy megvédjen attól a pár névtelen kommentelőtől? Mitől félsz te, Viki? Tőlem félsz, bazmeg?

Ne tedd. Magadnak vagy te a saját magad baja. Magad fogod te emészteni saját magad. Rettegsz, hogy ki fog majd végül is legyőzni? Ne félj tőlem, mert nem én, kisfiam. Hanem mi. Akik látunk téged, és megmondjuk egymásnak, mit látunk. Akik nevetünk. Akik nevettünk kádáron is, rákosin is. És ne reménykedj: hortin is.

Vikike: nyugodj bele: elkúrtad. És nem azért, mert a világ nem tőled lesz jobb. És nem azért, mert tőled lenne rosszabb. Azért kúrtad el, ami még rosszabb: a világ tőled függetlenül megy, amerre megy. Épül fel, vagy szaródik széjjel. Viszont neked, velem szemben, esélyed lett volna építeni.

És ezt kúrtad el.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz hülyemagyar hatalom diktatúra bénázás kétharmad

A nyomorultak és a cigányok a felemelkedés gátjai

2011.04.14. 15:17 Humperdickk

A kurrens magyar gazdaság kilábalásának egyelőre három gátja látszik lenni az orbánizmus eszmerendszerében: a számok, a nyomorultak és a cigányok.

A számok első látásra csodálatos világáról tudnunk kell, hogy azok nem a barátaink. A kormányzat arra kapott ugyanis felhatalmazást, hogy az egykulcsos adó bevezetésével és egyéb zseniális intézkedésekkel segítse a gazdagokat, főleg a gazdag gyerekeket – akár a szerényebb jövedelműek rovására. Tekintve, hogy a kormányzat egyéb adócsökkentő lépéseket is bevezetett, felháborító, hogy a bevétel drasztikus csökkentésével sem sikerült a tavalyi hiánycélt tartani! Hozzátéve, hogy az idei költségvetési sarokszámok is buktak, ami miatt majd például árvízvédelemre már nem fogja futni a januári(!) zárolások miatt, egyértelműen mutatja, hogy a számok, sőt, az egész matematika az elmúlt két évtized zűrzavarából örökölt csökevény, így, mint minden ehhez hasonló idegen béklyót, ezt is nyilvánvalóan leveti magáról a nemzettest. Ezentúl tehát a számokat kétharmados többséggel választja a zorbánv parlament, természetesen egyéni képviselői indítványra. (Folyosói pletyka, hogy a kettőezer-egyes után ezentúl rögtön a kettőezertíz fog következni, bizonyos esztétikai és politikai megfontolásokból. Igaz, emiatt módosítani kell az aritmetika egyes axiómáit, elsőként a Peano-féle axiómarendszert, de a Nemzeti Felemelkedés érdekében semmi sem drága, az Alkotmány alaptörvény meg nagyobb baromságot is kibírt már.)

Ami a nyomorultakat illeti: látnunk kell, hogy hazánkban elviselhetetlen méreteket öltött bizonyos (nem magyar! hogyne!) társadalmi csoportok lélekszáma, ezen változtatni tehát nemzeti kötelesség. Nincs ezen mit kertelni, ki kell mondjuk egyenesen: Magyarországon túl sok a tartósan segélyre szoruló inaktív, beteg és rokkant (nem magyar! meg ne halljam még egyszer!) ember, a munkanélküli, illetve a cigány. A beteg vagy más okból nem dolgozó emberek úgy lesznek kevesebben, ha kevesebb pénzt kapnak. Ha tehát csökkentjük a táppénz mértékét, a munkanélküli segély jogosultsági idejét, illetve a közmunkára szánt állami támogatást, valamint a rokkantnyugdíjasok számát, nyilván kevésbé éri meg betegnek, nyomorultnak és nyomoréknak lenni. Így már mindjárt logikus: ha majd nem lesz pénz táppénzre, segélyre és közmunkára, ezek az emberek hirtelen mind a nyolcszázezren be fogják tölteni a huszonnyolcezer betöltetlen állást – van, amelyiket ezek szerint mindjárt többször is. Ha pedig mégse, a gyógyszerkassza megnyirbálása majd megteszi a magáét – bár hírlik, azt sem a zemberekkel fizettetik majd meg. (A szalonkák, récék és vadludak mindenesetre már tiltakozásukat fejezték ki.)

Maradtak még a cigányok. Azok egyrészt le lesznek rendezve a fenti előremutató szociális lépések hathatós segítségével, másrészt a jobbik majd ad nekik két pofont és hazazavarja őket. Azok ugyanis meg arra kaptak felhatalmazást. Ami kétségkívül elegendő intézkedés, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk kétharmada egy bizonyos vonagábor szerint jobbikos. (Ezt egyébként a magam részéről vitatnám: Kálmán szerint, ha a cigánygyűlölet a belépő, inkább négyötöde az. Neki meg hiszek, gyakran jár-kel a nép között, amióta masszívan iszik.)

Itt tartunk tehát. Ami még a fentiekből kimaradt, arról majd hamisítunk egy hírt, csak tolja ide még egyszer a képét a Cohn-Bendit. De az se baj, ha nem meri idetolni: kimegyünk mi Stockholmba meg Berlinbe, vagy egyéb cenzorizált diktatúrákba, és nem szarozunk, megkérdezzük mink a Bolgár Györgyöt meg a Heller Ágnest az akármiről. Ha meg véletlen botrány lesz, majd nézünk hülyén, hogy a legelőnyösebb arcunkat mutassuk a tökvéletlen odatévedt huszonnyolc fős köztévés közvetítőbrigádnak.

Addig sem kell itthon hülyének lenni. Azt már unjuk. Azt csináljuk tizenhárom éve. De most legalább már az egész világon tudják, hol lakik a kutyaúristen.

5 komment · 1 trackback

Címkék: orbán fidesz hazugság hülyemagyar diktatúra kétharmad hajdúhadház alaptörvény hejőszalonta echótévé kohn bendit

Flash Gordon

2011.04.13. 14:48 Humperdickk

Bajnai Gordon megszólalt.

Döbbenet, gondolom, ha úgy vesszük. Illetve, tulajdonképpen ha nem vesszük úgy, akkor is döbbenet. Főleg annak fényében, hogy az elmúlt 24 órában a Google szerint ezen kívül még annyi történt vele, hogy néhány hónapra Amerikába megy tanítani / itthagyja az országot / Amerikába költözik / ő maga lesz az Amerikai Egyesült Államok. Jó, az utóbbi poén, de a többi nem:

Most tegyük akkor ezt helyre: Bajnai Gordon az egyetlen (volt(?)) magyar politikus, akinek a nevét hajlandó vagyok nagybetűvel írni. Ez mondjuk persze az én perverzióm, szóra sem érdemes. Ezen a ponton azonban nem teljesen érdektelen, miért van nekem ez a (tulajdonképpen egyetlen, már ha a piálást nem számítjuk ide) perverzióm. Azért, mert van nekem még egy olyan fixa ideám is, hogy ez a Bajnai Gordon nem teljesen nem becsületes ember. Sőt, nekem mintha úgy jönne le itt ebben a négyévenként összeülő kurvanagy a zsűriben, hogy ez az ember jó fej.

Ettől még persze egy anyagyilkos pedofil olajszőkítő is lehet a hátam mögött; ott nekem nincsen szemem, simán lehet, hogy becsap. Balek vagyok: a minap is vettem látatlanban a bolhapiacon egy békebeli (a. m. „szocialista”) ukrán búvárszivattyút… Az egy dolog, hogy zsírújnak nézett ki, de ettől én még remegő térddel dugtam be a Kálmán sógoránál a konnektorba, hogy vajh, működik is-e… Volt ugyanis tétje a dolognak: ha nem mukkan meg a rohadék, tőlem asszony bizisten elválik, amiért kibasztam tíz rugót kábé két és fél, uszkve három kiló ócskavasra. (Szerencsére megszólalt, de még hogy! Majdnem eldobtam ijedtemben, olyan hangja volt! Tudtak ezek a ruszkik…)

De hogy szavam ne feledjem: a Bajnai. Ez szerintem nem az a kiköpött magyar politikus típus. Merhogy ez az ember olyan, hogy ennek mondták, hogy most akkor ő a miniszterelnök holnaptól, oldja meg a többit. Erre ez az ember jelezte, hogy legyen, de vagy minden buzi (a lendvaival az élen: a buziság ez esetben nemtől független) aláírja, hogy esküszik az anyja életére, hogy megszavazza, amit beterjeszt, vagy keressenek más ribancot a melóra. Nos, „buziék” aláírták – és a többi már történelem, világbajnok válságkezeléssel, minisztériumi dicsérettel, hadd ne soroljam, még mivel. Annyi mindennel, hogyha a zorbánék nem töketlenkednek el teljes évet, ma már kolbászból lenne a régesrég felújított margithíd is.

Tehát: ez a Bajnai nem akármi. Nagyjából ő az utolsó politikus, akire szavaznék. (Bocs, sifferandris, szép volt, jó volt, de minden elmúlik egyszer! Tetszett volna nem puhapöcsűnek lenni…) Ő az utolsó hős, mit hős, már-már „bruszvilisz” ebben az országban! De nem ám egy sima John McClane, hanem egy Joe Hallenbeck a Last Boy Scoutból, sőt, egy John Smith a Last Man Standingből… (Irónia, megvan?) És mégis, mégis.

Mégis, mert szánalmas ugyanis, hogy jelenleg annyi a magyar kilátás a szebb jövőre, hogy van két és fél milla elvakult orbán-fan, kétmillió egyéb bolond, és van még három és fél millió „bizonytalan” – aki sok egyéb mellett abban is bizonytalan, hogy leszarja-e ezt a Bajnait az összes többi majom politikussal együtt, vagy hogy ne szarja le. És erre nyilván van médiaérdeklődés, lásd a fenti képet. Gerjed a gugli, mert izgul a nép is, jön-e, marad-e. Ennyi a kilátás. És még az a kurva margithíd sincs készen.

Megszólalt tehát Bajnai Gordon. Örülök neki. Mégis azt kívánom: jó utat, és javaslom, kezdjen új, boldogabb, szabadabb életet New Yorkban!

Helyettünk is.

4 komment

Címkék: fidesz kormány korrupció bajnaigordon orbánviktor brucewillis magyarjövő

Mi, szalonkák

2011.04.12. 15:50 Humperdickk

Mi szalonkák, alapvetően békés népek vagyunk. Rendkívül ritkán fordul elő, hogy mondjuk egy szalonka menyétre vagy nyusztra támadt volna – bár igaz, rebesgetik, hogy egyszer egy réce talán komolyabban összeveszett volna valami ismeretelméleti kérdés kapcsán egy vadlibával, amely kapcsán komolyabb sértések is elhangozhattak – állítólag egy fiatal gúnár csúnyán le is Gödel-bérencezett egy éltesebb gácsért egy különösen pimasz paradoxona miatt: de hagyjuk, csúnya történet. Ezt leszámítva azonban tényleg igen ritkán veri fel erdőnk csendjét bármi is – mármint a talján kocavadászok és a sumák politikusok puskalövéseitől természetesen eltekintve.

Az utóbbi időkben azonban aggódni kezdtünk. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy hazánk egyik kormánypártjának vezetője (a párt nevét most hirtelenjében elfelejtettem, de azt hiszem benne van a keresztény és a demokrata szó is, valamilyen különös és oktalan véletlen következtében) azért lobbizik, hogy szerinte mi lenne, ha minket ezentúl agyonba lehetne lövöldözni marha nagy puskákkal.

Félreértés ne essék: természetesen sem mi, szalonkák, sem barátaink, a récék, vadludak, de még természetes ellenségeink, a menyétek és a nyusztok sem kételkednek abban, hogy a Nemzeti Mindent Magasról Összefosás Rendszerében mindannyian kis fogaskerekek vagyunk. Nyilván megértjük, hogy ha a Kormány arra kapott felhatalmazást a választók kétharmadától, hogy szalonkák vérében fürödjön, akkor abban fog fürödni, ha mindjárt az életünk is az ára! Nem, ezt persze értjük, máshol húzódnak itt a törésvonalak: valójában az a nem világos ugyanis, hogy ez a kiváló kezdeményezés az aktív környezetvédelem része-e, vagy simán csak hungarikum.

Ez az égető probléma súlyos, már-már személyességekbe torkolló vitát generált, és ennek a vitának a kipattanása olyan mély árkokat szabdalt nem csak a fajok közé, de sajnos az egyes fajokon belül is, amelyek már nem egykönnyen betemethetőek. Akadt olyan vadrécepár, amely emiatt ment szét, és a válás nem csak őket, de a fészkük integritását és a tojásokat is igen megviselte. (Főleg az ötödiket, mivel annak a felügyeleti jogáról sehogy sem tudtak megegyezni; nem kevésbé csúnya történet ez is, elég legyen hozzá, hogy egy menyét is szerepelt vállalt az ügy „megnyugtató rendezésében”.)

Az érvek és ellenérvek számosak; felsorolni is nehéz lenne őket. Csak mutatóba párat: az aktív környezetvédelem szószólói (az ún. „aktivisták”) szerint igenis korlátozni, akár irtani kell azokat az egyedeket, akik nem igazodnak, hanem egyénieskedésük miatt összetűzésbe kerülnek másokkal, emiatt gyakran károsak a Nemzet számára. A hungarikum-érv védelmezői, a „hungaristák” erre csak legyintenek, állítván, hogy a rendes magyar szalonka magától is tudja, mihez igazodjon, így konzervatizmusa már maga is tiszta hungarikum. Vagy: az aktivisták szerint újra meg újra a fejébe kell verni minden bizottságnak, akadémiának vagy művésznek, hogyha munkájuktól, támogatásunktól vagy akár életüktől megfosztjuk őket, hogy helyükbe másokat támogassunk, az kizárólag őértük történik, azaz kizárólag az ő érdeküket tarjuk szem előtt, vagyis kizárólag az ő érdekükben cselekszünk, valamint további értelmetlen szinonimák; ezzel szemben a hungaristák szerint egyes egyedek kilövése, vagy akár egyes állatfajok teljes kiirtása a magyar néplélek elidegeníthetetlen része, akár csak az irigység, az állandó sértődöttség, valamint a gőg és az arrogancia. Az aktivisták erre a széthúzásra való hajlamot hozzák fel, ami e szerint szintén egyfajta hungarikum lenne, de a hungaristák erre már végképp tojnak.

Nagyon aggódunk tehát. Erdőnk eddigi idilli békéjét verte szét ez a meddő vita: a már-már háborús retorikájú érvek szajkózása sokakat a legkomoly idegességbe hajszolta. Jómagam is érzem, hogy mintha röptöm már olykor-olykor nem is annyira könnyed és cikázó; hogy ha ez így megy tovább, a végén még a giliszta is megkeseredik a számban.

Mi, szalonkák tudjuk, hogy mi a kötelességünk: kérem tehát a Minden Magyar és Egyéb Állat Egyetlen Legitim Miniszterelnökét, legyen szíves dönteni a fenti kérdésben is!

Vagy legalább engem lőjön ki a francba mán! Nem lehet bírni ezt a bizonytalanságot!

Szólj hozzá!

Egy tisztességtelen ajánlat

2011.04.11. 14:04 Humperdickk

(A Költészet Napjának tiszteletére)

1974-ben születtem, felekezeten kívüli vagyok; az előző rendszerben ez volt az elvárás. A Népköztársaság, amit ma Kommunizmusnak hívnak, más módon is megnyomorította az életemet: első elemista koromban a délelőttös tanítónéni szerint hazudtam, és mikor kiderült, hogy nem, büntetésből elvették a kisdobos-nyakkendőmet. Azóta rendszeresen hazudok, de eddig még nem adták vissza. Viszont később a zánkai úttörőtábornak csúfolt átnevelő táborba vittek: itt úttörővezetőket képeztek, engem azonban őrsvezetőnek alkalmasnak nyilván nem találván kultúrfelelős képzésben próbáltak részesíteni. A testi és lelki kínszenvedéseket azonban gyenge fizikumom nem állta, így időnek előtte hazaküldtek. Ilyetén módon úttörőnek sem találtattam alkalmasnak. (A következő állomás a KISZ lett volna, de addigra megbuktak a kommunisták.) Így végképp lemondtam a kék nyakkendőről.

Az átmenet két zavaros évtizedében további csapások értek: 1990-ben kitettek a gimnázium kollégiumából állam- és rendszerellenes szervezkedés (éjszaka a lánykoleszbe való átmászás, dohányzás, alkoholizálás és éjszaka közepén italboltba való illetéktelen behatolás megkísérlése) miatt. Később engem mégis engedtek leérettségizni és felvételt nyertem az egyetemre. Mint kiderült, épp időben, mert 1994-ben visszajöttek a kommunisták, de az egyetemet ezekben a sötét években is végezni tudtam, így a családalapítást és az ezzel járó gyarapodást és tisztes polgárosodást szerencsére már az Első Orbán-Torgyán kormányban kezdhettem el, amiért azóta is végtelen hálával tartozom.

Mint tudjuk, 2002-ben a kommunisták elcsalták az erzsébethidat, így az elmúlt nyolc év minden bűne akadálytalanul áradhatott szét. Sokan és sokáig tűrtük tehát a balliberálisok országdúlását, mígnem a magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Azóta a centrális erőtér kiépítése zavartalanul folyik, ami minden szempontból szerencsés fejlemény.

Mivel ebből a titáni munkából kimaradni magam sem akarok, másrészt meg kurvára kell a pénz, így kérem a Tekintetes Magyar Nemzeti Kormányt, alkalmazzon engem bérbloggernek és bérkommentelőnek! Tisztes díjazásért cserébe vállalom, hogy blogomban és mások blogjainak kommentblokkjaiban rendszeresen megdicsérem a Kormány tagjainak újabb meg újabb baklövéseit, a hibás számításokról megírom, hogy nem hibásak és az elrontott törvényekről, nyilvánvaló korrupciógyanús esetekről, hogy nem elrontottak és nem nyilvánvalóak. Ami a Vezérnek, tehát a Kormánynak, tehát a Magyar Nemzetnek rossz, azokról bebizonyítom, hogy nem hogy nem rossz, de meg sem történt. Vállalom továbbá, hogy blogomra hamis híreket teszek fel, más híreket pedig durván meghamisítok. Megfelelő extra díjazás esetén tetszőleges témában és mélységig nyalok be bárkinek akár ezen a blogon, akár versblogomon: amennyiben természetesen a Szentséges Makoveces Művészeti Konzervatív Akadémiának sincs ellenvetése, Tisztelt Vezetőink, akár a Maga A Vezér születésnapjára alkalmi versek, epigrammák, arányos díjazás esetén hőseposzok megírását is vállalom!

A munkára minden bizonnyal alkalmassá tesz, hogy magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok angolul és németül, és értek még valamicskét franciául is, perfekt internetező vagyok. Tudtam a szebb jövőben őszintén hinni is – egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni.

Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok. Remélem, a munkára ennek ellenére alkalmasnak talál a Legfelső Nemzeti Ítélőszék!

Maradok tisztelettel:

Ubrizsi Kálmán (Humperdickk)

leendő bérblogger

2 komment

Címkék: orbán akadémia józsefattila makovecz költészetnapja nenyi hírhamisítás

Nem túl „kultúrált"

2011.04.08. 10:25 Humperdickk

„Because it’s over, it’s past. And everybody said that OK, this wording were wrong, I said it. And now it’s over. And that you find this an argument to counter my critics on Hungarian democracy I think it's culturally not very strong.” (Daniel Cohn-Bendit – a lenti videóban 4:13-nál.)

A cím szándékosan rossz helyesírással íródott. Én ugyanis tudom, hogyan kell helyesen leírni ezt a magyarban idegen szót: ezt a szót, amelyen keresztül az egyik legszebb fogalom zavarja meg a butább népek kollektív tudattalanját már az ókori görögök óta – hogy messzebbre már ne is menjünk, mondjuk, Egyiptomba vagy akár „Sumériába”, ahol olyan népek éltek, akiknek sokak szerint egyenes ági leszármazottai vagyunk.

Nos, rossz hírem van: nem úgy néz ki, hogy mi bármilyen kulturált nemzet fiaborja lehetünk. De persze van megoldás: szinte már várom, mikor ad ki egy közleményt, nyilatkozik egy böszmét valahol, vagy ír be valamit egy ki nem szarja le bögrecsárda vendégkönyvébe a Magyar Köztársaság (még egy darabig, utána simán Magyarország) elnöke arról, hogy a „kultúra” minden magyarul szabályosan toldalékolt alapjával együtt idegen szó, ne használjuk. Helyette ott van a „magyar”, meg a „nemzeti”, és ezzel a kettővel el is leszünk a következő évezredekben. Hisz pár elvetélt próbálkozástól: Mátyástól, vagy a Nyugatosoktól eltekintve eddig is megvoltunk.

De hát annyira mindegy: hiszen már most sem használjuk. És nem a szót (azt, néha, tévesen, mégis), magára a jelentésre nem tartunk már igényt. Ezer példát látunk erre: a magyar országgyűlésben (gittegyletet szigorúan kisbetűvel – copyright by Fabius) lehet valaki haldoklásának örülni, amire annyi a válasz, hogy most meg lettek sértve a baloldali emberek (lásd Ranschburg Zoltán cikkét a múlt heti Mancsban). Vagy: nálunk nem gond, ha az alkotmánybíróság szerint illik (a. m. kulturált, arch.), megmondani a parasztnak, miszarért kellett kirúgni a vérbe: a kormány megkeresi a megoldást. Vagy: nálunk ki lehet jelenteni bíróról, ügyészről és rendőrről, hogy hazug disznó mindahány, semmisek, úgy ahogy vannak. Vagy: le lehet „hellerékezni” agg filozófusnőket, vagy ki lehet pellengérezni nyomorultakat névvel-címmel, amiért nem vették át a májkonzervet Vásárhelyen. Bármit meg lehet csinálni. Még kulturált európai politikusokat is le lehet buzipedofilozni – hogy aztán a másik oldalon megvédjük a „bohócot”. Mert az menő.

Tegyük tisztába: bizonyított tény, hogy Daniel Cohn-Bendit nem pedofil. Aki ilyet állít, az hazudik. De innen üzenem: nem is bohóc. Mert legyetek nyugodtak, drága jobbosok és balosok, egyéb kulturálatlan barátaim: a smittpali a bohóc. Azért, mert butákat beszél, mert nem tud helyesen írni, mert akárhányadik rendszert szolgálja ki fenntartások nélkül: ezer oka van annak. De elég egyetlen egy: mert őt tette meg bolondjának a másik bohóc: a Vezér. Az, aki most alkotmányt Alaptörvényt akar a nyuszitól. És kábé ennyire is kell komolyan venni, mint azt a kibaszott csokitojást.

Mert még annyit sem ér, mint a mogyorós milka zörgős papírja: mert minden és mindenki más ellenében teszi. Minden olyan ember ellenében, akinek a sorsa, egzisztenciája nem tőle függ. Akit nem csábít a hús szaga. Aki mer gondolkodni, tud tévedni, azt beismerni. Aki tud érvelni, vitázni, vitában meggyőződni. Akit nem zavar, ha valaki más. Azaz a Vezér minden más ember ellen cselekszik.

Remélem, én más vagyok. De ha nem, mostantól minden erőmmel összpontosítok rá, hogy más legyek. Mint a lenti videón az az ember. Pont olyan más. Pont olyan kulturált.

2 komment

Címkék: kultúra orbán hülyemagyar alkotmány kohn bendit

Mandinerből pofára

2011.04.05. 22:38 Humperdickk

A fidesz megkeresi az alkotmányos megoldást a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátására: örülök neki. Gondolom, annyi a történet, hogy ezentúl ezt sem vizsgálhatja az AB: ennél több intellektust kósalajosokból, lázárjanikból én már nem nézek ki.

De nem is az: vannak ezek a hírek, és az ember lassan már meg sem lepődik. Kezdünk nagyon immúnisak lenni: senki fel sem teszi a kérdést: miért jó, ha indoklás nélkül ki lehet vágni egy köztisztviselőt? És ha jó: miért kell? És ha kell: miért nem lőjük rögtön fejbe az ilyet? Mifrancnak vannak törvények egyáltalán?

Csak hogy gyengébb képességű olvasóim is értsék (sajnos a kommentekből kiderül, hogy ilyenek is vannak...): az első mondat analóg azzal, hogy „a kurvanagy béemvés kopasz megkeresi a megoldást a megállni tilos táblánál való legális parkolásra”. Akár egy mentőállomás kijárata előtt is, hisz kétharmadvanbazmeg. Ezt jelenti a fidesz, meg a megoldáskeresés. Az alkotmány meg már semmit sem jelent. Megoldás kell, ha mindjárt az ingemért is.

Ezt külföldön már végképp nem értik. Kedvesen elélcelődnek dájcstomi csivitelésén az Economist szakblogján: ezek bohócot már máshol is láttak, ott van rögtön az egyik olasz sajtócézár, ezen már meg sem lepődnek. De azt már nehezebben értik, miért jó, ha nem baj, ha egy számukra kiejthetetlen nevű „Hejoszalonta” nevű helyen cigányokat terrorizálnak baromarcúak „cigányterrorra” hivatkozva: nagyriportot ír belőle az Observer. És ezek az obszerverek elmennek erre a helyre, megkérdezik erről-arról azt, aki ott van. A fidesz nincs ott, a jobbikot meg nem kérdezik. Nyilván ezt nevezik egyoldalú tájékoztatásnak. Mert ha a butakopasz gyepümester is elmondja a magáét, sokkal jobb lesz. (A gyepümesternek, nyilván.)

Hát, ez még a mandinert sem hagyhatja hidegen, hisz ők Magyarország fiatal jobboldali konzervatív elitcsapata. (Igen, fiatal és konzervatív. A többit ez után hagyjuk is.) Egy rajcsányi.gellért nevű jobboldali konzervatív elitcsapattag aztán persze hat teljes bekezdésen keresztül nem mond semmit. De azt viszont nagyon epésen teszi, hisz beszólt megint a zidegen, érveiket nevetségessé kell tenni. Ő még nem érti, hogy normális külföldi (ez a zidegen magyarul) „jobboldali” forrást már nem kérdez meg, és nem azért, mert 2010 májusa óta nincs ilyen. Csak annyi volt már itt a „félrefordítás”...

Meg kell tehát védenie a hazát gellértünknek. Nem marad nekem más, mint nagy-nagy szeretettel kérdeni: miért van az, hogy a jobboldaliak rögtön meghülyülnek, ha „beszól a zidegen”? Mi ez a virtus folyton, ez a megvédjük a hazát, ez a honvéd áll a Hargitán, ez a ha kell, ha nem, odaverünk? Miért kell ez? Ez valami belépő valahova? És ha igen, jó ott?

5 komment

Címkék: fidesz cigány jobbik hülyemagyar gárda mandiner hejőszalonta

Az egyik jelentéktelen OV univerzum végéről

2011.04.04. 11:13 Humperdickk

Jelentés az OV-gyökkettőnégyzet-köbgyökpí-logaritmus-köbgyök-k Univerzumról

Ez az egyébként jelentéktelen háromdimenziós világmindenség helyi számítás szerint tizenhárom és fél milliárd év kilenc hónap és huszonkét nap három óra harminchárom perccel, tizenegy másodperccel megsemmisülése előtt alakult ki, ami majdnem pontosan egyenlő hozzávetőleg 12 Egyezményes Kilencdimenziós Másodperc köbgyökével.

Mint említettem, maga az univerzum minden szempontból értéktelen, energetikailag, tudományos és morális értelemben haszontalan volt. Ami miatt mégis érdekes a vizsgálata, az megsemmisülésének kiváltó oka. Ez az ok ugyanis rendkívül ritka: egy mindössze százharmincnyolcezer-milliárd Egyezményes Kilencdimenziós Évezredenként előforduló típusba sorolható! Ez a típus az egyébként jól ismert BK-TMT, azaz a Belső Keletkezésű Totális és Mindenre Kiterjedő Meghülyülés okozta téridő-paradoxon egy extrém ritka variánsa, és ezen belül is a Szerencsére Nyomtalanul Történt Felszívódás alig is vizsgált alesete, az Oktalan és Végleges Felszívódás Indukálta Determinatív-Eternatív Szar (OV-FIDESZ) típusba sorolható! Ez a tény már önmagában is érdeklődésre számot tartó jelenség tehát.

Ebben a rendkívül fejletlen univerzumban már a nullával való oszthatóság is elképzelhetetlen volt, így tudósaik egy része, úgynevezett matematikusaik (ők hozzávetőleg a mi Világunk galandférgeinek megfelelő, azaz az ő szempontjukból fejlett intellektusú lények voltak) a műveletet elképzelhetetlennek tartották bizonyos „ellenpróba” (mert szerintük nincs olyan szám, ami nullával szorozva x-et adna) hiánya miatt. Ezt a tényt nagyon, nagyon hosszú helyi ideig (azaz öttriliomod-biliomod kilenc dimenziós másodpercig) kételkedés nélkül fogadták el, és nullával való osztást megkísérlő kisiskolások kopasz tarkóját műanyag vonalzóval ütötték igenerősen és sokáig New Yorktól Alcsútdobozig, amíg meg nem értették a büdös kölykök, hogy ez egy áthághatatlan szabály, mint a seggtörlés szarás után, és punktum.

És (helyi időszámítás szerint) számos évezredekig megfelelőnek is bizonyult ez a metódus: a gyerekek, voltak is akármilyen nagyon teljesen buták, végső soron az erőszaknak azért behódoltak, amiképp kutyába is elég egyszer belerúgni, mivel a második már állatkínzás. Az értelmesebb csemeték, azaz a populáció szinte teljes egésze felfogta ezt a tulajdonképpen egyszerű, viszont az univerzumban létfontosságú szabályt. Nem véletlenül hangsúlyozom azonban, hogy csak szinte teljes egésze: elvileg ugyanis létezhetett egy, mintegy egy-kvintilliomod osztva egy szeptilliomod esélye annak, hogy lesz olyan egyed, akinek ez nem lesz elegendő. Az univerzum kilátásai tehát rendkívül jók voltak, létezése és fennmaradása minden szempontból stabilnak volt minősíthető: nem véletlen, hogy komolyan felmerült íróasztal-lámpaként való hasznosítása a közeljövőben.

Hogy mégsem történhetett így, annak oka egy vidéki, éles eszű, ám később mégis teljesen elmeroggyantnak bizonyult egyed volt. Ez az egyed az univerzum legjelentéktelenebb galaxishalmazának egyik félreeső csillagvárosának széle-közepe felé eső csillagrendszerének (helyi nevén: Naprendszer) harmadik bolygójának közepe-teteje tájékán élt egy minden szempontból jelentőség nélküli nép (mínusz Bartók és Puskás) vezetőjeként. Ez az elmeháborodott (más néven: „Vezér”) ugyanis kitalálta, hogy nullával márpedig osztani kell, mert érzése szerint ő erre kapott felhatalmazást, és a költségvetési hiánycélt mindenképpen tartani kell.

Az események innentől gyorsan követték egymást: maga a teljes folyamat helyi idő szerint két hét alatt végbement a teljes megsemmisülésig, így sok tekintetben csak találgathatunk.

Minden valószínűség szerint hatalma ezen ici-pici birtokán is oly hatalmas volt, hogy senki ellentmondani nem mert, és ez okozta az univerzum végét is. Egyre inkább látszik valószínűnek, hogy közvetlen környezetéből egyedül kamarása, pénzének őrzője nézett egy árnyalatnyival butábban a felvetés hallatán, mint egyébként szokott, de ezt senkinek fel sem tűnt. Később a Matematikai És Egyéb Teljesen Logikusan Nem Megkérdőjelezhető Tények Tárcaközi Bizottságának tagjai próbálták menteni a menthetőt azzal, hogy a Nullával Való Oszthatóság helyett a Semmivel Történő Eldarabolást javasolták, de miután hetedíziglen, visszamenőleg és indoklás nélkül le lettek hülyézve, valamint levágták a fülüket is, elálltak a javaslattól. Ezzel párhuzamosan páran az Alkotmánybírósághoz is fordultak, de hiába, azok tagjai ugyanis időközben egészen és véglegesen megbolondultak, mert többé nem volt nekik Alkotmányuk, miután megszületett az új Alaptörvény – bár az is igaz, már annak előtte is teljesen hülyének bizonyultak nem egy esetben.

Ez után a helyi szárazföld, az úgynevezett Európai Kontinens prominensei emelték fel a szavuk, de őróluk az Elmeháborodott Személyes Szóvivője És Szentséges Valagának Őrzője jelentette ki, miszerint kommunisták, így érveik hamarost nevetségessé váltak. Kicsivel később, utolsó kétségbeesésében az Univerzum Felderítőinek Operatív Különítménye (UFÓ-K) is megszállta a bolygót, de már elkéstek, hiszen Hollywood lekötötte a filmjogokat a Föld Inváziója – Csata: Felcsút-Felvég c. film forgatásához, így senki sem vette komolyan őket, amikor leszálltak a közeli etyeki Korda Filmstúdió parkolójában. A Vezér egyébként is felkészült rájuk: érkeztük előtt kérdőíveket küldött szét országában, melynek első kérdése az ufók létét kérdőjelezte meg: a visszaküldött kérdőívek feldolgozása ugyan már időhiány miatt nem történt meg, de nem kétséges, hogy a nép akarata döntött ebben a kérdésben is.

Az univerzum végül is a törvény elfogadásának pillanatában szűnt meg, azonnal és kutatásaink szerint teljesen nyomtalanul. Feltehetőleg felszívódott önmagába: erre utal ugyanis, hogy eltűnésének pillanatában kiskutyám halkan mintha böffentett volna: kötelességem azonban megjegyezni, hogy feleségem szerint csak a fingást leplezte így, úgyhogy vigyem le sétálni.

Levittem, és kisvártatva mintha láttam is volna egy egészen apró fénypontot elszállni a nyolcadik dimenzió irányában; de nem vagyok benne biztos.

(Részlet ZTGHY-blorg-gyöktizenhárom akadémikus száznegyvenhárom-milliomodik tudományos fokozatához írt értekezésének egyik fel nem használt jegyzetéből.)

Szólj hozzá!

Címkék: fidesz alkotmány diktatúra alaptörvény

A fidesz esete a legszegényebbekkel

2011.03.31. 15:21 Humperdickk

Valódi gyöngyszemre bukkantam tegnap este: a felhőtlen és gondtalan (ergó felelőtlen és gondolattalan) butaság egy mintapéldányára! Ez az a pont, ahol az ember hátradől, sört bont, maga elé veszi a nasistálat és szórakozik: röhög, kiguvadt szemmel, míg le nem esik a székről. Erről van szó: 110-es karika. (Azaz 110-es IQ alatt a link nem ajánlott!)

Az alapszituáció tehát, hogy sok a koldus Kaposvárott, és ez zavarja a nem koldusokat. Egyébként vélhetően minden rendben van Kaposvárott, épül, szépül az város, főleg újabban. Csak azok a koldusok, azok mondjuk nincsenek rendben. Gondolom azért nincsenek, mármint rendben, mert koldulnak: a nyílt utcán, és fényes nappal, és szégyenérzet nélkül – de nem vagyok sem kaposvári, sem fideszes, pláne nem országgyűlési képviselő, így csak tippelni tudok. Szerencsére azonban egy, a fenti szempontoknak megfelelő doktorhejnctamás szerint ezeket ki kell zavarni, mint a Jézus a kufárokat. Vagy mi van.

De mielőtt továbblépnénk, szögezzük le: ez a magát hóttkomolyan fontos és okos embernek képzelő doktorhejnctamás országgyűlési képviselő teljesen nyilvánvaló módon nem viccel az interjúban. Ő ezeket a dolgokat komolyan gondolja. Őszerinte tényleg eredmény, hogy „többszörösére nőtt az intézkedések száma,” és bár „[e]közben érezhetően nem változott a koldusok száma,” de azonban a „kiszabott pénzbírság összege […] 450 ezer forintra emelkedett.” És bár a „[b]írság kifizetésére az elmúlt öt év során összesen 5 (öt!) alkalommal került sor”, öröm az ürümben, hogy „tizenhat alkalommal […] a pénzbírság elzárásra történő, bíróság általi átváltoztatása történt meg”. És bár a „pénzbírság és annak elzárásra történő átváltoztatása […] csak pillanatnyi visszatartó erővel bír az elkövetőkre,” mindez „a többség jogos igényét igyekszik kielégíteni és legalább valamely eszközt ad a hatóságok kezébe.”

Gyönyörű. Annyira szép, hogy folytatnám is én, de sajnos le kell mondanom a továbbiak citálásától. Ott ugyanis már olyan magasságokba emelkedünk, mint amilyen a koldusok és a szervezett bűnözők „legalábbis valószínű” kapcsolatának kérdése, vagy a koldulás, „ami már bűncselekmény”, nem beszélve a Tesszalonikaiaknak írt második levél részletétől. Ezek a fennkölt témák már meghaladják szellemi kompetenciámat: ide, ezekbe a szédítő magasságokba már képtelen vagyok követni a szerzőt. Maradnék tehát a pragmatista megfontolásnál, addig talán még elterjed az én csökött, butaparaszt agyam. Tehát!

A képviselő úr gondolatmenete szerint aki koldul, az, mivel zavarja a járókelőket ezzel-azzal, bűnöző. Meg kell büntetni tehát. A koldus persze nem tudja kifizetni a büntetést, hiszen ahhoz koldulnia kellene, azért meg újabb büntetést kapna, amit megint nem fizet, satöbbi. Ez így egy ördögi kör, az meg fokhagymával sem egészséges! Be kell tehát zárni a koldust a börtönbe, hadd okuljon! A börtönben egyébként meleg van, eső nem esik, enni-inni kap, levan a gond. Ez ugyan szintén pénzbe kerül, de nem baj, mert nincs addig se szem előtt, és legalább azoknak is pénzébe, vagyis adóforintjaiba kerül, akik egyébként koldusnak elvből nem adnak. Újabb előnye még a börtönnek, hogy a topbűnöző Géza bácsi ott magába száll, és majd ha kijön, nem koldul tovább. További intézkedésekről nincs mondva semmi: gondolom, éhen hal. És mindezt a keresztényi könyörület jegyében.

És ez még semmi. Mint említettem, emberünk előkapta a Bibliát, mint holmi szakácskönyvet is, hogy abból kotyvasszon valami megokolást a megokolhatatlanra. És a legjobb az, hogy még ezt is el tudja cseszni! Idézete végén ugyanis ezt olvashatjuk:

„Az ilyeneknek meghagyjuk és buzdítjuk őket, az Úr Jézus Krisztusban, hogy nyugodt munkával keressék kenyerüket. Ti pedig testvérek, ne fáradjatok el a jócselekedetekben. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek meg, s kerüljétek társaságát, hadd eszméljen magára. De ne bánjatok vele mint ellenséggel, hanem feddjétek meg, mint testvért.” (Kiemelések tőlem – Humperdickk.)

Nos. (Nagy levegő.) (Bocs megint, előbb nem volt elég nagy az a levegő…)

Két eset lehetséges tehát. Az egyik szerint én vagyok a hülye, és a bibliai buzdítás pénzbírságot és hatóság általi lefogást, a testvéri feddés pedig börtönt jelent. Fontos, hogy a koldus társaságát leginkább úgy kerülhetjük, ha megfosztjuk szabadságától. A továbbiakban küldetés teljesítve, jóhír (evangélium) leszállítva, jócselekedetekben ilyetén módon tehát nem lesz hiány.

Ez tehát az egyik lehetőség. A másik lehetőség, amire egyébként még gondolni sem merek, hogy ez a doktorhejnctamás a hülye. Tekintve azonban, hogy ezek a doktorhejnctamások nyerték az előző (két) választást, ráadásul soha nem látott felhatalmazást kapva (többek között) a fenti tanok minél szélesebb körben való terjesztésére, természetesen az én kurva anyámat.

Még egy darabig. Jó lesz így, Hejncifijam?

Szólj hozzá!

Címkék: koldus fidesz hülyemagyar kaposvár hatalom heinz kétharmad

A cigánygyilkosságokról

2011.03.30. 15:09 Humperdickk

.

A gyilkosnak nincsen anyja.

De hát nem is lehet. Ha volna, megölné: a gyilkos számára minden csak akkor és addig maradhat életben, amikor és amíg az őt nem bosszantja vagy nem áll útjában. E szerint ha az anyja a gyilkost bosszantja vagy az útjában áll, a gyilkos megöli őt. Innentől kezdve az a személy, aki biológiailag és hatóságilag a gyilkos anyjának hiszi magát, az fogadja el, hogy ő pusztán csak egy élő, embernek látszó objektum, aki csak és kizárólag azért van még életben, mert nem okozott kellemetlenséget gyermekének, a gyilkosnak. (És fogadjuk el mi is!)

A gyilkosnak a fentiek szerint tehát nem csak anyja, de semmilyen más emberi kapcsolata nem lehet. Lehetséges, hogy ő úgy érzi, hogy családtagjai, szerelme, barátai vannak, és még az is lehet, hogy azok a családtagok, szerelmek, barátok úgy érzik, hogy ők családtagjai, barátai, szerelmei a gyilkosnak. Pedig dehogy. Aki embert öl, az elpusztítja ővele azt is, amit az ember jelent: elpusztítja tehát sok egyéb mellett a családot, a barátságot és szerelmet is. Ennél fogva amit a gyilkos tesz vagy gondol, vagy amit érezni vél, puszta, átélés nélküli utánzása csak annak, amit az emberek tényleg tesznek, tényleg éreznek és tényleg gondolnak. Ő nem azért szeret, mert szeretnie kell: ez a részéről csak hiba a rendszerben, hiszen akadályozza a gyilkolást.

A gyilkosnak azonban nem csak lelke nincs, de esze sem. Hisz esze a gépnek is van, mert az együgyű gép is képes felfogni tettének okait és következményeit. A gép is képes logikusan mérlegelni: tudja, hogy ha gyilkolna, az nem lenne okos és értelmes. Nem lehet az, mert a problémát nem az akármilyen ember akármilyen léte okozza, ergó nem annak elpusztítása oldja meg. A gép tehát mérlegel, majd elveti a gyilkolást. A gyilkos nem mérlegel.

A gyilkosnak nincs szíve sem, mert a gyilkos nem tudja, hogy szegénynek, kitaszítottnak, vagy akár cigánynak lenni nem mindig kellemes, azt nem örömből választja valaki, és szíves örömest lenne nem szegény, nem kitaszított – nem cigány. Akarna másmilyen lenni, akarna máshogyan élni, ezért cselekszik gyakorta helytelenül: végső elkeseredettségében. Még arra is hajlandó lenne, hogy ne legyen az, aminek született, amire akár büszke is lehetne – hogy ne legyen cigány. Mert nem jó a Magyar Köztársaságban szegénynek, kitaszítottnak: nem jó cigánynak lenni – és ahogy kinéz, ez a Magyarországban még rosszabb lesz.

A gyilkosnak tehát nincs semmije, a gyilkos: selejt. A gyilkos azért él, hogy öljön, és azért öl, mert mást tenni gyáva, azért öl, mert mást érezni gyenge. A gyilkosnak nincs ereje a rosszat megváltoztatni, a változhatatlant elfogadni és az elfogadhatatlant megtagadni. A gyilkosnak nincs ereje, nincs bátorsága. A gyilkosnak nincs hatalma felettünk.

És még valamije nem lehet soha a gyilkosnak: igaza.

Szólj hozzá!

Címkék: cigány gyilkos cigánygyilkosságok

Hass, alkoss, olvass!

2011.03.29. 13:16 Humperdickk

Na idefigyejjé, te orbánviktor. Mánmegin.

Te tényleg, komolyan unlak. Tudod, az a bajom veled, hogy már megint csak gyön kifele más rendes ember kétharmad testének is kevés testedből a helytelenség, és sajnos már megint azon az egyik felső lukon. (Ezt egyébként törzsfejlődésileg szájnak szavazta meg elsöprő fölénnyel a természet kábé ötszázmillió éve, és ne találgass, elárulom, előtte segg volt. Ezt azért vedd figyelembe legközelebb!) Marha öntudatosan és nagyon okosan azt kívántad közölni a parlamentben éppen tisztességből veled szóba álló másik politikussal, miszerint én azért nem szavazhatok az alkotmányodról, mert én hülye vagyok hozzá. Mert az az „alaptörvény”, azbazmeg hatvan oldal, ki bír annyit elolvasni, egyszerre meg pláne! Az majdnem kétnapi blikk, egyheti hotmagazin, fél heti hetiválasz!

A hülye magyar embert szerinted tehát ilyennel nem fárasztjuk, hanem adunk a kezébe egy totószelvényt, amiben van néhány érdekes, a média érdeklődésére is számot tartó, de buta és/vagy megválaszolhatatlan kérdés. A szelvényen persze elég ikszelni is, sőt: elég annyit tudni, hogy mindig csak az elsőt kell ikszelni. Tuti egyesre vesszük tehát az alaptörvényt, nem szarozik a kétharmad! A helyes kitöltők között nyugdíjat sorsol ki a 30 év múlva regnáló, remélem, csak egy pindurit szélesebb látókörű utódod, az eredményt meg majd kielemzi valaki a fáskamra mögötti diófa alatt, és köpi az eredményt. Inkább, mint a népszavazás, az olyan snassz, normális ember max vizitdíj ellen használja.

És ezt ti nemzeti konzultációnak hívjátok. Ez érdekes, hogy finom legyek.

Tájékoztatlak egyébként, hogy vannak azért hatvan oldalnál hosszabb felesleges fércművek is! Utoljára ilyen hülyét 2010 tavaszán olvastam: a pártod választási programját. Nemzeti Ügyek Politikája volt a címe, ismered? Ha nem, ki ne hagyd! Igaz, hogy 95 oldal, de rakás okosság is van benne!

Kikerestem például, mi van benne az alkotmányról. Valami navracsinyovnyik például ilyeneket szól benne:

„Magyarországon a demokráciába, a jogállamba és az alkotmányosságba vetett bizalom forog kockán, és az elmúlt nyolc évben kormányzó baloldal minden cselekedete rontotta az újrakezdés esélyeit. […] A demokrácia eszméjével összeegyeztethetetlen módon 2002 után jog- és alkotmányellenesen elmozdították azokat, akik nem kívántak asszisztálni felelőtlen politikájukhoz. […] 2006-ban Magyarország polgárai megtapasztalták, hogyan lehet demokratikusnak látszó keretek között visszaélni a jogállammal és az alkotmányossággal. A hatalom, ha tehette és saját érdeke úgy kívánta, minden írott és íratlan szabályt áthághatott. […] A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét… […] Újjá kell építeni a joguralomba vetett hitet: Magyarország alkotmányos demokrácia, a működését elősegítő jogszabályok ugyanakkor csak abban az esetben érnek bármit, ha mindenkire egyaránt érvényesek.”

Eszemfaszommegáll! Ez a csávó vagy maszopos, vagy valami másmilyen baloldali liberális (esetleg buzi), szal’ jobb, ha odafigyelsz rá, komoly pozíciót ne adj neki! De mindegy is, hisz nem is ez nekem a kedvencem, hanem valami orbán írása az elején. Hát, az nagyon ott van! (Te tényleg, akartam kérdezni, nem rokon a gyerek?) Na, ez a srác 2010-ben azt bírta írni, hogy:

„[e]lég, ha csak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát vesszük alapul, amelyre ma minden demokratikus ország alkotmánya épül. […] Ezek az alapvető emberi jogok éppen azokat az értékeket hivatottak biztosítani, amelyeket a nemzeti ügyek politikája szolgál.”

Na akkor innentől komoly.

