Lasztovicza Jenő a megyegyűlés elnöke, országgyűlési képviselő hazugságnak, rágalomnak nevezte a szóban forgó hírportálon megjelenteket. Rendszerhiba lehet, úgy gondolja.
Nem, szó sincs rendszerhibáról, kedves Izé úr – elnézést, nem tudtam megnevezni a nevét, máskor tessék ilyen hülyeséggel korábban jönni, én ilyenkor már erősen iszok. A rendszer, drága barátom, vagy hogyan is sértsem meg magát, szóval a rendszer az, ami ezt dobja ki, mármint nemzeti összefogásé, mit összefogásé, összekapaszkodásé, sőt, összeerőlködésé, hogy ne mondjam, nagy, közös összefosásé. Igen, a fost, azt dobja ki, tetszik tudni. Egy rakás gyáva, magát összecsináló csinovnyikot, akik akkor is illeszkednek, ha kutya sem kérte őket az illeszkedésre. Azért csinálják, hogy jobban passzoljanak a trágyaléhez, gondolom, amiben állítani tetszett kedves önöknek ezeket a kedves szarembereket. És akkor még jóindulatú voltam önnel, kedves hogyishívják úr, mert nagyvonalúan lemondtam a „szervusz kedves misikém, miújság veletek, kiscsalád, kedves egészséged” – kezdetű telefonhívásról, amelyekben nem, hangsúlyozom, nem esett volna szó diplomáról, egyetemről, semmiféle kicsifiam lassandiplomázik-nálatokról. (Tudja azt a Misi úgyis. Ezek a misik szokták azt tudni.)
Semmi baj, kedves lacafaca úr, de elnézést, névvel nem viccelünk, mert megbasz a képviselőfánki, szóval hogy magácska ne tessék aggódni, a rendszer dübörög, épül-szépül a kólagyár, tejelnek a tehenek, a kultúráért felelős államtitkár elvtárs tehéncsöcsöket avat az állami baráti gazdaságban, a minisztertanács elnöke elvtárs pedig miután elvégezte a szükséges módosításokat a magyar fotbaltörténelmen, hogy jobban passzoljon a forradalmi idők forradalmi elvárásaihoz, előbb a baráti ifjúsági elvtársakkal tárgyal, ahol is kiderül, hogy már csak 5-6 évet kell aludni, és tömegével jönnek vissza fiatalok, majd a baráti szakszervezeti elvtársakkal is összedobnak valamit. Este meg jönnek a gyarmatosítók, levezetésképpen. Mert mint jó gazdának, gondja van mindenre. Attól hízik.
Ne tessék tehát kétségbeesni, kedves löbetűvel kezdődő hülyenevű elvtárs, nem kell visszamenni a palackozóüzembe helyettes balfasznak, és ott vigyorogni nagyon. Vigyorogni most is lehet, balfasznak lenni meg pláne. Nincs jelentősége: értjük, önnek ezt gurította az összefogás, nagyon helyes, tessék csak folytatni a hülyének levést nyugodtan, mi nem zavarunk. És ezt még nagyon sokáig lehet folytatni ám, mert igaz ugyan, hogy lesznek itt még választások, de, mint tudjuk, a rendszer marad. Mi, mondjuk, nem biztos, hogy maradunk, de az járulékos veszteség.
Tessék tehát abbahagyni a hangulatkeltést! Igaz, a Misi elvtárs most hibázott, de róla legfeljebb majd nemsokára ki fog róla derülni valami. (És visszamenőleg fog kiderülni, alaptörvényesen. Ez lesz a lex Misi.) De az sem kizárt, hogy az egész szemelvejszegyetemről fog kiderülni nemsokára valami: kihúzták azok a gyufát már kisdoktorigétben amúgy is. Össze lesznek ezek vonva, meg lesznek államosítva, széjjel lesznek közgépesítve, vagy ami jön, meg amit kitalál a láncosrogán. (Ez olyan, mint a köteleskövér, csak gyávább.) Most már kész az építmény; ez a kis affér a Misivel bagatell dolog. Megoldjuk. Sikeres választ adunk majd, erre is.
Mit akarok mondani, vannak azért gondok. Olvasom itt a kegyedék veszprémi harsonáját, írják, kevesebb legelőn kevesebb tej terem. Ami még nem is lenne baj, de a minisztérium „olyan módosítást kezdeményez a szabályozásban, aminek következményeként a gazdálkodók idén nem jutnak hozzá a szerkezetátalakítási támogatáshoz, az állatok jólétét biztosító kötelezettségeik ellentételezéséhez” – írják. Tényleg? És hogyan lehetséges ez? Ki a felelős ezért? Kirúgni a laptól, lába se érje a földet! Mit képzel, hogy ilyen etikátlan, gusztustalan, rendszerellenes dolgot leír?! Újságba, bele, ráadásul! Hát nem tudja, hogy azt kinyomtatják, és onnantól olvashatja bárkifia?!
Nem kéne oda is kiküldeni egy ilyen misit?
