Nem akarnék én nagyon előreszaladni, de az a nagy átnevezési gerjedelem még akár vissza is üthet.

Mert mi van, ha megy ez a szegény országgyűlési képviselő a Kossuth térre, mert ott van neki a dolgozója. Addig rendben van, hogy érzékeny búcsút vesz a konyhában sürgölődő asszonyától, a gyerekeket óvodába-iskolába elszállította, majd. a sarki pékségben a kifli/csokistej kombót meghívásos pályázatos közbeszerzéssel megversenyeztette, majd számla nélkül, de a költségtérítés terhére megvásárolta, hogy laptoptáskájába, nokiásdoboz mellé rejthesse. És most menne: dolgozni, építeni a hazát: azaz egyéni képviselői indítvánnyal alkotmányozni, tulajdonjogot, kormánytól független hatalmi ágakat alázni, vezérszónokot körbeülni, zombi tekintettel igen-nem gombokat ütemesen nyomogatni. Mint megannyi önkielégítő kiskamasz, és közben örülni magunknak.

És közben kiderül, hogy mittom, ez a Kossuth, ez egy ilyen liberális volt.

(Még jó, hogy nem buzi.)

Ez persze skandallum, hisz nem erre kapott felhatalmazást a kétharmad. Magától értetődő ugyanis, hogy ugyanúgy, ahogy visszamenőleg ugyan, de mondták, hogy márpedig alkotmányozni fognak, az is elhangzott, és szintén visszamenőleg, hogy Kossuth Lajos vagy nem volt liberális, vagy nem volt Kossuth Lajos egyáltalán. (Hanem Wass Albert volt helyette. Vagy Horthy Miklós.) Meg persze így visszamenőleg még sok minden más is elhangzott, a Felmerülő Igény szerint.

Akárhogyan is: Magyarországon koszos liberálisról tér nem lehet elnevezve. Tehát az van, hogy az ilyenkor megszokott, lázas, mégis megfontolt és alapos négyperces szakmai konzultáció után elküldött esemest követően tizenhárom másodperccel már érkezik is a Földrajzi Bizottság válaszesemese, miszerint persze, hogy jó lesz a Nemzeti Összefogásra Örökké Emlékezés Budapest Magyarország Gyűlése tere, ők is erre gondoltak, csak szerénységük tartotta vissza őket attól, hogy ezt javasolják.

Megy tehát a képviselő, és megzavarodik. Odáig rendben van, hogy a vitéz Nagybányai Horthy Miklós (előtte egy másik libsiről, bizonyos Széchenyiről elnevezett) rakpart tömve van, ezért a Makovecz Tudományos Akadémia (volt Akadémia) utcára hajt a Gömbös Gyula (volt Széchenyi, még előtte két perccel volt Roosevelt) tér irányából, hogy a Silvio Berlusconi (előtte: Garibaldi) utca előtt elhaladva kiérjen a térre, de ott táblafestő munkásokba ütközik. Az eltelt tizenhét másodpercben ugyanis a Legfelső Szintről megérkezett a felismerés, miszerint a Nemzeti Összefogásra Örökké Emlékezés Budapest Magyarország Gyűlése tere helyett mégis inkább sokkal jobb lesz a Magyar Nemzet 2010 Tavaszán Még Egyszer Összegyűjtve Maradék Életerejét És A Szavazófülkékben Sikeres Forradalmat Véghezvíve A Nemzeti Összefogást Megteremtette És Erre Örökre Most Már Tényleg Emlékezünk Budapest Magyarország Legyen Benne A Wass Albert Is tere elnevezés. (Az Akadémia Nyelvtudományi Intézete életben maradt tagjainak ajánlásával.) Ez viszont nem fér ki a házakra függesztett táblákra sehogy se, a házak viszont nem köztisztviselők, ezért a munkásokat kell indoklás nélkül felmentenie állásából az Alkotmánybíróságnak, aki viszont csak legközelebb két hónap múlva ül össze. Már ha addig nem lesz még egy Alkotmány. És most állnak, mindenki tárja szét a kezét.

Nem beszélve arról, hogy új metróalagutat is kell fúrni. Az állomásnév táblájának, hogy kiférjen. Kemény a diktátorok élete, meg kell hagyni.