Az ember életében vannak sorsfordító pillanatok: érhet baleset minket vagy kedves szerettünket, barátunkat, de eshet betegségbe, súlyos pszichózisba is nekünk valamiért fontos személy, és ilyenkor azonnal cselekedni kell. Kérdés azonban, hogy akkor mi van, ha annak az országnak, amelyben élünk, úgy tűnik, mintha megbolondult volna a miniszterelnöke?

Nálunk a faluban volt egyszer egy ilyen eset: az egész úgy kezdődött, hogy volt a Kálmánnak egy a nagydiófától számított szembeszomszédja, a Győző. Ez akkoriban a tanácselnök jobbkeze volt, ami abból állt, mármint a jobbkezesség, hogy őt zavarták ki minden novhetedikén, magyarázná el a gregoriánt, vagyis hogy miért novemberben ünnepeljük el a nagyoktóberit. Ő aztán minden novemberben ki is ment, el is magyarázta, a népek meg bólogattak, még hozzá teljes terjedelemben: a novhét annó, ugye, szabadnap volt, tehát seggrészeg volt mindenki, bár a Málcsi néni teljesen illegális bögrecsárdáján kívül be is volt zárva nemcsak az Áfészbolt a régi kismalom mellett, de a 13546. sz. Italbolt is. (A Mandulás, ahogy hívták, mert tele volt mandulával az út mellett az árok partja, míg ki nem hugyozta a téeszelnök Laci. Utána szokott át a Málcsihoz, de persze nem a mandulafák miatt.)

Nos: amíg a téeszelnök a Málcsinál ellenőrizte a Szocialista Együttműködés Rendszerét (egyszerre két kupicával: a Málcsi mán visszeres volt, ne szaladgáljon annyit), a Győző ismét elmondta a dülöngélő, de egyebekben felettébb derekasan ünneplő tömegnek, hogy forradalom, ploretár, valamint aulóracirkáló, illetőleg rendes időközönként meghúzta a butykosát is, mert tudniillik kiszáradt a szája neki. Szépen el is volt így a falu: értettük a vonalat meg az direktívát, amit tizenhuszonnegyvedik kongresszuson a hruscsov elvtárs, és így tovább. Nem is lett volna semmi baj, ám történt egyszer, hogy a Kálmán pakkot kapott.

Szép, női írással volt felcímezve a pakk: valami Tiszaistenharagjáról küldte neki egy erotikus női név – legalábbis a postás Tibi szerint, mert a Kálmán a kutyaistenharagjáért sem árult el részleteket senki fiának. Ebből pedig komoly bonyodalmai származtak, mert Etelka, a felesége hirtelen haragú asszony lévén, azon melegébe kivágta a Kálmánt a pakkal együtt, mondván, tömje a fejét a káposztával a kurvájánál, akit a pakkot küldte. Kálmán tehát összeszedelődzködött, ami az intézkedés rapid lefolyását illetően annyiból állt, hogy kimászott a vizesárokból, ahova Etelka penderítette, fejébe csapta a simléderes svejcisapkát, valamint hóna alá csapta a gyanúsan könnyű, szopósmalacnyi csomagocskát, és átment a Győzőhöz, kidolgozni a további taktikát Etelka-kérdésben.

A taktika nehezen akart megszületni, amiben az elfogyasztott Málcsi-féle tavalyi barack is közrejátszhatott, mindenesetre egy szó nem sok, annyi sem szivárgott ki a titkos megbeszélésekből. Leszámítva persze azt a keveset, hogy a mondott, felettébb szexuális indíttatású női név Kerekes Margit, Tiszaszentpéterről, aki süldőlány korában szerelmes volt a Kálmánba, aki akkoriban ott focizott a megyekilencben mint centerhalf. És kiderült még az is, hogy a csomagban kis keszkenőket, kispárnahuzatokat, miegymást küldött a Margó, amit szép szerelmes könnyeivel, valamint a tiszaugornyai Vörös Október Cérnagyár hímzőcérnáival díszített, és kérte benne a Kálmánt, hogy ugyan térjen már észhö, és menjen vissza őhozzá, hisz ő nagy szeretettel várja azóta is, még a káposztát is lefőzte minden vasárnap. Hátha jön a Kálmán: tudta, hogy az a kedvence neki. És mindez bele volt hímezve szépen a konyharuhába, a házi áldás mellé, izlésessen, sarkosan.

