Most, hogy túl vagyunk az évezred legnagyobb „szeressük egymást, bármilyen különbözőek is vagyunk” partiján (ezen most teljesen elérzékenyültem, úgyhogy ha hazaértem, megdugom valamelyik macskát), ideje kicsit mögé is nézni a történéseknek!
„Ez az ember nem velünk van”– írja a hvg.hu tehetséges publicistája és egyben és újabban (önhibáján kívül) a bevezetőben citált androerotikus buli házi idézetbajnoka (tényleg, azért Vörösmartyval együtt dübörögni sem akármi, valljuk meg), és bár ő is egy miniszterelnökre gondolt, tartok tőle, hogy nem ugyanarra a miniszterelnökre, akikre a mindenkit, de főleg egymást agyonszeretgető tüntetők azon többsége, aki szerint még mindig gyurcsánytakaroggy van. Na de, merül föl a zsigerileg hülye blogolóból: miért is van?
A magány újra melléd ül
Az, hogy hogyan sikerült a valamikori Magyar Köztársaság valamikori magyar miniszterelnökének odáig süllyedni, hogy már csak egy maroknyi partizán hajlandó elénekelni vele a Guantanamerát, okos, érdekes kérdés, olyannyira, hogy azt gondolom, ötven év múlva jólfésült történészhallgatók egész hada fog még megélni belőle, még több államilag nem finanszírozott féléven keresztül, a haza még nagyobb fényre derülése érdekében. De mi azért tudjuk persze, hogy ha csak két pohárral fogyaszt kevesebbet emberünk Őszödön, valamint ha a választott pártjának egy főre jutó szaremberállománya nem akkora lenne, amekkora, nem lenne miről beszélni most: élnénk tovább a „hazugságban”, és lenne valaki, akárki a miniszterelnök. De ha ettől eltekintünk, és a tényeket nem seggtörlésre használjuk, mint holmi kormányszóvivő vagy nyugdíjvédelmi szőkeciklon, hanem arra, amire valók, azaz gondolkodásunkba beleillesztjük, és nézegetjük, milyen szépen csillog, nos, ez esetben mindenki más számára világos, hogy itt a karaktergyilkosság egy minősített esetével állunk szemben. Ami egyébként felettébb hasznos, kívánatos, hiszen nem csak hogy gallyra vágja a kevésbé tehetséges politikusokat (próbálták volna a Sarkozyvel lejátszani ezt a meccset, fogadok, nem gumilövedékkel lőtt volna vissza!), de kiválóan alkalmazható abban az esetben is, ha kibaszottul egyáltalán semmi fogalmunk nincs róla, mifaszt kéne csinálni ahelyett, amit a szemkilövető csinál.
Cigifüst száll az erkélyről
Mert el lehet persze szórakozni az altuszkáefté házimedencéjétől kezdve az apróantali örökségen át a sukorói nemzethalálig mindennel, de ez legalábbis összemérhető például az Ember, Aki Sohasem Hazudott felettébb előnyös lakáscseréivel, valamint családi bánya- és szőlőgazdaságának csodálatos fellendülésével. Igen,ebben a „kurva országban” ha valaki hatalomhoz jut, azonnal él is vele – de hát ezzel vélhetően minden sarkában így vannak a világnak, csak máshol nem feltétlenül fújják utána ki a taknyukat a medencébe utána, és főleg nem a trambulinról. (Sőt, a tacskójukat sem kérik meg, hogy tegye meg helyettük.) Hazudik és lop itt mindenki – hogy messzebb ne menjünk, cementet, zártszelvényt, tűzifát ÁFÁ-s számlával szerintem még ember nem vett ebben a hazában. És nyilván persze lehet ezt így is, de az akkor nem megy, hogy a diákbérlet meg a családi pótlék is megjár, és persze a pofánk is hatalmas, főleg, ha üvöltözni kell különböző vidám tömegrendezvényen a hülyeségeket.
A végén úgyis csak egy sóhaj marad
Mert az odáig rendben van, hogy el lehet mondani kétmillió, sőt, tízmillió ember előtt akár, hogy ne legyen se tandíj, se vizitdíj, de még a klozett is ingyen legyen a Keletiben, meg azt is hozzá lehet fűzni már-már vallási hevülettel, hogy azonnal csökkentsünk le minden adót és járulékot nagyon-nagyon, hogy ezáltal jusson nyugdíjemelésre (nem viccelek, komoly elképzelés volt ez 2006 táján!), csak hát miután végül ez sikerült, és megnyertük a belépőt a halhatatlanságba mind a kétharmadnyian, el is kéne kezdeni kormányozni. És itt aztán persze rendre megbukik a mutatvány. Mert ez lesz az a pont, ahol kiderül, hogy mocskos anyagi előnyöket kínálva szavazatot lehet vásárolni, de alacsony CDS-felárat nem, valamint ki lehet nevezni az összes birodalmi rohamosztagost (és persze a feleségüket, Birodalmi Rohamosztagosnét) miniszternek, csak aztán ne csodálkozzunk, ha a mozgólépcsőn szembe jövet mindenki olyan egyformának tűnik. És még az alagút vége se a barátunk.
A végén emlék lesz majd belőled is
És főleg ennek az alagútnak a nem létező fényében lenne nem teljesen érdektelen, ha tisztába tennénk: azon kívül, hogy mindenki tudja (hisz maga a szíjgyártó közölte!), hogy milyen bűnei vannak ennek a pápainak, egyelőre még mindig ő a másik választás. És én sem örülök neki, de ez van. (Mert aki a gyurcsányra szavaz, az a szíjgyártóra is szavaz, ugye, az meg kinek jó.) De dacára annak, hogy ebből a szarból visszatekintve nyilván minden fing rózsaillatúnak tűnik, ki kell mondani: amennyiben ez a társadalom képtelen jobb vezetőt kitermelni egy hazug, posztkomcsi demokratánál meg egy hazug, fasiszta diktátornál, akkor lesz szíves választani is közülük. Vagy akkor mutatni jobbat. Mert ötven év múlva annak a történészgyereknek kajakra mindegy lesz, miből írja azt a szemdolit: de nekünk azt az ötven évet még végig is kell élnünk valahogy. Többé ne hagyjuk tehát hatalomra jutni a fasisztát. Kerül, amibe kerül.
Mert pont a történelemből kellene tudnunk: a fasisztánál mindig van fasisztább.
