Először is, szögezzük le: polgárháború veszélyes, hasztalan, idióta dolog. Normális ember polgárháború nem nyerhet meg, annak nyertese nem lehet, tehát nem is akar lenni, következésképp azt nem kívánhatja. Előfordulhat azonban, hogy polgárháborúnak látszó helyzet, azaz a szakirodalomban: polgárháború-közeli helyzetre van szüksége a hazának, a nemzetnek. Ez szerencsés altípusa a mondott véres öldöklésnek, hiszen nem jár (jelentős) vérveszteséggel, ám különlegessége miatt mégis hasznos tud lenni bizonyos helyzetekben.
Tegyük fel például, hogy komoly, nyolc évig tartó, kormányzatra való felkészülés (azaz a Közgazdaságtan alapjai cipófelsőrész-készítőknek I. c. tankönyvből az első majdnem több tucat oldal figyelmes végigolvasása) után mindössze annyi rögzül, hogy egy teljesen idiótának kinéző, sokak szerint nyilvánvaló futóbolond fantaszta is képes elnyerni a szívünket, azzal szédítve, hogy ha csökkentjük a bevételeket és párhuzamosan növeljük a hiányt, megszűnik az államadósság.
Mikor is kiderül, hogy egyrészt ez egy nettó marhaság, ami a kisebbik baj, de másrészt ettől függetlenül ezt nekünk a többi európa nem fogja engedni, először nyilvánvalóan pánikba esünk. Olyan persze nincs, hogy mi tévedünk – és ez tranzitíve is igaz: a tévedhetetlenség lefele öröklődik. Ez tehát azt jelenti, hogy a mondott futóbolond sem lehet futóbolond. Mert persze lehet, hogy az volt, amíg nem nekünk futott bohón, de amióta a mi mezünkben szalad ki a gyepre, megtáltosodnia mintegy ontológiai kötelessége neki.
Ez tehát így most egy szar. Mi ezt a nyilvánvaló szart először megpróbáljuk rózsalugassá transzformálni oly módon, hogy hibát hibára halmozunk: lopunk, csalunk, zsarolunk, és mindezt hazugsággal leplezzük. Ez nem megoldás, de ha jól csináljuk, a végén kijön, hogy majdnem nem tévedtünk teljesen, és a hiány csak kicsikét nagyobb annál, mint aminek már nem kéne lennie neki. Hogy ezt letagadjuk, megkérjük szépen szigorúan a médiákot, hogy lesz szíves félni tőlünk, azaz lesz szíves hazudni, vagy el lesz intézve a valaga a szentecsabának. A médiák ugyan annyira hülye, hogy nem tudja, ki az a szentecsaba, de szereti a pénzt, tehát megírja, hogy a külföldi sajtó láncoskutyái. (Mínusz détótkriszta, de azért amúgy se kár.)
Nyilván azonban nem állunk meg itt: hozhatunk új alaptörvényt, amit kiküldhetünk minden putriba, megrendszabályozhatjuk a filozófusokat, bírákat, művészeket, ügyészeket, rendőröket és melósokat: tulajdonképpen bárkit, aki gyógyszert vesz vagy venni fog. A végén azonban ezek ellenünk fognak fordulni, mert tőlünk kapták a szopóálarcot, és annak sajátja, hogy garatban szorít minden egyes mélytorkozásnál. Marad tehát a polgárháború.
Minden rendes, többségében kifelé baloldali, de befelé jobboldali liberális, nacionalista és rasszista, azaz végső soron fasiszta társadalomnak, mint amilyen a magyar is, kell, hogy legyen gyűlölt, évszázadok óta elnyomott, kirekesztett és mássága miatt megvetett, sőt, a többség minden bajáért hibáztatott kisebbsége. És mióta a zsidók az ismert technikai nehézségek (holokauszt) miatt kvázi leamortizálódtak, maradnak az arabok és a cigányok. (Illetve az ázsiaiak, de azok szarnak az egészre, és lépnek, ha gáz van. Max ha nagyon ferde szemmel néznek rájuk, beleköpnek a tavaszitekercsbe. Zágsón, ízre nincs különbség.)
Dolgunk innentől a következő: ennek a kisebbségnek szebb jövőt (munkát, kilátást, emberséget) nem adunk, ellenben pénzt se eleget, így ő, mint a többi szegényember is, még többet fog lopni. Ha párhuzamosan néhány kopaszra nyílt részeg idiótának sem adjuk meg a két pofont, amire egyébként gyermeki butaságában vágyik, viszont pénzt ő is kevesebbet kap kap, az is mérges lesz. A továbbiakban tehát a kopaszok egy ilyen kisebbség sújtotta faluba mennek, ahol is sokáig artikulálatlanul üvöltöznek, majd a nyomaték kedvéért belehugyoznak a főtéren a szökőkútba.
A tömegverekedéshez kell még pár vagon rendőr, sormintának, akik fel lesznek szerelve a Vezér újabb részegen kiagyalt kormányrendeletével. A többi már történelem: a halottak összekaparása után a Vezér helyszínre vonul ráncos homlokkal, kockás ingben, panyókára vetett stilfűrésszel, és bejelenti, hogy szükségállapot van, tehát mától valami embertelen és jogtalan dolog van, amiről sarkalatos törvényben, visszamenőleg fogja kimondani az országgyűlés, hogy elmúltnyolcév.
Mindezt megírják az újságok, a blogok szörnyülködnek egy sort, de a valóvilágnégyet mégsem alekosz nyeri, hanem a hajdúpéter, érdemei elismerései mellett, amiért, miközben tóksójában faggatta a Vezért intim alkotmányozási szokásairól, csak visszafogottan látszott nyáladzó idiótának.
Így a magyar ember továbbra is bátran, felhőtlenül utálhatja a cigányokat. És milyen jó is az!