Papa, nem baszogatni akarlak, de erre a 95 oldalra szavazott az az egyharmad, akik miatt most ott csücsülsz idétlenül vigyorogva a kétharmadon. Na most ezek vagy elolvasták azt a 95 oldalt, és akkor most nemsoká igen csalódottak lesznek, vagy nem, de akkor meg mire vered magad? Becsaptad őket, hazudtál, hisz úgyse olvasnak ezek? Ennyit tudsz, Magyarország miniszterelnöke? A helyett, hogy olvasnál inkább te is? Mondjuk Tolsztojt, Mikszáthoz, Thomas Mannt! A Mario és a varázsló például egész rövid. (Hidd el, fogalmam sincs, hány oldal. Nem azon múlik, ha nekiáll olvasni az ember; olyankor szinte röpül az idő!)

Na, a lényeg, hogy Isten ments, hogy lelőjem a poént, de annak a végén a srácot meghülyítő máguscsávó nagyon megszívja. Csak szólok.

7 komment · 2 trackback

Címkék: orbán fidesz hülyemagyar alkotmány navracsics hatvanoldal

A hiány kétharmada vagy a kétharmad hiánya

2011.03.26. 23:38 Humperdickk

Elhangzott itt a minap, miszerint 4,2% az előző éves hiány. Az a bizonyos kőbe égetett, elmúlnyócéváltal mindenbűnözött, ámde nemzeti kormányunk által hálajóistennek helyreigazított, egyébként éppen majdnem pontosan 3,8%-osra tervezett hiány. És állítólag az önkormányzatok miatt lett annyi egyébként, de azzal a ténynek látszó izével még nem lett egyeztetve, miszerint az önkormányzatok is fideszesek, így erre még ne vegyünk mérget. Lehet, hogy a gólyák hozták, vagy a kikericsekkel bújt ki, illetve nincs is, mindközönségesen.

És ez utóbbi a legvalószínűbb. Mindenek előtt tehát tegyük is tisztába, mit értünk a hiány fogalmán!

Ezen a ponton nem árt rögzíteni, hogy a hiány, mint olyan, ontológiailag képtelenség. Felteszem, egészséges gondolkodású magyar olvasóim azonnal tisztában vannak vele, hogy aminek jelentése a nemlétezéssel függ össze, az szükségszerűen nincs is. Nem egészséges gondolkozású és/vagy nem magyar olvasóim meggyőzésére pedig időt nem vesztegetünk: IP-címüket, ezek keresztül nemi, nemzetiségi és labdarúgócsapati orientációjukat tudjuk, és hülye buzi emtékás zsidókkal meg amúgy sem foglalkozunk.

Hiány tehát nincs: hiszen ami nekünk hiány, az másnak többlet! Kesereghetünk azon, mekkora az ország adósságállománya, de ha tudjuk, hogy ez polgármesterek és/vagy országgyűlési képviselők akár egyidejűleg és egy személyben felvett költségtérítésére, vagy marha titkos terrorelhárításra vagy teljesen felesleges alkotmányozós kérdőívekre megy el, máris jobb kedvre derülünk. Ez így helyes: évtizedek óta így megy ez, de most nemzetileg, összefogva és rendszerszerűen megy így. Ez ugyan minőségileg nem jelent különbséget az eddigiekhez mérten, de azonban ellenben szimbolikusan szintén nem jelent lófaszt sem, ami viszont tagadhatatlanul más, mintha nem lenne más. Most tehát ez még mindig így megy, annyi csak a változás, hogy ha baj van, hazudunk egy gyorsat, és mire cáfolni találná valaki, mi már ott sem jártunk, így meg sem halljuk a cáfolatot, meg nem is érünk reá, mert épp valami újabbat hazudunk. Ha pedig rajtakapnak minket, mert mondjuk eltagadni végképp nem tudjuk, hogy éppen akkor görnyedünk guvadó szemel a buxus alá szarván, akkor szép magyar nyelvünkben a szépen csengő „kétharmadvanbazmeg” kifejezéssel hárítunk, majd elegánsan manzsettánkba töröljük szaros valagunk.

Ha már itt tartunk: a hiány gusztustalan természetéről egyébként mindent elmond az is, hogy márciusra már tulajdonképpen össze is jött a teljes éves szopóálarc 81%-a. Ezen mi, kétharmadmagyarok persze nem akadunk fenn, hanem szemrebbenés nélkül közöljük, miszerint a költségvetési intézményektől hamarhamar lenyúlt (vagyis zárolt, ami ugyanaz) pénz nem ér, mert azt majd a végén visszarakjuk – hacsak nem jön, mittom, cunami Balatonvilágosnál. Tájékoztatjuk továbbá a nagyérdeműt, miszerint a bankoktól és egyéb tőzsderulettes zsidóktól a védelmi pénz még nem jött be, illetve a nyugdíjpénztáraktól kizsarolt pénzt is várjuk, és ugyan nem tudjuk, mi van a kósáék debreceni hiányával, de még ez a nagyon hülye gyurigyerek is kisírhatja otthol anyától a zsebpénzemelést a hamburgeradóra hivatkozva, szóval nem lesz gond. Azaz: igen, persze hogy tudjuk, hogy hiányzik a kasszából, de a loptunk pénzt máshonnan is, majd azzal kipótoljuk.

Ezt mondja a minisztérium. Ez tehát az a minisztérium, aki elszámolta a tavalyi hiányt, és már most sem tudja tartani az ideit, pedig ehhez még a legjobb, pártfüggetlen szakembert is sikerült kivágni, mint macskát szarni. Hát mit mondjak: innen szép nyerni.

De nem lehetetlen: a matematikai szabályaira ismereteink szerint 2010-ben nem szavazott senki, így még az is meglehet, hogy a matematika érveit is nevetségessé tettük.

48 komment · 3 trackback

Szent igényünk drága Gripenekre

2011.03.23. 15:13 Humperdickk

.

„Nincs erre igény.”

A fenti mondatot a magyar hazudástudomány nemzeti konzervatív politika (vagy hogy a retekbe hívják újabban magukat fideszék, komolyan nem tudom követni) egyik kiérdemesült tagja, bizonyos honvédelmi minisztérium úgynevezett parlamenti államtitkára felelte arra a kérdésre, hogy ha van repülőnk, akkor azok miért nem repülnek. Teccik érteni: repülők és repülnek. Azért tartom ezt fontosnak kiemelni, mert ha a kekec újságíró azt kérdezte volna, hogyaszongya „miért nem úsznak vagy túrják a földet azok a grippenek kétszázötvenmilliárdért”, nyilvánvalóan helyes lett volna a válasz: arra nincs igény. De nem, a kérdés arra vonatkozott, hogy miért nem rohanunk, oppardon, repülünk európai barátaink segítségére, hogy együtt legyakjuk a gaz kadhafit, hisz még tápolna is minket a francia anyahajó. De nem, mi nem gyakjuk, mert „a álam titkár” (sic!) szerint a NATO részéről nincs erre igény.

De akkor mire van? Eláruljuk. Fiatalabbak már nem emlékezhetnek rá, ezért mondjuk el: ezeket a gépeket egy bizonyos jobboldali konzervatív miniszterelnök vette 2001-ben, majd egy bizonyos szocialista liberális miniszterelnök még feljebb srófolta az árukat, hogy a levegőben is lehessen tankolni őket. Tekintve, hogy egy ilyen vadászgép percek alatt keresztülrepül ezen a gyönyörű országon (már ha repülne, de nem repül), nemzetközi akciókban való részvételre pedig a fentiek szerint „nincs igény”, ki kell mondanunk, hogy ennek az országnak igen nagy szerencséje, hogy nem volt még mondjuk egy például keresztényfundamentalista munkáspárti miniszterelnöke is akkoriban, mert akkor még lebegő benzinkutat is vettünk volna, beépített olajfúrótoronnyal és salátabárral.

Elárulom: nyilván azért vettük a Gripeneket, hogy megteljenek a pártkasszák. Merthogy bár a svédek nem adják ki az aktákat, tudni lehet, hogy itt korrupció eseménye forgott fenn. Szar ügy ez, mert a jelek szerint lopnak ezek, és lopnak már tizenix éve, és semmi esély a változásra. Mondhatnák sokan. És tévednének!

Van ugyanis egy pont, ahol tagadhatatlan fejlődés mutatkozik. A röpcsiket közvetlenül azonnal az után parancsolta megvenni az a bizonyos akkori miniszterelnök, miután a szakértői bizottság „24 amerikai F-16A/B MLU repülőgép bérlését javasolta”. Az akkori miniszter azonban nem vette figyelembe az általa fölkért bizottság javaslatát, ami tiszta sor, minek is venné figyelembe, azért miniszterelnök. Hogy mindent jobban tudjon. Ami viszont fontos, hogy akkor még félmunkát végzett, mert a bizottság tagjai megtarthatták állasukat – nem úgy, mint bizonyos másik repülésügyben összehívott bizottságban manapság mások, akik egy szórendi különbség és egy plusz egy védett földrajzi névhez való ragaszkodásuk miatt azonnali alkotmányellenes és indoklásmentes elbocsátásban részesülhettek. Ennyivel hatékonyabb a tehát Nemzeti Összefogás Rendszere, mint az orbán–torgyán-tengely.

De lássuk meg a rosszban a jót is: legalább repül valaki.

Szólj hozzá!

Címkék: orbán fidesz korrupció diktatúra gripen földrajzinévbizottság

A kiegyensúlyozott tájékoztatás diadala: a Híradó

2011.03.22. 22:29 Humperdickk

(Részlet egy jövőbeli jó parti tévénézőnaplójából)

Bevezetés

A mai szép Magyar Nemzeti Este megtekintettem apukámmal a Magyar Nemzeti Összefogás Televízió esti Híradó műsorát, és nagyon tetszett. Az alábbiakban leírom, hogy miért.

Tárgyalás

A mai Híradóban fontos témákkal ismerkedtünk meg. A legfontosabb, hogy végre új Alkotmánya lesz az Országnak! Ennek kapcsán Kövér László bácsi elmondta, hogy a szocialisták aljasok, Lázár János bácsi szerint meg esküszegők is, és Szili néni is szépen beszélt! Dolgoznak szeretett képviselőink tehát, így nem csoda, hogy Magyarország nem csatlakozik a németekhez és a franciákhoz! Nekünk nem kell az a Brüsszel EU Stabilitási Paktuma, mert van nekünk saját, a Széll Kálmán Terv, ami nem paktum, és abban akkorára csináljuk az adót, amekkorára akarjuk! Úgyhogy az euró sem kell még nekünk jó sokáig, és akkor se biztos! Ezt mondta az Orbán Viktor Miniszterelnök Bácsi, és a Szíjgyártó bácsi is ott volt szerencsére!

A világ gonoszai további nagy bajban! Megbűnhődnek a tolvajok: az elmúlt nyolc év minden bűne által sajnálatos módon kinevezett nemzetvédelmi rektor mellett most már felzsőzsolcai jegyzők is felsorakoztak a rács mögött! Hála Szegedi Mártonnak, a Jobbik miskolci frakcióvezetőjének! De fő a fejük a gonoszoknak Líbiában és Jemenben is! Obersovszky Péter, aki a Papám szerint Hála Istennek, hogy szerencsére átment az Ekhó tévétől a Híradóba, élete kockáztatásával ott van majdnem nem messze a harcoktól! Büszkék vagyunk reá!

Nagy bajban Japán! Legalábbis Nagy Navarro Nemlettemtévéelnökamocskosszocikalatt Balázs Bácsi szerint, de Weinhardt Attila Junior Prima Díjas Bácsi szerint is, akinek a később még előforduló Demján Gazdag Bácsi adta a díjat oda! Nálunk viszont nemhogy nincs baj, de Czerván György Agrárgazdaságért Felelős Államtitkár Vidékfejlesztési Minisztérium Bácsinak hála csökken a csirkefarhát ÁFÁ-ja is! Persze azért nem minden tökéletes: kokárda került a Magyar Embereket elnyomó gonosz ferencjóskára! Szerencsére az Igaz Magyar Áruházlánc, a CBA szóvivője látszott pár percig a képernyőn, reményt adva ezzel a Magyar Embereknek!

A továbbiakban is érdekeshíreket mondott még a víz napjáról a Bakos Piroska Szóvivő Néni és a Fazekas Sándor Miniszter Bácsi, volt a már említett Demján Sándor, aki újabban szerinte aranyat vesz (mi nem veszünk, mert a papa szerint magas a törlesztőrészlet), és végül szó volt még a magyar–lengyel barátságról! És véletlenül sem lengyel–magyar barátságról! Azok az idők ugyanis elmúltak: az ábécé többé nem akadályozhatja meg a Nemzeti Összefogás Rendszerének kibontakozását!

Befejezés

A mai Nemzeti Híradóból nagyon sokat tudtam meg a jók és a gonoszok harcáról, csak kár volt, hogy a vallásról most nem volt annyira szó. Kicsit tehát akkor egyoldalú volt így, de szerencsére, valamint újabban Hála Istennek papa felolvasott este a Bibliából, majd addig kérleltem, míg pár sort olvasott kicsit a 2010. évi CIV. törvényből is, ami a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szól.

Elalvás előtt felidéztem a látottakat és imádkoztam a szegény szocialista és liberális gyerekekért is! Remélem, az ő sorsuk is jobbra fordul hamarosan. Imádkozok érettük!

    Ifj. vitéz Ubrizsi Kálmánka,
      Wass Albert Katolikus Fiúgimnázium,
        I. oszt. tan.

2 komment

Bréking: majdnem elnézést kérek Lázártól!

2011.03.21. 11:37 Humperdickk

Van az úgy, hogy az embernek saját magát kell pofán vernie. Ez nem jó, de tagadhatatlan előnye viszont, hogy így könnyedén meg lehet szabni az önpofánverés voltaképpeni erősségét. Ez fog most történni. Mert hogy tévedtem. A következőképpen tettem ezt.

Van ez a kurucinfó. Ezt én most ide nem linkelem, lévén nácifasiszta fos. (Akit az ilyesmi érdekel, az legalább dolgozzon meg a napi emberiségellenes bűneiért: ne legyek már pont én a bűnsegéd!) Nos, ezt gyermekdedségében is életveszélyes, idióta fost gyakorlatilag csak akkor olvasom, ha legalább hét, uszkve nyolc rizlingnagyfröccs-törkölypálinka kombó már lement, és előtte egy komplett orvoscsoport lelazította az agyamat lidokainnal. (Azaz szinte soha.) Nem csoda, ha nem vettem észre, hogy lehozott ez az izészerű szar egy felvételt, amin egy másik gusztustalan féregszerű képződmény, bizonyos fideszes frakcióvezető csúnyán beszél embertársairól. Ezt a hirszerzo lehozta, azt meg az index, én meg beszoptam. Rögtön ment is tőlem a poszt, zúgott a lázártakaroggy. Azt hittem, ennek a lázárnak kurvaanyját, én viszont mekkora ember vagyok.

Pedig dehogy. Nem ragoznám, a mandiner megtette: a lényeg: tényleg azt mondta, hogy aki semmit sem ért el az életben, az annyit is ér. Csakhogy tényleg a politikusokról beszélt, és azt is hozzátette, hogy:

[Az] ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben.

(Hangfelvétel itt.)

És így már nem mindegy. Így már rendben van. Én tévedtem tehát, mert beszoptam a szart, nem ellenőriztem az információt. Elnézést kérek mindenkitől!

Kivéve ezt lázárjános-szerű izét. Mert tőle nem. Most jön tehát az önpofánverés relativizálása!

Tartom ugyanis, hogy ez az lázárember semmit sem dolgozott életében. Lehet, hogy azt hiszi, hogy igen, de téved. Rapcsáksegget tisztogatni nagy odafigyeléssel, majd segget cserélve ingyensportautón hetente pestrerohangálva alkotmányt baszogatni ugyanis nem meló. Raktártüzet oltani, szőlőt kapálni, az a meló. Vagy ízzé-porrá tört lábszárcsontokat visszapuzlézni, hogy ne kelljen levágni az elgázolt hülyegyerek lábát (örök hálám, dr. Ezer!), az a meló. Mert a raktárban érték van eltéve, a szőlő meg bort, a hülyegyerek meg dzsídípít termel. A másik (lázár)hülyegyerek meg fogyasztja csak az értéket: a céges sportkocsijába, a torkába, fia svejci bankszámlájába tölti. És mindeközben semmi, de semmi haszna sincs annak, amit tesz.

Ennek persze nem kellene így lennie, és szerencsére nincs is így. Csak nálunk: mi magyarok sokat kesergünk azon, hogy a politikusok egyrészt lopnak, másrészt szart se érnek, csak a saját érvényesülésük lebeg a szemük előtt, plusz hazudnak folyamatosan, és ez milyen rossz. Most viszont olyat mondok, ami elsőre furcsa lesz: nem bizony, ez nem rossz, ez így helyes! A politikus is ember ugyanis, akit ugyanúgy érdekeltté kell tenni, ki kell fizetni: meg kell kapnia, amire vágyik! Ő speciel dolgozni nem vágyik, hatalomra viszont de, ennek érdekében könyököl, eltapos és hazudik (csak melózni ne kelljen közben). Neki tehát ezt kell megadni, hogy ebben élje ki magát.

Az a viszont a nem mindegy, hogy mit hazudik, meg hogy mennyire mer elmenni a hazudozásban, könyöklésben, gátlástalanságban! Ha törtetés, hazudozás közben elnyomja, elhazudja azt a másik törtetőt, aki nem elég jól képviseli az ország valódi érdekét, akkor az ország jól jár. Ha fél, hogy ha túl sokat lop, csal, hazudik, lebukik, az vége aranyéletnek, az ország megint jól jár. Sőt: ha még ráadásul annyi esze is van, hogy véletlenül sem mond olyat, amit felvehetnek magnószallagra, hogy aztán jól kiforgassák és félreértsék (igaz, gyurcsányferi?), elérkezett a Kánaán: a politikus addig áskálódik gonoszul, amíg véletlenül palotát nem épít mindannyiunk rozzant viskója helyébe. (Persze ideális, utópisztikus esetben!) Olyan társadalom kell tehát, ahol arra szavaznak, aki megfelel a fentieknek!

Janibazmeg: na, ettől vagyunk még kurvára messze. Még akkor is, ha most véletlenül nem hazudtál. Szóval ha innentől tíz évig tartod ezt a tempót, még az is lehet, hogy vendégem leszel egy pohár borra. És én tudom, hogy az mennyit ér, úgyhogy húzzál bele nagyon!

4 komment

Mennyit érek, lázárjani?

2011.03.19. 19:24 Humperdickk

.

Szart se érek?

A rendszerváltozás idején 14-15 éves voltam. Anyám épp akkor vált el második férjétől, mert nem bírta tovább annak alkoholizmusát. A „vagyon” (bérlakás Pesten) addigra már elúszott. Vidéki városi lakásunk árán telket vásárolt, maradék pénzt, plusz a három gyerek után járó szocpolt vállalkozónak adta. Vállalkozó tönkrement, pénz, telek elúszott. Tehát gyakorlatilag hajléktalanokká váltunk.

Bár semmi esélyem sem volt rá statisztikailag, mégis leérettségiztem, egyetemre mentem. (Bölcsészkarra, de akkor ennek még rangja volt.) Majdnem színjeles eredménnyel végeztem úgy, hogy szinte végig dolgoznom kellett, hogy ne haljak éhen: volt olyan szemeszter, hogy vajas kenyéren kívül csak elvétve ettem mást, ha megszánt valaki. Állásba kerültem, informatikus lettem: annak idején arra volt kereslet. Később megpályáztam egy PhD-ösztöndíjat, és el is nyertem, és végig is jártam a három évet, de munka, otthonteremtés mellett nem volt esélyem megírni az értekezést is. Feladtam. Azóta is bánom.

Megismertem egy lányt, akit megszerettem, eljegyeztem és feleségül vettem. Ő, ha lehet, még nyomorultabb volt, mint én (de erről ezen a blogon nem beszélhetek). Semmink nem volt tehát, szó szerint a nulláról kezdtük. Csekélyke (közalkalmazotti) fizetésünkből megélni is nehezen tudtunk, ezért túlórákat, mellékállásokat vállaltunk. Házra, lakásra esélyünk sem volt: feleségem fél évre külföldre ment, keresményén vettünk hát a hegyen egy zártkerti présházat, amit részben saját kezünkkel tettünk lakhatóvá. Mivel hitelt, szocpolt zártkertre nem adnak (de adót szednek utána!), nekünk magunknak kellett előteremteni a rávalót. Élére tettük hát a garast, és a napi nyolc óra főállás és akár 4-5 óra mellékállás mellett kevertük a betont, hordtuk a téglát, és közben próbáltuk karban tartani a 2000 négyzetméter szőlőt, gyümölcsöst is. A család (feleségemé) legfeljebb munkáskézzel tudott segíteni: a tetőt ők rakták a fejünk fölé.

Összevissza 35 hasznos négyzetméter az, ami így összejött. Ezen laktunk először ketten, aztán anyósom halála után hozzánk vett kiskorú sógorommal hárman. Majd jött az első, majd a második gyerek. Most négyen lakunk a kis házban: sógorom időközben szakmát tanult, saját lábára állt. Kicsit úgy érezzük, ő volt az első „gyerekünk”.

Szart se érek? Van egy diplomám, egy felső, egy középfokú nyelvvizsgám, értek öt, beszélek három nyelven. Tudok programozni, értek az adatbázisok felépítéséhez, magam is részt vettem már nem egy ilyen megalkotásában. Tudok házat, kerítést építeni, villanyt szerelni, szőlőt, gyümölcsfát metszeni. Képes vagyok láncfűrésszel, fűkaszával, flexszel és egy rakás egyéb géppel dolgozni, van jogosítványom. Értek a szőlőhöz, gyümölcsfákhoz, tudok iható bort, pálinkát csinálni.

Milliós állami fizetésem mellé havonta milliós költségtérítéseim, méregdrága céges sportkocsim, svájci számlám nincsen. De saját kezemmel felépítettem egy házat és ültettem nem egy fát. Gondozok 500 tő szőlőt, boromat dicsérik. Gyönyörű gyerekeim vannak: fiam még pici, de lányom már négy éves: két nyelven beszél, egyedül internetezik. Ő már biztosan nem ott kezdi, ahol nekem kellett. Ennyit tudtam elérni 36 év alatt.

Elmész te a vérbe, lázárjani.

48 komment · 3 trackback

Címkék: fidesz hülyemagyar jános lázár pofátlan

A soha meg nem újulás éve

2011.03.17. 14:51 Humperdickk

Kettőszázharmincegy napja, tizenhárom órája és negyvennégy perce nem dohányzom.

Szándékosan nem úgy írtam, hogy „leszoktam a dohányzásról”. A dohányzásról ugyanis nem lehet leszokni: aki egyszer rászokott, örökké dohányos marad. Ma is, ebben a pillanatban is elvonási tüneteim vannak, gyűlölök és irigylek minden dohányost, és azt gondolom, ez most már így is marad, amíg élek. További üröm az ürömben, hogy az ígért ugrásszerű egészségjavulás sem következett be: fáradékony, aluszékony vagyok, híztam, és sokkal többször és sokkal tovább vagyok náthás. Jelenleg is köhögök, már vagy egy hónapja.

Fentiek fényében nem lenne csodálatos, ha üdvözölném a kormány dohányzásellenes elképzeléseit – hiszen irigy vagyok. Aki azonban ismer, tudja, hogy semmit sem támogatok, amit ez a kormány igen – hiszen ki nem állhatom őket. Ugyanakkor végül is leszarom: engem a dohányfüst nem zavar, tőlem aztán szívja, aki akarja. Szóval kemény dolgok ezek.

Ilyen kemény dilemmahelyzetekben szokott segíteni a ráció. Az segít meggondolni, megfontolni a dolgot, összeszedni a korábban megszerzett tudást, és nem irigykedni, nem dühösködni, de nem is negligálni a problémát. Állást kell ugyanis foglalni, mindig, mindenhol: nem lehet ülni, hátha lesz valami. Az a hülyék szintje. Ilyeneké:

Namármost. Nyilván nem fogom beleártani magam az addiktológusok, szociológusok, népegészségtannal foglalkozó balneológusok dolgába. Vannak itt azonban egyértelmű dolgok: egyértelmű, hogy a dohányos kárt okoz a társadalomnak: dohányzása következtében roncsolja saját és mások egészségét, illetve folytonos munkahelyi cigiszünetei és korai elhalálozása miatt kevesebb hasznot termel. Ezeket a problémákat kezelni kell, de nem úgy, hogy alaposan megadóztatjuk a drogot, aztán akinek van pénze, vagy hozzájut a csempészárúhoz, vagy egyenesen maga állítja elő, hadd csinálja! De nem ám: értelmesen kell hozzányúlni a problémához! Legyen például korlátozva a szenvedélye, hogy ne árthasson másoknak (pl. ne dohányozhasson buszmegállóban) és fizessen több egészségbiztosítást, mivel többe kerül a dohányzással összefüggő, törvényszerűen bekövetkező mindenféle kezelése is. A többit már rá lehet bízni a munkaadó és a munkavállaló közötti magánjogi munkaszerződésre, hisz nem muszáj olyan helyen dolgozni, ahol bagóznak a mocskok. (Betartva a tűzvédelmi előírásokat, persze!)

Ez egy kellően cizellált és hatékony szabályozás lenne. Annyira az, hogy sok helyen így is van. De nem nálunk! Nálunk jelenleg jövedéki adó terheli a dohányárút (de a házi pálinkát már nem!), aminek egy részét elviszi a csempészek elleni küzdelem költsége; nálunk (de csak nálunk!) az egészség nem üzlet, tehát nincsenek a differenciált (értsd: emelt szintű) egészségbiztosítási tarifákban érdekelt magánbiztosítók, valamint most már tényleg az lesz, hogy sehol sem lehet dohányozni. És ez tulajdonképpen így van már régen, és azon felül, hogy most majd kocsmában sem lehet bagózni (azaz mindenki bagózni fog…), így is lesz még sokáig.

Jövőre. Mert hogy idén még kéne a bagósokból befolyó, sokmilliárd forint jövedéki adó. Tudjuk: megújulásra.

5 komment

Címkék: kormány pokorni dohányzás törvény hülyemagyar ráció

Orbán = Európa köldökszösze?

2011.03.16. 15:41 Humperdickk

Na, akkor most szedjük ezt össze, de marha gyorsan: ne vicceljük el, mint az előző posztban, ezek ugyanis komoly dolgok.

Nyissuk rögtön azzal (sőt: avval, stílszerűen), hogy én egy hülye paraszt vagyok. Mélyebb összefüggések engem nem érdekelnek, hidegen hagynak, nem is értek hozzájuk és nem is akarom, hogy ez változzon. Köldökömben a szöszmösz például nem érdekel, hogy mifenevégre gyütt oda össze, hanem csipeszt ragadok és kibabrálom onnan. Nem úgy, mint az, aki minimum disszertációt ír belőle, melyben horgas végű, koncentrikus körökbe rendeződő pihékről fantáziál, amelyek egyfajta centrális erőteret képeznek, csapdába ejtve a mit sem sejtő ruhabolyhokat. Ez a cikk aztán bejárja a világsajtót, jön az ováció mindenünnen, emberünk sikert sikerre halmoz, és valljuk meg, jogosan aratja le a babérokat, hisz ő lesz az Ember, Aki Utánanézett.

Namármost. Van itten egy másik ember. Ez is okos állítólag, azért lett miniszterelnök. Lehet, hogy neki is mélyebbek az összefüggései, de szerintem csak egy surmó paraszt, akit a legalantasabb ösztönök vezérelnek, mint a dac, a hiszti és a bosszúvágy. Az alábbiak miatt gondolom én ezt.

Csinál ez az ember egy cenzúratörvényt. (Mittom, mert neki az jó, mert belepasszol a világnézetébe; meg különben is, kétharmadvanbazmeg.) Felhorgad persze a világmédia, zúg a fájnensöltájmsz, tromfol reá a züddócsezájtung, mire már csak odaszól ez az Európai Unió is, hogy namost akkor a sajtó- és véleményszabadság nem játékszer, tessék okosan visszatuszkolni a helyére,kis barátom! Emberünk erre nekiáll ugyan durcáskodni, meg esze ágában sincs, de azért csak átírat ezt-azt. Az Európai Parlamentben (EP) azonban tovább ágálnak, hogy érzik ők a jószándékot, de volna itt még ez-az, úgyhogy elítélő határozat lesz ebből. Emberünk persze röhög: tudja, a jobbos barátai többségben vannak az EP-ben, nem lesz gond. Majd le lesznek szavazva a szocik meg az egyéb senkiházi baloldaliak, akárcsak otthol.

Pedig dehogy.

Valószínűleg ugyanis szólva lett a néppártiaknak, hogy mittom, kiváló friss párolt brussels sprout érkezett büfébe, ugyan maradnának kint kicsinyég. Meg lehet ám igennel is szavazni, de most tényleg. Bármiképp történt is: többség ide vagy oda, el lett mondva határozottan, hogy Magyarországon veszélyben a sajtószabadság. Mert ugyan „Meneer Orban lijkt als of een goede man van ons zou zijn”, de vannak azért határok. Van az a hülyeség, amit ott már nem szeretnek. (Apropó, hülyeség: még Kálmán is beszopta ebben a posztban a biciklicselet. Riszpekt, Juróp!)

Nos: ezen a ponton emberünk akár érthetne is a szóból: lehülyézték, elengedték a kezét, elhagyták drága barátai. Lehet, szar az a törvény? De nem, hiszen az nem lehet. Ezért inkább ez az ember lenácizza és lekommunistázza a németeket.

Országa legfontosabb gazdasági partnereit, saját pártszövetsége oszlopos tagjait. A németeket, akik hatvan(!) éve mossák lefele magukról ezt az ősbűnt, ezt a hitlert: kínjukban megcsinálták és folyamatosan finanszírozzák az EU-t, most legutóbb például a görögöket húzták ki a szarból. Azokat a németeket, akik Bach, Beethoven, Goethe, Kant, Benz mellett még felsorolni is sok, hány csodálatosabbnál csodálatosabb zsenit adtak ennek a világnak. Sőt: nyolcvankétmillió-négyszázharmincegyezer-háromszázkilencven (plusz mínusz néhány tízezer) eleven európai embert. De félreértés ne essék: tudom, hogy német is csak egy nemzet, nem több és nem kevesebb, mint bármelyik másik Európában – de abban az Európában, ahonnan lassan, módszeresen vezet ki minket ez az ember.

Csak szeretném jelezni: Brüsszel nem Moszkva. Meg kell nézni a térképen: még csak nem is arra van. Ideje lenne megfordulni, mielőtt késő lesz. Viktorbazmeg, kérjél már valakitől egy kurva térképet!

3 komment

Miniszterelnöki beszéd, első változat

2011.03.15. 21:35 Humperdickk

Drága barátaim, magyarok, emberek, magyar emberek!

Most, hogy leráztuk magunkról mindazt, amit, és ismét emelt fővel tekintünk a jövő szemei közé, valamint új, eddig soha nem látott, azaz másmilyen minden, mint ami eddig gyönyörű szent magyar hazánkban az összefogást megelőzően, az elátkozott elmúlt nyolc év rabigája alatt volt, ideje, hogy a magyar szabadság és a szabad magyarság, valamint a szabar magyadság szent, soha el nem múló, haynau és sztálin által hiába taposott, rákosiszta és komunista, illetve asztalaviszta rongy emberek gyalázta, hol kezdtem a mondatot, segítsetek, fogjon meg valaki, el kell mondanom, hölgyeim és uraim, hogy a mai napnak a lényege, sőt. minden értelme, mi több, veleje az, hogy függetlenségünk kinyilvánítsuk azok ellenében, akik azt hiszik, amit! És nem szégyellik!

Hölgyeim és uraim: mi elbúcsúztunk a Nemzetközi Valutaalaptól akkor, amikor ők nem búcsúztak el tőlünk. Sőt, mi kivetettük a bankadót és a válságadót dacára annak, hogy már nem volt válságban az az ország: mi magyarok ugyanis nem ismerünk lehetetlent! Kiálltunk Magyarországért, amikor az árvízzel kellett küzdeni, amikor a vörösiszap árasztott el bennünket., úgyhogy jaj annak a földrengéssel súlyosbított cunaminak, amely földünkre és tengerünkre, mit akarok mondani, egyelőre csak tavainkra, de milyen tavainkra feni a fogait! Mi azonban nem vagyunk holmi vágott szemű köntösös nyomik, mi kiálltunk, amikor vissza kellett szerezni a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből. És kiálltunk a hazánkért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat: és egyedül mi, Magyarország miniszterelnöke mertük ezt megtenni! És tettük ezt nemzetiszocializmus és a kommunizmus ideológiájának feltalálói előtt, kik között egy magyar nevet sem találni, így azok a nemzetek igazán ne kritizáljanak minket, akikről ez nem mondható el.

És nem csak előttük! Minket ugyanis nem ijeszt meg sem a sótlan, karót nyelt pudingzabáló, sem a a barnasörös mámorban fetrengő szentpatrikőrült. És meg kell mondanunk, hogy szerintünk döbbenet, hogy nem szégyell előttünk szájalni az, aki pajellának nevezett tengeri mocskot vagy kagylót, csigát, sőt, macskát zabál, vagy fapapucsban flangál idétlenül kopogva, mintha muszáj lenne neki! De ott vannak azok a nyakatekert, kimondhatatlan szavaikkal hebegő mocskos szláv epilepsziások is, és mi még tőlük sem rettentünk! Nem beszélve azokról a szőröstalpú kecskepásztorokról meg a déli szomszédaikról, akik csak játsszák, hogy szlávok, valójában hazaáruló törökök! És még nekik áll feljebb! Nem tudják, hogy minket nem rettent sem a több ezer éves, tolvajcsaló filozófusok hada sem! Mi kacagva tekintünk azokra az északi, hulibuli kis pöcsömfaszom balti meg skandináv országokra is, akiket folyton kever mindenki egymással, és valljuk be, van is miért. És itt szeretném elmondani, hogy azok az országok, akiket kihagytunk, köcsögök, valamint a kurva anyjukat!

Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim, Biciklisek és Lélekben Bélyeggyűjtők, Magyarok! Örülök, hogy ilyen szép számmal jöttetek össze, és ígérjük, hogy jövőre is kijöttök, csak még szebb számmal! Gondoskodni fogunk róla, hogy az, ami most nem az, jövőre sokkal inkább lesz közelebb ahhoz, ami az, ami! Addig is, maradjunk együtt, köpjük büszkén a világ arcába: hajrá Magyarország, hajrá magyarok, és: ria, ria, Hungária! Valamint: mocskos EU, mocskos EU, és végezetül: nézzetek a táblára, húzzatok a picsába! Olé, oléoléolé!

2 komment · 1 trackback

Forradalom helyett

2011.03.14. 22:33 Humperdickk

Sanca, barátainak csak Száncsó aznap későn ébredt. „Hosszú” volt ez a hosszú hétvége: pénteken és szombaton a tavaszi fesztivál a Dürerben (IHM, Inane, Fish! és a többiek), tegnap meg rockbuli az A38-on; azt se tudta, hol áll a feje. Halványan kezdtek előjönni az emlékek: hülye Egresi, hogy kiütötte magát, meg a Vasvári Pali is, majdnem leesett a Múzeum lépcsőjéről... Derengett valami lánynak is az arca, abból a romkocsmából: milyen édes volt a mosolya! És a neve is: Júlia...! Senkit sem hívnak manapság Júliának. A vezetéknevére már nem emlékezett, de hát mindegy is, életben nem látja többet.

Még félig kábulatban kapart ügyetlen, álmos kezekkel az ágy mellett, az okostelefont keresve. Miután megtalálta, fellépett a fácséra, de még senki sem volt fenn. Megnézte az iwiw-et is, hátha, de semmi. Dél is elmúlt pedig. Céltalanul netezni kezdett hát, olvasott valami hosszú cikket az indexen a japán földrengésről, szörnyű. Cunami is volt, tízezer halott, kétszázezer kitelepített, nukleáris veszély. Még a Föld forgástengelye is elmozdult, kerek 25 centivel. „Csodálatos időket élünk, a föld kifordult sarkaiból” – és ezen egy kicsit azért elmosolyodott, de rögtön elszégyellte magát. Alapvetően azért rendes gyerek volt, ha kicsit link is néha.

Tényleg, ma van a márctizenöt. „És még nincs kész az új alkotmány, ciki lesz” – röhögött. Erről eszébe jutott, mégiscsak illene elolvasni, mire jutottak azok a majmok az új „alaptörvényükkel”. Épp befejezte a pédéef letöltését, mikor megcsörrent a telefon: Jókai.

    – Na mi va' van, Dzsokáj, mi a stájsz tesó? – vette föl. Morcos hang válaszolt a vonal túlsó végéről:
      – Szakadj már le erről a gyenge vidéki szlengről, Száncsóbazmeg. Nem ma jöttél fel Kiskőrösről, vagyhonnanapicsából.
        – Kiskunfélegyháza.
          – Akkor az, leszarom.
            – Most mi van, mi bajod velem – próbált békülni.
              – Á, hagyjad, bocs, nem veled van baj – szabadkozott a barátja. – Szaggat a fejem, nem tom mi van.
                – Talán az a hatodik bládiméri már nem kellett volna.
                  – Ne szívass. Előtte a fél üveg tekila volt a gond inkább – röhögött. – Te figyelj, mitakarok kérdezni...
                    – Mit akarsz.
                      – Hagyjálmár, most komoly. Ilyen ferraris pendrájvot nem hagytam a Kuplungban tegnap? Elég fontos lenne, azon van a demó a forradalmas játékhoz, viszem ma az Arany Janinak, ki akarja próbálni.
                        – Nem a Kuplungban hagytad, hanem a Kiscsendesben. És nem hagytad, hanem nekem adtad, hogy adjam oda a Janinak. Minek iszik, aki nem bírja.
                          – Jóvvanmá, emlékszek má, bocs... Viszont, te figyejjé... Mi csinálsz ma.
                            – Oda'dom a pendrájvodat a Janinak, mint tudod. Ötkor találkozok vele a Tűzraktérbe', ha be nem zárják addig.
                              – Jóvvan... Csak mert ma van márctizenöt, nem csinálunk-e valamit.
                                – Mitbazmeg, forradalmat? Ne hülyíts. Kokárda sem volt rajtam, mennyi is... – gondolkodott.

                                Hallgattak. Jókai törte meg a csendet.

                                  – Akkor Tűzraktér ötkor, és majd meglátjuk?
                                    – Vak is aszonta. Legyen így. Csá.
                                      – Csá.

                                    Letette. A letöltött pédéefre pillantott. „Magyarország alaptörvénye, Isten, áldd meg a magyart” – villantak a szemébe az első sorok, bántóan, élesen. „Azt, a magyart” – gondolta – „Azt aztán lesz szíves, kurvára.” Kikapcsolta a telefont, dühösen fordult a falnak.

                                    Aztán eszébe jutott: még csak dél van, meg hogy ma nem kell melózni menni. Ez kicsit jobb kedvre derítette. Ötig akár még alhat is egyet.

Szólj hozzá!

Címkék: petőfi japán forradalom földrengés alkotmány 1848 2011 jókai

Alternatív Alkotmányom

2011.03.11. 09:25 Humperdickk

.

Preambulum

Én, Ubrizsi Kálmán, ismertebb nevén Humperdickk, szabad, anonim blogger, egyben alkoholista paraszt, ezennel kinyilvánítom, miszerint az úgynevezett „magyarország” úgynevezett „alaptörvényét” el nem ismerem, előírásait magamra nézve kötelezőnek el nem fogadom.

Vallom, hogy az úgynevezett „magyarország” jelenlegi vezetése szerintem súlyosan megbolondult, mivel:

  • semmibe veszi a demokráciát,
  • aláássa a bíróságok tekintélyét, beleértve az Alkotmánybíróságot,
  • diktatúrát eredményező rendszer kiépítését célzó intézkedéseket hoz,
  • tönketeszi a magyar gazdaságot, különös tekintettel az államháztartásra,
  • semmibe veszi a magántulajdont,
  • határozataival, törvényeivel és egyéb intézkedéseivel rossz színben tüntet minden magyart a világ előtt,
  • agresszívan ragaszkodik minden tévedéséhez és nem tűri az ellenvéleményt,
  • nem normális dolgokat művel úgy egyáltalán.

Vallom, hogy a tervezett alkotmány súlyosan sérti a valláshoz, gondolathoz, lelkiismeretemhez való személyiségi jogaimat.

Vallom, hogy amennyiben a jelenlegi vezetés nem tágít, és ragaszkodik hozzá, hogy én akaratom ellenére olyasmiket valljak, miszerint az akárkivel való együttélésem alapja a hit, én nem ismerem el ennek a vezetésnek és alkotmányának a fennhatóságát, vállalva az ezzel járó minden jogi következményt.

Vallom továbbá, hogy a jelenlegi vezetés által kidolgozott és megszavazni kívánt alkotmány nem tükrözi nem hogy a magyar, de a magyar többség kívánságát sem, ennek megfelelően diktátum, ráadásul a nemzetre, a polgárra oktrojált, hazug és gonosz hülyeségek jól-rosszul összefűzött konglomerátuma, következésképpen érvényessége nem általános.

Főszöveg

Főgondolat

Mivel tüdő, szív, máj, valamint ezeket károsító dohányárú és alkohol, illetőleg alkotmány nélkül ember nem élhet, az alábbiakban megalkotom saját alkotmányom, valamit iszok egyet.

Első Gondolat: az Alkotmány hatálya

  1. A Saját Alkotmányom kiterjed 90 kilogramm, 1.85 méter emberre. Ezt Ubrizsi Kálmánnak (UK) hívják.
  2. UK szabad, független bunkó.
  3. UK létformája: homo sapiens sapiens avatarja, ezen belül zsidócigány, libsikommunista, valamint köcsög.
  4. UK hatalmának forrása önnön szabadsága.
  5. UK hatalmát a felesége, Ubrizsi Kálmánné révén gyakorolja.

Második Gondolat

  1. Vallom, miszerint a józan ész és a szeretet parancsa önmagában elegendő.
  2. Vallom, hogy akik a józan ész és a szeretet parancsát nem követik, szerintem lehet, hogy hülyék.
  3. Ezen hülyékkel, függetlenül attól, hogy tényleg hülyék-e, nekem továbbá közös dolgom nincsen.

Harmadik Gondolat

  1. Semmilyen más törvényre lévén semmi értelme, addig semmi szükség, amíg lehetséges, hogy a jelenlegi vezetéshez hasonló vezetők irányítsanak majdnem tízmillió embert.
  2. Amint teljes bizonyossággal és tudományos megalapozottsággal ki lehet zárni, hogy többé nem fordulhat elő a fenti vezetés, el lehet gondolkodni a folytatásról.

Deklarációm az új alaptörvény hatályba lépésekor lép hatályba, amit a józan belátás néhány száz év múlva esedékes törvényre emelésekor, de valójában saját halálom bekövetkeztekor veszít el. Az addig bekövetkező, eltelni fogó időt ezennel előremenőlegesen kiveszem a magyar történelem folyamából, mert nem fog számítani, nincs jelentősége, hasonlóan a részegen elkövetett magyarnóta-gajdoláshoz.

Záradék:

Őszintén sajnálom, hogy hazámat részegen gajdoló idiótákhoz hasonló emberek vezetik. Remélem, ez sem tart majd örökké, és egyben köszönöm azt a húsz évet, amit szerencsém volt viszonylagos szabadságban eltölteni.

1 komment

Levél Méltóságos Vármegyei Főispán Urunknak

2011.03.09. 09:27 Humperdickk

Kegyelmes Főispán Úr, Kedves Uram, Bátyám, Drága Lajos!

A minap vettem kezembe nékem írott elektrónikus leveled, melyben családunk hogyléte felől érdeklődöl. Az alábbiakban van szerencsém egynémely szóban tájékoztatni Méltóságodat azon fejleményekről, melyek szűkebb pátriárkánkban a közeles múltban lefolyni voltak szívesek.

Mindenek előtt el ne múlasszam megosztani Véled az egyik legnagyobb szerencsét, mi tisztes polgári családot érhet manapság: szerény kis birtokunkra szállott ugyanis a mérhetetlen megtiszteltetés, hogy vendégül láthassa Őkegyelmessége Hajdú Vármegyéjének Főispánját, Méltóságos Vitéz Ifjabb Debreczeni Koóssa Lajost, ki Őkegyelméssége megbízásából a Tekintetes Vármegyék gazdálkodását ellenőrizendő tette tiszteletét kies vidékünkön! Mint azt a serdülőkorba hamarosan belépő méltóságos ifjú vitéz elmondotta, a felelős gazdálkodás valamennyiünk szent, alkotmányos kötelessége, s mint tudjuk, az Áprilisi Szent És Visszavonhatatlan Nemzeti Magyar Alkotmány egyik sarkalatos pontja a hitel minden erővel való, mindenkire kötelezettséget rovó, napi rendszerességű gyűlölete. Ebben a Méltóságos Úr jeleskedik, tekintve, hogy Debreczen Czívis Város hitelállományának fizetendő kamatai immár meghaladják az említett Vármegyei Jogú Város teljes költségvetését, így minden debreczeni polgárra napi három, uszkve három és fél óra, hitelt érintő gyűlölködés jut! Brávó, le a kalappal Őméltósága előtt!

Mondanom sem kell, külön felhőtlen örömünkre szolgált, hogy a Méltóságos Úr rendkívüli módon meg volt elégedve vendéglátásunkkal, olyannyira, hogy kilátásba helyheztette, hogy amint hozzájut, Őkegyelmessége előtt sem rejtené véka alá nevünk megemlítését! Ó, bárcsak ha úgy lenne! Hálánk jeléül tehát birtokunk teljes személyzete felvonult búcsúztatására, a siheder cigány rajkók kivételével, akik ólombányáink legmélyebb tárnáit ebben a nehéz, az előző átkozott liberális rendszer okozta gazdasági válsághelyzetben el nem hagyhatták. (Tudják ők, mi a feladatuk: vona-rendszerű műholdas helyzetmeghatározó irányította elektromos sokkoló már beléjük verte a cigányábécét idejekorán!)

Apropos, a birtok: Őkegyelmessége bölcs belátása mint mindig, ezúttal sem hagyta magára az Ő embereit! Amióta ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszerének Lovagjai az Ő Kegyelméből adófizetésre nem kötelezhetők, és parasztjaik után járulékot sem kötelesek fizetni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azoknak nyugdíj vagy orvos amúgy sem járna, felettébb jövedelmező lett a kicsiny, 15-16 ezer katasztrális hold terület mértékéig Őkegyelmessége mérhetetlen kegyelméből birtokunkba bocsájtott gyümölcsösünk. A munka szakadatlan folyik: a földeken olyik alkalmakkor végiglovagolva nem győzöm csodálni ezen egyszerű írástudatlan parasztjaink munkabírását, kik kosztért-kvártélyért-tévéért-pálinkáért dolgozva izzadnak napszám! Mint Őkegyelmessége mondotta volt: „ha tőkéd nem termel, hasznot se hoz biz az, vágjad hát ki őt hamarost!”. Sej, mely rengeteg alkalommal idézzük eszünkbe Vezérünk bölcs szavait a kandallótűz mellett: gyermekeink büszke orcájára a parázsló akác tűzifa barátságos, meleg fénye vetül ilyenkor, a már csak a legendáriumokból ismeretes orosz gáz hideg kék fénye helyett!

Drága Bátyánk, nem akarunk háládatlan színben tűnni fel Előtted, így ezúton is köszönjük közbenjárásod Polgármester Urunknál az áramjegyeket illetően! Ha az nincs, most nem írhatnánk szerető soraink sem Néked! Nagy kincs az elektrónika manapság, mikoron még az urak is csak a petróleum fényénél fényezhetik szablyáikat! De fényesebb is az annál a láncnál, mit szabad Magyar Nemzetünk undorral dobott le a Fordulat Szent Évében!

