A Vezénylő Tábornok Úrnak elege van ebből a pártvircsaftból. Vezénylő Tábornok Úr mást gondolt.

A Vezénylő Tábornok Úrnak az ötlött az eszébe, hogy tulajdonképpen mi lenne, ha nem lennének pártok. Vagy lennének, de csak azoknak, akik meg tudják fizetni. Hiszen végül is lássuk be: akinek arra sincs pénze, hogy élvezze az egykulcsos világszabadalom előnyeit, valamint bizonyos alkalmakkor nácikkal és kommunistákkal kart-karba öltve, de egyébként békésen felvonuljon, nos, az annyit is ér. Hiszen a vonuláshoz igazán nem kell más, mint két erős, magyar láb: egy bal, meg egy jobb. És semmi sem indokolja, hogy valakinek a jobb lába ne ugyanabban a párt-, mit párt, akarategységben vonuljon együtt egymással.

Ehhez tehát tényleg nem kellenek pártok: ehhez legfeljebb buszok kellenek, amely buszok viszont ingyen vannak. Vagy legalábbis olyanok, mintha ingyen lennének. Tudni a buszok származásáról ugyanis ízléstelenség, és ez a magyarország származásuktól függetlenül megvédi a kisebbségeket, vagy legalábbis vizsgálóbizottságot állít fel, amely kimondja, hogy miért nem kell mindig orrba-szájba megvédeni a kisebbségeket. Magától értetődő tehát, hogy a buszok származásáért felelős kisebbségeket is meg kell védeni, hisz nekik is jár a jó hírnévhez való jog, és az is előfordulhat, hogy esetükben a vizsgálóbizottság felállítása is ízléstelenség. A simicskalajos, a nyergeszsolt egy kisebbség, és bár rendkívül undorító, valamint felettébb csúnya kisebbségek ők, ez nem ok arra, hogy ne gondoljuk róluk, hogy világszép nádszálkisasszonyok, valamint hogy a pénzt, amit adnak, ne költsük el arra, amire adják. Azaz újra csak rájuk, nevezetesen.

Egyáltalán: ez a buta, eszetlen kultusz a vélemény szabadságáról teljességgel érthetetlen a Vezénylő Tábornok Úr számára. A Vezénylő Tábornok Úr nem látja indokoltnak, hogy a különböző társadalmi csoportok, valamint a Vezénylő Tábornok Úr és közvetlen környezete által vallott nézetektől eltérő gondolkodású emberek véleménye is állami támogatást élvezzen. Hiszen hova is vezetne az? Már az önmagában felháborító, hogy a szocialisták és undorító vadhajtásaik ott ülhetnek a padsorokban – de az már mindennek a teteje, hogy az Ország Házában egy siheder, egy senkiházi suhanc azonnali kérdésben merheti naivnak nevezni a Vezénylő Tábornok Urat. És teheti ezt pusztán csak azért, mert megszavazta az a birka nép, hogy a legyen más a politika zavaros jelszavának örve alatt buzeráns libsi elméleteknek teret hagyni engedő buzeráns libsi biciklisek árasszák el Nemzet Házát.

A Vezénylő Tábornok Úr tehát véget kíván vetni a pártoskodásnak ebben az országban: pusztuljon minden, a Nemzeti Összefogás Rendszerébe éket verni kívánó, közveszélyes munkakerülő elem! De a Vezénylő Tábornok Úr ismét, mint mindig, igazságos: javaslata szívének kedves pártjától követeli meg a legnagyobb áldozatot. Hiszen a Hivatalos Értesítőben szereplő adatok szerint több mint egymilliárd forintot kapott a kormánypárt, holott, valljuk meg őszintén, sokkal többet érdemelt volna, tudniillik nem csak a választók kétharmadának, de tizenhatkilencedének is ugyanolyan méltó képviselője lehetett volna, már amennyiben a választók tizenhatkilencede számára nyílik meg annak a lehetősége, hogy csak a fideszkádéenpére szavazhasson. Ezt eddig a többi párt puszta léte technikai értelemben akadályozta, ami súlyos károkat okozott a Nemzeti Összefogás Rendszerének és a Közgépnek.

A demokrácia egyébként is luxus, amolyan úri huncutság: nem kétséges, hogy békeidőben szórakoztató mulatság lehet elszórakozni vele – mármint azok számára, akik megtehetik. És mint ahogy a golf sem tömegsport, a demokráciához is csak megfontoltan, a megfelelő anyagi fedezet biztosítása után érdemes hozzálátni. Nem véletlen, hogy a virágzó, a válságot hírből sem ismerő Kazahsztán is csak egy kezdetleges, a becsületes értékteremtő diktatúrától csak külsődleges jegyeiben eltérő demokráciaváltozatot engedhet meg magának. A Vezénylő Tábornok Úr egyébként nemrég járt ott, és megelégedésére szolgáltak az ott tapasztaltak: semmi csodálatos nincs tehát abban, hogy követni kívánja a modellt. Mármint jövőre, amikor beindul a gazdaság motorja – idén még ezt nem engedheti meg magának az ország.

De ami késik, nem múlik. Jövőre az ország gazdasági növekedése új szakaszba fog lépni: ekkor már egy kisebb recessziót is növekedésnek fogunk elkönyvelni, köszönhetően azoknak a nem hagyományos, mondhatni unortodox eszközöknek, amelyeket régen hazugságnak hívtak, de most már inkább semminek sem hívnak, mert már bárhogyan hívnák, ciki lenne. A felemelkedésnek azonban feltétele, hogy a továbbiakban a pártok is vegyék ki a részüket a közteherviselésből, és haladéktalanul tegyenek meg minden lépést a saját megdöglésük érdekében. A Vezénylő Tábornok Úr ennek érdekében, jóindulatának bizonyítékául felajánlja Pozsgay Imrét és Mikola Istvánt, a közeljövőben megalakuló Hazafias Nemzeti Front reménybeli főtitkárát és alelnökét nemzetgazdasági hasznosításra.

Ezzel a 2010-ben megkezdett út végére értünk tehát, a továbbiakban már csak az elvégzett munka gyümölcsét kell élveznie mindazoknak, akiket a Vezénylő Tábornok Úr erre a fontos feladatra alkalmasnak lát.

Humperdick, operatív tiszt

Központi Internetes Tájékoztató Szolgálat, Blogolástechnikai Osztály,
Elmészteapicsába Orbánbazmeg Alosztály