.
Kedves Kocsis Zoltán!
Ha megengedi, én nem bocsátkoznék holmi léha tegeződésbe. Részemről megértem, ha Szeretett Vezérünk 2001 óta kedvenc hetilapja jobban véli ismerni Önt, mint szerénységem, minek okán ők médiakiegyenlítő küldetésük teljes tudatában megtehetik, hogy tiszteletbeli Zolivá, sőt, „nehagydmagad, kocsiszolivá” avassák hazánk egyik legnagyobb művészét. Mondjuk én lehet, habzó szájjal kérnék elégtételt, ha le kocsiszoliznának, mint holmi futballsztárt (v. ö. „Bólints, Tibi!”, „Gyere, Egérke!”, „Hajrá, Fradi!” stb.), de én mondjuk masszívan iszok, így nem csoda, ha eldurran néha az agyam. Isten ments, hogy összekeverjem, magam Önnel!
Már csak azért sem, mert hát, mi tagadás, zongorálni se tudok, vezényelni meg pláne se. Nem vagyok azonban teljesen haszontalan: vannak bizonyos képességeim, amelyek, azt gondolom, megismerésre méltók még azok számára is, akik nálam lényegesen jobban zongorálnak, illetve vezényelnek. Különösen igaz ez azokra, akik emiatt, vagy akármi más miatt, tőlem merőben eltérően, szoros időközönként Süddeutsche Zeitungoknak kénytelenek (illetőleg érzik magukat kénytelennek) nyilatkozni. (Hosszas keresgélés után sem leltem rá az ominózus Barbara Doll-interjúra, bocs. Ez van helyette: magyarhírlap, de célnak pont megfelel.) A lényeg, hogy akármilyen türhő vidéki paraszt vagyok is, nekem is vannak némi kvalitásaim.
Ezen temérdek mennyiségű vidám képességeimből most kettőt emelnék ki: tudok számolni és racionálisan gondolkodni.
Az első képességemet egy példával világítanám meg. Olvastam nagy ívű gondolatait, egyben korrekt népszámlálási adatait zenekara nem magyar jellegű állományáról, és nem hagyott nyugodni a gondolat. Magam is végeztem tehát némi számításokat, melynek során kijött, miszerint négytagú családomban 2,375 magyar, 0,625 ukrán, 0,5 cigány, 0,25 szlovák, 0,125 német és 0,125 zsidó él. Hangszeren játszani állításuk szerint egyikük se tud (illetve én gyerekkoromban egész jól tudtam trombitálni, de elmúlt szerencsére), de ettől függetlenül mindegyikőjük családunk megbecsült tagja – bár családom tót részével nekem időnként meggyűlik a bajom: rendre rosszul lép be a harmadik tétel végén az üstdobbal.
Oppardon, megint keverem magam Magával!
De visszatérve a rassz, illetőleg alrassz szerepére a modern szimfonikus vagy filharmonikus zenekarok összetételével kapcsolatosan, egyrészt tájékoztatom, miszerint nyilvánvaló, hogy pigmeust pl. nagybőgővel nem traktálunk, másrészt örömmel értesítem, hogy Ön nem rasszista. A rasszizmus ugyanis „olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.” (Wiki.) Így tehát amennyiben Ön nem az alapján választ mondjuk első hegedűst, hogy az mennyire szereti a pörköltöt, illetve mekkora nagymagyarország-matrica van a segge partjára tetoválva (mármint a hegedűsnek, nem Önnek, természetesen), Ön nem, ismétlem, nem rasszista. Rosszabb.
A rasszista ugyanis (őszerinte) racionálisan végiggondol valamit, amiből kijön, miszerint az emberiség szívcsakrája a nyárikonyha mögötti régi budi helyén van, illetve már az ókori görögök is magyarul főzték a juhtúrót, valamint rovásírással fogjuk felírni az ellenség vérével az égre a mittomit. Amit a hülyéje állít, teljes idegbaj az elején meg a végén, de közben azért végez némi agytevékenységnek tűnő műveletet. Kijön például, hogy ugyan minden nem magyar külföldi, ami baj, de mondjuk például a nemkülföldi nemmagyarok dögöljenek is meg. (Legalábbis első körben, aztán majd meglátjuk a továbbiakat.)
Nos: Ön nyilvánvalóan mindezt nem teszi, hisz Önnél dolgoznak cigányok és zsidók is, sőt, lám-lám, pontos statisztikai adatokkal rendelkezik zenekara zsidó és cigány származású tagjairól! Ezek szerint amit Ön folytatólagosan űz, nem rasszizmus, hanem kvázi szociográfiai kutatás. Nincs tehát kétségem afelől, hogy a ruszinok és a bunyevácok képviseletével kapcsolatosan is hasonló kiválóságú, precíz adatokkal bírna szolgálni zenekarát illetően, ha valamilyen hivatal neadjisten ehhez kötné a kottapénzt.
Nem ragozom. Kocsis Úr: amit Ön tesz, az a racionális gondolkodás minősített hiánya kombinálva a szakszerűtlen belekotyogással. Látszik, hogy Ön nem ért az ésszerű, felvilágosult és demokratikus közbeszédhez, ami nem baj. Az viszont már baj, hogy azt hiszi, hogy mégis ért. Tehát, ami ilyenkor törvényszerű, szomorú sorsú sorstársaihoz hasonlóan megszólal a témában, melynek során kifejti meg nem gondolt gondolatait, azaz szörnyűségeket beszél.
Drága Művész úr: ez olyan, mintha én akarnék zongorálni Maga helyett. Ne akarja megtudni, az milyen. Cserébe azt tudom ajánlani, hogy engem sem érdekel, Ön milyen ideális faji összetételt tart ideálisnak Beethoven-szimfóniák játszásához.
Higgye el, Ön járt jobban!
