Ismét megrázta magát a kétharmad: évek óta nem látott méretű tömeg vonult fel, hogy kiálljon a nemzetközi támadások kereszttüzébe került kormány politikája mellett.
Békésen, énekelgetve vonult a sok százezresre duzzadt tömeg egészen a Parlamentig, hogy kifejezze szolidaritását a demokráciát módszeresen lebontó, a végrehajtó hatalomtól független hatalmi ágakat, ellenőrző szervezeteket saját, kipróbált szak- és egyéb embereivel, valamint azok feleségeivel és további rokonaival feltöltő, a független médiát sakkban tartó és ellehetetlenítő, 2011-re a szinte totális hatalomátvételt megvalósító kormányoldal mellett. A tömeg elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy az Európai Unió, hatáskörének ugyan megfelelően, de a jog betű szerinti, céltalan értelmezését követve kétségbe vonja Magyarország szuverenitását és alapvető jogát arra, hogy az általa kötött nemzetközi szerződéseket egyoldalúan ne tartsa be, és zsarolással, azaz a támogatások és hitelek befagyasztásával való módszeres fenyegetéssel kényszeríti Magyarország független kormányát arra, hogy az alapvető demokratikus értékeket tiszteletben tartsa.
A tömeg nem hagyott kétséget afelől: kitart a tehetősebb rétegek számára kedvező adótörvények, valamint az ennek következtében megugró államháztartási hiány mellett is. A tüntetők valamennyien hallgatólagosan egyetértettek abban is, hogy magyar dolgozó társadalom alsóbb rétegeinek rovására bevezetett változások miatt akár havi tízezer forinttal is csökkentett bér vagy gyermekgondozási díj is, jó célt szolgálnak, hisz ezzel több jut a magasabb jövedelműek gyermekei számára egyetemi tandíjra. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy az emiatt már középtávon is finanszírozhatatlan büdzsét a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem hajlandóak finanszírozni. „Nem vagyunk gyarmat” olvashatta magyarul és angolul minden érdeklődő, mit gondol a magyar dolgozó társadalom többsége a bankárdiktatúra által egyoldalúan diktált kiszámítható gazdaságpolitikáról, a jogbiztonságról, továbbá az értelmes, fenntartható gazdaságpolitikáról.
A békemenet résztvevői az alapvető emberi jogok ellen is tiltakoztak: felháborodásuknak adtak hangot amiatt is, hogy a magántulajdon védelmét és más emberi jogokat fétisként tisztelő nyugati társadalmak védendőnek merészelik ítélni a magánnyugdíjpénztárasok jogait tulajdonuk feltétel nélküli megtartására. Volt, aki transzparensen fejezte ki rosszallását amiatt, hogy ugyenezen körök tagadják a melegek beteg mivoltát, és hogy a felvilágosult nyugati társadalom nem hajlandó elismerni, hogy a kábítószeresek, hajléktalanok, más, társadalomból joggal kivetett népcsoportok börtönbe valók, hogy ott megfelelő módon el legyenek zárva a többségi, kormányhű tömegek tekintete elől. A felvonulók keresztényi mivoltukról is tanúságot tettek: örömüket fejezték ki ugyanis, hogy a kormány lehetővé teszi azok számára, akik szegények, szerencsétlenek és munkanélküliek, így nem tudnak részt venni az értékteremtő termelői munkában, hogy amennyiben hajlandóak tisztességet mutatni és alávetni magukat a közbiztonság és a rend mindenek felett álló parancsának, lakóhelyüktől megfelelő távolságokban elhelyezett munkatáborokba költözzenek, hogy a társadalom szerencsésebb rétegei legalább olcsó munkaszolgálatosként hasznukat lássák.
A vidám, szinte családias felvonulás végén a fő szervező, a kommunista rendszerben a Népszabadságban elnyomott és megalázott Bencsik András üdvözölte az embereket, aki szerint a közszolgálati tévében bemondták, hogy szerintük őszerinte egymillióan is vannak. De ha nem is voltak annyian, biztos, hogy ezúttal is elegen voltak. Elegen ahhoz, hogy megmutassák az imperialista finánctőke karvalyainak: nem félünk, mert demokraták vagyunk, és a demokrata nem fél a diktatúrától, sőt, kimondottan szereti azt. A mintegy félmillió demokrata, aki nem volt rest a tömegben együtt, bátran harcolni a békéért, eztán békésen elvonult, hogy tovább építse bizakodva Orbán Viktor minden Orbán Viktorral együttműködni hajlandó, józan alattvalójával a nekik igazságos, új rendet.
Isten őket úgy segélje: csak a legjobbakat kívánhatjuk, teljes szívünkből.
