Magyarország visszatért a mindennapi élet tekintetében is az európai szellemi közéletbe – tudtuk meg ennek a magyarországnak a miniszterelnök-helyettesi értelemben véve vett leginkább tiborabbnak tűnő miniszterhelyettesétől.
Nevezett tibor egyébként csak egyike azon rendkívül fontos miniszterelnök-helyetteseknek, akik nem vadásznak, és rájuk sem vadásznak, azaz szükségtelenül és teljesen értelmetlen módon töltenének be oly fontos posztokat, mint az Országos Magyar Vadászati Védegylet, amit, gondolom, azért hívnak így, mert védi azokat a vadászokat, akik doktorit lopnak és szakdolgozatot plagizálnak belőle, tehát a kereszténységet megtámadja a medve. (Igen, mi sem értjük.)
Nem, ez egy másik fajta, porig, sőt, agyontiborizált miniszterelnök-helyettes, aki nem vadászik, vagy ha mégis, nem erről fogjuk felismerni. Őt onnan lehet felismerni, hogy van neki egyrészt ez a kedves, rendkívül szimpatikus SS-Sturmbannführer ábrázata, amiről ugyan nem tehet, másrészt keményen megdolgozott érte, tehát mégis, másrészt hogy időnként összevissza beszél. Legutóbb például a fenti marhaságot fejtette ki a fejéből, ami csak első megfontolásra tűnhet úgy, mintha jobb lenne, ha máshonnan fejtette volna ki, még oly elmélyült igyekezettel. Európai, meg szellemi közélet, meg hogy visszatért, hogyne. Schwarzenegger sem mondhatta volna szebben.
Magyarország egyébként a fenti izéhelyettesi kinyilatkoztatás szerint 2013. január tizenötödikén, kedden tért vissza az európai szellemi közéletbe. Azért akkor, mert akkor indult el az Európai Unió támogatásával a Campus Hungary felsőoktatási mobilitási program, melynek alig is titkolt célja (büszkén hirdetik a honlapjukon!), hogy minél több magyarországi felsőoktatási hallgató tanulhasson ösztöndíjjal külföldön, és hazaérkezését követően kamatoztassa a külföldön szerzett ismereteket, valamint „hogy növelje a magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességét.”
Magasztos célok. Mi persze hajlamosak volnánk azt gondolni, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközi versenyképességét leginkább az növelné, ha nem cseszegetné ennek a helyettesjellegű tibornak a főnöke ötletszerű zárolásokkal és drasztikus megvonásokkal, mintha legalábbis a Jóistennek tetszenénk lenni. De mi persze ehhez nem értünk, hiszen a kéttannyelvű gimnáziumban, ahol volt szerencsénk érettségizni, pünktlich latinul nem tanultunk. Ha ugyanis tanultunk volna latinul, nem csak azt tudnánk halál pontosan, hogy szar dolog a hübrisz, hanem azt is, hogy az meg ógörögül van.
Mindenesetre arra mindenképpen örömmel tekintünk, hogy csak kedden tért vissza az ország az európai szellemi közéletbe, és nem mondjuk hétfőn, mert akkor kénytelenek volnánk szégyellni magunkat Neelie Kroes, médiáért felelős európai biztos aznapi elborzadása miatt – ahelyett, hogy helyesen állnánk hozzá a problémához. Ezek az európaiak ugyanis hajlamosak elborzadni, meg teljességgel elfogadhatatlannak nevezni bizonyos dolgokat ahelyett, hogy felesleges pofázás helyett inkább rakás sok pénzeket adnának a magyar felsőoktatásnak, mobilitásra. Mert, tetszik érteni: az az önfinanszírozó felsőoktatás, ami egyébként egy világszabadalom, képtelen elmozdulni a holtpontról, ehhez tehát az Európai Unió segítségét kéri. Tehát mi kérünk egy rakás pénzt az Európától, mobilitásra, aztán röghöz kötjük az ily módon hülyére mobilizált, agyoncsiszolt andragógusokat, hogy ne szaladgáljanak szanaszét, világnak csúfjára, andragogizálni. A sok hülye balneológus is minek, nincs is tengerünk.
Zseniális meglátás. Az, hogy ennek ellenére nekünk mégis inkább további ógörög káromkodások jutnak eszünkbe, természetesen a mi hibánk. Tudni kell azonban, hogy nem csak az Európával van baj. Kiderült ugyanis, hogy újabban már rendesen zsidózni sem lehet, nem beszélve egy kiadós szőröstalpúgecizésről, ami pedig oly jót tesz a derék magyar fodbalszurkoló kedélyállapotának. Mert tudniillik ez úgy megy, hogy a nemzetközi labdarúgó-mérkőzések a világon mindenhol a nemzetközi szabályoknak megfelelően kerülnek megrendezésre, leszámítva, ha nálunk kerülnek megrendezésre, mert akkor azok már nem nemzetköziek akkor sem, ha történetesen nemzetek között zajlanak.
Szedjük tehát össze. Van ez a magyar hübrisz, miszerint mi majd megcsináljuk egyedül az első hat napot is, a hetediken meg megtanítjuk a Teremtőnek, hogy működik a joystick. Másrészt van ez a probléma, hogy léteznek a Földön szabályok, amelyek azonban nem érdekesek, mert pontosan úgy működnek, ahogy asszonypajtás vásárol a teszkóban: betesz ezt-azt a kosárba, más eztazt meg nem tesz be a kosárba. Uniós pénz jöhet, belepofázás viszont nem kell, továbbá mi a focimeccsen zsidózni szokunk, tessék ehhez tehát a megfelelő hozzájárulást odanyújtani a tekintetes Labdarúgó Világszövetség Elvtársaknak. Különben a végén még az is lehet, hogy mondunk valamit. Mondjuk államosítjuk a Földgolyót, ne repkedjen már összevissza.
Van azonban jó hírünk is: nagyon úgy fest, hogy ki fog halni a lapostetű a szőrtelenítés miatt. Dőljünk tehát hátra, és próbáljunk meg örülni ennek: egy tetűvel kevesebb.
Az is valami.