Van a világon egy ilyen nem tudom, de mondjuk, hogy ember, akit teljesen mindegy, hogy minek hívnak, de a történeti hűség kedvéért írjuk le, hogy Sántha Péternének hívnak, nos ez a valakinek tűnő valami előterjesztett a jelek szerint valamit. Különösebb jelentősége nincsen, csak a szokásos napi idegbaj, de azért ne hagyjuk szó nélkül.

Ez a Péterné, vagy Sántháné, vagy én már nem tudom követni, milyenné, szóval ez a saját, kevésbé sarkos véleményem szerint is imbecillis, vak komondorok és egyéb gátló tényezők nélkül is ütődöttnek tűnő némber (nem tudom, kedves Ügyészség, én eddig csak kedves, tündibündi némbereket ismertem egész életemben, most miért tetszik azt gondolni, hogy sértegetem ezt a szerencsétlen asszonyt!) gondolta a minap, röggelre kelve, mikor feltalálta magában, hogy beterjeszt egy beterjesztést, vagy felterjeszt egy elterjesztést, mittudomén, egy ilyen egyéni képviselői alpolgármesteri alkotmánymódosítási aljavaslatot tol ki magából nagy szeretettel, bele a világba, minden szégyenérzet nélkül, mely szerint hogy mi lenne, ha ennek következtében maradéktalanul teljesíthető lenne, hogy ne legyen többé Szabó Ervin tér a nyóckerben. Hiszen Magyarország jobban teljesít. Szabóervintéri értelemben, legalábbis.

És ám erről titkosan lehallgatott pédéef is van, hogy majd le lehessen azt is tagadni, mint Szexárdon a trafikmutyit, hogy lett volna. Hogyne, lófaszt volt az közgyűlés, dumáltunk csak, végig csuriban volt az ujjam, balfaszok. De hát különben sincs értelme, mármint lehallgatni az akármit, ha egy rendes, legmagasabb szinten támogatott cáfolatot se lehessen róla megtenni, giroszász-fordultával. Miszerint nem volt, de ha volt is, akkor sem volt, hacsak nem a Bajnai tehet róla, mert akkor hogyne hogy volt, natűrlih.

De hogy szavam ne feledjem: nevezett Péterné, aki tehát mint említettem, a nyóckerben helyettes alkocsismátéi minőségében tölti be a hasznos idióták fontos, lélekölő státuszát megbízhatatlan forrásaim szerint (tetszik azért megfigyelni, mint siklok ki megint még ebben a médiahatóságos interregnumban is a tek. Ügyészség karmai közül!), fontos megkeresést kapott a minap. Felkereste őt tudniillik a Gróf Bánffy Miklós Baráti Kör, akik egyrészt feltehetően mind kiváló barátai az évtizedekkel ezelőtt annak rendje és módja szerint elhunyt, megrohadott és elporladott gróf Bánffy Miklósnak, azaz vagy nagyon büdösek, vagy nagyon öregek ők maguk is, másrészt annyira azért már nem forognak eleget azokban a glaszékesztyű-szagú arisztokrata sírokban körökben, hogy tudják, miszerint a grófot nem kell nagybetűvel írni. Bár nem tudom, ha baráti kör lesz egy ilyen főnemesből, utólag, akkor lehet, hogy helyesírásilag jóvá van hagyva, visszamenőleg. Őfőméltósága Vitéz Orbán Viktor Békemenet. A franc se tudja.

Mindenesetre ez a kedves, bár képességeiben sok ismerősöm szerint korlátozott Baráti Kör (tudom fokozni, drága Ügyész Úr!) jelezte ennek a Péternének a tulajdonképpeni nemrégeni időkben, hogy tudomása szerint erről a telekről indult a Reviczky utca, mely utcában […] találhatók Gróf Bánffy Miklós (sic!) palotái. Állandó lakhelyét […] emléktábla is őrzi. Gondolom, ha úri jókedvében végigszarta volna a teljes Baross utcát, átnevezik miatta az egész kerületet, de még a Kiskörutat is a Fővám térig. Miklósváros, hogyne.

Mert, felteszem, sem Szabó Ervin zsidósága, sem munkásmozgalmi múltja nem játszott szerepet, az meg, hogy ő teremtette meg széles néprétegek számára is elérhető könyvtári hálózatot ebben a szerencsétlen országban, le se van szarva. Tetszett volna nem zsidónak buzinak születni, mondaná erre a fideszbuzi udvaribolond. Hisz magyar emberbe magyar lófaszt. Vagy legalábbis kárpátaljait.

Nos: ami meg engem illet: ezennel szeretném jelezni, hogy ha meghalok, rólam semmilyen utcát ne tessék elnevezni. Akkor se, ha megérdemelném; így meg pláne ne. Nem éri meg a festék se. Mert én mondjuk már azt sem értem, minek emberekről utcát elnevezni: végigmegyek a Rákóczin, aztán ráfordulok a Blahára, milyen egy gusztustalan dolgok ezek már. Főleg így, egymás után, tiszta hüvelygomba az egész. De ha már muszáj elnevezni, miért nem lehet rendes, helyi, szabad időben galambot etető, de egyébként teljesen ártalmatlan, valamint tökismeretlen idős nénikről elnevezni utcákat? Özv. Mansfeld Ottokárné sugárút? Milyen lenne már? Hisz vétett az a szegény Terike akárkinek is?

Addig is nem baj viszont, ha tudjuk: itt nem messze, egy bizonyos Párizsban a mai napig van egy Stalingrad nevű metrómegálló. Mert valamiért fontosnak érzik, hogy ott történetesen nagyon kipicsázták a nácikat. (Igen, a magyar nácikat is.) Sztálin meg ki a faszt érdekel. Meg lehet nézni: ott van a Boulevard de la Villette-en, nem messze a Rue la Fayette-től. Szépen megférnek egymás mellett.

Ezek meg nevezzenek el a Báró (sic!) Ócsay Lakóparkban a Bánffygrófról egy trafikot, oszt jónapot. A többit meg tessék békibe hagyni.