A Szebb Jövőt építve, a mihamarabbi viszontlátás reményében, tisztelettel és szeretettel:

ifj. Vitéz Ubrizsi Kálmán s.k.

273 komment · 4 trackback

Címkék: orbán hülye alkotmány vitézy vármegye

Nők napjára, szeretettel

2011.03.08. 10:59 Humperdickk

Vannak ezek a nők, fontos pozíciókban: Neelie Kroes és Vivane Reding uniós biztosok, valamint a feleségem. Valamennyien határozott, kemény asszonyok, akik helytállnak a férfiak világában is. Az alábbaikban róluk lesz szó.

Neelie Kroes, aki mint mondtuk, ilyen digitális biztos az euban, a következőket bírta nyilatkozni elfogadott médiatörvény-módosítás ügyben:

  1. Örül nagyon.
  2. Gratulál a kormánynak, hogy sikerült elfogadni a törvénymódosítást, amiben megállapodtak(!).
  3. Majd a jövő fogja megmutatni, milyen „szellemben” fogják végrehajtani a törvényt.
  4. De majd rajtunk lesz addig is az egyik szeme folyton.
  5. Csodálkozik rajta, hogy nem volt vita előtte a magyar országgyűlésben.

Fogaljuk tehát össze: elfogadott a magyar parlament egy olyan törvénymódosítást vita, azaz véleményütköztetés nélkül, ami sok egyéb mellett a vitáról, azaz a vélemények ütköztetéséről szól. Ez persze nem jelent gondot, hiszen az eu, személyesen Nellike majd jól odafigyel, hogy a kormány betartja-e a törvényt. Egyébként azt a törvényt, ami eléggé egyértelmű módon korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát továbbra is.

Ezt egyébként Nellike sem tagadja, csak hát nem hatásköre neki tudnia. Itt lép be a másik nő, a Viviane Reding, mert hogy neki lenne hatásköre tudnia. De a jelek szerint ő sem ér rá tudni, mert komolyan megdorgálták a francia romák ügyében, és szeretne még biztos lenni máskor is, mert aggódik, hogy nem lesz, aki locsolja az irodájában a fikuszt.

Mindent értek. Én tehát holnap veszek egy puskát, ami esetemben teljesen szabálytalan, törvénytelen és borzasztó veszélyes is, mert fakezű hülye vagyok. Ez azonban nem jelent problémát, hiszen majd a jövő fogja megmutatni, mire és hogyan akarom használni, azaz várjuk ki a végét. Addig is nagyon megfigyel engem a feleségem, aki történetesen szintén nő, mint a mondott biztosok, szóval ez is stimmel. A továbbiakban tehát ha lelövöm őt és a gyerekeket, majd ő alaposan felemeli a szavát. Utóbbi esetben még az is lehet, hogy szankciókat alkalmaz velem szemben, mondjuk aznap már nem kapok vacsorát. Mivel főzni egyedül nem tudok, ehetek hideget.

Durva dolgok ezek. Mindezektől fügetlenül: Boldog Nőnapot mindenkinek! A nőknek meg pláne!

Szólj hozzá!

Marilyn Monroe és a magyar alkotmány

2011.03.07. 10:33 Humperdickk

Az új alkotmány megalkotására nyilvánvalóan szükség van, amennyiben elfogadjuk, hogy az elmúlt húsz év nyolc év és az elmúlt nyolc évet megelőző négy évet megelőző nyolc év minden bűne tocsikostul, székházastul, simicskástul, szabadibélustól, ezüsthajósustul, illetőleg hunvald-hagyóstul (felkészül: libajnai és gyurcsánytakarodj-sukoró), valamint liptaiklaudiástul és hajdúpéterestül a kommunista rendszer alkotta alkotmányra vezethető vissza. Én mondjuk ennyi erővel porig rombolnám Dunaújvárost minden dunaújvárosival egyetemben, valamint mocskos dunaferr, ellenben hajrá fradi, de egyrészt én szerencsére rendszeresen iszok, ami egyfajta immunitást biztosít a paraziták ellen, másrészt a fradi se kell már a kutyának se. Mit várjunk akkor a hazától, amelynek sorait nem mindig erősítik olyan korszakos klasszisok, mint a Honvéd-verő hősök: Ranilovic, Csizmadia, Tutorics, Balog Z., Maróti, Sztanics, Rósa D., Józsi, Schembri, Heinz és Miljkovic?! Ami nem minden, de helyettük még mindig itt vannak az elmúlt nyolc év minden bűnéért felelős rokkantnyugdíjasai!

Új alkotmány kell tehát, nem vitás, amihez széles körű, kérdőívekkel megtámogatott társadalmi konszenzus kell. A jelenleg használt módszer azonban nem célravezető. Nem helyes ugyanis a Nemzeti Együttműködés Biztos Alkotmányát Szilárdító Szórólap (NEBASSZ) egynémely kérdésének megfogalmazása! Nem szabad ugyanis a szavazópolgárt egyrészt bonyolult kérdésekkel, másrészt még annál is hosszabb válaszokkal terhelni, minekutána a szavazópolgár hülye, de legalábbis olvasni nem, vagy csak korlátozott mértékben tud (amit egyébként a még mindig rendelkezésre álló uszkve két és fél milliós szavazótábor puszta léte mélységes mélyen igazol.) Ezen a téren is reformok Széll Hámos Kálmán Tervek kellenek tehát: a lakosság butaságát primitív, egybites válaszokat igénylő kérdésekkel kell kiszolgálni. Olyan kérdések kellenek, amelyek nem baj, ha kicsit sok betűt tartalmaznak (majd felolvassa a körzeti pártbizalmi!), ám fel tudnak vonultatni megfelelő hívószavakat, amelyek hallgatóság figyelmét megfelelően irányítani képesek. A lényeg, hogy a fenti kérdések az „Igen!”, a „Gyurcsány, takarodj!”, illetve a „Ki tudja merre, merre visz a végzet?!” hármas egyikének akár random felmutatatásával megválaszolhatók legyenek. Illusztrálom inkább!

  1. Vannak, akik szerint a magyar alkotmánynak újnak kell lennie, mert a régi már régi. Mások szerint a magyar nemzet dögöljön meg, és éljen a kommunizmus. Ön mit gondol ezekről a baloldaliakról?
  2. Vannak, akik meg vannak győződve róla, hogy a magyar alkotmánynak deklarálnia kell, hogy a sokat lopó előző szocialista liberális tolvajbankár-kormány tagjai azért loptak, mert szocialisták. Mások szerint inkább azért loptak, mert liberálisok. Megint mások szocialisták vagy liberálisok, tehát lopnak. Ön szokott lopni?
  3. Vannak, akik azt gondolják, hogy az alkotmánynak nem szabad elhallgatnia, hogy túl sok a Nemzetnek ártó baloldali (nem mondjuk, hogy zsidó, de sejtjük azért) ember Magyarországon. Mások szerint inkább az ingyenélő tyúktolvaj a sok. Ön szerint melyiket melyik paragrafusban mondja ki az új alkotmány?
  4. Van, aki ért a pénzhez, ezért bízza ránk. Van, aki nem ért hozzá, ezért ránk bízza. Ön mit gondol, tényleg hülye, aki nem az állami nyugdíjrendszert választotta?
  5. .

    .

  6. Vannak, akik azt akarják, hogy a mindenkori kormány vállaljon alkotmányos kötelezettséget, hogy Magyarországon nem lesznek hajléktalanok, rokkantnyugdíjasok, cigányok, zsidók és homoszexuálisok a köztereken fényes nappal vagy éjszaka. Mások szerint dettó, ugyanakkor még ennél is szebb jövőt. Ön erre mit nem inna, hogy ne keverje?
  7. Ha már szóba jött: vannak, akik szerint aki a fröccsöt szóda helyett bubis vízzel issza, köcsög. Ön a vöröset, vagy a fehéret szereti-e jobban, illetve melyiket töltsük először?
  8. Van, aki forrón szereti. Ön is szúrná Marilyn Monroe-t, ha még élne? És így, hogy már nem?
  9. .

    .

A továbbiakban nincs más feladat, mint mellékelni a fenti videót, majd alkotmányozni, kolbászt tölteni és pálinkát főzni közben zavartalanul tovább, mivel-kivel se törődve, idióta, idült, idétlen alkoholista vigyorral önelégült képünkön.

2 komment

Úgynevezett Európa

2011.03.05. 23:11 Humperdickk

Az úgynevezett európai unió úgynevezett parlamentjének úgynevezett nem néppárti fele szerint a magyar médiatörvény úgy szar, ahogy van, ergó az úgynevezett európai unió úgynevezett tanácsa lesz szíves egyrészt mélyen elsüllyedni szégyenében nélikrőzustul, irányelvesestül, másrészt most már legyen valami, ellenben még az is lehet, hogy irgumburgum. Ezt ők valamilyen érthetetlen okból „határozattervezetnek" nevezték el. (Nincs mit tenni, a Rácz Alekosz is van már, nem beszélve Sebestyén Benettről, mért pont ők lennének normálisak.)

Namármost: az úgynevezett európai unió úgynevezett parlamentjének úgynevezett néppárti fele erre posztzártámig nem reagált érdemben, de nem kizárt, hogy a vilfredmartens titkárnőjének bejárónőjének kislányának macskájának gyomorrontás miatt vélelmezett panaszos miákolása már erre vezethető vissza, azaz európainéppárti, egyben a felelősségteljes és demokratikus válasz is egyben. (Mindenesetre a cirmos ebédre befalt két teljes, határozottan nem kóser sertésmájkonzervet, ami nem ad okot a derűlátásra.)

Fentiek tekintetében hacsak a néppártiak mindenféle beosztottjainak mindenféle macskái nem lesznek jelen az úgynevezett európai parlamentben a magyar médiatörvényt elítélő fenti határozatról való szavazás dicső óráiban, nem kizárt, hogy a magyar médiatörvény nem hogy európai, ám egyben demokratikus, mi több, néppárti lesz.

Azaz a nép pártján áll: demokratikus, a nép uralmában hívő. Isten ments, hogy ezen a ponton összevesszek a rendkívül felkészült, progresszív, ugyanakkor mégis konzervatív republikánus protestáns, egyben katolikus antiliberális mandineresekkel vagy konzervatóriumosokkal, de ez szerintem rosszabb, mint ugyanabban az ülésteremben két, fejenként három-négy zsidó liberálissal felérő Heller Ágnes. (A végén még pofámba vágják, hogy Karl Smitt: az náluk mindent üt állítólag, a gyémántkorongos flex kutyafasza hozzá képest.)

Namármost: nem akarom én megelőlegezni a bizalmat, de jelek szerint a magyar médiatörvénnyel nem az a baj, hogy sért minden szóba jöhető uniós szabályt és törvényt, hanem hogy ezek a liberális köcsögök nem fogják be a pofájukat. Kis túlzással: annyit haladt Európa 1945 óta, hogy a németek most már nem mernek nácik lenni, a többiek meg tanultak a példájukból. A többi duma, gesztus, alamizsnaosztás nyomorult keleti barátainknak, illetve a töketlenkedés mesterfoka.

Ez nem sok, de még ehhez is 65 év kellett. Újabb 65 éve szerencsére ennek a bagázsnak már nem lesz. De ha lesz is, én már csak egy részét leszek köteles elviselni.

Szólj hozzá!

Válasz a kormánynak alkotmányozós kérdőívére

2011.03.04. 10:06 Humperdickk

.

Kedves Kormány!

Leveledet megkaptuk, nagyon örültünk neki! Mikor hozta a postás Tibi, éppen a fáskamra mellett traccsolt anyád a Margitszomszéddal! Biztos emlékszel rá, neki csinálta meg felső fogsorára a hidat a hátsószomszéd Tibi fogorvos apósa egy vagyonért, mert állítólag valami komplikáció volt. Szerintem csak lehúzták szegény Margitot, mert tudta az a szemét mészáros, hogy a Margit Tibiveje részönkormányzati képviselő a szőlőhegyen. Mindegy, ha látod is, ne mondd neki, tudod milyen, nem szereti a kritikát. (És azt nem is tudod, hogy újabban még iszik is: Kálmánnal lettek nagy haverok a Koccintóban!)

Na, de leveledre visszatérve, drága Kormi! Örültünk, hogy eszedbe jutottunk, rögtön szóltam Magdi keresztanyádnak, gyűjjön át, mert a családban a Kálmánkán kívül (tudod, a Kálmán fia, négy éves, de már internetezik) nem sokan tudnak olvasni. (Kivéve persze a Kálmánt, de ő is csak a sporthíreket.) No, mindegy, olvasószemüveggel azért ketten elboldogultunk Magdusommal, Kálmánnak meg átdobtuk a hátsó sövényen azt az alkotmányozós tippszelvényt, amit küldtetek. Ért hozzá, majd kitőti.

Te, Kormi, akartam már kérdezni hát mi ez, kik ezek a rosszarcú emberek?! Rögtön az első oldalra kitesztek nekem egy ilyen, hát hadd ne mondjam, bitliszarcú dzsonlenont, egy ilyen hippit? Még a neve is, hogy szájer. Te Kormi, tud erről a bajerzsolt? El ne mondjátok neki, hogy ezzel kvaterkáztok, a szeme se áll jól. Most nem mondom, hogy zsidó, de hogy csukott szemmel elgitározza a gvantaramérát, az hótziher. A másikat, azt a csinált szőke komszomollányt meg tényleg hagyjuk. Kálmán mesélte, nemrég még a kommerekkel tolta intravénásan a zinternacionálét. Komolyan, Kormi, zsidókon meg kommunistákon kívül más nem tud alkotmányozni nálatok? A végén még kibrusztolják a kommunista sabbatot, a magyarhírlapék meg idegbajt kapnak. Nem beszélve szegény Kocsis Zoliról, zongorálni is elfelejt a szerencsétlen, pedig tudod, öreganyád hogy szereti a fürelízt, amit a pesti barátnéja kaputelefonjára írt az a bétóven.

Na, de hagyjuk a rokonságot, mesélj inkább, ti hogy vagytok? Szerencsétlen matolcsigyerek kiheverte már, hogy felnyomták a bankok az eunál? Hallom, nehezen viseli, hogy szemmel láthatóan hülyének látszik szegény. Vannak ezzel így, szegény Gazsi bátyád fia is hiába végezte el a humánerőforrás-gazdálkodást Kecskeméten, a nyáladzásán meg a gülledt szemén nem segített az sem. Hiába ölte bele a pénzt a család, amit összeokoskodtak a gékartonozásból. Most a Katiék kocsmájában szedi be a poharakat, meg söpri az udvaron a kutyaszart. Lehet, annak a gyurikának is ilyen meló kéne inkább. Ha gondolod, megkérdem Marikáékat, ők állítólag éjjeliőrt keresnek a szeméttelepre. Azt szerintem bírná a gyerek, ész nem kell hozzá, hisz nem lop onnan senki, a vasat már előtte kiguberálják a Mariék.

Jaj, juteszembe, meséli itt a Zsóka mama, tudod, a nagydiófához képest szembeszomszéd Erzsikének a bérmakeresztanyja, hogy látta a lázárotokat repeszteni kettőhússzal a birkalegelő mögötti földúton. Unokájával, Alekosszal volt répát lopni a Pistabácsinál. A kicsi Ali próbálta is lekapni a kamerás mobillal, de felrobbant a kezében, állítólag a lázárblokkoló miatt, ne tudd meg. Jobb kezén a három középső ujját alig tudta megmenteni a Selmeczi doktor a megyeiben, pedig neki valami nőrokonya képviselő a parlamentben, az meg nyugdíjmentéssel is foglalkozik, biztos ismered. Ja, a csomagban, amit a levéllel küldök, a búrkiflit neki küldi a Zsóka, államadósság-törlesztés gyanánt. Nehogy megedd!

Más most nincs, Kormi, elvagyunk mink itten feripérián, vagymitakarokmondani, a periszkópuszon. Jó lenne mondjuk már egy kis felmelegedés: ha nem is globális, legalább egy kis helyi, befagy lassan a titokban elvermelt körteszilva vegyes, amit hülye nagyapád tett el a fináncok elől a hátsó sufni mögé. Mondtuk neki, hogy már nem kell elásni, elintézte a viktor, hiába. Most meg szívja a fogát, kaparná kifele a pálinkáját, de fagyott a föld, szikrázik a csákány tőle. Képzeld, a vén hülye nekiment múltkor a gyémántkorongos fleksszel, nem normális, fejét levágta majdnem. Amióta részönkormányzati képviselő a faluban, azt hiszi, mindenre jó az a kétharmad. (Merhogy tudod, írtam, a Margit veje a másik képviselő, de az egy nyúlbéla, vasággyal nincs ötven kiló, nagyapád meg reggeli előtt, szarás után is alázza a mázsát.) Mindegy, túlélte,bár nehezen érti, hogy a fizikára nem lehet szavazni, annak komolyabb törvényei vannak, mint a bétékának meg az Alkotmánynak összesen, úgyhogy szart sem ér a kétharmada.

Na, ennyi volna, nem is nyújtom a levelem tovább. Vigyázzál magadra ott Pesten, nehogy belevigyenek a rosszba! Próbálj meg kevesebbet dolgozni, hidd el, hamarmunka ritkán jó! Pusziljuk az egész brancsot!

a Család

U. i.: Itt vagyok mán a póstán, csak az a hülye Kálmán most hozta a tippszelvényt kitöltve, amit küldtetek. Üzeni, hogy 1, 1, 2, 2, 2, 1, 1, X, 2, 2, 1, 2. A 13-ast ixre vette, mert kizárt dolog, hogy a Florentina megverje a Laziót hazai pályán. Ja, és nem találta a plusz egyet, de ha meglesz, legyen az is akkor X. Valamint üzeni, hogy „hajrá Felcsút”, illetve „nézzetek a táblára, húzzatok a picsába!” (Utóbbit én nem értem, de ő azt mondta, te fogod.) Puszi mégeccer.

3 komment

Kocsis Zoltán és a rasszizmus

2011.02.28. 23:48 Humperdickk

.

Kedves Kocsis Zoltán!

Ha megengedi, én nem bocsátkoznék holmi léha tegeződésbe. Részemről megértem, ha Szeretett Vezérünk 2001 óta kedvenc hetilapja jobban véli ismerni Önt, mint szerénységem, minek okán ők médiakiegyenlítő küldetésük teljes tudatában megtehetik, hogy tiszteletbeli Zolivá, sőt, „nehagydmagad, kocsiszolivá” avassák hazánk egyik legnagyobb művészét. Mondjuk én lehet, habzó szájjal kérnék elégtételt, ha le kocsiszoliznának, mint holmi futballsztárt (v. ö. „Bólints, Tibi!”, „Gyere, Egérke!”, „Hajrá, Fradi!” stb.), de én mondjuk masszívan iszok, így nem csoda, ha eldurran néha az agyam. Isten ments, hogy összekeverjem, magam Önnel!

Már csak azért sem, mert hát, mi tagadás, zongorálni se tudok, vezényelni meg pláne se. Nem vagyok azonban teljesen haszontalan: vannak bizonyos képességeim, amelyek, azt gondolom, megismerésre méltók még azok számára is, akik nálam lényegesen jobban zongorálnak, illetve vezényelnek. Különösen igaz ez azokra, akik emiatt, vagy akármi más miatt, tőlem merőben eltérően, szoros időközönként Süddeutsche Zeitungoknak kénytelenek (illetőleg érzik magukat kénytelennek) nyilatkozni. (Hosszas keresgélés után sem leltem rá az ominózus Barbara Doll-interjúra, bocs. Ez van helyette: magyarhírlap, de célnak pont megfelel.) A lényeg, hogy akármilyen türhő vidéki paraszt vagyok is, nekem is vannak némi kvalitásaim.

Ezen temérdek mennyiségű vidám képességeimből most kettőt emelnék ki: tudok számolni és racionálisan gondolkodni.

Az első képességemet egy példával világítanám meg. Olvastam nagy ívű gondolatait, egyben korrekt népszámlálási adatait zenekara nem magyar jellegű állományáról, és nem hagyott nyugodni a gondolat. Magam is végeztem tehát némi számításokat, melynek során kijött, miszerint négytagú családomban 2,375 magyar, 0,625 ukrán, 0,5 cigány, 0,25 szlovák, 0,125 német és 0,125 zsidó él. Hangszeren játszani állításuk szerint egyikük se tud (illetve én gyerekkoromban egész jól tudtam trombitálni, de elmúlt szerencsére), de ettől függetlenül mindegyikőjük családunk megbecsült tagja – bár családom tót részével nekem időnként meggyűlik a bajom: rendre rosszul lép be a harmadik tétel végén az üstdobbal.

Oppardon, megint keverem magam Magával!

De visszatérve a rassz, illetőleg alrassz szerepére a modern szimfonikus vagy filharmonikus zenekarok összetételével kapcsolatosan, egyrészt tájékoztatom, miszerint nyilvánvaló, hogy pigmeust pl. nagybőgővel nem traktálunk, másrészt örömmel értesítem, hogy Ön nem rasszista. A rasszizmus ugyanis „olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.” (Wiki.) Így tehát amennyiben Ön nem az alapján választ mondjuk első hegedűst, hogy az mennyire szereti a pörköltöt, illetve mekkora nagymagyarország-matrica van a segge partjára tetoválva (mármint a hegedűsnek, nem Önnek, természetesen), Ön nem, ismétlem, nem rasszista. Rosszabb.

A rasszista ugyanis (őszerinte) racionálisan végiggondol valamit, amiből kijön, miszerint az emberiség szívcsakrája a nyárikonyha mögötti régi budi helyén van, illetve már az ókori görögök is magyarul főzték a juhtúrót, valamint rovásírással fogjuk felírni az ellenség vérével az égre a mittomit. Amit a hülyéje állít, teljes idegbaj az elején meg a végén, de közben azért végez némi agytevékenységnek tűnő műveletet. Kijön például, hogy ugyan minden nem magyar külföldi, ami baj, de mondjuk például a nemkülföldi nemmagyarok dögöljenek is meg. (Legalábbis első körben, aztán majd meglátjuk a továbbiakat.)

Nos: Ön nyilvánvalóan mindezt nem teszi, hisz Önnél dolgoznak cigányok és zsidók is, sőt, lám-lám, pontos statisztikai adatokkal rendelkezik zenekara zsidó és cigány származású tagjairól! Ezek szerint amit Ön folytatólagosan űz, nem rasszizmus, hanem kvázi szociográfiai kutatás. Nincs tehát kétségem afelől, hogy a ruszinok és a bunyevácok képviseletével kapcsolatosan is hasonló kiválóságú, precíz adatokkal bírna szolgálni zenekarát illetően, ha valamilyen hivatal neadjisten ehhez kötné a kottapénzt.

Nem ragozom. Kocsis Úr: amit Ön tesz, az a racionális gondolkodás minősített hiánya kombinálva a szakszerűtlen belekotyogással. Látszik, hogy Ön nem ért az ésszerű, felvilágosult és demokratikus közbeszédhez, ami nem baj. Az viszont már baj, hogy azt hiszi, hogy mégis ért. Tehát, ami ilyenkor törvényszerű, szomorú sorsú sorstársaihoz hasonlóan megszólal a témában, melynek során kifejti meg nem gondolt gondolatait, azaz szörnyűségeket beszél.

Drága Művész úr: ez olyan, mintha én akarnék zongorálni Maga helyett. Ne akarja megtudni, az milyen. Cserébe azt tudom ajánlani, hogy engem sem érdekel, Ön milyen ideális faji összetételt tart ideálisnak Beethoven-szimfóniák játszásához.

Higgye el, Ön járt jobban!

2 komment

Amit ma megtehetsz

2011.02.26. 22:44 Humperdickk

Szeretném előrebocsátani, hogy a következőkben egyáltalán nem viccelek. Négy gyerek halt meg, és ez nem vicces.

Olvasom az indexen, hogy nagy vihar volt Kentuckyban, felborult a lovaskocsi, és a megáradt patak megölte egy ámis család négy gyermekét. (Utánanéztem, itt a teljes sztori.)

Ha nem ámisok lennének, megtudhatták volna seregnyi forrásból, hogy iszonyú vihar lesz, mindenhonnan ezt harsogta a média. Csakhogy ők nem foglalkoznak a médiával, se telefonnal, más gépekkel, mert áram van bennük: ilyen a vallásuk. De azért még a saját szemüknek hihettek volna: láthatták volna, hogy vihar van, hogy sok eső esett, nem kéne elindulni. De elindultak, tökös ámis módra. Ez lett a vége.

El lehetne most kezdeni a vitát a haladás és a maradás kapcsán: hogy megáradt patakba jobb-e belefulladni vagy autópályán szörnyethalni. Hogy aki elutasítja a civilizációt, így jár, viszont aki meg kritikátlanul magáévá teszi, rosszabbul, ám igaz, hogy közben értékes információkhoz juthat VV Gigi barátnőjének, Naomi Cole-nak selyemsállal és saját nemi szervével kapcsolatos világrekordjáról. Meg hogy a hülyeség nem válogat: ahhoz nem kell hinni semmiben, csak gondolkodni nem kell hozzá, az meg igen könnyen megy évezredek óta.

De hagyjuk, tökmindegy, azon a négy szerencsétlen kölykön már úgysem segít. És nem is ez a lényeg. Az ugyanis a lényeg, hogy hova a búbánatba bír akarni menni egy akkora ítéletidőben egy teljes ámis család. Hogy mi lehet olyan kurva fontos.

Megmondom én hova: telefonálni akart. A papának, Missouriba. Az ámis. Telefonálni, áramos telefonon.

Ha csinálsz valamit, csináld rendesen. Mint Naomi Cole a hatvan méteres selyemsáljával.

1 komment

Az Alkotmánybíróság alkonya

2011.02.25. 12:43 Humperdickk

Sok média (például: ő, meg ő, de még a Nagy Ő is) írt arról, hogy a kormány újabb kiváló alkalmat talált arra, hogy miért ne épüljön a Nemzeti Összefogás Rendszere, a bolsevik diktatúra meg miért igen. Például azért, mert: „(a) bérmegállapodás mindenkit kötelez”. Ha meg mégsem, mint tudjuk, vannak ötleteik.

Ezen ötletek kapcsán nyilván rengeteg nyomásgyakorlási eszköz áll rendelkezésre. Lehet például durcáskodni, nyelvünket kinyújtani, vagy meghirdetni, hogy aki direkt nem megy a teszkóba, ahol direkt nem vesz danonterméket, plázában meg szvarovszkikristályt, és direkt nyócezer fordulatig pörgeti ki minden lámpás induláskor a csúcskategóriás audit, kap egy „Kiváló Magyar Nemzettag” kitűzőt. (Juteszembe, tudok egy eladó S8-ast használtan, kitűzőért elvihető.) Tulajdonképpen annak sincs semmi akadálya, hogy pölö a teszkós árufeltöltő betelefonáljon a bér- és adómonitoring-bizottsághoz, hol is elbarangolgat cseppet a hívásmenü útvesztőjében, végighallgatva egy teljes négyévszakot, majd a végre bejelentkező ügyintézőnél jelzi, miszerint csökkent a bére. Illetve felment az adója. Ügyintéző végighallgatja, kedvesen megnyugtatja őt, miszerint hamarost itten intézkedve lesz, és a telefon letétele után tovább hallgatja a lédigagát. (Meg kell érteni, én is megőrülnék, ha egész nap vivaldi menne a melóhelyen.)

Mondom, eddig rendben. Ám hogy ez után mi történik, az a nem mindegy. Mert mi történhetne? Béremelkedés-elmaradási különadó? T/4525486/2011-es számú kormányrendelet „A magánszemélyek és magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozások által kötött bérszerződések kötelező módosításának, valamint ezen szerződések Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé küldésének szabályairól”? (Egyéni képviselői indítvány, benyújtotta Dr. Veégh Béla és Kruppné Senkivagyokovits Brigitta.) Esetleg?

Ne gondoljunk bele, mi lehet még esetleg. A helyzet ugyanis az, hogy a munkavállalók és a munkáltatók közötti szerződés magánjogi szerződés, amit a jelenleg hatályos alkotmány megvéd. De ki védi meg az alkotmányt?

Fogas kérdés. (Én mondjuk a hétvégén nem érek rá, Kálmánnal szétkapjuk a stílt.) Nemrég volt ugyanakkor okunk látni, hogy ki az, aki biztos nem. Konkrétan az Alkotmánybíróság biztos nem. Idézzük eszükbe gyönyörű szavaikat is: „(a)z Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisíti.” Más szóval: embereket minden magyarázat nélkül melóhelyről kivágni alkotmányellenes, ellenben nem baj. Majd 2011. május 31. után lesz baj, kivéve, ha akkor sem lesz baj.

Nem hiszem, hogy ha ezen a ponton azt gondolnám, hogy az alkotmánybírók idióta és/vagy cinikus, gyáva szarháziak, messze járnék a valóságtól. A helyzet ugyanis az, hogy alkotmánybírónak lenni ma ebben az országban a legalantasabb, leggusztustalanabb melók egyike. Egy gerincesebb hullamosó már nem vállalná, még tízszer akkora, bérmonitoringbizottság-garantálta bérért sem. Érdekes, hogy nemrég még én is írtam ezekről a szánalmas, hitvány alakokról. Akkor azt hittem, csak nem szeretnek dolgozni, hogy mittom, hogy öregek mán, meg lusták. Ó nem. Ezek bazmeg ugyanúgy a szaros lóvéjukat meg az egyéb juttatásokat féltik, mint a legutolsó áfacsaló. A renomé meg mehet a picsába.

És most idézzük fel még egyszer: a rogánféléknek vannak ötleteik. Nekünk meg kétségünk nincs róla. Vagy, ha ez nem elég, ugorjon be ezen a ponton: „Kár azt az illúziót kelteni, hogy bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel a jelenlegi helyzet megváltoztatható lenne.” (Forrás.) Én most továbbmegyek: kár azt az illúziót kelteni, hogy bármilyen módon visszafordítható itt bármi. Le van szarva az Unió is. Épül a diktatúra.

Túlzás? Rendben, akkor egy gondolatkísérlettel zárom: képzeljük el, amint 2014-ben (vagy 2018-ban, mindegy) a választáson vesztes jelenlegi kormányfő átadja a hatalmat – bárkinek. Gyurcsánynak is, akár. Vagy a Bajnainak. És még mondjuk kezet is fog vele. Önként, vereségét elismerve, demokratikus meggyőződésből, mosolyogva. El tudja ezt bárki még képzelni ebben az országban?

Ugyan már. De mindegy, kibekkelem én ezt a szarházit.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Hogyan bontsunk le bódét, fáskamrát, demokráciát?

2011.02.24. 09:42 Humperdickk

Építményt lebontani komoly föladat.

Mondanám, hogy művészet, de a művészetről éppen hogy nem a rombolás szokott eszébe jutni az embernek; bár fene tudja, Néró is, ugye. Mindenesetre érdemes tisztában lenni vele, hogy minden (újra)alkotás egyben valami korábbinak a lebontását is kell, hogy jelentse – különben a végén még belerohadunk egyfajta epigonlétbe, az meg kinek jó. Ráadásul az építmények szakszerű lebontása sem egyenlő a rombolással: az is egyfajta alkotás, csak az iránya negatív – és a lebontott elemek később ügyesen fel is használhatók. A továbbiakban erre hozok két példát.

Szerszámos sufni, tyúkól, fáskamra, egyéb dib-dáb, kidőlt-bedőlt építmény lebontása kétféleképpen történhet. Az első verzió szerint szólunk Kálmán sógorasszonyának a szembeszomszédjának, aki hozza a katerpilárt meg a billencses ifás havert. Ez a verzió semennyi idő alatt megvan, és ha szerencsénk van, pár kupica tavalyi kajszi-körte vegyessel beérik, plusz visznek egy demizson veltelinit, leöblíteni. Számolni kell persze a biokomos számlával, mert ingyen azok nem veszik át a szemetet. De persze ki lehet burítani a homokbánya mellett a dzsindzsásba az egészet, csak ahhoz még be kell tölteni Kálmánékba pár felest. (De megoldják, egyébként.)

Ez azonban nagy zajjal és mocsokkal jár, a szomszéd meg a mérges a tyúkjaink miatt, hogy folyton kijárnak az epresébe, úgyhogy feljelent, az ziher. Marad tehát a szofisztikált módszer. Ennek során először kipakolunk mindent a bódéból, amit még használni akarunk/tudunk. Szempont, hogy semmit sem dobunk ki, ami vasból van és/vagy nem rohad. Mivel azonban szinte minden rohad (ami vasból van, az is), gyakorlatilag 6-8 kör utánfutós menettel lehordjuk a beltartalmat a fent említett dzsindzsásba, ügyelve arra, hogy a szomszéd éppen akkor jól megérdemelt munkaidejét/nyolc hónap letöltendőjét töltse valami lehetőleg gusztustalan, de mindenesetre tőlünk távoli helyen.

Ha ez kész, következő lépésben a palatetőt bontjuk le – ám ovatossan, nehogy szanaszét törjön, köllhet még valamire. Ráadásul veszélyes hulladéknak számít, mer’ azbesztet tartalmaz, ergó rohadt drágán veszi át a biokom. Sztenderd megoldás, meg hogyha mégse köll, hogy apró darabokra verjük széjjel és beleszórjuk a földútba, ügyessen elegyengetve. (Még meg is köszöni a szomszéd, figyeljük meg. Bólogassunk ilyenkor megértően, hisz nem tehet róla, hogy hülye.) Ne felejtsük el a maradék vegyszert, lejárt szavatosságú műtrágyát, üvegszilánkot, patkánymérget stb. előtte jól szétszórni, és a széttört palát, cserepet, féltéglát már erre a koglomerátumra ráhelyezni!

A bódé többi része már rutinfeladat: összeszegelt részeket nagykalapáccsal (ennek híján kisbalta fokával) széjjelütögetjük, használható szegeket ácskalapács segítségével kiszedegetjük, rámásdobozba helyezzük, maradék fákat szét nem rohadtság, vastagság/teherbíróság, ill. karónakvalóság szerint szétválogatjuk. A maradékot a sógor stíljével tűzifának összevágjuk és száraz helyen felstócoljuk.

Így járunk el tehát, ha útban lévő, ámbátor nem teljesen értéktelen alkotmányokat kell ésszel, kulturáltan lebontanunk. Más azonban a helyzet, ha számunkra teljesen értéktelen, ám útban lévő demokráciát, pluralizmust, egyéb többévtizedes alkotmányt kell eszetlen tirpákparaszt módon földig lebontanunk. Ez esetben nyilván a hasznos hulladék elvével nem kell számolnunk, ám a feladat elvégzéséhez szükségünk lesz a lebontandó szemétre is!

A feladat megkezdése előtt eszünkbe kell vésnünk, hogy a demokráciák ún. hatalmi ágakból és piacgazdaságból állnak. Lebontásuk nem tekinthet el ezek fokozatos meggyengítésétől! Az ingerküszöb lassú, de biztos csökkenését ez után bevárjuk, majd azzal párhuzamos, egyre nagyobb lépésekkel megkezdjük voltaképpeni feladatunkat, a szétverést. Ehhez szükségünk lesz a régi rendszer elemeire, ugyanis azokba ülve hajtjuk végre azok lebontását, paradox, ám egyedül célra vezető módon. A fent vázolt elv minden egyes részfolyamat általános működését meg kell, hogy határozza!

Az első lépés tehát a hatalmi ágak megszerzése. Szerencsés, sőt, a továbbiakban szinte nélkülözhetetlen egyszerre két-három hatalmi ág együttes megszerzése. Ez alapesetben megvalósítható kétharmados többség megszerzésével, mivel ebben az esetben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom már alapból a kezünkben van. A továbbiakban ki kell dobálni mindent és mindenkit a demokráciából, amire és akire nincs szükségünk, és helyükre egyelőre saját szervezeteinket és azokba saját embereinket ültetjük. Jó, ha ezt megokoljuk valamilyen, akármilyen fals ideológiával, mert segíthet a tisztogatás elfogadásában. Egy jó tanács: minden új régi-új intézmény nevébe tegyük be pl. a „nemzeti” szót: ennek értelme semmi (hisz milyen lenne? törzsi? országi?), ellenben címerrel megbolondítva jól mutat.

Ha ez megvan, sínen vagyunk. A maradék két hatalmi ág bedarálása már rutinfeladat: a bírói ág (de főleg az Alkotmánybíróság) hatáskörének a csökkentésével küldhető padlóra, de nem árt, ha kétségbe vonjuk, mi több, eltöröljük néhány korábbi döntését is, hadd érezze a fílinget. A „negyedik hatalmi ág", a média kissé komplikáltabb, mert kiabál is a mocsok. Ezt először fel kell hergelni a sajtószabadság megkurtításának belengetésével, majd visszavonni látszólag mindent, hogy úgy érezze, győzött. Innentől a tenyerünkből eszik, bármit tehetünk vele, legfeljebb majd megszokja. Tulajdonképpen ez is sima ügy. A piacgazdaság lebontása innentől már sétagalopp: egy darabig majd lázong, de végső soron nem fog neki gondot okozni, ha mi írjuk a bérpolitikáját, hisz elhitetjük vele, hogy nem kap újabb különadót a nyakába és nem vesszük el a tulajdonát, csak nagyon indokolt vörösiszap-ömlés fennforgása esetén. És nem megy el, hanem maradni fog, mert a kis pénz is pénz, így el is teszi, jó lesz kávéra ibizán, nyalomaszivétazúrnak.

Ám, akár a bodega lebontásánál, itt is a szomszéd kavarhat be. Őt tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nem kell azonban aggódni: a szomszéd mindig hülye, könnyen becsapható. Ráadásul végső soron szarik ránk, hisz tudja, hogy velünk teljesen feleslegesen próbálkozik, mert nincs annyi intelligenciánk, hogy értelme legyen. Ő nagyon jól tudja, hogy buta, agresszív, gondolkodásra nehezen kényszeríthető népek vagyunk mink, így darab idő után vagy kétméteres sövényt telepít, vagy, ami valószínűbb, mert gyorsabb, leier beton kerítéselemekből méter mély betonalapra negyven centi széles, kétésfélmagas kerítést húz fel a telekhatárra, nem megfeledkezve az ilyenkor elhagyhatatlan, kifelé hajlított szögvasakra felfűzött szögesdrótokról. És a biztonság kedvéért éjjelre még a kutyákat is elengedi.

Mi azonban ezzel mit sem törődve élvezzük a sufni helyére felhúzott dzsakudzinkban a jól megérdemelt diktatúránkat, és hallgatjuk a szomszédból tompán átszüremlő kutyaugatás zaját.

4 komment

Újabb költségvetési korrekcióra lesz szükség?

2011.02.22. 10:31 Humperdickk

.

Tegnap este söralátéteket gyártottam.

Mert hát kell valami hobbi az embernek, nem lehet mindig csak inni. Ez egyébként kivételesen teljesen hasznos hobbim nekem, mert ettől nem hogy májfunkciótlan alkoholista nem leszek, de időt sem vesz el sokat, hisz évente csak ötször kell csinálni (negyedévente egyszer, plusz még egyszer egy évben). Igaz, élvezetet nem okoz, mint a szinte már hasonló intenzitással űzött házasélet, ám azzal szemben ezzel, ha jól csinálom, pénzt is kereshetek. Tegnap este például negyedmilliót.

A söralátétek gyártását egyébként a magyarság legfőbb szellemi és nemzeti (a kettő egyébként rendszerint kizárja egymást) vezére adta parancsba uszkve nemrég. Ez úgy történhetett, hogy őneki valami kedvező kolbásztöltés vagy pálinkafőzés, esetleg zsidóvicc-meséléssel egybekötött pálinkatöltés és kolbászfőzés közben valaki elejtette, miszerint söralátét. Ez neki megtetszett, és ő bár konkrétan síkhülye az adózáshoz, tekintve, hogy olyan azonban nincs, hogy ő valamihez nem ért, elmondta okosan, hogy söralátét. Ez a régóta esedékes adóreform is egyben, már ha eltekintünk attól, hogy a tehetős sokgyerekesek onnantól nagyon keveset kezdtek adózni. (Egyébként a vezér is tehetős és sok gyereke van. Egészen véletlenül, természetesen.) És mivel jelek szerint ennyi esze van ennek a vezérnek (vagy a tanácsadóinak), ezzel meg is gondolta elégedni aznapra. Másnapra meg jó szokása szerint elfelejtette az egészet, mint az egyszeri nemzeti érzelmű keresztény polgár a liberalizmust.

Ettől függetlenül persze elkezdődhetett a söralátétek gyártása. Mondanunk sem kell, hogy a magyar söralátétek persze kurva nagyok lettek, hogy ráférjenek azok a teljesen feleslegesen nagyon sokan lévő betűk és számok. És bár a nanotechnológia fénykorában megoldható lenne a nagyon kicsi söralátét nagyon kicsi betűkkel is, a Nemzeti Adó És Nemzeti Vámnemzeti Hatóság egyelőre még képtelen volna a feldolgozására – egyszerű, kétkezi nyugdíjvédelmi kormánybiztosok illetéktartozással kapcsolatos részletfizetési kérelmeivel sem bír elbánni a Szerv évekig, majd pont az elektronmikroszkóp működése fog menni.

Nos, ebből persze az egyszeri adóbevalló semmit sem vett észre. Tegnapi adóbevallásos söralátét-gyártás közben nekem is csak az tűnt fel, hogy lett még egy plusz oldal (azaz plusz söralátétméret), „előlap” fantázianéven, ahol nekem definiálni kell, ki is vagyok, azaz miért akarok adózni. Mivel olyan opció nem volt, hogy „mert ennyi eszem van, szeretek pénzt kibaszni az ablakon, és imádom, ha hülye politikusoknak fussa luxusautóra”, kínomban kiválasztottam valamit. Ez után beírogattam a megfelelő rubrikába a megfelelő adatokat, és kijött, hogy nekem visszajön száz rugó, asszonynak meg százötven, mindösszesen negyedmillió. Mivel év közben túl sokat adóztunk.

Hogy mi lesz a pénzzel, nem érdekes. (Eliszom, nyilván.) Az érdekes az, hogy mindketten állami cégnél vagyunk alkalmazásban, és ez a mostani bevallás a bérjellegű jövedelmünket érinti csak. Azaz év közben az állam több pénzt vett el tőlünk, mint amit kellett volna neki. Emiatt mi nyilván rosszul jártunk, hiszen csak az időközben szarráinflált pénzt kapjuk vissza, de nem baj, hiszen erről mi döntöttünk akkor, amikor nem kértük az adójóváírást év közben, hanem egy összegben kértük, bevalláskor. A lényeg, hogy a korábbi években nem volt ekkora a visszatérítés mértéke: volt ugyan pár ezres ezért-azért (ezek az adókedvezmények most rendre megszűntek, egyébként), de sosem volt ekkora.

Namost: kurva sok közalkalmazott van, akiket ez érinthet, hisz rengeteg közöttük az önadózó, akinek van másodállása/vállalkozik is, tehát nem kérte az adójóváírást, mivel nem tudta megítélni, mennyi lesz a bevétele év végén. Tippem szerint tehát durva hiány lesz itt a következő hónapokban, amikor elkezdi visszautalni a túlfizetéseket az APEH… (Én már csak így hívom, csak nem sértődik meg, régi az ösmeretség!)

Ezt a hiányt valahogy majd megint pótolni kell. És már nem nagyon van kitől-mitől elvenni. Te, matolcsigyerek, erre mi a mondás? Söralátétadó is lesz?

1 komment

Címkék: orbán fidesz apeh adó hülyemagyar költségvetés matolcsy

Engedni erény, de hallgatni arany

2011.02.21. 15:33 Humperdickk

Ígérem, utoljára foglalkozom a magyarhírlap írásaival, de erre véletlenül bukkantam rá, és nem tudtam kihagyni. Gyöngyszem a maga nemében. Az ember, aki semmit sem bíz a véletlenre (huthgergely, ki más):

    "Mert olykor akaratlanul mi is sértegetünk, persze csak etikusan, módjával, és kizárólag azt, aki jócskán kiérdemelte."
    (Forrás itt.)

Teccikérteni: akaratlanul, de etikusan akaratlanul, véletlenül sem akaratlanul is etikátlanul. Olyan ugyanis nincs, mert a jobboldali mértékadó nem olyan. (V. ö: "Nem államosítás, mert egy konzervatív kormány nem államosít.") Ő még akaratlanul sem tud hibázni, nem tud nem etikus lenni. És ha (etikusan) sérteget, akkor is módjával teszi. És akkor is csak azzal szemben alkalmazza legveszedelmesebb fegyverét, az akaratlan etikus sértegetést, aki jócskán kiérdemelte. Tehát szinte sose (bár ezt a vesztett sajtóperek száma nem erősíti).

Idegbaj.

A továbbiakban a jeles ösztönlény kifejti, miszerint a baliberális örüljön, de "persze tudjuk", hogy nem fog (többes számban, mert "mi" tudjuk, és "persze"), illetve jó, hogy van médiatörvény, nem holmi BTK-ban és PTK-ban "itt-ott elrejtett kazalnyi rendelkezés". Arra nem tér ki a szerző, ki rejtegeti ki elől a passzusokat kazalszám, de nem is kell. Tudjuk. A lényeg, hogy ki kell dobni a PTK-t és a BTK-t, mert van helyette zannamari: régi heppje ez ennek az embernek, már én is írtam róla itt. Megtudjuk még hogy megvolt a "bölcs korrekció", miután a kormányzat belátta, "bakot lőtt" (ezen a ponton kérem, mindenki képzelje el a bölcs kormányt, amint bakot lő) és a szeretve nevelés útjáról továbbra sem letérve szó esik még a médiaetikáról, aminek most megtörtént a "részletes szabályokba öntése". (Ezentúl tehát például nem lehet leírni oktalanul, hogy "Hellerék"?) Végül miután végre le lettek írva az obligát komcsi, milliárdos, profit, internet, valamint blog kifejezések is, a cikk beteljesíti feladatát, mehet a redakcióba. És ennyi, tényleg ennyi, úgyhogy mi meg szálljunk le a döglött lóról.

Baszki, leszállnék én, de ez a hülye gebe még mindig vágtat. Most nem tom, lőjem le? Vagy majd ti? Ha másképp nem megy?

Szólj hozzá!

Kérem, csak nácikat ne!

2011.02.20. 22:17 Humperdickk

A jelenvaló magyar kormányzata a jövőt úgy képzeli el, hogy nincsen semmiféle külföld és nincsenek külföldiek. Ha és amennyiben mégis vannak, azok messze, Kínában élnek, ahol rengeteg, tulajdonképpen a puszta földből minden további odaszarás nélkül pénz nől ki. Eztet a pénzet a kínai emberek abból a kurvamesszi távolkeletből ide kívánják talicskázni a mi számunkra, mivel szent, illetőleg (világnézettől függően) szilárd véleményük, hogy az a pénz, amit idehoznak, legjobban akkor hasznosul, ha a fizetésekhez képest aránytalanul magas nyugdíjakra, ingyenes közlekedésre, illetve a nátháspicsántúli mezőkön fekvő stadionokban korrupt focistákra, de legalábbis gázár-, valamint távhőtámogatásokra költi a magyar kormányzat. Akinek egyébként van még egy rakás hasonló kolosszális ötlete a pénz elszarására, de nem kétséges, hogy a sok pénzzel rendelkező kínai emberek ezt is ugyanúgy támogatni szándékoznak. Ők hülyék, ugyanis, legalábbis a kormányzat szerint.

