Arra az időre, amire megtanítják őket olvasni.
Drágáim: amikor ezt a levelet írom, még ebben a magyarországban az akárkinek is szabad levelet írni. Azért hangsúlyozom ezt, mert lehet, hogy mire odaértek, hogy ezt a levelet olvashassátok, már nem lesz olyan nemzetközi helyzet, hogy ez természetes volna benne. Lehet, hogy éppen a náci haláltáborok létesítésének uniós támogatásának megvonásáról folytat majd késhegyre menő vitát az Európai Parlament; lehet, hogy addig már az orosz birodalomnak leszünk újra hűséges barátja; én ezt nem tudom, de mostanra már ott tartok, hogy nem is érdekel.
A lényeg, hogy nagyjából fogalmam sincs, hogy mire ezt a levelet alkalmatok lesz ilyen vagy olyan formában kezetekbe venni, milyen lesz a hazai politikai helyzet. Ami miatt mégis úgy határoztam, hogy megírom ezt a levelet, az az, hogy ebben a pillanatban, kettőezer-tizenhárom elején biztosnak tűnik, hogy egyetlen, jól meghatározható politikai-gazdasági kör kezébe került az összes politikailag releváns hatalom – újabban ugyanis sikerült minden értelmes érv és meggyőzés ellenében egy fantasztának odaadni még a nemzetibankot is. De ez még nem a vége: ma a parlament elfogadta, hogy kétharmaddal akármit, bármit, de tényleg, még idióta katonanótákat, vagy a teljes iszlám törvénykezést is be lehet írni a magyar alaptörvénybe. Mert senki, az égvilágon senki sem tiltakozhat ellene – és viccen kívül, azon az alaptörvényen már a snejderfáni által áhított húszcenti sem tudna sokat javítani.
És írom ezt úgy, hogy nem olvastam el a mai lapokat. Hogy reggel óta nem mérgeztem magam semmilyen hírrel, és most már öreg este van. Tudom mégis, hogy amint fent írtam, megtörtént.És ha nem történt is meg, meg fog történni a héten.
De nem ez a baj. A baj az, hogy a magyarokat ez nem érdekli. Megtehetnék, hogy ellenkezzenek, de akkor sem érdekli. A magyarokat ugyanis sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják: itt van rögtön az elbaszott lakáshitelük, amit saját jól felfogott érdekükben gondolt idiótaságukban megkötöttek. Meg a rezsi, a gáz meg a villany, ami meg minek nem van ingyen. Nem beszélve, hogy milyen arcátlanul magas a karfiol a lehelpiacon. A magyar ugyanis evés közben nem gondolkodik – legfeljebb böfögik, fingik, és bízik benne, hogy nem veszik észre.
Épp erre akartam rákanyarodni: gyerekeim, dacára annak, hogy mit láttatok apátoktól: ez nem normális. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de léteznek kultúrák, ahol nem hogy nem illik ebéd közben fingani, de ciki az egyes evőeszközöket összekeverni is. Ahol nem pálya a legfrissebb, fodbalokos magyar adóelkerülési módszerrel dicsekedni. Ahol talán csak megmosolyogják az embert, ha ilyennel próbál csajozni, de ha még dévaj vigyorral nekiáll cigányozni is (arabozni, zsidózni, volapüközni), legközelebb már lehet, hogy meg se hívják fondüzni a szoáréba. Meg ahol nem parkolunk a rokkanthelyre akkor sem, ha televíziós műsorszolgáltatásban van szerencsénk közreműködni. És teljes, mindent elárasztó butaságunk ellenére sem teszünk ilyet. Ahol lehet, hogy megöljük az asszonyt a szeretőjével együtt, és elvisz a kálámbó, de még akkor sem parkolunk a nyomorékok helyére.
Mert hát gyerekeim: hülyék mindenhol vannak. Mégis azt mondom: ha még nem tettétek meg (mindent el fogok követni, hogy ez ne így legyen, de ha mégse), meneküljetek el innen. Ebben az országban nyolcmillió felnőttből hárommillió fasiszta, ha nem egyenesen náci. Ebben az országban a villamoson is szabad cigányozni. Ezt más országban fél évszázada eltörölték, ezt a villamoson cigányozást. Nálunk tovább él a hagyomány: ebben az országban csak addig vagytok biztonságban, amíg nem vagytok cigányok, buzik, liberálisok. De tovább megyek: ebben az országban addig vagytok biztonságban, amíg gerinctelenek, tehetségtelenek, idióták vagytok. Amíg ártalmatlanok vagytok.
Illetve az nem is elég: ártalmatlannak lenni nem is elég. Szeretnetek is kell ártalmatlannak lenni. Sőt: könyörögnötök kell az ártalmatlanságotokért.
De ti, gyerekeim: ti sose könyörögjetek.
