Ennyi maradt, Pali. A kétszáztizenötből. Tizenöt kurva oldal. Meg a szégyen.

Hé, kicsi patkány

Nem tudom, aránylag ritkán beszélek szaremberekkel, ez is biztos az én hibám, de érdekelne: Pali, hogy érzed most magad? Kínos ez, vagy csak kicsit kellemetlen? Milyen érzés, hogy elvileg hétmilliárd, de gyakorlatilag is soktízmillió ember tudja, hogy egy hazug, tolvaj csaló vagy? De az hagyján: asszony szemébe nézni még bírsz? Lányaidnak, unokáidnak mit fogsz mondani? Mert az kevés lesz, hogy jóhiszeműen loptam egy doktorit. Azt azért ők se hiszik el. Nem mindenki olyan hülye ám, Pali. De persze, megértem: csodás sportkarrier, győzelmek, hozzá az a báj és elegancia, gondolom, imádtak, és nem csak a csajok. Joggal hihetted, hogy téged mindenki szeret, hogy neked mindez jár, a hotelben a vicedirektori cím, a népstadionban a főigazgatóság, a satöbbi. Hisz minden ment, mint a karikacsapás: majd pont a doktori ne menne! Hiszen azt mondták, neked azt mondták – nem voltam ott, de amennyire én a honi felsőoktatás prominenseit ismerem, simán el tudom hinni, hogy megvezettek. De komolyan, Pali: nem volt gyanús? Nem érezted, hogy ha beadod valaki más könyvét a kisdoktorira, és abból egy hónap múlva névelőtag lesz, meg új személyi, új útlevél, a sok macera, akkor ott valami nem stimmel? Hogy ez így nem szabályos? Hogy ezt a főnök úr kapja, és nem a benned horgadó tudósember?

Miért menekülsz előlem

Dehogynem tudtad: azért bújtál el rögtön, amikor kiderült. Azért bujdokolsz most is, miközben ezt a posztot írom. Félsz, mert tudod, hogy ez már nem fér el az alternatív valóságba. Mert odáig rendben van, hogy majd fél tucat tekintélyes szakértő két hónap alatt mindössze azt bírta kikutatni, hogy biztos ők hibáztak. Illetve akik akkor voltak ők. Ha nincs az a tökös ügyvéd, még mindig úgy tudnánk, hogy nem loptál. Komolyan, nem is értem, ha a Mohácsi vész után is lett volna vizsgálóbizottság, nem itt tartanánk. Azt is megnyertük volna négy az egyhez arányban. Szulejmán ott se volt.

Nem én léptem a farkadra

De ez mára már mindegy: hiába maszatolt a bizottság (exkluzíve doktor Fluck Ákos), hiába hátrált meg gyáván a miniszter – szegény, tudjuk, egy operaigazgatót sem nevezhet ki: jól megtanulta, hol a helye; újabb adalék a gerinctelen professzorok természetrajzához. A SOTÉ-nél állt meg a nehéz kő, és már nem dobhatta tovább. És most már hiába ülnének a bencsikek a kerényikhez, szíjgyártók a selmecikhez, sőt, galambok a verebekhez.: a SOTE szenátusa tegnap kimondta, hogy egy tehetségtelen, erkölcstelen szar vagy, Pali. Mert tudniillik, amit beadtál, a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített értekezés szakmai-etikai kritériumainak nem felelt meg. És ez azt jelenti. És igen, pontosan azt, csak ilyen idegen szavak vannak benne, mint „szakmai”, meg „etikai”. Ha nem megy, nézd meg a Bakosban.

Ha feltankoltál, szedd a lábad

De akárhogyan is: a doktori címet nem érdemled meg. Akkor sem, ha egy rakás szarházi annak idején meg azt hazudta (magának, neked, olyan mindegy), hogy de. Átbasztak, vagy te baszol át mindenkit ötven éve, magadat is beleértve, teljesen mindegy. Egy olyan velejéig korrupt, hamis, a tehetségtelenséget címzetes egyetemi tanári címmel, parlamenti, utóbb köztársasági elnökséggel honoráló országban élted le az életed, ami most, így a vége felé, íme, magadra hagy. Megüzente a pártsajtó: gyakorolj önkritikát, Pali. Mondjuk nem most kellett volna, hanem harminc, negyven, ötven éve, de sosem késő. Szerintük.

Biztos éhes vagy, biztos fázol

Hát, szerintem meg de. Késő: most már ne mondj le. Maradj csak ott, ahol vagy: gyönyörűen kifejezed a nemzet egységét. De meseszép az is, ahogy ülsz most is: lemondva mindenről, csak arról nem. Mert várod a parancsot. Kint dobolnak a palotaőrök, és te csak várod, minden percben várod, hogy átdobják végre a döntést mélen vagy faxon. Rajta a neveddel, meg a kipontozott résszel, hogy csak alá kelljen írnod. Tudod, ismered, ahogyan eddig is, business as usual. De nem jön, csak nem jön. Mert már nem úgy van: elhagytak, Pali, magadra hagytak. Mert elbuktak, és akár a testnevelési főiskolások, ők is rád fogják kenni. Látni fogod majd azt a fényt.

Megírja, eljátssza, ez az ő meséje

Tizenöt oldal. Nem annyit írtál: tizenöt kurva oldalról nem sikerült még kitalálni, honnan loptad. Bár az index.hu olvasói küzdenek erősen, hallani, megint kilőhetünk négyet. Ha így folytatják, elfogy a Nagy Mű, s marad, mi volt, a puszta lég, meg a fedlap meg a bőrkötés. Rajta a neveddel: csak most már dr nélkül. Ennyi egy élet, Pali: bár lehetett volna több is. Nem lett. Nem irigyellek. Szar lehet élve megrohadni.