Ezek azonban a hülyéknek csak egyik táborát adják. Létezik egy másik tábor is, a „nyugati”. Pénzt ez is ugyanúgy ad, mint a fentiekben taglalt, esze tehát ennek sincs, ám ez kvázi cserébe valamiféle perverzióból nem szereti a vasalbertet, mert helyette ilyen senkiházi „kertészimrékért” rajong. (Vasalbertet egyébként a kínaiféle hülye sem szereti, tekintve, hogy fingja sincs a létezéséről, csak az van olyan kedves, hogy a Kertészt sem ismeri. És ez így korrekt. Ha már szarik ránk, szarjon ránk egészen, ahogy a költő majdnem mondja.)

Namost persze nem lenne baj a nyugattal, ha ezzel így megelégedne. De nem, nem elégszik: ez képes, és időről-időre megdicséri azokat a zsidókat, akiket mi ugyan nem zsidózunk le, vagy legalábbis még nem zsidóztunk le, de fenntartjuk a jogát annak, hogy majd lehet, hogy egyszer le fogunk zsidózni, és ezt a fenyegetést damoklész kardjaként helyheztettük buta zsidó fejük fölé. Alaposan fölé, még hozzá. Ha kell, Berlinig elmegyünk, hogy elmondjuk, hogy Tarr Béla valójában Jiszak Tauber, és ehhez képest tökmindegy, hogy mit szedett össze Berlinben. (Trippert kellett volna, hisz látszik a fejin is.)

Mindegy: nem adok egy hetet, és vezető Magyar Nemzeti Magyar Hírlapunkban el lesz magyarázva, miszerint nem véletlen, hogy abban a Berlinben is legutóbb Szabó (Stein) István tudott nyerni, aki az előző rendszer aljas besúgójaként kapott Oscart is, nem beszélve arról a hogyishívják Jancsó (Jichak) Miklósról, aki meg eszdéeszes. Tehát zsidó, nincs ezen mi szépíteni. Lám-lám, az oszkárdíjakat is kik osztják, kiknek. Nem makovecek, káelcsabáknak, mindenesetre.

Ezt a zsidó-dolgot azért erőltetem, mert ezen, magát jobboldalinak tartó, valójában szimplán csak aljas, gonosz és buta bolsevik világban a nyugati és a zsidó egy cég. Sőt: egy Cég. Ezt időnként bevallják, de időnként csak együtt röhögnek pártrendezvényeken azokkal, akik majdnem bevallják. De persze nem azon röhögnek, hanem mittom, „esükbe jutot ety anekdót űber di kohnendgrünen” – copyright by Karinthy (Kohn).

És ez még nem is lenne baj, hisz hadd röhögjön az állatja. Csak hát van itt valami más is: sokan próbálják manapság megfejteni, mi lehet ez a legújabb szabadságharcos lendület, miért nem szereti bölcsvezérünk az ájemefet, miért pattog az EP-ben, minek osztja az észt, időnként ilyen franciáknak is akár complètement esztelenül, és miért hagyja, hogy megnyilatkozásai alapján egy ugyanolyan komplett idiótának tűnő matolcsigyerek bassza el a költségvetést.

Az egyik ok, hogy szerinte ő tudja jobban, és eddig nem jól mentek a dolgok, és ennek folyományaként mindenki más a hülye. Aminek esélye persze elenyésző, de adjuk meg neki: ha tarzanpöcsének képzeli magát, ám legyen, szar dolog a hübrisz, de majd rágyön. Van itt azonban egy másik ok: az, hogy szimplán csak antiszemita. És ebből már következik, hogy mindenki más zsidó akkor is, ha nem az.

És valahogy nekem derogálna, ha egy agyatlan náci lenne az ellenfél. Nem lehet ennyire tré ez a kurva ország. És én sem vagyok eléggé zsidó a feladathoz.

1 komment

Politikai maszturbálók

2011.02.19. 10:41 Humperdickk

Mint ismeretes, gyurcsány "takarodj" feri megtartotta rendes évi orbánértékelő beszédét és valami pálfi is értékelt egy általa ugyan nem, ellenben kedves jobbikos barátai által szintén nem látott Nemzeti Színházbeli színdarabot. Utóbbit megértem, még sosem adták elő Nemzeti Színházban, így nem csoda, hogy nem látta a pálfi. Kezd egyébként atomjaira széthullni a faszi, gondolom, a pia. Megértem, kemény meló alkoholistának lenni; én csak tudom.

De nem is annyira büszke, ám nyilvánvalóan ostoba kádéenpések (tényleg, emlékszik valaki, mit akarnak mondani azzal a négy betűvel?) onaninázálása az, ami jelenleg érdekes. Hanem ez a gyurcsánygyerek. (Szerintem lassan felvehetné keresztnévnek ezt a takarodj-ot, egyfajta epitheton ornans ez már nála. Továbi példák: Kádár Apánk, VV Ágica, Köszönjük Emese.) Mert ez az ember kiáll, mit kiáll, kifeszül egy ilyen tizennyolccsillagos szállodába, amit előtte berendeztetett csinire, bezászlósította faszántosul, sőt, mértéktelen aránytévesztésről tanúságot véve még be is mikrofonozza, pedig legalább az utóbbiról lehetnének kellemetlen tapasztalatai. Ez már önmagában elég kellene, hogy legyen neki, de nem, ez ragaszkodik hozzá, hogy beszéljen is. És beszél is, de mint állat, sokáig. Nem gurít szarral.

Hogy mit beszél, voltaképpen teljesen érdektelen. Nyilván a zorbán dögöljön meg, az emeszpé éjjensoká, demokrácia rulez. Van benne még kicsi önsajnálattal kevert beismerés (az nagyon megy neki, ez a beismerés), némi önirónia. Ja, meg fizessenek a gazdagok, megszorítások kellenek, támogassuk a kultúrát. Oszt jónapot.

Mondom: az, hogy mit beszél, lényegtelen. Pont azt ugyanis, mint a többi, pont, mint nagybarátja, első és egyetlen zorbánviktor: ugyanazt a semmit. Azt viszont sok fontos szó egymás utáni majdnem random elsorolásának segítségével. Fasza kis szófelhőt lehetne csinálni a kettő összekombinálásából: kijönne belőle a teljes magyarországtérkép, és nemhogy a mostani, de nem is a visszatrianon előtti, de a Nagy Lajos korabeli. Amiben benne lenne még Lengyelország is. Ami egyébként egy ilyen ország, vagy mi, itt van kicsit följebb, északra, és onnan lehet felismerni, hogy ott rendezik majd meg az eredetileg Gödöllőre tervezett uniós keleti partnerségi csúcstalálkozót. (És ehhez még Gödöllőt sem kellett Krakkóhoz csatolni. Tudnak ezek ott az euban.)

Ahogyan mi is: pofázni. Nagymagyarországról, buzikról, cigányokról, felemelkedésről, leereszkedésről, bármiről. Szarásról, politikáról, fociról, nőkről.

Nem csoda, hogy a sok pofázás után lassan már kivernie sincs kedve az embernek.

Szólj hozzá!

Blogolók lakásában vizsgálódhat-e a médiabiztos?

2011.02.18. 13:31 Humperdickk

Szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok jogász, és ezt egyébként hányatott sorsom különös szerencséjének tartom. Nem szeretem ugyanis őket, mert bár nekem is vannak jogász barátaim (azért mondom, mert vigyázni kell, könnyen lerasszistázzák az embert), a többségük valahogy tényleg olyan durva egy arrogáns izé. Most mégis az ő segítségüket kell kérnem, úgyhogy hajlandó vagyok felfüggeszteni az ellenszenvet egy kis időre. (Részemről ez nagy áldozat, kéretik tehát komolyan venni!)

Az történt ugyanis, hogy Fabius, kedves blogtársam és (egyik) példaképem feltörölte velem a padlót tegnap. (Ezúton köszönöm, vicc nélkül, és tegye meg máskor is.) Tette ezt azért, mert azt találtam írni, hogy

2011. január elseje óta létezik egy személy, egy bizonyos média- és hírközlési biztos, aki engem beidézhet, ha nem megyek, rendőrrel elővezettethet, sőt, bemehet az én házamba és ott házkutatást (szemlét, mindegy) tarthat, melynek során bármit lefoglalhat – és ehhez nem kell mást tennie, csak úgy kell megítélnie, hogy én a sajtó- és médiapiac szereplője vagyok. És mivel blogot írok, az vagyok.” (Forrás: itt.)

Szerinte ez nem igaz, mert:

„Mint blogger nem vagy/nem lehetsz se sajtó, se médiapiaci szereplő addig, amíg (nem - a szerk): "önálló, üzletszerűen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett" írsz.” (Uo., első komment.)

Utánanéztem. Következő van:

„Médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a médiaszolgáltatás tekintetében.” (2010. évi CIV. törvény, „Smtv.”, 1§ 2. bek., betűhív közlés…)

Amit viszont ő idézett, az a (várható) módosítás, és a regisztrálásra vonatkozik! (Forrás itt.) Namármost: a médiabiztosról:

„A Biztos a panasz, illetve az egyéb úton tudomására jutott, a 140. § (1) bekezdés b) pontban meghatározott érdeksérelem kivizsgálása érdekében bármely média-, illetve hírközlési szolgáltatótól, vagy sajtótermék kiadójától az érdeksérelemmel összefüggő adatokat, felvilágosítást és nyilatkozatot kérhet, valamint megfelelően alkalmazhatja a Ket. hatósági ellenőrzésre, valamint e törvénynek a tényállás tisztázására vonatkozó rendelkezései szerinti egyéb eszközöket.” (2010. évi CLXXXV. törvény, 142. § 1. bek.)

A Ket a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény. Ebből idézek:

„88. § (2) A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását kérheti, és egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart. Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos helyszíni ellenőrzést is elrendelhet."

Namost. Jelen poszt természetesen nem Fabius alázásáról akar szólni, hiszen őt kellőképpen tisztelem. Hanem tényleg szeretnék tisztán látni: az egy dolog, hogy én hülye vagyok, de ha én hozzám be akar jönni a kerítésen át egy ilyen takácspéterforma médiabiztos, vagy maga a zannamari, kurvaélet, hogy elengedem a kutyákat. E szerint inkább ne engedjem el őket?

Jogászok, barátaim, szerelmetes pajtásaim: mi a kurvaélet van most itten?! Segítsetek!

UPDATE: Fabiusnak volt igaza, itt a link: pdf. Ezennel tehát Fabiust utálom, mert igaza volt, illetve jövök neki egy 2006-os palackozású oportóval portugieserrel. Továbbá ide nekem a takácspéter be ne merjen jönni, mert ezek után nem hogy a kutyákat küldöm reá, de kimegyek én is a nagybaltával. Baszogassa a zindexet, ha nincs jobb ötlete. Egyébként meg: köszönöm, Fabius!

26 komment

Védjük meg a közszolgálatiságot!

2011.02.18. 08:30 Humperdickk

Ezennel kívánom bejelenteni, hogy 2011. február 18-i hatállyal, de visszamenőleg 18-20 perccel, vagy mittom, kábé fél órával, vagy ahogy épp összejön, szeretnék lemondani az ultimaratio.blog.hu és a kikellennekjonni.blog.hu internetes naplók, azaz blogok szerkesztéséről. Lemondásom indokaként D. Tóth Kriszta és Süveges Gergő méltatlan kinevezésének, majd lemondásának körülményeit kívánom megnevezni, mely felháborító események ellen először is tiltakozásom szeretném kifejezni, másodszor nevetségesnek tartom, hogy miért pont most jut eszükbe, végül, de nem utolsó sorban mert most már akkor mi lesz?

Egyidejűleg bejelentem, hogy saját lemondásomat fájó szívvel elfogadtam, és ezentúl a kiváló, stílusában és alkoholfogyasztásában csak elődjéhez méltó és mérhető Ubrizsi II. Kálmánt, a mindannyiunk számára kedves Humperdickk kettőt bízom meg a fent említett blogok szerkesztésével. Remélem, döntésem hozzájárul a magyar blogoszféra színvonalának emelkedéséhez, vagy legalábbis nem gyorsítja annak nyilvánvaló és tragikusan közeli összeomlását. Egyúttal kételyeimet, egyben reményemet fejezem ki azzal szemben, valamint iránt, miszerint a magyar közszolgálatiság intézménye erősbödik-, avagy gyengül-e a kiváló, ám valójában mindig beváló televíziós személyiségek, a mitisakarokmondani, ittvananyelvemen Öveges Gergely és Z. Soós Zsófi továbbszolgálása híján. Itt jegyzem meg, hogy utóbbi távozása napnál világosabban bizonyítja a nemzetközi homoerotikus lobbi, valamint kedves feleségem agresszív fenyegetőkampányának nyilvánvaló hatását, és ezáltal súlyosan rombolja a magyar férfitársadalom nők iránt érzett egészséges, azaz lekicsinylő és szexista hozzáállását!

Száz szónak is egy a vége: Üveges Gerzsont intendánsnak! A hogyavérbebahívjákot, a D. Soós Katát, bárminek! Éljen a szabad magyar média! Éljen a közszolgálatiság!

Juteszembe, maradt még valaki a boltban?

Szólj hozzá!

Megállapodott az Unió a kormánnyal a médiatörvényről!

2011.02.17. 09:31 Humperdickk

Végre. Komolyan nem tudom, már annyira izgultam, hogy mi lesz! Újabban az ital sem esett jól szinte már néha, komoly elvonási tüneteim lettek a végére: mert tényleg, most mi lesz, ha nem egyeznek meg?! Ez a zorbán is csak izmozik a parlamentbe’, hogy velünk nem törlik fel, a brüsszel az nem a moszkva, meg ugocsa az nem koronát! Juteszembe, korona: szerintem még kopaszodni is elfelejtett mérgében, pedig fönt, a karzaton nagy erőkkel dörgölőztek egymáshoz cuki kis Büszke Menetben az újságírók, hogy jobban rálássanak kedves kobakjára, hogy ily módon rántsák le a leplet a kormány üzelmeiről.

Ám hiába: megegyeztek hát. Én ennek innen is örülök, mit tehetnék. Korábban is nagyon örültem, hogy az Unió nem hagyja annyiban, és keményen odavág, miszerint nemodabuda! Írtam is a minap, hogy szerintem az Unió azt akarja, hogy „ne csesztessék a […] tévéit olyan cuccokkal, ami nem elég konkrét, és most már döntsük el, kinek kell regisztrálni”, és hogy igazam lett! Ezt most ezt nagy bátran azzal is ki sikerült egészíteni, miszerint most már lehet sértegetni is boldog-boldogtalant, már amennyiben kisebbségbe vagy többségbe tartozik. (Az ugyanannyiságba tartozásról posztzártámig nem történt intézkedés.)

Ennek aztán most egyként örül a blogoló és a nemzeti hírlapíró. Mindenki boldog, hisz megkapta a magáét: a jobboldal örül az apróbb technikai módosításoknak, a baloldali meg a zorbánnal történő padlófelmosásnak.

Csak én nem tudok örülni, már megint. Sehol sem látom ugyanis az EBESZ kifogásainak figyelembe vételét, az Alapjogi Charta (pdf) 11. cikkelyének betartatását, a nullum crimen, nulla poena sine lege certa elvének érvényesülését, vagy azt az apróságot, hogy miért is nem baj az, ha ebben az országban 2011. január elseje óta létezik egy személy, egy bizonyos média- és hírközlési biztos, aki engem beidézhet, ha nem megyek, rendőrrel elővezettethet, sőt, bemehet az én házamba és ott házkutatást (szemlét, mindegy) tarthat, melynek során bármit lefoglalhat – és ehhez nem kell mást tennie, csak úgy kell megítélnie, hogy én a sajtó- és médiapiac szereplője vagyok. És mivel blogot írok, az vagyok – igaz, regisztrálnom most már nem kell és nem kell kiegyensúlyozottnak sem lennem, valamint megsérthetek bárkit.

(UPDATE: ezen a ponton kedves Fabius elmagyarázta, hogy ezt feltehetően benéztem, mert én nem vagyok szereplő. Kicsit fáj ez egyébként, hogy nem vagyok, úgy szerettem volna egyszer szerepelni valahol, de nem az a baj, hanem hogy nagyon úgy néz ki, hogy igaza van. Remélem, ezt odaát is így tudják... Bocs a pontatlanságért!)

Hadd ne folytassam, megteszi majd más. A lényeg, Nellie: a helyzet az, hogy veled kurvára feltörölték a padlót. Illetve nem veled, hanem az „uniós kompetenciáddal”. És ehhez képest már tényleg csak hab a tortán, hogy az „uniós tagországok korábban elvetették azt a bizottsági és EP-javaslatot, hogy a médiaügyi szabályozóhatóságok legyenek a kormánytól függetlenek a tagállamokban”.

Mondtam, hogy megesz titeket ez a zorbán reggelire. Sebaj, ha már így alakult, most már össze lehet borulni, gyönyörű csillagos zászlók alatt kötögetni (egy sima, egy fordított), a lényeg, megvan a megegyezés. Mi meg majd elleszünk, ne törődjetek velünk. Zágsón, cenzúra lesz, hisz részben már van is, na és. 1990 előtt is volt, és hogy elvoltunk vele. Legalább lesz végre jó kis szilveszteri műsor, Markos-Nádassal, Hofival. Meg Szombat Esti Filmkoktél, Nagyon Különleges Ügyosztály, Menő Manó.

Az Uniótok meg szaródik csak tovább, szétfele. Sajnálom, de ti tehettek róla. Kár volt beengedni minket.

UPDATE2: Lehet, hogy mégis nekem van igazam az első update érintette téma kapcsán, Sajnos. (Újabb posztban magyarázom, ezen a blogon.)

UPDATE3: Nem, mégsem nekem volt igazam, csak a zindex nem bír fogalmazni rendesen. Részletek ennek a kommentjeiben meg ebben a pdf-ben. Vita lezárva, egyben Fabiust nem szeretem, mert igaza van, holott nekem nem. (Ez nem egészséges kombináció. Csak jelzem.)

20 komment · 2 trackback

Címkék: európai unió bénázás sajtószabadság orbánviktor nellikroes

Na idefigyejjé, te bajerzsolt!

2011.02.16. 13:24 Humperdickk

Attól és ahogy én leírtam neked a te nevedet ezzel a nem teljesen helyes, ellenben személyedet maximálisan fel-, sőt, túlbecsülő ortográfiával, azzal természetesen nem akarom megsérteni az értelmileg beszűkült, emiatt halálra frusztrált, ebből következően pedig mániákkal és rögeszmékkel megvert szerencsétlen embertársaimat. Én csak leírtam neked a nevedet egy bajerzsoltról szóló posztban.

Ami egyébként félelmetesen rövid lesz, mert nem érdemelsz többet. A következő történt ugyanis: írtál egy nyílt levelet kedvenc bérlapodban a Fischer Ádámnak. (Ez már önmagában idegbaj, de mit lehet tenni, kutyaszart se mindig veszi észre az ember, aztán vakarhatja lefele. Nem véletlenül nem linkelem be én se...) Ebben utaltál egy korábbi zöngédre, mely hányásodban te azt kívántad, hogy bárcsak még több embert végeztek volna ki valahol, marha régen, illetve leírtál egymás után pár zsidósan hangzó nevet. És magyarázkodsz most hosszasan, feleslegesen, hogy ez nem antiszemitizmus.

Dehogy, nem vagy te antiszemita. A fentiek alapján te egy gyáva, aljas és gonosz kis izé vagy.

Örülök, hogy segíthettem.

Szólj hozzá!

Nemzeti egér a Marson

2011.02.16. 09:14 Humperdickk

Azt gondolom, hogy most már nem nagyon kéne beengedni ezeket a külföldiembereket.

Mert ugyanis mi van. Jön a külföldiember . Persze, hogy máshogy, eleve pesszimistán jön, sőt, negatívan, de mit ragozzuk, külföldi módon jön. Az ilyen nem tanul az ájemef és az zunió kizavarásából udvarias kitessékeléséből, ez bazmeg nem tudja, hogy itt most a megújulás, és nem a külföldről belepofázás éve van, hogy épül, szépül a közös, új alkotmány, és mi már a kisdedeket is közel engedjük a szavazóurna húsosfazekához. Erre külföldiember semmit még csak se rá se hederítve beszél ezzel-azzal, hall ezt-azt, és leszűri belőle a nyilvánvaló hazugságait, miszerint nem hogy hosszú, de középtávon sincs elképzelés semmire, a kormányzat nem lát tovább a saját fejénél, de igazából az is kérdéses, van-e olyan neki. Mármint feje, az van, mármint a kormányzatnak, csak hát a gazdasági feje olyan, amilyen: speciel a gazdasághoz nem ért. (Olykor még a számok is zavarba hozzák.) Mondják ezek a sehonnani külföldiemberek, teszem hozzá gyorsan.

A Nemzeti Összefogás Rendszere tehát a továbbiakban jobban tenné, ha világosan közölné a nem nemzeti, nem összefogó külfölddel, amit legjobban csak vezérünk a legtisztább gyémántfényben csillogó szavai képesek visszaadni: „Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országot vagy országközösséget sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek”. Bizonyos országközösségek tehát elégedjenek meg azzal, hogy kénytelen-kelletlen elfogadjuk, hogy aprópénzt, potom 8000 milliárd forintot adnak nekünk, ennél viszont ne tovább. Ugyanakkor ajánljuk figyelmükbe Magyarország turisztikai látványosságait, a Hortobágy egyedülálló természeti kincseit, a Balatont, a Halászbástyát, undzovejter, csikosch, reiter. Utazási irodáink állnak a szórakozni, felüdülni vágyó külföldiemberek rendelkezésére. Állandó, szoros felügyelet mellett állnak persze, nehogy elkalandozzon az a figyelem!

Az utazásról jut eszembe: megérkeztek a Mars-utazás résztvevői.

Nos, természetesen ez csak egy kísérlet, szimuláció, az Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Kutató Intézete parkjának látványossága . Oda vannak ugyanis becsukva ezek a próbaasztronauták, és úgy tesznek, mintha a Marson lennének, külvilágtól tökéletesen elzárva, egy kitalált világban. A cél az, hogy a kísérlet tartama alatt véletlenül se harapják el egymás torkát, amit kísérlettől függetlenül is megtehetnek ugyan, de úgy nem lenne annyira érdekes, plusz drága.

Namost ezek a bátor valóságsószereplők nyilván nagyon komoly feladatot látnak el, ezt vitatni nincs okunk. Kicsit persze gyengíti a dolog élét, hogy ők tudják, hogy nem mentek el sehova, hogy ők ott dekkolnak a mondott parkban, hogy minden a legnagyobb rendben van, és a legnagyobb veszedelem, ami érheti őket, az a fogszuvasodás. Semmilyen sokkba nem fognak esni, amikor majd ki kell onnan jönniük, és rá kell döbbenniük, hogy tényleg nem mentek sehova, tényleg ott dzsesszeltek végig, és persze hogy nem is volt részük semmilyen utazásban, felemelkedésben. Jó nekik: ők tudták, játék az egész, marháskodás, bohóckodás, bűvészkedés. Egyelőre ugyanis szó sincs róla, hogy bárki emberfiát ellőnének a Marsig.

A Mars ugyanis továbbra is kurva messze van.

4 komment

Címkék: gazdaság orbán hazugság mars felemelkedés matolcsy

Buzik, cigányok ne legyenek itten összevissza!

2011.02.15. 09:37 Humperdickk

Magyarországon etnikai tisztogatás folyik.

Ezt persze nem én mondom, hanem egy bizonyos vonagábor nevű természeti képződmény adta elő a magyar Országgyűlés plenáris ülésén. Tekintve, hogy még a felettébb tréfás játszósmellényét is felvette hozzá, nyilván ő ezt komolyból mondta.

Az illető etnikai tisztogatást egyébként a következőképpen kell elképzelni: sihederkorba még éppen csak belépő cigánygyerekek egyrészt lekapcsolják az öreg néninél a villanyórát, másrészt miután így kicsalogatták a nénit, agyonverik őtet, módszeresen. A terv szerves része, hogy felmenőik előre megfontolt szándékkal már generációkkal korábban bánya- és kohászvidékekre költöztek, hogy a magyar vaskohászat összeomlása után immár munka, megélhetés és bármilyen kilátás nélkül kvázi háborítatlanul végezhessék üzelmeiket. Sőt, még arra is volt gondjuk, hogy őket kulturális és antropológiai másságuk miatt a többség eleve elutasítsa, hogy ily módon a társadalomból kitaszítva gettókba tömörülhessenek, amelyekben ezáltal a többségi társadalom által elfogadott, részben őket elnyomó normák helyett saját normákat kezdjenek követni, kockáztatva ezzel az emberhez nem méltó elaljasulás útjára lépést is.

Meg kell hagyni, ördögi terv. Gyengéje ugyanakkor neki, hogy nem annyira hatékony: ennél még a magyar történelemben Magyar Nemzeti Történelemben is találunk produktívabb példát. De, ami késik, nem múlik: ez ugyan így meglehetősen lassan fog menni, de a demográfiai csapda és a cigányság indokolatlan szaporulata elvégzi úgyis a többit. Ezt az „indokolatlan szaporulatot” egyébként megint ez a vonagábor találta felvetni, és nem fogják kitalálni, ezt is a Parlamentben, annak gyönyörű üléstermében nochdazu. És nem hörcsögökre vagy az üregi nyulakra gondolt, hanem embertársait illetően tekintette indokolatlannak azok szaporulatát.

Ha ezek után esetleg most sokan úgy érzik, hogy a magyar Országgyűlés patinás épülete lassan vonagáborok és vonagáborokra legyintő gusztustalan, tályogszerű gennyek látványának elviseléséhez szükséges háttérré kezd silányulni, nem járnak teljesen messze az igazságtól. A helyzet az, hogy hazánkban a Nemzet Hazájában nem jelent komolyabb problémát, ha valaki a lelke mélyén kucorgó rasszista tömeggyilkost közszemlére teszi, mivel ehhez neki legfeljebb cuki piros-fehér vinnyettás mellényt kell fölhúznia – ami ugyan béna, de mégsem buzis. Mert bár a buzi nem produktív, így indokolatlanul szaporodni sem képes, de akkor is ne legyen. Vagy, ha már van, ne látszódjon, hogy van. Ne legyenek továbbá szocialisták, liberálisok, zsidók és zsidóknak tűnők, továbbá multinacionális, vagy legalábbis nem magyar dolgok, valamint le mindennel, ami másmilyen, mint ami olyan, mint amilyennek mi akarjuk, hogy legyen.

Vezérem: tulajdonképpen most már tényleg szeretnénk látni azt a listát. De tényleg, csak a miheztartás végett, nehogy megakasszuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Hisz nincs szörnyűbb, mint a bizonytalanság: kérlek, áruld el: ma miért vagyunk szarok? És holnap még miért leszünk?

310 komment · 3 trackback

Még egyszer, utoljára a gyermekek után járó szavazati jogról

2011.02.14. 22:42 Humperdickk

De tényleg utoljára, mert már nagyon unom. (Úgyhogy lesz szíves az ország leszokni erről a témáról! Nem viccelek, utoljára szólok!) Mégis muszáj, meg van ugyanis osztva a társadalom ebben a kérdésben, és nélkülem kolbászolna csak az áttekinthetetlen retkes dzsindzsásban ez a társadalom. Nem beszélve a kormányról, amely úgy viselkedik, mint aki még eltévedni is hülye. Hátha ezt viszont olvassák felolvassa nekik valaki.

Holott a dolog egyszerű lenne. Eredetileg minden normális ember teljes hülyeségnek gondolná ezt az extra vote skillt, de hát ez a szájer szívhatott valami durvát Brüsszelben, úgyhogy bedobta a partiba. Jobboldalon ez meg úgy meg, hogy köreikben ez innentől kezdve nemhogy hülyeség, de tulajdonképpen érthetetlen, hogy eddig miért nem volt így, szentistvánig visszamenőleg. A társadalom eme fele tehát meg lett világosulva (eddig tehát nyilván sötétek voltak), míg másik fele részben ideges, részben szarik reá.

A Véleményvezér kiváló posztolója ugyanakkor sem nem ideges, sem nem szarik rá. (Persze nem kizárt, hogy eddig is volt hajlama a hülyeségre: erre nézvést nincsenek adataink.) A lényeg, hogy okosan, bár kissé hosszadalmasan levezeti, hogy a támadnak a nyuggerek, azaz le kell nyomni őket extra szavazattal. (Szerintem ha kapna pár napot, levezetné a Counter Strike-ból is, rpg nélkül, egy szál rambókéssel.)

Tudnak ezek a konzervatívok. De hogy ne kelljen végigolvasnotok a hosszú levezetést, összefoglalom gyorsan: a nyuggereknek csak a lóvé (nyugdíj) számít, szarnak bele különben. És még szaporodnak is a mocskok. Mármint demográfiailag meg korfailag, mert egyébként bajos lenne. Hálistennek.

Nyilván ez a véleményvezér egy komoly belpolitikai elemző, tehát nekem következésképpen nincs igazam. Én ugyanakkor sötét liberális agyammal mégis el tudom képzelni, hogy a nyugger (aljas indokból cuki nagymama és nagypapa képében) idős kora alkonyéveit unokája boldogságának szenteli. De legalábbis nem eleve kizárt az ilyen nyugger. De nem, véleményember szerint a nyugger az olyan, hogy az bazmeg belopódzik az unoka szobájába, és szívja a meggypiros vérit neki. Csak úgy csorog lefele a ráncos arca bőrin, miközben besüt a kis ablakrésen a sápadt holdvilág.

Hogyne. A rohadt politikusok egymásra licitálnak hülyeség terén, tizennyolcadik, tizenhuszadik havi nyugdíjat is lazán beígérve, mert hülyének nézik idős polgártársainkat, szemét, önző, számító módon. De nem ez a konklúzió, hanem az, hogy a nyugdíjas lesz szíves megdögölni, vagy ha ez jelenleg még kétharmaddal sem megoldható, nem szavazni. De ha szavaz, sem esünk kétségbe, mert közel a segítség: nincs más dolgunk, mint alaposan hátulról meggyalázni a modern kor vívmányát, az egyenlőséget! Hisz mondjuk ki végre: a nyugger túl sokan van, ergó ne szavazzon annyit. Vagy szavazzon akkor más többet, mint ő. Mondjuk sokkal többet, hisz így igazságos. Fene a pofáját az ilyennek, él még mindig itt hülyén, foglalja a helyet, zabálja a csirkefarhátat. Mit képzel.

És ez ma megjelent egy mértékadó blogban. És még faszkalapmellényt sem kellett húzni hozzá. Ez a szomorú.

Szólj hozzá!

Az alkotmányozók tizenkét pontatlansága

2011.02.14. 11:07 Humperdickk

Kedves Joci és Kati!

Hallom, meg akarjátok kérdezni a zembereket, küldtök nekik kérdőívet. Ne küldjétek ki, felesleges, olvastam a kérdéseket, fos az egész, úgy ahogy van. Elmagyarázom, miért, bár tudom, hogy esélytelen, ti politikusok annyira távol álltok a racionális dolgok értelmes feldolgozásától. És nekem most mindegy, hogy gonoszságból teszitek-e, vagy tényleg nincs annyi eszetek, vagy csak el vagytok teljesen borulva politikailag, és már nem láttok tisztán. Mondom, engem ez nem érdekel, és eldönteni innen nem is tudom. A ti dolgotok.

A helyzet ellenben az, hogy a kérdéseitek nagy része megválaszolhatatlan, mivel többértelmű, homályos, kifejtetlen, ill. több kérdést vet fel, mint amennyire választ vár. Lássuk!

  1. Az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e: az attól függ. Ha mondjuk nekem szeretnem kell a Vezért, akkor ne tartalmazza. A Vezért pláne ne tartalmazza.
  2. Korlátozza-e az állam eladósodását: nonszensz, mert már el van adósodva. Attól, hogy benne lesz az alkotmányban, ez nem fog változni. Akkor sem, ha toporzékolni kezdtek. A hiszti nem megoldás, ezt a négy éves gyerekem már tudja, átküldjem? Elmagyarázza szívesen.
  3. Vegyen-e védelem alá olyan közös értékeket, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség: ja, hogyne, de mivel szemben, mi elé/fölé helyezve? Mondjuk nekem a tulajdonhoz, vagy az élethez való jog fontosabb. (Mármint az én tulajdonomhoz és életemhez való jogom, a tieteket adjátok, ha akarjátok.) És: mondjátok, "olyan" közös értékeket. Mért, még "milyen" közös értékeket? Erre így hogy lehet válaszolni?
  4. Járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után: ja, és mennyi? És melyik szülőnek? És hogy lesz ez menedzselve? Ezzel kapcsolatban, csak egyetlen kérdés: mi van, ha a gyerek meghal a választás előtt, de a választási értesítő kiküldése után? Szavazhatok egy halott helyett? Vagy be kell mutatni az eleven gyereket? Édesfaszom…
  5. Engedjék-e a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását: mi a gyereknevelés költsége? Barbibaba, minimax-előfizetés belefér? És mi köze ennek az alkotmányhoz? ÁFA mértékét ne tegyük bele?
  6. Az új alaptörvény vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedékek után: milyen kötelezettséget? És meddig terjedjen az a kötezettség? Mondjuk nem ihatok sört, mert rossz példát látnak a kiskorúak?
  7. Az új alkotmány fejezze-e ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét: persze, fejezze. Mértékegységnek a turult vagy az árvalányhajat javaslom, és legyen az értéke kezdetben mondjuk 42, aztán majd meglátjuk.
  8. Védje-e a Kárpát-medence természeti sokféleségét: ja, és majd lerohanjuk Romániát, Szlovákiát stb., ha kivágnak egy fát? Komolyan, ti el is olvassátok, amit írtok?
  9. Védje-e fokozottan a nemzeti vagyont: mitől? Jégesőtől, vagy cunamitól? Vagy hogy el ne lopjátok? ÉS mennyire védje?
  10. Csak átlátható gazdasági hátterű társaságok számára legyen-e nyitva az állami forrásokhoz való hozzájutás, a közbeszerzéseken való részvétel: megint értelmetlen. Mitől lesz valami "átlátható"? Ki látja át? Milyen újabb jogokat akartok adni magatoknak?
  11. Bíróságok számára legyen-e mód a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására: miért, most nincs? És ezt megint miért kell az alkotmányba tenni? Segítek, van az a bétéká, ott kell ilyesmivel baszakodni.
  12. Szankcionálják-e a parlamenti bizottságok előtt való meg nem jelenést: hogyne, a bétékában. De ott is attól függ, mivel. Szerintem mondjuk aki nem jelenik meg, azt nyilvánosan nevessük ki, oksa?

Mondom, hogy ne küldjétek ki azt a fost. Ne csináljatok végleg hülyét magatokból. Nem éri meg..

Remélem, segítettem. Ja: ne köszönjétek meg. Ez a dolgom: segítek, ahol tudok, önként szolgálva a közösséget.

(Úttörők tizenkét pontja, ötödik pont. Emlékeztek még? Ugye, ne vegyük elő újra?)

71 komment · 4 trackback

Extra szavazatot Béla Bácsinak!

2011.02.13. 10:21 Humperdickk

Nézem tegnap este, fel van teljesen bolydulva ez az index blogoszférája ezen a gyerekek után járó extra szavazati jogon. Az index még külön rovatot (régiesen: frame-et) adott a pofájukba, illetve -nak:

Nem értem én ezt a felizgulást. Annyira nem, hogy még egyet is tudok érteni az extra szavazójoggal. Fenntartásokkal, persze.

Egyrészt: nekem két gyerekem van, és akinek gyereke van, az tudja, minden kis extra juttatás számít. Így voltam én a gyerekek után járó adókedvezménnyel is: jól jött, fel is markoltam pofátlanul, és még az sem hozott zavarba, hogy a pubi (tudják, az a rosszarcú, aki újabban a fészbukon nyomja) ezt abból a magánnyugdíj-pénztári vagyonból fizeti, amit én meg nem adtam oda neki, eljátszani, elbaszni faszságokra. Nem véletlen: saját családomban is van olyan, akinek nem adnak pénzt a kezébe, mert elgépezné...

Most persze azt konkrétan nem tudom, mit kezdenék két extra szavazattal, de az üdülési jegyet is elrakom, amit oszt a cég jutalom helyett. Ki nem dobjuk, hanem néha leesszük asszonnyal valami drága helyen. Magyarul: elbasszuk faszságokra. (Nem is értem, miért nem a pubira szavaztunk, hisz annyi a közös bennünk!)

Na de bektudetopik. A két extra szavazatot a kocsmában elinni nem tudom, kénytelen vagyok tehát értelmes dolgokra használni. Meg is kérdeztem a kölkeket, ki mire akarna szavazni. Ilyenek, mint Egykor Fiatalok És Demokraták Voltunk De Mára Már Felnőttünk És Audival Járunk Valamint Velünk Van Az Erő Plusz A Semjénzsolt Párt, vagy akár a Magyar Valaha Szocialista Később Liberális Újabban Mesterházi Mittom Milegyen Gyurcsánnyal Segítsetek Párt nem érdekelte őket különösebben. Meg is értem, az egyik már elmúlt négy éves, a másik mindjárt öt hónapos: ebben a korban az ember már szert tesz bizonyos élettapasztalatra, így akármivel nem lehet hülyíteni. (Ennek okán a Mocskos Cigányok És Zsidók Dögöljetek Meg Különben Baj Lesz, illetve a Megújuló Energiát Vagy Nem veszünk Levegőt Egy Hétig pártok programját már nem is mertem vázolni előttük.) Ellenben azt azért ki tudtam szedni belőlük, hogy ha most vasárnap (ma) lennének a választások, akkor egyrészt menjünk el a játszótérre, másrészt több répapempőt.

Tisztában vagyok vele, hogy ez korántsem reprezentatív felmérés, ám szerintem jó kiindulópont. A kiskorúak ugyanis nyilván szavazni nem tudnak: kisebb korban csak összefirkálnák a szavazólapot, nagyobb korban dzsointot gyúrnának belőle. Meg kell tehát kérdezni őket, mit akarnak, aztán felelősen dönteni helyettük.

Nem szabadna azonban itt megállni. Vannak ugyanis nagykorú polgártársaink, akik maguk takarékoskodnak a nyugdíjukról oly módon, hogy mindeközben eltartják a jelen nyugdíjasait is. És ezért cserébe semmilyen ellenszolgáltatást nem várnak! Ezek nyilván hülyék, nem csoda hát, ha Nemzeti Oldalunk egyik vezető publicistája, bizonyos sinkovicsferenc szerint nem hogy Cessnát meg trotilt nem adnánk a kezükbe, de nyilván szavazólapot sem. Nos, ezen hülyék helyett természetesen bérmakeresztanyjuk fog szavazni, illetve, ha ilyen nincs (és miért lenne a mocskos balliberális geciknek!), akkor a szájerjózsi vagy a rogántóni.

És még sorolhatnánk. A szocialisták helyett az illetékes önkormányzat szociális munkása, sokgyermekes tyúktolvajok roma nemzetiségi polgártársaink (és gyermekeik) helyett a helyi pap jogosult voksolni. De azt gondolom, a léha, kozmopolita budapestiek sem feltétlenül alkalmasok ikszek rubrikákba helyezésére: erre a feladatra tökös, egészséges felcsúti gyerekek lennének a legalkalmasabbak.

De nem kellene ezt ennyire túlbonyolítani. Egyszerűbb lenne érvényteleníteni azokat a szavazatokat, amelyeket a kétharmados többséggel teljesen demokratikusan teljhatalmúvá tett országgyűlés által kinevezett Béla Bácsi (szakértő, portás, nyugalmazott gyepmester) érvényteleníteni gondol, illetőleg ezzel párhuzamosan a Béla Bácsinak felettébb tetsző szavazatokat fel kell szorozni egy tetszőleges természetes számmal. (Indokolt esetben irracionális számok alkalmazását sem szabad persze kizárni.)

Hisz tudjuk: erre kaptak felhatalmazást. És még mindig van két és fél millió barátjuk.

22 komment · 1 trackback

Doktorkovácszoltánnak lenni, avagy Himnusz, vagy kitűző' innét

2011.02.11. 10:58 Humperdickk

Voltaképpen én teljes mértékben egyet bírok érteni azzal, hogy ha valakinek preszekszuális élménye van attól, ha birizgálja a mellit neki valami. (Egyben elnézést kérek a címben foglalt szar szóvicc miatt.)

Ennél én súlyosabb dolgot is el bírok képzelni, alapvetően két okból. Egyrészt én is voltam óvodás, melynek során sok fantasztikusabbnál fantasztikusabb élményben volt részem! Abban a korban tulajdonképpen minden fantasztikus volt, még az is, ami teljesen reális. Olyankor ismerkedik ugyanis a nyiladozó értelem az őt körülölelő világgal, tehát teljesen logikus, hogy már az is egy izgalomforrás, ami később már nem az: ilyen a „lift” intézménye például, amelynek során teljesen nyilvánvalóan nem megyünk sehová, hiszen állunk egy dobozban, mégis úgy érezzük, hogy emelkedünk.

Ilyen meghatározó preszekszuális élményem nekem, hogy fekszem az oviban az ágyban és nyomkodom lefele ágaskodó pöcörőmet. Ma már ez elképzelhetetlen lenne (anatómiailag), sőt, a lefelé nyomkodás voltaképpeni mélyebb értelme is homályba vész, de 4-5 évesen az ilyesmi még egészen logikusnak tűnt. És persze nem kizárt, hogy akkor annak igenis volt értelme, míg ennek a mostani spontán, boldog himnuszénekelésnek meg nem. Bár azt azért rögzítsük, hogy a felállás mindkettő esetben meg kell, hogy előzze az érdemi cselekményt, azaz a két dolog (pöcörő lefelé nyomkodása, ill. énekelés) lényegét tekintve azonosnak tűnik. Mármint óvodás szemmel. De azért jegyezzük ezt meg, később még fontos lehet.

A másik ok, ami miatt egyet tudok érteni azzal, ha valaki szereti, ha őtet birizgálja megfelelő ponton a megfelelő entitás, az az, hogy felnőttem, így szert tettem bizonyos ismeretekre arra nézvést, kit hol kell (magam is beleértve) megérinteni, hogy annak jó legyen. A kutyát például a fülei mögött, asszonyt egy jelentősen máshova eső ponton, míg a főnököt a hiúságán jó üstökön ragadni. (Jómagamnak szintén megvannak a maga pontjai és entitásai, most nem mennék bele. A pöcörő lefelé nyomkodása mindenesetre már nem tartozik bele. Felnőttem, ez van.)

Namost azt én persze nem tudhatom, hogy a közszolgának hol jó. De van, aki tudja: a közszolgának konkrétan a mellyin. Mármint ha aztat birizgálják őneki, tűvel ráadásul. Persze a javaslat megengedi, hogy neki őszerinte ez mégse jó, de a megfogalmazásból kiderül, miszerint neki az mégis jó, csak elfojtja azt mélyen. Minekutána fel kell őt szabadítani, amiért cserébe természetesen semmi se drága.

Az persze, hogy én ezt nem tudom, nem csodálatos, hiszen doktorkovácszoltán sem vagyok, és alighanem most már azt is megértettem, miért is nem vagyok az. Az ilyen ugyanis immanens módon tudja, de mit tudja, egyenesen bele van kódolva a génjeibe, hogy tudja, kinek mi a jó: közhivatalnoknak a kitűző, áramfogyasztónak az áramár-emelés, magánnyugdíj-pénztárasnak az állami nyugdíj. Országgyűlési képviselőnek meg a Himnusz állítja fel reggelente, tehát logikus, hogy csak nemzeti anthémunk elénekelése lohasztja le buzgalmát.

Ám: kinek a pap, kinek a papné. Kockáztatva a polgárjogi pert (becsületsértés), leközlöm ennek a másik doktorkovácszoltánnak, egyben ötletgazdának a fotóját:

Nem tom, szerintem kár erre pazarolni a paragrafust. Elég volna egy kurva nagy molinóban feltenni a képviselő úr fotográfiáját a parlamentba, a házelnöki pulpitus fölé. És akinek ezek után még mindig feláll, azt, mint menthetetlen perverzet, ki kell utasítani az országból!

Szólj hozzá!

Sic transit gloria mundi

2011.02.09. 14:45 Humperdickk

Egyre inkább azt gondolom, hogy az emberek vagy hülyék, vagy rohadékok, vagy rohadékok és hülyék. (Nem tudom, biztos van kivétel. Mondjuk én például viszonylag ritkán járok a Magyar Tudományos Akadémián, egyrészt mert Pesten van, én meg nem, másrészt mert ott nem adnak sört. Ez utóbbit viszont biztosan tudom, a jómúltkor is komoly vitám volt a portással emiatt. És még neki állt följebb. Felháborító.)

Nos, amiatt gondolom most ezt megint, mert most elég nehezen tudom eldönteni, mi van ezzel a csányisanyával. Tudják, ez a nagybajuszú – és nem, ez nem az esosesszerelemben játszott, az egy másik csányisanya. Ez inkább olyan bokros-szerű bankárgyerek, akiről kurrens labdarúgásunk nagyobb dicsőségére újabban kiderült, hogy őhozzája is ért. (Régóta gondolom, hogy a focihoz ugyan minden magyar ért, de csak egy részüknek van elég pénze is hozzá, hogy be is bizonyítsa az ellenkezőjét. És labdarúgás, mert focinak meg azért ne hívjuk, körberöhögnének a többi országok. Elég bajunk van így is mostanában.)

Namost persze én tudom, mit tudom, egyenesen meg vagyok győződve felőle, hogy áldásos sporttevékenysége következtében 2014-ben kétharmadban mi nyerjük majd a vébét, szóval most nem ezzel van a gond. Azzal van a gond, hogy tudomásom szerint ez az ember szinte tényleg konkrétan szarból kikecmeregve, csak saját eszére és tehetségére támaszkodva jutott el hazánk legnagyobb bankkonszernjének vezetéséig, ill. halmozott fel milliárdos magánvagyonokat. Azt akarom tehát állítani, hogy a leghatározottabban azt hiszem, hogy a szép magyar népszokást megkerülve nem lopta, amije van, hanem ez az ember nem buta, hovatovább tulajdonképpen okos, ezért tehát sikert sikerre halmozott mind munkájában (ótépé), mind magánéletében (Pick, Herz, Délhús, Sole-Mizo, villányi Csányi Pincészet, de biztos sokat kihagytam). Szárnyal a cég, nemkülönben a cégbirodalom, minden a legnagyobb rendben látszik lenni.

És ekkor, amikor tényleg senki sem számít rá, beüt a ménkű: az OTP magánnyugdíjpénztára elvesztette piacvezető szerepét: 17 641 tagjával szemben az ING-nek 19 197 van! Pedig alig néhány hete még milyen fényesen szerepeltek! Még csúnyább a helyzet, ha az elvesztett tagok számát nézzük: az OTP 746 090 tagot vesztett ezen a fronton, míg az ING csak 507 872-t. Százalékos arányban nézve az ING 1,4-gyel jobb „maradási mutatót” ért el, ami elég sok, ha azt vesszük, hogy eszerint a több, mint másfélszer nagyobb volt az esélye annak, hogy nem veszítik el a kuncsaftot (3,7 az OTP 2,3-ával szemben). (Ezen a ponton abbahagyom a számok random felsorolását. Kezdek szédülni, nem vagyok én szokva ehhez.)

