Mer mi van. Az van, hogy ül a zorbán az asztalnál, és illedelmesen, szinte észrevétlenül túrja az orrát. De annyira, annyira odafigyel, hogy a a kitermelt nünükékből aprólékos gondossággal golyócskát gyúr, mielőtt bekapná őket. De még szellentés előtt sem emelinti meg az ülepét, nehogy nagyot szóljon. Próbál tehát viselkedni a maga rendkívül unszimpatikus, faluszéli türhőparasztgyerek módján, és tessék, ez a hála: nem beszélget vele az EU. De nem adja a pénzét sem, hiába ígértük meg nagyon kedvesen, hogy el lesz kenve a szája nagy erőkkel, hogyha nem adja. És még a szándékot, azt sem becsüli, legalább. Kicsit se. Semmit. A mocskos zsidajai.

 

De ne szaladjunk ennyire előre: ott tartunk egyelőre, hogy ki kellene tehát találni valamit. Mármint, hogy hogyan lesz pénz. És nem lenne egészen indokolatlan kitalálni végre, mert már megint meglett a az első két hónapban az éves hiány fele, ami csak egyetlen egyszer fordult elő az elmúlttízévben. Igen, tavaly. És ahhoz képest, hogy még csak a második önálló költségvetése ez a csillagszeműnek, nem olyan rossz hír, hisz tulajdonképpen lehetne ez rosszabb is.

 

Például úgy lehetne rosszabb, hogy nem tudjuk, mi is lehetne a megoldás, mivel több nyugdíjpénztári vagyon állítólag nincs. Adót kivetni már nem nagyon van mire, és nem szednek több kökényt azok a kurva cigányok az Istennek se. Egyéb ötlet sincs nemzetgazdasági hasznosításukra, hacsak a Fliegauf nem csinálja meg a Csak a szelet 3D-ben, háttérben az Endor bolygóval. De nem csinálja, és ezek a brókerek és egyéb zsidók (róluk még lesz szó, türelem!) már odáig süllyedtek, hogy pad alatti levelezéssel döntik el egymás közt, miszerint a török kártyával csak betlit lehet játszani, úgyhogy kizárt, hogy a durchmars is megélne.

 

És a tetejébe pont most, ebben a szorító nemzetgazdasági szituációban kapjuk a hírt, hogy az előző rendszer államrendőrsége (már a mégelőzőbb rendszer, a népköztársasági!) szerint hazánk jelenlegi miniszterelnöke antiszemita. Legalábbis ezt így tudják a radikálisan nemzeti idióták. (De nem is érdemes elaprózni, ha valaki hülye, csinálja radikálisan. Különben minek.)

 

De most tekintsünk el attól egy pillanatra, hogy a nemzeti radikálisok csillogó értelménél csak az állampárti diktatúra titkosrendőrségének őszinteségében kételkedünk jobban. Hisz nyilván a náci barmának sem az antiszemitizmus fáj: azzal ő elvan, még csak nem is borogatja, megpróbál inkább együtt élni vele. A náci barmának nem ez fáj, hanem az ügynöktörvény, illetve annak a hiánya. És abban történetesen igaza van neki, hogy a minap eléggé egyöntetűen lett kijelentve a sifferbandista ügynöktörvény tervezetéről, miszerint nem időszerű, dilettáns, valamint oszkópéter avizerbe mitkeres.

 

Utóbbi a nagyon hülye terelés mintapéldája: szegény, szerencsétlen, komoly eséllyel megbomlott agyú államtitkárok szoktak élni vele. De a többi kedves fülkeforgalmista (copyright by Parti Nagy) sem kisebb spíler: szinte megható az az értelmes tekintetnek álcázott halálosan hülye rettegés, amivel a kormánypártok vezérszarai (tudniillik azért szar, hogy szarozzon) próbálnak a index.hu kamerájába úgy bele nem nézni, hogy közben ki ne derüljön, hogy nem mertek belenézni. De persze, hogy kiderül így is: ez már akkor kiderült, amikor nem nyomták meg a megfelelő gombot azon a marhabonyolult klaviatúrán. De legalább kérték a közönség segítségét: gondolom, márctizenötödikén majd a zsoltika megint felvonul, és lesz önök kérték is. És hát mit csináljunk, ügynöktörvényt nem kértek a felvonulók. Így kerül a helyére minden: a náci is, az antiszemita is, meg az ügynök is. Kéz a kézben, maroknyi széklet, mint a szikla.

 

Itt tartunk hát: ül a miniszterelnök és túrja az orrát. És mindeközben vagy a rohadt zsidókra gondol, vagy nem, vagy várja rohadt zsidókat, vagy nem. Ez tehát a modern magyar jobboldal válasza arra az elég egyszerű kérdésre, hogy a bánatban kíván egy picsányi kis nemzet hangos durrogtatásokkal úgy belefosni a nullásliszttbe, hogy abból neki valaki utána kalácsot süssön. Nem tudják, de addig is várnak. Várják a zsidót a pénzzel, hogy elvehessék tőle megint. Ülnek addig, ülnek békésen, és ott előttük az a kurva széles molinó, rajta lóbetűkkel, hogy nem leszünk vacsik. És lobog, lobog alattuk az a vászon: gondolják, a friss tavaszi fuvallattól. Pedig dehogy.