A lehet más a politika-nevű zagyvaságnak egyszer és mindenkorra vége. Számomra, legalábbis. Sajnálom.
De most komolyan.
A zelempé egy mindenkittől rettegő, ökofasiszta, nem hogy harmadik, de megszámlálhatatlanul sokadik (mittom, huszonnyolcadik) utas formáció, aki szerint tök jó, sőt, védendő dolog a demokrácia – már amennyiben nem jár azzal, hogy a szellemében másokkal együtt kell működni, sőt, egyeztetni kelljen, és lehet, hogy éppen a demokrácia védelmében. És ráadásul olyanokkal kelljen szót érteni, akikkel közösek ugyan a (demokratikus) értékeink, de akikkel teljes egészében azért mégsem értünk egyet, és (vagy) kilőtték a szemet. (Mellékszálnak tűnik: szemet kilőve még nem láttunk, de tudniillik azt biztosan tudjuk, mert a szembeszomszéd Pisti mesélte. Mondjuk én is tudnék mesélni: rebiszes százados a nagybátyám, és egyébként is személyes jóbarátja az egyik „szemkilövöttnek”. Nem érdekes, ez egy ilyen ország, baszni rá, itt bizony barát támad barát ellen, a maroknyi székely meg porlik, ugye, az akácos úton, mint a szikla. Undzovejter.)
De továbbá.
A zelempé egy olyan párt, amelyik nem liberális, ellenben még az ökörfarkkórónak is szavazati jogot adna, főleg, ha Sukoró mellett nő. Komolyan vehető érv nem szól ugyan az ellen, hogy miért ne építenénk kaszinóvárost a sukoróba, lokátort a zengőbe, de mégse nem lehet, mert akkor, gondolom, kipusztul a bánáti bazsarózsa. Ráadásul újabban visszamenőleg, mintha nyoma se lett volna. És ennyiben érzik magukat öndefinitívnek: ne legyen radar, lokátor, kaszinó, ellenben mindenki termelje meg a kecsketejet meg a hálózat nélküli internetet a saját erkélyén, a rododendron mellett. Hisz abból nem lehet baj. Igaz, kecsketej se, de ártani mindenesetre nem árt.
És főleg: ez a zelempé egy olyan párt, amely meg kívánja határozni, hogy én hol vehetek akciós szlováktejet.
Az anyádba’, mondom erre én, öntudatos magyar paraszt. Az összes fent összehordott zagyvaság ugyanis eltörpül a legutóbbi mellett: mert bár én idősebb vagyok, mint a teljes Szlovákia (további bölcsességekért tessék a kurucokhoz fordulni, szívesen állnak rendelkezésre, elég hülyék hozzá), mégsem látom be, miért akarnék én teljesen ökotudatosan rosszat egy rakás embernek. Miért jó az nekem, ha rossz lesz annak a becsületes, megkérgesedett kezű szlovák kovbojnak, aki egy élet munkáját, bölcsességét szarta bele abba a tehéntejbe? Amiből a kedves, mosolygós szlovák munkásnénik és -bácsik halványan a tejre emlékeztető ízű tartóstejet raktak össze? Én nekik szintén a legjobbakat kívánom: akárcsak azoknak a szorgalmas, lelkiismeretes angol fiatalembereknek, aki megalapították azt a hipermarketet (nem, kedves szabórebeka, nem plázát), amelyben az a vidám, udvarias magyar pénztároslány dolgozik, akitől megvettem és hazavittem a cuccot. És most lehet engem szembeköpni, hogy én egy ilyen internacionalista kommunista köcsög vagyok, de akkor is szeretem az embert, mint olyat. Dacára, hogy még az is meglehet, hogy nem a szomszédban lakik.
Ne ragozzuk: a zelempé, ahogy van, egy tévedés. Nagy, nagy tévedés. Sokan hittünk benne, hogy reális alternatívát jelent a lopkodós, hazug „baloldal” és a lopkodós, hazug „jobboldal” mellett (és, főleg: helyett), de tévedtünk. Mert nem lopnak, ez tény, és viszonylag ritkán is hazudnak, ez is tény. Ennek ellenére frakcióvezetőjük lemondásán is majd’ egy hetet sikerült agyalni, és akkor is csak annyit sikerült felettébb kínos nyökögések közepette kinyögni, hogy a pártnak van frakciója, valamint az emeszpé radikálisan különbözik, a nem tudom, bazsarózsától. Mert ennél biztosabbat, mint hogy bazsarózsa, egyelőre nem tudunk az elempéről. Több mint másfél év után se.
És ha így megy tovább, kiváló parlamenten kívüli formációt fognak alkotni 2014-től. Mert egyéb esélyt nem adott nekik a kétharmad. Politikai szerepvállalásuk kimerül majd abban, hogy odaláncolják majd magukat valami kellően szilárd tereptárgyhoz évente, mondjuk karácsony tájékán: javaslom ez esetben a József Attila-szobrot a Szoborparkban. Hacsak be nem olvasztja addig a (szélső)jobboldal. Mert ne legyen félreértés: a fidesz és a jobbik politikája között már csak annyi a különbség, hogy a fidesz (egyelőre, még) hazudik a „bankároknak”, mert pénzt akar. Nagy pénzt. Nagy focit. De egyéb elképzelése nincs a dolgokról: és ez ellen a zelempének nemhogy nincs épkézláb akcióprogramja, de még egy kurva molotovkoktélt sem tud felmutatni.
És nekem, liberális bunkóembernek pont ezért nem (sem) felel meg az elempé: mert az hagyján, hogy még a zöldséget sem a megfelelő értelemben és főként nem a megfelelő technológiával műveli, de nem hozza a liberális minimumot sem. Örülök, tehát hogy eltűnik, mert hasztalan, hibás, felesleges kreatúra: csak foglalja a helyet a normálisabb, konstruktívabb cégektől. Akkor már inkább a fletó: az legalább igyekszik. (Mondjuk az ő esetében ez kábé a minimum, ha ismét be akar iratkozni az emberek táborába.) Sajnálom: nem akartam ismét „szocialista”, pláne gyurcsányista lenni. De egyszerűen nem hagytatok más lehetőséget.
Isten irgalmazzon valamennyiünknek.