Valami itt végletesen el lett kúrva. Nem gondolom ugyanis, hogy az állna a dolog mögött, hogy a versenytárs ING tagonkénti átlagos egymillió feletti vagyonával szemben az ótépé csak kevesebb, mint 920 ezret tud felmutatni: ez elenyésző különbség. A két pénztár teljesítményében sincs egetverő eltérés, tehát ez sem okozhatta a megingást. Más lehet a baj: ez pedig a „nagyság átka”. Az ótépé más, kisebb pénztárakkal ellentétben nem volt képes időben tájékoztatni a pénztártagokat a dolgok állásáról! Ezt személyesen is meg tudom erősíteni: bár én már január elején kézhez kaptam a pénztáramtól a színes-szagos-pucérnénis tájékoztatást, bé nejem csak nüansznyi késéssel, 2011. február második gyönyörű, ámbátor emlékeim szerint kissé fagyos-jeges napján részesülhetett ebben a kegyben. Mintegy két teljes nappal tehát a (személyes) nyilatkozattétel határideje után. (Ami nem jó, a népi megfigyelések szerint az ilyesmi árt a vetésnek.)

Pedig az ótépé mindent megtett. Január 15-ére keltezett levelüket szinte mindjárt utána, 28-án fel is adták: igazán nem ők tehetnek róla, hogy a Postának derogál hétvégén is dolgozni, így csak hétfőn (31-én) tudtak érdemben foglalkozni a küldeménnyel, hogy az szerdára (2-ára) oda is érjen. Szinte hallom a postáskisasszonyok gúnyos kacaját: „máskor tessék elsőbbségivel feladni, oszt jónapot!” (Egyébként a Posta is egy gyanús hely, megfigyelésem szerint ugyanis sört ott sem adnak.)

Nem sikerült tehát időben tájékoztatni a tagokat arról, mennyi pénzt is kockáztatnak. Az üzleti világban ez súlyos hiba: az ilyen magas labdára a piac könyörtelenül lecsap. Ami nagyobb baj, hogy belegondolni is iszonyat, hány munkatárstól kell megválni emiatt pont most, az Egymillió Munkahely Tíz Év Alatt Pusztán Nemzeti Akarás És Odafigyelés Segítségével De Az Első Év Az Alkotmányozásé Hajrámagyarország Hajrámagyarok Programjának feszes tempójú végrehajtása idején! Szégyen! A nagybajuszú pénzügyi zseni nagyot hibázott.

Jobb esetben. Mert ezen kívül még három dolog lehetséges: a csányisanya hülye, rohadék vagy hülye rohadék.

Még szerencse, hogy erről már végképp nem nekem kell döntenem.

4 komment · 1 trackback

Egy ilyen orbán viktor évértékelő beszéde Kálmán olvasata szerint (OV-KO-2011)

2011.02.07. 22:43 Humperdickk

(Kézirat, jelzése: BP-CSR 1998-2011-?; fülszövegben olvashatatlan szöveg, részleteiben kivehető: "tolle, lege".)

A mai poszt lehet, megdöbbentő lesz olvasóim számára, mert amit mondani fogok, más lesz, mint amit eddig írtam, mert azokat nem mondtam soha. (Logikai bukfenc, copyright by selmecigabi.) Sokan hiszik ugyanis, hogy a mai miniszterelnöki beszéd csak léha locsogás volt, bölcsészpiknik, sőt, filozófiai pályamű. Nos, ők tévednek.

Tévednek, mert nem figyelnek arra, hogy ma miniszterelnöki beszéd szem- és fültanúi lehettek azok, akik vagy ott voltak, vagy másnap úgy emlékeztek, hogy ott voltak. Soha, ismétlem, soha korábban nem mutatta meg még e büszke ország polgárnemzetembereinek történelmi kétharmada azt, hogy eme sohasem látott felhatalmazás két teljes harmadának egy teljes miniszterelnöke el merje mondani évértékelő beszédét akkor, amikor ma 2011. február hetedike van. Ismétlem, és ezt szívemből mondom önöknek: soha sem látott még ilyet ez a sokat szenvedett ország, soha olyat, hogy annak miniszterelnöke 2001. február hetedikén ki mert volna állni önök elé lelkiismeretének teljes tudatában és egyben az azzal való végleges, ismétlem, végleges szakításban is eltökélve. Nem különben az elmúlt nyolc éve minden bűnét illetően, amely bűnöket sajnos azóta is nyögünk. Bár ne tennénk.

Amikor ennek az országnak az önök kegyelméből miniszterelnöke lehetett Ő, azonnal munkához látva tette a dolgát úgy, ahogy a dolgát tennie neki kellett. Sőt, tette azt kettőzött erővel, és, ha szerénysége nem tiltaná, megalkuvást nem tűrően mondaná, miszerint sőt, pláne. Ám jelenünk nem az egyén személyes felemelkedésének záloga. Záloga viszont annak, aki a közösség érdekében, annak minden kis rezdülésében lelke mélyén meggyőződve teszi azt, ami mindannyiunk üdve: elősegíti a haladás és az együtt mozdulás motorjának, vagy, ha annak nem is áll módjában, de legalább saját magának a berúgását. Mert ebben a nem csak vízzel, de belvízzel próbára tett hazában akkor tesszük a legtöbbet, ha megisszuk azt, amit a haza tőlünk elvár! Nem azt nézve, amit mi várunk el, vagy amit más tőlünk elvár, vagy ami bulvár, és így tovább, hanem a régi székely mondás szerint cselekedve: amit ma megihatsz, az holnap a kutyáké. Mert igen, a budihoz vezető sáros ösvényen ők lesznek gazdái eltékozolt javainknak.

Mert ne felejtsük: sokan gondolják most Magyarországon, hogy a sárban elakadt szekérrel a legjobbat akkor teszünk, ha elészarunk. Nekünk azonban most az a feladatunk, hogy érvényesítsük kétharmadunk, sőt kilenctizedünk plusz hatszázadunk és fél ezrelékünk! Meg kell tehát mondanunk nekik, egyértelművé kell tenni ezen megtévedt embertársaink, izé, ezen izészerű izékkel szemben, hogy ők bizony tévednek. Ők nem tudják, de tőle majd értesülnek róla, nem érdemes abban hinni, hogy ha odaszarnak teljesen reménytelenül elakadt szekerünk elakadt kerekei elé vagy mögé, attól előbb vagy utóbb nemcsak a szar nem lesz sáros, de a sár se lesz még szarabb.

És igazából e kettő között a lényeges különbség nem a tartalomban, nem a belbecsben rejlik. Hisz olyanja a szarnak-gaznak amúgy sincs. Nem is volt: mitől, kitől is lenne. Hanem abban, ami annak a mélyéből árad: abban az állott, rothadó, orrfacsaró bűzben, ami különlegessé teszi ezt a mocskot.

-------------------------------------------------------------------------------------

Feladom. Bajerzsoltot kellett volna hozni ehhez a melóhoz, bazmeg.

Szólj hozzá!

Gabika: fogd a pénzt és kuss!

2011.02.06. 15:36 Humperdickk

Kedves selmecikém! Drága gabi!

Idefigyejjé, illetve mit is beszélek, nézzél most olyan felettébb nagyon értelmesen, ahogyan te végképp nem tudsz, szóval olyan bamba idióta dülledt szemmel, amit te értelmesnek alítasz. Meg szépnek. Főleg szépnek. Mindegy: nem sikerült. (Mondd le nyugodtan a kozmetikust is. Hülyeségre ne költs.)

A lényegre. Olvassuk mink itt vidéken, hogy most már tényleg lesz itten vizsgálat nyugdíjügyben, hisz egyrészt kecmecnek helye nincs, a pszáfotok szarul végzi a dolgát, így bank-, meg üzleti-, meg értékpapír-, meg pénztártitok, ide mindet, reggelire. Végül is: ha már sikerült elrabolni, kizsarolni egy rakás ember pénzét, most akkor már azt is megnézitek, megvan-e. Csak semmi cicó:

Logikus. Ha én lenyúlnám a szomszéd rotakapáját, én is kipróbálnám, működik-e, mielőtt továbbadom. Mondjuk én titokban csinálnám, nem a tyúkólja mellett brümmögtetném hajnalban, de én nem számítok, mert nekem van eszem. (A szomszédnak nincs, az bezzeg brümmögteti azt a szart. Azér' is akarom ellopni.)

Na, de ne ragozzam. Mondjad meg léci annak a baromarcúnak, aki neked ezt parancsba adta, hogy itt most kurva nagy botrány lesz, tudjon róla. Mert az a pénz a zembereké. Azé a hárommillóé, aki maradt, meg azé a százezeré, aki szerint meg nektek nyalsgem. Abban egyeznek ezek a kétféle (magyar, illetve idegenszívű szar) zemberek, hogy az nekik az ő tulajdonuk. Ahhoz neked kurvára nincs közöd. És ha te hárommillió embernek a banktitkába akarsz beleugatni, lehet, perre mennek.

Rosszabb esetben a dzsenerálmotorsz, a richtergedeon, meg a többiek mennek perre. Mert semmivel nem tudod indokolni, hogy mi közöd a tulajdonosi körükhöz. Semmilyen bűnügy, államvédelmi indok, isteni útmutatás nincsen, ami ezt indokolná, azt leszámítva, hogy ragaszkodtok ahhoz a baromságotokhoz, hogy ez a pénz, nincs, elúszott, el lett gépezve a Koccintóban. Ez meg mondjuk kevés lesz. És ezen az sem segít majd, ha a nagyon butaképű matolcsigyerek megint befenyíti az ájemefet.

Gyakorold még ezt a mélytorkozást, kiscica. Szerintem nem soká még jól jöhet.

UPDATE:

Michael szerint ezt is mondtad:

A törvénymódosítást azért nyújtják be, mert közpénzekről van szó - mondta Selmeczi Gabriella. - Annak idején, amikor a magánpénztári rendszer felállt, az állami pénzeket csak kezelésbe kapták a magánnyugdíjpénztárak, ezek a milliárdok nem a magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjének tulajdonát, vagyonát képezik, hanem a pénztártagok tulajdonát és vagyonát - mondta. (Duma innen.)

Értem. Az a pénz közpénz, mert nem a menedzsmenté, hanem a pénztártagoké. Akkor tehát én közintézmény vagyok, közfeladatot látok el.

Annál inkább takarodj a pénzemtől.

Szólj hozzá!

Hogyan mentették meg a nyugdíjrendszert?

2011.02.04. 11:51 Humperdickk

.

A kormány, mint tudjuk, megmentette a nyugdíjrendszert, ez nem vitás.

Ezt a megmentést mi itt vidéken a következőképpen gondoljuk: volna ez a nyugdíjrendszer, amit a képletesség kedvéért ártatlan, szőke kék szemű kisleány képében képzelünk magunk elé. Namármost: ez a kisleány serdülő korba lépve természetes módon kezdett érdeklődni a nagyvilág úgynevezett „felnőttes” dolgai iránt, szépen kezdett kigömbölyödni is itt-ott. Megítélésünk szerint éppen emiatt erre a kisleányra ezernyi veszély leselkedett: mindenre elszánt, rossz arcú spekulánsok fenték reá a fogukat sötét tőzsdefolyosók mélyén. Kétség sem férhet hozzá, hogy megmentése nem tűrt halasztást.

A megmentés maga egyébként a miniszterelnök elmondásából szerintünk, türhő vidékiek szerint egyértelműen kihámozhatóan a következőképpen történt: nyolcan-tízen körbeállták a leányzót, hogy mintegy testükkel védjék ártatlanságát, majd kezdetét vette a megmentés effektív releváns része, az alapos, mindenre kiterjedő Nemzeti Összefogás. A kisleány egyensúlyának állami kézbe vétele után őneki minden porcikáját megismerték, így felnőtt módjára dönthettek, hogy kezdetét vehesse az alapos, szakszerű mélytorkozás.

Történt mindez oly módon, hogy a fenti műveletsor következtében egyrészt a kisleánynak szemérme csorbát nem szenvedett, másrészt de. Ez ugyan minálunk itt a faluban nem lehetség, ám mit tudjuk ezt mi, hogy mennek ott fenn a dolgok, Pesten. Villamos sincs itt, ott meg mégis van.

Mindezekután hamarost fel is ugrottunk az almásderes hóka fácsebukkra, hogy ott kérdjük meg, személyesen a porondmestertől, hogy ha mondjuk, neadjisten, megint akad egy ilyen megmentés, nem szónának-e esetleg nekünk is. Ugyanis mink is szeressük a friss pipihúst.

Még nem kaptunk választ. De nem csüggedünk: tudjuk, a tyúkól sem egy nap alatt épült.

Szólj hozzá!

Válasz holmi orbánviktornak, nyugdíjügy kapcsán

2011.02.02. 23:21 Humperdickk

Na most akkor idefigyeljél, te miniszterelnök!

Először is: most tényleg nem azért, de nekem most tényleg konkrétan hányingerem van attól, hogy hozzád szólok, úgyhogy kérlek, értsd meg, amiért kissé esetleg nyers vagyok. Nekem sem könnyű. Nem kell persze, hogy téged ez érdekeljen: annyi pedigréd becslésem szerint neked nincs. De ez csak az én becslésem, nem számít sokat az igazságmátrixban. Ebben a mátrixban azonban a te faktorod kisebb, mint a Planck-hosszúság: fizikailag nem (sem) értelmezhető. Úgyhogy ne feszíts, kistáska, nincs mire.

A lényeg: elő sikerült adni magad nyugdíjügyben megint... Sokak már aggódtak, hogy esetleg visszakozol . Speciel én gondoltam (kommentek közt!), hogy fotosopp, hisz olyan bicikli nincs, amit nem te tekersz, és mégis pörög. Neked attól áll föl, ha más letérdel. (Érdekes perspektíva: egyszer próbáld meg másképp. Varietas delectat.)

Mindegy, nem akarom én ezt ragozni, és tényleg, csak címszavakban, csak a legnagyobb hazugságaidról:

„[Ú]jra és újra képesek vagyunk elsöprő összefogást összehozni fontos és bonyolult kérdésekben is”: miért, elmagyaráztad te, vagy akármelyik droidod ezt a bonyolult kérdést? Figyi: feleségem ma(!) kapta meg csányibarátodtól a manyup-elszámolást. Kurva szó nincs benne róla, mijafasz van, mik a szempontok, mik segítenek a döntésben. De te még ennyit sem tettél, csak hazudoztál, néha önállóan, néha a farkad végén csüngők segítségével. És: te most tényleg arról az összefogásról beszélsz, amihez otthon kellett maradni kurvaserényen? Papa, Egyiptomban épp most halnak meg az emberek, mert nem maradtak otthon, hanem kimentek a térre, a szabadságért: na, az az összefogás, te pöcs.

„Ennek a strukturális reformnak köszönhetően megkezdhetjük az államadósság leépítését”: strukturálisan nem, egyéb idióta rövidlátó módon ezt mondjuk muszáj lesz, mert a manyupok pénzének (azaz az én és igaz barátaim pénzének) fele államkötvényben van. Aki tehát bebújt a szoknyád alá félelemből, vagy mert csak leszarja az egészet, annak a kizsarolt pénze most csökkenti az állampapírban rögzített adósságot. Speciel ezt sem mondtátok el, de ha már itt tartunk, tényleg, mi lesz a többivel? Még mit veszel el tőlünk érte? Mit titkolsz? Kismajom: nyolcszor ennyi a licit. Megoldod? All in?

Szerinted ez a 3 százalék „pont arra elég, hogy elmondhassuk, tényleg volt választási lehetőség.” Ja: odaadom, vagy nincs nyugdíjam, plusz fizetni köll az orvosért hajlott koromra. Effektíve ez volt a választás sokaknak. Mert ugyan „minden porcikáját ismertük, jól átbeszéltük, ezért mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy felnőtt módjára döntsön az ügyben”, de ez sem a te szarházi cégeden múlt, te senkiházi. Hanem például a blogolókon. Például rajtam, bazmeg.

Azt mondod, hogy a „mai foglalkoztatási és demográfia mutatók mellett semmilyen pénzügyi trükkel nem lehet a rendszert fenntarthatóvá tenni.” Édesistenem: a tiédet. A saját megtakarításomat fenntartja a piac. A tiedet nem akarja már most se.

„A jó nyugdíjrendszerhez növelni kell a foglalkoztatási arányt és több gyermeknek kell születnie, amihez családpolitika kell, ezt a célt szolgálja a családi adórendszer példája.” Értem. Én most többet keresek, de ha most világra baszok még két gyereket, abból mikorra lesz adó- és járulékfizető? És addig ki fizeti a taníttatását, orvosát? És hova a szarba fektetem a purdékat: kicsi a ház, ki ad hitelt a bővítésre? És ha felnő, hol a kisfaszomba fog dolgozni? Miből lesz meg az az egymillió új dolgozó? Ezt például mikor tudjuk meg? Mikor mondja meg farkadvége-matolcsigyerek? Hülye-e vagy? Hagyjuk, felesleges.

Egyben nem hazudtál csak: igen, bátrak vagyunk. Tudd tehát, milyen, ha mi, értelmes emberek megyünk ki a térre, ha mi vagyunk az ellenséged: igaz, nálunk nem lesz se molotov, se utcakő. Mi írjuk viszont a történelemkönyveket. És nézz utána bátran: az emberiség nem a szabolcskákra, gömbösökre néz vissza szívesen, nem a haynaukra büszke, ám a néróktól, hitlerektől borzadva szól csak.

Te barom: én sajnos el kell, hogy viseljelek téged, unokáim viszont már csak a tévében láthatnak. És ők is csak tizennyolcas karikával, éjfél után. Ha fennmaradnak miattad addig. De ahogy őket ismerem, kötve hiszem.

És a tieid? Nem szégyelled magad?

4 komment

Holmi bajerzsoltoknak, okulásra

2011.02.02. 09:42 Humperdickk

Sajnos láttam ma valamit.... Mielőtt olvastok, nézzétek meg Ti is. (Fabiustól loptam a tippet, olvassátok el őt is.. Előre szólok: durva echótévés fos, bajerzsoltos okádással súlyosbítva. Más szóval: ez már 130-as karika. Én szóltam…

(A szöveg dőlt betűs részei a videóból önkényesen kiragadott idézetek.)

Zsótibazmeg!

Én a leggyávább névtelen rohadék vagyok: blogoló. Képzeld el, én azt írok, amit akarok, és nem azt, amit várnak tőlem. És mégsem zsidózlak, mégsem buzizlak, mégsem alkoholistázlak le. (Egyébként én masszívan iszom, de ahogy elnézlek, neked is ki kellene próbálnod.)

Tudod én, sokmillió, lassan sok milliárd társammal együtt úgy döntöttem, hogy az internet egy szent tehén, egy fétis, úgyhogy még te is beleugathatsz. És azt ugatsz bele, amit csak akarsz. Nekünk ugyanis, veled ellentétben nincs szükségünk valakire, aki majd eldönti, hogy mi legyen, hanem tesszük azt, amit tenni gondolunk helyesnek, és éppen akkor és ott, önállóan, felnőtt módra. És mi, beteg lelkű, pszichopata állatok szeretettel várunk téged, normális és ép lelkületű, zseniális zsurnalisztát a soraink közé!

Engem nem olvasnak százezrek naponta. De téged se. És neked ez fáj. Én viszont kettészarom: az a kevés ugyanis, aki engem olvas, engem miattam olvas, és nem a zászlómra tűzött, hűtőmágnesnek is szar logó miatt. Én ugyanis egyike vagyok (szerényebben! inkább:) igyekszem lenni egyike azoknak a névtelen blogolóknak, akiknek adok a véleményére. Adok, mert értelmes, normális, nem valaki által kézivezérelt választ tudnak adni a bennem is felmerült kérdésekre, mint ahogy próbálná tenni, persze sikerre teljesen esélytelenül a te kedvenc, bár alig is olvasott bérlapodban megjelent legújabb bérzsidózásod. És külön vicces, hogy ezeket a blogolókat kommenteimmel még minősíteni is tudom, mert ők engedik az ellenvéleményt. Eltűrik (eltűröm), ha bántják őket (engem), hisz névtelenek, nem ők számítanak. Csak a vélemény számít, és az nem szent: az bazmeg szabad.

(Sőt még azt is megtehetem, hogy ha nem tetszik, amit ír, akkor majd jól nem klikkelek reá. Ilyen szabad vagyok én, most mondd!)

És még valami: ha legközelebb találkozol ezzel a Boros Bánk Leventével, mondd meg neki, hogy igen, mi ilyen beteg világban akarunk élni. (Tényleg, még lehetne a neve Koppány Gyula Árpád Kincső is? Közkívánatra? Ja, most biztos lebuziztam, mert a Kincső női név?) Mondd meg neki, hogy mi, barátom, nem akarunk szalaiannamáriák által félelemben és rettegésben tartott köztévékből, közelebbről meg nem határozott okból bármikor kiszabható, eszement mértékű büntetésekkel sakkban tartott magántévékből (rádiókból, újságokból stb.) tájékozódni. Mi megtudjuk, amit meg akarunk tudni úgy, hogy sok-sok mindent elolvasunk, nagyon odafigyelve, magunkban mérlegelve, latolgatva annak igazságát, azaz gondolkodunk. (Archaikus kifejezés, köreidben nem használatos, nézz utána a révaiban.) És ezekből leszűrjük marha racionálisan, mi az igazság. Mert mi nem akarjuk, hogy ezeket a dolgokat bárki is ellenőrizze. Majd mi, önállóan megtesszük. Mert igen, megjelent a tömegember, aki tönkre fogja tenni a ti keresztény (azaz sok minden szép és jó mellett tekintélyelvű, fundamentalista, zsidógyűlölő, keresztes háború címén tömeggyilkoló és nettó raboló, beteglelkű, sőt, néha pedofil) Európátokat. Mint ahogy ma már nem a nemes származás, hanem a nemes lélek számít. A különböző holmi petőfik, józsefattilák, sőt, csányisándorok, orbánvitorok óta szopjátok ti ezt: jön a paraszt, és tehetségesebb abban, amit akar, mit ti mind együttvéve. Az meg tényleg nem a mi dolgunk, hogy ki mihez kezd a tehetségével: ha nem tetszik, nem olvassuk, nem követjük, nem szavazunk reá. Nem nála bankolunk.

Mert képzeljétek el: mi nem azért megyünk ki az erdőbe, hogy ott megmondjuk a madaraknak, kabócáknak, egyéb szaroknak, melyik és mit, mikor, hogy pofázzon. Hanem mink kimegyünk, mert csendben akarjuk hallgatni őket. Aztán persze néha belepofázunk mi is a magunk fals hangján. És képzeld, néha még válaszolnak is.

Zsótibazmeg: mi beszélünk az élő természettel. Ezzel szemben te meg el vagy temetve, mélyen. Nem az orgoványi erdőben: a múltban. Ami, Thomas Mann óta tudjuk, mély, mélységesen mély. És szerintem még nagyon sötét is.

Őszinte részvétem.

7 komment

Címkék: cenzúra hülyemagyar bayerzsolt sajtótörvény echótévé

Százezer

2011.02.01. 20:13 Humperdickk

.

Kedves Gabika!

Örömmel üzenem: óriási a siker! Sosem látott, 96,8% esély volt annak, hogy egy cseppnyi eszed van. És végre, elsöprően teljesen, visszamenőleg örökre nyilvánvalóvá vált, hogy nem, nincs! Egy csepp se!

Hihetetlen! Alig 3% esélye volt, hogy kiharcold, hogy néhány év elteltével mindenki úgy emlékezzen rád, mint arra, aki képes volt elhódítani a leghülyébb versenyző címét ebben a rendkívül erős mezőnyben. És neked sikerült, és nem csak azért, mert elhitted, hogy szemernyi értelme van annak, amit csináltok - hanem mert te voltál az, aki a legmesszebb mertél elmenni a totális lealjasulás szervilitással kikövezett útján!

Innen gratulálunk, szívünk minden melegével! Egyébként nyalsgem.

Ölel:

ubrizsi

U.i.: Ja, a két és fél milleremre, amit kölcsönadok államkötvény formájában harminc évre, rohadtul vigyázni! Letöröm a derekad, ha nem lesz meg!

Szólj hozzá!

A szegény szorgalmas alkotmánybíró egy napja

2011.02.01. 14:56 Humperdickk

.

Alkotmánybírónak lenni kemény dolog.

Reggel, de mit is beszélek, még pitymallat előtt, mikoron a kakas ennen másik oldalára fordulni is rest, az alkotmánybírát már kiveti magából az ágy.

A csipát kidörgölni sincs idő: várja a feladat. Őszülő kobakján a gyérülő tincseket félresöpri csak, majd kapkodva beszappanyozza orcáját, s csorba beretvájával (hiszen éleznie sosincs idő) végigszalad sebtiben a borostán. Eztán talárját felöltve azonnal a reggelizőasztalhoz szalad, hol is hamarost elfogyasztja azt a kevéske pirítóst, falatnyi dzsemmel, kis borókateával. Früstök közben lapozza át a napilapokat, szinte amolyan futtában, mégis alaposan, hisz a jólértesültség számára elengedhetlen. Miután ezzel végzett, szemhunyásnyi időre eltöpreng önnön nagyságán és fontosságán.

Ezzel nagyjából elment a délelőtt, ideje tehát a munka után nézni. Dolgozószobájába fut tehát, szinte izzik körötte a levegő. Lázasan munkához lát: asztalán ívekben állnak a papírosok: a számlálhatatlan apró cetli, sűrűn teleírt jegyzet közt ember legyen a talpán, aki tájékozódni képes. Ő ember, és méghozzá a talpán ember ő: hajlott korát meghazudtoló, boszorkányos fürgeséggel kap egyszerre mindegyikhez, mintha egyszerre akarná felfalni a sok restanciát: és íme, végezne is vele, beteljesítve aznapi küldetését, ám ebédhez harangoz a harangozó.

Mintha volna őneki ideje holmi löncshöz! De ám, legyen: mivel az nem lehetség, hogy megbántsa szeretett családját, valamint kedves vendégeit (volt, jelen és jövendő politikusokat, illetve volt kollégákat, a kedves, nem létező bajszuk alatt mindég sejtelmesen mosolygó független politikai elemzőket, édes Istenem!), leszalad tehát. Az ebéd persze a szokásos kedélyes, vidám medrében, mégis izzó munkával telve folyik: hisz annyi a megbeszélnivaló! Szinte alig győzik az egybegyűltek!

Ebéd végeztével a kertbe vonul a kis csipet-csapat, hol némi szivarfüsttel telt, komoly megbeszélés veszi kezdetét. Itt dőlnek el ám aztán országos jelentőségű dolgok, érintve megannyi jelentős témát a tavalyi szőlőtermesztés alapján idén várható borok mineműségének kitárgyalásától Kegyelmes Elnök Uram becses neje szakácskönyvében foglalt gombás-tárkonyos marhatokányának receptjéig. Lévén az emlegetett nedűk szomjat kiváltani igen, ámbátor szomjoltásra nem alkalmasok, Bíró Uram pincéjéből hírneves párlatok és nemes borok kínálása veszi kezdetét.

A seregnyi kedvező nektárok végigkóstolása után a vendégek udvariasan a kínai vázába hánynak, majd a kedves vendéglátótól immár aznapra búcsút intve hajtatnak el az immáron éjfélbe hajló éjszakába. Bíró Uram lelkesen integet őnekik, majd azonnal gyors fürdőt véve hálószobájába siet, hiszen közelg a reggel, és őneki annyi, de annyi a teendője holnap is!

Az elalvás előtti félálomban még felidézi a dicsőséges forradalmat, midőn az a holmi kétharmad hátulról alaposan, mélyen, keményen megmódosítá Bíróságának jogkörét, nehogy neadjisten egyszer, véletlenül, deténylegcsak úgy áta botában akár, de dolgozni is kelljen valamicskét, a látszat kedviért. Borzasztó lenne: a végén még lenne nyugdíja annak a százezer becsületes, büszke magyar embernek.

De tényleg, Méltóságos Uramék, ott az Alkotmánybíróságon, mi van, büdös a meló? Segítsünk, vagymilesz? Részemről az alkotmánybíráskodáshoz nem értek, de nem tom, stílfűrészt, flexet, fűkaszát tudok vinni, ha csak az hibádzik!

Szólj hozzá!

Miért maradjatok magánnyugdíj-pénztári tagok?

2011.01.28. 15:14 Humperdickk

Na, végre, felébredtetek, kiscsókák, jól van. Elindult végre az értelmesebbje: csak van ebben a „kurva” országban hatvanká értelmes ember, nem csak ilyen kádárista agyhalott, az is valami.

Aki már nyugdíjas vagy nem pénztártag, persze kivétel. Most viszont a többieknek foglalnám össze az alábbiakban a lényeget. Bocs, ha most nem lesz vicces nem fogok idétlenül poénkodni annyit, de a téma elég komoly.

Tehát: a magánpénztárban maradás mellett fogok érvelni. Az, aki egészen biztos benne, hogy ez hülyeség, illetve VIKTOR! VIKTOR!, valamint nekem a büdös bolsevik, egyidejűleg judeolibsi anyámat, kérem, kaccsojjaki. (Úgyis mondhatnám: 110-es karika. Mármint 110-es IQ-szint alatt a továbbolvasás nem ajánlott!) Kemény lesz azonban a többieknek is, mivel még ráadásul marha hosszú lesz. Érdemes azonban végigolvasni; bár kétségtelen, hogy olvasni tudni kell hozzá. Ezen segíteni nem tudok, a többin is csak a viktorviktor, inkluzíve az egyéb drogok.

Legelőször is tisztázni kell pár alapvetést, mert biztos vannak még, akik nem (jól) értik a dolgokat. Tehát:

  • A nyugdíj az állami pillérből és a kötelezőből magánnyugdíj-pénztári (mnyp) megtakarításból jön össze (meg van még az önkéntes, de azt most hagyjuk), 70-30 arányban. Ez azt jelenti, hogy az mnyp-sek csak a nekik járó (jogosultságba számító évek száma alapján változó) állami nyugdíjuk 70%-át kapják, a többit oldják meg maguk. Ez szűnt most meg: nincs 70% annak, aki mnyp-s marad! Gazdálkodjon a 30%-ából!
  • A megszerzett jogosutsági évek nem törlődnek. Aki jogosult lett, az is maradt.
  • Állami teljes nyugdíjra az jogosult, aki 20 év szolgálati időt felmutat. (A résznyugdíjhoz 15 év kell.) A szolgálati időbe sok minden beletartozik, például a bármilyen munkaviszony mellett az egyetemi évek (1997 végéig), szakképzés, gyes/gyed stb. évei is.
  • Rokkantsági nyugdíjhoz is 15 év kell. (Ebbe a felsőoktatásban eltöltött évek korlátlanul beleszámítanak.)
  • Akinek tehát 14 éve van, nem jogosult semmire sem. (Bár elvileg vásárolhat éveket.)

Mindebből elvileg az következik, hogy akinek nincs meg a 15 (20) éve, menjen az államiba. De még ez sincs így. A továbbiakban tehát úgy fogom csinálni, hogy tekintem a mindenkit, és mindig majd jól megmondom, ki az, akinek nem javaslom az öngondoskodás eme formáját.

(Szögezzük le: azokról most nem beszélek, akiket állítólag az állami munkáltató kényszerített az államiba. Nekik a munkahelyen való felmondást, más munka keresését javaslom, ide nem tartozó okokból. Tömeges akarás esetén el is mondom, mi az okom reá, de most nem ez a téma.)

Először is: nem javaslom azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak öngondoskodni (azaz nem akarnak tenni ellene, hogy ne így legyen). Azok tehát, akik kénytelenek minimálbéren szopni Gazsi cégében (gékartonozás okosba), vagy ők maguk a gazsi, hagyják magukat bevezetni az államiba. (Még mindig jobb, mintha hagynák, hogy más bevezesse a másmilyét őnekik máshova. Illetve a kettő ugyanaz, de ezt ők sosem értenék meg.) Nyernek tehát 30%-ot (ha megérik, amire esetükben kicsi az esély) és továbbra sem kell adózni. Tiszta biznic. Róluk tehát a továbbiakban levesszük a kezünket, örüljenek a minimálnyugdíjuknak.

Vannak azonban mindenkire vonatkozó szabályok. Ezek alapján még nem lehet dönteni, de segíthetnek a döntésben, így emlékezzünk meg róluk.

1) Általában elmondható, hogy az állami nyugdíjrendszer nem fenntartható, és ezen nem segít semmi. Egyrészt a demográfiai adatok siralmasak:

 

 

  • Azok szerint egyre kevesebb gyerek születik és azoknak egyre kevesebb unokája lesz. Ami nagyobb baj, és az ábrán is látszik, hogy a Ratkó-gyerekek unokái már megszülettek, és nem láttunk demográfiai növekedést, azaz nem lesz elég Igaz Magyar Nemzeti Pénztártag. Azaz nem lesz, aki fedezze befizetéseivel azt a nyugdíjtömeget, amit most kifizetünk. (Ne nekem higgyetek, hanem a pl. nemrég elhunyt kiváló szakembernek, Hablicsek Lászlónak, vagy a kádéenpének.
  • És ezen az sem segít, ha hirtelen beindul a gyermekvállalás: azokat ugyanis még fel kell nevelni sok-sok pénzért: családi pótlékot kell fizetni nekik, iskoláztatni kell őket, megatöbbi. És akkor sem biztos, hogy felnevelkedve majd állásuk is lesz, amit meg lehet sarcolni nyugdíjjárulékilag…
  • És ezen a várható néhány százalékos gazdasági fejlődés nem segít: az állami kiadások negyedét már most is a nyugdíjak viszik el (pdf), azaz a 3-3,5%-os infláció feletti, ún. reálnövekedés kellene, azaz olyan 10-15%-os GDP-növekedés, és ráadásul tartósan, legalább 10 évig. Ilyet még Kína sem tud felmutatni: aki szerint persze ez ennek ellenére reális, bízzon csak az államban. De tudjunk róla, hogy ez utópia, azaz hülyeség, más szóval matolcsizmus.
  • Mindezek alapján biztos, hogy a nyugdíjak reálnövekedése nem fenntartható, sőt, az évek előrehaladtával csökkenteni is kell a nyugdíjakat (nem csak nem növelni). Ezt a zorbán sem gondolja másként. Higgyetek neki.
  • Ezzel szemben közép-, vagy inkább középhosszú-távon a magánnyugdíj-megtakarítás fenntartható. (Ez akkor is így van, ha most láttunk nagy bukást éppen: ilyesmi elég ritkán fordul elő és sohasem tartós. Normális ember nem az atomtámadásra készül, mint holmi kis fogarasiárpád) Hosszú távon persze nem, mert egy ideig áttolhatjuk ugyan a szociális forrásigényünket a fejlődő országokra, de egy idő után ők is jelentkeznek majd értük: jelenleg a kínaiak magukat szinte ingyen agyondolgozva teszik naggyá Kínát, de ez nem fog örökké tartani, mint ahogy Európában sem tartott addig. Ránk, kortársakra nézve viszont ez egyelőre nem jelent reális veszélyt, bármilyen cinikus is ez,.

2)  Öröklés. Nem kérdés: az államit nem lehet örökölni, azért csak magasabb nyugdíjat kap az özvegy (ha az övé alacsonyabb volna) vagy árvaellátást az árva. Ez nem az, mint amikor felfordulok 64 éves koromban és a kölkek öröklik a 20-30-40 millát. Ahogy például az én esetemben kinéz: meghalok addig, és legalább lesz nekik miből lakást venni. Másból nemigen fogom tudni segíteni őket. Az özvegyem pláne nem.

3) A fentiek is fontosak, ugyanakkor az egyedi szempontok igazából azok, amik alapján a döntést meg kell hozni. Ezek a következők szerint csoportosíthatók: idő, pénz és megint az idő (ami pénz.) Lássuk!


  • Ha kevés az idő: az államiba javasolt a visszatérés annak, aki „mindjárt” (kevesebb, mint 5 év) nyugdíjba megy és nem tudta (és nem is hiszi, hogy fogja tudni) felhalmozni a hiányzó 30%-hoz elég megtakarítást az mnyp-jében, és meghalni sem tervez mostanában. Ilyen elvileg nem sok magyar lehet, mert ezek már korábban is visszaléphettek, nem is egyszer. A többiek nem tették meg, még a matolcsi felesége sem lépett vissza. Nekik jól jött ez az újabb egérút: használják ki.
  •  Ha kevés a pénz, azaz az eddigi, ill. a várható megtakarítás: ez gyakorlatilag a fentebb vázolt minimálbéreseknél kicsit jobban kereső, szinte szó szerint éhbéren tartott ápolónők, tanárok, adminisztrátorok esete. Nekik mérlegelniük kell, mivel gyűjthetnek többet: sok (túl)munkával és mnyp-vel, vagy az államban való feltétlen bízással. Itt a bér szintje, ill. az eddigi megtakarítások összege dönthet, nincs általános szabály. Számolgatni kell, például itt.
  • Ha kevés az idő, ami pénz: akinek nincs meg a 20 (15) éve, de sokat keres, annak egyrészt szintén mérlegelnie kell, például a fenti kalkulátorral. Másrészt az ő esetük zúrősebb: ha nincs meg a 15 év sem, nem jogosultak rokkantnyugdíjra. Itt nagyon bonyolult a szabály: 45–55 év között például 10 év is elég… Mindegy, itt hazárdírozni is kell: mennyire valószínű, hogy lerokkanok? Mindenesetre nekik hosszú távra kell gondolkodni, azaz javasolt az mnyp. A rokkantság ellen meg lehet kötni biztosítást: nekik van is miből.

4) Összefoglalva: annak érdemes az államit választani, aki

  • leszarja az államot, minimálbéren elvan, aztán majd lesz valahogy. Ők félrerakhatnak a fekete bevételből máshogy: kissé kockázatos, hiszen lebukhatnak, gyöhet az apeh avéhá, de nem valószínű, hiszen egyébként így működik minden 20-30 éve. Ők sajnos sokan vannak.
  • Aki tökmindegy, hogy leszarja-e az államot, az szarja le őt: nem ad neki annyi pénzt, amiből gondoskodhatna magáról. Ők sajnos sokan vannak, és nekik nem éri meg elveszteni a majdnem semmiért a majdnem harmadot.
  • Aki dolgozott 40 évet, végére bepróbálta az mnyp-t, de bukott rajta (és elfelejtett visszalépni, amikor megtehette). Ők a mázlisták: ingyen ruletteztek. Ők szerencsére alig vannak (ha egyáltalán).

Ennyi volna. Még egy megjegyzés: ebben az országban mindennek van realitása, a fentiekből minden szempontból minden borulhat is, tehát lehet, hogy tiszta hülyeségeket írtam, mert a jövő rám cáfol: visszacsinálják az egészet nyócévmúlva, mert beszólt az AB, az Unió vagy a marslakók. Ebben az esetben én megkapom a jogosultságomat, de aki most lemond a megtakarításáról, szart sem kap vissza... Nem lesz ugyanis miből.

A lényeg viszont, hogy csak az múlik rajtunk, amit mi baszunk el: az állami elbaszásba viszont (a közkeletű demokrata vélekedés ellenére) még négyévente sincs beleszólásunk: 2006-ban az eltitkolt államkincstári adatok, 2010-ben a hazugságok (megmentjük a nyugdíjpénztárakat!) miatt lettünk átverve nagyon.

Ne bízzatok ti az államban. Az sem bízik bennetek, különben elmondaná az igazat, ami kábé így fest jelenleg: "fogalmunk sincs, mi a teendő, de addig is, amíg kitaláljuk, ide a lóvét!".

Ne adjátok.

4 komment

Hogyan gondozzuk házilepkénket 3. (Offtopik)

2011.01.25. 20:55 Humperdickk

.

A pillangók szárnyukat összezárva, csendesen, szép, egyenes tartásban döglenek meg. Elmúlásukat nem verik nagydobra: észrevétlenül szűnnek meg, mint az éjszaka, nem rendeznek köré vásári komédiát, mint a gőgös hattyúk, és nem vonulnak el méltóságteljes, kilométerekre döngő haldoklómenetre sem, mint a többtonnás elefántok.

A pillangók élete voltaképpen rendkívül egyszerű: időnként feltűnnek, verdesnek párat, majd odébb libbennek, mintegy maguk örömére, de mégis másokat gyönyörködtetve. Egyébként teljesen érdektelen, felesleges teremtmények. Ha nem lennének, senkinek sem hiányoznának. De vannak.

Ha nagy leszek, pillangó leszek.

Szólj hozzá!

Bréking: újabb zsidók bukkantak fel!

2011.01.25. 20:50 Humperdickk

.

Nem adok két napot, és Jürgen Heidegger és Julian Nida-Rümelin zsidók lesznek. (Előbbi hendikeppel indul, bevallottan marxista.) Ezzel feliratkoznak Heller Ágnes, Radnóti Sándor és Vajda Mihály zsidók mellé, akiknek '"munkássága" egyenes folytatója Lukács és Bibó zsidókéinak.

További zsidók (a teljesség igénye nélkül): Daniel Cohn-Bendit, Neelie Kroes, a teljes Európai Bizottság, az Európai Tanács, az összes valamirevaló nyugati sajtótermék, valamint az aszály, az influenza és a szúnyogok, illetve az a skodás köcsög, aki cammog előttem negyvenöttel DIREKT, nehogy elérjem a zöldet a Zsolnainál.

Oly egyszerű bajerzsoltnak lenni.

Szólj hozzá!

Drága Nellike!

2011.01.24. 22:13 Humperdickk

.

Írod (állítólag):

However, the Commission services have doubts about its compliance with the principle of proportionality and the fundamental right of freedom of expression and information enshrined in Article 11 of the EU Charter of Fundamental Rights. (Forrás itt. )
Mindazonáltal a Bizottságnak kétségei vannak, hogy ez összhangban van-e az arányosság elvével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának a véleménynyilvánítás és az tájékoztatás szabadságáról szóló 11. cikkével. (Saját ferdítés - a szerk.)

Ennyit sikerült kiizzadni. Ja, nem, mert ezt sikerült megismételni egy másik helyen. Ezt meg a Nemzet Legellenszenvesebb Együttnavracsicsának és Segédcsapatának eltitkolni. (Majd akkor biztos nem lesz igaz. Lehet, hogy ennyire hüyék ezek?) Ha a nincs minden idők legszebben hallgató rádiósa, sose tudjuk meg a szörnyű igazságot. Miszerint ennek a barom Kálmánnak már megint mennyire igaza volt.

Nellike, nyalom a szívedet: ez így kurvára kevés. Betű nincsen például a komplett Harmadik Fejezetről, a nullum crimen, nulla poena sine lege certa elvéről, a médiahatóság ad hoc frekvenciaosztogató pallosjogáról. (Az első éjszaka jogát csak azért nem vetették be, mert kizárt, hogy bárkinek is felálljon annamarira. Bizonyítani is tudom. Illetve ő tudja. Amennyi esze van, bulvárlapban számol be a nyomoráról.) És sorolhatnám napestig, ha nem unnám már mocskosmód, mi mindenről nincsen benne még utalás se.

Azt is tudom, miért nincs: nem ütközik az AVMSD (Asszem Valaki Megint Sokat Daiquirizett) fantázianevű népmesétekbe. Amit hosszas nyűglődés után megalkottatok, hogy ki lehessen nyomtatni tizenhuszonmilló példányban. Hadd pusztuljanak a fák, fogyjon az édesvíz. Be mondjuk nem muszáj tartani. A lényeg, békességlegyen.

Jajgyerekek (plusz Nellikedrága), gyengék vagytok, mint a másnapos kónbenditfing. Megesz ez a zorbán titeket reggelire, kupica házival megkezdve, friss vereshagymát mellé kanyarítva, végén haragosfehér nagyfröccsel leöblítve. Szinte hallom jóleső böfögését.

3 komment

Kilépek én már a zunióból is!

2011.01.23. 00:01 Humperdickk

.

Igen Tisztelt Európai Unió!

Van Önöknek egy kedves, barátságos kis bizottsága, na melyik is az, itt van a nyelvemen, na, szal' Európai Bizottság fantázianéven fut. Ne hülyüljenek már, biztos ismerik, ott van rögtön a sarkon, Bruxellesben. Megismerik a hugyozó huszárról , ott lesz az, mellette, mármint az a brüsszel. A bizottság nyilván meg ott van, benne. Nem tuti az infó, magunk résziről még nem jártunk arra, szal' nem vagyunk biztosak, de sógor már volt Párizsban, ő mesélte, neki meg hiszünk, mert ismerjük a családját. (Gékartonoznak ezerrel okosba', de ha kell, adnak számlát, névjegyet küldjünk?)

Na, a lényeg. Kérnénk mink valamit, ha neadjisten, arra teccik járni. De tényleg, ha csak nem nagy gond. Most nem is a csipke köllene (járt ott a szembeszomszéd Mari uncsitesója két éve, hozott egy kamjonnyit), de van ez a levél. Amit tetszett írnia ennek a bizottságnak. Mármint a bizottságnak tetszett írnia a magyar kormányfő helyettes navracsicsának. (Teccikérteni, remélem, mit akarok, mert ha ezt most ha elküldöm én a médiatanácsnak fordításra, darabig eltart, míg kihozzák nekik az ájsztít. A nélkül meg nem tudunk mink angolul rendesen.)

Szumma szummárium: a levél. Aztat tetszenek írni, miszerint ne csesztessék a maguk tévéit olyan cuccokkal, ami nem elég konkrét, és most már döntsük el, kinek kell regisztrálni. A többi le van mélyen szarva, az nem tartozik a maguk dógába, szal' akár legyen.

Hát ez a gond itten: szerintünk meg ne legyen. Ha maguknak ez ennyi, akkor meg minkszerintünk maguk ne legyenek. Mert ha maguk szerint kónbendit akár üvöltse cipóra a fejit, akkor meg a kónbenditnek nincs igaza, akkor maguk meg mittom, hova menjenek a fenébe. A lényeg, hogy mélységesen fel vagyunk háborodva. Többé nem akarunk mi sem vacsorázni magukkal sehun se. Egyen magukkal a mindig optimista, orbánbarát tótavé. (Most a törökgábort már tényleg hagyjuk. Értelmes ember valahol tényleg meg kell, hogy húzza a határt.)

És hadd mondjunk valamit. Marhára nem tartozik magukra, de a Kálmán speciel élet és halál között feküdt az intenzíven elgázolás (nem, nem elgázozás, kedves leendő náci kommentelők!) végett, így nem tudott a csatlakozás ellen szavazni, amikor épp a szavazódás volt. Pedig már akkor tudta (mer az egy vátesz, köpjétek monitoron), hogy mi egyrészt nem valók vagyunk a maguk köreibe taplóságunk okából kifolyólag, másrészt maguk az első adandó alkalommal fogják kettészarni a mi fejünket jól felfogott üzleti érdekük okán. És pont ez a kettő történt most, egyszerre. Mink tirpák módon beleszartunk a szoáréban a vázába, maguk meg hagyták, sőt, az sem baj, ha a maguk törvényeire fittyet hányva építjük tovább a diktatúrát, amíg tartjuk a hijánycélt. Meg egésséglegyen.

Csesszék meg: fel is fogjuk építeni. Maguk ebbe beleszarnak: Bosznia után most másodszor sikerült egyértelműen igazolni, hogy maguknak zömükben impotens, konzervatív, konfliktuskerülő, haszonleső gyáva fosoknak tetszik lenni.

Nem tom, a maguk szarából hol lehet kilépni?

Szólj hozzá!

Hogyan gondozzuk a házilepkénket 2.

2011.01.22. 22:08 Humperdickk

A helyzet fokozódik. Ma kimentem, tüzifát rakodtam, mit sem sejtve. Megint egy lepke, mondanom sem kell. Nyilván ezt is bevittem, gyerekörüljön.

Immár tehát ketten vannak. Ez hirtelen kétszáz százalékos növekmény. (Bárcsak a magánnyugdíjpénztárban maradók állnának így. Nem állunk.)

