Erről beszélek, ha nem tudnád. Mert most tényleg, mi ez: „Műtőssegédlányt torkonszúrja a rebiszes a zártszelvénnyel”? Hát értem én ezt? De most figyelj, lehet, hogy nekem nincs érzékem a szimbolizmushoz, de az a tirannoszaurusz mi a szart röhög ott a háttérben? Mi ez, valami neogótikus dzsurasszikpark? És egyáltalán, miből gondolod, hogy egy ilyen ortodox katyvasszal messze jutsz ebben az életben? Te nem tudod azt, hogy mennyivel szebb lenne például egy echte 56-os zászlósanya, amint, hamvas, szende szűzi testét egyetlen falatnyi kis árpádsávval eltakarva éppen nem bocsát meg az ellene vétkezőknek? 

Vagy miből gondolod, hogy az a krikszkraksz, az a „Hobbitok körzővel földgömböt esznek, de lecsöppent a Kaszpi-tenger, az egyik épp kaparja fel a szőnyegről”, vagy mi, hogy az bármilyen elégséges módon kifejezi a nemzet egységét? Vagy ez az „Orbán Viktor két kézzel és egy mozdonyhoroggal megállítja a bajszos tábornok megvadult fehér lovát”?

Hol élsz te, aranyapám? Szerinted a magyarság utóbbi ezeregyszáztizenöt évének, annak is a legnagyobb államférfijének, annak is a legnagyobb szellemi teljesítményének, az Ő Alaptörvényének méltó emléket mindenképpen az állít, ha egy díszes svejcisapkás keresztülszúrja a halfilézőkéssel, miközben a bankárok figyelnek erősen? Nem, barátom, elárulom neked, ezek nem méltóak Őhozzá. Eleve, semmi sem méltó Őhozzá, amit nem ő csinált, vagy legalábbis nem ő talált ki, vagy legalább nincs 350 négyzetméter, és nincs lehetőleg színaranyból végig. Mert most nézd meg az EVÁ-t, az is hogy járt: az is azt hitte hülyén, hogy maradhat. Nem maradhatott, és nem azért, mert nem volt elég egyszerű, elhiheted. A kósalali sem egy zongoraverseny szofisztikáltságú elme, mégis milyen jól elvan, látod.

Csúnyán mellélőttél most, az a helyzet. Mert nem mondom, szépek, szépek ezek a képek, komolyan mondom, főleg ez a „Pápai nuncius csodálkozik, miközben az ablakon betekint a kopasz ember”: olyan életszerű, arany szentem, hogy összecsapta a kezét, hogy meglepődött! Látod, ilyen képeket kellene festetned a művész emberekkel, nem mint az a másik, aminek az alja még egész rendben van, de a tetejére nyilván véletlen rálocsolta a míniumfestéket, aztán meg úgy hagyta, szart bele. Tisztára eláznak azok az emberek. A mínium meg makacs egy jószág, nem lehet erős slaggal se leveretni, tudom, öreganyám kerítése tizenöt éve azzal lett lealapozva, és a mai napig nem kezdte ki a rozsda se.

Már pedig ha nem tudnád, mi a jövőt építjük. A jövő stadionjait, a jövő arénáit, meg a jövő stadionjait is, meg még a nem tudom miket is, de a lényeg, hogy mi építjük. És igen, ilyen szépre építjük: mienk a világ legegyszerűbb adórendszere, egy söralátétre ráfér. És, ha mindez még nem lenne elég: mienk a világ legnagyobb sörkarikái is! Az ájemef is hozzánk jön tanulni. Rendesek, kérnek időpontot, beengedjük őket. Kávét, teát kapnak, ki mit szeret, sós meg édes teasütemény mindig van kikészítve. Ne mondják, hogy bunkók vagyunk. Meghallgatjuk őket, akármilyen idióták. Nem értenek a magyar valósághoz. De fogadjunk, hogy még a művészethez sem értenek.

Imre, még nem késő: kérd meg a Viktort, tudom, hogy rád hallgat, hogy téged szeret. Biztos rajzolna neked valami szépet abba az alkotmányba. Láttad, múltkor is milyen szépen felskiccelte unalmában az elrugaszkodás évét. Méghozzá szép kereknek, mit ne mondjak tojásdadnak álmodta meg.

Hidd el, ő ért hozzá. Ha az elrugaszkodás szerinte töppedt, impotens faszalakú, akkor az töppedt, impotens faszalakú. És még így is fennen szárnyal. Akár egy szép, zöld kaméleon.