Mint ismeretes, jelenleg sokszázezer ukrán ember szaladgál esze nélkül az utcán, mert ettől azt reméli, hogy ettől lesz ő európai. Másik sokszázezer meg azért rohangál ugyanott, mert ő ennek az ellenkezőjét reméli. Joggal merül fel a kérdés, melyik a hülyébb.
A dolgot úgy tessék elképzelni, hogy fogok egy nagy bödönt, beleteszek egy rakás fekete bogarat, meg egy másik rakás másikat, fehéret, és az egyik végébe meg valami meleg, hívogatóan gőzölgő undorítóságot, kutyaszart, mindegy, a másikba meg másfajta, hasonlóan büdös állat hasonlóan bűzös maradékát. Ezután középen elválasztom a bödönt valamivel, hogy egyik oldalra kerüljenek a fehérek, másikra a feketék.
Nos, a bogarak felülemelkednének a problémán: mindegyik menne a maga szara felé táplálkozni, oszt jónapot.
Nem úgy az ukránok! Ők ennél bonyolultabb bogarak, olyannyira, hogy másokhoz, például hozzánk hasonlóan embernek hívják őket, ennek okán vindikálják maguknak a jogot, hogy nekik pont hogy a másik oldal szara kell. Nekik a putyini kula ugyanis nem jön be, ők európai szart kívánnak szopogatni, illetve megfordítva, pont, hogy putyinit. Tehát összevesznek ezen, és kimennek az utcára százezerszám, hogy megmagyarázzák a másik tábornak a politika radikális eszközeivel, úgy is, mint molotovkoktél meg a másik fejének tetszőleges kemény tárggyal való ütemes verdesése, hogy az a szar nemhogy szarabb, de valójában a létező szarok közül a legszarabb. Ennek okán tehát aki nem azt a szart akarja illetni ennen nyelvével önfeledten, az hülye oroszbarát, vagy euróbolond seggfej, esetleg ezek kombinációja. És ők emiatt tényleg képesek felháborodva utcára vonulni, hogy ott megveregessék egymást, és erre akár életük árán is hajlandóak.
A békemenet kutyafasza ezekhez képest.
Namármost. Kedves, ámbátor tapasztalatlan keleti szomszédaink nyilván nem tudják, hogy az, amire esetleg oly nagyon vágynak, az európajúnió, nos, az nincs is, illetve van, de szar. Ők még úgy vannak vele, hogy olvasták Thomas Mannt, Garcia Lorcát meg, hogy ne mondjam, Proustot, és ebből nekik az jött le, hogy ezek az európaiak kedves, kulturált, szabadelvű emberek, akiknek csak az az egy bajuk van a nagy jólét mellett az életben, hogy időhiány miatt nem segíthetnek nyomorult keleti barátaikon napi huszonöt órán keresztül. Komolyan, ezek azt hiszik, hogy az Európa csupa Cohn-Bendit, a Tavares, meg énnemtudom, vinsztoncsörcsili értelemben vett liberálisok gyülekezete, és ha ők belépnek ebbe a részben csillogó, részben villogó plázaeurópába, akkor majd olcsóbb lesz a plazmatévé métere, és személyesen a felszabadító európai hadsereg főparancsnoka fogja seregei élén timosenkón csókolni őket, nagy örömmel.
Nos: lófaszt, kedves leendő polgártársak. Olyannyira lófaszt, hogy az európajúnió kontinensen kívül rekedt idiótái épp most készülnek beleszarni a nekik fontmilliárdokat termelő kelet-európaiak pofájába. Mer az oké, hogy eljönnek mosogatni Londonba, pofátlanul, ezek a kelet-európaiak, helyettük meg pláne, hogy oké, hogy jönnek, hisz ilyen szar pénzzel meg szar melóval rendes angol embert megalázni mégse nem lehet, de most már többet ne jöjjenek. Mert aki ott van, az mán mindegy, mán maradjon, jobb híján, de a többinek tényleg coki. Closed, you know. És ha majd ha megint lesz valami kínos hitleráj, mint harminchatban, majd akkor megint küldenek valami diplomáciai jegyzéket, ofkórz, meg a teljes amerikai hadsereget, petiendrúzostul. De addig is, le lehet szállni a trafalgárukról.
Ha lehetne egy szerény javaslatom: hát, akkor már inkább a putyin.
Mert most tényleg: meg lehet nézni, mi magyarok is mire mentünk a huszonév liberalizmussal: megszavaztunk egy bunkó focistát az atyaúristennek. Na, ennek igazán nem volt értelme, felesleges pénzkidobás volt az elmúlt nem nyolc, de nyolcvan év: 1930-ban sem voltunk előrébb, pedig akkor még a kettes metró sem volt kész.
Jelenleg viszont ott tartunk, hogy négyes metró nincs kész, és a zorbán meg nem tud lovagolni, ellentétben az Admirálissal. És még egyelőre szabad zsidónak lenni, de cigánynak már sanszosabb, hogy nem kéne. Tagadhatatlan tehát a fejlődés. Ezért én azt mondom, maradjatok ti a putyinnal, drága barátaim. Legalább fűtenetek lesz mivel.
Egyébként ezt nálunk, a művelt nyugaton úgy hívják, hogy rezsicsökkentés. És szeretjük. Nagyon.