Kezdek aggódni. Mi lesz velünk?! Rettenetes napokat élünk át; lakásunkat lepkék borítják. Félünk!

Ezen a poszton minden nap beszámolok a fejleményekről. Amíg persze engedik a dögök.

Ja, így néz ki a bestia. Meneküljön, ki merre lát.

Szólj hozzá!

Hogyan gondozzuk a házilepkénket?

2011.01.20. 22:17 Humperdickk

Van egy házilepkénk.

Igazából mondjuk nem tudom, van-e még: néhány órája nem láttam. E szerint tehát nappali lepke. Nagyjából ennyit tudok róla, meg hogy kívülről sötét, szinte fekete, de belül színpompás, 3-4 centis, és olyat is tud, hogy ha kinyitja a szárnyát, szemei is vannak.

Kint fagyoskodott a hóesésben az udvaron. Szürreális látvány volt, sőt, giccses: színes kis lepke didereg a hópelyhek közt. Ebből egy ilyen ákos minimum dalt, akarom mondani, verset ír. (Mármint szerinte. Szerinte verset.)

Ma óta van. Behoztam a házba, én szarok rá, gyerek örüljön. Lepke ellenben kissé felengedett, kezdte otthon érezni magát. Kapott mandarint is, zabálni. Nem tudjuk persze, szereti-e. (A bélszínben kevesebb bizodalmunk volt, meg nem is volt itthon.) Mindegy, a büdös rovar elvan, változtatja a pozícióját a házban, mandarin fogy, alles in Ordnung zu Hause.

Ja: merhogy hazajöttünk Hévízről. Muszáj volt, és kivételesen nem miattam: a nagyobbik bekapott valami vírust, ami kezdett kellemetlenné válni, miután telehányta a szállodában a dzsakudzit. Kezdtek ugyanis ferde szemmel nézni ránk emiatt, ami nem volt kellemes, így a távozás mellett döntöttünk. (Egyeseket ugyanis nem tölti el nyugalommal a pezsgőfürdő tetején úszkáló félig emésztett répa. Fura emberek vannak. Biztos zsidók.)

A lényeg, hogy megtanultam: a házilepke tartása nagy gondosságot, odafigyelést igényel. Ez a dög ugyanis rárepül helyekre a lakásban és onnan nem szívesen távozik. Ez különösen fürdővárosból hazaérkezést követő, feleség által elmebajig fokozott nagymosás közben okoz gondot. A lepke ugyanis rászáll a száradó szarokra, mittom, inni, és ettől a hajtogatás sem tántorítja. Azaz belehal a hülye a mozdulatlanságába. Nagyon kell figyelni. Meg egyáltalán: innentől nem csak úgy vadul, fékevesztett módon megyünk durrbele a házban, hanem legfeljebb toporgunk, tipegünk, és minden idegszálunkkal igyekszünk nem kilencven kilósak lenni. Mert azt a szőnyegen pihegő pille nehezen tűri.

Így aztán intelligensebb embereknél kialakul egy új készség, amit most hirtelen „hol-az-a-kurva-dög” szimptómának neveznék. Ez egy nagyon alattomos tünetegyüttes: gyakorlatilag meggátol minden komolyabban vehető mozgást, ellenben fokozott idegi igénybevételt indukál. Környezetünk megváltozott, idegen lett számunkra, minden sarkon új veszélyek, széttaposástól rettegő pillangók leselkednek, és nincs menekvés önmagunk böszmesége elől. Az élet egy rémálommá vált, és ez ellen semmit sem tehetünk, kivéve, hogy feldolgozzuk a csapást.

És persze az is előfordul, hogy számunkra idegen környezetben vagyunk kénytelenek szembesülni azzal, hogy a szabályok megváltoztak. Ruganyos léptekkel lépünk a porondra, mint egy kis büszke gladiátor, hogy ott küzdjünk minden erőnkkel, és mindeközben azt hisszük, hogy a legjobb tudásunkat, szónoki erőnket előkapva védtük meg utolsó csepp vérünkig a hazát, saját szobrunk talapzatán mennydörögve! És mit ad Isten, kiderül, hogy szimplán csak bohócot csináltunk magunkból ugyanazon a porondon: az ellen ugyanis gonoszul elmosolyodik, és először rendreutasít, majd rámutat szánalmas kis csúsztatásainkra, miután tényekkel forrasztotta torkunkra a szót, hogy végül kegyelemdöfésként odáig süllyedjen, hogy aljas, ordenáré módon Tocqueville-től idézzen. És nem süllyed el mindeközben szégyenletében!

Az ilyennel, javaslom, ne együnk együtt. Sőt, alázzuk meg még jobban: ne nyújtsunk neki kezet se. És ha ebből sem ért, még mindig mutathatunk neki szamárfület: végső soron a nyelvünk is kinyújthatjuk reá. Meg is érdemli. Mást sem érdemel. És miután ily módon voltaképpen már a hülyepartedlis ajtónálló is rajtunk röhög, emelt fővel lépkedjünk az örökkévalóságba.

Ne csüggedjünk: az Európai Unió Legszánalmasabb Elnöke cím is szépen csillog.

Szólj hozzá!

Nem tudunk mink mán repűni se

2011.01.19. 22:15 Humperdickk

Hévízen rohadok már egy fél hete. (Családostul, egy lepusztult ezeréves laptoppal súlyosbítva, mobilnettel, emiatt mind nem üzemel a blog darab ideje…) Innen, az ország, azaz mit akarok mondani, a Nemzet majdnem leggazdagabb városából látszik igazán, míly fennen szárnyal a Haza.

Rohad az is, konkrétan. Épül az Új Magyarország – jellemző módon alig találtam meg a linket : sebaj, uszkve négy év múlva az Új Széchenyi Tényleg Nem A Szocik Régi Szarát Másoljuk De Esküszünk Vakuljunk Meg Ha Mégis Terv lesz gondosan eltitkolva. Megszoktam, itt élek darab ideje, nem csodálkozom én már semmin. Mondjuk nem látszik, mit fejlesztenek újólag magyarul, de a tábla szépen kinn van. Biztos azt fejlesztették. A táblát. Ugyanez Sümegen is összejött: sitthalmok, itt-ott mintha bármi is alakulna, de böszmenagy tábla itt is róla, milyen szép lesz a jövő. Pont, mint a tábla. Arról viszont, hogy a főútról merre a kurvaanyámba kell melyik nénikém térgyekalácsa felől kanyarodjak, sehol semmi jelzés. A Spart hamarébb megtalálnám – ha lenne. Hamarosan persze nem lesz, ha idióta nemzetellenes, extraadó-szabotáló hülyemagyarokon múlik (a linket a Varánusztól loptam).

Mindegy: Hévízen a romlás jelei mutatkoznak, és persze nem a zorbán óta: régi nóta ez. Úgy kezdődik, hogy jön majd a gazdag külföldi, és lesz valahogy. Hát, nem lett. Ahhoz ezt-azt nekünk is tenni köllött vón'. Épül, szépül ez a Tófürdő is, de mindenhol máshol a rohadás ütötte fel a fejét. Nehéz ezt elmagyarázni, de valahogy kopnak a falak: eladó, kiadó, rohadó minden. Mintha menekülne innen mindenki. Az az egy vendéglő is szinte üres este, ami még nyitva tart. De lehet, csak én látom így. Mittom, biztos öregszem, „owê war sint verswunden alliu mîniu jâr?” (Bocs, érettségiztem német irodalomból is, ennyi maradt.) Meg az elmúltnyócévmindenbűne. Ez is milyen. Hogy minden arról tehessen, és akkor mánis levan a gond. A minden bűne. Melyik, baszodalássan, jobbos barátom? A hagyó baszta el hévizet is?

De persze minden jobb lesz nemsoká. Leszarjuk mink az EBESZ-t, nem szól be az IMF , most meg éppen az Európai Parlament szopjon le. Az Orbán-kormány válságadóit már tíz országban kopírozzák, a médiatörvényt is fogják. Lesz itt rend. Különben is, ez a Kroes, vagymi, nem olvas, csak dumál, de majd a navrasics orvosolni fogja. Azt a hét meg a nyolcát, mi több, visszamenőleges kilenc és fél tizedét a judeobolsevik lukszenburgi anyjuknak!

Hadd ne ragozzam. Ellenben, ha már családdal lettem egy hétre szigorítva, egy anekdót, amolyan gyerekszáj (majdnem olyan, mint ami a nőklapjában ment régen nagyon komoly erőkkel, csak ennek értelme is van). Összevesztem ugyanis a négyéves lányommal, mert szerinte az egy faszság (ő mondjuk árnyaltabban fogalmazott), hogy az emberek repülnek a mesében. A madár, az repül, hogyne, van hogy a ló is. Meg az angyal. De így konkrétan az Árgyélus nem bír. Mert emberből van. Dixi.

Persze, hogy kurvára igaza van. Annyira, hogy biztos meg is írta ezt már valami néprajzos Proppivadék: a hajdani mesekitalálóknak is volt annyi eszük, hogy azért teljes marhaságot ne, mert azon már röhög a pórnép is. Mittom, változzon át macskává, lóvá, kredenccé, de azért repülni már ne tudjon a paraszt. Mert az hülyeség. Mert olyat meg már ki látott. Senki se, quod erat demonstrandum.

Csak ez a zorbán nem olvas mesét. Ez bazmeg repülni akar. Ez teleszarja az Uniót, mint valami rohadt galamb, még begyét düllesztve burukkol is hozzá. Hátha.

Innen üzenjük: szarni mi is tudunk. Repülni csak te, kismajom. De ahhoz is mi kellünk.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Miért maradtam magánnyugdíj-pénztári tag?

2011.01.16. 22:16 Humperdickk

Rengeteg oka lehetne. Például mert tagnak lenni jó. Aki tag, az tartozik valahova, mert aláírt valamit, amit mások is aláírtak, így befogadták őt is Oda. Mert Ott jó: ott szeretik az embert akkor is, ha egyébként síkhülye, tehetségtelen izé. Jó esetben szóvivő, kormánymegbízott, miniszter is lehet az izéből, ha hajlandó megtenni Valamiért a Bármit. Feltétel nélkül bohócot vagy felmosórongyot csinálni magunkból különös perverzió, de aki rákap, sosem szokik le róla. De nem is kell: ezért is jó tagnak lenni.

Meg azért is lehet jó tagnak lenni, mert anyagilag is megéri. Ha az ember tehetségtelen, nehezen lesz tehetős. De Ott nem várják el a tehetséget, sőt, ellenjavallt: a főnök mindig butább, annak főnöke értelemszerűen még inkább az, és tényleg csak a spirálgalaxisok középpontjához mérhető az a szellemi sötétség, ami már a Vezér sajátja. Ebben a rendszerben a valamire valóság hátrány: aki valamire való, nem alkalmas mindenre. Bármire. És ezt a bármit meg kell fizetni. Meg is fizetik.

Meg végül hát azért is jó lehet, mert ha az ember meghoz egy nehéz döntést, megkönnyebbül a lelke neki. A döntés előtt csak árván libeg mindenféle szélben, de miután letette a garast, már nincs visszaút: a sorsa felett már nem ő, hanem Ő rendelkezik. Ez például különösen jó akkor, ha az ember tulajdonképpen egy tényleg mindenre alkalmatlan, mindenki által lesajnált, buta kis féreg, akit ütöttek az általánosban, mielőtt elvették az uzsonnáját – és néha még azt követően is, puszta műélvezetből. Mert valljuk be, némely szóvivőpalántát nem lehet nem kéjjel ütni az embernek: ilyenkor úgy érezzük, helyreállt a világ rendje, megkerült a Higgs-bozon, kisimult a téridő görbülete és máma már nem tágul tovább az univerzum a náthás retekbe. De fájdalom: ami nekünk, normális embernek igazságos, jól eső kegyetlenkedés, az szerencsétlen pondrónak fáj nagyon; emiatt mi sajnos nem ütjük tovább (eléggé), annak meg lesz pofája belépni valahova és szívós, nagyon szívós munkával szóvivővé, kormánymegbízottá, miniszterré szopni magát. Ugyan egy szikrányit sem lett több esze a hosszú évek során, nem lett alkalmasabb bármire, mint egy egyszerű faék: de unta már a záporozó könnyeitől iszamós kiflivégen csüggést, és végső soron meg lehet érteni. Belépett hát, és ha már ott volt, lám, lett is valaki. Anya-apa büszke rá. Mutatja a tévé.

Összegezve tehát: tagnak lenni jó. Elnézve némely butaember idióta mosolyát: több is annál.

Ja: mondjuk én azért maradtam tag, hogy legyen nyugdíjam, vagy ha meghalok addig, a gyerekeimnek pénze, és mert szeretek mindenről magam gondoskodni. Vagyis nekem mondjuk van eszem. Ami, valljuk be, a fentiek tükrében részemről mégiscsak óriási baklövés.

Nem csoda, hogy nem vittem senmmire.

1 komment

A buta emberekről

2011.01.13. 23:39 Humperdickk

Úgy szerettem volna ma írni a zorbán legújabb öngóljáról. Meg hogy miért maradtam magánnyugdíj-pénztári tag. Hisz maga a zorbán ismeri el, hogy nem lesz nyugdíja annak, aki neki hisz. Elmondja, nem szégyelli, leszarja. Jelek szerint ennyire buta a jelenvaló magyar miniszterelnöke. Hát jó, na, nem egy Batthyányi. Szomorú ez, meg is érne egy misét. Meg is fog. (Majd.)

Szürreális élményben volt azonban részem. Láttam ugyanis ezt a (akkor még nem tudtam, hogy) szopásnyaláson kívül szemmel láthatóan semmi égvilágon másra nem alkalmas, ámbár helyezkedni, alkalmazkodni kiválóan képes, rendkívül butának tetsző szöllősigyörgyit. (A másik csökkentképességű, a détótkriszta nem ért rá). És az Estében, amint éppen azt rebegi, hogy lopnak a filozófusok. (Igen. A filozófusok.)

Szarnék én rája (újabb hülyeember újabb nemnormalitása), ám ez még a vastag bőrön is átütött. Sőt, a helyzet az, hogy el bírtam jutni odáig, ameddig sosem hittem volna, hogy eljutok: undorodni egy szép női arc mosolyától. Kénytelen vagyok tehát megmondani, mi a különbség az okos és a buta ember között. (Hátha a vastagbőr is megérti. A szöllősiben nem reménykedem.)

Tehát két dolog van.

Az egyik: az okos ember intelligens. Ez sok mindent jelent, itt most például azt, hogy könnyebben old meg problémákat, mint a buta. Már úgy értve old meg valamit, hogy használhatóan: nem széjjelkúrja a csomót, mert megteheti, hanem megoldja azt, hogy lehetne minél gyorsabban kibogozni – nem azt a csomót, de az összes többi csomót, ami lehetséges egyáltalán, és nem hogy a való világban lehetséges, de az összes elképzelhető világban is az. Így van még azokkal a hiperirracionális csomókkal is, amelyekkel egy ilyen hülyeorbán neadjisten összefut véletlen. Azaz: elméletet ad, nehogy az a nagyon buta baromarcú csesszen szét mindent idióta módon azonnali hirtelenséggel, ahogy szokta, hanem hogy próbálja meg legalább egy kicsit kibontani a problémát. Azaz: adja meg a problémának az őt megillető tiszteletet!

A másik ilyen intelligens dolog: az empátia. Ez olyan, hogy mielőtt a néni a buszon egyáltalán felkászálódni tervezni elkezdeni akarna, már nyomja is az okosember a leszállógombot, mert tudja, hogy a néni le fog szállni. Hiszen rendezgeti a szatyrait, a botjait, nyüzsög hülyén. És mivel ehhez még az is társul, hogy eléggé nyamvadt, töpörödött alkata van neki, biztos, hogy esélye sincs elérni azt a gombot. Tehát köll neki segíteni. Ám ha minden jól, azaz a törzsfejlődés szempontjából hasznosan működik, és az okosember sincs ott, vagy csak nem figyel, a néni ott rohad meg a buszon! De az okosember, dacára az ösztön sugallta strádzslöforlájfnak és annak, hogy nem minden működik (törzsfejlődésileg) jól, kisegíti a nénit (és a világot). (Egyébként ez az oka annak is, hogy busszal jár béemvé helyett. Mármint törzsfejlődésileg. Meg hogy egyáltalán van ilyen, hogy béemvé. Szintén törzsfejlődésileg.)

Nos: a filozófus egy ilyen állat. Ilyen izé, okos. Ez nem azt jelenti, hogy mindig okos, hanem csak úgy általában, joggal vélhetően az. Mint az elektron: ott van az az elektronhéjon, de kurvaélet, hogy nem pont ott, ahol keressük. Lehet, hogy a filosz sem mindig okos, de az biztos, hogy statisztikailag bizonyos, hogy nem buta.

Ez már önmagában elég volna, hogy békén hagyjuk: lopjon, ha arra vágy! De az a helyzet, hogy az ilyen okosember alkatilag képtelen a lopásra. Nem érdekli ugyanis a pénz. Kettészarja, nem izgatja, nincs ugyanis róla mit gondolkodnia. Ismerek egy ilyet: 13 fokban elvan télen is. Nem baj. Más dolga van. Nem úgy, mint az együgyű baromnak, akinek fizetés köll, nyugdíj köll, emtévéegyes állás köll.

Ezek után amikor egy ilyen szöllősigyörgyi-jellegű együgyű barom azt kérdezi ennek a magasabb rendű fajnak egy tisztességben megőszült képviselőjétől, hogy mi köze pl. a technikának Szókratészhez, akkor nekem, valaha okosember, jelenleg alkoholista kocsmafilozófusnak (aki mellesleg ismeri nevezett antik filozófus munkásságát is), súlyos szavak tolulnak fel.

Miszerint: fogd már be, Kiscica! Ne beszélj, kérlek, ne alázd tovább magad! Évezredek tekintenek le egy ilyen Heller Ágnes szembogarából buta arcodra! Tündérke: a szépség nem minden, sőt – kurva gyorsan elmúlik. Hidd el, van az a pont, amikor már a kutyának se fogsz kelleni!

Részemről ehhez meg sem kellett öregedned. Ennyit tudok hozzátenni jellemfejlődésed beteljesüléséhez.

16 komment

Nyílt levél Szalai Annamáriának és Kovács Zoltánnak

2011.01.12. 09:20 Humperdickk

Kedves Annamari és Zoli!

Bocs a tegező, lezser stílusért, de a blogok Véleményrovataiban ez a divat. Tudjátok mink itten az internet mucsai mélységeiben nem szarozunk: megmondjuk a frankót egyenesen, bátran – és névtelenül. Névtelenül, mert a „net” nem feltétlenül az egyéni felemelkedés és ezzel járó önmarketing terepe (bár vannak, akik erre használják), hanem közös, mindenki számára szabadon elérhető tartalmak közlésének helyszíne is. Innentől kezdve amit leírok, tulképpen bárki leírhatta volna, aki tud írni és van internet-elérhetősége, szabadon felhasználva az internet akármilyen szemetét. Ez egyébként olyan posztmodern izé… mindegy, nem magyarázom, a neten nézzetek utána.

És névtelen azért, mert csököttnek tűnő agyatokban azt gondoljátok, hogy a magamfajtát alaposan meg kell büntetni, mert van. (Jó, most még nem, mert most a főnök a főgóré, de majd letelik az a fél év magány, és lesz nemulass!). Szintén nagyon szellemileg visszamaradottnak vélelmezhető pajtásaitokkal ugyanis nagyon nem értitek, miről szól a modern világ, a fácsebukk, a twitter, meg a webkettő, úgy általában. Elmondom hát!

Biztos emlékeztek: régen volt a junoszty-tévé, meg a videoton kolorsztár. Ez, bár néha felrobbanósat játszott a „zimperalista” ellenség megtévesztése végett, már kissé fejlettebb volt, mert voltak benne ilyen színek. Később lett olyan verziója, ami egyrészt nem annyira robbant fel néha, másrészt volt hozzá egy böszmeronda fekete kütyü, aminek a segítségével fotőjböl is lehetett kapcsolgatni a csatornákat. Mind a kettőt, plusz a csehkettőt. (Déldunántúlon horvátkettőt.) Ja, hétfőn nem, akkor az adásszünet "került megrendezésre".

Meg még volt a rádió: szabócsaládostul, kinyermástul. Olyan is volt, hogy magnósoknak, amikor elejétől a végéig lejátszották a rikkesztlit, hogy a fiatalok felvehessék az aiwa kétkazettásra, majd másolják a haveroknak ezerrel. Ezen kívül esti volt a hírlap, amiből megtudhattuk, miért jó nekünk, majd titokban meghallgattuk a szabadeurópán, hogy á, dehogy. A demszki meg nyomtatta a pincezugban a szamizdatot.

És ennyi. Lehet, hogy kihagytam valamit, de lényegében és érdemben mindössze ezt tudta a média. Nem volt olyan, hogy bárki paraszt bármi parasztságot (itt például ezt a posztot is linkelhetném, vagy ezt a blognak kinéző buta hivatali körlevelet), és olyan sem, hogy azt bárki paraszt elolvashatta. Csak az volt, amit az akkori cenzúratörvény engedett, és ez csak egy kicsit volt megengedőbb, mint most a tietek.

De a lényeg: ezt a fost, amit ti médiaalkotmánynak meg mittominek csúfoltok, egy az egyben csak abban a régi, letűnt világban lehetne már csak alkalmazni. És ez a világ megbukott. És bármennyire is fáj: például a demszki miatt bukott meg. Az meg annak idején ilyen libsi szar volt.

Fiúklányok: nincs itt semmi összeesküvés. A művelt nyugat ugyanis leszarja, hogy csesszük el a gazdaságot, amíg tartjuk a hiánycélt. De annak már nem örül, ha az erről szóló pofázást is betiltjátok, mert arra fenemód büszke. A szabadságára büszke, amit kiharcolt – közvetve nektek is. És például ezért engedte (bár nem szó nélkül, mert neki szólnia szabad), hogy szabadon ámokfusson a nagyon butaarcú matolcsigyerek is. Az magánügy; a szólás- és sajtószabadság viszont közügy. Az egész emberiség közügye.

Végső soron ez az egész cécó tehát arról szól, hogy ti most már elmehettek a picsába. Az egész emberiségnek tennétek nagy szolgálatot vele.

2 komment

Szolgálati közlemény

2011.01.11. 11:50 Humperdickk

Tájékoztatom a nagyérdeműt, hogy blogom innentől teljes egészében átkerült a Vélemény rovatba, azaz minden bejegyzésem a Vélemény rovat része!

Ugyanakkor tájékoztatásul közlöm, hogy szerény véleményem szerint ez a szalainannamari nevű Istencsapása (mert ilyet magára valamit is adó istenség teremteni bizonyosan nem teremt) teljes, végzetes és visszafordíthatatlan módon egy buta, hazug, helyezkedő szarházi.

Köszönöm a figyelmet!

1 komment

Erre iszunk?

2011.01.09. 13:03 Humperdickk

Szokásomtól eltérő, tehát perverz módon most képrejtvény következik:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Megfejtést is adok, mivel gyakorlatilag kitalálhatatlan: ez egy söralátét.

Elég bonyolult söralátét, ami azt illeti. Mivel nagyon nehezen is olvasható rajta a szöveg, elárulom, hogy ez a „1058-as számú bevallás a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó és a biztosított mezőgazdasági őstermelő járulék és tagdíj kötelezettségeiről” nevű sör alátétje. Speciel a Kőbányait jobban szeretem, de ezt szeretni nekem nem tisztem, hanem inkább nemzeti együttműködési rendszer-kötelezettségem, mivel az állam engem, mint egyszerűsített egyéni vállalkozót negyedévente eléggé szépen megkér arra, hogy ezt a söralátétet én neki küldjem el – és tudjuk, hogy ha valamit az állam szépen kér, annak súlya van. Ezt azután kéri tőlem az állam, hogy beszedte a marha egyszerűsített harminc százalék adót, valamint a vállalkozásomtól független munkabérem után mind a munkáltatómtól, mind tőlem a járulékokat: nem szarozik azonban, ezzel ő nem elégszik meg, hanem járulékokat is beszed tőlem. Szám szerint 8, azaz nyolcféle járulékot szed be, illetve csak hatot, mert kettőt ugyan be kell vallanom, de nem kell megfizetnem: erről nyilván nekem kell tudnom, különben engem megbüntetnek. A rám vonatkozó hatféle járulékot három kis csoportra kell osztanom, és egyenként elutalnom a Tekintetes Adóhatóságnak. De értelme is van ennek, mert ezzel a bevételem 1,65%-a, azaz egy egész hatvanöt százaléka becsorog az államkasszába. Azaz ezért a másfél százalékért megy a hajcihő.

És ez még semmi. A másik, 1001-es bevalláson nekem mindenféle adókról kell azt mondani, hogy nem érintenek. Ezt negyedévente lehet tenni, de a Tekintetes Adóhatóság kegyet gyakorolva megengedi nekem, hogy egy NY-jelű lapon év elején letudjam ezt. Ki is szoktam tölteni, egy oldal az egész, illetve fél. Lassan már egy bajor literes füleskorsó is ráfér. Ám beküldeni nem tudom, mert beszélget velem a nyomtatványkitöltő: „a 1001-est kiváltó lapot csak 2010-es dátumokkal lehet kitölteni, te nagyon egyszerűsített, barom állampolgár”. Azaz: nem frissítették az űrlapot. Tehát én egy barom vagyok, nincs ezen mit szépíteni.

A fenti problémák megoldására három lehetőség kínálkozik.

  1. Azt mondjuk az EVA-alanynak, hogy ha van főállása, negyedévente fizesse be a bevétele 33%-át, a többit megoldja az állam. Ilyen mindenféle helyekre elutalja, ezt mi állampolgárok úgyse értjük, nem kell vele foglalkozni.
  2. Meghirdetünk egy Kilábalás Az Elmúlt Nyolc Év Minden Bűnéből Nemzeti Akciótervet, melynek során azt mondjuk, hogy söralátét. A többit mi Nemzetvezető Messiások és Örökös Izék úgyse értjük, nem kell vele foglalkozni.
  3. Iszunk egy sört és szarunk az egészre.

Részemről iszok egy sört. A többit a reggeli kávé után szoktam intézni, és kitart egész napra.

3 komment

A cenzor halála

2011.01.06. 22:32 Humperdickk

A Magyar Nemzet Nemzetközi Médiájának Egyetértési És -jólgondolkodási Hatóságának elnöke fáradtan dőlt hátra öblös bőrfoteljében: mai nap sem lesz kevésbé megterhelő, mint bármelyik az elmúlt kilenc évben. Az előtte tornyosuló feladatokra gondolva enyhe szomorúság vett rajta erőt: mi küzdelem áll már hivatala mögött így is, és még most sem dőlhet hátra, még most is akad elegyengetni való a média göröngyös terepén! Még mindig vannak, akik nem, nem akarják érteni Őt... Szemét ekkor az irodája legszebb pontjára, az Európai Együttműködési Nyilatkozat és Verdikt (E-ENYV) másfélszer három méteres molinójára függesztette, mint az elmúlt nyolc év alatt annyiszor; a plakát mintegy 98%-át visszamenőleg is elfoglaló portré, az Okos, Gondos Atya portréja mindig erőt öntött belé.

Töprengéséből halk, de határozott kopogás riasztotta. Titkára, a 14 éves Lázár Lajcsika érkezett, kezében mappák tömkelege. Tehetséges gyerek volt, nem véletlen, hogy őt ajánlotta kedves ismerőse, a kilenc éve legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjének bérmakeresztanyja.

  • Mit akarsz, fiam – mondta csak, nem kérdezte. A kérdezésről már rég leszokott: azok nélkül is mindig pontosan megkapta a választ. Vagy a parancsot. Azokra meg úgyse volt szokás visszakérdezni.
  • Elnök Asszony, hoztam, amit kért, itt van minden, a Reuters...
  • Rojtersz. Ahogy írjuk – vágott közbe ellentmondást nem tűrően.

A fiú elvörösödött, majd észbe kapva először elfehéredett, majd villámgyorsan besárgult, minden kamaszerejével az érett narancs színét imitálva. Nem volt egy elveszett gyerek.

  • Elnökassz... Kérném elnézését... Többé sohasem fordul...
  • Hagyjuk – sajnálta meg a remegő fiút – nem érdekes. De figyeljünk oda erre – majd folytatta: – Az SP-féle Elnöki Szabvány szerinti helyesírási hibák, remélem, nem maradtak ki, mint két éve, a karácsonyi számban. Rendkívül kellemetlen volna. Nem győztem magyarázkodni Őelőtte – az utolsó szót hibátlanul, nagy kezdőbetűvel mondta.
  • Ez csak természetes. A munkának ez a része a legkedvvesebb a dolgozók számára.
  • Jut eszembe... illetve az Övébe – pillantott a portréra megint – a dolgozók. Megnézném őket.
  • Parancsára! – ugrott félre előzékenyen a siheder, már nyitva is az ajtót, dacára annak, hogy mindkét keze tele volt a kefelenyomatokkal. Tényleg tehetséges fiú volt. Szinte kész férfi.

A folyosóra kiérve elégedetten legeltette szemét a látványon: a Kínai Szabad És Demokratikus Állam Mindenki Szabad Benne Köztársaságának ajándéka, a sok sürgő-forgó dolgozó (az a sok kis egyforma fekete kobak, mind a cirka száz, százötvenmillió), egytől egyig elégedettséggel töltötte el. Ezek nem lankadnak: napi 20-22 órában javítják, egyengetik a Legöregebb Kontinens megszámlálhatatlan sok kis tévéjének, rádiójának, hírlapocskájának és kedves kis blogocskájának útját, hogy az Őelőtte Kezdődött Idő Előtt Elmúlt Nyolc Év minden bűnétől és aljas szokásától megszabadítsák az Emberek Médiáját. Felidézte azt a percet, amikor a hitelét vesztett nyugat levitézlett offshore- (és egyéb gusztustalan szavak) lovagjai mérhetetlen gőgjükben végzetes hibát elkövetve sorsukat Őrá bízták, öntudatlanul is felmérhetetlen szolgálatot téve ezzel népeiknek: megadták ugyanis nekik az Elméletben Létező Bár Alkalmazni Szükségtelen Ám Segíthet Alapelvet (ennek közkeletűvé vált rövidítése valóságos gyógyírként zengett más, tehát magyarul nem tudó, ám egyes hazai bloggazdákkal ellentétben használható aggyal rendelkező népek herpeszes ajakán). Szíve melegséggel telt meg az emlékek hatására; szeme könnybe lábadt, így bizonytalanul botorkálva szinte orra bukott egy, láthatóan feje búbjától a farkáig rühes patkány oszladozó tetemén.

Ideje sem volt azonban a megrökönyödésre: inas karok máris tizedmásodpercek alatt kötötték gúzsba úgy, hogy moccanni sem tudott. Döbbeneténél csak a lassan ébredő, majd hirtelen belé nyilalló felismerés volt iszonyúbb:

  • Csak nem... nem a három évvel ezelőtti Halász Judit dal a Petőfin? A méripoppinsz?! Hisz megmagyaráztuk: „keletről fúj a szél”? – kérdezte kétségbeesve. Az egyik öltönyös (most már felismerte a két betűt a kabátján) kimérten válaszolt:
  • Ne kombináljon. Ahova megy, arra úgyse lesz szüksége – mondta, majd a beélesítve az öltönye szivarzsebéből előkapott fekete análvibrátort, csak ennyit préselt ki összeszorított fogai közül: – Letelt a kilenc év. Az ön ideje lejárt. Ön helyett innen most már ez a rohadt patkánytetem is megfelel.

Kifelé menet még láthatta az egykori Parlament épületének sziluettjét a lemenő nap fényében. „A sors fintora” – legyintett gondolatban a főkupolára vetített lézerreklámra: "Ócó kiszkosztümök cak ma a Kupolaterem China Centerben".

A Nemzet tehát most már nélküle emelkedik tovább.

6 komment

Hova ássuk el a bajerzsoltot?

2011.01.05. 10:52 Humperdickk

Súlyos problémában vannak sokan, hogy mi legyen ezzel a síkhülye idiótának tűnő bajerzsolttal. Sajnos muszáj ilyen modálisokkal fogalmazni, mert bár a cenzúratörvényt Szabadságot A Médiának Ha Beledöglik Is Törvényt leszarjuk (lásd lejjebb), de a bétékát nem, és tényleg nem tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani, miszerint ez a bajerzsolt nevű természeti képződmény hülye volna. (Noha nagyon erősen érezzük. Csakhogy az kevés.)

Tudtuk viszont előre, hogy szerencsétlen annyira valószínűleg lehetséges (brrr…), hogy hülye, hogy nem veszi észre magát, és azt hiszi, a szalainannamari majd őtet nem küldi virtuálisan nagyon oldalba pármilcsivel, ha gyűlöletet kelt, sőt, uszít. Ez utóbbi kifejezés darab ideje nem bétékákompatibilis ugyan, de attól még van: ez a bajerzsolt ugyanis azt bírta kinyilatkoztatni roppant szellemesen (a jobboldal nem létező humorérzékéről itt írtam), hogy „sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”.

Azok számára, akik a magyar történelem és kultúra dicső momentumaiban kevésbé járatosak, elmondjuk most, hogy ez az Orgovány egyrészt egy nagyon szép, kies település a Kiskunsági Nemzeti Park táján: ilyen tanyavilág, Petőfi imádta, növényvilága egyedülálló. Másrészt egy héjasiván nevű rohadék szarházi (őt lehet szidni, meghalt, nincsenek személyiségi jogai) vezetésével 1919-ben itt embereket öltek meg nagy számban. Konkrétan kommunista és egyéb baloldali embereket, de lehettek volna cipőfelsőrész-készítő emberek is, ha azok is zsidónak néztek volna ki azok szerint, akik szerint bizonyos emberek időnként zsidóknak néznek ki. Például ilyen bajerzsolt alapú létformák szerint is. Az ilyen bajerzsoltok meg sokszor, ha nem is sugallják, de azért mindig nem próbálják meg minden erővel elhárítani magukról a vádját annak, miszerint szerintük minden zsidó dögöljön meg.

Namármost a vincenték egy szerzője szerint én egy hülye vagyok, mert azt gondolom, hogy szerintem már csak poénból is jól fel kell jelenteni a szalaiannamarinál ezt a bajerzsoltot. Ez a Szerző Úr iszonyú mérgében elő is kapta a híres salamoni krétakörös döntést. (Most azt hagyjuk, hogy úgy utalt rá, hogy egyértelmű és gyors utalás helyett nekiállt citálni a bibliai helyét a szövegnek: „1Kir 3, 16-28”… Jajistenem, hát nem lehet mindenki olyan, mint mi, és?) A kicsit tökénél idecibált példa szerint ez úgy jön ide, hogy az igazi anya nem fogadta el a király döntését, lemondott inkább az anyaságról, ezzel megmentette a gyermeket és egyben bizonyította anyaságát. Tehát ha valaki bután feljelenti a bajerzsoltot, akkor elismerjük a törvény jogosságát, tehát cinkosok leszünk, gyereket meg széjjelcsapja a Salamon töke.

Logikailag persze igaza van. Ott téved mégis, hogy a példa akkor lenne adekvát, ha széjjelvágták volna a kölköt a vérbe iszonyatgyorsan, eleve, majd azután megnézték volna, ki sír miatta. Nyilván az igazi anyja sírna, tehát ő nyert, nyereménye az erkölcsi győzelem. Plusz négyésfélkiló darált gyerekhús, maradhat? (Bocs…)

Mert afelől ne legyenek kétségeink, hogy majd a népszava megszívja, ha csupán annyit tesz, hogy a zorbánról nem a legpozitívabb hírt bírja leadni. A széjjelvágás ugyanis már megtörtént, és idő kérdése, mikor fog ez látszani is. El lehet bújni a takaró alá, mert onnan nem látszik a szalaiannamari, aztán majd jönnek az amcsi bombázók meg az EU-s expedíciós hadsereg, és jól megvéd. Tök jól bejött már ez ’56-ban is. A világ szarik reánk, mert kicsik vagyunk és csúnyák (még ha ez a bajerzsoltoknak annyira fáj is). Az EU nyugati része (pár ország kivételével) még azt sem engedi, hogy csak úgy kimenjünk és dolgozzunk neki, mittom, kitakarítsuk a szart alóluk. Miért gondoljuk, hogy pont a mi nyugdíjunkért, tulajdonunkért, szabadságunkért hullajt majd egyetlen könnycseppet is?

Azok az idők elmúltak, amikor lehetett okoskodni. Egyedül vagyunk, így jobb, ha felkészülünk a bármilyen nemtelen harcra. Majd ha jönnek a büntetések, egy ideig a szélesgábor megmenti a cégét, majd azután a zorbánkormány menti meg „célzott támogatással” kedvenc hírlapját, kit érdekel. (Voltaképpen vicces lesz: az állam egyik kezével odaadja a pénzt a hírlapnak, hogy a büntetéssel meg visszavegye…) Mi meg majd blogolunk, le se szarva a törvényüket. Ennél többet nem tehetünk, de a gerillaharc sose volt egy leányálom. És hogy egy másik isteni tárgyú, de nem bibliai idézettel zárjak: segíts magadon, Isten is megsegít.

Ahogy elnézem, szükségünk lesz rá.

Szólj hozzá!

Tisztelt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság!

2011.01.04. 10:28 Humperdickk

Illetve lófaszt tisztelt, de vannak ezek a konvenciók. Teccik tudni, ezek olyanok, mint hogy nem káromkodunk gyerekek előtt – igaz maguk szerint még angolul, sőt, amerikai niggaangolul se, de ez meg a maguk kurva nagy tévedése, jelen írásban ezzel nem foglalkoznék. A lényeg most egy másik konvenció, a helyesírás. Ezúton jelezném, hogy van ez a smitpali, aki most már sportot űz abból, hogy megbecsteleníti a magyar nyelvet azáltal, hogy kettészarja, hogyan kell helyesen leírni annak szavait, kifejezéseit. Ez már önmagában is felháborító, mivel ő egy ilyen fontos közjogi méltóság jelmezében bohóckodik jelenleg (a másik többszörösen lelki sérült, a zorbánviktor jóvoltából, mi több, Különös Kegyelméből, mindegy), így joggal várnám el tőle a profizmust: ez nem egy nagy vaszisztdasz, ezt ilyen izének, korrektornak hívják, és havi 250 (ezer!) nettóért kapni ilyet a piacon.

Nade a Himnuszt sem tudja leírni? Engem mondjuk úgy általában mélyen nem érdekel a Himnusz a mindennapi tevékenységek (dógozás, evésivásszarás, satöbbi) közben: szép vers, fontos vers, lehet suliban elemezni. Ez persze nem gátol meg abban, hogy magyarságom mindenestül átérezve énekeljem könnyezve Szilveszterkor, meg ha Egérke megint „feláll a dobogó legfelső fokára” (ezeket a modoros faszságokat egyébként javaslom rendeletben tiltatni a továbbiakban), de azért az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának Egyetlen Lehetséges Elnökjelöltje, akinek a magyar nyelv ápolása oly kurva fontos, pont a Himuszt bassza el?! Srácok, akik ültök ott a hivatalban, azért ez necces, nemdebár?

De e felett még szemet hunynék. De az, hogy ennek a smitpalinak az egyik kedves csicskása, bizonyos Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, bizonyos kisnorbert (nemtom, azt lehet már tudni, ez kinek a kije? vagy csak simán ilyen hülye? vagymivan?) oda mer nyilatkozni, miszerint „direkt volt, hogy lássuk, figyeltek-e kistáskák”, hát az már tényleg nemtom. Mondjuk ha én megbecsteleníteném szittya jókedvemben a zorbán gyermekeit, egyiket a másik után, ezután védekezhetek azzal, hogy a pedofília veszélyeire hívom csak fel a figyelmet? Ugye, nem? Mondják, hogy nem! (Csak azért kérdem, mert kurvára nem gerjedek a fejletlen gyermektestekre, ’szal ez a részemről komoly áldozatot követelt volna.)

Én megértem, hogy nemzetünk sírját az ertéelklub ássa legelébb, bizonyos véres tereptárgyak bemutatásával (bár szóltak előtte, csak nem eléggé), azért e felett sem kéne szemet hunyni. Úgy-e?

Összefoglalva: a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának honlapja folytatólagosan, súlyosan sérti a közerkölcs részének számító Magyar Helyesírás Magyar Tudományos Akadémia által rögzített szabályait. Ezzel drámai módon befolyásolja a gyermekkorú, írással éppen csak ismerkedő, ezért súlyosan veszélyeztetett 10 év alatti korosztály erkölcsi nevelését. (Miket tudok, mi? A feljelentgető viceházmesterek nemzete vagyunk, vaze!) Javaslom ezért a szerző (a Köztársasági Elnök) és a felelős szerkesztő, Szabó Edina (Társadalmi és Kommunikációs Hivatal) példás megbüntetését. (Egy hét szobafogság és legalább egy hónapig az édességet is el lehet felejteni!) Kérem továbbá, hogy kötelezzék a Magyar Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának honlapjának szerkesztőit, hogy ezentúl minden oldalon jól láthatóan helyezzék el a „Csak nagyon buta emberek számára, akik még a helyesírást sem ismerik” feliratot, ill. a „8 év alattiaknak csak a Tanító Néni felügyelete mellett ajánlott” karikát.

A felelős intézkedést előre is megköszönve:

Humperdickk,

Ubrizsi Kálmán blogger, nem létező személy avatarja

Szólj hozzá!

És most következzék szokásos év eleji összefoglalónk!

2011.01.02. 23:18 Humperdickk

Kőkeményen indult az idei év is.

Kezdődött azzal, hogy mindannyiunk Palija, mit Palija, a palik Palija aznapi helyesírási hibáit a nemzettel minden áron megosztandó majdnem lemászott a képernyőről, frászt hozva ezzel a kedves, tarkóig bepartidrogozott tinilányokra. Ilyesmit még a legkeményebb magyar legény is csak huszonkilences korhatárkarikával (vö.: Kör) a töke körül mer végignézni, világos nappal; éjfél után ellenben semmiképp.

És ez még semmi. Még ugyanezen a vonalon mozogva: kicsike híja volt, hogy nem üzentünk hadat a Microsoft Corporationnek, amely nyilvánvalóan a provokáció szándékával fejlesztetett szövegszerkesztője alá olyan helyesírás-ellenőrzőt, amely csak bizonyos feltételek teljesülése (mondatban betöltött szerep, ill. ragozott alak) esetén húzza alá az „áld”, ill. „kedvel” magyar szavakat. Nem csoda, hogy a Legfelsőbb Kényúr Minden Idők Legigazabb Magyar És Európai Elnöke Plusz A Csatolt Részek Kivéve Luxemburg első haragjában mindenestül el akarta volna törölni a 'kedvel', ill. 'áld' igék szótári alakját 1500 évre visszamenőleg, illetve egyszer és mindenkorra betiltatta volna a hosszú mássalhangzók írásban történő jelölését. Végül azonban megelégedett azzal, hogy 2011. január elsejei hatállyal 3,5% extraadóval büntetett minden Microsoft termékben leütött szóközt vagy tabulátort, valamint a legközelebbi kormányülésen megkorbácsoltat egy önként jelentkező akadémikust (plusz egy általa kiválasztott luxemburgit).

És ez még semmi! Tovább gyűrűzött a Magyar Nemzeti Cenzorhivatal Sajtószabadság Lovagjai És Lovaginái Akik Azt Mondják Ni és az amerikai reppertársadalom közötti nyilatkozatháború. A Hivatal már második hosszas (elébb bárgyú és buta, utóbb kínosan szellemes és arrogáns) nyilatkozatát teszi közzé az ügyben, amire az ellenfél egyelőre röhögéssel, valamint közeles arcukba fingás belengetésével válaszolt, illetőleg bizonyos nagyon részeg, tehát teljesen megbízhatatlan források szerint kilátásba helyezte, hogy megveszi az egész „kurva” (eredetiben: 'madafaka') hatóságot kilóra, ledarálja és felszippantja kokó helyett, mert „ezek a tudatmódosult hülyegyerekek nem igaz, hogy nem szívtak előtte valamit”. Erős a gyanúm, hogy itt két szellemóriás egymásra találásának lehetünk tanúi, és bízvást állítjuk, ilyen horderejű eseményre Goethe és Schiller óta nem volt példa – bár igaz, azok is ittak rendesen.

Ellenben: az ellenség aknamunkája idén is betette a lábát! Bizonyos szintén sportoló, úgymint szaladgálásban jeleskedő nagyon gazdag szemétládák a helyett, hogy zokszó nélkül finanszíroznák a nagyonbutaképű matolcsigyerek hagymázos képzelgéseit a magától beinduló gazdaságról (vö.: „baszok az egészre, fingom nincs mi legyen, majleszvalahogy, kapjátok be” – ószankszrit közmondás, fordította Sz. A.), árulkodnak Brüsszelben. Ebből a tényből mi, rendes magyarok egyelőre csak azt a tényt tartjuk figyelemre méltónak, hogy Brüsszelnek hülye neve van, így lesz szíves megváltoztatni, mivel tisztességes magyar ember azt kiejteni nem képes.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk: szépen alakul az új világ. Természetesen nem megy minden zökkenőmentesen: a vasárnap esti Magyar Nemzeti Egyes És Egyetlen Híradóban egyrészt nem a détótkriszta volt, amit innen sérelmezünk, másrészt sajnálatos, hogy szmog viszont van sok helyen. Ez utóbbit még kezelni képes a Nemzeti Időjárás Időnkénti Változásának Rendszere (azaz: kurva nagy szél lesz valszeg csütörtökön), de a hírek végén bemutatott, patakba csúszott micsubicsi pádzséró láttán összefacsarodott a szívünk. Ilyen sorstragédiák, reméljük, az év hátralévő napjaiban elkerülik hazánkat.

Ahogy mindenki más is. Ha csöpp esze van.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Hülyéskedjék száz hülye!

2010.12.30. 16:07 Humperdickk

Az embereket jelenleg két részre lehet bontani.

Nem, nem úgy gondolom, hogy minden embert két egyenlő részre, bár időnként az sem lenne hülyeség. Úgy gondolom, hogy két csoportra: egy kétharmadosra, meg egy másik ugyanakkorára. Azaz összesen négyharmadnyian vagyunk, ami mindenképpen örvendetes fejlemény. Ha jól tudom, a matolcsigyerek már előkészítette a fenti pofátlan számtani anomáliát lehetővé tévő a törvényjavaslatot, amit egyébként a lázar, a rogán és egy alig használt félig teli (naná, majd félig üres! nem erre kaptak felhatalmazást!) felmosóvödör fog benyújtani a közelgő január első vagy harmadik hetében (vö. Vízkereszt, ill. Vízöntő), és amely végre megnyugtatóan rendezi az elmúlt nyolc év szociálliberális kormányainak felháborító matematikai elméletét és gyakorlatát. Hálisten, teszem hozzá sietve!

Na de lépjünk túl ezen, hisz dübörög a törvénygyár is. Apropó: csak ma két közlönyt  adtak ki közlönykiadóéknál. (Valamilyen általam is ismeretlen okból kifolyólag az index nem hajlandó elhinni, miszerint olyan nincs, hogy „mai közlöny”. Biztosan nem olvasnak engem. Vannak ezzel így mások is, túlélem.) Iszonyat izgalomban vagyok rajtuk online tegnap óta, de csak nem akarják kiadni ezt a médiatörvényt. Pedig tegnap emlegetett kedves, bár azóta súlyosan másnapossá vált ismerősöm szerint faszán le van korrektúrázva, csak az ukázra várnak. Mi lehet a baj? Bár azt is mondta, lesz még legalább két Közlöny az idén. (Az a baj vele, hogy ha iszik, annál csak egy rosszabb van: ha másnapos. Mivel ez a két állapot váltogatja nála egymást, elég nehéz vele.)

