Tegnap keseregtem, hogy szegény tótrendszámosokkal most mi lesz, ki lesznek lőve a picsába-e. Pénteken meg az volt a nagy találmány, hogy akkor teljesen nemzetközi jogilag törvénytelenül megvonják a szerzett jogot, és feltöltik a rendőri állományt nyugdíjasokkal. Előtte pár nappal a 2010-ben kirúgott, ötvenöt éves tanároktól vették el a 25-30 munkaévükért járó végkielégítést. Azt megelőzően a szombati szabadnap eltörlésén ment a brénsztorming. Ma meg az lett a mondás, hogy a diplomások fizessék vissza a taníttatásukat, ha külföldre távoznak. Édesfaszom.

Komolyan, ezek minden napra kitalálnak valamit: fizetésemelés orvosoknak, tanároknak, satöbbiknek nincs, hiába volt megígérve már mennyiszer. Ellenben vagy megrohadsz a magyarországban a 90-110 ezer forintos fizetéssel megsegítve, vagy elmész külföldre ötször, hétszer, akárhányszor annyiért, és pár év alatt kicsengeted a tandíjadat. De még jobb, ha meg se mondod, hova mész, hadd nyomozzon a Tekintetes Nemzeti Nyomozó Hivatal. Ha meg okosan kinyomoznak, persze rabláncon toloncolnak haza, nem úszod meg. De mi van, ha nem találnak? Logikus tehát, hogy be lesz vonva a diplomások útlevele. De lépjünk tovább, és haladjunk jelen kormányzat konfliktuskezelési algoritmusa mentén (azaz: ha nem tetszik, hogy ütlek, még nagyobb pofont kapsz): nem kizárt, hogy le lesznek zárva a határok is. Mert nem pöcsölünk mink ám. A kiutazás annyi lesz, hogy évente egyszer valaki kimegy valami dalfesztiválra égni, de az is szigorú kísérettel. Egyébként se ki, se be. Huszonhatméter magas kerítés lesz, magasfeszültség, géppuskás őrök, magasles.

Nem tom: most vagy az van, hogy valamelyik havernek szögesdrótgyártó cége van, vagy ezek saját maguk tökönszúrásán dolgoznak. Mondjuk ebben a tempóban gyorsan fog menni, de ezt tulajdonképpen bánom is én. Ellenben javaslom a neves bálnavadászati szakembernek (video itt), hogy emlékezetes melléfogása óta lesz szíves befogni a pofáját, és nem beleugatni a nálánál okosabb emberek dolgába.

Értelmiséginek, vagy simán csak értelmesnek lenni, akár diploma nélkül is, az nem olyan, hogy megszavaztatom magamnak kétharmaddal, Zoli. Úgyhogy ne feszíts, a végén még ki találsz pukkanni. Az meg kinek lenne jó.