Olvasom, az LMP nemet mond az Együtt 2014-hez való csatlakozásra, de bármilyen más típusú együttműködésre nyitott. Bármilyenre.

Az, hogy magát egy bornírt félmondattal kifejezni vélő alakulat (párt, hogyne) mit tekint „bármilyen más típusú” együttműködésnek, izgalmas felvetésekre ad okot: nem kizárt, hogy közös kirándulásokat szerveznének a Pilisbe, vagy szívesen összejárnának családostul barbekjúzni gyöngyöt fűzni, miközben kicserélik egymással a matricákat a lutraalbumhoz  – nos, nagyjából ilyen horderejű, bár kétségtelenül „más típusú” együttműködésről lehet szó, alighanem. Ez ugyanis a jelek szerint egy ilyen komolytalan bulipárt: mindent elmond a döntésük megfontoltságáról és érveik komolyságáról az a kijelentés, miszerint „az LMP nem köt választási együttműködést a jelenlegi parlamenti pártokkal, és olyan kormányban sem kíván részt venni, amelyet Magyarország valamelyik volt miniszterelnöke vezet.”

Ezek nagy, államférfiúi gondolatok. Sokan egyenesen a becsület, a tartás, mi több, az elvekhez való hősies ragaszkodás csalhatatlan jeleit fedezték fel bennük; és tökre igazuk is van (hogy kicsit szabórebekásra vegyem a figurát). Kicsit ront az okfejtés kanti szépségén, hogy ezen a gondolatmeneten végighaladva el lehet jutni odáig is, hogy nem mennek be olyan parlamentbe, amelybe jelenlegi parlamenti pártok is előfordulnak, sőt, nem vesznek fel képviselői honoráriumot a jelenlegi parlamenttől, mi több, nem szállnak fel olyan villamosra, amely a jelenlegi parlament előtt halad el. És egészen addig terjedően, vagy hogy stílusos legyek, addig bezárólag, amíg ki nem jelentik, hogy nem szarnak addig, amíg a jelenlegi pártok vagy a letűnt Magyarországnak bármely korábbi miniszterelnöke is szarni mer, mindez a magánügyük. Hősiesen beléjük fagy a saját szaruk, hát, van ilyen. Beöntés kérdése az egész: ennek kezelésére még a nemeladó magyar egészségügy is alkalmas, minden leromlottsága ellenére. Ámde.

A problémát megint, itt is ugyanaz jelenti, amit a jelek szerint a lehetmások minden lehetmásságuk ellenére sem képesek felfogni. Most persze az felfogoképességbeli zavar okait kutatva el lehetne hülyéskedni a szabórebekizmus hajszínén vagy a vágógáborizmusnak a helyes és gusztusos férfi arcszőrzetről vallott sajátos felfogásán, de a helyzet ennél komolyabb, így nincs helye a tréfának. Lassan mondom tehát, hogy a milelajosok is megértsék (és képesek legyenek esetleg szó szerint vissza is mondani másnap): nem attól lesz más a politika, hogy megmondjuk, kivel nem állunk szóba. Ez volt eddig, tudniillik. A nemszóbaállás politikája.

Mondok egy nagyon egyszerű, már-már schifferi egyszerűségű példát. Tegyük fel, hogy felkeres engem egy Hágáig körözött háborús bűnös, hóna alatt a kisebbik gyerekemmel, akit éppen most szedett le a magasfeszültségű vezeték villanypóznájáról, és köszöni szépen, igazán nincs mit. Ezen a ponton én nem azt fogom megbeszélni vele, hogy mi a véleménye az atomenergia azonnali, teljes és feltételek nélküli beszüntetéséről egészen az utolsó nyomorult higgsbozon felszámolásáig,  hanem megköszönöm neki. Mi több, leültetem akár erőszakkal is a verandára (óvatosan csak persze, mert lehet, Kalasnyikov is van nála), és belediktálok egy kupica házi cseresznyét meg egy pohár portugiesert. Indokolt esetben az sem kizárt, hogy asszony összedob gyorsan egy krumplis pogácsát, de persze csak ha van ideje megvárni a népirtó úrnak.

És miközben beszélgetünk, megkel a pogácsatészta. És lehet, hogy kölcsönösen szimpatikusnak találjuk egymást, felfedezünk egymásban közös vonásokat (hisz ki nem irtott már ki ajtórésbe fészkelt hangyabolyt kemotokszal), és ahogy telnek a percek, meg ahogy ürülnek a poharak, még az is meglehet, hogy a végén össze is barátkozunk.

Sőt, még az is kiderülhet, hogy ártatlan az az ember. Népirtásban, legalábbis.

De ez csak egy hasonlat, bár annak kétségtelenül elégé szélsőséges: én persze nem állítom, hogy a Bajnai Gordon háborús bűnös lenne, vagy hogy embergyereket rángatna le a tízezervoltról. De azt mindenesetre kizárhatjuk, hogy emberfejekkel lapdázna az égre. És ahhoz képest, hogy a sifferizmus jelenleg a statisztikai hibahatár támogatásával rendelkezik, az orbánizmus meg nem, ez meglehetősen fontos szempont. Sőt, kimondom: kövezzetek meg, de egy olyan országban, amelyben a legalapvetőbb emberi jogok sérülnek, amelyeket pirossegű elmeháborodottak és formátlanná hülyült diktátorok vezetnek úgy, hogy még a a lukasenkák is elismerően csettintenek reá, az a tény, hogy a Bajnai nem eszik embert, még az energiapazarlás és importfüggőség konzerválásánál vagy a devizahitel-krízis kialakulásánál és kezelésénél is fontosabb szempont. Nem beszélve a szárnyvonalak bezárásáról.

De persze, ahogy gondoljátok. Meglett volna esély, hogy elmolyoljatok ezen fontos szakpolitikai kérdésekről az új, demokratikus Parlamentben, 2014-ben. Jelenleg viszont csak abban bízhattok, hogy a simicskalajos érdekeltséget szerez a szélenergiában, vagy megvesz magának néhány szárnyvonalat, passzióból. Sőt, ha jól viselkedhettek, megengedi, hogy csináljatok rá úttörővonatot.

Illetve, beszélek összevissza: cserkészvonatot. Jobbközepeset, hadd szóljon.