Aránylag ritkán járok női vécébe. Ennek a ténynek a magától értetődő okaira most nem térnék ki: mindannyian tudjuk, hogy léteznek olyan objektív változói, kiterjedései, sőt, változó kiterjedésű kvázifizikai tényezői ennek a világnak, amelyek ha meg nem is gátolják, de mindenesetre megtiltják számomra a női vécék látogatását.
Keseregni emiatt nyilván nem érdemes, hisz nem gondolom, hogy most bármi kimaradt így az életemből. Most is csak azért hangsúlyozom, hogy világos legyen: egyáltalán nem a női vécék eleddig elenyésző mértékben történt látogatása miatt érzett gyötrő hiány mondatja velem, hogy az, hogy férfi és nő külön vécékbe jár, egy felettébb buta szabály, idióta konvenció, a nemek szétválasztásának konzerválását célzó, fundamentalista csökevény. Hiszen, mint az nyilvánvaló, a nyilvános vécék nem vasúti várótermek, de nem is színházi nézőterek, sőt, tapasztalatom szerint egyáltalán nem törekednek még az olimpiai gigastadionok szédületes tereinek babárjaira sem. Bármily döbbenetes, a nyilvános vécék zárt, többé-kevésbé csendes, meghitt terek, melyeket ráadásul apró fülkék szabdalnak megannyi darabra, amely fülkékbe az megy be, aki csak akar, és ott azt csinál, amit csak akar – mindaddig, amíg a teret a rendeltetése szerinti célokra használja és nem törvénysértő a tevékenysége. Igen, mondjuk ki bátran: bizony, pukizhat is ott bárki. De hisz hol máshol pukizna? A vécében megvédi a fülke anonimitása: vécéajtót feltépni, ember fejét fingszaga miatt érzett dühünkben letépni meglehetősen tapintatlan gesztus, jobb helyeken nem véletlen, hogy kerülik az ilyesmit.
Mellékszál, de érdekes mellékszál, hogy ebből a szempontból a nyilvános vécé felettébb hasonlít az internetre. Az internet is olyan, hogy nagy, zárt, többé-kevésbé meghitt terekből áll, amelyben az ember kis fülkéket (portálokat, blogokat, fészbukprofilokat stb.) képez, és ezekben a fülkékben azt csinál, amit akar – mindaddig, amíg az internetet a rendeltetése szerinti célokra használja (levelez, blogol, kommentel stb.), és nem sért törvényt vele. És bizony, ennek során van, hogy belefingik az ember az éterbe: az internetet mégsem osztják női és férfi szakaszra. Ebből is látszik, hogy a nyilvános vécék koedukálása ellen felhozható érv nincs, ellenben hasznos lenne: talán jó hatással lenne a férfivécékre. Én ugyanis valahogy úgy képzelem, hogy a női szakasz tisztább, kulturáltabb. Nincsen például obszcén feliratokkal összefirkálva.
Ez azért fontos, mert az internet és a vécék világának szakavatott ismerője, a Heti Válasz nevű leendő vécépapír online kiadásának publicistája az internet egyes hozzászólásait a „beteg lelkű névtelen firkálók” budik falát megbecstelenítő tevékenységéhez hasonlítja. Szó se róla: a „szőrös fiúnak szopok nyalok hívd Attilát” (nem, nem a neves publicistát, ez egy másik Attila) szintjét valóban csak alulról súrolja nem egy kommentelő, ennyiben igazat is adhatunk neki. Abban azonban nem tudjuk követni, hogy emiatt Attilát ki kellene tiltani az ország összes nyilvános vécéjéből, és ha ezután az utcán jönne rá a szükség, legfeljebb undorodva elfordulunk. Nem, a neves publicista abban szenved értelmezési hiányt, hogy nem érti, hogy a vécé is való valamire, meg az internet is: a vécé ürítésre, az internet meg (sok egyéb mellett) a vélemény kifejezésére. Mondjuk ki: firkálásra. Mindezek alapján következik, hogy a párhuzam nem Attilának a vécéfalára felkent életművében áll, hanem abban, hogy meglehet, Attilánk irgalmatlan büdöset fingik is közben. Utóbbit ugyanis szabad neki. Ha meg nekünk ez nem tetszik, kibírjuk hazáig, és a továbbiakban nem járunk nyilvános vécékbe.
A fentiek fényében kellene most értelmezni a magyar parlamentnek azt a legújabb szokását, miszerint a karzatra érvényes jeggyel esztergomi polgármesterek nem mehetnek fel. Nem azért, mintha ennek Tétényi Éva női mivolta volna az oka: bár sok mindent el tudunk képzelni az ország házáról, pláne annak karzatjáról, azért azt gondoljuk, mégsem férfibudi az, amit folyton telefing meg telefirkál a sok büdösbunkó. De a Tétényinek sem ez volt a szándéka: tiltakozni akart felmenni, kulturáltan, fekete ruhában, némán – sőt, meglehet, kimondottan kellemes illatot árasztva közben. Igen, ő csak ki akarta fejezni a véleményét az önkormányzatok adósságrendezési eljárásával összefüggő törvénymódosításokról – meg talán a kormánypártok esztergomiakat sújtó mérhetetlen közönyéről és cinizmusáról. És valószínűleg ez lehetett a baj.
És élek a gyanúperrel, hogy a fent említett neves publicista sem az (átvitt értelemben vett) fingszag miatt neheztel az internetre: úgy en bloc az zavarja őt, hogy oda bárki bemehet. Még ő is. (Amely utóbbi azért, valljuk be, nem a legszerencsésebb fejlemény.) Nem tudom, említettem-e: a vécékben az ilyeneknek találták ki a fülkeajtót. Lesz szíves tehát becsukni, és végezni csak a saját dolgát.
