Végre. Komolyan nem tudom, már annyira izgultam, hogy mi lesz! Újabban az ital sem esett jól szinte már néha, komoly elvonási tüneteim lettek a végére: mert tényleg, most mi lesz, ha nem egyeznek meg?! Ez a zorbán is csak izmozik a parlamentbe’, hogy velünk nem törlik fel, a brüsszel az nem a moszkva, meg ugocsa az nem koronát! Juteszembe, korona: szerintem még kopaszodni is elfelejtett mérgében, pedig fönt, a karzaton nagy erőkkel dörgölőztek egymáshoz cuki kis Büszke Menetben az újságírók, hogy jobban rálássanak kedves kobakjára, hogy ily módon rántsák le a leplet a kormány üzelmeiről.

Ám hiába: megegyeztek hát. Én ennek innen is örülök, mit tehetnék. Korábban is nagyon örültem, hogy az Unió nem hagyja annyiban, és keményen odavág, miszerint nemodabuda! Írtam is a minap, hogy szerintem az Unió azt akarja, hogy „ne csesztessék a […] tévéit olyan cuccokkal, ami nem elég konkrét, és most már döntsük el, kinek kell regisztrálni”, és hogy igazam lett! Ezt most ezt nagy bátran azzal is ki sikerült egészíteni, miszerint most már lehet sértegetni is boldog-boldogtalant, már amennyiben kisebbségbe vagy többségbe tartozik. (Az ugyanannyiságba tartozásról posztzártámig nem történt intézkedés.)

Ennek aztán most egyként örül a blogoló és a nemzeti hírlapíró. Mindenki boldog, hisz megkapta a magáét: a jobboldal örül az apróbb technikai módosításoknak, a baloldali meg a zorbánnal történő padlófelmosásnak.

Csak én nem tudok örülni, már megint. Sehol sem látom ugyanis az EBESZ kifogásainak figyelembe vételét, az Alapjogi Charta (pdf) 11. cikkelyének betartatását, a nullum crimen, nulla poena sine lege certa elvének érvényesülését, vagy azt az apróságot, hogy miért is nem baj az, ha ebben az országban 2011. január elseje óta létezik egy személy, egy bizonyos média- és hírközlési biztos, aki engem beidézhet, ha nem megyek, rendőrrel elővezettethet, sőt, bemehet az én házamba és ott házkutatást (szemlét, mindegy) tarthat, melynek során bármit lefoglalhat – és ehhez nem kell mást tennie, csak úgy kell megítélnie, hogy én a sajtó- és médiapiac szereplője vagyok. És mivel blogot írok, az vagyok – igaz, regisztrálnom most már nem kell és nem kell kiegyensúlyozottnak sem lennem, valamint megsérthetek bárkit.

(UPDATE: ezen a ponton kedves Fabius elmagyarázta, hogy ezt feltehetően benéztem, mert én nem vagyok szereplő. Kicsit fáj ez egyébként, hogy nem vagyok, úgy szerettem volna egyszer szerepelni valahol, de nem az a baj, hanem hogy nagyon úgy néz ki, hogy igaza van. Remélem, ezt odaát is így tudják... Bocs a pontatlanságért!)

Hadd ne folytassam, megteszi majd más. A lényeg, Nellie: a helyzet az, hogy veled kurvára feltörölték a padlót. Illetve nem veled, hanem az „uniós kompetenciáddal”. És ehhez képest már tényleg csak hab a tortán, hogy az „uniós tagországok korábban elvetették azt a bizottsági és EP-javaslatot, hogy a médiaügyi szabályozóhatóságok legyenek a kormánytól függetlenek a tagállamokban”.

Mondtam, hogy megesz titeket ez a zorbán reggelire. Sebaj, ha már így alakult, most már össze lehet borulni, gyönyörű csillagos zászlók alatt kötögetni (egy sima, egy fordított), a lényeg, megvan a megegyezés. Mi meg majd elleszünk, ne törődjetek velünk. Zágsón, cenzúra lesz, hisz részben már van is, na és. 1990 előtt is volt, és hogy elvoltunk vele. Legalább lesz végre jó kis szilveszteri műsor, Markos-Nádassal, Hofival. Meg Szombat Esti Filmkoktél, Nagyon Különleges Ügyosztály, Menő Manó.

Az Uniótok meg szaródik csak tovább, szétfele. Sajnálom, de ti tehettek róla. Kár volt beengedni minket.

UPDATE2: Lehet, hogy mégis nekem van igazam az első update érintette téma kapcsán, Sajnos. (Újabb posztban magyarázom, ezen a blogon.)

UPDATE3: Nem, mégsem nekem volt igazam, csak a zindex nem bír fogalmazni rendesen. Részletek ennek a kommentjeiben meg ebben a pdf-ben. Vita lezárva, egyben Fabiust nem szeretem, mert igaza van, holott nekem nem. (Ez nem egészséges kombináció. Csak jelzem.)