.
A pillangók szárnyukat összezárva, csendesen, szép, egyenes tartásban döglenek meg. Elmúlásukat nem verik nagydobra: észrevétlenül szűnnek meg, mint az éjszaka, nem rendeznek köré vásári komédiát, mint a gőgös hattyúk, és nem vonulnak el méltóságteljes, kilométerekre döngő haldoklómenetre sem, mint a többtonnás elefántok.
A pillangók élete voltaképpen rendkívül egyszerű: időnként feltűnnek, verdesnek párat, majd odébb libbennek, mintegy maguk örömére, de mégis másokat gyönyörködtetve. Egyébként teljesen érdektelen, felesleges teremtmények. Ha nem lennének, senkinek sem hiányoznának. De vannak.
Ha nagy leszek, pillangó leszek.