Na, ekkor volt, hogy a Győző megbolondult: kitalálta, hogy a levelet igazából neki, a megyekilenc járásszerte legendás támadó jobboldali középpályásának akarta küldeni, csak szemérmes a lyány. Úgy érvelt, hogy nem véletlen, hogy Margó mindig a pálya támadásirány szerinti jobboldalán árulta a tökmagot! Sőt, egyszer, állította a tizenkilencedik kupica után, a Kiskunhetyőhely ellen a szünetben át is ment a másik oldalra, és csak akkor ment vissza, amikor a Győzőt az a tiszapistvándi bíró ki nem állította, mert állítólag összehányta a taccsbírót egy különösen váratlan kontratámadás után, amikor hirtelen kellett lefordulni a balbekkról, és feljött a hírös hetyőhelyi szilva, amit a szünetben adott körbe az a kancsal Szamosi Gyuri. Na, a Győző ezeken a régi szép emlékeken annyira behergelte magát, hogy elküldte szegény néhai Kisvágner félidióta húgát a postára a telefonkönyvért, hogy felhívnák nagy közösen a Margót, mondaná meg, kit választ közülük.

Majd, hogy össze nem verekedtek. A végire persze a Kálmán belátta, hogy a tanácselnök jobbkezétől a pofon sem esik olyan jól, így inkább ráhagyta, a pakkal együtt. A Győző innentől egy hétig azokban a hímzett szarokban járt: a keszkenőt belegyűrte kék munkászubbonya szivarzsebébe, a párnacihát a fejébe húzta, a konyharuhát meg a gumicsizmája mellé biggyesztette, fickósan. Próbálták itatni, hátha helyrejön, de csak rosszabb lett: kitalálta, hogy a Margó őtet a Kálmánnal csalta évekig, és egyébként is, a centerhalf már kihalt poszt, söprögető van helyette, úgyhogy mit akar ettől a Margó. Addig-addig bolondozott, míg leírták teljesen, attól kezdve a tanácselnök böfögött bele a mikrofonba minden novhetedikén, a Győző meg kapott egy ágseprűt, és söprögethette élete végéig a vizesárkot a felvégen. De annyi tartás azért maradt benne, hogy csak a támadásirány szerinti jobboldalon volt hajlandó takarítani, így a baloldal megmaradt a falu bolondjának, a Pápai Fletónak.

***

Nos. A fentiek tükrében joggal merül fel a kérdés: mi az a poszt, amit ennek a miniszterelnöknek még fel lehet ajánlani legújabb, ezúttal a misszilis levélirodalom tárházát gazdagító, elemi erejű hülyesége után. Mert persze lehet csűrni, csavarni, de amit ez az izomtibor kedvenc házitévéjében előadott huszonkettedikén este, azt minálunk egyrészt két, ifaféltengellyel kivitelezett pofánvágással honorálják, majd, ami maradt esetleg a játékosból, azt odatámasztják a kocsma mellé, hogy a reggeli betegszállító, aki viszi be a nyugdíjasokat az esztékába inyekciózni, esetleg kidobja a sürgősségi elé. Nyilván ez a nagypolitikában nem egészen ezzel a lefolyással történik, meg persze értjük mi, hogy nem kellene ekkora feneket keríteni az IMF-tárgyalásoknak, és hogy ezek a törvények egyébként pedig nem tartalmaznak semmi olyat, amit jogában, módjában állna kifogásolni Európa (egyelőre, ugye) leghatalmasabb emberének, és ráadásul most a legfontosabb, hogy a kormány stabil legyen, a kiszámíthatóság a legnagyobb előny, de ebben a fenenagy kiszámíthatóságban egy kurva kockás papír nem volt otthol, Vikibazmeg? Vagy neked mi jött ki, baszod? Hol az a négyszázmilliárd? Meg a többi? Idefossák a verebek tavaszra? Bazmeg, nebassz: mit esznek azok a dögök? Turulverebek azok, vagymijafaszom? És mindezt szakemberrel, orvossal megbeszélted?

Kérjek neked időpontot?