Soha nem tudtam én. hogy szarember vagyok. Honnan is tudtam volna? Nem volt, ki felnyissa szemem. Eddig nem.
Történet ott kezdődött (nyilván), hogy megszülettem. Mi több, megfogantam elébb: szaremberségem úgymond „csirája” már ekkor kitapintható volt (legalábbis a készülő új Alkotmány értelmezésében). Később különböző események történtek, melyek egyrészt marha gusztustalanok (két apás szülésen vagyok túl, lassan tiszteletbeli szülésznővé neveznek ki; tudom, miről beszélek), másrészt tökéletesen érdektelenek (időnként magam is halálra unom magam magamon). Mindezek ellenére felnőttem, dacára minden szellemi mocsoknak: éltem én kommunizmusban (akkor ugyan népi demokráciának hívták, de a megszépítő emlékezet, ugye), később majdnem restaurált hortizmusban, majd egy kicsit nagyon paternalista demokráciában, míg nem elérkeztünk a mostani totalitárius autokratizmushoz.
Ennek során korán kiütközött két, gusztustalanabbnál gusztustalanabb tulajdonságom: igazságszeretetem és szuverenitásom. Ez egyszerűbben megfogalmazva azt jelenti, hogy utáltam, ha át akarnak baszni, vagy ha hülyének néznek, vagy ha korlátoznak a szabad gondolkodásban. Ami utóbbi egyébként végső soron képesség annak eldöntésére, hogy mi szép vagy igaz. (Legalábbis Kant szerint. Azt mondjuk most így hirtelen nem tudom, hogy Kant zsidó-e volt. De ezek szerint legalábbis idegenszívű.)
Mondanom sem kell, hogy fenti undorító gondolkodási kényszerem miatt nagyon gyakran ütköztem a hatalommal: gyerekkoromban még megúsztam igazgatói intőkkel, később, mire már tétje is lett volna a dolognak, jött a szólásszabadság. Ez a „kurva” ország ettől ugyan egy cseppet sem lett élhetőbb, hisz ugyanúgy állandóan át akarnak baszni, de legalább megtehettem, hogy leszarjam, járjam a magam útját, illetőleg pofázzak.
Mígsenem megérkezett a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ez egyelőre két dologban jelentett változást az eddigiekhez képest:
- a hatalomnak le szabad szarni a törvényeket (alkotmányostul, tulajdonhoz való jogostul stb.),
- valamint kuss legyen.
(Illetőleg mindenről hazudunk, mindenki más hülye és nincsenek szabályok, aki nincs velünk, az ellenünk stb.)
Tehát két dolgot fogok tenni a következőkben.
- Minden lehetséges módon szabotálni és bojkottálni fogom ezt a hatalmat.
- Pofázni fogok.
Ilyesformán teszem én ezt:
(Nyugdíjpénztári nyilatkozat helye, kicenzúrázva 2011-04-06 - Humperdick
