A fideszes Láng Zsolt toronymagasan vezet a II. kerületben – írja az index. Amikor ezt írom, a szavazatok felének feldolgozása után előnye behozhatatlannak tűnik: a voksok több, mint 53%-a őt illeti.

A végére persze lehet, minden megfordul – mire ezt a posztot befejezem, lehet, hogy az MSZP-s Lévai Katalin 23%-a, vagy az LMP-s Karácsony Gergely 15 és fele, vagy a jobbikos Bodor Zoltán kicsit több, mint 7%-a, de még az sem kizárt, hogy a JESZ-es (volt MDF) Kovácsics Ádám 1,11 százaléka lesz a befutó. (Nem lett.) Na jó, utóbbi esélye matematikailag is kizárt. A többié csak minden józan belátás szerint az, ami sokak szerint nem egészen ugyanaz. Hisz messze még a kéthétmúlva, pláne a kettőezertizennégy.

Hogy a klasszikust idézzem: lófaszt nem ugyanaz. Mert nem, nincs különbség: teljesen mellékes ugyanis, hogy e nemes versengésben éppen a szavazatáért alapos dugást és öngyilkosságról való lemondást sem sajnáló törpepárt törpeutódizéje kapta a legkevesebb ingyenesemest. Mert tudom, rosszindulatú vagyok, de aki megmagyarázza nekem, minek megy el szavazni az, akinek már kész a kötele (és még tudnám fokozni a klip végig nem gondolt, kamaszosan bárgyú butaságait), szóval: az aki nekem elmagyarázza, mi a szar volt ez a kis szösszenet, nos, az jó nálam egy lájkra egy általa megjelölt fészbukprofilon. És tőlem lehet a jeszé is. (Már ha van nekik olyan. Nem kétlem, sőt, biztos vagyok benne, hogy van. Sajnos.)

De mondom: ez nem lényeges. Van itt ugyanis három másik kedves versenyző – illetve csak kettő, mert tudniillik az egyik zsidókat eszik reggelire, cigányvérrel öblíti le, és hát vannak azok a táplálkozási és egyéb módon hányingert keltő, emberhez nem méltó szokások, amelyekkel nem foglalkozunk, amíg nem feltétlenül muszáj. Azaz ameddig nem a gyógyszeradagját, vagy az elektrosokk erősségének mértékét kell megállapítani az ilyennek. Ugyanis az is egy szakma, és éppen ilyen értelmi sérültek miatt találták ki eme intim, mondhatni, velőig hatoló eljárásokat, amelyek persze hatástalanok. (Utóbbit nem véletlenül nem is alkalmazzák már darab ideje. Pedig igény, az volna rá.)

De itt van még ez a két, derék nagy maradék: a zöldkarácsony, meg a piros. Szerencsére ezek nem keverednek  – szar is lenne. Egyrészt a zöld meg a piros együtt kellően fosbarna bír lenni, másrészt felesleges is lenne, hisz ezek derekasan, egymás ellen is okosan, taktikusan küzdve megszerezték a leadott szavazatok majdnem harminckilenc százalékát! Azaz, tekintve, hogy eleve negyven százalék alatti volt a részvétel, az összes lehetséges szavazat nagyjából tizenöt százaléka volt a nyereményük. Szemben az első fordulót ily módon fölényesen megnyerő fideszes kicsit több, mint húsz százalékával. Gondolom, ha összefognak, elérték volna ezek a demokraták akár a tizenhatot is.

Ami mellékes, hiszen kisebb, mint a húsz százalék. Húsz százalék! Döbbenet. Én nem tudom, mi folyik ott a második kerületben, támad a domb? Mert persze, ők hegynek hívják, mert egyrészt az nem olyan ciki, és így legalább van okuk lendrovert meg x6-ost  meg nisszankvaskvajt venni, tizenixmillióért; meg is értem, köll az a hegyaljaútra. (Én viszont tényleg egy hegyen lakom, de ellenben nincs sok pénzem, ergó ehhez se értek. ) De még ez sem ez a lényeg. Nem az, hogy most akkor lázban ég a csipkerózsadomb, mert ráhullott a forradalom lángja, megasatöbbi. Tudnám fokozni a gyenge szó- és egyéb vicceket, de a lényeg akkor is ez: a húsz százalék. Hogy ennyien vannak. És még mindig. Mert ha ezt általánosnak vesszük (és e szerint vehetjük nyugodtan), akkor ez olyan kétmillió (2 000 000) ember. Kétmillió, aki nem olvasta például ezt. Vagy ezt. Vagy lehet, hogy egyáltalán nem olvas. Nem hisz ő a hitelminősítőknek, a bankoknak, sőt, a külföldnek úgy egyáltalán. Nem is jellemzően tud külföldiül. (Leszámítva az oroszt, de már az is kopott az utóbbi huszonkét évben.) Mert ő megteheti, mert neki jó. Mert a svejcibankbetét, az svejcibankbetét. A kis lázárboldizsárnak is hogy bejött.

Hagyjuk. Azok, akik elmentek szavazni, akarom mondani, elmentek helyesen szavazni, nyilván nem azért mentek el, mert még volt pár percük szauna és masszázs után, öngyilkosság előtt. Hanem talán azért, mert elégedettek ezzel a rendszerrel. Vagy egyéb módon idióták. Esetleg végiggondolták, és úgy látták, hogy hét-nyolc millió embertársuk rosszléte nem nagy ár az ő budai jólétükért. De ez nem baj: ez egy szabad ország, mindenki arra szavaz, akire akar. Ők erre akartak: a saját jólétükre, és az ezt legitimáló hazugságra. Az ő bajuk. Az meg a mienk, hogy a többiek meg a jelek szerint kettészarják ezt az egészet.

Nos, nekem ez nem megy: ez a sunyítás, ez a hazudozás. Oly annyira nem megy, hogy nemsokára el is fogom veszíteni miatta az állásomat. És mivel nem maradt más választásom, hát el innen: legközelebb tehát már egy leírhatatlan és megjegyezhetetlen nevű francia vagy holland izére adom le a voksomat. És legfeljebb majd ások egy kurva nagy gödröt, és mint a mesében, abba fogom belekiabálni, ami a szívemet nyomja.

És magyarul, természetesen. Mert ott még azt is szabad.