De tényleg utoljára, mert már nagyon unom. (Úgyhogy lesz szíves az ország leszokni erről a témáról! Nem viccelek, utoljára szólok!) Mégis muszáj, meg van ugyanis osztva a társadalom ebben a kérdésben, és nélkülem kolbászolna csak az áttekinthetetlen retkes dzsindzsásban ez a társadalom. Nem beszélve a kormányról, amely úgy viselkedik, mint aki még eltévedni is hülye. Hátha ezt viszont olvassák felolvassa nekik valaki.
Holott a dolog egyszerű lenne. Eredetileg minden normális ember teljes hülyeségnek gondolná ezt az extra vote skillt, de hát ez a szájer szívhatott valami durvát Brüsszelben, úgyhogy bedobta a partiba. Jobboldalon ez meg úgy meg, hogy köreikben ez innentől kezdve nemhogy hülyeség, de tulajdonképpen érthetetlen, hogy eddig miért nem volt így, szentistvánig visszamenőleg. A társadalom eme fele tehát meg lett világosulva (eddig tehát nyilván sötétek voltak), míg másik fele részben ideges, részben szarik reá.
A Véleményvezér kiváló posztolója ugyanakkor sem nem ideges, sem nem szarik rá. (Persze nem kizárt, hogy eddig is volt hajlama a hülyeségre: erre nézvést nincsenek adataink.) A lényeg, hogy okosan, bár kissé hosszadalmasan levezeti, hogy a támadnak a nyuggerek, azaz le kell nyomni őket extra szavazattal. (Szerintem ha kapna pár napot, levezetné a Counter Strike-ból is, rpg nélkül, egy szál rambókéssel.)
Tudnak ezek a konzervatívok. De hogy ne kelljen végigolvasnotok a hosszú levezetést, összefoglalom gyorsan: a nyuggereknek csak a lóvé (nyugdíj) számít, szarnak bele különben. És még szaporodnak is a mocskok. Mármint demográfiailag meg korfailag, mert egyébként bajos lenne. Hálistennek.
Nyilván ez a véleményvezér egy komoly belpolitikai elemző, tehát nekem következésképpen nincs igazam. Én ugyanakkor sötét liberális agyammal mégis el tudom képzelni, hogy a nyugger (aljas indokból cuki nagymama és nagypapa képében) idős kora alkonyéveit unokája boldogságának szenteli. De legalábbis nem eleve kizárt az ilyen nyugger. De nem, véleményember szerint a nyugger az olyan, hogy az bazmeg belopódzik az unoka szobájába, és szívja a meggypiros vérit neki. Csak úgy csorog lefele a ráncos arca bőrin, miközben besüt a kis ablakrésen a sápadt holdvilág.
Hogyne. A rohadt politikusok egymásra licitálnak hülyeség terén, tizennyolcadik, tizenhuszadik havi nyugdíjat is lazán beígérve, mert hülyének nézik idős polgártársainkat, szemét, önző, számító módon. De nem ez a konklúzió, hanem az, hogy a nyugdíjas lesz szíves megdögölni, vagy ha ez jelenleg még kétharmaddal sem megoldható, nem szavazni. De ha szavaz, sem esünk kétségbe, mert közel a segítség: nincs más dolgunk, mint alaposan hátulról meggyalázni a modern kor vívmányát, az egyenlőséget! Hisz mondjuk ki végre: a nyugger túl sokan van, ergó ne szavazzon annyit. Vagy szavazzon akkor más többet, mint ő. Mondjuk sokkal többet, hisz így igazságos. Fene a pofáját az ilyennek, él még mindig itt hülyén, foglalja a helyet, zabálja a csirkefarhátat. Mit képzel.
És ez ma megjelent egy mértékadó blogban. És még faszkalapmellényt sem kellett húzni hozzá. Ez a szomorú.
