Épp most szoptam le egy benzinkutast

Vannak azonban, akik komoly feszültséget éreznek, ha a lelkük mélyén nem értenek egyet valaki olyannal, akivel úgy érzik, hogy a helyzet fokozódó voltából kifolyólag (mivel mondjuk beszólt a hjúgrant a brüsszelben), szükséges haladékot nem tűrően egyetérteni. Hisz mert különben visszajönnek a kommunisták, és megint csak a zöldségesek járhatnak szakadt fekvőlámpás mercivel (és azok is csak megyei vagy járási pártbizottsági engedéllyel). Vagy megint átveszi a hatalmat az egymillió zsidó, és megint elcsatolja a trianont. Valamint ismét a kovácskarcsi dugja meg helyettük a gimiben a hajnalkát. Azaz minden úgy lesz megint, ahogy gátlásos, pattanásos kamaszkorukban.

Mikor mögém lép egy szemüveges

Ezek a szerencsétlenek azonban nem számítanak, tekintve, hogy szimpla véglények ebben a történetben: írni általában nem tudnak, olvasni is csak hellyel-közzel, és bár minden további nélkül rájuk bízható egy kutatóintézet, egy bírói üzletág vagy akár egy jól szervezett haláltábor is, azért jobb, ha ezeket a fontosságuk miatt stratégiailag kiemelt intézményeket „filozófusokra”, családi barátokra vagy legalább okosszemüveggel is rendelkező gyilkosokra bízzuk. Mert gyilkolni lehet puszta kézzel, sőt, ha elegendő időt adunk neki, az ember képes még arra is, hogy szájával és fogával leegye egy másik ember arcát (csak erős idegzetűeknek!), mégis jobb, ha törekszünk arra, hogy olyan embert válasszunk ki a feladatra, aki az Univerzum varázslatos szépségét nem az egyébként bizonyos szempontból tényleg tündöklően szép ánuszrózsáján keresztül kívánja lélekben mélyen feldolgozni. Kell ugyanis lenni a láncban olyan szemnek is, amelyik nem teljesen hülye, azaz amelyik nincs egészen, véglegesen, marha vastag hegesztőpálcával szarráhegesztve önnönmagába. Amelyik képes a váltásra, és megfelelő időben leszerelhető róla egy egész liberalizmus, és rácsatlakozható egy komplett nácipárt. Ilyen ugyan kevés van, de nem is kell, hogy sok legyen, a félnácipárt egésznáci szárnya számára egy zagyvagyörggyula(béla) is elegendő, hisz célját betölti: egy félelmetes szájkosárral felfegyverzett kutyát az is épp olyan adekvátan tud pofánrúgni. Pazarlás volna erre eltékozolni egy navracsicsot.

Honnan ismerem a szemüvegest

A nácipárt egyébként, köszöni, jól van, olyannyira, hogy a fiatalok körében már kormányalkotó erő lenne. Így érzi legalábbis Dorka, miután ellátogatott helyes kis kék rucijában Óz birodalmába, ahol a fiatalok a nemzeti sörsátrakban nemzeti (dél-afrikai) Kőbányait, nemzeti (holland) Sopronit, nemzeti (belga) Borsodit vagy nemzeti (osztrák) Szalont fogyasztanak. (A híradásból sajnos nem derült ki, melyiket, és több nemzeti sörgyárat nem ismerek.) Továbbá a fiatalok a szórakozás kulturált formáját kipihenendő a nácipárt sátrában fűmagot vételeznek, hogy azt a körletben okosan elszórva a betonkeményre letaposott sátorhelyekre alaposan odabasszanak a liberális multiknak: ez alapján ugyan nyilvánvaló, hogy Dorka életében még füvet nem vetett, de ez nem baj, mert állítása szerint nem is szívott. Ennek persze komplett módon ellentmond szeme üveges, eszelős csillogása, de mit tudhatjuk, sosem voltunk még előre megfontolt szándékból, aljas indokból, több ember sérelmére alaposan seggbebaszva. Mármint szigorúan elméletileg, nemzetieszmeileg értve a behatolást, és akkor is csak az ügy érdekében értve. Valamint kifolyólag.

Köszönök a kollégának

Ezen a ponton persze joggal merül fel a kérdés, mi köze van a kumini értelemben vett alázatnak a dúródorkás szoknyácskákhoz. Hát, nagyjából annyi, amennyi a vasalbertnek az évabraunhoz: nem sok. De az a kevés, ami köze ennek a két szerencsétlen istenbarmának egymáshoz van, éppen elegendő ahhoz, hogy két kurvaszopatás közben még egy hjugrantnak is legyen oka (és joga) reá, hogy belém törölje a lábát. Ami persze nem tetszik, de hozzá szeretném tenni, hogy mélységesen mocskos kozmopolita liberális mivoltom ellenére is úgy érzem, hogy még a lábával jártam sokkal jobban.

Én kérek elnézést.