Tudniillik annak a kétmilliónak, akinek jó ez így, ahogy van – feltéve, hogy továbbra is hatóságilag fog csökkenni az áram ára.

És minél egyszerűbben írom, hogy megértsék. Olyan ez, mint az olcsó áram. Eccerű, mint a fakereszt.

Boci, boci, tarka

Mert hogy az áram, meg hogy annak az ára, az egy ilyen: leviszik alaposan, ahol is ő, mármint az áram ára, kissé körbenéz, és odalent aztán örvend, hogy lent van, tehát továbbá is ott marad. Ha mégse, Őmaga az igazságos orbánviktor intézkedik, képviselői útján. Első orbánviktor ugyanis hatalmát leginkább alaplaphibás idiótái útján gyakorolja.

Namost az áram árát mi, értelmesek tudjuk, hogy tekintve, hogy nincs minden háztartásban, nemhogy atomreaktor, de szélerőmű sem, nem mi határozzuk meg. És persze elvileg elképzelhető, hogy minden cigányputrit felszerelünk vele, valamint a világ minden szele, orkánja, tornádója és (főleg) nemeréje tisztelettel fel lesz kérve, hogy stratégiai együttműködés keretében és az Egységesített Nemzeti Katasztrófa- és Fogzománcvédelmi Főhivatal előírásai szerint forgassák, ringassák, mi több, édesgessék azt a sok szélkereket, nem kizárt, hogy az elkövetkező években a Közgép mégis csak képtelen lesz legyártani azt a sokmillió irdatlan nagy instrumentumot a Láp utca teljes hosszában. Nem beszélve a szélről.

Se füle, se farka

Mert hát persze képesek vagyunk mi elegendő szelet legyártani határidőre, legalábbis az MTI-n egész biztosan nem fog múlni, hogy elmondja, hogy le képesek vagyunk. Bemondja majd a híradó, hogy legyártottuk, így nyugodtan aludhat a tisztelt lakosság. Továbbá mocskos kommunisták, meg elmúlt négy, öt, tizenkettő, harminckettő évet megelőző nyolc év, minthogy amiatt van minden. Fog ez menni, emiatt nem aggódunk. Belenéz majd a jóságos pintérsándor az esemesbe, majd közli, hogy segítünk, senki se hagyja el otthonát, és ha elfogy a kazánból a meleg, menjen át mindenki a szomszédba, és egyen ott sok babot. Tudniillik a szélutánpótlás miatt.

Oda megyünk lakni

És ebben, a nagyon olcsó, hovatovább jelképes árú kurvahidegben ücsörög majd dideregve az ország nemzeti, úgynevezett maradék része. Nyilván hideg lesz, de tudomásul veszi, hogy fázik, mivel a multinacionális külföldiek (zsidók) kikergetése óta ez a hideg és ez a fázás a már csakis egyedül a mienk, és tőlünk el senki nem veheti. És ez boldogsággal tölti majd el. Főleg, hogy a szentkoronáig visszamenőleg le lesz fektetve az alaptörvény tizennyolc-ezredik módosításában, hogy le van plombálva a nemzeti lófasz, rá ne járjon a szomszéd tehene. És, hogy ne fázzon a nemzetmagyar, időnként tüntetni megy: békésen menetelni, zászlók és molinók erdejében, éljen a dunakeszi vegyi kombinát, hajrá tiszasziget, együtt szigligetért polgári kör, valamint éljen a negyedik ötéves államkötvény-eladási terv. Előre a kamatfelárért, barátunk és stratégiai partnerünk Szaúd-Arábia. A menet végén lesz majd sörvirsli helyett kolbászpálinka, valamint eladásra lesz felkínálva José Manuel Barroso katalán származású politikus kasztíliai másodunokakeresztapja által leölt bika bőrébe digitálisan belekarcolt Alaptörvény, személyesen, a tizenhuszon-száztizennegyvenedik kiadás, Ifj. vitéz Kerényi Jenő Adonisz által személyesen nagyon, nagyon szeretve. És megveszi majd a nemzetmagyar a születendő másodunoka-keresztfiának, bérmálkozásra. Merthogy a saját fiai már régen Londonban mosogatják a más szarát.

Boci, boci, megfázott, adtunk neki szoctámot

Nos, kedves nemzetmagyar barátaim: ennél többet ez a rendszer sem tud nyújtani, mint hogy könnyebb lesz disszidálni belőle. Ugyanúgy államilag lesz támogatva minden, ami vagy foci, vagy szegről-végről kapcsolatos a focival. Ezért cserébe, mármint azért cserébe, hogy időnként elverjenek minket kettőkettőre a zsidók a magyarrománon, sokkal gyorsabban lehet majd színhibás szuzukiszvithez jutni, mint régen az álomskodához. Meg lehet majd választani, hogy CBA vagy Reál, tévéegy vagy echotévé, fidesz vagy jobbik. Esetleg kádéenpé.

És igen, közgép vagy strabag. Mert az is egy milyen egy boldog, fészakalja melegérzés, amikor a simicska hugyozza reánk a feketegyörgyöt. És én elhiszem, hogy a közgéprudi finomabb (esetleg még hosszabb és keményebb is), de a túrórudifronton is mindig öröm a változatosság. Ha már szopni kell, legalább a faszt hadd válassza ki hozzá az ember: adjuk meg az esélyét annak, hogy a piacon én olcsóbban veszek trabanthikomatot, mint ha holmi tehetségtelen talpnyaló parraglászló mondja meg, hogy neki mennyit érne meg, ha megvenném tőle az ő szarát. Főleg, hogy olyan nem lesz majd, hogy nem veszem meg. Hogy nem veszitek meg.

Nem akarta fölvenni

Aki számítani fog, sőt, továbbmegyek, aki számolni is képes lesz, már régen nem itthon csalja az adót addigra, úgyse. Marad, mi volt, a puszta lég, a kitöltésre, kibekkelésre alkalmas szigetelőanyag, a téglák közé a habarcs. Az a sok kedves, ámbátor tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb girószász, meg fodorgé, a kuminszerint a popsivágat. Maradnak azok, akiknek megfelelően tájolt nyelvük van a megfelelően vágott vájatokhoz; és ellesznek, ellesztek ti így, együtt. Hiszen ferencjóska, hortimátyás, rákosijános óta boldogok vagytok a soroksári hobbitelekkel, a kombivartvurggal, a rátonyiróberttel megbolondított szilveszteri tévéesztráddal.

Majd megveszitek minden héten az e hetit. Hisz kell a kaland: a demokrácia izgalmai már nem tinektek valók.