Ellenben elkalandoztam: tehát a kétféle ember. Ez a kétféle ember úgy néz ki, hogy vagy eszenélkül sipákol a Nemzeti Összekapaszkodás Namégegyszer Fogjukmegegyszerre Pistabátyám Oszt Hadd Szóljon Kormánya minden kósza fingjára, vagy bármit is tesz ez a minket mindenünnen körülvevő jelenlegi orbanizált fos, egyrészt elmúltnyócévezik, másrészt az úgy van jól, ahogy az éppen szóban forgó orbanella tette, mondta, vagy csak úgy elhaladtában kerítés mellé fosta.

Namost, nyilván egyik sem jó. Itt van például a legújabb mostani óriási hír, melytől dobja a hátast a fél internet, hiszenhogy a zannamari hülyehivatala hogy megbüntetni akarja a tilosrádiót! (Pdf itt.) Nyilván abban a hivatalban képességbeli fogyatékossággal rendelkező emberek tűnnek ülni, ha úgy vélik, a „motherfucker” szó gyakori hangoztatása „megroncsa a magyar gyerek lelkit” – már amennyiben a kiskamasz a felsőfokú angol nyelvvizsgájára készülve tilosrádiót hallgat, nyilván.

Okosan megírta (pdf itt) a tilosrádió nekik a vidám választ, ezen én most én már nem rugóznék. Ellenben: megindul a hülyeséggyár. Az egyik csoda (mandiner) szerint komolyan tényleg sérti a gyerek lelkit, ha mondjuk ószanszkrit káromkodásokat olvasnak fel neki a rádióban, a másik drágalélek (propeller) meg irodalomórát kezd tartani arról, hogy már az ősi rómaiak is…

Ja. Szinte én már mindent értek. De akkor mondjuk én most egy szar fidesznyik vagyok, mert nem szaladok százfele azért, mert rossz döntést hozott egy hivatal, vagy hazaáruló libsibolsi, mert szarnak tartom a hivatal döntését? Most akkor melyik kurvaanyámat? Ideje lenne már eldönteni, hogy hova álljanak a belgák, kérem szépen!
 

Mégis azt mondom: nagyjából ezt hívják szólásszabadságnak. Még ma, meg még holnap háborítatlanul élvezhetjük!

Addig is: BÚÉK!

Szólj hozzá!

Felkészületlenek

2010.12.29. 15:36 Humperdickk

Nem lehet felkészülni!

Mindenki azon aggódik, mi lesz. Aláírja, vagy nem alá írja? Ötödik napja kotlik rajta... Megjelenik, vagy nem-e jelenik meg?

Gondoltam, rövidre zárom a kérdést, felhívom közlönykiadós ismerősömet, hogy megjelent a mai közlöny, abban nincs benne. hogy most mi lesz. Aggódunk mink itten a feripérián, vagy mit akarok mondani, a periszkópuszon, emiatt a 2010. évi T/1747-es miatt. Borom is megsavanyodik már ebbe a sok aggodalomba, ecet meg a francnak köll annyi. Ott fenn van Pesten mióta, csak többet lát, ugyan, mondjon mán valamit.

Mondott is. Azt mondta egyrészt, hogy én egy hülye vagyok. (Kedves ember egyébként, csak iszik az is, és ilyenkor délután már ritkán józan, meg hát, mi tagadás, van benne valami…) Azért vagyok szerinte hülye, mert olyan nincs, hogy mai közlöny, ez marhaság, eszem volna, tudnék olvasni, oszt látnám a honlapon, hogy múlt hét szerdán is hogy kettő volt aznap. Mármint közlöny. Igaza van, na. Nem ma kezdte, látszik. Okosabb, mint én meg az index együttvéve, mert azok meg nem tudták.

Meg még azt is mondta másrészt, hogy én most itten ne aggódjak, biztos forrásból tudja, hogy meg fog jelenni még az idén. Azaz ma vagy holnap. (Nemtom, biztos szilveszterkor nem dolgoznak. Lehet, jobb is.)

Na, most mi lesz. Aggódni már nem aggódok: 21-én is hogy kijött a T/1817 Nyugdíjmegmentő És A Nemzeti Adósság Lecsökkentéséről Szóló Többször Módosított Nemzeti Együttmegmentő Alap Szabad Választást Mindenkinek! Rá két napra 23-án meg még mindennek tetejébe a 297/2010 Azokról A Szemét Mocsok Libsikről, Akik Nem Adják A Pénzüket Nekünk szóló kormányrendelet jelent meg, és én már aznap délután kettőkor mint kisangyal ki voltam lépve a Nemzeti Együtttfosás Rendszeréből. És ráadásul lassú voltam: ha minden igaz, csak a régióban én voltam a 17-ik. (Az iktatószámból gondolom.)

Szóval nem kell aggódni, én most is felkészültem, fijúk. Hát ti? Megvan már, hogy másztok ki ebből a szarból? Megvan még a reset gomb? Van-e, nem hogy bé, de zsé-terv? Vagy bármilyen kemény tárgy, ami kicsit is okosabb, mint ti együttvéve?

A jelek szerint nincs...

14 komment · 1 trackback

Búcsú az Európai Uniótól

2010.12.28. 09:52 Humperdickk

„[E]zen kívül csak bele kell nézni az uniós alapszerződésbe és abból kiderül, hogy mi forog kockán.” (hvg)

Ezt egy másik civilizáció, hovatovább másik univerzum képviselője mondta. Konkrétan Jean Asselborn a neve, és amolyan ellenségember, merthogy szocalista munkáspárti. (Fujj.) Mellékesen Luxemburgban szocialista munkáspárti, ami azért nem egy türmerszint. Ráadásul külügyminiszter abban a kormányban, ahol egy másik necces pali a góré, egy bizonyos Jean-Claude Juncker, aki keresztény ugyan, de szocialista. Fene a gusztusát. Fogadjunk, még a legelső szocialista, Jézus Krisztus is kóser neki!

Szal’ össze vannak itt keveredve a dolgok, egyszeri orbánbirka nem győzi kapkodni buta fejét. Persze fideszuniverzumban könnyen jön a megoldás: mindkettő szocialista, oszt jónapot. Szavak vannak csak , a mondatoknak befellegzett. Ezzel a további, gondolkodás nevű kemény fizikai fájdalmat jelentő munka okafogyottá vált, hisz totálisan idióta fideszemberünk megtalálta a megoldást, emtéi átvette, híradó leadta, détótkriszta szépen mosolygott hozzá, mi kell még? Luxemburg különben is operettország, mint tudjuk Lehár óta: táncoljanak, daloljanak, na dumáljanak.

Még nem jött el azonban a Kánaán, még van addig három teljes meg egy fél nap. Így egyelőre még magyarországon bejegyzett doménen is elmondhatom, miről beszél ez a luxemburgi jóember. Szóval, hogy mi is az igazság. Nem szerintem az igazság, nem kenyéradó gazdáim, a liberálszocialista kommer országvesztők szerint az igazság, hanem csak úgy igazság, pőre valójában. (Ezen a ponton nagy volt a kísértés, hogy belinkeljek egy méretes hímtagot, de óvom a kiskorúak személyiségi jogait.)

Tehát: van egy alapszerződés, annak egy Alapjogi Chartája (pdf). Ebben olvashatók az alábbiak:

      11. cikk: A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága
      (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.
      (2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.

Most attól tekintsünk el, hogy valaki ezt idegen nyelven elolvasta, lefordította, valaki meg ezt korrektúrázta, szerkesztette és mindezek után az első bekezdés vége értelmetlen lett. Ez egy ilyen szar ország, mit lehet tenni. A helyzet ugyanis ettől függetlenül az, hogy pontosan erről beszél fent ez a büdös próbafrancia kommer. Hogy mi ezt aláírtuk. Meg ezt is:

      54. cikk: A joggal való visszaélés tilalma
      E Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármilyen jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az e Chartában elismert jogok vagy szabadságok megsértésére vagy a Chartában meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.

Vaze, ezek még a zorbánra is készültek. Kezdem tisztelni őket.

Na de mi jelent mindez? Optimista forgatókönyv szerint: a szalaiannamari mehet a picsába. A pesszimisták szerint: az EU mehet a picsába: ideig hőzöngenek, majd beletörődnek. (E kettőben tehát a picsa csak, ami a közös. Miért nem lep meg.) Van azonban egy harmadik megoldás. Az, ami fenti okosember szerint kockán forog: az uniós tagság.

Innen üzenem: nem forog az. Ellenben le van az szarva. Ezt a nagyon buta zorbánt ugyanis nem érdekli semmi: ennek hivatása van. Ő nem tévedhet. Őneki igaza van. Ő mindent tud. Ő.

Figyeljétek meg: még a soros uniós elnökségünk alatt kilépünk a gecibe.

Szólj hozzá!

Szaremberségem története

2010.12.27. 09:48 Humperdickk

Soha nem tudtam én. hogy szarember vagyok. Honnan is tudtam volna? Nem volt, ki felnyissa szemem. Eddig nem.

Történet ott kezdődött (nyilván), hogy megszülettem. Mi több, megfogantam elébb: szaremberségem úgymond „csirája” már ekkor kitapintható volt (legalábbis a készülő új Alkotmány értelmezésében). Később különböző események történtek, melyek egyrészt marha gusztustalanok (két apás szülésen vagyok túl, lassan tiszteletbeli szülésznővé neveznek ki; tudom, miről beszélek), másrészt tökéletesen érdektelenek (időnként magam is halálra unom magam magamon). Mindezek ellenére felnőttem, dacára minden szellemi mocsoknak: éltem én kommunizmusban (akkor ugyan népi demokráciának hívták, de a megszépítő emlékezet, ugye), később majdnem restaurált hortizmusban, majd egy kicsit nagyon paternalista demokráciában, míg nem elérkeztünk a mostani totalitárius autokratizmushoz.

Ennek során korán kiütközött két, gusztustalanabbnál gusztustalanabb tulajdonságom: igazságszeretetem és szuverenitásom. Ez egyszerűbben megfogalmazva azt jelenti, hogy utáltam, ha át akarnak baszni, vagy ha hülyének néznek, vagy ha korlátoznak a szabad gondolkodásban. Ami utóbbi egyébként végső soron képesség annak eldöntésére, hogy mi szép vagy igaz. (Legalábbis Kant szerint. Azt mondjuk most így hirtelen nem tudom, hogy Kant zsidó-e volt. De ezek szerint legalábbis idegenszívű.)

Mondanom sem kell, hogy fenti undorító gondolkodási kényszerem miatt nagyon gyakran ütköztem a hatalommal: gyerekkoromban még megúsztam igazgatói intőkkel, később, mire már tétje is lett volna a dolognak, jött a szólásszabadság. Ez a „kurva” ország ettől ugyan egy cseppet sem lett élhetőbb, hisz ugyanúgy állandóan át akarnak baszni, de legalább megtehettem, hogy leszarjam, járjam a magam útját, illetőleg pofázzak.

Mígsenem megérkezett a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ez egyelőre két dologban jelentett változást az eddigiekhez képest:

  1. a hatalomnak le szabad szarni a törvényeket (alkotmányostul, tulajdonhoz való jogostul stb.),
  2. valamint kuss legyen.

(Illetőleg mindenről hazudunk, mindenki más hülye és nincsenek szabályok, aki nincs velünk, az ellenünk stb.)

Tehát két dolgot fogok tenni a következőkben.

  1. Minden lehetséges módon szabotálni és bojkottálni fogom ezt a hatalmat.
  2. Pofázni fogok.

Ilyesformán teszem én ezt:

(Nyugdíjpénztári nyilatkozat helye, kicenzúrázva 2011-04-06 - Humperdick

5 komment

Kiszerződtem az állami nyugdíjrendszerből!

2010.12.23. 21:22 Humperdickk

Életem legjobb órabérét realizáltam ma: mintegy 25 milliót.

Történt ugyanis, hogy nem egész 6 perc alatt megmentettem mintegy két és fél milliós magánnyugdíj-megtakarításomat. Üröm az örömben, hogy ezzel egy füst alatt kiiratkoztam a rendes magyar emberek közösségéből: nem tudom, lesz-e itt gazdasági felemelkedés, de hogy ebben az én kétésfélmillióm nem vesz részt, az tuti. (Hétfőn jövök a részletekkel, szkennelt nyiltkozattal, addig ilyen karácsony lesz, vagy mi, meg a kisebbik gyerek is beteg, szal' nem érek rá.)

Ellenben. Annak a pénznek több mint fele hosszú lejáratú magyar állampapírban van. Azaz jelenleg 1,5 millió körüli összeggel adós nekem a magyar állam.

Tehát: leszel szíves, orbán pubi, odafigyelni a lóvémra: az nem a tied, ütök kezedre! 29 év múlva visszakérem, és letöröm a derekad, ha nem lesz meg.

Adósom vagy ugyanis, kistáska.

2 komment

Csak egy link

2010.12.22. 14:19 Humperdickk

Ez az. Én is láttam, de nem volt türelmem végigolvasni. Idelle-nek volt, köszönjétek neki. Van mit.

Szólj hozzá!

Kép a szobám falán

2010.12.22. 13:51 Humperdickk

A gulyásnak is feltűnt a siffer poszter. Akkor már vagy ketten vagyunk hülyék, vagy csak én, nekem mindegy.

Az ottani kommentemet bemásolom, mert azt ígértem, itt lehet csesztetni érte, ott meg le fogom szarni. Kurvára önreklám, tudom, de ezért indítottam ezt a posztot, szal' bocs. Tehát:

Na, akkor szedjük ezt össze. És most a viccet tényleg félretéve:
  • A pálfi meg az elsimon azért állt oda, mert olyan kurva nagy zaj volt a teremben, hogy nem hallották a siffert. Ez oké, de egyrészt az én adómért kuss legyen meló közben a parlamentben, másrészt, még mindig az én adómért, beszéljen hangosabban, horribile dictu érdekesebben az a siffer. (A mesterházi nem érdekel, a jobbik meg náci, szal' neki lesz muszáj felnőni a feladathoz.)
  • Ettől függetlenül a pálfi meg az elsimon valóban arrgoáns szarházi majmok. Nemrég pölö azt mondta az elsimon a narancsnak cenzúraügyben, hogy attól még, hogy van ez a törvény, nem kell azt hinni, hogy majd alkalmazzák is az ellenzék ellen, hisz az apeh sem megy ki vagyonosodást vizsgálni felsőbb parancsra... Innen jelzem, hogy de, kedves nagyon hülye elsimon, kimegy az apeh. Csak az a különbség, hogy nem büntet meg azért, mert SZERINTE erkölcstelenül sokat költöttem jakuzzira, ha számlával és bevétellel tudom igazolni. A szalaannamari meg de, sőt, amihez kedve van. Szal pofa súlyba, eszetlen barátom.
  • A kép persze nekem is feltűnt, fel is tettem a blogomra. Ilyen a média: geci. Tudjuk Mickey Knox óta.
  • Szólj hozzá!

    Nem lehet, csak verset írni...

    2010.12.22. 10:43 Humperdickk

    Bár Karinthy másképp értette. Tegnap nem volt poszt, ami előfordul, de most nem azért nem volt, mert egy büdös lusta alkoholista dög vagyok. Az vagyok, de most azért nem volt, mert vers volt helyette.

    Ja, még valami: nem vagyok egy elempébuzi, de ez a kép megfogott:

    (Az indexvideóról van.)

    Állnak a férfiak?

    (havics, jutyub)

    Mindegy srácok, óvassatok verseket, azt január elseje után is lehet. Addig is drukkoljunk, hogy bár akármilyen undorító is ilyet óhajtani, de hátha ezek rútul elpusztulnak váratlanul, mittom, valami tragikus tömegszerencsétlenségben. Mondjuk ráesik egy trágyaszállító bőing a lendvaiutcára.

    Másban bíznom már nem lehet: ők nem változnak, én meg nem leszek hülye a kedvükért. Azaz egyikünknek pusztulni kell, ez nyilvánvaló. Nekem mindegy, de mért pont nekem?

    Szólj hozzá!

    Minden bíró hülye?

    2010.12.20. 13:38 Humperdickk

    Mindig nagy-nagy örömmel tölt el, ha nagyon képességtelen emberek próbálnak összefüggő szövegeket alkotni, és mire a farkuktól eljutnak a fejükig (vagy fordítva, esetükben nincs különbség), a teljes szöveg értelmetlen idiotizmusba torkoll.

    Ez például olyankor van, amikor a pofátlan igazodni vágyás túllép egy határon. Mondom ezt azon ügy kapcsán, melyet néhány kedves blogtársam (például ő) fedezett fel, miszerint egy bizonyos huthgergely nevű ember átállt volna a sötét oldalra. Ez a huthgergely egyébként a szélesgábor nevű másik nagyon okos ember padavanja a magyarhírlapnál, amely legutóbb nagy örömmel számolt be egy bizonyos szélesgábor-féle Videoton újabb kori világraszóló sikereiről. (Nem, ez nem a footbal club sikere, az még egyelőre várat magára.) Utóbbihoz egyébként őszintén gratulálunk, csak így tovább, satöbbi. Hírlapot meg eddig sem olvastunk, szal’ nekünk nyóc, hogy intézik a dolgaikat.

    Na, szóval van ez az ifjú padavan. Ez most nemrégen írt egy nyílt levelet sajtószabadság-ügyben az elsimonlászlónak. (Írt egyébként a Dr. Polyák Gábor is, de hát az médiajogász, nem számít. ) Most már tényleg nem akarom bonyolítani: tudom, sok a név, ez meg nem valami idióta délamerikai szappanopera (bár kétségkívül hasonlít reá), de ez is egy fontos ember, konkrétan bizottsági elnök a témában.

    Bár ne tette volna. (Egyik sem, de ez most megint mellékes.) Tehát akkor sorjában. Jó a bevezetés:

    „Az Önök által elfogadott médiaalkotmány és a már parlamenti vitára bocsátott új médiatörvény alapjaiban veszélyezteti az írott sajtó szabadságát.”

    Magunk sem mondhattuk volna szebben. Ám folytatja a tárgyalással! Itt a gyűlöletkeltésről ezt írja:

    „Nem mintha nem értenék egyet a fenti tilalommal, de Önök elmulasztották részletezni, hogy pontosan mi számít például személy elleni gyűlöletkeltésnek. Így könnyen előfordulhat, hogy ha a Magyar Hírlap Gyurcsány Ferencet az állampolgársági népszavazás kampányában kifejtett uszítása okán hazaárulónak minősíti, akkor a bíróság majd a gyűlöletkeltés megvalósulását látja a kijelentésben”

    Hopp, egy gyurcsánytakarodj megint. Szóval az a baja, hogy nem lehet neki gyűlölnie. Lehet egy lelke ennek is. De mindegy, folytassuk, hisz folytatja ez a derék ember is:

    „A jövőben előfordulhat tehát, hogy mondjuk egy oknyomozó újságcikk egyetlen tényállítása miatt a sértett egy időben kezdeményez sajtó-helyreigazítási eljárást, indít pert a polgári bíróságon a személyhez fűződő jogainak sérelmére hivatkozva, több millió forintos kártérítést követelve, majd tesz feljelentést a rendőrségen, vagy indít magánvádas eljárást rágalmazásra hivatkozva a büntetőbíróságon, és új elemként bejelentést tesz a Médiatanácshoz is a huszonötmillió forintos bírság kirovását kérve, amely ha elmarad, a jogvitát (immár negyedik eljárásként) szintén a bíróságon folytatja majd. […] Ezért kérem [...] hogy kezdeményezzék a médiatörvény kiegészítését a írott (sic! – a szerk.) sajtótól elvárt etikai elvárásokkal. Továbbá (hogy ne halmozódjanak tovább a büntetőeljárások) párhuzamosan kezdeményezzék a büntető törvénykönyvből a becsületsértésre, rágalmazásra vonatkozó tényállások törlését és a titoksértésre vonatkozó különféle szankciók alól a sajtó mentesítését. Kérem emellett, hogy a médiaalkotmány 17. paragrafusát pontosítsák azzal, hogy a gyűlöletkeltés tilalma nem jelentheti a szabad véleménynyilvánítás korlátozását."

    Gyönyörű. Teccett tudni követni? Segítek:

    • Az írott sajtónak nem lehet gyűlöletkelteni.
    • A Büntetőtörvénykönyv egy szar, a bíróságok meg béna töketlen lajhár banda.
    • Lehessen inkább tehát mindenkinek becsületsérteni és gyűlöletkelteni, a bíróság ebbe ne pofázzon bele.
    • Legyenek inkábban etikai elvárások, és a médiatanács majd azok alapján szépen intézkedik.

    Ez de jó lesz megint. További ötleteim: lopás, rablás, más, tulajdon ellen elkövetett bűntény esetén nem a rendőrség-ügyészség-bíróság kombó lesz illetékes, hanem a Független Nemzeti Osztatlan Közös Tulajdon Hatósága (etikai kódex alapján). Kresz nem kell, majd a Nemzeti Együttközlekedési Hatóság utólag, visszamenőleg intézkedik. Focimeccsekre is minek bíró: mindenki magától fogja tudni, ha szabálytalan volt – már ha nem akar százmilliós bírságot a nyakába. (Egyébként utóbbiban úgyis egy szabály lesz csak: a vidi, vidi, videoton!)

    Végül, nem mellékesen: azért sérti ez a törvény a sajtó szabadságát, mert vannak ezek a másik hülye törvények. Nem a szalaiannamari sérti: az a mocsok Btk sérti.

    Szerintem az is zsidó. De a biztonság kedvéért meg kéne kérdezni a bayerzsoltot.

    Szólj hozzá!

    Győztesek és győztesek

    2010.12.18. 22:38 Humperdickk

    Kivételes örömhírrel kezdem a mai posztot - sőt mi több, rögtön kettővel!

    Mint azt bizonyára már mindannyian tudjátok, Tolvai Renáta nagyváradi leány lett az év hangja 2010-ben, nagy harcban legyőzve vetélytársát, Kökény Attilát. És hogy örömünk teljes legyen, a semjénzsoltot ismét a kádéenpé elnökévé választotta a kádéenpé! Izgalomra itt is volt ok, hiszen sokáig úgy nézett ki, más is jelölteti magát e nemes tisztségre, ám támogatóival történt egyeztetés után az illető úriember visszalépett (nevét borítsa jótékony homály, nem akarnánk mi rosszat neki). Ezzel a bátor visszalépéssel egyébként elő kívánta segíteni a fidesz és a kádéenpé előtt álló fontos kormányzati feladatok teljesítését, amit csak helyeselni tudunk. Igaz is: kár volna, ha a keresztény, mit keresztény, keresztény ÉS demokrata belharcoktól lenne hangos a bulvármédia!

    Nem győzzük elégszer hangsúlyozni: az az áldozatkészség, amit Pártunk és Kormányunk tanúsít nap mint nap, példa nélkül áll Szeretett Nemzetünk történetében. Nemcsak selmecigabi kész rá, hogy napi szinten csináljon hülyét magából: tőle, valljuk be, nem is vártunk mást. (A matolcsigyerekről nem is beszélve: doszt elég neki a számfóbiája.) De hogy újabban a vásárhelyi arszlán is tud tévedni (mármint ha előtte időben és nem túl bonyolultan szóltak neki, hogy tévedett), minden várakozásunkat felülmúlja! Hiszen "ha az ember pontosan tudja, mi a cél, az ehhez rendelt technikai lépésekkel kapcsolatban tiszta a lelkiismerete"! Maga Kossuth Lajos sem mondhatta volna szebben! (Már ha egy cinikus machiavellista barom lett volna, persze.)

    De vissza a győzőkhöz: Reni, Zsolti: gratula! Büszkék vagyunk rátok, fénylő csillagok vagytok Honunk Egén! Őszintén reméljük, sokáig visszhangzik fülünkben még bársonyosan csilingelő hangotok és csodálhatjuk bájos pofitok, amint rendíthetetlen, teljesen ostoba arckifejezéssel tűrt feleslegességgel álltok a szórakóztatóipar eme két órjás pódiumán! Srácok, tartsatok össze! Zsolti: remélem, Renire szavaztál a döntőben! És Reni: nem soká már te is szavazhatsz Zsoltira! Illetve majdnem, de ez ne szegje kedvedet: a fideszkádéenpére szavazni legalább akkora élmény!

    Bár igaz, az is emelt díjas. Ráadásul visszamenőleg!

    Szólj hozzá! · 1 trackback

    A vicc fogja megölni őket

    2010.12.16. 21:47 Humperdickk

    Egyetlen kulturálisan definiált, azaz abban fontos szerepet játszó dolog van, ami nem létezik a mai magyar "jobb" (azaz baloldali etatista) oldalon: ez a humor. Minden mást sikerült megoldani, de a humor valahogy nem megy. Magukon ugyanis ezek a karót nyelt, kvázi "értelmi" (= racionalitásbeli) fogyatékos kriplik nem tudnak nevetni; anélkül meg bajos lenne.

    Természetesen tudom, hogy a fábrisanyi milyen tréfás időnként. Vagyis hogy milyen tréfás volt. Tényleg jó volt. De körülbelül úgy 5-6 éve egész egyszerűen uncsi. Uncsi, hogy mindenről az eddig obligát (és tréfásan előadott) baszáson és szaráson kívül csak a szocialisták jutnak eszébe,és persze a számukra kényelmetlen szituációkba helyheztetve. Hofinál ez vicces volt, mert a bőrét vitte vásárba egy diktatúrában: tétje volt a "sunyi" beszólásoknak. A fábri viszont nem érdemel még nagybetűt sem: se nem bátor, se nem ötletes. Nem látom benne a szellemi teljesítményt, hiszen bármit mondhat: pusztán az, hogy valamilyen véleménye van, nem juttathatja börtönbe. (Még.) A többi tréfarépa meg szót sem érdemel.

    Értsük egymást: konkrétan én szarok a szocialistákra (eszdéeszre, emdéefre, satöbbifosra). Ellenben utálom a fideszt is. Mégis, valami különös okból kifolyólag a pelcnégálkatalin kecskékkel történő üzekedése nem fakasztana mosolyra, és nem akarom leköpködni a zorbánvikit, vagy annak mégoly visszataszító (mert milyen is lenne szétivott, önelégült feje) fotóját sem. Nemtom, biztos ez ilyen intelligenciaszinthez kötött "buziság": aki nem tud nevetni a primitív bakavicceken, semmire nem viszi a világban. Az ugyanis köcsög. (Újabb szép jobboldali szexista toposz.)

    Mindegy, én nyilván tévedek: a blogom is "fos", írta ultima ratióként az egyik társblogon egy kedves fideszpárti kommentelő egy kommentemre, kvázi beköszönésképpen, minden további érvnek jó előre megágyazva. Neki az utolsó érv ugyanis rögtön az elsőként böffen elő; később ezzel legalább levan a gond. Ez olyan, mint a kormányzás a zorbánéknál: nem csak farkunk ívéhez passzítjuk az Alkotmányt (vagy bármelyik törvényt), még a fütyköst is mi nevezzük ki hozzá. Ez olyan, mintha nemcsak azt mondanám meg, melyik nőt dugom meg azonnali hirtelenséggel, de még azt is, kinek a faszával!

    Így leszünk most egy darabig. Maradunk partvonalon kívül. És tudom, sovány vigasz, de mégis: ki emlékszik a szuhaibalázsra, az uszticsmátyásra? A selmecire? (Nem, nem a nyugdíjpénztáras szőkepicsa.) Élnek ezek még?

    Ha igen, jó egészséget, sok boldogságot nekik! Ami meg minket illet: jobbat náluk, sokkal jobbat!

    Szólj hozzá!

    Miért maradok magánnyugdíj-pénztári tag?

    2010.12.15. 20:01 Humperdickk

    Öt hónapja nem dohányzom.

    Nyilván ez senkit sem kell, hogy érdekeljen. Nem is érdekel senkit. (Nem gondolom, hogy ez gond, csak ténymegállapítok.) Lassan viszont kitisztul a tüdőm. Mondok, het is hoog tijd, elmegyek akkor most én egy fasza kis tüdőszűrésre. 14 éves korom óta nem voltam, az meg mégiscsak 22 éve volt. Rég volt - akkor még a kis orbánviki is milyen egy édes kis demokrata gyerek volt! Mondtam, hogy egy suliba jártunk, Alcsútdobozon?

    Na mindegy, hisz változnak az idők. Tehát , tüdőszűrés. Hívnak, bemegyek, "megröngeneznek". (Nemtom, meddig kell még odaírni azt a szar kis töbetűt. Nem érdekes). Másnap mehetek az eredményért. Ja, majd elfeledtem: 840 forint volt a mulatság, azon meg már három sört is kapok a sarki kocsmában (Koccintó, mi más). Kaptam is, nyilván, meg is ittam, nyilván, de most nem ez a lényeg: az egészség kurvára eladó. Mint tudjuk.

    Menjek másnap az eredményért. Addig nemtom, megnézetik a tyúkbeles sámánnal, kituggya. Régóta tudom, hogy ezek a mai modern orvosok kábémax árnyalatnyira vannak az anszient, hülyesapkás jósoktól, csak nagyobb a pofájuk. Nem most tudtam meg ezt sem, nem érdekes. Ugorgyunk.

    Mentem tehát másnap. Szinte hosszú percek is alig telnek el, mígsenem kikeresi aztán nagynehezen a néni a leletet. Közben súlyos keresztkérdésekkel bombáz, miszerint hol, mikor születtem. (Azt, hogy minek, szerencsére elmulasztja kérdeni. Szarban is lennék.) Közli aztán kurvakedvesen, hogyakkormost akkor holnap reggel azonnal kéne akkor beszélni a doktorúrral, mert "nem jók az eredmények".

    Sok mindenre gondolok, mindegy. Hívom a feleségem, sopánkodunk egy jót. Nem kell aggódni, lehet, hogy csak egy sok évvel ezelőtti gázolásos baleset nyomai, mit lehet tudni. Bármi is lehet.

    Egyvalami viszont nem hagy nyugodni: még jó, hogy pont most, amikor döntenem kell a magánnyugdíjamról. Hát majd örökli az a két gyerek. Persze, kibaszott profán ilyenkor erre gondolni, hogyne. Csak az a baj, hogy ezzel a nagyon szimbolikus lófasszal, amivel jobbosék etetnek, sosem tudtam megbékélni. Nem tudják ugyanis megenni a kölykeim.

    Mindegy most ez. Lehet, már csak egy utolsó sorba kell beállnom ahhoz, hogy beteljesítsem mindazt, amiért éltem: a gyerekeimért. Lehet, hogy vaklárma az egész, és feleslegesen állok be abba az utolsó sorba is. De ha nem állok be, sosem tudom meg. És még így is necces.

    Na, ezt cenzúrázza majd ki a szalaiannamari.

    10 komment

    Bréking: senki sem tud semmit magánnyugdíj-ügyben!

    2010.12.14. 11:15 Humperdickk

    Ez az ország a vesztébe rohan.

    Mondok, felhívok én egy ügyintézőt ennél az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóságnál, valami helyes kis ügyfélszolgálatost, hogy mi van már, mikor lehet már nyilatkozni magánnyugdíjpénztár-ügyben, senki sem mond semmit, a zorbán is csak a nyugdíjasokkal meg a fészbukosokkkal áll szóba, de nekik sem mond semmi konkrétat, persze az obligát hazudozáson túl. Na, hívom a számot, kicsöng, ami már önmagában jó jel. Mármint hogy eszerint fizetik legalább a telefonszámlát, ha nyugdíjat nem is adnak.

    Végre felveszik, kimondhatatlan öröm. Mondom, ki vagyok, mit akarok, kishölgy nem mondja, kicsoda ő (hogy mit akar, ezen a ponton nem is érdekelne), de kapcsolja. Hosszú, percekig tartó vivaldihallgatás következik. (Azt is fel kéne durván koncolni, aki kitalálta, hogy bécsi klasszikusokat kell gyerekszintetizátoron nyomatni minden telefonközpontban kapcsolás alatt. Hogy nem őrül bele a sok telefonközpontos, aki egész nap ezt hallgatja, komolyan nem értem.) Na, végre valaki felveszi, ami jó hír, hisz küldhetné rám rögtön a kivégzőosztagot, de minimum az apehet. A rossz hír viszont, hogy másik kishölgy egyrészt nem érti, miért hozzá kapcsolták, mert hogy nem tud ő semmit. Miért is tudna. De legalább kedvesen nem tud, ami a magyar hivatali viszonyok között üdítő fejlemény.

    Ezelőtt 10-15 évvel ebbe én még bele is törődtem volna, ám azóta egyrészt felnőttem, másrészt lényegesen többet iszok, és olyankor agresszív vagyok. Kérdem tehát őt, mégis, mikor lehet már tudni valamit, mivelhogy tegnap óta hatályos törvény van erre, nekem jogom van nyilatkozni (még): most mi lesz, kérem, szépkisasszony, ne hagyjon kétségek közt gyötrődni! (Jó, most kicsit kiszíneztem, de a lényege ez volt.) A "törvény" szótól megijedve, esetleg a vonalon keresztül is érezve a pattanásig feszülő hangszálaim keltette rezgés tömény alkoholszagát, belső információkat tudtam meg. Vikilíksz kutyafasza hozzám képest!

    Miszerint azt mondta ő lágyan elomló trillákon, hogy mennek a "nagyfőnökök holnap fel pestre, tájékoztatást kapnak, addig mi sem tudunk semmit". Nabazmeg.

    (Nagy levegő. Lehiggadás.)

    Következő van tehát:

    • Lett hozva egy törvény, amiből nem derül ki, hogyan lehet végrehajtani. Ilyen rövid idő alatt pláne.
    • Nem lett elmondva senkinek sem, hogy hogyan lehet mégis végrehajtani (pláne ilyen rövid idő alatt).
    • Hatálybalépés után két nappal majd már lehet, hogy tudni fogják páran, hogyan élhetünk a jogunkkal (a fenti pláne rövid idő alatt).
    • Ha tartják a fenti rohamtempót, lehet, hogy hónapokon, ha nem heteken belül elkészül az a wördben szerkesztett doksi (sorkihúzás, másfeles sorköz), ami a nyilatkozat terve lesz, és már csak tizenhuszonmillió jóváhagyáson, valamint a pápai áldáson kell átesnie. (Idő lejárt.)

    És mindezt a helyett, hogy az összes nyugdíjpénztári megtakarítást visszamenőleg 101%-os adóval sújtanák, annak pedig, aki mégis a pénztárban akar maradni, narancssárga betűkkel a homlokára tetováltatnának valami obszcénet, oszt jónapot!

    Hát meddig kell még tűrnünk ezt a legmagasabb szintig terjedő dillettantizmust?!

    3 komment

    Orbán hazudik

    2010.12.13. 12:39 Humperdickk

    De mint a vízfolyás. Most éppen a fácsebukkon. Azok számára, akiknek kimaradt ez a csoda (mármint a facebook, naná, majd a másik!), itt az indexes link. Akiknek az index is magas (vagy mély), annak ajánlom a magyarnemzet hírtévés linkjét. (Ők még nem tartanak ott, hogy be tudjanak valamit ágyazni egy oldalba, én meg nem fogom bemocskolni az oldalamat holmi orbánviktorral. Ez van, bocs.)

    Szóval: hazudsz, orbán. A következőképpen hazudsz.

    • A nyugdíjpénzeket nem költi el folyó költségekre a kormány. Hazugság.
    • Azt mondod, sokan vannak a pénztárban, ők vesztettek egy rakat pénzt, és igaz, vannak, akik nyertek is: ők vannak kevesebben. Ez hazugság. Javaslom visszamenőleg kirúgatni mindenkit a pszáfból (is).
    • Kiszámítható pálya a fiatalok előtt. Hogyne, csak néha megígéred a 14. havit is, majd mások elveszik a 13-at. (Tényleg, arról nagyon kussolsz.) A nyugdíjemelés indexálása is folyton változik. Ezek nagyban növelik a biztonságérzetet, tudod. De ha minden maradna is így: a demográfiai folyamatokat azzal nem fordítod meg, hogy személyesen öt gyereket vállalsz – bár dicséretes a buzgalom. És hasznos, mert majd az az öt gyereked fogja majd fizetni az én nyugdíjamat, mert addigra kábé annyi aktív kereső járuléka lesz elég egyetlen nyugdíjra. Nem számítva persze a csodát, amit nálatok gazdasági növekedésként becéz az a nagyon butaképű matolcsigyerek, és az általatok javasolt úton még senkinek sem jött be. A barátaid szerint sem. Miről beszélsz? Mit számítsak ki akkor?
    • '"Ez a kísérlet, amivel átalakították a nyugdíjrendszert, azt eredményezte, hogy az ország a feje búbjáig eladósodott." Hogyne. Az államháztartás tervezett bevétele (bevételi főösszege) pl. 2010-ben 12 658 759 millió forint volt, azaz több, mint 12 és fél millió millió forint, azaz több mint 12 és fél ezer milliárd forint. Tudom, ez nem elég, hogy szám, tetejébe még túl nagy is, nézzük máshogy: a 2011-re tervezett hiány (ez az a háromszázalékalatti, tudod, amibe beleverték az orrodat) 687 mrd forintra van tervezve. Az mnyp-k havonta 30 mrd terhet jelentenek, ez évente 360 mrd. A többi mire megy el? Ne viccelj mán, francnak annyi stadion! De mindegy, tényleg nem lehetne kigazdálkodni? Semmi gond, ha nem megy, azt el kell ismerni. Senki sem érthet mindenhez, országot kormányozni se muszáj ám. Hazudni azért viszont nem kell. Illetve nem illik, mert a végén még megtudja a pápa, mi lesz akkor. Belegondolni is szörnyű. Ne tedd. A végén még kitesz a református egyházból.
    • Így tehát a gazdaság, a gyermekeink jövője, a mi jelenünk és nyugdíjban levők nyugdíja került veszélybe, mondod. Ha még az előzővel lehetne is vitatkozni, hogy "nem pont úgy gondoltam", ezzel nem, ez nettó hazugság: mivel pár éven belül az mnyp-k elkezdenek majd kifizetni is, éppenhogy a gazdaság, a jelenünk és a gyermekeink jövője lesz egyre könnyebb pár éven belül. A nyugdíjasok nyugdíja meg nem ebből megy, csak annak a fenti pontban ecsetelt (szintén évről évre egyre kisebb) része.
    • A végére hagytam a kedvencemet: "számomra is elfogadhatatlan az a szemfényvesztés, amellyel az Önök nyugdíjának fedezetét magánbefektetők kezére játszották át".

    Jajistenem, már megint ezek a bankárok. Te figyi, ha legközelebb puszilózol a csányisanyával, mondjuk a legközelebbi mecccs szünetében, kérdezd már meg, az ótépénél hogy megy ez? Ők milyen áron vesztik a mindennél drágább szemfényt?

    És még valami. Igen, lehet, hogy számodra valami elfogadhatatlan, de engedd meg, hogy másnak meg ne legyen az. Ne előlegezd meg a véleményünk, és engedd már meg, hogy a "hülyenyugger" is mást gondoljon a gyerekei, unokái nyugdíjáról, mint te. Nem vagy te olyan kurva fontos. Én például simán meglennék néküled, töki. De ugye nincs harag?

    Kösszelőre. A családot azért puszilom.

    Szólj hozzá!

    Én, a szalaiannamária

    2010.12.11. 19:17 Humperdickk

    Én, a Magyar Nemzeti Összefogás Még Egyszer Ideírjuk Hogy Nemzeti Hátha Előbb Nem Volt Elég Egyetlen Szalainnamnáriája (MNÖFMEIHNHENVEEASz) ezentúl elrendelem minden, írással és beszélgetéssel kapcsolatos tevékenységgel kapcsolatban az alábbiakat.

    • Mivel Én, a Nemzet Első És Egyetlen Szalainnamáriája a Magyar Nemzeti Alkotmánynak része vagyok, akár a tulajdonhoz vagy az egyenlő elbíráláshoz való jog (melyek ezentúl mindezekután csak a satöbbi kifejezéssel illetendők), jogom és kötelességem kijelenteni, miszerint nagyon, nagyon nem értem, mi a szart keresek itt.
    • Mindezek okán azonnali hatállyal, mi több, visszamenőlegesen vagyok biztos abban, hogy Van, Aki Tudja, sőt, alkotmányos bennelevésem nem jelenti annak megbecstelenítését is egyben, hacsak Az, Aki Tudja, nem gondolja mégis így.
    • Tudom és hiszem, hogy senki vagyok az Ő Szemében. Mivel tehát én senki vagyok, Az, Aki Engem Ide Tett, a Minden.
    • A fentiek okán elrendelem, hogy ezentúl azokat a dolgokat illetően, amit bárki, akár csak véletlenül is, de neadjisten meghallhat vagy olvashat, abból egyedül csak az legyen kimondva vagy leírva, amit én akarok. Ennek ugyan nyilván semmi értelme, de Ő Akarja így.
    • Az, aki a fentiek hatálya alá eső bármilyen dolgot mégis tesz, vagy akár csak gondolja, hogy tenni fog, súlyos, nem csak visszamenőleges, de előremenőleges büntetésben részesül: kötelessége a múltban az általam meghatározott alkalommal rútul elpusztulni, valamint halmazati büntetésként a jövőben ennek sokszorosa alkalmával mindezt megismételni.
    • Vonatkozik ez a Magyar Nemzeti Köztársaság De Tényleg Nagyon Nemzeti Nem Viccelünk Ezzel Talán Jobban Is Nemzeti Mint Köztársaság (MNKDTNNNVETJINMK) területén minden magyar dologra.
    • Azok az emberek, amelyek nem a MNKDTNNNVETJINMK területén gyakorolják a fentieket, nagyon gonosz emberek, így nem leszünk többé a barátjuk és ezentúl különben is Örök Harag.

    Kelt mint fent, de most már lefekszem aludni, mert Anya mérges.

    Annamari

    Szólj hozzá!

    Cenzúra: hogy mi jön majd

    2010.12.09. 11:18 Humperdickk

    Jelenleg éppen van ez a hír:

    Ha ezt a rendszert nem vezetik be, akkor a magyar államadósság biztosan 70 százalék alatt lehetne – jelentette ki a fideszes képviselő, aki felhívta a figyelmet arra, hogy éppen ez a tény mutatta meg a rendszer makrogazdasági működésképtelenségét. (rogánantal, fidesz.)

    Képzeljük el néhány média jelentős publicistáinak első sorait (a Karinthy-kopirájtot súlyosan megemlítve, mert én nem lopok):

    Váncsa István, ÉS:

    Rendes magyar ember a csicsókából eszkábált főzelékhez annyi vizet rak, amennyi a gyöngyöző felhabhoz elengedhetetlen, de többet sosem. Nem tölti túl a fazekat, mert akkor (már csak a víz felforrásának nem Fidesz-kompatibilis fizikai állandói miatt is) nyúlós, ragadós, ehetetlen masszát nyer nem várt eredményül."

    Megyesi Gusztáv, ÉS:

    A sarki talponállóban a minap nem átallotta azt kinyilatkozni Schulz, a tömbházmester (egyébként egykori gyakorló nyilas és ávós a rossz nyelvek szerint), hogy ha ő lenne a kormány helyében, először megnézné, mennyi forgótőke van a stelázsiban, és csak aztán venné meg a sót, ami a járda lesózásához, ezáltal a negyedik emeleti Michalik néni pofára történő nem eséséhez elégséges.

    (Kovács Zoltán, ÉS)

    Hogy a kormányzó párt egyik legjelentősebb képviselője, aki a Magyar Országgyűlésben több tucat önálló indítványt (köztük a sajtószabadságról mint a cenzúra egyik legfontosabb eszközéről szólót is) többedmagával ugyan, de jegyzi, mit gondol a magyar állam adósságáról, egy demokratikusabb jogállamban szót sem érdemelne - olyan világban élünk azonban, amelyben felelősen gondolkodó polgár nem mehet el emellett szó nélkül.

    "A szerk.", mancs:

    A minap voltunk kénytelenek (mit kénytelenek! szinte már-már kényesek!) szembesülni azzal a nem elhanyagolható ténnyel, miszerint egyrészt minekünk a kurvaanyánkat (amin már meg sem lepődünk!), másrészt a Magyar Nemzeti Államadósság a szinte a nevetségesen alacsony 70 százalékra csökkenhetne, amennyiben nem lenne a világon ez a sok nemzetáruló szemét magánnyugdjípénztár-tag; akikre azonban figyelni amúgy is olyan, mint "a sápítozók, a huhogók és az örök bizonytalanokra hallgatni" (ti. nem szabad).

    E helyett 2010. január 1-jétől egységesen (esetleg itt-ott, néhány kötőszóban különbözve) az alábbiak lesznek olvashatóak, mintegy a kollektív, teljesen önként vállalt tudatalatti indittatása révén:

    "Ha ezt a rendszert nem vezetik be, akkor a magyar államadósság biztosan 70 százalék alatt lehetne: éppen ez a tény mutatta meg a rendszer makrogazdasági működésképtelenségét" – jelentette ki Rogán Antal, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője, polgármester.

    Tényszerűen egyébként arról van szó, hogy mindösszesen (!) csak 10 százalék (a jelenlegi 80 minusz 70) lenne az államadósság, ha lenne (van, még) magánnyugdíj, de nem lenne olyan tehetségtelenül idióta, alkalmatlan hülye az ÖSSZES EDDIGI magyar politikus alkotta kormány (tehát a jelenlegi is), amilyen. Ezáltal egyébként alkalmatlan arra, hogy kigyőjjön a rendelkezésre álló kosztpénzből. (Meg az 1-2% resztli. Pluszminusz!) Azaz 10%-ról tehetnek a magánnyugdíjasok (ez egyébként nem igaz, de mindegy) és 70%-ról mindenki más.

    A lényeg: ezek a tények gondosan elhallgatva lesznek. Az a kétharmad hülye nagyon boldog lesz, hiszen nem kell mérlegelnie, a blikkben csupa jót olvas majd. A többi nemidióta meg legalább többet foglalkozhat kedves klasszikusaival. (Balzac, Tolsztoj, Thomas Mann! Istenem, mióta tervezem újraolvasni a teljes Shakespeare-korpuszt!) És végre újra lesz mit nézni a tévében szilveszterkor. Lesz Szombat Esti Filmkoktél. Sőt, talán még a Hofi is feltámad.

    A sok idióta meg menjen felvonulni trianonkor!

    Szólj hozzá!

    Innentől éles

    2010.12.07. 20:59 Humperdickk

    Történelmi pillanat következik. Gulyásdemokrácia, 2010. december 7. TacticalCommander kommentje:

    TacticalCommander 2010.12.07. 17:16:07 @Wywern: a hozzászólásoddal magadat minősíted, ahogy a blogod is. Ha így folytatod, a sértő stílusa alapján be foglak panaszolni a médiatanácsnál: a pénzbünmtetés befizetése után garantálom, hogy visszaveszel a stílusodból.

    A melóhelyemen pedig igen, mindenki nyílt: tudjuk, hogy az ország jobbá tételéért dolgozunk és hogy ez áldozatokkal jár. Ha egyszer elolvasnád és megértenéd Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, akkor tudnád, hogy miről beszélek.

    Wywern blogja.

    No comment.

    Szólj hozzá!

