A visszamenőleges törvénykezés hasznos dolog.
Olyannyira hasznos, hogy csak helyeselni tudom. Történt ugyanis, hogy a sógorom a minap megkapta a nyugdíjpénzt. Egy darabig nálunk lakott, ezért hozta hozzánk a postás: fékcsikorogva állt meg a kapu előtt Nivájával, csak úgy porzott a földesen, meg dudált esze nélkül. Nejem persze rohant ki ijedten, hogy mi lehet, de semmi baj, csak a pénz jött, hálaisten. Átvette, és már futott is vissza vele boldogan, és csillogott közben a szeme a drágámnak, miközben lobogtatta. Mind az 5620 forintot.
Most persze tisztában vagyok vele, hogy ez így együtt sem olyan nagyon sok pénz, de tudják, hogy van, mink már ennek a kicsinek is örülünk. Én se keresek valami sokat, de tanárnőként szolgasorban tartott feleségemet a mindig épp illetékes kormányzat 90, 95 ezernél többel nem hajlandó elhalmozni. Persze lehet, annyit is ér az három diploma, meg a felsőfokú nyelvvizsga: gondolkodik is rajta, hogy amíg még fiatal, elmenjen-e kőműves mellé segédmunkásnak. Havi száznál kevesebbet ott sem keresne, és legalább lophatná a cementet, úgyis permanensen építkezünk.
Szóval nem sok ez a pénz, én tudom. De minden pénznek helye van minálunk, és hát sógornak sem mindegy, tudniillik ipari tanuló a lelkem, így hát az ösztöndíjon felül nem sok mindene van. Na, ez azért érdekes, mert pont ebből a semmi kis ösztöndíjból jött össze a nyugdíjpénz is! Bizony, azokból a havi húsz, huszonötezer forintokból. Kiszámoltam, és ha az inflációt is beleszámítjuk, összesen 11400 forintot csinált neki a nyugdíjpénztár, körülbelül négy év alatt. És naná, hogy gazdasági válság idején, mert úgy kihívás igazán, nem szarozunk.
Namármost. Olvasom továbbá, hogy súlyos gondok vannak a magyar törvényekkel, miszerint már megint kiderült, hogy mindenképpen börtönbe kéne zárni mindenkit, aki potenciálisan miniszterelnök lehet, mivel már volt miniszterelnök, szóval precedens, az van reá. Főként ennek a gyurcsányinak kéne nagyon most már tényleg börtönbe menni: telik-múlik az idő, a végén még szabadlábon lesz 2014-ben. Csak hát pont az úgy van, hogy hiába magas az államadósság még mindig, nem állnak jogi lehetőségek a rendelkezésre. De hát ha nem állnak, majd állni fognak: kétségbe kétharmaddal nem esünk, ellenben megvizsgáljuk, „hogyan teremthetők meg azok az eszközök, amelyek a politikai felelősséget a jog nyelvére is lefordítják”. Magyarul: ott van az a törvény, tessék jobban megnézni, csak nehezen látszik, mert még meg kell csinálni előtte, visszamenőleg. De visszamenőleg csak nyolc évre. És akkor majd mehet a börtönbe a Feri. De a Viki nem. Hálajóistennek, tudniillik.
Nekem meg ezen a ponton jutott eszembe, mit is mondott a nyugdíjvédelmi szakemberasszony: ”súlyos milliárdok tűnhettek el a magánpénztárakból”. Vagy itt van ez a gyöngyszem. (Nagyon figyelni 1:34-nél! Meg egyáltalán, figyelni végig! Kikérdezem!)
Azt már tudjuk egy ideje, hogy az egyharmad az kétharmad, de hogy a 20% az sokkal, sokkal több, mint a 80, eddig a képzelet birodalmába tartozott. Igaz, mi még a nyugati filozófián nevelkedtünk. Talán ez volt a hiba.
Mindenesetre remélem, 2014-ben megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel ezek az emberek a fenti kijelentéseikért börtönbe lesznek csukhatók. És bánom is én, ha nem is visszamenőleg. Csak sokkal, sokkal több időre, mint amit így most hirtelen el tudok képzelni.