    Leminősítés

    2010.12.07. 14:58 Humperdickk

    A hitelminősítők szerepe fontos, de Magyarországot nem a Moody’s vagy a Standard and Poor’s és nem is a nemzetközi pénzpiacok kormányozzák, hanem a magyar kormány.(Kósa Lajos)

    Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.(Kossuth Lajos)

    Sic transit gloria mundi. (Így utazik Gloria a világba, vagy valami ilyesmi, nem tudok görögül.) Eltelt itt másfél évszázad, és sikerült eljutni Deáktól szíjgyártóig. Nincsenek illúzióim: eltelik még 150 év, és selejtes turmixgépek és alaplaphibás számológek közül lesz majd kötelező kiválasztani az országggyűlési képviselőket. Ha lesz még akkor turmixgép, számológép, valamint Országgyűlés.

    Vagy ország. Hiszen ezek a minősítők tönkre akarják tenni. Ez a kósalajos is azt vizionálja, hogy "Egy angol fiatalember [...] üldögél a City-beli irodájában, és kólát szürcsölve kinéz az ablakon, és elnézi a ködös angol háztetőket". Az ember óhatatlanul is irigykedni kezd. Nem a kólára. Arra, hogy ezt az embert nem érdekli Magyarország, a magyar zemberek sorsa, ez issza hülye kóláját a hülye, demokratikus jogállamának a fővárosában. És leminősít. Mert hogy jön ez ahhoz. A szánalmas oxfordi diplomájával. A fontmillióival, amit azzal harácsolt össze, hogy értékes tanácsokat adott embereknek, akik ezzel fontmillárdokat kerestek.

    Nem jó ez így. Tudom, hogy jönnek majd a kínaiak, de addig is. A Vezér akarja így, hát így lesz. A Vezér különben is már fél éve tudta, hogy ez lesz. Ezek a minősítő fiatalok (egyébként valószínűleg vagy szinglik, vagy buzik) meg a válságot sem látták előre. A Vezér látta. Ő mindent lát. Vízen is tud járni.

    Ezt gondolja ez a kósa. Nem is gondolja: szentül hiszi. Ezzel kel, fekszik. Talán ez a könyvjelzője a Bibliájában, ami az ágya mellett pihen az éjjeliszekrényen. Talán ezt tetováltatná a mellkasára is. Vagy bárhova.

    És nem lehet megingatni. És persze, téved: dehogy tud a Vezér vízen járni. Még azt se tudja, hol vannak a cölöpök.

    A sok bolond meg megy utána a tejfehér londoni ködben.

    Szólj hozzá!

    Címkék: politika magyarország hülyemagyar leminősítés kósalajos

    Lábhoz!

    2010.12.06. 08:58 Humperdickk

    Aszongya ez a matolcsigyerek, hogy "havonta 30 milliárd forint bekerül az állami nyugdíjrendszer finanszírozásába azáltal, hogy a pénztáraknak nem utaljuk a járulékot", meg azt is mondja, hogy a "nyugdíjkassza hiánya 900 milliárd forint".

    Szedjük ezt össze! Mitől van ott hiány, ha az állam rendesen kipótolja mindig a harmincmilliárdokat? Vagy úgy érti, hogy évente ennyi hiány "képződik"? Számoljunk akkor: 12-szer 30 milliárd az 360 milliárd. 900-ból 360 megazegyenlő 540. Mifenecsudától van az az 540? Ideszarják az legyek nyaranta? Vagymivan? Ugye véletlenül sem attól van, hogy már most fenntarthatatlan ez az állami fos?

    Szóval ez is egy hazugság, amit el lehet mondani, senkit nem érdekel. Elmúltak már azok az idők, amikor még a szavak ilyen nyelvtani (morfológiai és szintaktikai) szabályok segítségével mondatokká álltak össze, amelyek így propozíciókat, állításokat fejeztek ki, melyekre szigorú logikai szabályok vonatkoztak. Ma már elegendő, ha bizonyos érzelmi töltetű szavakat laza szerkesztéssel egymás mellé rakunk: magán, nyugdíj, tőzsde, kockáztat, állam, gondoskodik. Ez gyakorlatilag a kutyák értelmi szintjét már kielégíti: ül, fekszik, fujj, nemszabad. Hazánk polgárainak kétharmada a fideszkádenpé szerint tehát már elérte a kutyák értelmi szintjét: ha ez igaz, ezúton gratulálunk drága polgártársainknak szívünk minden melegével!

    Remélem, hogy nem igaz. De azt is értem én, hogy így egyszerűbb. Tudom, hogy jobb a hatalom birtokában lenni, semmint nap mint nap kiérdemelni. De miért zavarja ezeket, ha más meg gondolkodni akar? (Mittom, mert az a hobbija?) Miért baj, hogy másnak van esze, nem hisz el mindent hozomra, és utánanéz, mérlegel, gondolkodik? Mi a bajuk ezeknek?

    Lehet, hogy irigyek?

    3 komment

    Fidesz: most és mindörökké!

    2010.12.04. 19:16 Humperdickk

    Olvasom: 22 milliárd forint pluszt kapnak a közszolgák.

    Közszolga vagyok. Engem ugyanakkor nem érint, gondolom, a dolog, mert vannak gyermekeim:

    A közszférában az állami takarékosság jegyében nem lesz béremelés, az illetményalapok nem változnak. A kormány ezt kívánja ellensúlyozni azzal, hogy az alacsony és közepes keresetű, gyermekek utáni családi kedvezményre nem jogosult munkavállalók részére rendszeres havi kompenzációt vezet be.

    Foglaljuk össze! Egyszerűsödik az adórendszer, mert egykulcsos lesz, és mert ezentúl egyetlen gyerek után is jár adójóváírás, de semennyi gyerek után nem jár, kivéve, ha közszolga vagy, mert akkor mégis jár. Azaz: támogatjuk a gyermeket vállalókat, kivéve, ha közszolgák, mert nekik van bajuk így is elég, gyereket már inkábban ne vállaljanak.

    (Ennél egyszerűbb adórendszerünk már tényleg nehezen lehetne. És ez csak a személyi jövedelemadó kérdése, még a többi adónemek egyszerűsítő szabályait meg sem neveztük!)

    Nem csoda, hogy ezek a rohadék közszolgák szakszervezetei a fenti hírnél egy nappal később önfeledt tüntetésbe csaptak:

    Gondolom, hogy nem akkor jelentették be. Csak miután bejelentették, ezt kapták a pofájukba, egy nappal a vidám összejövetel előtt. Szó szerinti fordításban tehát: "ne pofázz, kapol pénztet, ingyenélő szarházi!"

    És ezzel nincs vége: bizonyítani is tudom a nemes, közalkalmazottait ember-, mit ember, zemberszámba vevő szándékot. (Marha nagy nyomozásba kellett fognom hozzája, a vikilíksz meg a Colombo kutyafasza hozzám képest: miközben neteztem, ment a tévé, abban hallottam.) A fenti tüntetésre regált benne ez a rendkívül, már-már természetfeletti módon buta szíjgyártó gyerek is:

    Nem csoda, hogy csak néhány százan lézengtek ezen a demonstráción...

    (A videón 01:08-tól beszél Ő. Hálisten, teszem hozzá én meg.)

    Most az tényleg csak egy dolog, hogy több ezren voltak. (Az egyben több száz is, azaz tényszerűen nem hazudott.) Vegyük azonban észre, hogy ez, az értelmi szintjét tekintve a küszöb és a biciklipumpa közé kalibrálható szíjgyártó gyerek minden további nélkül le mer "lézengőzni" egy sor szakszervezetet. Plusz egy rakás embert, aki neki kollégája (ugyanaz a főnökük, ugyanis), Akik szintén ugyanabból a közpénzből ingyenélnek, mint ő. (Csak mondjuk lehet, értenek is valamihez, de ez most mellékszál.) Mert tudja, hogy effektíve hitlert, musszolínit, sztálint, újabb kori köcsögök közül janukovicsot, csávezt sem zavarta el a nép. Vagy ha igen, visszajöttek.

    Rossz hírem van, drága, szebb jövőben bízó, gondolkodni sem rest, értelmes barátaim: ezek a nagyon buta, már-már értelmi fogyatékos, alaplaphibás terminátorok, ezek a selmeczik, matolcsik, szíjgyártók, rogánok, kósák és lázárok, akiket a mindenható, borzasztóan gyenge felfogóképességű, már-már fogyatékos orbán hajt: ezek sosem buknak meg.

    Ez a fidel is, hogy elvan. És mióta. És milyen ellenséggel farkasszemet nézve!

    Szólj hozzá!

    Üres címlap helyett

    2010.12.03. 10:03 Humperdickk

    Fontos kérdés előtt állok: kit sértsek meg ma? A selmecigabi meg a butaarcú matolcsigyerek már uncsi, egyébként is már úgyis felkerülök a kuláklistára januárban: jutalmam 6 év nyugdíjcélú megtakarítása, uszkve két millió forint. Megérte.

    Ellenben itt van ez a szalaiannamari. Hogy ez milyen egy buta némber. Mármint az alapján gondolom, hogy buta egy némber, hogy vezeti ezt a Médiatanácsot, vagy mi a kutyafülét. Nem lenne azzal a tanáccsal egyébként semmi baj, kivéve, hogy kimondottan csak kizárólag ilyen fideszes buta arcok vannak benne (nem tom ez náluk felvételi követelmény?!), és tanácsot ad a fideszeseknek, hogyan lehetnének még fideszesebbek. Ez szerintem butaság, én egy ilyenben akkor sem vennék részt, ha fideszes lennék. Ebből gondolom, hogy kettőnk közül valaki buta. Most nem tudom, én engedek vitatkozni, de miért pont én? De ez mindegy, legyek én, magamat legalább nem perelem be. (Bár ő se tud, lásd lejjebb.)

    De nem is az. Vannak itt még mások is, akiket meg kellene sértenem. Ilyen cserpalkovicsok, rogánantalok, menczererzsik. Ezeknek meg az a bajuk, hogy mondták nekik, illetve, beszélek összevissza, szóval Ő! Mondta! nekik, miszerint kéne most csinálni egy ilyen cenzúratörvényt, mert nagyon nem jó ez itten ez az összevisszabeszéd, a végén még valaki mond valami olyat, ami eljut ehhez az orbánvikihez még a pálinkagőzös delíriumon át is, és akkor megüti a bokájukat. (Mármint az orbánviki.) Ezek konkrétan nem értenek hozzá, alítom, képtelenek egy 175 oldalas irományt összehozni, még az sem biztos, hogy az olvasás folyamatosan megy nekik. De aláírják okosan, hogy ők akarják aztat, hogy bárki paraszt feljelenthet bárki parasztot, aki a médiában írt valami bármit (145. §), amiért a tanácsuk (direkt kicsi betűvel!) tíz ezertől tíz millióig büntetheti illető parasztot (156. §), aki paraszt még csak nem is fellebbezhet (163. §). (Utóbbit állítólag kicsit finomítja a fidesz: lehet menni a bíróságra, addig ki se kell fizetni a lóvét. Az meg majd jól helybenhagy mindent és mindenkit. Mindegy.)

    No, már csak az van, hát hogy hogy lehet feljelenteni! Hát, lényegében akárhogy. A vonatkozó hülyeemberek (cserpalkó, rogán) másik, már elfogadott hülyesége szerint "[a] médiatartalom nem lehet alkalmas a magánélet vagy más, személyhez fűződő jogok megsértésére." (18. §) Azzaz erről a cserpalkóról és rogángyerekről nem írhatnám le, hogy hülyeemberek, ha vonatkozna rám a törvény.

    Mivelhogy nem vonatkozik. Hiába olvassák ugyanis médiafogyasztók páran, néha párszázan is ezt az oldalt, ez nem hírportál, nem internetes sajtótermék, és én nem vagyok tartalomszolgáltató. Mi több, létező ember sem vagyok, csak egy avatar, pár bit egy merevlemezen. Ez meg egy napló, szépirodalom, amit én közzéteszek, és így minden benne leírt lófasz, baszás és gecizés írói munkásságom része. (Jól van, nem vagyok egy Thomas Mann, zagsón!) Ha ugyanankkor megbasszátok miattam a blog.hu-t, megyek a blogspot.com-ra, arra még a 176. § sem vonatkozik, lévén amerikai, nem ilyen beszari fostalicska uniós. (Azok még odafigyelnek a sajtószabadságra, a wikileaks ellenére is. Sőt, még Pakisztánban sem jött össze...)

    Ezt tehát mélyebb kultúrkörökben alapos szopásnak hívják, hülyebarátaim. Ez az internet bekúrt nektek nagyon, így hát a továbbiakkal kapcsolatban tudom ajánlani a lónak a pöcsét, további tanulmányozásra! Én meg blogolok tovább...

    Szólj hozzá!

    Címkék: cenzúra alkotmány rogán médiatörvény selmeczi cser palkovics matolcsy hülyemegyar

    Nyílt levél Selmeczi Gabriellának és Matolcsy Györgynek

    2010.12.02. 09:06 Humperdickk

    Kedves Nyugdíjvédelmi Miniszterelnöki Megbízott Asszony és Kedves Nemzetgazdasági Miniszter úr, Drága Gabi és Gyuri!

    Először is: engedjétek meg a tegeződést, már csak régi ismeretségünk okán is! Én ugyanis már lassan évtizedek óta ismerlek Titeket, mióta is kénytelen vagyok nézni buta arcotokat a tévében - bár megengedem, a kamera nagy varázsló, én például felpüffedt alkoholista vizihullának nézek ki a családi fotókon, holott még élek. (Esetemben a többi stimmel.)

    Először is: Gabi! Ha megengedsz egy jó tanácsot, illetve rögtön kettőt: kevesebb smink, több hidratáló! Hidd el, az alapozó sem fed el mindent, ellenben a rostokban és vitaminokban, nyomelekben gazdag étrend kiegészítve a modern kozmetikai csodaszerekkel tényleg mindenre képes! A vakolat elfed ugyan - de látszik is. A szépség viszont belülről fakad: tégy érte!

    És még mindig Hozzád, drága Gabi: ne vegyél be mindent, amit a szádba adnak! Olvass néha: én most szereltem fel gyönyörű kislányom ágya fölé egy kis olvasólámpát. Esti mese után azóta "olvas" - igaz, csak a képeket nézegeti, de ő még csak 4 éves! Ne vele, "a Mindenséggel mérd magad!" Ismerd meg a betűket: hidd el, új világ tárul fel Előtted!

    (Csak azért mondom ezt, mert az az 500 mrd hiányról benyögött butuskaságod nagyon ütött. Most rajtad nevet a fél világ. Megérte, Kedves? Szedd össze Magad!)

    És most Te, távoli jó barátom, Gyuri! Ne törődj vele, hogy 12 évesnél nem nézel ki többnek, már ami értelmi szintedet illeti! (Rajtad legalább nem látszik az a permanens másnaposság, mint a Vikin, hihihi..). Az meg különösen ne szegje kedvedet, hogy nem értesz a gazdasághoz: hidd el, ha minden jól megy, 20-25 év, és el fogsz tudni olvasni, mi több, meg fogsz érteni egy komplett költségvetést, segítség nélkül! (Addig azért ne felejts el kilépni a magánnyugdíjpénztáradból vissza nem lépni a magánnyugdíjpénztári tőzsdére! Ez fontos, különben véletlen előfordul, hogy lesz is valami nyugdíjad öreg napjaidra...!

    Végezetül, Srácok, Gabi, Gyuri! Az élet kegyetlen, tudom. Nehéz lehet úgy leélni az életünket, hogy a történelem ítélőszéke a magyar história legnagyobb szervilis idiótái közé sorol majd Benneteket! Nem lehet mindenkiből egy Kéthly Anna, egy Kossuth - a statisztikai adatok alapján hülyéknek is lennie kell. És ha ti nem is érzitek Magatokat annak, vagy esetleg nem is vagytok azok (ki tudja? a lottó ötöst is folyton megnyeri valaki!), legkésőbb az elmúlásotokkal elmúlik majd az is! Mi megvárjuk, ráérünk!

    További politikusi felemelkedésetekhez további sok sikert kívánva, ezzel szemben azért a szebb, boldogabb magyar jövőben is egy kicsikét bízva, az ellentmondásokkal fikarcnyit sem törődve:

    Ubrizsi Kálmán (Humperdickk),

      blogger, kitalált személy, létező személy avatarja, Értelmes Ember

    4 komment

    Címkék: orbán nyugdíj hülyemagyar költségvetés selmeczi matolcsy magánnyugdíj

    Esti mese kis nyugdíjasoknak

    2010.11.30. 16:05 Humperdickk

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Nemrég lett király, előtte sokáig az apja meg a nagyapja volt király, és bár egyszer, amikor a nagyapjának más dolga volt, rövid ideig ő volt a király, azután vissza kellett adnia a koronát. És ez nagyon nem tetszett neki, mert az volt a legkedvesebb játékszere neki: fel-le úsztatta a királyi palota mögött, a kacsaúsztatóban.

    Ám de most már ő lett a király! Rögtön kitalálta, hogy az ország nem jól van így, kicsit túl sokat kell adóznia az embereknek és keveset lehet költeni fagyira meg focilabdára. Nosza, rögtön kitalálta, hogy akkor most ne kelljen adózni olyan sokat, illetőleg legyen pénz fagyira meg focilabdára.

    Ment is volna minden, mint a karikacsapás, ám de mondja neki a Kamarás, hogy ez így most abból a szempontból nem pont a legideálisabb (ilyen óvatosan mert csak fogalmazni, mert a fiatal király nagyon könnyen felpaprikázta magát), mert most akkor így nem lesz pénz hadseregre, orvosokra meg lovakra meg istállókra. Ezek pediglen borzasztóan fontosak voltak, mert ugyan nem háborúztak senkivel már a kiskirály ükapjának uralkodása óta, de időnként mégiscsak köllött hadgyakorlatoznia a seregnek, ami miatt néha az ügyetlenebbje megsérült, ami miatt köllöttek az orvosok. A lovak is a katonák miatt köllöttek, bár már régen nem volt lovas katonája semelyik ellenségnek sem (sőt, az igazat megvallva, ellenségek sem voltak, csak a bolondok néha kimentek a határra, és ott nyújtogatták egymásra a nyelvüket), valamiért ez már így maradt.

    Mi legyen hát? Sereg köll, orvos köll, ló is köll meg istálló is köll. Kitalálta erre a nagy Király: "Azt gondolom, hogy az emberek járuljanak hozzá a költségekhez! Nem járja, hogy kuporgatják szánalmas garasaikat! Parancsolom, hogy mindazt a pénzt, amit öregkorukra tettek félre, hozzák ide elébem, de üstöllést!" Ki is hirdették azt hamarost az igricek, táltosok meg kisbírók; volt, amelyik nagy buzgalmában kétszer egymás után is kihirdette.

    Teltek, múltak a napok, hetek. Kérdezi a Király a Kamarást: "Na, telik-é e mán az a kamara?" A Kamarás izeg, mozog, zsizsereg, csak nem akaródzik neki felelnie, egyszerre aztán kinyögi: "Nem hoztak abba egy huncut vasat sem, Uram, Királyom!"

    Gerjed ám haragra a Király, de iszonyúra: "Hát hol van az a pénz?!" Válaszolja megszeppenve a Kamarás, hogy hát a Zsidónál. "Milyen zsidónál?", kérdezi a király. Mondja erre a Kamarás: "Azt mondják az emberek, hogy ők odaadták a pénzüket a Zsidónak, aki azt ígérte, hogy öregkorukra kamatos kamatostul szolgáltatja vissza - ha meg meghalnak addig, hát a gyermekeiknek adja!"

    Színe elé rendeli a Zsidót a Király: hozná be akkor ő a garasokat! Jön is a Zsidó, de nem ám pénzes zsákkal: papírokkal. Három kocsival húzták utána a fiai. Kérdezi a Király: "Mit hoztál, te Zsidó?" Feleli a zsidó, hogy hát ezek kérem, váltó papírok, pénzt érnek: ő valakinek pénzt adott, és ő ezt a papírt adta cserébe; ha meg ő kapott, hát arról is vannak papírjai. Neki pénze nincsen, csak ezek. "És kinek adtad te azt a pénzt? Ide elébem a gyalázatost, öntse ki elém a pénzes bugyellárisát, különben négyfele tépetem!" Feleli erre a Zsidó: "Te magad vagy az, Uram! Te kérted tőlem a pénzt seregre meg orvosra, lóra meg istállóra! Én adtam is, azonnal is, de azt nem várhatod, hogy én erről papírt ne kapjak!"

    Elszégyellte magát a Király, de még valamit megpróbált: "Ide velem a Kamarást! Kincseimért ő felel, hogy lehet, hogy nem mondta ezt el nekem!" Mondja erre a Zsidó: "Hagyd azt a Kamarást, jó Uram! Itt van, ni, az ő papírja is, ami igazolja, hogy pénzt kaptam őtőle, fialtatni. Külön megmondta: jó sok legyen ám, ne szűkölködjön öreg napjaira!"

    Így esett, hogy volt sereg meg orvosok, voltak lovak meg istállók, papírok is voltak, csak pénze nem volt senkinek. A Király hát szétzavarta a sereget meg az orvosokat, szabadjára engedte a lovakat, földig romboltatta az istállókat, és el is bujdosott szégyenében.

    Ha el nem bujdosott volna, az én mesém is tovább tartott volna!

    2 komment

    Címkék: orbán mese nyugdíj hülyemagyar matolcsy

    Eleget teszek tartalomszolgáltatói kötelességemnek

    2010.11.29. 13:08 Humperdickk

    Szeretnék jó előre megfelelni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat irányelveinek, mielőtt a nyugdíjam után a fizetésem is elveszik mert ez szívem utolsó hő vágya, alásszolgája, nyalom a szívét az Uraknak! Fogadják hát szeretettel az alábbi kis csokrot, ennek a nyomorult országnak Drága, Szeretett Hazám egy napjának kurva kurta keresztmetszetét:

    • Egyszerre három csapást mért a magánnyugdíjpénztári rendszerre a Matolcsy György által péntek éjszaka beterjesztett törvényjavaslat – mondja Bába Julianna, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke: link+video. (Maradok.blog.hu)
    • Páratlan hatalom: narancssárga szájkosár kerülhet a médiára: link. (Hírszerző)
    • Ködbe vesző eurobevezetés: el akarja engedni az inflációt a kormány: link. (index.hu)
    • Kiszűrnék az álegyházakat: a szakminisztérium szerint sok szervezet visszaél a támogatásokkal: link. (magyarnemzet.hu)
    • Alföldi leváltását sürgeti a Jobbik: link. (magyarhirlap.hu)
    • Egy ütésálló ember visszatér - Polt Péter újra a színen: link. (nol.hu)
    • Orbánnak ezúttal felelnie kell: link. (nepszava.hu)
    • Nagy viharokat kavart, de sikeresen felszámolták a cigánytelepeket Franciaországban: link+video. (kuruc.info)

    És egy jó hír a végére (kis színes, hehe):

    • Az USA magyar ügyeit is felfedi a Wikileaks: link. (origo.hu)

    Remélem, Szalai Annamária tevékenysége onnan is látszik, mert vétek lenne a CIA-nak elszalasztania a Hölgyet. Tudna ő nekik újat mutatni... (És ráadásul gyorsabban, mielőtt azok el tudnának fordulni!)

    Szólj hozzá!

    Az abortuszról, és azokról, akiket sajnos nem érintett

    2010.11.28. 20:45 Humperdickk

    "Megint fellángolt az abortuszvita", hálistennek. Komolyan nem tudtam, mi hiányzik még. Butuskábbfajta keresztény barátaink időnként felháborodnak rajta - meg sok máson is, pl. hogy mért húz kotont a paraszt. Sok értelmesebb keresztény ilyenkor, gondolom, félrenéz; végülis, a hülyének kell ez a csoportidentitás-képző mantra is, a lényeg, hogy legyen a pénzükből új tető a templomon!

    De ne legyen félreértés: az abortusz tényleg egy nagyon nagy marhaság. Nem is igazán értem, miért folyamodik hozzá bárki is manapság. Hiszen: lehet védekezni, ezerféle módon. Aztán ha nem sikerül a nagy védekezés (van az úgy..), ott van az esemény utáni tabletta. Ami ugyan nem olcsó, de ki lehet bírni.

    És itt van a kutya elásva. Az elesettebbnek, szegényebbnek nincsen pénze ezekre a modern dolgokra. A keresztény egyháznak lenne pénze, hogy segítsen rajtuk, de neki meg pont most érkezése nincsen rája, hogy leszakadjon a többévezredes babonákról, és tényleg hitelvei alapján járjon el, azaz segítsen, könyörüljön, s mindeközben ne ítéljen.

    Minek, hisz van jobb megoldás: szüljön a szegény paraszt. Meg az is, aki annyira hülye, hogy nem védekezik, pedig megtehetné. Lesz majd sok csillogó szemű, szegény és/vagy hülye gyerek, akik majd megint jól ki lesznek rekesztve a társadalomból, akiket majd megint el kell tartania valakinek, amíg felnőnek (sőt: azon túl), és akik majd újabb felesleges teherként csüggnek a Becsületes Dolgozó Emberek nyakán. (Nem tom, a polgár már végleg kilőve?) És ezek még szegény nyugdíjas szüleiket sem fogják támogatni, mert nem lesz miből.

    De nem, akkor se. Tilcsukbe. És most. És nem is kell mást tenni. Lófaszt se. Mert ahhoz gondolkodni kéne. Messzebb látni a fejünknél. Kicsit előre tervezni, leereszkedni az elesettekhez.

    Le vannak azok szarva. Le vagyunk mi szarva. Nem kell csinálni semmit, minden jó, ahogy van. Nem gondolkodunk, nem tervezünk: kinevezünk, betiltunk, elveszünk. Lám, a nyugdíjunk is kell az adócsökkentésükhöz. Meg hogy jusson a perselybe is.

    Ennek a társadalomnak viszont már van lehetőségem kitiltottjának lenni, szerencsére. Vagy Istennek Hála?

    Szólj hozzá!

    Tudjátok fokozni

    2010.11.27. 22:01 Humperdickk

    Ja, hogy még adózzak is. Mert hogy így tisztességes, ill. lehetséges a jogászaitok szerint jogilag. Hogyne.

    Jogilag jelenleg egyébként az is lehetséges, hogy elveszitek a házam/szőlőm/kocsim, sőt, ez az eszelőstekintetű, félidiótafejű, orbánviktorbuzi matolcsi, vagy akár a puffancs, mitugrász főnöke, személyesen orbánviktor lepjen meg hátulról. (Amennyiben meg lehet oldani, hogy adókötelezettségnek tűnjön fel a kormánytagok által kivitelezett homoerotikus nemi erőszak, de affelől megint nincsenek kétségeim, hogy menne.)

    Szal' eszem ágában sincs kételkedni Pártunk és Kormányunk jogszerű és tisztességes szándékairól. (Előtte azért virágot meg bonbont hozhatnátok, Gyuri! Beszéld meg Vikivel, ebből a hirtelen baszottfontossá avanzsált romaprogramból csak fussa reá!) Mindazonáltal innen üzenem, hogy 2010 január hónapjában engem az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet területileg illetékes ügyfélszolgálata előtt keressetek, a januári fagyban vacogva, remélem, sorstársaimmal tömött, kígyózó sorban állva. (A forralt bort állom!)

    Két dologról fogtok felismerni: egyik kezemben az Átlépő Nyilatkozat lesz, a másikban gyermekeim fényképe. Utóbbiból fogok majd erőt meríteni, megteremtve ezzel a Családi Összefogás Rendszerét.

    Szólj hozzá! · 1 trackback

    Üres bejegyzés, Szeretett Vezérünk tiszteletére!

    2010.11.27. 13:02 Humperdickk

    3 komment

    Javított kiadás

    2010.11.26. 23:09 Humperdickk

    Először is: ez úton szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik felháborodtak előző bejegyzésemen. Én is felháborodtam rajta, csak én le is írtam... Furcsák ezek a dolgok. Az embernél bekapcsol a krokodilagy, és ezeket kreálja. A tanulság, hogy minden krokodil dögöljön meg?

    Azt gondolom, igen. Végig kell gondolni a dolgokat, nem pofázni. Most ezt teszem.

    Tehát meg fogom tartani a magánnyugdíj-megtakarításomat. A következő okokból.

    • Mert úgysem élek addig, hogy élvezzem. Megkapják a gyerekeim. Ha mégis megélem a nyugdíjat, azt a pénzt, ami arra a pár plusz évre kell, összespórolom addig bőven (mnyp-ral, egyéb megtakarítással). Különben is: tervezni nem menő.
    • Valamennyi nyugdíjam így is lesz, 16 év jogosultságom megmaradt. Azt egyelőre nem vették el, de ha mégis el fogják, az előző pont még mindig megvéd.
    • És különben is: 29 évem van addig. Hol lesz akkor orbán, matolcsi, selmecigabi? A következő kormány ezt az egészet úgyis visszacsinálja, az nem kérdés. Ha meg nem lesz következő kormány, és minden így marad: most tényleg akkor ez lesz a legnagyobb bajom? Hogy nincs nyugdíjam a diktatúrában? Hogy esik az eső a kivégzésem közben? Még az sem biztos, hogy ez a "kurva" ország meglesz! Akkor meg?
    • Ezeknek semmit. Kérte volna szépen, ahogy ígérte. Meggondolom, mittom. Lettek volna feltételeim is, persze.

    De ha "ezeknek" nincsenek érveik, nekem sem kell, hogy legyenek gátlásaim. Én ugyanis csak egy polgár vagyok (újabban: "zember"). Ők viszont választott entitások, akiknek kezébe hatalmat adtam, akár önmagam ellen is. Mint a rendőrnek, katonának, hogy megvédjen. Ezért az én világomban elvárom, hogy engem a kormány megvédjen, például a rablóktól. Önmagától is, ha éppen rabolni vágy.

    Nekem az kevés, hogy nekem most szopni kell, mert mindenki hülye, pusztán azért, mert bokafogásban kell lesnie a vezér méltóságos vesszejének ívét és fél, hogy eltéveszti az ütemet. Szerencsére én nem függök ettől a kalandor, bolond, elmeroggyant szerencsétlentől, akit a sok csalódás (1994, hokivébé, 2002, meggyesi, 2006, gyurcsány...) megkeseredett diktátorrá tett. Engem csak megölhet, de ott még nem, tartunk.

    Nem mondom, hogy nem is fogunk. Nem tartom ugyan valószínűnek, de az eddigieket sem tartottam annak. Az ellen viszont nem tudok, és nem is akarok tenni. Amit egyedül tenni tudok, hogy kiiratkozom a társadalomból. Lemerülök, kibekkelem. Majd lesz valahogy.

    Jövőre (két év múlva, 10 év múlva stb.) úgyis én csinálom a legjobb bort a hegyen. A gyerekem büszke lesz rám. A többi meg kit érdekel.

    2 komment

    Címkék: orbán nyugdíj hülyemagyar matolcsy

    Dögölj meg, Orbán!

    2010.11.24. 21:46 Humperdickk

    Még szinte meg se száradt a tinta. Még szinte végig sem gondoltam. Ő igen.

    Nem kapod meg, te szarházi. Egy kibaszott vasat sem kapsz. Nem tudsz úgy megfenyegetni, nem tudsz úgy megzsarolni, hogy megtegyem. Hisz az csak pénz. Nem érdekel. Majd a gyerekeim megöröklik, amit nem vehetsz el, a többi meg nem érdekel. "Majd eltartanak a barátaim". Úgysem élek addig.

    Kívánom, hogy ocsmányabbul végezd, te hazug szarházi, mint amit egyáltalán el tudok képzelni. Kívánom, hogy az a Jóisten dugja fel személyesen a fingófát, akit (újabban) annyit citálsz. Hidd el, előbb-utóbb fel fogja.>

    De ne reménykedj: sosem foglak bántani. Még azt sem kapod meg. Nem érdemled.

    Egyedül, elhagyatva fogsz elpusztulni. És jól lesz az úgy.

    16 komment

    Ne hazudj, Matolcsy!

    2010.11.24. 10:34 Humperdickk

    Azt mondja ez a szellemi fogyatékos sérültnek kinéző matolcsigyerek, hogy meg fog szűnni a harmadik (második? sosetudom) pillér, adjam neki oda azt a majd kétmilliót, ami eddig összegyűlt a magánnyugdíjpénztári számlámon. Bár biztos nem olvassa ezt a blogot (abban sem vagyok teljesen biztos, tud-e egyáltalán olvasni), megpróbálom értelmesen összefoglalni neki, miért nem kapja meg a pénzt, azaz miért húzzon el az idiótákhoz méltó vigyorával a vérbe.

    1. Az a pénz az enyimé, névre szól. Előbb tehát teremtse meg az egyéni számlás rendszer feltételeit!
    2. Az a pénz kamatozik, szemben a forinttal, ami inflálódik. Azaz: előbb ígérjen legalább 1%-os, svájci frank vagy euró alapú (reál)hozamot, amit tűzön-vízen keresztül jóváír a számlámon!
    3. Innen már csak egy lépés, hogy tegye lehetővé a pénzem örökölhetőségét, hogy ha méltóztatok megdögleni 65(!) éves korom, tehát a nyugdíjbalépésem előtt, gyermekeim hozzájussanak (nyugdíj)megtakarításomhoz.
    4. Bizonyítsa be számokkal, tényekkel, más országokból vett példákkal, mi fogja azt okozni, hogy 29(!) év múlva ez a felosztó-kiróvó rendszer önfenntartó lesz, hogy a fenti feltételek teljesülhessenek! (Hogy ne a 130 éve alapított, a világ 70 országában 180 ezer munkatársat foglalkoztató és 765 milliárd euró vagyont kezelő német(!) biztosítóban bízzak!)

    Ha mindezeket megteremti, lemondok még a belengetett készpénzről is. (Ez is milyen: „adok neked pénztet, ha odaadod nekem gyermekeid jussát, magánnyugdíjpénztári megtakarításod”… És figyeljük meg, lesz, aki odaadja…)

    Már csak egyetlen feltétel marad. Győzzön meg arról, hogy miért kellene bíznom az államban! Abban, amelyik hárommillió állampolgárát emésztette el a II. Világháborúban, amelyik rettenetes diktatúrába taszította a maradékot az ötvenes években, és abban, amelyik több mint 30 éven keresztül tartotta szolgasorban azokat, akik maradni merészeltek 56 után. Vagy amelyik bevezetett egy nyugdíjrendszert, amit 13 (nem 29!) év múlva szétver.

    Vagy amelynek vezére hat hónapja még azt ígérte, hogy megvédi a nyugdíjpénztárakat.

    20 komment

    Címkék: fidesz hazugság nyugdíj magánnyugdíjpénztár

    A magánhülyékről

    2010.11.23. 15:31 Humperdickk

    A liberális gondolkodásmód egyik alapvetése, hogy hülyének lenni magánügy. Ezt a kijelentést nyilván önmagában álló, disztinkt propozícióként kell érteni, azaz pl. autóvezetés közben hülyének lenni már származtatott állítás, annak igazsága már a minősített helyzet (autó vezetése) függvénye is.

    Hiszem, hogy az emberiség 90%-a szart sem ér, olyan buta, és a maradék 10% kénytelen fogni a buta kezét neki, hogy ne tegyen kárt magában és másokban. (Az arányokon engedek vitatkozni, de az mindenesetre nyilvánvalóság, hogy a többséget a hülyék adják.) Hazánkban ez az arány talán még a kedvezőtlenebb, és hiába minden jószándékom (ami persze nincs), nem tudok lépten-nyomon nem erről meggyőződni (például autovezetés közben).

    Ma újabb megerősítést kaptam. Most abba nem mennék bele, hogy "a többség megfontolja az átlépést" (mno) és a "a kormány nem győzte meg a többséget" (index) egyszerre két egymással ellentétes és egyszerre igaz állítás: a médiákok geciségéről Mickey Knox óta úgyis mindent tudunk. De most azért szedjük össze: a Századvég által megkérdezett 800 ember

    • 51%-a megfontolná, hogy átlép-e,
    • 71%-a pedig nem, vagy csak nagyjából tudta, mennyi pénz van az egyenlegén.

    Hát, körülbelül ennyi hülye van. Fogalma sincsen a parasztnak, mennyi az annyi, de odaadja mindet a kormánynak, aki beccsszó majd ad neki belőle nyugdíjat mondjuk 30(!!!) év múlva!

    És ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy meg is magyarázza: "mert a zsidók eltőzsdézik úgyis, az a pénz már meg sincs (akkor hogy adom oda?!), de ami van, pusztul és veszik folyamat jelleggel". Ugyanis így mondta a "szíjgyártó", meg a "lázár". Nem beszélve a selmecigabiról. Igaz, hogy a Nagytekintetű Minisztérium (tudják, az orbánkormányé) másképp értesült. Ott konkrétan leírják, hogy a selmecigabi hazudik. Sebaj. Az se baj, hogy biztos, hogy 30 év múlva a helyette javasolt felosztó-kiróvó rendszer be fog csődölni.

    Ebben az ügyben úgyis a Lázár mondta eddig a legjobbat, azt nem lehet überelni: "a szocialisták nem akarják, hogy az emberek maguk dönthessenek a saját pénzükről, ezért ellenzik a magánnyugdíjpénztárak államosítását." (Link itt, kiemelés tőlem.)

    2010. október 25-én mondta a Parlamentben, kábé délután félkettőkor. Jegyezzük meg nagyon ezt a dátumot. Ekkor történt ugyanis, hogy az ostobaság a legmagasabb szinten képviseltette magát hazánkban.

    És rögtön minősített többségre tett szert.

    Szólj hozzá!

    Címkék: hülyemagyar magánnyugdíj

    A véleményvezérek gyávaságáról

    2010.11.22. 22:12 Humperdickk

    Mivel ott nem fog megjelenni (nem először), amit írok, ide írom. Szánalmas, tudom, de tehetetlen vagyok a gyáva szarok ellen. Bocs.

    A bejegyzés: link.

    A vélemények szabad ütköztetéséről szól. BIZONYOS vélemények szabad ütköztetéséről. Amibe az enyém a jelek szerint már ne fért bele. Üzenem hát:

    Kimoderáltok, rendszeresen, pedig semmi rasszistát, balosszart, satöbbi szélsőségest nem írok - csak nem mindig értek egyet veletek. Ez külön vicces például ennél a bejegyzésnél, ami az ellenvéleményről szól.

    Szarok vagytok, gyerekek, és ezen mit sem változtat, hogy például ez a komment sem fog megjelenni. Attól még nem lesz kevésbé igaz.

    Gyávának lenni szégyen. Oldjátok meg, hogy ne kelljen félnetek, én is megtettem. Mert ez így gyenge, nagyon.

    Ez van.

    Szólj hozzá!

    Magánlevelezésemről

    2010.11.22. 10:07 Humperdickk

    Nem teljesen tisztességes az eljárásom, de mivel nyilvános közösségi oldalról van szó, és mivel mások számára is érdekes lehet, megosztanám ma két "dupladuplavés" üzenetre írt válaszomat. A neveket, egyéb személyes adatokat töröltem azért.

  • Az egyik levél küldője egy kedves munkatárs, akit bár életemben nem láttam, csak interneten érintkeztünk, mégis megkedveltem fanyar humora és jó kedélye miatt. Jelenleg nyugdíjas, én meg már máshol dolgozom, de a kapcsolat megmaradt. Valami olyanra hívta fel a figyelmem, amiből neki előnye nem származik, nekem viszont hasznos lehet. (Levelét nem közlöm, ilyen személyiségi izékből kifolyólag.) Válaszom neki:

    Drága Uram,

    teli van az, nagyon. Nyerni meg nem akarok, mer mittom, biztos ez a mazochista alkatom az oka. (Abból gondolom, hogy szorítja ez a hólánc a heréimet, és gondolom, ha ízlene a fájdalom, ez nem lenne gond. Töprengek rajta, levegyem-e.)

    A lényeg: további jó nyugdíjat! Tessék élvezni, ha van mit! (Az enyémet speciel most készül lenyúlni ez a Minden Idők Leginkább Nemzeti Dolgaival Legjobban Tényleg Együtt Működni Akaró Megint Ide Írjuk Hogy Nemzeti Hátha Előbb Nem Volt Elég Kormánya.)

    Minden jót kívánva:

    xy

  • A másik levelem egy gyerekkori (14-16 év) baráttól érkezett. Sokat marháskodtunk, csesztettük egymás verseit, elvoltunk. Szép idők voltak. 20 év után írt nekem, felhíva figyelmem egy irodalmi periodika újabb megjelent példányára (de szar ez a képes beszéd!), amiben (nyilván, gondolom) része volt (bár haszna, felteszem, semmi). Válaszoltam rája:

    Drága,

    hogyne emlékeznék Rád, nem(?)régen még verset is írtam Neked a blogodra (ha nem lenne meg: link).

    Szívesen és gyakran gondolok Rád, így az évek múltával is. Számomra meghatározó volt az az időszak, amit közösen volt tisztünk eltölteni, jobb, több ember lettem tőle. Ám ennek ellenére vagyok oly bátor, hogy kettészarjam a "ZZZ c. irodalmi folyóirat novemberi számát", dacára annak, hogy biztos nem hülyeség, sőt. (Sőt mi? Okosság, mittom.)

    Csak hát én ilyen tahó módon küldöm el az aptyafaszára a direktmarketinges majmokat.

    X, én egy alkoholista köcsög lettem ez alatt a 20 év alatt, ami nem kell, hogy érdekeljen Téged, de kérlek, ha semmi más mondanivalód nincs számomra, csak az, hogy most éppen mifenefaszra költsem a pénzemet pia helyett, akkor ne baszogassál feltétlenül, mer mittom, berágok mocskosmód.

    Egyéb, ilyen barátkozós témában állok Rendelkezésedre. (Tényleg!!!)

    Kösszentyű, pusz, estébé:

    xy

  • Nem volna baj sosem, nem lenne érdekes. Csak most "vesztem össze" (szakítottam?) a legjobb barátommal, mert nem éreztem kellően őszintének a kapcsolatunkat. Nem értette meg, mi a bajom, mindegy is. A lényeg, hogy most már nincsenek barátaim.

    Biztos én vagyok túlérzékeny. De a legteljesebb tisztelettel és szeretettel kérdem Tőletek, kedves ismerőseim: basszátok meg, nincs rajtam kívül más dolgotok?!

    Szólj hozzá!

    Magyar Nemzeti Cirkusz

    2010.11.18. 15:46 Humperdickk

    Megy itten a hirig arról, hogy akkor most szabad-e a románnak bemenni a Nemzetibe december elsején, ünnepelni/magyart gyalázni. Felbolydult a blogoszféra, véleményvezérek és tisztabeszédűek osztják az eszet. Nyilván nem köll mondanom, mi a véleményük, beszédük.
    Ezzel szemben a következőket lehet tudni:
  • December elseje, vagy legalábbis Trianon a „hazánk történelmi veszte“.
  • Kéne egy intézmény, ami megmondja, ki mikor hol mit csinálhat kollektíve.
  • A (közismerten gyönyörű) Nemzeti Színház román nemzeti színekkel feldíszítve randa, el se képzeljük:
      • .
          .
            .
              .
                .
                  .
                    .
                      .
                        .
                          .
                            .
                              .
                                .
                                  .
                                    .
                                      .
                                        .
                                          .
                                          • A románok szánt szándékkal provokáltak, ugyanakkor a törvények szerint valamely felelős minisztérium engedélyezte a bulit.
                                          • Alföldi a nemzetek közeledése miatt gondolta, hogy ez jó ötlet.
                                          • Alföldi így szeretné kierőszakolni, hogy kirúgják: mártír akar lenni.
                                          • Alföldi szar, pornográf darabokat csinál a színházában.
                                          • Alföldi buzi.
                                            Kíváncsian várom a fejleményeket.

                                              Magkaptam, kellett nekem várni! Update: Pörzse Sándornak is elérte az ingerküszöbét a dolog. Szerinte a János vitéz Juliskája nem lehet prosti a Nemzetiben. Hülyén is venné ki magát, de szerencsére Iluska(!) megúszta a dolgot.

      3 komment · 1 trackback

      Csak nézünk megint...

      2010.11.17. 11:46 Humperdickk

      Olvasom, hogy Austen regényének, a Büszkeség és balítéletnek zombisított változata készül.

      Volnának ötleteim. Milyen lenne már mondjuk:

      • az Egri Csillagok és Vámpírok (Vérnemissza Gergő küzdelme a félfogú Jumurdzsákkal),
      • vagy a Fűrész 16: Hófehérke,
      • sőt: Rómeó és Júliácska (gyerekpornó).

      Jaj, hadd ne folytassam! Elképesztő, mennyi hülye van!

      Szerencse, hogy minálunk van jó kis Médialkotmány mosmá. Majd szétcsap a szalaiannamari.

      Persze, semmi sem tökéletes, hisz van még ez a régi, kehes, semmirenemvaló igazi Alkotmány. Meg a 12 majom (bár a tizenkettedik inkább sólyom), aki őrizi őtet. De közel a menekvés: link !

      2 komment

      Szabó Máté és más fogyatékosok számára nem ajánlott

      2010.11.16. 10:16 Humperdickk

      „A szakértőkből létrehozott korhatárbizottság javaslatára a Trainspotting című film a tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott kategóriába került.” Drogprevencióra használnák, iskolában néznék meg. Nem lehet. Örülök én ennek. Olyan jó ez, hogy ez a Szabó Máté ilyen kurvaokos. Én sajnos nem vagyok ilyen kurvaokos.

      Ez már csak abból is látszik, hogy már 14-15 évesen rendszeresen ittam és dohányoztam. 16 évesen drogozhattam is volna, ha akarok – szerencsére nem akartam. 25 éves koromra alkoholista lettem, és (bár megkapaszkodtam a szakadék szélén, sőt újabban a dohányzásról is leszoktam) többé már nem leszek egészséges, szenvedélyektől mentes ember.

      További érdekesség, hogy én nem mostanában születtem: még az előző rendszerben voltam kamasz. Akkor még necces volt droghoz (vagy bármihez) jutni. Tudom, hogy ma már a 14-16 éves kamaszok ugyanolyan könnyen, ha nem könnyebben jutnak bármilyen droghoz, mint cigihez és piához. Pedig az se ajánlott a számukra.

      A film nem ajánlott. Igaz, egy sima heripotterben is több félelmetes képsor van. De akkor se. Ha a tannéni mint felelős felnőtt megmagyarázza neki (ami egyébként egyértelmű), hogy mit lát, hogy lám, a drog elpusztít mindent maga körül, akkor se. Piroskát se nézhet, mert megeszi a Farkas.

      A trénszpotting tehát coki. Így csak akkor látja a halott csecsemőt a plafonon, ha előtte belövi magát. És akkor már késő lesz.

      Hála Szabó Máténak, meg a hozzá hasonló pöcsöknek.

      Szólj hozzá!

      Első bejegyzés

      2010.11.05. 22:25 Humperdickk

      Először is elnézést kell kérnem, amiért elindítottam ezt a blogot. Ezrediknek, minek. Úgyse olvassa senki!
      Hogy mégis, miért kezdtem? Talán mert annyit kommenteltem különböző változatosan idióta okokból mások blogjába, hogy kezdett ciki lenni. Hiszen ha van mondanivalóm, miért másokat zaklatok vele, kéretlenül, ha meg nincs, miért ugatok bele, bárkibe. Persze, nyilván, ezentúl is bele fogok, de: innentől lesz egy hely, ahol konkrétan engem lehet elküldeni az anyámba, a saját blogomon. Ez egy jelentős különbség; egyébként, ha már szóba hoztam: demokráciának hívják. És nekem ez fontos.
      Szal: nem lesz moderáció. Nem lesz szűrés. Ellenben minden barmot kérdezés nélkül fogok elküldeni a faszra, ha úgy tartja kedvem. Tehetem: az én blogom.
      Nekem nincsenek barátaim. Nincsenek elveim. Nincs vesztenivalóm. De győzhető vagyok.
      Lehet próbálkozni!

      2 komment

      süti beállítások módosítása